SRY MODELLEZŐ FÓRUMA

Az RC berendezésekről néhány " szó "!

A tip-tip korszakban elsősorban a SRY által is féltve örzött Graupner berendezések jöttek számításba.
A magyar versenyzőket a Budapesti Szövetség elláta ilyen RC-vel! Közel 300000 deviza Ft.-nak megfelelő összegért vettünk RC-ket a Graupnertől. Én személyesen is ismertem Graupner Úrat, igy a szállítás és a minőség tökéletes volt.
Az első digitális készülékeket a Mikróprpop, Multiplex, az amerikai Kraft, és a Szimprop szállította.
Ezekből is kaptak a repülősök és a hajósok is. Én külön kaptam tesztelésre egy Szimprop hajós rádiót, igy " gyári menő " lettem. Megjegyzem ez nem minden MHSZ-es személynek tetszet, pedig ezzel tehermentesítette az állami elosztást!
Nekem hétről-hétre jelentést kellett adni a gyárnak a tapasztaltakról.
Ezek a tapasztalatok jók voltak, igy már rendeltek hasonló Rc-ket a gyártól.
Kraft Úr személyesen meglátogatott minket a Győri Repülőmodellező Országos Bajnokságon. A gyár bemutató pilótája látványos műrepülő bemutatót tartott. Különben Kraft Úr Világbajnok volt műrepülésben, tehát belűlről ismerte a jó RC-zés feltételeit.

Ez volt! ( Már csak ez maradt!)

Nem tudom, hogy bele merjek-e kotyogni Antikos Kolléga
visszaemlékezéseibe, inkább csak azért írok, hogy biztassam: abba
ne hagyja ezt a beszámolót, mert nagyon-nagyon érdekes. Ez a topic
az első mostanában amit elolvasok miután bekapcsoltam a gépet.

Köszönöm (köszönjük) Antikos Kollégának!

Én is köszönöm a " megemlékezést " !

A következő lelkesítő megmelékezés témája a hajócsavarok!

1957 től 1965 ig nem igen lehetett hozzájutni gyári hajócsavarokhoz.
Egyedüli támpont a gyakorlati edzési idők-km/ó-ák adták. A tervezésben és kivitelezésben tökéletességet mutatott a MAHART ÚSZÓMÜHELY modellező klub. Ez a "romantikus klub" külön megérdemel néhány betüt.

A csepeli MAHART kikötőben volt lehorgonyozva egy nagyon jól felszerelt gépműhellyel ellátott uszály. A műhely és egyben a klub vezetője Süki Pál volt, aki maga nagyon jó versenyző is volt a körpályás sebességi kategóriákban. Szabó József és a többi kiváló versenyző mindent tudott ami a modell építéséhez, a gépmunkához igy a hajócsavar készítéséhez szükséges volt. Rézzel forrasztott csavar szárnyak és sablonban elhelyezett középrészek, ( a forrasztáshoz ) teljes értékű hajócsavarokat adtak és ez az eredményekben is meglátszottak. De ugyanigy kiváló hajócsavarok kerűltek ki Takács Béla, Szélesi Pali, Horváth István, Czikó Sándor kezei alól is.
A motorokkal való foglalkozás-tuningolás-beállítás az első időszakban az én feladatom volt. De késöbb már csak az " edzői " segítségre volt szükségűk. Persze a régi repülősök Béla és Pisti kollégák-barátoknak nem kellett segíteni, nagyon jól tudták a dolgukat. Bizonyítja mindezt az igen kiváló versenyeredmények és a számtalan nemzetközi és hazai rekord felállítása!

Unalmas témának tünik a versenyzés állandó említése, de az az időszak megkivánta az eredményes versenyzést. ( Ennek tükrében kaptuk a támogatás, anyagban elsősorban és mehettünk ki külföldi versenyekre teljes pénzügyi biztosítással! Pl. Országos Bajnokságra három autóbusz kibérlése, több emeletes szakszervezeti szálloda kibérlése öt napra, motorcsónak beszerzése a modell visszahozásra, vizitelep bérlése stb.)
A makett hajósok is maguk készítették a hajócsavarokat és méghozzá milyen jól csinálták mindezt. Minden nemzetközi versenyt a Magyarok nyerték, legalább is 80%-ban!

Szóval érdemes volna a hajócsavarokat magunk-nak készíteni, ahogy ezt teszi Kukorelli Karcsi barátom vállalkozás szintjén. Elismeri Őt az egész Világ, főleg az ECCO kategóriák szintjén. Karcsinak mint versenyzőnek is ,számtalan csodálni való eredményei vannak!

Ez van, ez volt!

A tengeralattjáró!

Van aki itthon is ilyen modellt csinál, annak érdekes lesz ez a történet.

Batumiban voltunk Ákossal a SZU országos bajnokságán vendég indulóként modellel.
Volt egy olyan kategória náluk a versenyen, hogy 50m-es pályán tengeralattjáró modellek versnyeztek, persze RC nélkűl. A feladat az volt, az első 10m-en lemerülni a modellnek, az utolsó 10m-en felemelkedve a viz felszinre , átmenni a célbolyákon, mennél jobban a pálya közepén áthaladva a célon. Pontozták a lemerülést, a felmerülést és az iránytartást, közben a méretarányos haldási sebesség -idő betartását egy táblázat segítségével.

A verseny a tengeben volt, egy csendes öbölben.

Volt olyan modell ami nem került vissza a felszinre és nem is találták hirtelen a pálya közelében meg.
A lemerülést a tengeralattjáró mélységi kormányának negativ szögben történő beállításával érték el. Igy a start után röviden rögtön lemerült a modell. Volt a mélységi kormányon egy 20-25cm-es " antenna " és az antennán egy kicsi táblácska szerű felület.
Igy amikor ez már a " tenger " alatt menetközben beért a vizbe, az áramlás hátra nyomta . Mivel összeköttetésben volt az antenna a mélységi kormánnyal annak állásszögét pozitivra helyezte és a modell a kellő helyen felemelkedett! A motor óra időzítővel állt le.

A legjobb az volt, másnap egyszer csak megjelent egy katonai gyorsnaszád és megállt a pálya melett. A fedélzeten az egyik tengerész kezében egy tengeralattjáró modell volt - úgy jó 1m-sek voltak a modellek - Mondta a kapitány , hogy Szocsi melett a tengerparton találták a modellt a verseny szinhelyétől úgy 50km-re!
A megtaláló honfiak először féltek hozzányúlni, azt hitték török mini tengeralattjáróról van szó, igy jobbnak látták szólni a katonáknak!
Abban az időben nem volt jó viszony a tökökkel a SZU-nak!

Még jó, hogy a katonák tudták miről van szó és azt is tudták, hol van a verseny. Mindez 1959-ben történt Batumiban, innen látni a föld végét és az üveghegyet. 5 napig vonatoztunk Moszvából Batumiba, nem volt hely a repülőgépen, vagy legalábbis nekünk ezt mondták!

Az Ákos kategóriájában a Lilla Yachttal persze megnyertük a versenyt!

Moszkvában fogadott minket egy ellentengernagy a modellezők vezetője egy ménkű hosszú nagy teremben, aminek a végén ült teljes diszben rojltokkal a vállán a generális.
Kérdezte, hogy mint delegáció vezető én milyen rangban vagyok otthon?
Mondtam, hogy én " málinki generális vagyok"! Kérdezi mi az a málinki generális, mondom hát a hajómodelleknek vagyok a fönöke és az málinki! Különben egészen vidáman és kötettlenűl tolmács segítségével elbeszélgettünk. Ilyenkor nagyon lényeges a tolmács szerepe,mert csak azt adja vissza a generálisnak amitt Ő hallani kivánt!

Na ez van, ez volt!

Kedves Tamás bá Antikos Málenykij Generál

Össze kéne gyűjteni ezeket a történeteket, és kiadni könyvként.
GYR most úgyis könyvet ír modellezésről, lehet hogy önálló fejezetként bele férne.

Üdv Manópapa

Nem rossz ötlet, köszönöm. És még mennyi repmodellező történet van!?
Csak volna türelmem leirni?

Repülés hajómodellel 1958-ban!

Ez nem is olyan egyszerű dolog, mármint a hajómodell felengedése a fedélzetre. Természetesen ez most akadálymentesen sikerűlt és a " Lilla! az egyik szék elött repült egészen az uticélig.
Amikor Moszkvába mentünk, Ákos gondosan egy elég nagy, de a modellhez képest passzentos dobozt csinált nagyon szép kivitelben repülőgép réteges lemezből. A " Lilla " elég nagy modell volt.


Elintéztük, hogy " baráti " személyzet repüljön Moszkvába akkor amikor az IL-14-es géppel! Még az utaskisérő is egy osztálytársam volt tehát ma 01-el irnák a személyi számát.
Az út őt órát vett igénybe egyszeri leszállással Kievben!!! A gépen összesen velünk együtt 3 utas volt! ( Ennek késöbb jelentősége van!)
Úgy egy órai repülés után feltálalták a reggelit, de a protekció és a kevés utas következtében az egész csirkén túl a gyümölcsök sokaságával, sütemények, italokban tetőzött a reggeli menű.
Ez ezidáig nem is lett volna baj, de nem tudtuk, hogy a Kievi leszállás során az egész gép állománya hivatalosan ebédet kap!!!
Tessék elképzelni egy fejedelmien megterített asztalt, természetesen
külön teremben fehér ruhás hölgyekkel!
Persze mi alig birtunk enni és Ők már-már megsértődtek és gondolták rossz a tálalt ételek minősége, mennyisége.
Nagy nehezen megmagyaráztuk az ügyet és a vége az lett, hogy az egész vendéglátó személyzet is asztalunkhoz lett ültettve.

Moszkvában már autóval vártak minket, bár egy óra késésünk volt, túlettük magunkat, ugylátszik ezért.



Még ide tartozik " az angol katonai delegáció"!

Meghívtak bennünket a Moszkvai Vizi és Légiparádéra, ami a Moszkva folyó egyik kiszélesített öblében volt megtartva.
Nagy dísztribünök, katona zenekar és fehér ruhás tengerészek sorfala a VIP bejárónál. A mi kettönk helye a főtribünön volt, Hruscsov két sorral alattunk ült.
Rettenetes meleg volt, igy úgy döntöttünk rövid sort nadrágban és egy- forma matrózcsikos pólóban leszünk felöltözve és úgy megyünk a tet szinhelyére. Természetesen a Volga autó megint és szép komótosan kiszáltunk a bejáratnál. majd méltóságteljesen bevonultunk a tengerész sorfal elött. HALLOM ÁM MONDJÁK, MEGJÖTT AZ ANGOL KATONAI DELEGÁCIÓ, persze ez a rövidnadrágunknak szólt, meg az egyforma felső uniformisért!
Nem is nagyon mertem csak angolúl megszólalni a parádé alatt!


Ez van, ez volt!

nagyon jó
még, még

Sziasztok!

Amikor Tamás Bá'-val jöttünk haza Ráckevéről ilyeneket mondott/mesélt.
Már akkor ámultam, tátottam a számat. Szerintem nagyon jót beszélgettünk.

De amit eddig mindenki írt:
Tamás bá'! Még, még, tovább!

Üdv!
g.

Üdv. Mindenkinek!

Bizony-bizony amiket itt most Antikos/Tamásbá leir az a történelem.
Na nem a tankönyvi száraz verzió évszámokkal, meg unalmas adatokkal,
hanem az amit mindenki szívesen olvas/hall.

Olvasom ezeket a történeteket, és közben túrom a könyvtáram
ezerrel. Sajnos nem tudok (még) a történetekhez kapcsolódó cikkeket,
fotókat prezentálni, mert irtózatosan nagy anyagról van szó és teljesen
elvesztem benne. Nagyobb céltudatosság kellene a dologhoz, mert
kinyitom a régi újságokat-könyveket és lépten-nyomon leragadok, nem
haladok. Most is kinyitottam egy dobozt (nálam minden felcimkézett
dobozokban van, mert másként már anarchia lenne, tisztára olyan
mint egy irattár) kivettem a legfelső újságot, gondoltam kávézás
közben átfutok a doboz tartalmán, hátha találok valami vonatkozót.

Szóval kinyitom az újságot és már a 4. oldalon felakadtam egy
"közkívánatra" című kis cikkecskében, a hozzá tartozó képen pedig
Czifra Lajos(nekem bácsi) áll, kockás rövidnadrágban, magasszárú
tornacipőben, félmesztelenül, nyakában egy adó, és a cikk szerint
vitorláshajó versenyen szelet vár. Először is fogalmam nem volt, hogy
Czifra Lajosbácsi vitorláshajózott is valaha, másrészt a képen még sok és
sűrű fekete haja van, ami ügyebár jelez valamit a kiadvány koráról.

És máris nem haladtam semmit megint

Igérem, hogy előbb utóbb lesznek illusztráló képek, cikkek Tamásbá
fantasztikus írásaihoz, de egyenlőre még meghaladja képességeim a
feladat.

üdv.:SRY

Szeretem ezeket a "régi" történeteket olvasni,halgatni.Akkoriban még volt élet az emberekben,ma már ez nem tapasztalható. Ha nem ismerjük a multunkat,akkor mit várunk a jövőnktől.

Hát csak köszönni tudom a hozzászólásokat.
Próbálok még " történelmi " irásokat közreadni! ( Elég nagyképüen hangzott, de újságirói fogásnak jó.)

A " gyári " versenyző!

Előzményként a csepeli Wella testvérek modell motor gyártó tevékenységéről egy pár " betüt " irni szükséges.
Tudom, hogy Gere Józsi barátom erről sokkal precizebben tud irni, de....

Csepel egyik kicsi, homokos mellék utcájában volt a műhelyük felszerelve minden jóval-szükségessel. Első tevékenységük egy puzáló Jet hajtómű megalkotása volt sorozatgyártásra előkészítve. A kertben-fékpadon a hajtómű tökéletesen müködött, de még repülőben nem kerűlt beépítésre. Ebben az időben csak körrepülő jöhetett számításba 1952-öt irunk. Miután én nap-nap után rendszeresen kijártam csepelre és
már tudtam körrepülőt vezetni, kaptam egy " dudát "-hajtóművet mert igy hívtuk modellező berkekben.
A hajtóművet előszőr fékpadon beállítottuk, illesztettük az üzemanyag tank beépítési magasságát. Erre mármint az üzemanyag - benzin -szintjére nagyon kényes volt minden ilyen hajtómű, ez a szivás gyenge voltából adódott.
Sikerűlt egy nagyon jól vezethető modellt csinálni és a hajtómű egy, vagy legfeljebb két autópumpa " pumpálásával " indúlt.


Körrepülő verseny a Hősök terén - ma ez is lehetettlen - a mérlegelésnél
pár dekával könnyebb volt a modell a szabályzatnak előirtakkal.
Gyors cselekvésre volt szükség, a sarki fűszerestől kölcsön kértem a megfelelő mérleg súlyt és újságpapirban jól becsomagolva a moto-hajtómű robbanóterébe beletettük.
Mentünk újra műszakizni és minden rendben volt a súlyt illetően.

Kezdődik a verseny, majd hívnak startra. Elkezdjük indítani az a motort, ami egy pumpálásra máskor egyből indúlni szokott. Most orrán-száján elől jön ki az üzemanyag és még egy pöffenést sem produkál!
Eltelt legalább három perc, amikor a homlokomra csapva tudatomig eljutott, A BECSOMAGOLT PÓTSÚLYT BENTHAGYTUK AZ ÉGÉSTÉRBEN!
Persze, hogy nem indúlt a szerencsétlen.


Másik történet ezzel a kiváló hajtóművel: Modellezői oktató iskolán voltunk 1952-ben Czifrával együtt. Kb. husz dudás modell készült el és ezeket igyekeztem beállítani, repítésre előkészíteni. Én szerényen, de lehet nagyképüen mondogattam " az én motorom egy pumpálásra indúl"!
Meghallotta ezt az iskola egyik parancsnoka Horváth Ernő nagyon jó barátom és példaképem, modja " az Ő Letmo márkáju hajtómüje két pumpálásra indúl"! Amennyiben én nem váltom be igéretemet az egy pumpálásra vonatkozólag, este meg leszek " pokrócozva " Vagyis eldángálnak.

Levonúlt az egész iskola az udvarra, előkészítettük a modelleket.
Az enyém tényleg egy pumpálásra indúlt. Láttam Ernő bá egy kicsit sápatozik. Namost Ernőnek egy olasz bicikli verseny szerviz pumpája vol, ami lefelé és húzásra is fújta a levegőt. Ernő hozzákészült és valóban két pumpálásra indúlt a Letmo duda.
Kölcsönös kézfogás stb.
A lényeg az, hogy a késöbbiek során Ernő és kedves leánya nagyon sokat segített a hajómodell versenyek rendezésében, ezt csak köszönni tudom.

Ez vot!

Gábor barátunk már hallotta!

A légierő szemle! Előléptetésem.

Lényeges, 1954-et irunk. Kiskunlacházán a vadász ezrednél egy nagyon jól müködő modellező klub volt Krassó honvéd vezetésével. Sok jó modellző került beszervezésre, annál is inkább mert a modellversenyek cimén sokat voltunk Pesten-otthon!

Parancsba jött, hogy a légierő főparancsnoka szemlét fog tartani egy meghatározott időben.
Még a tisztek is meszelték a körleteket, mindenki készűlt a szemlére, CSAK A MODELLEZŐKET NEM LEHETETT LÁTNI, ŐK NEM MESZELTEK!
Persze nem engedtem megbojgatni a modellekkel teli műhelyt, tönkre ment volna minden. Már a másnapi szemle miatt nem sokat tudtak reagálni a modellező klub helyzetén és igy elfogadták a tényt, nincs kimeszelve frissen!
Érkezik a légierő szemle, engem naposnak osztottak be, talán direkt.?
Mindenki nagy vigyázállásban stb.
Az első szava a szemlélőnek " úgye van itt egy jó modellező klub?"
Válasz igen és kérdezi, melyik tiszt a vezetője, mondják nem tiszt, hanem ott hátúl álló honvéd etárs a vezető.
Pár perc elteltévvel az ezredes ül az egyik asztal tetején a klubban én a másik asztalon és indítjuk a mindig készenlétben lévő Vella kis 1ccm-es motort!
Majd kérdezi " mehetünk e repíteni?" ( Eközben saját főnökeink merev vigyázállásban álltak a modellező műhely ajtajában!) Mondom máris megyünk le a foci pályára és repítünk. Le a falról a " készenléti repcsit " egy 5ccm-es Tigris motoros modellemet és már repítünk is.
Átengedtem a vezetést és Ő nagyon jól vezetett, általában a pilóták modellt is tudtak vezetni.Nagyon jól érezte magát és megdicsérte az ezredet!

Ezred Pk. dicsérettel végződött rám vonatkozólag a szemle és nem bolygatták a festés kérdését.
Az egész egy évvel késöbb megismétlődött, de akkor már tudtuk, a modellező klub a lényeg!
A légierő főnöke azért megkérdezte," hogy lehet az, hogy maga még mindig honvéd? ". Mondom és jó modellező vagyok, de nem biztos, hogy jó katona is vagyok. Másnap előléptettek ÖRVEZETŐVÉ!

Hát ez volt!

Kedves Tamás Bácsi!

Az 1970-es években az összevont hajós országos bajnokságokon az önjáró vitorlás versenyek délelőtt voltak, és ebéd után az akkor még újdonságnak számító FSR-15-ös futamok. Ott ültünk, mint nézők a parton és izgultunk, néha azért is, hogy egy-egy partra kiszaladó hajó ne találjon el. Kifigyeltünk egy hagyományos -inkább motorcsónak formájú- hajót, amely igen stabilan haladt, még hullámos vízben is. A vezetőjének a fején fehér matróz sapka volt. Miből készült a hajó, hagyományos rétegelt lemezből, vagy már üvegszálas műanyagból. No és meg van-e még?
Említetted Hódi Lászlót, hogy részt vett a hajó modellezés népszerűsítésében az 1950-es évek végén. Munkásságát most dolgoztam fel, lányától nagyon sok segítséget kaptam. A rendelkezésre álló források szerint csak később került kapcsolatba a hajó modellezéssel. Ezek szerint már korábban is. Nem emlékszel, hogy milyen motorokat épített be a hajóiba? Izgalmas lenne, ha kiderülne, hogy az általuk gyártott Proton, Dinamit, vagy HV-1 vizhűtésesre átalakított változatát. Maradt-e ebből a korból fénykép?
Hódi Lászlóról még azt is illik tudni, hogy az 1951 évi szolnoki szabadon repülő országos bajnokságon nyolc dobogós helyezést ért el, ebből öt elsőt. ( Ekkor még sok kategória volt, és főképp a csupaszárny modelleknél volt sikeres.) Az első díjak egy-egy Szuper Tiger modellmotor volt. Ő ötöt kapott.

Sajnos, se a sapka, se a hajó már nincs meg. Fénykép van róla a Modellezés újságban, valahól.

Hódiék gyártották a Meteor éteres motort, nagy szériában. Amire gyártották arra nagyon jó volt, bár lenne belőle most is!

Sajnos nem emlékszem, hogy a hirverés során tartott bemutatókon milyen motor volt a modelljeiben?

A Hajduszoboszlói Nemzetközi Versenyen csupaszárny modellel első lett és több Magyar Rekordot is " felállított " ( akkor ezt igy mondtuk ) Laci!