Megálló Csoport

[mibwalker]

Sziasztok!

Senki, olyan szep, ahogy arrol a bacsirol irsz! Tokre el tudom kepzelni, hogy jo erzes, ahogy egy idegen olyan bizalommal fordul feled, hogy szinte csaladtagkent meseli az eletet. Neki is biztos jo volt, hogy meghallgattad. Az ilyenek tenyleg fel tudjak dobni az embert.

Mit dolgoztal szilveszterkor?

Hogy a tisztasagban toltott ido mennyisege vagy minosege szamit tobbet, szerintem valtozo. Az elejen a mennyiseg szerintem mindenkeppen fontos, mert jonehany honapig elkerulhetetlen, hogy ne kattogjon az ember agya, akarmennyire is probalja jol csinalni a dolgait. Amikor viszont mar eves tavlatokban merheto a tisztasag, szerintem az szamit tobbet, _ahogy_ eltoltjuk. Persze jo kerdes, hogy mit jelent az, hogy "jol" toltjuk a tisztasagot. A "jo" azt jelenti, hogy kemenyen melozik az ember es minden teren bebizonyitja, hogy o igenis valaki, es tavolrol sem hasonlit egykori anyagos onmagara, aki a legaprobb feladatokkal is keptelen volt megbirkozni? Vagy azt jelenti, hogy anyagmentesen egy altalanos jo kozerzetet biztosit maganak? Erre meg nem egeszen tudom a valaszt, de ha meg fejlodok egy kicsit, elobb-utobb talan megtalalom.

Amugy most ertem haza a nyaralasbol. Fura erzes, marcsak azert is, mert nagyon faradt vagyok, mivel hajnalban indult a gepem, es elotte nem aludtam, mert kozvetlenul egy bulibol mentem a repterre. Ennek ellenere most alvas helyett emaileket olvasgatok meg forumozgatok. Nagyon jot nyaraltam, ami koszonheto a bahiai vendeglatomnak, a hozzatartozoinak, az idojarasnak, a termeszet szepsegeinek, a zenenek, az emberek altalanos viselkedesenek meg talan az en rugalmassagomnak es alkalmazkodo kepessegemnek is. Szerintem most meg nem is tudom felmerni, mit adott ez a nyaralas. Ido kell, hogy feldolgozzam. Most csak azt tudom, hogy nagy ajandek volt, sokat epultem, amit megprobalok tovabbi pozitiv celokra felhasznalni.

[mibwalker]

Sziasztok!

Gondoltam, megosztom veletek azt a dontest, amelyet az utobbi napokban hoztam meg. Annyira megtetszett az elet Bahiaban, hogy elhataroztam: oda szeretnek koltozni. Ennek egyetlen szukseges feltetele van, de az eleg bonyolult: munkat talalni. Az orszagnak az a resze joval fejletlenebb, igy kevesebb a munkalehetoseg es alacsonyabbak a fizetesek mint itt, valamint kulfoldinek a vizum miatt meg joval nehezebbek ezek a dolgok. Igy valoszinuleg nem fog egy nap alatt osszejonni, de megteszek mindent, es hiszek benne, hogy legkesobb ev vegeig sikerul.

Ugy erzem, valamilyen szinten mar gyoztem, hogy meg tudtam hozni ezt a dontest. Ha az ember mar valahol kialakitott viszonylag stabil eletkorulmenyeket, neha nehez feladni. Nekem itt van egy jo allasom, amibol meg tudok elni (meg felretenni is egy kicsit), es erdekes munkat vegzek, ahol folyamatosan fejlesztem a tudasomat. Ha elmegyek innen, fel kell adnom ezt a munkahelyet egy ismeretlenre. Es van itt egy baratom, akit nagyon nehez lesz itt hagyni. Szoval ez a ket fo dolog, ami mostanaig nem engedett. De az eszakkeleti eletstilus sokkal inkabb nekemvalo, nem beszelve a strandokrol, az idojarasrol, a zenekrol es a termeszeti kornyezetrol. Es vonz az ujdonsag is! Marciusban lesz 3 eve, hogy itt vagyok - ugy erzem, "betoltottem a szolgalatomat". Nagyon sokat koszonhetek az itteni kornyezetnek, barataimnak, kollegaimnak, es szerencsesnek erzem magam, hogy megadatott ez a lehetoseg. Azt hiszem, kepessegeimhez merten en is mindent megtettem, es lelkiismeret-furdalas nelkul tavozhatok.

Na, ezt most ugy mondom, mintha holnap mar indulnek is. Ennyire azert nem megy gyorsan, de mar elkezdtem beadogatni oneletrajzot. De a tervembe tenyleg csak azt iktattam be, hogy 2008. vegeig sikeruljon. Az viszont lenyeges, hogy keszenallok.

Mellesleg mostanaban itt sem panaszkodhatok az idojarasra: ma este 6-kor 37 fok volt.

[egy senki]

Sziasztok!

Mib!
Hát télleg nagy döntést hoztál meg és hát asszem még nagyobb út áll előtted ennek mentén. Én mindenképp gratulálok ahhoz, hogy tudtál dönteni, no és persze sok erőt és kitartást a kivitelezéshez (bár szerint símán képes vagy rá!) Egy biztos ha vmi gáz van csak ventilláln akarsz vagy a jó hírt közölni mi itt vagyunk- de minek is írom ezt le, hisz ezt pontosan tudod!!!


no végre eljutottam a várba.... nem volt olyan igazán jó, legalábbis én reljesen másra számítottam, de azért nem bánkódom, mert szép volt , de most nem a várva várt kikapcsolódást hozta, hanem a régi emlékeket, vágyakat és nem tom miért.....
asszem megint jön a jól ismert hullámvölgy, minden évbem mikor közeledik az évforduló előtte jön a hullám völgy.
Asszem kezdek fáradni, nagyon. Kezd elegem lenni ebből a hullámvasútból, szeretnék kiszállni végre.
Kezdek belefáradni az örökös harcba, a harcba magammal és az idővel.
Persze lehet hogy csak az én felfogásom rossz, de télleg elegem van. Elegem van az árnyékként követő múltból.
Számomra pont olyan, mint ahogy az árnyék követi az embert. Hol egész közel van hol meg teljesen távol, olykor, olykor meg eltűnik, hogy aztán a legváratlanabb pillanatban feltűnjön.
No és hát bőven belefér, hogy én dramatizálom túl ezeket a holtpontokat, de most télleg úgy érzem, hogy úgy.... szóval értitek! de azért még nincs világvége csak őskosz, legalábbis bennem.

[mibwalker]

Szia senki!

Remelem, nem vagy mar a hullamvolgyben. Ha jol emlekszem, majusban lesz az evfordulod, az pedig meg tul messze van ahhoz, hogy addig ez a zurzavar vegyen korul. Mit ertesz azalatt, hogy arnyekkent kovet a mult? Az anyagra gondolsz? Ha igen, ez hogyan jelentkezik? Emberek nem biznak meg benned, vagy csak "siman" targyak es esemenyek emlekeztetnek, amik hatassal vannak rad? A var milyen emlekeket hozott elo?

Nem jarsz valami olyan helyre, ahol lehet ezekrol a problemakrol beszelgetni (mar, ha tenyleg az anyagrol van szo)? Nekem tokre lenne kedvem elmenni a Megalloba. Ha nem egy ocean es egy fel kontinens valasztana el, biztos megtennem.

En olyan szempontbol "biztonsagban" vagyok, hogy nincsenek korulottem olyan emberek, akik anyagos koromban ismertek volna, de ez nem mindig jo, mert ok nem tudjak, mennyit valtoztam. Neha jo lenne, ha valaki osszehasonlitana a jelen egyenisegemet a multbelivel. Almodni egyebkent tovabbra is szoktam a cuccal, ezen a heten is elofordult.

A koltozesi tervem tovabbra is all, bar hetkozben nem igazan tudok foglalkozni a munkakeresessel, mert nagyon keves idom van. Az a jo, hogy a mostani melomban eppen olyan dolgokat tanulok, ami egyreszt tokre erdekel, masreszt nagyon sok helyen keresett tudomany, igy, ha beirhatom ez is az oneletrajzomba, szerintem jelentosen noveli az eselyeimet. Most persze nem konnyu, mert megint tok sokat kell tanulni nagyon rovid hataridovel, de mar valamelyest hozzaszoktam. Meg ket hetveget itthon toltok tanulassal, aztan a karneval idejen pihenek kicsit (bar nem fogok nagyon bulizni, mert nem olyan helyre keszulok menni. Talan majd jovore, ha mar Bahiaban fogok lakni. )

[egy senki]

Szia!

Tökre szerencsés vagy a munkáddal, hogy ez Bahiában is keresett így azért sokkal könnyebb lesz munkát találni, meg egyebek. Én továbbra is drukkolok!

Ez a hullámvölgy, hullámhegy dolog nálam érdekes... a mostani nem az anyagról szól, hanem egészen más természetű dologról (erről viszont nem szívesen fórumozom- bár lehet jól ki kellene írni magamból, hamár beszélni nem tudok róla ) Keresem a megfelelő embert akivel erről lehet és tudok is beszélni.
A Megállóba szívesen lemennék, de munkámból (szociális munkás vagyok és bár nem szenvedélybetegekkel dolgozom, de rendszeresen beúszik a a story-ba- amivel így nincs is baj összességében, de összezavarná a fejekben a képet, hogy akkor ki is vagyok én? (egyébként meg mikor ki!?) és hát nagyon megnehezítené a dolgomat.Ez egyébként régóta probléma és sztem nem csak én küzdök vele)adódóan jelenleg nem tehetem meg sajna. Nem csak a Megállóba de más hasonló műintézménybe sem megyek, vagy merek menni (persze ez lehet a saját parám- de személyes tapasztalatból fakad)
Ja és a múltkori kérdésedre a válasz (hogy mit dolgoztam szilveszterkor) ügyeltem egy átmeneti otthonban.
hát asszem most ennyi, mert leragadnak a szemeim...

[mibwalker]

Szia!

Nem egeszen ertem: attol, hogy szocmunkas vagy mas teruleten, mar nem mehetsz el a Megalloba vagy hasonlo intezmenybe? Ugy tudom, oda bemehet barki, es nem feltetlenul pacienskent kezelik az embert, hanem lehet sima beszelgeto partner vagy csoport-resztvevo is. Egy szocialis munkasnak nem lehetnek kerdesei, amiket szivesen megbeszel egy masik, hasonlo jellegu intezmenyben? Mi ezzel a problema?

Na jo, ha erintett lennek, lehet, hogy en is mashogy latnam, mint ahogy nekem is vannak paraim a sajat szakmamon belul. Pl. tudom, hogy a gitar tanarom is Linuxot hasznal otthon, megse mertem feltenni neki az egyik linuxos kerdesemet, mert en dolgozom az informatikaban, tehat ugy ereztem, ez tok ciki lenne. Pedig most, igy visszagondolva azt mondom: tok baromsag.

Remelem, tul vagy mar a hullamvolgyon. Nekem is van neha. Tegnapelott tok rossz napom volt, mert az uj srac a projektemen sokkal tobbet tud, mint en, es tok jo otletei is vannak, es teljesen bestresszeltem, hogy tolem is ugyanazt varjak, es mindig hozza fognak hasonlitani. Pedig baromsag, hiszen ha en mindazt tudnam, amit o, valoszinuleg ot fel sem vettek volna. Arrol nem is beszelve, hogy en is meg tudom tanulni, csak szuksegem van egy kis idore. Es ami energiat ezekre a stresszelesekre hasznalok, azt fordithatnam inkabb a tanulasra - mennyivel hasznosabb lenne! Ugy erzem, sokmindenben elegge felnott vagyok mar, de most azt kell megtanulnom, hogy az elet elsodleges ertelme nem a teljesitmeny-hajszolas, es az ember elsodleges funkcioja nem a versenyzes. Ezt nem eleg kimondanom, vagy ide leirnom, hanem valoban "magameva kell tenni".

Megertem, hogy bizonyos dolgokat nem akarsz leirni ide, a forumba. Nekem is vannnak olyan temaim, amik erdekelnek, de valami miatt meg soha nem irtam roluk ide. Talan egyszer megteszem - meglatom. Amugy szerintem nagyon sokszor segit, ha kiirjuk magunkbol a dolgokat, arrol nem is beszelve, hogy neha a kivulalloknak tok jo otleteik vannak a megoldassal kapcsolatban, mig, aki benne van egy helyzetben, sokkal nehezebben veszi eszre.

Most ennyi. Remelem, jol telik a hetveged es irsz meg.

[mibwalker]

Sziasztok!

Ma megkaptam azt a pofont az elettol, amirol kb. 3 eve ugy erzem, hogy az egyetlen dolog, amit nem birnek elviselni. Neha rettegtem, hogy bekovetkezik, de mostanaban abszolut nem szamitottam ra, igy, mikor meghallottam, szinte lebenultam, es nehany percre azt hittem, kivul vagyok a vilagon. Meg szerencse, hogy meloban ert a hir, igy rogton el tudtam mondani a munkatarsaimnak, akik nagyon jofejek, es mindent megtettek, hogy megnyugtassanak.

Erezhetnem ugy, hogy ez marha igazsagtalan, es vegkepp nem erdemeltem meg, de ez nem vezetne sehova. Ehelyett probalom eszrevenni a pozitivumokat. Az elso, ami ma nagyon egyertelmuen kiderult: szuper jofej munkatarsaim vannak, akik igazi baratok. (Persze ezt most nem mind a 160 dolgozora ertem, de sokakra.) A masodik: volt batorsagom beszelni rola! Ugy erzem, ez nagy szo, mert korabban minden problemat kizarolag egyedul, magamba fojtva probaltam megoldani. Gondolkoztam, most vajon miert sikerult megosztani masokkal? Azt hiszem, azert, mert elkezdtem meglatni az emberekben a az embertasat, es nem a versenytarsat. Mig regebben azt hittem, nem mutathatom ki a gyengeimet, mert attol a tobbiek erosebbnek erezhetik magukat, addig most tokre ugy erzem, hogy mindannyian emberek vagyunk, es tok jo, ha megertjuk egymast. (Ezentul, ha mas megosztja velem a problemajat, en is jobban oda fogok figyelni.)

Es bizonyara a jovoben meg sok egyeb pozitivumot is fogok latni ebbol, amirol most meg nem tudok. Most nagyon szarul vagyok! Raadasul mindez kozvetlenul a karneval elott! Most jon 4 es fel szabadnap, es nem utazom el sehova, hanem itthon fogok tanulni, sportolni, gitarozni, valamint ket baratommal van megbeszelve program. Most van az a pillanat, amikor azt mondom: nagyon-nagyon szarul vagyok, de buszken! Buszkesegemet erositi, hogy akarmennyire ossze vagyok torve, melo utan igy is lefutottam a szokasos 10 km-emet - majdnem rekord ido alatt! Tehat nem adom fel. Ha sirva is, de kuzdok mint allat. A lenyeg, hogy tovabbra is igy gondolkodjak, es holnap se meg holnaputan se, stb, zuhanjak a tureshatarnal melyebbre. Szurkoljatok!

[mibwalker]

Gondoltam, most irok meg egyet. Tegnap este tok jot beszelgettem MSN-en egy baratommal, igy viszonylag nyugodtan tudtam aludni. Persze, ma felkelni nem volt jo, mert belem nyilallt a tegnap tortent dolog okozta fajdalom (ez varhato volt). K*rvara egyedul vagyok, mert karneval van es mindenki elutazott a tengerhez. A varos zaja is kihalt teljesen, autokat is alig hallani. (Nem mintha ez hianyozna. ) Egy-ket baratom azert maradt itt, akik majd fognak hivni, de e pillanatban mintha egyedul lennek az egesz foldreszen! Azt hiszem: most van itt az igazi probatetel ideje. Az anyagrol valo leallas utan talan a masodik legnehezebb dolog, amivel eletemben szembe kell nezni. De azert ez konnyebb!

Erosit az, hogy ebben a helyzetben ugy erzem, nem hibaztam, illetve ha elkovettem nehany butasagot, az az eletben valo tapasztalatlansagom miatt volt. Egyszoval: tiszta a lelkiismeretem. Tudom, hogy egy ideje probalom a leheto legjobban csinalni a dolgaimat. Ha emellett megis "szivok", mondhatom, hogy sajnos resze az eletnek, de levonom a tanulsagot es megyek tovabb. Az eletem nem egy szalon futott, tehat az, hogy ez a dolog ilyen szomoruan alakult, nem azt jelenti, hogy mindennek vege, hanem hogy a tobbi szalon megyek tovabb, es meg ujakat is hozhatok letre.

Most megyek tanulni. Megprobalom kihasznalni ezt a csendet es az egyedulletet arra, hogy egy kis tudast toltsek az agyamba. Meg kell eroltetni magam, hogy tenyleg arra figyeljek, amit csinalok, es ne a problema korul kezdjenek kalandozni a gondolataim. Ha mar nagyon faradt vagyok, vagy erzem, hogy kezdek "csodot mondani", elmegyek futni vagy gitarozok. Es nyugi van. Es orulok annak is, hogy meg ilyen helyzetben sem jut eszembe, hogy betepjek. Tudom, hogy estig talan jol ereznem magam, es abszolut nem izgatna a problema, de tisztan latom, hogy semmit nem oldana meg! Valamint, talan fontos is, hogy aktivan ateljuk az ilyen fajdalmakat, mert ebbol tudunk tanulni, es az ilyen tapasztalatok sokat segithetnek a jovoben.

Remelem, azert ti jobban vagytok mint en. Szivesen varom barki hozzaszolasat es irjatok magatokrol is. Jo hetveget.

[mibwalker]

Irok megegyet - valaki csak olvassa. De ha nem, nekem akkor is jot tesz.

Hat, ezek az utobbi reggelek azert nem eletem csucspontjai. Ahhoz kepest, hogy nem kell melozni, viszonylag koran ebredek es ha sokaig maradok meg az agyban, egyre inkabb jonnek a hulye gondolatok. Megoldas: felkeles es kavezas. Aztan tanulas, majd futas, es a tobbi. Hogy lenne mar vege ennek a hulye karnevalnak! Maskor ugy varom a hetveget, most meg irigyelek mindenkit, aki eppen dolgozik. Nem mintha nem tudnek mit csinalni, de valahogy megis tulsagosan egyedul erzem magam. Ugy gondolom: ez az idoszak tesztel engem. Ha atveszelem "egyenes derekkal" ezeket a napokat itthon, ebben a rohadt nehez helyzeben (tudva, hogy szinte mindenki mas eppen a tengerparton bulizik es jol erzi magat), akkor megnyertem a helyzetet. Nem arra szamitok, hogy par nap mulva mar minden konnyu lesz, de hiszek benne, hogy minden nap csak javul a helyzet, ket honap mulva meg mosolyogva fogok visszanezni erre az idoszakra es azt fogom mondani: szuksegem volt ra, mert sokat tanultam belole.

[kircsi]

Sziasztok újra, szia mib!
mib! Szeretnélek megkérni, hogy ha nem túl indiszkrét, akkor leírnád, hogy mi volt ez a nehéz szitu, amivel megküzdöttél???
Amúgy gratulálok!!!
Senki, szerintem is simán bejöhetsz a Megállóba, bár én könnyen mondom, mivel itt dolgozom
Szép napot!
_________________
kircsi

[mibwalker]

Szia Kircsi!

Orulok, hogy latlak. Hogy mi volt az a dolog? Megprobalom leirni.

Amiota kijottem Braziliaba (3 evvel ezelott), vegig ugyanazert a sracert voltam oda. Soha nem jott ossze semmi, de mindig remenykedtem, hogy majd valtozik a helyzet.

A baratsag meg a neten kezdodott, abban az idoben, amikor meg cuccoztam, de mar sokat gondolkoztam az utazason. Akkoriban azt hittuk mindketten, hogy "tobb lesz belole", de idovel o megvaltoztatta a velemenyet, meg joval az utazasom elott. Ennek ellenere maradt a baratsag, es meg is hivott. Eloszor csak szabira jottem ki, es nala laktam. Azt mondta, hogyha szeretnek ujra kijonni hosszabb idore, akkor is lakhatok nala. Ez meg is tortent. O viszont 8 honap mulva elkoltozott masik varosba egy melo miatt. Ez tortent 2005. decemberben. En azota is ugyanitt lakom, ICQ-n tovabbra is szinte minden nap beszeltunk, es hetvegeken gyakran meglatogattam. Barmiben, ha bizonytalan voltam, tole kertem tanacsot. Tovabbra is mellettem allt nagyon jo baratkent, de ugy tunt, hogy nem kepes kialakitani egy kapcsolatot (senkivel).

En mar szinte elfogadtam azt az allapotot, hogy csak baratok vagyunk, viszont megis en vagyok a legfontosabb ember szamara (legalabbis igy tunt nekem). Ugy volt, hogy az idei karnevalt nala toltom. Az utolso pillanatban kuldott egy uzenetet, hogy halasszam el az utazast, mert tetszik neki egy csaj, es ki szeretne hasznalni az idot. Szoval, ez volt az a dolog.

Akkor hirtelen nagyon foldhoz vagott. Meg szerencse, hogy meloban voltam, es egybol meg tudtam osztani a munkatarsaimmal, hogy mi a helyzet, es ok maximalisan tamogattak. Kovetkezo nap viszont kezdodott a karneval es mindenki elutazott a strandra, en meg itt maradtam a varosban, szinte egyedul. De elhataroztam, hogy nem hagyom magam, igy kihasznaltam az idot tanulasra, sportra es gitarozasra, meg MSN-eztem emberkekkel. Szoval tuleletem. Nem azt mondom, hogy utana mar minden konnyu volt, errol szo sincs. De szerintem nagyon jol csinaltam es csinalom.

Azon a napon blokkoltam es toroltem ot minden kontakt listamrol meg elvettem az olvasasi jogat a blogomrol. Mindezt nem azert, mert ellensegnek tekintem, hanem mert a regeneralodasi idoszakban nekem konnyebb a dolgom, ha nem latom a nevet a listaimon, es ha nem gondolok arra, hogy de jo lenne uzenetet kapni tole, mert tudom, hogy ugyse tud kuldeni. Megrprobalt ICQ-n ujra felvenni, de deny-oltam. Tegnap volt 5 hete, hogy nem folytatok vele semmilyen kommunikaciot. Ugy gondolom: az elso honap volt a "tuleles" idoszaka. A masodik honapban szeretnem letisztazni annyira a dolgot, hogy elfogadom, ha mas tetszik neki, sot, orulok, ha boldog, akarkivel. Ha sikerul odaig eljutnom, hogy ezt oszinten es stabilan igy gondolom, megszuntetem a blokkolast, es ujra felveszem vele a kapcsolatot, csak mar nem fogok akarni olyan dolgokat, mint regen.

Ugy erzem, nagyon nagy szuksegem volt arra, hogy ez megtortenjen. Vegre meglattam, hogy onalloan is tudok elni, es sokkal kiegyensulyozottabb vagyok, amiota nem folyton azon jar az eszem, hogy mikor fog uzenetet kuldeni, mikor mehetek hozza, ha ezt mondom neki, o mit fog szolni, stb. Szuksegem volt erre, hogy meglassam, kezben tudom tartani a sajat eletemet, es nem kell, hogy minden kis hulyeseget megbeszeljek vele. Ha tanacsra van szuksegem, ott a rengeteg barat a meloban. Az o velemenyuket sokkal objektivebben fogadom, mert amit mondanak, amelle nem gondolok mas dolgokat, nem filozok azon, hogy vajon miert igy gondoljak, stb. Felfedeztem egyreszt a sajat "hatalmamat" a sajat eletemben, masreszt a tobbi barat jelentoseget. Szoval: sokkal szabadabbnak erzem magam, mint egykor. Valahogy kitagultak a lehetosegeim, es minden olyan szepnek tunik.

[mibwalker]

Sziasztok!

Ma vagyok 3 es fel eves.

[olaszy]

[mibwalker]

Olaszy, koszi a gratulaciot. 3,5 ev utan az embernek mar nemcsak jelene, de "tortenelme" is van.

[mibwalker]

Vegre egy kis levegovetelnyi ido! Nem azt mondom, hogy most pihenes jon, csak mivel 3 napos a hetvege (nalunk pentek a szunet, nem hetfo), ma este mar nem terhelem magam feladatokkal.

Kircsi, te hogy vagy? Lengyelorszagban husvetozol? Senki, jarsz meg erre? Olaszy, orulok, hogy olvasod a topikot.