Félhomályos - Memorikus est

2004.12.18.
Salgótarján, Tükrös kocsma
Diszkrét Félhomály, Memory

Szombatesti kocsma móka lelkes együttesekkel, lagymatag közönséggel.

Az az igazság, hogy errõl a koncertrõl teljesen megfeledkeztem. Szombat délután valamikor hulla fáradtan értem haza az elõzõ napi egri kiruccanásomról, egy oltári nagy horzsolással a hátsó felemen ( amit persze nem egy nagydarab homoszexuális dakotának köszönhetek). És akkor jutott eszembe a Tükrös buli. Bár nem volt sok kedvem hozzá, de a Félhomályt mindenképpen meg akartam nézni, így összeszedtem pár izomagyú gengsztert, és elindultunk az említett kocsmába. Mivel még mindig nem józanodtam ki az elõzõ napi bor túladagolásból jobbnak láttam sört rendelni, és elhelyezkedni egy asztal tetején. A közönség átlag életkora a 13és fél körül mozgott, de õk maguk nem nagyon mozogtak sajnos.
A Diszkrét Félhomály pontosan 8 órakkor kezdõdött, és hatalmas lendülettel nyomták le az egész koncertet, aki nem volt ott, és kedveli õket, az bánhatja, mivel az eddigi legjobb teljesítményüket nyújtották. Rájuk nem lehetett panasz, a közönségre annál inkább. Nem akarok senkit sem megbántani, de hogy a faszba lehet végigülni egy ilyen koncertet, és szimpla takonygolyó gyúrással elütni az idõt? Az együttes elõadta az összes számát, így végre volt alkalmam végighallgatni normálisan - a múlt heti koncert tényleg felejthetõ volt- a felhõ címû számot, ami egy nagyon lendületes szerzemény, talán az eddigi legjobb amit hallottam tõlük. A ráadás szám az ugyanaz volt, amit együtt énekeltek kicsik és nagyok.
Az est második, és egyben utolsó fellépõje a Memory együttes volt, akiket már múlthéten is láttam a Tehetségkutatón. Zenéjük inkább a metálos közönséget ragadhatja meg, de úgy tûnt, hogy a pánkoknak is tetszik (megmutatták, hogy metalra is lehet pogózni, nem csak hedbengelni). A tömeg sokkal nagyobb lett, és az átlag életkort is feldobta Jankó, a Hangulatból méltánytalanul kitiltott kõkemény alkoholista. Az együttes egy hosszú bevezetõvel indított, ami alatt nem tudtam eldönteni, hogy van-e már ének, vagy nincs, és ez a helyzet késõbb sem változott. Zeneileg tényleg kibaszott jók, de nekem nem jött be a saját számok szövege, már amennyit hallottam belõle, mert az énekhang nagyon gyenge volt (lehet, hogy nem volt megfelelõ az erõsítõ, mert a múlt héten mintha sokkal erõteljesebb lett volna). Elhangzott egy pár feldolgozás szám is, Depresszió, Junkies meg ilyenek, de néhány helyen elvesztettem a fonalat. A koncert után egy iszis angoltanárnõ segítségével összedobtunk egy sörre, majd elindultunk hazafelé. Az úton még találkoztam egy évfolyamtársammal, akivel megdumáltuk a szociális munka, és a pornóbiznisz rejtett átfedéseit. Összességében teljesen elégedett vagyok a Félhomály teljesítményével, a Memory-t nem dicsérem szarrá, de õk is egy kellemes bulit toltak.

Írta: Chinestar