|
RG 65 GORDIUS (hetedik befejező rész)
Az árboc hüvelyét, a kielszekrényt, a behúzó pontok alatti merevítőket kellett még beragasztani a helyükre. Az árboc hüvelyének, és kiel szekrénynek a beállítása és beragasztása nem volt egyszerű feladat, mivel a habról nem került át a középtengely a héjra, s utólag azt kimérni ezen a mindenhol lekerekített hajón nem volt egyszerű, s a pontosság így is megkérdőjelezhető. Az árboc hüvely és a kielszekrény egymástól független két szerkezetként került beépítésre, s ezeket csak a merevített fedélzet kapcsolja össze. Kényes feladat volt a fenék kivágása a kiel részére, de sikerült. Az U alakú merevítőket a fedélzet alá a hajó egyik oldalától a másikig úgy szabtam be, hogy ragasztani lehessen mind az oldalhoz mind a fedélzet szegélyéhez, s erre került ráragasztásra a fedélzet síkjához igazodó, s a két szélet összekötő, korábban elkészített lapból kivágott elem. A merevítés így nagyon erős lett, s nagy felületek maradhattak szabadon a fedélzetből, melyek már csak fóliával kerülnek lezárásra. Csiszolás-festés-száradás-epoxivalkikenés, csiszolás-festés-száradás lépések következtek. A fedélzet egy réteg acril festést kapott, míg maga a test két réteg ugyancsak acril festékkel került befújásra. A bajnokság versenynapja előtt egy nappal lehetett végre hozzányúlni a hajóhoz, hogy teljesen készre szerelhető legyen. Ekkor lehetett a kötélzetet beszabni, a kormányt, az árbocot, és a vitorlákat felszerelni és a hajót közelítőleg beállítani. A vevőt a fedélzet alá helyeztem el tépőzárral rögzítve, míg az akkumulátort a kiel szekrény oldalára helyeztem el ugyancsak tépőzárral rögzítve, s ezek után lehetett az első szárazföldi próbát megtenni. Boldog voltam, hogy minden működött, s a fedélzeti fóliák leragasztása után egy rövid vízretétel következett az Omszki tavon, ahol nagyon biztatóan futott, különösen hullámos vízen. S eljött a várva várt nap, amire a hajó készült, s amely az első igazi megmérettetését jelentette mind a tervnek, mind az elkészített hajónak.
A bajnokságon az első négy futamban kicsi alig lengedező szél és sima víz volt, s Forrai Pista bá swing rigges hajója toronymagasan hagyta ott a mezőnyt, de a Gordius ott volt az utána következő hajók közt, s csupa jó helyet futott, nem számítva egy hinaras kijövetelt futam közben. Az utolsó két futam hullámos vízen és középszélben zajlott, ami rögtön szétszórta a mezőnyt, s ebben a Gordius egyértelműen a leggyorsabb volt. Ha nem én vezetem a hajót a szokásos hibáimmal és elbambulásaimmal, hanem mondjuk Forrai Csaba, akkor a hajó bajnokságot nyerhetett volna. Így is ezüstérmes lett, csupán egy ponttal lemaradva, ami nekem is és a hajónak is teljes siker. Csak titokban mertem remélni, hogy ilyen jól fog futni, s különösen nem gondoltam, hogy igazi beállítás nélkül, elsőre ezt teszi. A verseny közben állandóan állítgattam az árboc dőlését, de a végére sem sikerült teljesen kiegyensúlyozottá tenni, s folyamatosan kellett kormánnyal korrigálni. Mindezek alapján talán még gyorsítható is a hajó, de ez már a jövő kérdése.
Remélem, hogy nem volt felesleges ezt az írást közzétenni, s talán másoknak is kedvet csináltam a hajótervezéshez, hajóépítéshez, a modellező kísérletezéshez. Tartozok még képeknek a közzétételével, előbb-utóbb talán az is sikerül.
Schulek János
HUN 147
|
Belépés
Regisztráció
GyIK
Keresés
. és persze köszi a leírást, nagyon tanulságos volt! 
