Eredeti megjelent:
Modellezés
1960 2. szám. 14.
old.
Poich Lóránd
Vitorlázó modellek magasindítása
Cikkünkben kivonatosan ismertetjük Horst Winkler, a nemrég elhunyt neves német repülőmodellező szakkönyvíró elgondolásait és ötleteit a magasindítással kapcsolatban .
Modellekkel mindaddig nem sikerült magasindítást végezni, amíg a nagy vitorlázógépek mintájára a gép orrába helyezték el a startkampót. Az első magasindítást 1931-ben sikerült végrehajtani, a „DerGrösse Winkler” nevűlapos törzsű modellel. Azóta a modellezők ezernyi fogással igyekeztek a magasindítással elérhető teljesítményt növelni. A kezdetben meghatározatlan zsinórhosszt először 100 m-re, majd legutóbb az A-2 kategória bevezetésénél 50 m-re korlátozták.
Kétségtelen, hogy a modell teljesítményének növelése, vagyis a merülősebesség csökkentése és a siklószám emelése mellett a magasindítás módjával, továbbá a modellnek a magasstart követelményeinek megfelelő előkészítésével és beállításával érhetünk el jobb eredményeket.
1. ábra.
Általánosan ismert szabály az, hogy a startkampót a modell súlypontjától számítva 60°-ra előre kell felerősíteni. A modell által felhúzáskor elért magasság lényegesen függ ettől a szögbeállítástól. Könnyen kiszámíthatjuk, vagy grafikus ábrázolással meghatározhatjuk a 60-°os szögnél elérhető maximális felhúzási magasságot (Magasság h= sin 60° * 50 = 0,866*50 = 43,3 m) könnyen megérthetjük, hogy a startkampó szögének emelésével elvileg nagyobb magasságot lehet elérni (1.ábra). 65°-os szögnél 45,3 m magasságot érhetünk már el. Nem kell különösebbképpen hangsúlyoznunk, hogy 2 méter magasságtöbblet is milyen sokat jelent az átlagverseny másodpercekért vívott küzdelmében. Vegyünk pl. egy 0,40 m/mp merülősebességű modellt. 2 / 0,40 = 5 mp, vagyis a modell 5 mp-cel hosszabb ideig marad a levegőben. Láthatjuk, hogy elméletileg minél közelebb megyünk a startkampóval a súlyponthoz, vagyis a modell függőleges tengelyéhez, annál nagyobb magasság lenne elérhető. A közelítést azonban stabilitási okok miatt nem tehetjük meg. Ha a 60°-os szöget emeljük, modellünk nehezebben lesz vontatható, könnyen kitör az irányból és felhúzhatatlanná válik. A modell stabilabbá tételével, tehát erősebb V-állással, vagy szányfülezéssel elvesztenénk a réven azt, amit a vámon nyertünk. Ugyanis ennek következtében romlik a merülősebesség, hiába jó tehát az iránystabilitás, nem nyertünk semmit.
2.ábra.
Olyan megoldást kell keresnünk, melynél a kedvezőbb felvontathatóság nem megy a stabilitás rovására. Ezt egyrészt a startkampóelrendezés célszerű kialakításával, másrészt a modell stabilitásának más irányú növelésével érhetjük el. Modell függőleges vezérsíkja a vontatás egyes –éppen a legkritikusabb- fázisaiban leárnyékolódik, elveszti hatását. Ezt úgy kerülhetjük el, ha a függőleges sík minél nagyobb részét , esetleg az egészet a vízszintes vezérsík alá visszük. Stabilabbá tehetjük modellünket azáltal is , ha a szárnyat minél közelebb visszük a modell hossztengelyéhez. Ugyanis minél kisebb a távolság a súlypont és a nyomásközéppont között, annál nagyobb a magasstart keresztstabilitása.
3. ábra.
A teljesítményjavítás másik lehetősége a startkampó elhelyezésében és kialakításában rejlik. A startkampót elkészíthetjük un. lengő kivitelben (2. ábra) is. Ennél a megoldásnál lényegében a modell szabadon fordulhat a hossztengelye körül. Tehát oldalirányú kitöréskor nem lép fel forgató nyomaték és a modell könnyen visszatér a helyes irányba. Gyakorlati tapasztalatok szerint a startkampó lengése nem haladja meg a +- 25°-ot (azaz összesen 50°-ot). Ilyen megoldással sikerrel vontattak modellt 75°-os startkampószöggel is. 75°-os szöget azonban csak akkor válasszunk, ha a szárny nyomásközéppontja egészen a súlypont közelében van, ellenkező esetben elégedjünk meg 60-70°-os szöggel.
4. ábra.
A legtökéletesebb megoldás a magasstartra az úgynevezett „kétlépcsős” felhúzási mód.
A magasstart kritikus helyzete általában 20-35°-os kötélszögnél adódik elő. A meredek startkampószögnél a legkritikusabb a helyzet. Ezért olyan megoldást kell választanunk, amelynél, felhúzáskor kedvező mintegy 55°-os startkampószöget a 35°-os kötélszögállás után pedig fokozatosan 75°-os startkampószöget tudunk beállítani. A kétlépcsős startmódszerhez olyan startkampót kell készítenünk, mely a húzóerő nagyságától és a modell magassági helyzetétől, vagyis a kötélszög állásától függően változtatja állásszögét (3. ábra). Az acélrugóhoz rögzített, vagy az abból alakított startkampó az induláskor 50°-os, a lekapcsolódás előtt 75°-os szögben áll. A rugóerő nagyságát behúzópróbával és kísérletezéssel állapíthatjuk meg. A startkampó minimális és maximális szögállását kulisszával be kell állítani.
Egyszerűbb konstrukciós megoldást mutatunk a 4-es ábrán.Ennél a startzsinóron két karikát alkalmazunk. Az indításnál szerepet játszó 50°-os szögállásnál lévő karika mintegy 35°-os kötélszögállásnál lekapcsol (5. ábra) és a modellt a 75-°os szögállású kampóval vontatjuk toább.
Ez utóbbi megoldásnál a felhúzást végző modellezőnek már nagy rutinnal kell rendelkeznie, hogy a kezében érezze a szükséges húzási erőt, különben az átváltást nem tudja jól véghezvinni. Az acélrugós megoldásnál nincsen semmi hasonló nehézség.
Végezetül megemlítjük, hogy a leírt szögállások pontos betartásához elengedhetetlenül szükséges a modell súlypontjának tökéletes bemérése. Ezért a leghelyesebb, ha a startkampót csak akkor szereljük be, miután a súlypontot a modell besiklatása után már megállapítottuk.
5. ábra.
Poich
Lóránd
♣ Archiválta SRY 2005
szeptember 18. ♣ CANON LiDE system ♣ Microsoft Word ♣ SRY MODELL 2005