Sue Thomas visszafojtotta a lélegzetét, nézte a felé közeledő árnyékokat, amik egyszercsak hirtelen eltűntek. Kicsit megnyugodott majd megijedt mikor egy kéz megérintette őt. Megkönnyebbült mikor látta hogy Jack az.
-Oh, hello Jack - mondta Sue , miközben próbált lenyugodni a lüktető szíve.
-Sue, jól vagy?-kérdezte Jack.
-Igen- mondta Sue idegesen.- Csak épp hazafelé indultam. Majd holnap látjuk egymást.
-OK. Holnap látlak.
Sue megfordult és elment, remélve hogy Jack nem vette észre hogy nincs vele Levi.

Sue épségben hazaért, de Lucy rengeteg kérdéssel fogadta.
-Sue! - kiáltotta Lucy abban a percben, ahogy kinyílt az ajtó.
-Isten szerlmére hol voltál ennyi ideig? És hol van Levi? Jól vagy?
- Nyugi Lucy, most fáradt vagyok, majd holnap beszélünk.
- Legkevesebb az, hogy válaszolsz a kérdésemre!
-OK. Válaszolok egyre. Igen, jól vagyok.- mutatta Sue.
Sue, miután bement a szobájába, felvette a pizsamáját és lefeküdt , de a sírás kerülgette.

Lucy leült a nappaliban és gondolkodott. "Vajon miért nem válaszolt Sue a kérdéseimre? Valami rossznak kellett történnie! És hol van Levi? Sosem hagyja magára. És ráadásul korán elment lefeküdni, pedig csak fél 10 van.Talán fel kellenne hívnom Tarat vagy Jacket."
Lucy felvette a telefont és Jack számát tárcsázta. 2 csengetésután Jack felvette.
-Hudson.
-Jack, itt Lucy.
-Történt valami Sueval?- kérdezte Jack.
-Ma később ért haza mint szokott , rögtön elment lefeküdni és nem válaszolt a kérdéseimre. És Levi nem volt vele!
- Igen én láttam őt egy órával ezelőtt. Ijedtnek tűnt, de nem vettem észre hogy Levi nincs vele.
- Hazajött nélküle és ment egyenesen lefeküdni. Aggódom érte, mit csináljak?
- Lucy, először nyugodj meg- javasolta Jack. - Biztos vagyok benne, hogy reggel válaszol majd a kérdéseidre. Most csak túlságosan kimerült.
- Próbálok lenyugodni. Köszi! Jó éjszakát!
- Aludj jól , Lucy!- köszönt el Jack.
Lucy letette a telefont és próbált megnyugodni. Átöltözött, lefeküdt, de még órákon keresztül nem tudott elaludni.

Sue kipihenten ébredt. Mikor eszébe jutott Levi hirtelen fájdalmat és szomorúságot érzett. Imádkozott érte de ezután szembe kellett néznie azzal a nappal, ami még előtte állt.
-Jó reggelt Sue!-üdvözölte Lucy barátnőjét egy mosollyal. -Jól aludtál?
Sue bólintott. -Igen, köszi, Lucy.
Segített Lucynak reggelit készíteni és kész volt válaszoln a kérdésekre.
-Szeretnék most válaszolni a kérdéseidre Lucy.
Lucy leült és komolyan nézett rá Suera.
-Hol van Levi?
-Elveszett- mondta Sue félelemmel a szemében, utált hazudni a barátnőjének.
Lucy Sue vállára rakta a kezét.
Sue mutatta:- Minden rendben, meg fogjuk találni.
-Bejössz ma dolgozni?
Sue ismét bólintott, most muszáj mennie.
-Most indulunk?-kérdezte Sue.
-Igen -mondta Lucy.-Kész vagyok.

Mikor Sue és Lucy megérkeztek az iroda csendes volt.Tara és Myles minden bizonnyal még nem jöttek meg, Jack telefonon beszélt és Demetrius szemmel láthatóan el volt foglalva valamivel.
Sue leült az asztalához. Ránézett a számítógépére amin ki volt írva: "Önnek új üzenete érkezett". A linkre kattintott és elcsodálkozott azon ki küldte. 2 üzenete érkezett, elsápadt mikor elkezdte olvasni őket.
" Hey Sue,
Levi jól van........még most.Add fel magad nálam és a kutyád újra szabad lehet. Ez az egyetlen választásod Sue. Minden dolognak, ami veled történik, oka van, nem igaz Sue? Ki volt az a fiatal férfi, akit tegnap este láttam veled? Eléggé jóképű volt és látszott rajta, hogy érdekled. Ő volt az oka, hogy tegnap este nem raboltalak el. Köszönd meg neki! Nem tudtalak hazáig követni téged. Sajnos!De meg fogom tudni hol laksz!"
- Jó reggelt!- jött be Tara. Sue felnézett, mosolygott.
- Sue, minden rendben?- érdeklődött Tata.- Ijedtnek tűnsz!
-Jól vagyok!
Lucy felfigyelt a beszélgetésre.
- Sue tegnap elvesztette Levi-t.
Tara levegőért kapott. - Szegény! Akkor ezért nem láttam még ma!
- Biztos vagyok benne hogy megtaláljuk.- mondta Sue.
Sue visszatért az email-hez és tovább olvasta a levelet.
" Mennem kell valahova. Sajnálom, hogy az üzenet egy kicsit melankólikusra sikeredett. Remélem a jövőben valami jót is írhatok neked.
Legyen jó napod,
Árnyék Ember "
"Mondd el a barátaidnak!"- súgta egy hang Sue fejében. "Ők tudnak segíteni!"
- Nem!- tört ki Sue."Majd én átszem az irányítást, hiszen én vagyok az FBI! Most nyugodj meg Sue és próbálj meg információt szerezni a férfiról."
Visszatéert a munkájához. Leírta az Árnyék Ember email címét és odaadta Taranak, ő mégiscsak jobb az ilyesmiben.
- Tara, ki tudnád deríteni hogy kió ez az email cím? Csak próbáld megkeresni hogy hogy hívják!
- Ok, Sue- mondta Tara.-Csak nem egy új hódoló van a láthatáron?
Egész nap csendes volt az iroda, de erre a mondatra mindenki felkapta a fejét.
- Talán. Csak keresd meg! És tartsd titokban!- tette hozzá.

Lucy közeledett Sue felé, aki gyirsan bezárta az emailt és rfelnézett Lucyra.
- Mi a helyzet?- kérdezte Lucy.
-Semmi.
Lucy furcsán nézett rá, nem hitt neki.
-Komolyan semmi-ismételte Sue.
-Tara azt találgatja hogy esetleg új hódolód akadt.- érdeklődött Lucy.
- Lucy. állj le!- mondta dühösen Sue, majd észrevette Lucy meghökkent arcát és hozzátette:-Sajnálom!Nem akartam rádförmedni!
- Levi miatt vagy ideges, igaz?- kérdezte.
Sue bólintott, ez igaz volt. -Igen.
-Megtaláljuk őt.-biztatta barátnőjét majd visszatért a munkájához.
Sue el szerette volna mondani az igazat a csapatnak ,de nem volt hozzá mersze."Istenem, mit csináljak?
Hirtelen Jack állt előtte, de nem tudta hogy vajon mióta állhat itt.
-Sue, minden rendben?-kérdezte Jack miközben a nagy barna szemei aggódtak Sue-ért.
-Nem, semmi sincs rendben.
-Sajnálom, hogy elveszett Levi.
Sue megrázta a fejét.
-Nem , nem veszett el elrabolták!
Sue észrevette Jack meglepődöttségét így jobbnak vélte megmutatni a férfinak az üzenetet.
-Ki az az Árnyék Ember?-kérdezte Jack.
-Nem tudom-Sue-n eluralkodott a félelem, a sírás szélén állt. Érezte Jack kezét a vállán és kinyitotta a szemét. Jack látta a nő szemében a félelmet.
- Az Árnyék Ember követett engem, Jack. Nem tudja hol lakok, de csak miattad.
"Hogyan tudnék segíteni Sue-nak?"-gondolkodott Jack.
- Kérlek Jack, kapd el-könyörgött Sue. -Vissza akarom kapni Levi-t.
Sue Jack szemébe nézett.
-El fogom kapni, Sue. El fogom kapni, megígérem.
-Tudom hogy hihetek neked Jack.
- Mutasd meg Taranak az email címet- mutatta Jack.
- Pár perccel ezelőtt megmutattam neki, de nem tudja ki lehet.
-Beszélek a csapattal- mondta Jack.
-Most?
-Természetesen. Szükségünk van a srácokra és ez az egyetlen lehetőségünk, hogy gyorsan elkapjuk azt a szemetet.
Sue beleegyezett és a táblához mentek.
- Figyelem emberek!- kiáltott Jack. - Van egy új ügyünk.
Jack megfogta Sue kezét és a nő szíve hevesebben kezdett verni. Érezte Jack meleg nagy kezét és ami mellett az övé kicsinek tűnt.

Meg kell tudnunk hogy ki az a férfi - kezdte Jack. - Csak annyit tudunk hogy a neve Árnyék Ember.......vagyis ő magát így nevezi.
-Mit tudunk erről az Árnyék Emberről?-kérdezte Myles.
-Azt tudjuk hogy csakis a győzelemre hajt és hogy vadászik a mi Sue Thomas-unkra.-válaszolt Jack.
-Micsoda?-kérdezte mindenki kórusban.
Lucy és Tara odarohantak Sue-hoz.
-Miért nem mondtad el?-érdeklődött Lucy.-Vagy történt valami?
-Nem, az elmúlt 3 hónapban csak e-mailokat küdözgetett nekem-válaszolt Sue.-De tegnap már elkezdett követni is.
Bobby, Demetrius, Myles és Jack csalódottnak tűntek, míg Lucy és Tara sértődötten néztek Sue-ra.
-Ilyen hosszú ideje?- kérdezte meglepődötten Jack.-Miért nem beszéltél róla ilyen hosszú ideig?
-Én...én nem is tudom.
Sue rosszul érezte magát hogy nem kért segítséget a barátaitól.
- Megtartottad az e-maileket? kérdezte reménykedve Tara.
-Igen, nem töröltem ki őket.
- Hol vannak?
-Az irattartóban.
Tara bólintott és sietett a számítógéphez. Sue érezte a levegőben a többiek sértettségét így szinte menekült a konferenciaterembe.

Pár pillanattal később a szeme sarkából látta, hogy a terem ajtója kinyílt. Meglepődött mikor látta hogy Bobby az..........nem Jack vagy Lucy. Bobby leült.
-Sue, aggódunk érted.
-Tudom. Szertnék egyedül lenni egy kicsit.
Most nem.-parancsolta Bobby.-Én szinte a testvéred vagyok, ugye tudod Sue? Velem bármikor, bármiről beszélhetsz.
Sue sóhajtott és bólintott.
-Sue, csalódtunk hogy nem mondtad el- kezdte Bobby-elolvastunk néhány emailt és még jobban meglepődtünk. A barátaid vagyunk. Higgy nekem. Miért nem mondtad el?
-Azt gondoltam, hogy nem jó ötlet. Azt hittem, hogy magamtól is meg fogom tudni oldani mindaddig, amíg követni nem kezdett és míg el nem rabolta Levit.
-Mi?- kiabálta Bobby.-Elvesztetted Levit? Az Árnyék Ember elrabolta?
Sue bólintott. Bobby a fejéhez kapott, ezt idáig még nem tudta.
-Láttad az Árnyék Embert?- kérdezte Bobby.
-Nem, csak az árnyékát.
- Felismernéd az árnyékát?
-Talán.
Ebben a pillanatban Jack lépett be a terembe.
-Bobby, Sue! Garret valakit be akar mutatni, aki tud segíteni az ügyben.
-Az én ügyemben?
Jack bólintott.
Mindhárman visszamentek az irodába.

Garret Suera mosolygott miután megérkezett. Myles mellett ült egy magas vörös hajú férfi, aki ragyogó kék szemeivel Sue-t üdvözölte.
-Ő itt Dominic Carter, ő segít az ügyben, Sue-mondta Garret.
-Szintén ügynök, New Yorkból.
Dominic:- Ne aggódjon, rengeteg ilyen ügyem volt már ezelőtt.
Dominic mosolya bátorságot adott Sue- nak, csakúgy mint a szavai.
- Most el kell beszélgetnem magával, Miss Thomas. Meg kell ismernem azt, akivel együtt dolgozom és talán információkat is kapok az Árnyék Emberről. Van itt valahol konferenciaterem?
-Igen-válaszolt Sue. -Jack, ugye velünk jössz?
A férfi hirtelen zavarba jött, de ment velük.

A teremben Dominic rengeteg kérdést tett fel Sue-nak.
-Maga süket, igaz?
Sue helyeselt.
-Hol nőtt fel?
-Ohioban néltem ,amíg 3 évvel ezelőtt ide nem költöztem. Nemrég állást ajánlottak New Yorkban, de nem fogadtam el.
-Milyen rég volt ez?-érdeklődött Dominic.
-Kb. 3 hónapja.-válaszolt Sue. Jack Suera nézett és valamit kiolvasott a szeméből. Ebben a pillanatban vibrált köztük a levegő.
-Értem-mondta Dominic.-És az Árnyék Ember mikor küldte az első emailt?
Sue megköszörülte a torkát és Jack látta rajta az aggódást.
-2, 2 és fél hónapja lehetett.
-Ok. Azóta nincs is semmiféle kapcsolata a new yorkiakkal?
-Nincs.

A kérdések végeztével visszamentek az irodába. Dominic valakivel elment ebédelni, aki egy kicsivel később érkezett. Miután elment Jack kérdőre vonta Suet.
- Sue, 3 hónap helyett miért mondtad azt hogy csak 2 és fél hónapja kapod az emaileket?
- Féltem, hogy összekapcsolnák az ügyet a new yorki munkával!
- És ez miért probléma?-kérdezte Jack.
Sue megvonta a vállát ,de Jack így is tudta hogy valaminek kell a háttérben lennie.
-Sue, próbálunk segíteni.
-Ok. Az első levelében ..........megemlítette a new yorki hivatalt.

Sue kiment kiszellőztetni a fejét majd fél óra múlva visszatért. Kavarodás volt az irodában nem úgy mint máskor. Azonnal a gépéhez ült és megnézte a leveleit. Olvsta, olvasta a leveleket és elrejtett egyet, aminek a feladójához az volt írva "Apa és Anya". Remélte hogy nem olvasták még el az összes leveleit. Átnézett Tara asztalára.
-Tara, találtál vmit a levelek között?-kérdezte Sue.
-Még nem. Ez rengeteg, mindennap küldött egyet.
Sue bólintott. - Igen, és ez azt jelenti hogy kb. 90 levelet küldött.
Sue szeme sarkából végig figyelte Jacket, és a férfi szintén ezt tette. A nő mikor visszament az asztalához Jack követte.
-Sue, tudod, hogy el kell mondanod mindent- mondta Jack. -Ez az egyetlen módja hogy elkapjuk az Árnyék Embert.
-Elmondtam mindent amit tudok, Jack.
- Mi van azokkal az e-mailekkel amiben megemlítette a new yorki irodát? Miért nem szóltál róla ha ez annyira fontos?
-Ez nem..........csak egy kis buta félelem.
Jack megragadta Sue vállát.
-Nézd meg ebből a buta kis félelemből mi lett, Miss Sue Thomas! Nem foglak elveszíteni!!!
Jack magára hagyta a nőt és visszament az asztalához. Senki sem látta hogy mi történt köztük, mert mindenki el volt foglalva.
"Sajnálom Jack, de nem mondhatom el, még nem"mondta magában Sue.

Sue utálta eltitkolni Jack elől a dolgokat, de ez volt az egyetlen választása. Kifésült az arcából néhány szőke tincset és az ajkát harapdálta. Becsukta a szemét és felidézte magában a new yorki levél tartalmát.
Miss Thomas!
Információhoz jutottam a new yorki hivatallal kapcsolatban. Nagyot csalódtak mikor nem fogadtad el az állást. Különösen a bátyja Miss Thomas. Igen, a bátyja, Brandon Thomas. Fogadok hogy nem is tudtad hogy a new yorki irodában dolgozik. Egy dolog miatt távolodtatok el egymástól, ugye?Utálta hogy süket vagy! Meglepődött mikor hallott rólad és hogy az ő süket húga állást kapott a New Yorkban. Mérges volt mikor elutasítottad a munkát. Szerintem újra át kéne gondolnod ezt a munkalehetőséget. Talán még van idő hogy jobbra forduljon a sorsodés megkapd az állást.
Árnyék Ember
Sue kinyitotta a szemét. Be akarta zárni emlékezetének eme szekrényét, soha nem akarta kinyitni és újra látni az emailt. Ezért nem akarta ezt elmondani a többieknek, mert tudta, hogy gyanakodnának a bátyjára.

Eközben Jack Sue-t nézte. A nőnek be voltak csukva a szemei és az ajkát harapdálta. Jack szemei félelemmel teltek meg. "Miért nem mondja el nekem? Sose félt ennyire ezelőtt! Valakit védelmez? Meg kell tudnom. Nem veszíthetem el őt."
Jack felállt de Bobby elállta az útját.
-Hé haver, ne zaklasd most Sue-t!- figyelmeztette Bobby. -Úgy gondolom, most saját gondolataival van elfoglalva.
-Bobby, mit mondott neked korábban a konferenciateremben?
- Cak azt, hogy csak az árnyékát látta a fickónak. Talán valahol felismerné. És Jack, az Árnyék Ember elrabolta Levit.
Harag futott végig Jack arcán.
-Jack, nyugi haver-mondta Bobby. - El fogjuk kapni azt a szemetet még akkor is, ha Sue nem ad több információt. Hallottam , hogy korábban kérdezte Tarat egy emaillel kapcsolatban.
- Igen, az a new yorki levél lesz-tette hozzá Jack.
-Mit akarsz tenni?- kérdezte Bobby.
- Sue valamit rejtegetett Dominic elől a kikérdezéskor.A new yorki irodával kapcsolatban. Ezután erről faggattam Sue-t de nem adott egyenes választ.
-Akoor a new yorki irodánál tapogatózzunk?- kérdezte Bobby.
-Igen, határozottan.- mondta Jack.
Bobby bólintott és Jack számítógépéhez mentek.
Sue látta Jack és Bobby eszmecseréjét, de nem tudott semmit se leolvasni a szájukról. Csak egy-két szót vett ki a beszélgetésből. Szíve szerint elmondta volna nekik, de azután hagyta őket, találják ki maguktól ha tudják.

Sue visszaemlékezése

-Sue, nagyon büszke vagyok rád-mondta Austin. - Sose tudnék elképzelni nálad jobb hugit.
Ebben a pillanatban Sue Brandonra nézett, sötét volt, de le tudta olvasni a szájáról pedig Brandon suttogott:- Én igen.
Sue visszafordult Austinhoz. -Köszönöm Austin.
Austin átölelte Sue-t. -Később látlak.-és Austin kiment az ajtón , de sohasem jött vissza.

Vissza a jelenbe:

Sue megrázkódott egy kicsit a székében. Emlékezett az autóbalesetre amelyben a férfi azonnal szörnyethalt. " Oh, hogy hiányzik nekem." Könny csorgott végig az arcán. Letörölte mikor észbe kapott és látta hogy Jack őt nézi.

Jack suttogott valamit Bobbynak erre felállt és odament a nőhöz. Óvatosan megérintette Sue karját.
-Sue, jól vagy?-kérdezte.
-Csak a bátyámra gondoltam-mondta Sue.
-Sosem mondtad hogy van testvéred.
-DC-be jöttem és az azt megelőző évben Austin autóbalesetben meghalt. És Brandon....megtagadott engem mert süket vagyok. Ő a new yporki irodában dolgozik. Én lettem volna a főnöke ha elvállalom az állást.
- És ezt te honnan tudod?-kérdezte Jack.
-Az Árnyék Ember, ő mondta el nekem.
Jack bólintott. -Igen, Brandon Thomas a new yorki irodában dolgozik, és te lettél volna a főnöke.
-Ezt te honnan tudod?- kérdezte Sue.
-Utánajártam. Sokat jelentesz nekem Sue. Nem akarlak elveszíteni, csak azért, mert eltitkolsz dolgokat. Miért titkoltad el hogy a bátyád New Yorban dolgozik?
-Mert tudtam, hogy őt gyanúsítanád. Az emailek azon a héten keztek jönni mikor eldöntöttem hogy maradok.
-Miért hiszed hogy őt gyanúsítanám?- kérdezte Jack meglepetten.
-Mert én őrá gyanakszom.
-Te őt gyanúsítod?
Sue bólintott.- Nem tudom miért de ezt érzem.
-Sue meg fogjuk találni Levit és minden rendben lesz.Kérlek, ne titkolj előlünk el több információt, ok?
-Ok Jack, sajnálom. Tudom, el kellett volna mondanom.
-És te láttad az árnyékot?
-Igen láttam múlt éjszaka, nagyon féltem. Nagyon örülök hogy akkor ott voltál Jack. Elvitt volna magával ha te nem vagy ott.
Jack becsukta a szemát. "Istenem köszönöm hogy ott lehettem." Sue mosolygott és adott egy puszit Jack arcára.
-Nagyon szépen köszönöm.
Jacknek felgyorsult a szívverése, visszament az asztalához.
Sue felhőtlen boldogságot érzett, de hirtelen vmin megakadt a szeme: "Levele érkezett".Tőle jött az Árnyék Embertől.
"Miss Thomas, Levi a közelében van bezárva. A kutya a kihallgatószobában van, ha szeretné látni. Tudom hogy az FBI-os barátaid elolvasták a leveleidet és nyomoznak az emil címem után de soha nem fogják megtalálni.
Remélem szép napod van,
Árnyék Ember "
Sue felállt és elhagyta az irodát. "Levi igazán a kihallgatószobában van?" Határozottan remélte.
Sue lassan nyitotta ki az ajtót. Ott volt Levi. De azután a nő meglátta az...................árnyékot. Levegőért kapkodott félelmében és ki akart rohanni az irodából de az ajtó becsapódott és bezárult. Megpróbálta kinyitni de zárva volt.
Hirtelen vki erősen megszorította a nyakát.
-Segítség!- ordibálta sírva, majd minden sötét lett.

Sue a földön feküdt mikor valami nedvessébet érzett az arcán. Levi volt az. Körülnézett és meglepetésére még mindig a kihallgatószobában találta magát. Megragadta Levit és átölelte. Levi ugatott. Sue nevetett és felkelt a padlóról.
-Jack!-kiabálta.-Mi történt velem? Gyertek ide srácok!- de nem volt senki sehol.
Sue megrántotta az ajtót és az kinyílt. Visszafutott az irodába.
-Jack!- hívta a férfit Sue és rohant oda hozzá. Látta Jacken hogy boldog hogy újra láthatja a nőt.
-Hol voltál?-kérdezte Jack. -A nyakad, megsebesült! Mi történt? És...Levi?-vette észre Jack a kutyát.
-Nagyon sajnálom!-kiálltott Sue,nem válaszolt még a férfi kérdéseire. -Az Árnyék Ember küldött nekem egy emailt, hogy Levi itt van a kihallgatószobában. Odarohantam gondolkodás nélkül. El kellett volna mondanom, Jack. Sanálom, nem godolkoztam, csak Levit akartam látni.
Jack hirtelen megragadta és átölelte Suet, aki elkezdett sírni.
-Hey, minden rendben. Aggódtam, mert eltűntél órák hosszáig.
-Ő.....ő ott volt a kihallgatószobában, Jack. -remegett Sue hangja.-El ketdett fojtogatni és nem tudtam mi fog történni. Ezután minden sötét lett.
Ekkor Sue igazán elkezdett sírni és keservesen zokogott.
Jack a karjai közt tartotta Suet és a csapat a nő köré gyűlt bátorítást adva neki.

Kicsit később Jack Suet nézte és akarta elhinni hogy a férfi akár meg is ölhette volna a nőt. Még az FBI épülete sem biztonságos, akkor hol lenne biztonságosabb helyen?
"Velem"- mondta egy hang a fejében.
-Igen, de ez nem igaz. Ha itt nincs biztonságban akkor nincs bztonsában sehol. Még velem se, pedig szeretném azt hinni.
-Mi van Szikra?- kérdezte Bobby.-Hallom hogy motyogsz.
-Semmi, Bumm, csak magammal beszélgetek.
-Értem, nek akarod elmondani, de ez nagyon rossz szokás Szikra.
-Hallottam hogy te is elég gyakran csinálod ezt Bumm
Bobby nevetett.

Dominic lépett be az ajtón.
-Hey, van valami új hír?-kérdezte Dominic.
-Ez elég hosszú ebéd volt.-mondta Jack.
Dominic az órájára pillantott.- Csak 1 óráig voltam oda.
Jack összeráncolta a homlokát és az órájára pillantott. Tényleg csak egy óra volt és milyen sok minden történt ez alatt az egy óra alatt.
-Mi történt?-kérdezte Dominic.
-Az Árnyék Ember...majdnem megölte Suet.-mondta Jack.
-Nem akarsz kijelölni mellé egy testőrt?-csattant fel hirtelen Dominic.
-Nem hiszem hogy az FBI épületében problémát jelentene a biztonság.
-Itt történt, nem? Az épületben?
-Itt a kihallgatószobában-mondta Jack.
-Beszélned kellett volna Garrettel, nem?-kérdezte Dominic.
-Igen.
-Jack, nyugi haver-mondta Bobby. -A testőrködés jó ötlet.
-Vállalnám a testőr szerepét!-mondta Dominic szolgálatkészen.
-Nem tudom.........-kezdte Jack, de Bobby félbeszakította.
-Beszélünk erről Garrettel. Suenak van itt elég sok bátyja, akik szívesen elvállalnák ezt a munkát.
-Mi?-kérdezte Dominic.
-Én, Jack, Myles, Demetrius-válaszolt Bobby.-Mi mind nagyon jó védelmezők vagyunk.
-Biztosan. Megyek beszélek Garrettel, később látlak titeket.-mondta Dominic és elhagyta az irodát.

Jack Bobbyra nézett.
-Uh, ez egy kicsit furcsa volt.-mondta Jack
-Mi?-kérdezte Bobby.
-Ő akarna lenni Sue védelmezője?
Jack nevetett majd újra komolyra fordította a szót.
-Az egész hozzáállása volt furcsa. Nem méltányoltam hogy a Sue testvérei kategóriába soroltál engem is. -mondta Jack, de aztán meglepődött magán, hogy ilyet ki mert ejteni a szálán.
-Miért ne, haver? Vagy mélyebb érzéseket táplálsz iránta?
Bobby nevetett, majd elindult Garret irodája felé.

Sue Jacket nézte miközben a férfi dolgozott."Milyen helyes!" Sue csak azt kívánta hogy a férfi szeresse őt.
Hirtelen egy képet látott maga előtt:
-Oh Sue, szerelmem, kedvesem. Mit csinálnék nélküled?
Sue nem hallotta a férfit de érezte köztük a vibrálást. Jack magához húzta a nőt és mélyen a szemébe nézett. A férfi megérintette Sue arcát és közeledett mindaddig , míg ajkaik találkoztak.............

Sue visszazökkent a valóságba és meglátta Jacket. "Oh ne! Most lebuktam!" Sue elpirult majd próbált elbújni a számítógép monitorja mögé. "Remélem nem látta!"

Ez a nap egyeseknek nagyon dolgos volt, míg Suenak nagyon traumatikus. Most kapott egy új testőrt akivel szívesen töltötte együtt az idejét. Jacket.

A napnak vége volt és egyedül voltak az irodában.
-Gyere menjünk, hazaviszlek-mondta Jack.
Sue próbálta eltitkolni az izgatottságát, de a mosolyt nem leplezte.
-Ok.
-Gyerünk.

Sue ajtaja előtt álltak.
-Megérkeztünk. Mivel én vagyok a testőröd és jó fiú vagyok, a kanapén fogok aludni.
-De ígérd meg nekem, hogy reggel nem fogsz olyan tök cukin kinézni-mondta Sue mielőtt gondolkozott volna.
Jack szemei hatalmasra tágultak és Sue elpirult.
Jack felemelte Sue fejét az állánál fogva és megfogta a kezét.
-Sue-suttogta Jack, miközben az ajkuk közeledett, Jack becsukta a szemét.
Hirtelen valami nehéz esett rá Suera. Észrevette hogy ő tartotta Jacket, aki nem volt eszméleténél.
Felsikított, mikor meglátta az ...............árnyékot.

Jack kinyitotta szemét, pislogott de nem tudta kitalálni hogy hol van. Újra pislogott. Látta a kocsi kerekét, amitől kb. 2 hüvelykujjnyira volt az arca. Lassan felállt. Megérintette a fejét a tarkójánál mert nagyon sajgott.
-Sue!-kiálltotta, de nem látta sehol sem.
-Ez fantasztikus!Én voltam a testőre és mégsem tudtam vigyázni rá.
Előkereste a mobilját és Bobbyt hívta.
-Hallo!
-Bobby, itt Jack.
-Jack!-kiabálta Bobby. – Hol vagy haver? Mi történt?
- Egy kérdést egyszerre légyszi- mondta Jack. Itt vagyok Suenál, leütöttek és fogalmam sincs hol van Sue.-mondta ezt úgy hogy abszolút nem nézett körül hol is lehet.
- Úgy érted hogy te voltál a testőre és nem tudod mi történt vele-ordibálta Bobby.
- Ne ordíts, Bumm. Nagyon fáj a fejem. Mit tudtam volna tenni mikor leütöttek? Nagyon rosszul érzem magam de nem tudok semmit se tenni.
„Nagyon rosszul érzem magam és még csak meg sem tudtam csókolni, elveszítettem őt”-gondolta Jack.
- Ok, Szikra. –mondta Bobby nyugodtabban. – Most lenyugodtam, de ha nem leszel itt az irodában 10 percen belül, nem ígérem hogy nyugodt maradok.
- Ott leszek hamarosan.

Jack motyogott magában. Még nem vette észre azt ami körülötte van. Nem is Sue háza előtt állt hanem egy kihalt helyen. Valószínűleg a sötétség és az ütés amit kapott elvette a józan ítélőképességét.. Kinyitotta kocsiajtót ami természetesen nem volt bezárva. Megkereste a kulcsot, be akarta indítani a kocsit……….de látta hogy a benzintank üres.Előkereste a telefonját, tárcsázni akart, de az is lemerült.
- Miért velem történik mindez?
Csak most vette észre hogy az Árnyék ember a semmi közepén hagyta étel, ital és benzin nélkül. Megnyomott egy gombot és remélte hogy az FBI irodájában hamar észreveszik jelzését. (azt nem tudom milyen gombot nyomhatott meg)

Vissza az FBI irodájába:
-Örülök hogy Jack legalább jól van-mondta Tara.
- Remélem elmagyarázza mi történt – mondta Bobby idegesen.
- Mindannyian reméljük Bobby – mondta Lucy. – Remélem Jacknek van vmi jó magyarázata.
Bobby sóhajtott és leült az asztalához.
-Ha nem ér ide 10 percen belül…..-motyogta.

Pár órával később az irodában idegesek voltak, mivel Jack még mindig nem jött meg.

Tara talált vmit a gépén. A térképen felfedezte hogy vki jelez nekik. „Ki az?” Tara ellenőrizte a jelző azonosságát. „Jack!”- Tara bemérte a helyet.
-Mi? Hogy került ő semmi közepére? – kiáltott Tara.
-Ki?- kérdezte Bobby miközben felpattant.
-Jack!- mondta Tara. – Ez az ő kocsija. Gyere nézd meg!
-Ez egy mező…….Virginiában.- mondta Demetrius.
-Azt mondta hogy Sue háza előtt van! Ez hogy lehetséges? – kérdezte Bobby idegesen.
-Atyaisten, mostanra valószínűleg teljesen kiszáradt. – mondta Lucy.
-Hívd a telefonát! – javasolta Myles.
Tara rögtön tárcsázta a számot de ne kapott választ.
-Arra gyanakszom hogy lemerült a mobilja.
- Vagy kikapcsolta- -mondta Bobby.
-Oda kell mennetek! Csak egy órányi autóútra van innen!- mondta Tara.
Mindenki kapkodott.

Jack lefeküdt az ülésre. Rájött hogy mennyire szomjas és éhes. Valójában nagyon korgott a gyomra és ki volt száradva a szája.
Becsukta a szemét és imádkozott………mikor ájult el, nem tudta.

Ott van Jack kocsija! – Tara kiabálta sírva. – Látom, ott van a kocsiban.

2 FBI autó állt meg és a csapat kiugrott.
Bobby volt az első aki elérte a kocsit. Jack az ülésen feküdt.
- Myles, Demetrius, gyertek- parancsolta Bobby.
- A legközelebbi kórházba kell vinni, nem várhatunk a mentőkre.
Myles és Demetrius segítettek Bobbynak átrakni a férfit a légkondicionált FBIfelderítőkocsi hátsó ülésére.

Kórházban:

-Kiszáradt és agyrázkódást kapott – mondta a doktor. – Jól lesz.
-Ébren van? – kérdezte Bobby.
-Nem, most alszik – válaszolt a doktor. – Nem kellene zavarni. A nővér szólni fog maguknak amikor bemehetnek hozzá.
A csapat bólintott.
- Legalább ő jól van. – mondta Lucy. – De nem tudjuk mi lehet Sueval vagy Levivel.

Jack kinyitotta a szemét és pislogott.
-Kórház- motyogta.
-Igen itt vagy Szikra.- mondta Bobby,aki éppen most lépett be a szobába.
-Hey, Bobby. Észrevettétek a jelet.
-Igen. Éhes vagy?
-Éhes?- kérdezte Jack hitetlenkedve. – Persze éhes vagyok.
-Tudom, mit mondtál pár napja.
-Mi? Pár napja? Ilyen hosszú idő telt el?
-Igen Szikra- -válaszolt Bobby. – Mit gondoltál, mennyi idő telt el?
-Öö…..csak egy éjszaka. Van valami hír Sue-ról?
-Nincs, de te talán több információt tudsz, mint mi.
-Nem tudok többet. Sue ajtajánál álltunk mikor ütést éreztem a tarkómon. Nem emlékszem semmi másra. Dominic segített? Tudtok vmit Brandon Thomasról?
Bobby hirtelen megrémült.
-Uh…az a helyzet, hogy Brandonról teljesen megfeledkeztünk, Dominic pedig nem segített.
-Hogy hogy elfeledkeztetek Brandonról?- förmedt rá Bobbyra Jack. – Ő a leglényegesebb része az ügynek.
-Szikra, nyugi pajtás. Nem tesz jót ha felizgatod magad. Megkeresem Brandont amilyen hamar csak tudom, Ok szikra?
Jack bólintott, becsukta a szemét és elaludt.

A nő felkelt , kórházi ágyon találta magát, valahol Délkelet- Virginiában. Nem tudta hogy kicsoda és hogy hogy került ide. Nem vette észre a golden retriever-t az ágya mellett. Körülnézett, megrémült. Tudta hogy süket és azt is hogy tud szájról olvasni.
Egy nővér jött be a szobába.
-Elnézést. Mi történt velem?
A nővér ránézett. – Oh, maga………
Sue nem látta a nő száját.
-Sajnálom de nem tudom mit mondott. Süket vagyok és szájról olvasok.
A nővér megfordult és mosolygott.
- Sajnálom.
- Csak azt kérdeztem, hogy hogy hívják! Nem találtuk meg a személyijét!
Sue próbált emlékezni, könnyek jelentek meg a szemében.
-Sajnálom de nem emlékszem.
-Ettől féltünk – mondta a nővér. – Semmi baj. Van a TV állványon egy kép, talán felismer vkit.
Sue bólintott.

Következő nap (Délkelet-Virginia)

-Jó hírem van – mondta a nővér. – Találtunk vkit aki tudja azonosítani.
Sue mosolygott.
A férfi belépett mosolyogva. –Hey, testvérkém.
-Oh – mondta a nő. – Te lennél a bátyám.
- Igen, Brandon Thomas vagyok, te pedig a húgom vagy, Susan Thomas.
- Susan Thomas- ismételte a nő.
- Mi csak Suenak hívunk. – mondta Brandon.
- Sue! Jól hangzik!
Brandon közelebb lépett és megpuszilta a nő homlokát.
-Hazaviszlek Ohioba.
-Ohioban Élek?
-Washingtonban.
-Washingtonban?
Brandon a nővérhez fordult így nem látta Sue a beszélgetést.
-Mennyi ideig tartják még itt?
-Teljesen jól van, de azért megkérdezem az orvost.
Brandon bólintott és Sue-hoz fordult.
-Kiviszlek téged innen amilyen gyorsan csak tudlak.
B. ismét visszafordult a nővérhez.
- Kérem ne mondjanak senkinek semmit. Ha mégis kérdeznek róla, mondja azt hogy meghalt a nő.
A nővér sokkot kapott. – De miért Mister?
- Az FBI-nak dolgozom és a nő is – mondta B., felmutatva az igazolványát. – Ez a védelem része.
A nővér megértően bólintott.
-Természetesen.

Az elmúlt pár napban Sue készülődött hogy visszarepüljön Ohioba. A hírek bemondták, hogy a nő aki elveszítette az emlékezetét, meghalt és a családja azonosította. Brandon felhívta a washingtoni irodát hogy megmondja, hogy elhalasztotta a látogatást.
-Hallo, Bobby Manning különleges ügynök.- hangzott a vonal egyik végén.
-Hallo, itt Brandon Thomas különleges ügynök
-Oh, hey – mondta Bobby – vártunk egy pár nappal ezelőtt.
-Tudom, de néhány különösen fontos családi ügyet intéztem. Majdnem elmentem DC-be, de haza kellett repülnöm. Holnap ott leszek.
-Ok.
-Hogy van Jack? – kérdezte Brandon.
-Kiengedték a kórházból, már jobban van. Most jön vissza dolgozni.
-Jól hangzik. Van valami új hír Sue-ról?
-Még semmi. Ha van valami híred akkor értesíts minket mert már tűkön ülünk.
-Természetesen – mondta Brandon. – Azon vagyok hogy elkapjuk a fickót.
Brandon letette a telefont és Sue-hoz fordult.
-Nemsoká indul a gép.
Sue bólintott.

Pár órával később:

Az előírt időpontban a gép Ohioban landolt. Mr. És Mrs. Thomas a csomag megörzőben várták őket. Sue megölelte őket, bár nem tudta, hogy kik is ők valójában.

Otthon:

Sue meglátta a régi szobáját és boldog volt hogy milyen otthonos.
-Azt hiszem kellene neked néhány új ruha.
Sue mosolygott. –Szerintem is.
Mrs. Thomas megölelte Sue-t. – Holnap elmegyünk vásárolni….ma még akkor tudsz pihenni…..nézegesd a régi képeket, ha akarod.
-Köszönöm, Mrs Thomas, um………mama?- kérdezte Sue.
-Csak hívj Carlanak. Nem baj ha nem hívsz még mamának.
-Oh, nem . Szeretnélek mamának hívni mama.
- Köszönöm kedvesem.
Megölelték ismét egymást, majd hagyta Sue-t, hadd mélyedjen el a gondolataiban.

Sue észrevette a bekeretezett képeket az asztalon. Látott egy lányt hosszú szőke hajjal, aki ő maga volt és egy másik fiatal lányt hosszú barna hajjal.
Judy…….
-Wow, tudom ki ő- mondta Sue.
Körbenézett a szobában és rengeteg képet látott Judyról és róla.
-Mit gondolsz Levi? – kérdezte Sue.
-Levi ugatott erre Sue elmosolyodott.
-Fáradt vagyok.
Lefeküdt és azonnal elaludt.

-Any, Apa . kezdte Brandon. – Senkinek se mondjátok el hogy itt van, Ok?
-De Brandon, szüksége van ruhákra. -mondta Mrs. Thomas.
-Igaz, de nem mehet innen ki, felismerhetik. Csak azt mondom hogy ő….hogy ti vigyáztok rá, te menjél el csak vásárolni. Ez nagyon fontos.
A szülők megértették. – Nagyon óvatosak leszünk és vigyázunk rá.

Sue kipihenten ébredt fel. Az anyját kereste aki a vacsorát készítette a konyhában.
-Mama!
-Szia édesem! A kedvenc ételedet csinálom.
-És mi az? – kérdezte Sue.
-Snooper. (de nem tudom mit jelenthet)
-Hol van Brandon? – kérdezte Sue.
-A szobájában szundikál. Holnap megy Washingtonba.
-Mehetek én is? – kérdezte Sue, de nem volt biztos benne hogy miért is akar menni.
Mrs. Thomas ijedten nézett.
-Felnőtt nő vagy Sue, már megérthetnéd amit az orvos és Brandon mondott. Itt kell maradnod.
-Ok, de Brandonnak meg kell ígérnie hogy hoz nekem képeket.
Egy kéz megérintette Sue vállát, így megfordult.
-Megígérem! – mondta Brandon.
Sue nevetett. – Mindig is el akartam jutni Washingtonba és mindig is FBI ügynök akartam lenni.
Brandon mosolygott.
-Emlékszem valamire! – sírt Sue. Megfordult és megölelte az édesanyját. – Judyra.
Brandon megfogta Sue kezét. – Van egy kérdésem. Meg tudsz bocsátani nekem?
-Miért?- kérdezte Sue meglepetten.
-Mikor gyerekek voltunk, utáltam, hogy süket vagy és magamat hibáztattam…miért, nem emlékszem….de meg tudsz nekem bocsátani?
-Persze. – mondta a nő boldogan.

A vacsora kitűnő volt, de Sue szomorkodott amiatt, hogy el kell búcsúznia a bátyától. Holnap korán reggel indul DC-be.
- Köszönöm hogy megtaláltál. – mondta Sue könnyes szemmel. Adott búcsúzóul egy ölelést és bement a szobájába.

Korábban:

Az Árnyék Ember nézte a híreket Délkelet-Virginiában és nevetett. Sue Thomas végre meghalt. Nem kell többé miatta aggódni. Most keresnem kell egy másik ügynököt.

Eközben az irodában:

Bobby letette a kagylót.
-Na, mi van? – kérdezte Jack.
- Jack, nyugi – szólt rá Lucy.
Jack majdnem megölte a szemével.
-Szemlátomást néhány családi ügy.
-És Sue? – kérdezte Jack.
-Sejtettem. Nem tud semmit. Holnap idejön.
Jack bólintott, de nem nyugodott meg.
Dominic lépett be. – Találtam vmit a hírekben. ….Délkelet-Virginiában. Sueról van szó.
Jack ijedten nézett.

Ohioban vacsora után:

Sue töltött magának tejet, mikor Levi ráugrott.
-Oh, a telefon? – kérdezte Sue. Levi ugatott.
Felvette a kagylót.
-Hallo?- kérdezte Sue.
-Sue?
Sue megijedt, nem tudta miért, de inkább odahívta Brandont.
-Tartsa egy pillanatig. – mondta a nő. – Brandon! Brandon! – hívta a bátyát.
Brandon éppen a szobájában öltözött.
-Telefon? Engem keresnek?
A férfi rohant, átvette a kagylót míg Sue leült.
- Hallo?
- Hey Brandon. Jack vagyok. Kivel beszéltem?
- Sarah Chapmannel. Itt van most velem és a szüleimmel.
- Ez vicces, olyan volt a hangja mint Sué.
- Megtaláltátok? – kérdezte meglepetten Brandon.
- Meghalt – mondta Jack keservesen – A hírekben bemondták hogy a családja azonosította.- mondta Jack a könnyeivel küszködve.
- Uh! Nem tudom miről beszélsz! Ami engem illet nem tudok Sue-ról semmit.
Ebben a pillanatban Sue megragadte a férfi karját.
-Várj Brandon – mondta Sue. – Mit jelentsen ez?
Brandon csendre intette.
-De Brandon, én……..
Brandon Suera nézett, hogy várjon egy picit.
-Akkor holnap kikérdezzük magát.
-Nyugodjon meg Jack Hudson különleges ügynök. Megosztom magukkal azokat az információkat amiket tudok. Ott leszek holnap.
Brandon letette a kagylót.
-Jack Hudson ügynök? –kérdezte Sue. – És miért mondtad hogy nincs információd velem kapcsolatban? Itt vagyok. És nem vagyok Sarah Chapman.
-Nyugi, Sue- -mondta Brandon.- Csak azt akarom hogy a héten pihenj és visszatérjen az emlékezeted.
Sue megkönnyebbült és mosolygott.
-Köszönöm, Brandon, szeretlek.
-Én is szeretlek. – mondta Brandon és átölelte Suet.
Mindketten elmentek lefeküdni, de Suenak egész éjszaka furcsa álmai voltak egy férfival, akit Jack Hudsonnek hívnak.

Jack felnézett mikor egy magas szőke hajú férfi lépett be az irodába. Felállt.
-Thomas ügynök? – kérdezte.
A férfi bólintott. – Hudson ügynök?
Jack szintén bólintott.
-Meglepett hogy eljött.
-Miért? – kérdezte Brandon. – Mondtam hogy itt leszek.
-Igen ,de őszintén szólva én még mindig azt találgatom hogy milyen családi ügy lehetett fontosabb, mint Sue. Az ő hangját hallottam tegnap este a telefonban.
-Nyugi, Jack. Ez csak a maga képzelete. Sarah-t hallotta, nem Sue-t.
-Jack, szerintem is így van – mondta Bobby.
-Talán. Megpróbálok lenyugodni. Biztos nem én vagyok az egyetlen, akinek hiányzik Sue.
-Nem haver, nem te vagy az egyetlen – mondta Bobby.
-Határozottan nem! – csatlakozott Lucy is.

Egy kicsit később Jack kikérdezte Brandont a hazugságvizsgálóval.
-Mi volt az a rendkívül fontos családi ügy?
-Az apám elájult és haza kellett vinnem a kórházból.
-Komoly volt?- kérdezte Jack.
-Igen de nem volt élet-halál kérdés.
-Felhívhatjuk az édesanyádat? Meg tudja ezt erősíteni?
-Természetesen. Felhívják?
Jack a gépre nézett.
-Nincs szükség rá.
Brandon bólintott.

Vissza Ohioba:

Sue nézegette a régi képeket, majd rátért az újakra. Volt kép róla, a szüleiról és a barátairól a karácsonyfa előtt. Volt egy magas afroamerikai nő, aki pompásan nézett ki, és egy jóképű férfi, aki nem volt más, mint álomból megismert Jack Hudson és még sokan mások. Megfordította a képet és a hátulján végignézte a neveket.
Balról jobbra haladva………
Felső sor: Anya, Én, Apa
Alatta: Jack, Lucy, Bobby, Myles, Demetrius, Tara, Troy és Charlie.
Elöl: Levi
-Hm…..- gondolkozott Sue. – Ők lennének a barátaim. A kép pár éve készülhetett.
Látott egy másik képet, amin Jack-kel táncolt.
Agglegény vásár……..
-Mi? – kérdezte Sue magától, miután ezek a szavak az eszébe jutottak.
Volt néhány kép róla és……Lucy-ról és egy kép Charlie-ról és Troy-ról is. Talált egy olyan képet is, amin egy kislánnyal van együtt, akinek a kép alapján a neve Amanda.
-Troy és Amanda süketek – mondta magában.
„Szeretném ezeket az embereket megismerni”
Hirtelen egy árnyék tűnt fel mögötte, a félelem teljesen a hatalmába kerítette végül megfordult.
Az édesanyja nézett rá aggodalmasan.
-Sue, jól vagy? – kérdezte Mrs. Thomas.
Sue bólintott. – Igen, csak valami megijesztett.
Becsukta a fotóalbumot.
-Megyek, egy kicsit lepihenek – mondta Sue és gyorsan elment.

Jack Tara asztalához ment.
-Tara, még ellenőrzöd az email címet?- kérdezte Jack.
-Igen – bólintott Tara
-Kié?
-Jack………Dominic Carter nevére regisztrálták.
-Biztos vagy benne?
-Teljesen – válaszolt Tara.
-Tudsz valamit róla?
-Igen – mondta Brandon, mert hallotta a beszélgetésüket.
Jack és Tara meglepődve nézett a férfira.
Brandon körbenézett az irodában hogy nincs-e ott Dominic, majd visszafordult.
-Tönkretette a kocsimat.
-Miért tette volna tönkre? – kérdezte Tara.
-Tudta hogy én tudom hol van Sue.
-Valami más információ?- kérdezte Jack.
-A laptopja. Közös volt a laptopunk és láttam, hogy emaileket küldözget. Elmentette őket.
-Volt rá lehetőséged hogy megnézd őket?- kérdezte Tara meglepetten.
-Igen. Azt mondta hogy levelezget egy FBI ügynökkel aki Washingtonban dolgozik. Azt mondta, azzal az emberrel, aki a főnökünk lett volna. Egyből rájöttem, hogy Sueról beszél, de nem árultam el hogy a testvére vagyok. Később megmutatta az e-maileket, utána rögeszméjévé vált hogy folyamatosan irogatott neki. De rájött hogy a bátyja vagyok és többet nem beszélt róla. Nem tudtam, hogy rossz szándékkal írt….még mindig nem tudom hogy mi motiválhatta.

Mikor Dominic elment ebédelni, megvizsgálták a számítógépét és biztosak voltak benne, hogy azokat az emaileket találták meg, amiket Sue-nak küldött.
-Wow – mondta Tara.
- Akkor hogy tartóztatjuk le? – kérdezte Jack. – Azt javaslom, hogy beszéljünk Teddel. Meg kell bizonyosodnunk róla hogy elég a bizonyíték.
Tara bólintott.
-Várjatok egy picit srácok – kérte Brandon. – Keresnek telefonon.
„Hallo”
„Hey, hogy mennek a dolgok?” – kérdezte Brandon.
„Anya árnyéka megijesztett?”
„Oh, nem felejtettem el a képeket.”
„Emlékszel dolgokra? Ez nagyszerű!”
„Agglegényvásár? Nem tudom de jól hangzik!”
„Troy és Amanda? A barátaid lehetnek.”
„Persze viszek képet az FBI épületéről.”
„Biztos.”
„Nem tudom mikor megyek haza de olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudok”
„Megígérem”
„Én is szeretlek”
„Szia”
Brandon letette a telefont és visszament Tarahoz és Jackhez.
-Menjünk, beszéljünk Garrettel.- mondta Jack.

Jack visszajött az irodába, csakúgy mint Dominic.
Jack jelzett Taranak és Bobbynak, akik pedig elmondták a csapat többi tagjának, hogy mire jöttek rá.
Dominic letartóztatása gyorsan zajlott.
-Hey haver, mi hajtott ennyire téged? – kérdezte Bobby sötét kifejezéssel.
-Süket emberek nem tartozhatnak az FBI-hoz! – kiabálta Dominic. – Az FBI csak a nem fogyatékos embereknek való!
-Vigyétek innen a szemem elől! – kiabálta Bobby undorral.
Jack és Myles kivezették az irodából.

Pár perccel később:

-Srácok – kezdte Brandon.
Mindenki ránézett.
-Van itt még valami amit el kell mondanom. Suet meg kellett védenem.
Jack felugrott és megragadta a férfi vállát.
-Mi? Úgy érted, hogy elrejtetted előlünk?
-Nyugi. Ez volt a legbiztonságosabb Sue számára. Az Árnyék Ember ügynök volt és tudott mindenről, ami itt folyt. Dominic nagyon jó. Egyike volt a legjobb ügynököknek.
-Hol van Sue? – kérdezte Jack.
-Ohioban a szüleinkkel. Ez volt az a családi ügy. Tudtam hogy Dominic megpróbálja megölni. Próbáltam megállítani, de legyőzött és elvitte a kocsimat is.A köv. reggel a kórházban ébredtem fel, ott láttam a híreket. Sue-t megtalálták. Tudtam hogy ő lehet az. Elvesztette az emlékezetét. Elmentem hozzá a köv. nap és hazavittem Ohioba.
-Látni akarom – mondta Jack.
-Semmi akadálya. Holnap reggel hazarepülök Ohioba és idehozom.
Lucy most sétált be az irodába.
-Mi a baj?- kérdezte amint megpillantotta az arcokat.
-Brandon megvédte Sue-t.
-Mi? Hol van?
-Holnap már itt lesz.
Jack Brandonhoz fordult.
-Megértem, hogy elrejtetted, de ne rejtsd el előlem újra.
-És előlünk se – mondta kórusban Bobby, D és Myles.

Másnap reggel:

Sue a konyhában volt mikor kinyílt az ajtó.Megfordult.
- Brandon!- kiáltotta öröméban. Rohant hogy megölelje. – Hoztál képeket?
-Nem.
-Mi? Miért nem?
-Azt gondoltam, talán saját szemeddel akarod látni. Visszajössz velem ma délután.
-Igen!!!- ölelte meg Brandont. – Megyek csomagolok!
-Oh, várj ne csomagolj semmit. Beszélnünk kell!
-Valami baj van?
-Nem, beszélni szeretnék a barátaidról. Találkoztam velük….

Sue meglepődött azon, amiket Brandon mesélt neki.
-Minden rendben. Mindenki imád D.C.-ben
-Úgy érted az én barátaim?
-Igen.
-Köszönöm hogy elmondtad.

DC- ben:

Sue megragadta Brandon karját félelmében.
-Minden rendben, Sue? – kérdezte Brandon.
-Nem tudom, úgy érzem hogy valami félelmetes történhetett itt velem.
-Valószínű……….Ez a te lakásod.
-Oh.
Bevezette Sue-t, mentek felfele néhány emeletet végül becsöngettek egy ajtón.
A magas afro-amerikai nő nyitott ajtót akit a képekről ismert fel.
- Itt vannak! – kiabálta Lucy. – Megölelhetlek?
- Persze.
- Boldog vagyok hogy itthon vagy. Gyere beljebb, hogy láthasd a csapat többi tagját. Ők is várnak már téged.
Sue mosolygott és ránézett Brandonra. Sue félve lépett be, 5 ember várt rá és tudta hogy az egyik az a Jack Hudson, akit a képekről és álmaiból is ismert. A férfi mosolyygott és a mosolya nagyon elbűvölő volt.
-Hey- mondta Jack.
-Hey – mondta Sue.
Ebben a pillanatban hirtelen visszatért az emlékezete.
-Jack! – kiáltotta sue, odarohant a férfihoz és megölelte.
Jack először elkábult, majd lassacskán ő is átölelte a nőt.
Mikor egymás szemébe néztek Jack szólalt meg először.
-Örülök hogy jól vagy Sue.
-Én is örülök hogy jól vagy Jack.. El kell mondanod mi történt veled miután majdnem megcsókoltál.
A csapat többi tagja egymásra nézett, Sue pedig elpirult, majd folytatta.
- Ott álltunk és a köv. percben a karjaimban voltál….mint egy rongybaba. Megijesztettél!
- Te is megijesztettél engem!
- De Brandon megmentett Dominictól. Nagyon édes!!!!!
Megfordult és rámosolygott a bátyára. – Oh, van itt több barátod is.
-Bobby! Tara! – kiabálta Sue. – Myles, Demetrius! – majd megölelte őket.
- Örülök hogy jól vagy – mondta Bobby. – De……Brandon mondta hogy elvesztetted az emlékezeted.
-De visszajöttem – mondta kitörő örömmel.
-Ez a lényeg kislány!

Egy nappal később:

Jack és Sue a parkban sétáltak.
-Tehát ez történt velem – mondta Jack. – Mikor Brandon megtalált téged , én valószínűleg a kórházban lehettem.
-Örülök hogy Dominic nem ölt meg egyikünket sem – modta Sue.
-Mit is csinálhatnék nélküled?
-Nem tudom. Talán azt amit akkor tettél mielőtt beléptem az életedbe.
-Semmiképpen sem Sue. Soha nem leszek már olyan mint ezelőtt. Nagyon jó hogy vagy nekem. Sok közös dolgot csinálhatunk együtt. Soha nem felejtenélek el.
-Én sem felejtenélek el. Hey, Brandon mondta hogy majdnem megölted őt, mikor mondta hogy elrejtett engem.
-Oh, igen. – mondta Jack bárányszemekkel.
-Köszönöm – mondta Sue, és megcsókolta Jacket. Ráhatotta a fejét a férfi vállára és így mentek tovább közös életük kezdetén.

THE END