A következő dolgozatban az oktatási módszereket, valamint a frontális oktatás problémáit fogom bemutatni. Az oktatási módszerek az oktatási folyamat összetevői, a tanár és tanuló tevékenységének részei. Különböző célok érdekében, eltérő stratégiával alkalmazzuk őket. A stratégia alatt a módszereket, eszközöket, valamint az oktatás szervezésének módját(frontális-, egyéni-, páros-, csoportmunka) értjük.
Oktatási módszerek:
Előadás:
Magyarázat: Szabályok, fogalmak megértésének elősegítésére alkalmazott módszer. Hossza, életkortól függően akár 5 perctől 25 percig is terjedhet. Alkalmazására 6 éves kortól van mód. Három fajtája a következő: Értelmező , mely fogalmak értelmét teszi világossá, példákat nyújt erre. Tipikus kérdőszava a „Mi?”, „Mit?”. Leíró , mely egy folyamat világossá tételére szolgál. Tipikus kérdőszava a „Hogyan?”. Okfeltáró, mely a jelenségek okainak feltárására szolgál. Tipikus kérdőszava a „Miért?”. A magyarázat eredményes, ha logikus, világos, érdekes, tömör, egyszerű és érzelmekkel kísért.
Elbeszélés: Jelenség, folyamat, személy, tárgy bemutatására szolgál. Szóbeli közlési módszer, terjedelme az előadásnál rövidebb, fontos, hogy szemléletes legyen (szemléltető eszközök → kép, filmrészlet, tárgy stb.), hasson a tanulók érzékeire. Minden korosztályban alkalmazható.
Kiselőadás: Olyan speciális elbeszélés, melyet a tanulók adnak elő. Általában felsőbb osztályokban alkalmazandó, terjedelme körülbelül 10-20 perc.
Megbeszélés: A tanulók a pedagógus folyamatos kérdéseire válaszolva dolgozzák fel az anyagot. Minden korosztályban alkalmazható, pozitívuma, hogy a tanár folyamatos visszajelzést kap a tanulóktól. E módszernél a pedagógus a háttérből irányít, válaszol az esetleges kérdésekre a feldolgozás közben. Fontosak a tanulók részéről az előzetes ismeretek. Három alkotóeleme van: Strukturálás, mely során a célok kitűzése, a gondolatok összegzése történik. Kérdezés, mely során a később feldolgozott kérdéseket teszi fel a tanár, több tanulót felszólítva. Visszacsatolás, mely a válasz minőségétől függően lehet dicséret, pozitívumok mellett a hiányra való felhívás, ill. bátorítás.
Vita: Szóbeli közlési módszer, az ismeretátadáson túl alkalmas a kommunikációs készségek, gondolkodás fejlesztésére is. A pedagógus a háttérből irányít, a tanulók önállóságot élveznek. Fontos, hogy a résztvevők egyenrangúak. Vélemények, állítások állnak egymással szemben, ezek nem helyesek, vagy helytelenek, a tanulók vagy egyetértenek velük, vagy nem. A tanár és a diákok egyaránt értékelik egymás válaszait.
Szemléltetés: A tanult tárgyak, jelenségek, folyamatok észlelésére, érzékelésére használt módszer. Fenntartja a figyelmet, fejleszti a képszerű gondolkodást, bázis lehet az anyag elsajátításához („Ha megmutatod, talán megértem...”). Történhet közvetlenül, a tárgyak, jelenségek, folyamatok élő bemutatásával, ill. közvetetten, az előbbiek oktatási eszközökkel való prezentálásával (írásvetítő, számítógép stb.)
Projektmódszer: Olyan módszer, mely során a diákok egy projekt keretén belül együtt dolgoznak. Mivel ez nem egyéni munka, szükséges a kooperáció. A tanár segítségét természetesen igénybe lehet venni. A munka lehet gyakorlati feladat, pl. egy tárgy elkészítése, esztétikai élmény átélése, pl. egy színi előadás véghezvitele, egy probléma megoldása, pl. a Föld kialakulása, vagy valamilyen tudás, tevékenység elsajátítása. Lépései: téma kiválasztása, célok megfogalmazása feladatok, felelősök, helyszínek, munkaformák megbeszélése (tervezés) kivitelezés (a diákok kutatómunkája alapján) a projekt bemutatása, valamint értékelése
Kooperatív módszer: Olyan módszer, mely alkalmazásakor a tanulók 3-6 fős csoportokban dolgoznak. Fejleszti a szociális, valamint az együttműködési készségeket, képességeket is. Fontos, hogy a csoporttársak mind felelősek a munka minőségéért, ez motiválja őket az együttműködésre.
Szimuláció, szerepjáték és játék:
Oktatási módszerek, mely során a tanulók tapasztalati tanulás útján sajátítják el az ismereteket. „Ha hagyod, hogy csináljam, megjegyzem”.
Szimuláció: a valóság absztrakciói, leegyszerűsítései. A gép-ember szimuláció esetén egy gép mutatja be a valóságot leegyszerűsítve, az ember-ember szimuláció esetén pedig egy tanuló mutat be valamilyen szerepet pl.
Szerepjáték: ez a szimulációnál egy kisebb halmaz, a tanuló kizárólag szerepeket vehet fel, mutathat be. E módszer élmény közelbe hozza az időben, térben távoli jelenségeket.
Játék: olyan módszer, mely során előre meghatározott szabályok alapján a tanulók játékosan sajátítanak el ismeretet, kikapcsolódnak, vetélkednek egymással. Motiválja a tanulókat.
Házi feladat: A tanulók által, a tanítási órákon kívül végzett tevékenység. A pedagógus feladata a házi feladat kijelölése, valamint későbbi értékelése. Kapcsolódnia kell az órai munkához, sikeresen megoldhatónak kell lennie. Fontos a rendszeresség, nem megfelelő, ha ritkán adunk sok házi feladatot pl.
A frontális oktatásszervezés (problémái): E munkaforma mellett az egyéni, valamint a csoportos oktatásszervezés is az oktatási formák közé tartozik. A frontális munka lényege, hogy nagy létszám esetén, a hallgatók passzivitásával hatékonyan alkalmazható. A terem elrendezése (a tanulók a tanár felé néznek), valamint a megfelelő oktatási eszközök segítik ennek a formának a kivitelezését. Kizárólag a tanár irányít, a tanulók vele együtt dolgoznak, jegyzetelnek, figyelik a magyarázatokat. A frontális munka akkor jöhet létre, ha a tanulók képességei hasonlóak, a munkatempójuk nagyjából megegyezik, valamint életkoruk kevéssel tér el egymásétól. Mivel az egyéni képességekre figyelni szinte lehetetlen, ezért az átlagos képességű tanulókhoz kell igazítani a tempót. A jobb képességűek sokszor unhatják, míg a rosszabb képességűek nem érhetik a leadott anyagot. Mivel a tanuló csak akkor csatlakozik be a munkába, mikor érdekli a tananyag, ezért a pedagógusnak gyakran kell fegyelmeznie (főleg általános iskolában), amely lassítja a munkát. Magyarországon a frontális oktatásszervezési forma a legelterjedtebb. A tanárnak ennél a formánál kell a legkevesebb erőfeszítést kifejtenie (természetesen ez se kevés), ez az egyik oka, hogy előszeretettel alkalmazzák ezt. Mivel a gyerekek általános iskolában szinte csak így dolgoznak, érthető, hogy később miért olyan passzívak a közép-, valamint a felsőoktatásban. A frontális oktatásszervezés keretein belül a pedagógusok jellemzően az előadást, a magyarázatot, valamint a szemléltetést alkalmazzák. Természetesen beépíthető a többi módszer is, de a teremberendezésen túl, a hiányzó eszközök miatt ezen módszerek nem elég hatékonyak. Meggyőződésem, hogy több csoportos munkával a közoktatás színvonala javítható lenne. Ha a tanárok vitákat, kooperatív munkákat kezdeményeznének, a tanulók később nem lennének olyan passzívak, mint manapság. Sokan, mikor egy kérdés elhangzik a tanártól, nem is az anyag érdektelensége miatt nem hajlandók felelni, hanem egyszerűen azért, mert nem mernek megszólalni. Pontosan a viták beiktatásával lehetne orvosolni ezt, mivel ezek keretein belül megtanulják a gyerekek, hogy nem feltétlenül van rossz válasz, lehet különböző dolgokat más- más szemszögből is nézni. A rövidebb játékok alkalmazása is fontos lenne a figyelem fenntartása szempontjából. Noha ebből a módszerből több van, mint a vitából, idő hiányában, ill. a kényelem miatt ezt sem igen alkalmazzák. Szemléltető eszközökből sem használnak eleget, pedig köztudott, hogy az ember jóval könnyebben megjegyez valamit, ha tudja azt kapcsolni valamilyen vizuális, audiális stb. jelenséghez. Láthatjuk, hogy amíg a pedagógusok szinte kizárólag a frontális oktatásszervezést alkalmazzák, valamint továbbra is a több mint 10 oktatási módszerből maximum ennek a felét használják, addig a magyar közoktatás és felsőoktatás eredménytelenebb, elmaradottabb lesz.
Irodalomjegyzék: