A boldogsághoz semmi sem szükségesebb, minthogy életünk egy meghatározott

célja legyen.

(Eötvös József)

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.

A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.

Most eredj és élj, mert a világ a tiéd.

(Hamvas Béla)

A csókod festi kékre az eget,

szemed színétől zöldülnek a fák.

Nélküled üres minden képkeret

és világtalan az egész világ.

(Weöres Sándor)

A játszótársam, mondd akarsz-e lenni,

akarsz-e mindig, mindig játszani?

Akarsz-e élni, élni mindörökkön,

játékban élni, mely valóra vált.

(Kosztolányi Dezső)

A nap kihul, a föld kiszárad. az ég üres lesz nélküled,

és én senki vagyok, ha te nem vagy velem. Annyira szeretlek!

(Sütő András)

A semmi a minden, a minden az semmi,

ahogy az első percben, csak úgy szabad szeretni.

(Gyurkovics Tibor: Örök)

A szerelemben nincsenek évek, a szerelemben csak csókok vannak.

A szerelemben jaj a fösvénynek!

A szerelemben csak azok élnek, kik szerelemből mindent odaadnak.

(Gyóni Géza)

A szerelmes csillagot hordoz szemében:

annak nincs sötét s homály,

bár bolyongjon éj felében,

kedvesére rátalál.

(Vörösmarty Mihály)

A tengerpartot járó kisgyerek mindig talál a kavicsok közt egyre,

mely mindöröktől fogva az övé és soha, senki másé nem is lenne.

(Pilinszky János)

 

Akit párodul melléd rendelt az ég,

becsüld meg, szorítsd meg kezét,

és ha minden álmod valósággá válik,

akkor se feledd, légy hű mindhalálig!

(Madách Imre)

Alig győztelek várni.

(Ancsel Éva)

Ami fél, azt ne fogadd, egészet akarj és egészet adj!

(Ady Endre)

Amikor megszólal az orgona zenéje,

elhangzik mindkettőnk ajkán az igen,

sorsunk akkor eggyé forr össze,

szeretni akarlak és megtartani mindörökre,

kezem feléd nyújtom, szívem neked adom,

melyet soha vissza nem kérek,

szeress egy életen át úgy, mint ahogy én téged,

akkor is, ha megöregszünk és

akkor is, ha már nem élek.

(Ady Endre)

Arra születtem, hogy megszeressenek,

s megszeressem én is azt, akit lehet.

Arra születtem, hogy boldog is legyek,

s továbbadjam egyszer az életemet.

(Adamis Anna)

Az élet kanyargós útvesztőin a szülői kéz vezetett,

s mikor én ezt elengedtem, megfogtam a tiedet.

Mert úgy az élet mindig szomorú és hideg,

ha örömödet, bánatodat elmondani nincs kinek.

Ezért soha ne hagyj el, mindig a szíveddel vezess,

és ehhez a legfontosabb, hogy mindig nagyon szeress.

(Szalai Evelina)

Az ember olyan lény, aki csak a másik kezéből, szeméből, öléből kaphat,

kenyeret, poharat, tudást, örömöt - mindent.

(Ancsel Éva)

Az én szivem sokat csatangolt,

de most már okul és tanul.

Aki halandó, csak halandót

szerethet halhatatlanul.

(József Attila: Töredékek - Az én szivem sokat csatangolt)

Bármily csodálatos is az első szerelem, semmi nem olyan felkavaró, mintha

az ember kap egy második esélyt is a boldogságra.

Boldogságban veled élni, ezt sohasem felcserélni, így legyen.

(Berecky Dénes)

Belső zsebedbe bújva lehetne élni szépen

dobogós boldogságban halálig szívverésben.

(Szécsi Margit)

Bizony mondom, elmúlik e világ.

És bizony mondom, megmaradok én.

S bizony, ha két szív egy ütemre dobban,

az egy-ütemben ott dobbanok én.

(Reményik Sándor: Egy Hymen-hírre)

Bújtass el, ringass el az öledben,

érints meg engem, hogy érezzem, hogy létezel!

Őrizz meg engem, mindhalálig vigyázz rám,

hogy ne legyen több szerelmetlen éjszakám!

(Geszti Péter)

Csókot, csókra adjon aki hű nem álnok,

Aki büszke arra, hogy mellette állok,

Aki míg én alszom orködik könnyezve,

És ha ébren vagyok kacagó a kedve.

(József Attila)

De azt hiszem, most van itt a perc, hogy fogd a két kezem, ez kell nekem.

Mert, ha itt vagy velem, a szívem megpihen.

Most eloször mondom el, most hinned kell nekem,

legalább te maradj itt velem!

Annyi minden változik, s nem biztos semmi sem,

legalább te legyél az nekem!

(Demjén Ferenc: Szerelem első vérig filmzene)

De ha egymásra néznek megszépülnek,

ez az ő nagy titkuk és varázslatuk.

(Orbán Ottó)

Eddig csak álmodtunk, terveztünk még,

most valóra válhat minden ami szép.

Az élet, a munka tárt karokkal vár,

s hogy szép lesz-e, csak rajtunk áll.

(Széchenyi István)

Egy napvirág-szemű menyasszony s egy napsugár-lelkű legény.

A tubarózsa illatozzon s áldott legyen a mámoruk.

(Ady Endre: A mi gyermekünk)

Egyetlen szív kell csak nekem,

egy messziről dobbanó néma jel.

Egyetlen szó: egy halk igen,

amit egy magányos csillag üzen.

(S. Nagy István)

Egyszer már megmondtam, hogy szeretlek! - Majd szólok, ha változott a

helyzet.

(Fodor Ákos: Az érzelmi antitalentum dala)

Eljegyeztelek nehéz szerelemmel

téged, ki hű vagy és halk, mint az ég,

s felesküszöm szelíd, szép kezedre,

hogy el ne hagyjalak, amíg csak élsz.

(Garai Gábor)

Előre, föl, miénk az élet,

a széles földnek kerekén

szemünkben csillog az ígéret

és bennünk ring a jó remény!

(Tóth Árpád)

Én én vagyok magamnak

s néked én te vagyok,

a te én vagy magadnak,

két külön hatalom.

S ketten mi vagyunk.

De csak ha vállalod.

(Radnóti Miklós: Kis nyelvtan)

Épp olyan voltam én is, mint a többi lány,

mint a tarka réten egy aprócska virág.

Mint egy kicsiny madár a hatalmas égen,

mint egyetlen csepp az élet tengerében.

Most én vagyok a nap egyetlen sugara,

én vagyok az égbolt egyetlen madara.

Köszönöm Drágám, hogy egyetlenné tettél,

és hogy a mindenem, az életem lettél.

(Mátyás Krisztina: Más lettem)

És beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.

(József Attila)

 

És fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,

hogy veled végre magammá lehessek,

és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.

Csak szeretlek.

(Baranyi Ferenc: Fogadom - részlet)

És valaki megint csodát

tudott művelni bennem.

És van, újra van világ.

És van benne hová lennem.

(Vas István)

Fény vagy te is, lobogj hát, melegíts és égess,

hinned kell, hogy a világ teveled is ékes.

(Tóth Árpád)

Finom kis kezed az én kezemben,

többé soha el nem eresztem.

Így megyünk az oltár elé kettesben,

te vagy a fény az életemben.

Egymásra nézünk, csillog a szemünk,

e szemekben látszik szerelmi hevünk.

Nem árt nekünk semmi galádság,

nincs más hátra, mint az örök boldogság.

(Hajas Sándor)

Hazugság, mit tartanak közönségesen,

hogy házasságban megszűnik a szerelem!

(Petofi Sándor)

Hiszem, hogy egymást szeretve,

egymást megértve, könnyebb lesz élni,

s bármi sors állna is elénkbe,

a boldogságot el fogjuk érni.

(Ady Endre)

Ígérd meg azt, hogy kezed kezembol vissza nem veszed,

s akkor is szeretni fogsz, mikor már én is vén leszek.

Ígérd meg azt, hogy szemrehányást szíved magába nem fogad,

s nem kéri tolem soha vissza aranyos ifjúságomat.

(Heltai Jenő)

Így kéz a kézben mi eddig szerelem volt, törvény már.

(Zorán)

Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha,

remény, csalódás, küzdelem, bukás,

sírig tartó nagy versenyfutás.

Keresni mindig a jót, a szépet,

s meg nem találni, - ez az élet.

(Madách Imre)

Jó érezni, hogy szeretlek, nagyon és egyre jobban,

ott bujkálni a két szemedben, rejtozködni a mosolyodban

érezni, hogy szemeid már szemeimben élnek és néznek,

S érezni azt, ha szép, veled szép, és csak veled teljes az élet.

(Juhász Gyula)

Karod fonja nyakam köré a szél,

a napban csókod messzi tüze él,

közelebb vagy hozzám mindenkinél.

(Szabó Lorinc)

Készebb vagyok, szívem, koporsóba szállni,

hogysem nálad kívül ez világon lakni.

Nálad kívül nincsen semmi én örömem,

veled vagyok, szívem, én gyönyöruségem.

(Radvánszky János)

Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben

nem szállhatunk, csak mind a ketten

szívverésnyire pontos egy ütemben.

Szállj hát velem egy rezdülésu szárnycsapással.

Hullongó tollak voltunk egyedül - szárnyak lettünk egymással.

(Váci Mihály)

Kezemet nyújtom, kérlek ismerj fel!

Értsd meg, amit mondok, kérlek fogadj el!

Ha nálad lesz egy kérdés, nálam biztos lesz egy válasz,

ha választanod kell, kérlek engem válassz!

(Kovács Ákos)

Kicsim, ne haragudj, csak azért nem szeretlek most még jobban, mert nem

lehet már ennél jobban szeretni valakit.

(József Attila: Levél Vágó Mártához)

Kívánd, hogy mindig úgy szeressenek,

ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.

(Balázs Fecó)

Köszönöm neked azt, hogy létezel,

én is csak ezért létezem, ezért vagyok.

Köszönöm, ha újra enyém leszel,

és százszor, ezerszer megköszönöm,

ha örökkön-örökké megmaradsz nekem.

(János Árpád)

Köszönöm, hogy te vagy.

Az órát köszönöm, amelyben fényül nyert e világtalan világ,

köszönöm, hogy kezed kinyújtottad felém,

s árnyául elfogadtál sugárzó életednek.

(Móra Ferenc: Aranykoporsó)

Lásd meg kegyes atyánk mi házasságunkat,

lelki testi jókkal víg társaságunkat,

adj te kedved szerint nékünk magzatokat,

nagy szép engedelmes fiakat, leányokat.

(Sziráki Balázs)

Lehet, hogy gyenge még a hangunk

lehet, hogy léptünk még bizonytalan,

de indulunk a szépet, jót akarjuk,

érezzük, hogy hitünknek szárnya van.

(Juhász Gyula)

Lelkünk tiszta szerelmével oltár elé megyünk,

hogy egymásnak huségesküt tegyünk,

s ha szerelmünk lángja parázzsá csitulna,

gyermekünk szemében újra, s újra lobogna.

(Kovács Mihály)

Lennék fürdovíz, hogy kezed hidegét oldva betakarjalak melegemmel.

Lennék lámpafény hogy estéd sötétjét uzve rátapadjak borödre.

Lennék könnycsepp, hogy szemedbol születve némán végigcsókoljam arcodat.

Lennék tükörképed, hogy minden mosolyod bennem ölthessen formát.

Lennék mindenség, a mindenséged. De jól tudom: csupán egy porszem vagyok,

mely emlékezésed kerekei közé szorult s egy pillanatra megállította az

idot.

(Váncsodi József: Lennék a mindenség)

Megcélozni a legszebb álmot,

komolyan venni a világot,

mindig szeretni és remélni,

úgy érdemes a földön élni.

(Papp Lajos)

Megmondom a titkát édesem a dalnak:

önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.

Mindenik embernek a lelkében dal van,

és a saját lelkét hallja minden dalban.

És akinek szép lelkében az ének,

az hallja a mások énekét is szépnek.

(Babits Mihály: A második ének)

Megtaláltalak, fogom a kezed,

nem uz el toled már semmilyen rettenet,

s mint ahogy két kéz fonódik össze,

együtt vagyunk, s maradunk egymással örökre.

(Pankovits Róbert)

Mert kell valaki, akihez beszélsz,

mert kell egy másik, mások ellen,

ne áltasd magad, ennyi az egész,

de ez eltéphetetlen.

(Rab Zsuzsa)

Mert tudom, hogy tudod, szeretlek,

s tudod, hogy tudom, szeretsz,

már nem a csillagok közt kereslek,

de ott, ahol lehetsz

konyhában, ágyban - nem holdfényparton,

de ott, ahol megjöhetsz,

mégis, egyetlen csodámnak tartom,

hogy szeretlek, s te szeretsz.

(Bella István: Ó-újévi vers)

Minden dicsoségnél, minden tehetségnél többet ér: szeretni.

Nem az, hogy az embert szeretik, hanem az, hogy az ember szerethet.

(Jászai Mari)

Minden parázs hideg hamu, minden szó néma tátogás.

Nem kellenek szavak, elég egy összevillanás.

Még az se kell, elég ha vagy.

(Képes Géza: Elég)

Mire megszüljük egymást magunknak

kihordunk annyi kínt, kívül-belül,

hogy elszakadni egyikünk se tudhat

többé a másiktól: feltétlenül.

Valljuk egymást, mint gyermekét az anyja.

S akkor, ha majd fájdalmak súlya nyom,

fele bánatod én veszem magamra

és buneid felét is vállalom.

(Garai Gábor)

Nélküled, mint az olló egy fele - van árvább ennél?

Suta a sorsom: hogyan vágjak vele?

Mit kezdenék, ha nem szeretnél?

Csak párban, mint a láb, úgy mehetek tovább!

(Illyés Gyula: Nélküled)

Nem az a szerelem tesz boldoggá bennünket, amit kapunk, hanem amit adunk.

(Nagy Eszter)

Nem érti szív, nem érti elme sem,

hogy mint szeretlek, én szerelmesem.

(Kosztolányi Dezso)

Nem tudom, mi voltam eddig, ámde azt sem, mi leszek.

Tőled függ, hogy sötét árnyék vagy fényes sugár legyek.

(Petőfi Sándor: Júliához - részlet)

Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek

csupán tiszta szív és sok, sok szeretet.

(Pázmány Péter)

Ölelj át két karoddal, e világban nélküled eltévedek.

Szeress, óvj, bátoríts hiteddel, s örökké veled leszek.

(Pankovits Róbert)

Öleljük meg egymást, szívesen, meghitten,

és szeressük egymást: úgy áld meg az Isten.

(Arany János)

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.

Hiányosságom váljék jósággá benned.

(Weöres Sándor)

Patakok vagyunk, együtt rohanunk

a hatalmas tenger felé.

Madarak vagyunk, gyorsan szárnyalunk

hamvaskék felhok közé.

Virágok vagyunk, száll az illatunk

zöldello mezok fölé.

Szeretlek, szeretsz, veled lépek

szerelmünk oltára elé.

(Berta Attila: Veled)

Rejtelmek ha zengenek, ort állok, mint mesékbe,

bebújtattál engemet talpig nehéz huségbe.

Én is írom énekem, ha már szeretlek téged,

tedd könnyuvé énnekem ezt a nehéz huséget.

(József Attila: Rejtelmek)

Sorsunk egybeforrt, együtt megyünk tovább,

az élet viharában Te vigyázol reám.

Köszönöm, hogy szeretsz, hogy hiszel nekem,

hogy megosztod az életed velem.

(Vörösmarty Mihály)

Szép, mint a fény és oly szép, mint az árnyék,

s kihez vakon, némán is eltalálnék.

(Radnóti Miklós)

Szerelem, ha egyik a másikát repülni hagyja,

de ha lezuhan, fél szárnyát kölcsönadja.

(Szabó Éva: Szög és kereszt)

Szerelmem vagy, neked én adok nevet,

és ez a varázslat köröttünk lebeg.

Bánatot, sebet, mindent levedlek,

ha megölsz is érte én akkor is szeretlek.

(Kovács Ákos)

Szeress nagyon, hogyan, tudod te jól azt,

mint nap havat, amit magába olvaszt.

(József Attila: Keseru nekifohászkodás)

Szeress, ne kérdezd, hogy miért,

ha nem magamért: magadért,

a jövoért, egy napodért,

ezért a meleg mosolyért,

mit mégis ízlelhetett ajkad,

ízéért e friss pillanatnak.

(Illyés Gyula)

Szeress, szeress, mint én szeretlek téged,

oly lángolón, oly véghetetlenül,

áraszd reám a fényt, s a melegséget,

mely Isten arcáról szívedbe gyul,

az a te szíved egyetlen világom,

nappal napom és éjjel csillagom.

Milyen sötét vón a világ, az élet,

ha nem szeretnél édes csillagom.

(Petofi Sándor: Itt benn vagyok a férfikor nyarában - részlet)

Szeretlek, jobban a szélnél,

mi öleli hosszan a fát,

szeretlek, mintha te élnél

helyettem egy életen át.

(Gyurkovics Tibor)

Szónál szebbet súgsz, kezdete és vége nincs. Ölelsz, ölellek.

(Fodor Ákos)

Te vagy a lélegzet s minden szívdobbanás,

te vagy a születo gondolat, a magamba zárt vallomás.

Te vagy a vágy, ami ébren tartja az álmokat.

S ami nem én vagyok, minden más is te vagy!

(Kirsch Péter)

Te vagy ma mámnak legjobb kedve és olyan gazdag ez a ma,

hogy, ha egy életet akarsz ma nézz jól a szemembe.

(Ady Endre: Akkor sincsen vége)

Tedd a kezed homlokomra,

mintha kezed kezem volna.

Úgy orizz, mint ki gyilkolna,

mintha éltem élted volna.

Úgy szeress, mintha jó volna,

mintha szívem szíved volna.

(József Attila: Tedd a kezed)

Tégy örökké boldoggá engemet,

neked adom tiszta lelkemet.

Légy hozzám kedves és türelmes,

mert együtt élni csak így érdemes.

(Kolozsi Jeno)

Töröld le könnyedet kisírt szemedben mosoly legyen és deru,

minden nap kezdodik valami, valami nagyszeru, valami gyönyöru.

(Nagy László)

Úgy élj a jelenben, hogy megbánás nélkül gondolhass a múltra.

(Ady Endre)

Úgy élsz bennem akár a vérem,

nyitott szememben a világ,

fájdalmaink a létezésben.

Vagy ép üvegben a szilánk!

Belolem már te ki nem válhatsz

mint halál a születésbol,

éjszakáimból az álmok.

Élok a múló idotol.

(Kiss Dénes: Részem lettél)

Új élet kezdodött veled,

ez a boldogság csak ránk vár!

Ránk talált és el nem múlhat!

Így lesz ez minden nap,

hisz minden perc, hogy láthatlak - varázs!

Sose lesz más - sohase már!

(Miklós Tibor)

Útjaink százfelé válnak,

de szívünk egy célért dobog,

nekivágunk a küzdelmes mának,

és épít karunk egy szebb holnapot.

(Arany János)

Valaki mondja meg, ki hova érhet,

milyen az íze az élet vizének?

(Adamis Anna)