SRY MODELLEZŐ KÖNYVTÁR

Eredeti megjelent:

Ezermester

1990. 2. szám 12-16. old.

 

A Jodel BEBE D-9 modellje

 

Szifonpatronos motorhoz repülőmodell

Múlt évi 10. számunkban ér­dekes kis repülőgépmotort mutattunk be, amelynek haj­tóanyagául szén-dioxid, azaz a szó­davizes patronok hajtógáza szolgál. Cikkünket azzal az ígérettel zártuk, hogy a motorhoz való repülőgép­modell építésére még visszatérünk. Nos, a cikk szerzője, Gáspár Pál állta is a szavát, mi pedig örömmel adjuk közre annak a repülőmodell­jének a leírását, amellyel több ver­senyen is előkelő helyezést szerzett. (A Répcelak Kupa nemzetközi versenyen negyedik, a Pest-megyei Bajnokságon pedig első lett.)

 

A Jodel BEBE D-9 modellje viszonylag könnyen megépíthető. Ez azonban senkit ne vezessen félre, a gép elkészítése nagyon pontos munkát igényel, hiszen repülni ké­pes gépről van szó, s ha pontatla­nul készítjük el, géproncs lehet belőle.

  Néhány szó az eredeti repülőgép­ről. A Jodel BEBE francia tervezé­sű és építésű gép, s az 50-es évek­ben több száz darab készült belőle, amelyek közül nem is egy repül még ma is. Érdekességként az 1. táblázatban a műszaki adatait is megadjuk.

 

A Jodel BÉBÉ D-9 műszaki adatai

Fesztáv

7,00 m

Hossz

5,45 m

Szárnyfelület

9,00 m2

Üres súly

151,8 kp

Max. sebesség

150 km/h

Utazó sebesség

130 km/h

Leszálló sebesség

60 km/h

Hatótávolság

440 km

Motor

25 LE VW

 

   És most térjünk rá a pillekönnyű modell építésére, (súlyadatai a 2. táblázatban kiemelten külön is megadjuk), amelyhez a következő anyagokra lesz szükségünk: 1x120x200  mm-es rétegelt lemezre, 1,  1,5,  2, 3 és 4 mm-es balsa lemezre, Ø1 x 300 mm-es acélhuzalra, 4 db 2X2 mm-es fenyőlécre, 1 tubus AEROFIX ragasztóra, 2 ív fehér ja­pánpapírra, kb. 200 g vászonfeszítő nitrólakkra ás annak higítójára. (Az anyagok jó részét a fővárosban a VIIL, Kulich Gyula tér 19. sz. alat­ti modellező boltban vásárolhatjuk meg.)

 

A modell súlyadatai

 

Bevonás

 

Előtt

után

Szárny (futóművel)

22 g

30 g

Vízszintes vezérsík

2 g

4 g

Törzs

22 g

32 g

Összesen

46 g

66 g

 

 

   A modellépítés első műveleteként a tervrajzot nagyítsuk fel. Jelentős rajzolói munkát takaríthatunk meg, ha a rajzot iratmásolóval nagyítjuk fel. Ha ez csak több részletben si­kerül, akkor a részletek szélén hagyjunk 1-2 cm-nyi átfedést, hogy a lapokat majd pontosan, illesztve ragaszthassuk össze. Ha pedig a nagyítás is csak több lépcsőben le­hetséges, úgy nagyon ügyeljünk ar­ra, hogy minden részeltet nagyít­sunk fel, s ne maradjon ki semmi.

  A már 1:1 léptékű tervrajz alap­ján rajzoljuk elő, majd vágjuk ki a modell alkatrészeit, nevezetesen a bordákat (a rajzon 1-16, ill. A-G) és a léceket. A balsafa vágásához éles szikét vagy borotvapengét hasz­náljunk. Az alkatrészek kivágása után készítsük elő az építődeszkát. E célra megfelel egy félíves rajz­tábla, amelyre előbb ragasztószalag­gal erősítsük fel a tervrajzot, majd a fölé feszesre húzva terítsünk Fol­pack fóliát. A tervrajzot így sablon­ként használhatjuk, s az összera­gasztott egységeket a rajz sérülése nélkül állíthatjuk össze.

  A törzs oldallétrájának összeállí­tásával kezdjük el az építést. A törzs léceit gombostűkkel rögzítsük az építődeszkához, majd a darabo­kat híg AEROFIX ragasztóval be­kenve erősítsük össze. Az összera­gasztott oldalvázat hagyjuk teljesen megszáradni. Ezt követően készít­sünk még egy ugyanilyen vázat. Vi­gyázzunk, a két oldalváznak telje­sen azonosnak, s ráadásul mindket­tőnek csavarodás- és vetemedés­mentesnek kell lennie!

  Az így elkészített törzsoldal-váza­kat egyenes élükkel fektessük a mo­dell felülnézeti rajzára, majd gom­bostűkkel rögzítsük az építődeszká­ra. A két vázelem párhuzamosan fusson, s függőleges legyen! A vázelemek közé ­illesszük helyükre a kereszttartókat, majd ragasztóval és gombostűkkel rögzítsük a darabo­kat, s hagyjuk száradni. A ragasz­tó teljes kikeményedése után húz­zuk ki a tűket, s a törzs vázát emel­jük le az építődeszkáról. Ellenőriz­zük, hogy a vázszerkezet nem csa­varodott-e el, mert az ilyen hiba később bosszulja meg magát, ugyan­is rossz szárny-, illetve vezérsík-be­állítást eredményez, s az alapvetően befolyásolja a gép repülését. Ha el­téréseket észlelünk, jobb, ha a törzs vázát újból elkészítjük, de már gon­dosabban.

 

A bordák rajza

(A rajz rákattintva új ablakban, nagy méretben megjeleníthető)

 

Ha a vázszerkezet hibátlan, épít­sük be a rajz szerinti bordákat, tor­ziós borításokat, palánkolásokat, s a szárnyrögzítő csapokat. A teljesen kész váz tűzfalának hátsó oldalára ragasszuk fel a motort és az orrbur­kolat rögzítéséhez szükséges M2-es anyákat. A kész törzset finoman „érzéssel” csiszoljuk le. A törzs borításához használjunk japánpapírt, s az anyagot higított vászonfeszítő nitrólakkal ragasszuk fel. A törzs oldalait külön-külön vonjuk be. A lakkal csínján bájunk, a borítást legfeljebb kétszer kenjük be, mert különben a lakk elcsavarja a törzset. Amíg a borítás szárad, a rajz alapján balsafából készítsük el az orrburkolatot.  

Következő lépésben a szárny vázát készítsük el. Vágjuk ki bordák 1:1 léptékű ábrája alapján a mintabordákat, majd e darabokat sablonként használva vágjuk ki az összes balsafa bordát. Hogy melyikből hány darab szükséges, azt a tervrajzról számoljuk le. Az azonos alakú darabokat összefogva csiszoljuk pontosan egyformára. Majd a főtartók fészkeit is készítsük el. A bordák után fogjunk hozzá a szárny építéséhez. Ezt a törzs összeállításához hasonlóan végezzük. A szárnyközépnél a 8-as, a szárnyfülnél a 9-es bordát sablon segítségével állítsuk szögbe. Minden egyes bordát gombostűvel rögzítve állítsunk merőlegesre, majd a főtartókat a bordafészkekbe helyezve AEROFIX ragasztóval kenjük be minden illeszkedő részt. A kész vázat egy nap múlva vegyük le az építődeszkáról, majd ellenőrzés után a be- és kilépőéleket is ragasszuk a helyükre. A vázat e művelethez is újból gombostűzzük a tervrajzhoz. A belépőélt hosszában akár két darabból is összeilleszthetjük, e darabokat is gombostűzzük a bordákhoz. Száradás után a szárnyat óvatosan csiszoljuk le. A két szárnyfül vázát is készítsük el, majd jobbról-balról ragasszuk a szárnyközépre. A ragasztóval bekent darabokat ruhaszárító csipesszel szorítsuk egymáshoz.

A futómű alkatrészeit készítsük el a rajz alapján, majd az 1 mm-es rétegelt lemezből kivágott –a rajzon V jelű- félbordát, amely csak az első főtartóig ér, még a futók beépítése előtt ragasszuk a helyére. Ha már szilárdan áll,  két futómű szárát cérnával körbecsavarva, varrva erősítsük a bordához és a főtar­tóhoz, majd a kötéseket ragasztóval bekenve szilárdítsuk meg. A kereke­ket balsafából esztergáljuk ki.

A szárny bevonóanyaga japánpa­pír, s a törzs beborításához hasonlóan, oldalanként ragasszuk fel a szárny vázára. Az anyag túlfeszí­tésétől óvakodjunk, különben a szárny felülete elcsavarodhat. Be­vonáskor a szárnyat erősítsük az építődeszkára.

 

 „Orrnehéz” gépnek a farokrészbe. „faroknehéznek” meg az orr-részbe ragasszunk annyi ólmot, hogy a modell helyes súlyponti helyzetbe kerüljön. Ha az ólommal való kiegyensúlyozás után sem repül vízszintesen, a vízszintes csillapító állásszögén kell változtatni.

 

I. esetben a csillapító kilépő éle II. esetben pedig a belépő éle alá tegyünk vékony lécet. A modell „túlhúzása” esetén (magas fordulatszámnál, vagy rosszul lehúzatott motornál következik be) vegyünk le a motor fordulatszámából, illetve állítsuk be a motor „lehúzatás” szögét.

 

A vízszintes vezérsíkot ugyanúgy készítsük, mint a szárnyat. A függőleges vezérsík építésekor a bor­dák főtartóit nagyon pontosan vágjuk ki. Ugyanis ha a bordák szoro­san illeszkednek a főtartóba, kön­nyebben állíthatjuk be a vezérsí­kokat. A kész függőleges vezérsí­kot bevonás után nagyon pontosan beállítva ragasszuk a törzsre. E célra használhatunk Ferrobond pilla­natragasztót is.

Miután a modell minden részét elkészítettük, kezdjük el az egy­ségek összeállítást. A törzsre sze­reljük fel a motort. Az üzemanyag­tartálytól a motorhoz vezető csövet úgy hajlítsuk meg, hogy a tartály a pilótakabinban alig észrevehető legyen. Az orr burkolatát csavarozzuk a helyére, gumival kössük fel a szárnyat és a vízszintes vezérsíkot, majd a légcsavart is szereljük fel a motorra. E modellnél ne a motorhoz adott légcsavart használjuk hanem vegyünk egy másik, Ø240 mm-es csavart, végéből vágjunk le 10-10 mm-t, a végeket  ke­rekítsük le, majd kiegyensúlyozása után szereljük a gépre. Állítsuk be a súlypontját (ábránk segít e műveletet elvégezni), s ha nincs jó helyen, a hibát ólomsúlyokkal korrigáljuk.

A súlypont beállítását követően gépünket vigyük ki a szabadba, lehetőleg egy nagyobb rétre, ahol nyugodtan repíthetjük. Töltsük fel az üzemanyagtartályt, s kis fordulat­számmal indítsuk el a motort. Ha a modellt elengedjük vízszintesen kell repülnie. Ám ez még nem minden. A következő repítésnél emeljük a motor fordulatszámát. Ekkor modellünknek emelkednie kell, majd vitorlázva leszállnia a motor leállása után. A berepítéshez, s az esetleges korrekciók elvégzéséhez ábráink adnak támpontot.

  Befejezésül néhány általános érvényű tanács. Repítéskor mindig figyeljük a szél irányát, s modellünket csak széllel szemben indítsuk. Csak szélcsendben, vagy gyenge (10 km/órás) szélben repítsünk.

  Ha gépünk már szépen repül, szeszes filctollal –előbb kontúrozva, majd óvatosan befeketítve- rajzoljuk fel a lajstromjeleket és a fellépő fekete sávját. Ha elég biztos a kezünk, oldalankét egy-egy piros csíkkal tegyük élethűbbé modellünket.

 

 

A rajzok rájuk kattintva nagy méretben, új ablakban megjeleníthetőek.

 

Gáspár Pál

Az eredeti anyagot a Modellező Web-Könyvtár rendelkezésére bocsátotta Lévai Balázs modellező sporttárs, ez úton is köszönet érte.

 

♣ Archiválta SRY 2006 november 29. ♣ CANON LiDE system ♣ Microsoft Word ♣ SRY MODELL 2006