Először is vegyüt át, hogy mit jelent maga a szó. A rítus (latinul ritus, "ceremónia, vallásos szertartás") egy bizonyos csoport által meghatározott, betanított, alkalomhoz kötött cselekvési forma. Lehet vallási, politikai vagy egyéb kulturális háttere. Kyriakidis (2007) meghatározásánál fontos szempontot ad meg: szerinte a rítus kivülálló szemszögéből nézve irracionálisnak, illogikusnak tűnő cselekvéssor, viszont ilyen megközelítésben számos nem rituális művészeti megnyilvánulás is (pl. modern tánc, pantomim stb.) tünhet rítusnak. A rítusnak azonban nem lehet célja a szórakoztatás. Ami persze nem jelenti azt, hogy a rituáléhoz nem kapcsolódhat zene, tánc, ének. Épp ellenkezőleg! Ezek a rítus fontos elemei lehetnek. Valószínű, hogy a művészetek kialakulásában a rítusoknak döntő szerepe volt. Például az első barlangrajzok feltehetően rituális célból készültek; az európai világi zene kialakulásában is fontos tényező volt az egyházi zene; az első fennmaradt irodalmi alkotások is vallásos szövegek. A rituálén való részvétel feltétele a komlyság, áhítatosság, nem illik nevetni, de azért létezik rituális nevetés is. Az antropológia ismer ezen túl még rituális sírást, rituális étkezést, -alkohol fogyasztást, -kábítószer fogyasztást, -vadászatot, -halászatot, -főzést, -szántást, -favágást, -faültetést, -harcot, -kivégzést, -szeretkezést, -fürdést stb.. A néprajzi irodalomba az "átmeneti rítus" szakkifejezést Arnold van Gennep vezette be. Amit főleg az emberélet nagy fordulópontjaira (születés, házasság, halál) szoktak alkalmazni. Ide tartoznak még a beavatási szertartások, melyeket minden kultúrában fellelhetünk. A rítusok népcsoportokként és vallásokként különbözhetnek viszont léteznek hatalmas területeket lefedő közös rítusok is. Ilyenek bizonyos áldozati rítusok (pl. számos népnél szokás, hogy az italból kicsit a földre öntenek mielőtt innának belőle). Alapvetően a rítust valláshoz, egyházhoz szokták kötni. Ezért megkülönböztetnek bizánci-, kopt-, örmény-, római- stb. rítusú egyházakat.
Ahoz, hogy a filmről beszélhessünk,tisztában kell lennünk az előzményekkel, vagyis a film alapjául szóló könyvvel.Sokan lehettünk, akiket a székbe szögezett Mikael Hafström nagyrészt Magyarországon forgatott ördögűzős filmjének, A rítusnak valamely jelenete. Valószínűleg jóval kevesebben vagyunk olyanok, akik megismerkedtek azzal a dokumentumkötettel is, amelyik a filmhez inspirációt nyújtott. Matt Baglio, a részben olasz származású, Rómában élő újságíró a valódi ördögűzőkről írt The Rite – The Making of a Modern Exorcist (A rítus – Így készül modern ördögűző) című, magyarul ki nem adott riportkönyvében. Megértem, hogy miért nem került a kötet a hazai piacra – nem filmregényről van szó, ráadásul a téma könyvkiadási szempontból rázós is lehet, hiszen mindvégig a Vatikánban járunk, szenteltvízről, démonokról, püspökökről és az ördögűzés elméleti hátteréről és gyakorlatáról van benne szó. Ugyanakkor épp ezek miatt sajnálom is, hogy magyarul nem olvashatjuk, mivel egészen egyedi világba nyerhet betekintést az olvasó Baglio szemüvegén keresztül. Egy, első ízben midössze néhány évvel ezelőtt Rómában meghirdetett ördögűző kurzusról a könyvben kiderül: nyitott volt civilek számára is, így került Baglio a történet közelébe. Az órákon ismerkedett meg Gary Thomas atyával, akinek sztoriját végül a könyvben olvashatjuk. A pap azért érkezett a Vatikánba, hogy tanulmányait ezzel a mindennapinak nem nevezhető kurzussal egészítse ki, mivel Amerikában nagyon kevés az ördögűző. Személyével pedig egy egészen különleges világ nyílik meg az olvasó előtt. Először is megtudhatjuk, hogy az ördögűzés igenis létezik mind a mai napig. Ha Róma ezernyi templomának némelyike előtt volt már alkalmunk elsétálni, könnyen lehet, hogy az évszázados falak mögött, egy kis szobában egy pap épp démonnal küzdött. Kiderül, hogy szigorú szabályok irányítják a folyamatot: csak püspöke kinevezte pap végezheti – különben a démon tudja, hogy nincs engedélye, így nem lehet ellene sikeres- , külön rituálé vonatkozik rá, és vannak bizony betartandó szabályai is, például a démontól kérdezni tilos és felesleges. Egyetlen kivétel a nevére vonatkozó kérdés – ebben az esetben azonban nagyon nehéz rábírni a válaszadásra. Megtudhatjuk azt is, hogy az ördögűzés egy, akár évekig tartó folyamat, melynek során az áldozat rendszeresen visszajár ördögűzőjéhez. Hatalmas harc ez, mely nem mindig látványos, bár komoly fizikai tünetekkel is járhat a megszállottság. Többféle stádiuma is van ráadásul a démonizált állapotnak, és sokféle oka is lehet annak, hogy valaki ebbe került. Baglio olyan szenvtelen részletességgel vesézi ki témáját, ami már-már egzakt tudományként mutatja be az ördögűzést, de újra és újra megbizonyosodhatunk arról is, hogy a kötet bizony mélyen a spiritualitás világába vezeti az olvasót. Az érdekességek sorában esettanulmányokról is olvashatunk, de megtudhatjuk azt is, hogy az ördögűző a legszkeptikusabb azzal kapcsolatosan, hogy vajon tényleg-megszállott-e az, akivel találkozik. Milliónyi érdekes részlet sorakozik fel az oldalakon, s bizony nehéz eldönteni, hogy Matt Baglio mindazt, amit részben Gary atyától hallott, részben saját szemével látott, saját maga készpénznek vette-e, vagy némileg szkeptikus maradt. Az utóbbi eshetőséget látszik erősíteni az a tény, hogy pszichiáterek, pszichológusok is megszólalnak a könyvben, az esetleges magyarázatok sorával – de alapvetően mégsem cáfoló, szkeptikus, hanem leíró, objektív riportkötet született. Érdemes elolvasni, nemcsak témája, de írójának elmélyült felkészültsége miatt is, amennyiben angoltudásunk mindezt megengedi. Érdekes utazás lesz. Ha elolvastuk a könyvet,akkor megnézhetjük a filmet is, ami remekül sikerült,többek között köszönhetően a remek szereplőknek is, mint például Sir Anthony Hopkins.
Végezetül felhvnám a figyelmet, hogy ezen szöveg tudományos jellegét az alul feltüntetett hivatkozásoknak köszönheti.A "pálgium" elkerülése végett. http://www.metropol.hu/cikk/721664 http://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%ADtus