Eredeti megjelent:
Ezermester Hobbi
1993./2. szám 13.
oldal.
Verőczei Gábor
Modellmotorok.
Beindítás, Üzemeltetés
A biztonságos üzemeltetés egyik alapfeltétele a megfelelő üzemanyagtartály. Ez általában műanyagból, illetve fémből készül. A tartályon 2, esetleg 3 csőcsonkot találunk.
Ezek közül az egyik a szívócső, amelyen át a motor az üzemanyagot kapja. Ez a cső a tartály belsejében egy hajlékony szilikoncsőben folytatódik. A szilikoncső végén egy kis súly biztosítja, hogy a cső vége együtt mozogjon az üzemanyaggal a modell működése közben, így folyamatos lesz az üzemanyag-ellátás. Egy másik fontos dolog a megfelelő túlnyomás biztosítása a tartályban. Erre azért van szükség, mert a modell mozgása közben fellépő különböző erők esetleg megakadályozzák, hogy az üzemanyag, a motorba jusson. Start közben előfordulhat olyan nagy gyorsulás, hogy, az üzemanyag szinte „lemarad" a csőben, és a motor leáll, épp amikor a legnagyobb szükség, volna rá. A túlnyomást a kipufogódobról szokták levezetni a tartályba, ugyanis a motorjárat alatt a kipufogógázok nyomás alatt áramlanak. A gyári hangtompítókon megtalálhatók a csatlakozó csőcsonkok azon a helyen, ahol a legmegfelelőbb a nyomás. Ha ilyen csatlakozást nem találunk, akkor mindig a hangtompító, illetve a rezonátor legvastagabb részéről kell a nyomást a tartályba vezetni, ugyanis itt a legnagyobb.
Ha a tartályon van egy harmadik, tankoló cső is, azt a tankolás végeztével jól le kell zárni, nehogy a tartályban lévő nyomás megszökjön. A tartályt igyekezzünk úgy a modellbe építeni, hogy a középvonala minél közelebb kerüljön a porlasztó középvonalához. A tartályt a lehető legrövidebb csővel igyekezzünk összekötni a motorral, ugyanis a hosszú csőben a motor rezgése következtében az üzemanyag felhabzik, s a menetszél megtörheti a csövet.
A motor indítása előtt mindig ellenőrizzük, hogy nem lyukas-e valamelyik cső, vagy maga a tartály.
Vizsgáljuk meg az izzógyertyát, repülőmodelleken pedig jól húzzuk meg a légcsavaranyát (a főtengely menetére azért vigyázzunk). Tankoljuk tele a tartályt, és nyissunk a porlasztótűn 2-2,5 fordulatot az óramutató járásával ellentétes irányban. Szívassuk meg a motort. Bal kezünk mutatóujjával fogjuk be a szívótorkot, másik kézzel pedig forgásirányba forgassuk át néhányszor a főtengelyt. Ezután a művelet után a motornak enyhén cuppogó hangot kell adnia, ami azt jelenti, hogy üzemanyag van már a motorban. A gyertyára kapcsoljuk rá az izzóáramot, majd erőteljesen rántsuk be a motort. Az indítással félgázon kísérletezzünk.
Ha a motor beindul, majd felpörögve leáll, nyissunk az alapjárati tűn, és újra kíséreljük meg az indítást. Ha a motor felpörgés nélkül áll le, akkor zárni kell a tűn és újra indítani.
Ha a motor már jár, vegyük 1e a gyújtást, melegítsük 10-15 mp-ig, majd állítsuk be a túrát. A porlasztótű csavarásával a motorba jutó üzemanyag-levegő keverék arányát állítjuk be. Ha a motor füstölve, ropogva jár, akkor túl dús a keverék. Ilyenkor lassan addig zárjuk a porlasztótűt, amíg a motor hangja ki nem tisztul. Ekkor dolgozik a motor maximális fordulaton. Előfordulhat, hogy a motorba túl sok üzemanyag kerül, ilyenkor érezhetően nehéz átforgatni, az indítási kísérletnél meg „visszarúg". Repülőmodellek starterezése közben a túlszívatott motorra figyelmeztet egy jellegzetes sivító hang. Ezt a hangot a légcsavartárcsán megcsúszó légcsavar adja. Ha ezt meghalljuk, azonnal hagyjuk abba a starterezést, mert a következő pillanatban már le is repülhet a légcsavar, ami balesetet idézhet elő.
Ha a motor ennyire tele van, ne is kísérletezzünk az indítással. Vegyük le a gyújtást, zárjuk le teljesen a tűt, vegyük ki a gyertyát. A gyertyanyílás fölé rongyot téve óvatosan forgassuk meg a motort. Ha nincs starterünk, akkor hengerrel lefelé kézzel forgassuk a főtengelyt, és így folyassuk ki a fölösleges üzemanyagot, majd kezdjük újra az indítást.
Itt kell felhívni a figyelmet arra, hogy a járó motor mellett mindig kellő körültekintéssel ténykedjünk, ilyenkor nincs helye a kapkodásnak! Még a kisebb motorok is súlyos sérülést, roncsolást okozhatnak! Senki ne álljon a légcsavar síkjába, illetve az elé.
A modellmotorok gyakori betegsége a dugulás, ami jellegzetes hibákat produkál. A motor gázadásra hirtelen leáll, illetve nem lehet „besokaltatni". Hiába nyitunk a tűn, a motorjárat nem megy át a jellegzetesen ropogó, füstölő üzemmódba. Ilyenkor át kell vizsgálni az üzemanyag útját a tartálytól a porlasztóig, mert az apró furatokban könnyen elakadhat valami. Ha a beállított motor fordulatszáma ingadozik, vagy esetleg egyáltalán nem tudjuk a túrát beállítani, valószínűleg a túlnyomás körül nincs rendben valami.
Előfordulhat, hogy a motor a megszokott üzemidőnél előbb leáll, és a tartályban még maradt elegendő üzemanyag. Ilyenkor a tartályban lévő bukócső a „bűnös". Ha kilyukad, és a fogyó üzemanyag szintje eléri a lyukat,- levegő jut a rendszerbe és a motor megáll.
Végül egy jó tanács: mindig csak hibátlan izzógyertyát használjunk, mert sokszor az elhasználódott, elégett gyertya az oka egy-egy rejtélyes motorhibának. ,
Verőczei Gábor
♣ Archiválta SRY 2005.február
23. ♣ CANON LiDE system
♣ Microsoft Word ♣ SRY MODELL 2005