Eredeti megjelent:
Ezermester Hobbi
1992/12.szám 27.old.
A modellmotorkról
A technikai fejlődés során,
mikor megjelent egy-egy új jármű, szinte azonnal megépítették a modelljét is. Kezdetben
az eredeti járműveknél is probléma volt a megfelelő hajtóművet megtalálni, nem
beszélve ezek miniatűr változatáról, a modellmotorokról.
Magyarországon az első benzinmotoros repülőmodell 1909-ben emelkedett a levegőbe, német gyártmányú motorral. (Emlékeztetőül: ebben az évben repülte át Blériot elsőnek a La Manche csatornát.)
Ezek a kis benzin üzemű motorok bonyolult szerkezetűek, nehezek, kis teljesítményűek voltak és működésükhöz sok, ugyancsak nehéz berendezés (gyújtómágnes, tekercs, áramkör stb.) szükségeltetett. Nem is váltak népszerűvé. Annál inkább elterjedt a gumi és a légmotor. A gumimotort napjainkban is szívesen használják, sőt szabadonrepülő versenykategóriaként is szerepel. (A gumimotor egy felcsavart gumiköteg, amelynek a torziós energiája forgatja a légcsavart.). A légmotor a sűrített levegő energiáját használja fel oly módon, hogy a modellbe légtartályt építettek be, és start előtt egy biciklipumpával egyszerűen levegővel felpumpálták. Napjainkban újra „felfedezték" s igen könnyű kivitelben gyártják.
A belső égésű motorok terén igazi áttörést az öngyulladásos, vagy „dízelmotorok" jelentették. Ezek a motorok nem igényelnek sem gyújtó-, sem izzógyertyát. A motor üzemanyaga 1/3 részben éterből áll, amely a légcsavar átrántásakor a hengerben keletkező kompressziótól felrobban, s így jön létre a motorjárat. E motorokra jellemző, hogy rendkívül érzékenyek a megfelelő sűrítési viszonyra. Ezért a hengerben egy felülről csavarral állítható ellendugattyú van, amellyel pontosan beszabályozható a kívánt kompresszió. Ma már ezek a motorok veszítettek népszerűségükből, ugyanis teljesítményük az újabb típusú motorokhoz képest kicsi, fordulatszámuk pedig nem szabályozható. Leginkább segédmotorként használják, illetve egyszerű szabadonrepülő modellekbe építik be.
A legelterjedtebb motorok a modellezésben az izzógyertyás motorok. Ezekben a motorokban egy apró izzógyertya gyújtja be a keveréket. Indításkor a gyertyát egy külső áramforrásról izzítják fel, de erre a külső segítségre a motor üzeme alatt már nincs szükség, ugyanis két robbanás között a gyertya nem tud kihűlni. Az izzógyertyás motorok a legkülönfélébb hengerűrtartalommal készülnek, 0,3-60 cm3, vagy ennél is nagyobbak lehetnek. Üzemanyagként metilalkohol és ricinusolaj keverékét égetik el. A könnyebb indítás, biztos motorjárat és a nagyobb teljesítmény érdekében néha 2-7%-nyi nitrogénnel dúsítják az üzemanyagot. A kétütemű motorok mellett egyre inkább előtérbe kerülnek a négyütemű motorok, melyek ha többhengeres kivitelben készülnek, formájukat tekintve külső „valódi" kis repülőgépmotoroknak tűnnek. Az áruk azonban meglehetősen borsos! Kezdenek visszatérni a benzinmotorok is, ám ezeket többnyire nagyméretű modellekbe építik be.
Érdemes szólni még a C02-motorról, mely a légmotor utódjának tekinthető. A sűrített levegő helyett a hajtóanyagot, a sűrített C02-t a háztartásokban használatos szifonpatron adja. Egyszerűségé és olcsósága miatt igen népszerű.
A „jet-korszak" beköszöntével természetesen a modellezők is elkezdték törni a fejüket egy igazi sugárhajtómű-modellen. Az ötvenes években ezek elődeiként már megjelentek a roppant egyszerű, lényegében csak egy csőből és egy rezgőszelepből álló ún. hőlégsugár-motorok. Elterjedésüknek azonban gátat szabott, hogy hangosak, nehezen indíthatók, tűzveszélyesek voltak. Nemritkán indításuk közben égő benzin folyt ki a motorból, így a startfelszerelésnek akkoriban állandó tartozéka volt a vizes rongy is, amellyel e tüzeket oltották el. Veszélyességük miatt, pl. Ausztriában használatukat nem engedélyezik! Megalkották már az igazi sugárhajtóművet is, sőt egy francia modellgyártó cég kis sorozatban gyártja is (ára 17 000 frank).
♣ Archiválta SRY 2005 március 30. ♣ CANON LiDE system ♣ Microsoft
Word ♣ SRY MODELL 2005