Eredeti megjelent:
Modellezés
1960 8. szám. 16.-17.
old.
Hársfalvi Sándor
Kontroll-iskola 2. rész.
Miközben az előző számban közölt gyakorló U-controll modellt építjük, ismerkedjünk meg mindazzal, amit tudnunk kell a későbbiek során a modell repítésénél.
Legelőször ismerkedjünk meg a motorral, a modell hajtóművével. Mivel a cikksorozatot kimondottan kezdőknek szántuk, kizárólag az öngyulladásos motorokról beszélünk és csak azokról lesz szó, amiket itthon bárki könnyen beszerezhet (X-3, Record)
Általában, ha a modellezők egy új motorhoz jutnak, kíváncsian szedik szét, hogy megismerkedjenek belső szerkezetével Ez bizonyos mértékig helyes is, hiszen az alkatrészek megismerésén túl szükséges a szétszerelése azért is, hogy a gyártáskor véletlenül benne maradt fémforgács, vagy egyéb idegen anyag, el kell távolítanunk, különben könnyen tönkretehetné a motort.
A motor szétszerelésével azonban vigyázni kell! Új motort is csak bizonyos mértékig szedjünk szét, közben nagyon ügyeljünk a könnyen sérülő alkatrészekre. Akármilyen egyszerű is a motor szerkezete, nem mindegy, hogy hol kezdjük el a szétszerelést, és az sem közömbös, hogy milyen szerszámokkal végezzük. Ahoz, hogy az egyes szerkezeti elemeket ne tegyük idő előtt tönkre, szükséges néhány alkalmas eszköz készítése a szereléshez. Szokjuk meg már az elején, hogy a csavaranyákat nem laposfogóval hanem megfelelő méretű villáskulccsal lazítjuk, vagy húzzuk meg. Tehát a légcsavar leszorító csavaranyát, valamint a porlasztó fúvókát szorító anyát kulccsal szereljük. A légcsavar szorító anya után a légcsavart leszorító tárcsát, majd a légcsavar felfekvő tárcsát lehúzzuk a tengelyről.
A porlasztó fúvóka kivételénél figyeljük meg jól, hogy azon a szívótorok közepetájára eső részén két ici lyuk van fúrva (ezen áramlik a szívótorokba az elporlasztott keverék) és , hogy ez a lyuk (lyukak) hogyan helyezkednek el, összeszerelt állapotban. Majd amikor összerakjuk a motort, ugyanúgy kell visszatenni a fúvókát.
Ezután egy újabb szerszámra, az ismert műszerész csavarhúzóra lesz szükségünk, amennyiben Record motorunk van. A csavarhúzó olyan legyen, hogy azéla pontosan illeszkedjék a csavar fején lévő vájatba, mert így nem tehetjük tönkre a csavarfejet. A csavarhúzóval megoldjuk a hengerfejet leszorító csavarokat, s ugyancsak megoldjuk a motorházfedél csavarjait. Ezzel lényegében teljesen szétszedtük a motort, mert az egyes alkatrészeket csak fészkükből kell kiemelni, s a motor darabokban hever előttünk.
Ha Alag X-3-as motorunk van (vagy hasonló szerkezetű), sajnos nem ilyen egyszerű a dolog. Ehez néhány szerszámot magunknak kell készíteni, hogy az alkatrészeken szerelés közben káros deformációt ne okozzunk.
Az X-3-as motorház fedele műanyagból készült, amely menettel illeszkedik a motorház hátsó részébe (1. ábra). Ennek a megoldása, illetve becsavarás utáni meghúzása egy olyan keményfából készült szerszámmal történhet a legcélszerűbben, amit az 1. ábrán láthatunk, s amelyik pontosan illeszkedik a motorházfedél kialakításába.
Ennél a motornál a hengerfej csavarmenettel illeszkedik a hengerperselyen, a hengerpersely ugyancsak csavarmenettel a motorház öntvényébe. Néha oly erősen meghúzták a motor összeállításánál, hogy problémát okoz mindkettőnek a lecsavarása. Ennek megoldására javasoljuk a 2.ábrán látható szerszámot, amivel mindkét alkatrészt könnyen, főként a hengerpersely deformálásának veszélye nélkül levehetjük.
Miután a motort szétszedtük, és alaposan meg is jegyezzük, hogy melyik alkatrész hova csatlakozik, elmondhatjuk, hogy ismerjük a modellmotor szerkezeti felépítését. Mielőtt a motort újra összeraknánk, tiszta benzinnel mossuk ki a motorházat és a hengert, hogy eltávolítsuk a nem kívánatos szennyeződést. Ezután a kimosott alkatrészek azon felületeit, amelyek súrlódnak ( a főtengely csapágya, a hengerpersely belső fala), ricinusolajjal kenjük be, mert a mosóbenzin teljesen zsírtalanította őket és emiatt a forgó, vagy mozgó alkatrészek esetleg nehezen mozdulnak el.
A motor megismerése után következik a bejáratása, miközben az üzembe helyezés és kezelésének problémáival is megismerkedünk. Persze a bejáratással nem ez az elsődleges cél.
Ha egy teljesen új motor dugattyúját megnézzük, úgy vélekedünk, hogy gyönyörű, tükörfényes felülete van. Mikroszkóp alatt azonban egész más képet kapnánk , mert erős nagyító alatt egészen érdes, rögös felületet látnánk , s ugyanilyennek a hengerpersely belső falát is. Természetesen ezek a szabadszemmel nem látható parányi méretű egyenetlenségek idővel lekopnak, s valóban sima felületű lesz a két alkatrész. A járatás első szakaszában a felületi egyenetlenségek erős súrlódást okoznak, amely nagy hőfejlődéssel jár. A magas hőmérséklet az alkatrészek túlzott hőtágulását eredményezi. Ezért a motor „szorosan” jár és még nem tudja leadni legnagyobb teljesítményét. Tehát a lassú, fokozatos bejáratás emiatt szükséges. Hogy hány üzemóra bejáratás szükséges , azt általánosságban nem lehet megadni. A járatási idő motoronként változik, attól függően, hogy milyen „szoros” a motor. Ezt a főtengely átforgatásával tudjuk érzékelni. Szoros motornak több, kevésbé szoros illesztésűnek kevesebb idő kell a bejáratáshoz. Sok esetben elegendő 10-20 perc. X-3-as motornál a rövid élettartam miatt nem is ajánlatos többet bejáratni, mint amikor már üzembiztosan indul a motor. A Recordnál is elegendő 0,5-1 óra körüli idő.
A bejáratáshoz a motort fel kell fogni egy kb. 1,5 cm vastagságú motorágyra, amit lehetőleg keményfából készítsünk. Erre felcsavarozzuk a motort, s a motorágyat egy nagyobb tömegű asztalra, vagy tőkére erősítjük (legjobb pillanatszorítóval felfogni és csavarral, vagy szöggel megerősíteni). A motor felerősítését gondosan végezzük, hogy járás közben káros mellékrezgések ne lépjenek fel. A motorágyra a motor közelébe felerősítünk egy kb. 100 cm3-es üzemanyagtartályt, amelyet a motorral kb. 2-2,5 mm belsőátmérőjű műanyagcsővel kötünk össze. Szelepgumi nem megfelelő, mert az öngyulladásos motorok keveréke oldja meg a gumit, s üzem közben ily módon szennyeződés juthat a motor égésterébe.
A bejáratáshoz ezután már csak egy megfelelő légcsavar szükséges. A 2,5 cm3-es öngyulladásos motoroknál nyugodtan használhatjuk azt a méretet, amit a 3. ábrán látható légcsavarpiskóta rajzon feltüntettünk. A lényeg az a bejárató légcsavaroknál, hogy minél nagyobb lendítőtömeget adjon (egy bizonyos ésszerű határig) és, hogy kellően leterhelje a motort és ne pöröghessen vele túl nagy fordulatszámmal. Lényeges, hogy a légcsavar megfelelően ki legyen egyensúlyozva, hogy ne rázzon!
Még megkeverjük az üzemanyagot, aminek összetétele az ismert egyharmad térfogatrész aether, egyharmad-rész petróleum és egyharmad-rész ricinusolaj. Mielőtt a tartályba töltenénk, a keveréket szűrjük meg.
Nos ezzel meg is kezdhetjük a motor rángatását? Még nem!
(folytatjuk)
Hársfalvi Sándor
♣ Archiválta SRY 2005 szeptember
18. ♣ CANON LiDE system
♣ Microsoft Word ♣ SRY MODELL 2005