Szóbeli témakörök informatika tantárgyból

Középszint

2007. május-június

A témakörök

1. A kommunikáció modellje, formája és eszközei (modell és eszközök ismertetése)

A kommunikáció fogalma

Kommunikáció - az információ, vagy az üzenet átvitele az egyik helyről a másikra

A kommunikációhoz az alábbi fő elemek szükségesek:

• adó - a jelek továbbítására szolgáló berendezés, az információforrás helyén

• vevő - a jelek vételére szolgáló berendezés, azon a helyen, ahol szükség van a küldött információra

• összeköttetés - az adó és a vevő közti közeg, amely átviszi, közvetíti az üzenetet

A kommunikáció főbb jellemzői

- sebesség: az a sebesség, amivel az üzenet terjed. A futárok idejében az ember, vagy a ló sebessége volt. Később ezt a vonat és egyéb közlekedési eszköz megnövelte, míg manapság az elektromos és optikai kommunikáció idején elérte a természettörvények által megengedett maximális értéket, azaz a fény sebességét.

- hatótávolság: az a legnagyobb távolság, amelyen az adott módszerrel a kommunikáció történhet. A füstjelek pl. két közeli hegycsúcsot kötöttek össze, míg ma a műholdas közvetítés az egész világot.

- adattömeg: azon információ praktikus mennyisége, amit egy üzenettel át lehet vinni. Ezt gyakorlati okok korlátozzák. A szóbeli üzenet néhány mondat, a füstjelek is csak egyszerű üzenetek átvitelét teszik lehetővé. Az elektronikus eszközökön átvihető üzenet mennyisége is korlátozott.

A kommunikációs technikák fejlődését az ösztönözte, és ösztönzi ezután is, hogy egyre nagyobb adattömeg átvitelére van szükség egyre rövidebb idő alatt. A fejlődés oda vezetett, hogy a sebesség és az adattömeg helyett egy új paramétert, az adatátviteli, vagy információátviteli sebesség fogalmát vezették be.

- adatátviteli sebesség: az átvitt adatmennyiség (információ) és az átviteléhez szükséges idő hányadosával definiált mennyiség. A kommunikációban az adatátviteli sebesség az egyik legfontosabb paraméter, mivel ez határozza meg az adás és a vétel fizikai módját és technikáját és viszont.

A kommunikációs folyamatok típusai

- A résztvevők száma szerint

o Két ember közötti kommunikáció
A közvetlen emberi kommunikáció során általában személyes kontaktus alakul ki a résztvevők között, akik így könnyebben és biztosabban dolgozhatják ki a viszonyulási stratégiájukat.

o Tömegkommunikáció

§ a befogadók földrajzilag szétszórtan helyezkedhetnek el

§ számolni kell bizonyos kulturális különbségekkel

§ a sokaság heterogén összetétele miatt nem lehet szó szervezettségről, csupán egy laza kohézió köti össze a résztvevőket

- Az üzenet kódolásának jellege szerint

o Verbális kommunikáció
A verbális kommunikáció alapja a nyelv, eszközei a beszéd és az írás.

o Nem verbális kommunikáció
A nem verbális kommunikáció eszközei látszólag csak másodlagos, kiegészítő kommunikációs eszközök, valójában a verbális kommunikáció eszközeivel egyenértékűek:

§ mimika

§ tekintet

§ mozgásos kommunikáció

§ gesztusok

§ testtartás

§ kulturális szignálok

§ írásjelek

- A közvetítő csatorna szerint

o Primer csatorna
üzenet közvetítésében nem vesz részt egyetlen technikai eszköz sem (az üzenettovábbító közeg csupán a levegő).

o Szekunder csatorna
a közlőnek vagy a befogadónak valamilyen technikai eszközre van szüksége ahhoz, hogy a kommunikációs interakció létrejöjjön. A szekunder csatorna esetében a kommunikációs aktus résztvevői többnyire térben és időben is távol vannak egymástól (tipikus szekunder csatorna: újság, plakát).

o Tercier csatorna
mind a közlő, mind a befogadó technikai eszközt vesz igénybe az üzenet továbbításához, illetve fogadásához (tipikus tercier csatorna: televízió, rádió, telefon, számítógép).

Elektronikus kommunikáció

Az elektronikus kommunikáció az a módszer, mellyel a különféle információt elektromos energia formájában, a fény sebességével közölnek. Az eredeti információt (hang, fény, mechanikai energia,...) tehát előbb mindig át kell alakítani elektromos energiává, amit azután vezetékeken, kábelen továbbítanak, vagy elektromágneses hullámok formájában a térbe sugároznak. A vevő az elektromos energiát visszaalakítja eredeti (vagy más, az ember vagy a feldolgozó gép által értelmezhető) formájába.

Kommunikáció az Interneten

- E-mail, levelezőlista, vitacsoport

- IRC – on line beszélgetés

- Netphone – telefonálás az interneten keresztül

- Telnet - a saját számítógépéről be tud jelentkezni egy másik (mindegy, hogy a világ melyik részén lévő) számítógépre. A klasszikus (és legkevésbé gyakori) felhasználás, hogy ha például külföldön van, bármelyik gépről be tud jelentkezni az Internet szolgáltatója gépére, és el tudja olvasni a leveleit, új leveleket tud írni stb., anélkül, hogy nemzetközi telefonhívást végezne.

- Webkamera

- Videokonferencia

Elektronikus levelezés

Az elektronikus posta (e-mail) olyan rendszer, amelynek segítségével más felhasználók számára fájlokat vagy üzeneteket küldhetünk. A küldő és a fogadó fél azonos vagy különböző típusú számítógépeken dolgozhat. Az elektronikus posta hasonlóan működik a mindennapi életben már megszokott postai szolgálathoz. A hálózathoz csatlakozó felhasználók mindegyikének saját postaládája van. Amikor ide valamilyen postai küldemény érkezik, az mindaddig ott marad, amíg el nem olvassuk és ki nem töröljük. A hagyományos postához hasonlít az is, hogy a felhasználó számára csak akkor tudunk üzenetet küldeni, ha ismerjük a címét. Ha a postai rendszer valamilyen oknál fogva nem képes az üzenet kézbesítésére, akkor mindent megtesz annak érdekében, hogy azt a küldő félhez visszajuttassa, bár félrecímzett üzenet esetében előfordulhat, hogy az üzenet útközben valahol "elveszik".

Az elektronikus posta azonban nemcsak arra alkalmas, hogy az ismerőseinkkel levelezzünk, hanem iratok továbbítását, könyvek elektronikus változatának megszerzését is biztosítja, mint az elektronikus újságokhoz való bejelentkezést, vagy egyéb olyan információ megszerzését, amit számítógépeken tárolnak. Az elektronikus posta segítségével még adatbázisokban is lehet keresni. Ha az e-mail segítségével üzenetet akarunk küldeni, akkor ismernünk kell a fogadó címét, valamint azt, hogy a különböző témacsoportokba vagy elektronikus sajtóba bejelentkezzünk.

Levelezőprogramok: Eudora, Microsoft Exchange, Pegazus-mail, Microsoft Outlook és Outlook Express, Netscape Mail, stb.)

A bemenő és kimenő információ többnyire szöveg formátumú (a mellékletek lehetnek kép hang formátumúak is), a kódolást és dekódolást a levelezőprogram illetve a kapcsolódást biztosító protokollok és hardver elemek végzik, az átviteli közeg az Internet.

Az elektronikus levelezés mechanizmusa

A levél megírása a feladó levelezőprogramjának a szövegszerkesztőjében történik, melyet a feladó elküld. A címzett a megérkezett levelet a saját levelezőprogramjában olvassa el. A két esemény egy sereg programot hoz működésbe, melyek a levél kézbesítését végzik az Interneten keresztül. Most ezt az utat próbáljuk megismerni.

Levél küldése

A levelezőprogram a megírt levelet általában nem közvetlenül a címzettnek adja, hanem egy úgynevezett SMTP szervernek adja át. Előfordulhat, hogy a messzi túloldal felé vezető út zsúfolt, esetleg műszaki probléma akadályozza a gyors, azonnali kézbesítést. Ez esetben szerencsés, ha a levél nem a felhasználó gépén várakozik növelve ezáltal a felhasználó költségeit, hanem egy állandóan Internetre kötött számítógépen. Ez az SMTP szerver. Az ő feladata, hogy a levelet továbbítsa, vagy az esetleg sikertelen levélküldést újra-újra próbálja. Az SMTP a Simple Mail Transfer Program angol elnevezés rövidítéséből ered, mely egyszerű levéltovábbító programot jelent. Ahhoz, hogy az SMTP szolgáltatást igénybe vehesse a levelezőprogramunk, vagyis képes legyen levelet küldeni, be kell állítanunk az SMTP szerver címét. Ezt az Internet szolgáltatónktól vagy a rendszergazdánktól kell megkérdezni.

Az SMTP szerver kikeresi a neki átadott levélből a címzett e-mail címét és átadja a levelet célcímen működő SMTP szervernek. Az ottani SMTP szerver beteszi a címzett személy postaládájába az általunk küldött levelet.

Levél fogadása

A felhasználó gyanítja, hogy új levele érkezett, ezért megnézi a postaládáját, az ott lévő új leveleket letölti a saját gépére. A postaláda általában nem a felhasználó saját gépén található, hanem az Internet szolgáltatónál egy erre a célra üzembe helyezett számítógépen.

A beérkezett levelek saját számítógépre történő letöltése hálózaton keresztül történik egy POP3-nak (Post Office Protocol -- Postaláda Protokoll) vagy IMAP-nek (Internet Message Access Protocol -- Internet Üzenet Hozzáférés Protokoll) nevezett protokollon keresztül. A saját gépünkön található levelezőprogramban be kell állítanunk annak a gépnek a címét, amely a beérkezett leveleinket tárolja. Ki kell választanunk a letöltéshez használt hálózati protokollt is, mely POP3 vagy IMAP általában.

A beérkezett levelekhez, mint a hagyományos levelesládánkhoz nem férhet hozzá bárki, csak az, aki ki tudja nyitni. A postaládánkhoz egy jelszó tartozik, csak annak adja át a szerver a beérkezett leveleket, aki ismeri a levelesládánkhoz tartozó jelszót. A jelszót és a fiókunk nevét általában az Internet előfizetés megkezdésekor kapjuk meg az Internet szolgáltatónktól.

A beérkező leveleinket tároló szerver címét az Internet szolgáltatónktól vagy a rendszergazdánktól kell megkapnunk. Tudnunk kell azt is hogy melyik protokollt lehet használnunk. A POP3 vagy IMAP szerver nevét és a levelesládánk nevét a levelezőprogramunkban be kell állítanunk.

Hálózati etikett

A világháló egy hatalmas szellemi értéket képviselő rendszer. Éppen ezért a felhasználóinak vállalniuk kell azokat az írott és íratlan szabályokat, amelyek a hálózat ésszerű, és egymást nem sértő használatát szolgálják. A cél nem a felhasználás korlátozása, hanem a lehetőségek teljes körű és biztonságos kiaknázása.

Az Internet közösség etikátlannak és elfogadhatatlannak tart minden olyan cselekvést, amely arra irányul, hogy valaki

- megpróbáljon jogosulatlanul hozzáférni az Internet erőforrásaihoz,

- más célra használja az Internetet, mint amire felhatalmazást kapott,

- megzavarja az Internet működését,

- pazarolja az Internet emberi és fizikai erőforrásait,

- tönkretegye vagy megbontsa a számítógépes adatbázisok sértetlenségét,

- megsértse a személyiségi jogokat, betörjön mások magánéletébe.

Levelezési etikett

A papíralapú levelezésnek közismertek a szabályai. Ezeket lényegében az elektronikus levelezés során is be kell tartanunk, még akkor is, ha elmondható, hogy az elektronikus levelezés sokkal kevésbé formális, mint a hagyományos, tehát a konvenciókhoz kevésbé kötelező ragaszkodnunk, például magyar nyelven gyakoribb a tegeződés. Mindazonáltal kinek-kinek magának kell megítélnie, hogy milyen mértékben él ezzel a szabadsággal.

· Mivel a levelezés lényeges kérdése a gyorsaság, ne várakoztassuk sokáig partnerünket, legalább egy sort küldjünk neki, miért nem válaszolunk.

• Mindig (és lehetőleg a leginformatívabb módon) töltsük ki a Subject (tárgy) rovatot.
• Az automatikus válaszfunkció segítségével idézhetjük levelezőpartnerünk levelét, így az biztosan tudja, mire válaszoltunk.
• A csupa nagybetűs szöveget sokan KIABÁLÁSNAK (screaming) érzik és nehezebben is olvasható, mint a kisbetűs vagy a vegyes (kisbetűket és nagybetűket egyaránt használó) szöveg.
• Mivel a levél különböző átjárókon (gateway) keresztül jut el a címzetthez, és ezek nem mindegyike tudja megfelelő módon kezelni az ékezetes betűket, ezért célszerű ékezet nélkül írni; külföldre minden esetben. Használhatunk ún. repu:lo" e’kezetet is. Ne írjunk 65-70 karakternél többet egy sorba! Ne írjunk soremelés nélküli, lezáratlan sorokat, mert ezeket sok rendszer nem tudja kezelni!
• Hasznáhatunk érzelmeink kifejezésére "érzelmi jeleket"

- :-) Normál mosoly, gúnyos vagy vicces kijelentés esetére.

- ;-) Kacsintó mosoly kacér vagy gúnyos megjegyzéshez.

- :-( Szomorúság.

2. Az informatika fejlődéstörténete (eszközök, generációk, fontosabb személyek)

Számolás a kezdetektől

   Az emberek a legősibb idők óta törekedtek arra, hogy olyan eszközöket állítsanak elő, amelyek könnyebbé és gyorsabbá teszik a számolást. Az első számolóeszközök kavicsok, fadarabok, zsinórokra kötött csomók, fák, földre vésett jelek voltak. Ezek az eszközök nemcsak számolásra voltak alkalmasak, hanem meg is őrizték a számolás eredményét.   A legjelentősebb lépés a számok fogalmának kialakulásában a helyiérték fogalma volt. (Ez valószínűleg Mezopotámiában és Babilonban alakult ki.) Valószínűleg a kavicsokkal való számolásból fejlődött ki az első számológép: az abakusz. (Kb. 2-3 ezer évvel ezelőtt Egyiptomban és Görögországban jelent meg.)

   A skót származású Napier fedezte fel és dolgozta ki a logaritmust, mint számolási eljárást. Az angol Qughtred fedezte fel a logarlécet 1621-ben, amely az osztást, szorzást nagyban leegyszerűsítette.
Az első számolásra alkalmas gépet Wilhelm Sichkard matematikus professzor 1623-ban készítette. A gép fogaskerekei és fogaslécei segítségével összeadni, kivonni, szorozni és osztani tudott. Erről azonban csak az 1950-es években szerzett tudomást a világ. Ez az oka annak, hogy Pascalnak tulajdonították az elsőséget. Ő 1642-ben készült el gépével, amely összeadni és kivonni tudott, és már helyiértéket is váltott, így tíznél nagyobb számokkal is képes volt bánni. 1673-ben Leibniz ugyancsak fogaskerekes számológépe már osztani és szorozni is képes volt ismételt összeadások és kivonások segítségével.

   Az igazi számítógépek története csak ezután kezdődik. Ezt a folyamatot ún. generációkra szokták osztani.

0. Generáció: Mechanikus és elektronikus számítógépek

Ebben a sorban az első Babbage volt. 1822-ben egy ilyen számológép modelljét mutatta be, ez volt a világ első speciális célú, mechanikus működésű digitális számítógépe. A tervrajzok alapján hozzáfogott az ún. differenciális számítógép megépítéséhez, de sajnos még nem állt a megfelelő technikai fejlettség a rendelkezésére, nem tudta befejezni. Számítógépe tervezésekor számos olyan elvet fedezett fel, ami a mai modern számítógépek elvéül is szolgálhatott.

· Külső programozás elve: a bemeneti egységek segítségével lehetett betáplálni a számokat és a vezérlő utasításokat. (Ezt az elvet később elvetették.)

· A számítási műveleteket egy külön aritmetikai egységvégezte. (Ennek a modern gépekben a processzor aritmetikai egysége felel meg.)

· Külön egység gondoskodott a számolási műveletek megfelelő sorrendben való elvégzéséről. (Ennek a modern gépekben a vezérlő egysége felel meg.)

· A műveletek közben az átmeneti eredményeket egy belső tároló raktározta el. (Ennek a mai berendezések operatív memóriája felel meg.)

· Az eredmények megjelenítésére digitális, azaz számjegyeket használó egység szolgált.

Babbage gépének működtetéséhez emberi erőre volt szükség, amit gőzgépre kívánt felcserélni. A vezérlő utasítások bevitelét pedig a Jacquard által a szövőszékekben 1805 óta használt lyukkártyákkal kívánta megoldani.

Az Amerikai Egyesült Államokban pályázatot írtak ki az 1890-es népszámlálási adatok feldolgozására. Ezt Hollerith nyerte meg. Ő alkalmazott először lyukkártyát statisztikai adatok tárolására, és ezzel tulajdonképpen megalapozta a gépi adatfeldolgozást. Olyan kereslet mutatkozott a gépre, hogy kielégítésére létrehozta a ma is ismert International Business Machine Corporation (IBM) elődjét. Hollerith gépét villanymotor hajtotta és a kártyák osztályozására is az elektromosságot használta fel.

Az első elektromechanikus számítógépek csak a 20. század közepe felé jelentek meg. Hátráltatta a fejlődést, hogy ezeket a kutatásokat titokban végezték a hadiipari jelentősége miatt, így a tudósok nem tudtak együttműködni.

Németországban Zuse kezdett hozzá egy működő számítógép tervezéséhez és készítéséhez. 1936 körül támadt az az ötlete, hogy decimális számrendszer helyett binárist kellene használni. Ő alkalmazott a világon először számítógépében elektromágneses reléket és kódlyukakkal lyukasztott filmet.

Az USA-ban Aiken és társai 1943-ban elkészítették a modern technika felhasználásával Babbage gépének modern változatát a Harvard Mark I-et. Ennek az elektromágneses relék voltak az alkotóelemei.

A II. világháború alatt Angliában a németek rejtjeleinek megfejtésére készítettek egy újabb számítógépcsaládot, a Colossust. 1943 végén kezdett el működni az első olyan gép, amelyben elektroncsövekből kialakított áramköröket alkalmaztak.

1. Generáció: elektroncsöves számítógépek

A mai elképzeléseknek megfelelő első számítógépet 1946-ban a pennsylvaniai egyetemen mutatta be John Mauchly és Presper Eckert csoportja, a gép neve ENIAC (Electronical Numerical Integrator and Computer). Az ENIAC egy elektroncsöves külső vezérlésű berendezés volt.

1946-ban a csoporthoz csatlakozott a magyar származású Neumann János is. Ekkor kezdték el az új számítógép, az EDVAC építését. Neumann ekkor javasolta, hogy a programot ne külső információhordozón, hanem magában a gépben, annak központi tárolójában helyezzék el. Ezzel egy újabb fejezet kezdődött a számítástechnikában.

A mai számítógépek is az ún. Neumann-elvek alapján működnek. Ezek a következők:

· a számítógép legyen teljesen elektronikus

· az információtárolás és a feldolgozás a bináris számrendszeren alapuljon

· az adatfeldolgozás teljes egészében a gépben menjen végbe, azaz a program is tárolt legyen.

A tárolt programelőnyei igen sokrétűek: a tárolt program bármely része gyorsan hozzáférhető a vezérlőegység számára, nem hátráltatja a gép működését a programváltás, így igen megnövekedik az adatfeldolgozás sebessége. A már lefutott program vagy egyes részletei újra felhasználhatóvá válnak, a programba be lehet építeni feltételektől függő elágazásokat.

2. Generáció: tranzisztorok megjelenése

1950-es évektől a számítógépek fő alkotórészei a tranzisztorokból felépülő logikai áramkörök lettek. Ez óriási méretcsökkenést jelentett, ugyanakkor az energiafelvételük is mérséklődött. Az elektroncsövekkel szemben a tranzisztorok sokkal megbízhatóbban működtek. Ez utóbbinak is következménye, hogy megsokszorozódott a műveletek sebessége.

A tranzisztort 1947-ben fedezte fel a Bell Laboratóriumban William Shockley, aki ezért aztán 1956-ban Nobel-díjat kapott. A találmányt 1948-ban hozták nyilvánosságra. A tranzisztor tömeges alkalmazása a számítógépekben először az 1950-es évek végén történt meg. A tranzisztorokból épített számítógépek jelentették a második számítógép-generációt. Az első generációs számítógépeket az 1950-es évek végén - a 60-as évek elején váltották fel a második generációs számítógépek. A tranzisztorokkal ugyanis kisebb, gyorsabb és megbízhatóbb logikai áramköröket lehetett készíteni, mint az elektroncsövekkel. A második generációs számítógépek már másodpercenként egymillió műveletet is el tudtak végezni. A tranzisztorok sokkal kevesebb energiát fogyasztanak és sokkal hosszabb életűek. A gépek megbízhatósága kb. az ezerszeresére nőtt az első generációhoz képest. Kisebbek lettek az alkatrészek és kisebbek lettek az alkatrészek közötti hézagok is. Egyúttal sokkal olcsóbbá is váltak a számítógépek, emiatt nőtt az eladások száma: csak az IBM 1400-as sorozatból több mint 17.000 darabot helyeztek üzembe. Szaporodtak a számítógépgyártással foglalkozó cégek is. A második generáció korszakát kb. az 1959-1965-ös évekre lehet tenni.

3. Generáció: integrált áramkörök

Az egyetlen félvezető lapkába sokszor négyzetcentiméterenként több ezer áramköri elemet elhelyező integrált áramköri technika tovább csökkentette a méreteket és növelte a műveleti sebességet.

Az integrált áramkört (IC-t) 1958-ban fedezte fel Jack S. Kilby (Texas Instruments) és Robert Noyce (Fairchild Semiconductor). Ez az eszköz a harmadik generációs számítógépek jellegzetes építőeleme. A tömegtermelés 1962-ben indult meg, az első integrált áramköröket tartalmazó számítógépek pedig 1964-ben kerültek kereskedelmi forgalomba. Megjelent a bájt-szervezés és az input-output processzor is. A számítógépek több tevékenységet tudnak párhuzamosan végezni. Előrelépések történtek a távadat-átvitelben. Az integrált áramkörök tovább csökkentették a számítógépek árát, méretét és meghibásodási gyakoriságát. Ez tovább növelte a számítógépek iránti keresletet: az 1970-es évek elejére több mint 100.000 nagyszámítógépet és ugyancsak több mint 100.000 miniszámítógépet helyeztek üzembe. A harmadik generáció korszakát kb. az 1965-1971-es évekre lehet tenni.

4. Generáció: mikroprocesszor

Mikroprocesszornak nevezzük az egyetlen félvezető elemben kialakított teljes CPU-t (Central Processing Unit - Központi Vezérlőegység), amely egyetlen integrált áramkörös tokban helyezkedik el.

1971-ben jelenti be az INTEL cég a mikroprocesszor megalkotását, de csak 1972-ben dobják piacra a 8008 jelzésű egységet. Ezt követi 1974-ben a 8080 jelű, amely a Zilog cég Z80 processzorának alapja lesz. 1979-ben lett kész a 8086 (illetve 8088) típus, amely az 1981-ben piacra dobott IBM PC-k központi egysége lett.

A mikroprocesszorok megjelenése tette lehetővé, hogy a számítógépek a mindennapi életbe is belépjenek. Olcsóságuk, kicsiny méretük miatt szinte minden területen használják őket. Az ún. személyi számítógépek (PC - Personal Computer) piacán vezető helyet foglal el az IBM. Az ő gépeik, illetve a velük kompatibilis (egyenértékű) gépek uralják ezt a területet. Ezért röviden ennek a géptípusnak a fejlődéséről következik pár sor.

A 80286-os processzorra épülő IBM PC XT volt az első ilyen gép. Ezt követte a javított változat az ugyancsak 80286-ra épülő IBM PC AT. Ezután sorra következnek az újabb és újabb processzorokat magukba foglaló típusok: 80386, 80486, pentium (Pentium 1,2,3,4). Egy ilyen változaton belül több altípus is létezik az adattovábbítás megoldása szerint, a vezérlő órajel nagysága szerint. Pentium: Közel 3 millió tranzisztort sűrítettek egy lapkára, ezzel eddig elképzelhetetlen sebességre tettek szert. Az órajelet 100 Mhz fölé emelték, és a processzoron belül elhelyeztek egy átmeneti gyorstárat is. Lebegőpontos számítási feladatok elvégzésére is alkalmas. Pentium II: Ezzel elérkeztünk napjaink legelterjedtebb típusaihoz. Órajelük 200-500 Mhz jelenleg. Minimum 128Kb belső gyorstárat tartalmaznak. Az alaplapok és a processzorok egyidejű fejlődésével lehetővé vált a gyorsabb kommunikáció a gép egyes alkatrészei között. Ennek köszönhetően ez a processzorcsalád fantasztikus sebességre képes.

A jövő

A számítógépek fejlesztésének egyik meghatározó trendje a mikro-miniatürizálás, az az igyekezet, hogy mind több áramköri elemet sűrítsenek mind kisebb és kisebb méretű chipekbe. A kutatók az áramkörök sebességét a szupravezetés felhasználásával is igyekeznek felgyorsítani.

Az ötödik generációs számítógép létrehozására irányuló kutatás egy másik trend. Ezek a gépek már komplex problémákat lennének képesek alkotó módon megoldani. Ennek a fejlesztésnek a végsô célja az igazi mesterséges intelligencialétrehozása lenne. Az egyik aktívan kutatott terület a párhuzamos feldolgozás, azaz amikor sok áramkör egyidejűleg különböző feladatokat old meg. A párhuzamos feldolgozás alkalmas lehet akár az emberi gondolkodásra jellemző komplex visszacsatolás utánzására is. Másik meglévő trend a számítógépes hálózatok fejlődése. Ezekben a hálózatokban már műholdakat is felhasználnak a számítógépek világhálózatának működtetésére. Folynak kutatások az optikai számítógépek kifejlesztésére is. Ezekben nem elektromos, hanem sokkal gyorsabb fényimpulzusok hordoznák az információt.

Szakértők azt jósolták, hogy 2000-re a számítógép-ipar termelésének értékét csak a mezőgazdaság fogja meghaladni. Már ma is sokféle célra használják a számítógépeket az élet minden területén: a repülőgépek vezérlésére, a forgalom irányítására, szövegek és számok feldolgozására és az üzleti megbeszélések időpontjának nyilvántartására. A számítógépek a modern üzleti élet, a kutatás és a mindennapi élet nélkülözhetetlen szereplőivé váltak.

Az ötödik generáció

Japánban egy 1981 októberében tartott konferencián jelentettek be egy új állami kutatási tervet. A japán kormány 1982 áprilisában megalakította az Institute for New Generation Computer Technology (ICOT) nevű intézményt a számítástechnikai kutatások végzésére, egész pontosan az FGCS (Fifth Generation Computer Systems) projekt vezetésére. Ennek az új -szerintük az ötödik- generációnak fontos alkotórésze lesz a mesterséges intelligencia, a szakértői rendszerek, a műveletvégzés szimbólumokkal. Intelligens számítógép létrehozása a cél, amelyik lát, hall, beszél és gondolkodik. Képes asszociálni, tanulni, következtetéseket levonni és dönteni. Hardver oldalról ennek az előfeltételét a párhuzamos feldolgozásban látják.

A japánok tíz évre tervezték a munkát. Az első három év feladata a tervek szerint egy PROLOG nyelvű olcsó személyi munkaállomás kidolgozása, ami több ezer objektumból és több ezer szabályból álló tudásbázist tud kezelni, másodpercenként már mintegy egymillió logikai következtetést (logical inferences per second, LIPS) tud levonni. Ebből a gépből aztán egy éven belül kereskedelmi terméknek kell születni.

A következő, 4 éves időszak a kísérletezésé és a rendszerintegráció első lépéseié. A párhuzamos feldolgozás fő problémáit is ezekben az években kell megoldani.

Az utolsó három évet a végső prototípus megépítésére és a további rendszerintegrálásra szánták.

Az eredményt az 1990-es évek elejére várták: egy olyan gépet, amelynek sebessége egymillió-egymilliárd LIPS, a tudása több tízezer következtetési szabályt és több százmillió objektumot foglal magába (ez utóbbi nagyjából az Encyclopaedia Britannica ismeretanyaga), megérti a köznapi nyelven beszélt és írott szöveget, és értelmezni tudja a grafikus adatbevitelt.

A fejlesztést 1993 márciusában zárták le és sikeresnek ítélték. Értékelésük szerint létrehozták az ötödik generációs számítógép prototípusát és a gyártásához szükséges technológiát. Ez a prototípus a világ leggyorsabb és legnagyobb olyan számítógéprendszere, amely tudásalapú információfeldolgozásra képes.

A gép "lelkét" a párhuzamos következtető gépek (parallel inference machine, PIM) alkotják. Ezeknek a PIM-eknek a programozására kifejlesztették az igen termelékeny KL1 nevű párhuzamos logikai nyelvet. Elkészítették a párhuzamos folyamatok követésére és a hibakeresésre szolgáló eszközöket is, valamint különböző alkalmazásokat fejlesztettek ki.

1993-ban új kutatásba kezdtek, amelynek a FGCS Follow-on Project elnevezést adták. Ennek a projektnek a célja a KL1 programozási környezet és az ezzel készült programrendszerek átültetése volt UNIXalapú soros és párhuzamos működésű számítógépekre. Célul az elért eredmények terjesztését tűzték ki.

Az FGCS keretében kifejlesztett főbb programrendszereket ICOT Free Software (IFS) néven hozták nyilvánosságra. (Az interneten keresztül hozzá lehet férni.)

1995-ben a kutatómunka új szakasza is sikeresen zárult. Ekkor, 13 év után, felszámolták az ICOT-ot. Az elért eredményeket a Japan Information Processing Development Center (JIPDEC) gondozza tovább.

3. Adat és adatmennyiség. Számábrázolás, karakterábrázolás.(adat fogalma, mennyiségek átváltása, számtípusok, kódtáblák)

Adat: Az ismeret tárolására szolgál. A közölt ismeret egy adott pontig valamilyen körben mindenki számára érthető, de mást és mást jelent. Ha az ismereteket kölcsönösen egyértelműen értelmezhető formában közöljük, akkor adatról beszélünk.

Analóg adat: Egy fizikai, kémia vagy egyéb mennyiség változásával arányosan egy folytonos mennyiségi mutató változik.

Digitális adat: Egy fizikai, kémiai vagy egyéb mennyiség értékét az értéknek megfelelő diszkrét számok, vagy egységugrások jelzik.

Digitalizálás: Egy fizikai, kémiai vagy egyéb mennyiség analóg adatát számsorozattá alakítjuk át - kódoljuk.

Megjegyzések:

Az analóg adatok érzékenyek a külső zavarokra. A valós értéknek megfelelő adat és a mért adat között különbséget zajnak hívják. Torzítás az, amikor a mért adat a mérés teljes tartományában nem arányos az adatot jelző fizikai mennyiséggel. Az analóg adatok időben állandóan érkeznek, a változások érzékelésének sebessége viszont a mérőeszköz tehetetlenségétől függ.

Az átalakítás másodpercenkénti számát hívják mintavételi frekvenciának. Az adatok változását csak olyan pontossággal lehet jelezni, mint a mintavételi frekvencia kétszerese.

A digitalizálás pontossága korlátozott, de a digitális adat nem torzulhat. Ha az adatátviteli csatorna a digitális adatot nem tudja átvinni, akkor az átvitt érték nem érkezik meg a fogadó helyre, és az adat elveszik.

Információ: Az értelmezett, feldolgozott adatot információnak nevezzük.

Jel: Az információ hordozója fizikai, kémiai vagy egyéb folyamat. A számítástechnikában ez lehet elektromos áram, mágneses impulzus, rádióhullám, vagy lézersugár.

Jelhordozó: Az a fizikai, kémiai vagy egyéb közeg, amelyben az információ továbbítása végbemegy.

Információtároló eszköz: Olyan eszköz, amely az információt megőrzi és későbbi felhasználás esetén változatlan formában képes visszaadni, pl. iratszekrény, ferritgyűrű, mágneslemez stb.

Kód, kódrendszer: Egyezményes jelképrendszer, amivel az információ egyértelműen feldolgozható, visszaadható.

Rejtjelezés:A rejtjelezés (encryption) feladata, hogy a máshogy nem védhető információs csatornán átadott adatokat az illetéktelen hallgatózók számára érthetetlenné tegye. Ismertebb alkalmazott rejtjelezési mód a DES (Data Encryption Standard) kódolás, ahol egyetlen kulcs szolgál mind az üzenet rejtjelezésére, mind a rejtjelezett üzenet visszaállítására. A módszer problémája, hogy a kódot egy különálló, biztos csatornán kell továbbítani. Egyre jobban elterjed a nyilvános kulcsú rejtjelezés (public key cryptography), ahol az üzenet rejtjelezésére és dekódolására különböző kulcsot használnak. Az egyik kulcs és a rejtjelezett üzenetek ismerete alapján a másik kulcs nem határozható meg. Így a felhasználók az egyik kulcsukat egy nyilvános, nem védett csatornán is elküldhetik, illetve központi adatbázisban tárolhatják, az ezzel a kulccsal rejtjelezett üzenet viszont csak a saját titkos kulcsa segítségével állítható vissza.

Az információ megjelenési formái

Tartalma szerint lehet: passzív (adat)

Formája szerint: aktív (utasítás)

Az információ lehet beszéd, írott anyag, nyomtatott anyag, elektronikus információ, stb.

numerikus - 128

parancs - szöveges százhuszonnyolc

egyéb - grafikus, hang

Az információ egységei

01. Bit
02. Byte (bájt)

Bit

Az információ alapegysége (Binary Digit-ből származik). Egy bitnyi információt tartalmaz minden olyan válasz, amely igennel vagy nemmel felel egy kérdésre. A barkochba játékban a kérdező olyan kérdéseket tesz fel, amelyre a válaszoló igen/nem válaszokat adhat csak. Egy válasz ekkor egy bit információ közlése.

1 bit információ kétféle adatot hordozhat (igen, nem), de egyszerre csak egy információt jelent. Az igen-nem helyett használható az igaz-hamis vagy az 1-0 jelölés.

2 bitnyi információ 4 féle adatot hordozhat: 00, 01, 10, 11

3 bitnyi információ 8 féle adatot hordozhat. 000, 001, 010, 011, 100, 101, 110, 111

Az eddigiekből következően tehát n bit információ 2ⁿféle adatot hordozhat. A számítógépek felépítéséből adódóan a kettes számrendszert használjuk a számítástechnikában.

Byte

Nyolcbitnyi információ. Az információ mennyisége helyett szokták a memória egy minimálisan elérhető szeletére is használni a szót.

Egy bájtnyi információ 256 féle értékű lehet. A számítógépek egyszerre egy, kettő vagy négybájtnyi információt dolgozhatnak fel, melyet régebben félszónak, szónak (két byte), duplaszónak (négy byte) is neveztek.

Egy byte információ jelenthet például:

egy 0 és 255 közé eső egész számot.

egy írásjelet (karaktert)

egy elemi (gépi szintű) utasítást

egy képpont színét (256 színű képeken)

A byte nagyobb egységei:

KILOBYTE 1 Kbyte = 1024 byte

MEGABYTE 1 Mbyte = 1024 Kbyte, azaz 1 048 576 byte

GIGABYTE 1 Gbyte = 1024 Mbyte, azaz 1 073 741 824 byte

TERABYTE 1 Tbyte = 1024 Gbyte, azaz 1 099 511 627 776 byte

Megjegyzések:

Az információ tárolása, közvetítése leggyakrabban szöveges formában történik. Numerikus információt akkor érdemes felhasználni, amikor a számadat értéke is fontos, vagyis matematikai műveleteket végeznek velük. A grafikus információ nem mindig pontos, de néha a szemlélőnek többet mond, mint a megfelelő mennyiségű szöveges információ, nem is beszélve a numerikusról.

ASCII kódrendszer

Az amerikai angol nyelvben lévő betűknek, számjegyeknek és egyéb írásjeleknek van egy 0 és 127 közé eső kódszáma. Ez egy egész szám. A telexgépek elterjedése tette szükségessé e kódrendszer kialakulását. A távirati szabvány is az ASCII kódrendszeren alapul, de ott az ékezetes és hosszú betűk kezelésére külön szabályok szolgálnak. Az ASCII kódrendszer világszabvánnyá vált. Szöveges információ közlése esetén a kódszámokat küldjük el, és visszakódolás után a fogadóállomáson ugyanaz a szöveg jelenik meg, mint a küldő helyen.

Kiterjesztett ASCII kódrendszer

A különböző nyelvek speciális karakterei részére a 128 és 255 kódok között lefoglalt kódrendszer. Itt helyezkednek el az ékezetes, a görög, a matematikai jelek stb.

GERGŐ SEGÍTS szöveg

71,69,82,71,153,32,82,69,71,73,83,82 ASCII kód szerint

Mivel a számítógépeket angol nyelvterületen fejlesztették ki, a kiterjesztett ASCII kódokat a PC-ken csak körülményesen a jobb oldali számbillentyűzet és az F jelű váltóbillentyű (Alt) segítségével, vagy a billentyűzetet átdefiniáló programokkal lehet beírni. Ezek olyan programok, amelyek megváltoztatják a billentyűk jelentését. A különböző számítógéptípusok ezt a kódterületet saját céljaikra használják fel. Megjelent az ASCII olyan kiterjesztése, amely az arab, kínai, japán írásjeleket is szabványosan tudja kezelni. Ez az UNICODE kódrendszer.

Kompatibilitás - helyettesíthetőség

Két számítógép, szoftver vagy egyéb eszköz kompatibilis egymással, ha bizonyos területeken egymást helyettesíteni képesek. Egy eszköz felülről kompatibilis egy másikkal, ha az egyikkel helyettesíthető a másik, de ez fordítva nem igaz.

Alapértelmezés (Default)

Ha egy programot vagy annak egy funkcióját eredeti "gyári" állapotában elindítunk, akkor végrehajt valamilyen műveletsort. Ez a program vagy a funkció alapértelmezése. Ha a kezelési paramétereit elállítjuk, pl. kezdeti feltételek megadásával vagy paraméterezéssel, akkor már mást vagy máshogyan fog végrehajtani.

Számrendszerek

A számrendszerek közül a kettes (bináris) és a tizenhatos (hexadecimális) számrendszer bír kiemelkedő fontossággal a computerek világában. A mai számítógépek a Neumann-elveknek megfelelően bináris kódolást használnak. Ezt a legkönnyebb megvalósítani elektronikai szempontból. A hexadecimális számrendszer könnyen átalakítható kettessé és viszont, és ebben a számok leírva sokkal rövidebbek.

01. Kettes (bináris) számrendszer

Ebben a számrendszerben a helyiértékek a kettes szám hatványai, a számjegyek így 0 és 1 lehetnek.

1	0	1	1	0	1	0	0 
2^7	2^6	2^5	2^4	2^3	2^2	2^1	2^0

Egy bináris helyiérték egy bit információ tárolására, egy nyolc helyiértékes bináris szám 1 byte információ tárolására alkalmas. Az egyes helyiértékek elnevezése jobbról balra: 0.bit, 1.bit, 2.bit, stb..

Átváltások

Példaként váltsuk át a fenti bináris számot tízes számrendszerbe!

10110100‚ =0*2⁰+0*2¹+1*2²+0*2³+1*2⁴+1*2⁵+0*2⁶+1*2⁷=180

Nem kell mást tenni, mint a helyiértéknek megfelelő 2-es hatványt összeszorozni az ott talált számmal. Egyszerűbben felírva:

10110100‚ =128+32+16+4=180

Most nézzük az átváltást tízesből kettes számrendszerbe! A módszer nagyon egyszerű, a számot kettővel kell osztani, a maradékot oldalra írni, a hányadossal tovább folytatni az osztást egészen addig. amíg a hányados 0 nem lesz. Nézzük a példát!

180	0	180 osztva kettővel 90, maradék 0
90	0	90 osztva kettővel 45, maradék 0
45	1	45 osztva kettővel 22, maradék 1
22	0	22 osztva kettővel 11, maradék 0
11	1	11 osztva kettővel 5, maradék 1
5	1	5 osztva kettővel 2, maradék 1
2	0	2 osztva kettővel 1, maradék 0
1	1	1 osztva kettővel 0, maradék 1
0

A maradékokat kell leírni alulról fölfelé: 180=10110100

Összeadás

A kettes számrendszerben az összeadáshoz csak néhány műveleti szabályt kell ismerni, sokkal kevesebbet, mint bármely számrendszerben.

0 +0 =0‚

1 +0 =0 +1 =1

1 +1 =10

1 +1 +1 =11

Ezen szabályok alkalmazására nézzünk egy példát:

	1	0	0	1	1	0
	1	0	0	1	1	1
1	0	0	1	1	0	1

Szokás szerint jobbról balra haladva a 0. biten 0 +1 =1, nincs átvitel, mert az eredmény egyjegyű. Az első biten 1 +1 =10 átvitel 1 a következő bitre. A második biten 1 +1 +1 =11 a harmadik egyest az előző bitről hozták át, az átvitel 1. A harmadik biten 0 +0 +1 =1 nincs átvitel. A negyedik biten 0 +0 =0 nincs átvitel. Az ötödik biten 1 +1 =10, ahol mind a két számjegyet le kell írni, mivel elfogytak az összeadandók.

Szorzás

A többjegyű számok szorzását gyakorlatilag ugyanúgy kell elvégezni, mint a tízes számrendszerben, azonban mivel csak 0 és 1 létezik vagy nulla az eredmény vagy az eredeti számot kell leírni. Nézzük a példát!

		1	0	1	*	1	1	0
		0	0	0
	1	0	1
1	0	1
1	1	1	1	0

A részsorok összeadásához a már megismert módszert kell követni!

4. Számítógép felépítése (felépítés, egységek jellemzése)

A Neumann elvű számítógép felépítése, működés

A mai elképzeléseknek megfelelő első számítógépet 1946-ban a pennsylvaniai egyetemen mutatta be John Mauchly és Presper Eckert csoportja, a gép neve ENIAC (Electronical Numerical Integrator and Computer). Az ENIAC egy elektroncsöves külső vezérlésű berendezés volt.

1946-ban a csoporthoz csatlakozott a magyar származású Neumann János is. Ekkor kezdték el az új számítógép, az EDVAC építését. Neumann ekkor javasolta, hogy a programot ne külső információhordozón, hanem magában a gépben, annak központi tárolójában helyezzék el. Ezzel egy újabb fejezet kezdődött a számítástechnikában.

A mai számítógépek is az ún. Neumann-elvek alapján működnek. Ezek a következők:

· a számítógép legyen teljesen elektronikus

· az információtárolás és a feldolgozás a bináris számrendszeren alapuljon

· az adatfeldolgozás teljes egészében a gépben menjen végbe, azaz a program is tárolt legyen.

A tárolt programelőnyei igen sokrétűek: a tárolt program bármely része gyorsan hozzáférhető a vezérlőegység számára, nem hátráltatja a gép működését a programváltás, így igen megnövekedik az adatfeldolgozás sebessége. A már lefutott program vagy egyes részletei újra felhasználhatóvá válnak, a programba be lehet építeni fe

Számítógép felépítése:

Számítógép: Ebben találhatók meg a feladatok elvégzésére alkalmas elektronikus eszközök, háttértárolók, memória, alaplap, processzor, információszállító bus-ok, tápegység, kábelek, ventillátorok.

Monitor: adatmegjelenítő eszköz, párbeszédes egységnek is hívják. Különböző típusai például a képmegjelenítés módjában, a felbontásban, a képpont méretében (pixel), a megjeleníthető színek számában térnek el.

Billentyűzet: A számítógépbe való adatbevitelért, parancskiadásért felelős eszköz. A számítógép figyeli a billentyűleütéseket és egy belső karaktertáblázat alapján, alakítja át tetszőlegesen a leütött billentyűk kódjait.

Processzor, alaplap, bus-rendszer, memória:

Processzor: a számítógép vezérlő és a művelet-végrehajtó egységének közös neve. Fő jellemzője a belső és külső adatbitek száma, a működtető órajel frekvenciája.

Alaplap: a számítógép egységeit fizikailag összekötő integrált áramköri lap. Helyet ad a processzor, a memóriák, az illesztőkártyák számára.

Bus rendszer: Az alaplap, és az alaplapon lévő perifériák közti adatátviteli eszközök összessége.

Memória: A számítógépek legfontosabb erőforrása a processzor mellett a memória. Itt található a végrehajtás alatt levő program, és a feldolgozásra használt adat is.

Típusai:

RAM (Random Access Memory) tároló mely írható és olvasható, azaz általános tárolási célra használható.

DRAM (Dynamic Random Access Memory) tároló mely szintén írható és olvasható. Alacsony teljesítményű és hamar elveszti a tartalmát (ezt ciklikus frissítéssel késleltetni lehet).

SRAM (Static Random Access Memory) tároló mely írható és olvasható jelleggel bír. Nem igényel állandó adatfelújítást, és magasabb működési sebességű, mint a dinamikus változata.

ROM (Read Only Memory) tároló mely csak olvasható, azaz a felhasználó nem tudja közvetlenül módosítani. Egyszer írható csak, mely általában a gyártás során zajlik le.

PROM (Programmable Read Only Memory) tároló mely a felhasználó által egyszer tölthető fel.

EPROM (Erasable Programmable Read Only Memory) tároló mely a felhasználó által egyszer törölhető illetve tölthető fel.

EEPROM (Electrical Erasable Programmable Read Only Memory) tároló, mely a felhasználó által többször törölhető és tölthető fel.

A számítógép strukturája

Az IBM személyi számítógépek változatai az adott felhasználáshoz rugalmasan igazítható konfigurációk kialakítására adnak lehetőséget. A számítógép központi részeit az alaplap tartalmazza. Ezen a kártyán csak a legtöbb alkalmazásnál szükséges egységek kaptak helyet. Az alaplapon bővítő kártyák fogadására kialakított csatlakozókat találunk, melyekbe a felhasználó saját igényei szerint kiegészítő kártyákat tehet. Ezekre a csatlakozókra az ún. bővítő busz jeleit vezetik ki. Ezek a buszok ISA, PCI, AGP típusúak lehetnek a modern gépekben.

Az alaplapon az alábbi egységek találhatók: a processzor fogadására alkalmas tok, a memória, a memóriavezérlő egység, a bővítő buszillesztő egység, a billentyűzetillesztő egység, a megszakítási (IRQ) valamint a direkt memória átvitelt vezérlő (DMA) egység, a programok végrehajtását gyorsító memória (cache) és a hozzá tartozó vezérlő egység, valamint az előlapkezelő egység. Az újabb alaplapokba már beépítették a különböző vezérlő kártyákat (I/O kártya a soros és párhuzamos portok kezelésére, a videokártya, a hangkártya, a hálózati kártya, az SCSIvezérlő kártya, USB port).

A konfigurációs beállításokra egy CMOS memória szolgál, mely a kikapcsolás idejére is megőrzi a benne tárolt adatokat. Az alaplapon a bővítő kártyák fogadására alkalmas csatlakozókon kívül a tápegység, a billentyűzet, a hangszóró, a bekapcsolást, a turbó üzemmódot (régebbi gépeken található csak ilyen)jelző LED-ek, RESET nyomógomb csatlakozója kapott helyet.

Az operációs rendszer futtatásához elengedhetetlen legalább egy lemezes egység beépítése. Két eltérő felépítésű lemezmeghajtó alkalmazására van lehetőség: a hajlékony mágneslemezes (floppy, FDD) és a merev (winchester, HDD) lemezes egység.

A monitorvezérlő (video-) kártyára csatlakoztathatjuk a monitort. Mára a 15, 17, 21"-os digitális monitorok terjedtek el, de egyre nagyobb teret hódít a régebben hordozható számítógépeken használt folyadékkristályos- vagy plazmakijelző.

Szükség van még két alapvető dologra: a parancsok bevitelére szolgáló billentyűzetre (általában 101 gombos), és az egységek energiaellátását szolgáló tápegységre. A tápegység és az előlap a készülékházzal együtt kerül forgalomba. A PC gépekhez 180-220 W-os tápegység szükséges.

A fent felsorolt részegységekkel a számítógép már működőképes, de korántsem felel meg még egy átlagos otthoni gép igényeinek sem. A multimédia térhódítása megköveteli, hogy egyre többféle és jobb minőségű bővítő eszközzel lássuk el számítógépünket.

5. Bemeneti perifériák (eszközök fajtái és jellemzői)

Perifériák

A külső körben vannak felsorolva a perifériák, azaz a külső eszközök. Ez az elnevezés arra utal, hogy ezek a berendezések nem közvetlenül a processzorhoz kapcsolódnak.

01. Input perifériák (beviteli egységek)
02. Output perifériák (kiviteli eszközök)
03. Háttértárak

Input perifériák (beviteli egységek)

A beviteli egységek feladata, hogy a külvilágból a processzorhoz, illetve közvetlenül az operatív memóriába jutassa az adatokat.

01. Billentyűzet
02. Egér
03. Fényceruza
04. Botkormány
05. Scanner
06. Mikrofon
07. Kamera
08. Irisz- és ujjlenyomat felismerő rendszerek

Billentyűzet

Az elsődleges bemeneti egység, ami azt jelenti, hogy ha külön nem írunk elő mást, a számítógép mindig innen várja az adatokat. A billentyűzetnek két fontos jellemzője van; a rajta elhelyezkedő billentyűk száma és a billentyűk kiosztása. Ez utóbbi mutathat nyelvi sajátságokat. (Például a magyar billentyűzeten eleve elhelyezték az ékezetes karakterekhez tartozó billentyűket is.) Napjainkban leggyakrabban a 100-106 gombos klaviatúrákat használják.

A billentyűzet több részből áll: alfanumerikus billentyűzet (írógép billentyűzet): Betűk, számok, írásjelek megjelenítését teszi lehetővé. A betűk egyszerű leütésével kisbetű jelenik meg a képernyőn. A SHIFT váltóbillentyűvel együtt a nagybetűket lehet előcsalogatni.

Ha bekapcsoljuk a CAPS LOCK billentyűt, a kis és nagybetűk fordítva jelennek meg. Azokon a billentyűkön, amelyeken két jel látható, az alsó jel az alapértelmezett, a felső a SHIFT-el együtt jelenik meg. (Ezekre a CAPS LOCK hatástalan.)

Vannak billentyűzetek, ahol a jobb alsó sarokban van egy harmadik jel is, ezt az ALT GR (jobb oldali ALT) billentyűvel együtt lehet előhozni. Az említetteken kívül megtalálható még itt két CTRL billentyű, amelyek szintén váltóbillentyűk.

A BACKSPACE, amely egy karakter visszatörlésére szolgál, a TAB billentyű, amely a sort szabályos darabokra osztó tabulátor helyek közötti ugrást teszi lehetővé.

Az egyik legfontosabb billentyű az ENTER, amelynek parancs és sor lezáró hatása van.

Az írógép-billentyűzet felett helyezkednek el a programozható, vagy más néven funkció billentyűk. Ezek jelentésüket mindig az adott programban nyerik el. Közülük külön nevet kapott az ESC, amellyel általában vissza lehet lépni egy nem kívánt helyről. A többiek neve: F1, F2,....F12.

A vezérlő billentyűk középen helyezkednek el. Ezek közül a Print Screennel vágólapra helyezhető az aktuális képernyőtartalom, majd az kinyomtatható (ha helyi nyomtatót csatlakoztattak a számítógéphez).

A Scroll Lock kapcsoló billentyű, a Pause hatására általában a program megszakad, vagy szünetel a működése.

A Delete billentyű a kurzor utáni (vagy a kurzor helyén lévő) karaktert törli, az Insert billentyű a felülíró és a beszúró üzemmód között vált.

A Home (sor eleje), End (sor vége), Page Up (egy lappal feljebb), Page Down (egy lappal lejjebb) és a nyilak a kurzort mozgatják.

Jobb oldalon helyezkedik el a vezérlő billentyűkkel kombinált numerikus billentyűzet. Ha a Num Lock kapcsoló be van kapcsolva, a kettős jelű billentyűk számokként viselkednek; ha ki van kapcsolva, vezérlő billentyűkként. Ennek a résznek főleg akkor vesszük hasznát, ha sok számot kell bevinni.

Olyan speciális billentyűzetek is léteznek, melyek a Windows alatti munkát gyorsítják, az ergonómikus billentyűzetek vagy a vezeték nélküliek (infrás vagy a rádiós).

Egér

A grafikus felhasználói programok, operációs rendszerek korában szinte nélkülözhetetlen eszköz. Az egér működési elve alapján lehet mechanikus, optomechanikus és opto egér. A legelterjedtebb az optomechanikus egér. (Az alábbi ábra e típus működési elvének megértéséhez nyújt segítséget.)

Az optomechanikus egér egyik központi alkatrésze a gömb (golyó), amely mozgatáskor elgördül. Ezt a mozgást érzékeli két görgő, amelyek végén fogaskerékhez hasonló perforált körlap helyezkedik el. E körlap optikai kapuk között forog, amelyek detektálják (figyelik) hányszor szakította meg a fénysugár útját egy-egy 'fog'. Ezeket az információkat értékeli az egér elektronikája. Az egéren található még két (Microsoft szabvány) vagy három (IBM szabvány) gomb. Ezek egy-egy mikrokapcsolóhoz csatlakoznak. Az egér mozgása és a kapcsolók ki-be kapcsolása közvetíti az információt.

Az egérből (hasonlóan a billentyűzethez) léteznek vezeték nélküli változatok: "rádiós egér", "infravörös egér".

Fényceruza

Tollhoz hasonló eszköz, amelynek a hegyében egy fényérzékeny elem van. A képernyőhöz közelítve, illetve speciális lapon rajzolva, lehet információt közölni.

Botkormány

Főleg a játékoknál használt eszköz, amely a repülőgépen használatos botkormányról kapta a nevét.

Scanner

Grafikus információk: fényképek, rajzok, gépelt oldalak bevitelére szolgál. Két fajtája van: a kézi scanner, amely leginkább a boltokból ismert vonalkód-leolvasóhoz hasonlít, de szélesebb a leolvasó része. Másik fajtája a lapscanner, amely egy fénymásolóhoz hasonló, ez utóbbi sokkal jobb minőséget szolgáltat.

MICR egység: Mágneses tintakarakter felismerő egység.

Ujjlenyomat azonosító: különleges szkenner, mely többek közt a hálózatba való belépéshez szükséges jogosultság igazolására szolgálhat.

Mikrofon

Hangkártyával rendelkező számítógéppel lehetővé teszi hangokat tartalmazó állományok készítését. Hangfelvételt készíthetünk segítségével (hangot digitalizálhatunk vele).

Kamera

Külön vezérlő kártya segítségével lehetővé teszi mozgó képek számítógépes állománnyá való alakítását, vagyis digitalizálását. Videofelvételeket tartalmazó állományok készíthetők vele.

A felsoroltakon kívül gyakorlatilag nincs akadálya egyetlen olyan eszköz csatlakoztatásának sem amit a számítástechnikán kívül is adatrögzítésre használunk.

Kamera

Külön vezérlő kártya segítségével lehetővé teszi mozgó képek számítógépes állománnyá való alakítását, vagyis digitalizálását. Videofelvételeket tartalmazó állományok készíthetők vele.

A felsoroltakon kívül gyakorlatilag nincs akadálya egyetlen olyan eszköz csatlakoztatásának sem amit a számítástechnikán kívül is adatrögzítésre használunk.

Irisz- és ujjlenyomat felismerő rendszerek

A korszerű adatvédelmi és rendszerbiztonság-technikában egyre elterjedtebb technika. Jelenleg Magyarországon is folynak kutatások ebben az irányban. A szem íriszének felismerése egy speciális színbontási technikával jön létre. Ha szem retinaméretének és mélységének meghatásrozása megtörtént, akkor a felmért térképre rajzolódik le az írisz felépítése, ami ugyanúgy, mint az ujjlenyomat, minden embernél más.

Az ujjlenyomat felismrő rendszereket, mint nagyon sok minden mást, először az USA-ban a hadiiparnak fejleszették, most már ujjlenyomat felismrő rendszerek vannak a legjobb szériaautók kilincsében is. És a titkosan örzött szobák beléptetőrendszerében is.

6. Kimeneti perifériák (eszközök fajtái és jellemzői)

Perifériák

A külső körben vannak felsorolva a perifériák, azaz a külső eszközök. Ez az elnevezés arra utal, hogy ezek a berendezések nem közvetlenül a processzorhoz kapcsolódnak.

01. Input perifériák (beviteli egységek)
02. Output perifériák (kiviteli eszközök)
03. Háttértárak

Output perifériák (kiviteli eszközök)

A kiviteli egységek feladata a központi egységtől a külvilág felé közvetíteni az adatokat.

01. Képernyő
02. Nyomtató
03. Tűs nyomtató
04. Tintasugaras nyomtató
05. Lézernyomtató
06. Hőnyomtató
07. Rajzgép

Képernyő

Az elsődleges kiviteli eszköz. Ha külön nem jelölünk meg más eszközt, alapvetően itt jelennek meg az adatok.

Működési elvét tekintve több nagy csoportjuk van: a katódsugárcső elvén működő, a folyadékkristályos (LCD) TFT és a plazma kijelző. A katódsugárcsöves gyakorlatilag a TV képernyőjének megfelelően állítja elő a képet, míg a folyadékkristályos a számológépek kijelzőjével azonos elven működik. Az LCD kijelzők nagy előnye, hogy laposak, éppen ezért a hordozható számítógépek elengedhetetlen tartozékai. Ezen kívül szinte minden más a katódsugárcsöves típus mellett szól (ár, megbízhatóság).

A monitorok jellemzésére több adat szolgál. Ezek közül az első a méret. Ezt általában inchben adják meg és a képátlót jellemzi. Fontos a színmegjelenítés képessége. Eszerint beszélhetünk monochrom monitorról, amely egy szint és annak valahány árnyalatát képes megjeleníteni. (Ez a szín lehet fekete, zöld, kék. Az is lényeges hány árnyalatot kezel.) A másik fajta a színesnek nevezett típus, amely több színt és azok árnyalatait használja.

Ma már nem igazán lényeges szempont az üzemmód, mely szerint léteznek (inkább csak léteztek) alfanumerikusak, amelyek csak betűket és számokat tudnak megjeleníteni és grafikusak, amelyek ábrák, képek megjelenítésére is alkalmasak.

Talán a legfontosabb jellemző a felbontás, amely vagy azt mutatja meg, hogy egy sorban illetve egy oszlopban hány karakter jeleníthető meg, vagy a grafikus display-ek esetén egy sorban illetve egy oszlopban hány pont jeleníthető meg. A monitor működését meghatározza az illesztőkártya (vezérlő kártya).

Az ún. touch screen monitorok az érintéskor átadásra kerülő hőt érzékelik, így egyszerre látnak el input és output szerepet.

Nyomtató

Feladata a szöveges és grafikus információk nyomtatott formában (papíron) való megjelenítése.

A számítógépek fejlődése során sokféle, és sokféle elven működő nyomtatót használtak. Napjainkban alapvetően három fajtát használunk. Ma már szinte minden nyomtató grafikus, azaz képes nemcsak szövegek, hanem ábrák, rajzok, képek megjelenítésére is. A tűs és a tintasugaras nyomtató mátrix elven nyomtat, ami azt jelenti, hogy a karaktereket egy pontrács segítségével rajzolja ki.

A nyomtatók minőségi jellemzésére használt mérőszámok :

· sebesség: lap/perc

· felbontás: dot per inch

Tűs nyomtató

A megfelelő tűk ráütnek a festékszalagra, ez nyomot hagy a papíron, és a mátrix elv alapján kirajzolja a betűt, vagy az ábrát. A tűs nyomtatók jelenleg a legolcsóbbak, működtetési költségük alacsony, általában masszívak, strapabírók. Nyomtatási képük nem túl szép. A három típus közül egyedül ez képes indigós példányok létrehozására. A tűs nyomtatókból létezik színes változat is.

Tintasugaras nyomtató

Belső felépítésének vázlatát az ábra mutatja. Hasonlóan működik, mint a tűs változata, de a tűk helyén apró tintafecskendők vannak, amelyek közül a mátrixnak megfelelő egy-egy festékcseppet küld a papírra. A tintasugaras nyomtatók viszonylag olcsók, de üzemeltetésük a másik kettőéhez képest drága. A tűshöz képest az írásképe szép (sőt ma már alig marad el a lézernyomtatókétól). Természetesen a tintasugaras nyomtatók is tudnak szines képet nyomtatni.

Lézernyomtató

Ez a típusú nyomtató a memóriában (általában a sajátjában) kialakítja egy teljes lap képét. Ezt az információt egy lézersugár kódolja le. (Sztatikus töltésekkel látja el a megfelelő pontokat.) Ezután egy különleges festéket visz fel erre a felületre, amely csak a töltött helyeken ragad meg. Ez a legszebb írásképű nyomtató, de ez a legdrágább is. Üzemeltetése sokszor olcsóbb, mint a tintasugarasé. Ez a nyomtató is képes a színes nyomtatásra.

Hőnyomtató

Speciálisan kezelt papírra hő segítségével nyomtat, tehát nem mechanikus. A nyomtatási kép létrehozásához a nyomtató tűket használ, de ahelyett, hogy a tűkkel nyomást gyakorolna a papír előtt lévő festékszalagra, mint a pontmátrix nyomtatók, felmelegíti azokat, és óvatosan közelíti a papírhoz. A papír speciális bevonata melegítéskor elszíneződik. A hőnyomtatónak nem létezik színes változata.

Rajzgép

A rajzgép vonalas rajzok elkészítésére szolgál. Alapvetően az különbözteti meg a nyomtatótól, hogy nem pontokból rakja össze a rajzokat, hanem egy toll segítségével valódi folyamatos vonalakat húz. Két fajtája terjedt el, a síkplotter, amelynek rajzasztala sík, és a dobplotterek, amelyeknél a papír egy dobra (hengerre) van felerősítve.

7. Háttértárolók (Háttértárak csoportosítása, összehasonlítása)

Háttértárak

A háttértárak közül a mágneses háttértárak és az optikai háttértárak használatosak. A háttértárak feladata az éppen nem használt programok, adatok tárolása.

Mágneses háttértárak

Két nagy csoportra bonthatók a mágnesszalagos és a mágneslemezes háttértárakra.

Mágnesszalag: A szalagos tárolás szekvenciális elérést biztosít, azaz az adatokat csak szigorúan sorban lehet elolvasni, keresni. Ez természetesen lelassítja az adatmanipulációt. Előnyük a nagy kapacitás és a viszonylag alacsony ár, ezen tulajdonságaik miatt tipikus felhasználási területük a biztonsági másolatok készítése. PC-s környezetben a mágnesszalagos egységeknek két változata létezik, a DAT (nagy kapacitású, kiskazettás) és a streamer, amelyeknek egyetlen alkalmazási területe az állományok archiválása, biztonsági másolat készítése céljából. A winchester tartalmát nagy sebességgel másolják ki speciális kazettára.

Csévés szalagok: Hasonlítanak a régi szalagos magnók szalagjához, de szélesebbek és általában jóval hosszabbak. Ma már egyre ritkábban használatosak, a személyi számítógépek világában szinte egyáltalán nem.

Streamer: A streamer kazettás mágnesszalagos egység. Gyorsabb, mint csévés társa.

Mágneslemez: A mágneslemezes tárolók a tipikusak a személyi számítógépek világában. Két fajtája van az un. floppy disk és a hard disk.

Floppy disk: Műanyag alapú hajlékony körlap, mágnesezhető réteggel bevonva. Kétféle méretben terjedt el. A kisebbik változat 3,5 inches. Ez egy viszonylag kemény tokba helyezett lemez. Jellemző kapacitása 1,44 MB. Ezt a fajta lemezt mindig úgy kell a meghajtóba helyezni, hogy a címke legyen kívül és a hátlapja legyen a meghajtón látható gomb felől. A nagyobbik változat 5,25 inches. Ennek a külső tokja puhább, jellemző kapacitása: 1,2MB. Ezt a fajta lemezt úgy kell a meghajtóba helyezni, hogy a címke felül és kívül legyen.

Hard disk: Kemény alapú lemez. Jóval nagyobb írássűrűséget használnak rajta, mint a floppy lemezeken. Ennek az ára az, hogy a technológiának is precízebbnek kell lennie. Az író-olvasó fej jóval közelebb kerül a lemezhez, emiatt a lemez egybe van építve a meghajtó szerkezettel. Manapság a legkisebb kapacitású winchester, amit gyártanak 1GB-os.

Az optikai tárolók legnevesebbje a CD-ROM. A lemez megegyezik az audio CD-vel. Legjellemzőbb kapacitása 640MB. Az adatok leolvasása lézersugárral történik. Létezik olyan meghajtó is, amelyik képes írni is CD-t, de ez magas ára miatt még nem terjedt el az háztartási személyi számítógépek körében, vállalati szinten viszont gyakran alkalmazzák.

Egy új multimédia számítógépnek már elengedhetetlen tartozéka a DVD-ROM meghajtó. Ez a - viszonylag - új eszköz a hagyományos CD-ROM meghajtók modernizált reinkarnációi. A különbség megdöbbentő: méretben azonos médiára (12 cm átmérőjű, ezüstösen csillogó polikarbonát lemez) akár tizennégyszeres mennyiségű adatot lehet rögzíteni. Ennek első látásra nem sok értelme van, ("ugyan, hiszen a CD 650 Megabyte kapacitás is több, mint elég") de a DVD-lemeznek jelenleg nem az adattárolás az elsődleges felhasználási területe. A DVD célja: a mozifilm. Egy teljes film ráfér egyetlen lemezre, két-háromnyelvű szinkronnal, akár nyolcnyelvű feliratozással, mind 4:3, mind pedig 16:9 képarányban, szinte tökéletes hang és képminőség mellett. Persze a DVD-meghajtók nem most jelentek meg (kb. két éve vannak piacon), most azonban hirtelen megélénkült a kereslet irántuk: megjelentek a magyar feliratos filmek is, és a jelenleg átlagosnak vehető új számítógépek képesek minden kiegészítő hardver használata nélkül is lejátszani ezeket a filmeket. A DVD-lemezeken a filmeket MPEG2-es eljárással tömörítve tárolják. (Összehasonlításként: az előd Video-CD MPEG1-es tömörítést használ.) Ez egy rendkívül komplex és bonyolult algoritmus, amelynek a dekódolásához néhány évvel ezelőtt még célhardver volt szükséges. A jelenlegi processzorok azonban könnyedén megbirkóznak vele. Itt jöttek a képbe az ún. SoftDVD-k. Ezek olyan programok, amik képesek dekódolni az MPEG2-es tömörítésű filmet pusztán a processzor számítási teljesítményét használva. Emellett van még egy óriási előnyük: egyes programok képesek a régiókódolástól függetlenül lejátszani a filmeket. Egy kis magyarázat: a DVD filmek kiadási helytől függően kapnak egy kódot, ezt nevezik régiókódnak. A világ fel van osztva hat területre, így a régiókódok 1-tol 6-ig tartanak. Hazánkban vagy észak-amerikai (1-es kód) vagy pedig európai (2-es kód) filmeket lehet kapni. A DVD-ROM tárolókapacitása 4,7 Gbyte, ha egyrétegű, és 8,5 GByte, ha kétrétegű technológiát alkalmaznak. Amennyiben kétoldalas a DVD, akkor az maximálisan 17 Gbyte adatot képes tárolni.

Minden lemezes egység működése során pörgeti a lemezt. Pörgés közben a hajlékony lemezek is merevvé válnak.

8. Hálózatok (hálózatok csoportosítása, hálózati topológiák)

Hálózatok

A számítógép-hálózat nem más, mint számítógépek és perifériáik, illetve a számítógépeken futó programok és tárolt adatok olyan rendszere, amelyek egymással két- vagy többoldalú összeköttetésben állnak.

Hálózatok létrehozásának céljai:

1. Erőforrás-megosztás elve, cél a hálózatban levő programok, adatok és eszközök - az erőforrások és a felhasználók fizikai helyétől függetlenül - bárki számára elérhető legyen.

2. Nagy megbízhatóság elérése alternatív erőforrások alkalmazásával.

3. Az egymástól nagy távolságra levő emberek hatékony kommunikációs eszköz birtokába jussanak. Hosszú távon a számítógép-hálózatok ember-ember közötti kapcsolatteremtő szerepe sokkal lényegesebbnek bizonyulhat, mint az előbbiekben felsorolt célok.

4. Költségmegtakarítás

5. Távoli adatbázisok és programok elérése

A hálózat használhatóságának meghatározói: (1. ábra)

1. Hozzáférés:

- Az engedélyezés

Amennyiben fizetni kell a hálózat használatáért, a használati jog megvásárolható.

- Kapcsolat-felépítés:

Nem lehet közömbös, hogy mennyi idő alatt érhető el pl. a legtávolabbi adatbank, vagy megfelelő eszköz, továbbá azok a csomópontok (NODE) amelyek részt vesznek a kapcsolat felépítésében és tartásában, mennyire "készségesek, illetve mennyire gyorsak a végrehajtásban.

2. Erőforrások:

Ez alatt a rendelkezésre álló hardver eszközöket (gépek, perifériák, tárolók, stb.) és az elérhető szoftver csomagok értendők.

3. Kiterjedtség:

Az a jellemző, mely arra utal, hogy a hálózat, vagy hálózatok milyen távolságra vagy területre terjednek ki.

Hálózatok csoprtosítása kiterjedtség szerint:

A helyi hálózatokat (LAN) egy városi hálózat (Metropolitan Area Network - MAN) foghatja össze, ezek kapcsolata a kiterjedt hálózat (Wide Area Network - WAN).

4. sebesség:

Jellemző értékei a hálózat átvivő közegére utalnak, mértékegysége a bit/sec. [baud]

Hálózatok csoportosítása hierarchia szerint:

Ø Client.Server (Ügyfél-kiszolgáló): A server teszi lehetővé a felhasználóknaka hálózati munkát és a server perifériáinak használatát.

Ø Peer to Peer: egyenrangú gépekből álló hálózat, mindenki egyszerre server és munkaállomás, bárhol lévő perifériák minden felhasználó számára elérhetők.

Hálózati topológiák:

Alá és fölé rendelt gépek Minden gép minden géppel Nincs benne rendszer

össze van kötve pl.: internet

Az állomások a csillagponthoz (server) Összeköttetés körkörös, az adatok a gyűrű mentén

küllőszerűen kapcsolódnak. gépről gépre vándorolnak

Előny: központi erőforrás egyszerűen elérhető Kevés kábel (olcsó)

Hátrány: sok kábel, server túlterhelése kábelhiba esetén nem működik a rendszer

A hálózatban van a számítógépeknek egy olyan halmaza, amelyeknek a felhasználói programok futtatása a feladata. Ezeket a gépeket hosztoknak (gazdagép, központi gép) nevezzük. A hosztokat alhálózatok kötik össze. Ezek feladata a hosztok közötti üzenettovábbítás. Az alhálózat két elkülöníthető alkotóelemből áll: átviteli vonalakból (áramkör, csatorna) és kapcsolóelemekből.

Az alhálózatok két nagy csoportra bonhatók:

- Két pont között csatornával rendelkező

Az ilyen típusú alhálózatok nagyszámú kábelt, vagy bérelt telefonvonalat tartalmaznak, melyek a kapcsolóelemeket kötik össze.

- Üzenetszórásos csatornával rendelkező

Egyetlen kommunikációs csatorna van, amelyen az összes hálózatban lévő gép osztozik. Az elküldött üzeneteket (csomag) mindenki veszi. Ha a csomag másnak szól, akkor az állomás nem veszi figyelembe.

Üzenettranszfer

1. Vonalkapcsolás: A kiépít egy olyan utat B-hez, ami nem foglalt, és ezen megy az adatátvitel

2. Üzenetkapcsolás: A leadja az üzenetet a hálózatnak, az továbbküldi a következő csomópontba, ha az foglalt, akkor vár. Így csomópontról csomópontra haladva ér B-be. Hátránya, hogy a csomópontokban a várakoztatáshoz nagy tárolókapacítás kell.

3. Csomagkapcsolás: Üzenetkapcsolás, de az üzenetet szabványos méretű csomagokban továbbítja.

Információ küldés

Az információk ú.n. üzenetek formájában kerülnek továbbításra. Ez különböző hosszúságú lehet, ezért a hálózat csomópontjaiban való átmeneti tárolása nem egyszerű. Ezért az üzeneteket az adó oldalán meghatározott hosszúságura tördeli (keret) és ú.n. csomagok formájában kerülnek továbbításra. A vevő oldalon ismét összerendezik a kereteket és így visszakapják az üzenet eredeti formáját.

Egy csomag szerkezete a következő:

A hálózatépítés klasszikus időszakában a különböző számítógépgyártók saját filozófiájuk szerint készítették az önállóan működő helyi hálózataikat. Ezek a LAN- ok egymástól függetlenül kiválóan működtek, de nehézségek léptek fel, amikor kommunikálni akartak egymással. Ezt a problémát oldotta fel a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Standards Organization ISO) kidolgozott ajánlás, hogy a gyártók hogyan fejlesszék, készítsék el hálózataikat. 1983 -ban elkészült az a hivatkozási modell, amely olyan rendszereket képzel el, amelyek nyitottak más rendszerekkel való kommunikációra, azaz egymással összefűzhetők. Ez az ú.n. OSI (Open System International - nyílt rendszerek összekapcsolása) hivatkozási modell.

A rendszerek közti kapcsolatok "réteg kapcsolatokon" keresztül jönnek létre.

A modern számítógép-hálózatok tervezését szigorúan strukturált módon végzik. Tervezésük csökkentése érdekében rétegekbe (szintekbe) szervezik, melyek mindegyike a megelőzőre épül. Az egyes rétegek célja minden hálózatban az, hogy jól definiált szolgáltatásokat biztosítva a felsőbb rétegek elől eltakarják a nyújtott szolgáltatások megvalósításának részleteit. Az egyik gépen lévő n. réteg a másik gép n. rétegével kommunikál. A kommunikáció során használt szabályok és konvenciók összességét protokollnak nevezzük. Azokat az egységeket, amelyek a különböző gépeken egymásnak megfelelő rétegeket magukba foglalják társfolyamatoknak nevezzük. Tehát nem a rétegek, hanem a társfolyamatok kommunikálnak egymással a protokollok felhasználásával. A valóságban nem az egyik gépen levő n. réteg küldi az adatot a másik gépen levő n. rétegnek, hanem minden egyes réteg adat és vezérlőinformációkat ad át az alatta elhelyezkedő rétegnek, egészen a legalsóig, ahol a tényleges kommunikáció zajlik.
A szomszédos rétegpárok között egy interfész húzódik, amely az alsóbb réteg által a felsőnek nyújtott elemi műveleteket és szolgáltatásokat definiálja.
A rétegek és protokollok halmazát hálózati architektúrának nevezzük. Minden rétegnek rendelkeznie kell egy kapcsolat-felépítési, illetve kapcsolatlebontási mechanizmussal

Hálózati protokoll

Feladata a serverhez való hozzáférés, az adatátvitel megszervezése.

1. Adási jog továbbítása (Token Passing): Az adattovábbítási jog körbejár a munkaállomásokon, egy időben csak egy állomást szolgál ki a server. Eközben a munkaállomás előkészíti az adott hosszúságú csomagot, mely tartalmazza a cél címét, a feladó címét is. A következő adattovábbítási időben elküldi.

Hátránya: minden munkaállomás megkapja az időt akkor is, ha nem akar adatot továbbítani.

2. Vivőérzékelő ütközésfigyelés (CSMA-CD): Az adni készülő gép előbb megnézi, hogy használják-e a csatornát, ha nem, akkor a gép forgalmaz. Ha egyszerre több állomás kezd el adni, akkor ütközés jön létre, és az ütközésfigyelő későbbi forgalmazásra szólítja fel a gépet.

Hátrány: ha sok állomás akar adni, akkor az ütközések szaporodnak, és a rendszer lelassul.

Néhány jellemző alhálózattípus:

1. TOKEN-RING: gyűrű topológiára épülő Token Passing protokollal működő hálózat

2. ETHERNET: sín topológiára épülő CSMA/Cd protokollal működő hálózat

3. ARC-NET: (hazánkban ez terjedt el) topológája fizikailag fa, logikailag gyűrű (minden állomás sorszámmal rendelkezik), Token Passing protokollal működő hálózat.

Hálózati eszközök / OSI modellre épülő /

Számítógépes hálózatokat gyakran kapcsolnak egy magasabb szintű hálózatba. Ehhez a két állomáson lévő azonos logikai szintek között kapcsolatot kell teremteni.

REPEATER (HUB)

Az ugyanazon hálózat két, fizikai és minden logikai protokolljában azonos szegmensei közötti kommunikációt segítő berendezés. Erősítő, fizikai illesztő szerepe van.

ROUTER (Átirányító)

Olyan eszköz, amely meghatározza az adatcsomag címzettjének optimális elérési útját.

BRIDGE (Híd)

Csak azokat az információcsomagokat engedi át, amelyek a másik hálózati szegmensre irányulnak. Funkcióját megvalósító eszköznek bizonyos szintű adatértelmezést is el kell végeznie, tehát szoftvert is tartalmaz.

GATEWAY (Átjáró)

Két eltérő adathozzáférési protokollt használó hálózat összekapcsolására alkalmas számítógép. Mindkét protokollt ismernie kell, hiszen mindkét irányú kódolásra és dekódolásra képesnek kell lennie.

Az információ átemelésnek két módszere van:

-Beburkolás: a két eltérő protokollal rendelkező lokális hálózatban minden átküldendő üzenetcsomagot új, egységes keretbe csomagol, amellyel ismert a gateway számára. A beburkolt csomag a hálózaton keresztül az átjáróba jut, amely leszedi róla a régi hálózat-specifikus burkolatot, új hálózati fejlécekkel látja el és kiküldi a csomagot a másik hálózatba.

A módszer az összes hálózatra kiterjedő egységes rendszert biztosít. Ebben az esetben többnyire, az összes hálózat összes gazdagépére új szoftver írandó.

-Protokollátfordítás: az üzenetek úgy továbbítódnak a lokális hálózatban, hogy felhasználják az adott hálózatban lévő protokollokat és konverziókat. Az üzenet eljut egy átjáróba, amely a másik hálózatnak megfelelően protokollonként átalakítja az üzenetet. Ez az átalakítás akár több protokollszinten végrehajtott üzenetfordítást is jelenthet.

Az átfordításos módszer előre nem látható problémákhoz vezethet, amely a protokollok közötti árnyalatnyi eltérésnek köszönhető. Ellentétben az előző módszerrel itt csak az átjáróra kell új szoftvert írni.

Helyi hálózatok:

Jellemzői:

1. Távoli erőforrás - kapcsolat

Az egy helyen mellet elhelyezett perifériákat a hálózat felhasználói szinte saját perifériaként használhatják.

2. Nagysebességű adatkapcsolat.

3. Terhelések hálózaton belüli átcsoportosítása.

4. A feldolgozó teljesítmény megosztásának lehetősége.

Fő alkotóelemei:

- szerver:

A számítógépes munkaállomásokat és a központi erőforrásokat rendszerbe kapcsoló állomás.

- munkaállomások (Workstation):

Az egyes felhasználók itt dolgozhatnak.

- összekötő hardver:

- az egyes munka- és szerverállomásokat az adatátviteli közegbe kapcsoló csatolóegység.

- 10 km-nél nem nagyobb távolságot átfogó adatátviteli közeg.

9. Szoftverek és csoportosítása (Szoftver fogalma, szoftverek csoportosítása, jellemzése)

Az IBM kompatibilis számítógépek szoftverszintje

A számítógépek fejlődési üteme nagyon gyors. A két évvel ezelőtti csúcskategóriájú gépek a mindennapi használatban ma már néha gyengének bizonyulnak. Új eszközök jelennek meg nap mint nap a világpiacon. A gépek tervezőinek a folytonos változás nagy gondot okoz, amit az IBM-kompatibilis gépeknél sikerült talán legelőször jól megoldani. Ezt a gépcsaládot modulokból építik fel, hardver-és szoftvermodulokból.

A számítógép hardverét a korábban említett elemekből építik fel, mégpedig úgy, hogy a felsoroltak közül tetszőleges elemeket lehet beépíteni egy gépbe. A különböző áramkörök az alaplapon lévő szabványos csatlakozókon keresztül az ún. rendszersínre (rendszerbuszra) csatlakoznak. Ezen a sínen minden adatot megkapnak a gép többi részétől, ami a működésükhöz szükséges.

A hardvermodulok logikailag egymás mellé rendeltek, azaz egymás működését nem befolyásolják. Néha előfordul, hogy egy új kártya beépítésekor a gép egy másik kártyája nem akar elindulni, vagy megváltoznak a tulajdonságai. Ilyenkor sok türelem, találékonyság kell még a szakembernek is, hogy kiderítse a hiba okát.

Felhasználói programok (Adatbázis-kezelő, szövegszerkesztő.)

^^^

Segédprogramok, Shell programok

^^^

MS-DOS, eszközmeghajtó (device - driver)- programok

^^^

BIOS, VGA BIOS

^^^

hardverkártyák winchester, mouse, VGA, streamer, hangkártya

A szoftverek moduljai szigorúan egymásra épülnek.

1. A gép legalacsonyabb szintű programja a BIOS (Basic Input-Output System). A BIOS a gép ROM-jába van beégetve. A gép bekapcsolásakor a BIOS indul el és hajtja végre az önteszt különböző lépéseit, majd kezdi betölteni a MS-DOS-t. Ezen kívül sok egyéb feladata is van a billentyűzet, a háttértárak kezelése, szabványos eszközök kezelése, stb. Vannak olyan bővítőeszközök, amelyeknek saját BIOS-uk is van. A legismertebb BIOS- fajták az Award, AMI, PHOENIX, IBM, Compaq.

2. A középső szint a MS-DOS, ami lemezről betöltődve a BIOS szabványos szolgáltatásain keresztül éri el a gép különböző erőforrásait. A MS-DOS külön szolgáltatásokat is nyújt a felhasználói programoknak. Néha a BIOS-t megkerülve nyújt lehetőségeket a felhasználónak a gép közvetlen kezeléséhez és a programok feladatainak ellátásához.

3. A MS-DOS eszközmeghajtó programjai (Device driverei, lásd a CONFIG.SYS file leírása) és a különböző hardvergyártók programjai ezen a szinten jönnek be, a MS-DOS és a BIOS lehetőségeit használva.

4. Néha a MS-DOS indítása után a felhasználó betölt ún. segédprogramokat, például billentyűzetátdefiniáló, állománykezelő, Shell (Norton Commander, MS-DOSShell, MS-DOS Navigator, stb.) programokat. Ezek teszik kényelmesebbé a felhasználó munkakörnyezetét.

5. A legfelső szint a felhasználói szint. Az előző szintekre épülve indítja el a felhasználó a felhasználói programjait, amelyek elvégzik a munkát. Az elindított programok nagy része a működés befejezése után az általuk lefoglalt memóriát felszabadítja, ott nem foglal tovább helyet.

Memóriarezidens - memóriában maradó - programok

A memóriarezidens programok a működésüket úgy fejezik be, hogy bent maradnak a memóriában. Általában csak a gép újraindításával lehet ezeket kivenni a memóriából.

Megszakítások

A számítógéprendszer működése közben időről időre (pl. egy billentyű leütésekor, de sok más esetben is) megszakítja az éppen futó program működését, elmenti a program állapotát és egy előre meghatározott helyen folyik tovább a program működése. Ez lekezeli azt az eseményt, amely a megszakítást kiváltotta (pl. beteszi a billentyű kódját a billentyűzet pufferbe). Az esemény kezelése után visszatér a program arra a helyre, ahol abbahagyta a működést, visszaállítja az adatokat és folytatja az eredeti programot.

Szoftverek csoportositásai

A szoftverek meghatározásánál a szakirodalomban további különféle csoportosításokkal is találkozhatunk, így pl. az ún. angolszász típusúval, amely szerint öt főbb, különböző alkotásfajtát különíthetünk el:

· a kereskedelmi programokat, azaz az olyan típusúakat, ahol a program a klasszikus kereskedelmi csatornákon át - rendszerint az adott országban kijelölt disztribútorokon keresztül - jut el a felhasználóig, és amelyeknél közös jellemző, hogy a felhasználó mindig kap a program mellé papír alapú dokumentációt is, illetve felhasználási szerződést és regisztrációs kártyát

· az osztott használatú, ún. "shareware software"-ket, amelyeket tipikusan nem a hagyományos kereskedelmi forgalomban értékesítenek

· a nyilvános programok (public domain software), melyek a legszabadabban terjeszthetőek, használhatóak, módosíthatóak - szerzőjük rendelkezése alapján

· a szabad programok (freeware software), amelyek továbbra is, tehát a szabad felhasználás ellenére, a szerző rendelkezése alatt állnak, mely jogát kifejezetten fenntartja, illetve

· a másolt programok (copylefted, avagy GNU software), melyek jogellenes módon kerülnek terjesztésre.( Hoeren, Thomas: A szoftverek szerzői jogi oltalomképességének kérdése, Magyar Jog 1992/5. 320. o.)

Azt mindenesetre szükséges és célszerű rögzíteni, hogy mik azok az ún. minimális kellékek, amelyekkel a szoftvernek a rendeltetésszerű használathoz feltétlenül rendelkeznie kell, így tehát:

o tervezési, koncepcionális megfelelés a rendeltetéséhez igazodóan

o az algoritmus megfelelése, mellyel a program képes lesz betölteni az alapvető funkcióit

o az igénylistának való megfelelés

o teljes felhasználói dokumentáció

o megfelelő biztosítékok a téves használat következményeivel szemben is. (Dr. Gyertyánfy Péter: A számítógépi programok és elektronikus adattárak szerzői joga, Kandidátusi értekezés, Kézirat, 1989.)

Szoftver fogalma

A számítógépi programalkotások a Szoftver Irányelv (az Európai Közösségek Tanácsának 1991. május 14-i, 91/250 (EGK) számú Irányelve a számítógépi programok jogvédelméről fogalom-meghatározása szerint akkor minősülnek szerzői műnek, amennyiben eredetiek, tehát alkotójuk saját szellemi alkotásának tekinthetőek, és ezen túlmenően semmilyen más ismérv alkalmazása nem szükséges a védelem alatt állásukhoz. Ezen művek oltalma pedig az irodalmi alkotások 1975. évi 4. trv. értelmében meghatározott védelme szerint alakul.

Amennyiben a szoftverek fogalma tekintetében közelebbi meghatározást szeretnénk találni, úgy utalhatunk még az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország közötti megállapodásra. (Megállapodás a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a szellemi tulajdonról, Magyar Közlöny 1993/173. szám.) A megállapodás a védelemben részesülő művek felsorolása során külön nevesíti a számítógépi programalkotásokat, bármely módon, akár forráskódban, akár tárgyi kódban rögzítettek is (beleértve a felhasználói programokat és operációs rendszereket egyaránt). Valamint a számítógéppel vagy a számítógép segítségével alkotott műveket, és mindezeket az irodalmi alkotásokat az 1975. évi 4. trv. alapján oltalomban részesíti.

Azok a kétségek, hogy a szoftver megfelel-e az eredeti, azonosíthatóan kifejtett gondolatszövedék, a szerzői mű fogalmának általában (pl. a nemzetközi szerzői jogi egyezmények szempontjából), és az illető nemzeti jog szerint, a mai napig, a szerzői jogi jogalkotási hullám után sem szűntek meg teljesen. Ez az "első generációsnak" nevezett kérdés főleg a kontinentális Európa szakembereit foglalkoztatja még, míg az Egyesült Államokban ma elsősorban a szoftver szerzői jogi tartalma a vitatott kérdés. Egyes nézetek szerint a szoftver, mint nem-anyagi ipari teljesítmény a szerzői és az iparjogvédelmi területek határára esik, de természete szerint a másodikhoz áll közelebb, vagy pedig azon is kívüli, az esetek döntő többségében csupán szervezési-műszaki teljesítmény.

Olyan vélemény is ismeretes, hogy a szerzői alkotások és a szoftver között a céljuk különbözőségében lényeges eltérés van. Az irodalom és művészet minden alkotásának célja létezésében rejlik; létük folytán érzéseket, gondolatokat és tudást közölnek. A szoftver célja viszont - ugyanúgy, mint a találmánynál - eljárási modellként egy meghatározott eredmény elérése.

Mások szerint, a szoftverművek nem tartalmazzák a szerzői alkotásoknak azt a lényegi elemét, hogy a szerző és mások, a nagyközönség közötti közlést, kommunikációt szolgálná. Nem lehet azonban a szoftvert (alkalmazott tudományos alkotás) önmagában tartalmi, szemléleti jellemzői miatt a szerzői jog számára valami befogadhatatlan újnak tekinteni.

A nemzetközi egyezmények és egyes nemzeti szerzői jogok összehasonlító vizsgálata megmutatta, hogy a szerzői mű lényegi vonása valamiféle egyediség, eredetiség is.

Kérdés, hogy a szoftveralkotások kielégítik-e ezt a feltételt? Megállapíthatjuk, hogy az átlagos programozó szellemi teljesítménye nem marad el a hagyományos tudományos munka mögött. A szerzői jog az egyedi teljesítményt védi, nem az átlagon felülit, mint a szabadalmi jog.

Összefoglalóan tehát azt mondhatjuk, hogy általában minden szerzői kifejezésformánál el kell tekinteni az átlagosat meghaladó eredetiség igényétől. Azoknál a műfajoknál, ahol az átlagos művekre egyértelműen rendelkezésre áll teljesítményvédelmi (a szerzői joghoz hasonlóan kizárólagos jogot adó) rendszer, fel lehet emelni a szerzői jogi védelemképesség alsó határát, ez azonban a szoftverre semmiképpen sem lenne helyes.( Dr. Gyertyánfy Péter: A számítógépi programok és elektronikus adattárak szerzői joga, Kandidátusi értekezés, Kézirat, 1989.)

A szoftverek szerzői jogi oltalomképességének eldöntésekor a Szoftver Irányelv Praembuluma - amely mint ilyen, nem bír kötelező jogi erővel - úgy rendelkezik, hogy megtiltja a szoftver minősítésekor kvalitatív vagy esztétikai kritériumok alkalmazását. Ezzel szemben a szakirodalomban találkozunk olyan nézetekkel, melyek kifejezetten helytelenítik ezt az álláspontot arra való hivatkozással, hogy amennyiben teljesen kiiktatjuk minden ilyen típusú feltétel vizsgálatát, úgy nem lesz a továbbiakban megfelelő módszer az oltalom határainak kijelöléséhez, és könnyen eltolódhat a szerzői jog határa olyan alkotások felé, melyek amúgy semmilyen tekintetben nem lennének megfelelőek a védelemre.( Hoeren, Thomas: A szoftverek szerzői jogi oltalomképességének kérdése, Magyar Jog 1992/5. 320. o.)

Jogtiszta szoftverek, illegális szoftverhasználat, adatvédelem.

Jogtiszta szoftverek

01. Szoftver fogalma
02. Szoftverek csoportositásai
03. Szoftver részei
04. Szoftverszerződések és a szerzői jog
05. Illegális szoftverhasználat
06. Az adatvédelem

Szoftver fogalma

A számítógépi programalkotások a Szoftver Irányelv (az Európai Közösségek Tanácsának 1991. május 14-i, 91/250 (EGK) számú Irányelve a számítógépi programok jogvédelméről fogalom-meghatározása szerint akkor minősülnek szerzői műnek, amennyiben eredetiek, tehát alkotójuk saját szellemi alkotásának tekinthetőek, és ezen túlmenően semmilyen más ismérv alkalmazása nem szükséges a védelem alatt állásukhoz. Ezen művek oltalma pedig az irodalmi alkotások 1975. évi 4. trv. értelmében meghatározott védelme szerint alakul.

Amennyiben a szoftverek fogalma tekintetében közelebbi meghatározást szeretnénk találni, úgy utalhatunk még az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország közötti megállapodásra. (Megállapodás a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a szellemi tulajdonról, Magyar Közlöny 1993/173. szám.) A megállapodás a védelemben részesülő művek felsorolása során külön nevesíti a számítógépi programalkotásokat, bármely módon, akár forráskódban, akár tárgyi kódban rögzítettek is (beleértve a felhasználói programokat és operációs rendszereket egyaránt). Valamint a számítógéppel vagy a számítógép segítségével alkotott műveket, és mindezeket az irodalmi alkotásokat az 1975. évi 4. trv. alapján oltalomban részesíti.

Azok a kétségek, hogy a szoftver megfelel-e az eredeti, azonosíthatóan kifejtett gondolatszövedék, a szerzői mű fogalmának általában (pl. a nemzetközi szerzői jogi egyezmények szempontjából), és az illető nemzeti jog szerint, a mai napig, a szerzői jogi jogalkotási hullám után sem szűntek meg teljesen. Ez az "első generációsnak" nevezett kérdés főleg a kontinentális Európa szakembereit foglalkoztatja még, míg az Egyesült Államokban ma elsősorban a szoftver szerzői jogi tartalma a vitatott kérdés. Egyes nézetek szerint a szoftver, mint nem-anyagi ipari teljesítmény a szerzői és az iparjogvédelmi területek határára esik, de természete szerint a másodikhoz áll közelebb, vagy pedig azon is kívüli, az esetek döntő többségében csupán szervezési-műszaki teljesítmény.

Olyan vélemény is ismeretes, hogy a szerzői alkotások és a szoftver között a céljuk különbözőségében lényeges eltérés van. Az irodalom és művészet minden alkotásának célja létezésében rejlik; létük folytán érzéseket, gondolatokat és tudást közölnek. A szoftver célja viszont - ugyanúgy, mint a találmánynál - eljárási modellként egy meghatározott eredmény elérése.

Mások szerint, a szoftverművek nem tartalmazzák a szerzői alkotásoknak azt a lényegi elemét, hogy a szerző és mások, a nagyközönség közötti közlést, kommunikációt szolgálná. Nem lehet azonban a szoftvert (alkalmazott tudományos alkotás) önmagában tartalmi, szemléleti jellemzői miatt a szerzői jog számára valami befogadhatatlan újnak tekinteni.

A nemzetközi egyezmények és egyes nemzeti szerzői jogok összehasonlító vizsgálata megmutatta, hogy a szerzői mű lényegi vonása valamiféle egyediség, eredetiség is.

Kérdés, hogy a szoftveralkotások kielégítik-e ezt a feltételt? Megállapíthatjuk, hogy az átlagos programozó szellemi teljesítménye nem marad el a hagyományos tudományos munka mögött. A szerzői jog az egyedi teljesítményt védi, nem az átlagon felülit, mint a szabadalmi jog.

Összefoglalóan tehát azt mondhatjuk, hogy általában minden szerzői kifejezésformánál el kell tekinteni az átlagosat meghaladó eredetiség igényétől. Azoknál a műfajoknál, ahol az átlagos művekre egyértelműen rendelkezésre áll teljesítményvédelmi (a szerzői joghoz hasonlóan kizárólagos jogot adó) rendszer, fel lehet emelni a szerzői jogi védelemképesség alsó határát, ez azonban a szoftverre semmiképpen sem lenne helyes.( Dr. Gyertyánfy Péter: A számítógépi programok és elektronikus adattárak szerzői joga, Kandidátusi értekezés, Kézirat, 1989.)

A szoftverek szerzői jogi oltalomképességének eldöntésekor a Szoftver Irányelv Praembuluma - amely mint ilyen, nem bír kötelező jogi erővel - úgy rendelkezik, hogy megtiltja a szoftver minősítésekor kvalitatív vagy esztétikai kritériumok alkalmazását. Ezzel szemben a szakirodalomban találkozunk olyan nézetekkel, melyek kifejezetten helytelenítik ezt az álláspontot arra való hivatkozással, hogy amennyiben teljesen kiiktatjuk minden ilyen típusú feltétel vizsgálatát, úgy nem lesz a továbbiakban megfelelő módszer az oltalom határainak kijelöléséhez, és könnyen eltolódhat a szerzői jog határa olyan alkotások felé, melyek amúgy semmilyen tekintetben nem lennének megfelelőek a védelemre.( Hoeren, Thomas: A szoftverek szerzői jogi oltalomképességének kérdése, Magyar Jog 1992/5. 320. o.)

Szoftver részei

A szoftverek meghatározásánál a szakirodalomban további különféle csoportosításokkal is találkozhatunk, így pl. az ún. angolszász típusúval, amely szerint öt főbb, különböző alkotásfajtát különíthetünk el:

· a kereskedelmi programokat, azaz az olyan típusúakat, ahol a program a klasszikus kereskedelmi csatornákon át - rendszerint az adott országban kijelölt disztribútorokon keresztül - jut el a felhasználóig, és amelyeknél közös jellemző, hogy a felhasználó mindig kap a program mellé papír alapú dokumentációt is, illetve felhasználási szerződést és regisztrációs kártyát

· az osztott használatú, ún. "shareware software"-ket, amelyeket tipikusan nem a hagyományos kereskedelmi forgalomban értékesítenek

· a nyilvános programok (public domain software), melyek a legszabadabban terjeszthetőek, használhatóak, módosíthatóak - szerzőjük rendelkezése alapján

· a szabad programok (freeware software), amelyek továbbra is, tehát a szabad felhasználás ellenére, a szerző rendelkezése alatt állnak, mely jogát kifejezetten fenntartja, illetve

· a másolt programok (copylefted, avagy GNU software), melyek jogellenes módon kerülnek terjesztésre.( Hoeren, Thomas: A szoftverek szerzői jogi oltalomképességének kérdése, Magyar Jog 1992/5. 320. o.)

Azt mindenesetre szükséges és célszerű rögzíteni, hogy mik azok az ún. minimális kellékek, amelyekkel a szoftvernek a rendeltetésszerű használathoz feltétlenül rendelkeznie kell, így tehát:

o tervezési, koncepcionális megfelelés a rendeltetéséhez igazodóan

o az algoritmus megfelelése, mellyel a program képes lesz betölteni az alapvető funkcióit

o az igénylistának való megfelelés

o teljes felhasználói dokumentáció

o megfelelő biztosítékok a téves használat következményeivel szemben is. (Dr. Gyertyánfy Péter: A számítógépi programok és elektronikus adattárak szerzői joga, Kandidátusi értekezés, Kézirat, 1989.)

Szoftverszerződések és a szerzői jog

A szerzői vagyoni jog továbbra is, fenntartva a monista rendszer alapjait, egységet képez a szerző személyhez fűződő jogaival, és szorosan hozzátartozik a szerző személyéhez, azaz alapvetően átruházhatatlan, másként sem szállhat át, illetve lemondani sem lehet róla. Kivételt képeznek a szabály alól azon esetek, amikor a jogalkotó kifejezett rendelkezésével, meghatározott esetekben - amikor azt a művek létrehozásának és felhasználásának körülményei, sajátosságai indokolttá teszik, így pl. szoftverek tekintetében - megengedi az átruházást, átszállást, melyet követően a jogszerző - ellenkező szerződéses kikötés hiányában - a továbbiakban maga rendelkezhet e jogokkal.

A szoftverek felhasználása érdekében kötött szerződések a következő főbb típusokba sorolhatóak:

· szerződés jövőben alkotandó szoftver műről, azaz "szoftverfejlesztési szerződés",

· megállapodás már meglévő, alapul szolgáló szoftver mű felhasználásáról, azaz "szoftverhasznosítási szerződés", ezen belül:

o egyedi (standard) felhasználói szoftver hasznosítása,

o tömegszoftver sokszorosított példányainak értékesítése tárgyi kódként (vagyis csak mágneshordozón, gépi jelekkel rögzített formában),

o értékesítése a számítógép belső működését szolgáló rendszerként - a szoftverek és a gép együttes rendszer. (Dr. Gyertyánfy Péter: A számítógépi programok és elektronikus adattárak szerzői joga, Kandidátusi értekezés, Kézirat, 1989.)

A szabad felhasználás általános szabályai között felsorolt legalapvetőbb korlátok, azaz a szerző jogos érdekeinek védelme az indokolatlan károsítással szemben, a mű rendes felhasználásának sértetlenül hagyása, illetve a tisztesség követelményeinek és a szabad felhasználás rendeltetésével összeférő célnak megfelelés e rendelkezések alkalmazása során is irányadó.

A szabad felhasználás körében a szoftverek esetében az átvétel joga akár iskolai oktatás, akár tudományos ismeretterjesztés céljára nem lehetséges, mivel a programalkotások rendes hasznosítását akadályozná, és ez által sérelmes lenne szerzőjük jogaira. Ugyancsak kivételt képez a nyilvános előadás szabad lehetősége, akkor is, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, az előbbiekben kifejtett okokból.

A jövőben alkotandó műveknél az általánosan elrendelt 2 hónapos felhasználó általi elfogadási határidő lehetősége - ellenkező kikötés hiányában - a szoftverek esetén - tekintettel e művek sajátos, hosszas tesztelést követő értékelésének igényére - 4 hónapban került meghatározásra. Ha a művet kijavításra visszaadták, a határidő a kijavított mű visszaadásától kezdődik.

A szoftvereket - az általános gyakorlat szerint - a kereskedelmi forgalomban értékesítik. Ahhoz, hogy a felhasználó felhasználási jogszerzése valóban jogszerű lehessen, és ugyanakkor a szabályozás megfeleljen a mindennapi élet gyakorlatának, követelményeinek, szükséges, hogy a jogalkotó az ilyen esetekre tekintettel kivételt engedjen a felhasználási szerződések szigorú alakszerűségi szabályai alól, azaz eltekinthessen az írásbeliség általános követelményétől. (Dr. Faludi Gábor: A felhasználási szerződés, Kézirat, 1999.)

A szerzői jog* Az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról, az Európai Unióhoz való csatlakozás jegyében a jogharmonizációs folyamat szerves részeként váltotta fel a korábbi szabályozást. A szerzői jog védelemben részesíti az irodalom, a tudomány és a művészet minden olyan alkotását, mely egyéni, eredeti jelleggel bír és rögzítve van. A szerzői jog A szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta. Ha a műnek egyéni, eredeti jellege van, szerzői jogi védelem alatt áll a mű átdolgozása, feldolgozása vagy fordítása is. Amennyiben több szerző közösen hoz létre egy új művet, és annak részei nem használhatók fel önállóan, a szerzői jog együttesen illeti meg a szerzőtársakat. Ha a közös mű részei önállóan is felhasználhatók (összekapcsolt művek), a saját rész tekintetében a szerzői jogok önállóan gyakorolhatók. Gyűjteményes mű esetén szerzői jog a szerkesztőt illeti meg. A szerző jogai A szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilletik a szerzői jogok, melyek két csoportra oszthatóak: 1. Személyhez fűződő jogok A szerző személyhez fűződő jogait nem ruházhatja át, azok másra nem szállhatnak át és a szerző érvényesen nem mondhat le róluk. a./ A mű nyilvánosságra hozatala A szerző határoz arról, hogy műve nyilvánosságra hozható-e. b./ A név feltüntetése A szerzőt megilleti az a jog, hogy művén szerzőként feltüntessék, de jogosult művét nevének megjelölése nélkül vagy felvett néven is nyilvánosságra hozni. c./ A mű egységének védelme A szerző személyhez fűződő jogát sérti művének miden fajta eltorzítása, megcsonkítása vagy más olyan megváltoztatása vagy megcsorbítása, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes. 2. Vagyoni jogok A vagyoni jogok a személyhez fűződő jogokkal ellentétben örökölhetők, róluk halál esetére rendelkezni lehet, meghatározott esetekben és feltételekkel átruházhatók, illetve átszállnak. A szerzőnek kizárólagos joga van a mű bármilyen felhasználására és a felhasználás engedélyezésére, melynek fejében díjazás illeti meg. A mű felhasználásának minősül különösen: többszörözés joga a terjesztés joga a nyilvános előadás joga a mű nyilvánossághoz való közvetítésének joga az átdolgozás joga. A védelmi idő A szerzői jogok a szerző életében és halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben. A szabad felhasználás és a szerzői jog más korlátai A szabad felhasználás díjtalan, ahhoz a szerző engedélye nem szükséges.

A szabad felhasználás csak a vagyoni jogokat érinti, kizárólag a már nyilvánosságra hozott művekre vonatkozik. A szabad felhasználás esetei: a mű részletét a forrás, valamint az ott megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti iskolai és tudományos célra felhasználható magáncélra rendszerint másolható, ha ez jövedelemszerzést nem szolgál haszonkölcsönbe adható ha az előadás jövedelemszerzést nem szolgál, és a közreműködők sem részesülnek díjazásban, a művek bizonyos esetekben előadhatók tény- és híranyagot tartalmazó közlemények felhasználhatók. A felhasználási szerződések Felhasználási szerződés alapján a szerző engedélyt ad művének a felhasználására, a felhasználó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni. Ha a felhasználási szerződés tartalma nem állapítható meg egyértelműen, a szerző számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. A felhasználási szerződés csak kifejezett kikötés esetén ad kizárólagos jogot. A felhasználási szerződés írásba foglalás esetén érvényes. Kizárólagos felhasználási szerződést a szerző akkor mondhatja fel, ha megadott időn belül a felhasználó nem kezdi meg a mű felhasználását, a felhasználó a jogait alkalmatlanul vagy nem rendeltetésszerűen gyakorolja. Kiadói szerződés Kiadói szerződés alapján a szerző köteles a művet a kiadó rendelkezésére bocsátani, a kiadó pedig jogosult azt kiadni, valamint forgalomba hozni és köteles a szerzőnek díjat fizetni. A szerzői jog megsértésének következményei Akinek szerzői jogait megsértik, a következő polgári jogi igényt támaszthatja: követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását, követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől, követelheti, hogy a jogsértő adjon elégtételt, követelheti, hogy a jogsértő szolgáltasson adatot a jogsértéssel érintett dolgok tekintetében, követelheti a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését, követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző helyzet helyreállítását a jogsértő részéről és költségén. A szerzői jog megsértése esetén a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítés jár. Szerzői jogi szakértő testület Szerzői jogi jogvitás ügyben felmerülő szakkérdésekben a bíróságok és más hatóságok szakvéleményt kérhetnek a Magyar Szabadalmi Hivatal mellett működő szakértő testülettől. Amennyiben a felhasználó és a jogosultak, illetve azok közös jogkezelő szervezete között nem jön létre megállapodás a díjazásról és a felhasználás egyéb feltételeiről, bármelyik fél egyeztető testülethez fordulhat. Az egyeztető testület a szerzői jogi szakértő testületen belül működik. Az egyeztető testület kizárólag javaslat készítésére és annak elfogadásának megkísérlésére jogosult. A szerzői jogi törvény 1999. szeptember 1-én lépett hatályba.

Illegális szoftverhasználat

A szoftver-iparág nagyon fontos gazdasági tényezője a magyarországi és egyéb közép-európai országok piacgazdasági fejlődésének. A törvényesen eladott szoftverekből befolyt összeg 1993-ban a BSA (Business Software Alliance) adatai szerint 1993-ban meghaladta a 10 milliárd forintot. Ezzel szemben 1994-ben a Magyarországon használatban lévő szoftverek nyolcvanöt százaléka volt illegális másolat. A legtöbb engedély nélküli másolat Magyarországon - és Európa más országaiban is - a vállalatok és intézmények úgynevezett belső sokszorosításakor keletkezik.

Az illegális szoftverhasználat elfogadhatatlanul magas arányának következtében a szoftvergyártók és forgalmazók magyarországi vesztesége - továbbra is az 1994-es évnél maradva - 13 milliárd forint volt, miközben a nyugat-európai államiknak 585 milliárd forintnyi adóbevételük származott ezen iparágból, ugyanezen évben. A szoftverek megfelelő és hatékony jogvédelme mindenesetre alapvető követelmény minden olyan országban, gazdaságban, amelynek fontos például a befektetők bizalma a jogilag megfelelően körülbástyázott gazdasági környezetben.

10. Operációs rendszerek (operációs rendszerek feladatai, jellemzői, egy konkrét operációs rendszer ismertetése)

Operációs rendszer:

Programok végrehajtását irányító szoftver, amely más szolgáltatásokat is nyújthat, például erőforrás-kezelés, ütemezés, adatkezelés. Megléte a gép működtetéséhez feltétlenül szükséges.

Operációs rendszerek csoportosítása:

- Grafikus felületű operációs rendszerek, szöveges felületű operációs rendszerek (Windows, Dos)

- 16bit-es operációs rendszerek, 32bit-es operációs rendszerek (Windows 2000, Windows 3. 0)

- Több felhasználós operációs rendszerek, egy felhasználós operációs rendszerek (Windows 2000, Dos)

- Beépített Kernnel-el működő, frissíthető Kernnel-el működő operációs rendszerek (Windows, Linux)

Operációs rendszerek fontosabb részei, feladatai:

- Kernel: Az operációs rendszermag, mely globálisan felügyeli az egész operációs rendszert, működteti az operációs rendszer szolgáltatásait.

- Parancsértelmező: Az operációs rendszer azon része, mely a kapott parancsokat lefordítja a számítógép számára.

- Grafikai interface (user interface): A grafikus ablakmegjelenítést működtető alkalmazások összessége.

- Perifériákkal kommunikáló interface: Hardverek kezelése, olvasás, írás

Az operációs rendszer általános feladatai, jellemzői; a többfelhasználós operációs rendszerek szolgáltatásai adattárolás

Operációs rendszer, OS (Operating System)

Az operációs rendszer a számítógépet működtető szoftver, amely a számítógép indulásakor azonnal betöltődik a számítógép memóriájába: Nélküle a gép - még ha fizikailag hibátlan is - működésképtelen. Az operációs rendszer tölti be a számítógép működéséhez szükséges programokat, vezérli, összehangolja, ellenőrzi a programok működését. Az operációs rendszer általában semmilyen, a felhasználó számára közvetlenül hasznos feladatot (szövegszerkesztés, könyvelés stb.) nem végez, hanem lehetővé teszi az ilyen feladatokat ellátó, felhasználói programok futtatását. Az operációs rendszer feladata az, hogy az ember és számítógép közötti kommunikációt biztosítsa, a számítógép erőforrásait sokoldalúan, gazdaságosan és a lehető legoptimálisabban kihasználja, illetve a számítógép működését ellenőrizze és vezérelje; kezeli a gép különböző perifériáit - monitor, floppy, hard diszk, nyomtató stb. - és végrehajtja a neki szóló parancsokat.

A különböző számítógéptípusokhoz nagyon sokféle operációs rendszer létezik, mivel felépítésük és megvalósításuk nagyban függ attól a hardvertől, amelyhez készültek; a több ezer felhasználót kiszolgáló nagyszámítógépes hálózati operációs rendszerektől (Windows NT, Novell, UNIX, VMS) egészen az egyfelhasználós személyi számítógépekéig. Az IBM PC-hez a legelterjedtebbek a DOS és a Microsoft Windows (MS-Windows vagy egyszerűen csak Windows) különböző változatai. Az operációs rendszer képességei és szolgáltatásai alapvetően meghatározzák egy gép használhatóságát. Ezért a felhasználói programok nemcsak adott géptípushoz, hanem adott operációs rendszerhez is készülnek. Például PC-re, a Windows-hoz készült program nem futtatható ugyanezen a gépen a DOS operációs rendszerből. Mivel a Windows kompatibilis a DOS-szal, a DOS programjai elvileg működnek a Windows alatt is.

Csoportosításuk:

a. Kezelõi felület szerint:

• szöveges (MS DOS, UNIX, LINUX)
• grafikus (Windows, OS/2 UNIX, LINUX)

b. A felhasználók száma szerint:

• egyfelhasználós (MS DOS)
• többfelhasználós (NOVELL, UNIX)

c. Az egyidõben futtatható programok száma szerint:

• monoprogramozott (MS DOS)
• multiprogramozott (Windows, UNIX, LINUX)

Operációs rendszer feladatai

- Különböző típusú jelek digitalizálhatósága, a módszerek jellemzése (szöveg, szám, kép, hang…) fájlkezelés

- erőforrások menedzselése

- hálózatkezelés

Felhasználói felület (User Interface)

Annak a módszernek a megadása, hogy egy programtól milyen módon lehet kérni bizonyos szolgáltatásokat.

Karakteres felhasználói felület
Ha egy operációs rendszerben egy program vagy parancs nevének a karaktereit (betűit) kell beírni ahhoz, hogy az a kért programot elindítsa. Ezért mondható, hogy például a DOS karakteres vagy karakter alapú interfészt biztosít.

Grafikus felhasználói felület,
GUI (graphical user interface) - A grafikus felhasználói felület az ember-számítógép kapcsolatot egyszerűsítő rendszer. Segítségével a felhasználóknak nem kell bonyolult vagy logikátlannak tűnő parancsokat megtanulniuk, a rendszert intuitív módon használhatják. A grafikus felületeken ikonok azonosítják a programokat, a futó programok ablakokban, elkülönített képernyőterületeken jelennek meg, egérrel lehet választani a menük és menüpontok között. A grafikus felületek további nagy előnye, hogy a programok mind hasonló külsővel rendelkeznek, a felhasználónak nem kell minden egyes program használatát külön-külön megtanulnia.

Fájlkezelés

A lemezeken az összetartozó információk, legyenek azok programok vagy adatok - az angol file után "magyarosodott" nevű - fájlokba vagy állományokba szerveződnek. A fájlok azonosítója (operációs rendszertől függően 8 karakteres-DOS 255 karakteres – Windows) névből és maximum 3 karakteres kiterjesztésből áll. A fájl neve nem tartalmazhat néhány speciális jelet: szóközt, kötőjelet, csillagot, kérdőjelet, pontot stb. A kiterjesztés nem csak betűt, de számot és speciális jeleket is tartalmazhat. A nevet és a kiterjesztést pont választja el egymástól (pl. AUTOEXEC.BAT).

Az állománykiterjesztésnek rendkívül fontos a szerepe, mert informál a fájl jellegéről. Egy .PAS kiterjesztésről rögtön tudjuk, hogy egy Pascal fájl, a .DBF-ről pedig, hogy dBase fájl. Maguk a programok is így ismerik meg "saját" fájljaikat (példánkban a Pascal és a dBase). Vannak azonban olyan fájlok is, amelyek más szoftver "közreműködése" nélkül is képesek futni. Ezek az .EXE, a .COM és a .BAT kiterjesztésű fájlok, amelyeket ezért futtatható fájloknak is nevezünk. Már ebből is látszik, hogy a név és a kiterjesztés nem adható szabadon, vannak tiltott (de legalábbis foglalt) nevek és kiterjesztések. Például tiltott név az AUX, COM1, COM2, CON, PRN, LPT1, LPT2, NUL és a USER. A kiterjesztések közül foglalt - a fentieken kívül - például a .BAK, a .DOC, a .HLP, az .OBJ, a .TXT stb.

A fájlok neve és a lemezen található helyük bekerül a lemez tartalomjegyzékébe, könyvtári rendszerébe. A tartalomjegyzék főkönyvtárra és alkönyvtárakra oszlik. Ugyanazon könyvtáron belül nem lehet két olyan fájl, amelynek a neve és kiterjesztése is megegyezik. Mivel az egyes könyvtárak teljesen külön egységet képeznek, a fenti megkötés különböző alkönyvtárakban elhelyezkedő fájlokra nem vonatkozik. A főkönyvtár vagy gyökér-konyvtár (root) sajátos helyet foglal el a könyvtárak között. Benne kell lennie a rendszer legfontosabb fájljainak ahhoz, hogy a rendszer betöltése megtörténhessen és a operációs rendszer parancsai végrehajthatók legyenek. A gyökér az alap, ebből ágazódnak a könyvtári rendszer "ágai".

A könyvtárrendszer a faágak elágazódásához hasonlít leginkább, ezért fa-struktúrának nevezik. Lényege, hogy minden könyvtárból több alkönyvtár alakítható ki, de ezek sem egymással, sem a hierarchiában magasabb szinten lévő könyvtárakkal nincsenek kapcsolatban, csak azzal az eggyel, amelyből leágaznak. Így biztosítható, hogy az operációs rendszer valamely alkönyvtárban lévő programot biztosan azonosítani tudjon. Mi szükség van alkönyvtárakra? Ha az összetartozó fájlok egy alkönyvtárban vannak, könnyen azonosíthatók, és nem kell külön arra figyelni, hogy a különböző adatállományok nehogy azonos fájlnevet használjanak. Különböző könyvtárakban megengedett az azonos fájlnév használat, mivel a fájlok könyvtáruk alapján egyértelműen azonosíthatók.

Fájlműveletek Windowsban

- Új mappa illetve állomány létre hozása: Fájl Új menüpont kiválasztása után határozzuk meg a létre hozandó állomány típusát, majd adjuk meg annak azonosítóját. Az Új menüpont elérhető az egér jobb gombjával való klikkelléssel is.

- Átnevezés: Fájl Átnevezés menüpont kiválasztása után adjuk meg az állomány új elnevezését. Az Átnevezés menüpont elérhető továbbá a kijelölt állományon való jobb klikkel is vagy egyszerűen klikklejünk az állomány elnevezésére és gépeljük át azt.

- Másolás: Az állományokat először a másolás funkcióval másoljuk a vágólapra majd válaszuk ki a célhelyet és a beszúrás funkcióval készítsük el a másolatot. Vagy egyszerűen fogjuk az állományokat és az egérrel helyezzük a célmappára és ügyeljünk rá, hogy a kis kereszt ott legyen a jobb sarokban. Ha nincs tartsuk lenyomva a ctrl billentyűt és úgy tegyük meg a másolást.

- Áthelyezés: Vagy végre hajtjuk a másolást és utána töröljük az eredeti állományt vagy egérrel fogjuk és rádobjuk a célmappára, de ügyeljünk rá, hogy ne legyen kereszt a jobb alsó sarokba. Itt is ctrl billentyűvel tüntethetjük el.

- Törlés: A Fájl menüből vagy jobb klikkből válaszuk a törlés funkciót és helyezzük a lomtárba az adott állományokat, majd ürítsük a lomtárat.

Erőforrások menedzselése

A korszerű számítógép bonyolult eszközök összekapcsolásából születik. A számítógép tartalmaz processzort, memóriát, órajel generátort, merev- és hajlékony lemezt, optikai tárolókat és olvasókat, hálózati eszközöket, stb. Az operációs rendszer feladata, hogy a számítógépen futó, erőforrásokért versengő programok között igazságosan felossza ezen véges erőforrásokat.

• a perifériák tesztelése, a gépi erőforrások kezelése
• programok indítása, működtetése
• feldolgozás ütemezése vagyis a gépi erőforrás-megosztás a futó programok között
• adatok kezelése
• programok és adatok biztonságos megőrzése
• a működési zavarok jelzése
• párbeszédes kapcsolattartás a gép kezelőjével
• memóriakezelés, virtuális memória (az operációs rendszer képes a merevlemez-területet RAM bővítésként kezelni, azaz a merevlemezen található swap terület felhasználásával az operációs rendszer képes lesz nagyobb programokat futtatani és több adatot kezelni, mint amennyi valójában beleférne a fizikai RAM memóriába).
• I/O, eszköz és fájlkezelés

Hálózatkezelés

A Hálózati kapcsolatok lehetővé teszik, hogy a számítógép csatlakozzon az internethez, a hálózathoz vagy egy másik számítógéphez. A Hálózati kapcsolatok segítségével elérhetők a hálózati erőforrások és szolgáltatások, függetlenül attól, hogy a felhasználó számítógépe fizikailag a hálózattal azonos helyen vagy egy távoli helyen van-e.

A korszerű operációs rendszerek alkalmasak telefonos, ISDN, DSL vagy kábelmodemes internetkapcsolatok létrehozására. A helyi kapcsolatok a hálózati kártya telepítésekor automatikusan jönnek létre. A szolgáltatáskészlet olyan, hogy segítségével összeköttetés létesíthető a felhasználó számítógépe és egy másik számítógép vagy hálózat között.

Mivel az összes szolgáltatás és kommunikációs mód egyetlen kapcsolaton belül beállítható, a kapcsolat beállításainak kezeléséhez nincs szükség külső eszközre. Például a telefonos hálózat beállításai lefedik a kapcsolat előtt, közben és után használható szolgáltatásokat. Tartalmazzák a tárcsázáshoz használt modemet, a kapcsolódás során használni kívánt jelszótitkosítás típusát és a kapcsolódás után használni kívánt hálózati protokollokat. A kapcsolat állapotát leíró adatok (időtartam és átviteli sebesség) magából a kapcsolatból láthatók, külső eszközök használata nem szükséges.

A beépített vagy telepített tűzfal a számítógép biztonságának növelésében segítenek. Korlátozzák a más számítógépekről érkező adatokat, így szabályozhatóvá teszik az adatok elérését, továbbá védelmet nyújtanak azon személyek és programok (például vírusok és férgek) ellen, akik és amelyek jogosulatlanul próbálnak a számítógéphez hozzáférni.

A tűzfal felfogható egyfajta határállomásként, amely ellenőrzi az internet vagy a hálózat felől bejövő adatokat (azaz forgalmat), és beállításaitól függően bizonyos adatokat visszafordít, másokat továbbenged a számítógép felé. Segít megakadályozni azt, hogy vírusok és férgek kerüljenek a számítógépre, a felhasználó engedélyét kéri bizonyos csatlakozási kérések blokkolásához vagy engedélyezéséhez.

11. Könyvtárszerkezet (könyvtárszerkezet szerepe, könyvtárműveletek adott könyvtárszerkezet létrehozása)

Könyvtárak és alkönyvtárak használata

Gyökér (root): helyi vagy hálózati meghajtó, ill. annak betűjele, főkönyvtár

a:, b:	floppy meghajtó
c: d: e: stb.	hard diszk(ek), hard diszk partíciók, CD-ROM meghajtó(k)
z:	hálózati meghajtók (általában az ábécé végétől induló jelzéssel)

Könyvtár, mappa (directory): névvel ellátott fájlcsoport
A merevlemezek nagy tárolókapacitása miatt a fájlok logikus rendszerezése szükséges
Elnevezés: a fájlnevekhez hasonló elv szerint, a tartalomra utalva.
A könyvtárak egymásba ágyazhatóak: alkönyvtárak

elérési út (path): egy fájl pontos helye a főkönyvtárhoz viszonyítva. Példa: c:\MUNKA\erettsegi2007.doc

A könyvtár fogalma

A számítógép a fájlokat fa-struktúra alapján tárolja, könyvtárakban (directory) és alkönyvtárakban (subdirectory), amelyek elnevezése a Windowsban mappa illetve almappa. Minden meghajtó tartalmaz egy főkönyvtárat (gyökérkönyvtár), amelyre a meghajtó azonosítójával és „\”-el (pl. A:\ vagy C:\) hivatkozhatunk. Benne találhatók a könyvtárak, illetve ezeken belül az esetleges alkönyvtárak.

A fájlok azonosítója két részből áll: a névből és a kiterjesztésből, amelyek között pont található. A név DOS-ban legfeljebb 8, Windowsban legfeljebb 255 karakter hosszú lehet, a kiterjesztés mindig 3 karakteres.

/A Windows név a 98, 2000 és XP verziók mindegyikét jelentheti./

A könyvtárak ugyanolyan azonosítót kaphatnak, mint a fájlok, bár itt a kiterjesztést nem szokás megadni. A Windows a könyvtárakat mappa formájú ikonnal jelzi. Minden alkönyvtárban lehetnek állományok és további alkönyvtárak. Viszont ugyanazon alkönyvtárban nem lehet két azonos nevű fájl.

A fájlokra a könyvtárszerkezet megfelelő elérési útvonalával hivatkozhatunk. Először a meghajtó azonosítóját kell megadni, majd a gyökérkönyvtártól kezdve felsorolni az alkönyvtárakat, közöttük a “\” jelet alkalmazni, s végül a fájl pontos azonosítója következik. Ha például a C: meghajtó SZOVEG könyvtárának SULI alkönyvtárában lévő ORAREND.DOC nevű fájlra hivatkozunk, akkor ezt a következőképpen kell beírnunk:

C:\SZOVEG\SULI\ORAREND.DOC

Könyvtárműveletek

A fájl és könyvtárkezelés együtt tárgyalása nem a Windows újdonsága, tárolásuk, ill. kezelésük hasonlósága miatt.

Ebben a részben már a legfontosabb Windows alatti műveleteket mutatjuk be. Ezek a műveletek azért fontosak, mert az összes Windows-os operációs rendszer alatt működő alkalmazásnál hasonlóan működnek. A legfontosabb fájl- és könyvtárműveletek, több helyen, több módon is elvégezhetők. Ezen műveletekhez leggyakrabban a Windows Intézőt, ill. a Sajátgépet használjuk , de az Office programjaiban is elérhetők a legfontosabb műveletek.

A Windows Intéző

A Windows Intézőben minden könyvtár, állomány és lemezművelet elvégezhető. Jelentős átfedések vannak a Sajátgép funkcióival. A Windows Intéző bal oldalán találhatóak a meghajtók a mappákkal. A mappákban pedig további mappák /almappák/ vagy fájlok lehetnek, ezeket a jobb oldalon találhatja meg. Amely meghajtó vagy mappa előtt egy + jelet látunk, abban még további mappák találhatóak.

• Meghajtó tartalomjegyzékének a megtekintéséhez először válasszuk a megfelelő meghajtót, majd kattintsunk duplán a meghajtó ikonjára.
• Mappa megnyitásához válasszuk ki a megfelelő meghajtót és a másik panelen a kívánt mappa ikont, majd kattintsunk a mappára duplán!
• Meghajtó v. mappa bezárásához kattintsunk a nyitott mappára duplán vagy a mappa, meghajtó előtti – jelre!

Új mappa létrehozása:

• Lépjünk a szülőkönyvtárba, ahova létre akarjuk hozni.
• Kattintsunk a Fájl menü Új menüpontjára (vagy a jobb egérgombbal az adott elemre).
• Kattintsunk az Új mappa menüpontra és adjuk meg a nevét.

Mappa átnevezése:

• Válasszuk ki az átnevezni kívánt mappát /fájlt/,
• Kattintsunk a Fájl menü Átnevezés menüpontjára (vagy jobb egérgomb!). vagy a néven állva kétszer /nem duplán/kattintsunk
• Adjuk meg az új nevét.

Mappa törlése:

• Válasszuk ki a megfelelő vagy mappát, vagy fájlt!
• Kattintsunk a Fájl menü Törlés menüpontjára (vagy jobb egérgomb! vagy <Del> billentyű)!

Mappák másolása:

• Jelöljük ki a másolni kívánt mappát, vagy fájlt!
• Kattintsunk a Szerkesztés menü Másolás menüpontjára (vagy jobb egérgomb )! vagy <Ctrl>+bal egérgombbal áthúzzuk a célhelyre.
• Lépjünk a másolás helyére!
• Kattintsunk a Szerkesztés menü Beillesztés menüpontjára!

Mappák áthelyezése:

• Jelöljük ki a áthelyezni kívánt mappát, vagy fájlt!
• Kattintsunk a Szerkesztés menü Kivágás menüpontjára (vagy jobb egérgombbal)!
• Jelöljük ki az új helyet ábrázoló mappát vagy meghajtót!
• Kattintsunk a Szerkesztés menü Beillesztés menüpontjára! vagy bal gombbal áthúzzuk a célhelyre.

Meghajtók, mappák a megtekintése:

• Válasszuk ki a megfelelő meghajtót, mappát vagy állományt!
• Kattintsunk a Fájl menü Tulajdonságok menüpontjára (a helyi menüben is megtalálható)

Mappák keresése:

• Eszközök menü Keresés almenü pontja

Mappák visszaállítása

• Lomtár segítségével

12. Állományok típusai (állománytípusok, keresés a háttértárakon megadott állományok keresése)

Fájlok

Minden számítógépet felszerelnek valamilyen háttértárral, ami adatokat képes tárolni hosszabb idon keresztül ( fájlok "formájában"). Ezeknek a fájloknak neveket adhatunk. Az, hogy a név hány és milyen karaktert tartalmazhat, nagyon eltéro lehet a különbözo operációs rendszerekben. A fájlok kezelését végzo operációs rendszer komponenseket gyakran hívják fájlrendszer kezelonek.

Egy kisebb méretu UNIX rendszerben alaphelyzetben kb. 3000-10000 kisebb-nagyobb fájl van a háttértáron, ezért az ott tárolt fájlokat valahogyan rendszerezni kell. A kialakult legelfogadhatóbb megoldást a hierarchikus directory-szerkezet (directory szó jelentése katalógus) jelenti. Ekkor a valamilyen szempont szerint összetartozó fájlok kerülnek egy közös directoryba. A hierarchikusság abban áll, hogy minden egyes directory tartalmazhat ún. aldirectorykat, amik szintén tartalmazhatnak aldirectorykat ...

Az egyetemeken ez például úgy használható ki, hogy a felhasználókat két csoportba osztva (pl. oktatók csoportjába ill. hallgatók csoportjába; persze lehet sok más csoport, ez inkább csak példa értéku) mindkét csoportnak egy-egy külön directoryja lehet, így a hallgatók fájljai védve vannak a kíváncsi oktatók elol (és természetesen fordítva is).

A hierarchikus directory-szerkezetet biztosító operációs rendszerekben az egyes fájlokra úgy hivatkozhatunk, hogy eloször meg kell adni azt, hogy a fájlt tartalmazó directoryt melyik directorykon keresztül érhetjük el a hierarchikus directory-szerkezet gyökerétol kiindulva, majd meg kell adni a fájlt tartalmazó directory nevét és magának a fájlnak a nevét is. (Ezt nevezik a fájl pathname-jének.) Ha például van egy user nevu directory (tegyük fel, hogy ez a directory a directory-szerkezet gyökerében van), aminek van egy student nevu aldirectoryja, akkor az abban az aldirectoryban levo xyz nevu fájlra a /user/student/xyz névvel hivatkozhatunk. (A UNIX operációs rendszerben a pathname egyes tagjait a / jel választja el egymástól, és a fájlnévben a legelso / jel a hierarchia tetején levo ún. gyökér-directoryt jelöli, amely egyetlen más directorynak sem aldirectoryja.) Ha minden egyes fájlra csak ilyen "hosszú módon" (ún. abszolút pathname segítségével) hivatkozhatnánk, akkor nagyon nehéz lenne az élet (és kényelmetlen is!). Ezért alakították ki a munka-directory (working directory) fogalmát. Ez azt jelenti, hogy van egy ún. munka-directory, amelyben a fájlokat a gyökértol hozzájuk vezeto minden egyes aldirectory nevének felsorolása nélkül érhetjük el. Csak azoknak a directoryknak a nevét kell felsorolni, amely a hierarchiában a munka-directory alatt van. (Az ilyen, a munkadirectoryból kiinduló pathname-eket relatív pathname-nek szokás nevezni.)

Még egy fontos elv van a fájlrendszerekkel kapcsolatban: a készülékfüggetlenség. Eszerint az elv szerint a programokat úgy kell megírni, hogy muködni tudjanak attól függetlenül, hogy az inputjukat és az outputjukat képezo fájlok egy floppy-lemezen vagy egy winchesteren vannak (vagy esetleg az input a billentyuzetrol lesz beadva ...).

Egyes operációs rendszerek a fájlokról nem feltételeznek semmiféle belso struktúrát: egyszeruen egy byte-folyamnak tekintik azokat (ilyen a UNIX). Más rendszerekben a fájlok mondjuk fix vagy változó számú byteot tartalmazó rekordok sorozata - ez gyakori volt a lyukkártyás idoszakban: minden fájl 80 byteos rekordokból állt. Ma egyre inkább a byte-folyam jellegu fájl kép kerül elotérbe, és a fájlok belso szerkezetét pedig az azt feldolgozó programok "saját belátásuk szerint" alakíthatják ki.

A fájlokhoz minden operációs rendszer nyilvántart bizonyos ún. fájl-attributumokat. Ezek a fájllal együtt a háttértáron lesznek tárolva. Ilyen fájl-attributumok például a következok (nem minden operációs rendszer ad lehetoséget az itt felsorolt összes fájl-attributum nyilvántartását):

• a fájl mérete byteban VAGY blokkban (operációs rendszertol függ a "VAGY" ..)
• a fájl hozzáféréséhez szükséges jelszo
• a fájl maximális mérete (néhol ez is elore meg van kötve)
• a fájl tulajdonosának azonosítója
• a fájl "system" fájl-e (az operációs rendszerenként változhat, hogy egy fájl "system"-sége milyen lehetoségeket jelent)
• a fájl "archive" fájl-e (ez az egyik operációs rendszer szeru eszközben, az MS-DOS-ban azt jelöli, hogy a fájl ki van-e mentve (BACKUP-olva) vagy sem)
• a fájl "hidden"-e vagy sem
• a fájl léterehozásának dátuma
• a fájl utolsó módosításának dátuma
• utolsó "használat" dátuma
• a fájl jelszavakat tartalmaz, nem nézheti meg senki (esetleg még a rendszergazda sem)
• a fájl egy aldirectory (ilyenkor gyakran az adott aldirectory által tárolt fájlok neveit tartalmazza ...)
• esetleg azt is tárolhatja a rendszer egy fájlról, hogy a fájl a háttértár hibás szektorait (bad blocks) is tartalmazza, ezért nem tanácsos hozzányúlni.

Sok operációs rendszer a fájlokat vagy legalább egy részüket használatuk közben a memóriában tartja. Ezt cache-elésnek nevezik, és a memóriának azt a (gyakran dinamikusan változó méretu) részét, amit az operációs rendszer erre felhasznál cache-memóriának nevezik.

Sok fájlrendszer lehetoséget nyújt a fájlok " memóriába ágyazására" (memory mapped files). Ez azt jelenti, hogy a folyamatok a memória valamelyik szegmensén (részén) keresztül a fájlba tudnak írni, illetve onnan tudnak olvasni: ha a program a memóriaszegmens 0., 1., 2. ... byteját mondjuk megváltoztatja, akkor vele együtt meg fog változni a háttértárolón tárolt fájl 0., 1., 2. ... byteja is. Ez a megoldás tehát egységessé teszi a fájl- és memóriahozzáférés módját, kapcsolatot teremtve az operációs rendszer fájlrendszere és a memóriakezelo komponense között.

Az operációs rendszer feladata a fájlrendszer konzisztensségének a biztosítása is: ez például magába foglalja azt is, hogy az operációs nehogy kétszer ugyanazt a diszk-szektort használja fel egy fájl különbözo részeinek a tárolására, mert így adatok vesznének el.

Fájl

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ugrás: navigáció, keresés

[szerkesztés] A szó történeti előzménye

A fájl a számítástechnika hazai megjelenése (1970) során az angol file szó átvétele eredményeképpen került hivatalosan ebben a helyesírási formában elfogadott szóként használatba, bár írásmódjában még sokan az angol helyesírást (file) követik.

Az angol file szó a számítástechnikába jelentésátvitellel került, az eredeti jelentés többek között dosszié, adatcsoport volt, amelynek magyar metafora szintű megfelelője a mappa is lehetett volna, de helyette az állomány vagy az adatállomány szavak terjedtek el alternatívaként.

Szabatosan szólva a fájl egységként kezelt, összetartozó adatok számítógépben vagy számítógépes adathordozón megjelenő összessége.

Egy ilyen szakszónál azonban lényegesebb a fogalom tartalmi reprodukciója, vagyis azoknak a viszonyoknak a tisztázása, amelyek a fájl szóhoz kapcsolódó egyéb szavakat, pl. annak részeit, az adott főnévvel társuló igéket, mellékneveit stb. jellemzik.

Így került sor az adatfájl, a programfájl szavak megjelenésére, illetve a fájl egyéb összetételbeli előfordulásaira, „tartalmi” csoportosítás alapján az állományok megfelelő kódolással létrehozott szöveg-, program-, kép-, hang-, web-oldal- stb. fájl adatok.

Az adatok, adatállományok jellemző módon nem csak típusba sorolhatók, hanem egyedi nevet is viselnek, mely név után az adattípusra utaló végződések (angol tükörfodítással kiterjesztések) találhatók.

A fájlok különböző szerkezete, a programok különböző fájl formai igényei miatt folyamatosan szükség van fájlkonverzióra vagy átalakításra.

Más magyar elnevezések: állomány, adatállomány, adatraj, akta, köteg

[szerkesztés] A fájlok napjainkban

A fájl egy számítógéprendszerben egy bitfolyam egységként tárolva, jellemzően egy fájlrendszerben egy lemezen vagy mágnesszalagon.

Míg a fájl általában egyetlen folyamként van reprezentálva, addig a leggyakrabban több adattöredékként különböző helyeken kerül tárolásra egy vagy több lemezen. Az operációs rendszer egyk szolgáltatása a fájlok fájlrendszerbe rendezése és a töredékek elérhetővé tétele egyetlen egységként.

A fájlokat programokkal hozzák létre és a legtöbb esetben megfelelnek egy fájlformátumnak. A fájlrendszerben nevet rendelnek hozzájuk, így később ezzel lehet hivatkozni rájuk.

Néhány operációs rendszer lehetővé teszi, hogy a fájl tartalma fix és változó hosszúságú rekordokra legyen felosztva. Például az OpenVMS lehetővé teszi, hogy bármely tetszőlegesen definiált karakterhalmaz a változó hosszúságú rekordok elválasztója legyen. Más rendszerek, mint a Microsoft Windows, egyetlen speciális fájltípussal, a szövegfájllal rendelkezik, ahol egy karakterszekvencia választja el a szöveg sorait (speciális, változó hosszúságú rekordok) egymástól. Néhány operációs rendszer, mint a Unix, nem képes fájl rekordokat kezelni operációs rendszer szinten, ez az alkalmazás szinten történik meg (lásd rekord-orientált fájlrendszer).

A speciális fájl egy fájl objektum, amit úgy érnek el, mintha fájl lenne, de a bitfolyamot egy másik folyamat állítja elő vagy használja fel (vagy maga az operációs rendszer), mint eszközmeghajtó vagy hálózati csatoló. A "minden fájl" megközelítés az egyik legjobban ismert tervezési döntése a Unix és Unix-típusú operációs rendszereknek (mint a Linux).

A fájlokat gyakran hierarchiába rendezi az operációs rendszer, könyvtárakba helyezve őket.

Néhány elterjedt fájltípus rövid leírása

avi, bak, bin, bmp, bz2, c, cc, class, css, dat, doc, dvi, eps, exe, fig, gif, gz, h, htm, html, java, jpeg, jpg, log, ltx, mp3, mpeg, pas, pdf, perl, png, ppt, ps, rtf, sh, sxc, sxi, sxv, tar, temp, tex, tgz, tiff, tmp, txt, wav, xcf, xls, zip

avi

Videó (mozgókép) formátum. Lejátszásához megfelelően gyors számítógép és jó videokártya szükséges, különben a kép akadozni fog. Az avi formátum a Microsoft saját, nem nyilvános formátuma, a nem Microsoft-os programok többsége csak egy töredékét képes lejátszani ezeknek a fájloknak. Unix rendszereken az mplayer a legjobb lejátszóprogram avi videókhoz.

bak

Az angol "back up" kifejezés rövidítéséből származik. Egyes programok ilyen kiterjesztésű fájlokba mentenek menet közben, automatikusan. Így, ha valamilyen hiba miatt leáll a program, akkor ezekből a fájlokból visszakereshető a legutóbbi mentett állapot. Unix rendszereken viszonylag ritkán használnak ilyen kiterjesztést az automatikus mentésekhez.

bin

A "bináris" szó rövidítése. Azt jelöli, hogy a fájl nem valamilyen szokásos formátumú, hanem (a legtöbb program számára) értelmezhetetlen adatokat tartalmaz.

bmp

A bmp a "bit map" szavakból származik. Egy egyszerű képformátum: minden egyes képponthoz eltárolja annak színét. Tömörítést nem használ, így a bmp fájlok igen nagy méretűek. Az összes képmegjelenítő és képszerkesztő program ismeri, például egy valami.bmp nevű képfájl megjeleníthető a gqview valami.bmp, vagy a xloadimage valami.bmp parancs segítségével.

bz2

A bzip2 programmal tömörített fájl. A bzip2 egy elég jó tömörítő, elsősorban unixos környezetben elterjedt. Kitömöríteni a bunzip valami.bz2 paranccsal lehet.

c

C programozási nyelven írt program forráskódja. A forráskódot előbb le kell fordítani megfelelő fordítóprogrammal (például gcc), és csak ezután lehet futtatni. A unix operációs rendszert c nyelven írták/írják.

cc

C++ nyelvű program forráskódja.

class

A "class" szó jelentése "osztály". Az osztály szót az objektum-orientált programozási nyelvekben használják: egy osztály valamiféle része a programnak, szorosan összetartozó utasításokból áll. (Ez így elég pontatlan, de a pontos magyarázat igen hosszú lenne.) Például a Java nyelv lefordított, futásra kész osztályai class kiterjesztést kapnak.

css

A "cascading style sheet" rövidítése, ami talán "hozzákapcsolt stílus-lap"-ként fordítható. A css fájlok html lapokhoz kapcsolódnak, s azok "stílusát", kinézetét határozzzák meg. (Például ezekben a fájlokban érdemes beállítani a html-lapok háttérszínét, a betűk méretét és típusát, és még sok egyebet.)

dat, data

A "data" szó adatot jelent. Ez a kiterjesztés azt jelzi, hogy a fájl nem valamilyen ismert formátumú adatot tartalmaz, hanem a legtöbb program számára csupán értelmetlen adathalmazt.

doc

A Microsoft Word programjának saját fájltípusa. Formázott szöveget tartalmaz, esetleg képeket is. Mivel a formátum nem nyílt, azaz nem lehet tudni, hogy mi módon kódolja a szöveget, ezért nincs a Microsoft Word programján kívül más olyan program, ami az összes doc fájlt jól meg tudná nyitni. A doc fájlok jelentős részét jól megjeleníti az OpenOffice program. A doc formátum másik nagy hátránya, hogy vírusokat képes hordozni.

dvi

A "DeVice Independent" rövidítéséből származik, ami talán "berendezés-független"-nek fordítható. A dvi fájlok formázott szöveget tartalmaznak valamiféle szabványos formátumban. Ilyet készítenek például a TeX és a LaTeX szövegszedő programok. Megnézni az xdvi valami.dvi paranccsal lehet. A dvips utasítással pedig PostScript formátumúvá alakíthatók.

eps

Az "encapsulated PostScript" rövidítése, a PostScript egy fajtája. Tipikusan képeket szokott tartalmazni. Megnézni például a gv valami.eps paranccsal lehet.

exe

Az "executable", azaz végrehajtható szó rövidítéséből származik. A Microsoft Dos és Windows operációs rendszerein a futtatható fájlok kapják ezt a kiterjesztést, ezek nem futnak a unix rendszerek alatt.

fig

A unix rendszereken igen elterjedt xfig nevű rajzolóprogram saját formátuma. Az xfig nagy előnye, hogy vektorgrafikus, és így normális méretű és kinézetű eps fájlok készítésére is alkalmas. Hátránya, hogy kezelése kezdetben nehézkes, és lehetőségei is végesek. Egyszerű ábrák készítésére mindenesetre megfelelő.

gif

Egy gyakori, jól használható képformátum. Veszteségmentes tömörítést használ. A legtöbb képmegjelenítő és képmanipuláló program ismeri, megnézhető például az xloadimage valami.gif paranccsal.

gz

Gzip programmal tömörített fájl. A gunzip paranccsal lehet kitömöríteni.

h

Jellemzően c programnyelvű forrásfájlok "header" fájljai. Hozzátartoznak magához a programkódhoz.

htm

A htm a html lerövidítése. Kezdetben ugyanis a Dos és Windows operációs rendszerek legfeljebb három betűs kiterjesztéseket tudtak használni, így a html-t is le kellett rövidíteniük.

html

Az internetes világban rendkívül elterjedt fájlformátum, ez a weblapok alapnyelve. Ezt az írást is éppen html-ben készítem. Szöveget, képeket, és sok egyebet tartalmazhat. Más formázott szöveget tartalmazó formátumoktól például abban különbözik, hogy egy html-lap esetén nem rögzített többek között az, hogy hol legyenek a sortörések: ha kisebb ablakban nézzük, akkor rövidebb sorokat láthatunk, nagyobb ablakban pedig hosszabbakat. A html-oldalak megjelenítésére számtalan program áll rendelkezésre, ezek a böngészők, például a Firefox, a Mozilla és az Opera.

java

Java programozási nyelven írt forrásfájlok kiterjesztése. Ezeket előbb le kell fordítani (például javac segítségével), s csak ezután lehet futtatni.

jpeg

Egy igen elterjedt képformátum. Erős tömörítést használ, de veszteségeset. Éles kontúrokat tartalmazó képeken ez látszik is, de például a legtöbb fénykép esetén alig vehető észre. A jpeg formátumot minden elterjed képnézegető és képszerkesztő program ismeri. Például az xloadimage valami.jpeg paranccsal nézhetünk meg egy jpeg formátumú képet.

jpg

A jpeg továbbrövidítése. Kezdetben ugyanis a Dos és Windows operációs rendszerek legfeljebb három betűs kiterjesztéseket tudtak használni, így a jpeg-et is le kellett rövidíteniük.

log

Napló-fájlok kapják ezt a végződést. Általában közönséges txt formátumban készülnek, így a less valami.log paranccsal megnézhetők. Összetett, vagy a rendszer működése szempontjából fontos programok szoktak naplót készíteni, amiben minden fontosabb eseményt feljegyeznek. Például a linux kernel naplózza, ha valaki rossz felhasználónévvel vagy rossz jelszóval próbált belépni.

ltx

A LaTeX fájlok egyik szokásos kiterjesztése. A LaTeX egy igényes szövegszedő program, elsősorban matematikai képletekkel teli szövegek esetén használják. Használata kezdetben jóval bonyolultabbnak tűnik a manapság divatos szövegszerkesztőkénél. Egy LaTeX fájlt előbb a latex parancs segítségével le kell fordítani dvi formátumúvá, és azt lehet megnézni.

mp3

Az mp3 egy manapság igen divatos hangformátum. Eredetileg az mpeg videóformátum részeként készült, de önmagában is rendkívül elterjedt. A hagyományos wav hangformátummal összehasonlítva egy mp3 fájl akár tizedakkora is lehet. Veszteséges tömörítést használ, de jó minőségű tömörítőprogram és nem túl nagy hangerő esetén ezt nem lehet hallani. Egy mp3 fájl lejátszható például az mpg123 valami.mp3 paranccsal, de még számtalan egyéb programmal is.

mpeg

Az mpeg egy szabványos videóformátum. Az akadozásmentes lejátszáshoz gyors gép és jó videókártya szükséges. Az mpeg formátum általánosan elterjedt, unixos környezetben például a plaympeg valami.mpeg paranccsal lehet lejátszani.

pas

Pascal nyelvű programfájl forráskódja. A programot előbb le kell fordítani (például a gpc fordítóval), és csak utána lehet futtatni.

pdf

Az Adobe cég által készített fájlformátum, formázott szöveget és képeket tartalmaz. A pdf fájlokat általában nem lehet szerkeszteni, csak megnézni. Mivel a pdf-olvasó programok ingyenesek, ezért igen gyakori, hogy pdf formátumban adják a cégek a különböző termékleírásokat. Unix rendszereken például az acroread valami.pdf vagy a gv valami.pdf parancsokkal nézhetünk meg pdf fájlokat.

perl

A Perl egy igen népszerű programozási nyelv. Az ezen a nyelven írt programfájlok kaphatnak ilyen kiterjesztést.

png

Egy elterjedt képformátum. Veszteségmentesen tömörít. Egy png formátumú kép megnézhető például az xloadimage programmal: xloadimage valami.png.

ppt

A Micorsoft PowerPoint bemutatókészítőjének a saját formátuma. Unixos környezetben az OpenOffice tudja megmutatni. Az ilyen fájlokat tipikusan előadásokon szokták vetíteni, egymást követő diaszerű képkockákból állnak.

ps

A ps a PostScript fájlok kiterjesztése. A PostScript egy szabványos formátum, a pdf nyílt megfelelője. A PostScriptet a nyomtatók egy része is "ismeri", és így könnyen kinyomtathatók. Unix rendszerekben igen elterjedt ez a formátum, a ps fájlok például a gv valami.ps paranccsal nézhetőek meg.

rtf

Az rtf a "Rich Text Format" rövidítése, ami valami olyasmit jelent, hogy "gazdag szövegformátum". Egy viszonylag egységes formátum formázott szövegek írására. Megnézésére az OpenOffice -on kívül általában az AbiWord is képes.

sh

Az sh végződést szkriptek szokták kapni. A szkriptek egyszerűbb programok, amiket valamilyen szkriptnyelven írnak. Egy bash szkript például olyan utasításokból állhat, amit a bash parancsértelmező megért, s végre tud hajtani.

sxc

Az OpenOffice táblázatkezelőjének formátuma. Megnézni vagy szerkeszteni értelemszerűen az OpenOffice táblázatkezelőjével lehet.

sxi

Az OpenOffice bemutatókészítőjének saját formátuma.

sxv

Az OpenOffice formázott szöveg formátuma. Megnézni vagy szerkeszteni értelemszerűen az OpenOffice szövegszerkesztőjével lehet.

tar

A tar archíváló program által készített fájl. Egyszerre több fájlt is tartalmazhat, de ha tömörítve is van, akkor már nem szokás a tar kiterjesztést használni, hanem például a tgz-t. Egy tar fájl kicsomagolható a tar x valami.tar utasítással.

temp

A "temporary", azaz "ideiglenes" szó rövidítése. Különböző programok hoznak létre ilyen kiterjesztéssel fájlokat, emelyekre csak ideiglenesen van szükségük. Rendszerint maguktól le is törlik ezeket.

tex

A TeX szövegszedő program fájlformátuma. A TeX a mai szövegszerkesztőkhöz képest egy nehezen használható program, legalábbis elsőre annak tűnik. Továbbfejlesztett változata a LaTeX, amit ma is sokan használnak elsősorban matematikai képletekkel teli szövegek írásához.

tgz

A tar programmal összecsomagolt, aztán a gzip-pel összetömörített fájl szokásos kiterjesztése. Kitömöríteni például a tar xzvf valami.tgz paranccsal lehet.

tiff

Egy veszteségmentes tömörítést használó képformátum. Szabadalmaztatták, ezért az algoritmust nem használhatja akárki. A képnézegető programok többsége azért meg bírja jeleníteni, például az xloadimage is: xloadimage valami.tiff.

tmp

A tmp a temp további lerövidítése.

txt

A txt az angol "text", azaz "szöveg" szó rövidítése. A txt fájlok valamiféle szöveget tartalmaznak, mindenféle kódolás és formázás nélkül. (Azaz: Minden betűnek és számnak a szokásos ACSII kódját tartalmazza. Ezeken kívül mást nem is, így nem lehet például betűtípust, betűméretet, színeket beállítani.) A txt fájlokat számtalan módon meg lehet nézni, minden szövegszerkesztő és texteditor ismeri. Legegyszerűbb talán a less valami.txt parancs.

wav

Az angol "wave", azaz "hullám" szó rövidítéséből származik. Hangfájl formátum. Lejátszható például a playwave valami.wav utasítással.

xcf

A népszerű Gimp képmanipuláló és rajzoló program saját képformátuma.

xls

A Microsoft Excel táblázatkezelő programjának formátuma. Unix rendszereken az OpenOffice, vagy a Gnumeric tudja ezeket megjeleníteni.

zip

A zip programmal összetömörített fájlok kapják ezt a végződést. Ez a tömörítő igen elterjedt. Unixokon az unzip valami.zip utasítással lehet kicsomagolni egy össze-zippelt fájlt.

Windows 2000 - Keresés

ECDL.web - online ECDL tudástár

Ha elfelejtettük, hogy hol találjuk meg egyik vagy másik fájlunkat, vagy mappánkat, amelyre éppen szükségünk van, használjuk a Windows Intéző "Keresés" paneljét, vagy a Start menü - Keresés - Fájlok vagy mappák parancsát. (Ugyanezt az eszközt megtaláljuk a Windows Intéző vagy a Sajátgép Eszközök - Keresés almenüjében is.)

A megjelenő ablak Név rovatába gépeljük be a fájl nevét, vagy annak egy részét. A Windows minden olyan fájl nevét kilistázza, amelynek nevében a keresett szó vagy szótöredék szerepel. Ha csak a pontosan egyező nevű elemeket keressük, tegyük idézőjelbe a fájl vagy mappa nevét.

A Hely rovatban választhatjuk ki, hogy melyik mappában keresünk. Ha nem tudjuk biztosan, hogy melyik meghajtón van a keresett adat, válasszuk a Sajátgépet, így a Windows az összes elérhető meghajtón fog keresni.

Bonyolultabb keresésekhez megadhatunk további paramétereket. Például a módosítás, létrehozás, utolsó hozzáférés dátumát (Módosítás dátum fül), illetve a keresést (Egyebek fül) leszűkíthetjük egyes fájltípusokra (pl. csak Word dokumentumok), kereshetünk a fájl tartalma szerint (Pl. nem tudjuk a fájl nevét, de maga a fájl biztosan tartalmaz egy keresett szót vagy mondatot), vagy fájlméret szerint.

13. Műveletek állományokkal (fontosabb műveletek ismertetése, tömörítés szerepe egy megadott állománnyal műveletek elvégzése)

Windows 2000 Intéző

ECDL.web - online ECDL tudástár

A Windows Intéző a fájl- és mappakezelést megkönnyítő segédprogram. Felépítését tekintve hasonlít a korábbi Windows verziók fájlkezelőihez: kettéosztott ablakában baloldalt a háttértároló(k) fa struktúrába rendezett tartalmát, jobboldalt a kiválasztott mappa tartalmát láthatjuk.
Indítása: a Start menü Programok, Kellékek csoportjából, vagy az asztalon a Sajátgép ikonra a SHIFT billentyű lenyomásával egy időben történő kétszeres kattintással.

A Windows Intéző megjeleníti a számítógépen található fájlok, mappák és meghajtók hierarchikus felépítését. Megjeleníti a számítógépen meghajtó-betűjellel rendelkező hálózati meghajtókat is. Megtekinthető a Hálózati helyek mappa is, amely megjeleníti a helyi hálózathoz csatlakozó számítógépeket. A Windows Intéző segítségével másolhatók, áthelyezhetők, átnevezhetők és kereshetők a fájlok és mappák. Például megnyitható a másolni vagy áthelyezni kívánt mappa vagy fájl, és másik mappába vagy akár másik meghajtóra húzható át.

A helyi meghajtókon a Windows telepítésével a merevlemezen létrejön egy jellemző adatszerkezet, azonban ez a szerkezet nem állandó vagy rögzített, a felhasználó tetszése szerint hozhat létre új mappákat, fájlokat; sok esetben a felhasználónak kell létrehoznia és kezelnie az általa készített dokumentumok tárolására szolgáló könyvtárszerkezetet is. A C meghajtón általában megtalálható fa struktúra a következő mappákat tartalmazza:

• Documents and Settings: ide kerülnek a számítógépet használók egyéni beállításait és (ha más helyet nem adunk meg) felhasználói programokkal készített dokumentumaikat őrző saját mappák.
• Windows, Winnt: Ez a mappa és belső mappái tartalmazzák magát a Windows rendszert.
• Program Files: A rendszerre telepített felhasználói programok gyűjtőhelye
• Recycler: A Lomtár részére fenntartott rendszermappa.

Ha egy mappa további belső mappákat tartalmaz, a bal oldali panelen a mappa előtt álló + jelre kattintva bonthatjuk ki azt. Ugyanezt az eredményt kapjuk, ha a jobb panelen a belső mappák egyikére kettőt kattintunk. Ekkor a kiválasztott mappa tartalma is láthatóvá válik.

Új mappák létrehozása
Válasszuk ki azt a mappát, amelyen belül szeretnénk létrehozni az újat. Itt a kétféleképpen hozhatunk létre új mappát:

• Fájl menü - Új - Mappa
• Jobb egérgomb - Új - Mappa

Ezután megjelenik az új mappa. A rendszer által felkínált név helyére gépeljük be a kívánt könyvtárnevet, majd üssük le az ENTER billentyűt. Új mappák létrehozásához ismételjük meg a műveletet. A mappák elnevezésére maximum 255 karaktert használhatunk, akár ékezeteket, szóközt is. Nem használhatjuk azonban a következő karaktereket: / ? * " | < >

Új fájlok létrehozása
Ha egy új fájlt szeretnénk létrehozni, válasszuk ki azt a mappát, amelyben tárolni kívánjuk.

• Fájl menü - Új - fájltípus kiválasztása
• Jobb egérgomb - Új - fájltípus kiválasztása

A fájltípus kiválasztása után az új fájl megjelenik a kívánt helyen. Ezután nevezzük el. Az így létrehozott fájl azonban még üres. Kétszeri kattintással megnyithatjuk és szerkeszthetjük.
Ezzel a módszerrel csak a leggyakrabban használt fájltípusokat hozhatjuk létre. Más fájlokat, pl. Office dokumentumokat kényelmesebb a megfelelő alkalmazással (pl. szövegszerkesztő program) létrehozni.

Vágólap

A vágólap a Windows által biztosított elkülönített memóriaterület. Használata: egy kijelölt objektumot (szöveg, szövegrész, kép, hang, fájl, mappa, stb.) ide másolva bármely Windows-os alkalmazásba beilleszthetjük, egymás után többször is. Egyszerre azonban csak egy objektum kerülhet a vágólapra.
A vágólap tehát az adatok átvitelére használható egy programon belül, de programok közt is.
A Windows egyik hasznos szolgáltatása, hogy a Vágólapra kép formájában ki tudjuk tenni a teljes képernyő (PrintScrn) vagy az aktív ablak (ALT+PrintScrn) tartalmát, hogy aztán dokumentumainkba beilleszthessük, vagy egy rajzolóprogrammal módosítsuk. E jegyzet képeinek többsége is ezzel a módszerrel készült.

Fájlok és mappák másolása
Másoláskor a következőképpen járunk el: jelöljük ki a másolandó fájlt vagy mappát egy kattintással. Az objektum vágólapra való másolásához használhatjuk

• Az eszköztár másolás ikonját
• A Szerkesztés menü Másolás parancsát
• Az egér jobb gombjával kattintva a helyi menü másolás parancsát
• vagy a CTRL+C billentyűkombinációt.

Ezután nyissuk ki azt a mappát, ahová az objektumot másolni kívánjuk. A beillesztéshez használjuk

• Az eszköztár beillesztés ikonját
• A Szerkesztés menü Beillesztés parancsát
• Az egér jobb gombjával kattintva a helyi menü beillesztés parancsát
• vagy a CTRL+V billentyűkombinációt.

Fájlok és mappák áthelyezése
Előfordulhat, hogy adataink tévedésből rossz helyre kerültek, vagy fájljainkat szeretnénk más mappákba úgy átmozgatni, hogy eredeti helyükön ne maradjon róluk másolat. Fájlok vagy mappák áthelyezésekor a következőképpen járunk el: jelöljük ki az áthelyezendő fájlt vagy mappát egy kattintással. Az objektum vágólapra való másolásához használhatjuk

• Az eszköztár kivágás ikonját
• A Szerkesztés menü Kivágás parancsát
• Az egér jobb gombjával kattintva a helyi menü kivágás parancsát
• vagy a CTRL+X billentyűkombinációt.

Ezután nyissuk ki azt a mappát, ahová az objektumot átmozgatni kívánjuk. A beillesztéshez használjuk

• Az eszköztár beillesztés ikonját
• A Szerkesztés menü Beillesztés parancsát
• Az egér jobb gombjával kattintva a helyi menü beillesztés parancsát
• vagy a CTRL+V billentyűkombinációt.

Meghajtók, mappák, fájlok tulajdonságai
Egy fájl, mappa vagy meghajtó tulajdonságait akkor is leolvashatjuk, ha éppen nem vagyunk Részetek nézetben. Ezt többféleképp tehetjük meg: válasszuk ki az objektumot egyszeres kattintással, majd

• kattintsunk az eszköztár Tulajdonságok gombjára
• használjuk a Fájl - Tulajdonságok parancsot
• üssük le az ALT+ENTER billentyűkombinációt
• az egér jobb gombjával kattintva válasszuk a helyi menüből a Tulajdonságok parancsot.

Meghajtó tulajdonságai: címke, felhasznált és szabad terület, kapacitás. Az eszközök fülre kattintva a lemez fizikai karbantartását végző segédprogramokat érhetjük el. A Megosztás fülre kattintva elérhetővé tehetjük a kiválasztott elemet (meghajtó, mappa) helyi hálózatunkon keresztül más felhasználók részére is.

Mappa és fájl tulajdonságai: Típus, hely, méret, létrehozás, utolsó hozzáférés, módosítás dátuma, attribútumok.

Fájlok és mappák átnevezése
Ha egy fájlt vagy mappát át kívánunk nevezni, egyszeres kattintással válasszuk ki. Ezután több lehetőségünk van:

• A Fájl menüből válasszuk az Átnevezés parancsot
• Az egér jobb gombjával kattintva válasszuk a helyi menüből az Átnevezés parancsot
• Kattintsunk újra (nem dupla kattintás!)

Ezután írjuk be az új nevet. A művelet (pl. ha véletlenül rossz mappát jelöltünk ki, vagy a dupla kattintás sikerült túl lassúra) az ESC billentyűvel visszaléphetünk.

Fájlok és mappák törlése
A kijelölt fájl vagy mappa törlésére több eszközünk van, törölhetjük:

• A DEL billentyű használatával
• Az eszköztár Törlés gombjára kattintva.
• A Fájl menü Törlés parancsával
• Az egér jobb gombjával kattintva a helyi menü Törlés parancsával

Húzzuk a kiválasztott elemet az Asztalon található (és az Intéző bal oldali paneljében is elérhető) Lomtár ikonra.

A legutolsó művelet visszavonása
A fent felsorolt műveleteket lehetőségünk van visszavonni, ha tévedésből hajtottuk végre őket: a CTRL+Z billentyűkombinációval, a Szerkesztés menü Visszavonás parancsával, vagy az eszköztár Visszavonás ikonjára kattintva.

Több fájl vagy mappa kijelölése
Egy-egy művelet több fájlt és/vagy mappát is érinthet. Ebben az esetben célszerű ezeket az elemeket egyszerre kijelölni és a műveletet csak egyszer elvégezni. Az aktív mappában kijelölést több módon végezhetünk:

• Összefüggő tartományt, egymással szomszédos elemeket kijelölhetünk a SHIFT billentyű nyomva tartása mellett, az egérrel az első és az utolsó elemet kijelölve
• Több, nem szomszédos elemet a CTRL billentyű nyomva tartása mellett jelölhetünk ki, az egérrel az elemekre egyet kattintva
• Az egér nyomva tartásával és húzásával egy téglalapalakú területet kijelölve
• A Szerkesztés menü Mindet kijelöli (CTRL+A) parancsával a mappa teljes tartalmát kijelöljük.

Parancsikonok
A parancsikon egy fájl vagy mappa gyors elérésére szolgáló mutató. Jellegzetes helye az Asztal, de bármely mappában elhelyezhetjük. A Start menü például ilyen parancsikonok gyűjtője. Parancsikont rendelhetünk hozzá bármelyik programhoz, dokumentumhoz vagy nyomtatóhoz, legyen az az asztalon, vagy bármelyik mappában. Parancsikonokkal lehet a leggyorsabban elérni a gyakran használt elemeket.

A tömörítés

1.1 Történeti áttekintés

A tömörítés, és ide vehetjük bizonyos értelemben a titkosítást is, az adatok átvitelében kap szerepet. A tömörítést elsősorban azért használjuk, hogy az elküldendő (tárolandó) adat kisebb helyen elférjen. Gondoljunk arra a bosszúságra, amikor valamilyen adatunk éppen 1,6 Mbyte. Ez már éppen nem fér rá egy 3,5” lemezre és nekünk csak egy ilyen lemezünk van. Ilyenkor mindenki valamely tömörítő program felé nyúl.

A tömörítés igénye nem elsődlegesen a számítógépek adattárolása miatt merült fel, hanem a számítógép hálózatok megjelenése volt az, ami arra sarkalta a kutatókat, hogy a rendelkezésre álló átviteli közegen, egységnyi idő alatt minél több hasznos információt vigyenek át. Akkoriban fontos dolog volt ez, mivel az átviteli közegek lassúak voltak és két gép kommunikációjában bizony ez volt a szűk keresztmetszet. A matematikusok azonban csakhamar előálltak olyan algoritmusokkal, amelyek segítségével az adatokat tömörítették és a kevesebb byte-ot nyilván hamarabb el is tudták küldeni. Voltak gazdaságossági vonatkozásai is, hiszen voltak, vannak olyan vonalak, amelyekért a felhasznált idő után kell fizetni. (Nem kell messzire menni elég, ha a Matáv vonalaira gondolunk.) Ilyen vonalak használatánál az átviteli költségeket jelentősen lehet csökkenteni tömörítés segítségével.

Az első publikációt egy tömörítési algoritmusról Shannon és Fano az 1950-es években tette közzé. Ennek finomított változata a Huffman kódolás, amit ma is sok tömörítő program felhasznál. Hátránya, hogy az eredeti algoritmus lassú, így további algoritmusokat kerestek. Az egyik leghíresebb adattömörítéssel foglalkozó páros Ziv és Lempel. Több algoritmust is készítettek, amelyek közül az elsőt 1977-ben publikálták. A legtöbb tömörítő program Ziv és Lempel valamelyik algoritmusát használja. Ilyen tömörítő program például a Pkzip, vagy az õ munkájuk során készült a GIF képállományok belső tömörítése is.

1.2 A tömörítő programok osztályozása

Számítógépünkön az adatok sokfélék lehetnek. A tömörítés szempontjából elég megkülönböztetni a szöveges és bináris, képi és hang adatokat. A tömörítő programokat két nagy csoportra osztjuk. Az elsőbe tartoznak azok, amelyek veszteség nélküli tömörítést biztosítanak. Ezek a programok az eredeti állományt betömörítve, majd újra kibontva olyan állományt szolgáltatnak, amelyek bitről bitre megegyeznek az eredeti állománnyal. Nyilván a szövegek és bináris állományok tömörítése, valamint a kommunikációs csatornákban felhasznált tömörítők csak veszteségmentesen képzelhető el. A képek és hangok tárolásánál, már megengedhető a veszteséges tömörítési algoritmusok használata is. Ezeknél az algoritmusoknál az eredeti állományt nem lehet létrehozni a tömörített állományból. Nincs is rá szükség. A szemünk és a fülünk becsapható. Elég csak arra gondolni, hogy a gyorsan változó állóképek sorozatát a szem, illetve az agy folyamatos mozgásnak érzékeli (mozi). Ezek a veszteséges algoritmusok többnyire olyan információkat hagynak el a képből, vagy hangból amelyek nélkül az emberi szem, vagy fül az eredetivel csaknem azonos ( megkülönböztethetetlen ) jelként fog fel. Ezekre az algoritmusokra jellemző, hogy minőségromlás nélkül képesek az eredeti anyagot akár tized, vagy kisebb részére is tömöríteni. Amely programokkal megismerkedünk kizárólag veszteség nélkül dolgoznak. Teljessé téve a képet, veszteséges tömörítést használ a JPG kiterjesztésű képformátum, az MP3 hangformátum és az MPG videoformátum.

1.3 Gyakorlati tömörítés

1.3.1 Tömörítés az ARJ-vel

Az ARJ karakteres alapú, így használatához parancssort kell használnunk. Jelenlegi verziója a 2.60 amely már megbirkózik WIN95 alatt a hosszú file nevekkel is. Ezt a verziót WIN95 alatt használva az archív file kitömörítéséhez szintén a WIN95 szükséges. Visszafelé, tehát DOS alatt tömörítve az elkészült archív file-t WIN95 alatt nyugodtan ki tudjuk bontani.

Az ARJ parancssorát a következõ módon kell felépíteni:

ARJ <parancs> [-<kapcsoló> [-<kapcsoló>...]] <archív neve> [<file nevek>...]

A kapcsolókat lehet a végére is írni és a kapcsolókat nem csak a – jel, hanem a / jel is bevezetheti. A [] jelek között szereplő objektumok használata nem kötelező. Az ARJ nagy számú paranccsal és kapcsolóval dolgozik. Ezek megtanulása teljesen felesleges, de a lehetőségeket mindenképp jegyezzük meg és a leggyakrabban használtakat tanuljuk csak meg. Parancssorba csak az ARJ-t beírva egy rövid helpet kapunk, ha ennél részletesebb leírásra van szükségünk akkor az ARJ /? parancsot kell használni.

A leggyakrabban az alábbi parancsokat szoktuk használni:

a: állományok hozzáadása az archív file-hoz

e: Filok kibontása az archív file-ból

x: Filok kibontása az archív file-ból, az elérési utak megtartásával

t: Az archív file ellenõrzése

u: állományok frissítése az archív file-ban

m: állományok hozzáadása az archív file-hoz, az eredeti törlésével

d: állomány törlése az archív file-ból

A leggyakrabban az alábbi kapcsolókat szoktuk használni:

$	be- illetve kitömöríti az aktuális meghajtó címkéjét is
!list.txt	A list.txt file-ban szereplő állományokat tömöríti be
$A	be- illetve kitömöríti az a: meghajtó címkéjét is
a1	minden állomány és könyvtár ( nem tömöríti az alkönyvtárak tartalmát, arra az r kapcsolót kell használni )
b1	csak azokat menti amelyek archív bitje be van állítva. Tömörítés után törli az archív bitet
e	Nem használja az elérési utat
g?	megkérdezi a jelszót amellyel titkosíthatjuk az archívot, vagy hozzáférhetünk ahhoz
i1	téglalapokkal mutatja hol jár a tömörítésben az adott file-nál
k	Ha már létezett ilyen nevû archív állomány akkor azt nem írja felül, hanem .BAK kiterjesztéssel látja el
lNEV.LST	a NEV.LST állományba teszi be az archívban szereplő file-ok neveit
n	csak az archívban nem szereplő állományokat tömöríti ( nem update )
q	Minden állományra rákérdez, hogy végre hajtsa rajta az adott parancsot
r	Hozzáadáskor használjuk, ha alkönyvtárakat is akarunk tömöríteni
u	Aktualizálja az archívban a file-okat
v	Engedélyezi a többkötetes archív file-lal a munkát.
vr50K	Fenttart egy 50000 byte-os területet az első köteten ( hajlékonylemezt használva van jelentősége )
va	Automatikusan detektálja a rendelkezésre álló területet. Többkötetes archívoknál használjuk, ha cserélhető médiára dolgozunk
v50K	50000 byte-os köteteket készít
v360,v1200v1440	Az ismert lemezkapacitású archív készítése
vsCMD	végrehajtja a CMD parancsot minden új kötet készítése előtt
wTMP	használja TMP könyvtárat munkakönyvtárnak. Akkor használjuk, ha hajlékony lemezre tömörítünk. Ilyenkor egy gyorsabb meghajtón lévő könyvtárat adunk meg munkakönyvtárnak
x	kihagyja a kiválasztott állományokat
y	minden kérdésre automatikusan igent válaszol
zARC.CMT	Hozzáfűzi az archívhoz az arc.cmt file-t mint kommentet. (A kitömörítés előtt a file tartalmát az ARJ kiírja a képernyőre. A komment file első néhány sorát fűzi kommentként az archívhoz)
h#	Hozzáfűzi az archív nevéhez a dátumot
hb	Minden típusú könyvtárbejegyzést az archívba tesz ( az ARJ és a legtöbb tömörítő és archiváló program a system és hidden attribútummal rendelkező file-t kihagyja a munkából. Az ARJ-t ezzel a kapcsolóval lehet rávenni, hogy ezt ne tegye. A könyvtárbejegyzések közé tartozik az alkönyvtár is. )
hcCMD	Az ARJ elindítása előtt lefutatja a CMD DOS-os parancsot
je	Önkitömörítő archív file-t hoz létre ( self-extracting archive)
jm	Beállítja a maximális tömörítési módot
jr	Megpróbálja kijavítani a hibás archív file-t
jv	több információt nyújt a tömörítés menetéről

A fent felsorolt parancsokkal és kapcsolókkal a legtöbb felmerülő tömörítési igényünket maximálisan meg tudjuk oldani. Nem árt néhányat közülük fejben tartani, de az ARJ lehetőségeivel mindenképp tisztában kell lenni. A tömörítő programok korrekt használatához elengedhetetlen, hogy testközelből is kipróbáljuk azok működését. Az alább felsorolt utasításokat próbálja ki a mellékelt állomány segítségével.

Példa:

1. Tömörítsük be az összes állományt a "be" könyvtárban "egy" néven

arj a egy

2. Tömörítsük be az alkönyvtárait és az állományait a "be" könyvtárnak "ketto" néven

arj a ketto /r

3. Tömörítsük be az összes .pl kiterjesztésű állományt az alkönyvtárakból is “harom” néven.

arj a harom /r *.pl

4. Mozgassa ( másolás és törlés ) át az archívokat a “ki” könyvtárba. Ellenőrizzük le a “harom.arj” file tartalmát kitömörítéssel.

arj x harom /y

5. Töröljük az összes bejegyzést a "ki" könyvtárból, kivéve a "harom.arj"-t. Tömörítsük most úgy ki a file-t, hogy a könyvtárszerkezetet ne vegyük figyelembe.

arj e harom

6. Készítsünk önkitömörítő állományt az alkönyvtárakkal együtt “negy” neven.

arj a negy /r /je

7. Mozgassuk át a negy.exe file-t a “ki” könyvtárba. Készítsük el azt az állományt amelyben a “be” könyvtár és alkönyvtárai összes bejegyzése található. A file neve legyen lista.txt. Editáljuk ezt az állományt, hogy sorokat töröl belőle. Használja ezt az állományt mint a tömörítendő állományok listája.

dir /b /s >lista.txt

edit lista.txt

arj a ot !lista.txt

1.3.2. Tömörítés WINZIP-pel

A WinZip nagyon hasznos tömörítő program, amelynek létezik külön Windows 3.1-es és külön WIN95-ös verziója is. Ez utóbbit használjuk természetesen Windows NT és WIN98 alatt is. Az ablakos technológiának köszönhetően a használata egyszerűen elsajátítható. A menük és a nagyméretű nyomógombok szintén előnyössé teszik ennek a programnak a használatát.

A fentebb említett okok miatt csak néhány egyszerűbb dolgot írunk le a program használatáról. A leírás a WIN95-ös verzióról készült.

Mindenképpen érdemes installálni a programot. Ekkor a WIN95-ben bejegyzésre kerül a ZIP kiterjesztésekhez az alapértelmezett alkalmazásként. Az installálás azzal az előnnyel is jár hogy a mappákban a jobb egérgombbal kattintva az új menüpontban ott lesz a WinZip file is. Ha új archívot akarunk készíteni érdemes ezt a menüpontot választani. Így az egész tömörítést szinte gépelés nélkül el tudjuk intézni. A művelet eredményeként egy üres file-t kapunk aminek új WinZip File.zip lesz a neve. Válasszuk ki a szokásos módon (a Shift és CTRL gombok segítségével ) azokat a file-okat, vagy mappákat ( a mappa a WIN95-ben a DOS-os könyvtár fogalommal teljesen megegyezik ) amelyeket tömöríteni akarunk. Ezek után csak húzzuk rá ezeket az új állományunkra. A többit a WinZip elintézi. Az állományon a jobb egérgombbal kattintva beállíthatjuk a kívánt nevet is. Ne feledjük azonban a kiterjesztését megtartani.

Ha kettőt kattintunk ezen a file-on feljön a már említett ablak is. Egy ilyen ablakot láthatunk az alábbi ábrán is.

A nyomógombok feliratai egyértelműek. Összefoglalásként:

New	új archív létrehozása
Open	Létező archív megnyitása
Favorites	A korábban használt archívokat választhatjuk ki
Add	új állomány hozzáadása
Extract	Kitömörítés
View	Az ablakban kiválasztott állomány megtekintése. Ha a kiterjesztéshez van hozzárendelve alkalmazás azzal is megtekinthetjük a file-t
Install/Check Out	Ha az archív tartalmaz setup.exe file-t azt futtatja, ha nincs akkor a check out ikon látható. Ez utóbbit választva a WinZip egy új könyvtárat hoz létre az archív nevével egyezõen és ebbe tömöríti ki az állományokat.
Wizzard	A WinZip varázslóját indítja el

A menüpontokban ezek a lehetőségek szintén megtalálhatók, de van néhány speciális lehetőség is. Lássunk néhányat: Az Action/Make .EXE file segítségével tudunk önkitömörítő archívot készíteni. Action/Uuencode –ot akkor kell kiválasztani, ha levélben akarjuk elküldeni a tömörített állományt és az átvitel valamely eleme csak 7 bites adatokkal dolgozik. Az uuencode szabványosnak tekinthető és tetszőleges uudecode programmal visszanyerhetőek az értékes információk. A WinZip is tartalmazza az uudecode-ot. Action/Test tesztelhetjük az archív file-ban szereplő állományok épségét. Options/Password… a WinZip is tudja titkosítani az archívot. Ezt a menüpontot kell választani, ha ilyen lehetőséggel kell élnünk. Otions/Program locations… itt megadhatjuk, hogy más tömörítőprogramok hol helyezkednek el a merevlemezünkön. Ha pontosan adtuk meg a programok elérési útját akkor a WinZip felhasználva ezeket a külső programokat más típusú tömörítő programokkal készült archívokat is tudjuk egy bizonyos szintig kezelni. Tulajdonképpen ennyi ismerettel bátran el lehet kezdeni a tömörítő segédprogramokkal a munkát.

Tehát a tömörítés az adathordozón lévő állományok méretének csökkentése (az adathordozón való tároláskor). A forrásállomány méretét adatvesztés nélkül lecsökkenti, miközben elkészít belőle egy archív állományt. Az archív állomány nem futtatható. A tömörítés során két műveletet hajthatunk végre:

1. Becsomagolás: Az archív állomány létrehozása.
2. Kicsomagolás: Az archív (becsomagolt) állomány visszaállítása eredeti állapotába.

A tömörítési eljárást többféle szempontból csoportosíthatjuk:

1. A tömörítő típusa szerint
   pl.: LHA, PKZIP, PKARC, ARJ, YAC, RAR, ZOO, UC2, AIN, ICE, HYPER, SQZ, AMG stb.

2. Adattípus szerint
   pl.: szöveges, grafikus programállományok stb.

3. Felhasználók szerint
   pl.: kezdő, haladó, profi

4. Rendeltetés szerint
   pl.: biztonsági másolat, adattovábbítás, a munkaterület bővítése stb.

A tömörítőket általában az adott fájl méretének csökkentésére vagy a háttértároló kapacitásának növelésére használják.

A tömörítés fajtái:

1. Kódolt tárolási mód: ---- > Az adathordozón
2. Redudancia kiszűrése (pl. képtömörítés): -----> csökken a tárolt
3. 3. “Jobb tárolási kód” -----> adatmennyiség MÉRETE !

A kódolt tárolási módnál az adatok tárolása adatveszteség nélkül történik, míg a redudancia (fölös információ) kiszűrésénél az adatok elhagyása lehetséges úgy, hogy az információ vesztéssel nem jár. A “jobb” tárolási kód: a kódolt tárolási mód méretének optimálissá való csökkentését értjük.
A tömörítésnél különböző dolgok kerülhetnek előtérbe:
A méret csökkenése fontosabb a kezelhetőségnél:
Ilyenkor használat előtt az eredeti formába vissza kell állítani az állományt (dekódolás).
A kezelhetőség fontosabb a méretcsökkenésnél:
Ilyenkor vagy egy rezidens program állandó működésének segítségével vagy egy futtatható állomány kódjának módosításával történik a használata. Itt létezik automatikus ki- és bekapcsolás segédprogramok segítségével.

Kódolás - Dekódolás segédprogram(ok) segítségével:
Kódolás: 1 segédprogram Kódolás - Dekódolás:
Dekódolás: 1 segédprogram 1 segédprogram (+ parancs)
Kódoláskor és dekódoláskor, és mindig az első állományazonosító a tömörített állományt jelöli.

Kétfile-os tömörítők használata:
Tömörítés: segédprogram (kódoló), (hová) mit (honnan/miből) (+kapcsolók).
Kibontás: segédprogram (dekódoló), (honnan/) miből (hová) (+kapcsolók).
Kódolás - dekódolás esetén a tömörített állománynak speciális, tömörítőprogramtól függő kiterjesztése van.
Pl.: .* ® pkzip ® tömörítés ® .zip ® pkunzip ® .* vagy.* ® arj a ® tömörítés ® .arj ® arj x ® .*

Egyfile-os tömörítõk használata:
parancs (kódolás) (hová)/mit (honnan/miből) (+kapcsolók) segédprogram:
parancs (dekódolás) (honnan)/miből (hová) (+kapcsolók)
kapcsoló jelek: “-“ vagy “/”

A különböző tömörítő programok kiterjesztései:

.arj
.lzh
.rar
.uc2
.ain
.yc
.ice
.zoo
.hyp
.sqz
.amg

A tömörítésnél előforduló hibaüzenetek:

1. CRC error
2. Bad Huffman code

A tömörítőprogramok csoportosítása:

Tömörítőprogramok: röptömörítők, nem röptömörítők, lemezduplázás, exe, com tömörítők, két file-os, egy file-os
pl.: Doublespace pl.: Pklite
Stacker Exepack
Newspace Diet

Az SFX állományok (ezek futtatható állományok) két részből tevődnek össze, egy dekódoló részből és egy tömörített részből. Az SFX állományok indítás után a dekódoló rész a tömörített rész állományait a háttértárra kibontja (esetleg valamelyik állományt automatikusan elindítja). Tehát kibontó állományra nincs szükség.

Felépítése: Dekódolt rész Tömörített rész
SFX állomány létrehozása: arj a fájlnév# .exe /je : fájlnév# .exe névre való betömörítés önkibontó állományra (je)
Az önkibontó állományok nevében érdemes feltüntetni egy jelet pl.: # hogy a felhasználót felismerje, hogy sfx állományról van szó.
Az arj Self Extract funkciójánál a tömörítőprogram 14 kbájttal növeli meg a tömörített állományt.
Az arj-nél a /jh65535 kapcsolóval tovább javíthatjuk a tömörítést.

Röptömörítők: a nem tömörített állományokat egy rezidens program vagy egy segédprogram segítségével tömörített formában tároljuk. A tömörített állományok kibontása AUTOMATIKUSAN (esetleg rezidens program segítségével) történik.

Fájl tömörítés A fájltömörítés az általunk kiválasztott állományokat (esetleg könyvtárszerkezettel együtt) tömöríti be egy archív állományba. Előnye: - jó a tömörítési hatásfok
- Könnyen utaztathatók (lemezen v. kommunikációs csatornán(pl. telefonvonal))
Hátránya: - használat előtt mindig ki kell csomagolni kicsomagoláskor átmenetileg dupla helyet foglal el

Alapvető parancsok és funkciók tömörítésnél:

a = ADD : becsomagolás tömörítéssel
f = FRESHEN : frissítés (újat nem visz be)
u = UPDATE : aktualizálás (újat is visz be)
d = DELETE : FILE törlése az aktívból
e,x = EXTRACT : kicsomagolás, visszaállítás
t = TEST : az aktív épségének tesztelése
l = LIST : az archívkatalógus kiírása
c = CONSOLE : megjelenítés képernyőn
p = PRINT : megjelenítés printeren

MPEG/audio tömörítés

A tömörítési eljárás alapjai

Az MPEG/audio tömörítési algoritmus egy ISO, Hi-Fi minőségű audio tömörítési szabvány. Ez egy része egy három részből álló tömörítési szabványcsoportnak. A másik két résszel együtt a szinkronizált, digitális video és audio jel tömörítéséhez szükséges kompozit szabványt adja. Az így kialakuló adatsebesség durván 1,5 Mbps.

Bár az MPEG algoritmus transzparens, azaz érzékelhető minőségromlás nélküli tömörítést valósíthat meg, azért mégiscsak veszteséges. Az MPEG/audio bizottság széleskörű, szubjektív hallásteszteket végzett a szabvány fejlesztése során. A vizsgálatok azt eredményezték, hogy még 6:1 arányú tömörítés esetén (sztereo, 16bit, 48 kHz, 256 kbps -re tömörítve) és optimális hallgatási körülmények között sem tudták statisztikailag számottevő esetben megkülönböztetni egymástól a tömörített és az eredeti jelet még a "profi hallgatók" sem. Továbbá olyan jeleket választottak, amiket tipikusan nehéz tömöríteni.

A tömörítési algoritmus jó hatásfoka a maszkolási effektus kihasználásán alapszik. A fülnek van még egy, ide kapcsolódó hiányossága: korlátolt frekvencia szelektivítással rendelkezik, amely 100 Hz -től (a legmélyebb hallható hangokra) 4 kHz -ig (a legmagasabb hangokra) terjed. Emiatt lehetséges a hallható frekvenciatartomány felosztása kritikus sávokra, amelyek a fül frekvencia függő hangkezelését tükrözik. E tulajdonság miatt a zaj maszkolás kizárólag egy frekvencia sávon belüli jelaktivítás függvénye. Ez a tulajdonság a tömörítési eljárás esetén úgy hasznosítható, hogy az audio jelet a frekvencia tartományba transzformálják, az így kapott spektrumot felosztják a kritikus sávoknak megfelelő alsávokra, és végül az egyes alsávokat a kvantálási zaj hallhatóságának függvényében kvantálják. Optimális tömörítés esetén minden egyes sávhoz éppen akkora kvantálási szintet kell biztosítani, amely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a kvantálási zaj hallhatatlan legyen.

MPEG/audio kódolás és dekódolás

ábra. MPEG/audio kódoló és dekódoló

Az ábrán látható az MPEG kóder és dekóder blokkdiagramja. Ebben a megjelenítésben a kódolás nagyon hasonlít a fent leírt folyamatra. A bemeneti jel egy szűrőcsoporton halad keresztül, amely alsávokra osztja fel azt. A jel egyidejűleg áthalad egy pszihoakusztikai modellen is, amely meghatározza a jel-maszk viszonyt (signal-to-mask ratio = SMR) az egyes alsávokra. A bit- vagy zaj allokációs blokk használja az SMR-t a kvantáláshoz rendelkezésre álló összes bit alsávok közötti kiosztásakor, a kvantálási zaj minimalizálását célként kitűzve. A legutolsó blokk fogja a kvantált mintákat egy dekódolható bit folyammá alakítani. A dekóder ezt az átalakítást egyszerűen megfordítja, felépíti a kvantált alsávok értékeit és végül visszatranszformálja ezeket egy időtartománybeli jellé. Az MPEG elvárásainak megfelelően az audio jelhez tartozó kísérő információkra nincs szükség, de alkalmazható a kódolt bit folyamban.

Az MPEG/audio szabványnak három, elkülönített rétege van. A Layer I tartalmazza az alap algoritmust, a Layer II és III pedig továbbfejlesztések, amelyek használják az I -es bizonyos részeit. Minden egyes plusz réteg javítja a kódolás hatékonyságát, de növeli a kóder és dekóder bonyolultságát is.

Layer I

Az alap szűrőcsoportot használja, amit minden réteg tartalmaz. Ez a szűrőcsoport a jelet 32 állandó szélességű frekvencia sávra osztja. A szűrők viszonylag egyszerűek és a fül képességeihez mérten jó idő- és frekvencia tartománybeli felbontást biztosítanak. Ez egy kompromisszumos megoldás három fontos engedménnyel. Először, a 32 állandó szélességű frekvencia sáv nem tükrözi a fül kritikus sávjait (5-18. ábra). A sávszélesség túl nagy az alacsoy frekvenciák esetén, így a kvantálási bitek számát nem lehet speciálisan egy-egy kritikus sávra meghatározni. Ehelyett a sávba eső legnagyobb zajérzékenységű kritikus sáv határozza meg a kvantáló bitek számát. Másodszor a szűrőcsoport és inverze nem veszteségmentes átalakítások. Még a kvantálást elhagyva sem kapnánk vissza tökéletesen az eredeti bemeneti jelet. Szerencsére a szűrők által bevitt hiba kicsi és nem hallható. Harmadszor a szomszédos szűrők jelentős frekvenciaátlapolással rendelkeznek. Egy adott frekvenciájú jel így két szomszédos szűrőt befolyásolhat.

ábra. Az állandó szélességű frekvenciasávok

A szűrőcsoport 32 mintát készít - frekvenciasávonként egyet minden egyes audio mintára a 32 -ből. A Layer I-es algoritmus csoportba foglal 12 mintát minden egyes sávból. Minden egyes 12 mintából álló csoport megkapja a bit allokációt és ha ez nem nulla, akkor a felbontási tényezőt is. Sztereo többletkódolás esetén - amit később tárgyalunk - ez másképp működik. A bit allokáció határozza meg, hogy egy mintára hány bit jut. A felbontási tényező egy szorzó, ami úgy méretezi a mintákat, hogy maximális legyen a kvantáló felbontása. A Layer I -es kóder 32 db 12 mintát tartalmazó csoportot foglal egy keretbe (32 * 12 = 384 minta). Az audio adat mellet minden keret tartalmaz egy fejrészt, egy opcionális CRC szekvenciát és esetleg egyéb többlet információkat.

Layer II

A Layer I egyszerű továbbfejlesztése. Úgy éri el a jobb hatásfokot, hogy az adatokat nagyobb csoportokban kódolja. A kereteket 3 * 12 * 32 mintából készíti egy audio csatornára ( csinál egy csoportot 3 * 12 mintából, majd az így kapott csoportból 32-t egybefog és ez lesz a keret, ami 1152 mintát jelent). A Layer I 12 mintát fog csoportba alsávonként, míg a Layer II 3 * 12 mintát. A kóder csak akkor használ egyéni felbontási tényezőt a 12 mintát tartalmazó csoportok mindegyikére, ha ez szükséges a hallható torzítás elkerülése miatt. A kóder még két esetben osztja meg a felbontási tényező értékeit két vagy három csoport között:

1. amikor a felbontási tényezők értékei elég közel esnek egymáshoz.

2. amikor előre látható, hogy a fül időleges maszkolása elfedi a következményként fellépő torzítást.

A Layer II algoritmus azért is jobb hatásfokú a Layer I -nél, mert a bit allokációt, a felbontási tényező értékeit és a kvantált mintákat egy sokkal hatékonyabb kóddal rögzíti.

Layer III

Ez már egy sokkal kifinomultabb megoldás. Bár ez is a Layer I és II -ben alkalmazott szűrőcsoportra alapszik, annak néhány hiányosságát kompenzálja a szűrő kimenetének MDCT feldolgozásával (5-19. ábra).

ábra. A Layer III kódolás folyamata

Az MDCT -k tovább osztják a szűrők kimeneteit a frekvencia tartományban, hogy jobb spektrális felbontást biztosítsanak. Az elkerülhetetlen idő- és frekvencia tartománybeli felbontási különbség miatt a Layer III két különböző hosszúságú MDCT blokkot definiál: hosszú blokk, amely 36 mintából áll és rövid blokk 12 mintából. A rövid blokk javítja az idő tartománybeli felbontást és így megbirkózik a tranziensekkel. Egy rövid blokk hossza pont harmad része egy hosszú blokknak; így alkalmazásakor három rövid blokk helyettesít egyetlen hosszút. A hosszú- és rövid blokkok közti átváltás nem azonnali. Egy speciális hosszúból rövidbe, vagy rövidből hosszúba ablakkal rendelkező hosszú blokk végzi el az átalakítást. A Layer III -nak háromféle blokkolási módja van: két mód, amikor a szűrők kimenetei egyforma blokkhosszúsággal haladhatnak át az MDCT -n, és egy kevert mód, amikor a 2 alsó frekvenciasáv hosszú blokkot, a többi 30 pedig rövidet használ.

További jelentős fejlődések a Layer I -hez és II -höz képest:

• Alias csökkentés: a Layer III definiál egy eljárást az MDCT értékeire, amivel kiszűri a fölösleges részeket a jelből, amiket a szűrő egymást átlapoló sávjai okoznak.
• Nemlineáris kvantálás: a Layer III kvantáló bemeneti teljesítményét a teljes 3/4 részére növeli kvantálás előtt, hogy állandóbb J/Z viszonyt biztosítson a kvantálás teljes tartományán. A dekóderben lévő rekvantáló kimeneti teljesítményét 4/3 részre növeli, hogy helyreállítsa a linearítást.
• Az értékek entrópia kódolása: a Layer III Huffmann kódolást használ a kvantált minták kódolására a jobb adat tömörítés érdekében.
• Bit tároló használata: a Layer III bit folyamának kialakítása jobban alkalmazkodik a tömörített adat változó hosszúságához. Mint a Layer II a Layer III is 1152 mintából álló keretekbe foglalva dolgozza fel az adatokat. A Layer II -től eltérően azonban itt a mintákat reprezentáló kódolt adatnak nem szükséges egy fix hosszúságú keretbe illeszkednie a kódolt bit folyamban. A kóder adhat biteket a bit tárolóba, vagy elvehet onnan, amikor szükség van rá.
• Zaj allokáció bit allokáció helyett: a Layer I és II által használt bit allokációs eljárás csak a kvantálás által, egy adott számú bitre bevitt zajt becsli fel. A Layer III zaj allokáció iterációs hurkot használ. Ebben a hurokban a kvantálók szabályos sorrendben váltakoznak és az így adódó kvantálási zaj értékét specifikusan osztják szét az egyes alsávok között.

A pszihoakusztikai modell

Az MPEG kódoló kulcsfontosságú eleme a jó hatásfok elérésében. Feladata a bemenő audio jel analizálása és annak meghatározása, hogy a spektrumban hol és milyen mértékben lép fel a kvantálási zaj maszkolása. A kódoló ezt az információt arra használja, hogy eldöntse mennyire pontosan ábrázolja a bemenő audio jelet a korlátosan rendelkezésre álló bitjeivel. Az MPEG/audio szabvány két példát tartalmaz a pszihoakusztikai modell megvalósítására. Az alábbiakban a két modell által végzett számítások alapvető lépéseit írjuk le általánosan.

Időrendi audio adat: a pszihoakusztikus modellnek foglalkoznia kell a jel szűrőn való áthaladásakor keletkező késleltetésével és az offsettel is, így a lényeges adat az analizáló ablakban centralizálódik. Pl. a kettes számú pszihoakusztikai modell használatakor Layer I esetén a szűrők miatti késleltetés 256 minta és az offset ami a 384 minta centralizálásához szükséges az 512 pontos pszihoakusztikai analizáló ablakban: (512 - 384)/2 = 64 pont.

Az audio jel spektrális összetevőkre bontása: a pszihoakusztikai modell az idő tartományt a frekvencia tartományra egy 512, vagy 1024 pontos Fourier transzformáció segítségével képezi le. Az adatok egy hagyományos Hann súlyozással a Fourier transzformáció előtt beállíthatók úgy, hogy csökkenjenek a transzformációs ablak élhatásai. A modell ezt az elkülönített és független leképezést használja a szűrőcsoportok kimenetei helyett, mert finomabb frekvencia felbontásra van szüksége, hogy kiszámítsa a maszkolási küszöbértékeket.

• A spektrális összetevők felosztása kritikus sávokra: a pszihoakusztikai számítások csökkentése érdekében a modell a spektrális összetevőket hallható mennyiségű csoportokba fogja.
• A küszöbérték egységesítése csendben: a modell tartalmaz egy empirikusan meghatározott abszolút maszkolási küszöbértéket. Ez a küszöbérték a legalsó határa a zaj maszkolásnak és a maszkoló jelek hiányában kerül kiszámításra.
• Tonális és nontonális részekre osztás: a modellnek fel kell ismernie a tonális és a zaj jellegű összetevőit az audio jelnek, mert a zaj maszkolási karakterisztikái a két összetevőnek eltérőek.
• Szórási funkció alkalmazása: a modell a zaj maszkolási küszöbértékeket egy empirikusan levezetett maszkolási, vagy szóródási függvény alkalmazásával számítja ki a jel összetevőire.
• A minimális maszkolási küszöbérték meghatározása minden egyes alsávra: a modell a maszkolási küszöbértékeket nagyobb frekvencia felbontással számítja, mint amit a szűrőcsoportok produkálnak. Ahol a szűrési sáv relatíve széles a kritikus sávhoz képest (a spektrum alsó végénél) a modell a szűrési sáv által lefedett minimális maszkolási küszöbértéket választja. Ahol a szűrési sáv relatíve kicsi a kritikus sávhoz képest, a modell a szűrési sáv által lefedett maszkolási küszöbérték átlagát használja.
• Jel/Maszk viszony számítása: a pszihoakusztikus modell veszi a minimális maszkolási küszöbértéket és kiszámítja az SMR -t (Signal-to-Mask Ratio). A kapott értéket átadja a bit (vagy zaj) allokációs résznek a kódolóban.

14. Vírusok (vírusok jellemzése, vírusvédelem)

Viruskezelés

A számítógépes vírus egy olyan program, amely képes önmaga sokszorosítására. Bizonyos esetekben a vírus "megelégszik" ennyivel, de többnyire más kárt is okoz. Nincs ártalmatlan vírus, ha egyéb kárt nem okoz, akkor is rabolja a felhasználó idejét, lefoglalja a számítógép erőforrásait.

Sok vírus nem azonnal lép működésbe, hanem csak egy bizonyos "lappangási idő" után, esetleg egy bizonyos időpontban aktivizálódik.

Vírusölő programok: a "vírusok" olyan programok, amelyek a számítógép használók bosszantására, tudatos károkozás céljából születnek. Angol szóval "hackerek" a létrehozóik, akik így kívánják bizonyítani, hogy többre képesek, mint a hasznos programok megalkotói. Tevékenységük egyre nagyobb veszélyt jelent az információs társadalom békés polgáraira.
A "vírusok" ellen kialakított programok egy része az internetről ingyenesen letölthető, ilyenek:

· Virusbuster

· Norton Antivirus

· Michelle stb.

A kiemelkedő minőségű "vírusölők" csak magas áron vásárolhatók meg, ilyenek:

· F-prot

· McAffee stb.

A vírusokat több szempont szerint is csoportosíthatjuk.

01. Károkozás mértéke, típusa szerint
02. A támadás célpontja szerint
03. Vírusfelismerés
04. Védekezés a vírusok ellen
05. Víruskezelő programok

Károkozás mértéke, típusa szerint

01. 'Reprezentatív' vírus
02. Szoftvert károsító vírus

'Reprezentatív' vírus

Főleg a hőskorban volt jellemző. A program jelzi jelenlétét, de egyéb kárt nem okoz.

Szoftvert károsító vírus

Az ilyen programocskák az állományokat károsítják

A támadás célpontja szerint

01. Fájlvírusok
02. BOOT vírusok
03. Makrovírusok

Fájlvírusok

Ezek az ún. végrehajtható állományokat (exe, com) támadják, és használják "szaporodásra". Ez a legrégebbi típus és talán a legegyszerűbb védekezni ellene.

BOOT vírusok

Ezek a mágneslemez BOOTszektorába írják be magukat, így ahányszor a lemez használatban van, annyiszor fertőznek. Különösen veszélyes típus az ún. MBR vírus, amely a rendszerlemez BOOT szektorát támadja meg, így induláskor beíródik a memóriába. Innentől kezdve egyetlen állomány sincs biztonságban, amely a memóriába kerül.

Makrovírusok

Ezek a legújabb típusú vírusok, amelyek szöveges dokumentumokba, táblázatokba, levelekbe fészkelik be magukat. Különös veszélyességüket az adja, hogy az internetes adatforgalom többsége ilyen fájlokból áll.

Vírusfelismerés

· Indokolatlanul megváltozik egy fájl mérete.

· Indokolatlanul eltűnnek vagy megjelennek fájlok.

· Nem indulnak el programok.

· A háttértárak szabad kapacitása hirtelen lecsökken.

· Megváltozik egy program felülete (menük, eszköztárak)megváltozik.

· Bármilyen különös, szokatlan viselkedés.

· Vírusfelismerő program futtatása a rendszeren.

Védekezés a vírusok ellen

Legjobb védekezés ebben az esetben is a megelőzés. Nagyon fontos, hogy mindig csak tisztázott eredetű programokat, adatokat használjunk. A jogtisztán beszerzett programok nagyon ritka kivételtől eltekintve megbízhatónak minősülnek.

Használhatunk ún. víruspajzsot, amely rezidensen a memóriában van, minden oda bekerülő adatot ellenőriz és figyelmeztet, ha gyanús jelet tapasztal.

Időről időre futtassunk vírusfelismerő programot gépünkön.

01. Mi a teendő fertőzés esetén
02. Hogyan lehet megszabadulni a vírustól?

Mi a teendő fertőzés esetén

Első lépésként függesszünk fel minden egyéb tevékenységet és csak a vírusmentesítésre figyeljünk!

Értesítsük a rendszergazdát (ha van, a továbbiak az ő feladatát képezik)!

Kezdjük el a vírusmentesítést!

Hogyan lehet megszabadulni a vírustól?

Töröljük a gyanús állományt! Ez adatvesztéssel jár, tehát meggondolandó.

Formázzuk a lemezt! Ez még inkább drasztikus módszer és sajnos gyakran ez sem vezet eredményre. (Főleg ha a memória is fertőzött.)

Használjunk vírusirtó programot! Ezek a programok is többféleképpen mentesítenek. Ha nem boldogulnak a vírus átkódolásával, megpróbálhatják törölni a vírust. Ez utóbbi bizonyos esetekben a fájl tartalmának elvesztésével is járhat. Ha sem így, sem úgy nem megy, marad az állomány átnevezése. Ez a fájlvírusok esetén hatásos. BOOT vírusok esetén csak akkor lehet eredményes az irtás, ha a rendszert egy vírusmentes rendszerlemezről újraindítottuk. Ez általában egy írásvédetté tett floppyról történik, amelyet legjobb rögtön a gép vásárlásakor elkészíteni.

Víruskezelő programok

Víruspajzsok. Ezek a programok memóriarezidensek (folyamatosan figyelik a rendszert) Természetesen helyet foglalnak le a memóriában, és bizonyos mértékig lassítják is az adatforgalmat. Különleges változatuk a hálózatokon használatos ún. tűzfal programok, amelyek nemcsak vírusok ellen, hanem egyéb betörési kísérletek ellen is védenek.

01. Vírusfelismerők
02. Vírusirtók

Vírusfelismerők

Ezek a programok képesek beazonosítani a vírust.

Vírus irtók

Ezek a beazonosított vírust hatástalanítani tudják.

Legtöbb esetben az utóbbi két funkciót egy programba építik, de a komolyabb szoftvercsomagok mind a három feladatot ellátják. Mivel egyre újabb és újabb vírusok jelennek meg a vírusirtónkat folyamatosan frissíteni kell. Léteznek parancssori és menüvezérelt víruskezelők is.

01. A SCAN program használata
02. Az F-PROT program

A SCAN program használata

Ez a program parancssorból használható. Formája: SCAN meghajtónév opció

/? Opció felvilágosítást ad

/ALL opció minden fájlt megvizsgál

/DEL opció törli a fertőzött fájlokat

/CLEAN opció a vírusmentesítés is elvégzi

Az F-PROT program

Ez a program menüvezérelt. Először a memóriát ellenőrzi le, majd megjelenik a főmenü.

A Kilépés menüpont segítségével hagyhatjuk el a programot.

A Program menüpont segítségével információkat szerezhetünk magáról a szoftverről.

A Vírusok menüpont segítségével az ismert vírusok leírását tekinthetjük meg, illetve általunk talált vírus mintákkal bővíthetjük a program adatbázisát.

A beállítások menüpont segítségével a program nyelvét és a vírusok sorrendjét állíthatjuk be.

A Keresés menüben végezhetjük el a vírusfelismerésre, irtásra vonatkozó opciókat. Beállíthatjuk a keresés módszerét; azt hogy hol keresse a vírusokat; mit csináljon a felismert vírussal; milyen vírusokat keressen; és milyen állományokban.

Ha beállítottuk az opciókat, a Keresés menüpont aktivizálásával indul a keresés.

Fertőzés esetén beállítástól függően megáll a program, vagy automatikusan elvégzi a kért műveletet.

A keresés végén összegzi az eredményt. Ha volt gyanús vagy fertőzés állomány, az üzenet piros alapon jelenik meg; ha nem volt, szürke alapon.

A programnak létezik Windows-os változata is, amelyben a megszokott ikonos környezetben végezhetjük

Vírusok, férgek, trójai falovak és egyéb programozott kórokozók

Az alábbiakban olyan programokkal, programkódokkal foglalkozunk, melyet ártó szándékkal (beleértve az illetéktelen elérést is) hoztak létre, vagy kísérletezésből, játékból születettek, de veszélyt jelentenek és kárt okozhatnak. Az ilyen kódokat 'vandalware' szóval is illetik, mely roppant találó, bár nem elterjedt. E programok sajátos csoportját alkotják a vírusok és a férgek (worms), melyek sajátsága, hogy aktivizálódva reprodukálódhatnak, s egy rendszerben vagy számítógépek közt terjedhetnek. Bár számos más csoport is idetartozik, ezek közül csak a trójai falovakat (Trojan Horses) tárgyaljuk. Említjük a bombákat (bombs) és a csapóajtókat (hátsó ajtó - trap door, back door), melyek, mint az előzőek 'alkatrészei' érdekesek.

Az egyéb csoportok jelentősége nem kicsiny, de nem a nyílt hálózatok (Internet, BBS-ek) esetében, vagy túl speciális kérdés lenne tárgyalásuk. A vírusokban, férgekben és trójai falovakban még két közös vonás van, ami a közös tárgyalásukat indokolja:

- a hasonló károkozás;

- az ellenük történő védekezés hasonlósága, mely a terjesztés- és terjedésbeli rokon vonásokból fakad.

Vírusok

A vírusokra több definíció használatos. Szűkebb értelemben (mi mindig így használjuk) a vírus egy programkód, mely önállóan működésképtelen, melyet program vagy program információs file tartalmazhat, a program végrehajtásával aktivizálódik és replikálja magát, hozzáfűzi vagy beleírja magát más programokba.

A vírusokat rendszerint ártó szándékkal hozzák létre (bár kísérleti vagy játék célból is születtek). Általában az észrevétlen terjedés érdekében rejtettek, károkozásukon kívül nehezen vehetők észre (segédeszközök nélkül). Gyakran bombákat tartalmaznak, egyesek képesek más vírusokkal interakcióba lépni.

A vírusok nem hatásosak, ha nem kerülnek végrehajtásra. Ezért a másolás s minden más, végrehajtás nélküli tevékenység veszélytelen velük. Adatfile-t nyugodtan beolvashatunk rendszerünkbe (feltéve, ha nem tartalmaz program információt valamely végrehajtandó program számára). Léteznek vírusok ill. vírusszerű kreálmányok, melyek bootlemezről a bootkóddal aktivizálódhatnak, így fertőzött lemezről a bootolás veszélyes.

Hasznos tudnunk, hogy csak az egyfelhasználós rendszerek ellen bocsátottak szabadon vírusokat (PC-s DOS és Windows, Macintosh System, Amiga és Atari OS , ...). Unix-ra írtak, de csak kísérleti célból, VMS-re, mainframe-re nem ismeretes vírus (bár a szakirodalom említ ilyeneket, ezek nem vírusok a mi definíciónk értelmében). NetWare alatt futót soha senki nem írt, tudtommal. OS/2-re létezik. NT-re (szintén tudtommal) nincs. Olyan vírus sem ismeretes, amely több operációs rendszer alatt is működőképes lenne. Bár többfelhasználós rendszerekre lényegében nincsenek vírusok, ez nem zárja ki, hogy DOS vagy Windows emuláció alatt vírusok nem aktivizálódhatnak, replikálódhatnak, sőt akár károkat is okozhatnak - pl. a Word makró vírusok -, de ezek operációs rendszer szinten már nem veszélyesek.

Férgek

A férgek - ellentétben a vírusokkal - önálló programok. Máskülönben hasonlóak a vírusokhoz. Férget sokkal kevesebbet írtak mint vírust, s mivel ezek hálózaton át terjednek elsősorban, ezért a többfelhasználós rendszerek az elsődleges célpontjaik. Híres példa az Internet 1988-as féregfertőzése (az Internet Worm). Az első férgeket kísérleti jelleggel, hasznos célra hozták létre. Céljuk az akkor szűkösen elérhető számítógépes erőforrások feltárása és kihasználása lett volna. A gondolat azóta is kísért, bár nem erőforrás, inkább információgyűjtés (pl. WWW-n - vigyázat a WWWWorm nem féreg!), hibaelhárítás és hálózatmenedzsment célból. Számos DOS-os féreg van, amit rendszerint vírusként emlegetnek.

A férgek potenciálisan nagyobb veszélyt jelentenek. Az ismert vírusok elterjedése hamar korlátokba ütközik, s a terjedési sebesség is kisebb annál, hogy ne lehetne hatékony riasztást és védelmet alkotni. Persze elvben egy féreg terjeszthet vírust is, s így már egy vírus is kemény dió lehet, de ezt az

ötletet a vírusírók még nem használták ki. Mindazonáltal a mondottak a jelen pillanatban érvényesek, s nem elvi korlátok. Meglepő lehet, hogy az 1988-as Internet Worm eset óta nem következett be súlyos féregfertőzés az Interneten. Ez részben az 1988-as intézkedéseknek köszönhető, részben a szerencsének. Talán az Internet globális biztonsága lépést tart a támadókkal.

A trójai falovak

A trójai falovak olyan kódok, programok, melyeket más programba rejtettek. Ilyen értelemben a vírusok is trójai falovak, de a trójai falovak nem feltétlenül vírusok. A trójai falovon inkább olyan programot szokás érteni, mely hasznos programnak látszik, vagy valamely más hasznos/ismert program preparált változata. Sokkal könnyebb trójai programot készíteni, mint vírust vagy férget, sokkal jobban is lehet álcázni, inkább a terjesztése nehézkes.

Bombák

A bomba egy programkód, melyet valamely más program tartalmaz, s valamely feltétel (idő, esemény, vagy ezek kombinációja) hatására, vagy távvezérléssel 'robbannak', 'robbanthatók'. A fenti programozott kórokozók sokszor tartalmaznak ilyeneket, emellett szoftver másolásvédelemben, (shareware, bérelt stb.) szoftver hatástalanítására alkalmazzák. Ez utóbbi bombák csak az aktuális

szoftver hatástalanítására szolgálnak.

Csapóajtók

A angol nyelvű biztonsági irodalom a 'trap door' és a 'back door' kifejezéseket használja rejtett kiskapuk meghagyására, létrehozására, melyen az illegális behatoló bejuthat vagy újra visszatérhet a rendszerbe. Az angol 'trap door' egyik hétköznapi magyar megfelelője a 'csapóajtó', a 'back door'-é pedig a 'hátsó ajtó'. (Utóbbi félrevezető lehet, a 'hátsó ajtó' kifejezést a magyar nem ismeri. Talán a 'kiskapu' jó lenne, de ez érzelmi töltéssel bír. Így jobb híján maradunk itt is a csapóajtónál).

Csapóajtót hagyhat maga után a korábban legális eléréssel rendelkező felhasználó, egyszer illegálisan hozzáférést szerző személy, de csapóajtók telepíthetők trójai falovakkal, férgekkel és más módokon is. Sőt, programhiba, konfigurálási hiba folytán rendszerünkön eleve lehet csapóajtó. Értelemszerűen a rendszerek ellenőrzésének ki kell terjedni az esetleges csapóajtók feltárására is. Ilyen célra számos szoftvert írtak, de kényszerű okokból ezek operációs rendszer és alkalmazás specifikusak, valamint használatuk szakértelmet igényel.

Védekezés

Az alábbiakban csak a vírusok elleni védekezéssel foglalkozunk, de nem azért mert a vírusok általunk kitüntettek lennének, hanem mert a védekezés más jószágok ellen is nagyban hasonló. Sőt, a vírusok a legártalmatlanabbak a fent említett lények közül. A mai napig nem írtak jelentős veszélyt jelentő vírusokat (a vírusírás messze elmarad a technikai lehetőségek mögött - nincs számítógépes megfelelője az AIDS-nek, az Ebolának és az influenzának). Mindemellett könnyen

átláthatók és kivitelezhetők a védekezés módjai.

A védekezés alapja, hogy tudnunk kell, mi ellen védekezünk, milyen veszélyekkel nézünk szembe. A vírusnak valamely módon be kell kerülnie rendszerünkbe, így az izoláció teljes védelmet jelent, persze ilyen árat nem akarunk fizetni a hatásos védelemért.

A következőkben a vírusvédelem legfontosabb teendőit pontokba szedtük. Először az egyéni (pl. otthoni) gépek, majd a helyi hálózatok felhasználóinak védelmével foglalkozunk. Megjegyezzük: tökéletes védelem nincs, de hatásos igen.

(Helyi) hálózatba nem kapcsolt gépek esete

1. A vírusok adatvesztést, ill. a szoftver károsodását okozhatják. A szoftver károsodása is kellemetlen, hiszen sok esetben újra kell installálni rendszerünket, s ez pl. floppy-ról bosszantóan időigényes lehet, vagy önerőből nem is tudjuk végrehajtani. Adatainkat nagy baj nem érheti, ha rendszeresen mentettünk, s mentésünk nem vírusfertőzött. Elvben (volt rá példa a gyakorlatban is) vírus hardver károsodást is okozhat, de ennek veszélye rendkívül csekély. A szoftvereink visszatelepítése újrafertőzés nélkül lehetséges, hiszen installáló lemezeink írásvédettek (bár az írásvédelem esetleges hardver hiba miatt nem garantált). Adataink vírusmentességét az biztosíthatja, hogy végrehajtható kód kell a vírusfertőzéshez, s ha ilyen nincs a lemezünkön, akkor fertőzöttek sem lehetnek adatállományaink. A kritikus adatállományainkat tartalmazó floppy lemezeinket - pl. egy Unixos gépen - átmásolva érintetlen lemezekre, azok vírusmentessége már garantált (igaz, hogy ez esetleg önerőből nem megy).

2. Víruskereső szoftverrel rendszeresen ellenőrizzük állományainkat, a kapott új állományokat is. A víruskereső szoftver legyen naprakész. Esetleg használhatunk ún. rendszerintegritást ellenőrző szoftvereket, de ez nem kötelező.

3. Legyünk óvatosak, ellenőrzött és ismert helyről szerezzünk be szoftvert (persze a kereskedelmi forgalmazás nem garancia).

4. Fogadjuk fenntartással, ha valaki pénzes vírusvédelmet, vírusvédelmi kártyát akar ránk sózni. Ezek önmagukban nemigen hatásosak, valamint vakriasztásokat okozhatnak.

5. Az OS/2 HPFS vagy az NT file-rendszer meglehetősen védett, Unix, VMS, NetWare ellen még nem került forgalomba vírus. Természetesen DOS-os (Mac stb.) vírusok előfordulhatnak ilyen file-rendszerekben is, csak nem képesek aktivizálódni a számukra idegen operációs rendszer alatt.

6. Ismételt vírusfertőzéseket a lemezeinken elfekvő vírusok okozhatnak.

7. Ha megtehetjük, a lemezeknél hatékonyabb mentő/archiváló berendezést szerezzünk be.

Védekezés helyi hálózatokon

Helyi hálózatokon a fentiek közül minden eszközt alkalmaznunk kell, de ezeknél többet is, valamint a lehetőségeink is szélesebbek. Itt a fő cél a vírusbekerülés potenciális útjainak ellenőrzése, valamint a központi ellenőrzés.

A tennivalók és lehetőségek:

1. Legyen vírusvédelmi politika, kapjanak vírusvédelmi útmutatást a felhasználók. Valósuljon meg együttműködés az érintettek között a vírusvédelemben (riasztás, tájékoztatás stb.).

2. Korlátozzuk a fertőzés útjait. Egyes helyekről kiszerelhetjük a floppy meghajtókat, sőt remote boot-tal diszknélküli üzemmódot használhatunk.

3. Szerverekről futtassuk alkalmazásainkat.

4. Használjunk központi file-szervereket és központi mentést, a mentéseket és a file-szerverek állományait ellenőrizzük, a file-szerverre másolt vagy módosított program azonnal kerüljön ellenőrzésre.

5. Ne DOS/Windows környezetet alkalmazzunk, ha lehetőségünk van másra. Ha a fentiek alapján megfelelő gondossággal járunk el, a vírusfertőzéseket gyakorlatilag kiküszöböljük. Ha nincsenek kritikus alkalmazásaink (nem lehet munkaidő kiesés), akkor a helyi hálózatokon annyi baj sem lehet, mint az otthoni felhasználóknál, hiszen a visszaállítás a file-szerverekről pillanatok műve. (Persze rosszul menedzselt rendszerekre ez nem áll!!!).

A tapasztalat azt mutatja, hogy az áttérés a helyi hálózatra az egyedi PC felhasználásról, lényegesen csökkentheti a vírusfertőzések számát. Ez annak köszönhető, hogy nem fekszenek el vírusok hajlékonylemezeken, az ellenőrzés kiterjed a felhasználók állományaira, a file-ok nagy része megfordul a központi file-szervereken, a vírusvédelmi szoftver szétosztása és frissítése gyorsabb és szélesebb körű, a szoftverek telepítése tiszta forrásból történik. Bár a hálózat bevezetése számos új biztonsági probléma forrása, itt egy példa arra, hogy a biztonsági problémák megoldásában is lehet szerepe.

BBS-ek és anonymous FTP helyek

Mind az üzemeltetők, mind a felhasználók számára sok biztonsági problémát vetnek fel a szabad (nyilvános) elérésű archívumok, mint pl. BBS-ek és anonymous FTP helyek. A gondok nagy része csak az üzemeltetőket érinti közvetlenül, ezekkel itt nem foglalkozunk.

A problémák egyik fő forrása, hogy e helyek vírusok és más programozott kórokozók terjesztői lehetnek. A nevesebb FTP helyek archívumai, cégek support FTP helyei nagyon jól ellenőrzöttek, gondosan megválogatják, hogy honnan kerülhetnek ide programok, valamint az üzemeltetők minden tőlük telhetőt megtesznek az ellenőrzésre. Tökéletes védelem azonban nincs, a vírusok ellen a

szigorú ellenőrzés még csak hatásos, de trójai falovak időnként felbukkannak.

A felhasználó részéről a védekezés a következő lehet:

- nem tölt le programot;

- a programokat izolált környezetben teszteli (karantén);

- gondosan tesztel vírus azonosító szoftverekkel;

- szoftvert csak hivatalos disztribúciós helyéről vagy ennek hivatalos (vagy más szempontok miatt biztonságosnak tekintett) tükör (mirror[i]) helyeiről tölt le.

Látható, hogy csak az utolsó pont az, amit igazán követhetünk. Megjegyezzük, hogy a vírusellenőrzést nevesebb archívumok, disztribúciós helyek esetén nem tartjuk elengedhetetlennek. A vírusfertőzések elenyésző töredéke vezethető vissza anonymous FTP-ről letöltött file-okra.

A nyilvános elérésű helyekhez hasonló a helyzet a különféle helyi archívumokkal. Sajnos általános útmutatót nem lehet adni arra, hogy mely archívumok tekinthetők biztonságosnak, s melyek nem.

Egyes archívumokba bárki tölthet fel file-okat. Ha ezek az állományok azonnal nyilvánosan elérhetők, akkor ezek biztonsága kétes (a beérkező file-on legfeljebb azonnali automatikus vírusellenőrzés futtatható).

15. Az Internet kialakulása és szolgáltatásai (Internet kialakulása, szolgáltatásai)

Előtörténet

Az 1960-as években az Egyesült Államok Védelmi Hivatala létrehozott egy kísérleti számítógép-hálózatot az ARPANET-et (http://www.arpa.mil), mely a fél világot átfogó hatalmas hálózattá nőtte ki magát. Az 1970-es években több, kisebb-nagyobb egyetemi hálózat szándékozott csatlakozni az ARPA kísérleti hálózatához. Kidolgoztak egy szabályrendszert, mely lehetővé tette a különböző típusú számítógépek együttműködését. Ezek a szabályok (protokollok) az internetworking (röviden internet) néven váltak közismertté. Az internetre kötött számítógépek rendelkeznek ún. internet címmel (IP-address: internet Protokoll), azaz számmal, ami hasonlóan a telefonszámhoz, minden egyes számítógépet egyedileg azonosít. Az egyedi azonosításra azért van szükség, hogy egy adott gépnek szánt információt csak a megcímzett gép kaphassa meg. Az internet a nyolcvanas évek végétől kezdve ebből az ARPANET hálózatból nőtte ki magát globális, az egész világot magába foglaló rendszerré.

Az internet mai állapotában publikált szerverek sokaságát jelenti, amelyek különböző adatátviteli közegek segítségével kapcsolódnak egymáshoz, és az adatforgalom ezeken a közegeken bonyolódik le. A legismertebb és legelterjedtebb adatátviteli közeg az optikai kábel, Eternet kábel, mikrohullám, műholdas kapcsolat.

Az interneten publikált szerverek általában mindenki számára nyilvános adatokat tartalmaznak és mindenki számára elérhetőek - ez jelenti az internet szabadságát. Azonban a mai fejlett biztonsági és titkosítási algoritmusokat alkalmazva képesek vagyunk nagy megbízhatóságú rendszereket is működtetni az interneten, adatainkat a nem kívánt látogatóktól megvédve. Az ilyen és ehhez hasonló megoldások elengedhetetlenek például napjaink legnagyobb internetes kihívásának, az elektronikus kereskedelemnek a létéhez.

Az internethez kacsolódó gépek egyetlen közös szabványos protokollt használnak, az ún. IP protokollt. Minden gép, amely közvetlen kapcsolatban van az internettel, kap egy úgynevezett IP címet. Ez gyakorlatilag négy szám, pontokkal elválasztva, s mindegyik szám 0 és 255 között van (1-1 byte). Minden egyes IP cím egyértelműen azonosít egy számítógépet, szervert vagy egyéb hálózati eszközt (pl. modemet, routert, hub-ot). Például 145.236.224.248, vagy 193.0.0.1. Az IP címtartományokat általában földrajzi egységekre és országokra bontják le, azaz bizonyos logikai összefüggés van az IP címek között.

Ez a struktúra bonyolultnak tűnik. Nehézkes ilyen módon azonosítanunk a gépeket. Az egyszerűbb kezelhetőség kedvéért találták ki és szabványosították a DNS rendszert, melynek segítségével nekünk csak az ún. domain neveket kell megjegyeznünk. A DNS(Domain Name Services) a nehézkes IP címhez hozzá tudja rendelni a címhez tartozó, könnyebben kezelhető domain nevet, és fordítva a domain névből meg tudja határozni a megfelelő IP címet.

Például a fsz.bme.hu címből látszik, hogy ez egy hazai gép neve, a '.hu' végződés miatt. A 'bme' a Budapesti Műszaki Egyetem, az 'fsz' pedig az ottani Folyamatszabályozási Tanszék rövidítése. Általánosan megfogalmazva, elmondható, hogy a domain név vége az országot (kivéve USA, mert ott az adott szervezet típusát), az előtte lévő név az adott országon belüli intézetet, szervezetet, vagy céget, az ezt megelőző nevek pedig az azokon belüli szervezeti egységeket jelölik.

A domainnév végső tagja nem minden esetben az országot azonosítja (pl. az USA- ban sem), hanem néhány esetben az adott szervezet típusát.

A szervezeti egységeket jelölő domainek a következők lehetnek:

.com- Kereskedelmi domain (http://www.webshop.com)

.edu- Oktatási szervezet (http://www.duke.edu)

.net- Hálózati erőforrás (http://www.freesms.net)

.org- Nonprofit szervezet (http://www.volleyball.org)

.gov- Kormányzati szervezet (http://www.nasa.gov)

.mil- Katonai szervezet (http://www.arpa.mil)

.int- Nemzetközi szervezet

Néhány országnevet definiáló domain végződés:

.uk- Nagy-Britannia

.de- Németország

.ch- Svájc

.it- Olaszország

.fr- Franciaország

.ru- Oroszország

.hu- Magyarország

.jp- Japán

.ro- Románia

.ch- Kína

.lt- Litvánia

Kapcsolódás az internethez

Az internethez való kapcsolódásnak több lehetősége van. Az optimális megoldás általában attól függ, hogy mire és hogyan szeretnénk használni az internetet. (Természetesen anyagi vonzata is van a különböző megoldásoknak.)

Kapcsolódás módja:

Internet elérés nyilvános kapcsolt vonalon

Bérelt vonali csatlakozás

Csatlakozás ISDN vonalon

Modemes, telefonos csatlakozás

Az internet-szolgáltatók rendszerint a fenti szolgáltatásokat nyújtják, de előfordulhat, hogy nem mindegyiket. Más hálózatok (nem internet-szolgáltatók), BBS-ek gyakran kínálnak levelezési átjárót az internet felé, egyes esetekben csak egyirányút. A bérelt vonal állandó dedikált TCP/IP (esetleg multiprotokoll) kapcsolat valamely szolgáltatóhoz, lehet analóg vagy digitális WAN, esetleg LAN kapcsolat. Rendszerint nagyobb felhasználóknál jön számításba a TCP/IP vonal bérlése, ahol állandó (némileg egyenletes mértékű) használat várható. A bérelt vonal alternatívája a saját telepítésű (itt elsősorban mikrohullámról lehet szó), illetve a szatellit kapcsolat. Tartalék vonalként elvben jó lehetőséget nyújthat ISDN üzemeltetése.

A teljes internet-elérés kisebb vagy egyéni felhasználók részére általában nyilvános kapcsolt vonalon valósulhat meg, ún. dialup IP-n keresztül, továbbá SLIP vagy PPP protokollon. Ekkor a felhasználó felhívja az internet-szolgáltatót, s analóg kapcsolat esetén a saját és a szolgáltató modemjén keresztül csatlakozik az internethez. Ilyenkor a felhasználó gépe közvetlenül az internethez csatlakozik, saját IP címet kap (általában csak a kapcsolat idejére, s ez rendszerint minden egyes új kapcsolatfelvétel során változhat).

A szolgáltatók többnyire felhasználói névet és tárterületet is biztosítanak saját kiszolgálógépükön. A dialup IP, mivel a felhasználó gépe az interneten van a kapcsolat idején, teljes internet-kapcsolatot tesz lehetővé, elvben az internet minden szolgáltatása hozzáférhető, így grafikus WWW kliens programokat is használhatunk. Érdemes megemlíteni, hogy levelezésre előnyösen használhatunk SMTP-t, valamint post office protokollt (pl. POP3). Ezekkel megnézhetjük, van-e levelünk, és információt is kaphatunk róla stb., viszonylag rövid modemkapcsolat alatt. Ebben az esetben a szolgáltató biztosít elektronikus postafiókot a számunkra.

A dialup terminálelérésnél ugyancsak modemen keresztül (vagy ISDN-en) hívjuk a szolgáltatót, és egy internetre kapcsolt gépre jelentkezünk be (innen adódik e kapcsolat többi neve: "online account", illetve "shell", mivel rendszerint egy Unix gépre jelentkezünk be). A szerver gépet távolból, saját gépünket pedig mint terminált használjuk, s a host gépen keresztül minden olyan szolgáltatást igénybe vehetünk, amely elérhető, és amelyre jogunk van. Így persze saját gépünkre egy fájlátvitel csak két lépésben mehet végbe, először a host gépre, majd onnan a miénkre (vagy fordítva), valamint grafikus WWW nézőt sem igen használhatunk, karakteres üzemmódra kell korlátozódnunk. Mindazonáltal általában a dialup IP-nél gyorsabb kapcsolathoz jutunk. Kis sebességű (9600 bit/s alatti) kapcsolat esetén a dialup IP-vel szemben jobbára csak ez jön számításba. Kapcsolt vonalak esetében az ISDN kapcsolat figyelemre méltó alternatívát kínál az analóg vonalakkal szemben. Előnyei leginkább a nagyobb sebességben, megbízhatóságban, rövid setup időkben mutatkoznak meg. A Matáv a jövőben az analóg kapcsolattal gyakorlatilag megegyező ISDN lefedést ígér az országban, így elsősorban az árak fogják meghatározni, hogy milyen szerephez juthat az ISDN az internet-elérésben. Megfelelő árképzés mellett nemcsak az analóg kapcsolt, de a bérelt vonalaknak is reális alternatívát jelent. Az ISDN berendezések (terminal adaptors) költsége, ha nem is sokkal, de magasabb, mint a modemeké. A vonali költségek mellett azonban ez nem lehet igazán meghatározó.

Az Internet

A kibernetikai tér

Az Internet az elmúlt években robbanásszerű fejlődésen ment át. A kutatás mellett megjelent az üzleti és a szórakozási célú üzleti célú felhasználása is. Az Internetet használó emberek újabb és újabb szolgáltatásokat fedeznek fel. A statisztikák szerint az Internet forgalma, a felhasználók száma és a gépek száma exponenciálisan nő.

Ez a Jegyzet bevezeti az olvasót az Internet világába.

Mi az Internet?

Az Internet a hálózatok hálózata. Ez már közhelynek számít. Számítógépes-hálózatokat, számítógépeket, embereket, szoftvereket, adatbázisokat és sok millió fájlt köt össze.

Bármely két, összekapcsolt számítógép hálózatnak tekinthető. Bármely két összekapcsolt hálózat alkothat internetet (kis „i”-vel). Az elmúlt évek műszaki fejlődésének eredményeként ma már gyakorlatilag minden számítógép hálózatba köthető, kialakítva így a mai Internetet (nagy „I”-vel).

Az Internetet 1973-ban a U.S. Defense Advanced Research Projects Agency (DARPA) hozta létre annak érdekében, hogy kommunikációs rendszerük háború esetén is működőképes maradjon.

Létezésének legnagyobb hányadában az Internet elsősorban kutatási és tudományos célra használt hálózatként működött. Az utóbbi időben a kereskedelmi vállalkozások, és rengeteg fogyasztó kezdi felismerni az Internetben rejlő lehetőségeket.

Ma a magánszemélyek és az üzleti vállalkozások az Internetet világszerte használhatják információ visszakeresésére, kommunikációra, globális üzletvezetésre, valamint sokféle Online szolgáltatás és erőforrás elérésére.

Kié az Internet?

Az Internet nem tulajdona egyetlen konkrét csoportnak vagy szervezetnek sem. Ez a világméretű hálózat, amely körülbelül 20,000 különféle hálózatot köt össze. Vannak olyan önkéntes csoportok és magánszemélyek, akik felállították és ma is fejlesztik az Internet technológia szabványait, de nem létezik egy olyan központi testület, amely igazgatja ezt a szervezetet.

Mi található az Interneten?

Az emberek milliói használják az Internetet az elektronikus levelezés miatt, ez azonban csak egy kis részét jelenti az Internet kínálatának. A felhasználók csatlakozhatnak az Internet-vitafórumok ezreinek bármelyikéhez, megkereshetik a szükséges információt vagy letölthetnek különféle fájlokat saját számítógépükre. Emellett felfedezhetik a World Wide Webet, az Internet multimédia szolgáltatását. Az elmúlt néhány évben exponenciális ütemben nőtt az Internet alapú erőforrások és szolgáltatások mennyisége. Ez a gyors növekedés az elkövetkezendő évtizedben is folytatódni fog, mivel egyre több üzleti vállalkozás és fogyasztó fog úgy dönteni, hogy áttér az Internetre.

Infrastruktúra

Hálózati protokollok

Amikor két számítógép kommunikál egymás között, akkor az elküldött információ kis darabokra bontva, ún. csomagokra bontva halad az egyik géptől a másikig. A csomagok szerkezetét, az adatok küldésének módszereit szabványok, az ún. protokollok szabályozzák.

Minden protokoll esetén az adatcsomagokban benne van a feladó számítógép és a címzett számítógép valamilyen-fajta azonosítója is. Egyes protokollok esetén az elküldött adatcsomagok sorrendiségéről is található információ a csomagokban.

A hálózatok alkalmazásakor több féle protokoll terjedt el, amelyek több esetben helyettesítik, máskor kiegészítik egymást. A protokollok a hálózatban szereplő számítógépek típusától, a hálózat célzott felhasználási területétől és sok egyéb paramétertől függően alakultak ki.

Az Internet, mivel eleve heterogén számítógépes környezeteket kapcsol össze, nem függhet egyik hardverplatformtól sem és egy operációs rendszertől sem. Így olyan protokollt kellett alkalmazni, amely alkalmazkodhat tetszőleges hardver-átviteli közeghez, és tetszőleges operációs rendszeren megvalósítható. Kellően megbízhatónak kell lennie.

Az Interneten alkalmazott kommunikációs protokollt TCP/IP-nek hívják (Transmission Control Protocol/Internet Protocol).

Biztonsági protokollok

Az Internetben rejlő óriási lehetőségek kiaknázásában a legnagyobb akadályt a biztonság kérdése jelenti, mivel a TCP/IP protokoll nem rendelkezik semmi féle titkosításról. A biztonság hiánya sokáig gátolta az Internet üzleti célú felhasználását.

Az adatátvitel közben biztonságot igénylő Online tevékenységek három alapszintje a következő: általános kommunikáció, üzleti kommunikáció és pénzügyi tranzakciók.

A legegyszerűbbek az általános kommunikációra szolgáló alkalmazások, mint például a magánjellegű elektronikus levél (e-mail) vagy egy Web-oldal adataihoz való korlátozott hozzáférés. A példa kedvéért tegyük fel, hogy mind a feladó, mind a címzett (vagy az ügyfél és a kiszolgáló) ismerik az egymás között küldött adatokat, de nem kívánják az információt másokkal megosztani. Az ilyen és ehhez hasonló esetekben jelszavas rendszert alkalmaznak annak biztosítására, hogy a hozzáférés megengedett, azaz „jogos” legyen. A hitelesítés az a folyamat, amelynek során az üzenet címzettje megbizonyosodhat arról, hogy a feladó valóban az, akinek kiadja magát. Az adat érzékenységétől függően egyik oldali vagy mindkét oldali szigorú hitelesítés is megkövetelhető. A hitelesítés használható az üzenetek integritásának ellenőrzésére is, így a hibás vagy félrevezető információ terjesztése eleve kizárható.

Az üzleti kommunikációban a hitelesítés és az üzenet integritásának biztosítása — csakúgy mint a titkosság — kritikus jelentőségű. Például egy távolsági telefontarifával elérhető, árleszállításról szóló nyilvános hirdetésnek csak akkor van értelme, ha az érvényes információt hordoz. Az Interneten nem ritka a hamis reklám.

A pénzügyi tranzakciók további biztonsági intézkedéseket követelnek meg. Egy hitelkártya-tulajdonos számára a hitelesítés központi kérdés. A kereskedő szempontjából a legfontosabb dolog pedig az, hogy a vásárló ne akadályozhasson meg egy érvényes tranzakciót: „az elutasítás tiltása” azt jelenti, hogy az elvégzett művelet—ami lényegében az aláírás megfelelője — nem vonható vissza. A kereskedő biztos akar lenni abban, hogy a vásárló az áru elküldése előtt fizetett. Ezen túlmenően a pénzügyi adatokat hozzáférési alapon is szét kell választani. A pénzügyi tranzakciók többsége — mint például a bankkártyák használata — kettőnél több fél— nemcsak a kereskedő és a kártyatulajdonos —közreműködését igényli. Minden közreműködő félnek szüksége van bizonyos adatokra, de legalább az egyik félnek tiltott az összes adathoz való hozzáférés.

Ügyfelek/kiszolgálók

Amikor az Internethez csatlakozunk, más számítógépekkel való kapcsolatunk az ügyfél/kiszolgáló modell szerint történik. Az Internet erőforrásait — információkat és szolgáltatásokat — a gazdagépek, ismertebb néven a kiszolgálók - szerverek - teszik elérhetővé. A szerver egy olyan számítógépes rendszer, amely különböző információkat szolgáltat - elektronikus leveleket, adatbázis-információt, szövegállományokat - vagy egyéb úgynevezett erőforrást a felhasználók részére. A felhasználók, „ügyfélként” ezeket az erőforrásokat ügyfélprogramok - (kliensek, alkalmazások) segítségével használják fel, melyek a választott kommunikációs protokoll közvetít a szerver és a kliens között. Az Internet esetén általában ez a TCP/IP protokoll.

A TCP/IP protokoll

TCP/IP

Hardverfüggetlen szabvány. Minden hálózati eszköznek, azaz hálózati kártyának, hardveres routernek egyedi IP száma van. Ezt a számot IP címnek nevezik.

Az IP cím négy darab egy byte-os számból áll, valahogy, így:

195.199.15.76 vagy 195.199.0.15.

Az IP cím írása több féle lehet, tízes számrendszerben, binárisban vagy hexadecimális rendszerben is használják. Mivel az IP címek egyediek, ezért az IP címeket nem lehet találomra kiosztani egy hálózatban, hanem gondoskodni kell azok egyediségéről. Minden esetben az Internet szolgáltató adja meg az IP címet a szolgáltatást igénybevevő részére. Ez alapján kell beállítani a saját számítógépen az IP címet. Ha azonos hálózatban két gépnek azonos az IP címe, akkor egyik sem tud kommunikálni a hálózaton, ezért a kiosztott címektől eltérni nem szabad.

Az IP címek elosztásáról alapvetően az InterNIC (Internet Network Information Center), egy amerikai alapítvány gondoskodik. Ha valaki IP címekért folyamodik, akkor azokat összefüggő tartományként bocsátják rendelkezésére.

Egy címtartományból a legalsó és a legfelső cím nem használható, mert a legalsót a router foglalja el, míg a legfelső címet broadcast üzenetek részére tartották fel. A címtartományokat tovább lehet osztani kisebb darabokra és az így létrejött al-tartományokat átadva másoknak, alhálózatok jöhetnek létre. Az alhálózatok címtartományát szintén tovább lehet osztani. Ekkor az alhálózatok alhálózatai jönnek létre, stb.

Egy címtartomány mindig kettő hatványa darab címet tartalmaz. Kisebb cégeknél elegendő lehet 16 cím, de például az ELTE legalább 256 címmel rendelkezik, míg a BME 65536 cím felett rendelkezhet. Természetesen a fent említett cégek a saját tartományaikat tovább osztják.

Az IP címek lassan kifogyóban vannak, hiszen az utóbbi években megjelenő óriási érdeklődés nyomán hamarosan megjelenik az a technológia, amely mindenféle háztartási és szórakoztató-ipari berendezést az Internethez akar kötni. A Sulinet keretében minden iskola 16 IP címet kapott, és indoklás esetén további 16-ot kaphat.

TCP/IP hálózatban két számítógép kapcsolatfelvétele ott kezdődik, hogy az egyik gép megpróbálja megkeresni az IP címe alapján az utat a másik géphez.

Internet-címek: Általános erőforrás-hely (Universal Resource Locator, URL)

Mivel az IP cím számjegyfüzéreket nehéz fejben tartani, létrehozták a Domain Name Service-t (DNS), Ez egy olyan rendszer, amelyben az IP címekhez könnyebben megjegyezhető nevek tartoznak. A névben benne található a szolgáltatások típusa, a számítógép neve, a könyvtár elérési útvonala és esetleg a fájl neve.

Minden Interneten levő erőforrás tehát saját egyedi azonosítóval is (Általános erőforrás-hely, URL) rendelkezik, amelyet Internet-címnek nevezünk. A felhasználók ennek segítségével találhatják meg az Interneten levő bármilyen információ lelőhelyét. Az URL cím birtokában, annak begépelését követően azonnal hozzáférhetünk a kívánt erőforráshoz anélkül, hogy könyvtárak között kellene böngésznünk vagy kulcsszavak alapján kellene keresést végeznünk.

Az URL cím első része az adott kiszolgáló által használt hozzáférési módszerre vagy protokollra utal. Például minden Web-hely URL címe a „http” szóval kezdődik, mivel ez a Web eléréséhez használatos protokoll neve (hypertext transfer protocol).

Az URL cím második része a számítógép tartományának neve, amelyről az alábbiakban szólunk. Például a http://www.janus-pecs.sulinet.hu online szolgáltatás Web-oldalának azonosítója. A www egyrészt jelzi, hogy itt egy Web-alapoldalról van szó, másrészt a www a gép neve, a sulinet az (al)hálózat neve, a hu pedig azt jelzi, hogy a cím Magyarországon van. Ez utóbbi részt tartománynévnek hívják.

Az elnevezések szabványosítottak, az USA-ban a követzkező szabályok érvényesek:

com	Kereskedelmi szervezetek
edu	Oktatási intézmények
gov	Államigazgatási szervezetek (katonai szervezetek kivételével)
mil	Katonai szervezetek
net	Hálózati szolgáltatók
org	A fentiektől eltérő szervezetek, alapítványok, nonprofit cégek

Következzen néhány példa a nemzetközi tartományok elnevezésére:

au	Ausztrália
fr	Franciaország
uk	Egyesült Királyság
us	Amerikai Egyesült Államok
hu	Magyarország

Példák Web oldalak URL címére:

http://www.janus-pecs..sulinet.hu/index.html	Az iskolánk WEB szerverének indító oldala.
http://www.hotmail.com	Ingyenes levelezőrendszer használatát biztosító WEB hely.

Amikor egy Internet címet el akarunk érni, akkor a gépünk először a kapcsolatban megjelölt DNS szervert keresi meg az IP címért. A DNS szerver olyan program, amely egy táblázatba összerendezi a hatáskörébe tartozó összes Internet és IP címet. A DNS szerver átadja a hozzáfordulónak a megfelelő IP címet.

Ha ő nem tudja a megfelelő címet, akkor hozzáfordul egy fölérendelt DNS szerverhez. Legyen világos, hogy egy "házi" DNS szerver csak néhány Internet címet felügyel, egy Internet szolgáltató néhány százat-ezret.

Hogyan állapítja meg a DNS szerver, hogy honnan kell megszereznie a szükséges információt? Az Internet cím utolsó tagja, a domain név a magyarázat. Léteznek nagyobb területeket összefogó DNS szerverek - pl. az összes .hu végű magyarországi Internet cím egy helyen le van tárolva. A hozzánk legközelebbi DNS, ha nem találja meg az Internet címet a saját nyilvántartásában, akkor a hu végű címeket ezen a központi szerveren keresi.

A világban van 20 db ún. Szuper DNS szerver, amelyek mindegyike állandó kapcsolatban van a többivel és az a feladatuk, hogy a körzetükbe tartozó helyeket újra meg újra átfésülve az Internet címeket felvegyék a listájukba és azokat rendszeresen kicserélik egymással.

Amint a fentiekből kitűnik, az Internet cím és IP cím közötti kapcsolat megtalálása a két gép közötti kommunikáció elkezdése előtt történik.

Ügyfél- és kiszolgáló programok

Minden Internetes szolgáltatás biztosításához két szoftvertípus szükséges használni. Egy szervert a szolgáltató gépén és egy kliens programot a munkaállomáson. A szolgáltatások felsorolása a következő fejezetben található, egyelőre elég annyit megjegyezni, hogy a szolgáltatások sok fajtája létezik, mindegyik szolgáltatás bonyolításához külön szolgáltató program tartozik egy operációs rendszer alatt. Vannak olyan szoftverek azonban, amelyek egymaguk tudnak biztosítani sok féle szolgáltatást egy gépen egy időben. Végső soron minden szolgáltatás a TCP/IP protokollra épül. Amikor a szerver és a kliens gép között létrejön egy kapcsolat, akkor a legalacsonyabb szinten egyszerű IP adatcsere folyik. Ezt az adatáradatot azután a szoftverek a kliens és a szerver oldalon is úgynevezett portokra bontják szét - valahogy úgy, az autópálya elágazásánál az egyes sávok más irányba haladnak tovább - és az egyes portokon áthaladó adatokat már azok a szoftverek kezelik, amelyek az egyes szolgáltatásokhoz tartoznak. Minden egyes porthoz tartozik egy szolgáltatás, de sokszor több port is ugyanahhoz a szolgáltatáshoz tartozik.

Kiszolgáló programok

Manapság majdnem minden operációs rendszerre létezik szolgáltató szoftver. PC-s környezetben tipikusan a Microsoft Windows NT, Novell IntraNetWare, Linux, UNIX különböző változatai, sőt a Windows 95 is lehet szerver. Természetesen ezek az operációs rendszerek nem egyforma teljesítményt és egyforma egyéb tulajdonságokat jelentenek. A skála rendkívül széles. Ezekkel a programokkal a felhasználó közvetlenül nem kerül kapcsolatba, nem kezeli. A szerver programok feladata, hogy a különböző szolgáltatásokat biztosítsák a felhasználók részére.

Ügyfélprogramok

Az ügyfélprogramok segítségével tudjuk igénybe venni a kiszolgálók által nyújtott szolgáltatásokat. A szolgáltatások felsorolása a következő fejezetekben lesz, egyelőre elég annyit megjegyezni, hogy a szolgáltatások sok fajtája létezik, azokat különböző egyedi programok is igénybe tudják venni, de vannak olyan nagyobb lélegzetű programok, amelyek integrálják magukban a különböző funkciókat és ezek segítségével a legkülönbözőbb szolgáltatások kezelhetők egyetlen programmal.

Böngészők

A böngésző egy olyan ügyfélprogram (alkalmazás), amely egy adott típusú kiszolgáló által biztosított tárolt információk közti keresésre szolgál. A böngésző segít az Interneten levő információ megtekintésében és a navigációban. A mai legnépszerűbb böngészők, mint például a Mosaic, a Netscape™ Navigator és a Microsoft Internet Explorer a World Wide Web használatához grafikus felhasználói felületet biztosítanak. A felsorolt programok teljes levelezőszoftvert és FTP kapcsolattartási lehetőséget is biztosítanak. Ezeken kívül még rengeteg windowsos, DOS-os program található az Interneten a munkaállomásokra. Mind a Netscape Navigátor, mind az Internet Explorer működik Windows 3.11 és Windows95-ben is. A programok képesek a grafika megjelenítésére, hangkártya esetén a hangfájl-ok lejátszására és még sok egyéb, most nem részletezett dologra is.

Internetes szolgáltatások

További eszközök és protokollok segítenek az Internet hatalmas hálójának területének és a kiszolgálók által nyújtott különböző erőforrásoknak a felfedezésében. Ezek az eszközök az erőforrások megkeresését és azok számítógépek közti szállítását végzik. Segítenek az információ megkeresésében, a szolgáltatásokhoz való hozzáférésben, valamint abban, hogy a billentyűzet használatával tudjunk kommunikálni.

Az Internet kulcsfontosságú eszközei a következők: Elektronikus levelezés (E-mail), News, Gopher, Fájlátvitel (File Transfer Protocol, FTP), Telnet és a World Wide Web.

Az Internetes kommunikáció sok embert érint, és mint mindig itt is kialakultak a felhasználás illemszabályai. Ezeknek az illemszabályoknak a gyűjteménye elérhető sok helyen. Kialakultak az egyes helyi hálózatok felhasználásának illemszabályai is. Aki ezeket a szabályokat nem tartja be, hamarosan nehézségekkel nézhet szembe, általában kizárják az adott szolgáltatási körből. Az Internetes illemszabályok gyűjteményét a netikettnek hívják. Az Internetet használók a közös érdek miatt el kell hogy fogadják a netikett szabálygyűjteményét.

Az Internetes szolgáltatások egy része ingyenes, bárki által hozzáférhető, más része azonban felhasználói azonosítóhoz és jelszóhoz kötött. (user id, login name, password). Ha egy gépen egy szolgáltatáshoz nincsen azonosítónk, akkor megpróbálkozhatunk a guest vagy az anonymous felhasználói nevekkel.

E-mail

Az elektronikus levél, az elektronikus üzenetek küldése és fogadása az Internet legnépszerűbb felhasználási területe.

Ahhoz, hogy elektronikus levelet tudjunk küldeni, ismernünk kell a címzett e-mail címét. Egy e-mail cím általánosan a felhasználó azonosítójából, az azt követő „@" jelből és a címzett számítógépének nevéből elhelyezkedéséből áll össze (a számítógép neve tartalmazza a már korábban említett tartomány nevet is). Például az Amerikai Egyesült Államok elnökének e-mail címe president@whitehouse.gov. Az utolsó három betű jelzi, hogy ez a hely az Internetnek a kormány által támogatott tartománya.

Ha az Internethez egy helyi szolgáltatón keresztül férünk hozzá, akkor helyi távbeszélő tarifával - viszonylag olcsón - kerülhetünk kapcsolatba a világgal. Az elektronikus levelezés további előnye, hogy az üzeneteket akkor olvashatjuk el, amikor az számunkra leginkább megfelel.

Arra is van lehetőség, hogy egyidejűleg korlátlan számú embernek küldjük el ugyanazt az üzenetet. Ekkor beszélünk cc: levelekről. Az elektronikus levél küldésekor ki kell töltenünk a címzettet (address), nem kötelező kitölteni a másolatok helyét (cc:) és általában automatikusan kitölti a rendszer a küldő címét. A levél tárgya (subject) sorba illik beleírni a levél rövid tartalmát.

A levelekhez csatolhatunk fájlokat is. Ezt Attachment névvel illeti a szakirodalom. Az elektronikus leveleket elvileg csak a levél címzettje olvashatja el, gyakorlatilag azonban utazás közben, ha nem védik a leveleket semmilyen titkosítási eljárással, el lehet kapni őket.

News

Az NNTP (Network News Transfer Protocol) az Internetnek az újságcikkek terjesztésére, vizsgálatára, visszakeresésére és postázására használatos szabványos protokollja. A Network News (USENET) az NNTP egyik népszerű felhasználási területe. Kínálatában szerepelnek hirdetőtáblák, virtuális társalgók és a netnews, amely a nap 24 órájában, egész évben, több mint 5 000 folyamatosan működő konferencia — ún. hírcsoportok — kiterjedt masszív rendszere. A hírcsoportokat úgy tudjuk elérni, hogy letöltünk egy speciális programot az Internetről, melynek segítségével bekapcsolódhatunk bármelyik kívánt hírcsoportba. A legtöbb böngészőprogram beépítve tartalmazza ezt a szolgáltatást. Ezután „előfizetünk” a minket érdeklő hírcsoportra és az e-mailhez hasonló üzenetkezelő rendszer segítségével elkezdhetünk kommunikálni.

Megtehetjük azt is, hogy belehallgatunk egy folyamatban levő beszélgetésbe anélkül, hogy abban részt vennénk — ezt nevezik leselkedésnek — ennek hatására az újonnan érkezettek is felbátorodnak. Ha be akarunk kapcsolódni a beszélgetésbe, „elküldünk egy cikket” a hírcsoportba és máris a fórum részévé válunk. Az e-mailhez hasonlóan a Netnewsban is általában magánszemélyek közti kötetlen kommunikáció folyik (habár magánszemélyek ezrei között!), kevés tartalmi megkötéssel. Néhány hírcsoportot azonban ellenőr (validátor) figyel, akinek jogában áll azon válaszok elküldését megtagadni, amelyek a fórum számára nem oda illőnek minősülnek. A Usenet nagyon nagy sebességgel működik, a küldemények gyorsan és mindig megjelennek. A csoportadminisztrátorok állítják be azt, hogy a küldemények mennyi ideig legyenek olvashatók, mielőtt sor kerülne a rendszerből való törlésükre. A küldemények általában egy hétig olvashatók.

A vitafórumok és a virtuális társalgók kiváló információforrást és tanácsadást kínálnak műszaki kérdésekben, hobbi, utazás stb. területén. Teret nyújtanak élénk politikai vitáknak, és lehetőséget teremtenek a hasonló érdeklődésű emberekkel való virtuális kapcsolatteremtésre, találkozásra.

Gopher

Az Internet egy másik, hasonlóképp széles körben alkalmazott eszköze a Gopher, egy menüvezérelt program, amely lehetővé teszi az információ böngészését anélkül, hogy tudnunk kellene, hol található a keresett anyag. Segít az erőforrások listájának megkeresésében és az anyag elküldésében. A Gopher valószínűleg a legátfogóbb böngésző rendszer, amely integráltsága révén biztosítja a hozzáférést más programokhoz, többek között az FTP-hez és a Telnethez is.

A Gopher használatakor az Interneten mozgunk, amint a menükben egyre mélyebbre kerülünk. A Gopher segítségével elérhetők könyvtári katalógusok, fájlok és más adatbázisok. Például ha egy kedvenc költőnk által írt verset keresünk, először a szerzők és művek, majd a költészet címszavak alatt célszerű keresnünk.

A Veronica és a Jughead két ide tartozó program, amelyek segítenek a Gopher-térben való keresésben (Gopher-tér alatt értjük a Gopher kiszolgáló szoftvert futtató Internet-helyek teljes választékát). A Veronica a dokumentumok Gopher rendszerrel való keresésében segít, míg a Jughead csak a könyvtárcímek keresését végzi.

Fájlátvitel (File Transfer Protocol, FTP://)

Néha az információ böngészése nem elegendő — szükségünk lehet programok vagy adatfájlok másolatára saját használatra. Az FTP a fájloknak az Interneten, és ahhoz kapcsolódva például telefonvonalon keresztül, egyik számítógépről a másikra történő átvitelének módszere. Például szükségünk lehet egy adott szoftvertermék legutóbbi frissítésére vagy egyszerűen csak meg akarjuk keresni kedvenc színészünk fényképét. Ez a leggyorsabb módja fájlok és információk elérésének.

Valószínűleg több millió fájl érhető el az Interneten az FTP segítségével. A kívánt fájloknak az FTP helyeken történő keresését többféle programmal végezhetjük. Vannak kifejezett keresőhelyek, ahol nagy teljesítményű számítógépek kiterjedt adatbázisokban keresik meg a kívánt programot. Egy ilyen hely az http://ftpsearch.ntnu.no címen található. A keresés eredményében a program elküldi a böngészőnkhöz a keresett fájl helyét és pontos elérési módját.

Az FTP szolgáltatás igénybevételéhez alkalmas sokféle program, ilyen például a shareware FAR program, vagy a WS_FTPPro nevű shareware program.

Léteznek az ún. Anonymous FTP szerverek. Ezek olyan helyek az Interneten, ahova a felhasználók egyedi azonosítók nélkül beléphetnek, és onnan fájlokat tölthetnek le saját számítógépeikre.

Telnet

A kiszolgálón levő információhoz való hozzáférés egy másik módját az jelenti, ha ténylegesen bejelentkezünk a távoli számítógépre, és úgy használjuk azt mintha ott ülnénk a távoli gép billentyűzete előtt. Így ugyanazokat a szolgáltatásokat érhetjük el, mint a helyi felhasználók. Ez tehát azt jelenti, hogy egy, a világ másik végén levő számítógépen úgy futtathatunk programot, mintha előtte ülnénk. Ezt a szolgáltatást a Telnet nyújtja.

A Telnet segítségével könyvtárakban, katalógusokban barangolhatunk. A Telnet hátránya, hogy ismernünk kell azt a számítógépet, amelyre bejelentkezünk, felhasználói azonosítónknak kell lenni azon a gépen. Számos szervezet speciális programot készített rendszeréhez annak érdekében, hogy az Internet-felhasználók azonnal hozzáférhessenek az információhoz. A Telnet program megtalálható a Windows95 telepítő készletében. Akár Windows 3.1, akár Windows95 alatt ilyen célra használhatjuk a CRT nevű programot.

A World Wide Web (WWW vagy W3)

A World Wide Web az Internet multimédia területe, az utóbbi évek slágere. WWW-n az Internet WWW kiszolgáló programjait futtató gépeinek választékát értjük. Jelenleg ez a hálózat legnagyobb ütemben növekvő területe. A WWW tartalma úgy jelenik meg, mint egy oldal, emellett — más Internet-helyektől eltérően — a szövegek különböző betűtípussal, stílussal, színnel és méretben láthatók. Az oldalak tartalmazhatnak képeket, hanganyagot és filmrészleteket is.

A Web-ügyfelek és - kiszolgálók kommunikációjára szolgáló nyelv a HyperText Transfer Protocol (HTTP). Néha a WWW kiszolgálókat HTTP kiszolgálóknak nevezik és — mint korábban említettük — a Web-helyek elérési útja a http-vel kezdődik.

A Web-helyek a hypertext technikát használják a más oldalakra való hivatkozások csatolások megjelenítéséhez. Ha rákattintunk egy ilyen csatolásra, közvetlenül eljutunk a Web egy másik oldalára vagy annak egy másik helyére, amely akárhol lehet a világon. A Web böngészése közben hozzáférhetünk az Internet más kulcseszközeihez, például az FTP-hez és a Gopherhez is. A Web-oldalak megtekintésében és a navigációban segítségünkre levő böngészők beszerezhetők. A WEB-en történő keresgélést a szleng szörfözésnek hívja.

Sokan hoznak létre Web-helyeket, ahol Web-oldalakon publikálnak, szolgáltatnak. Egyes szervezetek el kívánják adni termékeiket, mások pedig egyszerűen csak be akarják mutatni magukat. Magánszemélyek is létrehozhatnak saját, személyes Web-oldalakat. Egy Web-hely hozzáférésekor látható bejelentkező képernyőt általában kezdőalapoldalnak (home page) nevezik.

A WEB lapok fájljait, a Wintel operációs rendszerekben a .htm vagy a .html utótag különbözteti meg. Az egyes WEB szervereknek más és más, de általában az index.html vagy a default.html az egyes könyvtárakban lévő kezdő lapuk - home page-ük.

16. Levelezés az Interneten (levelezés ismertetése, postafiók beállításai, levelek kezelése a feltételeknek megfelelő levél elküldése)

Elektronikus levelezés, levelezés több felhasználóval. Mellékletek használata az elektronikus levelezésben (gyakorlati példa)

Az internet létrejöttének legfőbb oka a kommunikáció, amely mai napig is egyik legfontosabb szolgáltatása.

Az e-mail szó elektronikus levelet jelent. Szolgáltatásaival talán a fax és a postai levél (csigaposta) közé lehetne legjobban besorolni, hangulatában és az emberek közötti kommunikációban a telefonhoz hasonlít a legjobban. Például fax azért, mert csak számítógépen tárolt anyagok küldhetők, nem lehet tehát például egy elveszett bérletet valaki után küldeni, és postai levél azért, mert nemcsak szöveg vagy rajz küldhető, mint a faxnál, hanem minden, ami számítógépen tárolható: szöveg, kép, hang, animáció, programok, adatbázis állományok, vagy bármi más. Kell hozzá egy levelező program a saját (kliens) gépünkre, és lehet is 'ímélezni'. A levelező programok általában ingyenesek, vagy az operációs rendszerünk már tartalmazza is, de megkaphatjuk az Internet előfizetésekor is a legtöbb szolgáltatótól. Ez a program végzi el a levél szétosztását, és teszi kényelmessé a levélírást sok szolgáltatásával. Csaknem minden levelezőprogramnál megtaláljuk a következő alapfunkciókat: levélírás és levélküldés, a beérkezett levelek megtekintése, levelek törlése vagy lemezre mentése, levelek megválaszolása (reply) vagy harmadik személynek való továbbítása (forward), összetartozó levelek gyűjtése iratgyűjtőkbe (folders), címlista (address book) készítése a leggyakoribb levelezőpartnerek nevével (nickname), aláírás blokk (sign block) automatikus hozzáillesztése a kimenő levelekhez,

Az e-mail előnyei

· gyors, egy többoldalas levél is néhány másodperc alatt elküldhető

· kényelmes: bármikor elküldhető, s akkor olvassa a címzett, amikor erre ideje van

· praktikus: ugyanazt a levelet egyszerre több embernek is el lehet küldeni.

· szövegek mellett adatok (hang, kép, dokumentum) is küldhetőek

· a levelek tárolása és visszakeresése egyszerűbb, mint a hagyományos levél esetén

· nincs eltévedt levél, ismeretlen cím esetén a küldemény visszapattan a feladónak.

· az érkezett levél könnyen javítható szerkeszthető, tovább- ill. visszaküldhető

· olcsó illetve ingyenes

E-mail cím általános alakja:

valaki@valahol

Értelmezése: a valaki helyére kerül a tulajdonos neve, vagy azonosítója, ami az angol abc kisbetűit, tartalmazhatja, valamint . - _ karaktereket és célszerű minimum 4 karakternek lennie. P1. Kovács Jánosnak lehet jkovacs.

A @ (et vagy kukac) egy különleges jel, ami elválasztja a nevet a cím többi részétől.

A cégnév legáltalánosabb esetben a szolgáltató neve, de nagyobb cégek rendelkeznek saját, ún. domain névvel, és akkor az a név áll itt.

A hu az ország kétbetűs nemzetközileg elfogadott rövidítése.

Kinek lehet email-t küldeni?

Bárkinek, aki rendelkezik egy email címmel bárhol a világon.

Az e-mail címek felderítése nem könnyű, az előbb említett ok miatt egyelőre nincs egy mindenkire kiterjedő "Internet-telefonkönyv", ahol az ismerőseink elektronikus postacímét megnézhetnénk. Vannak helyi, intézményi, vagy "ágazati" telefonkönyvek. A www.gyaloglo.hu e-mail címtára is ilyen, településenként gyűjti a címeket.

Hogyan működik?

1. Küldés:

A megírt e-mail elküldésekor az elektronikus postás a levelet helyi szolgáltatóhoz szállítja. Ez a költség terheli gyakorlatilag a feladó pénztárcáját. Innen az e-mail az Internet szupersztrádáján száguld a címzett felé, és eljut annak elektronikus postaládájába. Mindaddig itt marad, amíg a címzett le nem ellenőrzi a beérkezett leveleit.

2. Fogadás:

Hogyan lehet megtudni, hogy érkezette valami elektronikus küldeményünk? Nincsen más teendő, mint lekérdezni a postaládánk tartalmát a nekünk alkalmas pillanatban, és 'letölteni' a leveleinket. Erre nagyon könnyű válaszolni, esetleg a tovább küldeni, átszerkeszteni, vagy hozzá csatolni anyagokat.

A levél részei:

Címzett	Annak az e-mail-címe kerül ide, akinek a levelet küldjük - például:kovacs@chello.hu
Másolatot kap (Cc – Carbon copy)	Amennyiben több embernek is el szeretnénk küldeni ugyanazt az e-mailt, a címeiket itt adhatjuk meg. A címzettek látják egymás – és az első címzett – címét, így akár minden érintettnek írhatnak választ (nem csak a levél küldőjének).
Titkos másolat (BCC - Blind Carbon Copy)	Az itt megadott címzettek megkapják a levelet, de nevük nem fog szerepelni az e-mail-en (csak Ön fogja látni, hogy ők is megkapják a levelet).
Csatolt fájl(ok) (Attachment)	A levélben elküldött fájlok (fénykép, hang, videó, lementett dokumentumok, stb.) kerülnek ide. Mielőtt nagyobb (500 KB feletti) fájlokat csatolna, győződjön meg róla, hogy a címzett(ek)nek nem jelent-e majd gondot az adott fájl letöltése.
Tárgy (Subject)	A levél tárgya, rövid összefoglalása. Ezt látja először a címzett, s ez alapján dönti el, hogy elolvassa-e a levelet, ezért érdemes – de nem kötelező – kitölteni.
A levél tartalma	Ide kerül maga a szöveges üzenet. Nyugodtan írhat akár több oldalon keresztül is, a levél elsősorban nem a szövegtől lesz nagy méretű (amitől a címzett postafiókja megtelhet), hanem a hatalmas csatolt fájloktól)

Elektronikus levelezést két módon végezhetünk: célprogrammal, ún. levelezőprogrammal, vagy webböngészőn keresztül, valamely webmail segítségével.

Levelezőprogramok

• Outlook Express (A Windows operációs rendszer része)
• Microsoft Outlook (Az Office csomag része)
• Eudora
• Netscape
• Mozilla
• Pegasus Mail

A tétel további részében a vizsgateremben lévő gépről el kell küldeni

• egy levelet három címre. Az első a címzett, a második a másolatot kap, a harmadik a titkos másolat mezőbe kerül. - Ha a titkos másolat mező nem látszik a Nézet menüpontban bekapcsolható.
• Egy, a postaládában található levelet kell továbbítani a megadott címre, illetve válaszolni úgy, hogy azok is megkapják, akik másolatban kapták meg az eredeti levelet. Ehhez a Továbbítás illetve a Válasz mindenkinek gombra kell kattintani.

Elektronikus levelezés

Az elektronikus posta (e-mail) olyan rendszer, amelynek segítségével más felhasználók számára fájlokat vagy üzeneteket küldhetünk. A küldő és a fogadó fél azonos vagy különböző típusú számítógépeken dolgozhat. Az elektronikus posta hasonlóan működik a mindennapi életben már megszokott postai szolgálathoz. A hálózathoz csatlakozó felhasználók mindegyikének saját postaládája van. Amikor ide valamilyen postai küldemény érkezik, az mindaddig ott marad, amíg el nem olvassuk és ki nem töröljük. A hagyományos postához hasonlít az is, hogy a felhasználó számára csak akkor tudunk üzenetet küldeni, ha ismerjük a címét. Ha a postai rendszer valamilyen oknál fogva nem képes az üzenet kézbesítésére, akkor mindent megtesz annak érdekében, hogy azt a küldő félhez visszajuttassa, bár félrecímzett üzenet esetében előfordulhat, hogy az üzenet útközben valahol "elveszik".

Az elektronikus posta azonban nemcsak arra alkalmas, hogy az ismerőseinkkel levelezzünk, hanem iratok továbbítását, könyvek elektronikus változatának megszerzését is biztosítja, mint az elektronikus újságokhoz való bejelentkezést, vagy egyéb olyan információ megszerzését, amit számítógépeken tárolnak. Az elektronikus posta segítségével még adatbázisokban is lehet keresni. Ha az e-mail segítségével üzenetet akarunk küldeni, akkor ismernünk kell a fogadó címét, valamint azt, hogy a különböző témacsoportokba vagy elektronikus sajtóba bejelentkezzünk.

Levelezőprogramok: Eudora, Microsoft Exchange, Pegazus-mail, Microsoft Outlook és Outlook Express, Netscape Mail, stb.)

A bemenő és kimenő információ többnyire szöveg formátumú (a mellékletek lehetnek kép hang formátumúak is), a kódolást és dekódolást a levelezőprogram illetve a kapcsolódást biztosító protokollok és hardver elemek végzik, az átviteli közeg az Internet.

Az elektronikus levelezés mechanizmusa

A levél megírása a feladó levelezőprogramjának a szövegszerkesztőjében történik, melyet a feladó elküld. A címzett a megérkezett levelet a saját levelezőprogramjában olvassa el. A két esemény egy sereg programot hoz működésbe, melyek a levél kézbesítését végzik az Interneten keresztül. Most ezt az utat próbáljuk megismerni.

Levél küldése

A levelezőprogram a megírt levelet általában nem közvetlenül a címzettnek adja, hanem egy úgynevezett SMTP szervernek adja át. Előfordulhat, hogy a messzi túloldal felé vezető út zsúfolt, esetleg műszaki probléma akadályozza a gyors, azonnali kézbesítést. Ez esetben szerencsés, ha a levél nem a felhasználó gépén várakozik növelve ezáltal a felhasználó költségeit, hanem egy állandóan Internetre kötött számítógépen. Ez az SMTP szerver. Az ő feladata, hogy a levelet továbbítsa, vagy az esetleg sikertelen levélküldést újra-újra próbálja. Az SMTP a Simple Mail Transfer Program angol elnevezés rövidítéséből ered, mely egyszerű levéltovábbító programot jelent. Ahhoz, hogy az SMTP szolgáltatást igénybe vehesse a levelezőprogramunk, vagyis képes legyen levelet küldeni, be kell állítanunk az SMTP szerver címét. Ezt az Internet szolgáltatónktól vagy a rendszergazdánktól kell megkérdezni.

Az SMTP szerver kikeresi a neki átadott levélből a címzett e-mail címét és átadja a levelet célcímen működő SMTP szervernek. Az ottani SMTP szerver beteszi a címzett személy postaládájába az általunk küldött levelet.

Levél fogadása

A felhasználó gyanítja, hogy új levele érkezett, ezért megnézi a postaládáját, az ott lévő új leveleket letölti a saját gépére. A postaláda általában nem a felhasználó saját gépén található, hanem az Internet szolgáltatónál egy erre a célra üzembe helyezett számítógépen.

A beérkezett levelek saját számítógépre történő letöltése hálózaton keresztül történik egy POP3-nak (Post Office Protocol -- Postaláda Protokoll) vagy IMAP-nek (Internet Message Access Protocol -- Internet Üzenet Hozzáférés Protokoll) nevezett protokollon keresztül. A saját gépünkön található levelezőprogramban be kell állítanunk annak a gépnek a címét, amely a beérkezett leveleinket tárolja. Ki kell választanunk a letöltéshez használt hálózati protokollt is, mely POP3 vagy IMAP általában.

A beérkezett levelekhez, mint a hagyományos levelesládánkhoz nem férhet hozzá bárki, csak az, aki ki tudja nyitni. A postaládánkhoz egy jelszó tartozik, csak annak adja át a szerver a beérkezett leveleket, aki ismeri a levelesládánkhoz tartozó jelszót. A jelszót és a fiókunk nevét általában az Internet előfizetés megkezdésekor kapjuk meg az Internet szolgáltatónktól.

A beérkező leveleinket tároló szerver címét az Internet szolgáltatónktól vagy a rendszergazdánktól kell megkapnunk. Tudnunk kell azt is hogy melyik protokollt lehet használnunk. A POP3 vagy IMAP szerver nevét és a levelesládánk nevét a levelezőprogramunkban be kell állítanunk.

17. Böngészés az Interneten (böngészés, navigáció, weblapok megadott weblap megnyitása)

WWW (World Wide Web)

Society szerint valójában fontos szemét szennyezni

A World Wide Web, azaz a Világméretű Háló, a Gopher utódja. Amíg a Gopher úgynevezett HiperText rendszer, azaz szinte kizárólag csak szöveges állományokat (Text) találunk rajta, addig a Web-en már jelen van mindenféle számítógépes állomány (MultiMédia), úgy mint képek, zenék, mozgóképek, stb. A Hyper előtag mindkettőnél azt jelenti, hogy vannak olyan részek, illetve a Gopher esetén minden könyvtárnév, amire rákattintva, egy újabb oldal/könyvtár jelenik meg. Olyan ez, mint a legtöbb Help rendszer. De van egy óriási különbség: a Help-nél minden oldal ugyanazon a gépen van, de a WWW és a Gopher estében a következő oldal már lehet másik gépen is, amire a csatlakozás automatikusan megtörténik. Azoknak a részeknek a neve, amelyek másik oldalra mutatnak: Link.

A WWW böngészők a HTTP protokollt, magasabb biztonsági követelmények esetén a HTTPS protokollthasználják. Amikor a böngésző segítségével egy távoli WEB-helyhez kapcsolódunk, akkor programunk a WEB-kiszolgálótól (szerver) lekéri az általunk megcímzett dokumentumot, erőforrást. A kiszolgáló erre elküldi a megcímzett erőforrást a böngészőnek, amely aztán azt értelmezi és megjeleníti. A kiszolgáló és böngésző közti kommunikáció a HTTP protokoll segítségével zajlik.

További specialitás, hogy a WWW böngészők lehetővé teszik más internet szolgáltatás elérését is. Így egy link mutathat például FTP, Gopher, vagy bármilyen más szerverre is. Ez úgy lehetséges, hogy nemcsak a szerver nevét kell megadnunk, de a kívánt szolgáltatást is, egy úgynevezett URL(Universal Resource Locator) segítségével. Ez a hivatkozás a szolgáltatás típusával kezdődik, pl. "http://" (WWW), "gopher://" (Gopher), "ftp://" (FTP), majd ezt követi a szerver (domain) neve.

Természetesen nemcsak ez a három szolgáltatás érhető el ráadásként, de a többihez általában egy-egy külön program tartozik (E-mail, News, Telnet).

Az internetnek ezen szolgáltatása az amely az emberek többsége számára talán a legnépszerűbb és sokan csupán ezt a fogalmat társítják magához az internethez. A WWW szolgáltatás azt jelenti, hogy valamilyen böngészőprogram segítségével „szörfözhetünk” a publikus webszerverek között, és ennek során információt szerezhetünk, olvasgathatunk, zenét hallgathatunk, sőt akár ezen a felületen is levelezhetünk.

Az internethez kapcsolódó webszerverek olyan nagy adatmennyiséget tároló szerverek, amelyek azzal a céllal üzemelnek, hogy az azokon található adatokat, információkat mindenki elérje és elolvassa (de nem feltétlenül kell letöltenie). Minden egyes ilyen szervernek létezik a DNS konverzión alapuló címe, amelyet a DNS nevet megelőzően egy "www" vezet be. Pl. a Magyar Honlap (az első magyarországi webszerver címe: www.fsz.bme.hu).

Böngészőprogramok

Napjainkban a piacon kapható böngészőprogramok csupán két terméket jelentenek:

- Netscape Navigator vagy Netscape Communicator

- Microsoft Internet Explorer

Mindkét szoftver az összes verzióban ingyenesen áll a felhasználók rendelkezésére. Ezek segítségével használhatjuk ki hatékonyan a WWW adta lehetőségeket. Mindkét programban számos lehetőség és funkció áll rendelkezésünkre, hogy testre szabjuk böngészőprogramunkat.

01. Netscape Communicator
02. Internet Explorer

Netscape Communicator

Tekintsük át, hogy miként kell egy felinstallált Netscape Communicator böngésző programot beállítani úgy, hogy annak - lehetőség szerint - minden funkciója használható legyen. A program elindítása után - jól nevelt ablakos rendszerű programhoz illően - egy új ablakban jelenik meg a program, az ablak fejléce alatt legördülő menüsorral (pull-down menu), alatta a főbb funkciók könnyebb elérését biztosító nyomógombsorral, más nevén szerszámosládával (toolbar). Alatta egy viszonylag nagyobb terület a távoli számítógépekről letöltött információk megjelenítésére fenntartott rész. Legalul a státuszsor (status bar) helyezkedik el, ahol a megjelenő üzenetek segítségével a program működése kísérhető figyelemmel. Itt, a státuszsor jobb szélén helyezkednek el a Communicator program egyes komponenseinek indító gombjai is (abban az esetben, ha ezek a gombok nem egy külön ablakban vannak).

A Netscape Communicator program valójában nem egy program, hanem több, különböző funkciójú, hasonló kezelőfelületű, szorosan integrált program összessége. Külön modul van elektronikus levelezéshez, külön modul van HTMLlapok szerkesztéséhez, külön modul van az ilyen oldalak megtekintéséhez stb. A legtöbb ablak képes megjelenését az éppen aktuális viszonyokhoz igazítani. Ezen modulok hasonló módon kezelhetők, könnyedén lehet váltani közöttük, tehát végeredményben mégiscsak egyetlen programnak tűnik az egész rendszer.

Az összes különböző funkciójú modul beállítását (illetve ezek nagy részét) a felső legördülő menü Szerkesztés menüpontja alatt legalul található Beállítások menüpont kiválasztásával lehet megtenni.

A Beállítások menüpont kiválasztásával egy meglehetősen összetett, de jól áttekinthető párbeszéddoboz jelenik meg. A párbeszéddoboz bal szélén fa-struktúrába szervezve, kategóriánként van felsorolva, hogy milyen paraméter beállítására van lehetőség. Ez a kategória-sor mindvégig látható a különféle opciók állítgatása közben, és természetesen bármikor tetszésünk szerint válthatunk a kategóriák között.

Ha valamelyik paramétert módosítani szükséges, akkor előbb az itt felsorolt kategóriák, vagy az ezekből nyíló alkategóriák közül kell kiválasztani a megfelelőt.

A főbb kategóriák a következők:

Appearance:
A Netscape Communicator program egyes komponenseinek megjelenésével kapcsolatos beállítások

Navigator:
A böngésző programmodul beállításai.

Mail & Groups:
Az elektronikus levelezéssel és a UseNet News hírcsoportok kezelésével kapcsolatos beállítások

Composer:
A HTML oldalak (web böngészővel megtekinthető oldalak) szerkesztőjének beállításai

Offline:
Állandó internet kapcsolattal nem rendelkező számítógép üzemmódjának beállításai (offline mód).

Advanced:
Egyéb paraméterek beállításai.

A főbb kategóriák több alkategóriát tartalmaznak, melyek megjeleníthetők illetve elrejthetők (kinyithatók, becsukhatók) az előttük elhelyezkedő kis kocka kiválasztásával. A megfelelő kategória kiválasztása után a párbeszéddoboz jobb felén megjelennek az adott kategóriához tartozó opciók, illetve kitöltendő mezők. A Beállítások párbeszéddoboz alján - bármely kiválasztott kategória esetén - megtalálható három nyomógomb. Az OK gomb lenyomásával az eddig beállított vagy módosított opció(kat) lehet érvényre juttatni. A CANCEL gomb megnyomása esetén a beállított vagy módosított paraméterek semmisnek tekintendők, és a korábbi paraméterek maradnak érvényben. A HELP gomb hatására az éppen kiválasztott kategóriához tartozó (angol nyelvű) súgóban olvasgathatunk.

Internet Explorer

Az Internet Explorer a lényegét tekintve (egy-két kivételtől eltekintve) ugyanazokkal a szolgáltatásokkal rendelkezik, mint a Netscape böngészője.

Böngészők

Napjainkban egyre több olyan program áll rendelkezésünkre, amelyekkel weboldalakat érhetünk el vagy tölthetünk le. Ezeket a programokat együttesen böngészőknek nevezzük. Legismertebbek a Microsoft Internet Explorer, a Netscape Navigator, és rohamosan terjed az Opera böngésző is. Napjainkban a böngészők közül a Netscape Navigator érhető el a legtöbb operációs rendszer platformján. A böngészők többsége a HTML-oldalak megtekintésén kívül több integrált szolgáltatást is tartalmaz. Az Internet Explorer böngészővel később részletesen foglalkozunk.

AZ Internet EXPLORER HASZNÁLATA

A Microsoft stratégiájának része, hogy az internet minél több felhasználó számára hozzáférhető legyen. Az ingyenesen hozzáférhető Internet Explorer böngésző a Microsoft cég többéves munkájának eredménye. Segítségével könnyedén navigálhatunk az interneten, és számos, a multimédiát támogató kiegészítést is beépítettek a programba.

Tekintsük át az Internet Explorer 6.0 működését! A programot a Munkaasztalon található ikonjára duplán kattintva indíthatjuk el.

AZ ABLAK

FELÉPÍTÉSE

Az Internet Explorer 6.0 elindítása után az alábbi ablakot láthatjuk.

Az ablak címsorában láthatjuk az aktuális HTML-oldal megnevezését.

Az ablak címsora alatt a Windows-ból már ismert menüt láthatjuk, ami az Internet Explorer parancsait és beállítási lehetőségeit tartalmazza.

A menü alatt három eszköztárat láthatunk. A Szokásos gombok eszköztár az Internet Explorer legfontosabb, a böngészéskor leggyakrabban használt parancsait tartalmazza.

A Hivatkozások eszköztár néhány érdekesebb, gyakran látogatott hely címét tartalmazza. A későbbiekben látni fogjuk, hogy ezt a listát magunk is módosíthatjuk.

A harmadik eszköztár a Címsáv, amely az URL-címek bevitelére szolgál, valamint itt olvashatjuk le az aktuális oldal címét is.

A munkaterületen általában az aktuális HTML-oldal tartalma jelenik meg. Az Internet Explorer azonban – a telepített szoftverektől függően – képes más típusú fájlok tartalmának megjelenítésére is. Ilyenkor a Címsávon a fájl elérési útvonala látható.

Az Állapotsoron munkánk során számos hasznos információ jelenik meg. Az állapotsor jobb oldalán láthatjuk, hogy internet vagy intranet zónában böngészünk. Böngészés közben az egyes oldalak letöltésének folyamatát a bal szélen követhetjük nyomon.

NAVIGÁLÁS AZ OLDALAKON

A böngészőterületen megjelenő információk közötti navigálás meglehetősen egyszerű feladat. A WWW oldalak nem csak egyszerű szövegeket és képeket, hanem további témakörökhöz vezető hivatkozásokat, más néven linkeket is tartalmazhatnak. Ilyen hivatkozás lehet kiemelt – általában eltérő színű és aláhúzott – szövegrész vagy bármilyen egyéb objektum, például egy kép is. Ha az egeret egy hivatkozás fölé toljuk, az egérmutató kéz alakúvá változik. A linkre kattintva megjeleníthetjük a hozzá tartozó HTML-oldalt.

Böngészés közben a Vissza feliratú gomb segítségével egyenként lépegethetünk vissza a már meglátogatott oldalakra. A Vissza gomb lenyíló menüjének segítségével gyorsabban, a köztes oldalak átlépésével juthatunk el a korábban letöltött oldalak valamelyikére.

Az Előre gomb használatával az esetleges visszalépéseket megelőzően letöltött oldalakra ugorhatunk. Az Előre gomb is rendelkezik a Vissza gombhoz hasonló lenyíló menüvel.

A korábban letöltött oldalak megjelenítésére nem kell olyan sokáig várakoznunk, mint az újonnan letöltött oldalak esetén, mert munkánk meggyorsítása érdekében az Internet Explorer egy mappában ideiglenesen megőrzi azokat.

Ha a meglátogatott oldal számunkra érdektelen információkat tartalmaz, és ez már a letöltés közben világossá válik, a letöltést megszakíthatjuk a Leállítás gomb segítségével.

Amennyiben egy oldal letöltése megszakadt vagy megszakítottuk, az oldal tartalmának újraolvasását a Frissítés gombbal kérhetjük. Amennyiben a Frissítés gombra a SHIFT billentyű nyomva tartása mellett kattintunk, az oldalt az Internet Explorer gyorsítótárának megkerülésével frissíthetjük.

A böngészőnk indításakor először megjelenő oldalra bármikor visszatérhetünk a Kezdőlap gombra kattintva. Indulóoldalunkat igény szerint – a későbbiekben ismertetésre kerülő módon – megváltoztathatjuk.

Ha egy másik internetes címre szeretnénk eljutni, gépeljük be annak címét a Címsávon található rovatba, és üssük le az ENTER billentyűt.

TIPP

A címek beírásakor a http protokoll megnevezését általában elhagyhatjuk, azzal a böngésző automatikusan kiegészíti a címet. Például a http://www.topsec.hu URL eléréséhez elegendő csak a www.topsec.hu címet begépelni.

Az Internet Explorer gépelés közben megpróbálja a korábban látogatott oldalak címeivel kiegészíteni az eddig beírt szöveget. Amennyiben a megjelenő címet megfelelőnek találjuk, üssük le az ENTER billentyűt.

weboldal

megnyitása

új Ablakban

Az Internet Explorerben lehetőség nyílik arra, hogy az aktuális oldal elhagyása nélkül egy új böngészőablakban folytassuk a böngészést. Új ablak megnyitásához adjuk ki a Fájl menü Új Ablak parancsát. Az új ablakban automatikusan megjelenik az aktuális oldal. Ezután az új ablakot az eredetitől teljesen függetlenül kezelhetjük, akár új weboldalt is megnyithatunk.

megjelenítési

módok

A HTML-oldalak egyes megjelenítési módjait igényeink szerint megváltoztathatjuk. Lehetőségünk van az oldalon szereplő szövegek méretének megváltoztatására. A megfelelő betűméretet a Nézet menü Szövegméret almenüjéből választjuk ki.

Amennyiben olyan idegen nyelvű oldalt látogatunk meg, amely megjelenítéséhez az alapértelmezettől eltérő karakterkészletre van szükség, előfordulhat, hogy az oldalon található szövegek nem olvashatóak. Ilyen lehet például egy orosz nyelvű oldal.

Ebben az esetben a Nézet menü Kódolás almenüjéből kiválaszthatjuk az oldal helyes megjelenítéséhez szükséges karakterkészletet.

Amennyiben a kiválasztott karakterkészlet nem áll rendelkezésre, az Internet Explorer felkínálja a karakterkészlet letöltésének lehetőségét.

A Cirill betűs (Windows) karakterkészlet választása esetén a fenti példában szereplő oldal a következőképpen jelenik meg:

A KEDVENCEK HASZNÁLATA

Az oldal teljes képernyőn való megjelenítéséhez kattintsunk a Nézet menü Teljes képernyő parancsára, vagy üssük le az F11 funkcióbillentyűt.

A Kedvencek listába azoknak az oldalaknak a címeit vehetjük fel, ahová a későbbiekben szeretnénk visszalátogatni. A Kedvencek tartalmát a mappaszerkezethez hasonlóan tetszés szerinti struktúrába szervezhetjük.

CÍM FELVÉTELE A KEDVENCEKBE

Böngészés közben az aktuális oldal címét a Kedvencek menü Hozzáadás a Kedvencekhez parancsának használatával vehetjük fel a listába. A megjelenő párbeszéd panelen szükség esetén módosíthatjuk az oldal nevét.

A Legyen elérhető kapcsolat nélkül jelölőnégyzet bekapcsolásának elsősorban modemes kapcsolat esetén van jelentősége. Az így felvett oldalak tartalmát az Internet Explorer egy külön mappában megőrzi, így azokat internetkapcsolat nélkül is bármikor megnézhetjük. Az ilyen oldalak frissítésére vonatkozó opciókat a Testreszabás gomb segítségével jeleníthetjük meg vagy módosíthatjuk.

TIPP

Ha sok kapcsolat nélkül is elérhető címet veszünk fel a Kedvencek menübe, ezen oldalak frissítése nagyon sokáig tarthat, és a letöltött adatok jelentős háttértár-kapacitást foglalhatnak le.

Ha az aktuális oldalt egy külön kategóriába szeretnénk besorolni, annak címét a Kedvenceken belül egy külön mappába is felvehetjük. A mappastruktúra megjelenítéséhez kattintsunk a Létrehozás gombra, és jelöljük ki azt a mappát, amelyikben az oldal címét el akarjuk helyezni.

Az Új mappa gomb segítségével a Windows Intézőben tanultakhoz hasonló módon további mappákat hozhatunk létre.

VISSZATÉRÉS EGY KEDVENC CÍMRE

A Kedvencekbe felvett címek megjelenítéséhez a Kedvencek menüpontot vagy ikont használhatjuk.

A menü használatakor válogathatunk az egyes mappák között, és a kiválasztott oldal nevére kattintva kezdeményezhetjük azok megjelenítését.

A Szokásos gombok eszköztáron lévő Kedvencek ikonra kattintva a böngésző bal szélén megjeleníthetjük a Kedvencek eszköztárat, mely a Kedvencek közé felvett mappáinkat és azok tartalmát láthatjuk.

Az eszköztárat annak jobb felső sarkában látható Bezárás gombra, vagy ismét a Kedvencek ikonra kattintva rejthetjük el.

TIPP

A Kedvencek listájába úgy is felvehetjük egy oldal címét, hogy a Címsávon a cím melletti kis lapocskát ábrázoló ikont az egérrel a Kedvencek eszköztár tetszőleges mappájába húzzuk.

A témakörhöz kapcsolódó gyakorlófeladat:
Feladatgyűjtemény 1. feladat

HIVATKOZÁSOK

A Hivatkozások eszköztár funkcióját tekintve nagyban hasonlít a Kedvencek tartalmához. A Hivatkozások közé azokat a címeket célszerű felvennünk, melyeket leggyakrabban látogatunk.

Cím felvételéhez fogjuk meg a Címsávon látható cím melletti ikont, és húzzuk rá a Hivatkozások eszköztárra az oldalcímek közé.

KORÁBBAN

FELVETT CÍMEK TÖRLÉSE

Egy korábban a Kedvencek vagy a Hivatkozások közé felvett címet legegyszerűbben a gyorsmenü segítségével törölhetünk. A gyorsmenü megjelenítéséhez az egér jobb gombjával kattintsunk a törölni kívánt címre, és válasszuk a Törlés parancsot.

Korábban felvett címet úgy is törölhetünk, hogy a Kedvencek menü Kedvencek rendezése parancsára kattintva a megjelenő párbeszéd panelen kiválasztjuk a törölni kívánt címet, majd megnyomjuk a Törlés gombot.

A KEZDŐLAP MEGVÁLTOZ-tatÁSA

Az Internet Explorer indításakor megjelenő weboldalt kezdőlapnak nevezzük. Kezdőlapként bármely internetes oldalt beállíthatunk. A kezdőlap címét az Eszközök menü Internetbeállítások parancsának használatakor megjelenő panelen adhatjuk meg.

A cím mezőbe tetszés szerinti URL-t írhatunk be. Ha a böngészőben látható aktuális oldalt szeretnénk kezdőlapnak beállítani, akkor kattintsunk a Jelenlegi gombra. Az Alapértelmezett gomb megnyomásakor a Microsoft cég által előre beállított kiinduló cím lesz a kezdőlapunk. Az Üres lap gomb használatával az Internet Explorer indításakor semmilyen lap nem kerül letöltésre, ezzel a program indítását felgyorsíthatjuk.

A témakörhöz kapcsolódó gyakorlófeladat:
Feladatgyűjtemény 2. feladat

Eszköztárak módosítása

Az Internet Explorerben lehetőségünk van a Szokásos gombok eszköztáron szereplő gombok módosítására. Ehhez kattintsunk a Nézet menü Eszköztárak Testreszabás parancsára.

A megjelenő Eszköztár testreszabása párbeszéd panel Eszköztárgombok listájában az eszköztáron jelenleg szereplő gombok listáját láthatjuk. A Rendelkezésre álló gombok csoportból kiválaszthatjuk az eszköztáron elhelyezni kívánt gombokat, melyeket a Hozzáadás gomb segítségével adhatunk az Eszköztárgombok csoporthoz.

Az egyes gombokhoz tartozó szövegeket megjeleníthetjük, illetve tetszés szerint elrejthetjük. Erre a Szövegbeállítások legördülő listában van lehetőségünk.

Az egyes gombokat megjeleníthetjük kis ikon vagy nagy ikon formában, melyet az Ikonbeállítások legördülő listában választhatunk ki.

A felesleges eszköztárgombokat az Eszköztárgombok csoportban történő kijelölésük után az Eltávolítás gombra kattintva törölhetjük az eszköztárról.

Az eszköztárak alapbeállításait az Alaphelyzet gombra kattintva állítjuk vissza.

Az Eszköztár testreszabása párbeszéd panelt a Bezárás gombra kattintva zárhatjuk be.

18. Keresés az Interneten (keresés bemutatása, tematikus és kulcsszavas keresés egy keresési feladat megoldása)

Internetes keresőrendszerek használata (kulcsszavas, tematikus keresés, összetett keresési feltételek, keresés online adatbázisokban

Ma már közhely, hogy az Interneten tárolt információ mennyisége robbanásszerűen növekszik. A legismertebb információ tárolására, közvetítésére és megjelenítésére alkalmas rendszer a Web (World Wide Web), amelyben a dokumentumokat szolgáltató szerverek száma milliós, a tárolt dokumentumoké pedig százmilliós nagyságrendű, s mindezen számok nagyjából hathavonta duplázódnak.

Miközben a könyvtárak a nyomtatott dokumentumok beszerzésének, tárolásának és szolgáltatásának növekvő terheivel birkóznak, az olvasók egyre vonzóbbnak találják az új elektronikus információs termékeket és szolgáltatásokat, és egyre szívesebben fordulnak ezekhez a nyomtatott kútfők helyett. Kezdetben tehát a hálózaton át elérhető, jól szervezett online adatbázisok voltak, amik zárt rendszerű keresést tettek lehetővé.

On-line adatbázisok

Gesta :: adattárak, lexikonok, kézikönyvek (http://www.arcanum.hu/gesta/)
Pallas Nagy Lexikona, a Pannon Enciklopédia-sorozat, Engel: Magyar középkori adattár, Nagy Iván: Magyaország családai, Nagy képes világtörténet, Bremh: Állatok világa

Cultus :: Irodalmi szövegtár

Széchényi Könyvtár (http://www.oszk.hu)
Régi Magyarországi Nyomtatványok
Antiqua-katalógus

Magyar Országos Levéltár (http://www.arcanum.hu/mol)
Régi Magyarországi Nyomtatványok
Antiqua-katalógus
Mohács előtti oklevelek jegyzéke

A Web rendszerekben tárolt dokumentumok többsége szöveges formátumú, melyek egy része "sima" szöveg, a többsége viszont speciális formátumú szöveg, ún hipertext (HTML). Ezeket a dokumentumokat egészíti ki kép, videó, hang és ezernyi más formátumú anyag (Postscript, PDF, VRML, programkód, stb,), melyek letöltésére és megjelenítésére a Web böngészők (Netscape, Internet Explorer, Firefox, stb) használhatóak.

A keresés alapvetően a szöveges állományokra korlátozódik, kevés kisérleti rendszer létezik csak a kép és hang típusú anyagok keresésére. A szöveges állományok közül is csak a standard HTML és a text kereshető. Az egyéb anyagok általában ezek mentén érhetőek el, tehát például egy kép a hozzá tartozó szöveges leírás alapján található meg. Vannak olyan speciális adatok is, melyek nem Web dokumentumok, de Web kereső rendszerekben szerezhetjük be őket. Ilyenek pl. a telefonszámok, email címek, stb.

Keresőrendszerek csoportosítása

A katalógus rendszerek hasonlóak a könyvtári katalógusokhoz, kísérletet tesznek a Weben tárolt anyagok katalogizálására. Ilyen rendszerek

- Yahoo [amerikai] (http://www.yahoo.com),
- HUDIR [magyar] (www.hudir.hu),
- Goliat [magyar] (www.goliat.hu)
- Startlap [részben magyar] (www.lap.hu)
- Magyar Elektronikus Könyvtár (http://www.mek.iif.hu/)

Ezekben a rendszerekben a keresés alapvetően böngészést jelent, amikor a keresett dokumentumot a katalógus kategóriáival írjuk le, és ezek mentén végighaladva találjuk meg (pl. sport - futball - világbajnokság - France'98 - http://www.worldcup98.com). Természetesen a katalógus rendszerekben is kereshetünk, de ez csak a katalógus tartalmára korlátozódik.

A katalógus rendszerek legnagyobb problémája a katalogizálás, mely javarészt manuális munka, és a rohamosan növekedő Web tartalom mellett egyre nagyobb feladat. Ezek a rendszerek a gyakorlatban nem vállalkoznak a teljes Web katalogizálására. A manuális katalogizálás ugyanakkor lehetőséget teremt a tartalom szerinti szűrésre, azaz a katalógus rendszerektől elvárható a relevánsabb tartalom egy adott témához. Magyarországon leginkább a Magyar Elektronikus Könyvtár (http://www.mek.iif.hu/) áll közel a katalógus rendszerekhez, mely azonban (igazi könyvtárként) nemcsak a katalógust, hanem magukat a válogatott dokumentumokat is tartalmazza.

Index típusú keresőrendszerek a teljes Web módszeres és rendszeres végigjárására vállalkoznak, így egy sokkal teljesebb képpel rendelkeznek a Weben tárolt dokumentumokról. A keresőkben egy tartalom szerinti, ún. index adatbázis készül el automatikusan, mely a végiglátogatott helyek dokumentumait tartalmazza valamilyen kivonatos formában - ez az ún indexelés. A keresés azután ezen index adatbázisban történik a felhasználó által megadott szavak alapján. A rendszer egy találati listát ad vissza, amely a megadott szavakra illeszkedő dokumentumok címeit és rövid kivonatát (a dokumentum elejét, vagy a leginkább illeszkedő részét) tartalmazza.

Ilyen rendszerek

- Google [amerikai, nemzeti] (http://www.google.com),
- Heuréka (http://www.heureka.hu)

A Web keresés lépései

Nincs bevált, és mindenki által követendő módszertan. Mindenki saját magának alakítja ki kedvenc stratégiáját. Minden keresés egyedi: még ugyanaz az ember sem biztos, hogy valamit kétszer ugyanúgy talál meg, sőt az sem biztos, hogy másodjára megtalálja, amit első alkalommal igen.

Fogalmazd meg, hogy mit keresel!

A keresés első lépése az analízis. Az elképzelt dokumentum alapján a keresési minta (kulcsszavak, kategóriák) előállítása, melyek a keresés sikere alapvetően múlik. Rosszul választott kulcsszavak könnyen vezetnek a "nem találok semmit" és a "532,983 találat" két szélsőséges végeredmény valamelyikére.

Első lépés a kategóra leírása, azaz megpróbáljuk a keresett dokumentumot témája alapján a katalógus rendszerek kategóriáinak valamelyikébe besorolni..

A második lépés a kulcsszavak kiválasztása. Azokat a szavakat és kifejezéseket (idézőjelek közötti szavak) kell megfogalmazni, melyek a lehető legpontosabban körülhatárolják a keresett dokumentumot, egyrészt pozitív (megerősítés), másrészt negatív (kizárás) alapon (pl. szerepeljen benne a cikk szó, de ne szerepeljen benne a törvénycikk szó).

Próbálj ki egy általános kereső rendszert!

Ha sikerült jól eltalálni a kulcsszavakat, akkor egy kereső rendszer egyből visszaadhatja a keresett dokumentumot Itt érdemes inkább pontosabb kifejezésekkel próbálkozni, mint kulcsszavakkal.

Ez a lépés az esetek csak kis részében vezet eredményre, de gyorsasága miatt mindenképpen érdemes kipróbálni. Ezen kívül segíthet további kulcsszavak megfogalmazásában is, elsősorban a nem releváns anyagokat kizáró szavakat sorolhatunk fel az első eredményeket látva.

Jöhetnek a katalógusok!

Ha a keresett dokumentum jól katalogizálható, akkor egy általános célú katalógus rendszerben a nyomára lehet bukkanni. A siker itt kevésbé a kulcsszavakon, sokkal inkább a katalógus kategória pontos megállapításán áll vagy bukik, illetve azon, hogy a dokumentum mennyire tartozik az "általános érdeklődésre számot tartó anyagok" közé. Az "érdemes-e" kérdés hatékony eldöntéséhez rutin szükséges.

Ismét vissza a kereső rendszerekhez

Ha az első "hirtelen" keresés és a katalógusok nem vezettek eredményre, akkor a kereső rendszerek módszeresebb használata következik. Itt már a felsorolt kulcsszavak mindegyikére szükség van: a lehető legpontosabban kell körülírni a keresett dokumentumot. Ehhez általában az összetett keresést kell igénybe venni, amikor a kulcsszavakat és kifejezéseket egy logikai kifejezésbe foglaljuk az AND, OR, NOT kulcszavakkal A keresés esetenként többször is megismételendő a találattól függően. A két szélsőséges eset (minden vagy semmi) között kell eltalálni azt, amikor a visszaadott dokumentumok száma ésszerűen kicsi; vagy azt az esetet, amikor a találati lista elején van, amit kerestünk.

A felelet további részében egy-egy példával kell illusztrálni a fentieket.

KERESÉS AZ INTERNETEN

Az interneten böngésző felhasználók idejük nagy részét különféle információk keresésére fordítják. A legegyszerűbb keresési mód, amikor valamilyen cég vagy intézmény internetes oldalait keressük a hálózaton.

Ebben az esetben érdemes először a http://www.cégnév.com, vagy magyarországi szervezetek esetén a http://www.cégnév.hu URL‑lel próbálkozni.

KERESŐSZERVEREK

A keresőszerverek lehetővé teszik, hogy az interneten különféle szempontok alapján információkat keressünk. A keresőszerverek különösen nagy teljesítményű számítógépek, melyeket különböző szolgáltatók tartanak fenn. Egyes típusai témakörök szerint, míg mások az internetes oldalak szövege alapján keresnek. A keresőszerverek általában csak a keresett információt tartalmazó lapok címeit tárolják.

TÉMAKÖR
SZERINTI
KERESÉS

A témakör szerinti keresőszervereken általában előre meghatározott kategóriákba sorolva találjuk meg az egyes WWW oldalak címeit. Az ilyen szerverekre a tartalomszolgáltatóknak be kell jelentkezniük, és saját maguknak kell meghatározni, hogy lapjaik az adott szerveren megtalálható témakörök közül melyikben jelenjenek meg.

A legismertebb ilyen szerverek közé tartozik például a magyar nyelvű HuDir (http://www.hudir.hu), a Magellán (http://magellan.fotexnet.hu), a Góliát (http://www.goliat.hu), illetve az angol nyelvűek közül a Yahoo (http://www.yahoo.com), az Excite (http://www.excite.com) vagy az MSN Search (http://search.msn.com).

A következő képen néhány keresőszerver nyitóoldala látható:

Magellán	Góliát
HuDir	Yahoo
MSN	Excite

A HuDir magyar nyelvű kereső főoldalán különböző tárgyköröket találhatunk. Az egyes témakörökhöz tartozó weboldalak linkjeit a témakörre kattintva jeleníthetjük meg.

A találati listán kívül további altémakörök választására nyílik lehetőségünk, amelyek segítségével a keresést célirányosan szűkíthetjük. Például, ha egy vegetáriánus étterem weboldalát akarjuk megkeresni, a főoldalon kiválasztjuk a Kikapcsolódás, Turizmus tárgykört.

A megjelenő találati oldalon továbblépünk az Éttermek, büfék, eszpresszók témakörre, majd szűkítjük a keresést az Éttermek választásával. A Vegetáriánus konyha címszót választva a szerveren található összes vegetáriánus étterem weboldalának linkje megjelenik.

Ha a talált oldalak száma több, mint amennyi egy oldalon szerepelhet, a kereső az egyes linkeket több oldalon keresztül jeleníti meg. Az oldalak között a lap alján található oldalszámok és Előző/Következő linkekre kattintva válthatunk.

TARTALOM
SZERINTI
KERESÉS

Tartalom szerinti kereséskor a keresőszerver a megadott kulcsszót az egyes oldalak szövegében keresi. Egy ilyen keresés lefuttatásakor alkalmanként nagy mennyiségű találatot érhetünk el, azonban ezek jelentős része érdektelen lehet számunkra.

A keresőszervereknek különösen nagy háttértár-kapacitással és nagy sávszélességű internetkapcsolattal kell rendelkezniük, így fenntartásuk különösen nagy költséggel jár.

Ilyen típusú keresőszerverek például a magyar nyelvű Heuréka (http://www.heureka.hu), az Index keresője (http://katalog.index.hu), az origo lapba épített Vizsla (http://www.origo.hu), valamint az angol nyelvű AltaVista, ahol azonban lehetőségünk van a keresést a magyar nyelvű oldalakra szűkítve végezni (http://www.altavista.com). A legtöbb keresővel általában mind a témakör, mind a tartalom szerinti keresést elvégezhetjük.

Az alábbi képen az AltaVista keresőszerver kezdőoldalát láthatjuk:

A keresett szöveget a keresési mezőbe gépeljük be. A keresett szöveg megadása során lehetőségünk van a * helyettesítő karakter (angolul wildcard) használatára. A * karakterrel a keresett szó tetszőleges számú karakterét helyettesíthetjük.

Ezt a keresést akkor célszerű használni, ha a keresendő kifejezésnek csak egy részét ismerjük. Ebben az esetben a keresés igen nagy számú találatot eredményezhet.

A találati számok csökkentése érdekében lehetőségünk van különböző keresési feltételek és kapcsolók megadására. A keresési mezőben lehetőségünk van több kulcsszó megadására is. Ebben az esetben a kulcsszavak elé egyenként rendelhetünk +/- operátorokat is.

A + operátor alkalmazásakor azon oldalak linkjeit jeleníti meg a kereső, amelyek kötelezően tartalmazzák az adott szót.

A - operátorral azt köthetjük ki, hogy a kereső olyan oldalakat keressen, amelyen az adott kulcsszó nem szerepel.

Ha teljes kifejezésre akarunk rákeresni, a keresendő kifejezést idézőjelek közé kell tennünk.

Abban az esetben, ha a több kulcsszavas keresés során a kulcsszavakhoz nem rendelünk operátort, a kereső olyan oldalakat is megad eredményül, amelyek nem tartalmazzák az összes kulcsszót.

Az AltaVista keresőben megadhatjuk a keresendő oldalak nyelvét is a keresési mező melletti legördülő listából. A keresés megkezdéséhez nyomjuk meg a Search gombot.

Az Advanced linkre kattintva lehetőségünk van bonyolult, összetett kifejezések keresésére is. Ebben az esetben a keresési feltételek megadásához logikai operátorokat és zárójeleket kell alkalmaznunk.

Az egyes keresendő kifejezéseket logikai műveletekkel köthetjük össze. Amennyiben AND (logikai ÉS) operátort írunk a keresett kifejezés egyes részei közé, azokat a lapokat kapjuk eredményül, amelyeken a kifejezések mindegyike előfordul.

Az OR (logikai VAGY) operátor használatakor elég a kifejezések egyikének előfordulnia ahhoz, hogy egy lap az eredménylistában megjelenjen.

A NOT (logikai NEM) használatakor azon lapokat kapjuk eredményül, amelyeken a kifejezés nem szerepel.

Például egy összetett keresést az alábbiak szerint adhatunk meg:

oktatás AND számítástechnika AND ecdl AND NOT alapfok

Ebben az esetben olyan oldalak jelennek meg, melyeken együtt szerepelnek az „oktatás”, a „számítástechnika” és az „ECDL” kifejezések, de nem szerepel az „alapfok” szó.

A keresés eredményéül kapott weboldalakat linkjeikre kattintva érhetjük el.

Gyakran előfordul, hogy a találati lista valamely hivatkozására kattintva az új oldal a találati lista ablakában jelenik meg. Amennyiben azt szeretnénk, hogy a böngészés során a találati lista oldala ne tűnjön el, a kiválasztott linkhez tartozó oldalt új ablakban is megnyithatjuk a hivatkozáshoz tartozó gyorsmenü Megnyitás új ablakban parancsának segítségével. Ha a keresés eredményéül kapott találati listát tartalmazó oldalt később is használni szeretnénk, az oldalt felvehetjük a Kedvencek közé az eszköztár Kedvencek gombjával a korábban ismertetett módon, így a későbbiekben az bármikor rendelkezésünkre áll. A találati listát tartalmazó lapot közvetlenül az Asztalra is küldhetjük a Fájl menü Küldés 4Parancsikon az Asztalra parancsának segítségével.

A témakörhöz kapcsolódó gyakorlófeladatok:
Feladatgyűjtemény 4., 5. feladat

A KERESÉS
eszköztár

Az Internet Explorer Keresés ikonjára kattintva a böngészőterület bal szélén megjelenik a Keresés eszköztár. E panel segítségével a legkedveltebb keresőszervereken kezdeményezhetünk keresést.

A Keresés eszköztár tartalma egy internetes oldal, amely a Microsoft cég szerverén található, ezért az itt bemutatottaktól eltérő lehet.

Az Új gombra kattintva új keresést kezdeményezhetünk.

A Következő gomb segítségével, másik keresőszervert választva, újrakereshetünk az adott kulcsszóra.

A Testreszabás gombra kattintva a megjelenő párbeszéd panelen a Keresés eszköztárral kapcsolatos beállításokat végezhetjük el.

A Keresés eszköztár használatának előnye, hogy a találatok listája böngészés közben nem tűnik el a képernyőről, mert azt az Internet Explorer a böngészőterülettől elkülönítve kezeli. A Keresés eszköztár bezárásához kattintsunk a Bezárás gombra vagy ismét a Keresés ikonra.

összefoglalás

A keresőszerveren általában nem csak egyfajta keresést hajthatunk végre. A legtöbb keresőszerver tartalom és témakör szerinti keresésre egyaránt lehetőséget nyújt. Léteznek speciális keresőszerverek is, melyek adott témában biztosítanak keresési lehetőséget. A következő táblázatban néhány keresőszervert és jellemzőit foglaltunk össze:

Internetes keresők		Keresési funkciók
Név	URL cím	Kép	Témakör	Tartalom	Üzleti
Arany Oldalak	http://www.aranyoldalak.hu		X	X	X
Szaknévsor	http://www.szaknevsor.hu			X	X
Infospace	http://www.infospace.hu				X
Góliát	http://www.goliat.hu		X	X
Index	http://katalog.index.hu		X	X
Magellán	http://magellan.fotexnet.hu		X	X
Hudir	http://www.hudir.hu		X	X
Heuréka	http://www.heureka.hu			X
Vizsla	http://www.altavizsla.hu			X
Excite	http://www.excite.com		X	X
Lycos	http://www.lycos.com	X	X	X
Google	http://www.google.com	X		X
MSN	http://search.msn.com		X	X
MSN Yellow Pages	http://yellowpages.msn.com				X

19. A könyvtári dokumentum típusai, részletesen a könyv (forma, tartalom, kézikönyvek)

Könyvtártan informatikából érettségizőknek

Információ: hasznos ismeret; a világról keletkezett és megszerezhető ismeret.

Dokumentum: az ismerethordozók általános, összefoglaló neve

A dokumentum típusai:

a: írásos: - kéziratos (amik nem kerültek kiadásra, terjesztésre) (pl. a Nemzeti dal kézirata)

- nyomtatott (pl. könyv, folyóirat, újság)

b: képi: - ábrák, rajzok (pl. moziplakátok)

- fényképek

c: audiovizuális: film, video

d: elektronikus (az információkat digitálisan tárolják rajta):

- multimédia lemez (CD-ROM) (pl. A muzsika világa)

- Internet-dokumentum

Multimédia: a szöveg mellett álló mozgóképet, animációt, hangot is tartalmazó számítógépes szoftver vagy információforrás, illetve ilyenek kezelésére, átvitelére alkalmas eszköz jelzője.

Folyóirat: rendszeres időszakonként megjelenő (havonta, kéthavonta) sajtótermék, mely valamely téma vagy szakterület híreit közli.

Újság: napilap, hírlap; a napi politikai, társadalmi, gazdasági élet eseményeit közli.

A folyóiratot és az újságot időszaki kiadványnak nevezzük.

Digitális: egy hagyományos adathordozón pl. papíron lévő információ számítógépre vitele valamilyen speciális eszközzel (képbeolvasó szkenner, hang- és videokártya stb.); a rajtuk lévő hagyományos jelek számjegyekké (digit) alakítása.

Írástörténet: ókor: képírás -> sumér ékírással írott égetett agyagtáblák -> egyiptomi hieroglifák pergamenre is -> középkor: kódexek (kéziratos) -> táblanyomás (Kína) -> Gutenberg nyomdája (külön betűk): első nyomtatott könyv a Biblia 1455-ben -> ősnyomtatványok: az 1455-1500 között nyomtatott könyvek. Magyarországon az első nyomda Hess Andrásé: kinyomtatta a Budai Krónikát 1473-ban. Híres nyomda a 17. sz.-ban Misztótfalusi Kis Miklósé, a 19. sz.-ban a Landerer és Heckenast, a két világháború között a Kner és a Tevan nyomda.

Könyv: formai szempont szerinti felosztás:

a: fűzött kötésű (tartósabb): általában kemény táblás

b: ragasztott: általában puha táblás

A könyv részei:

- védőborító (fülszöveg, ismertető )

- kötéstábla

- védőlap

- előzéklap (kevés információ, csak szerző, cím)

- címlap: adatok: szerző, szerkesztő, összeállító

cím, alcím

kiadó, kiadás helye, éve

sorozat (több helyen is lehet)

- címlap hátoldala (verzó): adatok: eredeti cím

fordító, illusztrátor

copyright (szerzői jog) birtokosa

kiadásjelzés

ISBN szám: International Standard Serial

Number (Nemzetközi Szabványos Időszaki Kiadványazonosító

Szám): nemzetközi egyezmények alapján a világon egyedileg

azonosítja a könyvet.

- utolsó oldal: nyomdai adatok

Könyv: tartalom szerinti felosztás:

a: ismeretközlő művek:

- szakkönyvek: egy témát szakmai igénnyel tárgyaló

könyv, tudományos munkák, felsőoktatásban használt könyvek

- ismeretterjesztő könyvek: tárgyilagosan, jó színvonalon, de átlagos műveltségű ember számára is érthető módon megírt mű

b: irodalmi művek:

- szépirodalmi mű: egy téma művészi színvonalú feldolgozása jellemző

- szórakoztató irodalmi mű: kikapcsolódást nyújtó, de sem különösebb tárgyi ismereteket, sem művészi élményt nem adó könyvek

kézikönyvek: szak- vagy ismeretterjesztő könyvek, feladatuk az

ismeretek közötti alapvető eligazítás.

Típusai:

- bibliográfiák: különféle tárgykörökben összegyűjtik az

ajánlott művek címeit.

Magyar Nemzeti Bibliográfia: évente számba veszi az egész nemzeti könyvtermést.

- lexikon: az ismereteket betűrendbe szedi, ezért a különféle

címszavakat gyorsan vissza tudjuk keresni. Élőfej: a lap tetején

található, az adott oldalon lévő első és utolsó szó. Utaló: felhívja a

figyelmet egy másik címszóra.

Fajtái: általános- (pl. Magyar Nagylexikon) és szaklexikon (csak

egy tudományterület szavai találhatók benne pl. Biológiai lexikon)

- enciklopédia: nagyobb egységekben dolgozza fel az ismeretanyagot,

így az összetartozó dolgok itt egymás mellé kerülnek. A visszakereshetőséget a tartalomjegyzék és a mutatók segítik.

Fajtái: általános- (pl. A világ és az ember) és szakenciklopédia (pl. A természet kisenciklopédiája)

- szótár: nem közöl bő ismeretet a fogalom tartalmáról, csak rövid

magyarázatot.

Fajtái: egynyelvű- (pl. Idegen szavak szótára) és kétnyelvű szótár

(pl. Angol-magyar szótár)

- atlaszok: pl. Nagy világatlasz

-

- adattárak: egy-egy témakör adatait, tényeit gyűjtik össze (pl. telefonkönyv, menetrend, évkönyv, kronológia)

Folyóiratok, újságok: a gyors információszerzést teszi lehetővé. A felvilágosodás idején jelentek meg mai formájukban. Egyedi azonosítójuk az ISSN szám, mely elé tesszük az ország azonosítóját: pl. HU ISSN 0023-3773

Fajtái: - napilap (pl. Zalai Hírlap)

Jellemzői: - fejléc (megjelenési információk)

- kolofón (lap végén; a szerkesztőségi,

nyomdai adatok)

- nagy méret

- több hasábos tördelés

- hetilap (pl. Heti Világgazdaság): általában valamilyen témára

specializálódott.

- folyóirat (pl. Ezermester, Lakáskultúra): általában

szakosodott, jellemző a komolyabb tartalom és kivitel,

tartalomjegyzék.

- évkönyv, almanach (pl. Tények könyve ’97)

Könyvtár

Fogalma: olyan intézmény, mely összegyűjti, feldolgozza, hozzáférhetővé teszi a nyilvánosság számára kiadott dokumentumokat. Lehetővé teszi a hozzáférést a számítógép-hálózatokon lévő információforrásokhoz is.

Története: - 2500 évvel ezelőtt az asszír birodalomban az ékírásos agyagtáblákat könyvtárakban őrizték; - az ókor legnagyobb könyvtára az egyiptomi Alexandriában volt; - a középkori Európában a kéziratos könyvek előállítása és gyűjtése az egyházakhoz kötődik; - a 13-14. sz.-tól az egyetemek, kollégiumok mellett is megjelentek a könyvtárak (pl. Krakkó, Bologna); a 16. sz.-ban már nálunk is gyakori a főúri, polgári magánkönyvtár, s van városi könyvtár is; - a 18-19. sz.-ban egyre több könyv készül: ekkor alapítják a tudományos- és a nemzeti könyvtárakat.

Híres könyvtárak: Vatikáni Könyvtár (Róma); British Library (London); Library of Congress (Washington), mely a világ legnagyobb könyvtára.

Híres magyar könyvtárak: - Bibliotheca Corviniana (Mátyás király könyvtára), mely szétszóródott a világban. A 2500 kötetes kódexállományból már csak 52 korvina van idehaza.

– Országos Széchényi Könyvtár (OSZK): hazánk nemzeti könyvtára (500 kódex van, melyből 32 korvina)

- Akadémiai Könyvtár (ősnyomtatványok vannak itt)

- Pannonhalmi Bencés Főapátság Könyvtára (itt található a Tihanyi alapítólevél, s 14 kódex)

Kötelespéldány: adott könyvtár kötelezően kap az előállítótól valamennyi dokumentumból. (Nálunk pl. az OSZK 2db-ot, a debreceni KLTE 1 db-ot kap.)

Cél: egy nemzet teljes dokumentumtermése összeírásra kerüljön, illetve az összes dokumentum az utókor számára is elérhető maradjon.

Könyvtártípusok: a különböző típusok nem függetlenek, hanem egymással

kapcsolatot tartó egymást segítő könyvtári hálózatot

alkotnak.

a. nemzeti könyvtár: - OSZK: teljességre törekedve gyűjt minden magyar nyomdából kikerült művet, s a külföldön megjelent magyar nyelvű anyagokat. Igyekszik megszerezni a hazánkról szóló dokumentumokat is.

- Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtára Debrecenben a „második nemzeti könyvtár”.

b. közművelődési könyvtári hálózat: (megyei-, városi-, községi könyvtárak): a lakossági igényeket kell kielégíteniük.

c. szakkönyvtárak: feladatuk egy-egy szakmai terület vagy tudományág szakirodalmi és információs igényeinek a kielégítése. (Pl. Zala Megyei Művelődési és Pedagógiai Intézet Könyvtára)

d. felsőoktatási könyvtárak: feladata az adott oktatási intézmény oktató-nevelő és tudományos tevékenységének kiszolgálása.

e. iskolai könyvtárak: ált. és középiskolában működnek. Feladatuk a pedagógusok és diákok iskolai munkájához szükséges dokumentumok biztosítása, s színtere az önálló könyvhasználat megtanulásának.

Kettős funkciójú könyvtárak: pl. - ÁMK-k

- kistelepüléseken az iskolai könyvtárak közművelődési funkciót is ellátnak.

Könyvtári szolgáltatások:

- kölcsönzés

- könyvtárközi kölcsönzés (az adott településen kívüli könyvtáraktól kölcsön lehet kérni a helyben nem található műveket)

- helyben használat (olvasás, kézikönyvtár használat, keresgetés)

- előjegyzés

- tájékoztatás (olvasói kérdések megválaszolása, segítés a keresésben stb.)

- folyóirat olvasás

- Internet használat

- CD-ROM használat

- fénymásolás

- zenehallgatás

- gyermekfoglalkozások

- rendezvények

A könyvtár felépítése:

a. zárt raktári rendszerű könyvtárak: az olvasók csak a könyvtároson keresztül férhetnek hozzá a katalógusból kiválasztott dokumentumokhoz. A régebbi vagy nagyon nagy állomány esetén alkalmazzák. A könyveket beszerzési vagy más praktikus rendben helyezik el egy zárt raktárban.

b. szabadpolcos rendszerű könyvtárak: az olvasók közvetlen kapcsolatba kerülhetnek a dokumentumokkal.

c. vegyes rendszerű könyvtárak: jelentős a szabadpolcos rendszerük van, de a ritkábban használt vagy védendő állományt zárt raktárakban tárolják.

Könyvtári szakrend: az ETO

Az ismeretterjesztő- és szakkönyveket tartalmuk szerinti csoportokba rendezik.

ETO (Egyetemes Tizedes Osztályozás): Az ismereteket és hordozóikat rendszerező könyvtári módszer, amelyet a tizedes számok alapján alakítottak ki. 10 főosztályból álló szerkezetbe sorolja be a könyveket, amelyek tovább bonthatók újabb 10 osztályba, majd 10 alosztályba stb.

10 főosztály: 0 általános, összefoglaló művek

1 filozófia, lélektan, etika, esztétika

2 vallástudományok

3 társadalomtudományok

4 (üres jelenleg)

5 természettudományok

6 alkalmazott tudományok, technika

7 művészetek, sport

8 nyelv- és irodalomtudomány

9 földrajz, történelem, életrajzok

Példa a további osztásra:

5 természettudomány

51 matematika

510 mennyiségtan

511 számelmélet

stb.

52 csillagászat

53 fizika

stb.

Betűrendi jel: megalkotója után Cutter-számnak is nevezzük. Minden könyv kap ilyen számot a szerzője vagy a címe alapján. Az író nevének első betűje és egy szám alkotja, melyet egy táblázatból határozunk meg. Meghatározzák a könyv helyét a polcon. A szakkönyvek is kapnak betűrendi jelet.

(pl. Jókai Mór J 68; King, Stephen K 46)

Katalógusok: a könyvtárban található dokumentumok számbavételén alapulnak, s lehetővé teszik azok sokoldalú visszakeresését.

A katalóguscédula a dokumentumot helyettesíti, minden fontos adatot tartalmaz róla. (Ezen formailag leírják a könyvet –> címleírás, s besorolják, hogy milyen témakörökbe tartozik –> szakozás.) Szigorú szabályok szerint kell leírni ezeket az adatokat.

Példa:

220

Sz 60

Szendrei László

Ezeréves történetek / Szendrei László; Zubály Sándor.- 1.kiad.- Debrecen: Graph-Art Stúdió, 2003.- 93 p. 28 cm

ISBN 9639325481 1524,-Ft

222/224(02.053.2)

292(02.053.2)

398

Mitológia; Biblia

A katalógus fajtái:

1. szerzői betűrendes katalógus
2. cím szerinti katalógus
3. sorozati katalógus
4. tárgyszókatalógus
5. szakkatalógus (ETO-szám alapján)

A legtöbb könyvtárban ma már számítógépes katalógust használnak. A könyvtári számítógépesítés adatbázisra épül.

Adatbázis: adatmezőkből álló rekordok rendezett halmaza. Logikai szerkezettel rendelkező, információk tárolására és visszakeresésére szolgáló számítógépes adatállomány. A könyvtárban számítógépes katalógusként találkozhatunk vele, ahol a rekord a „katalóguscédula”, az adatmezők pedig annak az adatai (pl. szerző, cím stb.)

A könyvtárban a gépek hálózatban működnek terminálként, összekapcsolva az egész rendszert kiszolgáló központi géppel, a szerverrel.

A számítógépet a könyvtárban nemcsak katalógusként használják, hanem beszerzésre, kölcsönzésre (vonalkód használata) is.

A könyvtárak számítógépes katalógusa elérhető a világhálón is a könyvtár nyitólapjáról online katalógus néven.

Internetes címek:

Magyar könyvtárak az Interneten www.lib.bke.hu/opac.html

Közös Elektronikus Katalógus www.kozelkat.iif.hu

Magyar Elektronikus Könyvtár www.mek.iif.hu

www.mek.oszk.hu

Neumann-ház www.neumann-haz.hu

Országos Széchenyi Könyvtár www.oszk.hu

KLTE Egyetemi és Nemzeti Könyvtár www.lib.klte.hu

Deák F. Megyei Könyvtár (Zalaegerszeg) www.dfmk.hu

József A. Városi Könyvtár ( „ ) www.javk.hu

Apáczai ÁMK Könyvtára ( „ ) www.zalaszam.hu/aamkzeg

Külföldi könyvtárak az Interneten www.lib.bke.hu/kopac.html

Digitális Irodalmi Akadémia (magyar írók) www.irodalmiakademia.hu

Az információ feldolgozása

Anyaggyűjtés (irodalomgyűjtés): 1. Megnézzük, van-e a témánkat átfogó mű, monográfia.

2. Ha nincs, vagy elavult, akkor keressünk bibliográfiát (rejtett is lehet), s írjunk listát a szóba jöhető művekről, melyeket megkeresünk a könyvtárban.

3. Kereshetünk anyagot CD-ROM-on, interneten is.

4. Szükség lehet kézikönyvek használatára is (név, szómagyarázat, helymeghatározás stb.)

Bibliográfia készítése: az anyaggyűjtés során felmerült címeket a szerzők alapján betűrendbe soroljuk. Szerepelni kell a bibliográfiai adatoknak: szerző, cím, kiadás helye, éve, kiadó, oldalszám.

Jegyzetelés: 1. Olvasás közben cédulákra írjuk fel a fontos adatokat, s a könyv adatait, amit használunk.

2. Célszerű minden témát külön jegyzetlapra írni témamegjelöléssel.

3. Csak a lényeget írjuk ki pár szóval!

4. Ha szó szerint idézünk, akkor azt pontosan, idézőjelben, pontos hivatkozással tegyük, az oldalszámot is írjuk fel.

5. Munka közben rendezgessük a cédulákat, próbáljuk egymás mellé rakni az összeillő darabokat.

Vázlatírás: Ha összerendeztük a cédulákat, s úgy látszik, hogy megfelelő mennyiségű anyag gyűlt össze, akkor készítsünk vázlatot.

1. Bevezetjük a témát.

2. Kifejtjük azt.

3. A tanulságokat levonva összefoglaljuk a lényeget.

Elkészítjük a munkát

Formai követelmények: 1. Bontsuk írásművünket fejezetekre.

2. Bekezdéssel tagoljuk a szöveget.

4. Mondandónk lényegét kiemelhetjük aláhúzással, vastagítással, dőlt betűvel.

5. Ábráinkat, rajzainkat számozzuk meg, s így hivatkozzunk rájuk a szövegben.

6. Idézet esetén mindig tüntessük fel a forrást.

Ha nem szó szerint, de felhasználunk más műveket, akkor is hivatkozni kell azokon a helyeken, ahol gondolat átvétele történt. A szövegben jelölni lehet felső index-szel a számát, s lábjegyzetben vagy a mű végén a szám mellett meg kell adni a hivatkozott mű adatait (szerző, cím, kiadás éve, oldalszám) is. Folyóiratnál először a cikk szerzőjét és címét, majd egy egyenlőségjel után a lelőhelyét (folyóirat címe, év, szám, lapszám) kell leírni.

Internetes forrás esetén az oldal nevét kell feltűntetni

20. A könyvtár, mint az információt gyűjtő, feltáró és szolgáltató intézmény (típusai, szolgáltatásai)
Mi segíti a könyvtárban való keresést, eligazodást?

A KÖNYVTÁR FOGALMA, SZEREPE AZ INFORMÁCIÓSZERZÉS FOLYAMATÁBAN; KÖNYVTÁRTÍPUSOK, KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSÚ DOKUMENTUMOK ISMERETE

Könyvtár: Az emberiség tudásanyagának bizonyos, egyedileg sajátos szegmensét gyűjtő, rendszerező és elsősorban megőrző intézmény, és a hozzáfordulók tudományos és információs igényeit elégíti ki. A forráshasználat és az ismeretszerzés, rendszerezés elsajátító helye.

Röviden: dokumentumok rendezett, feltárt gyűjteménye

Szerepe: beszerezni, őrizni, hozzáférhetővé tenni a tudást és az információt, bármilyen hordozón jelenik meg, és segíteni az embereket, akik hozzá akarnak férni ezekhez.

A könyvtárak megváltozott szerepe és feladatai:

• Adatok és információk közvetítése
• Értéknövelt szolgáltatások készítése és közvetítése
• Információkezelési, szervezési és értékelési tapasztalatok közvetítése, az információs intelligencia növelése
• Szocializáció segítése

Könyvtártípusok:

Az ismeretek közvetítésének egyik fontos színhelye a könyvtár. Nem tudna azonban ennek a feladatnak megfelelni, ha nem alkalmazkodna a különféle csoportok igényeihez. Egészen más feladatai vannak egy hatalmas nemzeti könyvtárnak, és megint mások egy jól szervezett iskolainak. Ezért a könyvtárak legkülönfélébb típusai jöttek létre, hogy ki tudják szolgálni a kutatni, tanulni, művelődni és szórakozni vágyó embereket. A típusok nem függetlenek, hanem egymással kapcsolatot tartó, egymást segítő könyvtári hálózatot alkotnak.

Röviden: a könyvtár gyűjtőköre és a szerint csoportosítjuk, hogy kiket szolgál ki.

A mai időknek megfelelő legfontosabb típusok

• nemzeti könyvtár Pl. Országos Széchenyi Könyvtár Bp.
• közművelődési könyvtárak Pl. Szegeden a Somogyi Könyvtár (Somogyi Károly esztergomi kanonok ajándékozta könyvtárát a városnak a nagy árvíz után)
• szakkönyvtárak
• felsőoktatási könyvtárak
• iskolai könyvtárak
• virtuális könyvtár (MEK)

A nemzeti könyvtárnak az a feladata, hogy egy adott nemzethez vagy annak nyelvéhez, nyelveihez tartozó minden dokumentumot beszerezzen és feldolgozzon. Tudományos és szakkönyvtári feladatokat is ellát. Az Országos Széchényi Könyvtár teljességre törekedve gyűjt minden magyar nyomdából kikerült művet, és külföldön megjelent magyar nyelvű anyagokat. Ezen kívül igyekszik megszerezni a hazánkról szóló legfontosabb dokumentumokat is, tekintet nélkül arra, hogy milyen nyelven íródtak. A hazai könyvtárak bejelentik külföldi könyv és folyóirat vásárlásaikat. Ezen adatok feldolgozásával készül a központi lelőjegyzék. Külföldi könyvek gyarapodási jegyzéke és a Nemzeti Periodika Adatbázis. Az Időszaki kiadványok Bibliográfiája a Magyarországon megjelent folyóiratok, hírlapok, évkönyvek adatbázisa. Az Országos Széchényi Könyvtár koordinálja a hazai könyvtárak külföldre irányuló könyvtárközi kéréseit. Adatbázisai Interneten és CD-ROM-on is elérhetők. A nemzeti könyvtárak rendelkeznek kötelespéldány joggal, azaz minden kiadványból kötelezően kapnak példányt. Nemzeti könyvtárunk alapjait 1802-ben Széchényi Ferenc rakta le, amikor jelentős gyűjteményét a nemzetnek adományozta.

A közművelődési könyvtárak általános gyűjtőkörűek. Az átlagos közművelődési könyvtár jól kiszolgálja a tanulni, művelődni és szórakozni vágyó közönség igényeit, a nagyobbak elkülönített gyermek-, ifjúsági, zenei részleggel igyekeznek alkalmazkodni a különböző könyvtárlátogató rétegekhez. A közművelődési könyvtáraknál az egyes altípusok szervesen egymásra épülnek, így általában a fiókkönyvtár- városi könyvtár-megyei könyvtár modellel találkozhatunk.

A városi könyvtár célja a helyi lakosok, vagy azok egy csoportja általános műveltségének emelése. A települések könyvtárai jelentős helytörténeti gyűjtő és feltáró tevékenységet is végeznek. Pl. Berzsenyi Dániel Megyei és Városi Könyvtár (Szombathely). A megyei könyvtárak szakmai, módszertani funkciót látnak el a megyében.

A szakkönyvtárak egy adott szakterület irodalmát gyűjtik, és e szakterület művelőit, kutatóit látják el szakirodalmi információval. Az országos szakkönyvtárak nagyobb átfogó szakterület hazai szakirodalmát a teljesség igényével, a külföldi szakirodalmat válogatva gyűjtik. Országos szakkönyvtárakban készülnek a szakterület hazai és külföldi szakirodalmát regisztráló szakbibliográfiák. Egy részük ma már elektronikus dokumentum formájában jelenik meg. Olykor a kettő párhuzamosan él egymás mellett. Gyakran a külföldi szakirodalomról a bibliográfiai adatokon túl szemléket, referátumokat is készíttetnek. Ezek a szolgáltatások legtöbbször elérhetők a könyvtár honlapjáról. Néhány példa a szakkönyvtárakra: Országos Pedagógiai Múzeum és Könyvtár, Országos Mezőgazdasági Könyvtár, Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, Országos Orvostudományi Könyvtár.

Kutatóintézetek, termelői egységek, cégek is tartanak fenn szakkönyvtárakat. Ezek az adott munkahely szakirodalmi igényeit elégítik ki, és általában nem nyilvánosak.

A felsőoktatási könyvtárak nagyon régi intézmények, és feladatuk sem igen változott az elmúlt 6-700 év során: az intézményekben folyó oktató és tudományos kutatómunka ellátása. Gyűjtőkörük alkalmazkodik az egyetemeken vagy főiskolákon oktatott tudományágakhoz, szakterületekhez. Legnagyobb múltú, és jelentőségű a Magyar Országos Tudományegyetem Egyetemi Könyvtára.

Az iskolai könyvtár az általános és középiskolák könyvtára. Gyűjtőkörét az ott folyó oktató-nevelő munka és az iskolai tananyag határozza meg. Feladata közé tartozik az alapvető könyvtárhasználati ismeretek oktatása.

Az iskolai könyvtárak feladatai:

v A gyűjtemény folyamatos fejlesztése, feltárása és védelme

v Könyvtári és szakirodalmi szolgáltatások nyújtása az iskola tanulóinak és pedagógusainak:

Ø kölcsönzés,

Ø helyben használat,

Ø szakirodalmi tájékoztatás,

Ø másolatszolgáltatás.

v Más könyvtárak szolgáltatásainak közvetítése, illetve átvétele.

v Könyvtárhasználati ismeretek oktatása és feltételek biztosítása a további műveltségi területek számára könyvtári foglalkozások tartásához.

v Sajátos eszközrendszerével - együttműködve az iskola pedagógusaival - a tanulók segítése az eredményes tanulási, olvasási és önművelési szokásaik kibontakoztatásában.

v Együttműködés a többi iskolai könyvtárral, a pedagógiai-szakmai szolgáltatásokat ellátó intézmények könyvtáraival és a nyilvános könyvtárakkal.

A virtuális könyvtár

Az internet megjelenése a könyvtárakat is változtatásokra késztette. Ennek egyrészt az az oka, hogy a papír kevéssé időtálló anyag. Tartósabb megőrzésre jobb az elektronikus, mágneses, optikai tárolás. A másik fontos tényező az, hogy a könyvtárak egy-egy műből csak korlátozott példányszámot tárolnak, így egyszerre kevesen férhetnek ezekhez. Sokkal praktikusabb a könyvek digitális tárolása, amelyhez szövegfájlként egyszerűen hozzáférhetünk.

Az Országos Széchényi Könyvtár Internetes szolgáltatása a Magyar Elektronikus Könyvtár, ahol dokumentumok kivonatait és több teljes dokumentumot is elolvashatunk. Tematikus keresőrendszere segítségével könnyen megtalálhatjuk a számunkra érdekes anyagot (www.mek.iif.hu).

Miben áll tehát az elektronikus könyvtár lényege? Egy 1994-ben született meghatározás szerint „az elektronikus könyvtár a digitális számítástechnikai, tároló- és kommunikációs eszközöknek, valamint tárolókapacitásnak és szoftvereknek olyan együttese, amely az információ – a hagyományos könyvtárban papíron és más anyagokon alapuló gyűjtését, katalogizálását, visszakeresését és terjesztését képes reprodukálni, felülmúlni és gazdagítani.” (Forrás: Borbinha, J.L.B.-Delgado, J.C.M.: Az elketronikus könyvtárak hálózata)

Egyes könyvtárak több típusba is besorolhatók. A Magyar Testnevelési Egyetem felsőoktatási könyvtár és egyben a testnevelés kultúra sport országos szakkönyvtára is. De ide sorolható a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, és a gyógypedagógiai főiskola könyvtára is.

Bármely könyvtárba iratkozunk be, közvetett módon igénybe vesszük más könyvtárak szolgáltatásait is. Használjuk a nemzeti és a szakkönyvtárak bibliográfiáit, lelőhelyjegyzékeit és egyéb központi szolgáltatásait., megyei és egyéb települési könyvtárak helytörténeti bibliográfiáit. Könyvtárközi kölcsönzés, vagy másolatkérés útján bármely könyvtárban lévő dokumentumhoz hozzájuthatunk. A hazai könyvtárak listáját és címét a Könyvtári Minerva c. könyv tartalmazza. A könyvtárak honlapjait a HUNOPAC weblapról érjük el. A Mit-Hol nevű internetes könyvtári tájékoztató szolgáltatás több felsőoktatási és szakkönyvtár legjobb tájékoztató könyvtárosainak közös projektje. A http://libinfo.oszk.hu/ címen vehető igénybe.

Dokumentumtípusok (többféle szempont szerint csoportosíthatók)

I. Az adathordozó szerint:

1. Nyomtatott dokumentumok:

– könyvek;

– időszaki kiadványok (újság, folyóirat);

– egyéb nyomtatványok (brosúra, különlenyomat, prospektus, röplap, plakát, kotta, térkép)

A könyv

A könyv címoldala tartalmazza a szerző(ke)t, a címet, a kiadó nevét, a kiadás helyét és évét. A lektorok, a fordító, a szerkesztő és az illusztrátor neve a címlap hátoldalán (verzóján) szokott lenni. A könyvben az eligazodást a tartalomjegyzék, néha a név – és tárgymutató segíti. Általában a könyv végén találjuk a jegyzeteket; az ajánlott és felhasznált irodalom jegyzékét; a kolofont (záradék), vagyis a nyomtatásra vonatkozó adatokat és a mellékleteket. Néhány évtizede nemzetközi szabvány írja elő, hogy minden könyvnek legyen egy saját azonosítója: az ISBN – szám (International Standard Book Number), amely a könyvet kiadó országot és a kiadót is azonosítja (nemzetközileg használt kódszám). A sorozatoknak és az időszaki kiadványoknak ISSN – számuk van (International Standard Serial Number), nemzetközi szabványos időszaki kiadványazonosító szám.

Időszaki kiadványok

Ide tartoznak a naponta megjelenő napilapok, a heti rendszerességű hetilapok, az általában egy-két havonta megjelenő folyóiratok, de ide soroljuk az éves rendszerességű évkönyveket, almanachokat is.

A napilapoknak címoldal helyett fejlécük van, ahol a megjelenési információk legfontosabbjai találhatók. Általában a lap végén van a kolofon, ahol egy keretben találjuk a szerkesztőség, a kiadó és a nyomda adatait. A sajátos megjelenést a nagy lapmérethez igazodó több hasábos tördelés okozza, ami a kényelmesebb olvasás végett az amúgy nagyon hosszú sorokat keskenyebb nyomtatási szélességre bontja.

A hetilapokat a napilapoktól jól megkülönbözteti – túl a megjelenés gyakoriságán, - hogy ritka kivételektől eltekintve, nem általános tartalmúak, hanem valamilyen témára specializálódtak. Tartalmilag széles területet átfognak, van közöttük szakmai lap (például a HVG), praktikus információkat közlő (műsorújságok), hobbimagazin és könnyed szórakoztató kiadvány is.

A szakmai és tudományos információk legfontosabb megjelenési helye a folyóirat. Jellegzetessége a nagyobb terjedelem (100-250 oldal) és a komolyabb tartalom, illetve az ehhez igazodó kivitel.

Vannak kifejezetten szakfolyóiratok (pl. a Tudományos és Műszaki Tájékoztatás), szórakoztató és hobbi lapok (Cinema), ismeretterjesztő folyóiratok (Természet Világa) és tudományos folyóiratok (Magyar Könyvszemle, Élet és Tudomány).

2. Nem nyomtatott dokumentumok

	Adathordozó	Megjelenítő eszköz
hangzóanyagot rögzít (auditív dokumentum)	hanglemez	Lemezjátszó
	hangszalag	Magnetofon
	CD (zenei)	CD-lejátszó
képi anyagot rögzít (vizuális dokumentum)	fénykép	használatához technikai eszköz nem szükséges
	hologram	Lézerfény
	mikrofilm	Vetítőberendezések
	diafilm
	némafilm
képet és hangot is rögzít (audiovizuális dokumentum)	hangosfilm	Filmvetítő
	videofilm	televízió, video-lejátszó,
	DVD	DVD-lejátszó
multimédia	mágneslemez, CD, DVD	Számítógép
A számítógépen rögzített dokumentum a számítógépes hálózatokon minden eddiginél hatékonyabban továbbítható, és elérhető. Szoftverek segítségével a bennük lévő információ nagyságrendekkel gyorsabban kereshető, mint a hagyományos dokumentumokban.

II. Tartalma szerint.

– Szépirodalmi művek (a művészi szándék meglétét kutatva):

• műfaj szerint: regények, versek, mesék, dráma

– Ismeretközlő irodalom (az ismeretközlés színvonala szerint):

• szakirodalmi és ismeretszerző művek

III. Publicitás szempontjából:

– Egyedi dokumentumok (kézirat, hivatalos ügyirat, történelmi jelentőségű oklevél)

– Publikált dokumentum (nagy példányszámban készül, és többnyire kereskedelmi forgalomba kerül)

– Szürke irodalom (kis példányszámban jelenik meg, és szűk szakmai kör számára hozzáférhető – pl. a disszertációk, konferencia kiadványok, szakmai beszámolók)

Szóbeli témakörök informatika tantárgyból

Középszint

2007. május-június

B témakörök

1. Milyen időszakos kiállítások tekinthetők meg jelenleg a budapesti Iparművészeti Múzeumban? Az egyik kiállítás nevét, időtartamát és rövid leírását tartalmazó oldalt vegye fel a kedvencek közé!

2. Az Internet segítségével keresse meg a Deák Ferenc Megyei Könyvtárhonlapján (www.dfmk.hu) a híres zalai csillagász, Izsák Imre életrajzát!
A Magyar Elektronikus Könyvtárban keresse meg Gárdonyi Géza Ida regénye c. mű teljes szövegét!

3. Következő szabadságát Indiában szeretné tölteni. Keresse meg India információs oldalát az Interneten, és nevezze meg leghíresebb épületét!

4. Kedvenc színésze Brad Pitt. Nevezze meg, melyik film bizonyos jeleneteit forgatta Budapesten, melyben partnere Robert Redford volt?

5. Nézzen utána, hol tart a Mars-kutatás, mit csinált a Pathfinder űrszonda!

6. Debrecenbe szeretne utazni, vonattal. Az ELVIRA belföldi menetrend segítségével válassza ki a legtöbb átszállással járó, leghosszabb ideig tartó utat!

7. Keressen olyan magyar nyelvű helyeket, amelyeken a Hortobágy és a Balaton szó is szerepel!

8. Keresse meg a British Airways légitársaság web lapját, nézze meg, mikor indít legközelebb repülőgépet Londonból a fővárosba!

9. Határozza meg, hogy Mohács és Mohács-sziget között milyen gyakran jár a komp?

10. Következő szabadságát Egyiptomban szeretné tölteni. Keresse meg, mikor indít legközelebb repülőgépet a MALÉV Kairóba a fővárosból!

11. Tájékozódjon a legfrissebb divatirányzatok felől! Keresse meg a Chanel divatcég címét, és mutassa meg a legjobban tetsző modellt!

12. Az Internetes telefonkönyv segítségével adja meg iskolájának telefonszámát,weblap és e-mail címét!

13. Debrecenbe szeretne utazni, vonattal. Az ELVIRA belföldi menetrend segítségével válassza ki a legrövidebb ideig tartó utat! Mennyibe kerül a diákjegy?

14. Keressen egy háromcsillagos szállodát Hévízen! Keresse meg a szálloda címét és telefonszámát is!

15. Találkozhattak-e valaha egymással: Franz Schubert, Ludvig van Beethoven, Kodály Zoltán?
Mikor kezdtek karórát gyártani először?

16. Keressen információt a Budapesti Tropicarium honlapján arról. hogy kik és milyen feltételekkel merülhetnek a cápaakváriumba, mennyibe kerül a merülés?

17. Mi a neve a Föld második legmagasabb hegycsúcsának, és hány méter magas? Az oldal címét vegye fel a kedvencek közé!

18. Útlevelet kíván készíttetni. Keresse meg, hová kell fordulnia, mit kell magával vinnie a kérelem benyújtásához!

19. Keresse meg a Deák Ferenc Megyei Könyvtár honlapján (www.dfmk.hu) az adatbázisok között a Zalai életrajzi kislexikonban Pálóczi Horváth Ádámot. Mi volt a foglalkozása?

20. A www.irodalmiakademia.hu internetes oldalon keresse meg Faludy György: A pompeji strázsán című kötetből az Óda egy görög vázához című versét. Írja le a vers első sorát!

---