2008.április.6. 0h00p-0h25p.
1.


Ne mondd…!


Ne mondd, hogy soha, mikor még van remény,
Ne mondd, hogy igen, mikor szíved mást mond, mást beszél,
Ne mondd, hogy jókor, mikor legszívesebben majd,
Ne mondd azt, amit igazán nem is akarsz!

Bár a szabadságod megvan, mondhatsz bármit,
De a következmény neked vajon nem számít?
Isteni törvény: ,,ki mit vet, azt arat”,
Hát vess szeretetet és igazságot, hogy örömöt arass!

Nem fogja senki sem a kezed, bárhol jársz,
De a lelkiismereted hangja elkísér ám,
Még, ha nem mond senki sem feletted ítéletet,
A társad majd barátként vagy ellenségként szeret.

Ha a szívedre hallgatsz az eszed helyett,
Sikeres lehetsz, ha azt jó, helyes dolgokkal telíted meg,
Ám, ha vegyesen szórod bele az érzéseket, a tetteket,
Az eredmény gondolod, csak boldogság lehet?

Engedd, hogy a lelkiismereted döntsön az érzéseid felett,
S amit határoz, azt soha ne feledd,
Ha e vizsgálatot állandóan megteszed,
A jó, szívből jövő tett és szó következménye tetszeni fog neked!

Tehát hallgass a szívedre,
Az eszed a kivitelezésben segítsen,
Csak jót akarj mindenkinek,
S akkor az isteni kegyelem is veled lesz!





2008.április.10. 2h50p-3h14p.

2.


Szerelmi dilemma


Énekelne énnekem Kedvesem?
Vagy talán másnak énekelget kedvesen?
Hozzám húzza-e a szíve Kegyedet,
Vagy inkább más szíve vágyának tesz eleget?

Nem látom tisztán a helyzetet,
Lehet, hogy Ön zavarja össze a színteret?
Nem értem pontosan a helyemet,
Talán Ön ezt akarta elérni énvelem?

Felkavarta e dilemma a lelkemet,
Mit szól hozzá énekes Kedvesem?
Kérem, nyugtassa meg szenvedő szívemet,
S mondja: megalapozott-e a kételyem?

Várom válaszát esdekelve,
Bízom melyen a szerelemben,
Én érzem lángoló szerelmemet,
S meg nem szűnő hő szeretetem!

De a végső döntés az Öné, Kedvesem,
A jövőnket Ön határozza meg teljesen,
Amim van, felajánlom önzetlen,
S hallgatom döntését türelmesen.



2008.április.18.2h-2h13p.

3.


Édesem…!


Édesem, Te vagy nekem a napfényem,
Ha jókedvűen rám mosolyogsz, felragyog a szívem,
De ha haragosan tekintesz,
Az ég beborul felettem!

Kérlek Kedves, légy mindig kedves,
Szívem érted dobog, érts meg engem,
Kedved keresem, az az én örömöm,
Mosolyod fürkészem, hogy bennem gyönyörködj!

Hajtsd el a veszélyes gondolatokat az elmédből,
Hisz, ha azokkal vagy együtt az életed egy börtön,
Bezárva, fogva tartanak, erőd, életkedved elveszik,
Hát emelkedj föléjük, s a szíveddel űzd őket ki!

Légy tiszta, nyugodt és boldog,
Életem napfénye Te vagy, jól tudod,
Ragyogj hát rám szívet melengető fényeddel,
Szeressük egymást, s én támogatlak mindenben!
2008.május.10. 3h12p-4h10p.
4.


A küldetésem és én


Oh, Istenem, kérlek, nyisd ki a szemem,
Hogy tisztán lássak, tisztítsd meg az üvegem,
Mutasd meg nekem egyértelműen,
Miért küldtél e Földre, mi a küldetésem?

Én érzek valamit, de még egy kicsit homályos,
A szívem érzi, de az elmémnek nem logikus a dolog,
Az újat elfogadni sokszor elég nehéz, ellenáll az egóm,
Néha lázad is, keresi a válaszokat, meg akarja érteni a folyamatot.

Az ösztöneim súgják: ,,ezt tedd, erre kell menned,
Ne félj, csak menj, erre az útra születtél, ez kell neked,
Itt a helyed, ez vagy, meg van hozzá mindened,
Értsd meg, ha ezen jársz, tartósan boldog leszel!”

E szép szavakat mondogatja mostanában,
Az egóm örül, de kételkedve fogadja,
Mert oly új ez az út és másokhoz képest elég szokatlan,
A küldetésem egyszerre meglepetés és csoda.

Hogyan éljek ez irányvonallal, hogyan kezeljem,
Hogyan értessem meg mással, ha még én sem értem,
Minek köszönhetően adta Isten e feladatot, míg élek,
Ki vagyok én, hogy ilyen nagy felelősséget kaptam és minek?

Tétovázok, most mit tegyek:
Keressem továbbra is a részleteket?
Vagy csak egyszerűen azonosuljak az új szereppel,
És éljek, gondolkozzak annak megfelelően?

Sajnos nem tudom a választ,
Bár lenne valaki, aki ezt a problémát megoldja,
Istenem, kérlek, küldj valakit, aki tudja,
Ki segít nekem, s az elmém üvegét lemossa.

Oly jó lenne és boldog lennék, ha az a valaki lehetnék,
Eggyé válnék a küldetésemmel és azt tisztelném,
Megbecsülném e nagy kincset, ismertté tenném,
Felhasználnám mások érdekében, életük segítőjeként.

De méltó vagyok-e rá, miért pont engem választott,
Én csak egy egyszerű ember vagyok, van ehhez jogom?
Ilyen életfeladatú vajon sok van-e még a világon,
Vagy lehet, hogy mindenkinek más út adatott?

Miért és miben vagyok én értékesebb másoknál,
Mivel rendelkezem én, mivel járultam hozzá?
Talán örököltem ennek megfelelő tulajdonságokat,
És az életfelfogásom e feladatnak alapul szolgálhat?

Nem értem pontosan az okokat,
Az összefüggéseket és a folyamatokat,
Mi vezetett ide, mi előzte meg, mit csináltam,
Hogy ilyen gondolatok foglalkoztatnak?

Kíváncsi vagyok mindenre, ezért várok,
Türelmem van, és Isten segítségében bízom,
Ha megérteti velem a csodálatos megbízatásom,
Nyugodt elmével, bátran és boldogan elfogadom.

2008.május.10. 4h17p-4h59p.
5.


Ki árulja el…?


Ki árulja el, hogy mikor jó, ha kérdezek,
Mikor érzik kérdéseimből az érdeklődésemet,
És mikor ismerik fel, hogy önbizalomhiányban szenvedek?

Én tudom mit akarok, mit érzek,
De az új ötletek, felismerések felkavarják az eszem,
S nehezen hiszi el, hogy ilyenre képes a szívem-lelkem!

Jönnek a gondolatok, a válaszok,
Millió kérdésemre lassan magamtól választ kapok,
De már sokszor kérdés nélkül adom a magyarázatot.

Oly feltűnő, csodás és szép,
Oly kellemes az érzés, mely ilyenkor bennem él,
Mintha valaki más beszélne belőlem, olyankor ki vagyok én?

Szinte a semmiből összeállnak a válaszok:
Összekapcsolom ezt-azzal, a jelent, a múltat vizsgálom,
S közben angyali irányítással a számat megnyitom!

Aztán, ha a válasz kész, ha van kinek, elmondom,
S az elmém, az egóm meglepődik e csodálatos dolgon,
És elkezd kételkedni, hogy ez az új felismerés valóban jó?

Ilyenkor elkezdek kérdezni, nyomozni,
Keresni az érveket, másokat a meggyőzésemre kérni,
Vagy én fejtem ki az új felismeréseim logikus okait, magyarázatait.

Tehát kérdezek, magyarázok és beépítek,
A meggyőzésemre szolgáló érveket magyarázzák meg,
S az így kapott tudással a tudásszomjam kielégítem.

Viszont kell nekem visszajelzés mindenre,
Elsőre a meglátásaimat próba alá kell vetnem,
És több ember tapasztalat, tudása a mérce ebben.

Majd pedig, ha meggyőztek vagy én győzködtem,
A felismerések a tűzpróbán, ha átmentek-esetleg- kiegészülve,
A tudásra, tanácsra, válaszokra éhes emberek bizalommal hallgathatnak engem.

Úgy érzem állandóan tanulok, magyarázok, vagy tanítok,
Még, ha csak úgy beszélgetek vagy elbeszélek, akkor is kombinálok,
Vagyis egész nap magamban vagy másokkal okfejtő párbeszédet tartok.

Amit nézek, látok, hallok,
Tanulási alapanyagként fogadom,
S aztán majd belőlük összefüggéseket, érveket faragok.

Így élek én, kereséssel, találással szórakoztatom magam,
Azután komolyan mások elé beszélgetési-tanítási anyagként helyezem tudásomat,
S néha lehet önbizalomhiányt mutatva, azt álcázva, de boldogan élem napjaimat!

2008.május.14. 0h25p-1h08p.
6.


Nem kell, csak lehet…


Nem kell, csak lehet megszületni,
Nem kell, csak lehet a világra jönni,
Ha már a lelkünk ezt határozottan elvállalta,
Felelősséggel érdemes élni e földön a napjainkat.

Mások azt mondják: ,,nem ők akartak élete kapni,
Csak adták nekik kérés nélkül, így el kell viselni”,
De ha már ez ajándék a kezükben van, hát értékeljék,
Tekintsék kincsnek, s keressék mindennek az előnyét!

Vagyis találják meg az eseményekben a szépet,
Ne a rosszat nézzék, kutassák, bánkódjanak érte,
Hanem vizsgálják át a dolgokat szívvel és ésszel,
Fedezzék fel az örömöt bennük, s ne felejtsék el!

E világban a jó és a rossz sajnos összetartozik,
A rossz nélkül a jót igazán nem is értékelik,
Így jobban tudunk viszonyítani,
S több lelkesedéssel lehet örülni.

Ha átéltük a rosszat a jót remélhetjük,
De az önhibából való tanulás felerősíti lelkünk!

A befogadó készség és a logika nagy erők,
Nyitottá tesz mindenre, s általuk lesz a bajban is erőnk,
Viszont védelmet is nyújt a logikánk,
Csak legyen, ki figyelmet áraszt ránk.
Ezek után felismerhetjük azt,
Hogy nem kell, csak lehet tenni ezt vagy amazt,
Mi döntjük el mit szeretnénk, mi a jó nekünk,
S gondolatainkkal a valóságot megteremtjük.

Ezért nem kell, csak lehet sok minden,
Élni sem muszáj, csak lehet, mi döntjük el,
De ha az élet ajándékát szeretnénk megköszönni,
Jó ötlet a szabad akaratot helyesen használni!

Vagyis: napi munkánk, teendőnk mellett,
Álljunk meg néha egy-egy percre,
Gondolkozzunk el mi miért történt,
Keressük meg a sok összefüggést.

Lassítsunk le, ne siessünk egész nap,
Néhány perc segíthet átnézni a dolgokat,
A szabály az, hogy: ,,mindennek van oka és célja”,
S ha ez vezet naponta, nem bánkódunk sokat.

Csak vegyük észre a felkínálkozó lehetőségeket,
Hagyjuk néha a dolgokat zajlani és figyeljük őket,
Sodródjunk, közben érezzünk, merjük követni a sugallatokat,
Kérjük Isten irányítását, beszélgessünk vele bizalmasan.

Legyünk nyitottak az újra, mások szavaira,
A segítség sok helyről jöhet, fordítsuk javunkra,
Akarjunk jót, szeressük magunkat és másokat,
Így az életünk boldog lesz, s örülhetünk az élet ajándékának!

2008.május.16. 23h34p-0h30p
7.


Nem tudom…


Nem tudom, nem tudom mit akarok,
A szívem űz, lázad, egyre csak hajszol,
S az eszem áll tétován és csendesen sutyorog:
,,Mit akarsz, mit vállalsz, baj lesz, ha a sorból kilógsz!”

E harc, e párbeszéd folyik köztük,
Egyik erre húzna, a másik állna az átlagokhoz hűn,
Mindegyik ragaszkodik a magáéhoz, s ez nem bűn,
De ha megegyeznének, akkor lenne az életem gyönyörű!

Hát a megoldás az, hogy tegyünk igazságot,
Vizsgáljuk meg, kinek ad igazat a jog?
Nézzük meg, melyik mennyi idő óta uralkodott,
S kettőjük közül ki irányítása lehet aktuális most.

Vegyük először az észt, mi a helyzet vele,
Honnan származik, mi az üzenete,
Ki segítette, ki építette így fel, miért ilyen,
Miért fogadja kételkedve az újat, a változást e percben?

Az ész, az intellektus más néven,
A mostani életünk, környezetünk terméke,
A szüleink, nevelőink, rokonaink értelme,
Az iskola, a barátok, a média hatásának az eredménye.

A hallott szavak, szabályok, értelmezések,
Mind ott vannak benne, mélyen elrejtve,
Jó és rossz reagálások szüleinktől és másoktól,
Irányítanak akaratunktól függetlenül mindenhol.

Ezek miatt nem azok vagyunk, akinek születtünk,
Úgy gondoljuk, ha az otthon tanultaknak megfelelünk, ott a helyünk,
Többségünk a szülők, rokonok, társadalom rabjai,
Azt tesszük, amit ők belénk neveltek, még, ha nem is igazán tetszik.

Csak az emberek kevés hányada teszi, amit szeret,
Nem vettek fel a láncot, s nem voltak jó gyerekek,
Azt tették, amit a szívük diktált, ellenálltak,
Nem voltak jól nevelhetők, állandóan makacskodtak.

Vagy, ha valameddig el is fogadták, amit kaptak,
Ahogy nőttek felismerték, hogy ők valójában mást akarnak,
Ekkor kimondva, vagy nem, de önálló gondolkodást alkottak,
S kezükbe véve az irányítást, az életük fölött csak ők uralkodnak.

Ez a következménye a belénk csepegtetett teóriáknak,
Van, aki szót fogad és élete végéig így ezek által állja a sarat,
Nem igazán gondolkozik el: ,,mit érzek, ki vagyok?”
Csak él szürke emberként és ésszel, tudással megold minden dolgot.

És a szív? Azzal mi a helyzet?
Ő honnan jött? Miért lázad őkegyelme?
Mit akar nekünk ilyen erővel mondani?
Milyen újat, szépet szeretne tanítani?

Az ő eredete a messzi múltba nyúlik vissza,
Mondanivalója az előző életünk tanulsága,
Amit akkor nem tettünk meg, az most a feladat,
Mit akkor rosszul végeztünk, azt most kijavíthatjuk, azért vagyunk itt ma.

Tehát komoly üzenete van,
A teóriák, szabályok, elvárások nem az ő műfaja,
Ő tudja mit akar, mit kell tennünk ma és holnap,
S ha hallgatunk rá, örömmel és büszkeséggel tölti be napjainkat.

A küldetésünk, az életfeladatunk van őbenne,
S ezek felé egyre hajt, ösztönöz naponta bennünket,
Apróbb-nagyobb jeleket hozat másokkal létre,
Csak vegyük észre őket, s ismerjük fel a látszólagos véletleneket.

Mert ugye véletlenek nincsenek, csak a mesében,
Minden eseménynek oka és célja van, higgyük el,
Mutatnak, irányítanak, terelnek csendesen,
S ha nem vesszük figyelembe őket, a pofonok sem kímélnek minket.

Mindezeket azért teszi, mert nem hiába születtünk,
A lelkünk egy feladatot vállalt, amit meg kell tennünk,
Megszületésünk előtt vállalta, s azt el kell végeznünk,
S a jelek, apró csodák, csalódások ebben segítenek nekünk.

A tehetségeink, képességeink, adottságaink úgy lettek összealkotva,
Hogy ott és akkor megszületve, azokat a szülőket választva,
Tanulva az ők életfelfogásaikból, életszemléletüket felhasználva,
Megalkossuk a magunkét kettőjükéből összekombinálva.

Aztán, ha ezt követjük, életfeladatunkat betöltjük,
És életünk mindennapjait másokhoz képest rendkívülien éljük,
S az eszünk, tudásunk, környezetünk sokat segíthet ebben nekünk.

2008.május.26. 6h12p-7h05p
8.


Az ihlet


Az ihlet, amikor jön, akkor itt van,
Ha nem jön, akkor a lelkiismeret nem furdal,
Hisz az ihlet egy ajándék, egy csoda,
Amikor megszáll, nem ismerek magamra.

Egy másfajta ember vagyok, egy új, átváltozott,
Addig, amíg velem és bennem van, boldog vagyok,
Más dolog nem foglalkoztat csak, hogy írjak,
Amit az írás angyala diktál, az kerül papírra.

Jönnek a gondolatok, a szavak, az összefüggések,
Szinte nem is gondolkodom, hogy mik hogyan állnak össze,
Csak írok és írok, alig állok meg,
Most nem az elmém diktál, ne ijedjek meg!

Ide ez kell, oda az, egyik sor a másikat adja,
A rímek is formálódnak, szépen sorban előállnak,
Nem igazán kell figyelnem, csak írjam azt, ami a gondolataimban van.

Az ilyen ösztönös írás az igazi,
A számolgatása a szótagoknak, az nem jó parti,
Legalábbis nekem nem, csak a szó vége érdekel,
És hogy, amit közlök ily módon, az értelmes, építő legyen.

Számomra a tartalom a fontos, nem a külalak,
Egy-két szabályt betartok, de azokat is kombinálva,
Magamra, írásomra szabom őket, mint egy ruhát,
A legfőbb vágyam: jól érezni magam a bőrömben, s létrehozni egy újabb csodát.

Hiszen minden írás, minden mű egy alkotás,
Aminek én a végrehajtója vagyok csupán,
Az igazi forrás az más, én a végrehajtója vagyok, kivitelezője vagyok csupán,
Az igazi forrás az más, én csak egy eszköz vagyok,
Isteni segítség, befolyás működik bennem ott és akkor.

Nem magamért vagy magamnak írok,
Addig enyém a mű, amíg megfogalmazom és leírom,
Aztán már mindenkié, akit érdekel olvassa, hallgassa,
Tanuljon belőlük, szórakozzon, vagy legyen szebb általuk a napja.

Tudni, tanulni és átadni, az a feladatom,
S az írás angyala az ihlet által engem ilyenkor leblokkol,
Meg vagyok szállva, nem tudok mást csinálni,
Hát, ha akarok, ha nem, amíg diktál, a szóból nem tudok kifogyni.

De jó ez a helyzet, kellemes,
Olyan transzcendens állapot, élmény ez,
Kiszakít a mindennapokból, szinte elbódít,
Ez természetes kábítószer, s jelenléte a léleknek gyógyír.

De ez nemcsak az írásnál van így,
Bár a próza is megfordul nálam és akkor is így zajlik,
Ami jön, amit érzek papírra vettem,
S mikor másnak felolvasom boldogság, felüdülés fog el.

Tehát nem kizárólag a tollat vezeti az ihlet,
Más műfajoknál is gondolom ez az alkotási menet,
A művészlélek igen elfoglalt ilyenkor,
Megáll az élet, az idő, s a szívében az ihlet dalol.

Muzsikál, énekel, fúr, farag, táncol,
Mindent tud csinálni, fest és szobrot alkot,
Az, hogy ki mit képes létrehozni, az változó,
Kinek mihez van tehetsége, örökségbe mit kapott.

Boldog az ilyen ember, addig kiszáll a világból,
Nem bántják a negatív gondolatok, napi dolgok,
Csak viszi a keze, vagy a szája, s a szíve békésen dobog,
Az eszében pörögnek az alkotó, átadni való gondolatok.

S ha kész van az a tárgy vagy éppen az étel,
Ki az, aki magának megtartaná, bár szereti e kincset,
Az ihlet szerepe a mások, felebarátaink lelki építése,
Az öröm átadása a tettekre sarkalás, s hite erősítése.

2008.junius.3. 9h10p-9h53p.
9.


Miért vagy te más?


Miért vagy te más?
Miért nem fogad el a család?
Csak néznek és figyelnek,
Nem tudják honnan kerültél ide!

Nem tudják honnan szalasztottak,
Nem értik mi a célod velük ma,
Jöttél, megszülettél, boldogan fogadtak,
S nem sejtették, milyen jövőjük lesz általad.

Ahová te beteszed a lábad,
A megszokás, a szabályosság nem maradhat,
Látszólag elfogadod ezeket,
De a gyakorlatban lábbal tiporod szinte mindet el.

Csak azt hagyod meg, amelyik természetes,
S ha közel áll az ember szívéhez értékeled,
De, amelyik egy kicsit is túl erős vagy szívtelen,
Átírod, ha úgy döntesz, hogy meghagyni érdemes.

Az megtörténhet, hogy te találsz ki egyet,
Egy újat létrehozol, ami jó lesz mindenkinek,
A segítségnyújtás, a jóakarat vezérel,
S láncok helyett virágfüzért vennél fel.

Célba lehet érni így is, úgy is,
Erélyesen, erőszakkal, vagy jó szívvel, szép szóval is,
Az emberek szívére-eszére kell hatni,
Meggyőző, gyakorlatias érvvel sok mindent el lehet érni.

De, ha ez azonnal még sem hatna,
Az idő múlása és a körülmények változást hozhatnak,
Egy jó módszer még a határozott, irányító gondolat,
Melyet az illetőnek elküldhetünk gondolatban.

Amit szeretnénk elérni vele, vagy a jellemében,
Arra irányuló, bizalommal teljes gondolatot küldjünk el,
Célirányosan, pontosan fogalmazzuk meg,
S aztán csak várjunk és figyeljük a változó helyzetet.

Amint látom ez a te módszered,
A hagyományostól eltér, s kombinációkkal van tele,
Határozott vagy, tudod mit akarsz,
A türelem, a megbeszélés, a megegyezés pedig segíthetnek, ha baj van.

Bár céltudatos vagy és megtervezett,
Az ösztöneid, megérzéseid mindig segítenek,
Az isteni gondoskodás alapköve az életednek,
S mindez együttvéve oly szokatlan, hisz nem így neveltek fel.

De ők elfogadnak így, ahogy vagy,
Amilyen voltál, s vagy az új meglátásaid által,
Szeretnek, értékelnek és figyelemmel kísérnek téged,
S meglehet, hogy idővel tanulnak is tőled!






2008.június.12. 0h43p-0h50p.
12.


Elrepít…


Elrepít a szó, elrepít a gondolat,
Tested itt van, de lelked másfele szalad,
Amerre jár, ott mindent felölel,
Nincs olyan hely, amit ne járna be.

Te nem kell tégy semmit, csak figyelj egy kicsit,
A világ nagy, sok benne a titok és a csoda,
Hát nyisd ki lelki szemeid és lásd mihez ér most oda.

Nézd, nézd meg az értékét,
Ne hagyd, hogy bárki elvegye örömöd és életed szépségét,
Hiszen minden ember életének van egy értékrendje,
S a kicsi örömöt értékelő ember a társait bátorítja lelkierejével.

2008.június.20. 18h10p-18h25p.
13.


Az életem lényege


Mi lesz velem, mit hoz az élet,
Nem tudom, de tanulok belőle,
Nyitottan, örömmel fogadom az eseményeket,
S próbálok humort vinni a fájó érzéseket.

A lényeg az, hogy éljek,
S használjak ki minden percet,
Munkára, tanulásra vagy lazulásra,
Bármit is tegyek, csak azzal foglalkozzam.

Teljes szívvel-lélekkel-ésszel,
Odafigyeléssel, s kreatív ötletekkel,
Más számára hasznos tetteimmel,
Vagy megfigyelőként csendesen élek.

Néha tettrekész, alkotó ember vagyok,
Máskor csendben figyelő, tanuló, befogadó,
Van, amikor ötleteimmel, tanácsaimmal segítek,
Lehet kéretlenül is, ha a helyzet megkívánja éppen.

Boldogságot keresek mindenben,
Hisz ez nem függ külső dologtól sohasem,
Csak az én hozzáállásom milyensége a titka,
Vagyis azzá váljak, amire éppen szükség van.

Az öröm ott van mindenben,
Tőlem függ, hogy észreveszem-e,
Ha inkább szeretnék adni, mint kapni,
Akkor a munka, a szórakozás sok jót fog nyújtani.

Az ember sokféle dolgot hajszolhat,
De általában mindegyik másoktól függ, ezért bonyolultabb,
Ám, ha a sikerélményeket, az örömöt, a belső összhangot keressük,
Az elérésük könnyebb, gyorsabb, ha beleadjuk szívünk-eszünk.


2008.július.15. 1h30p-2h38p.
14.


Mondd édes…?


Mondd édes mi bánt?
A múlt, a jelen vagy, ami vár,
Megvolt mindened látszólag,
De mégis a szíved mindig lázad!

A múltad volt, ahogy volt,
Öröm, bánat, csalódás, te tudod,
Boldog voltál vagy nem, te érezted,
De talán valamicskét tanultál belőle.

A tanítás a tanulságból jobbá tesz,
Megerősít, magabiztossá válsz sok esetben,
Amit még nem tudsz pontosan, megismered,
S így napról-napra fejlődsz egyre.

Ám, amint látom, jól haladsz,
Annyira, hogy már engem is oktatsz,
Mindent figyelsz, mindig ellenőrzöl,
Ami már néha zavaró, s nem gyönyör.

Ahogy több leszel, változol, szinte naponta,
Egyre erősödik az önbizalmad, ami nem baj,
Jó, hogy végre valakinek érzed magad,
De túllőni a szereteten és a szabadságon, nem szabad.

A kioktatás, az irányítás van, mikor kell,
Azonban az uralkodás, a birtoklás nem párosul a szeretettel,
A türelem, a figyelem, az érdeklődés viszont sokat segíthet,
S az együttérzés, az elfogadás, a megbeszélés jót tehet.

Tőled függ, mikor melyiket alkalmazod az életedben,
És ha jó, építő, szeretetteljes kapcsolat vágya él a szívedben,
Akkor tégy meg mindent érte, s szentelj rá sok figyelmet,
S kevesebb szóval, több kedvességgel, érintéssel célod eléred.

Én erre vágyom mindennap, hidd el,
És megteszek mindent érte, ami szívet-észt igényel,
Várok rád, imádkozom és segítek mindig neked,
De, azért kérlek, igyekezz, s légy kedves és türelmes!

2008.július.14. 2h30p-2h55p.
15.


Hiányzik…


Hiányzik egy kis csend, s nyugalom,
A teljes béke, az összhang és a bizalom,
A megértés, az elfogadás, a tolerancia,
A türelem, a figyelem, s a hibák megbocsátása.

Volt vagy nem, de most hiányzik nekem,
Ilyen időket élünk, bár ez neked nem tűnik fel,
Hogy mi az oka, keresem, gondolkodom rajta,
Figyelek, kérdezek, s próbálok előljárni jó példával.

Tudom, hogy mindenki változik, ahogy halad,
S főképp mellettem pedig felgyorsul ez a folyamat,
Nehezen tudok most lépést tartani e változással,
Mert úgy látszik vagy lemaradtam, vagy ez túl gyors mostanában.

Nem tudom pontosan a választ, de egy viszont biztos,
Jobban kell figyelnem, rögzítenem, s tegyem félre minden gondom,
Gondolkozzak, elmélkedjek többet, kutassam az összefüggéseket,
Vegyem fel a ritmust, nyomozzak, hisz az életem függ tőle.

Tegyem fel a kérdéseket neked és magamnak,
Imádkozzak, kérjek bölcsességet naponta,
Ne hagyjam magam letaglózni soha,
Legyek kitartó, bátor, s a példát a szívemből adjam.
Így talán, de inkább biztos a siker meglesz,
Hisz, ha az igazi vagy, márpedig az lennél nekem,
Akkor ez a helyzet csak átmeneti lehet,
S tanulunk majd belőle, létrehozva a hiányzó láncszemeket.

2008.július.19. 2h58p-4h18p.
16.


Tedd azt…


Tedd azt, amit érzel,
Mit a szíved diktál néked,
Súg, irányít, segít, vezérel,
A javadat szolgálja, s nem hagy vészben.

Isten általa vezet, jófele irányít téged,
Akkor, ha nyitott vagy az érzéseidre,
Fogja a kezed, ezek által küld segítséget,
S vedd figyelembe őket a nap minden percében.

Figyelmeztető jelzőrendszer az érzés,
A testünk általa fejezi ki jólétét,
A gondját - baját is közli, mint rossz érzést,
S az ellenszenvét, mint távolságtartó érzés.

A jövődet is megtudhatod általuk,
Csak képzeld el a vágyad, hogy a jelzést megtudd,
Ha jót érzel egy dologgal kapcsolatban, az jó út,
De ha kényelmetlenül, azt felejtsd el, hisz rossz út!

Ami neked való mostanában vagy a közeljövőben,
Azzal kapcsolatban jóleső, felvillanyozó érzés fog el,
Viszont, ami a távolabbi jövőben lenne csak meg,
Az még nem önt el boldogsággal, dolgaidat sorba vedd!

A megérzés is egy érzés, intő jelzés,
Bevillan, átvillan, hogy ne kövess téveszmét,
Hogy ezt vagy azt tégy, s elkerüld a veszélyt,
De lehet, hogy kedveseidről szól, ezért segítség vagy figyelmeztetés.

Egy értesítés, egy gondolat, egy ötlet,
Bármelyik is legyen, vedd tekintetbe őket,
Nem hiába jön a megérzés, néha nagy a hője,
Lerombolja az észérveket, s hasznot hoz a jövőben.

Mindenképp óv, Isten általuk közöl,
Angyalai segítségével csak a jóhoz lesz közöd,
Mert e szellemi csatorna által jön el az az öröm,
Amire mindenki vágyik, s ez: az igazi lelki gyönyör.

Igen, bár egyeseknek hihetetlen, de valós,
Hogy ez az igazi boldogság, az örömözön, ami valóban tartós,
Hiszen az összhang magunkkal, a világgal hathatós,
És Isten akaratával, meg céljával is velünk szívreható.

A szívünk akkor boldog, ha tudja miért dobog,
Miért üt olyan kitartóan, mi az a fontos dolog,
Amiért megszülettünk, mi a küldetésünk e bolygón,
S ha ezt felismerjük, megérezzük, akkor ő nyugodtan mozog.

Isten segít ebben, érzéseidet felhasználja,
Angyalokat küldött melléd, általuk jön az útmutatása,
Ha kéred Istent vagy őket az életcélod kikutatására,
Örömmel adnak érzéseket, gondolatokat róla a tisztánlátásodra.

Csak hallgatnod kell rájuk és alkalmaznod ezeket,
Hidd el, náluk önzetlenebb, okosabb barátok nincsenek,
Megcáfolhatod őket, de szerencséd úgysem lehet,
Mert nagyobb az intelligenciájuk, mint az embereknek.

Tehát tedd azt, amit érzel,
Még, ha ellenkeznek is az észérvek,
Csak higgy, bízz bennük, vezetnek téged,
A csalódás elkerül, s vár egy nyugodt élet.






2008.júlus.20. 2h18-2h40.
17.

Táncolj!


Táncolj, csak táncolj,
Szíved vezessen, lángolj,
Add át magad az érzésnek,
Ne gondolkozz, a lábad visz téged!

Elméd ilyenkor megpihenhet,
Egész nap figyel, őrködik feletted,
Bízd most magad az ösztöneidre,
S hidd, hogy boldogság terít be.

Lazulj, s lazulsz önfeledten,
Mozogsz, szinte repülsz könnyedséggel,
Nem fáj semmid, minden szabad,
Húzzad, nyújtsad értékes izmaidat.

Adrenalinszinted megnő,
A boldogsághormon betölt,
Gondjaid messze szállnak,
Örömmel intesz a világnak.

Úgy érzed tiéd minden,
A szabadság, az öröm felemel,
Lelked szárnyal, nincs kötöttség,
Megújul életed, felszabadultan élsz.

Jól van, jól csinálod,
Tedd ezt, míg kívánja izomzatod,
Aztán kellemes fáradsággal leállsz,
S hálát adsz Istennek, mert létrehozta ezt a csodát: a mozgást.

2008.július.27. 7h13p-8h03p.
18.


Napról-napra


Napról-napra történik nálam minden,
A tudás, a szeretet, az életenergia, a szerelem,
A vágyak, s a tanítási képesség egyre nő bennem,
Az életcélom: másokat segíteni és gyógyítani sikeresen.

Minden nap hoz valami újat,
Ha hagyom szárnyalni a gondolataimat,
Ha nem szabok nekik gátakat,
S ha elfogadom azt, mi ma még szokatlan.

Miközben szabadon jönnek-mennek,
Elkísérem őket a figyelmemmel,
Belegondolok mélyen mindenbe,
S érzéseimet tesztként használom közben.

Ha nekem való az, amire gondolok,
Kellemes érzés önt el, feldobott vagyok,
De ha nem jó nekem az a dolog,
Zavart, nyugtalan a lelkem, lehangolódom.

Így tudom megállapítani mit tegyek,
Melyik irányba forduljak, merre menjek,
Életutamat mivel szépítsem, bővítsem,
Hogy teljesítsem eredményesen a küldetésem.

Érzéseim viszont nemcsak testi jelzések,
Hanem a gondolataim mellé csatolt teremtő erőt is jelentenek,
Így ketten együtt ezért hamar célba érnek,
Mások, s jómagam csodálatára, s nem kis meglepetésére.

De mindez türelemmel, idővel, odafigyeléssel jár,
A mindennapok forgatagában elcsendesülés is kell hozzá,
Megnyugodni, ellazulni, magambaszállni az időt megállítván,
S átgondolni, elemezni, megvizsgálni, hogy az eddigiekből mi a tanulság.

Aztán, ha azt jól egértettem és elhatároztam az elmémbe,
Jöhet az újabb kombináció: érzés-megérzés egyvelege,
Ezek így együtt gyorsan láthatóvá válnak az életemben,
Ezért érdemes szívem-elmém jó dolgokkal tölteni meg.

Ez a módszere a tevékeny, építő életnek,
Ezt az eljárást én mindig ösztönösen tettem meg,
Állandóan érdekel valami új, számomra ismeretlen,
Hogy vajon én azt a dolgot miképpen élem át, s kezelem.

A kíváncsiság érzése bennem kíséri mások szavait,
Belegondolok, átgondolom, s így a teremtés elkezdődik,
Percek, órák, napok, hónapok kérdése és a hallott dolog valóra válik,
S csak csodálkozom, hát, hogy történt, hogy látom a gondolataim, vágyaim.

Azonban mindezt én hoztam létre, idéztem elő,
Csak, mivel ösztönösen, spontán teszem ezért feltűnő,
Más tanulja ezt az elmélkedésemet, s neki az lesz a gyönyör,
Ha ő is összhangba kerül önmagával, s tetteit majd kíséri öröm.

2008.augusztus.20. 1h27p-2h20p.
19.


A tanítvány


A tanítvány túlnőheti mesterét,
Ha szavaira kinyitja szívét-eszét,
Nemcsak megérti, amit tanít és mond,
Hanem elhiszi, hogy az róla és neki szól pont.

A mester tanításai, elméletei
Érthetővé válnak, ha megmagyarázza neki,
Példákkal gyakorlatban és élesben,
S nebulójára szabja, hogy az átélhető legyen.

Átélhető és átvehető, sőt éltető,
Személyére szabott lesz, s általuk minden képesség előtör,
Amik kellenek ahhoz, hogy betöltse szerepét,
S mások számára felhasználja küldetését.

Tehát a mester a magot elveti,
Időnként locsolja és szeretettel körülveszi,
Önzetlenül gondozza, büszkén neveli,
Mert tudja, hogy, amit tesz, az majd terméssé válik.

Így telnek a napok, s a hónapok,
A tanítvány tanul, tapasztal, nyomoz,
Olvas még ezt-azt, összekapcsol sok dolgot,
Felismeréseit megbeszéli mesterével, s oly boldog.

Ám, ha a tanítvány a tanultakon kívül,
Alkalmaz ösztönös képességeket, lehet véletlenül,
Viszont lehet, hogy nem, hanem ő ezzel született,
Csak a tanítás, a megerősítés hiányzott, hogy kiteljesedhessen.

Ki tudja honnan, de sok mindent tud,
S tudása a kapott alap segítségével egyre előrébb jut,
Siet, nem is halad, hanem szinte fut,
Vajon hogyan működik ez benne, miből tud?

A válasz érdekes lehet sokak számára,
Még neki is furcsa, azonban meg kell barátkoznia a gondolattal,
Hogy ő egy közvetítő, egy csatorna, egy eszköz,
Isten kezében egy toll, mely által információkat közöl.

Vagyis nem ő tud, hanem csak beszél,
Amit mond az üzenet másoknak, segítség,
Isten angyalok közreműködésével üzen általa,
Ezért tud ő másoktól eltérő, különös dolgokat.

Hisz a szíve nyitva volt mindig minden jó felé,
Másokért élt és örömmel szolgálta mindenki jólétét,
A tanítást, mivel elhitte, felváltotta a hit a kételkedését,
Így a hajlam és a fentről kapott irányítás által vált közvetítővé.

Emiatt túlnőheti mesterét,
Ki hiszi és vallja, amit tanít és általuk él,
De, hogy a tanítvány ilyen gyorsan fejlődött és újabb dolgokra is képes,
Azt köszönheti nyitott szívének, bizalmának, hitének, s Istennek.

2008.augusztus. 21. 2h58p-3h52p.
20.


A toll


Ment a toll, jött a toll,
Amikor felkeltél, még kettő volt,
Zöld teste, szeme, s haja figyelt,
De estére már más kezébe tetted.

Ilyen meglepetésre nem számolt a két toll,
Hogy egymást már nem köszönthetik bárhol,
Hanem elszakítod őket, kik összeforrtak,
Mert a szíved így boldogabban dobban.

Lehet te sem gondoltad volna korábban,
Hogy, akit látsz itt-ott, az hozzád betoppan,
Nem is akármilyen ötlettel keres meg,
Konkrétan: hogy mondj kritikát arról, amit eléd tesz.

Elfogadtad ajánlatát meglepődve,
Kíváncsian vártad mi sül ki belőle,
El is kezdted olvasni írását hamarosan,
S ámulattal csodáltad mély tartalmukat.

Annyira megdöbbentettek téged,
Hogy nem tudtad hová besorolni e furcsa jellemet,
Kritikád jó szép szavakból állítottad össze,
Mert érezted, nem egy jöttment tárta ki a szívét előtted.

Szívhez szóló szavaid hallatán,
Fellobbant a láng az író haján,
Csak te nem láttad, mert nem égett,
Hanem,,bioenergiatűz” esett az ő fejére.

Érzéseid, nyitottságod fellelkesítették,
S kérésedre büszkén, boldogan adott jelentést,
Beszámolt mindenről, mit elméd óhajtott,
Olyannyira, hogy nem tudtátok volna abbahagyni a vizsgálatot.

A kezedben pihenő kis örökmozgó is figyelt,
Annyira koncentrált, hogy az álommanó meglepte,
Hangotok, energiátok, s a friss levegő úgy megnyugtatta,
Hogy alig hittél a szemednek, mikor az álmodót megpillantottad.

Az öröm csak fokozódott egyre és egyre,
Kérdéseid, mint a folyó, özönlöttek,
Sziporkáztak a szemeitek és a válaszok,
Egy érzés a hatalmába kerített, s nem tágított.

Bár elváltatok és a babát nyugovóra helyezted,
De a szíved csak dörömbölt szüntelenül odabenn,
Hogy köszönd meg, háláld meg e szép perceket,
S ne hagyd nyomtalanul eltűnni eszmecseréteket.

Hát mit tégy, hogyan maradjon emlékezetes ez este,
Kitaláltad, hogy szétválasztod a két zöld testet,
Bár párosban szép az élet, de most rá sütött a Nap,
Ezért egyedül is szép, ha érzi az éltető sugarakat.


Mivel a barátság élők között él szerinted,
Élettelen tollaidat semmi sem köti össze,
De egyike által hálád, örömöd kimutathatod,
S egy mély barátság érzésének áshatsz alapot.

Így a zöld testű és hajú bábtollnak búcsút mondtál,
Mit emlékül örömszerződnek nemsoká átadtál,
Ki nem tudta mire vélni e szívélyes fogadtatást,
De örömre és köszönetre okot adtál, mit itt el is olvashattál.



U.I. Szeretettel egy ismeretlennek, egy,,még” ismeretlentől.


2008.augusztus.21. 4h17p-5h16p.
21.


A boldogság titka


Hogy mi a titok?
Erre biztos minden fül nyitott,
De nem elég, ha a fül hallja,
A szív és az elme ezt meg kell értse és vallja.

Hát kezdem azzal, hogy érezz,
Figyeld az érzéseid, irányítanak téged,
Megmondják mit tégy, merre lépj,
H a pedig kizárod őket, akkor csak az elméd lép.

De jobb, ha a kettőt párosítod,
Így a rosszat nem csábítod,
Az eszed mond, s ha az érzésed jóváhagyja,
Bátran teheted meg mit akarsz, lesz foganatja.

Ám az aranyszabály a szeretet,
Jót adj vagy semmit, ezt megteheted,
Könnyű így eljárni, ha önzőség nem hajt,
S ha e módszert használod, több lesz a sej-haj!

A megelégedettség forrása az adás,
Adni tudni kell, önzetlenül, s meg lesz a hatás,
Szívből nyújtsd, amid van, s amit kell,
Az áldás tízszerese megtalál, bárhol lehetsz, hidd el!

De tudj elfogadni is alázattal,
Örömöd mutasd ki, s hálád ne legyen tele káprázattal,
Őszinte, szívből jövő szavakkal fejezd azt ki bátran,
S így a fontosság, hasznosság érzése kiegyenesíti az adó és kapó hátat.

Igen, mert kinek teher az élet, s az élete,
Azt súlyként cipeli és háta meghajlik, púpossá tehet,
Ezért inkább cserélje fel a terhet örömre, s jóérzésre,
Gondoskodásra, tanításra, részvétre és együttérzésre.

Bár ez nem mindig könnyű, de ne add fel,
Ha kudarc is ér, nincs baj, hát tanulsz belőle, ha kell,
De lehet, csak azt akarja ez közölni veled,
Hogy rossz helyen vagy rossz helyen jársz, ott, ahol nem kellene.

Tehát gondolkozz el, elemezz, beszélgess el magaddal,
Elméd-szíved tárgyaljon egymással bizalmasan,
Ha kell és lehet, vond be a vitába barátodat is hittel,
Mert a több szem, több szív megoldása kevésbé úszik el.

A cél a siker, ha a dolog aktuális számodra,
Keresd meg a hiányzó láncszemeket és tudj meg róluk sokat,
Építs be minden módszert mi segítségedre lehet,
S ha sikerülnie kell a célodnak, jó eredmény meglesz.

Minden az épülésedre szolgál, akár jó akár rossz,
A kérdés az, hogy hogy állsz a dolgokhoz, s nem akárhogy,
Ha nyitottan, érdeklődően, építően, bizalommal és reménnyel,
A napok hasznodra válnak, s életed érdekessé tesz téged.

Figyelj, hallj, tanulj, olvass, kérdezz mindig,
Használd az elméd, az érzékeid, nem fogsz unatkozni így,
Bátorság, önbizalom töltsön el bárhol jársz- kelsz,
Ha azt érzed mondani, kérdezni, tenni kell, hát tedd!

A lelkiismereted, ha szólít, halld meg hangját,
Legyen ő a védelmeződ, barátod, akkor sok csoda vár rád,
A belső hang, a megérzés, ha kiegészíti e társad,
Akkor a boldog élet előtt nincs akadály, s így Isten megáld majd!

2008.november. 27.3h43p-4h33p.
30.


Az életem


Az életem egy kincs, melyet meg kell becsüljek,
Ajándékba kaptam, ezt el kell ismerjem,
Nem kértem és mégis kaptam, ezt soha ne feledjem,
Addig élvezzem és használjam fel, míg lehet.

Éljem az én életem és ne a más életét,
Kövessem az én utam és ne a más ösvényét,
Hallgassak a szívem szavára, az majd vezet,
Higgyek Istenben és magamban, így sikerülhet.

Bízzak a vágyaimba, célba vezetnek,
Életem értelmét megadják és segítenek,
Az akadályokat leküzdöm általuk, így erősödöm,
Beteljesítésükhöz lassan-lassan felnövök.


Naponta megköszönöm Istennek e kincset,
S szüleimnek is kifejezem hálámat szóban és tettben,
De eltéríteni magam az utamról senkinek sem hagyom,
Segítséget, ha kapok, megköszönöm, s céltudatos vagyok.

Míg nem tudtam mit akarok, vártam és figyeltem,
Alvás előtt e kérdést tettem magamnak fel: ,,kinek és miért születtem?”,
A választ pedig előbb-utóbb megkaptam egy reggel magamtól mondat formájában,
S azóta az életem abba az irányba fordult teljes mivoltában.
Meg is lepődtek rajta sokan, de meg én is,
Hogy ilyen nagy feladat és megtiszteltetés ért így,
De tudtam, ha a megbízatást megkaptam, a hozzávalókat is,
Ezért aggódtam, hanem kezdtem a küldetést gyakorolni.

Ma egy kicsit, holnap és azután,
Boldogan telt a nap-nap után,
Mindig tanultam valami újat,
Az idő nekem dolgozott, jól haladtam.

Gondolkoztam, figyeltem, tanultam,
Kérdéseket tettem föl magamnak és másnak,
A válaszok megjöttek, egyesek hamar, mások majd,
De nem adtam fel, bíztam a küldetésemben, s az elhivatottságomban.

Végeztem a dolgom, s a visszajelzés is megvolt,
A lelkesedésem vitt, felkarolt, s átsegített a bajokon,
A hitem erős volt és még most is szilárd szüntelen,
Érzem testembe-lelkemben az erőt, mely sugárzik belőlem.

Mások is érzik ezt és gyógyulnak általa,
Isten sok erőt ad a feladathoz, melyből a testem átad,
Szavaim, tetteim megújítják elfáradt lelküket,
Reményt és célt kapnak általuk, s visszanyerik életkedvüket.

A szívem arra ösztönöz, hogy örüljek e kincsnek,
Használjam ki a napokat jól, szépítsem az életem,
Mindenből a jót vegyem ki, csak a jót lássam meg,
S ezt a hozzáállást tanítsam meg másnak is, hogy boldog legyen.

2008.december.5. 1h17p-2h17p.
34.


Mindenki


Mindenki olyan amilyen,
Mindenki más valamiben,
Mindenki jó valamiben,
Mindenki akar igazi sikert.

Mindenki másra vágyik,
Mindenki mást tud megcsinálni,
Mindenki másban eredményes,
Mindenki sikeres valamiben.

Mindenki máshol boldogul,
Mindenki más miatt célba jut,
Mindenki másért harcol, fut,
Mindenki máshogy érzékel és tud.

Mindenki mást tud elérni,
Mindenki másképp tud célba érni,
Mindenki máshogy tud élni,
Mindenki másképp tud átélni.

Mindenki máshogy tud túlélni,
Mindenki másért akar beleélni,
Mindenki más célból akar élni,
Mindenki más dolgot akar megélni.

Sokfajták az emberek és a célok,
De nem olyan sok az indítóok,
Önzetlenül másért és boldogan élünk?
Vagy önzően magunkért és lealacsonyítva létünk?

Mások által leszünk valakik,
Mások segítségével célokat alakítunk ki,
Mások támogatásával átéljük a fájdalmat is,
Mások dicséretével szívünk egyre jobbá válik.

Mások tudása minket kisegít,
Mások jó szava jó cselekedetre indít,
Mások jóindulata a padlóról felsegít,
Mások véleménye változásokra buzdít.

Másért élni öröm,
Másnak adni gyönyör,
Más érdekét nézni ad erőt,
Más életét segíteni felemelő.

Más célból születtünk,
Más dolgot kell elérjünk,
Más oldalról kell szemléljünk,
Más eredményt kell letegyünk.

Mindenkinek más a fontos,
Mindenkinek más tehetség adatott,
Mindenkinek más a mozgatórugó,
Mindenkinek más feladat jutott.

Mindenki másokat vonz,
Mindenki más rezgésen boldog,
Mindenki más életcélokat hajszol,
Mindenki más auraszínt birtokol.

De mindenki változik,
Az egymásra tett hatások nem maradhatnak ki,
Ha helyesen értjük meg, ami történik,
Az életünk más számára hasznossá válik.

Ismerjük meg magunkat és az embereket,
A mozgatórugóinkat, céljainkat, érzéseinket,
Nézzük meg minden szemszögből az eseményeket,
S értsük meg mi a tanulság, haszon, öröm a helyzetekben.

Ha így teszünk naponta,
A bánat feldolgozatlan nem marad,
Szeretettel bánunk majd magunkkal és másokkal,
S az életet szépnek fogjuk látni és segítenénk a világunkat.

2008.december.5. 3h45p-4h35p.
35.


Nézz az égre!


Nézz az égre kedves ember,
S lásd meg a szárnyaló fecskéket,
Fent vannak és le is szállnak,
Szabadon, s mégis követve néha társaikat.

Az ösztöneik vezetik őket,
S az Isten törvényei génjeikbe vésve,
Önállóan, de mégis összedolgozva,
Egyedül és nagycsaládosan.

És te kedves ember?
Szárnyalsz-e szabadon, lelkesen,
Álmaidat, vágyaidat ismered-e már,
S tetteid azokat követik-e, vajon általuk élsz?

Vagy el is felejtetted őket,
Hisz oly régen találtad ki ezeket,
Hajdanán, mint gyermekember éltettek,
Aztán, ahogy felnőtt ember lettél, a kötelesség lépett a helyükbe?

Magadért élsz-e vagy másokért,
Vagy csak magadért, esetleg csak másokért?
Megtaláltad-e a középutat, az egyensúlyt,
S boldogan élsz-e feledve minden bút.

Érzed-e az élet súlyát vagy csak az örömét,
Szépnek, kalandosnak, áldottnak érzed-e az ízét,
Vagy nehéznek, rongyosnak, átkozottnak érzékeled,
S ezt sugárzod-e ki magadból, továbbadván gyermekeidnek.


Gondolkozz el, melyik a te szemléleted?
Azt jól látod-e, örömmel tölt-e el,
Nyugodt, s jókedvű maradnál-e, ha ezt visszahallanád,
Lelkedet boldogsággal árasztaná-e el, amit arattál.

Emlékezz kérlek, s felkészülten várd a jövőt,
Mert, ha jót vetettél, aratsz majd örömöt,
De, ha a rossz pillanataidat továbbítottad,
A búza helyett kinövő gaz megriaszt-e majd.

Tedd mérlegre, s változtass, ha kell,
Sosincs késő megbánni és kijavítani a tetteidet,
A lelkiismereted hangjára, ha hallgatsz szeretettel,
Hidd el, az a bajtól megóv, s jófele irányítja lépteidet!

Bízz a szívedben és a lelkedben is,
Súgnak ők időben, bár halkan, s figyelj rájuk is,
Figyelmeztetnek, Isten általuk vezérel,
Hogy megtaláld azt az utat, mely boldoggá tesz téged.

S ha ezeket vizsgálod, egyszer csak felismered,
Hogy az álmaid, vágyaid szembejönnek veled,
A beteljesítésüket óhajtják türelmesen tőled,
Amit, ha megteszel, boldogság sugárzik majd ki belőled.

Hát szárnyalj te is, mint a fecskék,
Hol egyedül, hol csapatban, vár a kék ég,
Hagyd, hogy az érzéseid vezessenek,
S ha furcsák is, bátran kövesd ezeket.

Nem csapnak be, csupán visszajeleznek,
Gondolataid minőségét tükrözik neked,
S ha jót akarsz magadnak egy életre,
Azt tedd mindig, ami jóérzéssel tölt el.

Ha rossz érzésed van, emlékezz mire is gondoltál előtte,
Pörgesd vissza a gondolataid, s figyelmesen elemezd őket,
Vizsgáld át, s szeretettel itasd át a rossz gondolataid menten,
S így a rossz érzés jelenléte figyelmeztetésül szolgált róluk neked.

Próbáld azt elérni, hogy csak jó érzéseid legyenek,
Mert azok a jó gondolataidat jelzik, s kövesd ezeket,
Így boldog leszel a bőrödben és az életed minden berkében,
S gyermekeid is majd tisztelettel, megbecsüléssel és szeretettel öveznek.

2008.december.17. 23h45p-0h45p.
38.


Mindennek van…


Mindennek van jó és rossz oldala,
Minden jó valamire a megfelelő pillanatban,
Minden megtölthető jó vagy rossz tartalommal,
Minden kivált különböző benyomásokat.

Nyom nélkül semmi sem múlik el,
Jó vagy rossz dolog, az teljesen mindegy,
Szívünkben-lelkünkben a hatása megmarad,
Érzéseink skálája bővebb lesz mind által.

Valamit elindítanak most vagy máskor,
Események láncolatát okozzák biztos,
Bennünk vagy másokban nyomot hagy a mi tettünk,
A lényeg az, hogy minden mindennel összefügg.

A nyitottság, nyíltság nagy port kavar,
A mai zárkózott emberekben valamit megmozgat,
Az őszinteség, emberség, jóság ma nagy kincs,
Érték, mely kevés ember tulajdona, sokukban már nincs.

Hagyták elnyomni, elfojtani, kiirtani,
Az önzés, az önérdek, a megélhetés hódít,
Nem számít más fájdalma, könyörület nincs,
Az együttérzés kiveszőben van, akkor tettekre mi indít?

Mi sarkaljon így jóra, ha nem mernek szembesülni a problémákkal,
Szembesíteni egymást a valósággal és a vágyaikkal,
Megérteni, hogy hol akadt el a jó kezdet és a nevelés,
Megvizsgálni minek mi a mozgatórugója és, hogy hol a tettrekészség.

Bátortalanok, félnek, elvesztették kapcsolatukat a lelkükkel,
Csak ésszel élnek, befolyásolják egymást, kijátszván szívüket,
Az erős, magabiztos, ravasz és önző ember rábeszéli a bizonytalant,
A gyenge, önbizalomhiányost megnyeri magának, s céljainak.

Nem ismernek az ilyenek se embert, se Istent,
A pénz, az önimádat, a szórakozás az istenük, s mernek,
Ők nem félnek, tudják mit akarnak és hogyan,
S bárkit felhasználnak, csakhogy többnek érezzék magukat.

Mindent és mindenkit eszközként kezelnek,
A múltjuk, a gyerekkoruk rabszolgái lettek,
Rossz emlékek, fájdalmak, traumák nyomai,
Önző emberek, a helyestől eltérő tettek áldozatai.

Nem tudták megbeszélni ezeket és nem is volt kivel,
Gyötrelmüket nem lehetett sajnos feldolgozni senkivel,
Szívükbe zárták ezért és a rossz a jót kiszorította,
A gyermeki, naiv jószivüket így gyűlölködővé, szenvedővé változtatta.

Az ilyen fájó szív pedig szereti a szeretetet,
De a feldolgozás hiánya miatt rossz módon szerzi azt meg,
A megbecsülést, a tiszteletet nem kiérdemli, hanem kicsikarja,
Uralkodó, zsarnoki, fortélyos módon a kishitű emberekből kicsalja.

Így bekebelezi a szenvedő, erős személy a gyenge embert,
S mindenki elismerésére vágyik, hogy önmagát valakinek érezze,
A megalázott, megkínzott szíve önbecsülését elvesztette,
És e sérelmeit más jó élete árán kárpótolná, de nem szeretettel.

Ily módon terjed a rossz, s gyakorol káros hatást,
Fájdalmas benyomást okozva, mely kíván feldolgozást,
De a szeretet, nyitottság, nyíltság, őszinteség még azért él,
S ellensúlyozza a rosszat, az egyensúlyt fenntartja a világban még!



2008.december.16. 0h46p-1h30p.
39.


Ne engedjük…!


Ne engedjük élni a gonoszt,
Ne engedjük élni azt, mi rossz,
Ne akarjuk támogatni, ami káros,
Ne tápláljuk magunkban a kishitű egót.

Ne engedjük elnyomni a jót,
Ne hagyjuk szenvedni, ki jó,
Ne akarjuk elfojtani, mi hasznos,
Ne tápláljuk szívünkben a rossz magot.

Elemezzük érzéseinket,
Vizsgáljuk meg érzéseinket,
Ítéljük meg gondjainkat,
S cenzúrázzuk meg gondolatainkat.

Ne féljünk kimondani fájdalmunkat,
Figyeljünk mindenki szavára, s érzésvilágára,
Kérjünk, és ha kell, adjunk segítséget a bajokra,
Merjük feldolgozni és másképp látni a dolgokat.

Senki sem fogja gondolataink, érzéseink kezét,
Senki sem irányítja érzéseinket, mind csak a miénk,
Szabad akaratunk van, s szabadságunk,
Hát használjuk ezeket ésszerűen, s magunkkal jól bánjuk.

Szeressük testünket, vágyainkat, álmainkat,
Érzéseinket, jószivünket, együttérzésünket, botlásainkat,
Figyeljük meg magunkat, s keressünk mindenre választ, Kutassuk az okainkat, fogadjuk el csak a jó indítatásokat.

Ne hagyjuk magunkat a rosszra befolyásolni,
Elbizonytalanítani és a jót, az önbizalmat elfojtani,
Lelkiismeretünk hangját ámítással elnyomni,
Tettrekészségünket rossz irányba felhasználni.

Sok ember van és sok vélemény,
Sok látásmód, sok érdek, sok érv és cél,
De, ami a miénk, azt ne hagyjuk el,
A jósággal átitatottat a rosszal ne cseréljük fel.

Uralkodjunk a bizonytalanságunkon,
Mások káros szavain, az eseményeken, s a gondolatainkon,
Keressünk halló fület, értő szívet, ha bajt érzünk,
Beszéljük meg kételkedéseinket, fájdalmainkat, míg fel nem lélegzünk.

S aztán nyugodt szívvel és lélekkel,
Újból magabiztos, nagyraértékelő szellemmel,
Megerősített, felbátorodott jóindulattal,
Nézzünk szembe a gondokkal és segítsünk ebben másoknak.

Egymás építésére és segítségére kell lennünk,
Isten társaslényeknek teremtett minket, s, hogy egymásban gyönyörködjünk,
Hogy lelkesítsük egymást, lendületünket megosszuk,
Hogy jótéteményeinkkel teljen meg a bolygónk, s boldoguljunk.

Ez a szándéka még most is él,
Ez a vágya még most is szárnyra kél,
Ezt segíti, ezt támogatja mindenki szívében,
Ilyen emberekben gyönyörködik, s a rosszat így győzi le.

Hát álljunk mi is mellé e csodálatos tervben,
Érezzünk, gondolkozzunk, beszéljünk mindent meg,
Osszuk meg másokkal mi jó bennünk és lehet általunk,
S akkor a világ is jobbá válik, s csendesebb, szebb lesz a földi univerzum.

2008.december.16. 4h08p-4h48p.
40.


A művészlelkek


Ihlet és transz,
Átélés és maszk,
Nyomás és benyomások,
Érzések és vágyálmok.

Ösztönösség és lázadás,
Befogadás és irányítottság,
Hatás és változás,
Behatás és formálás.

Nyitottság és szenvedély,
Önérzet és őszinteség,
Elvek és ragaszkodás,
Öntörvényűség és megfelelni vágyás.

Elvontság és alkotás,
Igazságérzet és befelefordulás,
Gyakorlatiasság és kötelességtudat,
Közvetlenség és istentudat.

Leleményesség és jóság,
Magabiztosság és távolságtartás,
Megingás és bizonyítási vágy,
Lelkesedés és elismerés utáni vágy.

Türelem és lelki biztonság,
Sokoldalúság és hangulatingadozás,
Szuggerálás és alázatosság,
Kitartás és bátorság.

Céltudatosság és megbízhatóság,
Végletek és alkotási vágy,
Szerelem és becsületesség,
Szeretet és emberség.

Érzelmek és kíváncsiság,
Siker utáni vágy és ráhangolódás,
Kiszámíthatatlanság és vágyakozás,
Elképzelés és magányosság.

Társítás és nyomozás,
Elemzés és megoldás,
Szabadság és alaposság,
A valóságtól való elszakadás és önmegvalósítás.

Önkifejezés és sodródás,
Méltóság és barátság,
Törődés és bezárkózottság,
Lelkesítés és elragadtatás.

Ezek és még sok minden,
Ösztönös bölcsesség jellemzi őket,
Nagyok ők az átlagember szemében,
Elszakadni képesek és adni örülnek.

Alkotnak és teremtenek,
Átszellemülve, határokat nem ismerve,
Koruk nincs, mindig újrateremtődnek,
Határokat nem tudva lendületet éreznek.

Ajándékkal látnak el minket,
Csodálatos érzésekkel halmoznak el,
Felébresztik szunnyadó lelkünket,
Érzéseink tárházát keltik életre.

Megáll számukra az idő és az élet
Lelkük száll, a tér megszűnik az ihlet perceiben,
Tanítanak bennünket és erőt adnak,
Isten ajándékai ők és elgondolkodtatnak.

2009.január.20. 0h15p-1h50p.
43.


Az önkifejezés


Az önkifejezés fontos dolog,
Az önmegvalósítás általa létrehozható,
Az önzetlenség általuk gyakorolható,
S önkéntesen bármikor kinyilvánítható.

Mindezek ellenkezője is igaz,
Ha az önkifejezés el van fojtva,
Akkor önzővé válik az ember,
S önzően mindent magának szeretne.

A lelki béke hiánya is az önzőség,
Az ösztönös önkifejezés nagy érték,
De ha nincs elismerve, elfogadva,
A lelki gyötrelem szintén önzésé válhat.

Ám, ha meg tudjuk érteni a negatív érzésű értékelőt,
S bele tudunk látni abba a személybe, ki gyötör,
Meg tudjuk találni a nem elfogadás okát,
Akkor fel sikerül dolgozni e rossz hozzáállását.

Bele kell magunkat érezni az ő helyébe,
Lehet, hogy régebben ő sem volt elismerve, értékelve,
S ezért nem tudja azt nyújtani, amit ő sem kapott meg,
Csak a nem elismerés, a lekicsinylés lett a szívébe vésve.

Mindenki azt adja, amije van neki,
Ami hiányzik, azt nem mutathatja ki,
A dicséret, megértés, elfogadás, értékelés, elismerés,
Mind olyan érzés, amit a szülő a gyermeke szívébe vés.

De ha ezt nem teszi meg, mert neki is hiánycikk,
Ő sem kapta meg az ő gyerekkorábban, így sajnos neki sincs,
Akkor nincs mit továbbadjon, viszont lenézést kapott,
S, mivel csak ezzel rendelkezik, a jó helyett csak rossz adható.

A gyereke így nem tudja meg mi a jó,
Amit hall az számára az egyetlen dolog,
Neki akár fájt, akár nem, mikor kapta,
Ha akarta, ha nem, ráragadt, s magában hordozta.

Viszonyítási alapja nem volt, dicséretet nem hallott,
A szülő szívéből, szájából csak ez jutott,
S később, mikor cseperedett sem volt senki,
Aki megmutassa mi a jó, az elismerő érzés, a kincs.

Így megmaradt benne az, amit kapott,
Számára az nem rossz vagy jó, csak egy reakció,
Amit aztán ő is tovább ad, mond másoknak,
S csak csodálkozik, amikor rossz érzéssel válaszolnak.

Nem csoda, hisz a rossz rosszat szül,
A jó érzés jót eredményez, s az üdvözül,
De ha ő nem ismeri, nem tudja mi a jó,
Akaratán kívül rossz visszajelzéseket toboroz.

Aztán megint rosszat mond, hogy fájdalmát enyhítse,
És ez megy oda-vissza, s a béke, boldogság ellibben,
Ha egy nyugodt, jókedvű embert ilyen szavakkal illet,
Az eredmény értetlenség, meglepődés, megbántódás lehet.

Mivel ő már egy felnőtt ember, hiányos neveléssel,
Az utólagos tanítás, megmagyarázás nemigen segíthet,
A jó szó már nehezen fog a megkeményedett szívén,
Ezért a békétlenség, a keserűség megkeseríti életét.

Ő nem hibás a gyerekkora miatt, félrenevelték,
De, hogy most mégis nehezen hat a jóérzésű segítség,
Ezért ő okolható, mert a makacssága akadályozó,
Ám eszével uralkodhatna rajta, ha felismerné a hiányosságot.

A meggyőzés van, mikor célba vezet,
De lehet, hogy a múlt erősebb, mélyebb lesz,
S az új viselkedési forma csak néha jön majd elő,
Így a lelki nyugalom ritkasággá válik, elvész az öröm.

Ezen körülmények között nehéz az élet ilyen emberrel,
Ő nem sokat tehet róla, viszont más miatta sokat szenvedhet,
S a türelmen, megbocsátáson, tanításon kívül nincs más,
Amit tehetünk vele szemben, bár ő sokszor így védi meg magát.

A beismerés, felismerés, megváltozás neki ismeretlen,
Nem látta a szülőkön és viselkedésükben sem,
Így nincs példája, mit megismerhetett volna, s követhetne,
Ezért nem tud helyesen, egészségesen reagálni, dicsérni, ha kell.

Örülni is nehezebben képes, s meglátni a kis örömöket,
Hamarabb veszi észre a rossz dolgokat, eseményeket,
Szavai lehangolók, együttérzést, megértést nem mutatnak,
Lelkesítést, vigasztalást, megoldásra való hajlamot nem adnak.

De a szíve mindezek ellenére jó lehet,
A szeretete nagy lehet, csak kimutatni nem megy,
Nincsenek megmutatott, megtanított eszközei sajnos,
Ezért nagyobb szívvel kell felé fordulni, megbocsájtón.

Nem könnyű, de a szeretet ebben segít nekünk,
S így a vele való kapcsolat nem olyan nagy nyűg,
Ő egy feladat, amit a sors adott, így általa csiszolja szívünk,
S a lelkünket pedig szenvedések által tanítja, fejleszti, míg élünk.

Aki ezt vállalja, nagy fába vágja a fejszéjét,
Az önkifejezését megerősíti ezen edzés által, mi egy segítség,
Ami kellhet az ő egyéniségéhez, önmegvalósítását így beteljesítheti,
És az is meglehet, hogy Isten így akarja e két embert fejleszteni, segíteni.


2009.január 27. 0h15p-1h11p.
45.


Mikor lesz nyugalmam?


Ma egyik lecke, holnap a másik,
Délelőtt egyik feladat, délután a másik,
Most egyiket oldom meg, később a másikat,
Már egyet megoldottam, s meddig lesz nyugalmam?

Egyik lecke a másik után jön,
Sok idő nincs a kettő között,
Miután örömmel az egyik sikerült,
A következő már lehet csak fájdalmat szül.

Aztán több idő kell neki és sok gondolkodás,
S ha egyedül nem megy, segítség kell hozzá,
Isten, angyalok, emberek, ismerősök, tanítók,
Mind-mind hozzájárulhatnak, csak a vége legyen jó.

S a vége után levonhatjuk a tanulságot,
Hogy mit tanulhatunk a feladat megoldásából,
Mit segített az nekünk, mit formált rajtunk,
Vagy mit értettünk meg, hogy mit kell magunkon változtatnunk.

Segítenek, tanítanak az élet leckéi, csak legyen kit,
S, hogy a gyötrelmek között se adjuk fel, ahhoz kell a nagy hit,
A bizalom magunkban, szívünkben-eszünkben,
Másokban, az életünk elrendezésében, Istenben.

Van jogunk és lehetőségünk mindenen változtatni,
Azért adta Isten a szabad akaratot, hogy használjuk ki,
Jól éljünk vele és ne visszaéljünk, bajt hozva a fejünkre,
És saját magunknak rossz jövőt idézve elő és másnak kellemetlenséget.

Ha nem muszáj, miért okozzunk mindenkinek rossz élményeket,
Nem lehetne-e inkább úgy hozzáállni, hogy: szeretnék csak jó perceket,
Szeretem annyira magam és másokat, hogy ne okozzak bajt,
Hanem sikert, örömöt, eredményességet hozzon inkább a holnap.

Tőlem függ minden, rajtam áll, hogy döntök,
Előre elrendezve nincs semmi, az ember dönt,
Hát vegyem kezembe az irányítást értelmesen,
S ha egy mód van rá, jó irányba vezessem az eseményeket.

Hogy mire, hogy reagálok, az tőlem függ csak,
Jól jót, vagy rosszul rosszat teszek, az szívem joga,
Senki nem szól bele, nem nyitja helyettem a szám,
Nem fogják a kezem, tetteimnél a szívem-eszem diktál.

Ha Istentől segítséget is kérek,
Irányítását tudatosan fogadhatom el,
Amennyiben tetteim irányítását Tőle kérem,
Akkor is én döntöm el, hogy szívem gyűlöl vagy szeret.

Mindig van választási lehetőség,
Az eredmény, még, ha nekünk nem is tökéletesség,
Hisz, ha előzetesen rosszat tettünk, aztán jót,
A rossz következménye nem maradhat el sajnos.
A hibáinkért szenvednünk kell,
Mivel a leckék erről is szólnak, s fenyítenek,
Hogy ne legyünk önzők és elhamarkodottak,
Mindig tanuljunk a múltból és kezünket a szeretet fogja.

S ha jól döntünk és cselekszünk,
A jó következmény és az öröm eljön elébünk,
A mások jóléte sem fog elmaradni biztos,
Köszönetük és jobb életük megérdemelte a fáradságot.

Tehát válasszunk, tanuljunk, s oldjunk meg,
A leckék, a feladatok jönnek szüntelen,
Néhány perc szabadidő van köztük csak,
Mint az iskolában is az órák között kevés szünet van.

Nyugalmam ezért csupán az a kis idő,
Néhány perc szusszanásra, imára, hogy lelkem örömmel feltöltődjön,
Aztán már itt is van a következő, egy újabb fejtörő,
Az élet egy keresztrejtvény, mit egyedül játszom, de a vége felhőtlen öröm.

2009. január.28. 2h30p- 3h13p.
47.


Játék az élet


Játék az élet, ha annak éled meg,
Ma ezt játszod, holnap azt nézed,
Szíved-lelked beleadod a játékba,
Eszed is bátran használod, s a tudásodat.

A cél a siker, a győzelem,
Nemcsak a túlélés, hanem a boldog élet,
De ha mégis vesztesz, akkor emelt fejjel tedd,
Úgy ossz-szorozz, hogy jókedved ne veszítsd el!

Mindennek van ideje és határa,
Neked is van korlátod, csak ébredj tudatára,
Csak addig mehetsz el egészségesen, boldogan,
S mást is csak addig engedj, s szólj, ha ott van.

A munka jót tesz, teremtesz, alkotsz,
Sikerélményed így gyűjtöd, s mozogsz,
Ha élvezettel csinálod, a fáradság kevés,
Dönts, válassz, érezd, hogy melyik a tiéd.

Viszont az időt is te határozd meg, de aztán jól,
Hogy mikor mihez fogj, mi az, ami éppen feldob,
Keresd azt, ami boldogsággal tölthet el, míg teszed,
A sorrendet te döntsd el, ebben bízd magad az érzéseidre.

Erőt kapsz az ilyen munkából, s nem az vesz el,
Játékosan, örömmel, kitartóan, lelkesen végezheted,
Nem érzed az időt, bár az múlik, mint mindig,
Ám az alkotás heve és ereje magával ragad, s felfrissít.

Így a munka egy kihívás, míg van kedved hozzá,
A jóból is megárt a sok, tehát vigyázz, hogy hol a határ,
Ma ennyit, holnap annyit, de haladni haladsz,
S az életed könnyedén, ám tartalmasan éled naponta.

Így a munka már nem annyira munka,
Inkább szórakozás, rejtvény, ha variálsz tudatosan,
Azután, ha megunod, keres más játékot, ami lazít,
Kikapcsol, regenerál, új erőt ad, elgondolkoztat, felvidít.

Merj keresni, kombinálni, próbálkozni,
A cél tudod mi: győzni, jókedvűen élni,
Az emberek segítenek neked, akarnak játszani,
Csak tudd mit akarsz, hogy jól tud őket belevonni.

Mindenkinek kell a sikerélmény, az öröm,
A jól előadott feladat, munka egy jó fejtörő,
A partneri viszony a végrehajtás során fontos,
S mindenben a humort meglátni, hasznos.

A hangulatod mástól is függ ez igaz,
De a jókedved, ha elveszik a hibás te vagy,
Bármennyit próbálkozhatnak is szándékosan,
A helyzetben felismerni a jót, a vicceset, az feladat.

Bár nem mindig könnyű ez, de muszáj,
Véreddé kell váljon, tanuld és gyakorold hát,
A rosszban is van jó, csak vedd észre hamar,
Így csak a jó hat rád, s a rossz információ marad.

Ne vegyél mindent és magadat sem túl komolyan,
Add meg a tiszteletet, értékeld, de lásd át, hisz csak oktat,
Napi leckék az események, segítenek, formálnak,
Tanuld meg őket gyorsan, oldd meg a problémákat.

Miután a tanulságokat levontad, bölcsebb leszel, s boldogabb,
De ezeket ne feledd el, mivel életedben ebből húzol majd hasznokat,
Egymásra építsd őket, ha lehet másokkal is oszd meg bátran,
Az emberek így egymás tanítói lesznek, s útjukon jobban haladnak.

Mert, azért születtünk, hogy szenvedés által tanuljunk,
Boldogok legyünk, teremtsünk, segítsünk, alkossunk,
Isten vigyázza lépteink, csak kérjünk hittel bölcsességet,
S akkor az életed játék, játékos lesz, kalandokkal fűszerezve.

2009.február.4. 1h12p-3h45p.
50.


Írok…


Írok, írom, de nem tudom mit,
Nézek, nézem, de vajon mit,
Érzek, érzem, de mégis mit,
Beszélek, beszélem, de tudom-e mit.

Élvezek, élvezem azt amit,
Fogok, fogom azt a valamit,
Értek, értem pont azt a valamit,
Tudok, tudom azt, ami ér valamit.

Megélem, megélek mindent,
Átélek, átélem azt, amit kell,
Élek, elélek, ahogy jó nekem,
Felélek, felélem, ami van bennem.

Szüleimtől, rokonaimtól kaptam a tehetségeket,
Általuk a munka, az élet, a kihívás egyfajta élvezet,
Nem muszájból élek, semmi erre nem kötelez,
Jókedvből, úgy és addig teszek valamit, ami hasznos mindenkinek.

Nemcsak nekem, hiszen az nem olyan öröm,
Hanem másnak is, ez okoz lelki gyönyört,
Nem magamért élek, hanem másokért,
Az én örömöm az, hogy ezt megtehetem még.

Addig lesz ez így, míg bennem van a lélek,
Ami hajt, segít, erőt ad, hogy szolgálóként éljek,
Míg az életem tart, ez visz mindig mindenhol előre,
S örömöt nyújt az, hogy tudásom felhasználhatom érdekükben.

Fontosnak ez által érzem magam, hisz beépítek,
Ki mit nem tud, nem ért, de szeretné, kérheti tőlem,
Én is mindig tanulok valamit, beépítem a többihez,
Látok, érzek, megfigyelek, kérdezek, nyomozok és elemzek.

Amit megértek, azt értelmezem, értékelem,
Témakörbe helyezem, és a memóriámba telepítem,
Aztán megvizsgálom a kapcsolatát a többi ismerettel,
Összefüggéseket keresek köztük és találok is sikeresen.

Mindebből, a régi és új ismeretből egy keverék készül,
Egy új, önálló, értelmes, meggyőző érv, tanítás vegyül,
Szeretettel, érzelemmel, gyakorlatiassággal kiegészül,
S így a problémával küszködő egyén szívébe-elméjébe kerül.

Persze akkor, amikor neki szüksége van éppen erre,
Lelke szenved, szíve szomorú, értelme hiányt érez,
S pont találkozok is vele és búját-baját felfedi előttem,
Az elraktározott, vagy az újonnan létrehozott válasz előjön belőlem.

Lehet az elmélet vagy tanács, talán tanmese,
A lényeg az, hogy gyorsan és jól szemelyreszabott legyen,
Segítségért áhítozó szíve reményt, megoldást, jövőképet nyerhessen,
Aztán emelt fővel, bátran, boldogan távozhasson tőlem.

S ha ő boldog, én is az vagyok, mert célomat betöltöttem,

Tehetségeimet, képességeimet felhasználhattam érvelés közben,
És mivel érdek nélkül, szeretettel szolgáltam a másuk embert,
Elmondható, hogy lelkiápoló vagyok és nem kevés sikerrel.

De a dicsőség nem az enyém, hanem a Teremtőé e műveletben,
Mert nagy szeretetéből arra méltatott talán születésemkor engem,
Hogy olyan adománnyal, képességgel ruházzon fel mások érdekében,
Ami segít hamarabb rájuk, s bajaikra hangolódni érzéseimben,
És a ki nem mondott gondolataikat is kimondjam és velük megbeszéljem.

De, mivel így gondok, kérdések csapata halmozódik fel,
A megoldás, a megválaszolás egyszerűen és jól, nehéz lenne,
A szellemi képességem arra is szolgál és segít engem,
Hogy az összes megfogalmazott és megfogalmazatlan ismeret tárházába léphessek.

Beszélgetés közben, amikor kérdések, kételyek adódnak,
E tárházból ösztönösen mondom a megfelelő válaszokat,
Magyarázatokat, összefüggéseket, mély tanításokat,
Sokszor számomra idegen, ismeretlen információkat.

Én is meglepődöm ezen mindig, hisz ez egy csoda,
A logika, a józanész számára nagyon felfoghatatlan,
Érzékelem a más gondolatait, érzéseit, kérdéseit azonnal,
S hirtelen, erővel feltöltve a válasz, az értelmezés bevillan.

Nem tudok ezeknek a gondolatoknak ellenállni,
Az én egyéniségem megszűnik ilyenkor, s nem tudok gondolkozni,
Mint egy folyam, amelyik gát nélkül szabadon folyik,
Úgy áramlik hozzám és belőlem az emberekhez az aktuális gyógyír.

Szóba állni, megnyerni valakit és szívét megnyitni,
Csak óriási szeretettel, lelkesedéssel, átéléssel lehet elérni,
Az önzetlenség, a segíteni akarás és az ő fájdalmának az enyhítése sarkal,
Amit én is átérzek , nekem is fáj, ezért is a baját meg kell oldjam.

S ha megtaláltam rá a lélekemelő választ, a megoldást,
Elmondom úgy neki, hogy azt könnyen a gyakorlatba ültethesse át,
Még ellátom egy-két jó szóval, buzdítással, ösztönzéssel mindjárt,
S az eredmény az, hogy látom, hallom, hogy ég benne az elszántság.

Ez az érzése a köszönete felém a segítségemért,
Öntudatlan, ösztönös megnyilvánulása, ami nekem mindent megér,
Elfelejteti velem az időt és az erőt, amit rá áldoztam,
Bár az ilyen megbeszélés, tanítás közben az idő, s környezet ránk nem hat.

Megáll az idő, nem érzékeljük a tért, a körülményeket,
Elvarázsol, elkábít a problémamegoldás heve és lendülete,
Magával ragad, csak a képzeletünk működik és a megértő elme,
Az ellenőrző, idő-tért érzékelő része most pihenni ment el.
Minden történhet körülöttünk, szinte nem is érzékeljük,
Az ihletet állapotom ilyenkor oly nagy és átszellemült,
Ami nekem kellemes, de ő sem panaszkodik, örül,
S nyitottan, figyelmesen, lelkesen rögzít, s ez oly gyönyörű.

Én meg csak érzek, érzem az ő örömét és bajait,
Beszélek, s beszélem azt, ami róla szól és neki,
Közben fogok, igen fogom, ami jön a fejéből és fentről is,
Így pedig értek, s értem, hogy miért kellett nekünk találkozni.

Ez idő alatt lelkileg élvezek, élvezem ezt a lelkiápolást, vagy munkát,
Így élek, s elélek boldogan, mert az életem szeretettel itatom át,
Bár átélek sok mindent, átélem azt, ami tanít engem az életem folyamán,
S megélem, amit más nem, ám megélek, így lelkileg gazdagon egy életen át.

Nézek mindig előre, nézem mi az, ami vár rám,
Felélek mindent ésszel és szívvel, s felélem a képességeim, mi egy áldás,
Tudok jónéhány dolgot, s tudom, hogy az sok-sok embert szolgál,
S ugyanígy és ugyanezért írok is, írom azt, ami jön, amit érzek, mikor az ihlet megszáll.

2008.február.14. 3h02p-3h30p.
52.


Bármit mond


Bármi rosszat mond, bármi rosszat érez,
Bármilyen szó is az, alapot nem feltételez,
Csak beszél, támad, védekezik,
Fut a felelősség elől és nem gondolkozik.

Nem tud, nem akar szembenézni önmagával,
Nem próbál, fél szembeszállni a problémával,
Csak menekül, egyre csak előre,
Visszanézni nem akar, arra nincs ereje.

Megy, harcol, ellenáll, az újnak mond,,megállj”-t,
A haladás, a nyitás, a változás tőle sajnos messze áll,
A jó, a kedves, a kellemes neki nem kenyere,
A megbocsátás, megértés, együttérzés viszont kell.

Mindenki nézzen el neki mindent,
Tetteit, szavait, hibáit bocsássák meg,
Érzéseit, vágyait, bajait tartsák tiszteletben,
De ő ezeket viszonozni nem tudja, nem tanították neki meg.

Amit ő kapott és kért, azt igényli felnőttkorában is,
Bár sok idő eltelt, de ő még most is ugyanúgy viselkedik,
Az évek, a tapasztalat, az önhibából való tanulás mind szinte hiába,
Mert a helyzetek, érzések, problémák feldolgozása nem megy nála.

Csak éli az életét, szíve egyet kér, de a szája mást ad,
Összhang nincs a kettő között, ezért körülötte néha a káosz nagy,
Hibásnak alig érzi magát az elutasító szavaiért,
S azok hatását nem ismeri el, nem értve a következményt.

Fájdalom, gyengeség, lelkierőhiány jár szavai nyomán,
De, amikor jókedvű ezen igazság zavarja, égeti lelkiállapotát,
A gyerekkora hiányos volt érzelmekben, szavakban más részéről,
Ezért az ilyen viselkedési eredményért ő nem okolható, csak a szülő.

De a szíve szeretetre vágyik, amit nem kapott meg,
Ki van rá éhezve, s minden törődést igénybe vesz,
Gyerekként igényli sokszor felnőttkorában ezeket,
A körülrajongást szereti, a kapást, s el is várja ezeket mindenben.

A válaszokat a sok kérdésére, s a magyarázatokat,
A foglalkozást, a kiszolgálást, a kedves szavakat,
A türelmet, a csendet, a feltétel nélküli szeretetet,
Mindezt szeretné és még sok minden mást szüntelen.

Ezekből ő akkor ad vissza, amikor és, amíg akar,
Nem alkalmazkodik, nem érzi át mi a másik baja,
Úgy kell rábeszélni, kicsikarni tőle a jó, kedves szót,
A törődést, a kedveskedést, hisz ez neki hiábavaló.

Mert csak kapni tanult meg, csak adtak neki,
Ő kért és kapott, de csak fizikai szinten bármit,
De lelki, érzelmi dolgokat nem osztottak meg vele,
Nem ültettek szívébe adni tudást, törődést, szeretetet.
Az önzetlenség is csak fizikai szinten van meg benne,
Lelkileg övé a pálya, hajdanán a helyesre nem tanították meg,
Az önértékelést, az önbizalmat így nem nyert meg,
S ez a bizalmatlanságban, kételkedésben nyilvánul meg.

Minden benne van a jellemében,
A gyerek, a felnőtt, a tudatlan, az értelmes,
Hisz genetikája jó, észjárása elég fejlett,
Csak érzelmi szinten maradt sajnos le.

Ezért bármit mond, meg kell jól figyelni,
Elemezni kell mélyen és mindenre helyesen reagálni,
A hiányosságát pótolni, hibáit türelmesen megmagyarázni,
Szeretetigényét kielégíteni, s önzetlenségét fejleszteni.

E hozzáállás óriási szeretetet igényel,
Türelmet, önmegújulást, önbizalmat és erős hitet,
Isten segítségét, bölcsességét, kitartást és bizalmat,
Reményt, egészséget, a fájdalom elviselését, de a szerelem hajt.

2008.február.20. 2h42p-3h52p.
54.


,,Nem túl fontosak”


Azt gondolják: ,,nem túl fontosak”,
Azt érzik: ,,nem túl fontosak”,
Azt hiszik: ,,nem túl fontosak”,
S a végén valóban nem túl fontosakká válnak.

A kevés önbizalom, a megsértett önérzet,
A végtelen kritikák, elvárások, s a kevés szeretet,
A kevés dicséret, nem összedolgozás, megvetések,
Ahol ezen érzések és helyzetek vannak, az nem jó élőhely.

Lehet ez a hely bárhol és bármikor,
Nem számít milyen földrész és kor,
Az ember mindig és mindenhol szeretetet szomjúhoz,
S tiszteletet, megbecsülést, igazságot és teljes jogot.

Senki sem több a másiknál,
Senki sem jobb a másiknál,
Isten szemében mind egyformák,
Kedves gyermekei, kiket szeretettel ölel át.

Ő nem kivételez, egyenlő esélyt ad,
A Fia minden emberért meghalt,
Aki értékeli e kiváltságot és a rosszat feladja,
Az örömet szerez Istennek és jó életet magának.

A Teremtő mindent és mindenkit fontosnak tart,
Az élet minden területét nagy pontossággal óvja,
S ha az ember is ugyanígy látja, értékeli a dolgokat,
Akkor az összhang megvan köztük és a boldogság árad.

De ha valaki nem ismeri Isten gondolkodását,
S mélyen nem néz a saját szívébe, vagy nem olvassa a szavát,
Akkor az eredeti ösztönök helyett mást követ, magát ámítván,
És azt hiszi, hogy az jó, helyes, célba vezet, s általuk válik fontossá.

Így ha éli napjait a saját és mások vágyait követve,
Amiknek nincs közük az Isten által elképzelt élethez,
Amik nem boldogítanak, csak előidézik annak illúzióját,
Ezért ezek otthagynak üresen, összezavarva, okozva sok pusztítást!

Ami nincs összhangban Isten törvényeivel,
Amit szeretet nem itat át, s az igazság szele,
Ami nem a bolygónk építésére szolgál, s az emberére,
Az csak ideig-óráig tart, s visszafordíthatatlan a következménye.

Az ember, ha önző, akkor önmaga ellensége,
A bumeráng visszatér, de nagyobb erővel,
Rossz gyümölcsöt terem, de többszörösen,
Amit az ilyen ember nem ismer be, s rákeni Istenre.

De Isten a tetteikért nem hibás, Ő önzetlen,
A két gondolkodás egymás ellentéte, két véglet,
Egyik épít, a másik rombol, de mindent,
Szívet, lelket, életet, állatokat, s drága földünket.

Az önző ember szívében össze vannak keverve az értékek,
Az fontos neki, ami Istennek nem, felcserélte az értékrendet,
A rosszban talál jót, szépet, éltetőt, amiért küzdeni kell,
S a jót rossznak, nem túl fontosnak tartja, s ezt terjeszti el.

A szeretetet csak önszeretet formájában ismeri,
De azt túl fontosnak gondolja, érzi és hiszi,
Nem egészséges önszeretetet, önismeretet létrehozva így,
S ennek függvényében kezel másokat, őket fel-, vagy leértékeli.

A következmény egy megzavart, gyökértelen emberiség,
Közülük csak aránylag kevesen érzik a szeretet súlyát, s értékét,
Pedig a helyes önértékelés, önbecsülés, önbizalom, az önérzetesség,
S, hogy mindenkinek megvan a helye e világban a titok, mi néha nehéz.

Szabadok vagyunk, de ma mégis egymás rabszolgái,
A főnökök, az önzők kénye-kedvének a kiszolgálói,
Már nem önmagunk urai vagyunk, a családunk, s egymás szerettei,
S ezért az egész bolygó szenved, Isten is és mindenki.

2009.március.23. 1h12p-2h03p.
57.


Oly erős…


Oly erős ez az érzés,
Oly nagy a késztetés,
Oly sok a jel az életemben,
Oly más ez az út az embereknek.

De mindenkié más és más,
Nincs két egyforma áldás,
Isten mindenkit másra szánt,
Így egymást segíthetjük az élet útján.

Kiegészíthetjük, taníthatjuk,
Figyelmét időben felhívhatjuk,
Terelhetjük, gondolatait helyrerakhatjuk,
Megerősítvén meggyőződésében buzdíthatjuk.

Ám, hogy ki milyen feladatot kapott,
Az ott honol mindenki szívében biztos,
Csak ki kell nyitni a szív lezárt zárját,
S a talált érzéseket, információkat vizsgáljuk át.

Nézzük meg mi miért van benne,
Melyik érzés, gondolat mit jelent,
Kérjünk segítséget Istentől időben,
S az általa küldött embereket értsük meg.

Ők mondják a magukét és a miénket,
Közlik azt, amit meg kell tennünk feltétlen,
Hisz az életünk a reagálásunktól függhet,
Elfogadjuk-e, vállaljuk-e azt, ami hihetetlen.

De hihetetlen és lehetetlen nincs,
Csak a mi hitünk lehet kicsi,
Viszont, ha a dolgokat nyitottan kezeljük is,
Sok időt igényel a megerősödött hit.

Figyelni, elemezni, értékelni,
Értelmezni, nyomozni, kérdezni,
Meggyőződni, megérteni, elfogadni,
Hinni, bízni, tenni és segíteni.

Mindezt meg kell tenni és érni,
De sokat nem kell rajta gondolkodni,
A logika, az értelem képes gyengíteni
Mindazt, ami belénk van írva, vésve is.

Csak hozzuk felszínre, ismerjük fel,
Értsük meg, megmagyarázva egyeseket,
Egyik-másik gondolatot, érzést, testi jelzéseket,
Aztán fogadjuk el őket, tudatossá válva ezekben.

Nem könnyű ez a folyamat mindig,
De nincs más út, ezen végig kell menni,
Az önvizsgálat, s az önismeret ezt segíti.
És a sok tapasztalat, visszajelzések erősítik.

Így fokról- fokra, sok imával kiegészítve,
Isten irányítását kérve, s értelmet és bölcsességet,
Türelmet, figyelmet, megértést és esélyeket,
Megismerhetjük azt, hogy miért születtünk e földre.

A testünk segít könnyebben átélni ez időket,
Jó vagy rossz érzéseivel kalauzol minket,
Ha jó úton járunk a megértés felé, jó érzéssel,
De ha idegen helyen sétálunk, a rossz nem marad el.

Csak ne szaladjunk, s a napi teendők el ne nyomják őket,
Ne siessünk, ne fussunk a világgal mindig előre,
Legyünk nyugodtak, lássunk úgy ki, mint be a szívünkbe,
S akkor az elménk felismeri, hogy jó ez az erős érzés az életünkben.

2009.március.28. 3h56p-4h55p.
59.


Boldog vagyok…


Boldog vagyok végre,
Köszönöm neked Istenem,
Imáimat meghallgattad,
Esdeklő szavaim elfogadtad.

Hálával teli a szívem,
Hogy mindazt megtehetem,
Amire mindig is vágytam,
Hogy szabadon hallgassak szívem szavára.

Amit diktál, azt megtehessem,
Amerre vezet, elmehessek,
Ahová szólít, igent mondjak,
Mit ad, köszönetként elfogadjam.

Ezekre vágytam mindig régebben,
S tudtam, hogy ehhez szabadság kell,
A szellem, a szív, a lélek szabadsága,
És a felnevelt elme jóváhagyása.

Meg kellett értsem a múltamat,
Meg kellett értsem a szabályokat,
Át kellett értékeljem az elvárásokat,
Jól kellett értékeljem a mozgatórugóimat.

Idővel megismertem önmagam,
Bár találok még rejtett oldalakat,
De így az érdekes és mozgalmas,
S napról-napra felfedezhetem magam.

Az érzéseim sokat segítenek ebben,
Felismeréseim, önvizsgálatom tükrök nekem,
Ha jót akarok vagy cselekszek, jót jeleznek,
S ha eltévedek lázadást, fájdalmat tükröznek.

Érzékeim nyitva vannak,
Belsőmre és a világra irányulnak,
Imáim őszinték és állhatatosak,
Segítőkészségem a szeretet hozadéka.

Isten a megérzéseim által irányít,
Vezet oly úton, melyet nekem előírt,
Amit, ha követek jól járok mindig,
Öröm és elfogadás a jutalom, mi gyógyít.

Oly boldog vagyok,
Hisz létem fontos,
Megtaláltam a helyem,
Előttem az értelmes élet.

Teli örömmel és eredménnyel,
A szabadság felszabadító érzésével,
A jóindulat őriző felügyeletével,
S Isten figyelmeztető megérzéseivel.

Szeretném, ha a példám hatna,
És sok emberre jó benyomást gyakorolna,
Hogy tegyék a jót, a szépet, a helyeset,
És semmisítsék meg így a rossz érzéseket.

Nem könnyű ez a feladat sokszor,
De ha a szeretet, az együttérzés a mozgatórugó,
Akkor az akadályok legyőzhetők biztos,
S a zárt szív is hamarabb kinyílik akárhol.

Végre nem mondja meg senki sem mit tegyek,
Felnőttem, megismertem a világot, s az értékeket,
Megértettem sok-sok okot és a következményeket,
S eldönthetem mit csináljak, és kiállok magam mellett.

Hát ezekért vagyok boldog végre,
De ehhez jó pár év és segítség kellett,
Az önbizalom, a magabiztosság elérése,
A sok jó barát, s az igazi társ szerelme és szeretete.

2009.április.25. 2h00p-3h40p.
69.


Ugrálok


Ugrálok, ugrálok,
A lelkem szabad, szárnyalok,
A földtől elrugaszkodom,
S messze szállnak a gondok.

Oly távol vannak tőlem,
Nem érinthetnek, nem érhetnek el,
Minden a kezemben van és értem,
Azt teszem, amit Isten és a szívem diktál nékem.

Amihez nyúlok, azt kihívásként kezelem,
Amit teszek, azt igyekszem szívből oldani meg,
Tudom mi a dolgom, miért születtem e földre,
S a többi dolog csak segítő, kiegészítő e küldetésben.

Jól tudom a földi dolgok is kellenek,
Sok embert ezek kötnek csak össze,
De nálam más a helyzet, mást érzek,
A földiek csak ráadások, elsők a lelkiek.

Én a lélek nyelvén és ahhoz értek,
A szavak csak segítenek feltárni az eseményeket:
A mélységeket, az örömöket, a lelki gyötrelmeket,
S feltárva ezek aztán megoldódnak, megértést nyernek.

Ám legyen ki befogadja és elfogadja ezeket,
Mert hiába tárom fel, ha ő nem fogadóképes,
Mély gondolkodást, intelligenciát igényel,
Szembenézni a valósággal, őszinteséget és szeretetet.

Igen, szeretni magunkat, az életünket, a világunkat,
Elfogadni azt, amit teremtettünk nem tudatosan,
A kigondolt gondolataink, ha szembejönnek naponta,
Ne lepődjünk meg, kezeljük őket megértően, barátságosan.

Hiszen bármi is az, tőlünk származik,
A gondolat valósággá válik, a jó is a rossz is,
A teremtődés nem válogat, minden bevonzódik,
A ,,nem” szót nem ismeri, így a félelem is valóra válik.

Sok mindent gondolunk mindenről,
Egy nap alatt rengeteg gondolat létrejön,
Sok esemény, érzés ér minket kívülről,
De a mi érzésvilágunk is gazdag, feltöltött.

Gyerekkorból, felnőttkorból, napjainkból,
Számtalan esemény ért, s megbeszélve nem volt,
Kibeszélve se, hát még megértve, de elraktározódott,
S ott él a tudatalattiban, a passzív memóriában, ahol betokosodott.

Ám a hatásuk, a kiváltott érzésük megmaradtak,
Érzésvilágunkat bővítették, de lehet nem hasznosan,
Viszont ott vannak, örömöt, megértést nem nyújtanak,
De távolságtartást, viszolygást a dolgoktól annál jobban.

Csupán nem tudjuk ezen érzések okait, gyökereit,
Pedig mindre van magyarázat, csak legyen ki felderíti,
Megfelelő barát vagy szakember, esetleg egy idegen,
Ki segíthet megbeszélni, feltárni, feloldani e blokkokat, mi felvidít.

A gátlások, a félelmek, az aggodalmak, az iszonyok,
Mind ilyen események fájdalmas emlékekké válása, s ez rossz,
De ha kellemes körülmények között egy beszélgetés feltárást hoz,
Akkor az emlékek meg lesznek értve és mind a helyére vándorol.

Így már nem fog fájni, s az öröm is megosztódik,
Ki lesz mondva, s a kibeszélés a léleknek gyógyír,
Az elmének pedig a megbeszélés, a megértés segít,
S ezek által a szív felszabadul, a feszültség elhagyja őt is.

De nemcsak a szív válik fesztelenné a testben így,
Hanem a fájdalom, a feldolgozott emlék szerve is,
Mert minden érzés-, gondolatcsoporthoz egy szerv tartozik,
Ezért a rossz, kellemetlen érzéseket ő is megsínyli.

Emiatt a sok feszültség, baj, fájdalom számos szervet érint,
Ám, ha ki-, és meg van beszélve, megértve, csak emlékké válik,
Érzés nélküli emlékké, mit, ha kell, könnyű előhozni,
S aztán csak elmeséljük a történteket, mint tényeket, lehet az bármi.

A negatív érzések a szerveket összehúzódásra késztetik,
A negatív gondolatok szintén, ha azokhoz érzés fonódik,
Ezek pedig a lelket beszennyezik, nagyon terhelik,
S a született szeretetteljes szív hideggé, gyűlölködővé alakul így.

Az elmére is hatással vannak e változások,
A kisebbségérzés, az önbizalomhiány megjelenik, mi nem jó,
S az ezúton rosszá vált szív és elme rossz dolgokra gondol,
Amik aztán beteljesednek, okozva így még több bajt, gondot.

A rossz rosszat szül, a jó pedig jót,
A mi kezünkben van a sorsunk, hát döntsünk jól,
Határozzuk el, hogy melyik oldalon a jobb, a hasznos,
Azután pedig csak tegyünk érte, megoldva minden gondot.

Ha aztán a szívünk-elménk a rossztól kiürült,
S baráti vagy idegen segítséggel minden a helyére került,
És ha nem zaklatja, nem nyomja már semmi a lelkünk,
Akkor tisztán, magabiztosan álmodozhatunk, tervezhetünk.

A gondolataink ezek után nyugodtan beteljesülhetnek,
Hiszen jó, szeretetteljes szívből-elméből születnek,
Építő, igazságos, önzetlen vágyak, érzések hajtanak előre,
S a jó, vidám, segítő emberek társasága is vár majd minket.

Hát ebben és ezekben tudok én segíteni,
Az embereket ilyen vidám, felszabadult állapotba hozni,
Megnyitni problémájuk tárházát és megbeszélni,
S ennek következtében megértik magukat és a világukat is.

De a világ folyását, a törvényeket, a szabályokat is,
Hiszen ezek nagyban befolyásolnak, s néha zavarnak is,
Mivel minden mindennel összefügg- ezt el kell ismerni-,
A dolgok, események, érzések okát és hatását meg kell érteni.

A küldetésem az, hogy ebben a megértésben segítsek,
Az életük fontos kérdéseit, dolgait velük megbeszéljem,
Világossá tegyem az okokat, indítatásokat, összefüggéseket,
S, hogy ezek által az itt és mostban élve, boldoggá tegyem őket.

Ezért segítők, kiegészítők számomra a földi, fizikai dolgok,
A szellemi tevékenység mellett a fizikai teremtéssel is foglalkozom,
A munka egy kihívás, egy feladat, mit örömmel megoldok,
Mert tudom, hogy a lelkem szabad, szárnyal, s én örömömben ugrálok.

20090.május.2. 3h45p-4h45p.
70.


Fájdalmas lázadás


Fáj a szíve, veszteség érte,
A kedves szeretét elveszítette,
Elment, nem tér már vissza,
S örömét bánatra váltotta.

Nem tud megnyugodni,
Lelke szomorú, szinte visít,
Fájdalma oly nagy, s könyörtelen,
Minden szép dolog eltörpül mellette.

Nagy és uralja életét,
Nem tud tenni ellene még,
Minden tettét áthatja,
S szavait, gesztusait átitatja.

Gyászol, szenved, átéli a bút,
Az idő telik felette, s csak szomorú,
Érzi a veszteséget, nem találja helyét,
Feldolgozni nem bírja hiányát sokáig még.

Más tetteiben a rosszat látja,
Az élet szépségeiben a fájdalmat,
Mert ő már nem ugyanaz, mint volt,
A jó, kedves ember messze távozott.

Helyébe egy lázadó érkezett,
Aki mindenkivel harcol fejveszett,
Semmi sem jó neki, bármit kap,
Szíve nyugtalan, űzi, ezért lázad.

Nem fogadja el az új valóságot,
Neki a régi kell, de az vissza nem hozható,
Ő még a múltban él, emlékeivel,
S a megváltozott élet, helyzet oly idegen.

Nem beszél senkinek sem bánatáról,
Magában éli át csak, ezért nyomasztó,
A teher nagy, s ezt a környezete is érzi,
Segítenének neki, de szíve ki nem nyílik.

Zárt marad, s inkább lázad,
Istent se keresi, hogy békét találna,
Sírni akar, csak szenved magában,
Ki nem mutatja érzéseit, jól álcázza.

De a bölcs ember tudja mi rejlik belől,
Az ilyen ember előtt semmi sem fejtörő,
Ő lát, figyel, érzékel, és jól kérdez,
S a fájdalom börtönébe zárt szív kiállt érte.

Szavai által feleszmél bánatából,
Ha nem akar, akkor is beszél bajáról,
A lázadó kezd nyugodtabb lenni,
S érzi, hogy a lelke szomorúsága is tünedezik.

Újjászületik számára az élet,
Az esőt hozó felhők is lassan eltűnnek,
Érzései erőt kapnak, őszintévé válnak,
Gondolatait szabadon fejezi ki, s bátran.

Másnak érzi magát, egy újnak,
Mint, aki most tanul élni, érezni újonnan,
Mintha eddig, egy ideig nem is élt volna,
Most kezdi kóstolgatni mit az élet neki tartogat.

Új ez neki annyi idő után, de tetszik,
S lassan kezdi felismerni, hogy többé vált így,
A veszteség már nem olyan fájdalmas,
Mert megkeresi a közös múltjukban a tanulságokat.

A szép percekre próbál emlékezni,
A hasznos szavakat is visszaidézi,
Megmutatták neki Isten őszinte szeretét,
S így a fájdalmas lázadás már csak emlék.

2009.május.13. 1h45p-2h28p.
74.


Ments meg…!


Ments meg, kérlek, segíts nekem,
Mutasd meg ki vagyok, mi a küldetésem,
Nyisd ki a szemem, lássak tisztán,
Kinek és minek születtem, mi vár rám.

Mit kell tegyek ebben az életben,
Ki és mi vár engem, kinek kell segítsek,
Kinek az életén kell majd lendítsek,
Milyen dolgokat kell kitaláljak és véghezvigyek.

Kérlek segíts megértenem ezeket,
Kérlek tárd fel e válaszokat nekem,
Magyarázd meg, hogyan éljem az életem,
Vesd el a szeretet és a bölcsesség magját bennem.

Szeretném valóságosan látni a dolgokat,
Szeretném majd önállóan élni a napjaimat,
Szeretnék kapcsolatba kerülni más dimenziókkal,
Szeretném az embereket segíteni e kapcsolatommal.

Eszközként, szellemi csatornaként, segítőként,
Isten kezében üzenetátadóként, segítőként, közvetítőként,
Lelkiápolóként, helyreállítóként, gyógyítóként,
E fizikai világban így boldogan élnék szellemiként.

Meg kell élni, dolgozni kell, jól tudom,
Ellátni a feladataimat, a kötelességeket, ez is a dolgom,
Gondoskodni a családról, a rászorultakról,
S a pénzhez jól hozzáállni, ez mind a feladatom.

De ezek mellett és ezeken túl, ott van a küldetésem,
Amit miután megismertem be kell töltsek,
Az életem, napjaim nagy részét ez kell kitöltse,
S ha ezt mind így megteszem, boldog leszek.

Ezt érzem, ezt tudom, ez éltet belől,
De még most a kérdések, gondolatok hada elönt,
A vágy a válaszok után olyan nagy, betölt,
A mindennapjaim e keresés, kutatás által öröm.

Igen, öröm és megnyugvás, mert egy-egy válasz vár,
Hisz, ha van kérdés, a válasz is meglesz, tudom már,
Naponta felismerek néhány dolgot, összefüggést, talányt,
Mit aztán megosztok azzal, kinek segíthet ez sokat talán.

Én, amit tudok, elmondom, amit megérzek, átadom,
Segítségeddel sokat fejlődhetek még, s megtudhatom a dolgom,
Meggyőződhetek, hogy jó úton járok-e és helyesen járok-e el,
S, hogy mit kell még tegyek, hogy Isten elégedett legyen velem.

2009.mújus.14. 2h02p-3h05p.
75.


Az élet


Az élet, a halál, a változás,
Mind átmenetiek csupán.
Most vannak, aztán eltűnnek,
Átmenetiek, kapcsolatok, összekötések.

Összekapcsolnak ezt-azzal,
A jelent a jövővel és a múlttal,
Eseményeket, érzéseket, feladatokat,
Kiegyenlítéseket, békét és harcokat.

Most meg kell tegyünk ezt, azt,
De nem kell viszont az amazt,
Azt a dolgot, mely rossz, káros,
Mely mindenkinek bajt okoz.

A fájdalmat, kellemetlenséget,
A rombolást, káoszt, értetlenséget,
A bosszút, a halált, összekülönbözés,
Mind-mind messziről kerülni kellene.

De ha mégis nem, a következmény nem marad el,
A rossz rosszat szül, a halál halált eredményez,
Nehéz a bosszút jóra cserélni, a gyűlöletet szeretetre,
Nehéz a fájdalmat feldolgozni jó eredménnyel.

Segítség, jóbarát, Isten nélkül nem megy,
Megbeszélés, ki-, és elbeszélés, jóakarat, ima kell,
Önzetlenség, együttérzés, megértés, jószív az alap,
S az őszinte segítségkérés-, és -adás minden bajban.

Van, aki tanul azonnal a hibájából és élni akar,
Így el szeretné kerülni a halált a változása által,
Kész elhagyni a rossz gondolatokat, érzéseket,
Kész feladni a bosszút, a visszavágást, a gyűlöletet.

Így elkerüli a rossz jövőt és a következményeket,
Az ez és a következő életbeli fájdalmas perceket,
A szenvedéssel, borúval teli életeket csökkentheti,
De az eddigi rossz tetteiért a büntetés bizony eléri.

Isten megbocsájt, és Fia által eltörli a bűneinket,
S jó, szívvel-lélekkel teli életet kívánna, szeretne,
Hogy szeressük őket és magunkat, s az életünket,
Vigyázzunk mindenkire és ne keressünk ellenségeket.

Ne hozzunk létre viszályokat, félreértéseket,
Hanem tiszta, értelmes, őszinte beszélgetéseket,
A szeretet, a jóindulat, az önzetlenség vezessen,
Az igazságérzetünket békével, helyesen mutassuk meg.

Ne hagyjuk magunkat, s ismerjük fel az önvédelem módját,
Gondolkozzunk, imádkozzunk, ha ez nem menne tán,
Mert kiállni magunk és az igazság mellett kéne,
De meg kell nézni, hogy kivel és mivel állunk szemben.

Vagy kérjünk tanácsot, hisz több szem többet lát,
A jó ötlet, tapasztalat jól jöhet ám,
Miközben kiállunk magunk mellett, tanítsunk,
Segítsünk neki felismerni mi a neki való út.

De az is megtörténhet, hogy az esemény okkal van,
S mi magunk kell a tanítását felismerjük csak,
Oktat, formál, rávezet, próbára tesz, fejleszt,
Hát nyitott szemmel és szívvel figyeljük ezeket.

Bár minden okkal és céllal van, de ezt nem látjuk át,
Nem értjük a dolgokat, de nem is keressük az okát,
Csak az orrunkig látunk, s nem elmélkedünk a tanulságán,
Csak eszünk- iszunk, dolgozunk és a szórakozás vár.

Azonban ez nem jó így, kell a változás,
Kell a jó, a szép, az éltető és élhető világ,
Ami csak rajtunk áll, kezünkben sok élet,
Hát tegyünk jót mindenkinek, és így élvezhetjük a derűs életet.

2009.május.28. 22h53p-0h20p.
79.


Szavak, gondolatok, felismerések


A szavak terelnek csendesen,
Összekapcsolódnak gondolatokkal csendesen,
Társulnak, társítanak, együtt barangolnak,
Oly tájakra kerülnek, melyek ismeretlenek még ma.

A gondolatok aztán szárnyakat kapnak,
Mert belső energiákat szabadítanak fel fokozatosan,
Megnyitják az ég kapuit, ahol örömmel fogadnak,
S mások számára rejtett igazságokat, felismeréseket adnak.

Átadják nekem újabb gondolatok, érzések formájában,
Érdeklődésem, ösztönösen magamnak és másoknak feltett kérdések miatt,
Energiát is küldenek hozzá, hogy ez új dolgokat feltárjam,
Üzenetek, felvilágosítások, tanácsok, tanítások formájában tolmácsoljam.

Vagyis szavak által közöljem azt, ami így jön nagy erővel,
Késztet, szinte kényszerít a tettekre, a beszélgetésekre, a kapcsolatteremtésre,
Közvetítsem, megbeszéljem, megértessem, megtanítsam, ha kell,
Fejlesszek, helyreállítsak, felvértezzek a kétely, kételkedés ellen.

Mindezt azzal tegyem meg, akinek szüksége van rá,
Isten elküld engem megfelelő időben és módon hozzá,
Vagy éppen vele beszélgetek, s kérdéseket tett fel nekem,
De lehet, hogy hallgat, csak a fejében motoszkálnak a kérdések,
Amik aztán átjönnek hozzám és én teszem fel őket,
S ezért indul be a válaszküldés, ami csodálatos és egyben szinte lehetetlen.

Mennek a kérdések, jönnek a válaszok, mint a villám,
Amíg ki nem ürül a lelki- szellemi-elmebeli tár,
Úgy cikáznak, hirtelen elérnek, felvillanyoznak felvilágosítván,
S egy-egy kisebb megvilágosodást, megerősítést biztosítván.

Tehát nem én állítom össze, ez összefüggéseket,
Nem én tanítok, magyarázok, értelmezek, elemzek,
Én csak az eszköz, a beszélő, az átadó, a közvetítő szerepét töltöm be,
A fizikai, látható megnyilvánulást, a megkeresőt képviselem.

Ezt nem tanultam, ez egy képesség, egy életfeladat, egy, egy felelősség,
Egy kötelesség, amikor a megérzésem, az ösztönöm erre kér,
Nem én irányítom ezt a folyamatot, csak az érzéseimet kinyilvánítom, ezért szép,
S emiatt kellemes, könnyebb, könnyedebb ez a küldetés.

Én csak látok, figyelek, összekapcsolok, kombinálok információkat,
Amik aztán és közben kérdésekkel vegyülnek, s elkezdődik a folyamat,
Az információ, a válasz adás-vétele, lelkesedéssel párosulva,
S így olyan tudásra teszek szert, amit soha nem tanultam.

E módszer által okosodom, önállóan, a fentiektől tanulok,
De az is megtörténhet, hogy a válasz bentről jön, a tudatalattimból,
Hisz a vágy a tudásra, felfedezésre, felismerésre nem hiábavaló,
Mert a lelkem, a tudatalattim sok tudásanyagot elraktározott.

Ezeket csak elő kell hozni, s kérdések kellenek hozzá,
Miket fel kell tenni bátran, bizalmasan, bizakodva, a válaszokat várván,
Türelem, kitartás, nyitottság, elfogadás, alázatosság,
Mindezek szükségesek és a hajlam: el tudni fogadni a szokatlant, a változást.

Az újat, a mást, a furcsát, az ismeretlent,
Hiszen az elrejtett információk lehetnek egyszerűek,
De lehetnek bonyolultak is a tanult elmémnek,
Ám a lényeg az, hogy elhiggyem, elfogadjam őket.

Ha mégis nem, vagy nehezen, mert nem érthetőek első hallásra, értelmezésre,
Akkor további kérdéseket, kiegészítőket kell feltegyek,
S a válaszokat jól figyeljem meg, rögzítsem le,
Mert mind az én életemet, s mind a más életét segíti előre.

Tehát fontos feladatom van, s az, hogy átéljek még sok mindent,
Ami érdekel, ami érdekesnek tűnik, ami változtatást igényel,
Ami bővítést, újítást, jobbítást, átdolgozást enged,
De ha nem, akkor is én bevonzom őket, s így tapasztalatot, tanulságot szerzek.

Ez majd besegíthet, vagy beindíthat egy újabb információvételt,
Csak álljak neki az elmélkedésnek, elemzésnek egyedül vagy valaki mellett vagy valakivel,
Kérdezzek magamtól, Istentől, vagy éppen tőle,
S vegyem észre az akkor és a máskor megérkező feleleteket.

2009.június.16. 2h18p-3h52p.
80.


Mondjuk…


Mondjuk a dolgokat egymásnak,
De vajon el is hisszük azokat?
Vagy csak mondjuk, mert ezt kell tenni,
S azt gondoljuk, neki ezt kell hallani?

Meggyőződésből, hittel, hitelesen beszélünk-e,
Jó célból, önzetlenségből, segítségadásból szólalunk-e meg,
Vagy önérdekből, utasításra, szabályok miatt,
Megfelelni vágyásból, megtévesztésért nyitjuk meg a szánkat?

Hisszük-e azt, hogy jók vagyunk,
Vagy csak elhitetjük magunkkal és a szívünket becsapjuk?
Vajon ezt büntetlenül megtehetjük, esetleg másokkal is,
Egy álca mögé bújhatunk az életünk végéig?

A szív érzi a helyest, bármit is diktál az ész,
Ezért nem lesz sokáig sikeres a megtévesztés,
Ha el is hisszük, hogy jók vagyunk egy ideig,
Ha az igazság más, akkor a szív lázadása bekövetkezik.

Ám, ha nem vagyunk őszinték magunkkal,
Akkor másokkal, hogy lehetünk, de elvárnánk tőlük azt,
,,Amit szeretnétek, hogy veletek megtegyenek,
Ti is azt tegyétek velük!”mondta ezt Jézus egyszer.

Az összhang magunkban, másokkal, Istennel,
A boldogság alapköve és építi a szívet-észt-lelket,
Ha ezt érezzük, a kisugárzásunk szintén majd ezt tükrözi,
S akkor ők is így lesznek velünk többnyire, s a példánkat követhetik.

S ha nem is vagyunk talán annyira jók,
Beismerve, elismerve ezt, ne féljünk a változástól,
Ha keressük és felismerjük e jellemvonás okát,
Azt másokkal, ha megbeszéljük, megértjük, kutathatjuk a megoldást.

A felismerés, mivel elég meggyőző tud lenni,
Nyitottan elfogadhatjuk azt, így szívünk-elménk tudatosít,
Ma ezt, holnap azt, mindig lesz valami új gondolat,
Ezért figyeljük magunkat, érzéseinket, szavainkat.

Hiszen mindig találunk valami javítani valót,
Aminek gondolatban keressük meg az ellenkező oldalát, a jót,
Tegyük azt gyakorlatba, idővel váljunk benne egyre jobbá,
S így napról-napra elérhetjük, hogy szívünk-elménk jó úton jár.

Ezek után már nem ámítjuk magunkat a jóságunkkal,
S ezt mások is észreveszik és ők szintén ezt sugározzák majd,
,,Amilyen a mosdó, olyan a törülköző”, tartja a mondás,
Hát legyünk egyre jobbak, akkor ők is nekünk ezt adják.

Ezek következtében már nincs szükség álcára,
Se megtévesztésre, csupán kedves szavakra,
Amik pedig csak úgy özönlenek majd,
A szívünk önti bátran és a lelkünk szabad marad.

Ha esetleg eddig fogva volt az önzősség láncától,
Most elszakíthatta azokat, mert elege volt a rosszból,
Szabad lett újból, vagy végre, s mindent széppé tehet,
Alkothat, segíthet, újíthat, gyógyíthat eredményesen.

Mindez csak tőlünk függ, csupán mérlegelnünk kell,
Mi éri meg jobban és távlatosan nekünk és a környezetünknek,
Elmélkedjünk, bele- és átérezve a múltat és a jövőt,
Aztán hozzuk meg a döntést, s tegyük meg a megfelelő lépéseket szívből.

2009.június.18. 1h42p-2h52p.
81.


Ez és az


Élet és halál, öröm és bánat,
Jó és rossz, démon és angyal,
Szabadság és kötöttség,
Egészség és betegség.

Összhang és szélsőségek,
Szeretet és gyűlölet,
Ez és az, erről is szól az élet,
S, hogy, melyik oldalon állsz e percben.

Most és mindig,
Máskor és a múltban is,
Hol akarsz lenni, neked melyik tetszik,
Életed minden perce erről is szól, csak hidd!

Ma ezt teszed, holnap azt,
Ma erre jársz, holnap arra,
Mit kell tégy, mi a jó vagy rossz,
Ki mondja meg, helyes döntést hogyan hozol?

Teszed, amit érzel, vagy amit kell?
Vajon a szívedre hallgatsz vagy az eszedre?
Esetleg Isten tanácsára vagy a szerető szüleidre?
A jó vagy jót álcázó barátokra vagy a megérzéseidre?

Ezt vagy azt fogod tenni?
Élni vagy halni akarsz, melyik tetszik?
A döntés a kezedben van, vajon hogyan lépsz?
Aztán felelősséggel felvállalod-e a tetteidet, bármit is tégy?

Gondolkozz el ezeken,
Van elméd és szíved,
Van értelmed és érzésed,
Van egy gondolat és érzelmi és lelkivilágod, mi segíthet.

Milyen jövőt szeretnél magadnak,
Boldogat, szeretetteljest, megbecsültet, másnak hasznosat,
Vagy mindezen szép ellenkezőjét, s közben sopánkodnál,
Folyamatosan magad vagy mást e döntésért kínoznál?

Olyan embert, vagy embereket bántanál ki nem hibás,
Szíved-lelked nyugalmát elvesztetted, s ezért lázadnál,
A rossz döntés és tett rossz következménnyel jár,
De vajon erre a döntés előtt tiszta fejjel gondoltál?

Mostmár mindegy, ez van, ha a rossz oldalára álltál,
De ha a jó oldalon maradtál, az a jobbik hozzáállás,
Ám a jövő eljön ígyis, úgyis, bármit akartál is, hát lásd,
Aztán levonod-e a tanulságot és tanulsz-e belőle, ez csak rajta áll.

Minden a te kezedben van, hát élj a lehetőséggel,
Inkább tégy jót, hogy jó jövőben élhess és boldog lehess,
Arathass örömöt, elismerést, életet és egészséget,
Jó barátokat, Isten elfogadását és jó meglepetéseket,
Minden jó és rossz rád vár, csak válassz közülük,
Aztán ne sírjál, ha a baj utolér, s az életed csak nyűg!

Tégy jót inkább, s állj le egy nyugodt percre,
Hisz rosszat könnyebb tenni, ha az indulat vezérel,
De gondolj magadra és másokra, meg a szerettedre,
Megéri, hogy fájdalmat okozzál nekik, mert nem volt eszed?

Inkább várj, míg lenyugszol, az indulat egy fegyver,
Ne használd, csak te lennél úgyis a vesztes,
Jobb lesz, ha szereted felebarátod, embertársad,
Szeresd úgy és tegyél jót vagy semmit neki, mint magadnak.

Bármit mondanak mások önző célból, vágyakból,
Ők nem segítenek majd, ha bajban leszel, csak néznek távolról,
Nem állnak majd melléd, lehet sajnálnak vagy azt sem,
Gondold végig, ez a jövőbeli kilátás neked valóban kellene?

Légy tudatában tetteidnek, érzéseidnek,
De még a gondolatokat is jól válogasd meg,
Ami most a fejedben van és ott is tartod,
Az fog majd veled történni, ha nem is akarod.

A gondolat energia és cselekvés,
Tetteid nélkül is a gondolatod életre kél,
De ha még lépsz is feléje, akkor hamarabb,
Viszont, ha nem, úgyis belekerülsz az új valóságba.

Emiatt majd csodálkozhatsz, hogy mi történik veled,
Miért érnek azok a hatások, azok a jó vagy rossz helyzetek,
Miért viselkednek veled úgy az emberek, hiszen jó a jellemed,
Miért leszel szegényebb vagy gazdagabb szinte hirtelen.

Mindezért te vagy a felelős, Isten csak segít az utadon téged,
Érdekedben igen vagy nem enged valamerre, ezt értsd meg,
Érezz, beszélgess vele nyíltan, bizalmasan, kérd segítségét,
S akkor majd jó és jobb jövő vár rád, megbocsájtás és sok szép év!

2009.június. 21. 3h26p-4h50p.
82.


Óh Élet…!


Óh Élet,
Mily szép vagy és édes,
Iszom nedűd naponta,
Élem ajándékaid boldogan.

Adod nekem azt, mit kívánok,
Árasztod felém minden jóságod,
Éjjel-nappal vigyázol rám önzetlenül,
S ezért szeretetem és tiszteletem megbecsül.

Oly jó vagy hozzám és figyelmes,
Minden gondolatom, óhajom figyeled,
Beteljesíted őket kivétel nélkül,
Felkínálsz minden jót, s ez oly gyönyörű.

De, mivel ily önzetlen vagy és gyors,
S minden gondolatom valóra váltod,
Úgy gondolom, érdemes lenne eltöprengjek,
Hogy vajon mindig csak jó gondolat jár az eszembe?

Ma ez, holnap az,
Egyik a másikat adja,
A külvilág, a vágyak hajtanak,
Vajon szelektálom-e őket néha javamra.


Vagy csak hagyom szabadon áramlani őket,
A jót is, a rosszat is, bármi jöhet-mehet, nincs figyelem?
Hiszen, ha ez a helyzet, ne lepődjek meg az eseményeken,
Ne csodálkozzam, ha a jó történés közé rossz is kerül esetleg.

Mert, ha jó, igazságos, szép, építő gondolataim beteljesednek,
A rossz, igazságtalan, durva rombolók kivételek lennének?
Szeretném, de a helyzet az, hogy a gondolat valóságot ölt,
Legyen az jó vagy rossz, a vonzás törvénye érvényre tőr.

Annak nem számít, hogy a gondolat milyen töltetű,
Pozitív vagy negatív, életet olt vagy gyönyörű,
Bejön, valóra válik, ha nem akarom, akkor is,
Ezen érdemes lenne nekem mélyen elgondolkodni.

S, aminek több figyelmet, vagyis energiát adok, nő,
Más szavakkal, amit többet locsolok, kikel és gyorsan nő,
Ezért hasznos lenne a gondolataimat felügyelni,
Elemezni, értékelni, ellenőrizni őket és a rosszat jóra váltani.

Gondoljam át, hogy mikor mit szeretnék pontosan,
Mivel mikor mi a szándékom, vágyam és hogyan,
Jó tisztázni az okot is, hogy miért tenném azt,
S, hogy az másokra és a jövőmre milyen hatással volna.

Ha mindezt sikerült átérezni, átlátni előre nézve,
S szívemből, őszintén tettem ezeket, esetleg Isten segítségét kérve,
Akkor azt a célt, vágyat, végcélt és az utat is fogalmazzam meg,
Pozitív érzésekkel átitatva, s lelki szemeimmel már látva előttem.

Hogy még biztosabb legyen a dolog, még van egy módszer,
A megfogalmazást, a vágyat tegyem át múlt időbe,
Vagyis a ,,legyen, lesz, szeretném” szó helyett a ,,lett” -et gondoljam,
S így már hamarabb is betejesedik az építő gondolat.

Ha így járok el, mindenkinek csak jót akarva, vágyva,
S a rossz, fájdalommal, gyűlölettel, indulattal átitatottat
Sikerült semlegesítenem szívvel és ésszel, meggyőződéssel magamban,
Akkor csak jó vagy semleges gondolatok születnek és távoznak.

A jó jót vonz be, a rossz rosszat, ezt ne felejtsem soha el,
Ez létezik, ez tény, mint az életem, ezért bátran élhetek vele,
Tisztítsam meg szívem-lelkem rendszeresen és csak szépítsem,
Akkor úgy érzem és úgy lesz majd mindig, hogy az Élet nagyon szeret engem!

2009.június.25. 1h52p-3h04p.
84.


Gyémántok


Gyémántok, kövek, aranyak,
Gondolatok, érzések, szavak,
Számok, házak, szövetek,
Évfordulók, tövek, gyökerek.

Emlékek és pillanatok,
Pillanatképek és jóslatok,
Tárgyak, fohász és vágyak,
Mind értünk és bennünk vannak.

De vajon értékeljük-e amink van,
Tiszteljük, becsüljük-e világunkat,
Építjük, támogatjuk-e mások életét,
Vagy csak önző vágyaink elérése a cél?

Kérdések, szívbe markoló érzések ezek,
A válasz bennünk van, de felismerjük-e,
Észrevesszük-e, vagy csak futunk, szaladunk,
Célokat tűzünk ki folyamatosan, hogy haladjunk?

Ám a nagy hajtásba figyelünk-e magunkra,
A belső hangokra, érzéseinkre, vágyainkra,
Elbeszélgetünk-e magunkban a jelenről,
Átvizsgáljuk-e a múlt örömeit-bánatait, hibáit, mi gyötör.

Az időt, mint kincset, értéket, ajándékot szeretjük-e,
Értékeljük-e, vigyázzunk-e rá, felhasználjuk-e helyesen,
Vagy csak hagyjuk kifolyni a kezünkből naponta,
S aztán pedig sajnálkozunk, visszavágyva a nem kihasznált pillanatokat?

Az idő, az élet értünk van,
Isten ellátott minket szabad akarattal,
Szeretné, ha boldogok lennénk,
S ehhez adott egy érző szívet és értelmező elmét.

Mindent megadott: a múltat, a jelent, a jövőt,
Az idő folyását, mérését, segítségét, az életörömöt,
Értelmet és bölcsességet, érzelmeket, érzeteket, s e szép bolygót,
Rajtunk áll, hogy helyesen használjuk-e ezeket, alkotva jót.
A boldogság mindenkire vár, csak higgye el!
Csupán vágyni kell utána kitartóan, s tenni érte,
A jót tűzni ki célul, s bátran, tudatosan építgetni,
Mindig tenni hozzá még egy kicsit, s így elképzelni.

A problémák segítenek elérni a boldogságot,
A megoldásuk által közeledünk hozzá, az megvár ott,
Nem fut el előlünk, csak az akadályokat küzdjük le,
S állandóan ki kell pipálni a felmerülő kellemetlenségeket.

Megoldva, elrendezve őket lelkesedéssel, lendülettel,
Önzetlenül cselekedve, de magunkat őszintén szeretve,
Örömök érkeznek így egymás után, mihelyst egy dolgot megoldottunk,
Az önbizalom, önhit, önbecsülés, önértékelés ezúton megújul.

Létrejön és megmarad, vagy van és megújulgat,
A megelégedettség, a fontosság érzése elkísér naponta,
Ha magunkat szeretjük és elfogadjuk, s bízzunk a jóban,
Akkor mi állhat e nemes célok, érzések, állapotok elé a bajban?

Nincs, ami elvegye örömünk és bizalmunk,
Reményünk, hitünk, szeretetünk és kitartásunk,
A jó, alkotó, megoldó gondolatok megóvnak a rossztól,
S a kicsi, naponta többszöri örömből létrehozzuk a boldogságot.

Kezünkben van minden megismert módszer és lehetőség,
A szívünk sugallatára hallgatni pedig merészség,
A megérzés mindenkinek a tulajdona, csak fel kell ismerni,
A késztetéseinkkel és a helyzetekkel tudni és merni kell élni.

Szabad a szánk, a kezünk, az érzéseink, a szívünk,
Alkotókészségünk, a logikánk, álmaink, s a lelkünk,
Ha ezt gondoljuk és érezzük, akkor nincs félelem,
Nem félünk a kudarctól, a visszautasítástól, és így nincs kétely.

Amit szeretnénk, azt érjük is el!
Ha nem ma, holnap, akkor majd egyszer,
Mindennek van ideje, csak fel kell érjünk hozzá,
Meg kell a tudatunk érjen, hogy azt értékelhessük és vigyázhassunk is rá.
Merjünk álmodni, éberen ábrándozni,
Lépjük át a korlátainkat, határ nincs,
Kérjük mások, idegenek segítségét, mert segítenek,
Csak tűzzünk ki nemes célokat és a társak majd elénk kerülnek.

A múlt segít tanulni a hibáinkból, ha akarjuk,
Ami által a jövőt helyesebben, pontosabban formálhatjuk,
S megértjük, hogy minden értünk és általunk van,
Mert Isten akarata velünk be kell teljesedjen biztosan.

Ő ott van mellettünk, rendezi az életünk,
S ha kérjük a segítségét, erejét meg is érezzük,
Boldog, ha beszélgetünk Vele, s keressük örömét,
Jószándékunkat megjutalmazza, s, ha kell, elküldi küldöncét.

Hát ezek a gyémántok, amik már most a mieink,
De nem elég megkapni őket, vigyázni kell rájuk, s értékelni,
Nem szabad természetesnek venni, hanem meg kéne köszönni,
S gondolatainkkal, szavainkkal, érzéseinkkel, tetteinkkel jól kell bánni.

2009.júlus.2. 3h22p-4h01p.
85.


Az erő


Az erő átható,
Tör-zúz, de életet is adó,
Előrébb visz, ám vissza is fog,
Segít az utadon, de ha kell félre is toll.

Mindent csinál,
Kezet-szívet vezet, kombinál,
Felforgat mindent, s összekuszál,
De rendet is teremt és általa béke vár.

Sok-sok dolgot elérhetünk vele és általa,
Ha magunkban vagy másokban érezzük ezt a hatalmat,
Igen, mert az erő hatalom, kinek van, az tettrekész,
Csak a cél legyen jó, szeretetteljes és naprakész.

A jelenben kell éljünk, s higgadtan,
A múlt segít a jelenben a tanulságai által,
Amiket, ha átvizsgálunk több szemszögből,
Segítenek felépíteni egy szebb, biztonságosabb jövőt.

Visszanézni a múltba nem könnyű néha,
Ahhoz is erő kell, lelkierő, hogy vállaljuk magunkat,
Érzéseinket, tetteinket, mik akkor voltak aktuálisak,
Amiket abban a pillanatban gondoltunk jónak.

Nem bánkódni kell a múlton, hanem megérteni,
Nem reklamálni kell Istennek, hanem átgondolni,
Nem felhánytorgatni kell egymásnak, hanem elfogadni,
Nem elfelejteni akarni kell, hanem átértékelni.

Örüljünk a múltunknak,
Hisz az segít jobbá tenni életutunkat,
Ha tanulunk a hibáinkból, kudarcainkból,
A jövő jót, szépet, kellemeset fog hozni biztos.

A siker alapja a kudarc,
Vagyis az első próba elbukása,
De lehet, hogy sokadiké,
A titok: tanulni belőlük és merni másképp.

A változás változtatást igényel,
Az pedig váltást feltételez,
Az átlátás segít ebben,
S a bizalom a jövőben ad lendületet.

De mindehhez óriási erő szükséges,
Ami önbizalomból sokat meríthet,
A magabiztosság, a tudatosság jól jöhet,
S az elszántság, az önszeretet jó irányba vezet.

Viszont vigyázni kell egy dologra:
Ha az önzés, a gyűlölet, a kisebbségérzés él szívünkben,
A bosszú, a gyűlölet, a kisebbségérzés él a szívünkben,
Akkor a jövő borús lesz, s beleesünk a vermünkbe.

Vagyis, amit másnak készítettünk, minket is megtalál,
Ártó gondolataink és tetteink célba érhetnek, ártván,
De többszörösen vissza is találnak hozzánk bosszút állván,
S akkor kinek panaszkodhatunk, talán elfutunk gyáván?

A bumeráng visszajön, ezért jót vessünk mindig,
A jó mag sok jót terem, amit megoszthatunk mással is,
Tőlünk függ minden, kezünkben sok szép kincs van,
Mi döntjük el, hogy melyiknek építő vagy romboló erőt adunk ma.

De a legjobb megoldás az, ha segítségül hívjuk a Legfőbb Erőt,
A Teremtő Istenünket, és Tőle kérünk értelmet, bölcsességet és erőt,
Erőt a jó, emberbaráti cselekedetekre, a váltásra, s a változásra,
Hogy megváltoztassuk jó irányba magunkat ás a világunkat.


2009. július. 5 1h06p-1h48p.
86.



Isten üzen


Isten üzen, tanácsokat közöl, s vezet,
Érzéseid, gondolataid, látásaid, füled,
Mind csatorna, mely által figyelmeztet.

De tanít is, ha arra van szükséged,
Problémáidtól függően elér téged,
Hogy a rosszban ne vesztegelj.

Légy nyitott az Ő jelzéseire,
Légy figyelmes az Ő jeleire,
S fogadd bizalommal a segítségeket.

Több módon szól Ő hozzád,
Szíved vezesse a nyitottság,
S elméd higgye el válaszát.

Hiszen te kérdezel, beszélsz Hozzá, esdekelsz,
Érzéseid, válaszkereséseid túllépik az elmédet,
Kevésnek, gyengének érzed magad, ezért Őt keresed.

Hidd el, hogy Ő van, s bízz a hatalmában,
Az Univerzum a kezében, s karbantartja,
Akkor a te kérdésedre, kérésedre ne adna választ?

Vajon nem tudna-e segítséget megoldást adni,
Elébed tükröt tartani, szívednek megerősítést, buzdítást biztosítani,
S tisztánlátást, megértést, értelmet az elmédbe helyezni?

Ő a nagy Karmester, vezényel és irányít,
Tenyerén hord, kényeztet, megnyugtat, felvidít,
Csak hidd, hogy Ő szeret, s őszintén szeresd te is.

Éltet a vészben, felemel a bajban,
Erőt és kitartást ad minduntalan,
Csak kérd Őt, borulj elé alázattal.

Aztán csak figyelj és fülelj,
Szavak, gondolatok, érzések jöhetnek,
Belőled vagy másoktól feléd hirtelen.

Ne kételkedj, csak higgy és bízz,
Nincs mit veszíts, ereje is segít,
Óv a fájdalomtól és meg is gyógyít.

Ő vágyik a te szavaidra, bajaidra,
De az örömödre is kíváncsi mindennap,
S a gondban határtalan szeretetét megmutatja.

Ő nem kell bizonyítson, te vagy a bizonyíték,
Hisz élsz, lélegzel, s boldog voltál és lehetsz még,
Csak ismerd fel ezeket, s szívből köszönd meg és lépj felé!

Ő vár, tárt karokkal fogad téged,
Angyalait megkéri, hogy segítsenek néked,
Csak te tanulj a hibáidból és bocsánatát kérjed!

Ott van melletted is, kísér és figyel,
Célja van veled és abba az irányba terel,
S várja, hogy Hozzá szólj és fogadd a szívedbe.

Oly jó Ő, oly szerető,
Elküldte szeretet Fiát, a kiengesztelőt,
A bűn fogságából kiszabadított, s kéri kövesd Őt.

A bűnök bocsánatát biztosítja neked,
Csak tedd le az önzőség igáját és változz meg,
S vedd fel a Jézusét, amely könnyű és felvidít téged.

Hát ne késlekedj, vedd örömmel Isten üzenetét,
Ha neked hihetetlen, kérj hozzá megerősítést,
S Ő szívesen megadja, csak ismerd fel a módszerét.

2009.július 7. 0h58p-1h49p.
89.


Szabadnak lenni…


Szabadnak lenni és szeretni,
Boldognak lenni és bizonyítani,
Jónak lenni és segíteni,
Boldoggá tenni és gyógyítani.

Mindent szeretnék tenni,
Amire szükség van azzá válni,
Előttem az élet, a lehetőségek,
Boldogan szeretném átélni a perceket.

A boldogságot értékelni kell,
Tenni érte, megtartani és kérni érdekében Istent,
Mert egyedül nehezen elérhető, kell a segítség,
Jóságunk, jószívünk alapja a boldog életnek, s a készség.

Hogy milyen készség, vagy inkább készségek?
Hát az elfogadás, a megbocsátás, nyitás, szeretet készsége,
Önmagunknak lenni és magunkat vállalni,
Minden helyzetben a szívünkkel-eszünkkel-lelkünkkel összhangban lenni.

Itt is ott is lenni, magunkban és másokban is,
Megismerni, megérteni magunkat és másokat is,
Összedolgozni másokkal, s őszintének lenni közben,
A kreativitásunkat, önzetlenségünket pedig Isten vezesse.

Vegyük mindig figyelembe, hogy mi az Ő szándéka,
S mit szeretne tenni az emberekkel és a bolygónkkal,
Milyen vágya van velünk személy szerint,
Amit megkérdezhetünk Tőle, s a válaszát el is kéne hinni.

Mert Isten sohasem hazudik,
S érzéseink, gondolataink, mások szavai az eszközei,
Amely által megadja a választ és bízhatunk ebben,
Mert Ő örömmel várja és fogadja a kéréseinket és a kérdéseinket.

Bátran tárjuk elé dilemmáinkat is,
Örömünket, bánatunkat, vágyainkat ugyanígy,
S várjuk, figyeljük, vegyük észre, ismerjük fel válaszát,
És annak megfelelően irányítsuk tetteinket, a jó eredményben bízván.

Ami bár függőség, de ez jót tesz a szívnek-léleknek,
Az elme is megnyugodhat, hisz a tudás Atyja vezet,
Felüdítő, felvidító ez a kapcsolat és biztonságot ad,
Könnyűvé teszi az életünket és jó irányban tart.

Higgyünk és bízzunk Őbenne,
Akkor a szabadságunk meglesz,
Mert az Ő tanítása szabaddá tesz,
S ha ezt tudjuk és érezzük, elhagyhatjuk függőségeinket.

Kereknek, egésznek, megújultnak lenni oly jó,
S ha ezt az érzést megosztjuk másokkal is, az hathatós,
Ha pedig meg is mutatjuk a kíváncsiaknak a titkát,
A módszerét is, akkor ők szintén tudnák ezt érezni és elérni lehet mindjárt.

Ne hagyjuk magunkat, kezünkben van az élet szépsége,
Csak ismerjük fel és alkossunk szépet, jót, éltetőt mások érdekében,
S a mi örömünkre is, de a magunk vágyát se hagyjuk,
Egyenlő arányban teremtsünk szabadon, ezt is tanította Jézus.

2009.július.11. 1h02p-1h50p.
91.


Szeress!

Szeress úgy, ahogy jó neked,
Szeress úgy, ahogy jó nekem,
Tárd ki szíved, bízz szerelmedben,
Hagyd, hogy vezessen, hisz bízol bennem.

Ha az eszed elfogadott engem,
Tetszését elnyertem, s igényeidnek megfelelek,
Magas mércédet visszatükrözi lelkem,
És a szívem milyenségét megismerted, akkor dönthetsz.

Kezedben van minden ahhoz, hogy tisztán láss,
Szívedben van minden, hogy tisztán érezd át,
Hogy mérlegelhesd a szándékaimat, érzéseimet,
S, hogy mindent összegezve szeress engem vagy nem.

De ha igen, akkor feltétel nélkül, bátran,
Szíved érzését nyugodtan mutasd ki, nem ér bánat,
Visszaélés rejtett gondolataiddal, érzéseiddel nem,
Hiszen meggyőződtél: most érdemes őszintén szeretned.

A múltad volt, ahogy volt, te tudod,
De a jelen más most, érzed és látod,
Végre bízhatsz, szabad lehetsz és önmagad,
Adhatod és mutathatod mindazt, amit érzel magadban.

Nem kell félned, nem vesztesz újból,
Végre révbe értél, a jövődet itt biztosíthatod,
Boldog lehetsz és felszabadult, oly rég vártál erre,
Most megismerheted, megtudhatod mi az igazi szerelem.

Elengedheted fájdalmaidat, félelmeidet,
Gátlásaidat, aggályaidat, kételkedéseidet,
Hagyd nyugodtan a múltban őket, most nem érvényesek,
E szerelemben csak a tiszta, pozitív érzések létezhetnek.

Ismerj meg jobban, közelebbről engem,
Ismerd meg testemet, jelzéseit, érzéseimet,
Nézz szembe vágyaimmal, céljaimat,
Találd meg szívem-lelkem rejtett csodáit mindennap.

Tudd meg mi jó nekem,
Kérdezd meg: ,,hogy jó nekem?”,
Figyeld meg mi jó nekem,
Érezd meg, mi miért jó nekem.

Hangolódj rám teljes szívvel,
Tanulj tőlem befogadó ésszel,
Szeress engem teljes lelkeddel,
Vigyázz rám minden percben.

Keresd az én örömöm,
Biztosítsd az én gyönyöröm,
Kérd, hogy egy kicsit legyek önző,
Hallgasd meg kérésem, ami a vezetőd.

A szerelem útján kezedet fogja,
A testem irányítása segít majd,
És miközben érzéseim kibontakoznak,
Oly szép élményekben lesz részed, s csodában.

Ha ezt mind megérted, s elhiszed,
És ha kell kérdésed bátran felteszed,
Megtudod, hogy szerethetsz engem,
Meghallhatod, hogyan jó szeretni engem.

2009.július.25. 3h13p-4h00p.
95.


Mit tesztek…?


Mit tesztek emberek, mit éreztek ti szülők?
Mit akartok elérni magatokkal, gyerekeitekért ki a felelős?
Kiéltétek magatokat elég ideig vagy a gyerekeitek bánják meg a hiányt,
Elértétek-e a céljaitokat vagy csak általuk kergetitek szívetek vágyát.

Szeretitek-e magatokat kellőképpen vagy csak őket,
Esetleg az érzéseik, vágyaik, álmaik nem olyan fontosak néktek?
Inkább a társadalom, rokonok elvárásai előrébb járnak-e náluk,
S gyermekeitek érdeke, talán küldetése másodrangúvá alakul?

Kik vagytok ti, mi a küldetésetek, mint egyedeknek,
Miért vagytok e földön, tudjátok-e, vagy csak élni kell,
Dolgozni, családot alapítani, megfelelni mindenkinek, mindenhol,
S, hogy önmagatoknak, ráadásul Istennek tetszedjetek, erre nem is gondoltok?

Csak a szabályok, az elvárások, a kötelességek,
Vagy csak a szórakozás, az önkábítás testileg, talán lelkileg?
A barátok, a főnökök, a nagyszülők, a megélhetés,
A megfelelni vágyás, a munka, a motiváló érzés?!

Hol álltok, mit éreztek, kiért vagytok, kiért éltek?
Ki az, akinek meg akartok felelni, s ő megéri nektek?
Ki az, akibe, vagy akibe oly sok erőt fektetek?
Megérdemli, megérti, megéri az a dolog vagy ő, és, hogy az életetek egy, esetleg nagy része rámegy?!

S ti, mint szerető és szeretetre éhes lények, hol és mikor éltek?
Mikor bontakoztok ki, lelketek szépségét mikor és hol mutatjátok meg?
Szívetek nagyságát látják-e sokan, vagy csak a család és a rokonok,
Elmétek csiszoltságát élvezik-e idegenek, vagy csak a munkaerőpiacon?

Szeretitek-e magatokat, szíveteket-lelketeket,
Értékelitek-e testetek nagyságát, működését és Isten hatalmát feletettek,
Látjátok-e az összefüggéseket a dolgok, események és az emberek között,
Tanultok-e mindenből és mindenkitől a jelenben, ezek által létrehozva egy szebb jövőt.

Ott vagytok-e, ahol lennetek kell, úgy érzitek, vagy sokszor inkább máshol lennétek?
Érzitek-e az élet súlyát, örömeit, felelősségét, s a hatásotokat másokra és a Földre,
Vigyáztok-e magatokra, lelketekre és másokra, csak jó dolgokat cselekedve,
Javítjátok-e a bolygónk, az emberiségünk állapotát, csak jó, szép, építő gondolatokkal és tettekkel?

Szíveteken viselitek-e embertársaitok sorsát, gondolatát, életét, vagy csak a magatokét,
Akartok-e változtatni a szabályokon, elvárásokon az emberségért és a szeretetért,
Önzőek vagy önzetlenek vagytok-e, keresitek-e a küldetésetek nevét és dolgát,
S tudatosan élve, magatokban és másban tesztek-e naponta egy-egy csodát.

2009.július.27. 4h20p-5h05p.
98.


Hazugságok


Hazudsz ma, ámítasz holnap,
Mit gondolsz, hová vezet ez a folyamat?
Meddig tudsz még vajon engem kábítani?
Megtévesztésekkel meddig akarsz még becsapni?

A szitádon úgyis átlátok,
A megfigyeléseim segítenek ilyenkor,
Megérzéseim felerősödnek, megvilágosítanak,
Felismeréseimet elraktározom, s ezek irányítanak.

Velem vannak e segítők mindig,
S Isten kegyelme is, hogy segítsen túlélni,
Erőt és kitartást kérek Tőle mindennap,
Bánatomban bölcsességet óhajtok alázattal.

Már unom ezt a helyzetet,
Testem is jelez: elege van belőle,
Felvilágosítanálak, de hasztalan lenne,
Memóriád, gondolkodásod befolyásolja ítélőképességedet.

Nem látok kiutat ép ésszel,
De a hitem nagy és Istent kérem,
Mutassa meg mit tegyek, hogyan éljek,
Boldogan, nyugodtan, kibékülve mindennel.

Várakozom, imádkozom, bizakodom,
Próbálom megérteni a gondolkodásod,
Próbálkozom a szinte lehetetlennel,
Felfogni és jól kezelni a viselkedésed.

De vajon majd tudom-e,
Igazságérzetemet elnyomhatom-e,
A hazugság világában élhetek-e,
Átérezni és beleérezni magam a helyzetedbe sikerül-e.

Nem tudom, ez még rejtély nekem,
Kibújni a bőrömből kell-e, s feladni az értékrendemet,
Vagy csak legyek elnézőbb, engedékenyebb, megértőbb,
Bújak bele a te bőrödbe, s értsem meg mindig mi gyötör.

Az együttérzés biztos segít, s a bölcsesség,
Az értelem megnyitása, s az átértékelés,
Az átérzés, a te logikád megismerése,
S a teljes rádhangolódásom sokat segíthet.

Az érzelmeim megmutatása is jól jöhet,
A gondolataim megbeszélése veled lendíthet,
A kéréseim kinyilvánítása és a megegyezés,
Ezek, valamint pár dolog és a szeretet a helyzetünket átlendítené.

Minden készen áll a megoldáshoz,
Minden készen áll a csodához,
Isten hatalmát is kérem e problémához,
Szeretetét és értelmét az átváltozáshoz.

A türelem majd békét terem,
A szeretet együttműködő szellemet,
A tisztelet megbecsülést eredményez,
S Isten ereje és szeretete pedig szebb jövőképet.

2009.augusztus.5. 7h53-9h08p.
99.


A megtalált hit


Hittél, bíztál, boldog voltál,
Életed nyugodt volt, s bizonyíthattál,
Mindenki veled volt, akiket szerettél,
Mindened megvolt, s jót tehettél.

De egy nap a dolgok megváltoztak,
Örömöd, boldogságod sikereid szertefoszlottak,
Akik veled voltak és szívből szerettek, meghaltak,
Természeti katasztrófa áldozataivá váltak.

Te nem voltál velük, kötelességed elszólított,
Isten ezáltal tartotta meg életed, rád vigyázott,
Mert célja volt veled, ahogy még most is van,
De szeretteid jó szavai, emlékei veled maradnak.

Ők már csak a szívedben élnek tovább,
Ám az elvesztésük számodra egy életre szóló traumává vált,
Mindened velük veszett: a hited, a bizalmad,
Az élet öröme, reménye, s a bizonyítási vágyad.

Egyedül maradtál a nagyvilágban,
Akit addig nagyon szerettél, most cserbenhagytad,
Már nem akarsz beszélgetni Vele bizalmasan,
Többé nem kívánsz Tőle sok szép napokat.

A kapcsolatodat megszüntetted Vele,
Nem tekinted már Atyádnak a Teremtődet,
Az addigi erős hited megszűnt, a halál elvette,
Úgy érezted becsapott Isten téged, a barát ellenséged lett.

Így álltál Hozzá a további életedben,
Haragudtál Rá, mert így elbánt veled,
Nem értetted: neked miért kellett megmaradj?
Minden azóta eltelt nap szenvedéssel volt átitatva.

Bezárkóztál elméd börtönébe búsan,
Dühösen, szárnyaszegetten, a jóra vágyva,
Ahol tudtál segítettél az embereknek szívből,
De a múltad, a hited, az örömöd elvitte a temető.

Azonban egy nap valami történt,
A családszerető jószívedet megtalálta a fény,
Egy félárván maradt kislány szólt hozzád,
Akit te már egyszer-kétszer itt is ott is láttál.

Rokonszenvesnek tüntettek egymásnak,
Annyira, hogy te meg is ragadtad az alkalmat,
S egy lufit adtál neki egy szép délután,
Amit ő nem felejtett el, s téged a szívébe zárt.

Most pedig, hogy a halál édesapja után jött,
Betegsége gyógyíthatatlan volt, s szíve meggyötört,
Egyetlen kiutat lánya számára benned látta,
Mert együtt voltak, mikor őt megajándékoztad.

Tudta hol dolgozol, s magához hívott,
Megkért, hogy segíts gyermekén, s a bajtól óvd,
Fogadd magadhoz, tekintsd leányodnak,
Pótold a boldogságát, ha majd ő meghal.

Meglepődtél, de meg is könnyezted szegényt,
Hiszen tudtad, a halál, mily nagy veszteség,
Szívedet kitártad, elméddel átgondoltad,
S igent mondtál e kérésre áhítattal.

Az idő elérkezett, apa sajnos elment,
Szegény szomorú szívecskéje ottmaradt melletted,
Egyedül maradt most ő, bár te is hajdanán,
Ám így ketten egy családot alkottok majd lassacskán.

Boldogok voltatok, hogy ez így történt,
S az elveszett hited általa újból életre kélt,
Magad se tudod, hogy hogy, de újból hittél,
És, akit te ellenségként kezeltél, megadta neked a reményt.

Igen, az élet, a jövő reményét,
S ez által visszanyerte hitelességét,
Újból barátodnak tekintetted Istent,
És e tényt felvillanyozó érzéssel imában kifejezhetted.

Úgy hatotta át tested ez a néhány szó,
Hogy hálával teli szíved sírással válaszolt,
Örömkönnyek voltak ezek, s a szabadságé,
Kiszabadult lelked otthagyta elméd börtönét.

Végre ismét önmagadnak érezted magad,
Bár sok év eltelt a fájdalmas pillanat óta,
De emlékszel még a boldogság, az öröm érzésére,
Amikor a meleg családi légkör szíved körüllebegte.

Most is valami hasonlót kezdesz érezni,
A valahová, valakihez tarozás érzését próbálod ízlelgetni,
A bensőség, meghittség, összetartozás közeledik,
S mindez Isten terve veled, s a boldogság hív.

Látod, létezik, szeret és mindig veled volt,
Csak te megharagudtál Rá, ellökted Őt, a szeretetreméltót,
Isten vigyázott rád, hisz életben tartott,
Mert Ő a jövőt ismeri, s tudja: a rossz jóra fordítható.

Összehozott benneteket, két szeretetre éhes embert,
Kik egymást összeköthetitek hármas kötéllel,
Isten a harmadik szál és az Ő gondoskodó szeretete,
S így boldogan, nyitottan, segítőkészen néztek a jövő elébe.

2009.szeptember.6. 2hp25-3h22p.
105.


Hogyan adjanak, ha…?


Hogyan adjanak, ha nem kaptak?
Hogyan mutassanak ki szeretetet, ha gyerekkorban alig láttak?
Hogyan mondják el, ha nekik sem mondták?
Hogyan adják át a törődést, ha ők sem élték át?

Sok ember felnő, mint egy növény,
A magot elveti a szél, kikél, felnő, magától él,
Vagyis Isten a locsolója, nevelője, szeretet adója,
S oly szép lesz, hogy az ember szívét megnyitja.

Az ember megfogan, felnő,
Szeretetet kap is, meg nem is, de csak megnő,
A szülői szív kéne ápolja, babusgassa,őket,
Dicsérje, értékelje, tanítsa, puszilgassa, bátorítsa időben.

A szép, csodálatos növény szemet-lelket gyönyörködtet,
Az adni-elfogadni képes gyermek és felnőtt nyújt életörömet,
A szerető, gondoskodó, kedves, bensőséges, meghitt szülőpáros jól nevel,
S gyerekeire olyan jó hatást gyakorol, mi csodálatot és példát ad a többieknek.

De hol találunk ilyen szülőpárosokat?
Hol hallhatjuk az értékelő, bátorító, szerető szavakat?
Hol láthatjuk a belső harmóniát a család arcán?
Hol érezhetjük szeretetben, biztonságban, összetartozásban lelkünk lángját?

Hol van az a hely, ahol szívesen élnénk?
Hol van az a kedvesség, törődés, őszinte ölelés, amely elhozza lelkünk békéjét?
Hol van az az életmód, amely feltölt minket?

Sok-sok kérdés és még több vágy,
Bonyolult családok és még több problémák,
Ha az ész uralkodik, a szív elhallgat,
Ha a szabályok az urak, a lélek elsorvad!

Pedig szívünk óhajtja a jót, a szépet, az őszinteséget,
Az összetartozás érzése tettekkel kiegészítve szabaddá teszi lelkünket,
Erőt, bátorságot, hitet, önbizalmat kíván mindenki,
De ha otthon nem kapja meg, akkor elkívánkozik.

Ha nem, akkor beletörődnek, elvesztik óhajukat,
Az ész uralma, akarata, elnyomja, megfojtja álmukat,
De az egymás segítsége, az együttérzés, a beszélgetések,
Mindennap építenék, fejlesztenék a velük született lelki szépséget.

Hová hajtsa le fejét, aki erre vágyik?
Hogy találjon egy másik családot, amely ezt nyújtja neki?
Hogy fejlessze ezt ki magában, általa boldog legyen?
Hogyan biztosítsa leendő családja harmóniáját, ha ő otthon ezt nem kapta?

Ó mennyi vágyakozás a szeretetre, az érzésekre,
De jaj, mennyi fájdalom él a szívében, ha mindebben hiányt szenved,
Annyira igényli a megnyugvást, a lelki biztonságot,
Hogy máshol, másnál keres menedéket, egy új családot!

Egy lelki-szellemi-érzelmi köteléket,
Egy szívbéli felerősödést, lelki feltöltődöttséget,
Egy elmebeli megerősítést megalapozott érvekkel,
Egy szellemi, hitbeli jövőképet, ahol fontosak az emberi értékek.

Elmegy, eltávozik ezért a szülő családtól,
Lelkileg megoszlik, hogy beteljesedést találhasson,
Kettévágja szívét, egyik fele a múlté, a másik a jövőé,
Bizakodva figyel, keres, ösztöneiben bízik, s beszél.

Valaki csak meghallja égető vágyát,
Valaki csak beteljesíti majd éltető álmát,
Valaki lehet, hogy éppen rá áhítozik, pont várja,
Valaki vagy valakik adni neki, beszélgetni vele vágynának.

Így a kereslet-kínálat egymásra lelhet,
Az éhező szív, a fel-, és túlfűtött lélek kiegészülhet,
A szomjazó elme végre tiszteletet és megbecsülést kaphat,
Az érzelmi-értelmi-szellemi adás-vétel egy szellemi családban kibontakozhat.

Ó végre, Istennek hála, s az Ő gondoskodásának,
A sok-sok ima meghallgatást nyert és áldásokat,
A meggyötört lélek feloldozást kap ártatlanuk,
A lenézett gyerek végre szerető -idegen-szülőt talál Isten ajándékául.