Elõre: A volatile módosító jelzõ Fel: Módosító jelzõk Vissza: A signed módosító jelzõ

A const módosító jelzõ

Ha egy inicializált változódefinició elé kitesszük a const módosító szót, akkor az így deklarált változóra úgy tekint a fordító, hogy annak értékét a késõbbiek során már nem lehet megváltoztatni:

            const int a    = 100;
            const int b[ ] = { 1, 2, 3, 4 };

Az elsõ definició egy a nevû egész konstanst hoz létre, melynek értéke 100, a második definició pedig egy b azonosítójú, 4 elemû egész konstansokat tartalmazó tömböt eredményez. Mivel egy const-ként definiált változónak a programfutás során érték nem adható, mindig inicializáltan kell definiálni! A const mindenütt állhat, ahol változót deklarálhatunk, így auto változók elõtt elhelyezve lokális konstansokat kaphatunk. A const kulcsszó tulajdonképpen egy típusmódosító, amely azt mondja, hogy a hatásköre alatt létrehozott adott típusú kifejezés értéke nem változtatható meg. Ennek alapján értelmes az alábbi deklaráció is:

            static char *private[ ] = 
            { 
               "Ebben a privat",
               "tombben sok-sok",
               "uzenet van."
            };

            const char *get_message(int i)
            {
                return private[i];
            }

A fenti függvénydeklaráció arra szolgál, hogy mások számára lehetõvé tegyük egy sztring olvasását, de a visszatérési értékként kapott ointeren keresztül az adott sztringet soha se lehessen felülírni.