Egy meleg, napos nap volt, és a légkondi nem működött az irodában. Legyezővel próbálták hűteni magukat.

- Szóval? – kérdezte Lucy Sue-tól – Elmondod? – Sue sóhajtott, és válaszolt.
- Honnan veszed, hogy kitűztük az időpontot, összesen abból, hogy bejöttünk az irodába?
- Ahogy egymásra néztetek – jött a válasz.
- Talán rossz hivatást választottál, Lucy – mondta Myles.
- Mit javasolsz?
- Esküvőszervező vagy randiügynök jobban illene hozzád.
- Boldog vagyok a választott hivatásommal és a kerítőnősdi csak hobby – válaszolta Lucy. – Miért, Myles, segítség kell összehozni egy randit? Segíthetek találni egy megfelelő partnert, ha szeretnéd.
- Nem, most szeretek egyedülálló lenni, kösz. Ha barátnőt akarok szerezni magamnak, a segítséged nélkül is menni fog – mondta Myles a fejét rázva.
- Szóval? Ha Sue nem mondja el, te elfogod, Jack? – kérdezte Lucy. Jack felnézett a papírmunkából.
- Nem, nem fogom.
- Miért vagytok ti ketten olyan titokzatosak? – Lucy kezdett begurulni a köntörfalazásuk miatt.
- Mert még nem választottunk végleges időpontot, ezt ketten kell eldöntenünk, de ha döntöttünk, te leszel az első, aki megtudja – mondta Sue mosolyogva a barátjának.
- Oké – egyezett bele Lucy – De tényleg ígérd meg, hogy én leszek az első. Nem akarok rájönni, hogy Myles előttem tudta meg.
- Még csak nem is álmodhat róla – mondta Jack megint felnézve. Szeme találkozott Sue-éval, és a nőre kacsintott.

Lucy feladta, és az asztalához ment, hogy más dolgokkal törődjön, mint Jack és Sue.

-------------------------------------------------- ---------------------------------------------------------- ---

A fiatal nő kétségbeesést és reménytelenséget érzett. Mr. és Mrs. Lam elhagyták a házat a két kisgyerekükkel, Jin-nel, aki hét éves volt, és Fau-val, aki négy, de már majdnem olyan magas volt, mint a nővére. A házimunkákon gondolkodott, amiket el kell végeznie, kiment a kertbe. Jia Li Tse a párás levegőben állt, hogy néhány percet pihenjen.

Megjátszott házasság: 2. rész

Az ablak mellett ültek egy kávéházban, az asztal be volt borítva prospektusokkal, papírokkal, számológéppel, tollakkal és szövegkiemelőkkel, két kávéscsésze, amiket már számtalanszor újratöltöttek, mellettük tányérok voltak, fánkokkal.
A férfi átnyúlt az asztalon, és a kezét a vele szemben ülő nőére helyezte, ránézett, és azt mondta:

- Nos, ennyi az egész.
- Anyám nem lesz boldog…
- Ez nem arról szól, hogy anyukádat boldoggá tegyük, ez rólunk szól; rólad és rólam, a közös életünk kezdetéről.
- Anyám nagyon erőszakos ilyen dolgokban, szereti ezeket maga intézni…
- Sue – Jack átnyúlt az asztalon, és ujját a nő álla alá tette. – A pár héttel ezelőtti találkozás után, nem hiszem, hogy nem hiszi, hogy az ő ötletei nem elég jók. Erősen a sarkunkra kell állnunk, és ha mi már mindent lefoglaltunk, aligha tud beleszólni, nem igaz?
- Nem tudom…
- Nem hagyom, hogy bármibe is beleszóljon. Ha valakit okolni akar ezért, engem okoljon. Oké?
- Oké. – Sue még nem volt teljesen meggyőzve, és ha Jack azt hiszi, ilyen könnyen le lehet rázni az anyját, hát higgye… - Oké, 2 hónap múlva, Jack, az még csak 8 hétre van…
- 8 hét túl hosszú idő, ha engem kérdezel. Már holnap feleségül vennélek, csak a családunk csalódott lenne.
- Nem is említve a barátainkat.
- Oh, szerintem kivernék a balhét – mosolygott Jack. – Ha már a barátainkról beszélünk, az nem Mr. Leland az úton, jól kiöltözve?
- Vasárnap van…
- Tudom, hogy sosem öltözik ki vasárnap, hacsak nem templomba megy. Mire készülhet? – kérdezte Jack.
- Miért nem fizetünk és követjük? – kérdezte Sue egy huncut villanással a szemében.
- Miss Thomas, sosem hittem, hogy valaha is ilyen ötletei lesznek – cukkolta Jack. – A nőnek, aki elrabolta a szívemet…
- Oh már voltak ilyen ötleteim – mondta Sue, miközben felállt a székből és megfogta Levi pórázát. – Rendezd a számlát, addig én elkezdem követni Myles-t.

Jack egy pillanatig döbbenten ült, majd odahívta a pincérnőt, hogy fizessen, és Sue után mehessen.

A sarkon érte utol Sue-t és Levi-t, megérintette a nő vállát, hogy tudja, itt van, aztán a nő kezéért nyúlt, összefűzték az ujjaikat, Sue keze a meleg ellenére hűvös volt, és a pulzusa gyorsan vert.
A trió hirtelen megtorpant, amikor Myles megállt egy szökőkúttal egybekötött kis tónál, és az óráját nézte. Jack egy padhoz vezette Sue-t, és összebújtak rajta, de egyik szemüket a kollégájukon tartották. Myles fel-alá járkált, és nyugtalanul nézegetett körbe, és Sue és Jack kerülték, hogy túl sokat nézzenek felé, nehogy észrevegye őket.
Kis idő múlva egy nő érkezett hozzá, aki magas, vörös hajú és vonzó jelenség volt. Kinyújtotta a karját Myles felé, aki megrázta.

- Mit mondanak? – kérdezte Jack Sue-tól.
- A nő azt kérdezi, ő-e III. Myles Leland. Myles azt mondja, igen, és ő biztos Penelope Campbell, és örül hogy megismerte – Sue abbahagyta és Jack-re nézett.
- Miben mesterkedik?
- Oh, ne erre jönnek, Jack – mondta Sue egy nyugtalan pillantást vetve a férfira.
- Hmmm – mormogta a férfi mikor Sue kezdeményezett, végigfutatta az ujjait Jack haján és nyakán, majd megcsókolta. A csók hosszú és lassú volt, és Myles hangja zavarta meg:
- Ti ketten nem tudnátok ezt máshol intézni? – kérdezte bosszúsan. Jack kelletlenül elszakította magát Sue-tól, a nő Myles láttán elpirult, Jack meg bosszús pillantást vetett a férfira.
- Myles, meglep, hogy itt látlak – szólalt meg először Jack. Myles felmordult és válaszolt:
- Volt egy határozott érzésem, hogy követnek, és most jó okom van rá hogy az érzéseim beigazolódjanak. Mit kerestek ti itt?
- Sétálunk – felelte Sue ártatlanul.
- Nem úgy látszik – mondta Myles szárazon. Jack tudta, hogy lelepleződtek, de megpróbálta valahogy kihúzni magukat:
- Nos, sétáltunk, de aztán úgy döntöttünk, hogy leülünk egy kicsit és élvezzük a tájat, figyeljük az embereket…
- Kimondottan engem – szúrta közbe Myles. Jacknek olyan érzése volt, mintha hirtelen leesett volna egy dombról.
- Oh, Myles, nem… Ki a barátod? – kérdezte. Myles rájuk nézett.
- Mintha nem tudnátok… Sue látta innen a számat, szóval most mondd, hogy nem tudod a kísérőm nevét… - mondta. Jack és Sue félszegen egymásra néztek. Jack megadóan felemelte a kezét.
- Oké… kíváncsiak voltunk, hova mész ma így kiöltözve, szóval követtünk egy kicsit…
- Szóval mire készülsz? – kapcsolódott bele Sue a beszélgetésbe. Myles sóhajtott.
- Ez a továbbiakban nem fordulhat elő, megértettétek?
- Tökéletesen – bólintott Jack és Sue.
- Akkor bemutatom Penelope Campbell-t, randizunk.
- Vakrandi – tette hozzá Penelope. – És jobban szeretem, ha Penny-nek hívnak.
- Myles, minket nem mutatsz be a hölgynek? – kérdezte Jack.
- Ezt nem mondtam. Ők a kollégáim, ami talán megmagyarázza, miért követtek, Jack és Sue, akik történetesen eljegyezték egymást, ó és Levi, ő is a csapatunkban van – magyarázta Myles.
- Akkor ez megmagyarázza a csókot – mondta Penny. Jack olyan melegen mosolygott, ahogy csak tudott.
- Csatlakoztok hozzánk? Vagy a kíváncsiságotok kielégítődött? – kérdezte Myles.
- Nem, vagyis igen – mondta Jack.
- Tessék? – kérdezte Penny.
- Ahogy Jack érti, hogy menjetek és folytassátok a randit kettesben, örülök, hogy találkoztunk – mondta Sue.
- Érezzétek jól magatokat – mondta Jack, amint a pár elsétált. – Ez nem ment jól…
- Hát nem… megtanított arra, hogy a kíváncsiság rossz dolog…
- De azt nem bánnám, ha folytatnád, amit elkezdtél…
- Miről beszélsz Jack? – kérdezte Sue ártatlanságot színlelve és felállt a padról.
- Tudod, miről beszélek – Jack is felállt a padról, és könnyedén megsimogatta a nő arcát – Erről… - gyengéden megcsókolta a nőt, majd megragadta a karját. – De nem mindenki szeme láttára. Csak magamnak akarlak…

Elsétáltak, és nem sokkal később a nő lakásának ajtajánál voltak. Jack az ajtó melletti falnak nyomta a nőt, habár Sue tiltakozott hogy ez túl veszélyes helyzet ahhoz, amit a férfi szeretne tenni, de Jack nem mozdult:

- Csak egy csók… - kérte, miközben a barna szemeivel mélyen a nőébe nézett.
- Rendben, de Lucy bent van…
- Csak egy… - mormolta Jack rekedten. A nő éppen csak leolvasta a szájáról, amikor Jack megcsókolta és a kezét simogatta, és tudta, hogy a nőn is ugyanolyan szenvedély söpört át, mint rajta, olyan közel húzta magához Sue-t amennyire csak tudta, mohón csókolta, és a teste többre vágyott…

Megjátszott házasság: 3. rész

Jack és D besétáltak az irodába, hogy közöljenek valamit a csapattal. Az elmúlt órát Garett irodájában töltötték egy új ügy miatt. Sue azonnal tudta, hogy baj van, amint meglátta Jack kőkemény arckifejezését és ökölbe szorított kezeit. D állandóan Jack felé nézett, mintha azt várná, a férfi mikor robban fel. D megköszörülte a torkát, és megszólalt:

- Kaptunk egy új ügyet, Garett kérte, hogy Sue és Myles együtt épüljenek be…
- Együtt – ismételte Myles elképedve. Sue közben látta Jack arcán a választ.
- Nem értem… - mondta Lucy.
- Én sem – tette hozzá Tara.
- Nos – kezdte D, amikor látta, hogy Jack nem fog megszólalni – Garett a képességeitek miatt kért titeket. Myles, téged a folyékony kínai tudásod miatt.
- Nem mondanám, hogy folyékony…
- Sue, téged meg a szájrólolvasási képességed miatt. Tara és Lucy az irodában maradnak, mi srácok pedig felhasználjuk a barkácsképességeinket…
- Szerintem rendben – mondta Bobby.
- Amit D elmulasztott megemlíteni, hogy Sue-nak és Myles-nak férj és feleségként kell beépülnie – közölte Jack ugyanolyan arckifejezéssel és kifejezéstelen hanggal.
- Nem valami jó számodra – mondta Bobby tapintatosan, és habár még egy csomó dolgot tudott volna mondani, azok csak még jobban fájtak volna Jack-nek, így inkább csendben maradt.
- Mi az ügy? – kérdezte Sue.
- Te és Myles házaspár lesztek, akik felújítják az új házukat, újrafestetitek alkalmazottakkal, persze írásos engedéllyel – Jack próbálta kerülni a szemkontaktust a többiekkel.
- Oké, de miért? – kérdezte Sue.
- Van egy házunk kölcsönbe. A tulajdonosok hathetes hajókirándulásra mennek szerdán, mindketten beköltöztök. A szomszédotok azok, akikkel kapcsolatot kell teremtenetek – magyarázta D.
- Milyen felújítási munkák? – kérdezte Myles, aki még mindig nem bírta felfogni, hogy ő lesz a felelős Sue-ért, és ha valami történik az ő nyakát vágják el több felől is…
- Be kell fejeznünk őket, és Bobby Építési Vállalata mindig kéznél lesz, ha segítség kell – mondta D.
- Ne is mondd, Bobby Építési Vállalata három férfiből fog állni, Bobby-ból, Jack-ből és D-ből – mondta Tara.
- Eltaláltad – mosolygott D. Jack mélyet sóhajtott, megrázta a fejét, és beletúrt a hajába.
- Ez az egész nagyon szép, de kiket kell pontosan Sue-nak és nekem megfigyelnünk? – kérdezte Myles.
- A közvetlen szomszédaitokat – felelte Jack.
- Mit tudunk róluk? – kérdezte Bobby.
- Kínai család, Mr. és Mrs. Lam Kínában születtek, a gyerekeik már itt. 10 éve élnek abban a házban. Mr. Lam-nak saját gyára van, ami kínai árukat gyárt. A munkaerő nagy része kínai, munkaengedéllyel – mondta Jack.
- És az ok, amiért beleütjük az orrunkat? – kérdezte Lucy.
- Az hívta fel a figyelmünket, hogy van egy alkalmazottjuk, szobalány és dadusféle, aki nem vagy nagyon kevés fizetést kap, a neve Jia Li Tse – mondta D, és lebetűzte Sue-nak a lány nevét.
- Önkéntelen rabszolgaság – mondta Tara. Sue összezavarodva nézett, Jack elmutogatta neki Tara megjegyzését. Lucy sóhajtott, és arra gondolt, hogy ez a „megjátszott házasság” mindent össze fog zavarni, ráadásul Jack és Sue még ki sem tűzték az időpontot.
- Ez a házasság gyors lesz? – kérdezte Tara, mire Myles felmordult Sue pedig vállat vont.
- Ha már házasságokról beszélünk – Jack-nek szüksége volt rá hogy elterelje a gondolatait arról, hogy Sue hozzámegy Myles-hoz még ha nem is igazából, de a gondolat akkor is kiborította, szerelmesen Sue-ra nézett, és a hangja melegséggel telt meg – választottunk időpontot.
- Választottatok? – sikította Lucy, és arra gondolt, a dolgok talán mégsem olyan rosszak.
- Ez nagyszerű, haver – mondta Bobby.
- Nem fogja meggátolni az ügyet? – kérdezte D. Jack megrázta a fejét.
- Hat hetünk van felgöngyölíteni az ügyet, és nyolc, mielőtt összeházasodunk.
- Úgy érted, hat hét követve nyolccal? – kérdezte Myles.
- Vagy hat hét követve kettővel? – kérdezte Bobby.
- Összesen nyolc hét – tájékoztatta őket Sue, majd kinyújtotta a kezét, hogy megszorítsa Jack-ét egy röpke pillanatra.
- Érdekes lesz – mondta D mosolyogva, miközben a kávéfőzőhöz ment.
- Megjátszott házasság… végre létrejött, de ez a dolog Myles-szal döfés a közepébe… Csodálatos lesz… - suttogta Lucy magának…

Megjátszott házasság: 4. rész

Lucy elment lefeküdni, azt tettetve, hogy álmos, de valójában, hogy egyedül hagyja őket. Jack leült a kanapéra, Sue pedig hozzábújt, és kényelembe helyezte magát. A férfi a nő haját simogatta, élvezve az érzést, ahogy a szálak átcsúsznak a kezei között, amint mindketten a semmibe bámultak, és elvesztek a gondolataikban arról, ami most fog jönni. Sue hirtelen szükségét érezte megérinteni a férfit, félénken kigombolt egy gombot a férfi ingén, és kezét az ing alá csúsztatta, és simogatni kezdte a férfi izmos mellkasát. Jack szórakozottan megpuszilta a feje búbját. Sue elhúzódott, és Jack fáradtan nézett rá, ahogy mondta:

- Rendben lesz, Jack…
- Igen, tudom, csak nem szeretem az ötletet, hogy hozzámész Myles-hoz…
- Ez nem a valóság, a valóságban hozzád megyek feleségül, kapaszkodj ebbe a gondolatba. És láthatsz, amikor jöttök elvégezni a felújítási munkálatokat. Nézhetlek munka közben – mondta Sue, az élvezet csillanásával a szemében.
- Nekem viszont Myles-szal kell téged néznem… szerintem neked jutott a jobbik fele.
- Oh ne, vele kell élnem…
- Milyen kár, hogy Penny nem ügynök…
- Sosem kérdeztem meg, hogy találkozik-e még vele, vagy elvettük az étvágyát az FBI ügynököktől… - mondta Sue.
- Számtalan időtök lesz beszélgetni, amikor együtt éltek…
- Mmmm. Jack, tudod, hogy nem örülök ennek a tervnek, ugye? – kérdezte Sue az alsó ajkát rágcsálva - de ha ez azt jelenti, hogy segítünk embereket szabaddá válni, az ügy része akarok lenni. – Jack bólintott.
- Csak azért, mert nem vagyok boldog az ügy taktikai manővereitől, még nem jelenti azt, hogy nem akarok segíteni ezeknek az embereknek – mondta Jack, és hirtelen nem akart többé a munkáról beszélni.

Kezébe vette a nő arcát, és közelebb húzta, hogy az ajkaik összeérjenek, a nyelvük kacérkodott a másikéval, a férfi óvatos volt, nem engedte a kezét a nő testén vándorolni, úgy érezte magát, mintha egy körhintában ülne, és amikor Sue lágyan felnyögött, majdnem elvesztette az önuralmát, ami eddig visszatartotta…

Lucy másnap reggel a kanapén alva találta meg őket, Sue a férfihoz bújt, keze a férfi félig kigombolt inge alatt volt, és Lucy szeretetteljesen rájuk mosolygott. Annak ellenére, hogy olyan halk volt amennyire csak lehetett, de amikor elkezdett zörögni a fazekakkal, Jack felébredt és rájött, hogy Sue-val aludt el. Hirtelen felült, így Sue is felébredt. Lucy magában mosolygott, nem volt biztos abban, melyikük pirult el jobban, talán Sue amikor Jack dadogott valamit arról hogy később látja őket, és gyorsan távozott.
Sue sietősen zuhanyozni ment, és Lucy Levi-hoz beszélt:

- Nos, ez az, amiért jobb, ha hamarabb összeházasodnak, habár akkor másik lakótársat kell keresnem, olyan csend lesz itt nélküled és Sue nélkül. – Megállt, és felkapta a mobilját. – Elküldöm a legfrissebb képet az alvó Jack-ről és Sue-ról Tarának…
---------------------------------------------------------- --------------------------------------------------

Mr. és Mrs. Leland és a kutyájuk beköltözött a házba, amire vigyázniuk kell a következő hetekben, körbementek a házon és hálószobát választottak, majd bemutatkoztak a szomszédoknak. Az estét azzal töltötték, hogy Myles Penny-vel beszélt telefonon, akivel még randizni akart, de próbálta elmagyarázni neki, hogy most éppen beépült, így kicsit várnia kell rá, míg Sue e-mailezett Jacknek.
-------------------------------------------------------- -----------------------------------------------------

J ia Li észrevette a szomszédba beköltöző szőke párt, a hálószobából nézte őket, miközben Jin és Fau ruháit varrta. Barátságosnak tűntek, de kételkedett, hogy valaha is megismerheti őket. Bárcsak megismerhetné őket, és talán segítenének neki kiszabadulni neki abból a pokolból, ahol most él…

Megjátszott házasság: 5. rész

- Myles – mondta Sue a következő reggelen.
- Igen – válaszolta Myles, elfelejtve felnézni. Sue sóhajtott, mert biztos volt benne, hogy válaszolt, csak azt nem tudta, hogy mit.
- Myles, ha azt akarjuk, hogy az emberek elhiggyék, hogy tényleg házasok vagyunk, legalább rám kell nézned, amikor beszélsz… - mondta Sue. Myles szégyenkezve ránézett.
- Sajnálom, nem gondolkodtam… sajnálom – Sue legnagyobb meglepetésére Myles jelbeszéddel mutatta, hogy „sajnálom”.
- Vaó – mondta Sue elképedve Myles törekvésétől.
- Komolyan vettem az újévi fogadalmam, de nem érzem, hogy jól haladnék…
- Talán több rád ragad ameddig velem laksz, úgy látszik, egész nap össze leszünk zárva – mondta Sue mosolyogva.
- Igen. Mit akartál mondani?
- Azt, hogy azt hiszik rólunk, hogy házasok vagyunk, szóval úgy kell viselkednünk nyilvános helyen…
- Azt akarod, hogy úgy viselkedjek, mint Jack? – kérdezte Myles. Nem volt biztos ebben az egész házasság dologban, és tulajdonképpen Sue már Jack felesége, de…
- Nem pontosan úgy. De úgy kell kinéznünk, mintha szeretnénk egymást. Tegnap… - Myles közbevágott.
- Tegnap nem tudtam… Úgy viselkedtem, mint… - elgondolkodva abbahagyta, majd folytatta – Meg fogom próbálni jobban. Mi? Hogyan? Amikor Jack-kel épültél be, megbeszéltétek, mennyi ideje vagytok házasok és így tovább?
- Oh, igen – Sue bólintott, és visszaemlékezett a hétre, amit Jackkel töltött. Valahogy sejtette, hogy ez az ügy tovább fog tartani. – Arról beszéltünk, hogyan találkoztunk és ehhez hasonló dolgok.
- Oh, gondolod, hogy nekünk is ezt kellene tenni? – kérdezte Myles idegesen.
- Talán, mit gondolsz? Hogy találkoztunk? – kérdezte Sue. Myles a gondolataiba mélyedt.
- A barkácsáruházban, a sok folyosó egyikén sétáltam, és az alatt találkoztunk, amíg keresgéltem – Myles a karjával hadonászott, mialatt próbált kitalálni valamit.
- Mihez kerestél dolgot? A kerítéshez vagy az ajtóhoz?
- Az ajtóhoz, ez jó. Mit beszéltetek még meg Jackkel?
- Az első csókunkat, de nem hiszem, hogy ez lényeges, ugye?
- Nem hiszem, hogy csókolóznunk kellene, még ha beépülés miatt is, mert Jack meg fog… - és elhúzta a mutatóujját a torka előtt szemléltetésképpen, mire Sue elmosolyodott és egyetértett.
- Mióta vagyunk házasok? – kérdezte. Myles vállat vont.
- Három éve? Négy?
- Három – felelte Sue.
- Miért nem kértelek meg előbb?
- Mert félénk vagy.
- Nem, azért, mert a körülmények nem voltak megfelelőek.
- Oké, és mellette féltél elkötelezni magad.
- De nézz Jack-re – mondta hirtelen Myles – szeret téged, mindannyian tudjuk évek óta, mielőtt akár egyikőtök is tudta volna, kivéve talán Lucy-t… Ha annyira szeretlek, mint gondolom, akkor olyan könnyednek kellene lennem, mint Jack…
- Nos – mondta Sue elgondolkodva – tehetsz némi erőfeszítést…
- Habár egy kicsit késő…
- Nem baj, és nem fogják tudni, hogy könnyed vagy-e vagy sem. Nem tudjuk, milyen jól beszélnek angolul.
- Igaz, de kihozom magamból a legjobbat.
- Ez az összes, amit megtehetsz – mosolygott Sue.

Sue, Myles és Bobby Építési Vállalata a feladatokat beszélték meg. Myles túlságosan is beleélte magát a férj szerepébe, Sue válla köré rakta a karját, és gyengéden simogatta a nő kezét, teljesen figyelmen kívül hagyva Jack sötét pillantásait.

Levi, aki eddig türelmesen ült Sue lábánál, hirtelen felpattant és elrohant, amikor meglátott két kisgyereket és egy fiatal nőt kilépni a szomszéd házból. Sue a sarkon kapta el. A kislány bátrabb volt a fiúnál, felnézett Sue-ra és mosolygott.

- Tetszik? – kérdezte Sue.
- Igen. Mi a neve?
- Levi. Ő a hallókutyám. – válaszolta Sue. A kislány zavartan Sue-ra nézett, és ő hozzátette:
- Süket vagyok.
- Tényleg?
- Igen.
- Honnan tudja, mit mondok?
- A szádról olvasok – mondta Sue, és azon gondolkodott, eddig vajon hányszor kellett ezt mondania. A fiatal nő, aki eddig csak mellettük állt, nehézkes angollal szólalt meg:
- Ön biztosan okos. – mondta. Sue mosolygott, és kinyújtotta a kezét.
- Sue Leland vagyok, a férjem, Myles és én a Skyrme család házára vigyázunk – miközben beszélt, Myles-ra nézett, aki üdvözlésképpen feléjük intett.
- A nevem Jia Li – mondta a fiatal nő – A gyerekek Jin és Fau. Én vigyázok rájuk.

Hirtelen kinyílt a bejárati ajtó, és egy nő a küszöbről kínai szóáradatot zúdított rájuk. Sue zavarodottan nézett, és Jin megrángatta Sue farmerját, hogy magára vonja a nő figyelmét.

- Ő az anyukám, sokat beszél kínaiul itthon.
- Kínaiul is olvas? – kérdezte Jia Li.
- Nem, csak angolul. – válaszolta Sue. Jin újra magára vonta Sue figyelmét.
- Játszhatok valamikor a kutyájával?
- Persze, bármikor átjöhetsz, de anyukád és Jia Li tudja, hol vagy – mondta Sue a kislánynak, majd Jia Li-hez fordult. – Örülök, hogy találkoztunk.

Jia Li szomorúan mosolygott az új ismerősére, és azt kívánta, bárcsak lehetnének, de Mrs. Lam karjai között elég valószínűtlennek tűnt.

Jack, Bobby és D ebédeltek a munkás vagonban.

- Mi a tervetek hétvégére? – törte meg Bobby a csendet.
- Tanya szerepel az iskolai darabban – mondta D.
- Ah, az jó lesz…Milyen darab?
- Rómeó és Júlia.
- Kit játszik?
- A dajkát. És neked?
- Nekem? – kérdezte Bobby.
- Igen, neked.
- Elmegyek valahova egy baráttal.
- Valaki különlegessel?
- Frankie-vel.
- Mint randi?
- Nem, a kapcsolatunk szigorúan plátói, vacsorázni megyünk.
- Majdnem hat hónapja ismered, és még nem hajtottál rá? – D csodálkozva rázta a fejét.
- Nem.
- Ez azért van, mert nem érdekel?
- Nem. – Bobby vállat vont. – Azért van, mert nem akarom megbántani.
- Kétlem, hogy szándékosan megbántanád. Ha nem teszel semmit, talán találkozik valakivel, aki igen…
- Talán igen, talán nem. Hé Jack, csendes vagy, mi a terved hétvégére? – fordult Bobby Jackhez. Jack felvonta a szemöldökét, és odanézett.
- Talán elmegyek a konditerembe.
- Jöhetsz velem és Frankie-vel, ha úgy döntesz mégsem.
- Oh nem, nem akarom akadályozni a kapcsolatotokat, ma „csak barátok” vagytok is…
- Gyerünk, Jack, miért vagy olyan mogorva? – kérdezte D.
- Sue…
- Veszekedtetek Sue-val? – kérdezősködött D.
- Nem. Nem láthatom, vagy már elfelejtetted? Egész hétvégén itt lesz Myles-szal – mutatott Jack a házra.
- Még mindig eljöhetsz a darabra, Tanya boldog lesz, ha ott látja Hudson ügynököt – mondta D.
- Rendben, köszönöm. Akkor tökéletesen boldogultam, amikor szabad voltam…
- Igen, legalább a hétvége egy részét Sue-val tölthetted, ez az, amivel most meg kell küzdened – mosolygott Bobby.
- Még mindig ott van az e-mail – javasolta D.
- Igen, talán az lesz – tűnődött Jack.
--------------------------------------------------- ----------------------------------------------------------

Frankie elnézést kért, és otthagyta a két férfit az asztalnál. Jack nézte őt, majd azt mondta:

- Kösz, hogy megengedtétek, hogy csatlakozzam hozzátok ma.
- Szívesen, ha már nem tudtál nyalakodni a saját nőddel…
- Bumm, kérdezni akarok valamit, mielőtt Frankie visszajön.
- Oké, mit?
- Lennél a tanúm? – kérdezte Jack hadarva.
- Tudod, hogy mindig itt vagyok neked – válaszolta Bobby.
- Kösz – mondta Jack, ahogy Frankie visszatért az asztalhoz, és Bobby vigyorgott.
-------------------------------------------------------- -----------------------------------------------------

B obby, Jack és Frankie az étterem előtt álltak

- Moziba megyünk – mondta Bobby Jacknek – Jössz?
- Nem – felelte Jack, zsebébe süllyesztve a kezeit – Megyek, megnézem, hátha elkapom Sue-t a neten.
- Oké – mondta Bobby. Elköszöntek, és különváltak.

Jack figyelte, amint Bobby és Frankie elsétáltak, és Bobby lazán átkarolta Frankie vállát, és Jack magának mormolta:

- Csak barátok. Kit akarnak becsapni? Talán magukat – aztán sarkon fordult, és elsétált az ellenkező irányba.

Amikor Jack hazaért, az anyja hívta, részleteket akart tudni az esküvői tervekről, mire Jack észbekapott, már majdnem egy órája beszélgettek, így már nem volt semmi értelme, hogy meglesse Sue-t a neten.
-------------------------------------------------------- ---------------------------------------------------------


Jia Li lefeküdt az ágyára, ami csak egy matrac volt a földön. Csendesen egy köteg fényképet az otthonáról húzott ki alóla, és azt kívánta, bárcsak egy nap újra szabad lenne.

Két héttel később egy meleg, napos hétfő reggel volt, felhő sem volt az égen. Jia Li sietősen bement a mosószobába, tudva, hogy még egy csomó feladatot kell elvégeznie ebédig, ami után újabb sok teendő várja.
-------------------------------------------------- ---------------------------------------------------------- -----

Sue élvezte a fekvést, de egy pillantás az órára és Levi ágynemű-húzogatása elegendő késztetés volt, hogy felkeljen, és elkezdje napot. Myles már fel volt öltözve, korán elkészült Bobby Építési Vállalatának fogadására.
--------------------------------------------- ---------------------------------------------------------- ----------

Bobby megütötte a furgont aztán belerúgott, mielőtt lecsapta volna a motorháztetőt, ami alatt a hibát kereste.

- Így nem fogod elindítani - mondta Jack a járdaszegélyről figyelve összefont karokkal, ideges kifejezéssel az arcán, mert ő sem találta meg a problémát.
- Nem, de jobban érzem magam tőle - válaszolta Bobby egy újabb rúgás közben - felhívom a szervizt, addig hívd fel D-t, hogy késni fogunk.
- Akarod, hogy felhívjam Randy-t, és megmondjam, mit gondolok erről a roncsról, amiről ő azt mondta, hogy jó kis kocsi? - kérdezte Jack, miközben maga is belerúgott a furgonba.
- Nem, csak várj, amíg saját magam találkozom vele - mondta Bobby fogcsikorgatva, mire Jack elfojtott egy mosolyt.
-------------------------------------------------------- -----------------------------------------------------

M ire Bobby és a többiek megérkeztek, Myles veszített a jó hangulatából, különösen, hogy Mr. és Mrs. Lam külön hagyták el a házat. Myles játszadozott az ötlettel, hogy követi egyiküket, de Sue azt mondta, hogy ez nem segítene, és ő kelletlenül egyetértett. Ahogy a furgon megállt a ház előtt, Sue és Myles az előkertben kertészkedtek, míg Levi elfoglalta magát a hátsó kertben.

- Késtetek - mondta Myles nyersen.
- Közlekedési problémák - mentegetőzött D.
- Nem vagyok meglepve ettől az ósdi trükktől - rázta a fejét Myles.
- Benn vannak? - kérdezte Jack halkan.
- Csak Jia Li - válaszolta Sue.
- Nem láttátok ma reggel? - kérdezte Bobby.
- Nem - válaszolta Sue és Myles egyszerre.
- Oké, tegyünk úgy, mintha tudnánk, mit csinálunk - mondta Jack.
- Csak magadról beszélj, én tudom, mit csinálok - mondta Bobby.
- Ha ha - válaszolta Jack gúnyosan.
-------------------------------------------------------- ---------------------------------------------------------


Jia Li az érkező férfiakat nézte, akik a szomszéd ház előtt parkoltak le. A férfi és a nő, aki Sue-nak mutatta be magát, a kertészkedtek, aztán lenézett egyenesen egy barna szempárba, ami ártatlanul nézett fel rá.

- Sajnálom, nem maradhatsz itt, bajba kerülök - mondta társának. Óvatosan kinyitotta a bejárati ajtót, és az új barátjával Sue-hoz sétált, és megérintette a vállát, és Sue felnézett.
- Hello.
- A kutyája - mutatott Jia Li Levi-ra.
- Levi! - kiáltotta Sue.
- Lyukat ásott a kerítés alá, Mr. és Mrs. Lam nem szeretik az állatokat - folytatta Jia Li.
- Sajnálom, megjavíttatjuk…
- Kérem… - könyörgött a nő, és Sue látta a kétségbeesést a szemeiben.
- Ha ez segít, mi, mármint a férjem és én később átmegyünk, és bocsánatot kérünk Mr. és Mrs. Lam-tól.
- Ha nem lenne baj önnek…
- Ha megmagyarázzuk, rendben lesz? - kérdezte Sue aggódva. Jia Li a nőt nézte maga előtt, mert annyira akart bízni valakiben, de nem tudta, bízhat-e valakiben valaha újra.
- Megígéri, hogy jön?
- Igen, megígérem - mondta Sue.

- Ez egy tökéletes lyuk, Levi – mondta Jack, miután szemrevételezték a kárt az udvaron, és most a konyhában álltak, hideg italokkal a kezükben.
- Nos – mondta Myles némi gondolkodás után – Betemetitek ti hárman, ugye?
- Ez nem a Bobby Építési Vállalat munkája, festünk, újjáalakítunk, javítunk, de nem temetünk be lyukakat a kertben. Úgy tűnik, ez a te munkád, Myles – mondta Bobby. Myles rámordult Levi-ra, aki ártatlanul nézett fel rá.
- Sue, be akarod temetni a lyukat? – kérdezte.
- Persze, sokkal figyelmesebbnek kellett volna lennem.
- Sue nem temetheti be a lyukat – tiltakozott Jack.
- Miért? – kérdezte mindenki egyszerre.
- Mert… mert… jól van, temesse – vonta meg Jack a vállát.
- Felajánlom majd Lam-éknak, hogy betemetjük a lyukat – mondta Myles.
- Kár, hogy nem tudjuk Levi-t visszaküldeni a lyukon keresztül kamerát rögzítve hozzá – mondta Sue.
- De, hozzá tudjuk rögzíteni a kamerát, úgyis átmentek bocsánatot kérni, talán beinvitálnak titeket, és ha akkor is viseli a kamerát, amikor nyílt utcán vagytok vele, talán látunk valamit – mondta Bobby.
- Igaz – szólt D.
- De óvatosnak kell, lennünk, ez már a magánéletük megsértése – tette hozzá Jack.
- Óvatosak leszünk – ígérte Sue. Jack beletúrt a hajába, ahogy végiggondolta az egészet.
- Tudom, hogy nehéz lesz megoldani ezt az ügyet, de figyelnünk kell, hogyan kaphatjuk el őket. Nem tudom, hogy a kamera Levi-on jó ötlet-e.
- Ez valami, amit nem zárhatunk ki teljesen – mondta Bobby.
- De ha a gyerekek átjönnek játszani Levi-val, itt használhatjuk a kamerát – mondta Sue.
- Talán, nem vagyok benne biztos – szólt Jack.
- De az senkit sem bántana, ha lenne egy kameránk, amit bármikor használhatunk – mondta Myles.
- Oké – egyezett bele Jack.
-------------------------------------------------------- -----------------------------------------------------

S ue megállt, megtörölte a homlokát, mert a lyuk betemetése izzasztó munka volt. Felnézett a létrára, egy pár lábra, felfelé vándorolt a pillantása, a farmernadrágra és a napbarnított, meztelen hátra, nagyot nyelt, miközben nézte Jack-et, aki a csatornát javította. Oda akart neki kiáltani, de akkor a férfi megijedne, leesne és megsértené magát, és egy balesetre aligha volt szükségük, továbbá úgy kellett tennie, mintha boldog házasságban élne Myles-szal. Visszatért a munkájához, mert minél hamarabb végez, annál hamarabb mehet zuhanyozni.

Jack megfordult és Sue-t nézte, aki éppen rendbe tette a kertet, túl meleg volt az ásáshoz, és minden erejével vissza kellett tartania magát, nehogy lemásszon a létráról és felajánlja a segítségét a nőnek. Jó rálátása volt a környékre, és semmi sem utalt rá, hogy Jia Li-t bántalmaznák, és azon gondolkozott, vajon ez az ügy úgy fog-e végződni, hogy lezáratlan ügyként címkézik fel.
---------------------------------------------------- ---------------------------------------------------------


Majdnem 6 óra volt, amikor Sue lesétált a földszintre, a haja még mindig vizes volt a zuhanytól, ami alól éppen most szállt ki, a karján tiszta törölközőket vitt a lenti fürdőszobába. Összeütközött Jack-kel, aki éppen akkor lépett ki az említett helyiségből egy kalapáccsal.

- Vaó – mondta Jack, miközben megfogta Sue könyökét, nehogy elessenek, és a törölközők leestek a földre.
- Jack! – kiáltotta Sue a férfi láttán. Már visszavette a pólóját, és Sue vágyakozva akart egy okot, hogy kinyújthassa a kezeit, és megsimogathassa a férfi meztelen mellkasát.
- Sue… - mondta Jack, miközben egyik kezét Sue álla alá rakta, és gyengéden simogatta a nő nyakán lévő finom bőrt az ujjhegyeivel.
- Hiányzol… - mondta Sue Jacknek, mielőtt odahajolt volna a férfihoz, hogy megcsókolja, a férfi keze körülölelte a testét, a nő tusfürdőjének illata felizgatta az érzékeit, és Jack közelebb húzta magához a nőt, ameddig az ajkaik találkoztak, és mohón csókolták egymást.


Myles éppen arra járt, és őket meglátva inkább tett egy kis kerülőt a furgon felé.

- Láttad Jack-et? – kérdezte tőle Bobby. Már vissza akart menni D.C-be, 8-ra egy találkát beszélt meg Tarával egy másik üggyel kapcsolatban. Myles gúnyosan, de halkan válaszolt:
- Úgy tűnik, a feleségemnek viszonya van az alkalmazottjával.
- Sajnálom, hogy ezt hallom, Mr. Leland. Mi a problémája?
- Tömören összefoglalva, szenvedélyes ölelésbe fonódtak, és gyanítom, hogy a feleségem teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy ott vagyok.
- Hol vannak? Nem akarok miattuk lebukni – mondta D.
- Minden oké, a házban vannak, az előszobában – válaszolta Myles.
- Szeretnéd, ha megfenyíteném Jack-et? – kérdezte Bobby kimászva a furgonból – úgy tűnik, Mr. és Mrs. Lam visszajöttek. Neked és Sue-nak nem kellene átmenni hozzájuk bocsánatot kérni?
- Nem, intézze csak a bűnös… - mondta Myles Sue „házasságtörésére” utalva.
- Ez alatt téged értelek, és nem Sue-t – mondta Bobby, mire Myles haragosan nézett rá, és elindultak szétválasztani Jack-et és Sue-t.

Megjátszott házasság: 9. rész

Myles-nak melege volt, és nyűgös volt, ahogy újraültetett Lamék kertjében, amit Levi ásott ki. Jia Li láthatóan dolgozott, valószínűleg főzött, de Myles nem látta valami jól. Hallotta Mrs. Lam hadarását kínaiul, ahogy Jia Li-hez beszélt, ami talán valami, valami, ami előrébb juttathatná az ügyet. Egyáltalán nem haladtak előre, és hozzá kellett szoknia élni egy ismeretlen házban, ráadásul meg kellett osztania egy nővel és egy kutyával, akik szinte idegenek voltak neki, és, legyünk őszinték, ez több volt, mint idegesítő.

Mrs. Lam azt mondta Jia Li-nek, hogy figyeljen oda jobban a tisztaságra, mire Jia Li mondta, hogy nincs ideje ennyi mindent tenni segítség nélkül, mire Mrs. Lam azt mondta neki, hogy ne legyen szemtelen, aztán Myles hallott valamit, ami csak egy pofon lehetett, felnézett, és látta, hogy Jia Li az arcát fogja, feltételezte, hogy Mrs. Lam megütötte a lányt. Felsóhajtott, mert nem látta a valódi cselekvést. De egy dologról meg volt győződve, valamit meg kell próbálniuk bebizonyítani, Jia Li-ért és az összes többi ilyen lélekért, akik ilyen helyzetben ragadtak.
----------------------------------------------- ---------------------------------------------------------- --------

Sue besétált az irodába és körülnézett, csodálkozott, mennyire hiányzik neki minden nap bejönni ide, odasétált az asztalához és sóvárogva leült, Levi a lábainál ülve nézett fel rá, várt egy jelzésre vagy utasításra, amikor semmi sem jött, kényelmesen elfeküdt.

- Sue! – mondta Tara karjaival hadonászva, hogy magára vonja barátja figyelmét.
- Szia – mondta Sue.
- Mi szél hozott ide? Azt hittem, éled a luxuséleted a külvárosban.
- Mi volt az utolsó szó?
- Külváros – mutatta neki Tara.
- Oh, Myles-szal? Próbáltál már valaha vele lakni? Csak örülni tudok, hogy Jack-be szerettem bele. Itt van?
- Ki? Jack vagy Myles?
- Jack, remélem Myles a kárt teszi helyre Lamék kertjében, amit Levi okozott egyik nap – Sue a legharagosabb pillantásával nézett a kutyára, de Levi lelkes szemekkel nézte, szóval felsóhajtott és újra Tarára figyelt – Lucy benn van?
- Randy irodájában.
- Miért?
- Valami az irodai felszerelések miatt, és Jack mondta, hogy később itt lesz, miután Bobby Építési Vállalatának alkalmazottja álcájában látott téged, mert sejti, hogy hiányzik neked – mondta Tara. Sue vállai elernyedtek.
- Mindegy. Szóval te és Lucy eljöttök velem ebédelni, egy kis lányos csevegésre?
- Számíthatsz rám, és biztos vagyok benne, hogy Lucy-nak és szüksége lesz valamire, miután kiállta Randy haragját…
----------------------------------------- ---------------------------------------------------------- ----------

- Nem hiszem el, hogy ezt tette! Ez még Myles-tól is sok! – kiáltotta Lucy. Sue a társaira nézett, akik sírtak a nevetéstől.
- Szerintem senki sem viselné el őt hosszabb ideig, örülök, hogy ez csak átmeneti… - mondta Sue.
- És már el is jutottunk az esküvőig – szólt Lucy.
- Hogyan állnak a tervek? Az óra ketyeg – kérdezte Tara. Sue elcsüggedve válaszolt.
- Nos, ez alatt a beépülés alatt nem igen mennek, anyám azzal fenyeget, hogy eljön „segíteni”… - mondta. Lucy és Tara közelről is megnézték Sue arcát; keveréke volt az idegességnek, aggódásnak, a stressznek és az ijedtségnek, hogy Carla majd mindenbe beleüti az orrát.
- Oh… - motyogta Lucy.
- Hogy neked is rosszabbá tegye – nézett Sue Lucy-ra – azt mondta, mivel nekem úgyis be kell épülnöm, lakhatna az én szobámban…
- A mi lakásunkban? – kérdezte Lucy lassan, és láthatóan nem lelkesedett az ötletért.
- Ne aggódj, valahogy távol tartom…
- Talán segíthetünk – javasolta Tara.
- Igen, megteszünk bármit, amit akarsz, hogy Carla ne avatkozzon bele, nem mintha nem kedvelném – mondta Lucy, talán egy kicsit túlságosan sietve.
- Tudom, hogy értitek, és kétlem, hogy is szeretné majd a segítőkészségét ebben az ügyben…
- Hol kezdjük? – kérdezte Tara.
- Mi lenne, ha inkább azt tudnánk meg, mitek van eddig, Sue. Mire jutottatok eddig? – kérdezte Lucy. Sue összevonta a szemöldökét, és gondolkodott, mielőtt válaszolt.
- Lefoglaltuk a templomot.
- Ez mindig jó kezdet – mondta Tara, várva, hogy Sue folytassa.
- Megkértük a közeli barátokat és rokonokat, hogy vegyék ki a részüket a fontos tennivalókból.
- Jó – mondta Lucy.
- Kiválasztottuk a ruhák színét, hogy a férfiak passzoljanak a nőkhöz, és kiválasztottuk a virágokat.
- Mi a helyzet a lagzi helyszínével és az élelmezéssel? – kérdezte Lucy.
- Lefoglaltuk a lagzi helyszínét.
- Az élelmezés? – kérdezte Tara. Sue megrázta a fejét.
- A cég, amit választottunk, nem elérhető, és nem tudom, kit hívjunk.
- Hagyd csak rám, egy barátom tavaly házasodott, és a „Királyhoz illő” élelmezési céget vették igénybe, és valóban azok voltak – mondta Tara.
- Valóban mik voltak? – kérdezte Lucy.
- Királyhoz illők – magyarázta Tara mosolyogva, miközben visszaemlékezett a finom ételekre, amiket ott tálaltak.
- És nincs még ruhád? – kérdezte Lucy. Sue a fejét rázta.
- Hogyan menjek el menyasszonyi ruhát venni, amikor boldog házasságban élek Myles-szal?
- És mi lesz a koszorúslányokkal? – kérdezte Lucy türelmetlenül, mert ő is akart ruhákat próbálni.
- Az rendben lesz, úgy értem, úgyis úgy kell tennem, mintha csak tanácsot adni mennék, főleg, ha te is mész, Tara, hátha ismerősbe botlunk…
- Kétlem, hogy Mrs. Lam ott lesz. Csak el tudsz szökni valamikor menyasszonyi ruhát keresni – mondta Lucy.
- Azon gondolkodom – kezdte Tara lassan, mert nem tudta, miért is javasolja ezt – talán megkérhetnénk Frankie-t, hogy jöjjön velünk. A piknik óta nem láttam.
- Biztos vagyok benne, hogy szeretné, kedvelem, mostanában sokszor láttam, mert Bobby-val és Jack-kel szokott eljárkálni – mondta Sue.
- Egy klikket alkotnak már? – kérdezte Tara lazán.
- Nem, nem hiszem.
- Szóval, mikor lesz a bevásárlókörút? – kérdezte Lucy.
- Szombat? – javasolta Sue.
- Nekem jó – mondta Tara.
- Ne olyan gyorsan – mondta Lucy, és gondolatai a gyűrűk körül kalandoztak – mi van a gyűrűkkel?
- Tényleg, kiválasztottátok már őket?
- A gyűrűket Jack és én el tudjuk intézni – válaszolta Sue szégyenlősen.
------------------------------------------- ---------------------------------------------------------- ------------

Myles, Bobby, D és Jack a kölcsön-ház konyhájában ültek.

- Láttál valami mást még? – kérdezte D, miután Myles elmondta nekik Mrs. Lam és Jia Li beszélgetését.
- Észrevettem, amikor besétáltam a konyhába, és Jia Li hozott nekem egy kólát, hogy sok sérülés van a karján. Észrevette, hogy megláttam, azután nem volt hajlandó a szemembe nézni. Néhány seb fekete volt, néhány sárga és zöld, úgy tűntek, mintha erősen megragadták volna a karját, valahogy így – Myles megszorította Jack karját szemléltetésképpen.
- Láttad megint Mrs. Lam-ot? – kérdezte Jack.
- Csak amikor elmentem, kikísért.
- Nem tudom, hogyan fogjuk megoldani ezt az ügyet – mondta Jack az arcát dörzsölve.
- Kell lennie módnak, nem élhet így, ahogy most – mondta Bobby.
- Teljesen igazad van – mondta Myles, majd hozzátette – hol van a feleségem, amikor szükség lenne rá? A barátnőivel hajkurássza a pasikat, semmi kétség – körbenézett, Bobby és D kicsit mosolyogtak, de Jack sötéten nézett rá. – Csak vicceltem, Jack.
- Igen, de nem vicces – mondta Jack fanyarul.
- Oh, Jack, nem volt ez rossz, Myles-tól valójában elég jó volt – Bobby próbálta nyugtatni Jack-et, de Jack nem vette a lapot. – Legalább nem paráználkodik az egyik alkalmazottammal, akinek mondtam, hogy viselkedjen, és ülje végig nyugodtan ezt a beszélgetést. Ha a felesége is itt lett volna, Mr. Leland, a beszélgetés hangulata teljesen más lett volna.
- Igen, valószínűleg egymás kezét fogták volna az asztal alatt vagy valami más – mondta Myles szárazon. Jack haragosan nézett Bobby-ra és Myles-ra.
- Akkor mit fogunk ezek után tenni? – váltott Myles témát, mielőtt Jack elveszti az önuralmát.
- Várunk – mondta D – várunk és figyelünk, és a te esetedben, Myles, hallgatózunk…

Megjátszott házasság: 10. rész

Sue rárakta Levi-ra a pórázát, aztán felnézett, és felmérte a terepet maga előtt. Volt egy közeli park, nagy, fás terület, gyerekeknek játszótér, és pályák a különböző parkoknak. A homokozónál ismerős alakokat pillantott meg. Jia Li volt és a gyerekek, szóval odasétált hozzájuk.

- Hello – köszönt. Jia Li riadtan felnézett, de amikor észrevette, hogy csak Sue és Levi, felragyogott az arca.
- Hello – válaszolta idegesen. Sue odakötözte Levi pórázát a korláthoz. – Ül. Marad. – mondta neki, és csatlakozott a trióhoz a homokozónál, egyúttal Levi-t is figyelte.
- Jó látni, ahogy élvezik a napsütést – próbálta Sue megtörni a jeget.
- Igen – bólogatott Jia Li. Sue gondolkodott, mit mondhatna még.
- Segítsek? – kérdezte végül Fau-tól, aki láthatóan ideges lett, mert az ő homokvára nem volt olyan jó, mint Jin-é. A fiú felnézett, és bólintott.
- Kérem… - mondta. Miközben Sue megmutatta Fau-nak, hogyan építsen szép homokvárat, megkérdezte:
- Apukád és anyukád nem hoznak ki titeket a parkba?
- Nem – mondta Jin Sue-ra nézve – anyu azt mondja, ez Jia Li munkája, de Jia Li-nek sok munkája van, szóval nem jöhetünk nagyon gyakran.
- Milyen munkák? – kérdezte Sue rájuk nézve.
- Mosás és takarítás – mondta Jin.
- Főzés – tette hozzá Fau.
- Kertészkedés, vásárlás, vigyázni Jin-re és Fau-ra – mondta Jia Li.
- Az egy nagy ház, teljesen egyedül végez mindent? – kérdezte Sue.
- Igen – válaszolta Jia Li.
- Mrs. Lam nem segít?
- Anya túl elfoglalt ahhoz, hogy segítsen – mondta Fau.
- Mit csinál? Dolgozik? – kérdezte Sue. A trió megrázta a fejét, és Jin megszólalt:
- Elmegy ruhákat venni, találkozik a barátnőivel, ir… irá…
- Irányítja Jia Li-t?
- Igen, ez az a szó.
- De már jó sok ideje Lam-éknak dolgozik, nem tudta, mik a munkával járó feltételek? – kérdezte Sue.
- Igen, de Mrs. Lam fontoskodó…
- Igen, mindig fürdeni küld bennünket, amikor még játszanánk – panaszkodott Jin.
- Oh… Talán elmehetnénk egyszer kávézni, amikor a gyerekek iskolában vannak – javasolta Sue. Jia Li határozottan riadt lett ennek hallatán, mire Jin hozzáfűzte:
- De Mrs. Leland, Jia Li nem kap szabadidőt.
- Nem? – kérdezte Sue elborzadva. Ez sokkal rosszabb volt, mint gondolta. Jia Li nem nézett Sue szemeibe, Levi-t nézve megrázta a fejét.
- Akkor legalább elmegy nyaralni a Lam családdal?
- Nem – mondta Jin – marad, és anya olyan hosszú listát ad neki a tennivalókról, mint a karja.
- Ez komoly? – kérdezte Sue. Fau egyetértően bólintott a nővérével. Sue nem akarta a pénz felé terelni a beszélgetést, de a körülmények rákényszeríttették, talán ez az egyetlen lehetősége többet megtudni Jia Li-ről és Lam-ékról.
- Akkor biztos jól megfizetik, ha egyfolytában dolgozik, ugye? – kérdezte Sue. Jia Li Sue-ra nézett, és nem tudta, mit mondjon.
- Küldök egy kis pénz haza Kínába – mondta végül.
- Úgy érti az összes pénzét – mondta Jin, és hozzátette – anya egyszer azt mondta, én több zsebpénzt kapok, mint Jia Li fizetése.
- Mennyi zsebpénzt kapsz?
- 10 dollárt hetente, de tartalékolnom kell, arra az időre, amikor már nagylány leszek.

Sue Levi-ra nézett. Örült, hogy úgy döntöttek, nyilvános helyeken hozzárögzítik a kamerát.
-------------------------------------------------------- ---------------------------------------------------------


Jack a számítógép képernyőjét nézte, és olvasta az e-mailjeit. Az iroda üres volt, feltételezte, hogy Myles Sue-val van, ahol inkább most neki kellett volna lennie. Bobby és D elmentek valahova egy másik üggyel kapcsolatban. Lucy csendesen dolgozott az asztalánál, Tara meg elment beszélgetni a pletykás barátnőivel.

Kár, hogy nem volt több munka a ház körül, különben legalább lett volna kifogása, hogy láthassa Sue-t. Több mint ötven üzenet követelte az azonnali figyelmét, kinyújtóztatta a végtagjait, majd ivott egy korty hideg kávét, amitől összerázkódott, aztán az üzenetekre figyelt.

Az üzenetek fele a munkával volt kapcsolatos, a másik fele az esküvővel, ami emlékeztette, hogy szét kell küldenie a meghívókat ezen a héten. Sue már szétküldte az övéit, a válaszok már özönlöttek. Talán ő csak felhív mindenkit és meghív, ez egyszerűbb és gyorsabb.

Egy üzeneten akadt meg a szeme, ami a templomtól jött, Sue megszokott templomától, ahol össze fognak házasodni. Megnyitotta, és elolvasta. Felsóhajtott, beletúrt a hajába, ezt az egyet nem várta, de ezelőtt még soha nem gondolt a nősülésre.
Talán ez csak a templom eljárásmódja, de amire most szüksége volt, az Sue, felkapta a mobilját, és Sue-t hívta, a de a nő nem válaszolt, szóval a házat hívta.

- Leland rezidencia, Myles beszél – vették fel a kagylót. Jack a fogát csikorgatta, majd megszólalt:
- Itt Jack, nem érem el Sue-t, tudod, hol lehet?
- Elvitte Levi-t sétálni, de a táskája itt van, talán bennhagyta a mobilját.
- Talán. Figyelj Myles, beszélnem kell vele, meg tudnád neki mondani, hogy hívjon vissza?
- Persze.
- Kösz – Jack letette a telefont, és a szemöldökét ráncolta, ahogy a monitort nézte, és a gondolatok cikáztak a fejében.

Megjátszott házasság: 11. rész

Jack idegesen ült a pap irodája előtt, és az időt nézte, ami elmondta neki, amit már úgyis tudott: Sue késik. Nyugtalanul beletúrt a hajába, megvakart egy nem létező viszketést, és fáradtan sóhajtott. Végre kinyílt a bejárati ajtó, és egy idegesnek tűnő Sue lépett be, de a férfi láttára elmosolyodott és azt mutatta „sajnálom”.

Jacknek éppen csak annyi ideje volt, hogy szorosan magához ölelje a nőt, amikor a pap ajtaja kinyílt, és behívta őket Levi-val együtt.

Miközben Jack úgy érezte, mindjárt lelövik, Sue sokkal pozitívabban állt az egész dologhoz. De amíg Jacknek minden meglepetés volt, Sue tudta, hogy ennek a találkozásnak meg kell történnie, ha azt akarják, hogy Swinfen atya adja őket össze.

- Tudják, miért jött létre ez a találkozó? – kérdezte Swinfen atya a párt maga előtt, akik fogták egymás kezét.
- Igen – bólintott Sue. Jack is bólintott, és remélte, hogy a találkozó végére valóban megérti ennek a házasság előtti tanácsadás szükségességét.
- Ma nem megyünk bele részletekbe, csak átszaladunk a témákon, amiket megbeszélünk majd a találkozóinkon – mondta a pap, és a párra mosolygott – tudom, hogy nem egykönnyen hozták meg a döntést, hogy összeházasodnak, de mint mondtam, ez a templom eljárásmódja, szóval legalább fussunk át a témákon együtt – folytatta, és átadott egy papírt – olvassák el, hogy megnyugodjanak.

Jack és Sue gyorsan átfutották a listát, ami magában foglalt, személyes magatartás, ambíciók, pénzügyek, egészség, szexuális kapcsolat, kapcsolat a szülőkkel és a házastárs szüleivel. Jack hosszan elidőzött az utolsónál, mert nem hitte, hogy jó benyomást tett Carlára, és ami az ő szüleit illeti, még csak nem is találkoztak Sue-val. Nem mintha probléma lenne, csak az a tény, hogy az anyja már hetek óta nyaggatta vele, és azt mondta, ha így folytatja, valószínűleg csak az esküvőn fogják először látni Sue-t. Sue óvatosan olvasta a listát, és nem akart néhány témáról beszélni a pappal, nem mintha rejtegetnivalója lett volna, de esetlennek, naivnak és ártatlannak érezte magát néhány témában, ellentétben Jackkel, aki láthatóan nem.

- Van kérdésük? – kérdezte a pap.
- Nincs – válaszolta Jack és Sue egyszerre.
-------------------------------------------------------- ---------------------------------------------------------


Jack és Sue az egyik templomi padsorban ültek.

- Ez nagyon sokat magában foglal – mondta végül Jack, a papírral hadonászva
- Nem fog hosszú ideig tartani, csak öt gyűlés és egyen már túl vagyunk – próbálta Sue békíteni a férfit.
- Azt mondta, valószínűleg mindent alaposan átgondoltunk, amibe belefogtunk és az összes vele járó gondokat, szóval miért kell ezt tennünk??
- Akkor miért nem mondtad??
- Úgy érzem magam tőle, mint egy iskolás gyerek – vallotta be a férfi.
- De csak néhány óra az életedből, Jack, és a végére talán tanulsz valamit. – mondta Sue. Jack Sue arcába nézett, végiggondolta, amit mondott, és tartózkodott a választól. Sóhajtva megfogta a nő kezét, gyengéden simogatta, mielőtt felnézett és válaszolt:
- Bármire, amire szükségünk van, hogy együtt legyünk, tudod, hogy megteszem.
- Tudom – válaszolta Sue – és tudom, hogy nehéz.
- Mi, a találkozók? Nem hiszem, hogy bonyolultak lennének, csak máshogy is tölthetném veled az időt… - mondta Jack. Sue elpirult, és szégyenlősen válaszolt:
- Nem, az ügyre értettem; Myles-ra és magamra együtt…
- Oh, az – vigyorgott Jack az valóban bonyolult, van valami tegnap óta
- Nincs, habár Myles megpróbálta kihallgatni Mr. és Mrs. Lam beszélgetését a kocsifeljárón, amikor elmentem.
- Az idő nem a mi oldalunkon van, néha találkozhatunk ilyen ügyekkel, mint Jia Li-é, amikor sok időbe telik bármit is bizonyítani. A Skyrme család segíteni fog tudom, és ha semmi sem történik hat hét alatt, elmegyünk a Munkaügyi és Bevándorlási Hivatalba.
- Annyira sajnálom – mondta Sue szomorúan – bárcsak találnék egy utat, amivel segíthetnék…
- Már sokat segítettél tegnap, nem mintha igazán fel tudnánk használni, de egy lépés volt a jó irányba, és nem tudjuk, vajon Jin Lam-nak pontosak voltak-e a beszámolói.
- De Jia Li bevallotta, hogy ő végzi az összes munkát, és nem tagadta, amit a gyerekek mondtak.
- Tudom, de többre van szükségünk, még az sem bizonyít semmit, hogy Myles látta a horzsolásokat.
- Nem – mondta Sue csendesen. – Ha már Myles-ról beszélünk, szerintem jobb lesz, ha visszamegyek hozzá. Szétküldted már a meghívóidat?
- Igen. Bárcsak maradhatnál és beszélgethetnénk, és vacsorázni menni…
- Én is ezt kívánom – mondta Sue lágyan – de van egy ötletem – tette hozzá, majd felállt.
- Sue? – Jack követte, így szemtől-szembe álltak. – Mire gondolsz?
- Elfoglalt vagy holnap este?
- Nem, miért?
- Van egy tervem.
- Mire?
- Együtt tölteni az időt. Bárcsak gondoltam volna rá előbb.
- Sue? Nem akarsz nekem mondani valamit?
- Addig nem, amíg nincs minden elrendezve – mondta a nő, és a szája mosolyra húzódott. A férfi tudta, hogy ezt nem kellene, ahol vannak és a beépülés miatt, de addig csókolta a nőt, míg Sue hasonló szenvedéllyel vissza nem csókolt.

Megjátszott házasság: 12. rész

Miután éberen figyelték a Lam házat, látták, hogy a két felnőtt távozik és Jia Li elviszi a gyerekeket iskolába és az előkészítőbe, Sue kijött a házból, amikor Jia Li visszatért.

- Jia Li, hello – köszöntötte egy barátságos mosollyal. Jia Li habozva odasétált Sue-hoz.
- Hello – mondta Sue-nak szégyenlősen, kívánva, bárcsak tudna többet mondani; talán Sue lehet az a személy, akiben megbízhat.
- Van ideje egy kávéra, vagy talán egy teára? – kérdezte Sue. Jia Li az ajkát harapdálta, a házra nézett, amelyben lakik és dolgozik.
- Öt percet maradhatok.
- Az nagyszerű lenne.

Jia Li bement Sue és Myles házába, végig tartózkodóan viselkedett, egyúttal érdekelte a ház. Letelepedett egy székre a konyhában, és körülnézett, és miközben körbenézett, amikor Myles lépett be a konyhába, és mosolygott, mielőtt köszönt volna. Aztán mondta, hogy elmegy kocogni, nyomott egy puszit Sue arcára, majd egy integetés, és már ott sem volt.
Mielőtt egyikőjük is észrevette volna, fél óra telt el.

- Oh, ne – mondta Jia Li riadtan – bajban lenni, Mrs. Lam nem örül, dolgoznom kell – mondta a legjobb angollal, amit beszélni tudott.
- Szeretné, hogy segítsek? – kérdezte Sue, megfogva Jia Li karját. Nem volt észrevétlen sem Myles, se pedig Sue előtt, hogy a lány már egy egyszerű érintéstől összerázkódik, de úgy döntöttek, nem csinálnak belőle nagy ügyet.
- Segíteni akar nekem? – kérdezte Jia Li, és nem tudta, miért akarna is bárki segíteni neki.
- Igen, ha szeretné, mikor lesz Mrs. Lam otthon?
- Délutánra.
- Akkor még két óránk van, biztos vagyok benne, hogy addigra végzünk – mondta Sue megnyugtatóan mosolyogva.
-------------------------------------------------------- -----------------------------------------------------

S ue furcsán érezte magát, miközben belépett a Lam házba, aminek a szerkezete azonos volt azzal, amiben ő lakott most. A dekoráció és a bútorozás elég különböző volt mindenhol, keleti stílus keveredett a westernnel. Sue és Jia Li megállás nélkül dolgoztak, hogy elvégezzék a tennivalókat. Nem telt el sok idő, mikor Jia Li levette a pulcsiját, ami még több horzsolást tett láthatóvá; Sue tudta, hogy nem ez az alkalmas pillanat beszélni róluk.
Miközben a szennyest vitte fel a mosószobába, Sue bekukucskált a szobákba, az egyik nyilvánvalóan a kisfiú szobája volt, a másik meg Jinhez tartozott. A szülők hálószobája makulátlan volt, és még két szoba volt. Az egyik fodrokkal volt feldíszítve meg virágokkal, a másik olyan volt, mint egy üres csigaház, egy matrac volt a földön, néhány fiók és egy szekrény.
Sue, ahogy mondták neki, berakta a ruhákat a szekrénybe Jin szobájában; ahol Jia Li hirtelen megjelenése majdnem kiugrasztotta a bőréből.

- Sajnálom – mondta Jia Li – hosszú ideje elment, aggódtam.
- Nem, én sajnálom – mondta Sue, megpróbálva visszanyerni a lélegzetét. – Ez a szobája? – kérdezte aztán, a virágos szobára utalva, de sejtette, hogy a majdnem üres szoba a Jia Li-é.
- Nem, a másik – erősítette meg Jia Li Sue sejtését – Mrs. Lam azt mondja az embereknek, hogy ez az enyém, de én csak takarítom.
- Milyen embereknek? – kérdezte Sue.
- Embereknek, akik vacsorára jönnek.
- Vacsoravendégek?
- Igen.
- És Mrs. Lam azt mondja nekik, hogy ez az ön szobája, amikor igazából a másik? – kérdezte Sue a kopár szobára utalva.
- Igen, körbevezeti őket.
- A házon?
- Igen.
- Oh…

Jia Li-nek hirtelen elakadt a lélegzete, és megragadta Sue-t a karjánál fogva. – Gyerünk, gyerünk – és betuszkolta Sue-t a szobájába.
- Mi történt?
- Mrs. Lam, visszajött, korábban, siessen – löködte be Sue-t a szobába – visszajövök, ha már biztonságos – tette hozzá, és megvárta, míg Sue bólintott.

Jia Li becsukta az ajtót, de az félig kinyitódott. Sue kinézett a lyukon, és nézte, ahogy Mrs. Lam besétált a szobába. Ez volt az az alkalom, amikor Myles kínai tudása hasznos lett volna, Sue tisztán látta a szájukat, csak azt nem értette, mit mondanak. Mrs. Lam dühös volt Jia Li-re, ezt Sue meg tudta mondani. Azt is meg tudta, honnan származnak a lány sérülései. Habár Mrs. Lam alacsony volt, de erős, és ez főleg a szorításain látszott.
Sue Jia Li szobájában maradt, ami egy örökkévalóságnak tűnt, mielőtt rájött, hogy ha Mrs. Lam látja Jia Li-t, nem fog belépni a szolgálólánya szobájába. Sajnos Sue észrevette, hogy az ablak le van lakatolva, és csak pár centire nyílik ki. Az ablakból Sue a Skyrme család házára látott, de nem sokat, de ez után a hely után nagyon vonzónak látszott.
Leült a göröngyös matracra, és körbenézett a szobában, könnyen Jia Li helyébe tudta képzelni magát, ott ülve megpróbálta elképzelni, milyen lehet a lány léte; az élete. Sue kikövetkeztette, hogy nem lehet valami boldog, és az élete minden bizonnyal félelemmel teli.
Sue bizonyára elaludt, mert a legközelebbi dolog, amit érzett, hogy Jia Li rázza, pislogott egypárat, majd felült.

- Biztonság, most már mehet – mondta Jia Li.
- Hol vannak a többiek?- kérdezte Sue.
- Elmentek, vacsora, pizza Jin-nek és Fau-nak. Jöjjön – Jia Li a bejárati ajtóhoz vezette Sue-t. Sue megfordult.
- Segíteni akarok, engedje, hogy segítsek… - mondta Jia Li-nek.
- Segít nekem? Megígéri?

Sue bólintott, és Jia Li elmosolyodott.
-------------------------------------------------------- ---------------------------------------------------------


- Hol voltál? – kérdezte Myles, amikor Sue belépett a konyhába. – Jack és Lucy egész délután hívogattak, mondván, nem veszed fel a mobilod.
- Nem gondoltam, hogy ilyen sokáig fog tartani – mondta Sue, majd tájékoztatta Myles-t az eseményekről.
- Éppen hogy csak hogy sikerült, tudod – mondta Myles, amikor Sue egy óra múlva lejött a lépcsőn – Jack várni fog – folytatta. Sue mosolygott, és Levi-t hívta.
- Ne várj meg ébren – mondta mosolyogva Myles-nak.
- Ne várj meg ébren, ne várj még ébren – morogta Myles az orra alatt, miután Sue és Levi elmentek. Leült a tévé elé tíz percre, majd a számítógéphez ült, küldött egy e-mailt Anne-nek, és írt egyet Penny-nek, de azt kitörölte, mielőtt elküldte volna.

Megjátszott házasság: 13. rész

- Ez jobban megéri – mondta Lucy egy sötét, lelkes szempárba nézve, ami komolyan figyelte – úgy értem, az, hogy az estét veled töltöm a szobámban.
- Vau – válaszolta Lucy társa.
- Ez igen volt? – kérdezte Lucy Levi-tól.
- Vau.
- Nos, szerintem biztos az – döntötte el végül, amikor kopogtattak az ajtón. Lucy a kilincsért nyúlt, és beengedte Jack-et. – Gyere be, Sue a konyhában főz. Eléggé elkésett.
- Megmondta, hol volt ma egész nap?
- Motyogott valamit az ügyről, de őszintén, jobban izgult amiatt, hogy megfőzze a vacsorát, mielőtt megjössz, szóval Levi és én hagytuk, elutasította a segítségünket.
- Oké, kösz Lucy, hogy megteszed.
- Semmiség, és Sue is itt lakik. Amúgy már hiányoltam, hogy ha besétálok, nem talállak itt titeket szenvedélyes ölelésbe fonódni vagy a kanapén aludni – kacsintott Lucy. – Gyerünk Levi, eljött a visszavonulásunk ideje. – Lucy bement a konyhába Jackkel és Levi-val, ahol felkapott egy csésze kávét, és hagyta Jack-et és Sue-t, hogy együtt töltsék az estét.


- Szia – mondta Jack, megcsókolta Sue-t, és azon gondolkodott, hogy a nő egy picit messze jár – Jó napod volt?
- Érdekes – válaszolta Sue – Mi van veled?
- Aggódtam, amikor nem tudtalak elérni. Myles azt mondta, nem tudja, hova mentél, különösen Levi nélkül – vakarta meg a férfi Levi füle tövét. Sue a vacsorára nézett, ami a tűzhelyen főtt, majd megszólalt:
- Gyere és ülj le, beszélnünk kellene.

Leültek a kanapéra, és Jack várakozóan nézett Sue-ra. Különböző érzelmek váltakoztak a nő arcán, a férfi megpróbálta megfejteni őket.

- Mi az? – kérdezte a férfi gyengéden, és megsimogatta a nő a karját.
- Jia Li – mondta Sue könnyekkel küszködve. Jack türelmesen várt, hogy a nő folytassa. – Mi történt?
- Meghívtam ma reggel kávézni…
- Igen, tudom, Myles mondta, hogy ezt csináltátok, amikor elment.
- Kicsit hosszabbra nyúlt, mint várta, szóval felajánlottam, hogy segítek neki. Felmentem az emeletre, hogy néhány ruhát betegyek a kislány szobájába, és egy kicsit kutakodtam…
- Néha kutakodnunk kell, de inkább nyomozásnak nevezném. Mit találtál?
- A szobája szörnyű volt, egy matrac volt a földön, nem voltak redőnyök az ablakon, minimális ágynemű, egy teljesen kopár szoba volt…
- Nem lep meg az adott körülmények alatt – vonta meg Jack a vállát. Sue felpattant, ellenőrizte a vacsorát, Jack utána ment. Sue sóhajtott, és folytatta.
- Mrs. Lam korábban jött haza, Jia Li betuszkolt a szobájába, az ajtó nem záródott egész jól, mindent láttam, és azt kívántam, bárcsak értettem volna, mit mondanak…
- Ezért van ott Myles.
- De nem volt ott, ugye?
- Nem. Szóval mi történt, hogy jöttél ki?
- Amikor Lamék elmentek, Jia Li kiengedett. Megígértem, hogy segítek neki, Jack, tudom, hogy az én munkám segíteni neki, de… annyira kétségbeesetten van szüksége, hogy kikerüljön onnan, mielőtt valami borzalmas történik – mondta Sue a padlót nézve, mint ha talált volna ott valami érdekeset.
- Segítesz neki – mondta Jack megfogva a nő kezét, és a szemébe nézve.
- Mrs. Lam az ok, amiért Jia Li karjai sebesek. Miután elmentek, én a matracon ültem, mint itt, és úgy éreztem magam, mint akit bebörtönöztek. Alig tudom elképzelni, milyen lehet neki nap nap után, az összes munkát neki kell elvégeznie, nincs senki, akivel beszélgethet, akiben megbízhat, jelentéktelen fizetéssel, és nincs jövője, amit várhat. Segítenem kell neki, Jack – mondta Sue megint a padlót nézve. Jack megsimogatta Sue arcát.
- Sue, segíteni fogunk neki.
- Tudom, de…

Jack hirtelen mögé nyúlt, és levette a serpenyőt a tűzhelyről, mert már bugyborékolt, és levette a gázt.

- Rendben van – nyugtatta meg a nőt, villával böködve a rizst – egy kicsi megégett az alján. Sue elvette tőle a serpenyőt, ráncolta a szemöldökét, majd sóhajtott.
- Még mindig ehető – mondta a férfi, majd visszatért a témájukhoz – Hétfőn összeülünk a csapat többi tagjával, és kitalálunk valamit. Te és Myles be tudnátok jönni az irodába tizenegy körül, ugye?
- Igen – válaszolta Sue komolyan.
- Van még valamennyi mosolyod számomra? – kérdezte Jack, miközben az ujjai a nő nyakát simogatták, amitől Sue megremegett.
- Sok mosolyom van a számodra, de nem tudom, vajon megérdemled-e az összeset egyszerre.
- Megmentettem a vacsorát, legalább egyet biztosan megérdemlek – mondta a férfi reménykedve, ahogy a nő megpróbált nem mosolyogni.
- Meg – mondta Sue, miközben visszafordította a figyelmét a vacsorára, és Jack magában vigyorgott.



Sue elvesztette az étvágyát, csak játszadozott az étellel, Jack figyelte, és remélte, hogy ez nem egy jele, hogy a nő beteg lesz, így úgy döntött, hogy tereli a témát valami jobb dolog, az esküvő felé.

- Szóval mit kell még elrendeznünk? – kérdezte.
- Tessék? Az üggyel kapcsolatban?
- Nem, ne beszéljünk róla többet ma este. Emlékezz a ma este csak értünk van, az esküvőről beszéltem.
- Oh – válaszolta a nő, és Jack rájött, hogy még mindig a mosolyára vár. – Úgy tűnik, Lucy mindenre felügyel majd, és holnap megyünk megvenni a ruháinkat, csak lányok.
- És én felajánlom, hogy veletek megyek, és megmondom a véleményem – mosolygott Jack – én és Bobby holnap öltönyvadászatra megyünk, találkozhatunk.
- Nem, hacsak nem tervezed, hogy szoknyát viselsz – mondta Sue egy halvány mosollyal.
- Mi van a többi teendővel, amiről azt mondtad, elintézed?
- Lucy hozzáértő kezeiben.
- Megengedte Lucy-nak, hogy megszervezze?
- Átruháztam…
- Meg vagyok lepve, hogy megengedted Lucy-nak, tudod, milyen elszántan szeretné látni, hogy összeházasodunk – mondta Jack halkan. Sue vállat vont.
- Ad neki valami pozitív kisugárzást, és lelkesedést is.
- Oh, hír kaptam a gyűrűkről az ékszerésztől.
- Időben készen lesznek? Talán nem kellett volna olyan aggodalmaskodónak lenni, mint amilyenek voltunk…
- Igen, készen lesznek, csak ellenőrizni akarta a részleteket, hogy ne legyen hiba. Tudom, hogy amit választottunk, jó lesz nekünk – mondta Jack megnyugtatóan.



Később összebújva ültek a kanapén, figyelmen kívül hagyták az idő gyors múlását, minden perc számított.
Jack szórakozottan Sue csuklóját simogatta, azt gondolta, a nő talán elaludt, olyan nyugodt volt. De a nő hirtelen megfordult, a férfi szemébe nézett, és végre elmosolyodott.
Sue kinyújtotta a kezét, és megsimogatta Jack állát, mielőtt lehúzta volna magához a férfi fejét, a szeme lecsukódott, amikor ajkaik találkoztak. Jack folytatta a csuklója simogatását, és nem engedte, hogy a kezei máshová is vándoroljanak a nő testén, mert akkor egész biztosan elvesztené az önuralmát.
Sue keze azonban több volt, mint őrjítő, az egyik a férfi mellkasát simogatta, a másik a finom bőrt a füle mögött. A férfi elfojtott egy nyögést és lejjebb ereszkedett a kanapén, a nőt is magával húzva. Sue a férfi teste alatt feküdt, és megijedt a hatástól, amit Jack okozott benne, egyik fele véget akart vetni ennek, a másik azt akarta, sose legyen vége.

A pillanat akkor lett megzavarva, amikor Lucy és Levi kiléptek a szobából.

- Folytassátok, mintha itt se lennék – mondta Lucy hangosan, mire Jack majdnem lelökte Sue-t a kanapéról.
- Mi? Hol? – dadogott Jack, miközben Sue megigazította a ruháját.
- Sajnálom – mutatta Lucy – Levi.

Levi-ra néztek, aki mancsával kaparta az ajtót.

- Sajnálom, ki kell menned? – kérdezte Sue. Levi a legjobb „siess, ki kell mennem” pillantásával nézett rá, és miközben Sue bocsánatkérően Jackre nézett, elrendezte a dolgait, és rárakta a pórázt Levi-ra.
- Holnap találkozunk, Lucy – mondta Sue, majd váratlanul megcsókolta Jacket és elment.
- Szóval, megérte? - kérdezte Lucy.
- Mi ért meg mit? – kérdezte Jack még mindig kábultan.
- A randid Sue-val, én meg a szobámban maradtam egy csésze kávéval, társaságnak Levi-val és egy jó könyvvel.
- Oh, igen, Lucy, jövök neked eggyel, de az időérzéked csiszolhatnád…
- Nem, nem kell, nektek van szükségetek egy szobára vagy egy saját lakásra – mondta Lucy mosolyogva, miközben a férfi kilépett az ajtón keresztül az éjszakába.

Megjátszott házasság: 14. rész

Sue és Levi tettek egy korai sétát, Myles még mindig a szobájában volt, feltehetőleg aludt, ahogy ők a parkba sétáltak. A nap melegnek és fülledtnek ígérkezett, mint az előző is. Sue és Levi nem találkoztak senkivel, amíg vissza nem értek a házhoz, ahol Mrs. Lam parancsolta a gyerekeket a kocsiba.

- Jó reggelt – mondta Sue amikor Mrs. Lam felnézett – Megy valahova?
- Vásárolni – válaszolta Mrs. Lam egy bólintással, ami valószínűleg köszönés lehetett – a kutyája nem fogja ma felásni a kertem?
- Nem, Levi és én mára elmegyünk, lányos nap lesz a barátnőimmel.
- Az jó – mondta Mrs. Lam egy hiteles mosollyal az erőltetett helyett, míg Jin és Fau Levi-t simogatták.
-------------------------------------------------------- -----------------------------------------------------

- Korán vagy – mondta Lucy, ahogy a kocsihoz ért, amit már Sue, Levi, Tara és Frankie elfoglalt.
- Tudom, ugye nem bánod, ha hátul kell utaznod Frankie-vel és Levi-val? – kérdezte Sue. Miután Lucy köszönt Frankie-nek, kapott egy nyálas köszöntést Levi-től.
- Te is hiányoztál – mondta Lucy a többiek meglepetésére a kutyának. Hamarosan leparkoltak az „Álomruhák” nevezetű bolt előtt, és mindnyájan kiszálltak a kocsiból.



Sue, Tara és Frankie a székekben ültek, miközben Lucy elkezdett felpróbálni néhány ruhát. Nemsokára kijött a próbafülkéből egy sötétkék ruhában, ami kiemelte karcsú alakját, egyszerűnek tűnt és mégis elegánsnak.

- Ez tökéletes – mondta Sue. – Nem hiszem, hogy van menyasszonyi ruhájuk ehhez hasonló szabással.
- Valójában van, hölgyem – a Maisy névre hallgató alkalmazott túl hamar fordult el, ami felidegesítette Sue-t. Lucy éppen el akarta mutogatni, amikor Sue megszólalt:
- Elnézést.
- Igen – fordult meg Maisy.
- Amikor bejöttünk, elmagyaráztuk, hogy süket vagyok, és szükségem van arra, hogy lássam a száját, hogy tudjam, mit mond.
- Sajnálom – Maisy közben a karmazsinvörös egy mély árnyalatával pirul el – Szörnyem sajnálom…
- Rendben van – Sue hirtelen bűntudatot érzett, nem kellett volna ennyire ráförmednie a lányra.
- Szeretné megnézni azokat a ruhákat? – kérdezte Maisy szembefordulva.
- Talán az összeset meg kellene néznünk – mondta Tara. – Nem azt mondtad, hogy Mrs. Lam vásárolni ment?
- De.

A négy nő válogatott a sorok között, és Sue pillanatok alatt megtalálta, amit keresett, amikor megpillantotta a Ruhát. Lassan tapintotta a fehér anyagot, és tudta hogy ez a ruha „az”. Frankie a könyökével oldalba bökte, és megszólalt, amikor Sue ránézett:

- Akkor próbáld fel – mondta. Sue körülnézett, és Tara félig viccesen megjegyezte:
- Ha meglátjuk Mrs. Lam-ot, lefoglaljuk. Menj, próbáld fel.

Ezer évnek tűnt mire Sue kidugta a fejét a függöny mögül.

- Biztonságos?
- Úgy érted, Mrs. Lam itt van-e? – kérdezte Lucy. – A válasz, ebben a pillanatban nincs, gyere ki és pördülj meg előttünk.
- Nem tudom – mondta Sue.
- Ezt hogy érted? – kérdezte Tara.
- Véleményt nyilvánítani jöttünk – mondta Lucy. Sue Frankie-hez fordult.
- Kérdezhetek tőled valamit?
- Persze.
- Amikor férjhez mentél, hogy választottál ruhát? – kérdezte. Frankie kiegyenesedett.
- Nos, fiatal voltam, és anyámnak volt némi befolyása felettem, de azonnal tudtam, hogy az az a ruha, és semelyik másik.
- És az a ruhád volt, amit akartál? – kérdezte Lucy.
- Igen.
- Hány évesen mentél férjhez? – kérdezte Tara.
- Tizenkilenc.
- Vaó, az fiatal – kommentálta Lucy.
- Igen, az volt – válaszolta Frankie gondolkodva.
- Sajnálom, nem akartam felhozni… - mondta végül Tara.
- Semmi gond – mondta Frankie, és úgy érezte, vissza kell térniük a menyasszonyhoz – Szóval, szerintem, ha titokban akarod tartani a ruhád még előttünk is az esküvőd napjáig, a te döntésed.
- De mi látni akarjuk a ruhát! – kiáltotta Lucy.
- És fogod is – Sue-nak még mindig csak a feje látszott – Az esküvőm napján.



A székekben ültek és kávéztak, amit Maisy szerzett be nekik, látva, milyen sok pénzt költenek a boltjában.

- Még mindig nem tudom elhinni, hogy meggyőzted Sue-t, ne mutassa meg nekünk a ruháját – duzzogott Lucy.
- Nem Frankie volt, saját magam döntöttem így, azt akarom, hogy meglepetés legyen.
- Legalább azt engedd meg, hogy segítsünk kiválasztani a cipőt és a fátylat – könyörgött Lucy.
- Oké – enyhült meg Sue.
- Ó-ó, várjatok – mondta Tara.
- Mi az? – kérdezték a többiek kórusban.
- Mrs. Lam – mutatta jelbeszéddel Tara.
- Biztos vagy benne? – kérdezte Lucy.
- Igen, ott – Tara egy nőre mutatott, aki egy kisfiúval és kislánnyal volt a gyerekosztályon.
- Ez Mrs. Lam – erősítette meg Sue sóhajtva, amikor a nő Sue-t meglátva integetett, és Sue felállt.
- Hova mész? – kérdezte Frankie.
- Beszélek vele, megmondom neki, hogy a te esküvőd miatt vagyunk itt, Lucy, és ruhákat választunk.
- Tessék? Oh, oké.
- Nem hiszem el, hogy ezt történik – mondta Tara.
- Mik az esélyek? Ne is válaszoljatok, Tara, te valószínűleg tudod – sopánkodott Lucy. Tara vállat vont, és összemosolygott Frankie-vel, és figyelték, amint Sue Mrs. Lam-mal beszélget.



- Nem próbálhatsz úgy semmit, amíg Mrs. Lam itt van. Mit csinálunk? – kérdezte Lucy.
- Te odaadod a méreteket Maisy-nek, és igényelsz két koszorúslány-ruhát a leghalványabb kékből, és idehozod a választási lehetőségeket – mondta Sue.
- Oké – Lucy elvette a papírt Sue-tól – Hogy hívják a koszorúslányokat?
- Anna, Tavey – mutatta Sue jelbeszéddel.
- Mennyi idősek?
- Hat és hét.
- Oké, kívánj szerencsét.


- Az unokahúgaid? – kérdezte Tara halkan.
- Sok unokahúgom és unokaöcsém van, Anna igen, Tavey Jack-é – suttogta vissza Sue.
- Mennyi van? – kérdezte Tara.
- Négy unokahúg és három unokaöcs.
- Vaó. És Jacknek? – kérdezte Frankie.
- Egy unokahúg egy unokaöcs. Azt gondoltam, jó lenne, ha mindkettőnk családjából lenne egy koszorúslány, és a többi unokahúgom volt már koszorúslány, kivéve Lidya-t aki alig két éves.


Szóval Sue kiválasztotta a ruháját, cipőket és a fátylat az után választották ki, hogy Mrs. Lam elment. Kimerülve, de boldogan mentek a lányok ebédelni.

Megjátszott házasság: 15. rész

A csapat összegyűlt az irodában, és Sue megosztotta a tapasztalatait a Lam házzal kapcsolatban. Miután végzet, Myles vette át a szót.

- Múlt éjjel, miközben a feleségem megint megcsalt – kezdte a saját stílusában, és kapott egy felháborodott pillantást Jack-től – habár én… - Jack közbevágott, olyan hangon, ami nem tűrt vitát.
- Tudjuk, mit tettél, vissza az ügyhöz – mondta. Myles megadóan felemelte a karját, miközben Sue a két férfit nézte, és érezte köztük a feszültséget.
- Tegnap, amikor egyedül voltam a házban – kezdte újra Myles, és Jack helyeslően bólintott – Lamék kiabálni kezdtek, különösen Mrs. Lam kiabált az anyanyelvén.
- Elcsíptél valamit? – kérdezte Bobby.
- Falon keresztül volt, de Jia Li kiment a hátsó kertbe, Mrs. Lam követte, és azt elcsíptem. Egy általános szóbeli megtévesztés volt, Mrs. Lam említette, hogyha Jia Li kisétál, nem tud sehova sem menni, és hogyha a hatóságokhoz megy, ők egyenesen haza fogják küldeni. Jia Li azt mondta, hogy az is jobb lenne, minthogy itt maradjon, ahol most van, erre Mrs. Lam mondta neki, hogy talán nem küldik vissza Kínába, börtönbe fogják küldeni, és akkor mégis mit tesz a családja Kínában, akik tőle függenek.
- Megütötte? Hallottál pofont? – kérdezte Sue, aki látta, mire képes Mrs. Lam.
- Nem, de ez nem jelenti azt, hogy bent a házban nem bántotta – mondta Myles. Jack hosszan sóhajtott, mert ez az ügy elhúzódott, és nem volt jel arra hogy hamar vége lesz.
- Vissza kell térnie Kínába? – kérdezte Tara. Jack vállat vont.
- A Bevándorlási Hivataltól függ; nem szükséges, talán a lány csak egy kívánságát fejezte ki.
- Volt valaha vízuma? – kérdezte Lucy.
- Hat hónapos engedéllyel jött ide, ami négy éve lejárt – magyarázta Sue. D jött be az irodába, és megzavarta a beszélgetést.
- Fogásunk van egy másik ügyben, Bobby, Jack, Myles, velem kell jönnötök, Tara neked kapcsolatban kell velünk maradnod Lucy-val, Sue, neked vissza kell menned Lamékat figyelni. Kiagyaltatok már valamit Jia Li ügyében?
- Nem, most éppen egy megbeszélés közepén tartunk.
- Várnia kell holnapig, reggel tíz Myles és Sue? – kérdezte D és ők bólintottak. Sue nézte, amint mindenki eltűnik, és elment összeszedni a dolgait, amikor Jack hirtelen visszatért, a karjaiba vonta és megölelte, mielőtt határozottan megcsókolta volna.
- Szeretlek – mondta Jack és Sue-nak.
- Vigyázz magadra, Jack – kérte Sue, mert tudta, hogy ez veszélyes lesz.
- Ne aggódj, én mindig – kacsintott a férfi, és elment. Sue Levi-ra nézett.
- Gyerünk, Levi. Neked és nekem magunktól kell kiszabadítanunk Jia Li-t. Már a gondolata is megrémiszt, ha még egy éjszakát abban a házban kell töltenie.

Megjátszott házasság: 16. rész

Sue beugrott a fűszereshez, mielőtt visszaért volna a házba. Semmi sem tűnt szokatlannak a környéken. 6 óra múlt, és Myles még mindig nem ért haza. Felhívta Lucy-t, aki elmondta, hogy adódott néhány váratlan esemény az ügyben, és habár mindenki jól van, valószínűleg este 9-ig is el fog tartani.
Kilenckor Levi elkezdett izegni-mozogni, Sue eldöntötte, hogy egy kis esti sétára viszi. Ahogy elhagyták a házat, meglátták Jia Li alakját, végigsietni az utcán, nem tudtak mást tenni, csak követték. Jia Li hosszú ideig ment, egyszer sem nézett hátra, Sue gondolkodott, vajon teendője van-e, de ilyen késői órában nem hitte, hogy lenne neki. A folyóhoz értek, ahol Jia Li ráült a korlátra, a lábai a víz felett lógtak.
Sue első reakciója az volt, hogy rákiált, de nem akarta, hogy Jia Li tegyen valami hasonlót, mint például, beugrik a vízbe. A világításból hiány volt, valamilyen okok miatt Jia Li egy utcai lámpa alá helyezkedett, és a mélységet nézte maga alatt. Sue megparancsolta Levi-nak, hogy maradjon.
Jia Li megfordult, mintha megérezte volna a jelenlétüket. A híd teljesen csendes volt, este tíz óra volt, és az arra elhaladó embereket nem zavarta, hogy egy lány ült a hídon egy nő és egy kutya társaságában.

- Jia Li – mondta Sue gyengéden. Jia Li olyan erősen szorította meg a korlátot, hogy a kezei elfehéredtek.
- Követett – mondta halkan.
- Aggódtam miattad. Segíteni akarok neked, emlékszel? Megígértem.
- Hogyan segíthetne? – Jia Li szomorúan megrázta a fejét.
- Hogyan akarod, hogy segítsek?
- Azt akarom… - a lány szemei megteltek könnyekkel, könnyekkel, amelyeket hosszú ideje visszatartottak, most kibuggyantak, és lefolytak az arcán. – Szabad akarok lenni – mondta szipogva.
- Szabad lehetsz. Segíthetek.
- Hogyan? – kérdezte a lány. Sue kinyújtotta a kezét, és gyengéden megérintette Jia Li karját.
- Tudja Mr. és Mrs. Lam, hogy eljöttél ma este? – kérdezte. Jia Li megrázta a fejét.
- Elmentek egy bálba a gyerekekkel. Egyedül voltam. Gondoltam, ma el kell jönnöm.
- Megvan a lehetőséged?
- Igen, de elvették a papírjaimat, akkor sem adják vissza, ha visszamegyek…
- Az útleveledre érted?
- Igen, és a munkához szükséges papírokra. Hova mehetek? Sehova – válaszolta meg magának.
- Ez nem igaz. Azért vagyok itt, hogy segítsek, azért küldtek, hogy segítsek neked – mondta Sue. Ez felkeltette Jia Li érdeklődését, és döbbenten nézett Sue-ra.
- Visszajöhetsz velem – tette hozzá Sue.
- A házába, ne, oda ne…
- Nem kell odamennünk, biztonságos helyre vihetlek, és valakinek meg kellene nézni a sebeid.
- A kórház a rendőrségre küld…
- Nem, nem fogják, ha megmondom nekik, hogy ne. Az FBI-nak dolgozom, hallottunk a helyzetről, amiben vagy, és segíteni akarunk.
- Visszaküldenek Kínába?
- Valószínűleg nem.
- Amerikában maradhatok?
- Ez is egy lehetőség, beszélnünk kell a Bevándorlási Hivatallal.
- Hazamehetek Kínába?
- Igen, szeretnél? – kérdezte Sue. Jia Li megvonta a vállát.
- Látni akarom a családom, de szükségük van a pénzre, amit küldök.
- Tudom, és megígérem, hogy bármi is történik, tudsz majd gondoskodni róluk, de a helyzetben, ahol vagy, alig fizetnek, és állandóan bántalmaznak. Láttam a karjaid. Myles is.
- Myles is az FBI-nál van?
- Igen.
- Ő is segíteni akar?
- Igen. Megbízol bennem?
- Azt hiszem, igen, a múltkor is betartotta a szavát.
- És most is betartom, gyere velem, és biztonságban leszel, és soha többé nem kell Lamékkal vagy egy hozzájuk hasonló családdal élned.

Sue mobilja rezegni kezdett, de úgy döntött, figyelmen kívül hagyja, gondolván, úgyis csak Myles akarja megmondani, hogy hazaért. Azon gondolkodott, hova kellene menniük. Ebben a pillanatban Jia Li volt a legfontosabb.

Megjátszott házasság: 17. rész

Sue meggyőződött róla, hogy Jia Li biztonságban van a kórházi ágyban, aztán kilépett a folyosóra, hogy felvegye a kapcsolatot a csapattal. Sue kivette a mobilját a táskájából, és először a házat hívta.

- Harmadik Myles Leland beszél, miben segíthetek? – jelent meg a kijelzőn, és Sue megrázta a fejét.
- Én vagyok, Sue,
- Oh! Hol vagy? Jack és Bobby itt vannak. Ezer éve hívogatunk.
- Jó, beszélhetek Jackkel?
- Persze, egy pillanat.
- Sue, itt Jack – mondta Jack pár pillanat múlva.
- Hogy ment a másik ügy?
- Jól, elkaptunk mindenkit, minden jól sült el. Hol vagy?
- Jia Li-vel.
- A szomszédban?
- Nem, a St. Michael-ben, hosszú történet, engedd, hogy elmeséljem…



Jack végre letette a telefont.

- Myles, Bobby, menjetek át a szomszédba, és vigyétek be Mr. és Mrs. Lam-ot kihallgatásra.
- Hajnali kettő van – mondta Bobby.
- Mellesleg nem hiszem, hogy benn vannak – tette hozzá Myles.
- Nos, próbáljátok meg, és ha nincsenek, figyeljétek és várjátok őket itt.
- Mi van veled, te hova mész?
- Sue-hoz és Jia Li-hez.


Jack egy kis idő múlva belépett a kórházba, és megkereste a magánszobát, amit Sue igényelt Jia Li-nek.
Jia Li az ágyban aludt; infúzióra volt kötve, és Jack arra gondolt, valószínűleg ez a legkényelmesebb ágy, amiben valaha aludt. Sue az ágy melletti székben aludt, kezével támasztotta meg a fejét, könyöke bizonytalanul feküdt a szék karfáján. Levi a padlón feküdt, felismerte Jack-et, majd újra becsukta a szemeit.
Jack Sue mellé guggolt, és elkezdte lassan masszírozni a vállát, hogy felébressze; a nő kinyitotta a szemeit, és mikor meglátta Jack-et, felült, és kinyújtózott.

- Hogy van? – kérdezte Jack.
- Rendben, azt hiszem. Az orvos talált még egypár régi sérülést, csakúgy, mint mostanit.
- Mint például?
- Törött csontok a bal karjában és jobb lábában, kezelve, de Dr. Rinestone azt mondta a röntgen kiszúrta, el voltak törve, de nem kezelték megfelelően.
- Mondta Jia Li, hogy tudta, hogy el voltak törve?
- Szereztek neki egy tolmácsot, hogy könnyebb legyen neki a kommunikáció, és azt mondta, igen.
- Egyéb sérülések?
- Néhány égési sérülés – mondta Sue könnyekkel küszködve. Jack sóhajtott, beletúrt a hajába, és az ajkát harapdálta arra a gondolatra, hogy Lamék mennyi fájdalmat és szenvedést okozhattak Jia Li-nek.
- Valami más?
- Nos, Dr. Rinestone azt mondta, hogy adni fog egy jelentést az összes sérülésről, amit felfedeztek.
- Gyere ide – mondta a férfi állva, lábra állította Sue-t, és köré fonta a karját. Közelebb húzta magához, és élvezte, ahogy a nő a karjaiban van, és megnyugtatóan simogatta a Sue nyakát. Ez a nap mindkettejük számára hosszú volt; valójában ez már a következő nap volt, az órára pillantott, ami hajnali négyet mutatott. Az idő nem számított, ahogy ott álltak ölelkezve, becsukták a szemeiket, és azt képzelték, máshol vannak, nem egy kórházi szobában.
- Menned kellene, aludj egy kicsit – mondta Jack kibontakozva az ölelésből. Sue megrázta a fejét, és a még mindig alvó Jia Li-re nézett.
- Nem, én maradok, te menj, és aludj. Nem akarom, hogy egyedül legyen és megijedjen, amikor felébred, egy barátságos, ismerős arc látványa segíteni fog.
- Oké, de csak miután vettem neked kávét.
- Alku.


Lamék másnap reggelig nem tértek vissza a házba, miután a gyerekeiket kirakták az iskolában. Myles és Bobby ott voltak, hogy bekísérjék őket az FBI épületébe kihallgatásra.

Megjátszott házasság: 18. rész

Másnap délre az ügy jól haladt, habár mindenki az alvás ellen küzdött, amiért sóvárgott. Tara a kórházba ment, hogy felváltsa Sue-t.

- Kellemes délutánt – mondta belépve Jia Li szobájába – Williams ügynök vagyok – folytatta az ágyban fekvő lányra mosolyogva.
- Szia Tara, hogy vagy?
- Nos, kicsit sajnálom a gyerekeket, de úgy tűnik, van egy nénikéjük itt, aki tud gondoskodni róluk,
- Xia – szólalt meg Jia Li. Sue értetlenül nézett, és Tara elmutogatta neki jelbeszéddel a nevet.
- Azért jöttem, hogy felváltsalak – mondta aztán Sue-nak.
- El fog vinni? – kérdezte Jia Li.
- Nem – mondta Tara a fejét rázva – Sue-ra máshol van szükség, jöttem, hogy felváltsam.
- Megbízik benne? – kérdezte Jia Li Sue-tól.
- Igen, teljesen.
- Oké – válaszolta Jia Li vonakodva, mert nem akart mással lenni, csak Sue-val.
- Egyéb kérdés? – kérdezte Tara.
- Kihallgat? – kérdezte Jia Li.
- Még nem. A társaim éppen Mr. és Mrs. Lammal beszélnek, és ha egy kicsit jobban érzi magát, igen, meg fogjuk hallgatni a történetét, de nem most, rendben? – mondta Tara. Jia Li gondolkodott, majd bólintott.
- Később benézek és meglátogatlak – mondta Sue, miközben a kezébe vette Levi pórázát.
- Rendben.

Ezzel Sue és Levi távoztak.
-------------------------------------------------------- ---------------------------------------------------------


Az irodába besétálva Sue a helyiséget teljesen üresnek találta, és ő az ajkát rágcsálva azon gondolkodott, hova tűnhetett a csapat. Megfordulva Randy-t látott belépni az irodába.

- Miss Thomas – mondta a szokásos stílusában.
- Randy – mondta óvatosan Sue, azon gondolkodva, vajon mi szólította ide a férfit.
- Manning ügynököt keresem, habár Hudson ügynök is ugyanúgy megfelel.
- Csak most értem ide, és egyiküket sem láttam tegnap óta – mondta Sue. Habár ez nem volt teljesen igaz, Randy-nek nem kell tudnia.
- Amikor látja őket, mondja meg nekik, fontos, hogy beszéljek velük.
- Természetesen – mondta Sue idegesen, mert már nagyon meg akart szabadulni az irritáló kisembertől. Amikor elment, öntött magának egy csésze kávét, leült a székébe, megnézte az e-mailjeit, és a többi fontos üzenetét. Nemsokára Jack, Bobby és Myles léptek be az irodába.
- Szia – mondta Jack, miközben a másik kettő is köszönt.
- Randy téged keresett – mondta Sue.
- Kit, engem? – kérdezte Jack.
- Téged meg Bobby-t, azt mondta sürgős.
- Megyek, és megnézem mit akar, fogadok, hogy amiatt a roncs miatt keresett amit szervizbe kellett vinnünk – Bobby sarkon fordult, és kiment.
- Még mindig itt vannak? – kérdezte Sue.
- Igen, de rendben lesz. Mr. Lam esküszik, hogy nem tudta, a felesége hogyan bánik a szolgálólánnyal – válaszolt Myles.
- De ezzel nem tisztázza magát, ő is ott lakott. Örülök, hogy itt vagy; el kell mennünk Lamék barátaihoz, és kikérdezni őket. Készen vagy? Myles megvárja Bobby-t, és elintézik a másik felét – mondta Jack.
- Oké – mondta Myles, és Sue felé fordulva hozzátette – Tudom, hogy Jack csak magának akar, és az igazat megvallva már majdnem hiányoltam a közös munkát Manning ügynökkel.
- Találkozunk később, Myles – mosolygott Sue.
- Természetesen, Thomas, vagy inkább már Sue-nak hívnálak, mert úgy tűnik, most már jobban ismerjük egymást.



- Mit értett Myles az utolsó mondatán? – kérdezte Jack a liftben Sue-tól.
- Úgy értette, hogy együtt éltünk, mint ahogy te is tudod.
- Tudom, csak nem tetszik – mondta Jack egy fanyar mosollyal, ahogy a férfi kocsijához sétáltak.

Megálltak, amikor odaértek; Jack először Levi-nak nyitotta ki az ajtót, majd Sue-nak. Sue mélyen a férfi fáradt szemébe nézett, ami csak még jobban megvilágította a saját fáradtságát. A férfi keze ösztönösen felemelkedett, és gyengéden simogatni kezdte a nő nyakán lévő finom bőrt, amitől a nőn a gyönyör borzongása futott végig. Nagyot nyelt, ami láthatóan visszahozta Jack-et oda, ahol most vannak, és amit tenniük kell.
Leengedte a karját, és megpuszilta a nő homlokát, mielőtt azt mondta volna:

- Menjünk.

Megjátszott házasság: 19. rész

Amiért Jack aggódott, hogy az ügy lezáratlan ügyként lesz felcímkézve, nem bizonyult igaznak. Az ügy nagyon is haladt. Több információt tudtak meg, miután beszéltek Lamék barátaival és ismerőseivel. Jia Li vallomása, orvosi jelentése és a szobája Laméknál bizonyíték lesz. Mellesleg alaposan átkutatták a házat további bizonyítékokért, és találtak is. Voltak képek Jia Li-ről, amikor megérkezett ide, és látható volt, mennyit változott az évek során, amíg a családdal élt. Mrs. Lamnak voltak képei Jia Li-ről, amint a matracán fekszik sebesülten, és ezeket a képeket Mr. és Mrs. Lam nem tudta megmagyarázni a csapatnak.
---------------------------------------------- ---------------------------------------------------------- ---------

Sue és Jack a kórházba mentek, hogy felvegyék Jia Li-t, hogy az ideiglenes otthonába vigyék, ami menedékház volt a Jia Li-hez hasonló sorsú nőknek. Bekísérték a házba, és miután Sue megbizonyosodott arról, hogy berendezkedett, elbúcsúzott.

- Ideje, hogy menjek. Jól leszel?
- Köszönöm, nagyon kedves volt.
- Szívesen – mondta Sue. Jia Li az ajkát harapdálva nézett fel rá. – Mi az? – kérdezte Sue.
- Van egy kérdésem.
- Micsoda? – kérdezte Sue, azon tűnődve, mit kérdezhet. Már elmagyarázták neki a bírósági ügyeket, és hogy a Munkaügyi Osztályon keresnek neki munkát egy olyan családnál, ahol megbecsülik, megfizetik, és ahol talán újra megtanul bízni az emberekben. Ehelyett Jia Li meglepte a kérdésével.
- Ön és Mr. Leland, ugye nem házasok? – kérdezte. Sue megrázta a fejét.
- Nem, ez az ügy része volt, hogy házasokat játszottunk – mondta. Jia Li elmosolyodott.
- Jó, láttam önt Mr. Hudson-nal, és tudtam, hogy ott szerelem van, nem úgy, mint Mr. Leland-del – mondta. Sue mosolygott és viccesen megjegyezte:
- Jól láttad, talán meg kellene fontolnod egy állást az FBI-nál – szólt. Jia Li nevetett.
- Nem, minden, amit szeretnék, egy jó munka, ahonnan pénzt tudok hazaküldeni.
- Kapni fogsz, tudom, hogy fogsz.
- Tudom, mert megígérte, és amikor megígér valamit, jó dolgok történnek.
- Vigyázz magadra, Jia Li – mosolygott Sue, és elment. Jia Li visszamosolygott, és ettől a mosolytól az egész arca felragyogott.

Sue a lépcső alján találkozott Jackkel.

- Jól van? – kérdezte Jack.
- Jól lesz – felelte Sue.
- Egy kis időbe fog kerülni, amíg ez az ügy bíróságra kerül.
- Mindegy, mennyi ideig tart, igazságot kell szolgáltatnunk mindazért a bántalmazásért és borzalomért, amit Jia Li átélt – mondta Sue határozottan, és Jack egyetértett.

Megjátszott házasság: 20. rész

Sue és Levi levegő után kapkodva érkeztek meg az irodába, mert a lépcsőn jöttek.

- Késett, Thomas - jegyezte meg Randy, amikor kilépett az irodából. Sue csak nézett rá, majd a férfi munkatársaira nézett. Myles integetett, hogy felhívja Sue figyelmét, és teljesen magabiztosan jelbeszéddel mutogatott neki, mire a nő szemei csészealj nagyságúra nyíltak, és Lucy közbevágott:
- Myles, tudod, mit mutogattál?
- Mit mondtam? – kérdezte.
- Azt, hogy Sue általában meztelenül jön dolgozni – mondta Jack szárazon. Myles lenézett a kezére, és gyorsan elmutogatta a szót, amire gondolt, mielőtt elszúrta volna. Visszanézett Sue-ra, aki még mindig őt nézte.
- Nyilvánvalóan nem ez volt, amit akartam. Bárki láthatja, hogy Sue teljesen felöltözve jött munkába, mint mindig… - mondta Myles.
- Úgy veszem, mintha azt mondtad volna, hogy általában korán jövök… - mondta Sue.
- Ez volt az, amit gondoltam, hogy mondtam, mielőtt Jack oly kedvesen felvilágosított volna, hogy nem.
- Igen, féltékeny, hogy esetleg csináltatok valamit, amiről ő lemaradt, amikor te és Sue együtt éltetek – vigyorgott Bobby – De nem mutogathatsz ilyeneket, valaki talán nem kezeli majd ilyen jól, mint Sue.
- Amire szüksége van, az egy kicsit több gyakorlás – mondta Sue, nem akarván, hogy Myles ettől a nevetséges helyzettől feladja.
- Ne hagyd abba az órákat, Myles – mosolygott Jack, miközben Myles a céklánál is vörösebben ült le a székébe.
-------------------------------------------------------- -----------------------------------------------------

K ésőbb Jack lerakta a tollát és elment az asztalától, felhívta magára Sue figyelmét, majd mutogatta:

- Kész vagy?
- Mentek valahova? – kérdezte Myles.
- Találkozónk van – válaszolta Jack.
- Együtt? – kérdezte Bobby.
- Igen – mondta Sue, oldalról egy pillantást vetve Jackre.
- Megosztjátok velünk? – kérdezte Lucy.
- Nem – válaszolták egyszerre.

Miután Jack és Sue elmentek, D jött be az irodába.

- Elmentek? – kérdezte.
- Igen – felelte Lucy.
- Tudod hova? – kérdezte Tara.
- Szerintem házasság előtti tanácsadásra a templomba.
- Ah – mondta Bobby.
- Ez mit jelentett? – kérdezte tőle Myles.
- Jack nem hiszi, hogy szükséges.
- Abban az időben én is azt gondoltam – mondta D – utólag valahogy hasznosnak bizonyult. Amiért jöttem, az megbeszélni a legénybúcsúztatót, mindent megszerveztél, Bobby?
- Igen, számíthatsz rám, hogy megfelelően szervezem meg, és már kész vagyok – mondta Bobby egy huncut villanással a szemében.
- Remélem nem lesz túl rossz – mondta Lucy. – Ha felhúzzátok Sue-t, velem gyűlik meg a bajotok.
- Sue nem jön, ő nő, hogyan tudhatná? És te sem fogod – mondta Bobby, mire Lucy összehúzta a szemöldökét.
- Egyébként mi van veletek? Szerveztetek valamit Sue-nak? – kérdezte D.
- Természetesen. De szerintem semmi lesz ahhoz képest, amit ti rendeztetek – jegyezte meg Tara.
- Ez mit akar jelenteni? – kérdezte Myles ártatlanságot színlelve.
- Pontosan tudod, hogy értem. Elvárom, hogy Jack Hudson hétfő reggel munkában legyen, épen, jól, józanul, semmi sérülés vagy akármi, megértettétek?
- Örülök, hogy megfogadtuk D tanácsát, és néhány héttel a nagy nap előtt ünneplünk – mondta Tara – Képzelem, hogyha az esküvő előtti napon lenne, Jacknek nehezére esne józanul a templomba érni.

A három a férfi a „fogalmunk nincs, mire céloztok” pillantással néztek a nőkre, és a két nő utálkozva megrázta a fejét.

Megjátszott házasság: 21. rész

Levi Sue ágyneműjét ráncigálta, hogy felhívja Sue figyelmét, amikor Lucy belépett a szobába egy tálcával a kezében, rajta kávéval és pirítóssal. Sue felnézett.

- Mi ez? – kérdezte.
- A lánybúcsúztatós hétvégéd, vagy már elfelejtetted?
- Remélem, nem szerveztetek semmi olyasmit, amit én… nos, amit én… - kereste Sue a megfelelő szót, egyúttal Lucy-t sem akarta megbántani.
- Nyugi, minden tökéletes lesz. Csak én leszek, Tara, Frankie meg Donna, és megpróbáltuk kinyomozni Penny Campbell számát is, de nem sikerült – mondta Lucy. Sue komolyan nézett rá, mielőtt megszólalt volna.
- Oké, bízom benned, azt hiszem.
- Ez egy olyan nap lesz, amit soha nem felejtesz el – mondta Lucy boldogan.
-------------------------------------------------------- -----------------------------------------------------

J ack az ajtócsengő szüntelen csengésére ébredt, megpróbálta kirázni az álmot a szeméből, miközben még félálomban az ajtó felé tántorgott. Még éppen időben észrevette, hogy meztelenül aludt, mert olyan meleg volt, ezért megragadott egy törölközőt, ahogy bement a fürdőbe, hogy tisztességes kinézetet öltsön. Az ajtó másik oldalán állva, az időjáráshoz megfelelően öltözve, ott volt Myles, Bobby és D.

- Látom kész vagy – mondta Myles gúnyosan.
- Már ennyi az idő? – kérdezte Jack álmos szemekkel.
- Igen – mondta D, miközben besétált a lakásba. – Készítek kávét, menj zuhanyozni, és öltözz fel, úgy akarjuk kezdeni a napot, hogy legalább megfelelően fel vagy öltözve…

Megjátszott házasság: 22. rész

- Mi, semmi alkohol? – kérdezte Jack, ahogy a négyes megállt egy sarki kávézónál, és Bobby négy kávét rendelt.
- Nem, még nem, az később jön. Most mindannyiunknak józannak kell lennie – válaszolta Bobby.
- Hova visztek? – kérdezte Jack. Nem tetszett neki ez az egész titokzatosság.
- Azt, barátom, majd akkor fogod meglátni, ha odaérünk – felelte Myles.
- De talán nem akarok menni – tiltakozott Jack.
- Fejezd be a nyafogást, különben bekötjük a szemed – fenyegetőzött Bobby. Jack egyik férfiról a másikra nézett, és tudta, hogy megteszik, szóval inkább csendben maradt.
-------------------------------------------------------- -----------------------------------------------------

S ue ideges volt, nem azért, mert nem bízott Lucy-ban, bízott, ez csak az ismeretlen hely miatt volt, ahova tartottak. Donna vezetett, mert csak neki volt olyan kocsija, amiben hat ember kényelmesen elfért. Levi-val együtt hatan voltak, akinek Jack szerint teknikailag a férfiakkal kellene tölteni a napot. És ha Levi Sue-val töltheti a napot, akkor ő miért nem?
Tara mosolyogva Sue-ra nézett.

- Mindjárt ott vagyunk.

Körbementek az autópályán, és egy táblát láttak meg, amint Donna felhajtott a kocsibeállóra egy nagy kúriához.

- Azta, már hallottam erről a helyről, igazad van, Lucy, azt hiszem jó napunk lesz itt.
-------------------------------------------------------- -----------------------------------------------------

A férfiak hamarosan megérkeztek a célpontjukhoz, Jack körbenézett a társain.

- Nem ezt vártam – mondta végül.
- Nem tetszik? – kérdezte D.
- De, tetszik, de nem ezt vártam, ennyi az egész.
- Azt hitted, hogy csak ivással, evéssel és nőkkel fogjuk tölteni a napot? – kérdezte Bobby.
- Titeket ismerve nem mertem elmenni emellett a gondolat mellett.
- Lucy tegnap ránk förmedt, hogy nehogy bántani merészeljünk, akár szándékosan vagy nem szándékosan – tette hozzá Myles.
- Sue nem? – kérdezte Jack.
- Sue nem volt ott, amikor beszélgettünk, de ha ott lett volna, biztos lett volna hozzáfűznivalója – mondta D.
- Készen vagytok? – kérdezte Bobby, és a három férfi bólintott.
- Csak még egy dolog – mondta Myles Jacknek – ha azt hiszed, hogy engedünk nyerni, mert te vagy a vőlegény, gondold át újra, mert ez verseny lesz.
- Igen – mondta Bobby. - Gyerünk, mi jövünk.

Megjátszott házasság: 23. rész

- Sisakok – mondta D, miközben felrakta a sajátját.
- Tudod, választhattunk volna motorversenyt vagy rallyzást, de gondoltuk, az olyan lenne, mint üldözni a rosszfiúkat a városban. Ez – mondta Bobby körbemutatva a terepem – valami teljesen más.
- Azt hiszem, te vagy a szakértő… de várj. Van fű Ausztráliában? – kérdezte Myles.
- Persze hogy van fű Ausztráliában, mit gondoltál, hogy teljesen sivatag az egész? – förmedt rá Bobby.
- Persze, már emlékszem – Myles direkt bosszantotta a kollégáját – Vannak bárányok, szóval fűnek is kell lennie.
- Myles, kapsz egy akkora…
- Fogjátok vissza magatokat – mondta D közéjük lépve – szórakozni jöttünk ide.
- Szóval, mit kell pontosan tennünk? – terelte Jack a témát.
- A cél a versenyzés, vannak időmérők és versenyautók – magyarázta Bobby.
- Kényelmetlennek tűnik – mondta Jack a járműre nézve, és elképzelt minden bukkanót és gödröt, amin majd azzal kell átmenniük.
- Persze, hogy nem kényelmes, kényelmes az én kocsim – mondta Myles.
- Meg fogunk sérülni – Jack általában nem volt ilyen óvatos, de most nem akart mankóval az oltárhoz sétálni.
- Csak néhány horzsolás lesz, higgy nekem – állította D. Jack felvette a sisakot, és kiválasztott egy piros autót, míg D feketét, Bobby ezüstöt és Myles aranyat. Felsorakoztak, és Jack kihasználta az alkalmat, hogy megkérdezze:
- Gokartozott akár egyikőtök is füves pályán ezelőtt? – kérdezte. A többiek megrázták a fejüket, és D megkérdezte:
- Te?
- Nem – mondta Jack, majd megadták a jelet, és elkezdődött az első kör.
-------------------------------------------------------- -----------------------------------------------------

S ue és a lányok élvezték a sokkal nyugtatóbb programot, sok lehetőség közül választhattak; arcápolás, manikűr, pedikűr, masszázs, úszás, pezsgőfürdő, szauna, napágyak és a tornaterem, nem is említve a klassz kis éttermet.
Körbeülték az asztalt, és miközben ettek, megosztották egymással a véleményüket a ma reggelről. Sue hirtelen megszólalt.

- Azon tűnődőm, mit csinálhatnak a srácok.
- Remélhetőleg valami értelmeset – mondta Lucy – figyelmeztettem őket, nos, figyelmeztettem Bobby-t, Myles-t és D-t.
- Biztos vagyok benne, hogy jól lesznek – mosolygott Donna - Semmi más ne tehetné jobban tönkre a napjukat, mint néhány törött csont vagy egy enyhe agyrázkódás.
- Tessék? – kérdezte Sue riadtan.
- Nem hangzik ígéretesnek – jegyezte meg Frankie.
- Erre gondoltam én is – értett egyet Tara.
- Álljunk meg egy percre. Te tudod? Ugye, Donna? Hogy mit csinálnak – mondta Lucy.
- Igen, de ne hidd, hogy elmondom.
- De ha valami történik? – kérdezte Sue.
- D megígérte, hogy akkor felhív.
- Ez csak akkor működik, ha nem D az, aki megsérült – jegyezte meg Lucy.
- Ne aggódjunk értük ennyire. Azért vagyunk itt, hogy jól érettük magunkat, és még a délutáni programot is meg kell szerveznünk. Azt hiszem, én arcápolásra megyek…
------------------------------------------- ---------------------------------------------------------- --------

A srácok jól érezték magukat, annak ellenére, hogy a gokart volt a legkényelmetlenebb jármű, amit valaha vezettek. Minden akadályt sérülés nélkül vagy csak nagyon kicsivel vészelték át. Amikor Bobby direkt nekiment Jacknek, akkor kezdődött az igazi férfias versengés. Lelkiismeretlenül próbálták leszorítani a másikat, hogy ők érjenek be először a célba.
Kikerülhetetlenül az ötödik, egyben utolsó kört menték, amikor Bobby megpróbálta lehagyni Jacket, és megkísérelte lehagyni Bobby-t. D a trió mögött ment lassabban, és figyelmeztetésül kiabált, de minden olyan gyorsan történt, addigra, mire lehúzódott és megállt, Bobby, Myles és Jack gokartjai összeütköztek, a három kocsi szinte eggyé zsúfolódott össze.
A pályafelügyelő odafutott, és megpróbálta eltávolítani a roncsokat körülöttük.

- Jól vagytok? – kiabálta D melléjük térdelve, várva, hogy egyikük, vagy mindegyikük válaszoljon…

Megjátszott házasság: 24. rész

A lányok megijedtek és berohantak a kórházba, miután D felhívta Donnát.

- Ne, még egy piros lámpa – mondta Donna idegesen.
- Ne pánikoljunk. Minden, amit tudunk, hogy nem súlyos a sérülésük – szólalt meg Sue.
- D azt mondta, lehetett volna súlyosabb is, szóval viszonylag nyugodt vagyok…
------------------------------------------- ---------------------------------------------------------- --------

A kórházban a sürgősségi felé vették az irányt, és meglepően gyorsan megtalálták D-t, aki felállt, amikor meglátta az érkezőket.

- Ez gyors volt, gyorshajtottál? – kérdezte D.
- Természetesen – mondta Donna dühösen.
- Hol vannak? – kérdezte Sue.
- Kezelik őket – válaszolta D.
- Mindegyiküket? – kérdezte Tara.
- Attól tartok.
- Te jól vagy? – kérdezte Lucy, miközben sebeket vagy valami más jelét a sérülésnek keresett a férfin.
- Voltam olyan értelmes, hogy nem mentem bele a megelőzési versenybe.
- Milyen súlyos? – kérdezte meg Frankie azt, amit egyikük sem mert.
- Elég enyhe szerintem, nem kell nagyon aggódni miatta. Csak Donna miatt telefonáltam, mert nem akartam a jövő héten a kanapén aludni.
- Szerinted láthatnám Jacket? – kérdezte Sue, aki addig nem lesz meggyőzve, amíg nem látta Jacket, aztán Bobby-t és Myles-ot saját maga.
- Megyek és megkérdezem a nővért – ajánlotta fel D, hogy elszakadjon az öt nyilvánvalóan boldogtalan nőtől és kutyától.
-------------------------------------------------------- -----------------------------------------------------

J ack sápadtnak látszik, gondolta Sue, de a férfi elmosolyodott, amikor meglátta besétálni a nőt.

- Jól vagyok – mondta, és megcsókolta a nőt, hogy bizonyítsa.
- Annyira aggódtam…
- Tíz perc és kikerülök innen, természetesen veled. Nem hiszem, hogy bíznék a további ötletekben, amit Myles, Bobby és D mára terveztek.
-------------------------------------------------------- -----------------------------------------------------

A Gans-ház tele volt emberekkel, Frankie, Donna, Tara és Lucy elfoglalták a kanapét, és valahogy összezsúfolódtak rajta, mert csak háromszemélyes volt. D egy kényelmes székben ült, Myles egy másikban, és felpolcolta a lábát. Sue a kanapé karfájának támaszkodott, Jack fejével az ölében, a férfi hanyatt feküdt, és a nő a haját simogatta. Jacknek nehezére esett a beszélgetésre koncentrálni az érzésekkel, amiket Sue ébresztett benne egy egyszerű érintéssel, de egyúttal nem akarta, hogy a nő abbahagyja. Levi mélyen aludt Sue lábainál. David és Tanya a barátaiknál éjszakáztak.

- Tudtam, hogy a golfot kellett volna választanunk – mondta Myles a fejét rázva, és lenézett a begipszelt lábára.
- Nem is tudom. Még úgy is megsérült volna valamelyikőtök – mondta Donna.
- Lehetne rosszabb is – jegyezte meg Sue?
- Hogyan lehetne rosszabb? – Myles ideges volt a törött tibiája miatt.
- Nos, Jack eltörhette volna a lábát, és ez elég rossz időzítés lett volna.
- Talán mennem kellene – Frankie felemelkedett a kanapéról.
- Bobby jól lesz, csak pihenésre van szüksége – mondta Sue.
- Tudom, de, öö… én…
- Minden rendben, nem kell azt érezned, hogy nem vagy tagja a csapatnak vagy valami, nagyon szívesen látunk – mondta Donna.
- És – Tara oldalba bökte a könyökével – nem bánnám, ha lenne valaki, akivel hazamehetnék taxival, megoszthatnánk a számlát.
- Taxi, tudod, azóta nem ültem taxiban mióta elraboltak – sóhajtott Frankie.
- Nos, együtt megyünk, győzd le a félelmed – mosolygott Tara.
- És én hogyan jutok haza? – kérdezte Myles, és közben helyesen mutogatott.
- Elviszlek, Jackkel, Sue-val, Levi-val és Lucy-val – válaszolta D.
- Oké, köszönöm – mondta udvariasan Myles.
- Kér valaki egy sört? – kérdezte D. – Végül is ez egy ünneplés, amit be kellett fejeznünk és együtt kell töltenünk az estét, Bobby kivételével.
- Szegény Bobby… - sóhajtott Sue.
- Egy kiadós éjszakai pihenés csodákat művel majd vele – Jack vonakodva felült, és közben vágott egy fájdalmas grimaszt.
- Kitűnően lesz hétfőre – jegyezte meg Lucy.
- Meg vagyok lepve, habár biztos kemény ütközés lehetett, ha ilyen agyrázkódást kapott – vigyorgott Jack.
- A megfelelő helyen van; a kórházban – jegyezte meg Donna. – Te meg szerencsés vagy, Jack, sokkal rosszabbul is kijöhettél volna.
- Néhány öltés a karomon, pár seb a testemen, semmiség – kacsintott Jack Sue-ra.
- A baleset helyszínén nem ezt mondtad – szólalt meg Myles, mire Jack a „szüntesd meg magad” pillantásával nézett rá.
-------------------------------------------------------- -----------------------------------------------------

K ínait ettek, majd csapatokra oszlottak, és társasoztak, amitől a srácok megint elképesztően versengőssé változtak még egyszer, és minden nő láthatta, hogyan történt a baleset, hogy ha egy egyszerű táblajátéktól így viselkednek. Már így is csoda volt, hogy egyikük sem bénult meg örökre gokartpályán.

Megjátszott házasság: 25. rész

Bobby a fejét dörzsölve ült az asztalánál.

- Még mindig rosszul érzed magad? – kérdezte Jack.
- Myles-nak kemény feje van…
- Nem az én fejem ütötte meg a tied, a kocsi volt, amit vezettél, és ha rendesen felraktad volna a sisakot, és ha nem játszottad volna a nagymenőt, nem kellett volna a szombat estét kórházban töltened – mondta Myles határozottan.
- Emellett, ne próbáld bemesélni nekem, hogy nem élvezted Frankie figyelmét tegnap délután – jegyezte meg Tara.
- Honnan tudtad, hogy láttam Frankie-t? – kérdezte Bobby.
- Mert szombat este aggódott érted, és hazafele mondta, hogy másnap meglátogat.
- Habár Sue és én voltunk olyan kedvesek, hogy hazavittünk – tette hozzá Jack. – Figyelmes volt? – kérdezte. Bobby mindenkire ránézett.
- Ehhez semmi közötök, és hasogató fejfájásom volt, szerintem örült, amikor végre otthagyott.
- Ha olyan ingerült voltál, mint most, nem hibáztatom. Myles, hogy vagy ma? – kérdezte Lucy.
- Tökéletesen – válaszolta Myles szárazon. – Azt hiszem, kifejlesztettem a trükköt, hogyan járjak, és csak számolom a napokat…
- Mire? – kérdezte Jack.
- Amíg le nem veszik a gipszet.
- Az bele fog telni egy kis időbe – somolygott Sue.
- És veled mi van, Jack? Hogy vagy ma? – kérdezte Myles.
- Jól vagyok, tökéletesen rendben - felelte hadonászva Jack, hogy mindenki lássa a három vagy négy öltést a kezén. – Most már akár dolgozhatunk is.
- Természetesen – mondta Myles.
- Habár van még egy kérdésem. Mit terveztetek még szombat estére, soha nem mondtátok el mit vesztettem – mondta Jack.
- Az, barátom, Bobby, D és köztem marad a halálunk napjáig – szólalt meg Myles.
- Az ajkaink be vannak cipzározva, haver, nem mondhatjuk el – Bobby támogatóan megrázta a fejét, amit azonnal megbánt.
- És munkát mondtál, ugyebár, szóval én beletemetkezem a papírjaimba, ne zavarjatok ilyesféle beszélgetéssel – zárta le Myles a témát.

Jack Bobby-ról Myles-ra nézett, egy nap úgyis kiszedi belőlük, vagy ha valaha is megnősülnek, neki is lesz néhány meglepetés a tarsolyában…

Megjátszott házasság: 26. rész

Sue idegesen, az ajkát rágcsálva nézte az érkezési oldalt. A csarnok másik oldaláról Jack nézte, óvatosan felmérve az idegességét, ami a körülmények alatt természetes, gondolta. Mielőtt észbekapott volna, már a nő mellett állt, és Levi lelkes szemeibe nézett. Jack megkereste Sue kezét, és összefűzték az ujjaikat. Sue felnézett rá, és lágyan mosolygott, és a férfiban az az irányíthatatlan vágy támadt fel, hogy megcsókolja a nőt akkor és ott. Ehelyett azt mondta:

- Úgy látszik, a járatuk éppen most ért földet, minden rendben lesz, te is rendben leszel, imádni fognak, tudod, ugye?
- Remélem – válaszolta a nő halkan, és a férfi átkozta magát, hogy nem vette a fáradtságot, hogy Sue hamarabb találkozzon a szüleivel, mint három nappal az esküvő előtt.
-------------------------------------------------------- -----------------------------------------------------

A zonnal kiszúrták Jacket, amint keresztülsétáltak a kapun, a bőröndjeikkel, és unokájukkal, Tavey-vel, őrülten integettek, és Sue felsóhajtott, az igazság pillanata elérkezett, felismerték a képről, amit Jack mutatott nekik róla.

- Jackson – mondta Julia, Jack anyja megölelte a fiát, aztán megfordult. – Te bizonyára Sue vagy, olyan jó találkozni veled – és szoros ölelésbe zárta Sue-t, a szuszt is kiszorítva belőle. Sue levegő után kapkodva kibontakozott, és éppen csak kinyögte:
- Örülök, hogy találkoztunk – majd Richard Hudson követte a felesége példáját, és ő is megölelte Sue-t. Aztán Julia kérdések özönét zúdította rájuk, miközben kis csoportba verődve álltak a csarnok közepén.
- Sue, ő Tavey Octavia, magunkkal hoztuk, hogy el tudják készíteni a ruháját.

Sue rámosolygott a kislányra, aki sárga ruhába volt öltöztetve, és sötét haját két hosszú copfba fonva viselte. A kislány visszamosolygott, megmutatva a helyet, ahonnan elvesztette a fogát, és a csontfogait, amelyek épp csak elkezdtek nőni.

- Jackson – folytatta Julia gyorsan – Apádnak tudnia kell, milyen öltönyt viseljen, szóval el kell őt vinned vásárolni, és bizonyosodj meg róla, hogy nem veszted el az egyik nagy áruházban, mert megvan a szokása, hogy elkószál, ha egyedül marad. Lorna holnap érkezik Martin-nal és Bailey-vel, aztán átviszik Tavey-t a szobájukba, ugyanabban a hotelban foglaltattunk szobát, szóval nem lesz túl zavaró. Az unokatestvéreid szombaton érkeznek, mondtam nekik, mondtam nekik, hogy így éppen csak ideérnek, és mi lesz, ha törlik a járatukat, de ragaszkodtak hozzá, hogy így tesznek. El kell mennem cipőt venni, és Tavey szeretne látni néhány látnivalót, ott ahol van, ugye kicsim? Mikor fogunk találkozni Sue családjával?
- Öööö… - Jack próbálta megemészteni ezt a sok információt, amit rázúdítottak, és támogatásért Sue-ra nézett, de látta a nő arcán, hogy az anyja túl gyorsan beszélt ahhoz, hogy mindent le tudjon olvasni. Összeszedve magát megszólalt:
- A próba holnap este lesz, akkor találkozhattok Sue szüleivel.
- Te találkoztál velük? – kérdezte Richard.
- Csak Sue anyukájával, még nem találkoztam az apukájával és a bátyjaival sem.
- Nagymama, nagymama – húzkodta Tavey Julia táskáját.
- Ne most Tavey, illetlen dolog zavarni, amikor a felnőttek beszélgetnek.
- De nagymama – majd Tavey mindenkinek címezve hozzátette – ki kell mennem a mosdóba, nagyon.
- Elviszem – ajánlotta fel Sue.
- Oh megtennéd, köszönöm – mosolygott Julia hálásan. Sue megparancsolta Levi-nek, hogy maradjon Jackkel, mert úgy tűnt, a férfinak támogatásra van szüksége, még ha Levi-tól is, aztán elvitte Tavey-t a mosdóba.
- Anya – szólalt meg Jack.
- Igen, kedvesem. Oh, olyan jó látni téged Jackson. Megtiltom, hogy legközelebb megint ilyen hosszú időre eltűnj, hallasz engem?
- Anya – ismételte Jack hangosabban.
- Mi az, Jack? A te Sue-d kedvesnek látszik.
- Anya – mondta Jack, és gyengéden megragadta a karját. - Le kell lassítanod.
- Mit kell lelassítanom, Jack?
- Rendes sebességgel kell beszélned, túl gyors vagy Sue-nak, hogy megfelelően leolvasson – magyarázta Jack olyan kedvesen és figyelmesen, ahogy csak tudta.
- Szerinted nem értette meg, amit mondtam?
- Szerintem – kezdte Jack lassan – megértett valamennyit, de nem az egészet. Látod, hogyan beszélek most? Ez a jó sebesség.
- Oh, Jack, tudom, emlékszem, hogy úgy kell beszélnem, hogy lásson – Julia a szája elé kapta a kezét rémületében – Gondolod, hogy megbocsát?
- Ne aggódj miatta, de próbálj meg rá emlékezni a jövőben, rendben?
- Próbálom, de tudod, amikor valami van a fejemben, akkor csak hadarok, mintha nem lenne elég időm elmondani…

Jack mindentudó pillantást váltott az apjával, mivel mindketten pontosan tudták…
------------------------------------------- ---------------------------------------------------------- ------------

Másnap, Jack, Sue és Levi megint a repülőtéren voltak, pontosan ott álltak, ahol előző nap, kivéve, hogy most eléggé feltűnőek voltak, ahogy mindketten az FBI feliratú dzsekijükben álldogáltak, és az arra járók érdeklődve méregették őket.

- Tudtam, hogy le kellett volna vennünk a dzsekiket - szólalt meg Sue
- Ha most levesszük őket, ezeket is cipelnünk kell, és úgy érzem, anyukád több bőröndöt hozott, mint amit ő és apukád elbírnak – mondta hunyorogva Jack, és Sue válaszul mosolygott.
- Késtünk is – mondta Sue körbenézve. Carla és Roy Thomas odaértek hozzájuk, és Carla bemutatta egymásnak Jacket és Roy-t.
- Hogy áll minden? Kell segítség az utolsó simításokban? – kérdezte Carla.
- Nem, mindent elintéztünk – mondta Jack Lucy-ra gondolva.
- Miért viselitek ezeket a kabátokat? Mérföldekről látszotok, az emberek azt gondolják tettünk valami rosszat, nem említve, hogy biztosan mindkettőtöknek melege van.
- Volt egy helyzet ahova ki kellett mennünk, ezért is késtünk – magyarázta Sue. – Azt hittem Annát is hozzátok.
- Tervváltozás, holnap jön a család többi tagjával, nem kell aggódni, még mindig rengeteg időnk van a végső méretre igazítani a ruhát, még ha saját magam is kell megvarrnom – mondta Carla. Jack és Sue csak összenéztek, és Jack titokban megszorította Sue kezét.
- Ti fogtok vinni minket a hotelba vagy keressünk egy taxit? – kérdezte Carla.
- Nem, azért vagyunk itt, hogy elkísérjük önöket a hotelba – mondta Jack, és elvette Carla táskáit tőle, majd egy bólintással elindult, és a többiek követték.
- Van időd a hotelban maradni és beszélgetni egy kicsit, Sue? – kérdezte Carla, amikor Jack kocsijához értek.
- Sajnálom, anya, vissza kell mennem dolgozni, de ma este a próbán találkozunk.
- Rendben. A cím rajta van a meghívón, ugye?
- Igen, természetesen rajta van, és tudod is, hol van, voltál ott velem, emlékszel?
- Igen, amikor karácsonykor jöttem, emlékszem.
- Nos, akkor hétkor ott találkozunk, és találkozhatsz mindenkivel, akivel még nem találkoztál.

Sue egy hatalmas sóhajjal szállt be a kocsiba Jack mellé, arra gondolva, hogy ez percről-percre rosszabb lesz. Jackre nézett, és látta, ahogy egy izom rángatózik a férfi arcán, és tudta, hogy nem ő az egyetlen, aki feszült.

Megjátszott házasság: 27. rész

A templom megtelt a Thomas-Hudson esküvői próbára jövő emberekkel. Bobby Sue-hoz sétált, és átadott neki egy darab papírt, rajta egy telefonszámmal.

- Penny száma. Nem lehet egy kiállhatatlan Myles az esküvőn, jól akarom érezni magam… - mondta Bobby kacsintva. Sue nevetett, és hozzátette:
- Így is épp elég kiállhatatlan a törött lába miatt – mondta. A pap összecsapta a kezét, majd integetett, hogy felhívja mindenki figyelmét.
- Kezdhetjük? Van egy család, akikhez időben haza kell érnem.
-------------------------------------------------------- -----------------------------------------------------

A z egybegyűltek közül sokan most találkoztak először, több mint fél óra elment a bemutatásokkal, majd Swinfen atya kérésére mindenki elfoglalta a helyét. Levezették a szertartást, így holnap mindenki tudnia fogja, hol kell állnia, és tennie hiba nélkül, habár a gyerekek elkezdtek fáradni. Amikor vége lett, elmentek együtt vacsorázni.
--------------------------------------------- ---------------------------------------------------------- ------

Egy érdekes vacsora volt, a két apa és a két anya is egymás mellett ült. Jack még sok mindenkit nem látott a kiterjedt családjából, majd végül a húga, Lorna mellett találta magát, míg Sue két bátyja, Paul és Stephen között.
-------------------------------------------------------- -----------------------------------------------------

- Jack! – kiáltotta Lucy, amikor a lakása ajtaját kinyitva a vőlegényt meglátta. – Mit keresel itt? Nem láthatod Sue-t!
- Miért nem? – kérdezte a férfi méltatlankodva.
- Balszerencsét hoz…
- Az, Lucy, csak éjfél után van, és az én órám szerint 23:18 van.
- Oh, oké – Lucy beengedte.
- Hölgyek – mondta Jack üdvözletképpen a nőknek, mert nem volt benne biztos, hogy mindegyikük nevére emlékszik. A kanapén ott ült Sue, Tara, Frankie, Penny, Lorna és Sue sógornői, Debbie, Helen és Emma.
- Sue, beszélnem kell veled, kettesben – szólalt meg Jack. Sue szemöldökráncolva felállt, és bementek a hálószobájába.
- Jobban teszi, ha nem mondja le a holnapot – morogta Lucy.
- Nem úgy nézett ki, mintha azt akarná – mondta Tara.
- Mosolygott – tette hozzá Frankie.
- Jack nem mosolyogna, Lucy, ha éppen össze akarná törni egy nő szívét. Ismerem őt, több mint tizennyolc évig vele éltem, veszekedtem vele, együtt nőttünk fel, tudnám – mondta Lorna.
- Szerintem is tudnád – vallotta be Lucy.
- És nem hallgathatjuk ki a beszélgetésüket – mondta Tara, amikor Lucy visszaült közéjük. – Nem lenne helyes.
- Csak tudni akarom, miért jött ide ebben az időpontban az esküvőjük előestéjén, együtt töltötték a napot az irodában, miért nem akkor mondta neki? – kérdezte Lucy.
--------------------------------------------------- ----------------------------------------------------------

Jack becsukta az ajtót és felkapcsolta villanyt, miközben Sue lehúzta a redőnyöket.
Sue megfordult, és összefonta maga előtt a karját, mintha meg akarta volna magát védeni, amit Jack mondani akart.
- Minden rendben? – kérdezte.
- Igen. Beszélnem kell veled… kettesben… a holnap előtt.
- Valami rossz? Elfelejtettem valamit elrendezni? Vagy te?
- Nem, semmi ilyesmi.
- Meggondoltad magad? Mert ha igen, kicsit késő visszakozni, de inkább most akarom tudni – Sue elkezdett aggódni, annak ellenére, hogy a férfi mosolygott, és mélyen a szemébe nézett. Jack tett egy lépést előre, majd jelbeszéddel mutogatta:
- Ülj le – majd egy pillanattal később – kérlek.

Összezavarodva Sue azt tette, amit a férfi kért, és leült az ágy szélére. Jack az ágyra pillantott, és úgy döntött, biztonságosabb lenne az önuralmára nézve, ha nem ülne a nő mellé, helyette elé térdelt és felnézett rá, és amikor Sue teljesen ráfigyelt, egyidejűleg kezdett beszélni és mutatni.

- Azért jöttem ide ma, mert van egypár dolog, amit el akarok mondani, mert talán holnap nem lesz rá lehetőségem – kezdte az ajkát harapdálva – tudom, hogy mondhatnád „Miért nem mondod ezt el holnap az esküdben?” és egypár dolgot el is fogok mondani, de ezek most csak rád tartoznak.
- Rendben – válaszolta Sue komolyan. Jack vett egy mély lélegzetet és folytatta.
- Amikor besétáltál az életembe, okot adtál rá, hogy felkeljek reggelente, és úgy éljem az életem, mint kellene, úgy változtattál meg, ahogyan nem is gondoltam hogy lehetséges…
- Nem változtál olyan sokat, mindig is a „jó fiúk” egyike voltál.
- De te megtanítottál dolgokra magamról és a többi emberről, és ezt meg akarom köszönni. Gyakran álmodoztam arról is, hogy megtalálom a megfelelő nőt, feleségül veszem, és gyerekeink lesznek, és mindez akkor jött az életembe, amikor már azt gondoltam, elkerült.
- Az egyszerűen nem a megfelelő idő volt, ennyi az egész, néha várnunk kell reménykedő szívünk vágyaira.
- Az elmúlt néhány nap olyan zsúfolt volt, a munka… az esküvő… találkozás egymás családjaival és a magunkéval, és még nincs is mindegyikük itt. Tudom, hogy a holnap a közös életünk kezdete lesz, és arra napra addig fogok emlékezni, míg élek, olyan gyorsan el fog repülni, hogy attól félek, ha egyet pislogok, elvesztem a szépséget és csodát, ami már az enyém volt. Szóval ezért vagyok itt, hogy elmondjam, mennyit jelentesz nekem.
- Szerintem már megtetted – mondta Sue, és könnyek gyűltek a szemébe.
- Még nem fejeztem be – folytatta a férfi, és egy kis vidámság csillant meg a komoly szemeiben – Szeretlek, és bárcsak lett volna bátorságom előbb mondani ezt neked, már lehetnénk egy „idős házaspár” mostanra ha megteszem – Jack abbahagyta a mutogatást, és a kezei közé vette Sue kezét – pontosan semmivel sem tudom kifejezni, hogyan érzek irántad, és mit jelentesz úgy, hogy megérdemeld.
- Szeretlek, és ezt már mondtad… annyira örülök, Jack, hogy Isten az életedbe küldött engem, tudom, hogy mi egymásnak lettünk teremtve, és őrülten szeretlek – kihúzta az egyik kezét Jack kezei közül, és simogatni kezdte a férfi arcát, végül kezei közé fogta a férfi fejét, magához húzta és megcsókolta. Bensőségesen, de gyengéden, várva a következő éjszakát, a nászéjszakájukat, amikor együtt lehetnek.

Megjátszott házasság: 28. rész

Jack fekete nadrágban és fehér ingben nyitott ajtót, ami félig ki volt gombolva.

- Bobby – mondta, és beengedte a tanúját.
- Így fogsz jönni? – viccelődött Bobby.
- Nem, kicsit késésben vagyok, a telefon az óta nem hagyta abba a csörgést amióta két órával ezelőtt elmentél.
- Nos, átvállalom a titkárnőd szerepét, és te koncentrálhatsz a felöltözésre. Hol vannak a gyűrűk? – kérdezte Bobby körbenézve a szobában, és észrevett valamit. – Tisztaság van itt, Szikra – tette hozzá. Jack körbejártatta szemét a hálószobáján, és válaszolt:
- Két okból, először, anyám talán átjön, másodszor, ki kellett dobnom pár dolgot, hogy előkészítsem a lakást Sue-nak és Levi-nak a beköltözésre.
- Nem gondoltatok már egy nagyobb lakásra?
- Oh, már gondoltam rá, de a legtávolabb, ameddig Sue és én jutottunk, az a keresgélés az Interneten – mosolygott Jack.
- Elfoglaltak voltatok, haver - Bobby még mindig a gyűrűsdobozt kereste. Szóval mit csináltál a gyűrűkkel? Elraktad őket?
- A konyhaasztalon vannak a fegyverem mellett.
- Remélem, a fegyvered nem akarod ma hozni.
- Nem – kiáltotta ki Jack a hálóból, majd káromkodott.
- Mi az? – Bobby visszament a hálóba, még mindig nem rakta el a gyűrűket, miután felmérte a helyzetet, hozzátette – Gyere, rendesen megkötöm – megfogta Jack nyakkendőjét, és fürgén elfogadható megjelenésűvé tette barátját. – Tessék.
- Kösz, Bumm, kicsit ideges vagyok…
- Nem vagyok meglepve, a te helyedben én is az lennék.
- Azt hittem, felajánlod a támogatásod…
- Igen. Oh, minden rendben van, és Sue már ott van.
- Láttad?
- Ellenőrizni akartam, hogy mindegy úgy működik-e, mint kellene, Sue úgy nézett ki, nos, nem hiszem, hogy el kellene mondanom Sue hogy nézett ki, a hely tele volt a te anyukádtól Sue anyukájáig rohangáló emberekkel, a fodrásztól a virágosig, minden irányítás alatt volt.
- Jó – mormolta Jack – Elraktad már a gyűrűket?
- Nem, most teszem el őket, volt az a válság a nyakkendőddel, emlékszel?

Bobby bement a konyhába, felkapta a bársonydobozkát, és nem tudott ellenállni a kísértésnek, belekukucskált, és két gyűrű csillogott benne, egy kicsi és egy nagyobb. Kivette a nagyobbikat, de nem merte felpróbálni, tudta, hogy túl kicsi lenne a nagy ujjaira. Egy szép arany karikagyűrű volt, és ahogy forgatta, valamin megakadt a szeme. Jobb szögben tartva elolvasta a belsejébe vésett üzenetet, és elmosolyodott. Kivette a kisebb gyűrűt is, és abban is ugyanolyan üzenetet talált, soha nem gondolt volna ilyen gyűrűkre, amibe ilyen üzenet van vésve, és újból elolvasta a nagyobbon lévőt:

„Isten nevében, Jackson Samuel-t a férjemmé fogadom ettől a naptól fogva, és ígérem, hűséges leszek hozzá, míg a halál el nem választ.”

- Bobby! – kiáltotta Jack, és Bobby visszarakta a gyűrűket a dobozba, visszacsukta a dobozkát, a zsebébe süllyesztette, hogy ne veszítse el, majd kiment, hogy megtudja, miért van Jacknek szüksége rá.
-------------------------------------------------------- -----------------------------------------------------

S ue alsóneműben ült az ágyon, mély elmélkedésbe merülve. Levi bejött, a fejét az ölébe fektette, a nő szórakozottan megsimogatta a kutya fejét, majd sóhajtott.

- Amennyire vártam ezt a napot, most annyira szeretném, hogy bárcsak te, én és Jack mindent csendesre szerveztünk volna, felhajtás nélkül.
-------------------------------------------------------- -----------------------------------------------------

- Sue, a ruhában kellene lenned – mondta Carla idegesen az időt figyelve.
- Nyugi – mondta Emma nyugtatóan – még rengeteg idő van.
- Addig nincs, ameddig a fényképész meg nem érkezik – jegyezte meg Carla, miközben kisimított egy nem létező gyűrődést a menye ruháján, míg Emma ugyanezt tette a saját lányával, Annával.

Anna Tavey mellett állt, akik már fel voltak öltözve. Mindkettőjük hajába virágot tűztek. A ruhájuk a leghalványabb kék volt, alsószoknyával, egy csipke felsőszoknyával és még egy szatén szoknyával közöttük. A ruháknak rövid ujja volt, és egy egyszerű szalaggal voltak díszítve deréknál. A lábaikon nejlonharisnya volt, habár meleg volt, és szaténcipőket is viseltek.

- Így – Carla hátrébb lépett, és Sue-t nézte, aki teljes ragyogó jelenében állt a ruhájában, a szobájában – Olyan gyönyörű vagy, nem tudod, mióta várok erre a pillanatra – mondta lányának, miközben könnyek szöktek a szemébe – Nem fogod a fátylad lehajtani?
- Nem tudom, anya, félek, hogy nem tudok szájról olvasni vagy mutogatni sem – válaszolta Sue őszintén.
- Oh. Mi lenne, ha a templomig lehajtva viselnéd, és amikor megérkezel, felhajtod? – javasolta Carla.
- Ez egy jó ötlet, anya – mondta Sue, és ösztönösen megölelte anyját.


- Vaó – volt az általános megnyilvánulás, ahogy Sue belépett a nappaliba. A szoba tele volt emberekkel, ott volt Lucy, Lorna és Tavey Hudson, Emma, Anna, és Roy Thomas.

A ruha fehér szaténból volt, kis uszállyal, nyaka körül szívekkel körberakva. Kristályok voltak varrva az elejére, míg a hátulja finoman volt csipkézve.

- Készen vagy, kislány? – kérdezte Lucy kacsintva, mielőtt elment volna kinyitni az ajtót, amikor visszajött, hozzátette:
- A fényképész és az autó megérkezett, az idő közel…
- Azt mondtad, az idő közel? – kérdezte Sue.
- Ezt úgy mondtad, Lucy, mint egy halálos ítéletet. A bátyám annyira nem rossz! – mondta Lorna.
- Azzal a mosollyal, ami szétterült az arcán, szerintem nem úgy gondolta – mondta Sue. – Hosszabb ideje vár erre a napra, mint Jack vagy én.

Megjátszott házasság: 29. rész

Tara az elmúlt 20 percben az egyik templomi padsorban ült, és annyira ideges volt, hogy észre sem vette maga körül a sürgés-forgást. A templom elegánsan öltözött emberekkel kezdett megtelni, és az oltárhoz vezető padsorokhoz fehér, világoskék és rózsaszín csokrok voltak erősítve.

- Ez az ülés foglalt? – egy hang zökkentette vissza Tarát oda, ahol volt.
- Frankie! Gyere, ülj le – mondta Tara felállva, hogy elengedje maga mellett, vagy mindketten leültek.
- Ideges vagy – állapította meg Frankie.
- Látszik?
- Egy kicsit, de remekül csinálod – mosolygott Frankie.
- Téged kellett volna választaniuk.
- Olyasvalakit akartak, aki a nélkül is látszik, hogy valami magasítón állna – viccelődött magán Frankie, majd hozzátette – téged választottak, mert téged akartak. Tudom, hogy egy kollégájukat akarták, és hogy a barátaik itt legyenek.
- Igazad van, kivéve, hogy Myles-t eltávolították… - mondta Tara, miközben átnézett a templomon a vőfélyekre, akik D-ből és egy széles vállú szőke férfiból álltak.
- Nos, eltörte a lábát…
- Ki áll ott? – kérdezte Tara szemét a szőke srácon legeltetve.
- Nem találkoztál vele, amikor bejöttél? – kérdezte Frankie.
- Nem, elsiklottam mellettük, túl ideges voltam – mondta Tara. Frankie sóhajtott.
- Nos, ő Sue unokatestvére, Stuart Thomas.
- Honnan tudod, már beszéltél vele?
- Hallgatóztam, amikor sorban álltam – válaszolta Frankie vállvonogatva.
- Hallottál még valami érdekeset? – kérdezősködött Tara.
- Igen – mondta Frankie vonakodva.
- Nos, mit?
- Szerinted vonzó?
- Frankie, egyelőre csak mondd el.
- Oké. Komputerelemzőként dolgozik, vagy valami ilyesmi, túl magas volt nekem, éppen hogy csak e-mailt tudok küldeni. Egyedülálló, és a legutolsó esküvő, ahol volt, az két éve történt, amikor is ő volt a vőlegény és otthagyták az oltárnál, a ceremónia közepén.
- Ebben az esetben emlékeztess, hogy később bemutatkozzam neki.
- Kellemes délutánt hölgyeim – szólt egy ismerős hang mögülük.
- Myles és Penny, hello – mondták hátrafordulva.
- Istenem… Frankie, te szoknyát viselsz.
- Természetesen, miért mit vártál, mit fogok? – kérdezte Frankie Myles-tól sóhajtva.
- A szokásosat, farmert – válaszolta Myles, és Frankie előfordult, mielőtt olyasmit mond, amit később megbán.
- Muszáj volt? – kérdezte Tara Myles-tól.
- Mit volt muszáj?
- Felhúzni Frankie-t.
- Nem volt muszáj, csak megjegyeztem, Frankie túl érzékeny.
- És te túl durva vagy – mondta Tara előrefordulva, és Myles megvonta a vállát.
- Amit kellett volna mondanod, az az, hogy Frankie, jól nézel ki, és te is, Tara. Így sokkal jobban ment volna – mondta Penny.
- Zsörtölődős vagyok – mondta Myles.
- Nem tudtam – Penny majdnem felállt és egy sorral előrébb ült, de megígérte Sue-nak és Bobby-nak, hogy ma itt lesz Myles-szal, még ha nem is ismerték egymást túl jól, legalább megpróbálja.


- Ssshh – susogta Tara körbeforogva – azt hiszem, kezdődik.
- Biztos vagy benne? A menyasszonynak kiváltásága van késni – mondta Myles.
- A pap a helyén van, a tolmács és Bobby böködik Jacket.
- Szerintem igazad van – mondta Myles kelletlenül, mikor Amanda és az apja beültek Myles és Penny mellé, majd a Gans család is leült Frankie és Tara mellé, és Tara már alig várta, ami valójában csak most kezdődött.

Megjátszott házasság: 30. rész

Bobby megint oldalba bökte Jack-et, és megmutatta, hogyan kellene állnia, Jack úgy tett. Kis időre becsukta a szemét, és amikor kinyitotta, amikor kinyitotta, megfordult, hogy lássa Sue majdnem felé repülő látomását az apja karján. Gombócot érzett a torkában, és azért imádkozott, hogy ha beszélnie kell, jöjjön ki hang a torkán; nem tudta elhinni, hogy ez a pillanat elérkezett, egy pillantás a nő szemeiből elmondta, hogy ő sem tudja, és a férfi elmosolyodott.

Az egész dolog olyan bizarrnak tűnt Sue-nak, ahogy a ceremónia apránként haladt előre; majdnem olyan volt, mintha valaki mással történne, vagy álmodna, egyúttal nagyon, nagyon valóságosnak tűnt.
Hirtelen itt volt az idő, hogy beszéljen.

- Jackson Samuel Hudson, férjemmé fogadlak, és megígérem Isten és az egybegyűltek színe előtt, hogy szerető és hűséges feleséged leszek életünk végéig. Tiszteletet és gyengédséget ígérek neked, és becsülni fogom Isten ajándékait benned.



Tara tudta, hogy addig nem fogja élvezni a napot, amíg az ő része e ceremónián véget nem ér, és minden perc közelebb és közelebb hozta a pillanatot, amikor el kell hagyni széke biztonságát, kisétálni, és mindenki előtt beszélni.
Tara érezte, hogy a lábai remegnek, ahogy a pódiumhoz sétált, kinyitotta a könyvet, és olvasni kezdett.

- A szerelem türelmes és kedves; nem féltékeny, öntelt vagy büszke; a szerelem nem modortalan, önző vagy ingerlékeny; a szerelem nem a rosszaságok rekordját tartja szem előtt; a szerelem nem boldog az ördöggel, de boldog az igazsággal. A szerelem soha nem adja fel, a hűsége, reménye és türelme sohasem hazudik. A szerelem örök…



- Ezennel férjnek és feleségnek nyilvánítom Önöket. Megcsókolhatja a menyasszonyt – szólt Swinfen atya.

Jack tudta, hogy minden szempár rájuk szegeződött, és most még idegesebbnek érezte magát, hogy szerelmet, kényeztetést és megbecsülést ígért Sue-nak. A nő szemébe nézett, halványan elmosolyodott, felemelte a kezét, és megsimogatta arcának lágy bőrét, majd közelebb húzta magához, míg ajkaik találkoztak. Hallotta az éljenzést, amit Bobby indított el, miközben ajka a nőét simogatta. A felismerés belécsapott, házasok, habár alig egy perce, eddig elég jó érzés.

Megjátszott házasság: 31. rész

A levegőben egyszerre volt ünneplés, derűsség és fesztelenség, és most, hogy az esküvői reggelinek vége lett, a vendégek kiszállingóztak a hatalmas kertbe.
Tara kilépett a női mosdóból, és körülnézett a teremben, a szőke srác után kutatva, aki Myles helyett lett vőfély. Végül kiszúrta, a férfi Carlával beszélgetett, vett egy mély levegőt, és elsétált. Szerencséjére Carla észrevette, a nevét kiáltotta, így odament.

- Tara! Gyere ide – Tara odament Sue anyjához, és Carla folytatta – Tara, ő az unokaöcsém, Stuart Thomas, Stuart, ő Tara – aztán gondolta, itt a lehetőség, hogy itt hagyja Stuartot, folytatta – Muszáj elkapnom Sarah-Jane-t, emlékszel rá, Stuart, Sue keresztanyja – és elsietett. Kényelmetlen csend volt, amíg Stuart meg nem szólalt.
- Szerintem untattam, a munkámról kérdezett, és nem hiszem, hogy a számítógépek annyira érdekelnék. De megígérem, nem foglak untatni vele túl nagyon.
- Oh ne – Tara arca felragyogott – a számítógépek hoznak lázba!
- Komolyan? – kérdezte Stuart hitetlenkedve.
- Komolyan, valójában néha azt gondolom, hogy jobb társaság, mint néhány ember.
- Vaó, pontosan az én nézetem. Hozhatok neked egy italt?
- Természetesen – mosolygott Tara, belekarolt a férfiba, és elmentek.


Myles sóhajtott, mert a teremben nagyon meleg volt. Penny türelme elfogyott, és most éppen néhány férfival beszélgetett, akiket Jack a gyerekkorából ismert. Egyedül ült az asztalnál, lába felpolcolva, és senki még egy pillantásra sem méltatta.

Frankie mosolygott, és kinézett az ablakon Bobby-t keresve, mielőtt visszafordult volna Jack idős nagymamájához, aki elmesélte neki Jack pár botlását, amikor még fiatalabb volt, és néha összehasonlította a fiával, Richard-dal, hogy jobban szemléltesse.

Lucy körülnézett, és elérzékenyült, az egész olyan romantikus volt, és az álma valóra vált. Elmesélte a csapatnak a következő vágyát, amiben biztos volt, hogy valóra válik, amennyiben Jack és Sue úgy viselkednek ma és később, ahogy a legtöbb ember szokott a nászéjszakájukon.

Bobby és D Bobby egy régi kollégájával beszélgettek kommandós korából, miközben Donna beszélgetett Emma Thomas-szal, aki gondterheltnek tűnt, miközben megpróbálta visszatartani négy hangoskodó gyerekét, főleg, hogy egyikük volt a koszorúslány, és félő volt, hogy tönkreteszi a ruháját. Tanya, ahogy Donna észrevette, egy fiatal férfival flörtölt, aki túl idős volt hozzá, és a lánya nyilvánvalóan idősebbnek hazudta magát.
Bobby Frankie-t kereste a szemével, de nem látta sehol, reménykedett benne, hogy nem egy sarokban üldögél magányosan.

Jack és Sue most voltak kettesben azóta, hogy az étkezés véget ért, és behúzódtak egy félreeső sarokba. Majd később táncolnak, és még a gépüket is el kell érniük.
Jack észrevette, hogy Sue el akar menni, megfogta a karját és visszahúzta magához. A nő körbenézegetett, de a férfi megsimogatta az arcát, hogy magára vonja a figyelmét.

- Egyedül vagyunk, Frankie és a nagyanyám a terem másik végében vannak.

Forrón megcsókolta, és keze buzgón kutakodott a fehér anyagon, hogy a nő meztelen bőrét érinthesse, de tudta, hogy nem lehet, most még nem. Sue a nyaka köré fonta a karját, és visszacsókolt; abban a pillanatban, hogy ajka hozzáért a férfiéhez, a világ eltűnni látszott körülöttük.

Megjátszott házasság: 32. rész

Jack és Sue elmentek, a csapat és társaik körbeültek egy asztalt, miközben a zenekar játszott, a táncparkett félig tele volt párokkal, köztük Tara és Stuart, és Penny azzal a férfival, akivel korábban flörtölt. Myles még mindig harapós kedvében volt, és Bobby gondolta, hogy addig így is marad, amíg le nem veszik a gipszet a lábáról. A zenekar szünetet tartott, Tara és Stuart csatlakoztak a többiekhez, odahúztak pár széket, és leültek Donna és Lucy közé. Penny valahogy felszívódott az új ismerősével. Myles nagyot sóhajtott.

- Nyilvánvalóan nem működött volna.
- Micsoda? – kérdezte Tara.
- Én és Penny.
- Egy ügynökségen keresztül találkoztatok? Mert ha igen, próbálkozhatsz egy másik vakrandival – javasolta Lucy. Myles felhorkantott.
- Épp azon gondolkodom, mit csinálhat Jack és Sue – álmodozott Tanya.
- Szerintem a gépükre várnak – mondta neki Myles.
- Szóval, az álma valóra vált Miss Dotson – szólalt meg D.
- Nem teljesen – sóhajtott Lucy.
- Nem az volt a terved, hogy lássad Jack-et és Sue-t összeházasodni az év vége előtt? – kérdezte Bobby.
- És még csak augusztus vége van, szóval szerintem elég jól teljesítettél – tette hozzá Myles.
- Nos igen… de…
- De mi? – kérdezte Tara.
- De most… nem lenne szép, ha lenne egy babájuk?
- Ez már olyasmi, amit saját maguknak kell megcsinálni. Vagy a te anyukád nem mesélt neked a méhecskékről és a virágokról? – kérdezte Myles. Lucy pillantásával ölni lehetett volna, mire Myles vállat vont.
- Tudom – válaszolta végül. – De nem tudom megállni, hogy ne tereljem őket a helyes irányba egy kicsit, olyan édes lenne, nem gondoljátok?
- Az lenne – mosolygott Tara.
- Bocsássatok meg, mindjárt visszajövök – állt fel Frankie. Bobby a nő távolodó alakja után nézett, és eldöntötte, ad neki öt percet, és ha addig nem jön vissza, megy, és megkeresi.
- És mi lenne, ha már magadnak keresnél valakit, Lucy? – Bobby terelni akarta a témát, nem sok sikerrel.
- Nem, Jack-nek és Sue-nak legalább egy gyerekkel meg kell állapodniuk, mielőtt foglalkozhatok magammal, mellesleg még nem találkoztam senkivel, akivel ilyesfajta kapcsolatom lehetne – magyarázta Lucy Bobby-nak.
- Szerintem egy kislány édes lenne – mondta Tara.
- Nem, amire szükségük van, az egy fiú – tiltakozott Myles.
- Hogy tovább vigye a családnevet? – kérdezte D.
- Igen, nem ezt akarja minden férfi? – kérdezett vissza Myles.
- Szóval, te egy fiút akarsz, akit feltehetőleg Negyedik Myles Leland-nek neveznél – mondta Donna.
- Mi a baj ezzel? Egy férfi álmodozhat.
- Az álom a megfelelő szó erre – rázta a fejét Lucy.
- Mi a baj ezzel? – kérdezte megint Myles, és ő is megrázta a fejét.
- Semmi, csak talán újra akarod majd gondolni a nevet – mondta D.
- Myles egy hagyományos családi név, habár az apámnak nem ezt a nevet adták, az ő apját és az ő apját úgy hívták.
- Megkeresem Frankie-t – állt fel Bobby.
- Valószínűleg sorban áll, a női mosdók előtt mindig tömeg van – mondta Donna.
- Talán – mondta Bobby, de elment.
- Nem tűnt úgy, mintha Bobby egy kicsit távol járt volna? – kérdezte Lucy. – Vagy csak én láttam így?
- Nem, szerintem önmaga volt – mondta Tara kicsit döbbenten.
- Egyébként, hogyhogy az apád neve nem Myles? – kérdezte D.
- Mert a nagyanyám úgy gondolta, hogy ha lenne egy fia, akit Harmadik Myles-nak hívnak, túl hagyományos lenne, meg akarta törni a hagyományt, és nem félt megtenni.
- Jó neki. Mit gondolsz, Jack-nek és Sue-nak milyen nevet kellene választaniuk? – kérdezte Lucy.
- Szerintem még túl korai erre gondolni – mondta Donna.

És még tíz percig erről beszélgettek, majd elmesélték Stuartnak a balul sikerült legénybúcsút, ami nem a tervek szerint alakult, majd Stuart mesélt nekik Lizzie-ről, az exmenyasszonyáról, aki az oltárnál hagyta ott, bejelentve, hogy valójában a legjobb barátjába, Hannah-ba szerelmes, és ahogy ő tudja, még mindig együtt vannak.
-------------------------------------------------------- ---------------------------------------------------------


Bobby körülnézett az előcsarnokban, mielőtt kiment volna az udvarra, már alkonyult, az ösvény és a virágágyások meg voltak világítva, elég fény volt, hogy lássa a környékét. Ahogy gondolta, Frankie kinn volt, egy fatörzsön ült, amit valaha padnak használtak, és a tóra nézett. Arrébb csúszott, amikor meghallotta, hogy a férfi közelít felé, testének melege felmelegítette az övét.

- Hogy vagy? – kérdezte Bobby.
- Jól – válaszolta a nő kicsit mereven. Bobby könyökével rátámaszkodott a lábára, és a tó fodrozódását nézte a lágy szellőtől, és Frankie megszólalt.
- Nem kellett volna ezt tenned, úgy értem, én…
- Nem kellett, de akartam, hogy meggyőződjem, jól vagy. Tudom, miért hagytad el a termet, Frankie, előttem nem kell megjátszanod magad – Bobby még mindig nem nézett a nőre.
- Ha akarsz, elmehetsz, és csatlakozhatsz a többiekhez, el leszek magamban. Én csak… én csak… tudom, hogy bénán hangzik, de nem tudtam ott ülni, miközben babákról beszéltek…- mondta Frankie. Bobby szembefordult vele.
- Ez nem bénaság, a fájdalmad valós, és amikor neked fáj, az én szívem is fáj érted.
- Igazán? – kérdezte Frankie a férfi felé fordulva, majdnem elnézett, amikor szemeik találkoztak, nem volt rá szüksége, hogy Bob válaszoljon, a választ kiolvasta a szeméből.
- Frankie, őszinte leszek hozzád – kezdte Bobby, miközben egész testével a nő felé fordult, és felkészült arra, amiről úgy érezte, el kell mondania. – Volt idő, amikor azt gondoltam, hogy Fraser és Nick összetörték a szíved, hogy majd akárki meggyógyítsa, hogy én meggyógyítsam. De tudtam, ahhoz, hogy meggyógyulj, magadnak kell rendbehoznod, és sokkal jobban voltál, amikor találkoztam veled. Jól megbirkóztál ezzel az egész baba dologgal. Egész nap körbe voltál véve babákkal és kisgyerekekkel, még azt is láttam, hogy ölelgetted Sue unokahúgát, amikor elesett, és nem találták az anyját. Ha nem gyógyultál volna meg, vagy éppen elkezdtél volna gyógyulni, tudom, hogy elfutottál volna, de nem tetted. Erősebb vagy, mint hiszed, van egy belső erőd, ami csak úgy sugárzik belőled, ha nehéz helyzetbe kerülsz.
- Köszönöm, de nem érzem magam erősnek, néha idiótának érzem magam…
- Ne, nem vagy az – Bobby kinyújtotta a kezét, és végigsimított Frankie arcán, aki visszatartotta a lélegzetét, mikor a férfi hirtelen előrehajtotta a fejét és gyengéden megcsókolta, nem várt viszonzást, a nő mégis megtette.
----------------------------------------------- ---------------------------------------------------------- ----

- Bobby már elment egy ideje? Talán egy keresőosztagot kellene küldenünk utána? – kérdezte Myles.
- Szerintem összefutott valakivel, akit ismer, és beszélgetnek – mondta Lucy.
- Mi van Frankie-vel? Nem jött vissza. Biztos, hogy nincs a mosdóban, majdnem egy órája elment – mondta Donna körülnézve.
- Nézd – Stuart abba az irányba intett a fejével, ahol Bobby és Frankie beszélgetésbe merültek Amandával és az apjával.
- Látod, minden rendben van – mondta Tara.
- Szerintetek Jack és Sue gépe már felszállt? – kérdezte Tanya.
- Szerintem igen – mondta Donna vállvonogatva.
- Egy nászút olyan romantikusan hangzik, különösen Hawaii-on – Tanya álmodozóan a semmibe meredt, Donna kétségbeesetten D-re emelte a tekintetét, aki nevetett.

Hirtelen a zenekar megint játszani kezdett, D, nem akarva, hogy a lánya átálmodozza az éjszakát, a táncparkettre vezette Tanyát, aki olyan nézéssel nézett az anyjára, amiből sütött, hogy ezt rém cikinek érzi, de Donna csak megvonta a vállát, míg Tara és Stuart csatlakoztak hozzájuk a parketten.

Megjátszott házasság: 33. rész

A halvány napfény megvilágította a nő haját, kinyújtózott, és kibújt a ruhájából, majd megállt, és kinézett az üvegajtón, nem tudva, hogy mögötte figyelik és csodálják. Sue lassan vett egy mély lélegzetet, és a férfi mögötte ugyanezt tette, a szépségében gyönyörködve.
A nő belenézett a bőröndbe, és azon gondolkodott, hogy felvegye-e azt a hálóinget, amihez Lucy ragaszkodott, hogy megvegye. Letérdelt, és engedte, hogy az anyag átcsússzon a kezei közt, amíg azon gondolkodott, mit tegyen. Hirtelen megfordult, és felugrott, ahogy észrevette, hogy a férfi figyeli.

- Sajnálom – mutatta a férfi, majd halkan suttogta – nem akartalak megijeszteni…

Átvágott a szobán, így már szemtől szembe álltak egymással, és a nő határozottan alulöltözöttnek érezte magát az alsóneműjében, mert a férfi teljesen fel volt öltözve. Jack megérezte az idegességét, felemelte a kezét, és könnyedén végigsimított a nő arcán, ösztönösen végigfutatta ajkain a nyelvét, miközben Sue idegesen, az ajkát harapdálva nézett rá.

- Nem kell elsietnünk semmit, együtt fogjuk leélni az életünket – mondta Jack gyengéden, és a nő láthatóan megkönnyebbült.
- Úgy volt, hogy zuhanyozni megyek – mondta Sue később. A férfi szerette volna felajánlani, hogy zuhanyozzanak együtt, de tudta, hogy legalább most jó neki, ha egyedül zuhanyzik.
- Menj – mondta Jack, és Sue-t figyelte, amint eltűnt a fürdőben és becsukta az ajtót.
-------------------------------------------------------- -----------------------------------------------------

J ack kisétált a zuhany alól, a teste és haja még mindig nedves volt, és a dereka köré tekert egy bolyhos, fehér törölközőt, mielőtt bement volna a hálóba. Meglátta a nőt az erkélyen állni, a szürkületben olyan volt, mint egy látomás, fehér hálóingje megmutatta az alsóneműjét alatta, és a férfi nagyot nyelt.
Elszakította a szemét a látványtól, megtörölte magát, felvett egy boxeralsót, beletúrt a hajába, és kisétált az erkélyre, hogy csatlakozzon feleségéhez.
Jack kezét a nőére fektette, és Sue felé fordult, meglátva a férfi szemében a lángot, amiről a férfi nem tudta, akarja-e, hogy valaha is kihunyjon. Sue karjáért nyúlt, a nő lenézett, ahogy összefűzték az ujjaikat, és Jack Sue álla alá rakta a kezét, amikor ő kerülte a pillantását. Most Sue-n volt a sor, hogy megnedvesítse ajkait, és mintha a férfi megértette volna a célzást, előrehajolt, és olyan finoman érintette meg a nő ajkait az övével, hogy az szinte nem is volt csók.
Sue megint akarta a férfi ajkait az övén érezni, és habozva mozdult, hogy megcsókolja, és Jack nem hagyta ki a lehetőséget, hogy megcsókolhassa, a nő dereka köré fonta a karját, és magához húzta, hogy ajkaik találkozzanak. Közben Sue az izmos mellkast simogatta, érezte ujjai alatt Jack szívverését, mielőtt végighúzta volna ujjait a férfi bőrén. Jacknek hirtelen elakadt a lélegzete, ahogy elhúzódott a csóktól, és mélyen a nő szemébe nézett.
Kézen fogva az ágyhoz vezette a nőt, és együtt dőltek le rá. Kényelmesen elhelyezkedtek, majd a férfi előrehajolt, testével félig beborította Sue-ét, és a nő arcát simogatta.

- Szeretlek – suttogta Jack, majd még egyszer megcsókolta.

Ez a csók sürgetőbb volt, mint az előzők, de a nő most nem pirult el vagy szégyenlősködött, e helyett a férfi nyaka köré fonta a karját, és még közelebb húzta magához. A csókok hirtelen nem voltak elegek, Jack felemelte a kezét, és Sue hálóingének anyaga alá csúsztatta, és Sue felnyögött, ahogy a férfi bőre találkozott az övével, és Jack kis csókok özönét zúdította rá, a nyakától a hálóing kivágásáig.
Figyelmeztetés nélkül, Jack levette Sue-ról a hálóinget, és szája követte ujjait a nő csipke melltartóján keresztül, Sue levegő után kapkodott és felnyögött, és felemelte a férfi fejét, hogy ajkait az övén érezze. Jack átcsúsztatta nyelvét a nő szájába, és a nyelveik kacérkodtak egymással.
Jack hátrált egy lépést, és amilyen lassan csak tudta, levette Sue-ról a többi ruhát.

- Te is – Sue még mindig szégyenlős volt, különösen most, hogy a férfi a testét méregette. Merészen letolta a férfi csípőjéről az alsónadrágot.
- Szeretkezz velem – suttogta Jacknek, mikor a férfi keze bejárta bőrének minden négyzetcentiméterét, és már úgy érezte az egész teste tűzben ég, és ha Jack abbahagyná, meghalna. Sue lassan végighúzta kezét a férfi meztelen bőrén, mire Jack teste a gyönyörtől rázkódott meg.
- Biztos vagy benne, hogy készen állsz… - kérdezte a férfi rekedten, habár a megállás mérföldekre állt tőle, a nő olyan szép volt, és a teste fájdalmasan vágyott egyesülni Sue-éval. Sue bólintott, és megint mondta:
- Szeress engem, Jack, kérlek – és a férfinak több bátorításra nem is volt szüksége.


Egymás karjaiban aludtak, és az öbölbéli lágy szellő fújt be a szobájukba, lehűtve forró bőrüket. A lepedő nyirkos volt, és összegyűrődve feküdt a lábuk körül. Hajnalodott, és egy új nap virradt fel, közös életük kezdete.