 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Scipio Africanus
Fontosabb események:
218: megmenti atyját a Ticinus folyónál.
216: katonai tribunusként szolgál Cannae-nál, de megmenekül a katasztrófából.
209: partra száll Hispániában, és beveszi Carthago Novát.
206: Ilipánál legyőzi a karthágóiak seregét.
204: partra száll Észak-Afrikában.
202: a zamai csatában vereséget mér Hannibálra.
190: Szíriába megy harcolni.
180: visszavonul Itáliába, liternumi birtokára.
183: Liternumban meghal.
Hispaniai hadjárat
Kr. e. 210 nyarán, Scipio érkezésekor az Ebrótól (Iberus) délre eső terület karthágói ellenőrzés alatt állt, azonban a három pun hadvezér, Mago, fivére,Hasdrubal és Gisco fia Hasdrubal között ellentétek feszültek, és az Ibériai-félsziget egymástól távol eső pontjain a saját szakállukra hadakoztak. Scipio nem egyesével számolt le velük, hanem mindjárt központjuk,Carthago Nova ellen indított csapást. Az akciót teljes titokban készítette elő, csak bizalmasának,Caius Laelius flottaparancsnoknak árulva el a pontos célt. A római hadak rendkívül gyors meneteléssel meglepték a város pun helyőrségét, és még a felmentő sereg érkezése előtt megszerezték a várost.
A hispaniai törzsek karthágóiaknak adott túszai is a kezükbe kerültek, de ha népük nevében hűséget esküdtek a rómaiaknak, váltságdíj nélkül szabadon engedték őket. A városban jelentős hadfelszerelés- és hadtápkészletekre is sikerült szert tennie Scipio hadainak, amelyek háborítatlanul visszatérhettek Tarraco városába, ahonnan az év hátralevő részében ki sem mozdultak. A pun hadvezérek passzivitására a források nem adnak magyarázatot. A római sereg még nem volt elég erős a nyílt összecsapáshoz, az ifjú hadvezér pedig igyekezett minél több helyit megnyerni a punok ellen.
A fiatal és energikus tiszt minden várakozást felülmúlóan teljesítette célkitűzését. Rengeteg hispán törzs csatlakozott hozzá, és amikor Kr. e. 208-ban megindította hadmozdulatait, a korábban lehető leghűségesebb szövetségesnek bizonyuló Indibilis és Mandonius erős népei is átálltak a punok oldaláról a rómaiakéra. Scipio célpontja ezúttal a Baecula városában állomásozó Barkasz fia Hasdrubal volt, aki a Guadalquivir völgyében addig igyekezett minél nagyobb mennyiségű ezüstöt kitermeltetni, hogy majd csatlakozhasson fivéréhez, Hannibalhoz Itáliában. Hiába kerülte azonban a csatát: a római hadvezér támadásba lendült, és a baeculai összecsapásban győzelmet aratott. Sikere azonban nem volt teljes, ugyanis Hasdrubal hadainak jó része és minden elefántja eljutott Észak-Hispaniába. Mago és a másik Hasdrubal megakadályozta a rómaiakat, hogy üldözzék a seregüket kiegészítve Itáliába induló punokat. Az is elképzelhető, hogy a római hadak nem álltak készen az átkelésre a Pireneusokon, más elméletek szerint a becsvágyó Scipio Hispaniát egymaga akarta pacifikálni. Akárhogy is volt, délen teleltette át a hadait.
Kr. e. 207-ben komoly pun erősítés érkezett a területre Hanno vezetésével, aki csatlakozott Magóhoz, és északra vonultak a keltibéreket a maguk oldalára állítani. Az ellenük kiküldött Silenus propraetor azonban Celtiberia területén legyőzte a sereget, ami visszavonult délre, és Baeticában csatlakozott Hasdrubalhoz. A punok jól erődített városokban osztották szét erőiket, és egyelőre nem kockáztattak nyílt ütközetet, így Scipio nem érhetett el nagyobb sikereket. Meg kellett elégednie azzal, hogy fivére, Lucius bevette Oringis városát.
Kr. e. 206-ban döntő győzelmet aratott a római sereg az ilipai ütközetben. A fényes diadal eredményeképp jóformán csak Gades Cádiz maradt pun kézen, és helyi törzsek tömegei csatlakoztak a rómaiakhoz. Scipio ekkor elérkezettnek látta az időt kiterjeszteni a háborút Afrika területére, hogy ezzel kiprovokálja Hannibal távozását Itáliából. Hogy sikere biztos legyen, a numidiai király, Syphax udvarába utazott. Gisco fia Hasdrubal azonban előbb odaért, és többoldalú tárgyalások után a numida uralkodó a punok mellett döntött. Scipio visszatért Hispaniába, ahol távollétében fellázadtak a hispánok. Az okokat egy forrás sem részletezi, de feltehetően a még mindig Gadesben tartózkodó Mago buzdította felkelésre az újsütetű szövetségeseket. Kr. e. 205-re rövid úton sikerült leverni a hispánokat, noha Scipio betegségét kihasználva a rablás és pusztítás lehetőségétől megfosztott római katonák is lázongani kezdtek. A felépült hadvezér leszámolt minden ellenállással, kegyetlen bosszút állva Illiturgi városán, melynek kulcsszerepe volt a lázongásban.
