"A cianakrilat alapú ragasztók kötéséhez alapértelmezetten vákuum szükséges. A ragasztandó felület epoxival kezelt sima felület, a mahagóni keményfa (a közepes sűrűségű pillanatragasztó nem szívódik át a 0.7 mm-es mahagónin!) Tehát a kötés a nyomás pillanatában és helyén jön létre. Ha a ragasztandó csíkok "léptékhelyesek" a hajóm esetében, akkor 5-8 mm szélesek lesznek. Pontos csiszolás és próba után szépen ragaszthatóak és elviselik a hajó oldalának térbeli jellegéből adódó csavarásokat is.
Az intarziázás általad említett "hivatalos" módja azért jó, mert előre lepróbálhatjuk a teljes felületet és nem következhet be az összeadódó pontatlanságokból, hogy "nem jön ki" a végére szépen a felület utolsó eleme? Ha az első fedélzet tengely-szimmetrikus borítását középről kezdem a két oldal felé magán a fedélzeten, talán megalkotható pontosan."
Jók a cián akrilát ragasztók.
Az egyetlen problémám vele csak az, hogy a széleken kifolyó ragasztót nehéz eltüntetni, ergo, a következő sor, vagy csík, már nem biztos hogy hézagmentes.
A hajó oldalán ezek a hibák könnyen eltüntethetőek, de a fedélzeten már nehezebb.
Minden sor után az éleket nagyon éles és "HEGYES
" pengével utána kell vágni, ha a ragasztó akár egy cseppje is kifolyt.
A fedélzet intarziás megoldására írtam a ragasztószalagos formát.
Az oldalával nincs semmi gond.
/Az oldalát nem is tudnád így megoldani, mert homorú felületek is vannak. A fedélzet viszont domború./
Az oldalához mindenféleképpen ciánakrilátot használnék, de az éleit a furnérnak letörölném ragasztás előtt. /Ne follyon ki fölösleg!/
Belépés
Regisztráció
GyIK
Keresés
