|
Fordítsuk le magyarra az előbbi hozzászólásomban lévőket!
Erősen az amerikai lehetőségekre szabottak az erőforrások, és a gyártási idők. A 10.65 ccm is a köbhüvelykes világ visszacsengése. A tengen túl az 1930-as évek közepétől számtalan gyártó foglalkozott szikragyújtású benzinmotorok előállításával. A háború után is még közel húsz évig fejlesztették ezt a motor típust, miközben megkezdődött az öngyulladásos, és izzógyertyás motorok gyártása is. Mivel sok gyártó volt, sok motortípus készült nagy példányszámban. Ráadásul a háború során nem fosztották ki az országot, nem volt 1950-es évek a vas, és fémgyűjtő mozgalmaival, és amúgy is a múltját a tradícióit megbecsülni tudó ország. Épp ezért a kifutott motorok gyártószerszámait nem dobták ki, így nem meglepő, hogy sok régi motort tudnak vagy eredeti, vagy az eredetivel azonos replika minőségben előállítani. A SAM által engedélyezett utángyártott motorok között vélhetően egy korabeli magyar motor sem szerepel. Mi is a helyzet nálunk? A szikragyújtású benzinmotorok gyártása az 1930-as évek végén, de leginkább a háború első éveiben csak egy-egy közösségnél történt kis darabszámban. Nem véletlen, hogy a benzinmotoros modell csak egy szűk réteg kiváltsága volt. A meglévő motorok az említett okok miatt elkallódtak, a megmaradt néhány példányt az akkor "tűz közelben" lévő modellezők külföldre eladtak, elcseréltek. Kijelentheteő, hogy eredeti korabeli magyar gyártású üzemképes benzinmotor ma már -sajnos- nincs. Az öngyulladásos és izzógyertyás motorok gyártása, csak az 1950-es évek elején indult. A gyártók kis műhelyek, szövetkezetek. Értelemszerűen ezért a kis darabszám a jellemző. A nagy szériás magyar modellmotor gyártás csak 1955-ben indult de a motorok nagy része nyugati exportra került. Ez mondható el az Alag motorcsaládra, és a Vella testvérek sokszor forradalmi újdonságokat tartalmazó konstrukcióira is. Az 1950-es évek legvégén készült Rekord motorcsaládból már maradt idehaza sok példány, de időben bele szaladunk az 1961-es határévbe. Mivel nálunk a műszaki emlékek megőrzése nem volt "divat", így az MHSZ-be tömörült modellező társadalomba is ezt a szemléletet nevelték. Sőt a szövetség tulajdonát képező kifutott motorokat leselejtezték, akkurátusan összetörték, és kivitték az ócskavas telepre. Sajnos csak igen kis számú motor maradt ebből az időszakból is. Működőképes közöttük ma már alig van. A néhány gyűjtőnél lévő példány is leginkább esztétikailag lett feljavítva, és legtöb még olyan szempontból sem publikus, hogy valaki leméretezze. Az egykori gyártószerszámokat a gyártóüzem megszűnésével, átszervezésével együtt kiselejtezték. Ezek segítségével replika gyártása reménytelen. Az újra szerszámozás olyan költség, amelyet senki sem vállal. A MOKI M-1, M-2, S-1, motorjai illenének a korba, de csak a néhány kiváltságos válogatott keret tag kapott az elkészült, néha egy kézen megszámolható példányból. Ezek aztán "csere" útján kijutottak Nyugat-Európába, vagy a szokások MÉH telep lett a vég. Az M-1 "populáris" változata a CSR-5 lett, ami jó lenne nekünk, de ezekből is alig van fellelhető példány, akár csak az 1961-ben gyártásba vett M-3-asból. Nem lehetetlen működőképes példányokat találni az 1949-1961 között gyártott magyar modellmotorok között. A gyakorlat azt mutatja, hogy a magyar antik modellezők nem igazán élnek ezzel a lehetőséggel. Nem véletlen, hogy az erőforrás szempontjából nagyobb szabadságot adó Texaco kategória a népszerű nálunk. A 1/2 Texaco erőforrással történő ellátása még jó ideig biztosított, mert a 0,8 ccm-es motorból iszonyú mennyiség készült, és a szűk keresztmetszetet jelentő izzófej is kapható. Igaz, hogy az árak egyre inkább kezdenek felfelé kúszni.
|
Belépés
Regisztráció
GyIK
Keresés
