---

---

Eredeti megjelent:

Modellezés

1992. 3. szám 12.-14. oldal.

Konrad Schaef

Az ismeretlen lény (II.)

Folytatjuk múlthavi számunkban kezdett cikkünket, a modellezésben oly fontos szerepet játszó akkumulátorokról. Ezúttal praktikus gyakorlati tanácsokat olvashatunk e kényes szerkezetek szereléséről és felhasználásáról.

Akkuk gondozása

Az akkuk gondozása nem csupán abból áll, hogy a telepet alkotó cellákat teljesen fel kell tölteni és kisütni. Azt a gondatlanságot látva, amellyel egyes elektromos repülők akkujaikat kezelik, azt lehetne hinni, hogy a mi hobbink semmibe sem kerül. Ezzel kapcsolatban már régen fel kellett volna hívni a felhasználók figyelmét, hogy - bár látszólag a NiCad cellákat nagy áramterhelésekre szokták tervezni -, használat közben általában elég közel járunk ennek határához. Ezért különösen gondosan kell velük bánni. Éppen, mert látszólag robosztusak, ezeket a cellákat néha olyan kisütési áramokkal terhelik, melyeket tulajdonképpen csak a cellák belső ellenállása korlátoz. Mindenképpen figyelni kell rá, hogy az akkuk erre gyors melegedéssel reagálnak. Az extrém felmelegedés főleg az elválasztó fóliát rongálja meg. Nemkívánatos hő keletkezik azonban túltöltés, az akkucsomagot alkotó cellák összekötésekor végzett szakszerűtlen forrasztás és mindenekelőtt a nem megfelelő, azaz túl vékony összekötő vezetékek alkalmazása következtében is.

Így néznek ki az új összekötőszalagok. Méreteik: 6mm x 0,5 mm = 3 mm². Ezenkívül a réz jobb elektromos vezető

A nikkelezett vaslemeznél.

Biztonságos összekötések

Az akkuk közötti összekötések ellenőrzése fontos dolog, mert éppen ezek okozzák a legtöbb problémát. A lehető legjobb energiaáramlás biztosítása érdekében az egységeket megfelelő méretű szalagvezetékkel kell ellátni, ezeket pedig, legalább négy ponton kell a pólusokhoz forrasztani.

Sajnos még mindig sok, nem szakszerűen elkészített és túl vékony összekötésekkel ellátott akkucsomag kerül kereskedelmi forgalomba. Ha azonban ilyen akkukat esetleg olcsóbban sikerül beszerezni, akkor ragadjuk meg az alkalmat! Otthon távolítsuk el a gyenge összekötéseket (ez egyszerűen, fogó segítségével elvégezhető) és erős rézlemezből készült csíkokat forrasszunk a helyükre. Az elektronika terén szerzett bizonyos ismeretek nélkül alapvető dolgokban sem lehet eligazodni. Egyszer, segítséget keresve hozzám fordult egy modellező, mert nem tudott magyarázatot találni arra, miért melegednek fel akkumulátorai annyira, hogy az összekötésekre húzott zsugorodó csődarabkák megolvadnak. Amikor megnéztem, láttam, hogy elszíneződés jött létre a rendkívül nagy átmeneti ellenálláson fellépő hőfejlődés következtében. Ennek oka nem lehetett a motor nagy terhelése, a 40 amperes szabályozó túlterhelés elleni védelme ugyanis a repülés ideje alatt egyszer sem kapcsolt ki. Elkértem a nevezetes darabot és otthon szétszedtem. Ami előkerült, az kirívó példa arra, hogyan nem szabad az ilyet csinálni. A csomag két ismert gyártó három különböző típusú cellájából tevődött össze; az egyik még színterelt anódjával és sajtolt katódjával keveréktípusnak is számított. Ez önmagában azonban még nem lehetett a túlmelegedés oka.

Így semmi esetre sem szabad csinálni: idegen cellák az akkucsomagban!

Megmértem az összekötőket. Mérete ik 0,15 mm x 8 mm-esek voltak a Panasonic-nál és 0,15mm x 7 mm-esek a Sanyo celláknál. Mivel minden lánc olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme, az összekötések keresztmetszete így nem haladta meg az 1,05 mm² értéket. Ez 20A feletti terheléshez túl kicsi, de az akkucsomag viselkedésére mégsem szolgáltat kellő magyarázatot. A forrasztási pontok ugyan csúnyán néztek ki, de fixen tartottak. A probléma oka azonban mégis itt volt. Több cellánál a pólusokon található forrasztási pontok - nyilvánvalóan a modell többszöri kisebb lezuhanása következtében - részben meglazultak. Az összekötő vezetékek ezeken a helyeken a pólusokkal már csak lazán érintkeztek. Ilyen üzemeltetési feltételek mellett máris érthetővé vált a celláknak a zsugorcsőbe húzott összeköttetésekkel együtt bekövetkező, jelentős felmelegedése. Szerencsére a biztonsági szelepen át még egyik cella sem fújt ki gőzt; a pozitív pólusokon lerakódások nem voltak tapasztalhatók.

A „beteg” cellacsomag a hő hatására elszíneződött összekötőszalagokkal.

Az akkucsomagot radikális kúrának alávetve, még talpra lehetett állítani. A csomagban talált "idegen" egységeket eltávolítottam és helyettük a többivel azonos gyártmányokat alkalmaztam. Valamennyi pólusait egy hobby-fúrógép mini csiszolókorongjával felérdesítettem, erős (legalább 80 W-os) forrasztópákával vastagon forrasztóónt vittem fel rájuk. Az előzőleg ugyancsak forrasztóónnal befuttatott rézlemez csíkokkal új csomaggá építettem össze azokat. Az akkuk sokszor megcsodált robosztusságát tanúsította az a tény, hogy a műveletek során a színterelt cellák közül egyik sem sérült meg. Sikeres formálás - azaz többszöri normál töltés és bilux égőn át történő kisütés - után elvégeztem az akku 2,5 A-es gyorstöltését.

Bizony ezek nem a fogorvos szerszámai. Az oldalcsípőt a túl gyenge összekötőszalagoknak cellákról

való leválasztására használjuk. A fúró csiszolókorongjával a cellák pólusait kell felérdesíteni.

Ennek során az első két-három percen belül minden egyes cella feszültségét digitális voltmérővel mértem meg. A hibátlan egység a töltés kezdetén 1,3 és 1,4 V közötti feszültséget mutat; a hibás feszültsége ugyanakkor 1,5 V körül van. Az akkucsomag újra használható lett, kapacitásából nem vesztett. Ha ezután modelljének energiaforrása hasonló problémákat okozna, akkor remélhetőleg a Tisztelt Olvasó már tudja mi a teendő.

A probléma tulajdonképpeni okozója: a világosan látható félig meglazult kivezetés.

Így történik meg a pólusoknak a csiszolókoronggal való megtisztítása és

Érdesítése a forrasz számára, a jobb érintkezés biztosítása érdekében.

A pólusokat bőven befuttatjuk forrasztóónnal; ehhez legalább 80 W-os pákát kell használni, hogy a

cella ne károsodjon az egyébként hosszú hőhatástól.

Így néz ki a kész „termék”: utoljára a forrasztási pontokat le kell mosni alkohollal (az oxidálószer

Maradványainak korrodáló hatása megakadályozására).

A sérült szigetelésű cellákra új fóliát zsugoríthatunk.

A kivezetést a pólusra forrasztjuk.

Íme, egy akku a modell „kemény” leszállása után. Ilyen esetben csak egyetlen lehetőség marad: a sérült cellát ki

kell vonni a forgalomból!

Könnyen felismerhető itt is a szakszerű összeköttetés. Az így elkészített csomag optimális

Teljesítményt ad le.

Az új rézkivezetések befuttatása forrasztóónnal.

_{♣ Archiválta SRY 2005. január 22. ♣ CANON LiDE system ♣ Microsoft Word ♣ SRY MODELL 2005}