Kedves Harangozó, és öngyulladásos motorral foglalkozók!
Már számtalan helyen leírták, de ismétlésként ide is írom az öngyulladásos motor-üzemanyag kapcsolat lényegét. A motorok sűrítési aránya -típustól függően -12-20 között változik, és az ellendugattyúval állítható. A nagy sűrítési arányból eredő magasabb sűrítési végnyomás következtében az égéstér, és környezete felmelegszik. A klasszikus dízelmotornál a felhevült égéstrébe nagy nyomáson porlasztják be a tüzelőanyagot. A modellmotornál elvileg ez lehetséges, sőt a gyakorlatban is készültek ilyen motork, de a befecskendező berendezés bonyolultabb, és drágább volt, mint maga a motor. A konstruktőrök az üzemanyaggal oldották meg az öngyulladást. Van egy olyan összetevője, amelynek alacsony a lobbanási pontja. Sok egyebet kipróbálva a dietil-éterre esett a választás. Miért? 35 celsius fokon már forr és ha a levegőben 1,7 %-os térefogat arányt elér a gőze, már robbanó elegyet képez, és ezt a robbanós tulajdonságát közel az 50 %-os részarányig megtartja. ( Nem olyan kényes, az égésre mint a benzin) Egy baj van vele, kicsi a fűtőértéke - energia- tartalma. Ezért kell a jó fűtőértékű petróleum, vagy kerozin. A ricimus pedig a szokott módon ken. Ha növeljük az éter mennyiségét, akkor valami rovására tehetjük. 20 % alá nem illik menni a ricinussal, tehát az éter-petróleum párossal lehet próbálkozni. A lényeg, hogy a petróleum 40 % alá ne menjen, mert az már érezhető teljesítmény csökkenést okoz. A 35-40-25, vagy 35-45-20-as keverékek a nem kopott motoroknál általában beválnak. A 40-40-20 keverék is járható út- vélehetően Harangozóék ezt keverik. Itt jön be az amil-nitrit jelentősége. Ha az éter részarányát növeljük a petróleum rovására, akkor -szintén a petróleum rovására jöhet az 1-3 % amil -nitrit. Télen több, nyáron kevesebb.
|