Eredeti megjelent:
Modellezés
1992/IV. szám 24.
old.
Werner Frings
Modellmotorok Korrózióvédelme (I.)
A modellmotorok korróziójáról
és rozsdásodásáról sok szó esik; néha azonban szakszerűtlenséggel és gyakran előítéletekkel
találkozunk ezen a területen. Mivel a motorok többsége számára évente több
hónapig tart a nyugalmi periódus, a motorkonzerválás gyakorlati kérdéseire is
kitérünk.
Anélkül, hogy a korrózió, illetve
erózió (röviden: rozsda) igen komplikált vegyi-, illetve elektrokémiai
folyamataiba nagyon belebonyolódnánk, csupán annyit tartunk szükségesnek
megjegyezni, hogy a motorban lejátszódó égés során túlnyomóan víz keletkezik,
de igen agresszív aktív savak is létrejönnek. Oxigén hatására a fémfelületek
erős korrodáló hatásnak vannak kitéve. A mi esetünkben erre a legérzékenyebben
az alumínium- és acélötvözetek, illetve azok a pontok reagálnak, ahol
különböző fémek érintkeznek egymással.
Különösen
veszélyezteti a rozsda azokat a motorokat, amelyeknél az üzemeltetési
feltételek következtében az égéskor keletkezett víz alig gőzölög el. Érintettek
ebben például a nagy burkolattal rendelkező, valamint az olyan motorok, melyek
sokáig üzemelnek részterhelés mellett. Ezeknél ugyanis a motorház viszonylag
alacsony hőmérséklete következtében, abban aránylag sok víz kondenzálódhat és
maradhat vissza. Óvatosan kell eljárni a nitrometán
használata esetén is, melynek elégetésekor különösen erős sav keletkezik!
Rozsdára várva…
A korrózió
meggátlásában jelentős szerepe van az üzemanyagban használt olajnak is. Mivel
a természetes ricinusolaj elég jó tapadási képességgel rendelkezik, érdemes
előnyben részesíteni, mert megnehezíti az oxigén hozzáférését a
fémfelületekhez. Ez azonban önmagában a követelményeket nem elégíti ki. Az,
aki ricinusolajat kíván használni, annak azt adalékolt
formában kell tennie, vagy kifejezetten a modellcélú igénybevételre
gátlószerrel ellátott metanolt kell használnia.
A régebben
"rozsdarémnek" kikiáltott szintetikus olajokat napjainkra már oly
mértékben továbbfejlesztették, hogy még a legkedvezőtlenebb feltételek mellett
sem merülhetnek fel korróziós problémák. A gyártmányok minőségének folyamatos
javítása során, adalékanyagok (additívek)
alkalmazása következtében, ezek a keletkező savak egy részét semlegesíteni
tudják és a fémfelületeket védőfilmmel vonják be.
(Hosszabb időn át nem használt motoroknál ennek következtében az üzemeltetés
első perceiben úgy tűnik, mintha a porlasztó túl "soványra" lenne
beállítva, mert ezt a "filmet" a friss metanolnak először le kell
öblítenie.)
Egy modellmotor „robbantott” rajza. Színessel
jelöltük a korrózió szempontjából
„legveszélyeztetettebb” alkatrészeket
Az
üzemanyaghoz korrózió ellen védő olajok hozzáadásának többnyire nincs értelme.
Ezek ugyanis rendszerint elégnek, mégpedig jelentős mennyiségű maradékanyag
képződése mellett, sőt extrém esetben az adalékok az üzemeltetési körülmények
között agresszívvá válnak.
Napi üzemeltetés után:
Félgázzal működtetett motornál húzzuk le az üzemanyag
hozzávezetésére szolgáló műanyagcsövet, hogy az üzemanyag-maradványok a
legtökéletesebben eléghessenek. A négyütemű motorok forgattyúházából az olajat le kell engedni. Ezután a még meleg motorba tiszta
- az üzemanyagban használt -, olajat kell
befecskendezni és a motort erőteljesen körbe kell
forgatni, hogy a kenőanyag annak valamennyi részét bevonja. Előzőleg néhány
percen keresztül teljes gázzal üzemeltessük, hogy a motorház erősen
felmelegedjen és ezáltal sok kondenzátum gőzölögjön
el.
♣ Archiválta SRY 2005 március
30. ♣ CANON LiDE system
♣ Microsoft Word ♣ SRY MODELL 2005