Csörgő tuning

2017. augusztus 6.

Az ember akarva akaratlanul törekszik arra, hogy a meglévő járműveiből a legtöbbet hozza ki. Főként igaz ez, az olyan egyszerűbb modellekre, mint a Fuggerth mozdonyai. A Csörgő egy viszonylag egyszerű jármű, a digit előkészített verzió tudása is kimerül a menetirány szerinti menetfényben (zárfény nincs). Ha többet szeretnénk, és nem akarunk házibarkács megoldásokhoz folyamodni, akkor szükségünk lesz egy hangdekóderre, és egy tuning szettre, ami a Posch Modell/DigiTools páros jóvoltából elérhető a legtöbb modellboltban. A tunning szett tartalmaz egy MTC21-es foglalattal rendelkező nyákpanelt, két vezetőállás imitációval egybeépített világításpanelt, két csavart a nyák rögzítéséhez, és egy használati útmutatót a beépítéshez.

A tuning szett doboza

Ennyire kell szétszedni a gépet. Aki nem rutinos, annak nem ajánlom, hogy otthon belekezdjen!

A beépítéshez szükség van némi tapasztalatra a modellek szerelése terén, valamit olyan szerszámra (flex/köszörű), amivel a mozdony súlya megmunkálható. Első körben szét kell szedni a mozdonyt és a súly két végéről levágni annyit, hogy az 3,5mm vastagságú maradjon. Én nem ezt az utat választottam, hanem a teljes végdarabot levágtam flex-el.

Én a gyártó ajánlása helyett a súly mindkét végét teljesen levágtam, azokon a pontokon, ahol a legvékonyabb volt az anyag

Miután ezzel megvoltam, összeraktam a mozdonyt, behelyeztem a vezetőfülke imitációkat, és a vezetékeket a helyükre forrasztottam.

A vezetőfülke imitáció tartalmazza a menetfényeket, a zárfényeket, és a fülkevilágítást is

Minden a helyén, már csak a helyükre kell forrasztani a vezetékeket

Fontos, hogy a vezetékeket biztosan a helyükre forrasszuk, és úgy rendezzük el őket, hogy ne akadályozzák a mozdony hajtását

A nyákot a mellékelt két csavarral rögzítettem. A vezetékeket gondosan elrendeztem, ügyelve, hogy ne érjenek a hajtás forgó alkatrészeihez. A két vezezőfülkét pillanatragasztóval rögzítettem, majd az innen érkező vezetékeket is beforrasztottam a nyák megfelelő forrasztási pontjaira.

Minden a helyén, a fülkeimitációkat csak ekkor ragasztottam a helyükre

A kis kockahangszórót pillanatragasztóval rögzítettem a mozdonysúlyba, és vezetékeit a megfelelő pontokhoz forrasztottam. Itt nagyon ügyelni kell a forrasztás minőségére, mert a hangdekóder kimenetét egy esetleges rövidzár azonnal elintézi. Ezután már csak a hangdekódert kell a csatlakozóba beillesztenünk. Én mindenképpen javaslom a megfelelő DigiTools Digisound dekóder használatát, mert pl. az ESU MTC21-es dekóderével nem lehet minden világításfunkciót megfelelően beállítani (fülkevilágítás, tolatófények).

Bekerült a dekóder és a hangszóró is

Miután lepróbáltam minden funkciót, és ellenőriztem, hogy megfelelően működik-e a mozdony, a kasztni visszahelyezése előtt még kiszedtem a gyári prizmákat, és levágtam róluk a lámpafuratokba illeszkedő részeket, amiket pillanatragasztóval rögzítettem a helyükre. A kasztnit ezután a helyére pattintottam, és indulhatott is a vonatozás.

Összeszerelve. A kasztni gond nélkül a helyére pattant.

Mindent összegezve, a szett nagyon sokat dob a mozdonyon. A világítás funkciók, és a gondosan megtervezett vezetőállás mellett a gazdag hanganyaggal feltöltött dekóder is remekül beleillik a klasszik Csörgős feelingbe. A tuning beépítése körülbelül 2-3 órába került nekem, mint átlagos modellezőnek, a profibbak szerintem hamarabb is megvannak vele. A szett ára 10 ezer forint körül van, a hangdekóder pedig 23 ezer.

A lenti videót készítettem a mozdonyról, a főbb funkciók jól láthatóak, és hallhatóak benne:

Feszültség

2017. május 15.

Ez nem egy egyszerű kérdés manapság, a digitális korban. Amig régen az analóg időkben az FZ1 gombjának eltekerésével adtunk áramot a pályára, most a DCC rendszereknél sokkal komplikáltabb a helyzet.

Hogy megértsük a dolgot, nézzük meg, hogy miként működnek a különböző rendszerek. Kezdjük az analóg rendszerrel, mert ez viszonylag egyszerű felépítésű. Itt a jármű sebességét a pályában lévő feszültség emelésével és csökkentésével szabályozzuk, a haladási irányát pedig a polaritás váltásával. A transzformátor egyenáramot (FZ1 esetén hullámos egyenáramot, a modern szabályzók esetén pedig PWM jelet) állít elő, és a szabályzó segítségével ennek a feszültségét tudjuk állítani (PWM esetén a kitöltési tényezőt). Az egyenáramú transzformátorok a bemeneti feszültség függvényében terhelés alatt jellemzően 12 + – 2 V-ot tudnak maximálisan kiadni magukból (terheletlenül általában 2-4V-al magasabb feszültséget mérhetünk). Mivel a H0-s mozdonyok rendszerint 12V-ra vannak tervezve, az analóg rendszernél nem jellemző, hogy ebből probléma lenne, hiszen még teljes kivezérlés esetén sem jut több, mint 14V a motorra.

A régi szép idők: FZ1. Még terheletlenül sem jön ki belőle 16V-nál több.

És akkor jöjjön a feketeleves, a digitális rendszer. Egyszerűnek tűnik, de mégsem az. A legtöbb gond a nem megfelelő sínfeszültségből adódik, illetve abból, hogy a sínfeszültség mérése is nehézkes, a pontos feszültséget csak oszcilloszkóppal illetve komolyabb (true RMS mérésére képes) multiméterrel lehet megmérni.

A digitális rendszerek a következőképpen néznek ki: van egy tápegységünk, egy DCC parancsközpontunk, és egy erősítőnk (ez utóbbi kettő jellemzően egybe van építve), majd ennek az erősítőnek a jele megy ki a pályába. Optimális esetben az erősítőben található egy stabilizátor, ami szabályozza a pályába kimenő DCC jelet, így mi állíthatjuk a központ menüjén keresztül a DCC jel feszültségét. Sajnos ez sok esetben hiányzik bizonyos gyártók belépő szintű központjaiból. A Roco is ilyen, neki mind a régi központjaiból (pl. 10764) mind az új fehér z21-ból is hiányzik ez az alkatrész, náluk a sínfeszültség a felhasznált tápegységtől függ. Korábban a Roco egy nagy fekete váltóáramú trafót adott a központjai mellé. Ez a létező legroszabb választás volt, mert a stabilizálatlan transzformátor miatt a DCC feszültség kis terhelésnél néha 25-30V közé is felkúszott, és előfordultak benne 50V-os tüskék is. Dekóder legyen a talpán, ami ezt komolyabb gond nélkül bírja. A probléma H0-ban még nem akkora, viszont N-ben már akár motor/dekóder leégést is okozhat az ilyen magas feszültség.

A fentebbi problémára a legjobb megoldás egy 16-19V-os stabilizált, kapcsolóüzemű, egyenáramú tápegység használata. Erre a célra a laptop tápegységek felelnek meg a leginkább, mert viszonylag nagy a választék az utángyártott tápokból, de akár a már kiselejtezett otthoni laptopunkét is hardendbe lehet állítani (legtöbbjüknek olyan csatlakozója van, amit direktben be lehet dugni a Roco központba). Mivel ezek a tápok kapcsoló üzeműek, a kimeneti feszültségük még kis terhelésnél is stabil, valamint  jellemzően 3-3,5A-esek, ami bőven kiszolgál akár egy közepes méretű asztalt is. Amíg a 10764-es erősítőt használtam, egy 19V 3A-es Compaq tápról hajtottam meg az asztalt. A 10764-es erősítő bemeneti Graetz hídján 2V-ot esik a feszültség, a pályára végül 17V jut, a dekóderek Graetz hídján szintén 2V-al csökken a feszültség, így ők 15V-ot kapnak, amivel gond nélkül üzemelnek akár egész nap, komolyabb melegedés nélkül.

A fehér z21-nél most más a helyzet, mivel csak a fekete Z21-ben van lehetőség a sínfeszültség állítására (mint említettem feljebb, a fehér z21-ből hiányzik ez az áramkör). A központ felépítésének köszönhetően amennyiben 19V DC a bemeneti feszültség, úgy a pályában is kb. ennyi lesz. Ez ugyan kicsit magasnak tűnhet, de még elfogadható, én mégis azt javaslom, hogy aki fehér z21-et használ, annak érdemes vagy alacsonyabb, vagy változtatható kimeneti feszültségű tápot választani. Én nem akartam nagyon belepiszkálni a már korábban összerakott rendszerbe, és új tápot sem szerettem volna vásárolni, ezért az e-bay-ről beszereztem egy digitális kijelzővel felszerelt, állítható kimeneti feszültségű DC-DC konvertert, amivel tizedes pontossággal be lehet állítani a z21-be jutó feszültséget.

DC-DC konverter egy elegáns megoldás a sínfeszültség stabilizálására, és szabályzására

RoLa mustra

2017. március 28.

Sajnos egyre inkább eltűnőben van ez a kombinált áruszállítási forma (hazánkban egy ideje már nem is járnak ilyen vonatok), de a terepasztalunkon könnyen megidézhetőek a 90-es évek közepétől, egészen 2012 végéig hazánkban megfordult szerelvények. A RoLa azért különleges, mert a kamionok egy direkt erre a célra késztett alacsony padlómagasságú nyolc tengelyes speciális kocsin utaznak, és a sofőröket a vonat elején található szintén egyedi személykocsiban szállásolják el az út időtartama alatt.

RoLa kamionszálltó kocsikat a Fleischmann (most már Roco név alatt) gyárt, ÖBB, és DB, és SBB felségjellel. A kocsik könnyen beszerezhetőek a modellboltokból. MÁV-os kocsit csak a kisszériás gyártók készítenek, jelenleg az Albert-féle kocsi kapható, többféle pályaszámmal. A kísérőkocsiból az ÖBB-s a Roco, és a Lilliput gondozásában került kiadásra, a MÁV jellegzetes szürke színű, Y kocsiból átalakított járművét azonban szintén csak kisszériás gyártók készítették el eddig. Egy kedves ismerősöm jóvoltából kerütek hozzám a bejegyzésben szereplő járművek, a cikk megírása erejéig, nézzük is meg őket, első körben a kísérőkocsikat veszem górcső alá.

Roco

Ez a kocsi 1:100-as hossztorzítású, ráadásul sok részletében eltér az eredeti kocsitól, mivel csak egy átfestés (a feltűnő pontatlanságok: ajtók, kocsivégek, alváz). Festése feliratozása amúgy rendben van, belseje kidolgozott, azonban csak egyszínű.

Roco kísérőkocsi: nem egzakt, csak átfestés

Lilliput

A Lilliput ÖBB-s kocsija nagyon szép kidolgozású. Festése jól eltalált, feliratozása pontos. A kocsi alja és a forgóvázak is szépen ki vannak dolgozva, még a tárcsafékek is helyet kaptak a tengelyeken. Sajnos elég ritka járműről van szó, beszerezni már csak használtan tudjuk.

ÖBB kísérőkocsi

————

A magyar kísérőkocsik alapjául egytől-egyig a Tillig Y kocsija szolgált. Itt meg kell jegyeznem, hogy az alapmodell két apró eltérése megmaradt minden járműnél. Az ablakok magassága nem egyezik, illetve a forgóváz is maradt Görlitz V, a Rába helyett.

Albert modell Bsc – 51 55 85-10 005-3

Albert kocsija véleményem szerint az etalon. Minden részletében kidolgozott, profin kivitelezett átalakítás. A kocsi összes jellegzetes stílusjegye a helyén van (lefalazott homlokátjárók, az egyik végen egy oldalt lefalazott feljáróajtó). A kocsivégek csak a magyar kocsikra jellemző sarkai is az eredetinek megfelelően el vannak készítve, mint ahogy a belső berendezés is hű az igzihoz. A festése nagyon szép (vékony selyemfényű festék), pontosak a maszkolások, pazar feliratozás (az alvázon is), nagyon jól visszaadja az eredetit.

Albert kocsija - nagyon jól sikerült átalakítás

a magyar Y kocsikra jellemző kocsivégkialakítás is stimmel

a feliratozás is nagyon részletes, és pontos

a kocsivég

Quabla Express Bsc - 50 55 89-10 003-8

Ez a modell egy második festési korszakú járművet mintáz, ahol a piros csík hiányzik az ablakok között, és a zöld harántcsík a társalgó felöli részen van. A jármű festése inkább matt hatású, és kicsit vastagnak érzem a festékréteget néhol, de még így is nagyon minőségi munka. A feliratozás is rendben van, bár egy kicsit vastagabbak néhol a betűk, mint az Albert féle verzión. A kocsi belseje itt is kidolgozott, az eredetinek megfelelő berendezés található benne. Az allváz is hiánytalan, az eredetinek megfelelő dobozok lettek kialakítva, azonban itt hiányoznak a dobozokról a feliratok, és piktogramok.

jól sikerült az ajtó lefalazása

Quabla Express Bc – 50 55 59-41 023-5

Az egyetlen olyan kísérőkocsi modellje, amin nem lett lefalazva az átjáróajtó, és amelyiken más a felirazotás. Festése neki is hasonló, mint a másik Quabla kocsinak. Az egyetlen komolyabb eltérés az, hogy mivel az eredetije 59-41-es kocsiból lett kialakítva, a kocsivégek és a homlokfal lekerekítése nem passzol.

Modell Kit Bsc – 50 55 89-10 008-7

A kocsi festése selyemfényű, szép vékony rétegben, maszkolások azonban néhol láthatóan sorjásak. Sajnos a kasztnin néhol láthatóak a lefalazott kapaszkodóbemélyedések, és ajtó nyomai. A feliratozás a cég hírnevéhez méltóan pontos és precíz. A kocsi belseje szépen kidolgozott.

a ModellKit kocsi

————

————

A kísérőkocsik után jöjjön a kamionszállító kocsi.

Ez a kocsi amilyen egyszerűnek tűnik, olyan sok buktatót tartalmaz. Nagyon kicsi kerekek, alacsony építés, és bonyolult oldalfal jellemzi a járművet. A Fleischmann kocsi jól hozza az eredetit, részletesen kidolgozott kocsit kapunk, ami az apró kerekek ellenére meglepően jó futási tulajdonságokkal rendelkezik.

RoLa kocsi kamionnal

pazar kidolgozású kocsivég

minden apró felirat a helyén van

———–

A végére pedig pár szomorú kép. A magyar kísérőkocsik jelenleg Szegeden vannak leállítva. Sajnos elég leromlott az állapotuk, kívülről mindegyik össze van graffitizve, és bent sem túl rózsás a helyzet. Nem valószínű hogy valaha is újra forgalomba kerülnének ezek a kocsik, itt a parajosban várják, hogy döntés szülessen róluk.

RoLa kerítés

a társalgó még egész tűrhető állapotban van ebben a kocsiban

elhagyatott folyosó

már nem gördülnek sehova....

Mitől beteg a hazai vasútmodellezés? – 2. rész

2017. január 25.

Az előző részben már említettem ennek a résznek a szereplőit, lássuk most a modellezők fő típusait.

Alapvetően én két nagy csoportra bontanám a hazai modellezés szereplőit, az egyik csoport a konstruktív, a másik a destruktív modellező.

Konstruktív:

A lelkes

Ő az, akinek nincs még nagy tapasztalata, és sok modellje, de mégis nagyon pozitívan áll a dolgokhoz. Nem fél feltenni a kérdését a fórumokon, hallgat a tapasztaltabbakra, megosztja munkáit, amiken szépen látszik a fejlődése. Csak pozitív jellegű megnyilvánulásai vannak.

A csendes profi

Kicsi csoportja ez a modellezőknek. Ő az, aki ritkán szólal meg, de olyankor megkérdőjelezhetetlen amit mond. Nem nagyon szeret publikálni, nincs, vagy csak minimális a webes jelenléte. Munkái gyönyörűek, mégsem kérkedik velük. Nagyobb vitákba nem keveredik, mindig megőrzi jó hírét.

A segítőkész profi

Még a csendes profiknál is kevesebben vannak. Rendkívül türelmesen válaszolnak még egyszerűbb kérdésekre is. Munkáik nekik is pazarok, néha közszemlére is teszik őket, megosztják tapasztalataikat. Ők konfrontálódni is szoktak, álláspontjuk sziklaszilárd, de hírnevükre ügyelnek, tudják mikor kell egy vitából kiszállni. Internetes jelenlétük meghatározó (van rendszeresen frissített weboldala, blogja), sokat lehet tanulni az általuk közzétett anyagokból.

A segítőkész

Átlagos modellező, már van tapasztalata, kisebb-nagyobb gyűjteménye, terepasztala is. Az interneten aktívan jelen van, szintén blogot vagy weboldalt üzemeltet. Előszeretettel vesz részt vitákban, véleményét megvédi, de hajlandó másokat is meghallgatni.

A gyűjtő

Nincs terepasztala, általában vitrinbe / polcra gyűjti a modelleket, amiket néha szőnyegvasúton, vagy kiállításokon megfuttat. Hatalmas a gyűjteménye, de mégsem kérkedik vele. Olyan járművei vannak, amiről sokan csak álmodnak, ezeket mind hosszú és kitartó munka / keresgélés árán szerezte be. Ért a modellekhez. Mindegyiket álmából felkeltve is ismeri. Pontosan tudja, hogy mik a jellegzetességek, hiányosságok. Jó megfigyelő. Webes jelenléte minimmális, inkább csak a beszerzések kapcsán tesz fel egy-egy képet, komolyabb vitákba nem bonyolódik. A kérdésekre készségesen válaszol, és nem rest privátban képeket küldeni a modelljeiről azoknak, akik kérnek tőle.

Destruktív:

A kötekedő

Neki semmi sem jó, ő mindent jobban tud, és mindenkinél hangosabb. Ha kell százszor leírja, de akkor is övé az utolsó szó. Adatlapja majdnem üres (esetleg tartalmaz egy semmitmondó email címet), facebook profilképe fiktív, adatlapján ott sem sokat találunk. Ugyan rendszeresen kifejti véleményét mások munkájáról, még senki sem látott tőle semmit.

A fikanick

Egyértelműen csak mások pocskondiázására létrehozott nick. Tulajdonosa nem ismert, de stílusából és felbukkanásából gyanítható, hogy kihez tartozik. Tulajdonosa konfliktus-kerülő, saját nevével nem meri felvállalni véleményét, nem mer konfrontálódni. Sokszor 4-5 is tartozik egy személyhez, néha csapatostól bukkannak fel, és bizonygatják igazukat.

Az okoskodó

Ő a mindenható. Ő mindent jobban tud. Neki szabad mindenkit kioktatnia. Amit ő mond, az úgy van. Mások véleménye nem számít, az ő szavában nem lehet kételkedni. A saját dolgaival, és tudásával folyton kérkedik, másokat lenéz. Vele csak egyetérteni lehet. Hajlamos más beszélgetésekbe, és más dolgába belefolyni, ott akadékoskodni.

A mimózalelkű

Félénk, általában csak olvas. Munkássága átlagos, vannak modelljei, terepasztala, éptget is ezt-azt. Saját munkáit alig meri bemutatni, mert “Mi lesz, ha valaki véleményezi?“, amikor pedig valamit be is mutat a közönségnek, pár komment után gyorsan visszavonul, mert “Lám jönnek is rá a csúnya kommentek. Nem értékelik ezek a munkámat.“. Véleményét néha kinyilvánítja ugyan, de nem védi meg azt. Vitákba ritkán keveredik, és sokszor egy erősebb odaszólás után törli magát, de aztán valahogy mindig visszaregisztrál.

A nepper

A börze topikok a lakhelyei. Legalább heti kétszer berak több tucat eladó dolgot, mindig másokat. Állítása szerint modellező, de még semmit nem láttunk tőle, eladó modelleken kívül. Általában normális áron kínálja portékéját, azonban sok esetben borsos árat kér egy-egy járműért. Aki megemlíti neki, hogy sokallja ezt, általában hamar megkapja a magáét, amihez a nepper előszeretettel használja fikanick flottáját.

Az aljas nepper

A modellezőtársadalom legalja. Arcátlanul magas árat kér mindenért amit árul. Stílusa bunkó, lekezelő. Vele csak egyetérteni lehet, amikor 75 ezerért árulja azt a pár darab V43-ast amit egy héttel korábban 45-ért vett a modellboltban. Aki nála vásárol az biztos hogy póruljár. Garanciát semmire sem ad, néha követ dobozol be és küld el modell helyett az óvatlannak, aki nem személyesen veszi át a portékáját. Ha valaki kritikát fogalmaz meg vele szemben, az rögtön “ostoba”. Általában fals híreszteléseket terjeszt, hogy kívánatosabbá tegye termékeit (pl.: az xy gyártó megszűnt, már nem gyárt, de nálam jó áron lehet megvenni a modelljeit, csak amíg a készletem tart). Gyakran keveredik önellentmondásba magával is, de ezt nem veszi észre.

A szegecsszámláló

Neki nem lehet ám bármit eladni. Ő tudja, hogy azon a mozdonyon az az apró biz-basz nem úgy néz ki mint a valóságban. Neki ilyen silány vacak nem kell, hiszen hogy mutatna a gyűjteményében. Tőle saját modellről készült képet nem láttunk soha, mindig csak beszél róluk. Minden hibát felfedez, és szóvátesz. Fennhangon kioktat mindenkit, számára nincsen kompromisszum, ha vasútmodellről van szó. Neki csak a tökéletes kell. Ebből kifolyólag valószinüleg alig vannak járművei, terepasztala sem lehet. Általában néma csendben marad, amikor az általa felhántorgatott részletről kiderül, hogy az eredeti járművön is pont olyan, mint a modellen.

A minőségi modellező

Ő az, aki el van ájulva magától, mert az anyagi háttere lévén mindent megvehet magának. Rengeteg járműve van, és büszkén mutogatja újabb, és újabb beszerzéseit. Ő mindent tud, ő mindent megvehet. Terepasztala nincs, de ha van is, azt nem ő építette, hanem jellemzően valakivel csináltatta (ellenben úgy adja elő, mintha ő építette volna). Nagyon érzékeny a minőségre. Ha egy modellen gyárilag van valami apró hiba, esetleg ragasztani/szerelni kell valamit, az rögtön pocsék, silány vacak. Neki ennyi pénzért olyan legyen tökéletes. Rendkívül kritikus mindennel szemben. Valószinüleg teljesen technikai analfabéta, mert a hozzászólásaiból az derül ki, hogy egy dekóder berakása is komoly gondot okoz neki. Büszke, és általában magas lóról néz le a pornépre, akik mondjuk tanácsot adnak neki, hogy megoldja a problémáit. Neki nem kell tanács, neki olyan modell kell amit nem kell a megvásárlás után szerelgetni.

Van egy csoportjuk akik hihetetlen mohóságuk miatt nagyon rövid idő alatt hatalmas gyűjteményre tesznek szert, ész nélkül vásárolnak, majd kis idő elteltével hirtelen teljesen leépítik gyűjteményüket (hogy miért, az rejtély, lehet hogy megunta, lehet hogy olyan helyzetbe került, hogy nem bírja ezt fenntartani), és eltűnnek a süllyesztőben.

A (fióknak) gyűjtő

A meg nem értett zseni, az, aki már évtizedek óta gyűjt, és csak fehér kesztűvel nyúl bármihez is. Rengeteg ritka modellje van, tele van ezekkel már legalább két szekrény is, de vitrin helyett inkább a fiókban tartja őket dobozban, nehogy bajuk legyen. Járatásról szó sem lehet, hiszen azzal csökkenne az értékük. Számára minden a dobozban jó csak, mert ott nem érheti őket még napfény sem, és nem nyúlhat hozzájuk senki. Legszívesebben ki sem csomagolná őket, de a fényképezéshez bizony elő kell venni őket, így néhány kép erejéig levegőznek egyet, majd mennek vissza a biztonságot nyújtó hungarocelbe, a szekrény mélyére. Néhány, kisebb értékű járművet a polcon tart, de csak azért, hogy emlékeztessék rá, neki vannak modelljei is. Nagyon büszke a gyűjteményére, és ennek hangot is ad. Terepasztal építésen még nem gondolkozott, mert ugyan lenne rá hely meg keret is, de olyan veszélynek nem tenné ki értékes gyűjteményét, mint ami ott érhetné őket.

Az agresszív kezdő

Onnan lehet megismerni, hogy pár napos regisztrációval már követelőzik, és agresszívoskodik. Neki mondják meg azonnal a választ! Visszakeresni? Ugyan már! A legalapvetőbb dolgokat kérdezgeti folyton, és amikor valaki felhívja rá a figyelmét, hogy esetleg először olvasson utána, rögtön megsértődik. A kritikát nem érti, ha valaki építő jelleggel tanácsol valamit, rögtön magára veszi. Pár nap alatt lejártaja magát, majd előbb-utóbb a moderáció melegebb éghajlatra küldi. Néha előfordul, hogy ért a szóból és más néven reinkarnálódik, egy mérsékeltebb stílussal, néha viszont ugyanazzal a hévvel folytatja.

————–

Nagyjából ennyi lenne, az én szubjektív véleményem szerint. Nem sorolnék senkit sehova, így magamat sem, mindenki döntse el, hogy mit érez, hova tartozik.

Mitől beteg a hazai vasútmodellezés? – 1. rész

2017. január 24.

Régóta gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, és végül úgy döntöttem, hogy igen. Biztos vagyok benne, hogy ezután még többen lesznek majd, akik nemtetszésüket fejezik majd ki velem szemben itt és a fórumon is de ezt már megszoktam.

Mitől beteg? Maga a kérdés először talán 3 éve fogalmazódott meg bennem. Akkor még elég sok magyar vonatkozású újdonság került a boltokba évről-évre, és ezek kapcsán bukkantak felszínre bizonyos dolgok. Általánosságban elmondható, hogy a magyar piac kicsi, rendkívül árérzékeny, és tele van országspecifikus dolgokkal. Eddig nem is lenne gond, mert majdnem az összes környező ország is hasonló cipőben jár, azonban itthon van még egy specialitás: hiperérzékenység a minőségre, és szegecsekre. Nem, nem tudtan jobb szót találni rá.

Mi ez valójában? Legyen olcsó, de legyen tökéletes minden elemében. Egy példával tudnám szemléltetni. Amint megjelenik egy magyar vonatkozású modell, pillanatok alatt apró darabokra szedi a modellező közösség, és a legkisebb hibába is beleköt. Semmi tolerancia, semmi kompromisszumkészség. Megérteni azt, hogy egy apró részlet kidolgozása aránytalanul sokba kerül a gyártónak, és inkább lehagyja? Ugyan már! Most nyilván nem arra gondolok, hogy egy fantáziamodellt (pl. Roco M49) becsmérelnek, vagy egy tényleg ordító hibát tesznek szóvá, hanem olyan dolgokba kötnek bele, mint az, hogy nem megfelelően áll a laprugó az Albert modell kocsikon. Mi van? Aztán a múltkor volt egy arc, aki az Eams kocsira kijelentette, hogy neki az nem jó, mert nem tökéletes, és hogy ilyen kompromisszumokat, mint hogy valami gerenda vastagabb, mint az eredetin nem tud bevállalni (aztán arra, hogy mutassa már meg azt a dioráma kidolgozottságú asztalt, amin majd futtatja, nem tudott mit mondani), mert hogy egy Roco Szergej mögött milyen hülyén nézne már ki (na, neki sem sok modellje lehet, ha ennyire szegecsszámláló).

Ilyenkor általában hosszú kommentfolyamok születnek mind az index fórumon, mind a Facebook csoportokban, pro, és kontra (általában mindig a negatív hangok vannak többségben). Észérvekkel nem lehet ilyenkor hatni egyik félre sem, és végletekig menő személyeskedésbe torkollanak ezek a viták.

Szőrszálhasogatás, semmi sem jó, illetve olyan szempontok priorizálása, amik az én fejemben soha nem fordulnának meg. Csoda, hogy ezek után alig van gyártó, aki a hazai modellekbe időt és pénzt fektet? Szerintem nem.

A fenti probléma azonban csak a tünet. A forrás máshol van. Mindegy, hogy index fórum, vagy Facebook csoport, a gond ugyanaz. Vannak egyének, akik általában mindent magukra vesznek, és ha valaki olyat ír, ami nem az ő szájízüknek megfelelő, azt képtelenek megfelelő stílusban kommunikálni, illetve sokszor kényszernek érzik, hogy más beszélgetésébe beleokoskodjanak, és kiforgassák a szavait. Mivel én általában a “másik” oldalon vagyok az ilyen vitákban, jól meg is szoktam kapni a magamét, ők viszont szentek és sérthetetlenek (gyanítom, hogy több nick van, mint természetes személy). Vagy azt gondolod mint ők, vagy jól megkapod a magadét, például úgy, mint ahogy én “Azt hittem mélyebbre nem tudsz süllyedni az ostobaságban és értetlenkedésben, de tévedtem. Szándékos trollkodsz vagy tényleg ilyen vagy?“. Nyilván ostobaságban süllyedek, és trollkodok a kemény egy darab nickemmel már 2009-óta. Mindegy. Látszik, hogy a kérdésemre értelmes választ már nem tud adni, ilyenkor úgy gondolja, hogy ha ostobának titulálja a másikat, akkor ő nyert.

A fenti esetnél a probléma abból indult ki, hogy nem értettem (és ezt szóvá is tettem), hogy miért jó az, ha valaki kiad két havi minimálbért egy mozdonyért, amit aztán még csak ki sem próbál, csak rögtön beteszi a vitrinbe, nehogy megsérüljön. Fura. De még furábbak a szekrényfiókba gyűjtők. Ismerek ilyet, és hallottam már mástól is olyan emberről, akinek konkrétan egy komplett lakás összes szekrénye tele volt bedobozolt modellekkel. Durva mi? Na, de nem lövöm le a következő témámat, a modellezők típusairól.

Aztán itt ezen a ponton meg kell említenem egy már régóta nem publikáló bloggert. Ő Vasutaskritikus. Nem tudom miért hagyta abba a dolgot, ugyan bár voltak durva írásai, alapvetően jól ismertette a hazai modellezőtársadalmat, és helyzetet. Hogy miért említettem meg őt? A napokban olvastam egy régebbi írását: A minőségi modellezés címűt . Nem hosszú, de a kommentek miatt érdemes rápillantani. Tanulságos, és jól mutatja a fentebb felvázolt problémákat.

Ennyit mára, de ezt a témát még folytatni akarom.

A kommentekben ne kíméljetet!

Modellbemutató – Piko (VTG) Zacens

2016. december 29.

Üde színfolt a krómozott kivitelű jármű a tartálykocsik szürke sorában, de nem csak ez vonzza a tekintetet. A kocsi olyan részletesen van kidolgozva, hogy le a kalappal a Piko előtt.

Az ember nem gondolná, hogy mennyi minden apró részletet lehet kidolgozni egy viszonylag egyszerű tartálykocsin.

apró kis részletek mindenhol

Maga a tartálytest is nagyon jól néz ki így krómozva, de a kocsi alvázszerelvényei viszik a pálmát. Minden csap, cső, csatlakozó ki van dolgozva, és még a legapróbb részleteket is az eredetinek megfelelően tamponozva van.

A filigrán berendezések elsőre törékenynek tűnnek, azonban rendkívül jó, rugalmas műanyagból készültek, így kevésbé hajlamosak a törésre.

A kocsi szinte minden modern nemzetközi tehervonatba beleillik, és üde színfoltja lehet a terepasztalunknak még akkor is ha az ember főleg magyar kocsikat gyűjt.

Posch modell KALÁKA III. forgóváz

2016. december 27.

Karácsony előtt egy igazi hiánypótló kiegészítővel jelentkezett a Posch modell. A KALÁKA III-as forgóvázzal jelentősen javítható a Fuggerth kocsik kinézete hiszen a forgóváz a kocsik meghatározó, jellegzetes eleme.

Ap kocsi a jellegzetes KALÁKA forgóvázzal

egy kép az igazi kocsiról (a képet gumidani készítette)

A forgóvázakat párosával lehet megvásárolni, és a csomagban található 4 darab fém kerékpár is. A beszerelés nagyon egyszerű, a régi forgóvázat ki kell pattintatni a helyéről, majd a kasztni leszedése után az alvázon lévő lyukba be kell helyezni a mellékelt menetes réz forgócsapot, a forgóvázat ezután egy csavarral a forgócsapba kell csavarni, és kész is vagyunk.

a generátoros forgóváz közelebbről

Ha áramszedésre is könnyen alkalmassá lehet tenni a forgóvázat, ilyenkor az áramszedő lemezen egy, a kapott csavaréval megegyező lyukat kell vágni, és a csavarral fixen rögzíteni is tudjuk. Külön előny, hogy ekkor a réz forgócsapot használhatjuk áramvezetőként, így nem kell a vezetékek elvezetésével bajlódni, az alvázon.

könnyen megoldható az áramszedés is

Nekem nagyon tetszik a forgóváz, szépen kivitelezett, üzembiztos darab, nagyon sima, finom futással. Egyenlőre két kocsira valót szereztem be, de várhatóan hamarosan gyarapodni fog az ezzel feljavított járműveim száma.

Terepasztal fejlesztések

2016. december 21.

Figyelem! Az itt leírtakat nem útmutató jelleggel tettem közzé. Aki nem jártas a villanyszerelésben, az semmiképpen ne vegye követendő példának az itt leírtakat, bízza a szerelést szakemberre, és soha ne bonsta meg a hálózati eszközök borítását, kábelét!

Nem telt el az idei év sem terepasztalos szerelgetések nélkül. Sok minden történt az asztallal, de főleg alatta voltak nagyobb munkálatok.

A helyzet az volt, hogy sajnos az elhúzódó építés jellegéből adódóan elég sok toldás és utólagos hozzáépítés történt az eredeti elektromos hálózathoz, és ez sajnos nagyban befolyásolta a működést. Első körben a tápellátást gondoltam újra. A központot ellátó 19V-os 3A-es stabilizált laptop táp maradt, mint ahogy a kiegészítőket ellátó 16V-os váltóáramú Lenz egység is, azonban beépítésre került egy 16V-os stabilizált táp külön, a mágneses dekóderek táplálására. A tápokat az asztal aljára csavaroztam, és készítettem egy elosztó panelt, amiből egyetlen egy 230V-os vezeték megy a konnektorba. Ezzel jelentős mennyiségű kábeldzsungelt tüntettem el az asztal alól.

a 230V-os elosztó modul

tápegységek felszerelés alatt

Nem hagytam érintetlenül a DCC vezetékezést sem. Új gerincvezetéket húztam ki, és készítettem egy kis elosztót egy nyák, és néhány sorkapocs felhasználásával. Ezzel megszűnt a csokirengeteg egy része, és a jobb kontaktusok és a vastagabb vezeték miatt stabilabb lett a DCC jel. Másik előnye ennek a megoldásnak, hogy a szabad sorkapcsokhoz tetszőleges eszközt lehet később kapcsolni nagyobb beavatkozás nélkül.

DCC elosztó modul

Az asztalrészek között lecseréltem a régi csatlakozásokat, és mindenhova sorkapcsos megoldást szereltem. Ez amellett hogy könnyen bontható, rendkívül jó elektromos kapcsolatot biztosít.

Készítettem egy modult a kiegészítő tápegységek csatlakoztatására is. Itt is nyákot és sorkapcsokat használtam.

kiegészítő áramellátó modul

Haladtam a szervók beépítésével is. Az állomás kezdőponti váltókörzetében már minden váltó szervós, és a végponton is csak egy mágneses állítású maradt.

A kialakult tapasztalatom szerint a biztos üzemhez elengedhetetlen a rendesen megépített áramellátás, és DCC jel. Nem szabad sajnálni a megfelelő vastagságú vezetéket (minimum 0.14-ös, illetve 0.5-0.75-ös a gerincvezetékhez), és a jó minőségű sorkapcsokat, és zsugorcsövet sem, mert a slendriánul összesodort, majd szigszalaggal szigetelt kábelek, amikre az ember sorban fűzi fel a különböző eszközöket egyáltalán nem üzembiztosak, és sok bosszúságot tudnak okozni. A legbiztosabb az, ha az áramellátást több körre bontjuk, és egy vastagabb központi gerincvezetékről leágaztatva tápláljuk meg a különböző fogyasztókat, ahelyett hogy egymás után kötögetnénk őket.

A DCC jel nagyon érzékeny, és itt is érdemes a gerincvezetékes elvet alkalmazni, a pálya betáplálására. Az eszközdekóderek jellel való ellátását érdemes egy külön párhuzamos gerincről táplálni. Kevesen tudják, de az eszközdekóderek képesek resettelni magukat (gyakorlatilag kiakadnak), ha a DCC jel egy meghatározott ideig nem szabványos mondjuk egy hirtelen létrejövő nagyobb terhelés miatt. Ilyenkor újra kell programozni a dekódert. Amennyiben külön párhuzamos gerincvezetéket húzunk ki, jelentősen csökkenthetőek ezek a kellemetlenségek.

Modellbemutató: DOM/Quabla – MÁV Bko

2016. november 27.

Pár hónapja egy Quabla hírlevélben láttam, hogy készült néhány Bko, és Ao kocsi egyedi megrendelésre. Fájt is a szívem, mert láttam, nem kereskedelmi fogralomba készültek, így már le is mondtam róla hogy lesz ilyen kocsim. Amikor azonban megláttam, a Naumann online kínálatában a járműveket, nagyon megörültem. Gyorsan regisztráltam, és rendeltem is egy Bko-t. Egy hét sem telt bele, már nálam is volt a jármű. Minden elismerésem Naumann úrnak, nagyon gördülékenyen ment a vásárlás és az átvétel.

Régi nagy kedvencem ez a kocsi. Rengeteget jártam az ilyenekből kiállított gyorsvonatokkal a balatonra. Szerettem őket, mert a famintás belső burkolat, a kényelmes 6-os kupék, és a plüss ülések igazi felüdülésnek számítottak a By-ok ragadós, keskeny zöld padjaihoz képest. Lényeg, a lényeg, hogy most végre van egy ilyen kocsim 1:87-ben is.

Lássuk a járművet. Az alapmodell a Heris 2. osztályú lengyel kocsija (ez szinte mindenben megegyezik a magyar kocsival), ebből készült összesen 5 pályaszám variáció. Az én kocsim kanizsai honállomású, 96-os fővizsgával. A jármű véleményem szerint hűen hozza az eredetit. A jellegzetes trapéztető, a szögletes ablakok, és az OPOLE 4ANC forgóváz nagyon el lett találva. A részletek a helyén vannak, az alvázberendezések precízen ki vannak dolgozva, és a szükségesek tamponozottak.

forgóváz a tengelyvég-generátorral

A jármű festése nem hagy kivánnivalót maga után. A szín telitalálat, a maszoklások szépek, a feliratok élesek, és pontosak, más gyártó MÁV-os vagonjai közé sorozva sem lóg ki közülük.

pályaszám, feliratok

kocsivég

alvázszerelvények

A belső berendezés kidolgozott, és festett. Az egyetlen negatívum talán az, hogy az ülések barna színűek (az eredeti piros helyett), de ez némi utólagos festéssel pótolható. A járművet könnyű szétszedni, így az utólagos világítás beépítése viszonylag könnyű lesz.

Vonatba sorozva nagyon jól mutat a jármű, hiszen szinte minden MÁV-os szerelvénybe besorozható, mivel az eredetije is közlekedett mind gyors, mind sebes, és esetenként még személyvonatban is. M61-essel vagy Csörgővel, egy Fuggerth Ap, és egy Roco B kocsival karöltve hűen megidézhető vele a Kaposvár-Celldömölk gyorsvonat téli verziója. Ha több helyünk van, akkor a mozdonyokat V43-ra cserélve, ACME 2G IC kocsikkal, és egy BDbhv-val (vagy BDh-val) megtoldva a klasszikus szegedi hibrid IC-t lehet vele leképezni.

Celldömölki gyors

Összességében egy nagyon jól sikerült kisszériás modellel van dolgunk, és ugyan a majd’ 80 eurós ára soknak tűnhet, jelenleg nincs más opció ha Bo/Bko kocsit szeretnénk. A Heris állítólag még idén decemberben kiadja a másodosztályú verziót, azonban a múlt eseményeit látva nekem ezzel a dátummal kapcsolatban vannak fenntartásaim.

z21

2016. november 1.

Már régóta gondolkodtam rajta, hogy le kellene cserélni a MultiMaus vezérlést valami komolyabbra. Túl sok gond nem volt vele, megbízható, és jól kitalált szerkezet ez, de azért vannak korlátai (pl.: nem tud CV-t olvasni, nem állítható a sínfeszültség, stb.). Nézegettem többféle központot de mindig ugyanarra a végkövetkeztetésre jutottam, mégpedig hogy a z21 a legoptimálisabb megoldás, és hozzá lehet a legkedvezőbb áron hozzájutni egy startszett társaságában.

Idei újdonság a Rocotól hogy teljesen száműzte a hagyományos központ + MultiMaus-os startszetteket, és helyette egy fehér z21 start-ot ad minden digitális készlethez, egy kézi vezérlő társaságában. Annyit kell tudni ezekről a z21-ekről, hogy náluk alapból le van tiltva a Wi-Fi opció, csak a MultiMaus-ról irányíthatóak, azonban egy 12 ezer forintos aktiváló készlet segítségével teljes értékű z21 lesz belőlük (a készlet tartalmaz egy aktiválókódot, és egy routert). Mivel a H0-s kezdőkészletek nem fogtak meg, ezért N-es méretben néztem szét, ahol meg is találtam a nekem legmegfelelőbb készletet, egy BR218-assal, 3 teherkocsival, és egy csonkavágánnyal kiegeszített oválpályával. Ez a készlet még jól fog jönni, mert tervezek a későbbiekben egy kis N-es asztalt építeni.

De térjünk vissza a z21-re. A Wi-Fi-s aktiválást pár perc alatt elvégeztem, majd először az N-es készlettel, majd a H0-s terepasztalon is kipróbáltam. Új helyet kellett keresni a vezérlőnek, mert mivel nagyobb, mint a korábbi fekete Roco központ, már nem fért el felül az asztal sarkában. Jó hír, hogy a sínjel csatlakozója egy szabványos zöld sorkapocs lett, a korábbi villásdugós megoldás helyett, így könnyebben tudjuk a pályánkat csatlakoztatni.

z21 felszerelve a H0-s asztalra

z21 felszerelve a H0-s asztalra

Már a z21 aktiválását végző z21 maintenance tool is rengeteg beállítási lehetőséget kínál (pl.: szoftverfrissítés, kimenetek beállításai, sínjel beállítások, MultiMaus szoftverfrissítés, zárlatérzékenység), de sok mindent be lehet állítani a tabletes alkalmazásban is. Itt a lényeg a sínfeszültség volt számomra, én ezt 17V-ra állítottam. Apropó alkalmazás. A letölthető tabletes és telefonos app nagyon könnyen kezelhető, és egészen új dimenzióba helyezi a terepasztal irányítását.

tabletes alkalmazás kezdőképernyő

A tabletes applikáció képes egyszerre akár két külön mozdonyt vezérelni, és van mozdonyvezető funkció, amihez le tudunk tölteni vezetőállásokat (magyar vonatkozásúként csak a Taurus elérhető), és utána úgy tudjuk irányatani az adott mozdonyt, mintha a vezetőálláson ülnénk.

vezérlőpult

mozdonyvezető üzemmód

Nagyon hasznos, és jól átlátható a mozdonyokat tartalmazó könyvtár. Itt nem csak a képüket állíthatjuk be, hanem egyéb adatok is megadhatóak, úgy, mint a hossz, tömeg, vasúttársaság, funkciók, maximális sebesség. Én a TrainController-es kalibrációnál meghatározott maximális sebességeket állítottam be, hogy minél pontosabban tudjam szabályozni a járművek sebességét.

mozdonykönyvtár

Összességében nagyon jó benyomásom van így, több mint egy hét távlatából a z21-ről. Könnyen kezelhető, sok hasznos funkcióval rendelkezik, és a tabletes alkalmazás nagyon jól használható.