Eredeti megjelent:
Ezermester
1976. 12. szám 15-18.
oldal.
Elektromos körrepülő modell
Világszerte folyik a lázas kutatás a
villanymotoros repülőgép megalkotására. Az NSZK-ban már épült ilyen segédmotoros
vitorlázógép, ám nehéz akkujai csak 15 percnyi repülésre
elegendő áramot képesek tárolni. A modell-repülőgépek esetében kedvezőbb a
helyzet, mert a körbe repülő modell a földön hagyott akkuból a vezetőhuzalon át
az áramot is felveheti. Az ilyen, merőben újszerű repülőmodell házilag is elkészíthető,
de főleg barkács- és modellező szakköröknek ajánljuk
megépítését. Megemlítjük, hogy a londoni Do-it-Yorself
kiállításon óriási sikert arattak az elektromos körrepülő modellek.
Elkészítéshez többfajta szakma ismerete is szükséges, ezért felnőtt is működjék közre a munkában – sőt eleinte a repítésben is. A modell lelke a megfelelő villanymotor, amelynek kiválasztásánál követelmény: az üzembiztonság, a minél kisebb súly és a lehető legmagasabb fordulatszám. Ezeknek a követelményeknek csak a külföldi játékokban található motorok felelnek meg. Hazánkban régóta kaphatók ilyen motorral hajtott, NDK-gyártmányú, távirányítású játékok (autók, holdjármű, harckocsi). E motorok 3-12 V
feszültségűek, tehát nem áramütés veszélyesek, s elemmel is működtethetők. De jó egy motorkerékpár- vagy autóakkuról, illetve modellvasúti vagy diavetítő trafóról működtethető, valamilyen 6, vagy 12 V-os műszermotor is. A kívánatos motorjellemzők: 12 V egyenáramú feszültség, 16W teljesítmény, 10 000 fordulat, 3,6 A áramerősség, 3,5 cm hossz, 2 cm átmérő, 10gkg súly. Ezzel 15 cm átmérőjű, 7,5 cm emelkedésű, kétszárnyú légcsavar hajtható, amivel 80 cm fesztávú modell repíthető („A”). Nagyobb modellekhez gyorsító fogaskerék-áttételű, erősebb, esetleg hosszabbított tengelyű motorok szükségesek („B”). „C” képünk egy NDK gyártmányú, KM IV típusú modellmotort ábrázol, amely 6 V-os, 120 mA-es, 5400-at fordul, 3,6 cm hosszú és 6 dkg súlyú.
Szükségünk lesz még ez igen könnyű balsafára, némi ragasztóra, acélhuzalra és zománcozott (tehát szigetelt) vékony rézhuzalra. Az irányítóállvány elkészítéséhez néhány fenyőlécet és műanyag csövet (pvc), továbbá néhány dm2 vékony bádog- vagy rézlemezt is szerezzünk be.
Modellünkhöz a legmegfelelőbb ragasztó a könnyű és szilárdan kötő, acetonban oldott cellulóz.
Elöljáróban megjegyezzük, hogy csak nagyobb teremben (tornaterem, csarnok, előtér) célszerű repíteni. A terem legalább 10-12 m széles legyen, mivel a modellünk 3,5-4 méter sugarú körön repül.
A gép elkészítéséhez
milliméterpapíron nagyítsuk fel 1:1 nagyságúra a modell tervrajzát és másoljuk át 5 mm-es balsára. Ezután lombfűrésszel vágjuk ki a balsalapból a törzset. A motor helyét arra ügyelve vágjuk ki, hogy a tengelye majd pontosan egybeessék a törzs középvonalával. A törzset alkotó balsalemezt a vezérsíkok (a farkok) felé csiszolással vékonyítsuk el 2 mm-esre. A törzs elejére kettő darab 5 mm vastag balsalemezből ragasszunk motorburkolatot, erősítőt („E”). Ez tartja majd a motort. Az így 15 mm vastagra növelt balsába fúrjuk a motort rögzítő 3 mm átmérőjű keményfa csapok helyét, majd hurkapálcikából készítsük el a facsapokat, és azokat ragasszuk is be úgy, hogy törzs vonalából 4-5 mm-re kiálljanak. A villanymotort így majd gumigyűrűvel rögzíthetjük a helyére. A rajz szerint készítsük el a repítő, tartó huzalt és annak végét visszahajtva rögzítsük a törzs oldalára.
A huzal másik végét egyszerűen hajlítsuk hurokká. A törzs végén (a rajzon jelölt helyre) ragasszuk be a farokcsúszót is. A törzsből –megszáradása után kb. 1-2 órával- vágjuk ki a szárny helyét, majd következzék a vezérsíkok (farkok) elkészítése. A vázuk lehetőleg fehér színű, igen könnyű balsafa legyen. Pontos formáravágás, csiszolás után először a vízszintes vezérsíkot ragasszuk a helyére. A motor felől (szemből) nézve a vezérsík derékszögben feküdjön a törzs-síkra.
Ezután ragasszuk fel a függőleges vezérsíkot. Ennél a műveletnél ügyeljünk arra, hogy az oldalkormány 3-4 fokkal kifelé álljon, tehát a modellt a repülés közben a körből kifelé kényszerítse az oldalkormány.
Ha ezeken a műveleteken már túl vagyunk lássunk
a szárny és a futómű
elkészítéséhez. A szárnyformát lombfűrésszel vágjuk ki és csiszolással alakítsuk ki a rajz szerint. A szárnyat középen a két félből ragasszuk össze. A szárnyvégeket (a megadott méretben) alá kell támasztani, hogy biztosítsuk a szárny enyhe V-be állítását.
A ragasztás megszáradása után csiszolással alakítsuk ki a szárny profilját, majd ragasszuk a törzsbe a szárnyat. A külső szárnyvégba esetleg kis ólomsúlyt is kell csíptetni, hogy a centrifugális erő jobban a körben tartsa a modellt.
A légcsavart kemény, sötét színű balsafából készítsük, majd erősítsük fel a villanymotor tengelyére. Erősebb motorhoz (a rajz szerinti) nagyobb légcsavart használjunk. A legjobb felerősítés a pontos és szoros illesztés, rányomás. De lehet a motor tengelyére menetet is vágni s anyás csavarral, alátét segítségével felerősíteni a légcsavart.
A futómű szára acélhuzalból készülhet, amelyet a hajlítások után erős cérnával „varrjunk” a szárnyra (a rajz szerinti helyre). Utána a „varratot” kenjük át ragasztóval. A futómű tengelyeire erősítsük fel a két kereket, amelyeket fából magunk is elkészíthetünk. De jó bármilyen megfelelő méretű gumi-, vagy műanyag kerék is. Most már csak a kis modell szerelése van hátra, azaz a motort végleges helyén gumikarikával kell rögzíteni (E), a légcsavart a tengelyre kell nyomni, majd fel kell csavarni.
Ezután a
irányító állvány
kialakítása következik. Ennél a műveletnél ügyeljünk a két áramszedő gyűrű (golyóscsapágy) könnyed forgására, s egymástól való elszigetelésére. Valamennyi huzalcsatlakozásnál ügyeljünk a fémtiszta érintkezésre. Az áramvezető huzal szigetelt (zománcozott) legyen. A két huzalt (a repítőt és az áramvezetőt) cellux- vagy tixo szalaggal ragasszuk össze kb. 4-5 helyen, úgy kisebb lesz a légellenállásuk.
A repítőhuzal nagy szilárdságú legyen és erős guminyalábból alakított hurokkal kapcsolódjék a felső áramszedő gyűrűhöz. Úgy nem rángatózik a modell a huzalon.
A csapágyakra erősített rézbilincs segítségével forrasztás nélkül is biztos elektromos kapcsolat létesíthető („B”). Modellenként két gyűrű kell! Az oszlop magja jól szigetelő pvc lefolyócső legyen.
Gázkarként
megfelel egy szabályozható ellenállás, Legjobb a nyomásra (versenyautó-modell vezérlő), vagy fordításra működő ( például Skoda műszerfal-világítás szabályozó) ellenállás, reosztát. A jobb vezérelhetőség érdekében célszerű a szabályozható ellenállás tengelyére egy 20 cm hosszú, 5 cm széles fa „gázkart” erősíteni. Az elektromos huzalok és az állvány összeszerelése után a modellt is kapcsoljuk be az áramkörbe a dugaszokkal és tegyük a repítőkör peremén a földre.
A szabályozható kézikapcsoló segítségével megkezdhetjük a repítést. Miután kis repülőnknek fokozatosan teljes gázt –bocsánat: áramot – adunk, az simán felemelkedik és szépen körbe repül. A motor fordulatszámának csökkenésére a modell simán leszáll. A simán repüléshez súlypontjának pontosan a rajzon megadott helyen kell lennie. Ha a modell nehezen emelkedik, úgy fejnehéz. Ebben az esetben csíptessünk a törzs végére 6-8 g-nyi ólomsúlyt. Ha a kis gép a motor fordulatszámának csökkentésére nem megy át siklásba, úgy a gép orrkönnyű. Ebben az esetben a motor közelébe kell ólomsúlyt erősíteni. A jól kiegyensúlyozott modell fokozatosan emelkedik és lapos szögben siklik, körbe-körbe.
A modellezésben még járatlanok munkájához a „MODELLEZÉS” c. folyóiratból, továbbá a „Repülőmodellek építése”, „U-controll modellek”, ”Repülőmodellezés”, ”Kis modell villanymotorok építése”, ”Villanymotoros modellek” című könyvecskékben és az EM 1976. évi 3. számának közepén találnak útmutatást.
A DIY-Mag. nyomán
♣ Archiválta SRY 2005. március 08. ♣ CANON LiDE system ♣ Microsoft Word ♣ SRY MODELL 2005