 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A Szovjet harckocsizó
Ha a gránátok telibe találták őket, a nagy sebességgel haladó harckocsik felrobbantak... A személyzet tagjai pedig, ha kijutottak, a földön hemperegve igyekeztek eloltani lángoló ruhájukat.
Jevgenyij Skurdalov szovjet katona a kurszki csatáról (1943 júliusa)
T-34-es Harckocsi
A T–34 („три́дцатьчетвёрка”) szovjet közepes harckocsi, melyet elsősorban a második világháború idején, 1941 és 1945 között vetettek be. A precíziósan kidolgozott német harckocsikkal szemben viszonylagos egyszerű legyárthatósága és kezelhetősége, valamint a nagy számbeli fölény voltak fő előnyei. Emellett volt néhány előnyös műszaki tulajdonsága is.
A 2. világháború egyik legjobb harckocsitípusának fejlesztését 1937-ben kezdték el. Forradalmian új konstrukció volt: döntött páncélzatú test, melyet hegesztéssel szereltek össze; öntéses eljárással készült torony. Nagy előnye volt a típusnak, hogy az egyszerű technológia miatt kevésbé képzett személyzet is elvégezhette az összeszerelést, és a harctéren is könnyen javítható volt. Megbízható motorja a német harckocsiknál jóval nagyobb hatótávolságot biztosított számára. A T-34/76 1941-ben állt hadrendbe. A nyugati szakértők egybehangzó véleménye, hogy a T-34, első fellépésekor 1941-ben a Szovjetunió megtámadásakor tűzerőben, páncélzatban és mozgékonyságban minden más harckocsit felülmúlt. A T-34-es a legnagyobb lőtávolságról is ki tudta lőni a német Pz III. és Pz IV. harckocsit, ezek viszont csak kivételes esetben tudták leküzdeni. A kurszki csatában a Panther-eknek is méltó ellenfele volt. A T-34 páncélzata 45 mm volt, 30, 45 és 50° szögben döntve. A ferde páncélt a páncéltörő gránátok nehezebben ütötték át, könnyebben elcsúsztak rajta, vagy lepattantak róla. Két fő változatban készült. A már így is jelentős tűzerőt 1944-ben tovább növelték. A T-34/85-ös többek között a koreai, valamint az 1967-es és 1973-as arab-izraeli háborúkban is jelen volt. Nagyobb lövege miatt megnövelt méretű tornyot és vastagabb páncélzatot kapott.
Kurszki csata
A kurszki csata a második világháború egyik legjelentősebb ütközetsorozata volt, amely az 1943. július 4-től július 13-ig tartó, német részről offenzív Zitadelle hadművelet és az azt megállító szovjet ellenlökések sorozatából állt. A németek célként az 1943 nyár elejére kialakult kurszki kiszögellés felszámolását tűzték ki. 1991-ig ez volt a világtörténet legnagyobb erőkkel vívott páncéloscsatája: összesen 6000 darab harckocsi és önjáró löveg vett részt benne. Ezt negyvennyolc évvel később az Öbölháborúban bevetett páncélos csapatok létszáma múlta felül.
A csata során a szovjet fél a német veszteségek többszörösét szenvedte el (jellemzően három–nyolcszoros veszteséget), de Adolf Hitler a sikeresen induló német támadást megállította a támadás 9. napján. A Wehrmacht kivonta a térségből erői egy részét, ezután a szovjetek a kiindulási állásukig vetették vissza a németeket. Hitler parancsában feltehetőleg szerepet játszott az ebben az időben végrehajtott szicíliai partraszállás is. Taktikailag a szovjetek sokkal nagyobb vereséget szenvedtek el, de a stratégiai győzelem az övék lett: ezután a Wehrmacht a kezdeményezést többé már nem tudta átvenni a keleti fronton.
7,62 DT golyószóró
A T-34-es harckocsit két ilyennel is felszerelték. Az egyik szilárd rögzítésű volt, és nyomjelző lövedékeivel a torony irányzását segítette.
