SOL ORIENS-DALLAMOK A BOROSTYÁNOK FÖLDJÉN
Nem kockázatmentes vállalkozás manapság belevágni egy új kórusverseny szervezésébe, hiszen ha rápillantanánk Európa képzeletbeli zenei térképére, azt látnánk, hogy Írországtól Görögországig, Portugáliától Svédországig se szeri, se száma az ilyen típusú rendezvényeknek, találkozóknak. A nemzetközi zenei élet vérkeringésébe való bekerülés sokrétű feladat, a hagyomány, így az ismertség hiányában fennáll az érdektelenség, vagy a provincializmusból fakadó színvonaltalanság veszélye. Úgy tűnik Litvánia fővárosát, Vilniust nem feszélyezik efféle aggályok, és a 2010-ben útjára induló Nemzetközi Egyházzenei Verseny és Fesztivál életképesnek bizonyul, vonzó kórusseregszemlévé válik. Míg a tavalyi megmérettetésen mindössze négy, az idei, júliusi kórusversenyen egynemű és vegyes kari kategóriában már tizenegy énekegyüttes szerepelt.
Daloló Vilnius
A nevezők között elsősorban Kelet- és Közép-Európa volt jelen, a hazaiakon kívül lengyel, lett, moldáv, ukrán, román és egy svéd énekkar szerepelt. Magyarországot a debreceni Sol Oriens és a Paksi Városi Kórus képviselte. A műsor két részből állt, a kórusok először egy hosszabb templomi koncertet adtak, amire Vilnius 37 temploma bőségesen kínált lehetőséget, a mintegy negyedórás versenyprogram bemutatására pedig a Színház- és Zeneművészeti Akadémián került sor. A kötelező darabot a zsűriben is helyet foglaló litván zeneszerző, Jurijus Kalcas Laudate Dominum című alkotása képezte.
Regélő Vilnius
A szervezés nehézkességét maradéktalanul feledtető zenei élményeken túl jótékony lelki-esztétikai hatást fejtettek ki az ország ékességei is, például a lépten-nyomon tündöklő, litván aranynak nevezett borostyánkő, melynek faragványaiból múzeumot szenteltek itt. A történelmi látnivalók közül pedig az ide utazóknak bizonyára felkelti az érdeklődését Kaunas főtere, Trakai szigetvára, vagy mindenekelőtt Vilnius belvárosának magával ragadó hangulata.
Vilnius (az egykori lengyel Wilno) földrajzilag ugyan a baltikumi térséghez tartozik, mégis hamisítatlanul közép-európai benyomást kelt. A több mint félmilliós település rendelkezik a legnagyobb fennmaradt középkori óvárossal Észak-Európában, melyet méltán nyilvánítottak a világörökség részévé. Főváros volta ellenére emberi léptékű, időnként kisvárosias jellegű, zegzugos utcácskáin rendkívül kellemes séták tehetők. Történelmének változatossága révén minden tekintetben sokszínűség és nyitottság jellemzi: kulturális, vallási és építészeti téren egyaránt. A számos látványosság közül érdemes kiemelni a kápolnaként működő középkori városkaput, a Hajnal-kaput, a téglagótika kifinomult remekét, a Szent Anna templomot, és a környékre pompás kilátást nyújtó Gediminas-várat. Vilnius több magyar vonatkozású emlékkel is jeleskedik, hatalmas egyetemét Báthory István lengyel királyként alapította 1579-ben. A sikeres hadvezéréről, Bekes Gáspárról elnevezett hegy egyike a város fölé emelkedő magaslatoknak, és néhány éve a Hajnal-kapu közelében lelhetjük fel az 1956-os magyar forradalom iránti litván szimpátiatüntetés emléktábláját.