A karrier gyors, sikeres előmenetelt, érvényesülést jelent, amelyet számos tényező meghatároz. Ide tartoznak a személyes tulajdonságok, a társadalmi és gazdasági környezet, valamint a szándékok és törekvések. Többféle fajtája létezik, de a nőkre az úgynevezett Mommy-track elnevezésű a jellemző. A családos, de karrierre vágyó anyákra gondolnak azok a cégek, amelyek ezt a módszert alkalmazzák. Ezzel nem veszítik el a jó felkészültségű és szakmai tudású női munkavállalót, mert biztosítják nekik a gyermek születése után a megfelelő szabadságot és időt a gyermekekre. Ez a nőknek rendkívül kedvező, ugyanis nem kényszerülnek otthagyni állásukat a családjuk miatt.
Tény, hogy karriert csinálni egy nőnek mindig is nehezebb volt, mint egy férfinak. Természetesen itt is vannak ellenpéldák: sikeres nők a 20. században (Margaret Thatcher, II. Erzsébet). Nekik annak ellenére, hogy a nőknek sokkal nehezebb a ranglétrán előrejutniuk és karriert építeniük sikerült ezek megvalósítása.
Ahhoz, hogy a nők karrierlehetőségeiről reális képet kapjunk, fel kell térképeznünk a képzettségi szinteket, a munkaerő piaci részvételt, a férfiakhoz mért bánásmódot, a fizetést, valamint azt, hogy a nők érvényesülési szándékait mennyire érti meg, illetve viseli el a társadalom.
Az Európai Unióban kezdeti szinten sikerült néhány országban elérni az esélyegyenlőséget, például politikai téren, ami az érdekérvényesítés szempontjából nagyon fontos terület, hiszen csak a nők tudják saját érdekeiket képviselni. Hazánkban sajnálatos módon ezt még elméleti szinten sem sikerült elérni. Sok női szervezet van, amelyet célja az esélyegyenlőség elérése és a hátrányos helyzetűek segítése, de gyakorlati, valamint a mindennapi életre vonatkozó intézkedéseket nem tesznek. A fő probléma, hogy jogi szinten nincs áttörés, a bérkülönbségek nincsenek megszüntetve, és a nőkkel szembeni előítéletek terén sem vehető észre jelentős változás. Fontos lenne a szülői szerep és a munkahely összehangolása is. Ezek alapján sok probléma van, amit meg kell oldani, de elsősorban az emberekben kell, hogy megjelenjen az esélyegyenlőség tudata.
A nők és férfiak közötti különbség a munkaerő-piaci szegregációban is nyomon követhető. Teljesen elkülönülnek azon állások, amelyekben női és azok, amelyekben férfi munkaerőt részesítenek előnyben. A nők nagyobb hányada a nőies szakmákban dolgozik, míg az ipar és a mezőgazdaság területén a női munkavállalók – a munka jellegéből fakadóan – alulprezentáltak. A szolgáltatások ágazatban a nők túlsúlyáról beszélhetünk. Azonban egy mérnökként vagy informatikusként elhelyezkedő nőnek többet kell bizonyítania, mint férfi kollégáinak. Cserébe azonban gyors karrierre és magasabb fizetésre számíthat.
A munkaerőpiacon gyakori jelenség az úgynevezett üvegplafon jelenség. Ez a karrier megtorpanását jelenti és annak ellenére, hogy tényszerűen nem ismert az előre haladás akadálya, érezhetően gátló tényezők jelennek meg. Kimutatható, hogy a jelenség bekövetkezése a nők körében nagymértékben jellemző. Egy tanulmány szerint ezek az alábbi okokra vezethetőek vissza:
1. Nemre visszavezethető tényezők Eszerint a nők személyes jellemzőire vezethető vissza, hogy soraikból kisebb arányban jutnak vezető, nagy felelősséggel járó állásokhoz.
2. A szervezet működésének tulajdonítható tényezők Ide tartoznak a jól strukturált szervezetek, amelyek már a bejutás pillanatában meghatározzák az előrejutási lehetőséget.
3. A nemet, a szervezetet és a társadalmi környezetet egyaránt számba vevő szempontok Számos tényező kölcsönös viszonyban áll egymással és ezek együttesen hatnak az egyén és a társadalom alakulására.
A diplomás nőkről és férfiakról megállapítható, hogy annak ellenére, hogy a nők a férfiakat is túlszárnyaló mértékben vesznek részt a felsőfokú oktatásban, mégsem nő látványosan számuk a felső vezetők körében. A karrierépítés útja a nők számára komoly döntésekkel és ezek következményeként lemondásokkal van kikövezve. A nők esetében sokkal erősebben érvényesül a különböző társadalmi szerepek konfliktusa. Ez a nemi szerepek eltérő társadalmi megítéléséből fakad. Míg egy férfitól a munkahelyi helytállást várják el, addig a nő családi élet fenntartójaként jelenik meg az elvárásokban. Ha a nő meg akar felelni a társadalmi elvárásoknak, és ezek mellett a munkájában is sikeressé szeretne válni, több feladattal kell megbirkóznia, mint hasonló célokkal rendelkező férfi társának.
Az elmúlt években egyre inkább kitolódott az első gyermek vállalásának kora. Ez azzal magyarázható, hogy sok nő tanul tovább felsőoktatási intézményben, valamint 30-35 éves korukra karrierre és megbecsülésre vágynak. 22-23 éves korig, míg a hallgatói jogviszony fenn áll, nem vállalnak gyereket a párok, a diploma kézhezvétele után pedig a presztízs kiépítése következik, ami hosszú évek kemény munkájának eredménye. A nők ma már úgy szeretnének élni, mint a férfiak: siker a munkában, teljes értékű önmegvalósítás. Statisztikák alapján soha nem volt még ilyen magas a gyermektelen 30-35 év közötti nők száma, mint napjainkban. A problémára az is magyarázat lehet, hogy sok nő harminc éves kora előtt „ki akarja próbálni” az életet, nehogy később hiányérzete legyen. Az a tény is jelentősen hozzájárul a születésszám csökkenéséhez, hogy az állam főként a nagycsaládosokat támogatja, így az a szülő, aki csak 1, illetve 2 gyereket vállal, nehezen boldogul, ha nincsenek megfelelő anyagi körülményei.
A gyermekvállalás nem pusztán a karrierépítés kapcsán fejti ki negatív hatását, hiszen már ezt megelőzően, a munkavállalásnál szelektáló szempontként tűnik fel. Gyakran előfordul, hogy a meghirdetett állásra jelentkezők közül a férfiak már eleve nagyobb eséllyel indulnak, mint a nők, annak ellenére, hogy ugyanolyan képesítéssel rendelkeznek. A nők többségének még mindig felteszik az állásinterjún a gyermekei számát és családalapítási terveit firtató kérdéseket, és ha egy nő gyermekvállalást tervez, eleve nagy hátránnyal indul. Azok a nők, akik már hozzászoktak a magyar viszonyokhoz, egy ilyen helyzetben gyakran füllenteni kényszerülnek, és azt mondják, hogy nem terveznek gyereket. Ha pedig már bekerültek egy munkahelyre, kockázat nélkül bejelenthetik, hogy mégis teherbe estek. Ez a helyzet gyakran arra készteti a nőket, hogy életük különböző szakaszaiban választásra kényszerüljenek. Minden nőnek el kell döntenie, hogy mit akar az élettől, mennyire fontos számára a család, valamint a karrier. Európai viszonylatban a magyar nők családközpontúsága messze felülmúlja a többi nemzetét. Ez az eredmény természetesen nem azt jelenti, hogy a nők egyáltalában nem tartják fontosnak a hivatásukat. Minél képzettebbek, annál nagyobb arányban kívánják tudásukat a munkaerő-piacon kamatoztatni, ugyanakkor minél lejjebb haladunk a társadalmi ranglétrán, annál elfogadottabb a nők otthon maradása.
Összefoglalva megállapítható, hogy napjainkban egyre fontosabbá válik a nők számára a karrier, de sok munkahelyen ez még nem elfogadott annak ellenére, hogy több nő rendelkezik diplomával, mint férfi. Léteznek bizonyos szakmák, amelyekben a nők nehezebben érvényesülnek, mint a férfi társaik. A nőknek a család és a karrier közötti választás problematikájával is szembe kell nézniük. Előfordulhat, hogy amire sikerül karriert kiépíteniük, késő lesz a gyermekvállalás. Minden nőnek egyénileg kell eldöntenie, hogy mi a fontos számára és a családot vagy a munkahelyi előbbre jutást részesíti előnyben. A legkedvezőbb helyzet természetesen az, ha a két dolgot sikerül összhangba hozni.
Hufnágel Martina