Eredeti megjelent:
Modellezés
1988. 7. szám 12-14.
oldal.
Benedek György
Ismerjük meg a szénsavmotort (II.)
A tömítésre legérzékenyebb két alkatrész a dugattyú és a hengerfej
szelepülése. A dugattyú felső rugalmas pereme úgy fekszik a hengerfalra, mint a
kerékpárpumpa bőrtömítése, ebben a gáznyomás is segíti. A peremnél a dugattyú
szabad átmérője nagyobb, mint a henger belső átmérője, így már eredetileg is
feszül. A műanyag azonban idővel deformálódik, 1-2 hónap után felveszi a
henger méretét, és nem fekszik a falra. Előfordulhat az is, hogy a dugattyú
felső pereméle hosszabb ideig az alsó holtpont közelében, a kipufogó
nyílásoknál áll, itt a perem elveszti pontos körkörösségét. Ha pedig a dugattyú
nem tömít tökéletesen, a gáz szökik, és a megnövekedett expanzió következtében
erős a lehűlés. A műanyag hűlésre történő zsugorodása a fémeknek többszöröse,
így a dugattyú tömítetlensége és a munkavégzés nélküli gázkiáramlás tovább nő,
emiatt a motor teljesítménye nagyon lecsökken. A dugattyút ezért már a
legcsekélyebb szivárgás esetén is cserélni kell, tartalék dugattyút a motorhoz
adott alkatrészkészlet is tartalmaz, de külön is kapható. Egyébként a rosszul
tömítő dugattyú is javítható, ha a pereme még sértetlen. A motor
kezelési-utasítása szerint (2. ábra) a dugattyú pereme többször körbemozgatott
golyóstollheggyel tágítható. Ennél hatásosabb egy kis kúpos célszerszámmal
tágítani a peremet.
A hengerfej szelepe akkor zár,
ha a golyó a szelepülésben, körben felfekszik. A műanyag szelepülés belső kúpja
azonban idővel bekopik, benyomódik, és a gázban levő esetleges mikor-szemcsék
finom bemarásokat okozhatnak. Ilyenkor a szelep átereszt, „sziszeg".
Hosszabb állás után az acélgolyó oxidálódhat, a szelep ilyenkor sem zár. Ez a
hiba órás nagyítóval megállapítható, ilyen esetben az alkatrészek cserélendők.
Az alkatrészkészlet egy golyót és egy szelepülést is tartalmaz.
2.ábra.
Dugattyúfelújítás peremtágítással
A dugattyú és a szelep tömítése úgy vizsgálható,
hogy a szénsavval töltött motor légcsavarjával a dugattyút lassan felfelé
mozgatjuk, majd a golyó elérése előtt elengedjük. Ha a dugattyú erősen
visszanyomódik vagy felfelé mozgatva már a kipufogónyílás lezárása után
érezhető ellenállást mutat, úgy a szelep szivárog. Ha viszont az erősen
megfogott légcsavarral a dugattyút áthajtjuk a felső holtponton, és sziszegés
hallható mielőtt még a dugattyú pereme a kipufogónyílást elérné, úgy a dugattyú
nem tömít.
Az enyhén szivárgó golyós szelep a motor teljesítményét csak kisebb
mértékben csökkenti, ilyenkor a modell próbarepülésre indítható, ezzel szemben
a rosszul tömítő dugattyú esetén nem érdemes startolni. Kézben le kell járatni
a motort, illetve a kúpos tőltőcsővég meglazításával kiengedni a gázt, és a
hibás dugattyút kicserélni.
Gyakorlati tapasztalatok szerint gázszivárgás a
motor fix tömítéseinél is lehetséges, mint a hengerfej hollandis
csőcsatlakozása (12, 13) és a kúpos töltőcsővég (24) tömítése (25). A hollandi
alatti tömítés vékony műanyag csődarabka (13), melyet meghúzással a 2 mm-es
rézcsőre jól rá lehet szorítani, sőt ennek erős megszorításával és a tartály
rögzítésével a hengerelfordulás ellen is biztosítható. Szivárgás leggyakrabban
a kúpos töltőcsővégnél (24) fordul elő, ennek tömítése (25) 1 mm vastag
Ø6/4-es műanyag csődarab, mely nyomás hatására gyorsan deformálódik.
Ezt többször utána kell húzni, esetleg meg is lehet fordítani. Valamivel jobb
tömítőgyűrű készíthető barkács-esztergapadon poliamidból (danamid, metamid, bonamid)
vagy teflonból Ø6/4 x 1 mm-es méretben.
A hengerfej fehér O-gyűrűs tömítése (10) jól tart,
de beszerelésre nagyon kényes. Összerakásnál a szelepülés rövid nyakára
hüvelykujjal rászorítva forgómozgással lehet ráhúzni (forgatás nélkül leugrik),
és ilyen állapotban kell óvatosan a henger felső 8 mm-es furatába betolni. Ha a
gyűrű leugrik a szelepülésről a hengerfej becsavarása nem fogja helyére
szorítani, hanem sokkal inkább elvágja az O-gyűrűt egyébként a szelepülés
kinyomása és visszahelyezése célszerűen lapos végű műanyag tüskékkel (Ø
6,9 és Ø 7,9 mm-es méret)
végezhető el.
3.ábra.
A MODELA 0,27 CO2 motor tartályának
töltése.
Fontos a
motor kenése, erre legalkalmasabb a varrógépolaj. A dugattyút a
kipufogónyílásokon keresztül 5-10 járatonként, a főtengelyt és a
hajtókarcsapágyakat a motorház oldalán levő nyíláson és a légcsavartárcsa (16)
mögött 10-15 járatonként olajozzuk. A hajtókar gömbvégét összeszereléskor
finom gépzsírral célszerű kenni. Üzemben a dugattyú és henger falán fekete paszta
képződik, mely eltávolítás nélkül erősebben koptathat. Helyes ezért, ha 3-5
kenési periódus után a hengert-dugattyút teljesen szétszedjük, tisztára
töröljük, és újra kenjük. A dugattyú pereménél levő vájatból a fekete piszkot
kihegyezett puha balsaléccel lehet eltávolítani. A jól karbantartott motor
évekig üzemképes marad. De fontos szabály: repítés illetve járatás után a
rendszerből gondosan ki kell engedni a szénsavgázt még akkor is, ha a motort
különben teljesen lejárattuk. A motor megállása után ugyanis még nyomokban
marad szénsav a rendszerben. Hetek-hónapok alatt ez az alumíniumrészeken
korróziót okoz. Az alumínium hengerfej terében fehér oxidkristályok képződnek,
melyek a legközelebbi járatásnál a golyósszelep tömítését megszüntetik.
Hasonló ok következtében az acélgolyó is korróziót szenvedhet, a jó tömítést
már a golyó elszíneződése, elmattulása is megszüntetheti. Erősen korrodálódhat
az alumíniumtartály belseje, ebben az oxid pasztaszerű csomókban alakul ki,
ahonnan azután a szelephez juthat. Érdekes jelenség, hogy a megszínesedett
golyó a visszacsapódó szelepekben még megfelelő, a hengerfejben azonban már
nem. Szükség esetén tehát a hengerfej golyója a visszacsapó szelepek fényes
golyóival lecserélhető. A tartályfedél egyébként sérülés nélkül csak
célszerszámmal csavarható ki az alumíniumköpenyből. Ennek O-gyűrűje az
üzemeltetésnél nem sérül, ezt csak mechanikusan lehet tönkretenni.
A
motorjárat szempontjából fontos a tartály töltése. Minél több folyékony szénsav
van a tartályban, annál hosszabb a motorjárat, ez gáztöltés esetén a
legrövidebb. A tartály 5 cm3 térfogatú. A vékony csővéggel ellátott
kúpos töltőcsatlakozóban (24) visszacsapó golyós szelep van. Ugyanilyen
rendszerű a töltőegység (3, ábra), melybe a szénsavpatron behelyezhető. A
patron dugóját a töltőegység külső köpenyének becsavarásával tű szakítja át,
ezzel a szénsav felszabadul, de kiáramlását az előre záró golyós szelep
meggátolja. Ha viszont a motor kúpos töltöcső-végét a töltőegység fejébe
nyomjuk, az ebben levő golyó hátranyomódik, a gáznyomás a második golyós
szelepet nyitja, és a szénsav a tartályba áramlik. A töltési periódus alatt a
műanyag töltöcsővég a töltőegység fejében szorosan illeszkedik, ez biztosítja a
tömítést. A töltőcsatlakozás széthúzásakor a nyomás mindkét golyós szelepet
lezárja. A kúpos csővégben levő golyó hátranyomódásnál - nyitáskor - nem tudja
a menetes csatlakozóban (23) levő furatot lezárni, ennek nyílása ugyanis
négyszögletes.A hajtógáz tartályba töltése több módon történhet. A patronban
levő folyékony szénsav mindig alul helyezkedik el, ha tehát felfelé tartott
fejű patronnal töltünk, úgy a tartályba csak légnemű szénsav áramlik. Ez a
„gáztöltés". Ez rövid, de erőteljes és biztos motorjáratot ad, berepítésre
kitűnő.
Ha viszont
szájával lefelé tartjuk a töltőegységet, a csövön folyadék áramlik át. Így
egyszerűnek látszik a folyadéknak a tartályba való töltése. A fizika itt
azonban megtréfál. A tartály és a patron összekapcsolása pillanatában a
tartályban csak a légköri 1 bar nyomás van, a patronban pedig kb. 57 bar. A
szénsav azonban 1 bar-nál csak légnemű lehet, így a tartályba áramló folyadék
azonnal elpárolog. Közben nő a nyomás a tartályban és eléri azt az értéket,
melynél a folyadékállapot már fennmarad, a töltés végefelé már folyékony
szénsav is jut a tartályba. A szénsav áramlása akkor szűnik meg, midőn a
nyomások kiegyenlítődnek, tehát pl. 20°-nál mindkét térfogatban kb. 57 bar
nyomás lesz. Ez kb. 5 mp után bekövetkezik. Mérések szerint ekkor kb. 1,3 cm3
folyékony és 3,7 cm3 légnemű szénsav van a tartályban. Ezzel a motor
közepes fordulatszámon hozzávetőlegesen 40 s-ig fut. Felmerül a kérdés, hogyan
lehet több folyékony szénsavat juttatni a tartályba. Most segít a fizika. A
folyadék elpárologtatásához hő kell, de ha a gőz lecsapódik, ezt a párolgási
hőt leadja. A gőzt hűtéssel lehet lecsapatni, a leadott párolgási hőt a hűtés
viszi el. A tartályt tehát töltéskor illetve töltés előtt hűteni kell. Ez
esetben a nyomáskiegyenlítődésig több folyékony szénsav lesz a tartályban,
közben a tartály melegszik. Hűtésre legegyszerűbb magát a szénsavat
felhasználni. Szájával lefelé tartott
töltőegységgel „folyadéktöltéssel" a tartály térfogatának
kb. 1/4-ed részében lesz folyékony szénsav. Ha ezt kiengedjük, a párolgási
hőelvonás jelentősen lehűti a tartályt. A nyomás kiengedése háromféle módon
oldhat meg: 1. A motor gyors járatásával, 2. A kúpos töltőcsővég,
meglazításával, 3. A visszacsapó szelepen való kiáramoltatással, mikor
leköszörült gombostűvel (max. 0,6 mm ~) a kúpos részben lévő golyót
hátranyomjuk.
Ha tehát alacsonyabb hőmérsékletű tartályba
töltjük a szénsavat, több jut bele. De a töltés időtartama is hosszabb,
ilyenkor legalább 10-15 mp-ig kell a töltőegységet rákapcsolva tartani.
A jelenséget átlátszó tartállyal lehetett igazolni, melyet tudományos
alapossággal K. J. Hammerschmidt mért ki. (Fényképek.) A gyári tartályba ugyan
nem láthatunk bele, de a jelenség kívülről is megfigyelhető. Ha a
„folyadéktöltés" után a szénsavat kiengedjük, a tartály lehűlését a külső
felületén képződő dér bizonyítja, majd újabb töltéskor e dér gyorsan eltűnik, a
szénsav lecsapódásakor a tartály felmelegszik.
4. ábra.
Átlátszó tartályos vizsgálati berendezés MODELA
–motorokhoz. A szénsavtartály
Terében lévő villa alakú elektromos hőmérő a
kísérlet kezdetén plusz 23 fokot mutat.
Fotó: HAMMERSCHMIDT
A fentieknek megfelelően az
angol szakirodalomban háromféle szénsavtöltést említenek: 1. „Gáztöltés",
2. „Folyadéktöltés", 3. „Szupertöltés".
Felmerülhet az az ötlet, hogy a szénsav-kiengedéses lehűtés és lecsapásos
töltés, az ún. >,szupertöltés" ismétlésével a tartály egyre
jobban lehűthető, így újabb töltésekkel egyre több folyadékot juttathatunk
bele, sőt elérhető, hogy a tartályban csak folyékony szénsav legyen. Ez valóban
így is van, kellő türelemmel a tartály folyékony szénsavval teletölthető.
Tapasztalat szerint azonban a túl sok
folyadékot tartalmazó tartály esetén a motor az indítás után 5-10 mp-el megáll.
A motor járásakor ugyanis a tartályban levő folyadék elpárolgása pótolja az
elhasznált szénsavgőzt, ez pedig pontosan úgy történik, ahogyan a víz forr. A
folyadék tele lesz gázbuborékokkal, térfogata megnő, nívója emelkedik, és eléri
a tartályfedélben a kivezető csövet. Ezen át a szénsav eljut a hengerfej golyós
szelepéhez, majd ezen keresztül a kisnyomású hengertérbe jutva azonnal
elpárolog. A párolgási hőelvonás és erős lehűlés ilyenkor a szelepnél történik.
Ez a lehűlés jóval nagyobb, mint az expanziós, így a szelepnél igen gyorsan
mínusz 30, mínusz 50 fokos hőmérséklet keletkezik, majd beáll a
szénsavjég-képződés. A szelepgolyó max. 0,05 mm-es emelkedése a kúpfészekben
körkörösen kb. egy-két század mm-es résnek felel meg, melyet a szárazjég
eltöm, ezért áll le a motor. Előfordulhat, hogy túltöltött tartály esetén nem
áll le teljesen, csak néhány mp-ig „köhög", majd tovább forog a motor, de
ez nagyon bizonytalan eset, és a leadott munka ekkor sem több, mintha kevesebb
folyadéktöltéssel indultunk volna. Túltöltésnél a motor nagy valószínűséggel
„lefagy", ennek elkerülésére gyakorlati tapasztalatok szerint a tartályt
2/3-ad részénél több folyadékkal tölteni nem szabad. A töltési fok
megállapítására később még visszatérünk.
A fizikai ismeretek a három említett töltési
módon túlmenően lehetőséget adnak gazdaságosabb szénsavtöltésre is. Ha az első
„folyadéktöltéskor" a tartályba jutó kb. 25% folyékony szénsav teljes
mennyiségének elpárologtatásával hűtünk, végül is csak az alumínium tartály
marad alacsony hőmérsékleten, ami a következő töltésig melegszik, és a levegőből
is hőt vesz fel. Az újabb töltéskor az alumínium tartály hőfelvevő képessége
szab határt a folyadékképződésnek. Ha viszont az első folyadéktöltést nem
teljes egészében engedjük ki, csak kb. harmadáig-feléig; pl. a forgó légcsavart
közben lefékezzük, akkor nemcsak a tartály tömege lesz hidegebb, hanem a benne
maradt folyékony szénsav is. Nem pontos kifejezéssel: a rendszerben tárolt
„hidegmennyiség" nagyobb lesz, és a legközelebbi töltéskor több
folyadékot nyerünk a tartályban. Az első folyadéktöltés után a legjobb hatásfokú
töltés tehát úgy érhető el, ha a tartályban levő folyékony szénsavnak csak egy
részét engedjük elpárologni.
Ez a módszer a CO2
modellezésben ez idő szerint teljesen újszerű, és a külföldi szakirodalom a
magyar eredetre való utalással jelenleg már a 4-ik módszerként említi.
5.ábra.
A tartályban lévő folyékony szénsav hőmérséklete
félperces motorjárat után a kezdeti +23 fokról
Már -11,5 fokra csökkent.
Fotó: HAMMERSCHMIDT
A tartály töltési fokát tehát erősen
befolyásolja a szénsavpatron és a tartály hőmérséklet-különbsége. Ezt fordított
irányban is ki lehet használni, ha ugyanis 20 foknál mindkettőben azonosan 57
bar van, további utántöltés lehetséges a szénsavpatron melegítésével is. Ekkor
a patronban nő a nyomás. Ha pl. ez 30 fok lesz, a patron nyomása kb. 72 bar-ra
nő. Ez pedig az 57 bar nyomású tartályba további folyadékmennyiséget nyom át. E
melegítéses módszer azonban természetesen csak 31 fokig végezhető, e fölött a
szénsav már nem marad folyékony. Ilyen kismértékű patronmelegítés
textilanyagokhoz való dörzsöléssel is előidézhető.
A töltés
fizikai jelenségeivel az egy patronból töltött motor viselkedése is
megmagyarázható. A MODELAŘ 1979. decemberi számában a téma egyik legkiválóbb
szakértője, Antonin ALFERY mérnök írja cikkében, hogy a MODELA motor az első
töltésre 43 mp-ig, a másodikra 50 mp-ig, a harmadikra 35 mp-ig és a negyedikre
9 mp-ig járt. Sejthető, hogy a motor járási ideje kb. azonos fordulatszám
esetén nagyjából arányos a tartályba jutó szénsav mennyiségével. Az első
folyadéktöltés utáni motorjáratásnál a párolgás lehűtötte a tartályt, mely a
második töltésnél a patronnál hidegebb volt, így több szénsav ment bele. Ezután
a tartály a második járatásnál még jobban lehűlt ugyan, de ekkor a patronban
már nem volt elegendő folyadék, ezért lett a harmadik járat rövidebb. Ha ekkor
új patronnal töltöttek volna, a motor még hosszabb ideig jár. Azonos patronból
a negyedik töltésnél már csak gáz nyerhető, ezért rövid az utolsó töltés
motorjárata
Töltésnél
a tartályba kerülő szénsav mennyiségét több körülmény befolyásolja. A leírtak
ezen összefüggésekre adnak ugyan tájékoztatást, de a pontos mennyiség a töltés
előtt nem határozható meg. Ennek pedig optimális mennyisége különösen teljesítményrepítéseknél,
a versenyeken fontos, mert a túltöltött motor leállhat, kevés szénsavtöltésnél
pedig a repült idő lesz kisebb. A tartályba töltött szénsav mennyiségének
pontos megállapítása átlátszó tartály hiányában csak mérlegeléssel határozható
meg. . Ennek felismerésekor, 1987 nyarán különleges mérleget szerkesztettem,
mellyel a MODELA motor tartályába töltött szénsav súlyát pontosan meg tudom
állapítani Ez lehetővé tette a motor maximális energiájának felhasználását. A
mérleg első nyilvános szereplésére az 1987. évi 8-ik J. SMOLA emlékversenyen
került sor. E verseny történetében ekkor történt először, hogy az ólomkristály
vándordíjat nem belföldi versenyző nyerte, hanem ez egy évre hazánkba került.
A MODELA 0,27 CO2 motor adatai:
Furat |
7 mm |
Löket |
7 mm |
Súlya légcsavarral |
29-31 gramm |
Légcsavarátmérő |
180 mm |
Légcsavar-emelkedés |
200 mm |
Motorteljesítmény 1800/p fordulatnál |
0,94 Watt |
Motorteljesítmény 2000/p fordulatnál |
1,3 Watt |
Motorteljesítmény 2500/p fordulatnál |
2,5 Watt |
Optimális töltéssel leadott mechanikai munka 60-120 Joule. Leadott fajlagos mechanikai munka kb. 20-35 Joule/g CO2. Szakkérdésekben szívesen adunk felvilágosítást: CAVALLONI Modellklub, 1165 Budapest, Veress Péter u. 157.*
(* az archiváló megjegyzése:
A CAVALLONI Modellklub a mai napig ápolja a CO2 modellezés
hagyományit, és aktívan részt vesz a modellezés
ezen ágában. Elérhetőségük a www.cavalloni.hu
címen)
♣ Archiválta SRY 2005. január 17. ♣ CANON
LiDE system ♣ Microsoft Word ♣ SRY MODELL 2005