Élménybeszámoló:
A megszokottnál kevesebb hajó indult az idei kékszalagon. Rajt után a két leggyorsabb hajó szépen az élre került. A színpad bójáig fej-fej mellett versenyeztünk, aztán a bója előtt más takkot választottunk, ami nekem bejött, és amíg a többiek szélcsendben álltak, addig én vitorlázhattam 2-300 métert. Ezt az előnyt az utolsó szakaszig megőriztem. Amikor visszafelé a színpad bójánál ráfordultam az utolsó szakaszra, mögöttem lévő hajók még mindig 2-300 m-re voltak. Itt nekem azonban szinte
teljes szélcsend lett, csak időnként mozdul meg szemből a levegő,
olyankor kellett elkapni egy-egy takkot, amivel 5-10 m-et lehetett
haladni. Leküzdöttem már az utolsó szakasz felét, amikor a többi hajó
is erre szakaszra fordult rá. Nekik szerencséjük volt, most ők kaptak egy 100
m széles szelet, amivel léptek 100-150 m-et és átmentek vele a
túloldalra, közben én szélcsendben állva néztem őket.
A bal part mellett próbálkoztam tovább, az üldözők a maradtak a túlsó, jobb
parton, de ők is meg-megálltak. Még mindig volt kb. 150 m előnyöm.
Taktikusan kitaláltam, hogy eléjük kell mennem, nehogy más szelet
kapjanak. 2-3 átkelési kíséreltem volt, de valahányszor elértem az
öböl közepéig, ott mindig kaptam egy olyan szélirányt, amivel a cél
felé tudtam haladni 10-20 m-t, ezért az átkelési tervet rendre
feladtam és inkább a cél felé fordultam. Sajnos későn vettem észre,
hogy azok légmozgások, amik engem 10-20 m-t előre mozdítanak, azok a
túlpartra érve jóval nagyobbak lesznek, és az üldözőket 30-50 m-rel
tolják előre.
Így aztán szépen eljátszottam az előnyömet és egy szoros befutóval,
néhány méterrel lemaradva 2. lettem.
