---

---

Eredeti megjelent:

Modellezés

1992/IV. szám 24. old.

Werner Frings

Modellmotorok Korrózióvédelme (I.)

A modellmotorok korróziójáról és rozsdásodásáról sok szó esik; néha azonban szakszerűtlenséggel és gyakran előítéletekkel találkozunk ezen a területen. Mivel a motorok többsége számára évente több hónapig tart a nyugalmi periódus, a motorkonzerválás gyakorlati kérdéseire is kitérünk.

Anélkül, hogy a korrózió, illetve erózió (röviden: rozsda) igen komplikált vegyi-, illetve elektrokémiai folyamataiba nagyon belebonyolódnánk, csupán annyit tartunk szükségesnek megjegyezni, hogy a motorban lejátszódó égés során túlnyomóan víz keletkezik, de igen agresszív aktív savak is létrejönnek. Oxigén hatására a fémfelületek erős korrodáló hatásnak vannak kitéve. A mi esetünkben erre a legérzékenyebben az alumínium- és acélötvözetek, illetve azok a pontok reagálnak, ahol különböző fémek érintkeznek egymással.

Különösen veszélyezteti a rozsda azokat a motorokat, amelyeknél az üzemeltetési feltételek következtében az égéskor keletkezett víz alig gőzölög el. Érintettek ebben például a nagy burkolattal rendelkező, valamint az olyan motorok, melyek sokáig üzemelnek részterhelés mellett. Ezeknél ugyanis a motorház viszonylag alacsony hőmérséklete következtében, abban aránylag sok víz kondenzálódhat és maradhat vissza. Óvatosan kell eljárni a nitrometán használata esetén is, melynek elégetésekor különösen erős sav keletkezik!

Rozsdára várva…

A korrózió meggátlásában jelentős szerepe van az üzemanyagban használt olajnak is. Mivel a természetes ricinusolaj elég jó tapadási képességgel rendelkezik, érdemes előnyben részesíteni, mert megnehezíti az oxigén hozzáférését a fémfelületekhez. Ez azonban önmagában a követelményeket nem elégíti ki. Az, aki ricinusolajat kíván használni, annak azt adalékolt formában kell tennie, vagy kifejezetten a modellcélú igénybevételre gátlószerrel ellátott metanolt kell használnia.

A régebben "rozsdarémnek" kikiáltott szintetikus olajokat napjainkra már oly mértékben továbbfejlesztették, hogy még a legkedvezőtlenebb feltételek mellett sem merülhetnek fel korróziós problémák. A gyártmányok minőségének folyamatos javítása során, adalékanyagok (additívek) alkalmazása következtében, ezek a keletkező savak egy részét semlegesíteni tudják és a fémfelületeket védőfilmmel vonják be. (Hosszabb időn át nem használt motoroknál ennek következtében az üzemeltetés első perceiben úgy tűnik, mintha a porlasztó túl "soványra" lenne beállítva, mert ezt a "filmet" a friss metanolnak először le kell öblítenie.)

Egy modellmotor „robbantott” rajza. Színessel jelöltük a korrózió szempontjából

„legveszélyeztetettebb” alkatrészeket

Az üzemanyaghoz korrózió ellen védő olajok hozzáadásának többnyire nincs értelme. Ezek ugyanis rendszerint elégnek, mégpedig jelentős mennyiségű maradékanyag képződése mellett, sőt extrém esetben az adalékok az üzemeltetési körülmények között agresszívvá válnak.

Napi üzemeltetés után:

Félgázzal működtetett motornál húzzuk le az üzemanyag hozzávezetésére szolgáló műanyagcsövet, hogy az üzemanyag-maradványok a legtökéletesebben eléghessenek. A négyütemű motorok forgattyúházából az olajat le kell engedni. Ezután a még meleg motorba tiszta - az üzemanyagban használt -, olajat kell befecskendezni és a motort erőteljesen körbe kell forgatni, hogy a kenőanyag annak valamennyi részét bevonja. Előzőleg néhány percen keresztül teljes gázzal üzemeltessük, hogy a motorház erősen felmelegedjen és ezáltal sok kondenzátum gőzölögjön el.

_{♣ Archiválta SRY 2005 március 30. ♣ CANON LiDE system ♣ Microsoft Word ♣ SRY MODELL 2005}