Modellbemuató: ROCO M62 129

2018. július 11.

Sztenderd narancs MÁV Szergej, ennek rutingyakorlatnak kell lennie, és most sikerült komolyabb baki nélkül kiadni a ROCO-nak a modellt. Sürgető volt ez most nekik, hiszen a PIKO belengette hogy idén tőlük is várhatunk egy M62-est, ami teljesen új fejlesztésű lesz, és az eddig látottak alapján bizony lehet félnivalója a ROCO-nak.

klasszik narancs M62-es

1990-es? kép, az index fórumról vadásztam. Itt még szögletes ütköző volt a mozdonyon

A gyártó most biztosra ment, a gép Ep.V-ös klasszikus MÁV festésű, és a mozdony 1995-ös állapotát modellezi (ebben az évben kerek ütközőtányérok voltak rajta). A festése jól eltalált, a szín passzol (a fellelhető fotók alapján az igazi mozdony is ilyen árnyalatúra volt festve), egyedül az oldalsó feljáróajtók kapaszkodója nem stimmel, a modellen ezek az alkatrészek festetlenek, holott narancssárgának kellene lenniük. A feliratok helyesek, élesek, korhűek.

A forgóvázmaszk és az alváz anyagában színezett, ennek egy kicsit műanyag hatása van (szvsz. annyira nem zavaró), viszont plusz pont, hogy a csavarfejek pirosra vannak festve, és hogy a homokolócsövek is felkerültek, még ha nem is pontosan a magyar gépre jellemző kialakításban. A kis zacskóban találunk még teli pályakotrókat, teljes féktömlőket, csavarkapcsot, és maratott táblákat (ezeket oldalra kell felhelyezni ragasztóval). Az ablaktörlő sajnos még mindig nem különálló elem, és a visszapillantó is hiányzik, ezeket szerintem minimális költséggel orvosolhatta volna a gyártó, amennyiben fotomaratott elemekből készíti el ezeket a kiegészítőket.

Oldalnézet. A forgóvázon ki vannak festve a csavarfejek, de a visszapillantó még mindig hiányzik

A homololócsövek kialakítása egy kicsit máshogy néz ki a modellen mint az igazi mozdonyon

A vezetőállás egy kicsit közelebbről. Az ablaktörlő még mindig a szélvédőre van öntve.

Belső

A gép belül átesett némi ráncfelvarráson, új elektronikai panelt kapott, PLUX22-es csatlakozóval, és a korábbi izzók LED-es világításra lettek cserélve. Ez utóbbi szép melegfehér fényű, átszűrődésnek nyoma sincs, a zárfények külön kapcsolhatóak (már a PLUX12-es dekóderrel is).

Az új PLUX22-es panel

A hajtás rendben van, hangtalanul suhan a mozdony, nyoma sincs a korábbi kiadásoknál tapasztalt zörgő, és kerepelő zajnak. Az összeszerelési minőségnél sem találkoztam komolyabb kivetnivalóval, minden a helyén van, és a dobozban végre ott figyelt a meós cetlije (ilyet legutóbb még a Made in Austria modellek dobozában láttam).

Összegzés

Ez az a mozdony, ami egy magyar témájú gyűjteményben kötelező darab. Legyen az teher vagy ablakos vonat, ez a mozdony minden szerelvény elején megállja a helyét szinte bármit vontathat. Ugyan nagy változtatások nem történtek vele, és az ára is lehetne egy 10-essel kevesebb, mégis jó vétel szerintem (főleg az utóbbi ínséges évek után).

Jellegzetes felállás, By és Ap kocsikból álló személyvonattal

GÜTZOLD vs. ROCO

Már régóta szerettem volna egy ilyen összehasonlítást amiben a két gyártó mozdonyát veszem górcső alá. Fontos megemlíteni, hogy Gützoldból nem gyári mozdonyom van, az itt bemutatott 265-ös gép egyedi átalakítás, ezért rengeteg plusz dolog is ki van dolgozva rajta ami a szériagépeken nincs. Ezektől most eltekintek az összehasonlításban.

Először kezdjük a külsővel. Mindkét mozdony jól idézi az eredetit, azonban a ROCO formailag jobban eltalált, ez főleg az íves felületeknél és az ablakoknál mutatkozik meg.

Szemből. Az eltérések nagyon apróak, de azért érezhetőek.

A Güztold a vezetőállása környékén szögletesebb, ez főleg felülről vehető észre jobban. A vezetőállás ablakok is a Roco mozdonyon állnak közelebb a valósághoz, a Gützoldnál a keret vastagabb a kelleténél. A pályaszámtábla sajnos a Gützold gépen rá van öntve a kasztnira, ezt eltávolítani körülményes, mindenképp újrafényezést igényel, és például az én mozdonyomon is látszik az eltávolítás nyoma. A felső fényszóró szintén a Roco-n lett megfelelően kialakítva, ott mind méretileg, mind formailag stimmel.

Egymás mellé téve jönnek elő a különbségek

A pályakotró a Roco-n fixen rögzített, de cserélhető, míg a Gützoldon a kinematikával együtt mozog, ezért a rés jóval nagyobb, ennek okán ívben nem túl élethű az elforduló pályakotró, és ha csak egyoldalasan használjuk a mozdonyt akkor az üres kupplung foglalat is ront az élethűségen.

Az 1:1-es 265-ös. Figyeljük meg a felső lámpa alakját, és a tető ívét. Ezek bizony a Roco mozdonyon néznek ki így.

A Gützold forgóváza némileg elnagyolt, kevésbé részletes, a Roco-é sokkal finomabban kidolgozott, érezhetően nagyobb a mélysége, és a homokolóvezetékek is megtalálhatóak rajta külön elemként. Az alváz a Roco mozdonyán tartalmazza a különböző vezetékeket, ezek a Gützoldnál hiányoznak.

Minkét gép oldalfala kidolgozott, és részletes, a Gützold mozdonyon viszont az ablakok némileg nagyobbak, és eredetben a pályaszámtábla a mozdonyszekrényre van öntve (az itt bemutatott mozdonyról ezt utólag eltávolították az átalakítás alkalmával).

Gützold oldalrólRoco oldalról

Egy képen összemosva látszódnak az apró különbségek

A tető kialakítása is alapvetően megfelel az eredetinek, azonban mindkét modellről hiányoznak a hazai mozdonyokra jellemző apróbb kiegészítők (a késantenna a Güztold gépre utólag került fel az átalakítás alkalmával).

Tetőnézet

Belső

Mindkét mozdony középmotoros, nagy lendkerekekkel. A hajtás levitelét a kerekekhez kardántengelyekkel oldották meg mindkét esetben. A Roco mind a hat tengelyén hajtott (2 tapadógyűrűs), míg a Gützold csak négy tengelyen, a középső két tengely csak áramszedésre szolgál, míg a belső két tengely tapadógyűrűvel van ellátva. A ROCO mozdonyon szabadon variálhatjuk a tapadógyűrűs tengelyeket, és ha megrendeljük akár tapadógyűrű nélkülire is cserélhetjük. A Gützold nehezebb, ugyanakkor a ROCO is bőven elégséges tapadósúllyal rendelkezik, hogy gond nélkül elbirkózzon a jellemzően terepasztalon előforduló szerelvényekkel. A régebbi Gützold mozdonyok 8 pólusú NEM csatlakozóval voltak ellátva, az újabbak már PLUX22-esek, ahogy a ROCO mozdonya is, íg ebben nincs különbség a két gép között.

Összegzésben szerintem a Roco mindenképpen jobban eltalált mind formára, mind részleteiben, azonban a Güztold mozdonynak sincs szégyelkeznivalója, távolabbról nehezen állapítható meg, hogy melyik gyártó gépéról van szó.

Modellbemutató: PIKO GySEV Vectron

2018. április 7.

Csak idő kérdése volt hogy mikor kap rá a PIKO a GySEV-es Vectron mozdonyokra, ugyanis a kezdetben bérelt gépekkel operáló vasúttársaság tavaly saját tulajdonú mozdonyokkal bővítette flottáját. A mozdonyvásárlás alkalmával a repcevasút több verzióra is szert tett, a most modellben megjelent jármű az MS (háromáramnemű) verzió kicsinyített mása. Logikus lépés volt ez a PIKO-tól, mert ez a kivitel rengeteg környékbeli országban megfordulhat, így a külhoni modellezők számára is érdekes lehet a jármű.

Kezdjük a modell körüljárását. A PIKO Expert mozdony csomagolása nagyon minőségi érzetet kelt. Egy bombabiztos, nagy masszív papírdoboz rejti az átlátszó műanyag belsőt amiben a modell védve van minden külső behatástól. A doboz aljában találunk még egy kis papírtasakot, amiben a magyar nyelvű ismertető, használati utasítás, és alkatrészlista található.

A járművet kézbe véve elsőre olyan érzésem volt, mintha egy Roco mozdonyt fognék. Finom részletek, szép festés, és minőségi összeszerelés (sajnos ez utóbbi nem megy a Roco-nak egy ideje). A jármű formailag rendben van, az arányok, az ívek mind nagyon jól el lettek találva. A kidolgozottságra sem lehet panasz, a korlátok (a vezetőállás feljárat mellettieket leszámítva) immáron nem a kasztnira öntött darabok, hanem különállóak, az alvázon és a forgóvázon is rengeteg az apró szerelvény, részlet. Az ablaktörlők ugyan nem különálló darabok, de csak nagyon közelről látszik a turpisság. Apró negatívum, hogy ugyan a pályakotró levehető, de teli kotrót nem mellékelnek, és mind a csatlás, mind a légvezetékek egybeöntöttek.

Finom részletek, már csak a feljáróajtó melletti kapaszkodók, és az ablaktörlők egybeöntöttek, a többi mind különálló elem

Ez a PIKO már nem az a PIKO, profi munka, részletes kidolgozás

Szemtől szemben. Az ablaktörlők, a légvezetékek, és a kapcsolószerkezet sajnos egybeöntött, de a kapaszkodók már külön darabok.

A PIKO nem fukarkodott a tetőszerelványekkel sem, szépen kidolgozva csücsülnek a porcelánok, vezetékek a tetőn, és ami ennél is fontosabb, az áramszedők. Ezek már nem azok a hobbi kategóriás műanyag hatású bumszli szedők, amik a régebbi PIKO gépeken voltak, hanem remekbeszabott, filigrán, egzakt darabok. A GySEV-mozdony tetején az igazi gépéhez hű elrendezésben találhatóak a csápok (a lenti képen jobbról balra haladva: AC 16/25kV-os keskenypalettás,  DC 3kV keskenypalettás, DC 3kV szélespalettás, és AC 16/25kV szélespalettás).

A festés és a feliratok is remekül sikerültek, a mozdony oldalán a GySEV gépekre újonan jellemző, a régebbi festésnél bonyolultabb grafika is szépen, élesen van tamponálva, és az alvázon sem hiányoznak a feliratok, még a legkisebbek is tisztán olvashatóak.

Oldalnézet

Belül is jó munkát végzett a gyártó. Az erőt egy ötpólosú motor adja természetesen lendkerékkel támogatva a szebb futásért. A hajtás precízen összeszerelt, hangja szinte egyáltalán nincs. Az elektronikai panel Plux22-es foglalattal szerelt, alapból külön kapcsolható végzárfényekkel, és a rajta található kivezetések lehetővé teszik utólagos fülkevilágítás egyszerű beépítését is. Ha hangdekóderünk van, akkor könnyen elhelyezhetjük a hangszórót, ugyanis bőséges hely áll rendelkezésre a beszerelésre.

Az elektronikai panel, benne a vakdugóval

Menet közben a jármű szinte hangtalanul jár, nagyon szép a lassúmenete, még a legkisebb sebességen sem rángat. Futásjósága parádés, a kerekek alakjával sincs gond, nyoma sincs az esetleges tojásalakra utaló mozgásoknak, leginkább a JC mozdonyaiméhoz tudnám hasonlítani a mozdony viselkedését a pályán. Ennél a gépnél már tapadógyűrű is található a kerekeken, így a tapadásra nem lehet panasz. A kerekek oldalán már tamponált a féktárcsa imitációja, hanem kimart, festett, ez rengeteget dob a kinézeten.

Forgóváz

Ha szerelvényben gondolkozunk, akkor elég széles skálán választhatunk a mozdony mögé kocsikat. Ezek a mozdonyok jellemzően az 1-es vonalon továbbítanak IC-ket, és tehervonatokat. IC-ből a Raabercity-s, illetve START-os szerelvények illenek a mozdony mögé, DWA/GOSA/CAF kocsikkal (a Raabercity-s kocsikat a Roco idénre ígéri). Ha tehervonatban gondolkodunk, akkor a legtöbb VI-korszakos kocsiból kiállított tehervonat megfelel a mozdony mögé.

Végszó: ez a mozdony nagyon jól mutatja, hogy milyen nagy utat tett meg a gyártó a Hobby Taurus-tól idáig, és hogy igenis lehet minőségi mozdonyt készíteni elfogadható áron. Amit viszont szerintem fontos leszögezni, hogy ez a mozdony nem a vitrinbe, és nem a gyűjtöknek készült elsősorban, hanem azoknak, akik a terepasztalon használják majd.

Update: elkészült a videó is, amit lentebb tudtok megtekinteni.

Modellbemutató: ROCO – Meridian express

2018. március 30.

A Roco gondozásában megjelent vagonszett a keleti blokk egyik jellegzetes nemzetközi expresszét, a Meridiánt idézi meg. Két szett jelent meg, mindkettő három kocsit tartalmaz, az első szett két MÁV, és egy DR járművet, a második szett egy MÁV, egy DR, és egy CSD kocsit. Most az első szettet mutatném be, lévén ezt kaptam meg névnapom alkalmából.

A Meridián nemzetközi gyorsvonat klasszikus kelet európai expressz volt, összeállítása általában évenként változott, jellemzően MÁV, DR, CSD, és JZ járművek vegyesfelvágottja alkotta a szerelvényt. A Roco által kiadotthoz legközelebbi összeállítás szerint az 1982-es menetrendi évben közlekedett a Meridián (http://www.vagonweb.cz/razeni/vlak.php?zeme=JZ&cislo=271&rok=1982), azonban tetszőleges menetrendi év megidézhető a kocsik cserélgetésével (de akár egy másik korabeli nemzetközi vonat is összelegózható). Nekem pont kapóra jött a szett, mert a már meglévő B, Bc, és WLAB kocsikkal kiegészítve majdnem a teljes MÁV-os szekció összeállítható.

A MÁV-os kocsik

Az 1. osztályú Am kocsi

Az 1. osztályú Am kocsi

A kocsik a már jól ismert Y/B 70 jellegű járművek festési variánsai. A MÁV-os kocsik ugyan hasonlítanak a győri kocsikra, azonban pár részletben eltérnek tőlük. A kérdéses eltérések a következőek:

1.) ablakok: a modell a Német gyártású kocsikhoz hűen magasabb ablakokkal rendelkezik

2.) kocsivégek: az eredeti járműveken a kocsi oldal- és homlokfalának találkozása enyhén lekerekített, íves, míg a modellen éles, sarkos, valamint a kocsivégnél a Német kocsikhoz hasonlóan az ajtó aljánának vonalánál végetér a szekrény, nem nyúlik le úgy mint ahogy az a győri kocsikon

3.) forgóváz: Rába forgóváz helyett Görlitz V található a járművek alatt

4.) alváz: az alvázon lévő dobozok a német kocsinak megfelelően vannak elhelyezve

Mindezek ellenére én úgy gondolom, hogy a kocsik ugyan jól idézi meg a nagyvasúti járműveket, viszon szerintem 2018-ban a megidézés már nem elég, hiszen számos más gyártó van a piacon (pl. ACME, LS modell, Brawa) akik sokkal részletesebb és pontosabb kidolgozású modelleket tesznek le az asztalra.

pályaszám, és feliratok, amik szerint 77-ben volt REV-en a jármű

a kocsivég, itt látható minden pontatlanság (forgóváz, ablak, és az oldal- és homlokfal találkozása)

a másodosztályú kocsi pályaszáma, és feliratai

a homlokfalon is vannak feliratok, ez plusz pont, viszont formailag hibás a kocsi ezen része

A DR-es kocsi

Ennél a járműnél már beszélhetünk olyanról, mint modellhűség, hiszen az eredetiről készült képekkel összehasonlítva jól látszik, hogy a gyártó itt már viszonylag jó munkát végzett, és a kocsi formailag rendben van. Ami kicsit fájó pont az a forgóváz (jelen esetben Görlizt VI), ami szerintem egy kicsit elnagyolt valamint nagyon műanyag hatású (de legalább már tamponozott feliratokkal rendelkezik), illetve a belső berendezés, amiből szerintem többet is ki lehetett volna hozni.

A DR-es 1/2 osztályú kocsi

Végre a Roconál is láthatunk részletesen feliratozott forgóvázat

a DR-es kocsinál mintha több felirat lenne az alvázra tamponozva

A szett szerintem a felsorolt hibái ellenére is jó alapul szolgálhat, ha az ember magyar vonatkozású szerelvényekben gondolkodik, hiszen számtalan irányba bővíthető később, illetve több korszakba is beleillik.

Miről is szól a vasútmodellezés

2018. január 30.

Ez a fogalom az, ami egy viszonylag nagy területet lefed, de sok homályos folt van vele kapcsolatban, és éppen ezért érdemes egy kicsit körüljárni, hogy mi az ami valójában mögötte van. Az elmúlt években érdekes tendenciák bukkantak fel szerte az interneten, és a kiállításokon, ezért szeretném megosztani a véleményemet a vasútmodellezéssel kapcsolatban.

Senki sem kezdi profiként, még Josef Brandl sem. Én sem így kezdtem, sőt még most sem vagyok az, és lehet soha nem leszek, de nem ez a lényeg, hanem az út amit az ember végigjár az évek alatt. Ez mindennél fontosabb, és először ezt kell megérteni. Az ember gyerekkorában kap (vagy felnőttnént vesz) egy startkészletet, megfertőződik ezen kórsággal, és onnantól kezdve nincs megállás. Bővül a készlet, több sín, több vagon, kiegészítők, majd egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy egy szilárd valamit keresgélünk amire fixen rögzíthetjük őket. Vagy nem, és maradunk ugyan alkalmi szőnyegvasutasnak, de elindulunk a gyűjtés útján. De térjünk most vissza az előbbi szálhoz. Találtunk egy asztal építésre alkalmas helyet, alapot, majd megkezdjük első asztalunk építését. Ez valahogy sikerül, sok dolgot menet közben tanul meg az ember, saját kárán, sok mindent átépít, mert látja hogy ezt jobban is meg tudja csinálni, és lesznek dolgok amikkel nem erőlködik, mert érzi, hogy az nem megy. Közben figyeli a többi modellezőt, ellesi a technikákat, fortélyokat, tanácsot kér, kritikát kap, de folyamatosan szebbet-jobbat igyekszik készíteni. Jön a második asztal, a harmadik, és így tovább. Szépen lassan lekerülnek a matchboxok, a műanyag fák, a használtan vett kesze-kusza épületeket felváltják a kevésbé tájidegen házak, facsavar helyett ragasztással lesz rögzítve a vágányzat, és rendes kőzuzalék ágyazat is épül. Egyre több és több részlet, profibb kivitelezés, valósághűbb környezet. Szerintem erről kellene szólnia a címben említett fogalomnak. Egy véget nem érő folyamat, hiszen tudjuk olyan nincs hogy egy terepasztal kész. Az embert kell hogy hajtsa a vágy hogy előrejusson.

Mi a trend?

A mai világban számtalan internetes csoport szerveződött, ahol vasútmodellezéssel kapcsolatos tartalmakat oszthatnak meg egymással a tagok. Ezeknél a csoportoknál úgy néz ki egy nagyon érdekes trend van kibontakozóban, ami szerintem nem feltétlenül segíti a hobbi fejlődését. Mi lenne ez? Elég benézni bármelyik nagyobb közösségbe, és pár hétig figyelni. Ami viszonylag hamar feltűnik, az a nagy kontraszt a megosztott tartalmak között. Vannak páran, akik szép, minőségi munkákat osztanak meg, és vannak akik a kezdeti próbálkozásaikat, viszont ezeket nagy mennyiségben. Alapvetően ezzel nem is lenne baj – hiszen mint fent írtam senkitől sem elvárható hogy elsőre tökéleteset alkosson – azonban amint érkezik néhány jótanács, esetleg építő jellegű kritika, rögtön személyeskedésig menő viták alakulnak ki.

Az egyik oldal nem érti hogy miért becsmérelik a munkáját, hiszen olyan sokat dolgozott azon, hogy temperával GySEV-esre pingálja a börzén vett régi Piko E11-est, a másik oldal meg azt nem érti hogy akár egy ártatlan javító szándékú komment miatt miért kell a másiknak vérig sértődnie. Mindenki jót akar, de valami mindig félremegy. Az ilyen csörtéknek az esetek nagy részében úgy szokott vége lenni, hogy vagy a sértődöttek távoznak a csoportból, vagy a jótanácsot adókat blokkolják (esetleg dobják ki). Egyik megoldás sem jó. Nyilván vannak tényleg durva esetek, mindkét oldalról, amiket egyértelműen moderálni kell, de sajnos mostanában az a tapasztalatom, hogy ha valaki berak egy ecsettel festett, és filctollal feliratozott újságos Lima kocsiról készült képet, akkor arra csak a pozitív kommentek az elfogadottak. Vita kizárva, tanácsok kizárva, nehogy véletlenül megsértődjön a modellező. Aki esetleg kerek perec megmondaná a lelkes ifjoncnak, hogy nem rosz, de legközelebb modellfestéket, légecsetet, és vizesmatricát használjon, azt garantáltan ki fogják nézni. Érdemes így tanácsot adni? Hogy fog fejlődni így az a modellező aki csak pozitív visszacsatolást kap, akármit is rak be? Használ ez bárkinek is? Dícsérjük agyba főbe az olyan terepasztalos képeket amiken festetlen tejfölösdoboztető a peron, és transformes figura kamionok ácsorognak az állomás mellett, csak azért, nehogy megsértődjön a modellező és a végén emiatt elhagyja a csoportot? Szerintem ez nem egy jó irány, és ez lehet többet árt a hobbinak, mint a nepperek tevékenysége.

Moderáció

Néha van egy-egy próbálkozás az adminok részéről, ami megpróbálja keretek közé szorítani a dolgokat, de kétlem hogy bármi értelme lenne annak, hogy drákói szigorral tiltanak, törölnek, és penderítenek ki embereket (és persze az ő kommentjeik alatt biztos ami biztos ki van mindig kapcsolva a kommentelés…). Én azt látom, hogy sok esetben az adminok nagyon tapasztalatlanok, és mindenáron mindennemű konfliktust a csírájában próbálnak elfojtani, hogy így védjék a közösséget. Ezzel az a baj hogy így az esetek nagy részében a természetes, és hasznos vitát is elfojtják. Az eredmény pedig a fent leírt helyzetet eredményezi. Struccpolitika.

Hogy megértsük, nézzünk egy páldát. Tegyük fel, hogy az egyik ilyen csoportban az admin a következőt írja egy incidens után: “Ha nem tudsz valamit, kérdezz, aki pedig válaszol, az segítséggel, jószándákkal és mások számára nem sértő módon tegye.” A szándék láthatóan javító jellegű, és próbálja jó irányba terelni a dolgokat, azonban van egy kis baj a fent említett mondattal. Figylejünk a mondat második felére: “aki pedig válaszol, az segítséggel, jószándákkal és mások számára nem sértő módon tegye”. Tehát aki válaszol, az ne sértse válaszával a kérdezőt. A gond, hogy ez elég szubjektív, mert sok esetben akármilyen gondosan, objektíven fogalmazza meg az ember az építő jellegű válaszát/tanácsát, a kérdező azt óhatatlanul magára veszi, megsértődik. A történet vége pedig megint ugyanaz lesz. Sértődés, kilépés, tiltás, törlés, kidobás. Az admin aki így fogalmazná meg gondolatait, sajnos kifelejti hangsúlyozni azt is, hogy a kérdezőre is ugyanúgy vonatkoznak bizonyos szabályok, például az, hogy ne sértődjön meg, és vegye magára, ha valaki olyan, aki előrébb van tanácsot ad neki, ugyanis a fent idézett felhívásból fals módon az szűrhető le, hogy csak a kérdezőnek kedvező válasz az elfogadott.

A moderáció valamiért egy olyan buborékot próbál létrehozni ezekben a csoportokban amiben minden csak pozitív lehet, így mindenki aki tag azt hiheti, hogy teljesen rendben van az irány amit ő képvisel. Kérdezni lehet, de csak olyan válasz elfogadott, ami a kérdezőnek tetszik (komolyan, akkor miért kérdezett?). Nincs objektív pozitív és negatív visszacsatolás, csak lájkok, dícsérő szavak, és egy rózsaszín köd. Nem fogja érezni a modellező, aki heti rendszerességgel tölt fel tucatnyi képet az U sínes asztalán rohangáló Dispolok-os ES64F4-essel vontatott DR-es Schicht kocsikról, hogy ez nem biztos a jó irány, hiszen őt mindig lájkolják, és dícsérték. Ez a modellező nem fog fejlődni. Soha! “Jó az úgy, hiszen csak lájkolnak.” – szerintem ez a baj, és éppen ideje lenne, hogy kihúzzák az emberek a fejüket a homokból, ne csak más dolgaival legyünk kritikusak, hanem sajátunkkal is. Sőt a saját dolgainkkal szemben leginkább. A vasútmodelles közösségeket üzemeltető adminoknak szerintem fontos lenne az olyan vasútmodellezők érdekeit is figyelembe vennie is akik igyekeznek tanácsot adni a lelkes kezdőknek. Akinek pedig nem tetszik hogy itt bizony ellenvélemény is van, azt ne akarják a viták, és a többiek véleményének elnyomásával benntartani a csoportban, csak azért, hogy “meglegyen a létszám”. Ez nem fog működni, és idővel az ilyen mentalitás csak további feszültséget szül.

Specializálódás

Nehéz mindenkinek megfelelni, de nem is feltétlenül kell. Sok csoport bátran azt a célt tűzte ki maga elé, hogy összegyűjt minden vasútmodellezőt. Szerintem ez nem biztos hogy egy jó irány. A hobbin belül elég jól megfigyelhetőek a különböző szakágak (pl.: FREMO, diorámaépítés, modellépítés, terepasztalkészítés, gyűjtés, szőnyegvasutazás, játékasztalosok, stb…), és őket nem feltétlenül jó ötlet egy helyen keverni, azt várva hogy itt majd mindenki megtalálja a neki való tartalmat. Aki egy vasútmodellezéses csoporthoz csatlakozik, az valószínüleg azért teszi, mert olyan tartalmakat vár, ami ezzel kapcsolatos, és esetleg inspirációt ad neki a továbbfejlődéséhez, így valószínüleg csalódásként fogja megélni, ha azt látja hogy a csoport tele van lelkes kezdők képeivel, akik tucatszám osztogatják meg a “jó lesz az úgy” alapon készül inkább játék jellegű asztalaikról, kézzel MÁVOSRA festett fantáziamodelljeikről készült képeket, cserébe viszont semmilyen építő jellegű kritikát nem fogadnak be.

A németeknél van egy külön szó: spielanlage – magyarul játékasztal. Ott az ilyen játékasztalban gondolkodókat nem sorolják a vasútmodellezők közé, mert nem azok. Nincs semmi baj azzal, ha valaki ilyenben leli örömét, de ezt összekeverni a vasútmodellezéssel szerintem hiba. Feltételezem – mivel sok ilyet látok – érdemes lenne nekik egy olyan csoportot létrehozni, ahol a hasonló játékvasutasok gyűlnek össze, szerintem hosszú távon mindenki jobban járna vele (az index fórumon pl. van a kispénzűek topikja). Lehet hogy így nem lesz 3000 tagja a csoportnak, de aki odatéved az releváns tartalommal fog találkozni, és biztos lehet benne hogy olyanokkal van egy közösségben akik hasonlóan gondolkodnak a hobbiról.

Nem vagyok orákulum, és nem biztos hogy mindent jól látok. Direkt nem írtam most konkrét neveket, -példákat, mert nem az volt a célom hogy bárkit is megbántsak, vagy kellemetlen helyzetbe hozzak. Tudom, hogy vannak olyanok, akik teljesen más szemszögből nézik a dolgokat, és lehet hogy onnan nekik máshogy jön le ez a dolog. Ezzel szerintem nincs baj, hiszen nem vagyunk egyformák. Én viszont úgy gondolom, hogy az észérvekkel alátámasztott vitának, és megfelelő formába öntött építő kritikának igenis helye van a fórumokon, hiszen ezek viszik előre az embert, és sokat lehet tanulni belőlük.

Aliga – a tervek

2017. december 14.

Az utóbbi időben rengeteget gondolkoztam azon, hogy milyen legyen a következő terepasztalom. Rengeteg tervet készítettem WinTrack-ban, és sokmindent kipróbáltam. Fontos szempont volt a kompakt méret, és az, hogy legalább 2 olyan vágány legyen a leendő állomáson, ahol egy V63 és 4 darab Z1-es kocsi elfér. Mindenképpen olyan asztalt szeretnék ami többszintes, és az alsóbb szint(eken) megoldható a szerelvények tárolása/fordítása. A hagyományos téglalapforma sajnos csak bő 3,25 méter feletti hossz, és 1,1 m szélesség mellett tudta volna kiszolgálni az igényeimet, ezért inkább az L alak felé fordultam, így az állomás átlósan helyezkedhet el, amivel rengeteg helyet lehet nyerni.

Miután az L alak mellett tettem le a voksomat, egy jó témát is találni kellett. Egy általam kedvelt modellező mottója lebegett a szemem előtt, ez a mottó pedig az, hogy “legyen egy sztorid“. Miért fontos ez? Ha van egy sztorid, akkor rögtön perspektívába tudod helyezni az egész létesítményt, és ha még fiktív is lesz a téma, valamilyen keretet ad a terepasztalnak.

Némi gondolkodás után kitaláltam: “Lementem a Balatonra” – nekem ez lesz a sztorim. Hogy miért? Gyerekkoromban rengeteget nyaraltam a Magyar “tengernél”, és mivel szinte kivétel nélkül vonattal utaztunk, álmomból felkeltve ismerem a déli parti vasútállomásokat. Jött aztán a kérdés, ha balaton, és déli part, akkor melyik állomás legyen? Az asztal formája adta is a választ: Balatonaliga.

Aliga végpont, még az átépítés előtt. Klasszikus ívben, és részben bevágásban fekvő állomás

az állomás, szintén az átépítés előtt (fotó: Tamás T. - flickr)

Számomra azért kedves hely ez, mert van itt egy nyaralónk, és anno nyaranta rengeteget lézengtem az aligai állomáson, és figyeltem a nyaranta itt előforduló számtalan érdekes vonatot. Az állomás formája is tökéletes egy L alakú asztalhoz, hiszen Aliga egy ívben fekszik, három vágányos, és a domborzati viszonyok is nagyon látványosak, mivel mind a kezdőpont, mind a végpont bevágásban van, így könnyen elrejthető a nyíltvonal az állomás két végén a kulisszába. Az is ezen állomás mellet szólt, hogy mivel ez a legelső balatoni megálló, rengeteg féle vonat előfordult erre (például: Siófok expressz, Goldoni, Sirava, Saxonia, Venezia, Maestral, valamint különböző egyéb gyors és személyvonatok, változatos összeállításokban). Az állomást a 2000-es évekbeli állapotában terveztem modellezni, így passzolni fog a gyűjteményemhez is.

A terep kialakítása is nagyon sok lehetőséget tartogat. A bal oldalon a nyaralóövezet egy darabja fog megjelenni, benne a nyaralónkkal, középen az állomás lesz a domináns, jobb oldalon pedig az M7-es egy darabkáját terveztem megidézni egy benzinkúttal, és pihenővel.

felülnézeti látványterv

Az állomás vágányhálózatánál inkább a jelleget tartottam szemelőtt, ezért a váltókörzetek nem pontosan az eredetihez hasonlóan lettek megtervezve, illetve az állomás hossza is erősen torzított, azonban még így is elfér egy mozdony + 5 z1-es kocsi alkotta vonat még a legrövidebb vágányon is (a peron 1 mozdony + 4 kocsis vonatokra méreteztem). A kezdő és végponti váltókörzetek után a nyílt vonal egy rövid szakaszon lesz csak jelen. A kezdőponti váltókörzet után a vonal egy lejtős jobb ívvel előbb elhalad az M7-es hídja alatt, majd utána szépen eltűnik a kulisszában. A végponton szintén egy bal ívben halad a vonal egy lejtős bevágásban, majd itt is eltűnik a kulisszában.

A nem látható rész -1 szintjén a két vágány találkozik, majd egy kis spirálon keresztül tovább süllyed a -2 szin felé. A -1-es szinten található egy 3 csonkavágányból álló kis tároló. A -2-es szinten találhatóak a fő tároló és visszafordító vágányok. Mindegyik átmenő vágány 180 cm-es minimális hasznos hosszal rendelkezik, és ezen a szinten is vannak csonkavágányok a motor, és ingavonatok tárolására.

a látható rész, az úthálózattal

az alsó tároló/visszafordító (sárga: -1-es szint, szürke: -2-es szint)

az állomás a végponti váltókörzet felől nézve

a kezdőpont felől, M7-es autópálya, alatta a 30-as vonal, és a váltókörzet

Miután nagyjából véglegesítettem a terveket és a koncepciót, jöhet a követkető lépés: a vágányanyag beszerzése. A tervet Peco code 100-as geometriával terveztem meg. Úgy kalkuláltam, hogy nagyjából egy év alatt apránként be tudok szerezni mindent ami szükséges. Mivel az elektronikai eszközök (dekóderek, foglaltságérzékelők, stb.) nagy része a jelenlegi asztalomról fog átkerülni, csak a hiányzó dolgokat kell majd beszerezni.

Mit gyűjtsek? – I. rész

2017. december 10.

Jó kérdés. Én is sokszor elgondolkoztam már rajta, mert amilyen egyszerűnek tűnik (pl.: magyar vonatkozású modellek), valójában olyan nehéz. Amikor az ember belekezd a vasútmodellezés nevű hobbiba, általában már van valamilyen elképzelése a célokkal kapcsolatban (terepasztal, gördülőállomány, stb.). Ezek a preferenciák az idővel módosulhatnak, de azért a legtöbb modellező igyekszik hű maradni a kezdetekben lefektetett alapokhoz, hiszen képtelenség lenne mindent összegyűjteni.

Milyen támpontok vannak, hogy és mit érdemes gyűjteni, mit modellezzünk a terepasztalon? Szép nagy kérdéskör ez, járjuk hát egy kicsit körbe a saját példámon keresztül.

Amikor még réges-rég elkezdtem a vasútmodellezést, a magyar vonatkozású modellek gyűjtése mellett tettem le a voksomat (ezen belül is a MÁV/GySEV vonalon). Ez így nem tűnt nagy falatnak, de az évek folyamán azért beláttam, hogy bizony egyre inkább kezd az lenni. Először valahol 2006-07 körül kezdett kibontakozni a gond, amikor a MÁV-ot szétválasztották, létrejött a START, a TRACKIÓ, és elkezdődött a járművek feliratainak cseréje is. Ez bizony korszakváltás. Addig Ep.V volt, ekkor viszont beköszöntött az Ep.VI. Az átmenet évekig tartott, és még 2008-ban is lehetett látni régi feliratozású járművet (mivel az akkori arculatot jellemzően fővizsgák alkalmával kapták meg a járművek), de végérvényesen két részre szakadt valami.

Emlékszem, ekkoriban a modellezők között voltak akik rögtön már csak a START-os járműveket keresték, és a régi motorosok, akik a sima MÁV-ost gyűjtötték. Tovább bonyolította a helyzetet a MÁV-TRAKCIÓ beolvadása a START-ba, illetve az újabban főjavított (és “esztétikai” feljavításon átesett) járművek megjelenése, a korábbitól teljesen eltérő festéssel (lásd CAF főjavítás, stb…). Az eddig szép egységes H0-s MÁV-os járműállományba beszivárogtak a START-os, és TRAKCIÓS elemek. Az átmeneti időszak megjelent a terepasztalomon is: MÁV mozdony, START szerelvénnyel, és fordítva.

Volt egy pont amig nem zavart a dolog, a határt azonban meg kell húzni, mert könnyen belátható, hogy lehetetlen minden MÁV vagy START járművet összegyűjteni, és ha az ember szerelvényekben gondolkodik, akkor bizony könnyen bajba tud kerülni (nem túl szerencsés a korszakok túlzott mixelése, főleg egy szerelvényen belül). Hogy úrrá legyek a káoszon, csináltam egy excel táblázatot, amiben elkezdtem összeirogatni az aktuális járművekből kirakható különböző lehetséges szerelvány-összeállításokat. Húztam egy vonalat, és ami nem illett bele a terveimbe, az ment a börzére. Szerencsére nem voltam soha olyan modellező aki ész nélkül vásárolt, ezért csak minimális mozgás volt nálam.

Mindig igyekszem úgy kiválasztani a megvásárlandó járműveket, hogy azok passzoljanak valamelyik szerelvényembe, és figyelek arra is, hogy ne legyen két egyforma pályaszámú járművem. Ez néha önmegtartóztatásal jár, cserébe viszont a lehetőségekhez képest valóshoz közeli állapotok jeleníthetőek meg a terepasztalon. Ha egy intervallumot kellene belőnöm, amit meg próbálok idézni, akkor az a 2004-2008 közötti időszak lenne. Itt még bőven voltak sima MÁV-os járművek, de mellettük már elkezdtek az időszak vége felé megjelenni a START-os kocsik, és Trakciós mozdonyok is, azonban ebben az időszakban még bőven előfordultak kevert összeállítások.

Végezetül pár kép a sajátjaim közül, amik a kérdéses időszakban készültek:

Vegyes felvágott - a bal oldali B kocsi még régi feliratozású (sőt MÁV-os), az előtte lévő B már START-os, a legelöl található Ao pedig régi feliratozású, de már nem MÁV, hanem START-os. Az évszám: 2008

A fenti kép H0-ban

2011 - C+K-s csörgő, Trakciós felirat nélkül! (elöl sem volt), START-os Posta Bhv kocsikkal

2008- Régi osztályjelölés, és utólag odatapasztott START matrica a BDt-n, Trakciós mozdony, és START-os Bhv-k. Tarka-barka ez is.

GySEV szerelvény - az évszám szintén 2008, a 333-as szili már Raaberbahn-os

2009 - Cirmos szili, mögötte piros, és kék halbik

Gödöllő – 2017

2017. november 13.

Ismét bebizonyosodott, hogy Magyarországon bizony van igény minőségi vasútmodell-kiállításra, és vannak modellezők, akik komolyan veszik a terepasztal- és modellépítést. Gödöllő a tökéletes példa erre. Itt nincsenek száz méter hosszú toldozott-foltozott, modulasztalok, amiken mint a mérgezett egér szaladgálnak a különféle lehetetlen összeállítású szerelvények, nincsenek különféle házibarkács megoldások, gányolt modellek, drót nélkül közlekedő villanymozdonyok. Itt az van, amit vasútmodellezésnek lehet nevezni. Meg merem kockáztatni hogy európai szinten is bőven az élvonalban van ez a kiállítás.

A felhozatal idén is nagyon nívós volt: Martrain új asztala, Lezlinilzen pazar TT-s világa, Soós András moduljai (köztük az anno Paksinuti által készített Ó-Paks), és asztalai, Kisfaludy két varázslatos terepasztala, és Szűcs Miklós moduljai, és egy hatalmas Lego világ. Ugyan nagy volt a nyüzsgés, de mindenhova oda lehetett férni, és a jó fényviszonyoknak köszönhetően nagyon jó képek készülhettek.

A terepasztalokon kívül a vitrinekben számos pazarul kidolgozott jármű is megtekinthető volt. A Viessmann jóvoltából volt “Bütykölde” a gyerekeknek, lehetett vásárolni a Modell&Hobby, valamint a Posch Modell standján, továbbá meg lehetett tekinteni váltógyártót, és Battkát is munka közben, referenciáikkal.

A képek nagy részét a Facebook oldalamra töltöttem fel, mivel itt már fogytán van a hely: https://www.facebook.com/stmodell/

Csörgő tuning

2017. augusztus 6.

Az ember akarva akaratlanul törekszik arra, hogy a meglévő járműveiből a legtöbbet hozza ki. Főként igaz ez, az olyan egyszerűbb modellekre, mint a Fuggerth mozdonyai. A Csörgő egy viszonylag egyszerű jármű, a digit előkészített verzió tudása is kimerül a menetirány szerinti menetfényben (zárfény nincs). Ha többet szeretnénk, és nem akarunk házibarkács megoldásokhoz folyamodni, akkor szükségünk lesz egy hangdekóderre, és egy tuning szettre, ami a Posch Modell/DigiTools páros jóvoltából elérhető a legtöbb modellboltban. A tunning szett tartalmaz egy MTC21-es foglalattal rendelkező nyákpanelt, két vezetőállás imitációval egybeépített világításpanelt, két csavart a nyák rögzítéséhez, és egy használati útmutatót a beépítéshez.

A tuning szett doboza

Ennyire kell szétszedni a gépet. Aki nem rutinos, annak nem ajánlom, hogy otthon belekezdjen!

A beépítéshez szükség van némi tapasztalatra a modellek szerelése terén, valamit olyan szerszámra (flex/köszörű), amivel a mozdony súlya megmunkálható. Első körben szét kell szedni a mozdonyt és a súly két végéről levágni annyit, hogy az 3,5mm vastagságú maradjon. Én nem ezt az utat választottam, hanem a teljes végdarabot levágtam flex-el.

Én a gyártó ajánlása helyett a súly mindkét végét teljesen levágtam, azokon a pontokon, ahol a legvékonyabb volt az anyag

Miután ezzel megvoltam, összeraktam a mozdonyt, behelyeztem a vezetőfülke imitációkat, és a vezetékeket a helyükre forrasztottam.

A vezetőfülke imitáció tartalmazza a menetfényeket, a zárfényeket, és a fülkevilágítást is

Minden a helyén, már csak a helyükre kell forrasztani a vezetékeket

Fontos, hogy a vezetékeket biztosan a helyükre forrasszuk, és úgy rendezzük el őket, hogy ne akadályozzák a mozdony hajtását

A nyákot a mellékelt két csavarral rögzítettem. A vezetékeket gondosan elrendeztem, ügyelve, hogy ne érjenek a hajtás forgó alkatrészeihez. A két vezezőfülkét pillanatragasztóval rögzítettem, majd az innen érkező vezetékeket is beforrasztottam a nyák megfelelő forrasztási pontjaira.

Minden a helyén, a fülkeimitációkat csak ekkor ragasztottam a helyükre

A kis kockahangszórót pillanatragasztóval rögzítettem a mozdonysúlyba, és vezetékeit a megfelelő pontokhoz forrasztottam. Itt nagyon ügyelni kell a forrasztás minőségére, mert a hangdekóder kimenetét egy esetleges rövidzár azonnal elintézi. Ezután már csak a hangdekódert kell a csatlakozóba beillesztenünk. Én mindenképpen javaslom a megfelelő DigiTools Digisound dekóder használatát, mert pl. az ESU MTC21-es dekóderével nem lehet minden világításfunkciót megfelelően beállítani (fülkevilágítás, tolatófények).

Bekerült a dekóder és a hangszóró is

Miután lepróbáltam minden funkciót, és ellenőriztem, hogy megfelelően működik-e a mozdony, a kasztni visszahelyezése előtt még kiszedtem a gyári prizmákat, és levágtam róluk a lámpafuratokba illeszkedő részeket, amiket pillanatragasztóval rögzítettem a helyükre. A kasztnit ezután a helyére pattintottam, és indulhatott is a vonatozás.

Összeszerelve. A kasztni gond nélkül a helyére pattant.

Mindent összegezve, a szett nagyon sokat dob a mozdonyon. A világítás funkciók, és a gondosan megtervezett vezetőállás mellett a gazdag hanganyaggal feltöltött dekóder is remekül beleillik a klasszik Csörgős feelingbe. A tuning beépítése körülbelül 2-3 órába került nekem, mint átlagos modellezőnek, a profibbak szerintem hamarabb is megvannak vele. A szett ára 10 ezer forint körül van, a hangdekóder pedig 23 ezer.

A lenti videót készítettem a mozdonyról, a főbb funkciók jól láthatóak, és hallhatóak benne:

Feszültség

2017. május 15.

Ez nem egy egyszerű kérdés manapság, a digitális korban. Amig régen az analóg időkben az FZ1 gombjának eltekerésével adtunk áramot a pályára, most a DCC rendszereknél sokkal komplikáltabb a helyzet.

Hogy megértsük a dolgot, nézzük meg, hogy miként működnek a különböző rendszerek. Kezdjük az analóg rendszerrel, mert ez viszonylag egyszerű felépítésű. Itt a jármű sebességét a pályában lévő feszültség emelésével és csökkentésével szabályozzuk, a haladási irányát pedig a polaritás váltásával. A transzformátor egyenáramot (FZ1 esetén hullámos egyenáramot, a modern szabályzók esetén pedig PWM jelet) állít elő, és a szabályzó segítségével ennek a feszültségét tudjuk állítani (PWM esetén a kitöltési tényezőt). Az egyenáramú transzformátorok a bemeneti feszültség függvényében terhelés alatt jellemzően 12 + – 2 V-ot tudnak maximálisan kiadni magukból (terheletlenül általában 2-4V-al magasabb feszültséget mérhetünk). Mivel a H0-s mozdonyok rendszerint 12V-ra vannak tervezve, az analóg rendszernél nem jellemző, hogy ebből probléma lenne, hiszen még teljes kivezérlés esetén sem jut több, mint 14V a motorra.

A régi szép idők: FZ1. Még terheletlenül sem jön ki belőle 16V-nál több.

És akkor jöjjön a feketeleves, a digitális rendszer. Egyszerűnek tűnik, de mégsem az. A legtöbb gond a nem megfelelő sínfeszültségből adódik, illetve abból, hogy a sínfeszültség mérése is nehézkes, a pontos feszültséget csak oszcilloszkóppal illetve komolyabb (true RMS mérésére képes) multiméterrel lehet megmérni.

A digitális rendszerek a következőképpen néznek ki: van egy tápegységünk, egy DCC parancsközpontunk, és egy erősítőnk (ez utóbbi kettő jellemzően egybe van építve), majd ennek az erősítőnek a jele megy ki a pályába. Optimális esetben az erősítőben található egy stabilizátor, ami szabályozza a pályába kimenő DCC jelet, így mi állíthatjuk a központ menüjén keresztül a DCC jel feszültségét. Sajnos ez sok esetben hiányzik bizonyos gyártók belépő szintű központjaiból. A Roco is ilyen, neki mind a régi központjaiból (pl. 10764) mind az új fehér z21-ból is hiányzik ez az alkatrész, náluk a sínfeszültség a felhasznált tápegységtől függ. Korábban a Roco egy nagy fekete váltóáramú trafót adott a központjai mellé. Ez a létező legroszabb választás volt, mert a stabilizálatlan transzformátor miatt a DCC feszültség kis terhelésnél néha 25-30V közé is felkúszott, és előfordultak benne 50V-os tüskék is. Dekóder legyen a talpán, ami ezt komolyabb gond nélkül bírja. A probléma H0-ban még nem akkora, viszont N-ben már akár motor/dekóder leégést is okozhat az ilyen magas feszültség.

A fentebbi problémára a legjobb megoldás egy 16-19V-os stabilizált, kapcsolóüzemű, egyenáramú tápegység használata. Erre a célra a laptop tápegységek felelnek meg a leginkább, mert viszonylag nagy a választék az utángyártott tápokból, de akár a már kiselejtezett otthoni laptopunkét is hardendbe lehet állítani (legtöbbjüknek olyan csatlakozója van, amit direktben be lehet dugni a Roco központba). Mivel ezek a tápok kapcsoló üzeműek, a kimeneti feszültségük még kis terhelésnél is stabil, valamint  jellemzően 3-3,5A-esek, ami bőven kiszolgál akár egy közepes méretű asztalt is. Amíg a 10764-es erősítőt használtam, egy 19V 3A-es Compaq tápról hajtottam meg az asztalt. A 10764-es erősítő bemeneti Graetz hídján 2V-ot esik a feszültség, a pályára végül 17V jut, a dekóderek Graetz hídján szintén 2V-al csökken a feszültség, így ők 15V-ot kapnak, amivel gond nélkül üzemelnek akár egész nap, komolyabb melegedés nélkül.

A fehér z21-nél most más a helyzet, mivel csak a fekete Z21-ben van lehetőség a sínfeszültség állítására (mint említettem feljebb, a fehér z21-ből hiányzik ez az áramkör). A központ felépítésének köszönhetően amennyiben 19V DC a bemeneti feszültség, úgy a pályában is kb. ennyi lesz. Ez ugyan kicsit magasnak tűnhet, de még elfogadható, én mégis azt javaslom, hogy aki fehér z21-et használ, annak érdemes vagy alacsonyabb, vagy változtatható kimeneti feszültségű tápot választani. Én nem akartam nagyon belepiszkálni a már korábban összerakott rendszerbe, és új tápot sem szerettem volna vásárolni, ezért az e-bay-ről beszereztem egy digitális kijelzővel felszerelt, állítható kimeneti feszültségű DC-DC konvertert, amivel tizedes pontossággal be lehet állítani a z21-be jutó feszültséget.

DC-DC konverter egy elegáns megoldás a sínfeszültség stabilizálására, és szabályzására

RoLa mustra

2017. március 28.

Sajnos egyre inkább eltűnőben van ez a kombinált áruszállítási forma (hazánkban egy ideje már nem is járnak ilyen vonatok), de a terepasztalunkon könnyen megidézhetőek a 90-es évek közepétől, egészen 2012 végéig hazánkban megfordult szerelvények. A RoLa azért különleges, mert a kamionok egy direkt erre a célra késztett alacsony padlómagasságú nyolc tengelyes speciális kocsin utaznak, és a sofőröket a vonat elején található szintén egyedi személykocsiban szállásolják el az út időtartama alatt.

RoLa kamionszálltó kocsikat a Fleischmann (most már Roco név alatt) gyárt, ÖBB, és DB, és SBB felségjellel. A kocsik könnyen beszerezhetőek a modellboltokból. MÁV-os kocsit csak a kisszériás gyártók készítenek, jelenleg az Albert-féle kocsi kapható, többféle pályaszámmal. A kísérőkocsiból az ÖBB-s a Roco, és a Lilliput gondozásában került kiadásra, a MÁV jellegzetes szürke színű, Y kocsiból átalakított járművét azonban szintén csak kisszériás gyártók készítették el eddig. Egy kedves ismerősöm jóvoltából kerütek hozzám a bejegyzésben szereplő járművek, a cikk megírása erejéig, nézzük is meg őket, első körben a kísérőkocsikat veszem górcső alá.

Roco

Ez a kocsi 1:100-as hossztorzítású, ráadásul sok részletében eltér az eredeti kocsitól, mivel csak egy átfestés (a feltűnő pontatlanságok: ajtók, kocsivégek, alváz). Festése feliratozása amúgy rendben van, belseje kidolgozott, azonban csak egyszínű.

Roco kísérőkocsi: nem egzakt, csak átfestés

Lilliput

A Lilliput ÖBB-s kocsija nagyon szép kidolgozású. Festése jól eltalált, feliratozása pontos. A kocsi alja és a forgóvázak is szépen ki vannak dolgozva, még a tárcsafékek is helyet kaptak a tengelyeken. Sajnos elég ritka járműről van szó, beszerezni már csak használtan tudjuk.

ÖBB kísérőkocsi

————

A magyar kísérőkocsik alapjául egytől-egyig a Tillig Y kocsija szolgált. Itt meg kell jegyeznem, hogy az alapmodell két apró eltérése megmaradt minden járműnél. Az ablakok magassága nem egyezik, illetve a forgóváz is maradt Görlitz V, a Rába helyett.

Albert modell Bsc – 51 55 85-10 005-3

Albert kocsija véleményem szerint az etalon. Minden részletében kidolgozott, profin kivitelezett átalakítás. A kocsi összes jellegzetes stílusjegye a helyén van (lefalazott homlokátjárók, az egyik végen egy oldalt lefalazott feljáróajtó). A kocsivégek csak a magyar kocsikra jellemző sarkai is az eredetinek megfelelően el vannak készítve, mint ahogy a belső berendezés is hű az igzihoz. A festése nagyon szép (vékony selyemfényű festék), pontosak a maszkolások, pazar feliratozás (az alvázon is), nagyon jól visszaadja az eredetit.

Albert kocsija - nagyon jól sikerült átalakítás

a magyar Y kocsikra jellemző kocsivégkialakítás is stimmel

a feliratozás is nagyon részletes, és pontos

a kocsivég

Quabla Express Bsc - 50 55 89-10 003-8

Ez a modell egy második festési korszakú járművet mintáz, ahol a piros csík hiányzik az ablakok között, és a zöld harántcsík a társalgó felöli részen van. A jármű festése inkább matt hatású, és kicsit vastagnak érzem a festékréteget néhol, de még így is nagyon minőségi munka. A feliratozás is rendben van, bár egy kicsit vastagabbak néhol a betűk, mint az Albert féle verzión. A kocsi belseje itt is kidolgozott, az eredetinek megfelelő berendezés található benne. Az allváz is hiánytalan, az eredetinek megfelelő dobozok lettek kialakítva, azonban itt hiányoznak a dobozokról a feliratok, és piktogramok.

jól sikerült az ajtó lefalazása

Quabla Express Bc – 50 55 59-41 023-5

Az egyetlen olyan kísérőkocsi modellje, amin nem lett lefalazva az átjáróajtó, és amelyiken más a felirazotás. Festése neki is hasonló, mint a másik Quabla kocsinak. Az egyetlen komolyabb eltérés az, hogy mivel az eredetije 59-41-es kocsiból lett kialakítva, a kocsivégek és a homlokfal lekerekítése nem passzol.

Modell Kit Bsc – 50 55 89-10 008-7

A kocsi festése selyemfényű, szép vékony rétegben, maszkolások azonban néhol láthatóan sorjásak. Sajnos a kasztnin néhol láthatóak a lefalazott kapaszkodóbemélyedések, és ajtó nyomai. A feliratozás a cég hírnevéhez méltóan pontos és precíz. A kocsi belseje szépen kidolgozott.

a ModellKit kocsi

————

————

A kísérőkocsik után jöjjön a kamionszállító kocsi.

Ez a kocsi amilyen egyszerűnek tűnik, olyan sok buktatót tartalmaz. Nagyon kicsi kerekek, alacsony építés, és bonyolult oldalfal jellemzi a járművet. A Fleischmann kocsi jól hozza az eredetit, részletesen kidolgozott kocsit kapunk, ami az apró kerekek ellenére meglepően jó futási tulajdonságokkal rendelkezik.

RoLa kocsi kamionnal

pazar kidolgozású kocsivég

minden apró felirat a helyén van

———–

A végére pedig pár szomorú kép. A magyar kísérőkocsik jelenleg Szegeden vannak leállítva. Sajnos elég leromlott az állapotuk, kívülről mindegyik össze van graffitizve, és bent sem túl rózsás a helyzet. Nem valószínű hogy valaha is újra forgalomba kerülnének ezek a kocsik, itt a parajosban várják, hogy döntés szülessen róluk.

RoLa kerítés

a társalgó még egész tűrhető állapotban van ebben a kocsiban

elhagyatott folyosó

már nem gördülnek sehova....