Üdv. Mindenkinek!
Ezt már nagyon tudom szeretni, amikor vita, eltérő nézetek vannak egy-
egy alkatelem műszaki kialakítását illetően.
először is a futómű:
Szerintem két futóműfajta létezik. az egyik a funkcionális, a másik a
dekorációs célú. Egy CO2 motoros makettmodellen dekorációs célt
szolgálnak a futók, hiszen a gép kézből indul és a leérkezést követően
sem nagyon gurulgat sehova. Általában beesik, beül a fűbe. Így lehet
olyan trükköket alkalmazni amit Levi említett. Nem számít ha kiesős,
kifordulós, leválós a futómű, hiszen az fontosabb szempont, hogy a törzs
ne sérüljön, mint az, hogy jól guruljon.
A másik csoport a keményebb diófa, ez pedig a funkcionális futóművek
este. Itt bizony fel- és leszálláskor keményen részt vesz a "munkában" a
futómű. Végül is két alapvető szempont van.
1.) Segítse a felszállást. Ez azt jelenti, hogy könnyen fussanak a kerekek
de ami fontosabb ne legyen elakadásra hajlamos a futószár. A keresztben
alacsonyan átvezetett tengely pl. kifejezetetten káros mert felakad a
fűben, gazban és orravágódik a modell tőle. A másik fele a dolognak az
egyenesen futás biztosítása, ezt megfelelő kerékdőléssel és jól
megválasztott geometriával lehet elérni.
2.) Kibírja a leszállást. Ez tisztán szilárdságtani kérdés. A leszálláskor
keletkező erőhatások igen nagyok (még kifejezetten kicsi gépeknél is).
A valódi repülésben a törzset a leszálláshoz méretezik, így fordulhat elő,
hogy a levegőben keletkező erőhatásokhoz képest a törzsszerkezet
20-30 szorosan is túl van méretezve. És ezért van az, hogy teljes
terheléssel egy utasszállító sem tud leszállni, mert darabokra törne.
Tehát a leszállásnál a legfontosabb követelmény a szilárdság. Persze itt
is figyelmezni kell a könnyű futásra, és elakadásmentességre, mert
az átvágódás veszélye itt is fennál, bár nem annyira mint felszálláskor.
Ezek alapján az én álláspontom a funkciónális futóműveket illetően :
Legyen szilárd, és rugalmas. A keletkező erőhatásokat vagy az acél, alu
futószár-szerkezet megfelelő geometriájában lévő rugalmasság, vagy
egyéb segédberendezés (pl gumikötél bandázs, rugóstag stb...) nyeli
el, osztja szét. A futókerekek legyenek nagyok, hogy rossz talajon, fűben
is könnyen mozogjon a gép. A kerekek vastag szivacs "gumikkal"
ellátottak, tovább növelve a rendszerben lévő rugalmas, energiaelnyelő
elemek számát. Az egész szerkezet legyen alaktartó, és szilárd. Azért
nem jó a Tv kolléga által felvetett elhajló futószár, mert egyfelől
megváltozik a futógeometria, és kézzel visszahajtogatva az már soha
nem lesz olyan mint kéne lennie. Így a futómű elhúz, a gép nem
egyenesen fut kiguruláskor, gyorsításkor. Ráadásul az elhajló futóval
könnyen leérhet a légcsavar a talajhoz, és akkor nagy baj van.
Végül, de nem utolsó sorban a futómű legyen szilárdan rögzítve a
törzshöz. Ez a modellek egyik legnagyobb rákfenéje. Olyan hevenyészett
futórögzítéseket látni, hogy az már fáj (legalább is nekem  ).
Én az évek alatt arra jutottam, hogy minden gépbe kell lennie egy
"terhelési doboz"-nak (nem egy fantáziadús elnevezés, de jobb nem
jutott még eszembe) Ez a "doboz" (ami átalában rácsszerkezet) köti
össze a motortartót, a szárnybekötést és a futóművet. Ezek a leginkább
erőhatásoknak kitett elemek. Ez afféle plusz csontváz a törzsön belül
és a nagy terhelésekhez van méretezve. Így leszálláskor az
erőhatásokat nem a tözs általánosságban veszi fel, hanem ez a terhelési
doboz.
"röviden" ez a világnézetem a futóművekről.
üdv.:SRY
|
).
