OSCAR-II K-141 KURSZKA K–141 Kurszk orosz Antyej-osztályú (NATO-kódja: Oscar–II) robotrepülőgép-hordozó atom-tengeralattjáró volt, teljes legénységével elsüllyedt a Barents-tengeren 2000. augusztus 12-én. Katasztrófája az év egyik legnagyobb nemzetközi érdeklődést kiváltó eseménye volt.
Története:A Kurszk építése 1992-ben kezdődött az Arhangelszk közelében fekvő Szeverodvinszkben. 1994-ben bocsátották vízre, és még ugyanabban az évben, december 30-án hadrendbe állították. A hajót 1995-ben szentelték meg ortodox rituálé szerint. A Kurszk volt az utolsó tagja a még a szovjet időkben tervezett 949A Antyej (Oscar–II) típusú hajóknak. A dupla hajótörzs miatt ezt az osztályt elsüllyeszthetetlennek tartották. A külső héj mindössze 8,5 mm vastagságú, magas nikkel- és krómtartalmú ötvözött acélból készült, az ötvözet jól ellenáll a korróziónak, és mágneses tulajdonságai is kedvezőek, mert csak kis mértékben módosítja a Föld mágneses mezejét, ez pedig megnehezíti a hajó felderítését a mágnesesanomália-detektorokkal. A robbanás kétméteres lyukat ütött a belső, 51 mm-es acélhéjon.[1]
A Kurszk az orosz Északi Flottában szolgált. Forráshiány miatt a flotta az 1990-es években hatalmas leépítéseket volt kénytelen elszenvedni. A Barents-tengerről sok tengeralattjárót dokkba vontattak, és sorsukra hagyva lassú korrózióra ítéltek. A hadfelszerelés legszükségesebb részét leszámítva mindent elégtelenül szervizeltek, a kereső és életmentő berendezéseket és felszerelést is. Az 1990-es évek közepére költségvetési átcsoportosítások következtében az Északi Flottánál szolgáló tengerészeket egyre rosszabbul fizették. Az évtized vége azonban a flotta új reneszánszát hozta. 1999-ben a Kurszk sikeres felderítést hajtott végre a Földközi-tengeren. Célja az Egyesült Államok Hatodik Flottájának megfigyelése volt a koszovói háború idején. A 2000. augusztusi hadgyakorlat a legnagyobb nyári gyakorlat volt a Szovjetunió felbomlása óta. Négy hadi tengeralattjáró, a flotta Nagy Péter nevét viselő zászlóshajója (Pjotr Velikij rakétás csatacirkáló) és több kisebb hajó vett részt rajta.
A gyakorlat 2000. augusztus 12-én, kora reggel kezdődött. A Kurszk feladata az volt, hogy két (hatástalanított) torpedót lőjön ki egy Kirov-osztályú rakétás csatacirkálóra. Helyi idő szerint 11:28-kor (07:28 UTC) magas koncentrátumú hidrogén-peroxid (a torpedók hajtóanyaga) szivárgott be egy rozsdás részen keresztül a torpedóvetőcsőbe. Ez a csőben található sárga- és vörösrézzel reakcióba lépve láncreakciót váltott ki, ami kémiai eredetű robbanáshoz vezetett.
A túlélők utolsó órái A hatodik, hetedik, nyolcadik és kilencedik rekeszekben dolgozó huszonhárom ember túlélte a robbanást. A kilencedik rekeszben gyűltek össze, ahol a másodlagos menekülőcsatorna is volt (az elsődleges a megsemmisült második rekeszben volt). Dmitrij Kolesznyikov másodkapitány – a három életben maradt másodkapitány egyike – úgy tűnik, átvette a parancsnokságot és leírta mindazon túlélők nevét, akik a hajó kilencedik rekeszében tartózkodtak. A robbanáskor a kilencedikben a nyomás akkora volt, mint a felszínen, fizikailag tehát lehetségesnek tűnt, hogy a menekülési fedélzeti nyíláson keresztül egyesével hagyják el a hajót. Ez 100 méteres emelkedést jelentett volna a sarki vízben, mentőöltözékben, hogy aztán a felszínen lebegve várják meg a segítséget. Nem ismeretes, hogy a fedélzeti nyílás belülről működtethető volt-e – a vélemények még mindig megoszlanak arról, hogy a szerkezet mennyire sérülhetett meg a robbanás során –, az azonban valószínű, hogy a legénység nem vállalkozott volna a veszélyes menekülési kísérletre akkor sem, ha a fedélzeti menekülőnyílás működőképes. Esélyeiket inkább talán abban látták, hogy megvárják, amíg a mentőhajó rácsatlakozik a fedélzeti nyílásra.
Nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy a legénység megmaradt része meddig volt életben. Miután az atomreaktorok automatikusan lekapcsoltak, a vész-energiaellátás lassan kimerült. A legénység körül teljes lett a sötétség és csökkenni kezdett a hőmérséklet. Kolesznyikov még két bejegyzést tett, sokkal rendezetlenebb sorokkal, mint a korábbiak. Az utolsó így szól:
„ Sötét van itt az íráshoz, de megpróbálom vakon. Úgy tűnik, nincs esélyünk, talán 10-20%. Reméljük, legalább ezt elolvassa valaki. Itt a lista a más rekeszekből idegyűlt legénységről, akik most itt vannak a kilencesben, és megpróbálnak kijutni. Üdvözlet mindenkinek, nem kell kétségbeesni. Kolesznyikov. ”
– a túlélők parancsnokának, Kolesznyikov másodkapitánynak az utolsó feljegyzése
Nagy vita folyt arról, vajon meddig maradhattak életben a tengerészek. Egyes – különösen orosz – szakvélemények szerint nagyon gyorsan meghalhattak. Ismert tény, hogy a mozdulatlan Oscar–II osztályú tengeralattjárókban a propellertengely közelében szivárog a víz, amit 100 méteres mélységnél lehetetlen eldugaszolni. Mások arra mutatnak rá, hogy rengeteg elhasznált szuperoxid-tartalmú kémiai patront találtak, amit a szén-dioxid elszívására és oxigén kémiai úton való előállítására alkalmaznak. Ez lehetővé tehette, hogy a tengerészek akár napokig életben maradhassanak. Keserű csavar, hogy egyben haláluk oka is ez lehetett. Egy tengerész véletlenül vízzel hozhatta kontaktusba valamelyik patront, ez kémiai reakciót indított el és hirtelen fellobbanó tüzet okozhatott. A hivatalos vizsgálat megállapította, hogy néhány tengerész vízbe merülve valószínűleg túlélte a tüzet – a falon a tűz nyomai azt jelzik, hogy a víz magas szinten állhatott a hajó alsóbb részeiben. A tűz azonban gyorsan felemésztette a megmaradt oxigént is, az életben maradt tengerészek tehát valószínűleg megfulladtak.
Építés kezdete: 1992
Vízre bocsátás: 1994
Hadrendbe állítás: 1994. december
Pályafutásának vége: Elsüllyedt (2000. augusztus 12.)
Honi kikötő: Vigyajevo, Oroszország
Általános jellemzők
Vízkiszorítás: 13 400 t (vízfelszínen), 16 400 t (lemerülve)
Hossz: 154,0 m
Szélesség: 18,2 m
Magasság: 9,0 m
Meghajtás: 2 db OK–650b típusú atomreaktor, 2 db gőzturbina, 2 db hétlapátos hajócsavar
Merülési mélység: 300–600 méter (eltérő becslések alapján)
Sebesség: 32 csomó (59 km/h) alámerülve, 16 csomó (30 km/h) felszínen
Személyzet: 44 tiszt, 68 sorkatona
Fegyverzet: 24 db P–700 Granyit, 4 db 533 mm-es és 2 db 650 mm-es torpedóvető cső
Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kurszk Modell KészítésRégóta szeretem, volna ezt a nagyszerű hajót megépíteni Legnagyobb nehézség az elején a megfelelő tervrajz megszerzése volt, kis idő múlva le tudtam tölteni egy Orosz oldalról.
A hajó nagy méretei miatt a 1: 100 –s méret mellett döntöttem.
A test építése:Kivágtam a bordákat pozdorja lemezből és Hungarocellből a testet. Lekentem gipszel, és kicsiszoltam majd kidolgoztam az apró részleteket. Mivel elég aprólékosra sikerült a test, sablonkészítés csak Szilikon gumiból volt lehetséges. A forma készítéskor kiderült hogy a Szilikon gumi nem kötött meg, így a test alsó felét újra kelet készíteni, a gipsz mag is sérült, nem lett tökéletes a sablon. A tervezet több példány helyet csak 3 db hajó készült el gyantából. Sajnos eltelt egy kis idő mire ismét nekiláttam a test beépítésének.
A képet a Képfeltöltés.hu tárolja.
http://www.kepfeltoltes.huA képet a Képfeltöltés.hu tárolja.
http://www.kepfeltoltes.huFolyt. Köv.
A képet a Képfeltöltés.hu tárolja.
http://www.kepfeltoltes.huA képet a Képfeltöltés.hu tárolja.
http://www.kepfeltoltes.huA képet a Képfeltöltés.hu tárolja.
http://www.kepfeltoltes.huA képet a Képfeltöltés.hu tárolja.
http://www.kepfeltoltes.huA képet a Képfeltöltés.hu tárolja.
http://www.kepfeltoltes.huA képet a Képfeltöltés.hu tárolja.
http://www.kepfeltoltes.huA képet a Képfeltöltés.hu tárolja.
http://www.kepfeltoltes.huA képet a Képfeltöltés.hu tárolja.
http://www.kepfeltoltes.huFolyt.köv.
KBT