Ha sikeresen befejeztük az önéletrajzunk megírását, akkor már túl vagyunk az első nehéz lépésen. A CV „próbája” tulajdonképpen az állásinterjú, azaz egy jól megírt önéletrajz segítségével lehetőséget kaphatunk arra, hogy személyesen is bizonyítsuk rátermettségünket a kiszemelt pozíció betöltésére.
Az elsődleges célkitűzés tehát a számunkra megfelelő állás kiválasztása. Ebben számtalan szempontot vehetünk figyelembe: illeszkedik-e az adott munkahely a korábban betöltött állásaink közé, megfelel-e az iskolai végzettségünk, képzettségünk az előírt kritériumoknak, számunkra jól megközelíthető-e a munkavégzés helyszíne? Fontos továbbá azt is átgondolnunk, hogy reálisak-e az elvárásaink a munkával, illetve annak honorálásával kapcsolatban.
Amennyiben szinte biztosra szeretnénk menni az állásinterjú eredményességét illetően, érdemes először kisebb tétű álláshirdetésekre jelentkeznünk, hogy ezáltal is ismerkedjünk a szituációval.
Hogyha a fentiek alapján kiválasztottunk egy számunkra szimpatikus munkahelyet, ahová az előzetes jelentkezést követően behívtak minket egy beszélgetésre, mindenképpen ajánlatos utánanéznünk az adott cégnek. Érdemes megvizsgálnunk, hogy hol helyezkedik el a munkaerőpiacon, milyen osztályokkal rendelkezik, milyen feladatkörökben foglalkoztatja az alkalmazottait, illetve hogy milyen partnerkapcsolatai és érdekképviseletei vannak. Ezenfelül természetesen a cég történetét sem árt áttanulmányoznunk, mivel igen pozitívan hathat, ha az ezzel kapcsolatos kérdésekben is járatosnak bizonyulunk.
A felvételi beszélgetés előtti utolsó lépésként szánjunk időt annak az átgondolására is, hogy milyen kérdéseket tehet fel nekünk az interjúztató, illetve hogy ezekre milyen válaszokat adnánk. A leendő munkavállaló egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy „el tudja adni magát”, tehát tökéletesen tisztában kell lennünk azzal, hogy melyek azok a dolgok, amelyeket feltétlenül el szeretnénk mondani magunkról, és melyek azok, amelyekről jobb, ha nem esik szó.
Feltétlenül ügyelnünk kell a külső megjelenésünkre is, hiszen az első benyomás mindig vizuális, és csak ezt követően, a beszélgetés során terelődik a figyelem a belső értékekre. Jó előre járjunk utána, hogy milyen jellegű céghez készülünk, és ennek megfelelően válasszunk öltözetet. Amennyiben nem kapunk pontos képet az elvárásokról, úgy az általános üzleti öltözködés szabályait alkalmazzuk. Ez leginkább a visszafogott, mégis elegáns összeállítás viselését jelenti, hölgyek esetében szoknya- vagy nadrágkosztümöt, míg férfiaknál elsősorban öltönyt és inget. Természetesen nem elegendő csupán a ruházatra hangsúlyt fektetnünk, a testtartásunkat, a beszédstílusunkat és az egyes helyzetekben való viselkedésünket (például bemutatkozás, helyfoglalás) is szabályoznunk kell.
A külsőségeken túl a protokoll szabályainak megfelelően oda kell figyelnünk a pontosságra is. Mindenképpen érdemes hamarabb elindulnunk az interjú helyszínére, hiszen a tömegközlekedés sokszor kiszámíthatatlan, valamint az ismeretlen úti cél is okozhat számunkra időbeni csúszást. Alapszabály, hogy inkább néhány perccel hamarabb érkezzünk a helyszínre! Ha azonban előreláthatólag öt percnél többet fogunk késni, feltétlenül értesítsük az interjúztatót, egyes helyzetekben pedig akár új időpontot is kérhetünk (melyet ebben az esetben természetesen nem mi határozunk meg).
Ezenfelül néhány fontos holmit is magunkkal kell vinnünk: a fényképes önéletrajzunkat kinyomtatva (nem elegendő, ha csak e-mailben küldjük el), a névjegykártyánkat (ne a munkahelyi, hanem a saját, szakmai kártyánkat), illetve a határidőnaplónkat időpont-egyeztetés céljából.
Ha sikerült pontosan megérkeznünk az állásinterjú helyszínére, keressük fel a titkárságot vagy a recepciót. Itt kérjünk útbaigazítást, illetve amennyiben a bejelentésünkhöz szükséges, nyújtsuk át a névjegykártyánkat is.
A már korábban leírtak szerint ügyeljünk a viselkedésünkre a beszélgetés során is. Az interjúszobába való érkezést követően várjuk meg, míg az interjúztató kezet nyújt nekünk, a bemutatkozást azonban mi ejtsük meg először. Arra is figyeljünk, hogy a kézfogás zárt ujjakkal, függőleges tenyérrel, kényelmes távolságból és ne az asztal fölött történjen. Helyet foglalnunk is csak akkor illendő, ha erre engedélyt kaptunk – azonban ekkor sem érdemes „belesüppednünk” a székbe, helyette üljünk inkább kissé előredőlve, ezzel is érdeklődésünket kifejezve a beszélgetőpartner iránt.
Az interjú során számtalan kérdés merülhet fel, a leggyakoribbakra azonban mindenképpen előre fel kell készülnünk. Az egyik legkedveltebb kérdés, melyet az interjúztató az álláskeresőhöz intézhet, hogy mennyit szeretne keresni az adott beosztásban. A kellemetlen szituáció elkerülése érdekében előzetesen nézzünk utána az interneten, hogy egy ilyen kaliberű pozícióban körülbelül mennyi az átlagos fizetés, és milyen egyéb juttatások járnak még az összeg mellé. Mindenképpen törekedjünk a reális megközelítésre, ne mondjunk se túl nagy, se túl kis pénzösszeget, mivel előbbi túl nagy elvárásokra, utóbbi pedig kevés önbizalomra enged következtetni.
Nagy valószínűséggel nem a fizetés kérdésköre lesz az első, amely felvetődik a beszélgetés során. Az interjúztatók sokkal inkább preferálják az általános, a munkavállaló személyiségére, felkészültségére, tapasztalatára vonatkozó kérdéseket. Ebben az esetben célszerű az iskolai végzettségről, a korábbi munkahelyekről, illetve a jövőbeli tervekről említést tennünk. Hivatalosan ugyan nem tehetnek fel a családi állapotunkra, illetve az esetleges későbbi gyermekvállalási szándékunkra vonatkozó kérdéseket, ennek ellenére a legtöbb helyen nekünk szegezik a kérdést, tanácsos tehát erre is felkészülnünk. Az ilyen jellegű kérdésekre adjunk kitérő választ, például, hogy „nem a közeljövőben”, és egyúttal hangsúlyozzuk ki a karrierünk fontosságát.
Pályakezdőként nem, minden más esetben azonban előszeretettel érdeklődhetnek a korábbi munkahelyeinkről, valamint afelől, hogy miért hagytuk ott, esetleg hogy miért szeretnénk kilépni a jelenlegi állásunkból. Ebben a szituációban is igyekezzünk terelni a témát, helyezzük magunkon kívül a problémát, és úgy tárgyaljuk. Hivatkozhatunk például a munkahelyen belüli leépítésekre és elbocsátásokra ahelyett, hogy az esetleges rossz szakmai teljesítményünket említjük. Kielégítő válasz lehet még az is, ha azt mondjuk, hogy a cég struktúrája és gazdasági érdeke nem egyezett a képesítésünkkel, ezért keresünk új állást. Hogyha jelenlegi cégünket szeretnénk otthagyni, felelhetjük azt is, hogy új kihívásokra vagy a szakmánkon belüli továbblépésre vágyunk.
A bemutatkozáson és a korábbi munkahelyeken túlmenően a harmadik legtöbbször firtatott kérdés, hogy a pályázó miért érzi úgy, hogy ő a legalkalmasabb az állás betöltésére. Itt lép életbe a már korábban említett tanács a gyakorlatban: el kell tudni adni magunkat a válaszunkkal. Ebben az esetben is nagy hangsúlyt kap az előzetes felkészültségünk, vagyis hogy mennyire néztük át a cég struktúráját, előéletét. Ismernünk kell a pozíciót, amelyre pályázunk, azt az érzetet kell keltenünk a munkáltatóban, hogy máris a cég részesei vagyunk.
Előfordulhat még a fentiekben felsorolt személyes kérdéseken kívül az is, hogy az interjúztató az álláskereső jó és rossz tulajdonságaira kíváncsi. Az eddigiekhez hasonlóan itt sem szabad túlzásokba esnünk, kerüljük az álszerénységet és a nagyzolást, igyekezzünk egyensúlyba hozni egymással a pozitívumokat és a negatívumokat. A jó oldalon az egyéniségünkre vonatkozó és a szakmából adódó jellemzőinket kell felsorakoztatnunk, míg a rossz tulajdonságok számbavételénél törekedjünk olyat mondani, amely végső soron akár még előnyös is lehet a munkáltató szemszögéből (például „hajlamos vagyok túlhajszolni magamat”). Értelemszerűen egyaránt tisztában kell lennünk az erősségeinkkel és a gyengeségeinkkel, egyikről sem szabad megfeledkeznünk, hiszen ez újabb kérdést vethet fel az interjúztatóban. A hiányosságainkról is bátran említést tehetünk, azonban feltétlenül tegyük hozzá, hogy igyekszünk pótolni azokat.
Fontos leszögezni, hogy semmiképpen se írjunk fiktív információkat az önéletrajzunkba, az állásinterjú során ugyanis előbb-utóbb fény derül a valótlan állításokra. Ha például a CV-nkben az szerepel, hogy folyékonyan beszélünk angolul, amikor azonban az interjúztató váratlanul angol nyelven folytatná a beszélgetést, meg sem tudunk szólalni, az igencsak ront az esélyeinken. Ugyanez vonatkozik az előző munkahelyekre és a korábbi tapasztalatokra is – ezekkel kapcsolatban sem érdemes „blöffölni”, mivel a munkáltató néhány keresztkérdéssel könnyedén kiderítheti, mi az igazság.
Az interjú során – amennyire lehetséges – kézben kell tartanunk az irányítást, a beszélgetés végéhez közeledve pedig el kell érnünk, hogy az interjúztató személy megmondja, mikor értesít bennünket a továbbiakról. Amennyiben ez nem sikerül, úgy határozottan kérdezzünk rá a határidőre – ezzel is az öntudatos munkavállaló látszatát keltve.