Dió fiatal ivartalanított, 3 év körüli fiúcska.

Dió története alant olvasható, de fejlődése előbbrevaló, mint ahonnan indult.

Dió idegenekkel kezdetben tartózodó, ezért megugatja látogatóit. Azonban néhány perc múlva, ha látja, nem figyelnek Rá, hátulról odamerészkedik és szaglászik. Ha még ekor sem érez rossz szándékot, beül a látogató lába közé. Tehát Ő próbál barátkozni a maga félénk módján. Azonban ha valakivel már többször találkozott bizony jobb, ha stabil lábakon érkezik, mert Dió felugrál, örül, kéri a simogatást. Sajnos ez a többszöri látogatás eddig minden érdeklődőt megriasztott, így csak néhány ismerős élvezheti azt a szeretetet, amit Dió nyújtani tud. Mert Ő nagyon tud szeretni, ragaszkodni, de ezt ki kell érdemelni. De megéri. Azóta gyönyörű úrrá fejlődött, ai továbbra is imád labdázni, de leginkább a gazdi mellett heverészni.

A kiskunfélegyházi gyepmesteri telepről került gondozásunkba, ezúton mondunk köszönetet a helyi állatvédőknek, akik vállalták az ivartalanításat.

Diót csak szedálva tudtuk szállítani, ugyanis az emberi közeledésre morgással  reagált. Ideiglenes helyén visszahúzódó volt, nem közeledett, de ha simogatni akartuk, farkát Maga alá húzva körözött és vicsorgott. Egy másik kutyát tekintett példának, őt követve lassan oldódni kezdett, már nem menekült. Egy hét elteltével drasztikus lépésre szántuk el magunkat, lesz ami lesz alapon, igenis megsimogatjuk. Szerencsére spániel vére nem hagyott cserben minket, így elől etettük, hátul simogattuk. Minden érintésnél elgondolkodott, hogyan haraphatna meg, de rájött, ehhez a falatot ki kellene köpni, és mint tudjuk, ez egy spánielnél szinte kizárt. Két zacskó jutalomfalat és egy zacskó háztartási keksz elmajszolása kellett ahhoz, hogy rájöjjön, a simogatás nem fáj, sőt kifejezetten finom. Így megtört a jég, és bár még mindig zavarban volt, de már kérte a simogatást, hentergett az ölünkben. Majd rájött, labdázni is jó dolog (ebben is partner volt a másik kutya). Már átesett egy kisebb kozmetikán, bár száját bekötöttük elővigyázatosságból, nem tiltakozott, nem akart harapni.

A lassú fejlődés azóta rohamléptekkel folytatódott, már keresi az ember társaságát, kéri a simogatást és ételét bevédi a többi kutyával szemben. Már nem bújik meg a háttérben, nem kerüli a kutyák társaságát.

Úgy gondoljuk, Dió elérkezett arra a szintre, hogy már kereshessünk Számára gazdát. Mivel az előélete teljesen ismeretlen, de a nagyfokú félelme nem sok jót sejtet, ezért mindenképp olyan családot szeretnénk, ahol nincsenek kisebb gyerekek, van kutyás tapasztalat és hatalmas türelem.

Ha valaki szeretne megismerkedni a riadt őzikéből bújós spániellé vált Dióval, hívja a 30/99-83 947-es telefonszámot.

Dió nagy áttöréséről további képeket talál, ha ide kattint és videókat tekinthet meg, ha ide.

Dió plakátja innen tölthető le, kérjük, terjesszék, hogy mielőbb elérjük Számára a családot.