Üdv. Mindenkinek!
Itt most egy kis kitérő következik.
Most következnének a MOTOR-MANÓ beállítását leíró sorok. Csakhogy ezekhez szemléltetésként kellene némi video meg képanyag, amit a jelenlegi "csodálatos" időjárás miatt nem tudok megcsinálni, mert vagy köd van, vagy esik, vagy ebben a sorrendben követik egymást az időjárási események szüntelenül.
De végül a kényszerű várakozásnak is meglett a maga haszna !!! Nagy dilemmában voltam, hogy a klasszikus beállítást mutassam-e be, amikor lehúzatás, és oldalrahúzatás van beállítva a motoron és ezzel kompenzáljuk a légcsavar okozta precessziót. Ekkor a modell a szakirodalomban agyon sulykolt konzervatív beállítással repül, az az a kormányfelületek "0"-án a vezérsíkok pedig derékszögben vannak egymással, a szárny párhuzamos a vízszintes vezérsíkkal. Ezt mindenki ismeri, akármelyik modellező könyvet kinyitjuk ez van benne beállítás-ként.
VAGY! Térjünk el a hagyományoktól és a bevett szokásoktól és egy teljesen más módszert alkalmazzunk?!?! A más módszert a zárttéri modelleken lehet a leginkább megfigyelni , bár a "valódi" repülés terén is alkalmazzák többé, kevésbé!
Ránézünk erre a repülőmodellre "klasszikus beállítás" szemüvegen át és elmondhatjuk, hogy ritka csámpás egy darab, nem volt túl nagy barátságban a derékszöggel az építője 
Most vegyük le a "klasszikus beállítás" szemüvegünket és vizsgáljuk meg alaposabban ezt az F1D kategóriás zárttéri modellt. A modell továbbra is csámpás geometriailag, de ennek jó oka van !!!
A nagyon lassan repülő, kis tömegő repülőgépeknek nincs igazán lendületük, hiszen se tömegük, se sebességük nincs ehhez, viszont a légellenállásuk elég nagy. Így egyszerűsített megközelítésben elmondható, hogy ezek addig repülnek, amíg a légcsavar forog !! A repülésben a siklási szakasz elenyésző.
Viszont ez esetben aerodinamikai módon is kompenzálható a légcsavar precessziója!! Nem fenyeget az a veszély, hogy a légcsavar leállásakor az aerodinamikai kompenzáció túlkormányozza a gépet, és az "lefordul" az égből, zuhanásba megy át, ami töréssel végződik.
Na de melyik a jobb megoldás a MOTOR MANÓ esetében? Állítsunk motorlehúzatást, és oldalra húzatást, mint minden más ilyen jellegű modellnél, vagy esetleg az aerodinamikai kompenzáció jobb eredményt ad?
Alőszedtem egy régi, kopottas szárnyat rátettem a gépre, úgy sacc/Kb. alapon belőttem az aerodinamikai elcsavarásokat, ráhúztam 60 fordulatot a motorra. Ez éppen csak arra elég, hogy kifeszüljön a guminyaláb, hiszen a gép gumimotorja 300-400 fordulatra lett tervezve.
Kimentem az udvarra a műhely elé, nem baj, hogy sötét van , úgysem megy ez 2-3 méternél tovább ..... gondoltam.
eldobam a gépet ......
Na most az van, hogy nincs meg a MOTOR MANÓ második prototípusa sem. Ez gondolt egyet és egy szép emelkedő balfordulóban felment vagy 6-7 méterre és távozott a fűzfám felett a sötétbe. Valószínűleg ezen, vagy a következő fűzfán van felakadva, de most sötétben, szemerkélő esőben nem találtam meg 
Gyönyörűen stabilan repült, nagyon meggyőző volt ..... ezzek a kérdés el is dőlt a MOTOR MANÓ aerodinamikai kompenzációval lesz beállítva! Nem gondoltam volna, hogy ilyen modelleknél is ennyire jól működik ez a módszer.
Csak mostmár legyen jóidő, hogy meg tudjam csinálni a szükséges fotókat, videókat.
Üdv.: SRY
|
