Ebben a cikkben szeretném bemutatni, hogy milyen fontos a megfelelő minőségbiztosítás egy olyan országban, amely megkezdte útját a fejlődés irányába a maga viszontagságaival együtt. Cikkem ki fog térni a különböző fogalmi rendszerekre és a minőségirányítás jelentőségére.
A minőségbiztosítás jelentőségéhez fontos, hogy megmagyarázzuk a minőség fogalmát. Ez nem egyszerű, hiszen relatív kifejezésről van szó. A minőség – az ISO 9000 alapján – annak mértéke, hogy mennyire teljesíti a saját jellemzők egy csoportja a követelményeket, azaz kinyilvánított igényeket és elvárásokat. A minőség fogalmának meghatározásából már világosan látszik, hogy a minőséget befolyásoló tényezők egyikét a vevői igények, illetve elvárások alkotják. Egy adott minőségbiztosítási rendszerben fontos az erőforrások hatása is. A terméket előállító vagy a szolgáltatást nyújtó személy tulajdonságai, a tárgyi és pénzügyi feltételek szintén befolyásolják a termék minőségét. A minőséget továbbá befolyásolhatja a szervezet makro és mikrokörnyezete is, hiszen a környezeti tényezők folyamatosan hatással vannak a szervezet működésére. Egy erős versenykörnyezetben a vállalatok gyakran piaci pozíciójuk megőrzése érdekében állandó termékfejlesztésre és termékeik minőségi megújítására kényszerülnek. A felnőttoktatás területén is hasonló rendszerben történik ez a megújulás, csak itt a képzési programok keretén belül. Az intézmények a felnőttképzési törvény szerint kizárólag akkor jogosultak felnőttképzési tevékenység és az ehhez kapcsolódó szolgáltatások megkezdésére, ha a felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásba kerülnek. Az akkreditáció önértékelésen alapuló minőségbiztosítási rendszert jelent, amely magába foglalja a kívánt minőséghez kapcsolódó követelmények meghatározását, majd az értékelési rendszer leírását és működését, amelynek központi eleme az intézmények önértékelése. A felnőttképzésről szóló törvény az akkreditáció céljaként a képzésben résztvevők fogyasztóvédelmét, a felnőttképzés rendszerének átláthatóságát, ellenőrizhetőségét fogalmazza meg, mely garanciát ad a felnőttképzésben résztvevők számára a magasabb színvonalú oktatást biztosító képzőhelyekről és programokról. Így a felnőttképzési intézmények egymással szemben összehasonlíthatóvá válnak működésük tekintetében. Ma már az oktatás területére is a piaci szemlélet a jellemző. Egyre többet vár el a társadalom a felnőttképzést lebonyolító intézményektől. A minőség stratégiai kérdéssé vált, amely ma már döntően befolyásolja a szolgáltató piaci jelenlétén túl annak árszínvonalát. Hazánkban a minőségirányítás iránti érdeklődés a nyolcvanas évek második felében vált intenzívebbé. A magyar minőségszemlélet nem másolta le a már meglévő rendszerek minőségfilozófiáját, mivel azok egy másfajta gazdasági rendszerre épültek. Átvette és adoptálta a helyi sajátosságok figyelembevételével a már meglévő modulokat. Ma már inkább minőségirányításról beszélünk, amely összehangolt tevékenység egy szervezet vezetésére és szabályozására, mégpedig a minőség szempontjából. Tartalmazza a stratégiai tervezést, a rendelkezésre álló eszközök eloszlását, a minőség értékelését.
A minőségbiztosítás a gazdasági gyakorlatból átvett megközelítés, amely alapvetően a hatékony profittermelés célkitűzéseit szolgálja, így egy olyan szolgáltatási folyamat, amelynek egyik fő motiváló tényezője a tanulók mennyiségi jelenléte. Egy felnőttképzési intézményben az egész szervezet minden tagja folyamatosan tanul saját munkája szervezése közben. Feldolgozza a szerzett információkat, összeveti azokat a minőségi elvárásokkal, javításokat, módosításokat eszközöl a folyamatokban, így a szervezet egészének munkája sokkal jobban megfelel a minőségi elvárásoknak. A minőségirányítási rendszer kiépítésével nem csak az adott intézmény munkája lesz átláthatóbb, de segítségével annak piaci pozíciója is megerősödik. Ez azzal magyarázható, hogy a képzés minősége előtérbe kerül.
Napjainkban egyre nagyobb számban jelennek meg az oktatás minőségével foglalkozó elemzések. Ez rendkívül hasznos, mivel így a minőségfejlesztés technikái támaszkodhatnak az oktatás területén végzett kutató munkák eredményeire. A minőségre való odafigyelés középpontjában nem pusztán a szabályok betartása, hanem főként mentalitásbeli változások előidézése áll. A minőség a célok elérését jelenti, azonban a minőség csak akkor érhető el, ha a tevékenységek betöltik céljukat. Ebből következően a minőség egyenlő az elvárásokkal. (CQAF, 2003) Az integrált minőségbiztosítás nem valósítható meg néhány év alatt. Ki kell dolgozni a szisztematikus minőségirányítás kifejlesztésének, megvalósításának és rögzülésének ütemtervét. Reális és nem túl szigorú, az előre nem látott momentumokhoz való igazodást megengedő tervezésre van szükség. Természetesen a fejlesztés és megvalósítás üteme az emberektől és a rendelkezésünkre álló erőforrásoktól is függ. A minőségbiztosítás alapja az intézmény aktuális működése. A minőségügyre fordított fokozatos figyelem azt jelenti, hogy az amúgy is folytatott tevékenységeket jobban meg lehet szervezni, azokat átláthatóbbá lehet tenni. A minőségbiztosítás valójában a gyakran végzett tevékenységek újfajta és tudatosabb megszervezését teszi lehetővé. A célkitűzés annak biztosítása, hogy amit teszünk, azt megfelelő módon tesszük. Az intézményi gyakorlatot és módszereket értékeljük és optimalizáljuk. Maguk a tevékenységek nem újak.
A modern felnőttképzés minőségéről Magyarországon megoszlanak a vélemények. Amennyiben a felnőttképzési szektor belső differenciálódása és a vele párhuzamosan zajló szakmai integráció a Felnőttképzési törvény alkalmazásának időszakában is folytatódik, akkor megteremtődik annak a lehetősége, hogy fejlesztési politikák is kibontakozhassanak. Vannak azonban ma még nem lefedett területek is. Az egyik ilyen fejlesztési politika a felnőttképzési programok minőségét érintheti a jövőben. Olyan garanciális jellegű szakmai és tanulásszervezési megoldások intézményesített terjesztésére van szükség, amelyek növelhetik a képzések tanulóközpontúságát. A minőségbiztosítás feltételezi a tudományos autonómiát, és szükségszerűen függ a hatékonyság, a tudományos teljesítmények és a versenyképesség elvein alapuló menedzsmenttől. A minőségbiztosítás csak akkor lehet sikeres, ha az intézményi kultúra részévé válik. Ez a kultúra hozza létre a szükséges motivációt, és biztosítja a hozzáértést a minőségbiztosítási mechanizmusok bevezetésekor. Magyarországon azonban van egyfajta minimális ellenállás a minőségügyi rendszer kiépítésével szemben. Ez az ellenállás általában abból fakad, hogy a felsőoktatásban az évtizedek alatt kialakult és berögződött hagyományok és szokások miatt az ISO szabvány alkalmazása a szemlélet igen erőteljes átalakítását kívánja meg. Az ISO szabványban megtestesülő nyolc alapelv tudatos betartása sok esetben idegen az oktatók és a vezetőik gondolkodásmódjától, sőt esetenként az oktatói szabadság korlátjának tekintik azokat. Mindehhez párosul még a felsőoktatásban az erőforráshiány, ami egyrészt gátja a hatékony fejlesztésnek, másrészt csökkenti a rendszerépítésben használható motivációs eszközök számát. Ezzel szemben viszont tudjuk, hogy az intézményi méretek és a hallgatói létszám növekedése mellett a minőségi oktatáshoz olyan vezetői eszközök alkalmazására van szükség, amelyek mérhetővé, átláthatóvá teszik az oktatás és a kutatás folyamatát.
A minőségbiztosítás a felsőoktatásban évtizedek óta jelen van, bár nem a mai formájában, hiszen évekkel korábban is készültek értékelések az egyes kutatók, oktatók tudományos munkáira való tekintettel. Mára azonban a törvényi előírások következtében az intézmények humánpolitikai szabályzatai olyan előírásokat fogalmaznak meg, amelyek igénylik, hogy rendszeres időközönként, meghatározott szempontok figyelembevételével értékeljék az oktatóik előmenetelét, valamint a képzéseik folyamatát, szolgáltatásaik minőségét. A magyar felsőoktatási intézményeknek nyolcévente szükséges azt a teljes körű akkreditációs folyamatot lebonyolítani, amely egy adott intézménnyel összefüggésben magában foglalja a képzési programok felülvizsgálatát, illetve újabban az intézményeknek kapacitás akkreditálására is szükségük van, amely meghatározza a maximális tanulói létszámot, az oktatói leterheltséget, teremkihasználtságot. Ezek a mutatószámok járulnak hozzá az oktatás gazdaságtani kérdéseinek feltérképezéséhez. Magyarországon a minőségirányítás a hivatalos állami oktatáspolitika sarkalatos része lett és az akkreditáción keresztül ma már központi szerepet tölt be a források elosztásában is. A képzés fokozatosan szabályozott keretek között folyik. A nagyobb szabályozottság nagyobb ellenőrizhetőséget is jelent, amely biztonságot nyújthat mind az oktató, mind a felnőtt tanuló számára.
Bibliográfia:
Dr. Takács-Miklósi Márta – Az Észak-Alföldi intézmények esete (minőségbiztosítás és akkreditáció a felnőttoktatásban – doktori értekezés, részlet)
Értünk az Ember – Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programrészlet (Pécs RKK – fejlesztési témákat mutat be a projekt, amelyek a humánerőforrás fontosságát és részleteit elemzik)
Zachár László: Foglalkoztatás és képzés, az élethosszig tartó tanulás. 1997, BME/MSzT/NSZI (a képzési rendszereket mutatja be a tanulmány az élethosszig tartó tanulás tükrében)
A Felnőttképzés című folyóirat 2010. évi 3. számában megjelent cikk részlete (Az oktatás gazdasága és minőségbiztosítása a felsőoktatásban folyó felnőttképzés szempontjából)
Setényi János – Tanulásközpontú felnőttképzés (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet) (bemutatja a felnőttképzés azon módszereit, amelyek segítenek a tanulási módszerek elsajátításának hatékonyságában.)
Dátum: 2012-05-11
Virág Dániel