A terroristák elleni harc megtanulásához tartozott, hogy tudjuk, milyen terroristának lenni, és a srácok az ezredben a világon a legprofibbak voltak.
Andy Mcnab volt SAS katona, író 1993
Special Air Service
A Special Air Service (SAS, Különleges Légi Szolgálat) a brit haderő legfontosabb és legnagyobb harcértékű különleges alakulata. Egy viszonylag kis létszámú, titokban tevékenykedő, ám annál közismertebb fegyveres erő. Az SAS az Egyesült Királyság Különleges Erői keretben tevékenykedik. Elismerten a világ egyik legkiválóbb és legjobban kiképzett katonai egysége.
Az SAS Észak-Afrikában született 1941-ben. Az alapötlet az akkor még hadnagyként szolgáló David Stirling fejében született meg. Stirling, aki látta, hogy a nagy kommandós egységek hiába rendelkeznek kitűnően kiképzett emberanyaggal, mégsem elég hatékonyak a logisztikai és a vezetési problémák miatt, úgy gondolta, hogy egy saját ellátóbázissal és saját járművekkel rendelkező kisebb egység sokkal ütőképesebb lehet. Az SAS ötlete abban állt, hogy az 50-60 fős kis egységet önállóan lehessen mozgatni, képesek legyenek ejtőernyővel is a harctérre érkezni, valamint, hogy ne béklyózza meg őket egy hatalmas és gyakran rosszul képzett és tehetetlen törzskar. Miután az Afrikában állomásozó nemzetközösségi csapatok főparancsnokának elnyerte a támogatását, engedélyt kapott 65 katona toborzására.
Itt lép be a történetbe két másik tiszt. Egyikőjük Jock Lewes, akinek az ötletei és tapasztalata adta az SAS kiképzési alapjait, valamint ő volt az, aki kifejlesztette az úgynevezett "Lewes bombát", amely egyszerre volt gyújtó és repeszromboló bomba is, így tökéletesen megfelelt a német repülőgépek elpusztítására. A másik fontos személy, aki ott volt az SAS születésénél, az ír származású bokszbajnok, Robert Blair "Paddy" Mayne. Mayne, aki egy nagydarab, hirtelen haragú ember volt tökéletesen kiegészítette Stirling szervezőképességét, Lewes eszét, a saját fékezhetetlen harci szellemével.
A csoport jelképét Bob Tait tizedes tervezte, az "Aki mer, az nyer!" mottót pedig Stirling találta ki. A közhiedelemmel ellentétben az SAS emblémája eredetileg a brit Excalibur lángokkal ölelt kardját jelképezte, és csak a háború után alakult át a szóhasználatban "szárnyas tőrré". A kezdetben alig század erősségű csoport nevét Stirling egy elhárító tiszttől kölcsönözte, aki éppen azon mesterkedett, hogy elhitesse a németekkel, hogy Afrikában egy teljes ejtőernyős hadosztályt készítenek fel bevetésre. A Különleges Légi Szolgálat mindaddig csak papíron létezett, ám 1941 közepére már egy igazi harcoló alakulattá vált.
Fegyverzet és felszerelés
Az SAS békeidőben viselt ruházata a szabványos brit DPM terepmintás zubbonyból, nadrágból és kabátból áll, ezt az egységre jellemző két különleges kiegészítő, a homokszínű barett a Special Air Service felvarróval, valamint a kék színű vászonból készült derékszíj egészíti ki. Háborús bevetésen, a többi különleges erőhöz hasonlóan, az SAS-nek sincs megszabott ruházata. A katonák a küldetésnek és saját igényeiknek megfelelően öltözködnek.
Az SAS, ha lőfegyverekre kerül a sor, meglehetősen változatos arzenált vonultat fel. A katonák alapfegyverzetét a '60-as évektől az amerikai M16 gépkarabély adja, gyakran kiegészítve a cső alá szerelhető M203-as gránátvetővel (tipikus összeállítás volt ez az első öböl háborúban). Újabban már ők is áttértek a rövidebb M4-esre vagy annak kanadai változatára, a Diemaco C8-ra. Az SAS volt egyébként az első egység, amelyik a CAR-15-öst rendszeresítette a megjelenése után nem sokkal. Ezzel megelőzték még az amerikai hadsereget is. Abban az esetben, ha az 5,56 mm-es lőszernél nagyobb megállító erőre van szükségük, a kommandósok a jól bevált Heckler & Koch G3-ast, illetve annak is a legrövidebb, G3KA4-es változatát használják. Egy másik, szinte az SAS védjegyévé vált fegyverük a híres Heckler & Koch MP5 géppisztoly, amely a londoni iráni nagykövetség ostroma óta még mindig a legkedveltebb a katonák között, ha túszszabadításra kerül a sor. Az MP5 a világ talán legjobb és legpontosabb géppisztolya. Az SAS mellett szinte minden hadseregben, különleges erőnél és rendőrségnél rendszeresítve van. Épületharcban igen elterjedtek a különböző sörétes puskák, mint amilyen a SPAS-12 és a Remington 870. A könnyű géppuskák közül a belga FN MINIMI-t használják, amit az amerikaiak M249 SAW típusjellel gyártanak és használnak. A MINIMI kis súlyával és nagy tűzgyorsaságával ideális a könnyű fegyverzetű SAS felderítők tűztámogatására. Ha igazán nagy tűzerőre van szükség, az SAS a régi, de jól bevált L7A2 GPMG-t használja. A GPMG egy 7,62 mm-es kaliberű közepes géppuska, amely Adentől kezdve a falklandi háborún át még a mai napokig is bizonyítja hatékonyságát. Relatív kis súlyának köszönhetően akár kettő is felszerelhető belőle a Land Roverekre, amely már megfelelő tűzerőt biztosít a létszámfölényben lévő ellenséggel szemben is. Oldalfegyverek közül sokáig a brit hadsereg más egységeinél is rendszeresített Browning High Power volt használatban, azonban pár éve már svájci gyártású SIG Sauer P226-os váltotta fel, amely pontosabb, könnyebb és nagyobb tárkapacitással rendelkezik.