|
Kedves Sry!
Akkor az egyebek. Fontos a modell szárnyának, és csillapítójának stabil felrögzítése. Ha ez nincs így, akkor a felhúzáskor elmozdulnak, és például megváltozik az állásszsög, ami felhúzhatatlanságot, egy adott magasságban állandó leakadást akár lezuhanást is eredményezhet. Fontos, hogy a csillapító és a szárny is szimmetrikusan legyen felerősítve, és a törzsre merőlegesen. Az aszimmetria egy oldalas húzást, a merőlegesség hiánya -főképp ha a szárnynál van- a tetőpont közelében -amikor egy kicsit jobban kellene meghúzni a modellt - korrigálhatatlan kitörési, kifordulási hajlamot okoz. Fontos a súlypont beállítása. Ha korszerű vékony szárnyszelvényt, és emelő csillapítót használunk, akkor a tapasztalat szerint 55-60 % körüli súlypont az optimális, inkább az alsó érték, vagy annak közelében. Lehetséges olyan hiba, hogy a modell súlypontja nincs jó helyen, de a modell siklását a csillapító állásszögének változtatásával korrigáljuk. Például orrnehéz modellt negatív állásszöggel a csillapítón. A modell siklatási próbán szépen repül, de lehet, hogy az eredő állásszöge 0 fok közelében van. MI történik magas startnál? A leoldás után -főképp ha a magasban lévő lévő légmozgás, vagy egy termik lök rajta, a modell lebólint és lezuhan. Ezt elő tudja adni felhúzás közbeni leakadásból is. (Ezt a hibát követtem el egy kapkodva elkészült F1-KE modellel. Motorosan szépen repült -ez esetükben a felhúzás- majd amikor vitorlázni kellett volna száz méterről függőlegesen lezuhanat. Eredmény a honlapomon az ez évi F1-KE OB beszámolójában látható.) Elő fordulhat, hogy a modell kézi siklatásnál hosszan szépen repül. Örül a modellező, hogy jó a súlypont. Jön a magas start és rondán pumpálva repül a modell. Ez a "kiéheztetésnek" nevezett eset. Súly kell az orrba, mert a magasban -mint már említettem- mások a viszonyok. Lehet súlyozás nélkül is jól repíteni a modellt, de jól kell leakasztani. Erről később. Fontos a startkampó helye. Ma már megdőlni látszik a súlyponton átmenő függőlegesre mért 30 fokban az orr felé húzott egyenes, ahol metszi a törzs alját. Az emelő csillapítós, vékony profilos szárny-csillapító párosításnál a tapasztalat szerint: a jól beállított súlyponttól 13-15 mm-re előre legyen a startkampó. Mi van ha ennél előbb van? Nehéz felhúzni már kis szélben is. Szélcsendben, csak olyan páros vállalkozzon, akik legalább 13 másodpercet futnak száz méteren. A modell iránystabilan húzható. Ha hátrébb van a kampó? Könnyű a húzás, de nő a kitörési hajlam. Ha túl hátul van, akkor csak a kitörési hajlam marad. Lényeges, hogy a kampó vízszintes része kellő hosszú legyen, esetleg egy kicsit vissza legyen hajlítva. Ezzel sok kellemetlen leakadás megakadályozható. Ezek a futás sebességének változása, és a felhúzás közbeni szélerő változások számlájára írható zsinór lazulások miatt fordulhatnak elő. A hosszabb vízszintes szárról később csúszik le a karika, és van ideje a modellezőnek a korrigálásra. Elő fordul, hogy minden jónak tűnik, de a modell állandóan egy irányba kitör, irányba visszahúzás után is újra ebbe az irányba kitör. Ez a felületek alig látható pici elcsavarodása, vagy a két szárnyfél alig mérhető súlykülönbsége okozza. Ilyet lakkozásnál ragasztásnál lehet bele vinni a rendszerbe. Egyszerűen orvosolható az oldalkormány egyenes állásának kitörés iránnyal ellentétes alapállásba állításával. Balra kitöréskor a kívánt mértékben jobbra léptetünk, és fordítva. (Két egyforma modell nincs, ahogy az igazi repülőkre is ez igaz. Ott azért alkalmazzák a csak földön állítható trimmlapokat a kormányfelületeken. ) Fontos a leakasztás végrehajtása is. Sokan bele esnek abba a hibába -néha én is- hogy a modellt sikerül felhúzni a fej fölé, és a sikerélmény hatására megáll a polgár, a karika ekkor csak lecsúszik a kampóról. Többnyire nincs stabil repülési helyzetben a modell, leakasztás után bepumpál. Ha rövid az orra, és jó a súlypontja, akkor megnyugszik, ha hosszú, és egyéb bajok is vannak, akkor marad a pumpálás, rossz esetben akár lezuhanás is. Az előző hozzászólásomban említett "húzásból" kell a zsinór megrántásával leoldani. Lényeges a körözés beállítása is. Ha nagyon szűk a kör, akkor leoldás után könnyen dugóhúzóba kerül a modell, és jön a zuhanás. Ha még mindig szűk, akkor termikbe kerülve időzítve is nehezen esik ki, és nem igazán akar lejönni. Az utóbbi években sok időzített modellt láttam elrepülni, vagy legalább is túl hosszút repülni. Az a jó, ha 50-80 m-es körön repül a modell. A csillapító felbillenése működjön biztosan, és ha van lehetőség 45 foknál is billenjen fel jobban. Ez a klímaváltozás velejárója. Az utóbbi években a termikek egyre brutálisabbak mifelénk is. Szinte biztos, hogy az 1930-as- 40-es években nem ilyenek voltak. Bizonyíték rá, hogy a korabeli épp hogy repülő modellek ma megépített változatai képesek akárhány perces repülésekre is még kis termikekben is. De elkanyarodtunk az alap gondolattól. Még egy fontos: A feladó személy sem árt ha "képzett". Neki ugyan úgy gyakorolni kell a feladást, mint a húzónak a felhúzást. Előfordul, hogy jól beállított modell még is egyik irányba kitör, mert nem széllel szemben álltunk be, vagy szél lökést kap a magasban. Ekkor azonnal lassítani kell a húzás sebességét. A kezdők ezt nem tudják sokszor megérteni. A sebesség csökkenésével a modell általában vissza áll az egyenes irányra. Ez gyakorlás kérdése. Ha a modell a kiforduláskor eléri a vízszintest, és a felhúzó bepánikol, még jobban meghúzza, akkor a modell lefordul és nagy sebességgel függőlegesen bele áll a földbe. Ilyenkor van jelentőssége a Gólya típusú mindent kibíró konstrukcióknak. Mi van ha nagy a szél? A modell elengedése után a modell fellövi magát a levegőbe és ha kellően feszes a felhúzó zsinór, a szárny szétrobban. Ezt azzal lehet kivédeni, ha a felhúzó a modell elengedése után a modell felé szalad és állandóan lazítani próbálja a zsinórt. No és ekkor is lehet kitörés. Ekkor még inkább lazítani kell. 6-8 m/s-os szélig ezt meg lehet csinálni, utána már nem sok esély van a modell törésének kivédésére. Való igaz, hogy a szabadon repülő az igazi, ezek közül is a vitorlázó.
|
Belépés
Regisztráció
GyIK
Keresés
)