SRY MODELLEZŐ FÓRUMA

Sziasztok!

Előszó:

A téma egyes részleteiről már írtam egyéb topicokban. Pl. Gőzgépek, Műhelygyakorlatok. Úgy érzem itt az ideje, hogy egy önálló, összefoglaló topicba kerüljenek rendezésre, az egymással összefüggő részek, folyamatok.

Aránylag könnyű dolga van annak aki elővesz egy kész rajzot, és abból dolgozik, mert akkor a topicja cime az lesz:

A Smörgoasbord svéd gőz csatacirkáló építése

Vagy valami hasonló. Én azért adtam címnek a "formába öntés" szókapcsolatot, mert a gőzenergia 3 megjelenésének "gőzgép", "gőzkazán", "gőzhajó" mint kézzel fogható formának a megalkotásáról fog szólni.

Bizonyos idő eltelte után a modellezőt már nem elégíti ki egy más által elkészítet terv "szolgai megépítése". Előbb-utóbb eljön az ember életében az a pillanat, amikor a kiváncsiság felébred, vajon megtervezni is tudom-e az alapoktól az eddigi ismereteim alapján?

Ez a topic jelentős részben - az építési fogások mellett - koncentrál a tervezés folyamatára. Igyekszem megvilágítani, hogy a tapasztalatok és alapvető műszaki ismeretek birtokában milyen szabadságunk van egy szerkezet kialakításában. Ez természetesen segítséget nyújt azoknak is, akik egy kész tervből kívánnak majd építkezni, de remélhetőleg így előre felismerik a tervek kritikus pontjait, bátrabban mernek nyúlni az egyes tűrések, műszaki kialakítások reviziójához.

Amikor műszaki iskoláimat végeztem, abban a szerencsében volt részem, hogy az ország egyik legjobb, és leginnovativabb - több akkori nemzetközi elismeréssel rendelkező - műszaki tanár csapata tagjai voltak az oktatóim.

Ők egy gőzgép müködését, soha nem magyarázták volna úgy el, hogy felrajzolnak egy adott tipusú gőzgép metszetet, majd jön a szöveg: gőz itt be, ott ki, dugattyú ott le..... Megpróbálom érzékeltetni a stilusukat, remélem "átmegy":

Fogunk egy négyzetes fémdarabot, készítünk egy átmenő furatot, elnevezzük hengerfejnek. Fogunk egy darab furatba illő hengeres fémdarabot, verünk bele egy nyelet . Ha bedugjuk a lukba, akkor tudjuk le fel mozgatni. Benyulunk fent ujjal, le tudjuk tolni. Meg persze a nyélnél fogva is huzogathatjuk. Benyulunk alulról, fel tudjuk tolni. Biztos tudja ezt a gőz is helyettünk csinálni, csak azt kéne megoldani, hogy hol felül, hol alul menjen be... és így tovább. A lényeg, hogy megtanultuk mi az ami a létező 27 féle gőzgép megoldásaban közös, mi az ami egyedi, és ezek hogy csereszabatosak, helyettesíthetőek egymással.

Mi is lessz ebben a leírásban, többé kevésbé párhuzamosan, egymáshoz illeszkedően tárgyalva:

a., Irányváltható kéthengeres gőzgép, többféle beépítési móddal, többféle irányváltási lehetőséggel kitárgyalva. Kb 100-130 cm-es hajóhoz

b., A gőzgéphez illeszkedő bruttó 1 literes nettó 0,7 literes, üzem közben tölthető kazán. Gáz vagy spiriusz turbó égőhöz.

c., A fentiek hordozására alkalmas hajó

Már csak egy megjegyzés, de azt hiszem ez nem meglepetés, nem igérem, hogy gyorsan lezavarom az építést

folyt köv.

Üdv, Géza

( Kö-szönjük elöre is, Tamásbá)

szevasz
csak üdvözölni tudom a vállalkozásodat kíváncsian várom a folytatást
máris nyitok neki a gépemen egy új jegyzet címet mert le akarom menteni
és kinyomtatni természetesen szigorúan csak 1 példányban
így könnyebb később böngészgetni vagy munka közben belekukkantani

Sziasztok!

A nyitáskor leírtak alapján, most:

a., Irányváltható kéthengeres gőzgép, többféle beépítési móddal, többféle irányváltási lehetőséggel kitárgyalva. Kb 100-130 cm-es hajóhoz

kellene, hogy következzen.

Elnézést kérek azoktól, akik most rajzot, de legalább egy kézi vázlatot vártak.

Higgyétek el, a leírásnak ez a legnehezebb része - elkezdeni úgy, hogy elkerüljem azok megvezetését, akik olvassák. Kettős a felelősségem, mert nem szabad elbátortalanítani azokat, akik meg tudnák csinálni, csak egy kis önbizalom hiányban szenvednek. De nem szabad "kötelező gyakorlattá" tenni, bagatellizálni azoknak akik még nem annyira gyakorlottak a fémmegmunkálásban.

Ezért kezdjük felelősséggel, nézzünk alternatívákat, tanulmányozzunk már megépült gépeket. Ezek azok amik alapján, műszaki ismereteim segítségével eljutottam a saját tevezésű, és bátran állítom saját "egyszerűsítésű" géphez. Hasonlóan "egyszerűen" kivitelezhető gépet találhatunk más tollából is a neten, de egyik esetében sem kapjuk meg az utalásokat a variálhatóságra, minden rajzot csak "ezt igy kell megépíteni kivitelben" közöl a tulajdonosa.

Elsőként essünk túl a legtriviálisabb kérdésen: miért nem elég nekünk ( tényleg nem elég?) egy jóval egyszerübben elkészíthető oszcillációs gép egy ekkora kb 100cm-es hajóhoz?

A válasz:bőven elég!. Nagyon egyszerűen elkészíthető - gyakorlatilag forgácsolás (eszterga, maró) nélkül - 4 hengeres, egyszeres müködésű oszcillációs gép. Így nemcsak a gépmunka, de a hengerek tömítési megoldása is jelentősen egyszerűsödik. Első következtetés: ha nem akarsz, nem kell tolattyús gépet építened!

Mintaként egy többek által megépített gép:


Szintén minta, a saját tervezésű V változatának skicce egy ilyen gépnek:


Röviden összefoglalva mit nyerünk ezen konstrukcióval:

- az egyszeres működés miatt egyszerűbb gőzhozzávezetés
- az egyszeres működés miatt a dugattyúszár tömitésének elmaradása
- a gépváz forgácsolás nélkül, lemezből, fűrésszel, reszelővel készíthető
- a hengerek csőanyagból (10mm), lapos négyzetanyagra forrasztásal kialakíthatóak
- a dugattyúk egy anyagból, rúd (8mm) kialakíthatóak
- egyszerű forgattyústengely kialakítás

Aki ezek után úgy dönt, hogy érdekli a kéthengeres, tolattyús gép az olvasson tovább!

folyt. köv.

Üdv, Géza

Sziasztok!

Mint az előző részben megállapítottuk, teljesen felelegesen állunk neki ennyit görcsölni, egyszerűbb módszerekkel is tudnánk "GŐZGÉPET" építeni. És itt álljunk meg ismét egy szóra. Ahogy egy hegymászónak is nehéz lenne elmagyarázni, hogy röpke 15 perc sétával ki tudná kerülni azt a nyomorult sziklát, úgy ebben az esetben is hiába a beszéd. És ez a legfontosabb, hogy saját elhatározásból, műszaki kényszer nélkül döntesz úgy, hogy egy adott bonyolultságú szerkezetet elkészítesz. Bár meg lehetne oldani a feladatot egyszerűbben is, te úgy döntesz: a bonyolultabbat építed. Jó neked, te határozod meg mennyire legyen bonyolult! Rossz neked, mert saját magaddal kell elszámolnod, ha túlvállaltad magad, vagy ha alá mentél a képességeidnek!

Remélem az általam leírtak segítenek abban, hogy megépíthesd a személyre szabott gépedet.

Elég a lelki problémék tárgyalásából, kezdjük el a műszaki problémák tárgyalását. Az gondolom mindenkinek nyilvánvaló, hogy az "üdvözitő" műszaki megoldás megtalálása nem egy egyenes folyamat. Nem úgy van, hogy ránézek, megértem, oké, jöhet kicsit bonyolultabb, ránézek, megértem... Sajnos (vagy szerencsére) meg kell értenem a bonyolultabbat, ahhoz, hogy rájöjjek ennek kivitelezése számomra problémát okozhat. Ekkor visszalépek egy olyan szintre, ami már elképzelhető hogy kivitelezhető számomra. Ebben meglátom, mi is az, amit kicsit bonyolultabban (precízebben, műszakilag tökéletesebben) tudnám kivitelezni. Tanulmányozom, rájövök, hogy ezen változtatással, kapcsolódó részek esetében is tudnék továbblépni, továbblépek, rájövök jobb lenne a konstrukció egyik eleménél ismét visszafogni... És ez így megy míg nem áll össze egységes egésszé. Annak idején (talán ma is) úgy mondták, hogy "egyenszilárdságú" lesz...

Szerintem egy modell gőzgép megépítését, meg kell előznie annak, hogy áttekintsük és megértsük az élethű (azaz nem modelméretű) gépek müködését. Egyébként ez így volt az első modell gőzgép építő esetében, neki még nem volt modell gőzgép rajza Vagy talán előbb építettek modell gőzgépet, mint az 1:1 arányút

Nem mennék bele a müködésbe a halmazállapotváltozástól, hanem csak a konkrét mechanikai megoldásokat taglalnám:



A C jelü cilinderben (cylinder) helyezkedik el a P jelü dugattyú (piston). A le-fel mozgást a PR jelü (piston rod) dugattyúrúd "vezeti ki" a hengerből. A dugattyú alá és főlé a gőzt a S (steam) jelű gőzcsatorna vezeti. A gőzcsatorna bevezető nyílásai kellően közel esnek egymáshoz, hogy csekély elmozdulással is zárhatóak-nyithatóak legyenek. Közöttük helyezkedik el az E jelü (fáradt)gőz elvezető (exhaust) nyílás. A gőz uját az SV jelű gőzszelep (steam valve) vezérli. Mindezeket a külvilágtól elzárva egy kamrába foglalva helyezik el. A kamrába a gőzt az SP jelű (steam port) nyíláson vezetik be.

A kép egy 1913-ban készült gép rajza. Müködését nem írnám le, hiszen animáció áll a rendelkezésünkre, hogy azt könnyen megértsük:



folyt. köv.

Üdv, Géza

Sziasztok!

Mivel élethű hajómodelleket készítünk, ezért igen nagy gondot fordítunk arra, hogy egy horgony, egy bak, egy fedélzeti szellőző a lehető legjobban megfeleljen az adott kor, az adott hajótípus által megkívántnak. Így van ez a fegyverzet, világítás, lépcsők, kormány és propeller megoldás tekintetében is. Ha igényesek akarunk lenni, akkor szembekerülünk azzal a nehezen teljesíthető feladattal, hogy a LÁTSZÓ gőzgép is legyen a lehető leginkább az eredetihez hasonló! Nyilván elkerülhető ez, ha a gép zárt térbe, burkolat alá kerül, de mint műszaki műalkotás, az lenne a szép ha közszemlére téve csodálná meg mindenki a gépünket. (Nem beszélve a műszakilag is megindokolható - gázüzem, hő, stb. - szabad szerelési igényről)

És itt rögtön ambivalens érzések jönnek! Egyszerű gépet kéne építeni, még nem tudom, hogyan, de már bonyolítsam el? Jogos a felvetés. Itt egyensúlyoznunk kell majd két dolog között. Az egyik véglet az élethű, de nem műkődő modell kivitel - hiszen akkor azért lesz egyszerű mert nem kell illesztésekkel, rögzítésekkel, anyagok választásával foglalkozni, egyszerűen a minél precízebb alkatrészeket összeragasszuk és mehet vitrinbe! De mi nem ezt a célt tűztük magunk elé! Szeretnénk egyszerű, de élethű, mégis működő gépet.

És itt jön a már emlitett soklépéses tervezés első lépése, ahol megnézzük a "maximalista" verzió ismérveit. Nem baj ha csak azért, hogy alaposan megismerve ott rögtön el is vessük. Késöbb elő fog az kerülni a tudatalatiból, mint inspiráló tényező.

Mint már mondtam az első modellező is létező gőzgépekból indult ki, nézzük meg, mik azok az ismérvek, jellegzetes kialakítások, amiket ha jól utánzunk jelentősen emeljük a modell kialakításának élethűségét. Ezek egy része elhagyható, egy része (a ki méretre tekinttel) elnagyolható. Kb. "fontossági sorrendben" számozva.



1 - cilinderfedélen lévő fészek a dugattyú rögzítő anyának
2 - tolattyúrúd felső megvezető véglezáró kupak
3 - tolattyúház/szelepház fedél
4 - tolattyúród alsó tömítés (becsavarós)
5 - dugattyú rúd alsó tömítés (csavarokkal rögzített)
6 - henger felső perem a tolattyúházzal ellentétes oldalon

végezetül kerek bejelőléssel

E - gőzelvezetés a henger "nyakrészén"
SP - gőzbevezetés a tolattyúházon

folyt. köv.

Üdv, Géza

Sziasztok!

Most hogy kitárgyaltuk a "valódi" tolattyús gőzgép kinézetét, úgy illene hogy kezdjem el tárgyalni a modell kivitelét. Egy francia úriember, név szerint Lean Louc Soumard elkövette a szerintem legélethűbb modell gépet, sőt nem volt rest lerajzolni nekünk. Azonban ez a gép annyira speciális felszerszámozást - többek között öntőműhelyt - igényel, hogy sokunk számára csak a gőzgépépítés non plus ultrája lesz, amit el nem érhetünk egykönnyen. Ha a bevezetőben leírtak szerint lépcsőzetes közelítéssel (iterációval, approximációval) haladunk a számunkra optimális gépkialakítás felé, akkor most nem egy bonyolult, hanem egy végletekig leegyszerűsített modellnek kellene következnie. Persze nem árt, ha működő, és sok példányban elkészítették, és müködtetni gyerekjáték . Akkor nézzünk szét a gyerekjátékok piacán, és vegyük a Wilesco általam igen kedvelt modelljét:



Foglajuk össze: kéthengeres, tolattyús, irányváltható - vagyis megfelel a kritériumainknak.

Ami furcsa lehet, sehol tengelyfelöli tömítés, a dugattyúk csak alakjukkal zárnak, sehol a tolattyúházon fedél...

Igen, a konstrukció egy része valóban végletes leegyszerűsítés, egy része azonban valóban figyelemreméltő. A vezérlés körtolattyús rendszerű, így a tolattyú megvezetés, szelepillesztés az alakból adódóan jelentősen egyszerűsödik.

Hogyan is müködik ez?

A kép elemeinek megnevezése

Cylinder - henger
Piston - dugattyú
Push rod - tolórúd
Push rod housing - tolórúd ház, szelepház




A gőz a dugattyú bal oldalára kerül, miközben tolja a dugattyút jobbra (kék vonal). Ugyanakkor a gőzt az előző munkaütemből, a másik kivezetés felé irányítják az oldalszelepen, kikerül a szabadba, munkáját elvégezte (zöld vonal).



Mielőtt a dugattyú eléri az útja végét a jobboldalon, az oldalszelep elvágja a gőzt útját. Ez az a pont, ahol a hajtókar a holtpont - "dead-centre" - állásba kerül, a lendkerék segítségével továbblendül.



Az oldalszelep tovább mozog jobb felé, és kinyitja a bevezető nyílást, hogy a gőz a dugattyú jobb oldalára kerülhessen. Közben a dugattyú bal oldaláról a gőz a szabadba távozik. És a ciklus így ismétlődik.

A képeken jól látszik a technikai megoldás lényege a henger 2x2 gőzbevezető nyílása, a tolórúd (oldalszelep) szegmentálása, és a szelepház oldalt lévő egyik gőz be-ki vezető nyílása valamint a kétfelé ágazó másik gőz be-ki vezető nyílása.

Bár a rajzon az adott nyílás mindig vagy bevezető vagy kivezető, egy irányváltó segítségével ez felcserélhető, és így a gép forgásirányt tud váltani. Ezért írtam következetesen be-ki vezető nyílásról.

Folyt. köv.

Üdv, Géza

Sziasztok!

Ha "meghámozunk" egy ilyen Wilesco gépet, még jobban látszik, mennyire leegyszerűsített a konstrukció:



Mit is tanulhatunk ebből? Azt, hogy egy darab csőből, meg a ráforrasztott négyzetes hasábból, kis munkával készíthetünk működő gőzgépet. Értelemszerűen ne várjunk túl jó működést tőle, mert ebben a kialakításban jelentős tömítetlenségek vannak a rendszerben. Mindenesetre tanulságos minimalista verzió.

Ami már fontosabb és ez a Nr 1. folyomány az oszcillációs gépeknél megismert irányváltó szerkezetek itt is használhatóak

Még jobban szétszedve a gépet, úgy tűnik ennél egyszerübb tolattyú nem igazán található ki, akármelyik Wilesco gépét nézzük. Ugyanis kétféle kialakítás szolgálja ezen gépek müködését.




És ez így nem igaz! Van ugyanis egyszerűbb kialakítás, aminek esetében még ráadásul nincs is szükség a gőz el-és bevezető nyílások duplázására.



Az ezen elv mentén készült tolattyúk tünnek a legmegfelelőbbnek az egyszerűsítés útját követve. A egyszerű "súlyzó" forma feleslegessé teszi a tolattyú tengelyénél fogva történő megvezetését.

Ez a Nr 2. folyomány könnyen készíthető, mechanikailag saját magát megvezető alkatrész, ha lehet ilyet használnék a gépemben

A folytatásban ismét bonyolítsuk a dolgunkat.

folyt. köv.

Üdv, Géza

Sziasztok!

Akkor ismét a bonyolultabb - és talán autentikusabb, archaikusabb - gépek felé egy lépés. Lean Louc Soumard, mint már írtam nekilátott egy ilyen gépnek:





A képen látható gép tökéletesen megfelel az élethűség, az autentikus, eredetinek szinte mindenben - csak lekicsinyitve - megfelelő kivitelnek. A gép az egyik "industrial standard" irányváltással, a Stephenson féle vezérléssel rendelkezik. Ez kivitelét tekintve kellően bonyolult, oldalanként két excentert igényel, az általában szokásos egy helyett. Tekintettel arra, hogy JLS Úr kellően ledokumentálta a gépét, ezt tekintem a "csúcsnak", nem pedig a Stuart cég által gyártott D10. Tudni illik, hogy szinte ezzel megegyező gépet a Stuart cég is gyárt - borsos áron - casting, machined kit, asembled kit - különböző formákban. Egy, már részlegesen megmunkált Stuart D10 kit elemeinek képe:



És egy - irányváltó nélkül összerakott gép:



A következőkben, néhány részletrajz és azok elemzése a kihívást kedvelőknek.

folyt. köv.

Üdv, Géza

Sziasztok!

Mint láttuk, egy ilyen kinézetű gép öntvények felhasználásával készítendő

Vagy mégsem

A lényeg mindig az, hogy műszaki szemmel nézzük a dolgokat, és próbáljunk a formák mögé látni. Próbáljuk elképzelni a funkciót, amit az alkatrésznek szolgálnia kell. Gondoljuk végig ennek fényében egy bonyolultabb darab, hogy is bontható esetleg alkotórészekre, amelyek már "sima" félgyártmányokból - rúd, cső, lap - elkészíthetőek forgácsoló alapműveletekkel.

Nézzük sorban, elsőként a hengert:



Ennek ebből kellene készülnie:



De mi meg tudjuk csinálni egy hengeres darab, két alátétforma gyűrű és egy téglatest egymáshoz forrasztásával. Ahol lehet illesztőfelületet alakitottam ki, az egymásba sajtoláshoz, amely így növelli a kötések szilárdságát.



Másodikként a tolattyúház következik:



Mi meg tudjuk csinálni egy kimart négyzetes alak és besajtolt ill. rácsavarozott forgácsolt elemekkel:



Végezetül a hengerek tartólába ami egyben a keresztfej egyenesbe vezetője is:



Mi meg tudjuk csinálni egy cső, egy alátétforma gyűrű és lemezek egymáshoz forrasztásával:




Remélem tanulságos kitérő volt, a folytatásban imét rákanyarodunk a ténylegesen megépítendő géphez egyre közelebb vezető útra!

folyt. köv.

Üdv, Géza

Sziasztok!

Azt megállapítottuk, hogy lehetséges elemi - felgyártmányból forgácsolással előállítható - részekre bontani ezen bonyolult kinézetű gépeket. Az is megállapítható, hogy így igen sok műveletet kell elvégezni a kellő végeredményhez. Lépjünk tovább a konstrukciók vizsgálatában, hogyan lehet egyszerűbben, közel hasonló "élvezeti értékű" gépet készíteni.



A rajzon két figyelemreméltó dolog van, ami elősegíti a munkánkat. Az egyik, hogy a hengerek négyzetes anyagból készülnek, csak az egyik oldaluk hengeresre van kialakítva (körasztalon marva). A másik, hogy a megvezető és tartó funkció szét van választva, a hengereket egyszerű hengeres vagy hatszögletű rudak tartják.

Nr 3. folyomány:a hengereket ilyen rudakkal kialakitott tartón szeretném kivitelezni. Értelemszerűen ez csak álló gépre vonatkozik, hiszen fekvő gépek esetében ez egész más kialakítással bír!

És természetesen mindez még egyszerűbb, ha alkalmazzuk egyik előző folyományunkat, és a vezérléshez körtolattyút használunk.



Kombináljuk az eddigieket, körtolattyú és port exchange vezérlés- tovább egyszerűsödünk:



Két megjegyzés:

- a gép "fekvő" jellegű tartóval van kialakítva
- a tolattyúház utólagosan van forrasztva a hengerekre

Innen már csak egy lépés, hogy a saját gépünk tervezéséhez szükséges ismeretek teljes birtokában legyünk. Elmondhatjuk, áttekintettünk sok különböző megoldást, és ennek birtokában nekilátunk a sajátunk kialakításának. Ezt csináljuk úgy, hogy a lehető legegyszerübbre tervezzük, de hagyjuk meg benne a műszaki lehetőséget az eddig ismertetett "bonyolítási megoldások" utólagos beépítésére.

folyt. köv.

Üdv,Géza

Sziasztok!

Utolsó alkalom, hogy csak nézegetjük a gépeket. A következő fejezetben már keményen belevágunk a munkába.

Az eddigiekben sokféle gépet megnéztünk. Ha megszámoljuk 2 hengert, 2 tolattyúházat, tartólemezt kell a megmunkálás után több-kevesebb pontossággal egymáshoz illeszteni és rögzíteni. Olyat már láttunk, hogy egy-egy hengert és a tolattyúházat egy darabból alakították ki. Az "utolsó ötlet" az, hogy mi lenna ha mindezeket egy darabból alakítanánk ki? Milyen konstrukció adna eredményt? Lehetséges, többen megcsinálták már. Franciaországból két - egy álló és egy fekvő - Anton gép:





Ezek egyben jó példák arra is, hogy lehet az irányváltó mechanizmust közvetlenül a gépre applikálni

Egy elegáns megoldás, vízpumpával, és egyedi irányváltó mechanizmussal:



Természetesen ne feledkezzünk meg hazánkban élő gőzgépépítőinkről sem! A "Pintér Művek" gépe:



Végül, de nem utolsósorban Blaskó János modellezőtársunk menedzselésben:

http://www.modellezes-nap-szel-energia. ... 0-055_.jpg

Mi is fog következni ezután? Mindössze annyi, hogy az eddigieket tanulmányozva készítek egy kivonatolt leírást, aminek eredménye egy müködő gőzgép lesz. Az eddig látott gépek működnek, csak arról nincs információnk, hogy hogyan készültek, építés közben milyen lépéseket csinált készítője, milyen türésekkel játszott,stb...

Remélem sikerül "méltónak" lenni az elődökhöz a továbbiakban is.

folyt. köv.

Üdv, Géza

Sziasztok!

Végignézve az eddigi gépeket, ha kézbekapnánk a tervrajzát, vagy szétkaphatnánk és lemérhetnénk valamelyiket sokan közülünk el tudnánk egyet készíteni. Azonban sokkal hasznosabbnak érzem ha a tervezés menetét sajátitjuk el, mert akkor tetszésünk szerint tudunk gépet alkotni. Elgondolkodva ezen, jó ötletnek látszik a "géptervezés" empirikus megvilágítása, hátha kezdők, akik nem mernek belevágni a rajzok bonyolult méretezési és tűrési előírásainak megvalósításába, kedvet kapnak a gépfaragáshoz. Elsőnek tisztázzuk mitől empírikus? Azért mert a tervezés folyamán abból a tényből indulunk ki, ha valaki a világban már csinált adott méretű és formájú gépet, akkor azt nem számoljuk újra, nem állítunk fel képleteket, hogy tényleg ennyire jön-e ki, hanem átvesszük, beépítjük a gépünkbe.

Mint láttátok, számtalan bonyolult alakú alkatrészekből álló (igen dekoratív) gépterv került eddig a szemem elé. Igazából ezekből csak a fő méreteket olvastam le (henger furat, magasság, stb.) és igyekeztem leegyszerűsített formát alkalmazni az egyes funkcionális helyeken.

Nézzük, az előzetes elképzelés alapján történő anyagválasztást, majd rátervezést. Hogyan lehet a legkevesebb féle anyagból operálni? A tervezett gép legalább 12mm x 14mm löketű legyen. Alternativa a 14mmx14 löket, ez közeliti az angolszáz 1/2" gépeket. Ezek alapján a hengerfej 25x30 vagy 30x30 anyagból lehet. Miért is? 14 mm löketnél hornyolt, egyéb tömítés nélküli dugattyúval számolva ( 10mm) + 2 x 2mm az alsó-felső gőzátömlés esetén kell a 30mm-es magasság. A gőzátömlő hornyok korrekt takarása miatt, és a csavarok furata melleti "hús" miatt, a fedelek legalább 5mm-es peremmel kell hogy rendelkezzenek, ez esetben 12 + 10 adja ki a 25mm-es szélességet. Még jól is mutat a fedél mellet az az 1-2 mm! Amennyiben 14mm-es furattal építjük a gépet, akkor kell a 30mm. Én célszerűségi szempontból - értsd ha le kell munkálnom belőle akkor is elég lesz a megmaradó anyag - 30x30 sárgaréz mellet döntöttem. Első lépés irány a Bronzker BT, ahonnét kb 15cm-es darabbal tértem vissza. A kiinduló méret megállapításhoz az alábbi skiccel kezdtem, ez egyben segít a főtengelysonkák anyagának kiválasztásávban is. A 14mm-es lökethez a középponthoz képes 7 mm-el eltolt középpontú 4mm-es csap kell, így egy 22mm rúdanyagból szelt körszelet estében marad 2mm-es anyagvastagság.

A tervezés lépései: felrajzoljuk az oldalmetszetet, a felülnézetet, majd ebből szerkeszthetjük a főtengely és a csapágyazás főbb méreteit. Ha nem megfelelő anyagvastagságok jönnek ki, akkor újraszerkesztjük a hengerfej nézeteit, módosítva a furattávolságokat, míg össze nem áll a gép.

Ennyi nagy vonalakban.

A konkrét - valóban megvalósított méretekről - a következő részben teszek fel rajzot.



Üdv, Géza

Sziasztok!

Ott hagytam abba, hogy Bronzker BT. és 30x30-as anyag. Természetesen 22mm-es átmérőjű rúd is. Majd egy kis gyors fejszámolás és egy arasznyi 25mm-es átmérőjü rúd is. Irány haza. Gondolkodás a skicc alapján, és következik a modellezés - szerintem - egyik legjobb része! Egy másik modellező meglátogatása. Részben egy kis eszmecsere végett, részben mert nagyobb esztergagépe van, négypofás tokmánnyal. Természetesen egy kb 70mm hosszú, 30x30-es anyag befogható az AT-125-be is, de akkor hol marad egy kis csevegés a modellezés - és a világ - dolgairól? Tehát Otako barátomnál kétfelé vágtuk a 30x30-es anyagot, és lemunkáltuk a két homloklapot. Mivel a kisebbik darab pont 76 mm hosszú lett, ennyire tettük a másikat is. Végeredmény, két 76mm hosszú, két végén sikba munkált 30x30mm-es réz anyag. Na "erre" kell a gözgépet rászerkeszteni.

Mivel a skiccen már látható, hogy a forgattyústengely a kb 70mm-es mérettartományban hogy szerkeszthető ki problémamentesen, most csak a hengerfejjel foglalkoztam. Nagyon megkönnyiti a munkánkat egy talpas rajztű:



Elsőnek "megfelezzük" az anyagot hosszában, hogy a furatoknak középvonala legyen. Erre nagyon alkalmas a rajztű, mert "levéve" a két homloklapon lévő esztergált középpontot, csak végig kell húzni az oldalakon. Igazából ezek segédvonalak, mert mint látjuk a megmunkálás közben, a munkadarab rögzítésénél úgyis "újra hangoljuk" ezeket a méreteket.

Egy vázlat a szerkesztés lépéseiről, rövid magyarázattal:



a., lépés

Mivel 30x30-as az anyag és élve a gyanúperrel 25mm-es rúdunk is van, ezért tervezzük 14mm-es furatra a gépet. Mivel a gép szerkezete olyan, mintha két egyedi gépet kötnénk össze a forgattyústengelyen egy rúddal -azaz szimmetrikus a középvonalára - megtehetjük, hogy a méretláncolatot a két végétől építjük fel, nem pedig egyik oldali bázistól. A megmunkált 25mm-es rúdből kb 24mm-es fedelek lesznek, a két furat középpontja között tehát ennél egy picivel többet hagyjunk. Kicsit kerekitgetve az jön ki, hogy a két szélétől 25mm-re lesz a hengerfurat középpontja. Berajzoljuk a 14mm-es furatokat.

b., lépés

felrajzolva a fedeleket, ellenörizzük "vajon jól néz ki"?

c., lépés

Ez a lépés is egy tudatos tervezési lépés. Szerettem volna ha a gép minél jobban hasonlítana a "D" szelepes gépekhez. Ezért a tolattyú furat középpontját a hengerfej szélétől 6mm-re jelöltem be. Kirajzoltam a 6mm-es tolattyú furatokat. Ezt követően a 22mm-es rúdból esztergált, és 12mm-es szélességre lemart fedeleket rajzoltam fel.

d., lépés

A fedelek alá berajzoltam a gőzátömlő nyílásokat, ellenőrizendő a takarások, csavarozási helyek megfelelősége.

A c., és a d., lépés valójában felcserélhető, aki még nem biztos a dolgában előbb tervezi a gőzátömlőket és utána fedi le őket, de végeredmény ugyanaz.

A 2,2 mm-es gőzátömlők a hengerfurat és a tolyttyú között 30fokos szöget zárnak be. A tolattyú két végét átkötő furatok azért kerültek messzebb a tolattyútól mert oldalról egy csatlakozó 3mm-es gőzbevezető furat éri el.

A rajzon ábrázolt konstrukció vagy mechanikus irányváltáshoz, vagy az egyik vég felöl elhelyezett gőzirányváltóhoz lett kialakítva.

Csak ötletként jelzem, hogy egy kis marással "pofásíthatjuk a konstrukciót", hogy még jobban gőzgépnek nézzen ki. Munkáljuk le a sraffozott helyeken:



A továbbiakban az egyértelmű ábrázoláshoz szükséges egy metszetrajz is, ezt a következő részben.

folyt. köv.

Üdv, Géza

Sziasztok!

Az igért metszet(ek). Remélem ez teljesen világossá teszi a kialakítás mikéntjét. A rajzon nem jelölt méretek:

- gözátvezető furatok 2,2mm-es átmérő
- gőzbevezető furatok 3mm-es átmérő
- mart átvezető fészkek szélessége 3mm (3mm-es maróval)



folyt. köv.:

Üdv, Géza

Sziasztok!

Mielőtt nekiugranánk a hengerfejet megmunkálni, van még egy "fődarab" amit célszerű "véglegesre" tervezni. Ez pedig a forgattyústengely. Részben mert ennek el kell férnie a gépben, mind hosszában, mind keresztben, ideszámitva a tartólábak által adott behatárolást. Azért tettem a véglegest idézőjelbe, mert még elég a főbb méreteket véglegesíteni, az alakon, rögzítési módokon még lehet finomítani. Szakadjunk el a bigott műszaki kritériumoktól, és vegyük "játékosra" a tervezés menetét. Tehetjük ezt azért is mert egy nagy gőzgéptervező véleménye volt a vitákban annak idején hogy milyen alakú, és anyagú, és kialakítású és rögzítésű , stb. az egyedül üdvözítő megoldás. Röviden azt mondta: Religion Wars - Vallásháború

Tehát legyen fő szempont a minél kevesebb féle anyag használata. Legyen további szempont, hogy lehetőleg oszlopos fúrógép elég legyen sok alkatrész megmunkáláshoz. Lássuk az alábbi rajzvázlatot, milyen lépésekben építhetjük fel a forgattyústengelyt, hogyan nyeri el végleges alakját. Annyit előrebocsátok, hogy a legegyszerűbb "épített" vagyis nem egy darabból esztergált tengelyt taglalom. Elsőkent felrajzolom a hengerfejet a furataival ill. középvonalakkal, majd segédvonalként levetítem ezeket a rajz aljáig.



a., lépés

Nagyon sok minden itt dől el. Kezdjünk gondolkodni. Már 5mm-es "ezüstacél" pálcát beszereztem a gép tartólábainak, akkor ezt kéne tengelynek is használni. Ha később mégis esztergálok egy főtegelyt akkor az 5mm-es tengelyrészek ott is jól kialakíthatóak. A hatókarok alsó csapágya legyen lapos rézanyagból kivágva, és a tengely pedig 3-4mm-es ezüstacél. Akkor kis téglatest alakú rézdarabok lesznek az alsó csapágyak. Méretet szándékosan nem írok, mert nem mindegy, hogy szétszerelhetőre vagy "felhúzhatóra" készítjük el. Ha csak épített tengelyben gondolkodunk, akkor lehet felhúzható. Ha esztergált vagy forrasztott tengelyben akkor szétszerelhető csapágy kell. Szerencsére van 6mm vastag sárgarész húzott anyagom, így egyszerű a döntés.

b., lépés

Itt szerencsére elég nagy a tervezési szabadságom. Nyugodtan használhatom a meglevő 6mm-es húzott anyagot a főtengely sonkákhoz. 4 db kis téglatest 2 - 2 furattal, egymástól párban 90fokban eltolva rögzítve. A rögzítés számtalan sokféle lehet, pl. hernyócsavar, csap (stift)...

c., lépés

Először számoljunk. A hengerfej 76mm, a dugattyúfuratok középvonala 25mm-re a végektől, tehát közöttük 26mm a távolság. Egy fél hajtókarcsapágy 3mm, egy sonka 6mm, vagyis 13+3+6 = 22mm. Ha ehhez próbaképpen hozzáadunk 3mm-t, akkor 25mm jön ki. Ezek szerint a 6mm-es anyagból készült csapágytartók középvonala egymástól pont 50mm-re kerül
Itt akkor azt is megállapíthajuk, hogy a tartólábak ide helyezhetőek, egymástól 50mm-re. Itt ugyanis nincs forgó alkatrész, a fixen lecsavarozott csapágytartó két oldalára kerülnek. Értelemszerűen a csapágytartó méretét sem adom most meg, hiszen nem mindegy pl. hogy siklócsapággyal vagy golyóscsapággyal oldom-e meg a csapágyazást

Természetesen az itt megadott anyagoktól és formáktól el lehet térni, lehet hogy én is eltérek majd? Mindenesetre a végleges részletrajzokat közlöm ha odaérünk.

folyt. köv.

Üdv, Géza