Eredeti megjelent:
Ezermester
1990. 2. szám 12-16. old.
A Jodel BEBE D-9 modellje
Szifonpatronos motorhoz
repülőmodell
Múlt
évi 10. számunkban érdekes kis repülőgépmotort mutattunk be, amelynek hajtóanyagául
szén-dioxid, azaz a szódavizes patronok hajtógáza szolgál. Cikkünket azzal az
ígérettel zártuk, hogy a motorhoz való repülőgépmodell építésére még
visszatérünk. Nos, a cikk szerzője, Gáspár Pál állta is a szavát, mi pedig
örömmel adjuk közre annak a repülőmodelljének a leírását, amellyel több versenyen
is előkelő helyezést szerzett. (A Répcelak Kupa nemzetközi versenyen negyedik,
a Pest-megyei Bajnokságon pedig első lett.)
A Jodel BEBE D-9 modellje viszonylag könnyen megépíthető.
Ez azonban senkit ne vezessen félre, a gép elkészítése nagyon pontos munkát
igényel, hiszen repülni képes gépről van szó, s ha pontatlanul készítjük el,
géproncs lehet belőle.
Néhány szó az eredeti repülőgépről.
A Jodel BEBE francia tervezésű és építésű gép, s az 50-es években több száz
darab készült belőle, amelyek közül nem is egy repül még ma is. Érdekességként
az 1. táblázatban a műszaki adatait is megadjuk.
A Jodel BÉBÉ D-9 műszaki adatai |
|
Fesztáv |
7,00 m |
Hossz |
5,45 m |
Szárnyfelület |
9,00 m2 |
Üres súly |
151,8 kp |
Max. sebesség |
150 km/h |
Utazó sebesség |
130 km/h |
Leszálló sebesség |
60 km/h |
Hatótávolság |
440 km |
Motor |
25 LE VW |
És most térjünk rá a pillekönnyű
modell építésére, (súlyadatai a 2. táblázatban kiemelten külön is megadjuk),
amelyhez a következő anyagokra lesz szükségünk: 1x120x200 mm-es rétegelt lemezre, 1, 1,5, 2,
3 és 4 mm-es balsa lemezre, Ø1 x 300 mm-es acélhuzalra, 4 db 2X2 mm-es
fenyőlécre, 1 tubus AEROFIX ragasztóra, 2 ív fehér japánpapírra, kb. 200 g
vászonfeszítő nitrólakkra ás annak higítójára. (Az anyagok jó részét a fővárosban
a VIIL, Kulich Gyula tér 19. sz. alatti modellező boltban vásárolhatjuk meg.)
A
modell súlyadatai |
||
|
Bevonás |
|
|
Előtt |
után |
Szárny (futóművel) |
22 g |
30 g |
Vízszintes vezérsík |
2 g |
4 g |
Törzs |
22 g |
32 g |
Összesen |
46 g |
66 g |
A modellépítés első műveleteként
a tervrajzot nagyítsuk fel. Jelentős rajzolói munkát takaríthatunk meg, ha a
rajzot iratmásolóval nagyítjuk fel. Ha ez csak több részletben sikerül, akkor
a részletek szélén hagyjunk 1-2 cm-nyi átfedést, hogy a lapokat majd pontosan, illesztve
ragaszthassuk össze. Ha pedig a nagyítás is csak több lépcsőben lehetséges,
úgy nagyon ügyeljünk arra, hogy minden részeltet nagyítsunk fel, s ne
maradjon ki semmi.
A már 1:1 léptékű tervrajz alapján
rajzoljuk elő, majd vágjuk ki a modell alkatrészeit, nevezetesen a bordákat (a
rajzon 1-16, ill. A-G) és a léceket. A balsafa vágásához éles szikét vagy
borotvapengét használjunk. Az alkatrészek kivágása után készítsük elő az építődeszkát.
E célra megfelel egy félíves rajztábla, amelyre előbb ragasztószalaggal erősítsük
fel a tervrajzot, majd a fölé feszesre húzva terítsünk Folpack fóliát. A
tervrajzot így sablonként használhatjuk, s az összeragasztott egységeket a
rajz sérülése nélkül állíthatjuk össze.
A törzs oldallétrájának összeállításával
kezdjük el az építést. A törzs léceit gombostűkkel rögzítsük az építődeszkához,
majd a darabokat híg AEROFIX ragasztóval bekenve erősítsük össze. Az összeragasztott
oldalvázat hagyjuk teljesen megszáradni. Ezt követően készítsünk még egy
ugyanilyen vázat. Vigyázzunk, a két oldalváznak teljesen azonosnak, s ráadásul
mindkettőnek csavarodás- és vetemedésmentesnek kell lennie!
Az így elkészített törzsoldal-vázakat
egyenes élükkel fektessük a modell felülnézeti rajzára, majd gombostűkkel
rögzítsük az építődeszkára. A két vázelem párhuzamosan fusson, s függőleges
legyen! A vázelemek közé illesszük helyükre a kereszttartókat, majd
ragasztóval és gombostűkkel rögzítsük a darabokat, s hagyjuk száradni. A
ragasztó teljes kikeményedése után húzzuk ki a tűket, s a törzs vázát emeljük
le az építődeszkáról. Ellenőrizzük, hogy a vázszerkezet nem csavarodott-e el,
mert az ilyen hiba később bosszulja meg magát, ugyanis rossz szárny-, illetve
vezérsík-beállítást eredményez, s az alapvetően befolyásolja a gép repülését.
Ha eltéréseket észlelünk, jobb, ha a törzs vázát újból elkészítjük, de már gondosabban.
A bordák
rajza
(A rajz
rákattintva új ablakban, nagy méretben megjeleníthető)
Ha a vázszerkezet hibátlan, építsük be a rajz
szerinti bordákat, torziós borításokat, palánkolásokat, s a szárnyrögzítő
csapokat. A teljesen kész váz tűzfalának hátsó oldalára ragasszuk fel a motort
és az orrburkolat rögzítéséhez szükséges M2-es anyákat. A kész törzset finoman
„érzéssel” csiszoljuk le. A törzs borításához használjunk japánpapírt, s az
anyagot higított vászonfeszítő nitrólakkal ragasszuk fel. A törzs oldalait külön-külön
vonjuk be. A lakkal csínján bájunk, a borítást legfeljebb kétszer kenjük be,
mert különben a lakk elcsavarja a törzset. Amíg a borítás szárad, a rajz
alapján balsafából készítsük el az orrburkolatot.
Következő lépésben a szárny vázát készítsük el.
Vágjuk ki bordák 1:1 léptékű ábrája alapján a mintabordákat, majd e darabokat
sablonként használva vágjuk ki az összes balsafa bordát. Hogy melyikből hány
darab szükséges, azt a tervrajzról számoljuk le. Az azonos alakú darabokat
összefogva csiszoljuk pontosan egyformára. Majd a főtartók fészkeit is
készítsük el. A bordák után fogjunk hozzá a szárny építéséhez. Ezt a törzs összeállításához
hasonlóan végezzük. A szárnyközépnél a 8-as, a szárnyfülnél a 9-es bordát
sablon segítségével állítsuk szögbe. Minden egyes bordát gombostűvel rögzítve
állítsunk merőlegesre, majd a főtartókat a bordafészkekbe helyezve AEROFIX
ragasztóval kenjük be minden illeszkedő részt. A kész vázat egy nap múlva
vegyük le az építődeszkáról, majd ellenőrzés után a be- és kilépőéleket is ragasszuk
a helyükre. A vázat e művelethez is újból gombostűzzük a tervrajzhoz. A
belépőélt hosszában akár két darabból is összeilleszthetjük, e darabokat is
gombostűzzük a bordákhoz. Száradás után a szárnyat óvatosan csiszoljuk le. A
két szárnyfül vázát is készítsük el, majd jobbról-balról ragasszuk a
szárnyközépre. A ragasztóval bekent darabokat ruhaszárító csipesszel szorítsuk
egymáshoz.
A futómű alkatrészeit készítsük el a rajz alapján,
majd az 1 mm-es rétegelt lemezből kivágott –a rajzon V jelű- félbordát, amely csak az első főtartóig ér, még a futók
beépítése előtt ragasszuk a helyére. Ha már szilárdan áll, két futómű szárát cérnával körbecsavarva,
varrva erősítsük a bordához és a főtartóhoz,
majd a kötéseket ragasztóval bekenve szilárdítsuk meg. A kerekeket balsafából
esztergáljuk ki.
A szárny bevonóanyaga japánpapír, s a törzs
beborításához hasonlóan, oldalanként ragasszuk fel a szárny vázára. Az anyag
túlfeszítésétől óvakodjunk, különben a szárny felülete elcsavarodhat. Bevonáskor
a szárnyat erősítsük az építődeszkára.
„Orrnehéz” gépnek a farokrészbe. „faroknehéznek”
meg az orr-részbe ragasszunk annyi ólmot, hogy a modell helyes súlyponti
helyzetbe kerüljön. Ha az ólommal való kiegyensúlyozás után sem repül
vízszintesen, a vízszintes csillapító állásszögén kell változtatni. I. esetben
a csillapító kilépő éle II. esetben pedig a belépő éle alá tegyünk vékony
lécet. A modell „túlhúzása” esetén (magas fordulatszámnál, vagy rosszul
lehúzatott motornál következik be) vegyünk le a motor fordulatszámából,
illetve állítsuk be a motor „lehúzatás” szögét. |
A vízszintes vezérsíkot ugyanúgy készítsük, mint a
szárnyat. A függőleges vezérsík építésekor a bordák főtartóit nagyon pontosan vágjuk
ki. Ugyanis ha a bordák szorosan illeszkednek a főtartóba, könnyebben állíthatjuk
be a vezérsíkokat. A kész függőleges vezérsíkot bevonás után nagyon pontosan beállítva
ragasszuk a törzsre. E célra használhatunk Ferrobond pillanatragasztót is.
Miután a modell minden részét elkészítettük, kezdjük
el az egységek összeállítást. A törzsre szereljük fel a motort.
Az üzemanyagtartálytól a motorhoz vezető csövet úgy hajlítsuk meg, hogy a tartály
a pilótakabinban alig észrevehető legyen. Az orr burkolatát csavarozzuk a
helyére, gumival kössük fel a szárnyat és a vízszintes vezérsíkot, majd a légcsavart
is szereljük fel a motorra. E modellnél ne a motorhoz adott légcsavart használjuk
hanem vegyünk egy másik, Ø240 mm-es csavart, végéből vágjunk le 10-10
mm-t, a végeket kerekítsük le, majd kiegyensúlyozása
után szereljük a gépre. Állítsuk be a súlypontját (ábránk segít e műveletet
elvégezni), s ha nincs jó helyen, a hibát ólomsúlyokkal korrigáljuk.
A súlypont beállítását
követően gépünket vigyük ki a szabadba, lehetőleg egy nagyobb rétre, ahol
nyugodtan repíthetjük. Töltsük fel az üzemanyagtartályt, s kis fordulatszámmal
indítsuk el a motort. Ha a modellt elengedjük vízszintesen kell repülnie. Ám ez
még nem minden. A következő repítésnél emeljük a motor fordulatszámát. Ekkor modellünknek
emelkednie kell, majd vitorlázva leszállnia a motor leállása után. A
berepítéshez, s az esetleges korrekciók elvégzéséhez ábráink adnak támpontot.
Befejezésül néhány általános érvényű tanács.
Repítéskor mindig figyeljük a szél irányát, s modellünket csak széllel szemben
indítsuk. Csak szélcsendben, vagy gyenge (10 km/órás) szélben repítsünk.
Ha gépünk már szépen repül, szeszes
filctollal –előbb kontúrozva, majd óvatosan befeketítve- rajzoljuk fel a
lajstromjeleket és a fellépő fekete sávját. Ha elég biztos a kezünk, oldalankét
egy-egy piros csíkkal tegyük élethűbbé modellünket.
A rajzok rájuk kattintva nagy
méretben, új ablakban megjeleníthetőek.
Gáspár Pál
Az eredeti anyagot a Modellező Web-Könyvtár rendelkezésére bocsátotta Lévai Balázs modellező sporttárs, ez úton is köszönet érte.
♣ Archiválta SRY 2006 november 29. ♣ CANON
LiDE system ♣ Microsoft Word ♣ SRY MODELL 2006