|
A magyar hajómodellezés története.
1980
A MODELLEZÉS NEVEL, TANÍT, SZÓRAKOZTAT! - szól ismert és igaz jelmondatunk.
Ha valaki kételkedne e mondat igazságában, az gondoljon arra a 70 - 80 ezer általános iskolásra, akik szíves örömest járnak a model-lező szakkörökbe és foglalkozásokra, gondoljon a 200 klubunkra (és hol vannak még a szakkörök?), és a több mint 6 ezer igazolt ver-senyzőre.
Gondoljon a 200-nál is több vb és EB egyéni, valamint csapathelyezésünkre, a felejthetetlen Szamuely Emléktúrára, a győriek 28 új országos rekordjára, vagy hogy - ne legyünk szerénytelenek - valahonnan innen indult két űrhajósunk útja is a világhírnév felé! A kecs-keméti összevont hajós országos bajnokságot annak idején meglátogatta Horváth István, az MSZMP Bács-Kiskun megyei PB első titkára (ma belügyminiszter) - Kiss Lajos vezérőrnagy kíséretében.
A szép - több EB érmet nyert - önjáró hajókat nézve meglepődtek, hogy azok építői még nem tették lábukat igazi tengerjáróra. Szövet-ségünk főtitkára azonnal intézkedett, és segítségével egy felejthetetlen tanulmányúton vehetett részt az NDK-ban Bárd István, az MMSZ elnökségi tagja, hajómérnök, Bottlik Endre és Vitéz Csaba, valamint lapunk szerkesztője. Ez az út is bizonyság volt rá, hogy a szocialista országok testvérszervezetei között milyen baráti és jó a kapcsolat.
Az előzőekben már szóltunk róla, hogy a magyar csapatok esetenként igen mostoha körülmények között utaznak a nemzetközi versenyekre. Akárcsak Kijevben (1978), most is percre volt kiszámítva az utazási idő. Az autóbusz azonban a csehszlovák, illetve lengyel hegyvidék kellős közepén felmondta a szolgálatot. Amikor a kapaszkodón kiderült, hogy nincs tovább, csapatunk valameny-nyi tagja elkezdte tolni az autóbuszt hegynek felfelé...
Jó 3-400 méter után döbbentünk rá, hogy így soha nem jutunk el Czestochowába. Ekkor jutott valakinek az eszébe, hogy minket már ott várnak ebéddel, vacsorával, szállással és még 180 km-re vagyunk a VB helyszínétől. Ha toljuk a buszt, a világbajnokság végére sem érünk oda.
Következett az autóstop, a segélykérés - és micsoda szerencsénk volt! A magyar csapat fogadógazdája, a czestochowai közlekedé-si vállalat igazgatója azonnal "kiemelt" egy városi viszonylatban közlekedő autóbuszt, az utasok leszálltak, és úgy ahogy volt, elin-dult értünk a hegyek közé. Csapatunk közben tábortüzet rakott és a leleményesebbek egy legelőn edzőrepüléseket végeztek... Éjjel kettőkor megtaláltak bennünket az országúton, s a következő nap reggelijét (némi késéssel) már a vb színhelyén fogyasztottuk el igen fáradtan, de boldogan, mert már sorakozni kellett a megnyitóünnepségre
A magyar modellezés 75 éves történelmét próbáljuk nyomon követni. Az előbbi - nem egyszer ismétlődő - közjáték szerves velejáró-ja az életnek, és csak sokszorosan növeli azoknak az érmeknek az értékét, melyeket versenyzőink nyertek különböző kontinentális viadalokon.
Szükséges ezt leírni azért is, mert egy-egy külföldi verseny nem kéjutazás, hanem nagyon is felelősséggel terhes kiküldetés, hiszen ott a Magyar Népköztársaság képviselőiként jelennek meg legjobbjaink. Büszkék lehetünk rá, hogy a már említett nehézségek elle-nére minden alkalommal, legjobb tudásuk szerint, szívvel-lélekkel képviselik és emelik magasba a piros-fehér-zöld trikolort! Így volt ez Czestochowában is, noha sebességi csapatunk jegyzőkönyvi eredménye alapján azt hihetnénk, hogy "megbotlottak". Az igaz-sághoz hozzá tartozik az is, hogy ezen a vb-n az F2-A és F2-C zsűrije nem állt hivatása magaslatán.
Hajómodellezőink összevont országos bajnokságának ez évben is Szombathely adott otthont. A kellemes környezet és a jó rendezés ezúttal is hozta az eredményt. Győztek: Danku Katalin, Vönöczky András, Hernádi István, Nádaskay Péter, Fejes János, Tóth István, Biri Péter, Ferencz János, Sólyom István (a debreceni hajómodellezők fölénye egyre nyilvánvalóbb!), Kudlik Vilmos, Ábrahám József, Nagy István (a kapuváriakat az 173-ban nem lehet "elkapni"), Szécsényi György, Balogh Imre, Bottlik Endre, Rőder Sándor.
Hazánkban modellversenyt oly nagy alapossággal még nem készítettek elő, mint Nagykanizsán a vitorlás hajómodellek XII. Európa-bajnokságát. A megye politikai, társadalmi és gazdasági vezetői egy emberként vallották magukénak a rendezvényt. A magas rangú személyiségek jelenlétében megtartott megnyitóünnepséget követően a város csónakázótaván 14 ország 82 versenyzője 201 mo-dellel jelent meg a startoknál. A zászlódíszbe öltözött város szép környezetében felejthetetlen versenynek voltunk szemtanúi.
nagykanizsai pálya, a város sportszerető vezetői és a modellezés találkozása - igen jól sikerült. Kitűnő környezetben, szívélyes vendéglátást biztosítottak a rangos rendezvénynek. Jogosan kapták meg az FSR világbajnokság rendezési jogát 1984-re, a magyar modellezés fennállásának 75. évfordulójára.
A nagykanizsai vitorlás hajómodellek Európa-bajnokságáról mondotta M. Franck, a NAVIGA világszövetségének elnöke: így kell egy kontinensbajnokságot megrendezni. Sokat tanultak ebből a szövetség vezetői, és az a vélemény alakult ki, hogy nehéz dolga lesz a következő házigazdának, ha túl akarja szárnyalni a nagykanizsaiakat. A Zala megyei modellezőélet ifjú vezetői, Kovács István és Szabó Tibor nagy sikert értek el, csatát nyertek.
Egy szép, eredményekben gazdag esztendővel nyitottuk tehát azt az évtizedet, melyben megemlékezhetünk a magyar modellezés születé-sének 75. évfordulójáról.
1981
Az 1981-es esztendő nagy közönségsikerének ígérkezett a papírrepülő-modellek országos versenye, melyet - szövetségünkkel karöltve - több társadalmi szerv hirdetett meg, és értékes díjak tették még vonzóbbá e hazánkban nem mindennapi szakági megmozdulást.
Ebben az esztendőben már előrevetette árnyékát, hogy a kitűnően bevált és nagy sikerű összevont országos bajnokságoknak nincs biztosítva a jövőben az anyagi háttere. Mintegy előrejelzésként az év FSR OB-ját már külön rendezték, Debrecen város Nagydíjára építve.
E történeti áttekintésnek nem feladata a különböző kényszerítő körülmények hatásából eredő helyzetek elemzése, mégis idekívánkozik: a magyar modellezősport több mint hétévtizedes történetének legsikeresebb országos bajnokságai azok voltak, amelyeket 1975. és 1980. között rendeztek összevontan. Egy-egy hajós vagy repülős országos bajnokságunk a hazai sportközvélemény (és hírszolgálat!) érdeklődésének központjába került. Hogy mily nagy volt a jelentőségük - érdemük? - az ifjúság, az utánpótlás/nevelés szempontjából, arra csak a jövő adhat elfogadható feleletet. Való igaz: gond volt 4-500 versenyzőt, bírót és rendezőt kulturált körülmények között fogadni, számukra a nemzetközi előírásoknak is megfelelő vízfelületet vagy repülőteret biztosítani, de a rendezvények hatása, országos szintű elismerése új fejezetet nyitott a magyar modellezés életében. Hazánknak azon tájain, ahol országos szintű versenyek szemtanúi lehettek a fiatalok, ugrásszerűen megnőtt a modellezés iránti érdeklődés.
De térjünk vissza a nemzetközi versennyel együtt megrendezett debreceni FSR 0B-ra, ahol - a kategóriához méltóan nagy csatában - Sólyom István, Lévai Attila és Kiss István győztek.
A szocialista országok világbajnokságra felkészítő hajómodellező versenyét Szombathelyen rendezték. Hat nemzet legjobbjai készültek, mérték össze erejüket a magdeburgi világbajnokság előtt. A jó hangulatú, kitűnő versenyen az F3-E és F3-V kategóriában értek el a mieink megnyugtató eredményt, Bertók István és Abrahám József jóvoltából. Navigásainkban bíztunk és reméltük, hogy "konzerválják" formájukat az NDK-beli világbajnokságig. (Illetve azon túl és még nagyon sokáig!)
A két kapuvári tanár, Ábrahám József és Bertók Kálmán idáig is "csodát" művelt. Munkájuk gyümölcsét, eredményét még bizonyára soká akarják ízlelni, élvezni - jogosan! Amit ők ketten tettek a kategóriáért, az utánpótlás nevelése érdekében - sikeresen! -, az párját ritkítja a magyar modellezősport történelmében.
A feszesre tervezett versenynaptár alig-alig hagyott időt, hogy átköltözzünk a hajómodellezők győri országos bajnokságára. Tikkasztó hőségben, népes mezőny harcolt a bajnoki címekért. Akiknek végül sikerült a csúcsra jutni: Forrai Csaba, Danku Katalin, Pákozdy Mihály, Tóth István, Varga Pál, Biri Péter, Bottlik Endre, Vitéz Csaba, Sólyom István, Kudlik Vilmos és Ábrahám Gábor (F3-V-ben). F3-E-ben csak országos meghívásos versenyt rendeztünk, takarékossági okokból, mivel drágák és nehezen beszerezhetők az E-kategóriához szükséges akkumulátorok... Hogy mindezek ellenére mit tudnak versenyzőink az elektromos kategóriában, arról a VB-eredmények szólnak...
Magdeburgban (NDK) olyan világbajnokságon vettünk részt, amelyről öröm volt tudósítani. Több tízezer (fizető!) néző, eszményi környezet - és végig zuhogó eső. Mi magyarok az F3 pálya körül "nyüzsögtünk". Nem csalódtunk, mert a robbanómotorosok között Ábrahám Gábor csodálatos hidegvérrel tört az élre, és kétséget sem hagyott afelől, hogy ő a legjobb! Az elektromos kategóriában (itthon OB-t sem rendezünk) csupán négytized ponttal szorult a nagy ellenfél, a bolgár Hristov mögé Ábrahám Gábor... Ugyanitt Nagy István - élete utolsó ifi versenyén -, valamint a kis Bottlik Éva EH-ban bronzérmes lett. Jó az öreg a háznál, szól az ismert mondás. De szükség van a fiatalokra is! Egy-egy világverseny stresszhatásait csak az ő idegzetük bírja elviselni. Ezen a magdeburgi világbajnokságon már javában "állt a bál" a Naviga pályán, amikor Ábrahám Gabi megkérdezte: tényleg itt van a közelben a vidámpark? (A VB helyszíne kb. úgy nézett ki, mintha Budapesten a Városligeti-tó lett volna az otthonunk.) Megnyugtattam, valóban pár száz méterre vagyunk a szórakoztató sátraktól. Jaj de jó - mondta újdonsült világbajnokunk -, ugye akkor megnézzük? Az egész sétában az volt a legaranyosabb, hogy a német gyerekek úton-útfélen jelvényt akartak cserélni Ábrahám Gabival, akinek sapkáját több tucat embléma díszítette. Igen, valahogy így, ilyen játékosan és komolyan szabad versenyezni! Így örök emlék (kellemes és felejthetetlen) még a nagy többség számára elérhetetlen világbajnoki győzelem is! Az F3 starthely vezető bírója Krassó Tamás volt.
Tamásbá
|
Belépés
Regisztráció
GyIK
Keresés
