János írta:
Tisztelt Urak!
Köszönöm a válaszokat,és a százalékok és görbék lefordítását számomra emészthető nyelvre.
Az látszik ebből,hogy az építési kényelmesség mehet a nyugodt repülés rovására.
A szándékom egy nyugodt termikelésre alkalmas egyszerű vitorlázó készítése.
Kértem tájékoztatást a műanyagbordákról a ragasztást illetően,meg várom a választ és annak függvényében döntök hogy balza vagy műanyag bordát használok.
Még azt is el kell döntenem,hogy Clark Y legyen vagy E 387-es.
Tisztelettel:
Nos első és legfontosabb feladat a repülési karakter meghatározása. Az
elvárásod ha jól értelmezem egy termikvitorlázó lenne. Ennek az
igénynek a kielégítésének a legfontosabb eleme a merülősebesség
alacsony megválasztása. Mindamellett a siklószámot is jó értéken
kell tartani, mert két termik között az "utazás" , "keresgélés" alatt nem
kéne azonnal elveszteni a nehezen megszerzett magasságot.
A két szempont kapásból ellentmond egymásnak, mert a jó siklószámot
a sebesség növelésével lehet könnyen elérni, de ekkor nő a
merülősebesség is, és ezzel a gyengébb emelésekben a gép nem
nyer magasságot.
További probléma a termikben való kőrözés, mert akkor a gép bedől, és
csökken a hasznos felület, illetve növekszik az ellenállás is.
A nagymértékű stabilitás nem csak a nyugodt repülés miatt lenne fontos,
hanem a termikbe belépés, onnan kilépés, termikcső érintéskor
megjelenő komoly zavarások miatt is. Amikor már magasan van a gép
nem igazán érzékelni ha a termikcsőbe "belevágva" kibillen az
egyensúlyából. Ilyenkor a modellpilóta nem tud segítőleg beavatkozni, a
gépnek magának kell megoldania a bajt.
A stabilitást én a gép geometriájával biztosítanám, legalább 2,5-3
húrhossznyi hosszúságú faroktartóval és kellően nagy vízszintes
vezérsíkkal. Igazából a régi szabadonrapülő F-1A modellek arányait
kéne átvenni.
A szárnszelvény megválasztása már nehezebb ügy.
Itt az E387 Adatai és miegyébb:
http://www.worldofkrauss.com/foils/292Ez meg a Clark Y:
http://www.worldofkrauss.com/foils/483A lényeg:
........................................................Clark Y .............E387
legnagyobb felhajtóerőtényező: 1,295 .......... 1,143
ehhez tartozó állásszög: 8,5 fok .......... 7,0 fok
legjobb siklószám: 51,615 .............. 58,18
hozzá tartozó állásszög: 7 fok ........... 5 fok
hozzá tartozó felhajtóerőtényező: 1,18 ............ 0,955
Átesési állásszög: 8,5 fok ............ 7,0 fok
Tehát az E387 egy lényegesen gyorsabb, de jobb siklószámú szelvény. A
vastagsága még kielégítő (9%) A jobb siklószám miatt és ezt
választanám, és a kisebb felhajtóerőtényezőt nagyobb szárnyfelülettel
kompenzálnám. A szárnyaknak mindenképpen kell egy -1,5 ... -2 fokos
elcsavarás, hogy a fordulóban le legyen dugózásra hajlamos, illetve
kicsi legyen az indukált ellenállása a szárnynak.
Viszont a Clark Y sokkal egyszerűbben építhető. Annak ugyanis csak a
belépőél utánívelt kissé az alja, az E387-nek viszont a kilépőél előtt is
van egy kis homorú szakasz. ezt ráadásul nem is illik elhagyni mert
nagyon komoly szerepe van a felhajtóerőtényező alakulásában. Ha itt
egyenesre egyszerűsítünk, akkor a felhajtóerőtényező le fog csökkenni,
a gép lényegesen gyorsabban fog repülni, mint szeretted volna.
Itt szerintem azon múlik a dolog, hogy mit tudsz megépíteni. Bár az is
igaz, hogy a szárnybordákat ki lehet vágatni lézerrel is, és akkor már
nem is olyan nehéz feladat a bonyolultabb alakú borda kivitelezése.
Üdv.: SRY
[/img]
Belépés
Regisztráció
GyIK
Keresés
