1.
KARBURÁTORJAVÍTÁS
Örvendetes módon egyre több modellező rendelkezik különféle szerszámgépekkel. A lombfűrész és tűreszelő mellé beköltözött a modellező-műhelyekbe az esztergapad, állványos fúrógép, a marógép. Ezek használata, és a drága gépek képességeinek kiaknázása bizonyos fokú szaktudást kíván. A gépi-forgácsolás véleményem szerint egy nagyon komoly szakma, és ha valaki igazán el akar mélyedni benne, keressen fel egy megfelelő oktatási intézményt, ahol elsajátíthatja a szükséges ismereteket, fogásokat. Az átlagos modellező munkákhoz nem kell kiváló képességű, sokéves gyakorlatú esztergályosnak lenni, de azért nem árt ismerni néhány „trükköt”, eljárást. Egy-egy konkrét javítás, új alkatrész készítés ismertetésével mutatnék be néhány ilyen egyszerű, de annál hasznosabb metódust.
Első így bemutatott munka egy törött szoknyájú karburátor javításának folyamata.
Adott egy SC .61 motorhoz való karburátor, aminek a szoknyája kitörött, és e miatt nem illeszkedik stabilan a motorblokkban, valamint falslevegőt szív a törött szoknya mellett a motor. Ez egy bosszantó hiba, mert a motor és a karburátor lényegi részei tökéletesek, mégsem lehet használni a berendezést.
A karburátort szereljük szét, minden alkatrészt távolítsunk el belőle. A karburátorház alumínium öntvény, ezért nem elégséges a motorból kivenni, kirázni a látható, nagyobb letört fémdarabokat, mert az öntvény morzsalékosan, szilánkosan törik. Szedjük szét az egész motort, vegyük le a hátlapot és a hengerfejet is, és alaposan takarítsuk ki. A szétszerelt motor és karburátor összes alkatrészét egy helyen tároljuk. Én erre a célra nagyméretű deprontálcákat használok. A magas szélűek a legjobbak. Sokminden elfér bennük, és a kis alkatrészek sem tudnak kigurulni, kiesni. Ráadásul fehér színűek ezek a tálcák, így a nagyon kis csavarok alkatelemek is könnyen megtalálhatóak bennük.
A képen jól látható, hogy csak a tengelyben lévő szívócsatorna furatból mennyi fémreszelék szedhető ki még azon felül, ami először látható volt. A motortakarításhoz használjunk petróleumot. Azok se keseredjenek el, akik nem szeretik a petróleum erős szagát, lehet szagtalan petróleumot is kapni festékboltokban. A kitakarított, petróleummal kimosott motort hagyjuk kiszáradni, majd szereljük össze.
Végezzük el a szükséges méréseket. Nem elégséges a sérült alkatrészt lemérni, mert ezzel igencsak tévútra vezethetjük magunk. Ebben az esetben a karburátor sérült szoknyájának külső átmérője 15.15 mm volt. Ha ebben a méretben készítenénk el a javítást az összeszereléskor igen kellemetlen meglepetés érne, ugyanis a motorban a karburátort befogadó furat 15.1 mm-es. Hogy lehetséges ez? A válasz az öntvény tulajdonságaiban keresendő. A formában kihűlő öntvényben a változó anyagvastagságok miatt feszültségek keletkeznek. Amikor a karburátorszoknya sérült, ezek a feszültségek az anyagfolytonosság megszűnése miatt nem tudták kölcsönösen kioltani egymást, így eldeformálták az alkatrészt. Így történhetett meg, hogy 0,05 mm-el nagyobb lett a szoknya átmérője törés után, mint előtte volt. Ez a nagymértékű alakváltozás arra is utal, hogy az öntvényben további mikrorepedések is vannak, a jól látható anyaghiány környezetében.
Mérjük le pontosan a sérült alkatrészt és a motorblokkban a befoglaló furat méreteit is. Ezeket jegyezzük fel egy papírra. A mért adatok ismeretében egy gyors vázlatot kell készíteni a javításhoz szükséges alkatrészekről, az esetleges módosításokról. Ez lesz a műhelyrajz, ami alapján dolgozni fogunk.
A karburátorházat fogjuk be az esztergagépbe. Az alkatrész befogásra kerülő részét egyenletesen tekerjük körbe több réteg szigetelőszalaggal, hogy ne sérüljön meg. Az esztergatokmány megnyomja, összekarcolja az alumíniumöntvényt, ha nem védjük meg. A tokmányt óvatosan húzzuk meg, nehogy megroppantsuk az öntvényt. A befogásnál ellenőrizzük, hogy a szoknya egyenletesen, „ütés” nélkül fut-e. Ha nem akkor korrigáljuk a befogást. Szánjunk elég időt erre, mert a sikeres javítás egyik alapfeltétele.
A törött karburátorszoknyát munkáljuk le az öntvény síkjáig. Kis fogásokkal haladjunk, mert a törés miatt az öntvény repedt lehet, és a túlságosan nagy fogásmélységgel tovább hasíthatjuk a repedést. A kis fogás ilyen kisméretű, öntött alumínium alkatrészeknél 0,2-0,3 mm-t jelent. Akármilyen kicsi is a munkadarabunk, és akármennyire kicsik is a fogásmélységek, a hűtésről, kenésről ne feledkezzünk meg. Erre a célra használhatunk fúró-vágó-üregelő spray-t, vagy kis fecskendőbe szívjunk fel petróleumot és azt. A spray a kényelmesebb, és egyben jobb megoldás.
Miután leoldalaztuk a szoknyát a karburátorról, készítsünk egy kis lépcsőt is bele. Erre azért van szükség, hogy az új szoknya stabilan illeszthető legyen. Ehhez a munkafolyamathoz használhatunk lyuk-kést (vagy furat-kést) is, de mivel ez nem mindenkinek áll rendelkezésére, az előző munkafázisnál használt kést is elforgathatjuk. Tapasztalataim szerint a gyorsacélból köszörült késekkel szebben lehet alumíniumot megmunkálni, mint az átlagos betétlapkás szerszámokkal. De ha kinyitunk egy szerszámkatalógust, abban is látható, hogy azokat a lapkákat, amiket acélokhoz ajánlanak, egyáltalán nem javasolják alumíniumhoz.
Az illesztő lépcső elkészítésével a karburátorház el is készült. A kész alkatrészt tisztítsuk meg a forgácstól, kenőanyagtól és tegyük félre.
A következő lépés az új szoknya elkészítése. Ehhez használjunk alumínium alapanyagot. Az átlagos AlMgSi ötvözet anyagminőség megfelelő. Először a külső hengeres felületet kell kialakítani, ez esetünkben 15.1 mm átmérőt jelent, ami azonos az eredeti szoknya külső átmérőjével. Ezt követően az illesztő lépcső ellendarabkát, végül a furatot. Az illesztő lépcsőt szoros illesztésűre kell csinálni, és 0,5x45 °-ban letörést kell rá készíteni. Annyira szorosnak kell lennie, hogy kézzel egyáltalán ne lehessen rátenni a karburátorházat.
A befejező fázis a kész szoknya leszúrása a nyersanyagról. Ehhez vékony leszúrókést használjunk, intenzív hűtés, kenés mellett. Mielőtt teljesen elválna a kész darab a nyersanyagtól, annak leszúrás felőli végére is készítsünk egy 45°-os letörést. Ezt csinálhatjuk késsel, de ha nem akarja valaki kicserélni a szerszámot, és elég ügyes akkor ezt egy finom fémreszelővel is megoldhatja. A géppel megforgatja a munkadarabot és finom reszelő mozdulatokkal elkészíti rajta a letörést. Ezt nagyon körültekintően csináljuk, mert ilyenkor közvetlenül a forgó tokmány mellett, felett van az ember keze, és nagyon vigyázni kell nehogy sérülés legyen a vége.
A leszúrást követően elkészült az új szoknya is. Már csak a régi karburátorház, és az új szoknya összeillesztése van hátra. A szoknya szoros illesztőlépcsője miatt kézzel nem lehet összerakni a két alkatrészt. Ezért azt össze kell sajtolni. A szoknyát illesszük a karburátorban kiképzett helyére. Tegyünk egy egyengetőlapra szövetet, vagy puhafa deszkadarabot. Rakjuk rá a karburátort az új szoknyával és a tetejére is egy puhafadarabot tegyünk, majd kalapáccsal óvatosan ütögetve a felső fadarabot, körkörösen haladva a szoknya peremvonalában kalapáljuk bele a szoknyát a karburátorházba.
Amikor ezzel kész vagyunk próbáljuk bele az új alkatrészt a motorba. Ha mindent jól csináltunk éppen nem fog belemenni. Vagy legalább is csak nagyon-nagyon szorosan, erőltetve menne bele, de ezt ne próbáljuk ki. Az új szoknya külső felületét 2000-es finomságú csiszolóvászonnal fel kell tükrösíteni. Kis csiszolóvászoncsíkra csepegtessünk műszerolajat és tekerjük a szoknyára. Enyhén rányomva néhányszor forgassuk körbe a szoknyán, majd újra próbáljuk bele a motorba az alkatrészt. Gondos munka, pontos mérés esetén két-három csiszolás után a karburátor szép finoman, szorulás és résmentesen illeszkedik a motorba.
Ezzel el is készültünk a javítással. Szereljük vissza a karburátor többi alkatrészét. Ezzel az egyszerű kis javítással motorunk újra a hobbynk szolgálatába állhat.
SRY MODELL 2005
2005. november 17.