Sue és Lucy hazaértek a munkából. Sue nagyon ideges volt.

- Lucy? Van ötleted, mi van mostanában Jack-kel? Olyan rosszkedvű az elmúlt néhány napban! Nem beszélve arról, hogy teljesen átnéz rajtam! Ma Tarával kellett volna lennem, a megfigyelőkocsiban. Tudom, hogy tudtam volna segíteni.
- Igen, kicsit feszült mostanában. Majdnem leharapta Bobby fejét, amiért nem töltötte újra a kávéfőzőt! Engem is majdnem megtámadott, amikor nem volt az asztalán egy akta, amit csak holnapra ígértem. Ilyet Myles-tól várnék, na de Jack…
- Azt is észrevettem, hogy ő és Garett kiabáltak, mielőtt Jack elment volna…
- Talán beteg lesz, vagy valami? Én mindig rosszkedvű vagyok a havim alatt…
- Nos, remélhetőleg csak stresszes hete volt, és hamar túl lesz rajta. Bárcsak tudnám, mi bántja…
- Nos, miért nem hívod fel, és kérdezed meg, nincs-e kedve átjönni, megnézni egy filmet, és pizzázni? Nekem el kell mennem a nagymamámhoz. Talán ha kettesben vagytok… beszél róla, mi a baja. Tudod, hogy Jack nem tud ellenállni a pizzának!
- Lucy! Abbahagyod valaha a kerítőnősdit?
- Soha! Olyan vicces!
- Nos, egy próbálkozást megér – Sue felhívta Jack-et, de Jack azt mondta neki, most nem alkalmas, és letette.
- Most már biztosan tudom, hogy valami baj van! Nem érdekelte a pizza!
- Ezt nem hiszem el, ez lehetetlen! Nem hiszem el, hogy kihagyott egy alkalmat, hogy lásson téged!

Másnap reggel, Sue és Lucy bementek az irodába. Lucy Sue előtt ment be. Sue Jack-kel egy időben ért az FBI épületébe. Jack észre sem vette, hogy Sue is a lifthez ért, olyan mélyen elmerült a gondolataiban.

- Jack… Jack! – a férfi felnézett és elmosolyodott, úgy nézett ki, mint aki nem aludt.
- Oh, szia. Jó reggelt – beléptek a liftbe, és Jack újra csendbe burkolózott.
- Levi nagyon élvezte tegnap a részed a pizzából. Bárcsak csatlakoztál volna hozzánk.
- Kemény hetem volt… korán lefeküdtem – kiléptek a liftből, és találkoztak D-vel, aki azt mondta, hogy tartsák magukon a kabátjukat. Bementek az irodába.
- Most kaptunk egy ügyet, hogy illegális fegyvereket szállítottak egy raktárépületbe a folyó mentén. Bobby is Myles már ott vannak. Szükségem van rátok… tegnap! – Jack felvette a golyóálló mellényét, és az ajtó felé indult. – A forrás azt is mondta, hogy az ügy már folyamatban van, Tara és Stanley már a megfigyelőkocsiban vannak, közel a raktárhoz.
- Adjátok oda a kabátom – Sue a kabátjáért nyúlt, de Jack gyorsan megállította.
Jack komoly és megfontolt hangon beszélt: - NEM! Te nem jössz!
- Jack, a Tara és Stanley által készített felvételen nincs hang. Szükség lehet rá… - mondta Demetrius, mire Jack ránézett, és felemelte a hangját. – NEM! Ez nem a te ügyed! Sue marad! – Jack dühösen Sue-ra nézett, majd elment. Lucy az asztalánál állt, és szájtátva figyelte Jack kirohanását.
- Sajnálom, Sue, de az ügy Jack-é. Szerintem maradj – mondta D, és elment. Lucy odament Sue-hoz.
- Azta! Mi volt ez?
- Nem tudom, de ha visszajön, megkérdezem – Sue rácsapott egy dossziét az asztalára, leült, és Jack üres asztalát nézte.

Bobby és Myles előbb értek a raktárhoz, mint Jack és D, de a raktárépület elhagyatottnak tűnt. Figyelmesen körbejárták. Ahogy beléptek, azonnal észrevettek valamit a raktárépület közepén.
- Ide, haver! Úgy néz ki, mint… golyók és egy dákó? Micsoda? – mondta Bobby.
- Mi az üzenet? – kérdezte Myles.
- „Megtalálta? Akar játszani?” – találkoztak Jack-kel és D-vel odakint, becsomagolták a bizonyítékokat, és visszamentek az irodába.
- Hé, srácok! Mi történt? – kérdezte Lucy.
- Nem voltak nyomok! A hely üres volt! – Bobby túl korán fordult el, így Sue nem látta az egész mondatát.
- Elnézést… Bobby azt mondta, hogy nem voltak cipők?
- Nem… ny-o-m-o-k – mutogatta Bobby.
- Oh! – Sue elmosolyodott.
- Úgy tűnik, valaki palira vett minket! – Jack dühös volt, egyrészt azért, ami az előbb történt, másrészt, hogy meg kell beszélnie Sue-val, miért tette azt, amikor elmentek. Mikor mindenki visszatért a munkájához, Sue odament Jack asztalához.
- Jack? – Sue hangja halk volt, és mégis komoly. – Beszélhetek veled egy kicsit? – Jack felnézett, nézte a nőt egy ideig, majd visszatért a papírjaihoz. – Ki kell töltenem ezt a jelentést. Valakinek nem volt jobb dolga, mint megrövidíteni a láncainkat, és most ki kell töltenem ezt a nevetséges jelentést az adóról… - a férfi hangja elvékonyodott – talán később beszélhetünk?

Sue dühösen kiment a teremből, tudva, hogy Jack csak kibúvót keres, és Lucy követte.

- Sue? – Lucy megérintette a karját, hogy magára vonja a nő figyelmét. – Jól vagy? Mit mondott?
- Megint figyelmen kívül hagyott! Ha tettem valamit, amivel megbántottam, bárcsak elmondaná!

Jack ebédelni készült menni. Ahogy Sue és Lucy visszajöttek a terembe, minden szem Sue-ra szegeződött, hiszen látták az előbbi jelenetet ő és Jack között. Sue megállította Jack-et.

- Szeretnél társaságot az ebédhez? – kérdezte, mire Jack üresen nézett rá.
- Tulajdonképpen van egypár elintéznivalóm. Később találkozunk.
- Oké… persze… - mondta Sue, és beszállt a kocsijába, és néhány perccel Jack után távozott és látta, amint Jack bemegy egy az irodához közeli virágboltba. A türelmesség jellemző volt a nőre, így leparkolt, és várta, hogy kijöjjön. Jack pár perccel később egy csokor friss virággal jött ki. Sue szeme először felragyogott, aztán hirtelen idegességet érzett. Kérdések özönlöttek a fejébe, ahogy tartva a tisztes távolságot, tovább követte a férfit. Jack találkozhatott valaki mással? Sue hirtelen becsapva érezte magát, amikor észrevette, hogy Jack belépett egy kis temetőbe. Sue nézte, ahogy a férfi lassan átvág a temetőn, egy nagy tölgyfa felé. Megállt, és letérdelt egy sírkő mellé. Sue szíve gyorsabban kezdett verni, ahogy látta, hogy Jack szenved. Oda akart menni a férfihoz, de nyilvánvalóan egyedül akart lenni. Megfordult, és visszament az irodába. Majd ha a férfi szeretné, akkor elmondja neki. Csak türelmesnek kell lennie. Nem akarta, hogy Jack szakítson vele.

Az irodában:

Lucy megkérdezte Sue-t miért ért vissza ilyen hamar.

- Csináltam egy kis kutatást… nos… követtem Jack-et…
- Sue! Na, és találtál valamit?
- Először elment egy virágboltba, vett egy nagyon szép csokrot, aztán… - Lucy félbeszakította. – Oh, Sue… valaki mással találkozott?
- Nos, be kell vallanom, először én is erre gondoltam, de aztán bement egy kis temetőbe, az Ötödik utcán, közel a templomhoz.
- Temető? Mi?
- Lerakta a csokrot egy sírkőhöz.
- Láttál nevet… dátumot…
- Nem, de játszadozom az ötlettel, hogy visszamegyek munka után és megnézem.
- Ohh, ez érdekesnek ígérkezik! Akarsz társaságot? Szeretek rejtélyeket megoldani!
- Oké, de ne mondd el senkinek, nem hiszem, hogy ez olyan valami, amit Jack szeretne, hogy tudjunk. Úgy érzem, nem kellett volna követnem, de annyira aggódom érte…
- Oké, talán találunk valamit munka után…

Jack visszajött, és nem tűnt úgy, minta jobban lenne.

- Tara? Van valami új hír az üggyel kapcsolatban?
- Nincs. Nem volt ujjlenyomat se a golyókon, se a dákón.
- Nos, csak 2 elvesztegetett óránkba került, és egy csomó papírmunkába! – Jack erősen egy halom papírt vágott az asztalára, és leült.

Munka után, Sue és Lucy visszamentek a temetőbe.

- Ha jól emlékszem, itt volt… igen, itt! – Sue lehajolt, hogy elolvashassa a nevet – Lily?
- Lily? Nos… egy másik nőnek tűnik… de nem hiszem, hogy olyan nagy fenyegetést jelentene… legalábbis a fizikai létben.
- 1978-2001… vagyis…
- 23 éves volt… amikor meghalt.
- Lucy, mióta vagy az FBI-nál?
- 2 éve, miért?
- Emlékszel valakire, aki egyszer beszélt valamilyen Lily-ről?
- Nem…
- Nos, menjünk… remélem, miharabb tudok Jack-kel beszélni erről…
- Nos, én is remélem, mert valakinek már igazán helyre kellene raknia, mielőtt Bobby agyonüti! Mostanában mindenki fejét le akarja harapni!

Amikor Sue és Lucy másnap bementek az irodába, Tara röviden tájékoztatta őket a helyzetről.

- Valaki hívott, hogy bombariadó van 2 háztömbnyire a süketek iskolájától, a behajózási raktárban! Ez az az iskola, ahova Amanda is jár! Az apja a város másik felében van, nem ér oda időben érte! Oda kell mennünk érte. A gyerekek többségét már átmenekítették buszokba, az embereink meg kérdezgetik őket, hátha láttak valamit a környéken. Bobby már a helyszín felé tart a felszerelésével…
- Sue, talán egyedül akarsz menni… egy pár plusz kéz jól jön a kiürítéskor – D.
- MARAD! A DCPD-nek vannak emberei ott erre. Ő és Tara innen is kapcsolatban maradhatnak velünk! – mondta Jack.
- Jack! Sue-ra szükség van ott! JÖN! – válaszolta D.
- Nem! Ez nem jó ötlet! – kiabálta Jack. D Sue-ra nézett, Jack-re, majd megint Sue-ra. – Sue, vedd a kabátod – mondta végül. Jack vett egy mély lélegzetet.
- REMEK! De ha bármi történik vele, az én jelentésem tartalmazni fogja ezt a beszélgetést! – kiabálta. Sue félszegen D-re nézett.
- Akkor úgy néz ki, veled megyek…
- Nem, sajnos, mindketten… Jack kocsijával megyünk.

Ahogy beszálltak Jack SUV-jába, a férfi elkapta a nő pillantását a visszapillantóban. Egymásra néztek, ahogy Jack kiállt a parkolóból. Az egész út teljes csendben telt. Nemsokára leparkoltak a süketek iskolája előtt.

- Sue. Csak akkor hagyhatod el az autót, ha én mondom neked! Világos? – mondta Jack.
- Igen.

Jack és D felmérték a terepet, aztán Jack szólt Sue-nak, hogy kiszállhat.

- Hozd ki Amandát, segíts a tanároknak, aztán azt akarom, hogy te és Amanda visszagyertek a kocsihoz.

Jack és D Bobby mögött léptek be a raktárba, aki hozta a bombakereső felszerelését. A raktárban nem volt semmi. Bobby észrevett valamit a raktár közepén, és odament. Egy kis doboz volt fehér papírba csomagolva.

- Úgy látszik, a rejtélyes fickó itt is járt! Az üzenet:” játsszon velem, hogyha mer.” Emberek, azt javasolnám, hogy hagyjátok el az épületet. Nem észlelek bombát, de manapság már nem ismerheted ezeket a bombakészítőket…

Jack és D kimentek, Bobby nem sokkal utánuk hozta a csomagot, és egy másik üzenetet.

- „Megint megtalálta?” Ez egyre furcsább lesz… oké! Nincs bomba!
- Mit találtál? – kérdezte Jack.
- Nos, úgy tűnik, egy rejtélyes fickó a rossz oldalról, vagy valami más totális káoszt akart kelteni a fejünkben!
- Játékkatona van a dobozban? Nos, legalább tudjuk, hogy ugyanaz az elkövető. MEGINT megtalálta… valakinek túl sok ideje van… - mondta Jack. (A dákó és a játékkatona is jack angolul, ez még később fontos lesz.)

Visszamentek az autóhoz, ahol Sue és Amanda már vártak rájuk. Sue és Jack egymásra néztek, és Jack szívmelengetően Sue-ra mosolygott, miközben beszálltak a kocsiba. Amikor visszaértek az irodába, Jack röviden tájékoztatott mindenkit az eseményekről.

- Oké, emberek, találtunk egy piros gumilabdát és játékkatonát. Mindenki gondolkozzon, és próbálja kitalálni, mi a közös bennük – mondta Jack, miközben odament a fehér táblához.
- Nos, gyerekjátékok – mondta Tara.
- Oooooooooooooooooh! Valaki itt igazán éles elméjű! – csattant fel Myles.
- Nos, az összes játék raktárépületekben volt – mondta Bobby. Jack felírta. – És az üzenetek egyeznek.
- És a kézírás valószínűleg egyetlen embertől származik – tette hozzá Tara. Sue felnézett, mutogatott és beszélt egy időben: - J-A-C-K… - mindenki Jack-re nézett.
- Hát… jó pont, Thomas. Sok ellenséget szereztem ebben a szakmában, ez a fenyegetés irányulhat ellenem is. Mindenki lépjen kapcsolatba az informátorával, és szedjen ki belőlük mindent.

Este Sue és Lucy még mindig azon tanakodtak, ki lehet az a Lily. Jack a lakásában ült, lekapcsolta az összes villanyt, és nézett bele a sötétségbe. Majdnem elaludt, amikor meghallotta, hogy valaki van a lakása ajtaja előtt. Felkapta a fegyverét, és az ajtóhoz ment. Egy árnyékot látott elsuhanni. Gyorsan kinyitotta az ajtót, de nem látott semmit, kivéve egy üzenetet egy kártyalappal. A kártya egy pakliból lett kivéve, és egy fiatal férfit ábrázol (angolul Jack), és az üzenet: „Most már készen áll a játékra?” – Jack még egyszer körülnézett a folyosón, aztán visszament a lakásba, hogy újból átvirrasszon egy éjszakát.

Másnap:

Jack besétált az irodába, és ahogy látszott, nem aludt valami sokat. Körbenézett a teremben.

- Hol van Sue?
- Úton ide – válaszolta Lucy.

Sue éppen a garázsból sétált át a főépületbe, amikor egy férfi odaért mellé egy gyönyörű szép liliomcsokorral. (A liliom angolul Lily.)

- Elnézést, ön Miss Thomas?
- Igen. Segíthetek?
- Egy fiatalember mondta nekem, hogy ezeket szállítsam ki önnek. Nem akarja, hogy megmondjam a nevét – mondta a férfi. Sue mosolygott, és arra gondolt, Jack azért küldte a liliomokat, hogy kiengesztelje a viselkedése miatt. – Köszönöm!

Jack kávét töltött magának, miközben vártak Sue-ra. Sue bejött az irodába, és Jack-hez ment, miközben mosolygott és tartotta a liliomokat. Jack megfordult, és az összes vér kifutott az arcából.

- Jack! Ezek tőled vannak? – kérdezte Sue. Jack eldobta a csészéjét, ami darabokra tört a padón. Sue ijedten ugrott hátra.
- Hol kaptad ezeket?
- Nem te küldted őket?
- HOL KAPTAD EZEKET?
- Éppen jöttem be az épületbe, amikor egy kihordósrác megkérdezte, én vagyok-e Miss Thomas. Azt mondta, hogy a férfi, aki küldte, nem akarja, hogy kitudódjon a neve… én azt hittem… - mondta ijedten Sue. Jack kivette a kezéből a virágokat.
- Bobby, csomagold be ezeket, és küldd a laborba! Ujjlenyomatokat akarok a virágokról, és a jelentés legyen az asztalomon már tegnap!!

A csapat egymásra nézett. Végül csak Tarának volt bátorsága megszólalni.

- Liliom… - Tara úgy nézett, mintha tudta volna, mi folyik itt, miután Jack rettentő idegesen elhagyta a termet.
- Már megint visszatért az az időszak? – kérdezte Bobby.
- Úgy tűnik! Ez legalább megmagyarázná Jack kitöréseit – mondta Demetrius.
- Oké, Lucy és én valószínűleg lemaradtunk valamiről – mondta Sue.
- Igen, valaki felvilágosítana bennünket?
- A liliomok… az volt a lány neve… Lily – kezdte Tara.
- 3 évvel, ezelőtt Jacknek volt egy informátora… - folytatta Bobby.
- Egy tipikus utcai személy. 20 körül volt, hajléktalan… - tette hozzá Demetrius.
- Szemtanúja volt egy gyilkosságnak, és tanúskodott a gyilkos ellen – mondta Bobby.
- Úgy tűnt, sokat tud az utcán élő emberekről, valahogy mindig tudta, mi folyik D.C.-ben… Mindegy, Jack a szárnyai alá vette, és kisegítette étellel, ruhával, és a lánynak mindig volt ágya a hajléktalanszállón – folytatta Tara.
- Segített nekünk elkapni egy csomó rosszfiút! – nosztalgiázott Bobby.
- De hogy halt meg? Mi történt? – kérdezte Sue, mire Tara, Bobby és D egymásra néztek.
- Azt senki sem tudja, kivéve Jack-et és az FBI-os főnököket – válaszolta Tara.

Míg Lucy és Sue megemésztették az új információkat, Jack visszatért.

- Múlt éjjel, látogatóm volt a lakásomnál – mondta a férfi, miközben elővett egy csomagot a kártyalappal. Sue kedves virágkihordója valószínűleg ugyanaz az ember. A neve Ian Billings. Tara, tudni akarom, melyik virágboltból valók a virágok, hogy fizettek értük, és ki szállította ki őket. Sue – itt Jack egyenesen a nőre nézett – én veletek megyek a lakásotokra, és készítsetek nekem elő egy ágyat. Egy kis időre letáborozok nálatok…
- Azt mondta, hogy nálunk marad? – kérdezte Sue Lucy-tól. Lucy bólintott.
- És Sue? – Jack megérintette a kezét, hogy magára vonja a figyelmét.
- Igen?
- Nem hagyhatod el ezt az épületet, hacsak nem vagyok veled, érhető?
- Mi?... Jack… miért?
- Meg kell bíznod bennem. Este mindent elmagyarázok – mondta a férfi lágy, és mégis komoly hangon.

Sue az életét is rábízta volna Jack-re, és tudta hogy a férfi meg akarja védeni. De gyűlölte, hogy nem tudta, mitől. Különösen, hogy valami olyasmi volt, ami rettegésben tartotta Jack-et.

Később:

- Tara, megtudtál már valamit a virágokról? – kérdezte Jack.
- Kézpénzzel fizettek érte… két héttel ezelőtt. Az árus itt van az utcában… Flo virág és ajándékboltja, vagy valami hasonló. A kihordó valószínűleg Ian Billings volt maga, mert a boltban nem kellett kiszállítaniuk liliomokat, akire illik Sue személyleírása.
- Tegyél ki egy képet Billingsről, Tara – kérte Jack. A nő azonnal kirakott egyet a képernyőre.
- Sue? Ez az a férfi, aki a virágokat adta neked?
- Az arca ugyanaz, de bajusza volt, és sötétebb haja – válaszolta Sue.
- Tara, művelj csodát – Tara kiegészítette a képet.
- Ez ő – mondta Sue, mire Jack arcából megint eltűnt az összes vér. Emlékezett, mi történt Lily-vel, és tudta, hogy ez a vég van közel most Sue-hoz. Egyszerre érezte magát mérgesnek és betegnek, de megpróbálta tartani magát.
- Akkor 99 százalékban biztosan vagyunk ebben, hogy ez Billings. Befesthette a haját, és bajuszt növeszthetett, hogy átalakítsa a megjelenését. Tara, azt akarom, hogy a megfigyelések róla az asztalomon legyenek. Valahogy csak el tudjuk kapni. Sue, emlékezz, hogy nem mehetsz el nélkülem.

Az iroda csöndbe burkolózott, ahogy Jack visszasétált az asztalához.

- Megpróbál elkapni… de ez nem fog megtörténni – mormolta közben.

A nap végén:

- Sue? Végeztél? – kérdezte Jack.
- Igen. Csak még le kell vinnem ezeket a papírokat az alagsorba. Megígértem Lucy-nak, hogy megteszem, miután végeztem – mondta Sue, mire Jack felé nyújtotta a kezét.
- Akkor én leszek a kísérője az alagsorba, Miss Thomas.
- Nagyon komolyan veszed ezt a védelmezős dolgot, ugye?
- Igen… mehetünk?
- Igen, csak felveszem a kabátom – mondta a nő, aztán lementek az alagsorba, és Jack nagyon ideges volt. Készenlétben tartotta a fegyverét, ahogy lesétáltak a lépcsőn.
- Jack. Ez csak az alagsor – sóhajtott fel Sue. Jack ránézett, és azt kívánta, a nő bárcsak megértené.
- Ian Billings nem csak egy átlagos bűnöző. Tudja, hogyan kell besurranni mindenhova.
- Oké, csak egy perc…

Sue kihúzta az irattartót. Ahogy kinyitotta, Jack meghallott egy hangos kattanást, amit már olyan sokszor hallott ezelőtt. Sue tovább húzta ki a fiókot, amikor Jack megragadta a derekánál fogva, és őrült iramban kezdte húzni a lépcső felé. A számláló a bombán 5 másodpercet mutatott, és egy hatalmas robbanás volt, amikor még csak a lépcső felénél jártak. Jack leszorította a nőt a földre, és a testével védte. Miután elült a por, Jack ellenőrizte Sue-t, és összebilincselte magukat, nehogy szem elöl tévessze a nőt. Készenlétben volt a fegyvere, amikor óvatosan felfele mentek a lépcsőn. Több ügynök is meghallotta a robbanást, és odarohantak. Jack Sue vállára rakta a kezét.

- Jól vagy? - kérdezte aggódva. Sue elmosolyodott.
- Ameddig velem vagy – a szeme a bilincsre tévedt – igen.- Sue kétségbeesetten meg akarta tudni Jack-től, ki az a Lily, és Billings miért akarta bántani őt az előbb, de úgy döntött, inkább vár. Jól ismerte Jack-et, tudta, hogy végül majd elmondja. Ez nyilvánvalóan valami olyasmi volt, amire a férfi nem akart emlékezni. Jack levette a bilincset a nő kezéről, és gyengéden elkezdte masszírozni a bilincs helyét. Amikor észrevette, mit csinál, gyorsan abbahagyta, és odahívott egy másik ügynököt.
- Helms! Ide tudsz jönni? – Sue felé fordult. - Tudni akarom, hol voltál ma az épületben, különösen akkor, amikor megígérted Lucy-nak, hogy lejössz az alagsorba.

Sue gondolkodott, majd megszólalt: - Lássuk, azt hiszem, hogy a csarnokban álltunk, amikor Lucy-val az aktákról beszéltünk. Nem mentem máshova, kivéve a mosdó és az iroda.
- Helms! Azt akarom, hogy fogkefével vizsgálják ezeket a helyeket! Keressetek lehallgatókészülékeket… és akkor még nem is beszéltünk a poloskákról… - mondta Jack. Helms elment, és Garett jött be,
- Jack, csak most hallottam mi történt. Te és Thomas jól vagytok?
- Igen, jól vagyunk.
- A srácok már dolgoznak. Van ötleted, mit akart?

Jack hezitálni kezdett. Tudta, hogy amint kimondja azt a szót, hogy Lily, Garett a plafonon lesz. Szüksége volt átgondolni ezt az egészet, és egy ideig nem mondani el neki, ki áll mögötte. Nem akarta, hogy Sue-val ugyanaz megtörténjen… óvatosan kell megközelítenie a témát…

- Nem vagyok benne biztos, de még mindig kutakodunk - válaszolta. Helms visszatért a virágcsokorral a kezében.
- Úgy tűnik, találtunk egy lehallgatókészüléket - mondta, miközben átadott egy szál virágot.
- Ebben?? - kérdezte Jack.
- Csak nézd meg a levelét. Találtunk még kettőt a női mosdóban, és kettőt a csarnokban.
- Kösz. Billings valószínűleg akkor helyezte el őket, amikor kihordóként mozgott.
- Most mi lesz, Jack? - kérdezte Sue.
- Nos, menjünk a lakásodra. Küldetek egy csapatot a te kocsidhoz és az enyémhez is, és a lakásodra, hogy ellenőrizzék, van-e benne bomba - mondta Jack. Elindultak, és összefutottak a bombákat ellenőrző csapattal.
- Itt kell várnia, Hudson ügynök - mondta az egyik ügynök, és hezitálva Sue-ra nézett. Jack elkapta a pillantását.
- Oké, Sue nagylány - mondta, és rámosolygott a nőre.
- Most hatástalanítottunk egy bombát Thomas kocsijában, és a többiek éppen most hatástalanítanak egyet az Ön kocsijában - mondta az ügynök, és Jack ijedten nézett Sue-ra. Sue lassan Jack kezébe csúsztatta az övét. Jack érezte a félelmet az érintésében. Ez az érintés fájdalmat okozott a testében, tudva, hogy részben ő okolható a félelméért. Erősen megszorította a nő kezét, és hogy mi minden történhet a nővel, őrült iramban száguldoztak az agyában. Jött egy másik ügynök.
- A kocsijaik biztonságosak, már mehetnek velük.
- Köszönöm, de Sue velem jön - mondta Jack. Sue jobban szerette, amikor a férfi a keresztnevén szólította "Thomas" helyett. Nem érződött olyan hűvösnek. Nem hallhatta a hangját, de érezte…

Beszálltak Jack SUV-jába, és elmentek. Amikor megérkeztek, látták, hogy az ajtó nincs bezárva.

- Jack. Luce sosem hagyja bezáratlanul az ajtót, amikor egyedül van itthon…

Jack felemelte a fegyverét, megragadta Sue kezét, és szorosan maga mögé húzta. Bementek a lakásba, és Lucy-t megkötözve találták a nappali padlóján, és egy üzenetet ragasztottak a mellkasához. Sue sírni kezdett. Jack elolvasta az üzenetet.
"Jack, nem játszik tisztességesen." Sue közben kikötözte Lucy-t, és megnyugtatta.
- Lucy, hogy ment el? - kérdezte Jack.
- Sue ablakán keresztül…

Jack megragadta Sue kezét. Mostantól nem fogja hagyni, hogy Sue bárhova is menjen nélküle. Bementek Sue szobájába. Az ablak nyitva volt. Sue Jack-re nézett, és reszketve megölelte a férfit. Lucy bejött a szobába.

- Láttatok valamit?
- Nem, elment - Jack becsukta az ablakot. - Lucy, azt hiszem, remek alkalom lenne, hogy meglátogasd a nagymamádat…

Eközben a bombakutató csapat megérkezett, és átfésülték a lakást lehallgatókészülékekért és bombákért.

- Azt hiszem, játszadozik velünk. Helms, elvinnéd Miss Dotson-t a nagymamájához? - kérte Jack.
- Jack? Talán Sue-nak is jönnie kellene. Nem gondolod, hogy ott biztonságosabb lenne neki?
- Nem fogom kiengedni a látókörömből. Itt maradok vele - válaszolta Jack. Lucy-nak könnyek gyűltek a szemébe.
- Vigyázz a mi Sue-nkra, Jack - mondta, majd az ügynök után ment. Jack Sue felé fordult.
- Akarsz valamit enni? - kérdezte Jack. Sue megint remegve a karjaiba simult, és halkan suttogta:
- Ne hagyj itt… - kérte. Jack viszonozta az ölelést.
- Ne aggódj, Sue. Itt vagyok…
- Megyek átöltözni.
- Oké, de az ajtót egy kicsit hagyd nyitva, és kapcsold fel az összes lámpát - mondta Jack, mire Sue furcsán nézett rá. Jack észbekapott, mit is mondott neki.
- A nappaliban leszek. Csak nem akarom, hogy bezárkózz egy olyan helyre, ahonnan nem tudlak gyorsan kihozni - magyarázkodott. Sue nem sokkal később a hokispólójában jött ki, és egy rövidnadrágban.
- Ooooooh! Milyen jó néz ki rajtad a póló! Még sosem láttam rajtad! Amikor ennek az egésznek vége, ígérd meg, hogy viselni fogod, és elviszlek egy meccsre - mondta Jack. Sue mosolygott, és elpirult.
- Nos, mit szeretnél csinálni? - kérdezte a férfi.
- Film?
- Oké, készítek pattogatott kukoricát.

A filmnek hamarosan vége lett, és még egyszer ellenőrizték a lakást, mielőtt lefeküdtek volna aludni.

- Hol tartod a plusz párnát és takarót? - kérdezte Jack.
- Oh, ott vannak a gardróbban… de figyelmeztetlek, hogy a kanapé elég göcsörtös.
- Nos, ez az, amiért a szobádban alszom… - mondta Jack, mire Sue zavarodottan és meglepve nézett rá. Jack rájött, hogy is hangozhatott, amit mondott, és elpirult.
- A padlón - tette hozzá. Sue még mindig nyugtalanul nézett rá.
- Sue, nem fog bántani- szólalt meg a férfi. Sue túl fáradt volt, hogy tovább gondolkozzon ezen.
- Oké - mondta gyengén.

Sue bemászott az ágyába, és Jack lefeküdt az ágy mellé a padlóra. Levi összegömbölyödött mellette. Mindketten a mennyezetet bámulták, és megpróbálták száműzni gondolataikból a mai napot. Sue magára húzta a takarót, és a feje alá tette a párnát. Jack szeme csukva volt, de tudta, hogy nem alszik. Látta a feszültséget az arcán. Sue kinyújtotta a kezét, és megérintette a férfit, hogy magára vonja a figyelmét. Jack kinyitotta a szemeit, és meglátta, hogy Sue őt nézi.

- Alvási problémák? - kérdezte.
- Igen… - hosszú szünet - Jack… ki volt Lily? - kérdezte a nő halkan. Jack megfeszült. Gyanította, hogy Sue felhozza ezt a témát még a nap vége előtt. Tudta, hogy a nő megérdemel egy magyarázatot, de a teljes történetet még nem mondhatta el neki.
- Sokban hasonlított rád, Sue. Neki is hatalmas szíve volt. Annak szentelte az életét, hogy másoknak segítsen, habár neki magának kemény élete volt. Egy igazi túlélő volt. Az utcán élt. Mindig tudta, hogyan szerezze meg azokat az információkat, amikre szükségünk volt. Mindenki ismerte az utcán, de őt magát igazán senki. Jól leplezte az életét, és egy csomó rosszfiút jutatott rács mögé.
- Különleges volt számodra, ugye? - kérdezte Sue. Jack csodálkozva nézett rá, hiszen tudott olvasni a sorok között. Sue féltékeny volt…
- Igen… mint egy kishúg… úgy tűnt, csak arra volt szüksége, hogy elfogadja valaki, és sosem akarta otthagyni az utcát. Sosem kérdezett semmit. Egyszerűen ott volt, amikor szükségünk volt rá.

Sue az ágy széléhez hajolt, a férfi száját nézte, és csüngött minden szaván. Aztán észrevette, hogy a férfi nem beszél tovább, és a szemei csukva vannak. Tudta, hogy várnia kell még egy kicsit. Sue gyengéden megsimogatta az arcát, és suttogott.

- Hudson ügynök, mi van veled?

Jack elfordult, hogy ne lássa Sue arcát, és kinyitotta a szemeit. Ma nem akart tovább beszélni Lily-ről. Visszaemlékezett Lily-re, aztán Sue-ra gondolt. Nem fogja engedni, hogy ami megtörtént Lily-vel, Sue-val is megtörténjen. Ahhoz túlságosan szereti…

Az éjszaka eseménytelenül telt, de a telefon megcsörrent. Jack felkelt, készenlétbe helyezte a fegyverét, habár nem volt szüksége rá. Felvette a telefont, és lenyugtatta Levi-t, nehogy felébressze Sue-t.

- Hudson.
- Békés alvás, Jack? - Jack túl jól ismerte a hangot, és érezte, hogy minden izma megfeszül.
- Billings! Ha maga…
- Nyugi, nyugi, Jack! Elfelejtette, hogyan kell tisztességesen játszani?
- Mit akar?
- Tudatom, amint kész vagyok - válaszolta a hang hidegen. De amíg ezt nem teszem meg, jobb lesz, ha vigyáz arra a csinos szőkére… hacsak nem akarja olyan helyen látogatni, ahol most Lily fekszik… - ezzel Billings letette.

Sue felült az ágyban. Csak Jack hátát látta és a telefont… aztán Jack hozzávágta a telefont a falhoz, és Sue sikítani kezdett. Jack megfordult, és félelmet látott a szemében. Odarohant hozzá, és közel húzta magához.

- Sajnálom! Sajnálom… nem kellett volna ennyire kiborulnom… sajnálom…
- Billings volt? - kérdezte Sue remegő hangon.
- Igen…
- Jack… mit akar pont tőlem?
- Nem tudom, Sue… nem tudom…

Később:

- Sue, mi lenne, ha ma sétálnánk munkába menet? A friss levegő jót tenne mindkettőnknek.
- Oké, az jó lenne. De közben álljunk meg kávéért.

Az irodában:

Garett jött be, és Jack-re mutatott.

- Jack! Az irodámba! MOST! - mondta. Mindenki Jack-et nézte, ahogy a férfi letette a ceruzáját, és Garett után ment.
- Hogy van Thomas?
- Jól. Habár a történtek egy kicsit megrázták.
- Tudod, ki van e mögött… ugye?
- Igen.
- Jack… tudod, hogy ezt megnyithatom új ügyként, de Lily ügyét nem keverhetjük bele. Bármiért, amiért elkapjuk Billingset, nem köthető a 2001-es eseményekhez - mondta Garett. Jack áthajolt az asztal felett.
- Garett!!! Újra fel kell nyitnod Lily ügyét!!!!
- Először is, Hudson. Semmit sem KELL csinálnom! Másodszor, amiről bizonyára elfeledkeztél, hogy nincs semmi, amit újra felnyithatnánk!!!
- Billings megpróbálta megölni Sue-t és engem, kétszer is tegnap! Elment Sue lakásába, megkötözte Lucy-t, és ma reggel felhívott Sue lakásán! Nem adja fel! Ha elkapjuk, az irodának be kell vallania, ami Lily-vel történt, és újra fel kell nyitni az ügyét!!!
- Vállalod azért a felelősséget, ami történni fog? Ez egy kényes ügy, amit fel akarsz nyitni, Hudson! Az állásodba kerülhet!
- Billings úgy játszik az irodával, mint egy hegedűn. Tudja, hogy nem ismerik el, ami Lily-vel történt. Ha megöli Sue-t, az iroda azt is figyelmen kívül hagyja!
- Lily halott, Jack! Ez nem fog megváltozni!
- Pontosan tudod, hogy az az ügy szerepet játszik az egész játékban!
- Ezügyben a kezeim meg vannak kötve, Jack! Ez a bombás ügy a te ügyed… most még, és ha nem akarsz ezen változtatni, új megközelítést kell találnod! Világos?

Jack dühösen az asztalra vágott, megfordult, és elment. Visszament az irodába és Sue-ra nézett, aki nem figyelt, nem úgy, mint a többiek. Leült az asztalához, és a számítógép képernyőjét nézte. Lucy bejött az irodába.

- Jack! Sue! Hogy vagytok?
- Jól - válaszolta Sue.
- Jack. Billings ujjlenyomatát megtalálták a virágon. Úgy látszik, kezd felületes lenni - mondta Tara.
- Nem. Azt akarta, hogy tudjuk, ő volt.

Myles belépett az irodába.

- Jó reggelt mindenkinek! Jack, gondolom, hogy szeretnéd tudni… nem sokkal ezelőtt újabb csokrot kézbesítettek Sue-nak. Megspóroltam a fáradtságod, és elküldtem a laborba.
- Jól van. Kösz.
- Jack, haver. Nem szeretnéd elmondani, mi folyik itt? - kérdezte Bobby.
- Csak végezzük a feladatunkat. Sue élete még mindig veszélyben van. Tara, megfigyelőket akarok, aki megtalálják Billingset, nem akarom, hogy a nélkül köszörülje meg a torkát, hogy mi ne tudnánk róla.
- Nem probléma - válaszolta Tara. Jack Sue felé fordult.
- Sue?
- Hmm?
- Ne felejtsd el, hogy sehova nem mehetsz nélkülem. Még mindig megvannak a bilincseim, ha esetleg szeretnéd őket… - mosolygott Jack, remélve, hogy legalább egy halvány mosolyt ki tud húzni a nőből.
- Oké - alighogy Sue kimondta, e-mailt kapott. - Ez Howie. - Jack odament Sue számítógépéhez.
- Úgy tűnik, Howie beszélt egypár bűnözővel, akik a tegnap esti bombarobbanásról beszéltek - mondta Sue.
- Myles, gyerünk, te velem jössz. Meglátogatjuk a mi Howie Fines -ünket. Bobby? Rád bízom Sue-t. Sue… sehova Bobby nélkül.
- Rendben, Jack - mondta Bobby.

Sue kimerült volt, és minden összezavarta. Lucy odament hozzá.

- Szeretnél egy kis kávét?
- Nem, kösz. Inkább megpróbálok egy kicsit dolgozni.

Jack és Myles két letartóztatott bűnözővel tértek vissza.

- Sue, te és Bobby, gyertek velem a kihallgató szobába – kérte Jack.

A kihallgatás:

- Nos, lássuk… úgy tűnik, maguknak elég hosszú bűnlajstromuk van! Alkut ajánlok… maguk segítenek nekünk, és mi nem dugjuk rács mögé magukat – kezdte Jack. Bobby felrakta a lábát az asztalra.
- Ha valahogy mégis úgy döntenek, hogy nem fogadják el ezt a szívélyes ajánlatot… nos… nem mi megyünk a börtönbe – mondta.
- Mi a kapcsolatuk Ian Billings-szel? – kérdezte Jack. A bűnözők hallgattak.
- Nézzék, csinálhatjuk úgy, ahogy én akarom, és úgyis, ahogy maguk akarják. Nem lesz kellemes, ha úgy csináljuk, ahogy maguk akarják. Tanúnk van, hogy beszéltek a robbantásról, ami tegnap itt volt!
- Hallottam a hírekben! – szólalt meg az egyik.
- Nos, tudja, tudom, hogy hazudik nekem, mert a sajtó nem közölte le az esetet, így a tévé sem! Próbálkozzon mással! – Jack már szinte kiabált.
- Nos, haver! Ha nem beszél, a haverjáé az alku!
- Volt egy pár üzleti ügyem Billings-szel, de nem bombákról! – szólalt meg az a férfi, aki az előbb is.
- Srácok, úgy látszik, maguk nem üzleteltek! Kapzsik, és csak a pénz érdekli magukat! Tudni akarom, Billings hol veszi le a papucsait este, és MOST akarom tudni!!!!
- Richmond… VA – mondta a másik férfi habozva.
- Ha nem stimmel, emlékezzenek, tudjuk, hol találjuk magukat – mondta Jack. Megfordult, hogy kimenjen, de hirtelen megállt. –Még egy dolog… tudja, ki volt Lily? – kérdezte attól, aki megmondta Billings tartozódási helyét. A férfi nem válaszoltak.
- Én is így gondoltam. Bobby, tartsd benn. Ez elég arra, hogy lecsukjuk, és még több kérdést tegyünk fel neki.
- Hé! Mi lesz az alkummal?
- Milyen alkuval? – kérdezte Jack, meg se fordulva. Kiment a szobából.
- Gyere Sue, menjünk vissza az irodába. Mindenki figyeljen! A behozott férfiak szerint Billings Richmond VA-ban van! Tara, azonnal küldj oda megfigyelőket! Bobby, Myles, D, csomagoljatok be éjszakára, mert itt maradtok, és holnap reggel Billingset már a kihallgatószobában akarom látni! – mondta Jack. Megszólalt a mobilja.
- Hudson.
- Nos, Jack, hogy telik a napja? – Jack csendben maradt. – Hogy van a mi Sue-nk? – abból, ahogy Jack megfeszült, mindenki tudta, ki a hívó. - Nagyon szereti őt, nem igaz? Ahogy maga és Miss Thomas sétálgatnak a városban, azt mondanám, hogy a kapcsolatuk kicsit többről szól, mint a munka és barátság… A mi szeretteink különleges helyet foglalnak el az életünkben… nem akarjuk látni, hogy bármelyikük is megsérüljön…
- Ha egy ujjal is hozzáér, egy élet kevés lesz, hogy megbánja!!!
- Oh, Jack, nyugodjon le! – mondta a hang. Jack ránézett Sue-ra, és észrevette, hogy az egész csapat őt figyeli. Tudta, hogy a beszélgetés valószínűleg Lily felé terelődik majd, szóval átment a tárgyalóba. Sue követte. Talán ez az egyetlen lehetőség, hogy megtudja, mi folyik itt. Megállt az ajtóban, és meglátta Jack tükörképét.
- Amikor megölte Lily-t… az fájt nekem, Jack… talán meg kellene tudnia, milyen érzés! – mondta Billings. Jack-nek a düh könnyei gyűltek a szemébe.
- Soha nem bizonyították be, hogy én öltem meg! – válaszolt Jack. Sue levegő után kapkodott. Jól látta? Jack ölte meg Lily-t? Miért?
- Oh, nyugi, nyugi, Jack! Valakinek újra el kellene olvasni a régi FBI-os aktákat.
- NEM AZ ÉN HIBÁM VOLT!
- Ha távolt maradt volna tőle, ahogy mondták, és az iroda hagyta volna Lily-t egyedül elmenni, még mindig itt lenne, Jack!
- Maga küldte a sírba, Billings! D.C-ben volt, és megpróbált megszabadulni magától! Magát nem érdekelte ő! Ami érdekelte, hogy ne kapják el! Tudta, e szempontból Lily fenyegetés magára nézve! És csakhogy könnyítsen magán, hasznot húzott abból, ami akkor abban a raktárban történt!
- A vér nem válik vízzé, Jack… Lily sosem fordult volna ellenem.
- Csak bemeséli magának a beteg, őrült agyával…

Billings letette a telefont, Jack meg majdnem a földhöz vágta. Sue kapott egy csomó információt, amit fel kell dolgoznia. Visszament az irodába, és nem sokkal később Jack is bejött.

- Jack? – tétovázott Sue. Jack ránézett, és megragadta a kezét.
- Gyerünk, Sue, Garett irodájába megyünk! Nem Billings fogja irányítani ezt a játszmát!

A csapat még mindig sötétben tapogatózott az üggyel kapcsolatban, de még maguk sem tudták, hogy később tudnak segíteni.

- Garett! Sue-nak tudnia kell!
- Mit? Jack… már mondtam… nincs itt semmi, amit tudni kellene!
- Billings most hívott a mobilomon! Ez már a bosszúról szól! Nem hiszem, hogy érdekli, ha elkapjuk a végén, csak bosszút akar! Sue-nak tudnia kell. Az egész csapatnak nem, de neki igen!
- Csak egyetlen dolgot hadd kérdezzek Hudson… Miért Sue-t akarja? Itt sem volt, amikor ez az egész történt, miért nem Tarát, Bobby-t, vagy Myles-t? – kérdezte Garett. Jack ránézett Garettre, aztán Sue-ra. Sue ártatlan szemei elmondták neki, hogy nem tudja, mit vétett Billings ellen. Jack szembefordult Garettel, remélve, hogy Sue nem látja a száját.
- Billings meggyőződése, hogy a kapcsolatom Sue-val több mint barátság.
- Mi oka van ezt hinni? – kérdezte Garett. Jack kényelmetlenül érezte magát. Sue elkapott annyit, hogy tudja, Garett mit kérdezett.
- Nyilvánvalóan már követett egy ideje, és valószínűleg látott pizzázni Sue-val, vagy a parkban Sue-val és Amandával, vagy hogy Sue-val együtt sétálunk haza… nem tudom…
- Sue? Beszélhetnénk Jack-kel kettesben? – kérdezte Garett. Sue bólintott, és kiment.
- Jack, emlékeztetni szeretnélek a „nem randizunk ugyanazon egységen belül” –i szabályra. Ez az egyik ok, amiért meghoztuk ezt a szabályt. Megvédi azokat, akik betartják. Habár ki tudja, hogy betartjuk ezt a szabályt, vagy nem… - Garettnek látnia kellett volna saját magát! Tudta, hogy Jack és Sue nem csak kollégák.
- Nem randizunk!
- Akkor nincs miről beszélnünk. – Sue közben megpróbálta figyelemmel kísérni a beszélgetést, de nem sokat látott. – De, mint tudod, ezzel a munkával nem szerezhetsz sok barátot! Ha érzel valamit Sue iránt, ki kell szállnod az ügyből! Lily tudta ezt! Ezért függesztették fel a Baltimore-i Irodától!
- Ügynök volt? – suttogta Sue.
- Amikor egy ügy családi vagy szerelmi kapcsolatokat foglal magában, sosem vezet jóra.
- Nem rakhatsz ki az ügyből! Megoldom ezt az ügyet, bárhogy is!
- Lily halála nem tanított meg semmire, ugye, Jack?
- De, arra, hogy a jók győznek! És hogy az igazság fontosabb, mint az aktatologatás, és a szabályok!

Még mindig Garett irodájában:

- Jack… megengedem, hogy elmondd Sue-nak. De ha egyszer elmondtad neki, bilincseld magad hozzá! Billings könyörtelen!
- Már megtörtént! - vágta rá Jack. Garett összezavarodva nézett, míg Jack csak mosolygott és kiment az irodából.

- Sue? Ki tudnád venni a nap hátralevő részét?
- Nos, attól függ, mit szeretnél tenni? Úgy tűnik, mostanában mindenhova követnem kell téged! - Sue úgy mosolygott, mint egy ártatlan kislány.
- Mit szólnál egy piknikhez? … természetesen zárt ajtók mögött.
- Érdekes lesz - válaszolta Sue. Jack először az ő lakására akarta vinni Sue-t, hogy legyen egy kis helyszínváltás, de aztán meggondolta magát. A nőnek ismerős környezetre volt szüksége, hogy jobban ne boruljon ki. A gondolatra, hogy az ő lakása nem lenne elég ismerős Sue számára, összefacsarodott a szíve, ahogy ránézett, és megfogta a kezét, hogy elmenjenek.

Sue lakásán:

- Mmm! Ezeknek a szendvicseknek jó illatuk van! Éhes vagyok! - mondta Sue.
- Én is!
- Te mikor nem vagy éhes? - kérdezte Sue mosolyogva.
- Nos, ez nem pizza. Amit igazából szeretnék, az pizza!

Leültek a kanapéra, és Sue szembefordult Jack-kel, hogy jobban lássa a száját.

- Garett engedélyt adott, hogy beszéljek neked Lily-ről.
- Oké - végre megtudhatja, mi is folyik itt.
- Lily FBI ügynök volt a Baltimore-i Irodánál - kezdte Jack. Sue megpróbált meglepettnek tűnni, de úgy érezte, el kell neki mondania, hogy látta a beszélgetésüket Garett-tel
- Jack… mielőtt tovább mennél, be kell vallanom valamit. Egy kicsit láttam a beszélgetésetekből Ted-del…
- És… pontosan mennyit láttál?
- Nos… már tudom, hogy Billings miért engem akar - Sue végigfutatta az ujjait a pohara szélén, amit akkor csinált, ha ideges lett.
- Oh… - Jack gyengéden nézett rá. Sue megköszörülte a torkát.
- Nos, egyébként… mi történt akkor?
- Azt hittem, Lily hajléktalan. Aztán kaptunk egy tippet egy másik forrástól, hogy Billings költözött, és D.C-ben van… és valami illegálisat tervez. Azt akartam, hogy Lily nézzen körül, hátha meg tud valamit róla. Hetente új információkat hozott nekünk Billings időbeosztásáról, tartozódási helyéről, és terveiről… Sajnáltam Lily-t, mégis egy kicsit gyanakvó voltam. Olyan sokat tudott Billingsről! Majdnem mintha a fejébe látott volna. Még az is megfordult a fejemben, hogy neki dolgozik. Aztán figyelmeztetett egy illegális fegyverkereskedelemre, ami az egyik raktárépületben lesz lebonyolítva.
- Oh! Szóval ezért voltak a játékok és az üzenetek raktárhelyiségekben?
- Igen. Aznap éjjel mindenki ott volt annál a raktárban. Emberek voltak mindenhol. Csak annyit kellett tennünk, hogy megrohanjuk az épületet. Nem számoltunk azzal, hogy bármi is rosszul sülhet el. Billings-nek túsza volt. Megadtam az embereimnek a jelet, hogy bemehetnek. Elkapták Billings 3 emberét, de Billings eltűnt valahova… - Jack megpróbálta elfojtani az érzelmeit, és folytatta - Aztán… Billings kijött egy megkötözött lánnyal, a hátának nyomta a fegyvert. Megadtam az engedélyt az egyik emberemnek, hogy lőjön, mert tökéletes lehetősége volt…Tüzelt… és elhibázta Billings-et. - Jacknek fájdalmat okozott feleleveníteni annak az éjszakának minden részletét. Ha nem szerette volna ennyire Sue-t. elintézte volna azzal, hogy "pasidolog", és próbálta volna hosszú időre elfelejteni… - Aznap este az orvlövész géppisztolyom vittem, szóval egy olyan helyre mentem, ahonnan jól rálőhettem Billings-re, és odakiabáltam neki, hogy engedje el a lányt, mert ha én lövök, nem fogom elvéteni. Billings az ajtó felé hátrált, maga előtt tartotta a lányt. Isabellának hívta… - Jack felállt, és elkezdett járkálni a szobában.
- Jack… tudom, hogy nehéz… de nem tudom, mit mondasz, hogyha nem fordulsz felém… - mondta Sue. Jack visszaült a kanapéra.
- Billings, egy másik ügynök és én, egyszerre lőttünk. Láttam, hogy Isabella a padlóra esik, és Billings elkezdett futni! Segítettem a lánynak. A mentős már úton volt… a lány olyan fiatal volt! És olyan ismerősnek tűnt. Mindketten eltaláltuk. A lány kinyitotta a szemét, azt mondta, bocsánat… aztán megláttam a nyakláncát. - Jack maga elé bámult, ahogy emlékezett. - Lily mindig egy gyönyörű keresztet viselt, amiről azt mondta, még a bátyjától kapta 13 éves korában. Azt is mondta nekem, hogy ő és a bátyja nevelőszülőkhöz kerültek, miután a szüleik autóbalesetben meghaltak, amikor még csak 9 éves volt. A lány Lily volt… Amikor visszamentem az irodába, megpróbáltam kideríteni, mit keresett ott. Ezelőtt egyetlen rajtaütésünkön sem volt ott. Minden adatbázisban kerestem, ami csak eszembe jutott. Végül az FBI-os dolgozók adatbázisában néztem. Ez volt az egyetlen, amit még nem néztem meg. Kiderült, hogy az informátorom neve… Isabella Billings volt… - Sue szeme elkerekedett. Jack folytatta.
- Később megtudtuk, hogy egy újonc ügynök volt a Baltimore-i Irodában. Letartóztatták Billings-et, és őt kirakták az ügyből, mert Billings húga volt, és újonc. Ismerték a múltját is, egy másik ember kellett nekik. Azért is folytatta az ügyet, ezért függesztették fel. De a felfüggesztése nem állította le. Megszerezte az aktáit az FBI-tól, és átírt minden információt magáról, és lenyomozta a bátyját D.C-ben. Attól fogva, hogy megjelent, számomra "Lily, a hajléktalan" volt, és informátor. Eldöntötte, hogy megállítja Billings-et, még ha a bátyja is. Billings valószínűleg leleplezte, mire készül, és elhozta a rajtaütésre… Szerintem arra számított, hogy felismerem Lily-t, de az utcai ruhái nélkül… Nem tudtam, amíg túl késő nem lett… - a férfi hangja elhalkult. Sue rárakta a kezét Jackére.
- Jack… nagyon sajnálom… megállhatsz, ha akarsz… Azt hiszem, ez az, amiről tegnap te és Billings beszélgettetek a tárgy… - Sue észbekapott, hogy elárulta magát. Sue fel akart állni, de Jack megfogta a kezét.
- Hé, Miss Leskelődő! Hogyan láttad pontosan, miről beszéltünk?
- Lebuktam… Van egy tükör a tárgyalóban, szerencsémre…
- Nos, azt hiszem, lebecsültem a megfigyelőképességeit Miss Thomas… mindegy, az FBI hirtelen lezárta Lily ügyét, és mindent, ami történt. Azt állították, hogy nem volt "aktív ügynök" , és nem az FBI hatásköre alatt dolgozott. Nem ismerték el egyetlen jelentésben sem, hogy megvédjék a többi ügynököt, akik az ügyön dolgoztak, és leállították a nyomozást, hogy valójában ki is lőtte le. Azt mondták, túllépte a korlátait, és szükségtelen lenne nyitva hagyni az ügyet, amikor minden bizonnyal Billings egyik embere tette. Az ügyet lezárták. Soha nem tudtuk meg, ki lőtte le… és Billings szabadon elsétálhatott. Az összes ügynöknek, aki benne volt az ügyben, azt mondták, ne beszéljünk róla, és semmi mást.
- Szóval Billings azt hiszi, te lőtted le?
- Igen. Én meg azt, hogy ő. Nem érdekli.
- És bizonyíték nélkül nem tudod bizonyítani…
- Bingo. És most ezzel az üggyel sem tudjuk kapcsolatba hozni. Nem tudjuk összekötni a bombákkal, és virágokat küldeni nem törvényellenes…
- Csak kitalálunk valamit, Jack… - Sue eltakarította a szemetet, és visszafordult a Jackhez. - Nem hiszem, hogy engedélyezel nekem egy hosszú fürdőzést, ugye?
- Jól gondolod. Siess, én itt várlak.
- Oké - mondta Sue, és kiengedte a haját. Jack szerette a nő haját kiengedve.

Jack azon gondolkodott, hogy vajon mire gondolhatott Sue, amikor látta a beszélgetését Garett-tel… mindegy, inkább azt kellett volna megkérdeznie, mikor fog kiszállni a kádból…
Jack lefeküdt a kanapéra aludni. Miközben aludt, valaki bejött a lakásba, és erősen megütötte Jack fejét. A férfi megrázkódott, megpróbált nem elájulni, de a fájdalom elviselhetetlen volt. A behatoló épp akkor kapta el Sue-t, amikor a nő kijött a hálószobájából. Jack alig hallotta. Hallotta, hogy a nő a nevét sikítja, de nem tudott megmozdulni. Sue-t elvitték. Pár perccel később a férfi minden erejét megfeszítve a lábára állt. A feje lüktetett. Gyorsan végigkutatta a lakást Sue után. Levi folyamatosan ugatott. Jack felhívta Bobby-t, és elmondta, mi történt.

- Elkapta Sue-t… Azt akarom, hogy az összes elérhető ügynök őt keresse!
- Megoldom, Jack! - válaszolta Bobby. Jack visszament az irodába. Bement Garett-hez.
- Remélem, most örülsz! Elkapta Sue-t!
- Hallottam. Az összes elérhető ügynök az ügyön van-, mondta Ted. Jack viszont dühös volt, és nem bízott az FBI-ban, azok után, ami Lily-vel történt, és most az közel van Sue-hoz is…
- Ettől egyáltalán nem érzem magam jobban! Hívjátok ki a DCDP-t is! Minél több ember keresi őt, annál valószínűbb, hogy megtalálják!
- Ez nem DCDP-s ügy! Billings nemzetközi.
- Akkor nyissátok fel azokat az aktákat, és meglátjuk, be tudjuk-e hozni gyilkosság vádjával!
- Gyilkosság? Sue-é…?
- NEM! Lily-é… - mondta Jack. Garett látta, hogy nem adja fel.
- Oké, elintézek egypár hívást, de nem ígérhetek semmit.

Lucy sírva jött be az irodába.

- Jack! Sue… - sírta. Jack megpróbálta megnyugtatni.
- Megtaláljuk, Lucy! Hamarosan már épen és egészségesen lesz otthon…

Ez idő alatt, Sue-t egy elhagyatott raktában tartották fogva. Jack beszállt a kocsijába, és elkezdett körözni a városban. Sue-val kapcsolatos emlékek özönlettek az agyába. Az első találkozásuk, amikor a nő sütit ajánlott neki az útra, a nap, amikor először látta korcsolyázni, a hét, amikor házasoknak tettették magukat… a csók… Vissza kell őt szereznie! Idáig jutottak a gondolatai, amikor megcsörrent a mobilja.

- Hudson.
- Alszunk az ügyön, Jack? Hogy lehet ez? Kis Sue oooolyan nagyot csalódott magában. Megbízott magában, maga meg elhagyta… - mondta Billings. Könnyek kezdtek végigfolyni Jack arcán, de ő visszatartotta őket. Billingsnek igaza volt. Magára hagyta a nőt, de tudta, hogy Billings csak a gyenge pontját akarta megcélozni. A szívét. Amibe erősen bele volt vésve Sue neve… Elfojtotta az összes érzelmét. - HOL VAN SUE, BILLINGS?
- Nos, Jack, magának csak ki kell találnia. Okos, biztos ki fogja.
- BILLINGS! - kiabálta Jack. De Billings letette. Jack visszament az irodába.
- Jack! A fejesek megengedték, hogy újra felnyissuk Billings aktáit - mondta Garett.
- Remek! Menjünk… - Garett nem mozdult. Jack visszanézett rá.
- Van egypár feltétel… egyik akta sem használható fel Billings ellen, ha a bizonyítéknak köze van Lily-hez, mint ügynökhöz…
- Nos, akkor csak találunk rajta valami mást… - mondta Jack, de Garett folytatta.
- Mostantól az egységed semelyik tagja sem vehet részt a nyomozásban… - Jack lassan megfordult, és érezte, hogy az erő elszáll belőle. A csapatuk egy testként működött! Nélkülük esélye sincs megtalálni a nőt. - Csak azok az ügynökök lehetnek benne, akik benne voltak 2001-ben is.
- MICSODA? Még akkor is, ha bebizonyítom, hogy Billings ölte meg Lily-t?
- E szabályok szerint játszol, Jack, vagy nem játszol egyáltalán, és mindent elveszítesz.
- REMEK! - Jack beviharzott az irodájukba. Garett utána kiáltott.
- A bizonyítékok az asztalodon vannak! - Garett azt kívánta, bárcsak többet tudna tenni, de a kezei meg voltak kötve.

Jack szétrakta a bizonyítékokat az asztalán, és megpillantotta Lily nyakláncát…

- Kérlek, Istenem, védd meg Sue-t… ne engedd, hogy bármi is történjék vele… hozd vissza őt neke… nekünk.

Jack kiemelt két golyót, amik Lily testéből lettek kivéve. A szeme elkerekedett, amikor észrevette, hogy egyik sem orvlövész fegyverből származik. Jack pedig azt használt aznap éjjel. Nem ő lőtte le Lily-t. Ahogy tovább nézte, egyik golyó sem volt olyan, mint amit az FBI által használtak. Billings lőtte le Lily-t! Jack lassan elolvasta az orvosi jelentést, amely szerint Lily sebeit két különböző irányból jött golyó okozhatta. Jack 3 lövést hallott aznap este. Az övét, Billingsét, és egy másik ügynökét. Lily-t elölről és hátulról is meglőtték. Tehát valaki volt Jack mögött, aki ugyanakkor lőtt, mint ő! Billings pedig hátba lőtte. Kitervelte az egészet! Egyúttal szabadult meg Lily-től, aki ellene fordult, és okot adott neki, hogy hamis indokkal megbosszulja az FBI-nak, hogy "megölték a húgát" . Majdnem tökéletes volt. A végén talán megbánta, amit a húgával tett, de semmi több. Végül is, egy időben elválaszthatatlanok voltak. Az érzéseiért is Jack-et és az FBI-t hibáztatta. Most úgy próbálta megszüntetni a fájdalmát, hogy elintéz valakit, aki közel áll Jack-hez. Jack-et a telefonja csörgése zavarta meg.

- Hudson.
- Hello, Jack. Gondoltam, köszönni szeretne Sue-nak. - Billings Sue szájához rakta a telefont.
- Jack… - sírta bele Sue a készülékbe. Billings elvette a telefont.
- Ne aggódjon, Jack, de lassan szoktassa magát hozzá az élethez nélküle… - Billings letette. Jack megbénultan állt. A szavak… főleg az "élethez nélküle" így hatottak rá. Ez már több volt, amit el tudott viselni. A barátai nem vehetnek részt az ügyben, Sue eltűnt, és ő egyedül volt. Leszórta az aktákat az földre. Amikor Bobby, Lucy és Tara bejöttek, meglátták Jacket az asztalánál állva, lehajtott fejjel, és a kezei még mindig szorosan fogták a telefonját.
- Jack! Sue az? - kérdezte Bobby. Jack szemei kétségbeesésről árulkodtak, a csapat még sosem látta ilyennek. Visszatartották a lélegzetüket, hátha Sue az… Jack még mindig nem nézett rájuk.
- Nem… még nem. Már nem…- Bobby nagyon mérges lett legjobb barátjára. Odament hozzá, és erősen megrázta.
- SOHA! HALLASZ, SZIKRA? SOHA NEM ADJUK FEL! - ordította. Jack rájött, mit mondott, és még Bobby-nál is mérgesebb lett magára. Felemelte a hangját.
- ITT NINCSEN MI! EGYEDÜL VAGYOK! GARETT PARANCSA! - Lucy és Tara abbahagyták a papírok felszedegetést, amik Jack dühkitörése miatt kerültek a földre.
- Ezt hogy érted? - kérdezte Lucy.
- Jack, minden nap és éjszaka itt maradunk, ha kell… - mondta Tara könnyekkel a szemében.
- NEM! Nem kaphatok segítséget! Garett mondta, hogy egyikőtök sem segíthet az ügyben, mert ez Lily ügye, és csak a régi csapat vehet részt benne! És ha valami történik Sue-val, nem ítélhetünk el senkit! Egyedül megyek!
- MICSODA? Semmi sem fog történni Sue-val, szóval nem probléma. Akkor is benne vagyunk, Jack!
- Bobby, ez nem alkalmas idő az ellenkezésre. Fizikailag nem segíthettek, de imádkozhattok! És erősen imádkozzatok…

Lucy és Tara kimentek.

- Imádkozunk, haver! Ha valaki meg tudja találni Sue-t, az te vagy… De mindegy, te voltál itt előbb… - Bobby az ajtó felé vette az irányt. Jack felugrott.
- Mit mondtál?
- Azt mondtam, ha valaki meg tudja találni Sue-t, az te vagy…
- Nem, nem, nem, utána?
- Te voltál itt előbb?
- Ez az! Garett nem mondott semmit az észrevétlen segítségről tőletek.. - Bobby értetlenül nézett. Tara visszajött.
- Jack! Ez a videó most érkezett… - a nő keze remegett, ahogy átadta Jack-nek. Garett bejött.
- Jack! Ezt az irodámban fogjátok megnézni… - mindenki Garettre nézett.
- Ted… mi ez? - kérdezte Jack. Garett tudta, hogy arra gondol, talán ez az utolsó alkalom, hogy élve látják Sue-t…
- Kérlek, Ted…- könyörgött Lucy.
- Oké… az irodámban.

Garett irodája:

Elkezdték lejátszani a kazettát. Sue kezei valahogy láthatók. Billings hangját hallották.

- Nos, Jack, bizonyára nem pontosan ez a legelőnyösebb kép a mi csinos Sue-nkról, de azt mondanám, élvezze, mert ez az utolsó alkalom. - Mindenki elsápadt. Tara észrevette, hogy Sue kezei mozognak. Sue azt mutatta, hogy Lily, aztán egy másik jelet.
- Azt mutatta, Lily! Utána még valamit, amit nem értettem! Pörgessétek vissza! - kérte. Visszapörgették, és rájöttek, hogy Sue azt mutatja, ház.
- Lily háza? Jack! - Tara, Bobby és Ted csöndben gondolkodtak, míg Lucy továbbra is Sue-t nézte. Észrevette, hogy Sue mutatni próbál valamit, és tudta, hogy Jack is nézi a képernyőt. Sue azt mutatta "szeretlek". Lucy Jack-re nézett, Jack viszont Sue kétségbeesett szemeibe. Azt próbálta elmutogatni, hogy őt szereti, vagy az egész csapatot? Jack félrenézett, és Lucy meglátott egy gyenge, de észrevehető J-t, ami Sue mutatott. Lucy felzokogott, de nem mondta el Jacknek. Már épp így is elég fájdalomban volt része.

Jacknek lassan kezdett derengeni, Sue hogy értette azt a házas mutogatást. A raktárépület! Billings ugyanarra a helyre vitte Sue-t, ahol Lily-t lelőtték!

- Tudom, hol van! Ez az é… mi Sue-nk! Ted! Rendeld az embereim a Tizennegyedik és a Mason sarkára!

Jack és Bobby visszamentek az irodába, Jack pedig felkapta az orvlövész fegyverét. Bobby zavarodottan nézett rá..

- Jack… Sue ott van… és hat éve volt, hogy orvlövész voltál…
- Bobby, ez a véremben van! Ez nem olyasmi, amit elfelejthetsz!
- Mikor voltál utoljára lövészgyakorlaton?
- NINCS VÁLASZTÁSI LEHETŐSÉGEM! - kiabálta Jack, majd elment.

A raktárban:

Jack és az emberei a raktár tetején voltak. Ahogy Jack benézett a törött ablakon, meglátta Sue-t megkötözve ülni a földön. Jack közelebb akart menni hozzájuk, arra gondolt, hogyha Billings nincs közel Sue-hoz, nyugodtan lelőheti Billings-et. Megrohanták a raktárt. Jack a helyén maradt. A négy évvel ezelőtti emlékek megrohanták az agyát. Újra át kell élnie azt, ami Lily gyilkosságának estéjén történt. Tudta, hogy Billings bántani fogja Sue-t, de addig biztosan nem, ameddig ő ott van, és figyel. Billings hirtelen kikerült Jack látószögéből. Jack ide-oda mozgatta a fegyverét, míg végül meglátta. Majdnem lőtt, amikor meglátta…

- Sue – mondta, és lassan leengedte a fegyverét. Billings kiabált, így Jack is hallhatta.
- Jack! Tudom, hogy itt van! Ez a forgatókönyv ijesztően ismerős, ugye, Jack? Egy kivétellel… most az ön szerette van a fegyverem előtt! – Sue közben fészkelődött, és azt kívánta, bárcsak látná, amit mondanak. Érezte Jack jelenlétét is… Jack hirtelen bizonytalan lett, és remélte, hogy ez nem fog úgy végződni, mint 4 évvel ezelőtt… Közben óvatosan mozgott, nehogy Billings meglássa. Sue még mindig olyan közel volt a fegyverhez…
- Gyerünk, Sue… csak egy kicsit mozdulj el… - Jack úgy érezte, a szíve a torkában dobog. Minden figyelmeztetés nélkül Sue rántott egyet magán, hogy megkíséreljen kiszabadulni. Jack azonnal lőtt, de csak Billings fegyverét találta el, ami a falnak csapódott. Jack felállt, még egyszer lőtt, és most már eltalálta Billings-et. Minden olyan gyorsan történt! Jack azonnal végignézett a helyiségen, Sue-t keresve, de nem látta. Aztán a tekintete levándorolt a padlóra…

Jack Sue-hoz futott, és közelebb húzta magához.

- Sue……………. Sue! Ne………. Ne…. Ne csináld ezt!

Rájött, mi történt… A nő biztos Billings felé mozdult. Jack arcából kifutott az összes vér… ő lőtte le Sue-t… Kétszer lőtt, és csak a másodikkal találta el Billings-et…

Sue az ájulás szélén volt, de küzdött ellene. Hirtelen Jack-kel, Tarával, Lucy-val, anyjával és apjával, Bobbyval és Myles-szal, Levi-vel, és bátyjaival kapcsolatos emlékek özönlötték el az agyát. Olyan tiszta volt az arcuk! Aztán az anyját látta, magát az ötödik szülinapi partiján, első kutyáját, Max-ot, az apját és magát amint lovagolnak… utána a legjobb barátnőjével korcsolyáztak a jégen… oh, hogy mennyire szereti a jeget… aztán Jack… öltönyben van… virágok… temetés? Az ő temetése? Nem, az esküvője! Babát vár… Jack olyan boldog… egy gyerekszoba… két bölcső… a házuk, amiben azt játszották, hogy házasok… két gyerek futkározik az udvaron… ikrek… ő kikiabál nekik: „Jacklyn! Thomas! Apa hazajött!” az ő gyerekei… és Jacké… egy szőke kisfiú, és egy sötét hajú kislány bejönnek a házba… ő felnéz… Jack az, megöleli őt, és megcsókolja… - aztán hirtelen megérezte, hogy Jack még mindig szorosan tartja, és a mentőre vár. Sue kinyitotta a szemeit, és elmosódott hangon suttogta:

- Örülök, hogy itthon vagy, Jack…

Jack nem értette, mire céloz a nő, de persze fogalma sem volt, az előbb milyen képek futottak át a nő agyán. Jack levette a kabátját, és erősen Sue sebére nyomta. Sue kezdte elveszíteni az eszméletét, és újra képek özönlöttek a fejébe. Motyogott valamit…

- Jack… Jack… mi… z… kez… kü.. led… - mondta gyengén, azt próbálva mondani, hogy „Jack, mihez is kezdenék nélküled…” Aztán újra megszólalt….
- Jacklyn… Thomas… - Jack csodálkozott, miről beszél a nő. Ki az a Jacklyn és Thomas? Kapcsolatba hozhatók Billings-szel?
- Ja… ck… - mormolta még Sue, majd elájult.

A kórházban:

Az egész csapat arra várt, hogy Jack odaérjen, és elmondja, mi történt. Jack végül megjött… véres volt a pólója, a kabátja, és a keze. Sápadt volt, és úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban összeeshet.

- Jack? Hol van Sue? – kérdezte Sue.
- A műtőben… - a többiek levegő után kapkodtak. – Megpróbálják kioperálni belőle a golyót… - Lucy és Tara a szájuk elé kapták a kezüket. Bobby megölelte Tarát, és Myles Lucy-t… Pár perccel később Bobby beleöklözött a falba.
- Az a rohadék lelőtte??? – kiabálta. Jack nagy levegőt vett. Egyszer úgyis rájönnek. Jobb, ha tőle hallják.
- Én lőttem le… - mondta hosszú szünet után. Egy könnycsepp legördült az arcán, és lement a kórház templomjába.

A templomban:

Jack leült az egyik padsorba, és előrehajolt. Sue-val kapcsolatos emlékek jártak a fejében, ahogy felnézett:

- Bízott bennem… a gondjaimra bíztad… és én… bántottam… kérlek, adj nekünk még egy esélyt… Nem akarom tudni, milyen az élet nélküle… segítsd át ezen… kérlek, Istenem…

D és Bobby bejöttek a templomba, leültek Jack két oldalára, és egyikük sem tudta, mit mondjon, amivel segítene. Tara berontott, és közölte, hogy a doktor itt van.

Vissza a váróterembe:

- Nos, a golyó minimális kárt okozott. Nincs kimeneti seb, és ez jó… Kómában van. Még nincs egészen a veszélyen kívül, de a következő 48 órában kiderül, hogy fellép-e komplikáció… oh… azt mondták, adjam át ezt a bizonyítékot, egy ügynöknek… Hudsonnak – mondta az orvos. Jack felnézett.
- Igen. – Az orvos óvatosan átadott neki egy bizonyítékos tasakot, benne egy véres golyóval. Jack meglátta a szavakat a tasakon: Név: Susan J. Thomas, dátum: 2005, február 1, ok: orvlövész golyó a baloldalon, egy ügynök fegyveréből: Jack S. Hudson, fegyver: i.d. Hudson. Bobby lassan kivette a tasakot Jack kezéből.
- Majd én elviszem, haver…
- Mikor láthatjuk? – kérdezte Lucy.
- Kómában van, mint mondtam. Át fogja aludni a következő néhány napot. Valószínűleg egyesével bemehetnek hozzá egypár percre.
- Köszönjük. Jack? Miért nem mész te elsőnek? – kérdezte Lucy. Jack elkezdett a kórterem felé menni, de aztán hirtelen megfordult, és kiment a kórházból.
- Bobby, jobb lesz, ha utána mész. Nem kellene egyedül lennie – mondta Tara.
- Oké… megyek.

Jack Sue lakásába ment. Emlékezett, hogy Levi egyedül van ott. Bement a lakásba, és eszébe jutott, hogy csak alig néhány órája ültek itt… Megetette Levi-t, majd bement Sue szobájába, és leült ott egy székbe. Kis ideig kinézett az ablakon. Még nem bírt a nő szeme elé kerülni. Meg tudja-e valaha bocsátani neki a nő, ami tett? Levi bejött a szobába, és az állát Jack lábára tette. Jack körülnézett a szobában, és becsukta a szemét. Még mindig érezte a nő illatát. Aztán a képeket nézegette az éjjeliszekrényen. Hirtelen megpillantotta önmagát. Odasétált, és jobban megnézte a képet. Ez a kép kettejükről készült az agglegény aukción, amikor a srácokat pénzért „árverezték” el. Olyan gyönyörű volt a piros ruhájában… Emlékezett a táncukra és dalra, amit játszottak… Sue akkor megkérdezte, miről szól a daluk… Most a férfi azon gondolkodott, vajon lesz-e a még lehetősége elmondani neki… Visszarakta a képet a helyére. Bobby bejött.

- Haver?- Bobby a zsebében tartotta a kezét, és felemelte a vállait. Nem tudta, mi lesz Jack következő mozdulata.
- Oh… szia… hogy van Sue?
- Hívnak, ha bármi lesz vele.

Csend.

- Tudtam, hogy Levi egyedül van, és valószínűleg hiányolja Sue-t – szólalt meg Jack.
- Nos, most elég jól néz ki szerintem… Visszavihetlek a kórházba. Mostanra már valószínűleg mindenki bement hozzá. Tudnia kell, hogy mindannyian ott vagyunk.
- Áh, valószínűleg pihenésre van szüksége.
- Szerintem segítene neked, haver…
- Be kell mennem az irodába és kitöltenem a jelentést, amíg mindenre emlékszem – Jack ki akart menni, de Bobby erősen megragadta a karját.
- Mióta kezdtél el szeszélyeskedni, Szikra?
- Engedj el… - kezdte mérgesen Jack. Bobby kiabálni kezdett.
- A csapatod egyik tagja kórházban fekszik, ÉS TE NEM VESZED A BÁTORSÁGOT ÉS A TISZTELETET HOGY MEGLÁTOGASD!!! – kiabálta. Jack is ordítani kezdett.
- EZ NEM OLYAN EGYSZERŰ! Ő… - a férfi hanga megbicsaklott és elhalkult – több nekem, mint a csapat egyik tagja…- mondta. Bobby gyorsan válaszolt, mintha tudta volna, Jack mit válaszol.
- AKKOR MENJ ÉS MONDD MEG NEKI! – kiabálta. Jack félrenézett egy percre, majd újra Bobby-ra.
- Lőttél már le valakit, akit a gondjaidra bíztak? – kérdezte. Bobby félig megrázta a fejét, majd elnézett.
- Én is így gondoltam! Szóval ne mondd meg, mit kellene tennem! – ezzel Jack kiviharzott.

Az irodában:

Jack a jelentést bámulta, és valahogy nem akaródzott neki kitölteni. Garett bejött.

- Jack! Mit keresel itt? Azt hittem, a csapat többi tagjával vagy a kórházban!
- Sue-nak pihenésre van szüksége… gondoltam megpróbálom… - Jack félbehagyta, és a kezébe temette az arcát.
- Bobby most adta le a bizonyítékot… Tudom, mi történt… Miért nem veszel ki egypár napot? Maradj Sue-val, majd egy másik ügynök kitölti a jelentést.
- Oké… - mondta Jack, és hazament.

Megpróbált aludni, de akárhányszor csak lecsukta a szemeit, újra átélte az eseményeket. Talán átsiklott valamin… azzal volt elfoglalva, hogy újratöltse a tárat, így talán nem hallott egy másik lövést. Nem, ez nem lehetett, az a golyó, amit a doktor adott, az övé. Szembe kellett néznie vele. Ő lőtte le Sue-t, senki más. Azok után az idők után, amikor azon gondolkodott, vajon ő ölte-e meg Lily-t, de arra végül rájött, hogy nem ő volt. Most, tudta ki lőtte le Sue-t, és a bűntudat szétáradt benne. Talán az a Jacklyn és Thomas, amit a nő motyogott, kulcs valamihez? Feljegyezte az agyában, hogyha lesz alkalma, majd megkérdezze. Látnia kellett a nőt. Tudta, hogy nem fogja hallani, de látnia kellett, Bobby-nak igaza volt, a nőnek szüksége van rá, hogy mindannyiukat ott érezze maga körül. Csak reménykedni tudott benne, hogy eljut a kórházba, mielőtt lebukik. Gyorsan lezuhanyozott, és elment a kórházba.

Jack lassan és halkan ment be a kórterembe. Sue-ból mindenhonnan csövek és tűk lógtak ki. Odasétált hozzá, lehajolt, és megpuszilta a kezét… csak ennyit tudott tenni… most mennie kellett… Ahogy végigsétált a hallon, Lucy és Tara jöttek a másik irányból. Megpillantották Jack-et.

- Csak időre van szüksége – nézett utána Lucy.
- Igen.

Jack eldöntötte, hogy sétálni megy. Ahogy sétált, szerelmespárokat látott, unokákat, nagyszülőket, és egy újdonsült anyukát a kisbabájával… gondolatai visszakalandoztak Sue-hoz. Megismerheti-e még valaha az öregkort, átélheti-e valaha az anyaság érzését? Vajon tudja-e, milyen szerelmesnek lenni? Jack egy ékszerüzlet mellett haladt el, és egy fiatal páron akadt meg a keze. A nő éppen egy gyűrűt próbált. A férfi felemelte a nő kezét, és csodálta a gyűrűt… Sue soha nem jönne el ide vele. A történtek tönkretettek mindent, ami valaha is volt köztük. Billings-nek igaza volt. Cserbenhagyta a nőt…

Howie meglátta Jack-et.

- Héééééééé! Jacko! Hogy van Sue? Elkaptátok már azt a szemétládát, aki ezt tette vele? – kérdezte. A szavai tőrdöfések voltak Jack szívében…
- Igen. Már tudjuk, ki tette… - Jack tovább sétált, Howie meg a helyén maradt.

2 nappal később:

- Nos! Ma van a nap! Ma tervezik felébreszteni a Csipkerózsikát! Akar valaki velem jönni? – mondta Bobby.
- Én megyek! Ez a hely kezd unalmas lenni Barbie és Ken nélkül – szólalt meg Myles.
- Igaz is, látta valaki Ke… mármint Jack-et? Egy csomószor próbáltam hívni de nem válaszol. A kórházban azt nem mondták, Sue-t sem ment meglátogatni. Habár napi háromszor hívta őket.
- Szerintem kikapcsolta a mobilját. Elmegyek, és meglátogatom – mondta Lucy, de nem Jack lakására ment, mert eszébe jutott a temető.

A temetőben:

- Hé, Hudson! – mondta Lucy. Jack megfordult, és meglepődött, hogy itt látja a nőt.
- Hé… mi… honnan tudtad…
- Tudom, Jack… nem csak te voltál az egyetlen, aki Quantico-ban volt… Sue is kapott kiképzést.
- Oké… felvilágosítanál?
- A hét elején, nagyon mogorva voltál mindenkivel! Sue úgy döntött, kideríti, miért vagy ilyen… követett az ebédszünetében – mosolygott Lucy.
- Oh, most már értem… - válaszolta Jack, majd habozott egy kicsit. – Hogy van ma?
- Nos, ez az, amiért próbáltunk elérni. Ma fogják magához téríteni a kómából. A csapat ott van, és vár… már csak te hiányzol.
- Nos, öleld meg helyettem, és talán hamarosan látom…
- Jack… nem tudja, mi történt… nem gondolod, hogy tőled kellene megtudnia, nem valami felügyelőtől vagy jelentésből?
- Valaki mástól megtudnia talán könnyebb lesz neki… - mondta Jack, és elment.

A kórházban:

Lucy besétált, és meglátott mindenkit várakozni.

- Megtaláltad Jack-et? Sue már körülbelül fél órája fenn van – mondta Tara.
- Igen, de nem hiszi, hogy itt kellene lennie. És nem akar az lenni, aki elmondja neki, mi történt, szóval… arra gondoltam, Bobby, elmondanád neki?
- Oké, de legyél velem, amikor megteszem. Nem bírom jól a sírást, és van egy olyan érzésem, hogy Sue sem fogja valami jól kezelni…
- Persze. – Egy orvos kijött a kórteremből, de nem ugyanaz, mint a múltkor.
- Ms. Thomas-szal vannak? – kérdezte az orvos. A többiek bólintottak. – Nos, úgy látszik, rendbe fog jönni. Már egy órája magánál van, és az életfunkciói jók. Még mindig van egy cső a szájában, kérem, ne bátorítsák a beszédre.
- Nos, szerencsénkre, doktor, Ms. Thomas rendkívül járatos az Amerikai Jelbeszédben! – mondta Myles.
- Nos, nagyszerű, de csak egy órájuk van – mondta az orvos, és elment, és ők mindannyian bementek.
- Sue! – kiáltotta Lucy. Leült az ágy mellé és megfogta Sue kezét. Sue gyengén mosolygott, de a szeme fénylett.
- Mindannyiunk Csipkerózsikájának most szüksége van egy hercegre… és tudod mit? Van itt egy pontosan itt! Felajánlom a szolgálataim! – Bobby megpuszilta a nő arcát.
- Jó látni titeket… - mutogatta Sue, és körülnézett. – Hol van Jack? – erre mindenki összenézett. Bobby próbált témát váltani.
- Micsoda?? Úgy érted, ez az egy herceg nem elég neked?? Ez fájt, kisasszony! – Sue felnevetett, de aztán felnyögött a fájdalomtól.
- Jack nemsokára itt lesz, biztos vagyok benne – mondta D. Sue azonban tudta, hogy valami rossz. Mindenki megpuszilta, és elmentek, kivéve Bobby és Lucy.
- Mi az igazság? Billings megszökött? – kérdezte Sue. Bobby megfogta Sue kezét.
- Nem, Billings meghalt. – Bobby ránézett Lucy-ra, majd újra Sue-ra. – Habár Jack… - Bobby elhallgatott.
- Mi van vele?
- Jack… volt az, aki lelőtt, Sue… - Sue szemei megteltek könnyel, és elkezdett sírni, amennyire a cső a szájában engedte.
- Sue… baleset volt! Megmentette az életed – mondta Lucy.
- Ő… megsérült? Fáj neki? – Sue és a nagy szíve… Tudta, hogy baleset volt, és azt is, hogy Jack bizonyára nem birkózik meg ezzel egykönnyen.
- Igen… nagyon fáj neki – mondta Lucy. Sue elengedte Bobby kezét, és elfordította a fejét.
- Luce, ezt már rád hagyom… - Bobby megpuszilta Sue homlokát és kiment.
- Van valami, amit akarsz, hogy elmondjak Jack-nek? – kérdezte Lucy. Sue gondolkodott, mint mondhatna, amiből Jack megérti, hogy nem hibáztatja.
- Pizza… - mondta kis hallgatás után.
- Pizzát szeretnél? Nem hiszem, hogy az a menün lenne a meglövött pácienseknek.
- Megkérdezed? Ezt azért csinálta, mert nem pizzát rendeltem ebédre?
- Várj egy percet… Sue? Azt akarod, hogy kérdezzem meg, azért lőtt-e le, mert nem pizzát rendeltél egyik nap?? – kérdezte Lucy döbbenten. Sue vállat vont.
- Szerintem nem szerette a szendvicseket…
- Te! Nektek nagyon furcsa kapcsolatotok van. De megkérdezem tőled, ha szeretnéd. – Lucy megpuszilta és elment. Sue csendben feküdt az ágyon, és sírt, ha arra gondolt, hogy Jacknek min kellett keresztülmennie.

Lucy megérkezett Jack lakásához.

- Szia, gyere be. Hogy van Sue? – kérdezte Jack.
- Jól. Tudni akarta, hol vagy.
- Menni fogok… valamikor hamarosan…
- Bobby elmondta neki, mi történt… - mondta Lucy. Jack gyorsan elkapta a tekintetét, és a mennyezetet nézte, úgy várta, hogy Lucy befejezze.
- Az első dolog, amit kérdezett, az volt, hogy megsérültél-e… - Jack most a padlót nézte. – Jack, nem hibáztat téged. Emlékszel, mit mutatott a videón? Azt neked mutatta!
- Lucy, tudta, hogy valószínűleg az egész csapat nézni fogja… Biztos vagyok benne, hogy az mindannyiunknak szólt! Sue-nak hatalmas szíve van…
- Igen… különösen számodra… Van egy részlet a videóban, amit nem láttál. – Lucy kivette a kazettát a táskájából, és berakta Jack videomagnójába. Tudta, hogy a férfi csak akkor hiszi el, ha látja.
- Látod? – kérdezte Lucy. Jack-et keserédes érzés kerítette hatalmába. – Ez te vagy.
- Nos, ez megváltoztat dolgokat… Ő…
- Sue szerelme nem felszínes, Jack… tudja, hogy nem akartad – mondta Lucy. Jack sóhajtott.
- Aztán azt akarta, hogy kérdezzek meg tőled valami nagyon furcsát! Azt akarja tudni, hogy azért csináltad ezt, mert nem pizzát rendelt, és a szendvicsek nem ízlettek??? – ennek hallatán Jack napok óta először mosolyodott el.
- Ez az é… mi Sue-nk!
- Nem! Határozottan a te Sue-d! Senki más nem érti a ti férfiak furcsa nyelvét? Szüksége van a jelenlétedre, Jack. Annyira fáj neki amennyire neked, és nem fizikailag értem… - Lucy elkezdett távozni. – És Jack, nem is említettük, amint ma én mondtam neked. Csak engedd, hogy a saját módján fejezze ki…
- Kösz, Lucy… - Jack felkapta a mobilját, és Sue számát tárcsázta. Sue éppen a mobilját tartotta a kezében, és azon gondolkodott, hogy fel kellene hívnia Jack-et, amikor a készülék rezegni kezdett.
- Sue? Ébren vagy? – kérdezte Jack. Sue arra gondolt, Lucy biztosan beszélt vele.
- Igen, ébren vagyok… Hol vagy? Az itteni hölgyek kezdenek magányosak lenni a hőseink nélkül… - mondta Sue. Jack nem válaszolt.
- Hogy vagy?
- Nos, ahhoz képest, hogy kettővel több lyuk van rajtam, elég jól… bárcsak itt lennél… Nem hibáztatlak, Jack. Nem élnék, ha nem lettél volna ott… Jack… én… - kezdte Sue. Jack arra gondolt, mennyire szeretné látni, ölelni, de egyúttal megijedt attól, amit a nő mondani akart.
- Szeretnél egy kis késő esti társaságot? – kérdezte Jack. Hirtelen kegyetlennek érezte magát, amiért nincs ott mellette. Végül is, ő volt az, aki ezt tette vele. Sue sosem hazudott neki, hogy miben hogyan érez. Miért tenné most? Bízott a nőben, amennyire a nő bízott benne… csak ő cserbenhagyta…
- Persze, de a látogatási időnek vége.
- Nem gond, elintézem. Pár perc múlva ott vagyok.

Útközben megállt egy virágboltnál, és megvette az összes csokrot, amit csak talált. A kórház felé vezető úton Jack a beszélgetésükön gondolkodott. Sue úgy értette, ahogy mondta? Talán arra van szüksége, hogy megbocsásson magának… A férfi hirtelen rátaposott a fékre. Sue szavai úgy hatottak, mintha egy tonna tégla esett volna a fejére. „Nos, ahhoz képest, hogy kettővel több lyuk van rajtam…” Kettő??? Jack visszaemlékezett arra a napra, amikor a nőt bevitték a kórházba. „Nincs kimeneti seb” – mondta az orvos. Akkor mi folyik itt?

A kórházban:

Jack vett egy mély lélegzetet, és megfordult, hogy elmenjen, de aztán visszafordult. Bement a kórterembe, Sue szemei könnyesek voltak és mosolygott.

- Szia, szépségem! Biztos vagy benne, hogy társaságot akarsz? – Jack szíve fájt, hogy így látja a nőt, de a megkönnyebbülése erősebb volt, hogy él és jól van.
- Te több vagy, mint társaság, Jack… – mutatta Sue.
- Ezeket a virágokat neked hoztam, csak ennyit találtam ilyen későn.
- Gyönyörű… köszönöm…
- Hogy van a sebed?
- Kicsit fájnak… - Fájnak? Sue-nak két sebe van, gondolta Jack.
- Sue? Hány sebed van?
- Kettő… miért?
- Megérinthetem? Óvatos leszek…
- Tessék? – kérdezte Sue összezavarodva.
- Csak látni akarom a kötéseid egy percre… - Jack áthajolt Sue-n, kezeit a kötésekre tette. Kitapogatta az ujjaival a sebeket, majd kihasználta a helyzetet, és megpuszilta Sue-t a homlokán.
- Jack? Mi a baj?
- Nem vagyok biztos benne… Még mindig… bízol bennem?
- Soha nem hagytam abba… - mondta Sue, majd becsukta a szemeit, és elaludt.

Jack elment, és bement az irodába.

Az irodában kitöltötte a jelentését és letette Garett asztalára, és hazament. Az éjszakát hánykolódva és forgolódva töltötte az ágyban, és megpróbálta kitalálni, az orvos, aki műtötte Sue-t, miért mondta, hogy nincs kimeneti seb. Sue megjegyzésére is emlékezett Jacklyn-ről és Thomas-ról. Majd megkérdezi őt később. Hirtelen nagyon álmos lett, és végre képes volt aludni.

Másnap:

Jack dolgozni ment, de előtte küldetett 10 tucat rózsát Sue kórtermébe. Aztán bement Garett irodájába.

- Azt hittem, kivettél egy pár napot, Jack.
- Valami nagyon forró itt! Volna rá lehetőség, hogy megnézzem a többi ügynök jelentését?
- Asszem, de csak miután megkaptam a tiédet.
- Az asztalodon van. Megnézhetem őket most?
- Persze… miért? Mi folyik itt? Oh és egyébként, meg tudtuk vádolni Billings-et és a többi emberét egy szövetségi ügynök elrablásával, illegális fegyverkereskedelemmel és gyilkossági kísérlettel.
- Ez azt jelenti, hogy folytathatom a munkát a saját egységemben…
- Vége van, Jack! Billings halott!
- Nem hiszem, hogy én lőttem le Sue-t.
- Jack, tudom, hogy nehéz…
- Nem! Figyelj… a sebész, aki operálta Sue-t azt mondta nekünk, hogy nincs kimeneti seb.
- Ez rendben van, a golyót megtalálták benne. Láttam az orvos jelentését.
- Elmentem meglátogatni Sue-t tegnap este. Azt mondta, hogy a sebei fájnak! Ted, saját magam ellenőriztem! Sue-nak két sebe van!
- Mi? De hogyan magyarázod az orvlövész golyót… a te azonosítóddal rajta?
- Ez az, amit ki kell találnom!
- Oké, szedd össze a csapatot, és dolgozzatok.

Jack életerősen és buzgón ment be az irodába. Már igazán kezdte hinni, hogy nem ő lőtte le a nőt.

- Figyelem emberek! A kis hercegnőnk a gyógyulás útjára lépett! – mondta, miközben odament a nagy táblához.
- Nos, Jack, jobban nézel ki! Az a késő esti látogatás tett jót neked? – kérdezte Lucy.
- Tulajdonképpen igen.
- Örülök, hogy végre rájöttél, hogy baleset volt, haver. Sue… - mondta Bobby.
- Nem hiszem, hogy én lőttem le! – mondta Jack. Mindenki összezavarodott mostanra. Jack elkezdett írni a táblára.
- Valaki emlékeztessen, mit mondott az orvos Sue állapotáról a műtét után.
- Nos, azt mondta, hogy minimális károsodása van… - szólalt meg Tara.
- Azt mondta, jól van – tette hozzá Bobby.
- Részletekre gondoljatok… - biztatta őket Jack. Myles hirtelen kiegyenesedett.
- Azt mondta, nincs kimeneti seb.
- BINGO! Myles nyerte a mai fődíjunkat! Nincs kimeneti seb… Meglátogattam Sue-t tegnap. Éreztem és kitapogattam a sebeit – Jack bekarikázta a többes szám jelét – Kettő van neki! Miért mondta nekünk a jó doktor, hogy nincs kimeneti seb? Myles, D, Bobby, azt akarom, hogy mi visszamenjünk a raktárba. Átsiklottunk valami felett! – mondta Jack. Visszamentek, és átfésülték a raktárt.
- Pontosan mit keresünk, Jack? – kérdezte Demetrius.
- Bármit, ami felett átsiklottunk – válaszolta Jack. Majd észrevett egy törést az ablakon, ami mögött Sue-t és Billings-et lelőtték. Kiment. Ahogy tanulmányozta a pozícióját, lenézett a földre, és észrevett egy golyót. Óvatosan felvette, és felismerte, hogy az egyik az övéi közül. Megszáradt vér volt rajta.
- Srácok! Azt hiszem, megtaláltam, amit kerestünk. Egy orvlövész golyó rajta az azonosítómmal.
- Mi? Hol volt? – kérdezte Bobby.
- Kint. Myles, csomagold be, és küldd a laborba. Azt akarom, hogy hasonlítsák össze Sue vérével. Visszamegyek később az irodába, most meglátogatom Sue-t. Addig ne mondjunk Sue-nak semmit, amíg nem biztos…

Kórház:

Jack bement a kórterembe, Sue az ágyán ült cső nélkül a szájában, és fülig érő szájjal mosolygott.

- Nos, ez nagy változás! Hogy érzed magad? – kérdezte Jack.
- Elég jól, csak attól tartok, valaki összekeverte a szobám egy virágüzlettel. Gyönyörűek! Nem kellett volna ezt tenned!
- Mit gondolsz? Persze, hogy kellett! Gondoltam, kicsit feldobják a szobád. – mindketten mosolyogtak, nem tudták, mint mondjanak. Sue emlékezett, mit mutatott a videón. Már félt, Jack mikor kezd el érdeklődni a videó és a titokzatos Jacklyn és Thomas után.
- Nos, vissza kell mennem az irodába. Tudod, hogy szétesnek a dolgok, ha nem vagyok ott…
- Igen… - a nő mélyen a férfi sötét szemeibe nézett – Elég elveszettek vagyunk nélküled… Sokkal élénkebbnek tűnsz ma reggel.
- Később talán lesznek jó híreim… Azon gondolkodtam, vannak-e terveid vacsorára? – kérdezte Jack. Sue körbenézett.
- Nem, mondhatnám, elég üres a naptáram…
- Akkor jól pihend ki magad, és este hét körül itt találkozunk.
- Várni fogok… de nem teljesen felöltözve! Attól tartok, a kék kórházi ruhában leszek…
- És milyen gyönyörű kékben…- Jack kacsintott, és elment.

- Myles, mit szereztetek? – kérdezte Jack.
- Nos, a vér a golyón határozottan Thomas-é!
- Akkor ez azt jelenti… hogy nem te lőtted le! – kiáltott Bobby. Jack odaadta mindenkinek a jelentést.
- Mindenki olvassa el a jelentést, és azt akarom, hogy írjátok le az ügynökök azonosítóját, és mennyi lövést hallottak. Már minden ügynök nevét leírtam, akik ott voltak a raktárban, amikor Sue-t meglőtték. Miután kétszer is ellenőriztétek az aktákat, írjátok a számokat az egyező nevek mellé. Én bemegyek a kórházba, és beszélek Dr.… - belenézett az aktába – Dr. Black-kel.
- Miért nem másvalaki megy a kórházba? Szerintem csak kifogás, hogy láthasd a mi Sue-nkat – mondta Bobby.
- Hé! Hívjuk ezt nyereménynek – mosolygott Jack, miközben arra gondolt, hogy a nő kizárólag az ő Sue-ja.

Kórház:

Jack bement a nővérszobába, és megmutatta az igazolványát.

- Szeretném tudni, mikor van Dr. Black műszakja.
- Nos, Dr. Black két napja szabadságon van. Beszélhet a helyettesével. – mondta az egyik nővér. Jack most már nagyon kíváncsi lett.
- Nem, de köszönöm… Esetleg nem hagyott egy címet, ahol el lehetne érni?
- Sajnálom, nem – válaszolt a nővér. Jack bement Sue-hoz.
- Vaó! Két látogatás egy nap! Ha nem vigyázol, talán megunlak, Hudson! – mondta Sue. Jack a kisfiús sármjával mosolygott.
- Nos, nézz a szemembe, és mondd, hogy valaha is meg tudnád unni az arcom?
- Igen, az arc elbűvölő, de az egónak csökkennie kellene… - mosolygott Sue. Jack leült az ágy szélére. A nő felé hajolt, és nekitámasztotta a homlokát az övének.
- Soha nem bántanálak, Sue… - suttogta. Sue lehunyta a szemeit, és elmosolyodott. – Tudom… - suttogta vissza. A férfi távozott.

Irodában:

- Oké, nézzük, mink van – mondta Jack, és a táblát nézte.
- Nos, mindenki, kivéve téged és… uh… Phelps ügynököt kivéve, mindenki 3 lövést hallott – kezdte Myles. Jack számolta a táblán lévő neveket.
- 1,2,3… 4,5,6… 18,19,20,21…22??? Csak 20 ügynököt vittem, plusz magamat? Ki az extra?
- Igen, gondoltuk, hogy ezt mondtad, szóval körbekérdezgettem mindenkit, és az utolsó pillanatban volt egy… újonc és egy áthelyezés… Hayes gondolta, hogy ez jó kiképzés lenne neki – mondta Bobby.
- Tara, az iroda nevét akarom, ahonnan a titokzatos Phelps ügynököt áthelyezték. Minden kiképzéséről tudni akarok, és hogy milyen fegyvert hozott magával aznap éjszaka.
- Rajta vagyok!
- Valaki a raktárban volt, hogy befejezze a munkát, amit Billings elkezdett, abban az esetben, ha történik vele valami. Szerintem ez is a terve része volt… Megpróbált előkészíteni minden pillanatot, pont mint Lily halálakor – mondta Jack halkan.
- Oké! Jack! Tiszta. A Baltimore-i Irodából helyezték át, van neki… - Jack félbeszakította Tarát.
- Vaó, vaó, vaó… vissza! Honnan jött?
- A Baltimore-i Irodából.
- Baltimore… Milyen fajta fegyvert hozott?
- Úgy tűnik, hogy… - Tara szeme elkerekedett – egy orvlövész fegyvert! – Jack a táblához ment.
- Oké, van egy eltűnt Dr. Black, egy extra, Phelps ügynök Baltimore-ból, 3 lövés, 3 golyó mindegyik orvlövész, és egy bemeneti és kimeneti seb a kis hercegnőnkön. Tara, hívd fel az összes megfigyelő csapatot, hogy találják meg a mi jó Dr. Black-ünket és hozzák be. Bobby, beszélj Randy-vel, hogy mennyi embernek volt orvlövész fegyvere a csapatomban, és hasonlíttasd össze a feljegyzésben szerepeltekkel… Ujjlenyomat- vizsgálat is legyen, egyik emberem sem viselt kesztyűt aznap éjjel. Myles, te meg vidd el a golyót, amint az én azonosítóm van. Itt nincs helye lazsálásnak, randim van Sue-val, és jó híreket szeretnék közölni vele! – Jack elment, és az egész csapat döbbenten nézett. Jack tényleg azt mondta, hogy randija van Sue-val? És mi van a nem randizunk ugyanazon egységen belül dologgal?