A TÁJÉKOZÓDÁS TECHNIKÁJÁNAK ALAPJAI

TÁVOLSÁGMÉRÉS A TÉRKÉPEN:
A térképen lévő távolságokat mm-beosztású vonalzóval, vagy a térkép méretarányának megfelelő léptékvonalzóval lehet mérni. Az első a távolságot mm-ben adja, ezért át kell számítani a térkép méretarányának megfelelően.

M = 1: 15000 méretarányú térkép esetén 1 mm =   15 m

1  cm = 150 m

M = 1: 10000 méretarányú térkép esetén 1 mm =   10 m

1  cm = 100 m

Léptékvonalzó használatával a távolság közvetlenül méterben olvasható le, tehát egyszerű és gyors, de mindig csak a megfelelő méretaránynál alkalmazható.

A távolság pontos lemérésére finom tájékozódásnál van szükség.

TÁVOLSÁGMÉRÉS A TÉRKÉPEN:

Nagyvonalú tájékozódásnál nincs szükség az egyes szakaszok pontos lemérésére, elegendő a távolság becslése.
Kétféle becslés fordul elő. Az egyik az "összehasonlító" becslés, amikor útvonalválasztásnál a futó eldönti, hogy két vagy több útvonal közül melyik a rövidebb. Az ilyen összehasonlítás nem jelent problémát, az ember általában könnyen tud különbséget tenni.
A másik az "abszolút" becslés, amikor egy szakasz méterekben kifejezett hosszára van szükség. Bizonyos fokig ez a becslés is felfogható összehasonlításnak, hiszen a versenyző az 500 méterenként húzott tájoló vonalakhoz, vagy valami más mércéhez hasonlíthatja a szakaszt. Távolságbecslésnél a 10%-os pontosság könnyen elérhető.
Becslésnél figyelembe kell venni, hogy a távolságok részletgazdag terepen nagyobbak, rossz megvilágításnál kisebbnek tűnnek.

LÉPÉSSZÁMOLÁS

A terepen egyetlen jól bevált módszer van a távolságbecslésre, ez a lépésszámolás. A lépésszámolás pontossága elérheti az 5-10%-ot, ami sok esetben, pl. precíz iránymenetnél értékes segítséget jelent.
Lépésszámolásnál csak minden második lépést célszerű számolni. Sokszoros, pontos távon végzett ellenőrzés után meg kell jegyezni, hogy 100 m megtételéhez kereken hány dupla lépés szükséges. A térképen lemért távot fejben lehet áttenni lépésszámmá.

Bizonyos gyakorlattal a lépésszámolás teljesen automatikussá válik, sőt azt is meg lehet tanulni, hogy emelkedőn vagy bozótban futva a versenyző gépiesen kihagyja egy-egy lépés számolását a lépéshossz csökkenésétől függően, hogy mindig az átlagos 100 méterenkénti lépésszámot kapja.
A lépésszámolás a tájolóhasználathoz hasonlóan nem értelmetlen túlmunka, hanem értékes segédeszköz annak, aki jól begyakorolja. Markáns felfogóvonalak között futva meg lehet lenni nélküle, de finom tájékozódásnál nélkülözhetetlen.

A TÁJÉKOZÓDÁS TECHNIKÁJÁNAK ALAPJAI

TÁVOLSÁGMÉRÉS A TÉRKÉPEN: A térképen lévő távolságokat mm-beosztású vonalzóval, vagy a térkép méretarányának megfelelő léptékvonalzóval lehet mérni. Az első a távolságot mm-ben adja, ezért át kell számítani a térkép méretarányának megfelelően.
M = 1: 15000 méretarányú térkép esetén	1 mm = 15 m
	1 cm = 150 m
M = 1: 10000 méretarányú térkép esetén	1 mm = 10 m
	1 cm = 100 m
Léptékvonalzó használatával a távolság közvetlenül méterben olvasható le, tehát egyszerű és gyors, de mindig csak a megfelelő méretaránynál alkalmazható.

A távolság pontos lemérésére finom tájékozódásnál van szükség.

TÁVOLSÁGMÉRÉS A TÉRKÉPEN:

Nagyvonalú tájékozódásnál nincs szükség az egyes szakaszok pontos lemérésére, elegendő a távolság becslése. Kétféle becslés fordul elő. Az egyik az "összehasonlító" becslés, amikor útvonalválasztásnál a futó eldönti, hogy két vagy több útvonal közül melyik a rövidebb. Az ilyen összehasonlítás nem jelent problémát, az ember általában könnyen tud különbséget tenni. A másik az "abszolút" becslés, amikor egy szakasz méterekben kifejezett hosszára van szükség. Bizonyos fokig ez a becslés is felfogható összehasonlításnak, hiszen a versenyző az 500 méterenként húzott tájoló vonalakhoz, vagy valami más mércéhez hasonlíthatja a szakaszt. Távolságbecslésnél a 10%-os pontosság könnyen elérhető. Becslésnél figyelembe kell venni, hogy a távolságok részletgazdag terepen nagyobbak, rossz megvilágításnál kisebbnek tűnnek.

LÉPÉSSZÁMOLÁS

A terepen egyetlen jól bevált módszer van a távolságbecslésre, ez a lépésszámolás. A lépésszámolás pontossága elérheti az 5-10%-ot, ami sok esetben, pl. precíz iránymenetnél értékes segítséget jelent. Lépésszámolásnál csak minden második lépést célszerű számolni. Sokszoros, pontos távon végzett ellenőrzés után meg kell jegyezni, hogy 100 m megtételéhez kereken hány dupla lépés szükséges. A térképen lemért távot fejben lehet áttenni lépésszámmá. Bizonyos gyakorlattal a lépésszámolás teljesen automatikussá válik, sőt azt is meg lehet tanulni, hogy emelkedőn vagy bozótban futva a versenyző gépiesen kihagyja egy-egy lépés számolását a lépéshossz csökkenésétől függően, hogy mindig az átlagos 100 méterenkénti lépésszámot kapja. A lépésszámolás a tájolóhasználathoz hasonlóan nem értelmetlen túlmunka, hanem értékes segédeszköz annak, aki jól begyakorolja. Markáns felfogóvonalak között futva meg lehet lenni nélküle, de finom tájékozódásnál nélkülözhetetlen.