Elszakítva tőled

Kegyetlenül forró júliusi nap volt és a csapat asztalaiknál dolgozott serényen. Olyan csend volt, hogy hallották az izzadság cseppek koppanását a márványpadlón. Hiába volt nyitva az ablak, egyetlen enyhe szellő sem fújt egész reggel. A ventillátor hozott ugyan némi enyhülést, de azon kívül még egy kis testszagot is szét fújt az irodában. Levi lihegve ült Sue asztala mellett, nyelve kilógott a szájából, nyálat csorgatva Sue cipőjére. A csoportnak az elmúlt két hétben nem volt ügye. Úgy tűnt, mintha megtisztították volna a várost a bűntől, de jobban ismerték. Annyit tehettek, hogy élvezik a szünetet, bár valamennyien kezdtek nyugtalankodni. Jack lerakta a tollát és nyújtózkodva dőlt hátra a székében. Zakóját már korábban letette, most a nyakkendőjét lazította meg.. Egy pillantást vetett izzadó csapattársaira, mindegyikük elfoglaltnak látszottak. Pillantása végül Sue-n állapodott meg, a nő néhány aktát nézett át. A férfi észrevett, hogy a nő hozott egy másik kisebb ventillátort, amelyet Levi elé tett le a padlóra. Elmosolyodott és megrázta a fejét a látványtól. Sue észlelte a mozgást és felnézett a férfira, a nő szemöldöke kérdően húzódott fel.
„Nos, a csodakutya is saját ventillátort kapott?” – mutatta a nőnek. - „Mi a következő? Gyémántokkal díszített nyakörv?” – a nő az egyik ragyogó mosolyával nézett a férfira.
„Mit mondhatnék? El van kényeztetve!”
Lenézett Levi-ra, megütögetve a fejét. Ekkor fedezte fel a nyáltócsát a cipőjén.
„Oh Levi! Ez olyan durva!” – ráncolta az orrát, megfogott egy papírzsebkendőt, sietősen törölgetve azt.
Jack felnevetett és Sue ránézett. A férfi tettet megadással emelte fel karjait.
„Mi a durva?” – szólalt meg Lucy. Örülve a figyelem elterelésnek.
Ujjai görcsöt kapta a gépeléstől, ökölbe szorította, majd kinyitotta ujjait.
„Levi összenyálazta a cipőmet.” - Sue távolabb fektette le Levi-t ez alkalommal.
Lucy éppen nevetett, amikor Garret lépett be aktát tartva. Mindenki abbahagyta, amit csinált és reménykedve néztek rá.
„Tudom, hogy mindannyian ugyanarra gondoltok, és igen, van egy ügyem számotokra.”
Várt, amíg a csapat éljenzése okozta zsivaj elhalt.
„Nos, mit kapartál ki kapitány?” – mondta Bobby először. – „A szerelmes madarak lesznek újra házasok?” – Tudomást sem véve az ellenséges pillantásról, amit Jack-től és Sue-tól kapott.
Garret nem vett tudomást a férfi megjegyzéséről.
„Egy sorozatgyilkost kell megtalálnunk.” – Átadta az aktát Jack-nek, aki átlapozta azt. – „Azt akarom, hogy minél előbb lezárjátok ezt az ügyet. Ez az ember valóban maga az ördög. Eddig már 12 életet követelt.” - Ted hangja komoly volt, majd megfordult és elhagyta az irodát.
Sue Jack-ra nézett, akinek homloka összeráncolódott.
„Nos Szikra, mi van a törvényszéki jelentésben?”
A nő nem szerette ezt a kifejezést a férfi arcán. Az ügy rázósnak indult.
„Garret-nek igaza volt. Ez a fickó tényleg az ördög. Már tizenkét nőt ölt meg, mindegyik 30 év alatti.” – A férfi megrázta a fejét. – „Ez a fickót beteg.” – Sue odasétált és a férfi válla fölött egy pillantást vetett a nők fényképére. A gyomra ugrálni kezdett és hirtelen émelygést érzett.
„Oh istenem.” – A nő nem volt ura hangjának, mást nem is tudott mondani.
A lányokat megverték, a sérülések láthatók voltak ruhátlan testükön. Szavakat véstek bőrükbe. A jelek utaltak arra, hogy a kínázások ismétlődtek. Nyomok a torkukon arra engedtek következtetni, hogy dróttal fojtogatták őket. Egyikük csontja kiállt a karjából. Mindegyikük visszataszítóan sovány volt. Némelyikük beesett szeme mégis nyitva volt az állandó rettegést jelezve.
Jack körbe adta az aktát, a szobában fokozódott a csend, amint mind megnézték a tartalmát.
„Oké srácok. Ez kell kapnunk ezt az ördögfattyút. Tara vizsgáld át boncolási jegyzőkönyvet és a törvényszéki jelentést.”
Tara bólintott és visszavonult a számítógépéhez.
„Bobby, D beszéljetek a szemtanúkkal és lássuk, mit tudtok kiszedni belőlük. Myles Lucy-val dolgozol és nézzük elő tudtok-e szedni valamilyen gyanúsítottat. Sue, te és én beszélünk az áldozatok családjával.”
Sue bólintott, titokban örült, hogy Jack-kel dolgozhat. Jobban érezte magát a férfival, mint másokkal, és a nő érezte, hogy szüksége van az együtt érző jelenlétre, amíg kivizsgálják azt az ügyet. Hirtelen mindenki sietve kezdett hozzá a kirótt feladatához.

Myles és Lucy szétterítette az aktát, nyomokat keresve, ami elvezetheti őket a gyanúsítotthoz. Myles felkapott egy lapot Lucy elől, hogy megvizsgálja azt.
„Hé! Éppen olvastam!” – Lucy ránézett. Myles tudomást sem véve a nőről folytatta a lap tanulmányozását.
Tara felnézett a számítógépéről, Lucy megrázta a fejét. Tara elmosolyodott, megvonta a vállát. Ekkor sétált be Bobby és D. Tara, Myles és Lucy várakozóan nézett rájuk.
„D és én találtunk egy szemtanút, aki látta az egyik nő elrablását. A nő festőművész, így rajzolt nekünk egy meglehetősen jó vázlatot a férfiról.” - Bobby egy papírlapot dobott le Tara asztalára.
„Pompás, ezt a pasi bájosan ronda.” – fitymálta Tara a képet.
„Ha több időt töltenél a munkáddal, kevesebb oximoront használnál, lehet, hogy gyorsabban kapnánk el a fickót.” – gúnyolódott Myles.
Tara rosszallóan nézett rá.
„És ha TE több időt töltenél a TE MUNKÁDDAL, és kevesebbet sértegetnéd a munkatársaidat, lehet, hogy már előléptettek volna.” – vágott vissza a nő haragosan.
Myles rábámult a nőre. Lucy felnevetett, amint őket nézte. Bobby vihogott Myles arckifejezésén.
„Nos, egy oda haver.” – ütött Myles hátára. – „Ne aggódj, még mindig meg van az ELKÉPESZTŐ hajad!” – Lucy prüszkölt a nevetéstől Bobby megjegyzésére.
Myles felkelt Lucy asztaláról és méltóságteljesen a sajátjához sétált, a többiek pillantásától kísérve.
„Hé fiúk! Azt hiszem találtam valamit!” – integetett izgatottan Tara.

***Ezalatt***

Jack és Sue nem volt ilyen szerencsés. Kiderült, hogy kilenc nő egyedül élt, kettőnek a barátja nem volt elérhető és az utolsó lány barátja öngyilkosságot követett el. Jack Sue-ra nézett, aki gondolataiba merülve bámult ki az ablakon. A férfi megérintet a karját, hogy ráfigyeljen. A nő kissé meglepetten nézett rá.
„Egy húszas a gondolataidért?” – a férfi figyelt arra, hogy a nő letudja olvasni a száját. A nő zavartan vonta fel szemöldökét.
„Azt hiszen azt mondtad, hogy ’egy pennyt a gondolataidért’? –
Jack mosolygott
„Igen, de a te gondolataid sokkal értékesebbek nekem.” – Sue elpirult, de melegen a férfira mosolygott.
„Csak az ügyön gondolkodtam. Mennyi szörnyűség történt ezekkel a nőkkel. El sem tudom elképzelni, min kellett keresztül menniük, hogy..” – a nő hangja fáradt volt, reszketett. Jack együttérző kifejezéssel az arcán szorította meg a nő karját. Sue lágyan mosolygott.
„Rendben vagyok. Ne aggódj miattam.” - egy hosszú pillanatig a férfi szemébe nézett, meglátott valamit, felismerte, de nem tudta hova tenni. A nő ráébredt, hogy a férfi észrevette milyen hosszú ideje figyeli őt, a férfi kérdőn nézett a nőre. A nő újra elpirult és visszafordult az ablakhoz, remélve, hogy a férfi nem látta meg az érzelmet a szemeibe. A nő nem állt készen, hogy …még.

„Mi az?” – kérdezte Lucy, amint Tara asztala köré gyűltek.
„Meg van a rajz alapján a söpredék, a neve Jason Simmons. A folytatás is lenyűgöző. Gyorshajtás, betöréses lopás, és a szülei távoltartó végzést kértek ellene.”
Ezután folytatta a bűnlajstroma felolvasását. Bobby halkan füttyentett egyet, amikor a nő befejezte.
„Hű! Hogyan találjuk meg?” – kérdezte a képernyőt tanulmányozva.
„Nos, átnéztem néhány régebbi fegyveres rablást, és felbukkant az arca. 5 hónapja letartóztatták kábítószer birtoklásért. Óvadékkal szabadult.” – Bobby bólintott.
„Szép munka. Telefonálok és tájékoztatom Jack-et a hírekről.”
Tárcsázta is a számát. Tara és Lucy várta, hogy befejezze a beszélgetést. Myles még mindig az asztalánál füstölgött. Lucy rányújtotta a nyelvét, Tara kuncogott. Bobby végzett Jack-kel és lerakta a kagylót.
„Elmondtam, hogy mit találtunk, azt mondta, hogy éppen azon a környéken vannak, így utána néznek. Az áldozatok családjaival nem volt szerencséjük.”
Jack és Sue Simmons háza előtt állt meg. Jack megérintette Sue karját, hogy ráfigyeljen.
„Jól vagy?” – érdeklődött.
A nő igazán aggasztotta az ügy.
„Jack nem kellene erősítést hívnunk?” – nézett a nő kicsit idegesen.
„Nem letartóztatni akarjuk, csak kikérdezni. Még nem biztos, hogy ő a mi emberünk. A kocsiban akarsz maradni?” – A nő megrázta a fejét.
„Nem, jól vagyok. Amíg megígéred, hogy vigyázol rám.” – vigyorgott a nő a férfira. A férfi felnevetett és megszorította a nő vállát.
„Igérem.” – mosolygott Jack és fordult, hogy kiszálljon a kocsiból. Mikor elérték az ajtót, Jack becsengetett. Vártak, de nem jött válasz.
„Hello? Itt az F.B.I. Szeretnénk néhány kérdést feltenni! – kiáltotta Jack az ajtón keresztül, és hangosan kopott.
„Azt hiszem hallottam valamit bent.” – Jack erősen hallgatózott az ajtón keresztül.
„Egy kisállat lehetett.” – tűnődött Sue.
A férfi bólintott.
„Igen, lehet.” – A férfi bebámult az egyik elülső ablakon.
„Jack, menjünk.” – Sue-nak baljós érzése támadt, idegesen nézett szét.
„Várj. Szétnézek hátul, azt hiszem ott lesz. Maradj itt.” – suttogta.
Sue bólintott.
„Siess!” – mutatta határozottan.
Elkapta a férfi karját, amint indulni készül.
„És legyél óvatos.” – suttogta.
Jack rámosolygott, a percig habozott, majd elment. Sue figyelte, amint a férfi megkerüli a házat, halkan imádkozott érte. A nő körbenézett és megborzongott. Igazán utálta ezt. Jack olyan csendesen osont, ahogy csak tudott, fegyvere a kezében volt. A gondolatai visszaszálltak Sue-hoz, és a tekintethez az arcán, amikor azt mondta neki, hogy legyen óvatos. Úgy tűnt, hogy a nő igazán aggódik. Talán nem kellett volna ott hagynia….Megborzongott. Elérte a ház sarkát és lassan befordult a sarkon, megvizsgálta a hátsó részt. Semmi. Sóhajtott egy nagyot, hogy megnyugodjon. Hirtelen egy sikítást hallott. Sue!! Megfordult és elindult vissza, hirtelen megállt. A teraszon, egy férfi, aki úgy tűnt, hogy maga Simmons, egy fegyvert tartott Sue fejéhez. Sue szemben állt Jack-kel, így a férfi láthatta a rémületet a nő arcán. Jack! Formálta a nő ajkaival a férfi nevét. A férfi kezében tartotta fegyverét.

„Tedd el, vagy a barátnőd meghal! – morogta Simmons. A nő arcához nyomta a fegyverét. – „ Gyönyörű, ugye?” – Száját végig húzta a nő arcán. Jack megborzongott a dühtől és a gyűlölettől.
„Enged el te beteg állat!” – és néhány lépést tett feléjük. Sue reszketett és könnyek csorogta szemeiből.
„Ne gyere közelebb!” – Simmons egyre erősebben nyomta a fegyvercsövét a nő arcába. Jack megállt.
„Kérem,” – a férfi hangja megbicsaklott. – „engedje el őt! Kérjen bármit tőlem, lőjön le engem. Bánom is én! Csak kérem ne bántsa őt!” – Sue zokogni kezdett és a fejét rázta.
„Nem! Magammal viszem.” – Simmons gonoszul felnevetett. „Hé! A szöszi még csinosabb is, mint te! Ide a kulcsaidat, most!” – Jack hezitált – „Ide a kulcsokat!” – ordította.
Jack meghátrált és elé dobta a kulcsokat. Simmons felkapta azokat, aztán Jack fegyvere felé intett.
„Tedd a fegyvered a földre.” – utasította a férfi – „lassan.”
Jack kivette a fegyverét a pisztolytáskából és földre fektette. Aztán hátralépett. Simmons odavonszolta Sue-t és felkapta a fegyvert, és bedugta a kopott nadrágja övébe. Elindult a kocsi irányába, aztán megállt és gúnyorosan Jack-re nézett.
„Viszlát később pajtás!” – nevetett és belökte Sue-t a hátsó ülésre.
Ő maga bemászott a kormány mögé. Amint indított Sue felült és Jack láthatta őt a hátsóablakon keresztül. Éppen az előtt, hogy Simmons megfordult és leütötte a nőt, Jack látta, amint az egy jelet mutat, amely összetörte a szívét. Jack leült az útra és elsírta magát.
’Sue, megfoglak találni, az életemre esküszöm.’

Mikor Jack végre visszanyerte lélekjelenlétét, elővette a telefonját és hívta Bobby-t.
„Manning” – jött a másik oldalról. Jack hangja rekedt és bizonytalan volt.
„Bobby. Szedj össze mindenkit azonnal. Sue Simmons-nál van.” – könnyek csorogtak végig az arcán.
„Micsoda?!?” – az egész csapat felkapta a fejét. – „Hogy?” – Bobby elhallgatott egy percre. – „Jack próbálj megnyugodni. Myles és én azonnal ott vagyunk.” – Bobby letette, Lucy felállt.
„Bobby, mit történt? Minden rendben? Sue jól van?” – Levi felkapta a fejét Sue nevének említésére.
„Ho-ho, lassíts kislány.” – Bobby habozott.
„Simmons elrabolta Sue-t.”
Lucy levegőért kapkodott. „Micsoda? Hogyan? Hova vitte?”
Bobby leintette.
„Sue a teraszon volt, Jack hátrament, hogy szétnézzen. Egy sikítást hallott és mikor visszaért, Simmons már egy fegyvert tartott Sue fejéhez. Elvitte Sue-t, Jack kocsiját és fegyverét. Fel kell vennünk Jack-et.”
Lucy tátott szájjal nézett Bobby-ra. Lassan visszasüllyedt a székébe és kezébe temette a fejét.
„Oh istenem.”
Tara odalépett és kezét a nő vállára tette.
„Minden rendben lesz Luce, megtaláljuk.” – Levi Lucy térdére tette a fejét és nyöszörgött.
”Tudom fiú. Tudom.” – Lucy megsimogatta a kutya fejét mialatt a szemei könnyel teltek meg.

---------

10 perccel később Bobby és Myles megállt Simmons háza előtt. Jack a teraszon ült, fejét karjaira hajtva. Amint Bobby közelített felé, felnézett. Szemei vörösek és puffadtak voltak, arca könnyfoltos. Bobby óvatosan megverette a vállát és leült mellé.
„Rendben van Szikra?” – kérdezte csendesen.
Jack nem válaszolt azonnal. Mereven bámult arra amerre Simmons elhajtott.
„Az én hibám Bobby. Nem kellett volna ott hagynom. Nem kellett volna hátra hagynom. Nem kellett volna ott hagynom! Az én hibám!” – szinte ordított, mire befejezte.
„Hé, hé, haver. Ne légy szigorú magadhoz. Nem tudhattad, hogy mit fog történni.”
Jack csak rázta a fejét.
„Ennek ellenére nem kellett volna magára hagynom. Hülye vagyok. És most….” – hangja elcsukott. – „és most eltűnt. Meg kell találnom őt Bobby, kell!” – mondta összeszorított fogakkal.
Bobby bólintott.
„Ne aggódj, haver. Megfogjuk. Ígérem.”
Jack szíve összeszorult.
„Istenem” – talpra állt és mérgében a beleboxolt a téglafalba. Felkiáltott a fájdalomtól, biztos, hogy eltört a keze, de nem érdekelte.
„Hé-hé! Miért tetted ezt?” – Bobby megragadta Jack-et a vállánál, így nem tudott mozdulni.
„Megígértem neki” – ismételten csendesen. A szíve annyira fájt.
Bobby zavartan nézett.
„Mit ígértél neki?”
Jack elfordult tőle, törött kezét tartva.
„Én…én korábban megígértem neki, hogy minden rendben lesz. Azt mondta, hogy akkor jön velem kikérdezni a Simmons-t, ha megígérem, hogy vigyázok rá.” – a könnyek ismét végig folytak az arcán. „Hagytam, hogy elvigye. Nem vigyáztam rá.”
„Szikra, nem tehettél semmit! Lelőtte volna őt! – rázta meg őt . – „Nem vádolhatod magad ezért, haver. Tudod, hogy mit mondana, ha itt lenne? Azt mondaná, hogy bocsáss meg magadnak és emeld fel a segged és találd meg! Nos, lehet, hogy pontosan így mondaná, de valami hasonlót!”
Ez megfogta Jack figyelmét. Elmosolyodott Sue mondanivalójára gondolva. Majd arca újra elkomolyodott. „Igazad van Bobby. Gyerünk.”

Myles a kocsiban maradt, mert Bobby nem akarta, hogy szemtanúja legyen Jack kiborulásának. De, amint Jack beszállt a hátsó ülésre, azt mondta neki:
„Hé Jack?” – Myles nem nézett rá.
„Ja?” – Jack hangja már nyugodtabb volt.
„Megtaláljuk” – fejezte be Myles.
Jack némileg meglepetten nézett rá.
Bólintott.
„Jobb lenne, ha.”
Egy percre elhallgattak mindannyian, amint Bobby elindult a kórház felé, hogy megnézzék Jack kezét.
Myles szólalt meg újra. „Ó és Jack?”
„Igen?”
Myles habozott mielőtt válaszolt.
„A téglafal megütése nagy fájdalmat okoz.”
Bobby gyilkos pillantást vetett rá, de Jack egy kicsit elmosolyodott.
„Kösz, Myles.”
Miután végeztek a kórházban, Jack visszautasította, hogy a munka helyett máshova menjen. Bobby hiába próbálta meggyőzni, nem sikerült. Végül feladta Bobby és a munkahelyre vitte Jack-et. Mikor Jack belépett az irodába, minden szem felé fordult. Lucy csendesen oda lépett hozzá és átölelte. Jack behunyta szemét, a nő szorosan ölelte.
„Annyira sajnálom Luce. Nagyon sajnálom, hogy, amit történt!” – a férfi hangja kezdet újra rekedté válni.
Lucy elhúzódott és férfi szemébe nézett.
„Jack, ez nem a te hibád. Ne gondolj is erre. Ez nem segít gyorsan megtalálni Sue-t” – a nő hangja határozott volt, de megenyhült, mikor a férfi elfordult. – „Megfogjuk találni Jack. Tudod miért? Mert TE keresed. Mert én keresem. Mert Bobby keresi. Mindenki őt keresi! NEM vallunk kudarcot. Meg fogjuk találni őt.”
Jack sóhajtott. Bólintott és hálát adott Lucy-nak. Be kellett vallania, hogy ettől egy kicsit jobban érezte magát, de nem annyira, hogy bárkivel is beszéljen. Az asztalához ment, megállva Sue asztalánál. Ránézett a nő üres székére, remélve, hogy feltűnik és azt mondja, hogy jól van. De ez nem történt meg. Odament az asztalához és leült, próbálta visszanyerni a kontrollt az érzelmei felett. Levi ment oda hozzá és mancsát Jack-re tette. Átnézett Sue asztalára és nyüszített. Jack lehajolt, hogy megvakarja a füle tövét.
„Rendben van fiú. Megtaláljuk, esküszöm.”
Jack újult elhatározással állt fel.
„Rendben srácok, mink van Simmons-ról?”
Mindenki elfordult. Lucy szólalt meg elsőnek.
„Jack, azt gondoljuk, hogy haza kellened menni pihenni. Nagyon nyomasztó nap volt…”
Jack felemelte karját, félbeszakítva a nőt.
„Nem. Nem megyek el.” – összefonta karjait és megfogta az állát.
Lucy a padlóra nézett, majd Myles-ra, bólintott.
„Nos akkor. Sajnálom Jack.”
Myles kisétált az irodából. Jack zavartan állt ott.
„Sajnál, de mit?” – senki nem nézett a szemébe.
Hangja hangosabb lett.
„MIT sajnál?”
Még mindig nem válaszolt senki. Myles néhány perccel később Garret-tel tért vissza. Garret is kerülte tekintetét.
„Sajnálom Jack, de meg kell parancsoljam, hogy add le az ügyet.”
Jack-nek leesett az álla.
„Miért?! Nem tehetted ezt. Én akarom….Én AKAROM ezt az ügyet! – ordította.
Garret a fejét rázta.
„Sajnálom Jack.” – Garret hangja kemény volt és határozott.
Jack a többiekre nézett. Megfordult, hogy távozzon. Lucy felugrott, mikor a férfi hátralökte a székét és felkapta róla a kabáját. Bobby figyelte, amint legjobb barátja kiviharzik. Bűnösnek érezte magát.
„Ez nem jó így.” – állapította meg egyszerűen.
„Ez a legjobb. Tiszta fejre van szükségünk és Jack-nek nyilvánvalóan nem tiszta a feje. Szükségem van mindannyitokra az ügynél 24 órában. Keressétek meg Sue-t, amilyen gyorsan csak lehet. Tájékoztassok.”
Garret megfordult és kiment az irodából. Mindenki csendben maradt. Bobby felállt és járkálni kezdett.
„Meg kell tudunk Simmons hol tarthatja Sue-t. Tara, valami újdonság a kereső rendszerben?” Tara megrázta a fejét.
„Semmi se a rendszeren, se forródróton. A helyiek a várost kutatják át és az F.B.I. az államhatárt vigyázza, amennyiben megpróbálná elhagyni.”
Bobby megrázta a fejét, és sóhajtott.
„Rendben. Tara és Lucy itt maradtok és várjátok a hívásokat. Értesítsetek bennünket.”
Tara bólintott.
„Myles, D. átkutatjuk Simmons házát. Gyerünk.”

Jack dühös volt. Nem, mondhatni nagyon dühös volt. Nem tudta elhinni, hogy barátai cserbenhagyták. Annyira zavart volt, hogy majdnem a behajtott a tilos jelzésbe. Öklével ütötte a kormánykereket, káromkodva. Csinálnia kell valamit, kell. Hirtelen támadta egy ötlete….

-------

Mikor Bobby, Myles és D megérkeztek Simmons lakásához az ajtó félig nyitva volt. Bobby megvizsgálta a zárat. Erőszakkal nyitották ki. Amint beléptek, feldúlva találták az egész házat. A székek felborogatva, a szekrények és fiókok nyitva és papírok mindenhol.
Myles füttyentett egyet.
„Hűha! Úgy tűnik valaki betört.”
Bobby megrázta a fejét, és amint megértette, a homlokára csapott.
„Nem, nem az történt itt.”
Myles összezavarodott.
„Nos, akkor mi történt?”
Bobby belerúgott egy felborult papírkosárba és előkapta a mobilját.

--------

Jack az autópályán száguldott, percenként a térképre pillantott. Meg akarta találni Sue-t. Megcsörrent a telefonja. Leellenőrizte a hívó I.D., Bobby volt. Kikapcsolta a mobilját és a hátsó ülésre dobta. Visszament Simmons házába és átkutatott mindent. Egyetlen dolog amit talált, egy cím volt. Remélte, hogy a cím Sue-hoz vezeti.

-------

Sue magához tért. Nyögött egyet, és amint felült a fejfájása eszébe jutotta, hogy mi történt.
„Jack” – suttogta.
Fájt a szíve, hogy férfi közelébe legyen. Tudta, hogy a férfi önmagát hibáztatja. Emlékezett a rettegésre és a dühre a szemeiben, amikor igyekezett rábírni Simmons-t, hogy ne bántsa őt. Emlékezett a jelre is, amit mutatott a kocsiban, mielőtt Simmons leütötte. Remélte és imádkozott azért, hogy férfi észrevette…
Simmons. A férfi gondolata visszazökkentette a jelenbe. Erőltette a szemét, hogy belelásson a sötétségbe, nem használt, túl sötét volt, hogy bármit is lásson. Valamilyen pincében kellett, hogy legyen. Hűvös volt, a padló hideg és nedves. Felsikított, amint valamit apró léptekkel átfutott a kezén, felkapta kezét. Lassan felállt, imbolyogva a fejfájástól. Óvatosan elkezdet körbetapogatni, próbálva találni valamit, amire leülhet, vagy bármi mást a padlón. Abban nem bízott, hogy találhat egy villanykapcsolót, így nem is próbálkozott. Amint előrehaladt, a térde valami keménynek ütközött, majdnem átesett rajta. Leengedte a kezét és meglepetésére, amiben megbotlott úgy tűnt, hogy egy ágy. Leült és megtapogatta, hogy biztos legyen benne nem éri újabb meglepetés. Egy rongyos és vékony takarót talált, magára húzta, lefeküdt és próbált átmelegedni. A könnyei újra eleredtek, amint Jack-re gondolt, és hogy talán soha többé nem látja őt vagy a többieket. Rettegett. Azt kívánta, hogy bárcsak ott lenne vele és tudatná vele, hogy minden rendben lesz. Kétségbeesetten megakarta érinteni a férfit, látni akarta az arcát és elmondani hogyan érez iránta…..mennyire szereti őt.
„Jack! Kérlek találja meg! Szeretlek Jack!” – zokogta.
Majd magzati pózba gömbölyödött és álomba sírta magát.

„A francba Jack!” – csapta össze a telefonját Bobby.
Tudta, hogy Jack művelte ezt. Ettől függetlenül Bobby nem hibáztatta őt. Még mindig mérges volt, hogy Garret elvette az ügyet Jack-től.
„Várj egy percet,” – szakította félbe Myles Bobby gondolatait – „most arra célzol, hogy ezt Jack csinálta?”
Bobby kitért Myles pillantása elől.
„Nos, várhattunk mást Jack-től? Mindannyian tudjuk, hogy szereti a kislányt.”
Bobby szétnézett valami nyomért, ami elárulhatja, hogy mit talált Jack. Myles megrázta fejét.
„Várj, amíg Ted megtudja.” – Bobby gyilkos pillantást vetett Myles-ra.
„Jobb lenne, hogy nem tőle tudná meg.” – figyelmeztette Bobby. Myles hitetlenkedve nézett rá.
„Azt akarod, hogy hazudjak Ted-nek?”
D ekkor került elő a ház mögül.
„Semmi. Az egész ház rendetlen, de nincs itt senki.”
Bobby bólintott Myles-ra nézve. Myles felemelte a kezét és ’Nem tudom elhinni, hogy ez teszem” pillantást vetett Bobbyra. D észrevette a változást, de nem szólt semmit. Mind a hárman elhagyták a nyomorúságos odút, amint Bobby újra hívta Jack-et.

--------

Jack nem vett tudomást a kis hangról a fejében, amely azt mondogatta, hogy forduljon vissza és menjen haza. Nem tehette. Az ő hibája volt, hogy Sue bajba került. Haza kell, hogy vigye, nem csak azért, mert nem engedhette meg, hogy bármi bántódása is essen, de azért is, mert el kell mondani neki valamit, valamit nagyon fontosat. Újra a térképre pillantott. Majdnem ott volt.

--------

Az irodában Tara és Lucy keményen próbálkozott, hogy találjon valamit, bármit amit segít, hogy visszakapják Sue-t. Csak akkor hagyták abba, amikor megszólalt a telefon. Sokatmondó pillantást váltottak egymással. Tara a felvevőgéphez fordult és bekapcsolta. Bólintott Lucy-nak.
„Dotson” – Lucy próbált higgadt maradni.
„Nos helló Ms. Dotson. Hogy vagyunk ma?” – émelyítően édes hang hallatszott a vonal másik végén. Simmons volt.
„Hol van Sue?” – kérdezte dühösen Lucy.
Tara elkapta Lucy karjá és figyelmeztetően nézett rá. Lucy bólintott.
„Ugyan-ugyan Ms Dotson. Ajánlom, hogy legyen egy kicsit kedvesebb ha velem beszél, mivel bármikor golyót röpíthetek a szöszi barátja fejében.” – nevetett fel kegyetlenül.
Lucy gyomra összerándult és orrcimpája kitágult a méregtől.
„Mit akar Simmons?” – szűrte a fogai között.
Simmons hangja bizalmas és halk volt.
„Azt akarom, hogy állítsák le a keresést. 3 millió dollárt és egy repülőjegyet akarok. Azt akarom, hogy soha többé ne ejtse ki a nevemet újra, megértette? Csinálják és lehet, hogy újra láthatják a szüszit.” – Simmons nevetett és lerakta.
Lucy letette a telefont és kikapcsolta a felvevőt. Hagyta, hogy a könnyek hulljanak fáradt szemeiből.
„Gyerünk Luce, szükségünk van a fiúkra és a Garret-re.”
Lucy bólintott és felkapta a telefont, hogy hívja Bobby-t.

Sue reszketett a hidegtől. A vékony takaró, amit talált csak keveset segített. Jóval ezelőtt megtörölte a szemeit, nem tudott többé sírni. Egyenesen belebámult a sötétségre, Jack arca ismét a gondolataiba tódult. Olyan rég volt, hogy látta őt. Csak újra a szemeibe akarta nézni, még ha utoljára is…. Nem. Nem gondolhat ilyenre. Tudta, hogy Jack találja őt, tudta. Érezte a férfi dühét és eltökéltségét. Látta, hogy a kitartást az arcán. Tudta. A férfi szerette őt, úgy ahogy ő szerette. Ha nem, mikor újra látja őt. elmondja neki. El kell mondja neki, hogyan érez. Sue összerándult, amint hirtelen egy kezet érzett a gyomrán. Nem ismétlődött. Feltámasztotta magát, várva, hogy mit következik….

Jack megállt és egy elhagyott farmot látott. A ház nagyon öreg volt és úgy tűnt, hogy ha ráfúj, összedől. Az ajtókat csak a vasalat tartotta, a legtöbb ablak ki volt törve és a ház eldönt az egyik irányba. Jack vett egy mély levegőt, kilépett a kocsijárból és házfelé indult.

---------

Bobby, D és Myles száguldott be az irodába.
„Mitek van?” – kérdezte Bobby.
Lucy egy széken ült és kezével takarta az arcát. Myles odalépett hozzá és kezét gyengéden a nő vállaira tette. Ezzel a mozdulattal jelezte a nőnek, hogy minden rendben. A többiek megdöbbentek ezen érzelem kinyilvánításán, de csendben maradtak.
„Simmons hívott.” – mást nem mondott Tara, de bekapcsolta a lejátszót, hogy a fiúk is hallják.
Bobby arca megkeményedett és szemei villámokat szórtak, mire a szalag lejárt. Csikorgatta fogait.
„El kapom ezt a gazembert, ha ez lesz az utolsó dolog is, amit teszek.”
A többiek csendesen álltak körülötte. Bobby felsóhajtott.
„Sajnos, azt hiszem Szikra megpróbál megelőzni ebben.”
Lucy és Tara felkapták a fejüket és egyszerre mondták.
„Micsoda?!?”
„Azt hittem hazament?” – állt fel Lucy.
„Dehogyis. Átkutatta Simmons lakását és nem válaszol a telefonjaimra. Tara próbáld meg lenyomozni?”
Tara erőteljesen bólintott.
„Próbálom.”
Ujjai repültek a billentyűzeten.
Bobby ismét sóhajtott és ujjait végig futatta haján.
„Luce, te és Tara találtatok valamit Simmons-ról?!
Lucy sajnálkozva rázta a fejét.
„Semmit. Már tudjuk hol élt, azt szákutca volt. Ezen kívül más nincs. Semmit nem találtatok házában?
„De, a nagy semmit.” – rogyott Bobby a székbe. – „Tara valami?”
Tara a fejét rázta.
„Nem találom. Ki kapcsolta. Meghallgattam a felvételt újra, nem volt semmi a háttérben.”
Bobby bólintott és Lucy-ra nézett. A nő az ablakon bámult ki.
„Hé, jól vagy kislány?”
Lucy megfordult és ránézett. nem mutatva, hogy hallotta, amit mondott.
„Hm?”
Bobby összeráncolta a szemöldökét.
„Azt kérdeztem, hogy jól vagy.”
„Oh, igen, jól leszek. Most félek és nem tudom elképzelni, Sue hogyan érezheti magát…” hangja fáradt volt.
Bobby egyetértően bólintott.
Tara levegőért kapkodott. „Ó, istenem. Bobby,” – dadogta, „..azt hiszem ezt meg kellene nézned.” – szemei megteltek könnyel.
Bobby felugrott a székéből és áthajolt a nő válla felett. A gyomra felfordul, amikor meglátta. Egy kép volt Sue-ról.
„Ó, istenem.”

Sue csendesen sírdogálva feküdt az ágyon. Térdeit a melléhez húzta és szorosan átölelte. Csak haza akart menni. Nagy fájdalmai voltak. Nem csak érzelmileg, de testileg is. A férfi nagyon megverte őt, csodálkozott, hogy egyáltalán még életben van. Nem erőszakolta meg, de sok rosszat csinált vele. Megérintette őt és megcsókolta olyan helyeken is, ahol nem illik. Aztán kényszeríttette, hogy ő is ezt tegye. Aztán mikor megtagadta az engedelmességet, úgy megverte, hogy majdnem belehalt. Az egész teste fájt, arcát vér borította. Jack-et akarta. A férfira gondolva újra sírni kezdett. A férfi nevét sikította, majd szívet-tépően zokogni kezdett. A fájdalma és Jack hiánya annyira intenzív volt, hogy nem kapott levegőt. Ez tovább nyomasztotta. Lassan sikerült megnyugodnia és lélegeznie. Végül megadta magát egy másik rémálomnak, elaludt.

----------

Jack óvatosan közeledett a bejárati ajtó felé. Bekukucskált az egyik törött ablakon. Semmit nem látott. Nem látott autót, azon tűnődött, hogy Simmons itt van-e még. Nos ha ő nincs, lehet, hogy Sue igen. Itt kell, hogy legyen.

--------

Lucy újra sírásban tört ki, miután meglátta a képet. Ismét Myles vigasztalta. Bobby-nak el kellett fordulnia. Sue egész testét kék-zöld foltok borították. Csak a fehérneműi voltak rajta. Arcát vér borította, és egy vágás húzódott keresztül az arcán. Halottnak tűnt. Szeme be volt kötve, így nem tudták, hogy azok nyitva vannak-e vagy csukva.
„Nos, magzati pozícióban van, ami azt jelenti, hogy életben van. Ha halott volna, nem nagyon valószínű, hogy Simmons bekötötte volna be a szemét a lövéshez. Plusz, tudnia kell, hogy ha megöli őt, nem kapja meg amit akar.” – Tara próbálta, hogy hangja optimistán hangozzon.
Bobby egyetértően bólintott.
„Volt bármi szöveg mellett?”
Tara megrázta a fejét.
„Nem csak a kép.”
Tara neki kezdett a képet analizálásának.
Levi Bobbyhoz ment, nyüszített farkát csóválva. Bobby megvakarta a fejét.
„Minden rendben haver, megtaláljuk.”
Bobby nyugtatta a kutyát, de kezdte kétsége vonni, hogy….

-----------

Jack lassan tolta be a nyikorgó ajtót, a másik kezében a fegyverét tartotta. Nem látott és hallott semmit, így belépett. Csendesen szobából-szobára kutatta át a házat. Nem talált semmit. Szíve a torkába dobogott, biztos volt benne, hogy itt lesz a nő. Könnyek folytak le az arcán, amint egy szürke, keményfából készült ajtóhoz közeledett Éppen azon volt, hogy megfogja a kilincset, amikor meghallott valamit. Valaki a nevét sikította. Távolinak tűnt, de biztos volt, hogy hallotta. Majd zokogásnak tűnő zaj következett.
Sue!
Próbálta követni a zajt, de mikor azt hitte, hogy közel van, abbamaradt.
’Ne! Sue, segíts, hogy megtaláljalak!’
Mint egy őrült kereste, azt érezte, hogy hang alulról jön. Ekkor a nappali egyik sarkában észrevett egy félig felhajtott pokrócot Félrehajította és egy csapóajtó volt alatta. Egy rántással kinyitotta, lenézett az alatta lévő sötétségbe.
„Sue?” szólította, egy percre elfelejtve, hogy a nő süket.
Négykézláb mászott le a lépcsőn. Mikor leért az aljára, nem látott semmit. Erőlködő légzést hallott a helyiség túlsó részéből. Végig futtatta kezét a falon, kapcsolót keresve. Talált is egyet, megpöccintette. Amint szeme megszokta a fényt körbenézett. Ott! A szoba túlsófelében az ágyon Sue feküdt, összegömbölyödve. A férfi szíve összeszorult, amikor meglátta a horzsolásokat és vágásokat rajta. Szemei megteltek könnyel, amint ránézett. A nő a horzsolások ellenére még mindig gyönyörű volt. Nem vette észre, hogy nő szemei remegve kinyíltak. A nő csodálkozott, miért van fény, aztán meglátta Jack-et, amint őt nézi.
„Jack!!!” – sikította, ledobta magáról a takarót és azonnal felállt.
Zokogása teljesen összeroppantotta Jack-et. A nő tudomást sem vett a szédüléséről, mikor felállt. Észrevett, hogy csak alsóneműt visel, de nem érdekelte. Imbolyogva állt a lábán. A nő még mindig nem volt biztos abban, hogy nem álmodik. Könnyek patakzottak a férfi arcán, amint lassan a nő felé sétált, kezei megérintették a nőt. Megtorpant, amint rájött, hogy lehet, hogy nő nem készült fel az érintésére. De igen. A nő minél közelebb, akart lenni a férfihoz. Oda lépett a férfihoz és zokogva a karjaiba omlott. Jack szorosan tartotta, arcát a nő hajába temette. Hangosan zihálva nyomta el zokogását. Egyre szorosabban ölelte a nőt, hogy minél közelebb érezze magához. Sue megragadta a férfi hátát, nem érezve elég közel magához. A nő arcát a férfi nyakának támasztotta, könnyei csiklandozták. Néhány percig így maradtak, olyan szorosan tartva egymást, ahogy lehetséges. Hihetetlen intenzitással érezték az egymás iránti szerelmet.
Egyikük sem vette észre egy férfi haragos arcát, amint őket bámulja a lépcső tetejéről, amíg túl késő nem lett. Egyikük sem látta a fegyvert, amit rájuk irányított. Madarak repültek fel a fákról, amint egy fegyver dörrenése hallatszott.

Sötétség. A nő gyűlölte. Nem láthatta a férfi arcát, mert sötét volt és pedig annyira akarta látni.
A nő lassan mozdult meg, amint felriadt a támadás okozta sokkból. Nem tudta biztosan, hogy mi történt. Erősen koncentrált, próbált emlékezni.
„Nem!” – sikította, amint hirtelen megrohanták az emlékek.
Jack! Simmons visszatért és egymás karjaiban találta őket. Egy fegyver, egy lövés!
’Lelőtte Jacket! Emlékezett a sikításra, próbálta megtartani a férfit, amint rárogyott. Nyögdécselt miközben feláll, körbe tapogatózott. Ismét sötét volt. A nő csodálkozott, mikor Simmonst megjelent.
Kérlek Istenem enged, hogy Jack jól legyen! Lázas volt és fájt a feje. Szeme és arca forró volt és duzzadt a sírástól. Kezei egy kart érintettek meg.
„Jack!” – sikította tehetetlenül.
Körbe tapogatta a férfi testét, próbálva meghatározni, hol találták el, és vajon életben van-e. Amikor a férfi megérintette az arcát, a nő megriadt.
„Ó! Jack, jól vagy!” – törölte le a megkönnyebbülés könnyeit.
A nő folytatta a kutatást, hamarosan egy nedves foltot talált a férfi bal vállán.
„A vállad. Úgy tűnik sok vért veszítettél. Ó Jack, annyira sajnálom! Az egész az én hibám!”
Érezte, hogy a férfi megfogja az állát. Megfogta a nő kezét és az arcára tette, és megrázta a fejét, hogy nem. Aztán ujjaival betűzni kezdett a nő tenyerébe.

NEM A TE HIBÁD. TE JÓL VAGY? FÁJ, JÓL VAGYOK.

A nő elmosolyodott a férfi ezen kommunikációs döntésén.
„Jól vagyok Jack. Kicsit remegek, de elmúlik.”

HOL VAN A RUHÁD? MEGFÁZOL.

A férfi megfordult és lehúzta maga mellé a nőt. Saját testével takarta be a nő testét, aztán újra megfogta a kezét.

HA TÚLLESZÜNK EZEN, MAGAMHOZ BILLINCSELLEK.

Sue felnevetett. „Ne aggódj, nem mozdulok mellőled. Tudod hova ment Simmons?” – hangja elkomolyodott.

NEM. AZT MONDTA, HOGY SOHA TÖBBÉ NEM LÁTJUK A FÉNYT, AZTÁN ELMENT.

Sue sóhajtott. Haza akart menni, kikerülni innen, de örült, hogy Jack itt van vele.
„Köszönöm, hogy értem jöttél. Tudtam, hogy nem adod fel. De hol vannak a többiek?”

Jack összeráncolta a homlokát, Sue nem tudott róla.

TED ELVETTE AZ ÜGYET. A TÖBBIEK NEM TUDJÁK HOL VAGYOK. EGYEDÜL JÖTTEM. MEG KELLETT KERESELEK.

Abbahagyta, mert begörcsölt a keze. Sue megérintette a férfi arcát, minden részletét végig simítva, remélve, hogy így az ujjain keresztül látja őt. A férfi elkapta a kezét és gyengéden megcsókolta. A nő csodálkozott, a nő bőre felmelegedett és bizseregni kezdett. A férfi újra kezdte a betűzést.

KÉRDEZTHETEK VALAMIT?

Sue összeráncolta szemöldökét. „Mit?” – A nő átölte a férfi nyakát, merészen. Jack egy perc szünetet tartott, a nő érintése felbátorította.

MIT JELENT, AMIT MUTATTÁL?

Sue pontosan tudta, hogy a férfi miről beszél. Nem válaszolt rögtön. Megsimogatta a férfi hátát, aki egy pillanatra elfelejtette a kérdést, de aztán eszébe jutott.

NOS?

Mutatta türelmetlenül. A nő elmosolyodott a férfi türelmetlenségén. Sue éppen válaszolni készült, de a szobát betöltő fény félbeszakította, Jack elfordult tőle. A nő összezavarodott, még mindig nem látott semmit. Hunyorított. Felsikított, amint valaki megragadta a karját és feltette az ágyra. Újra szédülni kezdett és az utolsó dolog, amire emlékezett, az volt, hogy látta valaki arcát.

Sue szemei lassan nyíltak ki.

A fény vakító. Hol vagyok?

Gyorsan pislogott, próbálkozva, hogy lássa, mi van körülötte. Amint szemei hozzászoktak a fényhez, felmérte a környezetét. Egy ágyban volt, de a takaró nagyobb és melegebb volt, mint az öreg rongy, amit használt.

Honnan van ez?

Aztán felfedezte, hogy egy cső van orrában, és infúzió a karjában.

Egy kórház! Miért vagyok itt? Hol van Jack?

Aztán jobbra nézett, pillantása egy alvó személyre esett. Lucy volt. Felemelte a karját és finoman megrázta a nőt. Lucy azonnal felébredt és felállt. Elvigyorodott, mikor felfedezte, hogy Sue felébredt.
„Sue!” – Lucy felugrott az ágyra és szorosan átölelte Sue-t, mint gyerek.
Sue felnevetett és megveregette a hátát. Aztán emlékezni kezdett.
„Lucy? Mi történt? Hogy kerültem ide? Hol vagy Jack?” – bombázta Lucy-t a kérdésekkel.
„Bobby megtalálta a farmot. Kiderült, hogy a ház valamikor a szülei tulajdona volt, azt használták mikor gyerek volt. Elkaptuk Simmons. Megtört és bevallott mindent, beleértve, hogy hol tart téged. Jack jól van. A mellettünk lévő szobában van, pihen.”
Sue megkönnyebbülten sóhajtott.
„Látni akarom.”
Elkezdte felhajtani a takarót, de Lucy megállította.
„Ó, nem. Itt maradsz, amíg az orvos azt nem mondja, hogy minden rendben. Ne aggódj, hamarosan láthatod.”
Sue bólintott és visszafeküdt a párnájára. Hamarosan visszaaludt.

--------

Suttogás tölti be a fejét. A nő halk, gyönyörű hangja, beszél hozzá. A nő törékeny alakja tűnt fel, ahogy a nő arca átúszott elméje sötét birodalmán. A nő felé nyúlt, megakarta érinteni, karjait köré fonni és nem akarta soha elengedni. ’Sue gyere ide’ – hirtelen eltűnt a feketeség és egy parkban voltak. Éjszaka volt, a szél lágyan borzolta a nő haját, egy hajtincset fújt az arca elé. Annyira gyönyörű volt. Kinyújtotta a kezét és megérintette a nő arcát, a nő elmosolyodott. A nő mosolya rettegésbe fordult, amint a sötét árnyék feltűnt, megragadta a nőt, elvonszolva tőle. A nő a nevét sikította és ő utána futott. ’Sue!’

„Sue! Sue! – kiáltotta a nő nevét Jack.
Bobby megrázogatta, próbálta felébreszteni.
„Hé! Hé, haver! Nyugodj meg! Sue jól van, csak álmodtál! – Bobby próbálta megnyugtatni, mikor végre ébredezni kezdett.
Sue-t keresve nézett körbe.
„Hol van? Hol van, Bobby? Hol a pokolban van?!?!” – küzdött Bobby-val és a nővérrel, aki rohant segíteni.
„Ő jól van Szikra! A szomszéd szobában van!”
Jack megpróbált fel kelni az ágyból.
„Látni akarom őt! Most!” – kirántotta a csövet az orrából és elkezdve kihúzni az infúziós csövet a karjából.
Bobby-nak végül kénytelen volt leszorítani Jack-et.
„Jack HAGYD ABBA! Sue jól van! Pihenésre van szüksége, csakúgy, mint neked! Láthatod mihelyt mind a ketten jobban lesztek!”.
Végül Jack feladta és hagyta, hogy nővér visszategye a csövet az orrába. Mikor Bobby megelégedésére nyugton maradt, Bobby lemászott az ágyról.
„Nos, haver, jó tudni, hogy visszatért az erőd!”
De Jack ekkora már újra elaludt.

--------

Sue néhány óra elteltével újra felébredt. Sokkal jobban érezte magát, így híva a nővért.
„Hello, Miss Thomas! Hogy érzi magát??”
A fiatal nővére elkezdte ellenőrizni Sue életjeleit. Sue elmosolyodott.
„Sokkal jobban vagyok, köszönöm. Nem tudja, hogy az F.B.I ügynök a szomszéd szobában jól van-e?”
A nővére bólintott és kedvesen mosolygott.
„Igen, Mr. Hudson nagyon jól van. Szeretné látni? A barátja azt mondta, hogy biztos látni akarja, mikor felébred.”
Sue szemei felragyogtak.
„Ó, igen szeretném!”
Mikor Sue belépett Jack szobájába, gyengéden elmosolyodott. A férfi aludt.
„Felébreszthetem.” – ajánlotta a nővér.
Sue megrázta a fejét.
„Nem, nem szükséges. Minden rendben.”
A nővér bólintott és kiment. Sue lassan közeledett a férfi ágyához. Gyengéden megérintett a férfi arcát, végig húzva ujjait annak állán és ajkain. Néhány percig csendben állt és csak nézte, ahogy a férfi alszik. Óvatosan felmászott az ágyra és odabújt a férfi mellé. Rövid idő múlva elaludt.

Sötét volt. Olyan sötét, hogy a férfi érezte, amint a feketeség elborítja érzékeit. A nőt keresve, kinyújtott kezeivel tapogatott maga körül. ’Sue?’ szólította, ennek ellenére, hogy tudta a nő nem hallhatja őt. A férfi nem ismert rá a saját hangjára. Rekedt és karcos volt. Egyre hangosabban szólította. ’Sue!’ Még mindig semmi. Aztán meghallotta a nőt. Sírt. A szíve szakadt meg ezt hallva. Követte a hangot, megbotolva mindenben az útján. A szeme sarkából egy fénypontot pillantott meg. A nő volt. A földön ült, arcát kezébe temetve. Gyenge fény parázslott körülötte, olyan volt, mint egy angyal. A férfi próbálta újra szólítani, de nem volt hangja. Közeledett a nő a felé, a fény halványodni kezdett és a nő távolodott. Minél elszántabban próbálkozott elérni a nőt, ő annál távolabb került tőle. A nő keservesen és hangosan sírni kezdett. A férfi szemében könnyek égtek, ahogy elkezdett a nő után futni. De hasztalan volt. Nem érhette el a nőt. Már túl távol volt. A férfi lerogyott a földre és zokogni kezdett.

---------

Jack könnyekkel az arcán ébred. Az első dolog, amit észrevett, hogy valami neki nyomódik. Kinyitotta a szemét és szíve össze-vissza kezdett verni, amikor meglátta a nő arcát, néhány centire a sajátjától, a nő szuszogása melegítette a nyakát. Nem mozdult, nem volt biztos benne, hogy nem álmodik-e. Lassan emelte fel a kezét a nő arcához és gyengéden megcirógatta az arcát. Könnyek borították el szemét, amikor a nő nem tűnt el. Gyengéd csókot adott a nő homlokára. Sue csukva tartotta a szemét, mikor megérezte Jack érintését az arcán. Szerette az érintését. Elmosolyodott, amikor a férfi megcsókolta a homlokát, kinyitotta a szemét, hogy lássa a férfi arcát. A látvány a férfi arcán azt mutatta, hogy a nő megijesztette. A férfi azt hitte, hogy a nő még alszik. Elvette a kezét a nő arcától, nem bízva abban, hogy a nő helyeseli-e a mozdulatát. A nő megállította, ujjait a férfié köré fonta. Belenézett a férfi szemébe és gyengéden elmosolyodott.
„Hé.” – mondta a nő csendesen, hangja alig volt több, mint egy suttogás.
A férfi magánkívül volt az örömtől, hogy a nő viszonozta vonzalmát.
„Hé, te. Hogy érzed magad?”
„Sokkal jobban, mi van veled?”
A nő a férfi vállára pillantott.
„Nagyon jól vagyok. Semmiség. Örülök, hogy biztonságban vagy.” – a férfi egy hajtincset simított a nő füle mögé.
A nő belenézett a férfi szemébe.
„Köszönöm, hogy megmentettél.” – megszorította a férfi kezét.
„Nem veszíthettelek el. Az életemet adnám érted.”
A férfi szeme elmondott mindent a nőnek, őszinte volt. A nő egy percig hallgatott. Aztán beszélni kezdett, hangja remegett elárulva idegességét. Nem volt biztos a férfi érzéseiben iránta.
„Még nem válaszoltam a kérdésedre. A jelről?”
A nő érezte, hogy férfi egy kicsit feszül, így majdnem elhagyta a bátorsága.
„Jack, amióta találkoztunk, tudtom, hogy van valami kapocs közöttünk. Elfojtottam, elrejtettem valami kifogás mögé. A szabályzat, David, te is tudod. De az igazság az Jack…” – szünetet tartott, bátorságot gyűjtve.
„Igen, komolyan mondom.” A nő először félre fordult. Aztán egyenesen a férfi szemébe nézett, feltárva lelkét a férfi előtt. „Szeretlek Jack. Nagyon szeretlek. Mikor ott voltam a házban csak rád tudtam gondolni. Attól rettegtem, hogy soha többé nem látlak.” – a nő várt a férfi reagálására, és az arcát kutatta.
A nő szíve szinte megszakadt, mikor a férfi nem válaszolt. Leengedte a karját és felállt, hogy távozzon.
„Sajnálom, nem kellett volna ezt mondanom. Természetes, hogy te nem szeretsz.”
A férfi arca kifejezéstelen volt. A nő szemeiből könnyek folytak és az ajtó felé indult.
„Annyira sajnálom, Jack, kérlek bocsáss meg.”
A nő sírva szaladt ki a szobából.

Lucy éppen Sue szobája felé tartott, amikor meglátta Sue-t sírva kirohanni Jack szobájából. Sue nekiütközött.
„Ó, Lucy sajnálom.” – törölte le a könnyeket az arcáról.
„Mi a baj Sue?”
Lucy elkapta a karját és visszavezette a szobájába.
Sue szipogott, próbált lenyugodni.
„Én, uh. elmondtam Jack-nek, hogy szeretem.”
Lucy-nak leesett az álla.
„Ez nagyszerű!”
Sue ránézett.
„Ó vagy nem. Mi történt?”
Sue egy percig hallgatott.
„Ő nem érez így. Semmi nem mondott, csak nézett rám.”
Lucy elképedt.
„De ez nem lehet. Mindenki tudja, hogy Jack szeret téged.”
Sue megrázta a fejét.
„Nos, akkor rosszul tudják.”
Ekkor Lucy hangzavart hallott az előtérből. Megragadta Sue karját és kimentek, ahol Bobby éppen egy nővérrel vitatkozott.
„Mi folyik itt?” – kérdezte Lucy.
„Valami történt Jack-kel, de a nem engednek be hozzá.”
Sue szíve összeszorult.
„Mi történt vele?” – ragadta meg a nővér karját.
A nővére sóhajtott.
„Nos, nem sokkal azután, hogy elment, rohamot kapott, leállt a szíve. Az orvos most próbálja megmenteni, igy mennem kell.” – befutott a szobába, ott hagyva a megdöbbent Sue-t.
„Ó istenem.”
Sue lába megroggyant, Lucy és Bobby kapta el.
„Az én hibám, miattam kapott rohamot. Nem kellett volna elmondanom.”
Sírni kezdett. Lucy a hátát simogatta nyugtatóan.
Hirtelen Bobby felkapta a fejét és Jack szobája felé nézett. Sue ránézett.
„Mi van?” – kérdezte.
Mikor Bobby felé fordult, szemei könnyesek voltak.
„Jack szívmonitorja most állt le.”

Sue olyan gyorsan állt fel, hogy Bobby-nak és Lucy-nek ideje sem volt, hogy megállítsa. Befutott Jack szobájába, majd megtorpant. Éppen szívmasszással próbálták a férfit visszahozni. Az orvos felnézett és meglátta nőt.
„Vigyék ki innen!” – parancsolta.
Az egyik nővér odament és próbálta kivezetni a szobából, de Sue lerázta őt. Lucy és Bobby lépett be, mindketten megfogták a karját és próbáltál magukkal vinni.
„Nem!”- sikította és ellökte őket. „Nem! Jack! Nem hagyhatsz itt! Nem! Gyere vissza hozzám!”
Mindannyian megtorpantak, mikor Jack monitorja hirtelen újra elindult. Lucy a monitorra mutatott, jelezve Sue-nak, hogy a férfi szíve újra verni kezdett. A doktor felnézett és a nőre mosolygott.
„Hallotta magát, hogy szólítja.”
Sue megnyugodott és Jack arcára nézett. A férfi újra lélegzett. Köszönöm Istenem. Bobby gyengéden megérintette a nő karját. Sue még egyszer hátra nézet, majd követte a többieket a szobájába.
Bobby néhány perc múlva kiment, hogy beszéljen a nővérrel. Mikor visszatért, mosolygott.
„Nos, kislány, úgy tűnik, hogy Szikra jól van. Az orvos azt akarja, hogy még egy éjszakára itt maradj, de holnap hazamehetsz.”
Sue gyengén elmosolyodott és bólintott.
„Sajnálom, hogy ilyen nevetségesen viselkedtem.”
Lucy mosolygott.
„Semmi baj. Szerelemből tetted. Apropó adj még egy esélyt Jack-nek. Szeret téged. Mind tudjuk ezt.”
Bobby egyetértően bólintott.
„Oké. De kérnék egy szívességet, ne mondjatok semmi a csapatnak még, oké?”
Mindketten becsületszavukat adták.
„Pecsét van a szánkon.”
„Köszönöm srácok. Ha nem bánjátok, szeretnék egy kicsit aludni.”
Mindketten megölelték, majd távoztak, otthagyva őt, Jack-re gondolva.

A következő reggel Jack az ablakán beszűrődő aranyló napsugarak fényére ébredt. Megdörzsölte a szemét és megpróbált felülni, de a vállába nyilaló fájdalom megállította. Fájdalmasan rándult össze az arca, hogy visszadőlt Próbált emlékezni, mit történt az előző éjjel. Emlékezett, hogy amikor felébredt Sue aludt mellette. Emlékezett, hogy a nő beszélt hozzá, mondott neki valamit.

Mi volt az? Ó, igen, emlékszem. Elmondta, hogy hogyan érez.

Elmosolyodott.

Szeret engem! Mit mondtam neki? Mit mondtam? Ó, nem!

Felült az ágyban, elfelejtve a fájdalmát. Nem mondott semmi. A nő sírva ment el. Az hiszi, hogy nem szereti. Aztán… Jack megnyomta a nővérhívó gombot. Pár perccel később egy nővér, akit a férfi nem ismert fel, jött be.
„Hello Jack. Jobban érzi magát ma reggel?”
Jack gyengén elmosolyodott.
„Igen, köszönöm. Nem tudja, hogy Sue Thomas még itt van?”
A nővér ellenőrizte a kartonját.
„Nem uram. kora reggel elbocsátották.”
Jack-nek leesett az álla.
„Ó, és valaki vár kint rám?”
„Igen, egy fiatal ausztrál fiú. Szeretné, hogy szóljak neki?”
Jack-nek határozottan az volt az érzése, hogy a nő beleesett Bobby-ba. A férfi bólintott.
„Igen, köszönöm.”
A nővér elment szóljon Bobby-nak. Mikor néhány perccel később visszatért Bobby szorosan a sarkában volt. Mielőtt a nővér elment Jack-hez fordult.
„Ó és az orvos azt mondta, hogy ma hazamehet egy feltétellel. Valakinek magával kell maradnia.”
Aztán megfordult és elment.
„Hé haver! Mi csinálsz még mindig az ágyban? Kint várnak a rosszfiúk, hogy elkapjuk őket!”
Jack mosolygott
„Hidd el, jobban is eltölthetném az időm. Nem tudott hogy van Sue?”
Bobby leült az ágyára.
„Jól van. Reggel hazament Lucy-val Látnod kellett volna tegnap este, haver. Mikor leállt a szíved én, Lucy és két másik nővér sem tudta távol tartani tőled. Nagyon ki volt borulva, mikor kijött tőled előtte, de ordított velünk, mikor leállt a szíved. Jack igazán szeret téged. De most azt gondolja, hogy te nem szereted.”
Jack úgy érezte, hogy szíve ezer darabra tört.
„De én, a francba! Istenem, annyira szeretem őt! Nem emlékszem pontosan mi történt, csak arra, hogy nem tudtam elhinni, hogy szeret engem. Látnom kell őt. Elviszel?”
Bobby bólintott.
„Igen, de előbb szerezd meg az igazolást az orvostól.”

Bobby leállította a kocsit Sue és Lucy lakása előtt.
„Jól van Szikra?”
„Soha az életben nem leszek jól, ha Sue nem bocsát meg, Bumm. Ezt senki más nem tudja rendbe hozni.” – mondta Jack mosolyogva.
Bobby felnevetett.
„Egyet kell értsek veled.”
Jack sóhajtott egy nagyot és kiszállt az autóból, Sue-hoz indult. Bobby követte, el fogja vinni Lucy-t, hogy Jack és Sue egyedül maradjon. Jack megérkezett Sue ajtaja elé. Megállt, kezét felemelte, hogy kopogjon, de nem tudta megtenni. Bobby megforgatta a szemét és bekopogott. Pár perc múlva Lucy kinyitotta az ajtót.
„Hé, Jack, Bobby! Hogy érzed magad Jack?”
„Jobban, köszi. Sue itt van?”
„Um, igen. Gyertek be, szólok neki.
Bobby leült a díványra, de Jack az ajtóban maradt.
„Jack, nyugi. Gyere és ülj le!” – mutatott Bobby egy székre.
Jack nem figyelt rá. Néhány perccel később Lucy jött be, Sue követte őt. Jack láthatta, hogy Sue nagyon feszült. Nem mosolygott rá, mint általában. Kerülte tekintetét és csak Bobby-t üdvözölte.
„Hé, Luce, miért nem hozzunk egy kis jégkrémet?”
Lucy megértett, hogy mit akar és bólintott.
„Te veszed?”
„Nos, biztos vagyok benne, hogy adnak néhány tállal.”
Lucy rácsapott a fejére, amint a férfit követve elhagyta a lakást.
„Ne csodálkozz, hogy Darcy annyit panaszkodik miattad. Szegény asszony.”
Jack leült a díványra és jelezte Sue-nak, hogy szintén üljön le. Sue leült vele szemben.
„Hogy érzed magad?” – kérdezte meg Jack, hogy magára vonja a nő figyelmét, mielőtt beszélni kezdene.
„Jól. A horzsolások és vágások szépen gyógyulnak.” – válaszolta Sue csendesen.
Jack gyűlölte, hogy nő haragszik rá. A férfi pihentetésként feltette karját a dívány támlájára, de fájdalmasan felszisszent és megfogta a vállát. Sue aggódva és önkéntelenül fektette a kezét a férfi másik karjára.
„Te jól vagy?”
Jack nem válaszolt azonnal, a nő arcát nézte. A nő rájött, hogy mit tett és gyorsan elhúzta a kezét.
„Sajnálom” – motyogta.
„Sue, kérlek, annyira borzalmasan érzem magam, azért, amit tegnap tettem, mikor feltártad előttem érzéseidet. Annyira megdöbbentem, hogy ugyanúgy érzel, mint én, hogy nem tudtam megszólalni.”
Jack-nek úgy tűnt, hogy látott valamit felvillanni Sue szemében. Így folytatta.
„Szeretlek Sue. Nagyon szeretlek. Sokkal jobban, mint valaha el tudnád képzelni. Megértem, hogy ha nem tudsz megbocsátani, amit tettem, de…”
Jack nem tudta befejezni, mert Sue megragadta és vadul megcsókolta. Először védekezni próbált, de aztán gyorsan viszonozta a nő szenvedélyét. Csókjuk forró és mohó volt, tele érzelemmel és vágyakozással. Karjaikkal folyamatosan simogatták egymás, mivel nem érezték elég közel magukat egymáshoz. Vágyakozással tele keresték egymás száját, ajkaik úgy kapcsolódtak össze, mintha soha többé nem akarnák elengedni egymást. Sue kezei Jack nyakát ölelték, Jack a nő derekát karolta át és puszilgatta az arcát. Jack szorosan magához ölelte, érzelmeiből és érzéseiből gyúlt tűz végig száguldott a férfi testén. Néhány perc után zihálva váltak szét. Homlokukat összeérintették és egymás szemébe néztek, amint levegőért kapkodtak. A nő lustán a férfira vigyorgott és a férfi elmosolyodott.
„Annyira gyönyörű vagy.”
A férfi a nő arcát simogatta és végig húzva ujját a nő szemein és állán.
A nő vigyora gyengéd mosolygásba olvadt, amint a fájdalom végig száguldott testén, hogy újra érezze a férfi ajkait a sajátján.
„Szeretlek Jack.” – mondta egyszerűen.
Jack belenézett a nő szemeibe.
„Én is szeretlek Sue.” – majd gyengéden hátradöntötte a kanapén és elkezdték a szerelem táncát.

VÉGE!