Eredeti megjelent:
Modellezés
1960 11. szám. 16.-17.
old.
Hársfalvi Sándor
Kontroll-iskola 4. rész.
Először az alsó részen távolítjuk el a felesleges faanyagot (1/a ábra). Ezután a rajz szerinti sorszámozás rendjében reszeljük tovább a felső részét.
Arra ügyeljünk, hogy tőben a legvastagabb a légcsavarlapát kialakítása és a végek felé csökken a vastagsága. Ezzel együtt a profilozás alakja is változik. Tőben szimmetrikus, azután kifelé haladva, kb. a belső harmadában alul már egyenes és felül domború, s ezt a lapát végéig megtartja.
Vigyázzunk arra, hogy a légcsavar mindkét lapátja az azonos metszetekben egyenlő vastagságú legyen, és a kialakítás (profilozás is) hasonló legyen.
A durva reszelőnyomokat csiszolópapírral tüntetjük el. Ajánlatos a légcsavarlapátokat kipolírozni és lakkozni cellonlakkal. A kész légcsavart egyensúlyozzuk ki, éspedig úgy, hogy a furatba egy megfelelő vastagságú tengelyt illesztünk, s két prizmára fektetve a tengelyt, megfigyeljük, hogy a két légcsavarszárny egyensúlyt tart-e.
Tehát elkészült a modellünk, s a motort is bejárattuk. Ezekután csupán néhány apró teendő van hátra és máris repíthetünk. Vegyük sorra ezeket.
Mégegyszer ellenőrizzük, hogy az üzemanyagtartályt elég biztonságosan erősítettük-e fel. Ügyelni kell arra, hogy a tank a modell repülése közben el ne mozdulhasson és be ne rezeghessen, mert a tökéletes üzemanyag ellátást, illetve a motor egyenletes túráját ez meggátolná. Ellenőrizni kell összeszerelt állapotban azt is, hogy a modell súlypontja jó helyre esik-e. Modellünk esetében és általában az U-controll modelleknél a súlypontnak a kormánymérleg tengelye és az első huzal közé kell esni. Ézzük csak mi történik repülés közben, ha a súlypont a kormánymérleg tengelye mogé esik? (1. ábra)
A modellt a körpályán történő repülésre az az erő kényszerít, amit a vezetőhuzalokon keresztül közlünk vele. Ez az erő a kör középpontja felé mutat. Egy másik erő is hat a modellre, éspedig a centrifugális erő, melynek értelme az előbbivel ellentétes.
Mivel a két erő példánk esetében nem hat egy s ugyanazon támadási pontban, hanem „l” karnyi távolságban vannak egymástól, nyomatékot fejtenek ki, amely a modellt a körbe igyekszik befordítani.
Ennek pedig kellemetlen következménye lehet, ugyanis a huzal meglazul, és modellünk vezethetetlenné válik.
Ha viszont a súlypont –amely a centrifugális erő támadási pontja- a kormánymérleg tengelye előtt van (2. ábra) a modellen olyan nyomaték keletkezik, amely a modellt a körből kifelé igyekszik elforgatni. Így huzalunk feszes marad, s a modellt remekül tudja vezetni.
A repítéshez szükséges kellékekről beszéljünk még néhány szót:
Szükséges először is a vezetőhuzal. Megfelel a 0,25 mm, vagy a 0,3 mm átmérőjű acélhuzal. Ezt kb. 10 méter hosszúságúra készítsük a biztosabb vezethetőség miatt. A huzal végeire hurkot készítünk, vagy a saját anyagából, vagy valamivel vastagabb acéldrótból (3. ábra).
A forrasztásnál vigyázzunk, hogy ne melegítsük túlságosan fel a huzalt, nehogy kilágyuljon. Emiatt nagyobb erőhatásra könnyen leszakadhat a gép. A hurok készítésénél még ügyeljünk arra is, hogy lehetőleg pontosan egyenlő hosszúságú legyen a két szál.
A vezetőhuzal tárolásához készítsünk dobot. A dob optimális méretére és szerkezetére a 4. ábra minden felvilágosítást megad. A vezetőhuzalra vigyázzunk nagyon, mert annak épségén múlik a modell épsége is. Hullámos, „macskásodott” huzallal ne repítsünk, mert a két szál könnyen összetapadhat, s vezethetetlenné válik a modell.
A vezetőfogantyút készítsük még el. Ennek méreteit és alakját 5. ábránk szemlélteti.
Jó, ha a controll repítésekre készítünk egy szerelékes dobozt, amelybe a repítéshez szükséges összes kellék elfér (üzemanyag, lemosóbenzin, törlőrongy, légcsavarok, csavarhúzó, kulcs stb.) Miután 4-6 légcsavart készítettünk, mehetünk repíteni.
Az első vezetésekhez lehetőleg szélcsendes időt válasszunk és legjobb olyan pályán repíteni, ahol füves a talaj. A vezetőhuzalok bekötése után kezünkbe véve a fogantyút, úgy tartsuk, hogy ha azt „meghúzzuk” (6. ábra) a magassági kormány felfelé térjen ki, „megnyomva” lefelé térjen a kormány. Minden start előtt győződjünk meg arról, hogy a fogantyút jól fogtuk-e kezünkbe, nehogy a modell elengedése után töprengjünk azon, hogy bár „húztam” a magasságin, mégis egészen érthetetlenül orra állt a modell.
Tehát csak a kormánypróba után adjunk a modell elengedésére jelet segítőnknek. A start pillanatában enyhén húzva tartjuk a fogantyút. A modell így elemelkedik a földtől.
Amint ez megtörtént és kb. 1 méterre emelkedett, enyhén „megnyomjuk” a fogantyút, amely hatására a modell vízszintes repülési helyzetbe megy át. Ha túl nagy mozdulattal végeztük az előbbi megnyomást, óvatosan kicsi mozdulattal korrigáljunk.
Általában igen kicsi mozdulatokkal vezessük gépünket. Ha vízszintesen repül, ne nyúljunk hozzá, ne korrigáljunk feleslegesen. Csuklónkat vezetés közben ne tartsuk mereven, mert így nem tudunk apró mozdulatokkal bánni a fogantyúval.
A leszállásnál egy gondolatnyi „nyomással” közelítjük meg a földet, majd földközelben, lassan húzzuk a magasságot, s így tesszük le szépen a gépet.
Még egy j tanács. Soha ne azt figyeljük, hogy a fogantyún mekkorát mozdítottam, hanem azt, hogy egy egy kormánymozdulatra modellem hogyan reagál.az esetleg szükséges helyesbítést eszerint végezzük el.
A repítés befejeztével gondosan ápoljuk le modellünket. Benzines ronggyal lemossuk az olajtól és egyéb piszoktó. A motort egy tiszta ruhadarabbal begöngyöljük, hogy a legközelebbi repítésig por, s egyéb szennyeződés bele ne jusson.
A vezetőhuzalt nem árt kifeszített állapotban letörölni, és gondosan feltekerni a dobra.
Hársfalvi Sándor
♣ Archiválta SRY 2005
szeptember 25. ♣ CANON LiDE system ♣ Microsoft Word ♣ SRY MODELL 2005