Korán indultak, hogy elkerüljék a reggeli forgalmat. Csak az autópályán kezdett a férfi megnyugodni. A városban még végig olyan érzése volt, mintha valaki követni őket. Ám amíg ő az autópályára kanyarodot a mögöttük lévő kocsi az aluljáró felé ment. A múltheti ügy eléggé megviselhette, magyarázta magának. Mély levegőt vett. Ezt a kis szabadságot az orvos rendelte el. Oldalra nézett. A nő nyugodtan aludt az anyósülésen. A férfi elmosolyodott. Olyan szép volt.Nem tudott ellenállni, hogy ne simítsa ki az arany hajtincset a nő arcából. A bőre olyan puha és finom volt az érintése alatt. A nő halk hangot adott ki, amitől a férfi elhúzta gyorsan a kezét, nehogy felébressze. Majd később cserélnek és majd ő aludhat, de az első 3 óra az övé, neki kell vezetni.
Megálltak reggelizni, majd a nő jött soron a vezetésben. Ismerte az útat, megjegyezte a térpképet. Még 8 kilóméter az autópályán, utána rákanyarodni egy mellékútra, észak felé hajtani tovább egy fás területen. Az útra koncentrált, míg mellette a férfi becsukta a szemét. Ha semmi extra nem történik, vacsoraidőben már ott is lesznek. Majd bejelentkeznek a hotelbe, aztán elviszi a nőt vacsorázni. Erre a gondolatra elmosolyodott. A nő ránézett, elgondolkodva, miről álmodhat a másik, majd figyelme visszatért az útra. A férfi tudta, hogy a konferenciára kell felkészülnük,de remélte, hogy a szerencse mellé áll és lesz lehetőségük táncolni és pár szabad órára kettesben lenni.
Egy robaj keltette fel félálmából, a biztonságiöv tartotta meg, míg a nő próbálta megtartani a kocsit. Defektet gyanított. Végül az árokban landoltak.
A férfi miután biztos volt benne, hogy a nő jól van, kimászott, hogy megnézze a károkat. Az anyós ülés oldalán lévő két kerék kilyukadt. A nő bűnbánóan nézett felé,de a férfi nem haragudott rá, nem az ő hibája volt, csak balszerencse. Előkereste a mobilját, kinyította, de nem volt térerő. Ez dühítette, most várhatnak addig, ameddig valaki arra nem jár. A semmi közepén voltak, egy kihalt úton.
Negyed órával később egy fehér furgon jött az úton, a férfi leintette. A furgon megállt, és felvette őket. A következő város 20 percre volt. Ahogy beszálltak látták, hogy a hátsóülésen két férfi kártyázik. Az első ülésre ültek szorosan egymás mellé. A sofőr előre bámult az útra. A kezek, amik hirtelen befogták a szájukat hátulról jöttek, egy anyagot vegyszerrer tartottak az orruk és a szájuk elé, ami hamar hatott és a két utas elvesztette az eszméletét.

A férfi tért először magához, megrázta a fejét, hogy kitisztuljon a feje. Egy széken ült, ahogy a nő is, de neki még előre lógott a feje. Szemben ült vele, a térdeik majdnem érintették egymást. A bal csuklója a nő jobbjához volt bilincselve. A másik keze hátra volt kötve a székhez, mivel nem látta a nő másik kezét, úgygondolta őt is ugyanígy kötözték meg. A lábai, ahogy a nőnek is, a szék lábához voltak kötözve. 5 másodpercbe került, amíg mindezt megfigyelte.
Felemelte a megbilincselt kezét és a nő állát érintette meg. A nő keze csak lógott az övé mellett, ahogy megérintette a nő arcát és megsimogatta. A nő lassan kinyította a szemét és elmosolyodott, ahogy a férfire nézett, de hamarosan szemei félelemmel teltek meg, ahogy rájött, hol vannak.
"Minden rendben" próbálta őt nyugtatni a férfi."Megtaláljuk a kiutat" A férfi is csak erősen remélni tudta, amit mondott.
Egy üres szobába voltak bezárva, az ablakok lereteszelve, csak egy ajtó volt, kijáratként. Nem tudtákk megállapítani este van-e vagy napközben és hogy mióta lehetnek ott. Csak egy lámpa lógott a plafonról. A férfi még mindig a nőn tratotta a kezét, aki visszasimogatta.
Az ajtó hirtelen kinyílt és két férfi, akit nem ismertek, lépett be.
"Mr. Hudson, Ms. Thomas, örülünk, hogy csatlakoznak a mi kis bulinkhoz!"

"Kik maguk és mit akarnak?" kérdezte Jack mérgesen, szemügyre véve a két férfit.A férfi, aki először beszélt egy sötétszükre öltönyt viselt egy vörös nyakkendővel. Középmagas, átlagos testalkat,fekete rövid haj, pár őszülő tinccsel. 50-es évei elején lehetett, állapította meg Jack. Semmi megkülönböztető vonás, maximum a latinos akcentusa.
"Én az a férfi lennék, akitől elvett sok millió dollárt a múlthéten, Hudson ügynök" magyarázta a férfi, mint bemutatkozás. Jack szemében a düh szikrázott. A féri ezt észrevette és vigyorgott. "Nem az, akire számított?" Jack csendben maradt. Ha ez a fickó az, akire gondol, elég nagy bajban vannak. A zavarodottság rá volt írta Sue arcára. A férfi ezt élvezte. "Csinos kolléganő, Hudson ügynök" tette rá kezét Sue vállára .Mással, mint csodálattal a szemében. Jack a félig szabad kezét előre akarta rántani, de végül ezzel csak majdnem azt okozta, hogy felborultak a székeik. Rossz mozdulat, állapította meg Jack a vigyorgó férfire nézve, aki hátrább lépett. "Több, mint kolléga? Talán..? Érdekes" A férfi kettőjüket nézte.
Sue látta, hogy Jack nagyon dühös, a szemei sötétek voltak, szinte átmetszették a férfit előttük, de az arca érzéstelen volt.
"Elárulok magának egy titkot, Hudson ügynök" mondta halkan a férfi. "Én nem szeretem az erőszakot, inkább másfajta módszerét szeretem a kihallgatásnak..és csak nagyon ritkán ártok nőknek"
Jack keserűen felnevetett. "És ezt el is higgyem? Nagyon aranyos...Nos, inkább elárulná mit akar?"
"Nos, ön azért van itt, Hudson ügynök, hogy eláruljon nekem egy nevet...Ms. Thomas meg biztosítéknak, hogy maga nem csinál semmi butaságot. Amit tudnom kell, azt tudom magáról Hudson ügynök, tudom, hogy maga rontott vele a múltheti üzeletmbe" a férfi megrázta a fejét "Sokba került ez nekem. Ezek a fegyvereket nem amerikaiak ellen használtam volna, rájött, nem?"
"Egy fegyvererekkel üzletelő, akinek van lelkiismerete..." jegyezte meg Jack irónikusan. "Kit izgat, ha többezer külföldi hal meg, téged nem, Carlos"
"Önnek, Mr. Vendez, Hudson ügynök. Én nem magát tartom felelősnek, ön csak a munkáját végezte. Szeretem az értékes ellenfelet. Én voltam az, aki olyan hanyag volt, hogy felvettem egy téglát, egy árulót a titkos üzletembe. Tudni akarom ki volt a tégla, és maga el fogja nekem mondani!"
"Nem tudom, miről beszél" hazudta Jack.
"Én sok minden vagyok, Hudson ügynök, de nem idióta. Beépített egy téglát az embereim közé, aki most is aktív és a nyugati üzletemet is le fogja buktatni. Gondolom megérti, hogy nem akarom veszélyeztetni az üzletemet. Szóval hajlandó nekem elárulni, vagy még hízelegjek kicsit?"

Jack megfeszült, a gondolatai ide-oda cikáztak. Csak a keresztnevét ismerte. 'Angelina', aki pontos információt adott nekik. Vendez embereinek valakijének a rokona lehetett, esetleg szerelme. De miért fordult Vendze ellen? Jack nem tudta, nem az ő informátora volt, ő csak használta az információt.
"Csak az idődet pocsékolod Vendez" válaszolta Jack.
"Most csalódtam magában, Hudson ügynök..felelősségteljes embernek hittem" Vendez az ajtó felé fordult a másik férfihez. "Doki, kérem"
A doki egy fehér köppenyt és egy farmert viselt. Keze a zsebében, olyan 186 cm magas lehetett. Áltlagos testalkat, fekete haj és egy kecskeszakáll, latinos kinézett, olyan 30 körüli lehetett.
Vendez elővette a fegyverét és Sue-ra irányította. "Nos, Hudson ügynök ajánlom, hogy dőljön szépen hátra a székében és nyugodjon meg, amíg Doki gondoskodik magáról" Vendez bólintott a Dokinak, aki egy fecskendőt húzott elő a zsebéből. "Megpróbálom fájdalommentesen, hogy mindannyiuknak jó legyen, ezt becsülhetné Hudson ügynök" Jack megrezzent, ahogy a tűt belészúrták.
"Kösz Doki"
"Mit adott be neki?" kérdezte Sue aggódva, ahogy látta, hogy Jack szemei elvesztik a fókuszt pár pillanatra.
"Úgy nevezik...'Doki nyelvoldója'. Saját gyártású készítménye, ami sokáig hat és nem kimutatható a vérben. Hudson ügynök jól lesz, nem tervezem FBI ügynökök bántalmazásást. El is engedem magukat, mikor a drog megkezdi hatását és megtudom a nevet, ami kell nekem" nézett Sue-ra. "Nagyon csodáloma képességeit, Ms. Thomas, ha megunja a munkát az FBI-nál mindneképp keressen fel!"
Jack újra egy sikertelen támadással próbálkozott Vendez ellen. "Kérem, Hudosn ügynök, nincs abban az állapotban, hogy rámtámadjon. A hirtelen mozdulataival, csak Ms. Thomasnak okoz fájdalmat, ezért is bilincseltem össze a kezeiket. Milyen irónikus, nem? És a maga bilincsét használtam. Remélem valahol megvannak a kulcsa!" vigyorgott Vendez, majd elhagyta a szobát Dokival.
"Jack, hogy vagy?" kérdezte Sue és óvatosan megérintette a férfi vállát. Jack kezdett remegni és izzadtságcseppek jelentek meg a homlokán.
"Nem jól" vallotat be elég egyszerűen. "Sue, ha elmondom Vendeznek a nevet, az olyan, mintha én személyesen ölném meg azt a személyt..Érzem a drog hatását, nem kell sok, hogy teljes hatással legyen rám"
"Akkor el kell tűnnünk innen, Jack...a székem mögé kéne valahogy kerülnöd és eloldani a köteleket" De a kötelek szorosan voltak megkötve. Sue körbenézett, és az egyik ablak alatt üvegszilánokat látott a földön. "Jack! Az ablakhoz kéne jutnunk" Így is tettek, miközben egy nagyobb üvegszilánkot akartak felszedni, felborultak a székekkel. Sue így könnyebben tudta elérni Jack kezeit és kiszabadítani őket.
Pár perccel később az összes kötéltől megszabadultak, kivétel a bilincset.
"Csodálatos vagy" suttogta Jack őszintén. A feje tisztább volt és már nem remegett. Sue-t áthúzta az ajtóhoz és belülről elzárták, majd az ablakhoz mentek vissza. Leszedte a reteszeket és a maradék szilánokat az ablak szélről is eltávolította. A két széket az ablak alá helyezték és rájuk léptek. Egy völgy volt előttük kint, semmi búvóhellyel. Jack visszalépett és körbenézett a szobában. Látott egy szekrlnyt, amit eddig még nem vett észre. Elég hely volt kettőjüknek benne.
Az ablakon másszanak ki most, vagy elbújjanak a szekrényben?

"Gans ügynök" vette fel D a mobilját. Megfeszült, ahogy hallgatta, mit mondanak a vonal másik végén. A csapat öbbi tagja felfigyelt D. idegességére, majd miután letette a telefont, közölte a többiekkel is a hírt. "Jack és Sue nem érdeztek meg a konferenciára"
"Micsoda?" állt fel hirtelen Bobby. "Nem tegnap kezdődött el a konferencia?"
"De, de nekik eddig nem kellett felszólalniuk, úgyhogy csak most szóltak ide onnan, hogy nincsenek ott.. Tara! Ellenőrizd a hoteljüket, a telefonjukat...szokásos dolgokat!"
"Rajta vagyok D!"
"Bobby,te kövesd az útvonalukat, valahol kell lennie Jack kocsijának!"

2 órával később megtalálták Jack kocsiját, közel Richmondhoz. 100 mérfölddel a benzinkúttól, ahol Jack utoljára használta a bankkártyáját. A hotelbe sose érkeztek meg.

Dörömbölések az ajtón hamar meghozták Jack döntését. Gyorsan behúzta Sue a szekrénybe. A nő szorosan mellette volt, feje Jack vállán. Jack az ajkára tette az ujját, hogy Sue csendben maradjon. Sue bólintott, hogy megértette.
Jack hallotta, ahogy betörik az ajtót és két férfi spanyolul ordíbál. Nem volt benne biztos, de valószínűleg Vendez és Doki volt azt.
Miután pár perc múlva csend lett a szobában, kimásztak a szekrényből, de piszkosak lettek, a szekrény koszos volt belül. Az ablakhoz mentek és látták, hogy egy kocsi nagy sebeséggel elhajt.
Jack és Sue kimentek a szobából, egy nagyobb szobába léptek, ahonnan még nyílt egy konyha. Jack az asztalon meglátta a fegyverét, a mobiljukat, pénztárcájukat. Jack a pisztolyát ellenőrizte, nem volt benne töltény. Aztán a telefonját nézte, az akkumlátor meghalt, ahogy Sue csipogójban is. A pénztárcákból semmi nem hiányzott.
"Mi az Jack?" kérdezte Sue, ahogy Jack aggódó arcát nézte
"Ez így túl egyszerűen ment, menjünk" mondta és húzta magával Suet az ellenekző irányban kint, mint amerre a kocsi hajtott el. A nap épp kezdtet lemenni, talán még másfél órájuk van sötétedésig. Mikor kiléptek, Jack megállt. "Egyre hidegebb lesz, kell találnunk valami menedéket" olvasta le Sue a szájáról. "Találunk valamit, bízz bennem"
"Bízok, Jack..csak ne engedd el a kezem, mert sötétedik" Habár összevoltak bilincselve, Sue-nak szüksége volt, hogy Jack fogja a kezét.
"Nem enegdem" ölelte meg Jack Sue-t, mielőtt továbbmentek volna.
Késő nyár volt, így a hőmérséklet hamar lehűlt, és rajtuk csak farmer volt és poló. Találtak útat, így azt követték egy ideig. Kilóméterekkel odébb fényeket és normálisabb útat láttak. Jack úgy gondoltam, hogy előttük pár km-re egy város lehet.
Jack érezte, hogy Sue remeg, nem túl jó jel. A város felé mutatott, majd tovább mentek kéz a kézben. Jack tudta, hogy Sue nagyon fázik, így találniuk kell valami meleg helyet. "Meg tudom csinálni, Jack" mondta Sue, Jack hozzáhajolt és megcsókolta a nő homlokát. Nem tudta, miért is csinálta ezt, de nem bánta meg. Még egy óráig sétáltak, amíg elérték az alvó várost.
Egy neonfénnyel megvilágított feliratra lett Jack figyelmes.
"Hotel" mutatta Jack Suenak.
"Jack...ez túl elegánsak tűnik, így koszosan be se engednek minket" Nézett magukon végig Sue.
"De, befognak...az FBI mindenhova bejut. És én akarok egy nagy ágyat, egy forró fürdőt és nagy törülközöket, amiben majd megtörölgetlek.." Jack ahogy ezt kimondta, rögtön azt kívánta bárcsak ne tette volna, Sue elpirult arcából ítélve, leolvasott minden szót Jack szájáról.
"Jack..egy dolgot mondj meg" kérdezte Sue miközben a hotel felé mentek. "Nálad van a bilincs kulcsa, nem?"
"Nem, nincs nálam, Sue"

A portás a hotel menedzserének szólt rögtön, ahogy meglátta az összebilincselt párt. A férfi szó nélkül készült volna kidobni őket a hotelből, mindaddíg, amíg Jack elő nem vette a jelvényét és felmutatta.
"FBI-tól vagyunk. Autóbalesetünk volt, nincs kedvem erről tárgyalni, szóval ne kérdezzen" 'mivel nem tudok hazudni' gondolta magában Jack. "Kell egy szoba az éjszakára" mondta a kis butik felé nézve, ahol ruhák is voltak. "És pár új ruhára is szükségünk lesz"
"Hudson ügynök.."
"Különleges ügynök.."
"Hudson különleges ügynök, csak egy nászutas lakosztály van szabadon"
"Jó lesz" Jack figyelte, ahogy a hotel menedzser kitölti a papírokat, majd ráírta a nevét.
"Rendben is vagyunk. Intézkedek, hogy új ruhát és törülközőket kapjanak, volt még valami?"
Jack nem tudott egyébre gondolni. "Nem, köszönjük" mondta, Sue megkönnyebülten felsóhajtott. Megkapták az 1001-es szoba kulcsát.

Mikor Sue belépett a szobába felsóhajtott. Gyönyörű volt. Jackhez fordul, aki szintén elámult. "Önnnek nem sokmindentől esik le az álla, Hudson ügynök, beszállhatok én is?" viccelődött Sue. Végre biztonságban érezte magát Jackkel ebben a hotelben és meleg is volt. Egy forró zuhany jól esne.
"Ez az a hely, ahova elhozlak a nászutankon!" mondta Jack. Sue rábámult furcsán,de Jack látott egy kis csillogást a szemében. Sue gyorsan elfordult és elmosolyodott. Majd elrángatta Jacket a fürdőszobához, ő bement, majd rácsukta az ajtót félig a bilincsre, kettéjük közé.
"Tartsa csukva az ajtót, amennyire csak lehet, amíg végzek, ha fontos az élete,...tartsa csukva, Hudson ügynök" figyelmeztette Sue az ajtó mögül.
"Igenis" mosolygott Jack. Az órára nézett. Éjfél múlt, D-t talán eléri otthon, feltudja hívni, ha Sue elkészül.

D a negyedik csengésre vette fel a telefonját. Megnyugodott Jack hangját halva. Egy helikoptert küld Jackékért reggel. Vendez valószínűleg már messze jár és nem fog előkerülni egy ideig. Jacknek szüksége volt kulcsra a bilincshez, amit magával hozott. D. jót nevetett, amikor Jack elmondta a történetet. Majd letették a telefont.
"Bobby, további életünkben végig ezzel fog cukkolni" sóhajtott fel Sue. "Jack, mi legyen a zuhanyzással? Mindkettőknek jól jönne"
"Nagyon szívesen zuhanyoznék veled" mondta ki Jack figyelmetlenül. Sue csúnyán ránézett.
Jack nem tudta, még meddig lesz hatása ennek az igazságszérumdrognak, és hogy Sue meddig bírja ki így mellette.

A fürdőszobában egy duplazuhanyzó volt, átlátható elválasztóval. Jack Sue mellett állt, várva, hogy mi lesz. Sue levette a piszkos farmerjét, aztán Jack is. A polókkal már nem lesz ilyen egyszerű megbilincselve. Jack megoldotta a kérdést és egyszerre húzta le a saját felsőjét és Suét is.
"Nem képzeltem volna, hogy valaha is így letéped rólam a ruhát" viccelődött Sue kicsit zavarban.
"Én gyakran képzeltem" mondta Jack őszntén és megcsodálta Sue sárga fehérneműjét. Sue kicsit elvörösödve figyelte Jack arcát. Még sose nézett Jack így rá.
Jack magával húzta Sue-t a zuhanyzóba, megengedte a forró vizet és ott tartotat Sue-t, mielőtt az meggondolta volna még magát. Kellemes érzés volt, Sue megnyugodott és becsukta a szemét. Érezte, hogy a megbilincselt keze felemlkedik, és érezte, ahogy Jack a haját simogatja. A sampon illatát érezte. Jack Sue haját mosta, erre Sue kinyította a szemét és Jack mosolygó arcára nézett.
"Jack, nem kelll, meg tudom oldani én is, ha nem szeretnéd" mondta és egész testében melegséget érzett, ám nem a forró víztől.
"De szeretném, élvezem, vagy akarod, hogy abba hagyjam?" Jack remélte, hogy Sue nemet mond, de válaszként csak megrázta a fejét és becsukta ismét a szemét.
Miután besamponozta Sue haját, a vízsugár alá tolta és lemosta a habot. Addig játszadozott Sue hajával, amíg a hab teljesen eltűnt róla, de közben nem tudta megállni, hogy ne vessen pár pillantást Sue melltartójára. Veszélyes terület, tudta jól Jack. Már így is elég rossz volt, hogy csak igazat mondott, de hogy már az akaratereje is ilyen gyenge lenne. Nem akarta Suet elijeszteni magától, de az érzései iránta egyre erősödtek, már el se tudta képzelni, hogy egy órát is nélküle legyen. Újra kezébe vett egy kis tusfürdőt, hogy lemossa a megmaradt sminket is Sue szépséges arcáról. Mennyire megcsókolta volna most.
Jack a saját haját is megmosta, Sue segítségével, közben Sue végig a férfi szemébe nézett. Jack szemöldöke felett volt egy kis vágás, amit Sue leápolt. Az általában simára borotvált arca kezdett borostás lenni és szúrt. Jack észrevette, hogy Sue észrevette ezt. Jack megfordult, hogy Sue megnézze a további sebeket, Jack izmos vállát, a hátát végignézte és a boxerjénél megállt. Óvatosan végigsimitotta Jack kezét és lekezelte az összes kis karcolást. Jack őt próbálta védeni, mikor ezeket szerezte. Jack megfordult és Sue elől is megnézte, végig a mellkasán, hátha van seb. Miközben végigsimította Jack mellkasát, a keze megállt a férfi szíve felett. Ahogy a sajátja is, az övé is gyorsabban vert. Jack kivette Sue kezéből a tusfürdőt. Szemeik találkoztak és mindkettőben úgyanaz a vágy fénylett.

"Csukd be a szemet, kérlek" kérte Jack és Sue engedelmeskedett. Érezte, ahogy a megbilincselt keze együtt mozdul Jackével és érinti a férfi bőrét. Sue érezte ismét a tusfürdő illattát, majd kis hideg levegőt érzett, gondolta, mert Jack kihajolt a zuhanyzóból törülközőért. Jack odatartotta neki a törülközőt és megfogta a vállát. Jack derekán volt a saját törülközője, vízesen.
"Te jössz, először megmosom a hátad"
Sue megfordult és haját előre tette a vállára, majd Jack elkezdte megmosni a hátát. Sue fejét hátrafordította. "Jack, van lehetőség arra, hogy a melltartóm pántját kiakasztod, de lehetőleg ne úgy,hogy leessen a melltartóm, örülnék neki"
"Megpróbálom" vigyorgott Jack. Elég összetett feladat volt ez Jacknek, de végül sikerült kiakasztani a pántot és az előre tette Sue vállán.

Jack odaadta Sue-nak a tusfürdőt, majd becsukta a szemét, hogy Sue nyugodtan megtudja magát mosni. Érezte, ahogy a megbilincselt keze érinti a nő bőrét és elképzelte maga előtt a testét.
"Leskelődsz Jack?" kérdezte Sue, ahogy látta Jack arcát.
"Nem én"
"Akkor miért vigyorogsz?"
"Elképzeltem, ahogy a kezem végigsímitja a tested.." Jack nagyot nyelt, várva a pofont, amit most kapni fog ezért. De Sue nem csinált semmi, csak befejzte a mosdást. Jacket még egyszer behúzta a víz alá, hogy minden habot lemosson róla is. Jack hagyta magát Sue által vezetni. Majd elzárta Sue a vízet és kiléptek a zuhanyzóból. A hideg levegő által Jack kicsit összeszedte a gondolatait. Érezte, hogy hozzádobnak egy törülközőt.
"Bocs" dünnyögte Sue. "Most már kinyíthatod a szemed"
Sue egy nagy törülközőbe volt csavarva és Jacknek adta a másikat, hogy lecserélje azt, ami rajta volt, hisz az elázott. Jack megtörölte magát, majd Sue hajával foglalkozott és bekapcsolta a hajszárítót.
"Elég száraz így?" kérdezte, közben kikapcsolva a hajszárítót és átsimította Sue haját. Sue háta mögött volt és Sue a tükörben figyelte, amit mond."Igen, így jó lesz"
Aztán Sue még kimosta a fehérneműket, hogy holnap feltudjanak valamit venni, mivel a farmer és a poló tiszta kosz volt.

Nagyon megörültek, ahogy kilépve a fürdőből az ágyon új ruhákat találtak. 2 nadrág, egy poló, egy top, 2 rövidnadrág, egy melltartó, 2 pár zokni, minden ami kellett. Mindegyiken a hotel emblémája volt és a árcédula.
"A bankkártyám nem fogja túlélni ezt a napot" mondta Jack a fejét rázva.
"Majd besegítek" ajánlotta Sue.
"Nem, nincs olyan dolog, amit nem vennék meg neked" Sue mosolygott ezen. "De kérlek,de tegyél anyagilag tönkre" mondta Jack a legártatlanabb arcávt elővéve.
"Meglátjuk" válaszolta Sue nevetve. Odaadta Jacknek a nagyobb short-ot, Jack felügyeskedte magára a a törülköző alatt, majd a törülköző a földre esett. Sue ugyanígy tett.
"Kérlek, csukd be a szemed" kérte és Jack becsukta, érezte, ahogy a lábára esik Sue törülközője, ahogy a nő a melltartót próbálta nagy nehezen felvenni.
"Segítsek?" kérdezte Jack és próbált volna segítséget nyújtani a megbilincselt kezével.
"Megakadtam..de...nem..megoldom" Elég szenvedés volt így felvenni,de lassan sikerült. "A mérete kissé kicsi" mondta halkan Sue.
"Tényleg?" Jack nem fért a bőrébe ezt hallva, beharapta az alsó ajkát. Sue érezte, hogy ismét elpirul. "Befejezted a....Kinyíthatom a szemem?"
"Igen, Jack"
Jack rögtön látta, hogy Sue zavarban van és azt is látta, hogy valóban kicsi a melltartó, ahogy Sue-n megfeszül. Jack úgy gondolta, lehet jobb, ha csukva tartja a szemét, mert a valóság még jobb volt, mint a képzelete. Sue szexi volt, mindenben. Elvette a többi ruhát az ágyról és a székre dobta. Az ágyhoz hozta Suet, majd leoltották a villanyt.
Ám nem tudtak kényelmesen aludni, megbeszélték, hogy mindneki a saját oldalán marad, de a bilincs zavarta őket, nem tudtak megfordulni,se normálisan elhelyezkedni, mindketten nyugtalanul feküdtek, míg Sue fel nem olotta a lámpáját.
"Jack..beszélthetünk?"
"Aha" Jack magához húzta és végül úgy feküdtek, hogy Sue álla Jack mellkasán pihent meg, hogy le tudja olvasni a férfi száját.
"Miről akarsz beszélni?" kérdezte Jack kicsit idegesen, mit csinált rosszúl, mikor csak őszinte volt végig.

Most, hogy Jack teljesen ráfigyelt és képtelen volt hazudni, Sue kicsit félt. A zuhanyzóban átélteket mint egy álmot, úgy élte meg ő is. Szerinte jól látta és nem tévesztette össze Jack érézéseit, amit leolvasott az arcáról, a vágyat. Ahogy Jack a zuhany alatt viselkedett, az nem kollégai és nem is baráti volt. Sokkal több. Valyon ő is úgy érez Sue iránt, mint Sue iránta? Vagy csak fizikális vonzódás volt az egész?
Sue szemei messze jártak, Jack látta benne a küzdelmet, a gondolatokat. Jack Sue kezében volt most, a gondolatai, az érzelmei minden, nem tudott hazudni. De Jack nem akarta, hogy Sue így tudja meg mit érez, nem akarta, hogy szimplán drogok hatása miatt mondja el neki, hisz annyira szerette.
Jack kicsit feljebb ült, nagyon közel voltak egymáshoz Sue-val. Egyik kezét Sue derekán tartotta, a megbilincselt kezével pedig Sue arcát megsimogatta. Sue szemei Jackébe néztek, Jack az ujját Sue szájára tette, hogy ne kérdezzen semmit.
"Szeretlek, Sue Thomas" óvatosan hátranyúlt Sue tarkójáig, majd előre hajolt és gyengéden megcsókolta a nőt. "Most már beszélhetünk, szerelmem, a tied vagyok..teljesen"

Sue furcsán bámult Jackre. Most tényleg Jack megcsókolta őt és azt mondta neki, hogy szereti?
"Nos, mivel hogy nem ütöttél meg, pofont sem kaptam...jelentheti azt, hogy hasonlóan érzel, mint én?" kérdezte Jack kicsit zavartan.
"Talán" ugratta őt Sue.
Jack becsukta a szemét. Ez a nő játszik vele, mire vállakozott. "Oké, úgytűnik valakinek egy unfair előnye van velem szemben. Van rá lehetőség, hogy egy kétoldalas beszélgetést vezesünk le?"
"Végül is..talán.." Sue élvezte a helyzetét. "Miért mondtad el azelőtt, hogy megkérdeztem volna?"
"Mert megérdemled, hogy magamtól mondjam el. Azt gondoltam nem kérdezed meg, így kihasználtam a lehetőséget, hátha nem lesz több" Sue mosolyogva nézett rá, mint egy szerelmes kamasz. Ez erőt adott Jacknek, hogy folytassa. "Már régóta szerelmes vagyok magába, Ms. Thomas...de mivel én vagyok a felügyelőd, így nem láttam lehetőséget erre. Úgy gondoltam a nem randizunk szabály valamiért csak ki lett találva. Sokat gondolkoztam, mikor az erdőben sétáltunk"
"Szóval, mi most...kidobjuk a szabályt az ablakon?" kérdezte Sue.
"A szabály megtört, miután Vendez fenyegetett téged. Megbeszéljük Garrettel, ha hazaérünk. Nem foglak elveszteni, azután, hogy végre az enyém vagy. A szándékom az, hogy a karjaimban tartós ideig leszel"
"Tartós ideig, tényleg?" Sue szemei ragyogtak
"Igen, nagyon tartós ideig" Ujjai óvatosan simogatták Sue arcát. "Most..jó lenne, ha tudnám, hogy nem én vagyok egyedül ebben a kapcsolatban.."
"Én is benne vagyok, nem?" kérdezte Sue kihívóan.
"Ooké, szóval szabad akaratból vagy velem egy ágyban?Azért mert szeretsz? Az hogy meg vagy bilincselve nem játszik szerepet, mi?" Jack közben Sue hátát simogatta, föl és le, Sue majdnem beleremeget a férfi érintésébe. Beharapta az alsó ajkát, Jack ezt a reakciót látva elmosolyodott. Jól tudtak egymással játszani. Jack óvatosan ledöntötte Sue-t maga alá. Jack a párnára támasztotta a könyökét, közben Sue kezeit a párnán tartotta. Sue intenzíven nézett Jack szemébe, aztán Jack megcsókolta, először óvatosan, majd érezve, hogy Sue válaszol a csókra egyre szenvedélyesebben. Sue a szabad kezével átsimította Jack haját, majd a hátát kezdte simogatni. "Én is szeretlek" mondta végül két levegővétel között. Jack megemelte a fejét és olyan szerelmesen nézett Sue-ra, mint még soha.
"Nem is tudod mennyire szükségem volt arra, hogy ezt halljam" suttogta Jack Sue haját simogatva. Még egyszer megcsókolta, majd visszafeküdt a párnájára. "Soha nem akarlak elveszteni, Sue"
"Jack..ha most letudnád venni ezt a bilincset" Sue elgondolkozott, hogy is fejezze ki magát. "...én..."
"Kérlek, ne folytasd" tette Jack Sue szájára az ujját. "Ne adj még egy okot arra, hogy én..most..veled.....mert amúgy is most ez lenne, minden amit szeretnék" Sue kicsit zavartan nézett rá.
"Tudni akartam, hogy te is úgy szeretsz-e engem, mint én téged. Az első éjszakánkat különlegesnek akarom..és megbilincselve és ezzel a droggal bennem nem az, amit én különlegesnek neveznék.Megértesz?" hogy bírta ezt kimondani, mikor minden testrésze Sueért kiáltott.
"Én is különlegesnek akarom Jack, igen, megértelek..és azt akarom, hogy teljesen magad legyél"
"Mennyire különlegesnek, Sue? Nászút-különleges?" kérdezte Jack komolyan. Sue elgondolkozott, mielőtt válaszolt volna.
"Jack, lassítanál egy kicsit?" Sue olyan bizalommal nézett Jackre, hogy az már szinte fájt. Jack annyira a jó választ akarta neki mondani. "Igen tudok, ha hamar a nászutankon leszünk" Sue hirtelen elérzékenyült és rámosolygott Jackre. Jack biztosra akart menni, hogy Sue megértette mire céloz. "Hozzám jösz feleségül?"

Sue elaludt Jackhez bújva, feje a vállán pihent. Jack csak simogatta Sue haját, vállát és hátát. Úgy mosolygott, mint egy kisgyerek, akinek nemrég ígérték meg a legfinomabb tábla csokoládét. Ránézett a tábla csokijára, ami gyönyörű volt, szinte mindnenben. De a sárga fehérnemű telejsen megmaradt Jack emlékében. Megérintette a nő bőrét, ami nagyon puha volt. Mindenének olyan íze lehetett, mint a csokoldáénak, az ajkai, a nyaka, a... Jack becsukta a szemét. Sue miatt őrűlt meg ennyire, vagy még mindig a drog hatása volt ez, hogy nem bírt magával. Mindenesetre minden erejét összekellett szednie, hogy hagyja Sue-t aludni, miután igent mondott a lánykérésre. Most arra gondolt, hogy milyen hamar lesz az esküvőjük, nagyon hamar akarta. Gondolatai visszaszálltak a zuhanyóban történtekre, majd lassan őt is elnyomta az álom.

A helikopter a hotel golfpályáján landolt. A pilótátank utasítást adtak, míg az FBI-os ügynök vissza nem tér a két elveszett másik ügynökkel várjon, és utána a trió-t vigye haza Washington DC-be. Az FBI ügynök leszállt a helikopterről, majd elérte a hotelt. Levette a napszemüvegét és belépett a recepcióhoz. Miután informálva lett, hogy a barátai a nászutas lakosztályban vannak egy nagy mosoly jelent meg az arcán. Feltelefonálni nem tudott, mert a két vendég úgy rendelte, telefonhívással ne zargassák őket. Beszállt a liftbe, majd bekopogott az 1001-es ajtón. De semmi válasz, ezzel csak a többi vendéget keltette fel. Reggel 9 óra volt, barátai elvileg ébren kéne, hogy legyenek. Az ügynök visszament a portára, ahol megtudta, hogy a nászutas lakosztály ajtaja hangszigetelt, így a kopogást nem hallhatják meg, ha még alszanak. A recepciós nem értette, miért nem várja meg az ügynök, amíg a barátai felkelnek, de odaadott egy ajtónyító kártyát, amivel az ügynök ismét a lifthet sietett.

Biztonság esetére újra bekopogott, lehet zavart volna. Jack és Sue egymáshoz bilincselve, egy nászutaslakosztályban. Hogy kezelhették a dolgot? Elővette a ajtónyítókárytáját és kinyította az ajtót óvatosan. A nappaliban állt, szemben egy kandalló amellett egy nagy kanapé. Egy nagy duplaajtó volt tőle jobbra, gondolta, hogy a hálószoba ajtaja lehet. Nem akart kopogni rajta, még tovább nézelődött. A fürdőben észrevette a két koszos farmert és a polókat, amíg kissé véresek voltak. Mérges lett kicsit, mit tett Vendez a barátaival? Aztán látta a földön a két nagy törülközőt, majd a fogason sárga női fehérneműt. "Azt hiszem nemszükséges, hogy én ezt lássam" mondta halkan.
Visszatért a hálószoba ajtóhoz és végül óvatosan kinyította és benézett. A függönyök be voltak húzva, az éjjeli asztalon egy digitális óra zöld fénye világított. 9.22. Az óra fénye rávilágított Jack fegyverére is az asztalon. Legutolsó dolog amit az ügynök akart, hogy megijessze Jacket és az hirtelenjében lelőjje.
Pár perc kellett amíg a szeme megszokta a sötétet. Közben a légkondi hangja hallatszott.. Sue félig Jacken feküdt, Jack megbilincselt keze Sue-n pihent, míg a másik pár centire volt az asztalon lévő fegyverétől. Jack könnyen megijeszthető lehetett, most, hogy elrabolták, meg bedrogozták, vagy mit tettek vele. Még egy lépést közelebb lépett, de pislantania kellett, mert amire a fegyverhez nyúlt volna, az már nem volt ott, ahol az előbb.
"Ne mozdulj" figyelmeztetett Jack ideges hangon a sötét árnyra célozva.
"Nyugi, haver, csak én vagyok!" mondta hadarva Bobby, a szíve gyorsabban vert hirtelen. "Tedd le a fegyvert, Jack"
"Bobby!!" eresztette le a pisztolyt Jack. "Mit csinálsz te itt?" sóhajtott fel megkönnyebülten.
Sue is kinyította a szemét és hirtelen megijedt Bobby árnyékától, mire fel Jack inkább feloltotta a lámpát. Bobby elhúzta a függönyt, majd mikor visszafordult látta, hogy Jack nem engedte el Sue-t, akin elég kevés ruhanemű volt. Bobby próbált úgy rájuk nézni, mintha mi sem történt volna, ahogy Jack felhúzta a takarót az elpirult hölgyre.
"D küldött engem, kiszabadítani titeket!" mondta Bobby és a széles vigyort nem tudta már visszafogni.
"Nekem itt nagyon jó, nem kell, hogy kiszabadíts!" mondta Jack, mire Sue zavarban ránézett. Jack visszadőlt az ágyban és haját átfutott a kezével. "Nem múlt el a hatása.."
Bobby Jack mellé ment, így Sue őt is látta és Jacket is egyszerre, ha beszéltek. "Szikra, azt mondod, hogy a drog még mindig aktív? A kórházba kell vinnünk, itt a helikopter..tehát el is tudnánk indulni, ha eltudnál szakadni a szépséges Miss Thomas ölelésétől. A másik szobába várok..amig...elkészültök"
"Bumm!" Bobby erre visszafordult és látta, ahogy Jack és Sue az összebilincselt kezüket felé tartják. "Jól jönne a kulcs"
Bobby megköszörülte a torkát "Hát, van egy kis probléma...nem igazán tudjuk, hogy hol van ennek a bilincsnek a kulcsa...szóval..még egy darabig rajtatok lesz.."

Sue és Jack döbbenten néztek egymásra, majd Bobbyra.
"Mi az, hogy nem tudja senki hol a kulcs?" kérdezte Jack idegesen.
Bobby csak vállat vont. "Nos, mi lenne ha felöltöznétek, addig én rendelek valami reggelit nektek, aztán beszélünk?"
"Jó ötlet, éhen halok!" egyezett bele Sue. "Nem nagyon ettünk mostanában" bólintott Jack is.
"Szóval akkor egy nagy reggeli Sue-nak...mond csak haver, hát mi jót csináltatok, ha még meg se etetted szegény hölgyet?" kezdett viccelődni Bobby.
"Hát ahelyett megcsókol...." Sue rémülten tette a szabad kezét Jack szája elé, mire Jack becsukta a szemét. Sue Bobbyra nézett, szemével kérve, hogy hagyja őket kicsit magukra. Bobby még pár pillanatig elég csodálkozva nézte őket, majd kiment becsukva maga mögött az ajtót.

Nem vihette vissza Jacket Washingtonba, ilyen állapotban. Mindent elmond őszintén, Bobby nem engethette meg, hogy valaki ezt kihasználja, akár a rosszfiúk, akár a munkatársak, akik kiszednének belőle minden pletykát. Kinyította a mobilját és az ismerős számot hívta. "D..van egy kis probléma.."

Miután Bobby beszélt D-vel, rendelt reggelit, mivel ő is éhes volt. Az étel meg is jött, mire Sue és Jack felöltözve előkerültek. Sue nagyon szép volt, állapította meg Bobby is. Jacknek mindig is jó ízlése volt. Bobby biztos volt benne, hogy Jack végre elmondta Sue-nak, amit évek óta nem. Kiváncsi volt rá, hogy mehetett a dolog, de valószínűleg jól, ha csókról beszélt Jack az előbb. Talán majd egyszer, mikor beülnek végre valahova nyugodtan sörözni Jack-kel, kifaggatja.
Végül leültek enni. Sue érezte a feszültséget a két férfi között. Tudta, hogy Jack rémesen érzi magát, amiért nem tudja magát kontorllálni. Magában elmosolyodott és visszagondolt jónéhány percre ezelőttre. Ami Jacket megnyugtatta, az a hosszú csók volt, miután Bobby kiment a hálószobájukból reggelit rendelni. Alig bírtak elszakadni azután az ágytól. Majd a zuhanyzóban is csókoloztak. Egyikük se tudta, hogy bírták ki a csak zuhanyzást egymással. Sue nem tudta, hogy fogják még magukat türtőztetni, ha ma se kerül le róluk a bilincs.
Sue ismét Bobbyra és Jackre figyelt az asztalnál, miután visszatért a gondolataiból.
"Tényleg bocs, Szikra" kezdte Bobby és felemelte a kezét, hogy Jack ne szakítsa félbe. "Had fejezzem be, szóval én nem akartalak megzavarni titeket, kopogtam is, hívni is akartalak, de nem sikerült. Így mikor bejöttem, fel akartalak ébreszteni óvatosan, de előtte elvenni a pisztolyt, nehogy félálmodba lelőjj. De így is elég jók voltak az ösztöneid..."
Jack elmosolydott. "Elég jól csináltad, nem hallottam, hogy ott lettél volna...amúgy a fegyver nem volt megtöltve" vigyorgott barátjára.
"Hát kösz haver, hogy most mondod, majdnem szívinfarktust kaptam, Szikra..." mondta Bobby a fejét rázva. "Najó, megérdemeltem...De a hálószobában sem akartam illetlen lenni, csak viccelődni akartam, de nem tudtam, hogy ennyire még a drog hatása alatt vagy...De megígérem, amit látok, vagy hallok én nem mondom el senkinek...minden köztünk marad. Nem akarlak titeket kényelmetlen helyzetbe hozni, te vagy a legjobb barátom. Ezek után figyelek mit mondok, vagy kérdezek, amíg nem tudod magad kontrolálni.."
Jack Bobbyt nézte, majd Sue-hoz fordult. Sue mosolyogva nézett rá, mire Jack megemelte a kezét és megsimogatta Sue arcát. Majd visszafordult Bobbyhoz, aki ezt a kis jelenetet látva még jobban mosolyogni kezdett.
"Kösz Bobby" csak ennyit mondott Jack, de többre nem is volt szüksége Bobbynak.
"Most viszont elmondanád te, mi a helyzet? Azzal kezdd, hogy mi van ennek a bilincsnek a kulcsával?!"

Sok meglepődött arc kisérte őket figyelemmel, amíg a kihallgatószoba felé mentek. Bobby hálát adott az égnek, hogy a folyosó üres volt, mivel Sue-nak a mosdóba kellett mennie. Bobby kint maradt őrködni nekik, de nyugalma csak addig tartott, amíg Eleanor Rippendorf jött a folyosón, pontosan Bobby irányába, aki az ajtó előtt állt.
"Odébb menne, Manning ügynök?" kérdezte Eleanor bosszúsan.
"Szívesen tenném, de épp valamit szerelnek, a másik mosdón érdemesebb használni..." mondta Bobby és nem mozdult a helyéről. Eleanor mérgesen felsóhajtott, majd mikor ment volna, a mosdó ajtó kinyílt és Jack Sue-val lépett ki. Jack keze Sue háta mögött volt, elrejtve a bilincset Eleanor elől. Eleanor rájuk bámult dühös tekintettel. Végignézett rajtuk, minden egyes részletet. Ruhájukon egy embléma volt, Jack polójának egyik oldala el volt szakítva, Sue feltünő top-ja és az elpirulás az arcán árulkodó volt.
"Ezt nem itt kéne talán" mondta Eleanor nagyon mérgesen, majd sarkonfordult és elment. Bobby késztetést érzett arra, hogy utána menjen és megfojtsa.
"Sajnálom" mondta Jack Sue-nak. Sue Jack vállára hajtotta fejét pár pillanatra, majd Jack megcsókolta a homlokát. "Nem volt túl jó tölet, így idejönni.."
"Ne aggódj Jack, tudom Eleanort kezelni. Inkább törődjünk Vendezzel"
Bobby csodálta Sue-t, milyen egyszerűen vette az előző megjegyzést.

Myles és D a kihallgató szoba másik részében voltak, ahol megfigyelni szoktak. A férfit figyelték az üveg másik oldalán. Carlos Vendez nyugodtan itta a kávéját.
"Örülünk, hogy visszatértetek, hiányoztunk?" üdvözölte őket D.
"Nem" válaszolta Jack mosolyogva.
"Jack, csak te vagy az, aki el tudja intézni, hogy örökre összelegyél bilincselve Miss Thomas-sal, ügyes húzás"
"Nagyon vicces, Myles. Elértétek már Clarkot?" Myles megrázta a fejét. "Ooké, akkor mi lenne, ha te ezzel foglalkoznál a továbbiakban.." mondta Jack elé parancsolóan.
"Én azt hittem, élvezed, hogy összevagytok kötve" jegyezte meg még Myles.
"Élvezem is" mondta Jack egyszerűen.
A szobában mindenki nagyot nézve összenézett. D Jack vállára tette a kezét. "Mond csak, mennyire tudok kontrolálni a válaszaidat?"
"Semennyire.." mondta Jack, mikor kopogtak az ajtón és egy laboros jött be.
"Vérvétel?" kérdezte Jack.
"Jack, ülj le" parancsolta D. "Mikorra lesznek meg az eredmények?"
"20 perc, de a részletes eredmények beletelhetnek 1-2 napba" válaszolta a laboros, amíg vért vett Jacktől.
"Rendben, majd telefonáljanak ide, ha meg van az eredmény"
"Igen, uram" mondta majd kiment, Myles utána.

"Jack" kezdte D.sajnálkozva. "Ilyen állapotba nem engedhetlek be Vendezhez.."
"Jólvan" dörzsölte meg Jack az állát. "Majd akkor megvárom, mikor elhagyja az épületet és úgy kapom el...vagy pedig itt és most beszélhetek vele"
"Jack, ezzel veszélybe sodornád Sue-t is.."
"Nem, nem sodornám. Kérlek D, had beszéljek Vendezzel, bízz bennem" kérlelte Jack tovább. "Vendeznek ez csak egy játék, és be akarom fejezni. Kérlek, ne kérdezz több dolgot"
D. beszélt Bobybval, aki csak bólogatott. D. szíve szerint hazaküldte volna Jacket és Sue-t, de Bobby is őket támogatta. D. visszafordult Jackhez. "Rendben, de ha jelét látom, hogy balhézni kezdesz, kihozunk onnan, megértve, Jack?"
"Igen"

Mikor Sue és Jack beléptek a szobába, Vendez úgy nézett rájuk, mint idegenekre.
"Most már elengednek?" kérdezte nyugodtan Vendez.
"Nem. Ne játsza a hülyét, ez nem fogja kimenteni magát" Jack az asztalra támaszkodott a kezével, Sue keze az övé meleltt. Vendez meglátva a bilincset, vigyorogni kezdett és hátadőlt a székében.
"Szóval..maguk lennének Hudson és Thomas ügynök, akiket állítólag elraboltam és megbilincseltem?"
"Nem állítólag. Jól tudja, hogy kik vagyunk"
"A szavain kívűl van bizonyítéka is, Hudson ügynök?"
"Nincs"
"Sejtettem" nevetett fel Vendez. "Én véleményem szerint, saját maga bilincselte oda magát Miss Thomashoz, végülis szerelmes belé, igaz?"
"Igen" mondta Jack, eltolva Sue kezét, aki meg akarta állítani Jacket. "De miért tennék ilyen hülyeséget, ha nincs meg hozzá a kulcsom?"
"Szóval nincsen hozzá kulcsa? Oh..én..én csak spekulálok..." nevetett jóízűen Vendez.

"Vendez egyre jobban felhergeli..." jegyezte meg Bobby, aki hallgatta a beszélgetést a megfigyelő szobából.
"Remélem tudod, mit csináltál Dimitrius, hogy beengedted Hudsont oda" jött egy ismerős hang a hátuk mögül.
Bobby és D. hátrafordult. Garrett állt mögöttük, nem vették észre, mikor bejött. Garrett melléjük lépet és ő is figyelte tovább az eseményeket.

"Ha spekulálni akar, spekuláljon Vendez. De nem értem, miért adott nekem valaki ilyen drogot, ha azután hagy ilyen egyszerűen megszökni, anélkül, hogy elmondtam volna a neki a kívánt nevet?"
"Ez egy érdekes forgatókönyv, Hudson ügynök. Lehet hogy az a valaki csak élvezte a viselkedését, amint a hölgyet inzultáta és maga mindenképp megakarta védeni, hezitálás nélkül. Lehet rájött, hogy nincs szüksége magától a névre, mert azt mástól is megszerezheti, ez megoldotta volna a problémát. Talán csak jót szórakozott magán, mint valamiféle bosszú, hogy belenyúltak valami üzletébe. Lehet csak jó viccnek tartotta, hogy magát bedrogozza és elrabolja a kolléganőjével, megnézvén meddig bírja. és persze, hogy önöket egyméshoz bilincselvte az egy bónusz lehetett neki és persze magának is, Hudson ügynök"
"Szóval ez csak egy kis bosszújáték volt, amiért beleavatkoztunk a keleti üzletébe?"
"Miféle keleti üzlet?"
"Amit én intéztem, hogy ne sikerüljön.." mondta Jack automatikusan, majd megrázta a fejét. Ezt nem kellett volna elmondania. "Ahhoz képest, hogy az idegent játsza nekünk, elég sokat tud Miss Thomasról és rólam"
"A feleségem romantikusnak tart" mosolyodott el gonoszan Vendez. "Amikor bejöttek, láttam azt az egymásra pillantást, több volt az a nézés, mint kollégák közötti.. Persze tévedhettem, de maga árulta el, hogy szerelmes belé, mikor kérdeztem. A többi csupán a spekulálásom. Elég nagy a fantáziám. Biztos benne, hogy nem magát bilincselte oda Miss Thomashoz?" kérdezte gúnyosan.
"Igen"válaszolta Jack, de ez elmúlt napok fursztrációja egyre jobben jött fel benne, egyre idegesebb lett.
"Költői kérdés volt, nem kellett volna rá válaszolni" vigyrgott. "Oh és a drog..valahol olvastam, hogy még 24 óráig fog hatni. Nos, hogy mi már itt végeztünk.." állt fel a székről Vendez. "Beszéljen a többi ügynökével, hogy intézzék el a dolgomat, mert vannak mára más programjaim is. Igazán nagy öröm volt önt megismerni..."

Bobby előbb látta meg azt, amire Jack készült, még mielőtt Jack észrevette volna saját magán, Bobby nagyon gyorsan a kihallgatószobába sietett.
Nem figyelve oda Jack ökölbe szoritotta a kezét, majd kiengedte, majd újra. Bobby jól ismerte Jack mozdulatait, ezt mindig akkor csinálta, mikor valakit készült megütni.

Sue majdnem előreesett a hirtelen mozdulattól, amit Jack tett. Megragatta a vállánál Vendezt és erősen odanyomta a falhoz. Sue Jackre kiáltott először, majd Bobbyért. Bobby rögtön ott termett, még mielőtt Sue kimondta volna a teljes nevét. Bobby Jack-ket próbálta elhúzni hátulról Vendezről, mielőbb még nagyobb baj lenne. Sue Vendez és Jack közé állt, szembe Jack-kel és kezét Jack mellkasára tette, próbálva visszafogni.
"Szabadon elmehet, Mr. Vendez" hangzott fel Garrett mély hangja. "Elnézést a kellemtlenségért, nagyon sajnáljuk"
"Nem sajnáljuk!" mondta Jack dühösen. Sue, aki csak Jack válaszát látta, megfordult.
"Thomas, ha mégegyszer kinyítja a száját Hudson, kérem hallgatassa el" mondta Garrett mérgesen, majd Vendezhez fordult. "Kikísérik" mondta Garrett és az ajtó felé intett, ahol egy férfi várt Vendezre.

Vendez felhúzta a kabátja cipzárját. "Nem akarok kötekedő lenni, de valaki elmondhatná Hudson ügynöknek milyen szerencsés. Láttam én már olyat, hogy valaki kevesebbért is golyót kapott a két szeme közé..."
"Azt hiszi, h..." Kezdte volna Jack, de Sue elég gyors volt, hogy megállítsa Jacket mondnaivalójában. Megfogta és a szájára tette a kezét. Továbbiakban Jack csak dühösen nézett Vendezre, amíg az kiment a szobából. "Sajnálom" mutatta Jack Sue-nak, aki ezután elengedte Jacket, majd úgy állt, hogy lásson mindenkit a szobában.
Garrett becsukta az ajtót és Jackhez fordult. "Mit gondoltál, mit csinálsz Hudson?" hangjából kiérződött a düh.
"Gondoltam összeverem, amig el nem mondja az igazat!" sóhajtot Jack. "Végig játszott velem és Sue-t is belevonta!"
"Igen, Jack így van, de te meg elvesztetted a fejed" mondta Garrett. "Ne ásdd magad alatt mélyebre a sírt, amennyire eddig már kiástad. Ha semmi nyomot nem találunk Vendeztől a kabinban, ahol fogva tartott titeket, vége a játéknak.
"De ott volt!! Elmondta, hogy reagáltam, mikor Sue-t fenyegette!"
Garrett csak a fejét rázta. "Menj haza Jack, és akkor gyere vissza, mikor már tudsz hazudni is. Nem igazán vagyok kiváncsi, milyen reakcióid voltak"
"Kiválló ötlet!" szólt közbe Bobby."Gyere haver, hazaviszlek!"
"Nem megyek" ellenkezett Jack Sue kérlelő szeme ellenére. Lefogta Sue mindkét kezét, hogy ne próbálja elhallgattatni.

Bobby kitette őket Sue lakásánál, aztán ment vissza, megígérte Jacknek, hogy segít Mylesnek előkeríteni Bob Clarkot a kulcsért.
Amint beléptek az üres lakásba, Jack magához húzta Sue-t és megcsókolta szenvedélyesen. Ebben a csókban minden benne volt, az elmúlt napok izgalmai, a feszültsége és azok a mély érzések, amiket egymás iránt éreztek. Sue óvatosan eltolta magétól Jacket, hogy a kanapéhoz húzza és ott újra összeölelkeztek, újra megcsókolva egymást.
"Hogy érzed magad, Jack?" kérdezte Sue kicsivel később, hátra dőlve, hogy lássa Jack száját."Úgy éreztem, mintha egy kis csónakban eveztünk volna az óceán közepén egy hatalmas vihar közepette" közben simogatta Sue arcát. "De szerencsésen kikötöttünk együtt egy csodálatos nyugodt parton" Minden feszültség elmúlt Jackből is. "Vége van Sue. Vendez próbálta magát menteni, de bízom Garrettben. És mielőtt vitatkoznák, ki lesz áthelyezve...inkább csak várjuk meg mi történik"
"Ha megígéred, hogy még beszélünk erről" Jack bólintott Sue-ra mosolyogva.
"Tudod, ha úgy hozza a helyzet, tuti találunk egy kis helyet az irodába, ahova ki tehetjük a ne zavarj táblát, hogy kicsit együtt legyünk..."
"Jack!" ütötte meg Sue miközben Jack nevetett.
"Hol van a liftes rosszkislány?" kérdezte, közben a keze Sue hátán a topja alatt járt. "Ez amúgy a te ötleted volt, emlékszel szerelmem?" Az ajkaik ismét összeértek és újra hosszasan csókolozni kezdtek, amikor egy nagyon boldog kutya rohant hozzájuk rájuk ugorva. Végül mindhárman a földön landoltak.
"Mintha itt se lennék, a konyhában leszek.." mondta Lucy széles mosollyal a zavarban lévő párnak.

"Viselkedj" kérte Sue, amint Jacket behúzta a fürdőbe és egy edzőtáskába kezdett pakolni. Beengedte Levit is és becsukta az ajtót, hogy Lucy ne hallja őket.
"Sue.." fordult felé Jack. "Ha ez a bilincs nem kerül le rólunk és még egy éjszaka így kell lennünk...azt hiszem tényleg komolyan beszélnünk kell"
"Azért megyünk most a te lakásodba, Jack." csomagolt tovább Sue. "Kettesben szeretnék lenni veled...és..meg kell borotválkoznod" Jack csak újra megcsókolta Sue-t. Jack alig bírta visszafogni magát, hogy ne húzza magához Sue-t, de ha megtette volna, sose kerülnek elő a fürdőből.

Levit utánuk ment a konyhába, ahol Lucy levest főzött. "Elmentek?" kérdezte észrevéve Sue táskáját.
"Nálam leszünk" válaszolta Jack. "Amíg Myles nem jön és szabadít meg ettől a bilincstől"
"Levit is visszük, köszi, hogy vigyáztál rá, Lucy" mondta Sue.
"Figyeljetek srácok, már így is minden kezetek foglalt, miért nem hagyjátok itt Levit, amíg a probléma megoldódik?" mondta Lucy, látva Sue-t hezitálni. "Nincs semmi tervem ma estére és igazán örülnék egy kis társaságnak, kérlek" A pár összenézett, majd belegyeztek. "Akkor később látjuk egymást" mondta Lucy Levit a nyakörvénél tartva, hogy ne menjen a gazdija után.
"Bocs, fiú, de nem akarjuk elrontani a hangulatot kettőjük között, igaz?" suttogta a kutya fülébe.

Mikor megérkeztek Sue letette a csomagját a nappaliban.
"Vacsora, Jack? Én éhen halok"
"Csinálhatok valami finomat neked, de jó lenne, ha segítenél te is a konyhában" viccelődött Jack és megpuszilta Sue orra hegyét. Tésztát főztek, méghozzá a híres Hudson szósszal. Csendben főzöcskéztek, de minden egyes alkalmat kihasználtak, hogy megöleljék, megcsókolják vagy megérintsék egymást.

"Elszökhetnénk és összeházasodhatnánk ma este" mondta Jack, megsimogatva Sue kezét, hogy visszazökkentse a gondolataiból. Sue csak nézte Jacket egy ideje.
"Ma este?" kérdezett vissza és evett egy újabb falatot. A tészta nagyon finom volt. Sue gondolatai ide-oda cikáztak. "Jack, én...én.." evett még egy falatott. Nagyon szerette volna, ha Jack a férje lenne.
"Figyelek" emelte meg Jack Sue állát, hogy a szemébe nézzen. Látta Sue szemében a vágyat és szíve majd kugrott örömében. "Sue, szeretlek, mindent megtennék érted, elmondod, amit szeretnél?"
"Jack, ha titokban összeházasodunk, az anyám nem áll velem szóba többet." Jack nevetni kezdtet, ahogy Sue rémült arcát látta. "Hagyd abba! Tényleg nagyon dühös lenne emiatt, még akkor is, ha tartanánk egy másik esküvőt a titkos után..Jack..ez nem vicces!"
Jack csak nevetett továbbra is. "Rendben, akkor semmi titkosesküvő, nem akarok az anyósomnak ellenszegülni"
"Amúgy tetszik az ötlet" mondta Sue és Jack kérdően nézett rá, jól hallotta-e. "Mindig is egy kis, privát esküvőt akartam" mondta és újabb falatot evett.
"Elutazhatunk Ohio-ba és összeházasodhatunk ott." mondta Jack egy kis idő után "Ez megfelelne az anyósomnak?"
"Majd elmondom neki, hogy válaszhat, vagy családi esküvő, vagy egy titkos...hm?"
"El tudja hívni a papotokat az anyukád az esküvőre?"
"Apa nagyon jó barátja" mondta mosolyogva. "Nagyon szívesen elvállalná. Ma este nem hiszem, hogy jó, de holnap este vagy esetleg szombaton..De Jack...És te? Bobby...a családod?"
"Bobbyt megkérem, hogy legyen a tanúm és velünk jön. A szüleimnek majd megmondom, hogy jöjjenek, ha akarnak, jönnek" nézett Sue-re, szemébe csupa szerelememel. Ez így jobb volt, mint egy titkosesküvő, csak kár, hogy nem ma este.
"Ha Vendez nem hazudott a drognak lassan csak elmúlik a hatása....Emlékszem, hogy azt mondtam neked, várok, amíg feleségül veszlek...De nem gondoltam, hogy még ennyi ideig így leszünk összebilincselve, miután megtalálnak minket. Még napokba telhet, amíg megszerzik a kulcsot.." Jack megfogta Sue kezét és a szájához emelte
." Tudom milyen sokat jelentene neked...de nem hiszem, hogy be tudom tartani az ígéretemet, ha még egy este így kell lennünk együtt..."
"Én se tudom, hogy én kibírom" nézett Sue Jack szemébe, szerelemmel és vággyal.
"Annyira szeretlek Sue Thomas, alig várom, hogy a feleségem legyél"
"Nemsokára...a hétvége végére talán így is lesz...ha felhívom a szüleimet"
"Mire vár Thomas?" húzta magához megölelve Jack Sue-t. "Merre van a csipogója ilyenkor?" viccelődött Jack és újra megcsókolta Sue-t. Majd elengedte és a nappaliba mentek.

Miután az általános sokkot átélték a szülők, teljes el voltak ragadtatva, és a hirtelen hír izgalomba tört át, rögtön áradozni és szervezkedni kezdtek. Sue anyja felhívta a papjukat, majd Jack szüleivel beszélt és meghívta őket magukhoz. Hudsonék másnap már oda is tudnak utazni és a két anya megtudja szervezni a részleteket. A sietős esküvő szombaton lesz 4-kor, hogy mindenki oda tudjon érni. Sue néha nem értette, hogy miért is nem titokban házasodnak össze. Örült, hogy nem Ohio-ban van, mert az anyja megőrjítette volna. Sue megkérte Jacket, hogy szombat előtt ne utazzanak haza. Jack állandóan szélesen mosolygott, mikor Mrs. Thomas üzeneteit olvasta Sue csipogóján. Szerinte is jó ötlet volt csak szombaton odautazni. Holnap elmennek ruhát nézni Washingtonban. Valamikor a beszélgetés közben Mrs. Thomas elhívta magukhoz az egész FBI-os csapatot.

"Még jó, hogy csak 28 órát adtunk az anyukádnak, hogy intézze a dolgokat...mi lett volna, ha 6 hónappal hamarabb szólunk neki" kommentálta a dolgot Jack.
"Inkább ne is akard tudni" válaszolta sóhajtva Sue.
Mikor végre befejezték a szülőkkel való egyeztetést, kikapcsolták a telefonjukat, hogy ne zavarják már őket. A konyhába amúgy is még várt a mosogatnivaló.

Jack polója vízesen a konyhában hevert a földön, mivel mosogatás közben egy vízicsatát kezdtek Sue-val. Jack végül a kanapéra rángatta Sue-t, Sue topja is csurom víz volt és teljesen a nő testére simult. Jack nem tudta eldönteni, hogy anélkül vagy a toppal rajta szexibb Sue.
"Nem engedem szabadon, amíg bocsánatot nem kér, Ms. Thomas"
"Én azt hittem, szereted, ha megfürdetlek!" viccelt Sue és élvezte a férfi mellkasának a melegét, ahogy testük összeért.
"Szeretem is, nagyon is. Hamarosan megyünk is együtt fürdeni!" Jack vágyakozva nézett Sue-ra, majd lehúzta a top pántjait, így csak a sárga melltartópánt maradt Sue vállán. Jack megcsókolta a nyakát, végigcsókolta, majd Sue szájához ért. A szabad kezével Sue topja alá nyúlt, amibe a nő beleremegett. Jack próbálta még lejjebb húzni Sue felsőjét.
"Még mindig a bocsánatkérésre várok, jövendőbeli Mrs. Hudson" suttogta Jack megtörve a csókjukat.
"És ha nem kérek bocsánatot?" kérdezte merészen Sue.
"Ha nem..akkor kénytelen leszek arra, hogy a zuhanyzóba hurcoljalak és a gyönyörű tested minden részét kristálytisztára mossam!" fenyegetett viccelődve Jack. Amit Sue szemében látott, abból arra következtetet, hogy a nőnek tetszik ez a büntetés.
"Nem fogsz te engem megfürdetni.." simogatta Sue az ujjával Jack állát. "..amíg meg nem borotválkozol!"
"Igazán?" fogta meg Jack Sue kezét és az arcával, a borostáival végigdörzsölte Sue nyakát és vállát.
"Jack!" kiáltott fel Sue. "Szúrsz! Állj..Jó..én..én sajnálom!" kezdte el mosolyogva Sue. "Sajnálom, hogy...nem vízeztelek még jobban össze, Jack! Azt kellett volna pedig"
"Na most aztán nagy bajban van Ms. thomas!" mondta Jack és elkezdte csikizni Sue-t.
Sue próbált ki kerülni Jack kezei közül, majd végül mindketten a földre estek. Jack felsegítette a nőt és a fürdőbe mentek.
Sue a borotvahabért és a borotváért nyúlt. Jack kérdően nézett rá, nem kedvelte, ha valaki más akarta rajta használni a borotváját. "Csináltam már korábban is, tudod.." mosolygott rá Sue.
"Tényleg?" Jack kicsit riadt volt,de kiváncsi is.
"Tényleg. Mikor a bátyám eltörte a kezét szerinted ki borotválta az arcát? Persze, hogy a kis hugija" mondta Sue és egy nedves törülközővel lemosta Jack arcát, aztán rákente a borotvahabot.
"Nyugodj meg, Jack" hajolt közelebb Sue a borotvával a kezében. Az érintése finom volt és gyengéd, és még nem folyt a vér. Sue rákoncentrált a feladatra. Jack szabad keze Sue derekán volt, de nem merte megmozdítani, nehogy a hirtelen mozdulattól megijedjen Sue és megvája Jack arcát. Végülis ez a borotválás lehetne egy szokás nálunk hétvégénként egy hosszú közös zuhany után.
Sue átsimította a férfi arcát. "Tökéletes!" mondta és arcát a férfi sima arcához nyomta.
"Most már zuhanyozhatunk?" kérdezte Jack izgatottan. "Igen"
Jack óvatosan kezdte lehúzni Sue top-ját, ismét megcsodálva a sárga melltartót, a látványba kezdett teljesen belefeledkezni, mikor kopogást hallott.

"Valaki kopog az ajtón.." magyarázta Jack, Sue kérdő tekintetére, mikor a férfi visszahúzta a nőre a topot, amit előbb még levenni akart. "Ha nem reagálunk, talán elmegy" mondta Sue Jack mellkasát simogatva.
"És ha Bobby az..be fog jönni és ránk talál a zuhany alatt. Nála van egy kulcsom a lakásomhoz" Sue szórakozottan megrázta a fejét, majd megigazította a pántot a vállán és kifele indultak a zuhanyzóból.

Bobby állt az ajtóban, egy dobozzal és Jack kulcsával a kezében. Épp nyitni akarta az ajtót.
"Jól megvárattál, haver"
"Kösz a kulcsot, Bobby" vette el és tette zsebre a kulcsát Jack. "Mi van a dobozban?"
"A szabadságotok, srácok..Elvileg" Jack beinvitálta őt a nappaliba és Bobby meglátta Sue-t, akinek a felsője csurom víz volt. "Csak nem épp meg akartad fullasztani a menyasszonyod?"
"Vízicsata" kommentálta egyszerűen Jack. Leültek és Bobby az asztalra tette a dobozkát kinyitva. Jack és Sue belelestek, majd kérdően néztek egymásra. A dobozban kulcsok száza volt.
"Megtaláltuk Clarkot. Azt mondta, hogy valahol az asztalán hagyata bilincs kulcsát, egy szokásos szürke kulcs, de nem találtuk." kezdte el a magyarázatot Bobby. "Aztán körbekérdeztünk, kiderült, hogy a technikus járt a laborban és megtalálta a kulcsot, de nem tudta kié, így belette ebbe a dobozba..."
"Most csak viccelsz.." mondta Jack meghökkenve. "Egész éjszaka kereshetjük.."
"Miért baj, Szikra? Talán más terveid voltak ma estére?" Ahogy Bobby ezt megkérdezte, rögtön m3gbánta és Sue is későn tudott ragálni, hogy megállítsa Jacket a válaszadástól. "Semmi olyasmi, amit elmondanék neked!" válaszolta Jack egyszerűen és a kulcsok között kotort, de Bobby hirtelen meg fogta a csuklóját. Jack felnézett és látta, hogy Sue és Bobby furán néz rá. "Mi van?!"
"Jack, mit terveztél ma estére?" kérdezte újra Bobby.
"Bobby, ha azt hiszed, hogy elmon..." Jacknek leesett a dolog. "Nincs már hatása!" kiáltot fel egy széles mosollyal, megkönnyebűlve, majd megcsókolta Sue-t.
"Azt hiszem akkor..magatokra hagylak" mondta Bobby mosollyogva és felállt. "Ha nincs meg a kulcs, szóljatok és idehívjuk Clarkot"
"Bobby, várj" szakadt el Jack Sue csókjától. "Beszélnünk kell veled, ülj vissza"

Jack megpróbálta az első kulccsal kinyítni a bilincset, majd Sue-nak adta oda, próbálja meg mégegyszer, hátha Jack csak rosszúl próbálta kinyitni. Még további kulcsokat próbálgattak, teljes összhangban, majd végül Jack elmondta Bobbynak a dolgokat és megkérdezte, eljönne-e Ohióba és lenne-e a tanúja az esküvőjükön. Bobby széles mosolya megadta erre a kérédésre a választ.

16. rész.
Sue és Jack holnap majd bemennek, hogy elhívjanak mindenkit az esküvőre. Bobby elmondta nekik, hogy ne aggódjanak, pontosan oda fognak érni szombaton Sue szüleihez és majd együtt utaznak az egész csapattal. A beszélgetést egy hirtelen kattanás zavarta meg, ahogy Jack kezén kinyílt a bilincs és Sue csuklója is szabaddá vált. Bobby elővette a mobilját, hogy értesítse az embereket, hogy nem kell idehívni Clarkot. Jack Sue csuklóját simogatta közben.
"Ezeket elviszem" mondta Bobby és a kulccsal együtt eltette a bilincset és felkapta a dobozt. "Akkor holnap találkozunk. Bocs a ..zavarásért. Jóéjt!"
"Kösz Bobby" mondta Jack és Sue egyszerre.
Bobby kilépett a lakásból egy utolsó pillantást vetve a boldog párra. Legalább valami jó jött ki ebből az ügyből.

"Nos, Ms. Thomas, vegyen fel valami szárazat" húzta fel Jack Sue-t a kanapéról. "Elkísérlek az autódig"
"Azt akarod, hogy elmenjek, Jack?" kérdezte Sue halkan.
"Nem, nem akarom" ölelte át Jack Suet és megcsókolta. "Nem akarom, hogy valaha is elhagyj, ezért engedlek most haza" Sue furán nézett rá, majd elmosolyodott. Úgy érezte ennél jobban már nem is szerethetné a férfit.
Az utcán Jack előkereste Sue kocsikulcsát, majd odaadta Sue-nak a saját lakáskulcsával együtt. "Csak gyere be nyugodtan reggel..és ha még aludnék, egy csókkal felébreszthetsz"
"Valahogy így" mondta és magához húzta a nőt egy jóéjt-csók erejéig, aztán Sue beült a kocsijába. Jack még figyelte, ahogy a kocsi elhajt, majd visszaindult az üres lakásba.

Sue még nézte Jacket a visszapillantóból a piros lámpánál. Könnyeit kitörölte a szeméből, Jack nélkül furcsa volt és ürességet érzett belül. A lámpa zöldre váltott így Sue elindult.

Jack becsukta az ajtót maga mögött és neki dőlt. Mennyi mindenen mentek keresztül ilyen rövid idő alatt. Mikor múlhatott el a drog hatása? Ezen töprengett. Mióta egyszer megnyílt Sue előtt, azóta mindenről őszintén akart vele beszélni. Talán már egy idő óta már nem is volt hatása a drognak, csak nem vette észre. A csuklóját dörzsölgetve, nagyon hiányolva valamit. Elveszettnek érezte magát Sue nélkül. A konyhába ment és felvette a földről a nedves polóját, ami ott hagytak. Erre elmosolyodott, az élet minden lenne, csak unalmas nem Sue-val. Tudta, hogy ha azt kérte volna, Sue ott maradt volna vele . De úgy érezte, kicsit most el kell engednie, bár nem akarta.
A polóját és a többi ruháját is a szennyesládába dobta a fürdőszobában.

Sue annyit várt Jack-re az elmúlt években, néha azt gondolván, soha nem lehetnek együtt. Őszíntén ma azt szerette volna, ha Jack megkéri, maradjon vele. A következő piros lámpánál ismét megállt. Olyan tökéletesnek érezte az életét, ha Jackkel volt. Most érezte, hogy mennyire hiányzik neki Jack. A lámpa zöldre váltott. Sue hezitált, majd végül balra fordult.

Jack a tükörben nézte az arcát, amit nemrég Sue borotvált meg. Sehol egy seb és vágás. Ez még magának Jacknek is csak ritkán sikerült. Belépve a zuhanyzóba megengedte a forró vízet. Izmai lassan ellazultak a zuhany alatt, ahogy Sue érintésére emlékezett.

Az ajtó egyszerűen és halkan kinyílt. Sem a nappaliban, sem a konyhában, sem a hálószobában nem égett a lámpa. Fény csak a fürdőszobából szivárgott ki.. "Még nincs vége, Hudson ügynök" mosolyodott el a betolakodó. Lépéseiben semmi hezitálás nem volt, csak a szíve vert gyorsabban. A fürdőszoba ajtaja nem volt becsukva, így óvatosan kinyította az ajtót és benézett. A függöny be volt húzva és semmi mozgást nem volt látható. Óvatosan becsukta az ajtót hang nélkül. A forró víz gőze belepte a fürdőszobát, a tükör is homályos volt. Meglepte, hogy a földön nem talált semmi ruhát.
Jack gondolataiban elmerülve, csak az utolsó pillanatban érzékelte valaki jelenlétét a fürdőben.

Jack kinyította a szemét, megijedt hirtelen és sokk-ként érte a látvány. Sue csintalanul és gonoszkodva mosolygott rá fehérneműjében a fürfőszobában.
"Egy közös zuhanyt megígért nekem, Hudson ügynök" Nézett édesen Jackre, végíg simítva kezével a férfi mellkasán, amibe Jack beleremegett.
Újra visszatért a vad, merész Sue, aki a liftben a DEA-s srácot ledöbbentette. Különbség csak annyi volt, hogy Sue most igazán komolyan gondolta. Jack megfogta a nő derekát, magához húzta, ajkaik egymáshoz értek és egy mély csókolózásban elmerültek. Mikor elszakadtak egymástól, egymás szemébe néztek, mindkettőjük szemében a szenvedély és a vágy csillogott.
"Kicsit túl öltözött Ms. Thomas a zuhanyzáshoz.." Jack kezei Sue hátán a melltartó kapcsánál jártak. "Én így hátrányban vagyok..."
"Tudsz róla tenni, hogy ne legyél, nem?" mosolygott és hagyta Jacket cselekedni.
Sue gyönyörűbb volt, mint Jack álmaiban. Kezébe vette a szappant és simogatva beszappanozta Sue testét. Sue minden egyes érintésnél érezte, ahogy a hideg végigfut a hátán. Majd ő szappanozta be Jacket, keze alatt érezve a férfi izmos testét. Ahogy Jack csókjai a válláttól átirányultak Sue nyakáig a szappan kiesett Sue kezéből, de egyikük sem foglalkozott már azzal, csak egymással voltak elfoglalva. Csak mikor elfogyott a melegvíz állította meg őket attól, hogy itt és most egymáséi legyenek. Jack egy nagy törülközőtt tett Sue teste köré és a hálószobába vitte karjában. Az ágy közepére tette le, majd ő is mellé feküdt.
"Szeress, Jack.." mondta halkan Sue.
A fény, ami a fürdőből jött pont elegendő volt, hogy Sue lássa Jack száját. "Szeretlek, most, mindig, örökké, Sue" suttogta és jelbeszéddel is mutatta egyszerre, majd levette Sue-ról a törülközőt és magához húzta, hogy szerethesse igazán a nőt.

Jack nem volt benne biztos, mitől ébredt fel, az időérzékétől, vagy a napfénytől, a madaraktól vagy a karjaiban tartott szeremétől. Olyan szorosan tartotta Sue-t karjaiban, hogy Sue szinte mozdulni se tudott, de nem is akart. Jack átsimított a kezével Sue haján és megcsókolta a homlokát. Sue álmosan nézett rá.
"Jó reggelt, gyönyörűség" mondta Jack és megcsókolta Sue-t. "Egész idő alatt, abban a hitben éltettél, hogy koránkelő vagy!" viccelt Jack. Sue az órára nézett és megdöbbent, ahogy látta, hogy már 9 is elmúlt. "Zuhanyozz, addig én csinálok reggelit" ajánlotta Jack.
"Nem akarsz csatlakozni?" kérdezte Sue csintalanul és már teljesen éber volt.
"Ha megtenném, soha nem kerülnék elő a zuhanyzóból Sue, és akkor nem tudunk neked ruhát nézni" fordította át Sue-t a hátára Jack és félig a nőn feküdt. "Tényleg kell nekem egy ruha?" kérdezte Sue, nem akarózva kibújni a férfi karjaiból.
"Lehet, kicsit alulöltözött lennél így az esküvőnkön, de engem igazán nem zavarna" Jack szemei csillogtak és simogatta a nő arcát. Látta, hogy zavarba hozta. Elemelte a takarót Sue-ról indulásra bíztatva, de a nő csak közelebb bújt hozzá.
"Mikor lettünk ilyen ellenszegülők?" kérdezte Jack mosolyogva. "Mi történt azzal az édes kedves Sue-val, aki hallgatott minden szavamra?"
"Nem is tudtam, hogy volt olyan Sue is" válaszolta Sue játékosan.
"Pedig vo..." Jack elhallgatott, ahogy Sue válaszát átgondolta. Megrázta a fejét. Hányszor volt az, hogy valamit mondott Sue-nak, és a nő pontosan az ellenkezőjét csinálta és aztán elvárta Jack-től, hogy helyeselje a dolgot. Sue csak szélesen mosolygott rá. Jack megdöntötte a fejét jobbra és elmosolyodott. "Most aztán nagy bajban van, Miss Thomas!"
"Igazán?" kérdezte Sue Jack mellkasát simogatva. "Jack" mondta Sue magára hívva Jack figyelmét. "Szombat éjszakára vissza tudnánk ide jönni? Vagy már késő lemondani a szobafoglalást?"
"Azt hittem, te is abban a hotelben szeretnéd tölteni a nászútunkat" Tegnap Sue még lelkes volt efelől.
"Azt szerettem volna. Mielőtt lekerült volna a bilincs és elindultam haza. Amíg a következő szavain gondolkodott, Jack mellkasára köröcskéket rajzolt. Tudta, hogy Jacknek nagyon is tetszett az a kis hotel New York közelében. "Nem kérdezted meg, hogy miért jöttem vissza tegnap este..." mondta végül Sue.
"Nem, tényleg nem. Mikor elmentél, magaddal vitted a szívem. Nem tudtam, hogy élem túl az éjszakát nélküled. Én csak olyan hihetetlenül boldog voltam, mikor megláttalak a fürdőszobában" vallotta be Jack őszintén.
"Mikor megálltam a piros lámpánál éreztem, hogy haza akarok menni, haza, ahol a szívemet hagytam." Jack szelíden megcsókolta, majd elengedte, hogy láthassa Sue a száját.
"Akkor visszajövünk ide szombat este" egyezett bele Jack. "És egy hétig azt csináljuk, amit te szeretnél, persze csak ha a tervezésben nagyon kevés vásárolgatás és annál több alvatlan éjszaka van" Sue ismét elpirult Jack szavaira. "De igazából, nekem teljesen mindegy hol vagyunk, csak együtt legyünk"
"Köszönöm, Jack"
"Akkor most, felkellhetünk az ágyból? Vannak elintézni való dolgaink még"
"Persze, Jack" válaszolta Sue és a rövidke csók után kipattant az ágyból és zuhanyozni ment, az ágyon hagyva egy szótlanul és mosolyogva utána néző Jacket.

Gratulációk özöne lepték el őket, ahogy beléptek az FBI épületébe és az irodájukba. Tara és Lucy között szinte verseny alakult ki, ki ér előbb Sue-hoz és öleli meg, végül a győzes Levi lett.
"Oké,haver bevallom, én újságoltam el" Jack nem tudott ezért haragudni a legjobb barátjára, főleg, hogy mennyi mindent tett értük.
Családi okok miatt D. nem tudott elmenni, de Lucy, Tara, Myles és Bobby örültek az ohioi utazásnak. Már az utazást is elintézték, hogy időben Sue szüleinél legyenek. Lucy és Tara megváltoztatták a délutáni terveiket, hogy Sue-val tudjanak elmenni esküvőiruhát keresni, hogy a ruha Jack számára meglepetés legyen.

"Hudson, Thomas, az irodábámba!" hangzott el a nevük hirtelen.

Az ajtót becsukták maguk mögött.
"Üljetek le. Az öltözetetek megintcsak nem teljesen megfelelő..." Jack egy sima nadrágot és egy ujjatlan polót viselt, nyakkendő sehol. Sue-n egy szoknya, egy egyszerű blúz és szandál volt.
"Ted, ma csak benéztünk és kivennénk a napot...pontosabban a következő hétre szeretnénk szabadságot kérni" mondta Jack.
"Hallottam, hogy holnap lesz a nagy nap Ohio-ban, igaz?"
"Eltudnál jönni?"
"Sajnos, nem, Jack, Sue. A feleségem megölne, ha elhagynám a várost. Hazajön a lányunk és meg kell ismernem a nagy Ő-jét. Nos, beszéltem egy-két emberrel, és ha minden igaz, együtt maradhattok a csapatban, ha nem lesz semmi probléma"
"Köszönjünk" mondták egyszerre és felálltak, de Garrett visszaintette őket, hogy üljenek vissza.
"Van egy két dolog, ami a fülembe jutott. A mosdós és a liftes eset pletykája, de elnézek efelett, hisz tudom, hogy csak a bilincs miatt kerültetek félreérthető helyzetbe, ugyebár?"
"Igen" válaszolta Jack, miközben Sue csak hallgatott.
"Örülök, hogy a drognak elmúlt a hatása Jack. Mehettek. Az ajtót csukjátok be" Garrett figyelme ismét a papírjaira irányúlt, amíg Sue és Jack kiment, aztán elmosolyodott.

Jack végül a munkára szánt egy kis időt, mivel egy fontos ügyet korábbról le kellett zárnia írásban is. Sue nála hagyta a kulcsát, mivel ő a lányokkal elment. Megígérte, hogy majd később felhívja Jacket. "Jó szórakozást, szeretlek" mutatta neki Jack, mielőtt Sue elment volna.

Jack talán gyorsabban is végezni tudott volna a papírmunkával, ha az ott tartozkodó többi férfi kolléga nem kérdezgette volna, hogy hova viszi esküvő után a feleségét. Jack erre csak azt válaszolta, hogy egy nyugodt helyre, távol Bobbytól. Bobbyt még az is nagyon érdekelte, hogy miért akarja ilyen sürgősen Jack feleségül venni Sue-t.
Jack a délután nagyrészét fejcsóválással és mosolya elrejtésével töltötte a sok kérédsé közepette.

Sok féle ruha felpróbálása után Sue megtalálta a tökéleteset, ami a barátnőinek is tetszett. Ez volt az a ruha, amiről mindig is álmodott. A következő lépés a cipőbolt volt,de előtte egy kis ebédszünet. Miután a kávézóban leültek az egyik sarokba, elkezdődött a faggatás, hogy miért is nem ment haza Sue tegnap, miután a bilincs lekerült róluk. Ahogy Sue a kérdésre elpirult, sokat elárult Lucyéknak és nem igazán hitték el azt a választ, hogy nem akarta felébreszteni Lucyt, azért nem ment haza.
Tara és Lucy egy lánybulit terveztek az estére, és mivel a fiúknak fiúsestés terve volt Jackkel, így Sue beleegyezett.
Megtalálták a tökéletesen passzoló cipőt, majd a következő boltban Tara felfedezett egy ezüstös kék fehérneműt, ami szerinte passzolt a ruhához, így Sue felpróbálta azt is.
Több órás vásárolgatás után, Lucy és Tara maguknak is vettek egy-két szép új ruhadarabot, Lucy kocsijához mentek vissza sok csomaggal a kezükben. Sue csipogója vibrálni kezdett az autónál. Jack volt az. Azt írta, hogy most indul el az irodából a fiúkkal és megkérdezte, hogy Sue a lányokkal lesz-e. Majd este a bulik után otthon találkoznak.

A lányok kínait rendeltek, filmet néztek, popcorn ettek és sört ittak, közben véig nevettek és jólérezték magukat. Meglepődtek, mikor 10 körül a csengő megszólalt. Nem gondolták volna, hogy a fiúk átjönnek hozzájuk ilyen hamar, de ezt tették. D-nek haza kellett mennei,de beugrott, hogy elvigye Levi-t, a családja fog rá vigyázni a hétvégén. A fiúk befejezték a maguk kis buliját és úgy gondolták ideje meglátogatni a lányokat. Mikor megérkeztek azon viccelődtek, hogy Jack hogy vezette Sue kocsiját..
Sue Jackhez és jóízűen nevetett a történeten.
Lassan mindneki elment, Myles felajánlotta Tarának, hogy elviszi. Bobby is nemsokára hazament utánuk. Lucy elvonult a szobájába, hogy a szerelmespárt kettesben
hagyva.
A repülő holnap délelőtt fog indulni, lesz elég idejük elkészülni, így Jack és Sue átmentek Jack lakásába és Sue ott is maradt.

Másnap mikor visszatértek Sue lakásába, Lucy már nem volt ott. Se Jack, sem Sue nem tudta, mikor és hogy utaznak a barátaik, de ez nem is izgatta őket, hisz tudták, biztosan időben ott lesz mindenki. Sue nem engedte be Jacket a hálószobába, mivel az ágyon volt a gyönyörű esküvői ruhája és Jack nem láthatta. Óvatosan eltette és bepakolta a többi dolgát. Még utoljára körbenézed és készen állt az indulásra.

Mindkét apa a reptéren várta őket. Sue és Jack a hátsóülésre ültek, ahonnan Sue figyelte édesapja beszélgetését a visszapillantótükörből. Jack apja a vállán keresztül lesett hátra Sue-ra. Nagyon is hasonlítottak egymásra Jack-kel és Sue rögtön megkedvelte.

A ház már tele volt vendégekkel. Még jó, hogy kis esküvőt akartak, gondolkodott el Sue a fejét rázva. Sue összes bátyja itt volt a feleségeikkel és a gyerekekkel. Jack testvére a barátnőjével és persze Bobby, Myles, Tara, Lucy. Minden tökéletes volt, a két anya jó munkát végzett, a dekoráció gyönyörű volt és a feltálalt ételek is. Már csak a pap hiányzott, aki hamarosan biztos meg fog érkezni. Jack és Sue a következő órákat azzal töltötték, hogy minél jobban megismerjék egymás szüleit.
Végül itt volt az ideje átöltözni. 5 percbe került, amig Jack ruhája előkerült és még 10-be, amíg fel is vette és sikerült eltávolítani Sue szobájából, Sue által egy csókkal. Lucy és Tara érkeztek, hogy segítsenek Sue-nak felöltözni. Tara kinyította a bőröndöt és kivette a ruhákat és a hozzávalókat és kitette az ágyra.
"Látta már őket?" kérdezte Tara aggódva.
"Nem" pirult el Sue.
"Remek. Vedd fel" parancsolta Tara. "Látni akarunk telejs díszben!"
Sue két barátnőjére nézett. "Elfordulnátok addig?" Lucy és Tara egymásra néztek, majd mosolyogva elfordultak.
"Kész" mondta Sue pár perc múlva.
"WOW!" tört ki azonnal Lucyból. "Ez még veszélyes lehet Jack szívére!"
"Ismételd meg!" viccelt Tara. "Nagyon kiváncsi vagyok a rekciójára!"

A sminket megtárgyalva, arra jutottak, hogy csak nagyon keveset tesznek Sue arcára, hisz anélkül is gyönyörűen festett.
"Annyira szép vagy!" ölelte meg Lucy legjobb barátnőjét.
"És annyira örülünk nektek!" csatlakozott Tara az öleléshez.

Ekkor bekopogott Sue anyja. Már 5 óra volt és a menyasszonyt hiányolta a társaság és a vőlegény idegeskedett. Sue behívta anyját.
"Csodaszép vagy!" csodálta meg anyja könnyekkel a szemében. "Készen vagy?"
Sue bólintott.
"Apád az ajtóelőtt áll, a vendégek a nappaliban" Sue ismét bólintott. "Szeretlek" mondta még az anyja és Lucyval meg Tarával kimentek. Sue-ra apja várt az ajtóban és büszkén nézett végig egyetlen lányán, karját nyújtva.

Sue szíve gyorsabban vert, mint lehetséges.Belépve a nappaliban olyan erősen fogta apját, hogy úgy gondolta, soha nem fogja tudni elengedni. Ahogy Jack megpillantotta Sue-t, leesett az álla. A lélegzete is elakadt, miközben vágyakkozva nézett Sue-ra.
"Csukd be a szád és vegyél mély levegőt, haver" súgta neki oda Bobby és megfogta a válát. Jack mély levegőt vett mosolyogva, közben Sue-val végig egymást nézték. Előenyújtotta kezét és Sue lassan elengedte apja karjait és Jackéért nyúlt. Mikor egymáshozértek, olyan volt, mintha áram futott volna végig rajtuk.
A ceremónia elkezdődött, A pap szavait lassan ismételete Jack, végig szerelmesen Sue-ra nézve. Majd az ujjára húzta óvatosan a gyűrűt, aminek a közepén egy gyémánt csillogott. Mielőtt megcsókolta volna a feleségét, a kezével jelelt. "Szeretni foglak mindig és örökké" Majd katjait Sue dereka köré fonta és ajkaik összeértek. Sue átfogta Jack nyakát, viszonozva a csókot.
Bobby volt az első, aki gratulált az új Mrs. Hudsonnak. Mikor a gratulációk és az ölelések a végére értek, pezsgőt bontottak és mindenki mondott egy rövid köszöntést az ifjú párnak.

Egy csodaszép nyári nap volt, csak néhány bárányfelhő úszott az égen. A társaság a kertben folytatta az ünneplést. A pár a hátsó ajtónál volt, hogy ők is kövessék a társaságot, de ekkor Sue visszahúzta a férfit és a nő szobájába mentek, ahol Sue becsukta az ajtót. Jack egy pillanatra körbenézett a szobába, majd karjaiba vette Sue-t és hevesen megcsókolta. Sue érezte, ahogy térdei szinte összecsuklanak, így erősen a férfiba kapaszkodott.
"Tudod, szerintem, elég hamar észreveszik, hogy hiányzunk, Mrs. Hudson!" mosolygott boldogan Jack. "Mit szeretnél?"
Sue hátralépett és felhúzta a ruhának az alját. Egy csodaszép kék harisnyakötő volt rajta. "Csak neked" Jack csak elámulva nézte, ahogy Sue felhúzza a szoknyát és elővillan a szexi harsinyakötő. "Lucy nagymamájé volt, Lucytól kaptam. Bobby is tud róla és a hagyományról,de publikusan nem akartam megmutatni, Jack. Az a hagyomány, hogy a férjnek le kell venni a szájával a feleségéről." mondta halkan Sue és beharapta az alsó ajkát.
"Akkor had tegyem a dolgom" mondta Jack letérdelve Sue elé. "A hagyomány, az hagyomány" Sue-ra nézett, mielőtt kezével végigsimította volna a nő lábát és ajkaival csókolgatni nem kezdte, közben óvatosna lehúzva a harisnyakötőt. Ez tényleg egy nem publikus dolog, gondolta magában Jack, majd érezte, ahogy Sue ujjai a vállába markolnak. Ahogy Jack húzta le a ruhadarabot, ajka egyre többször ért Sue bőréhez és hallotta a nőt halkan felnyögni. Végül teljesen lekerült a harisnyakötő és Jack nehezen felállt a földről. Sue teljesen el volt pirulva. "Szeretlek" suttogta Jack.
"Én is téged, Jack. Azt hiszem...ideje visszamenni"
"Ez nem az, amit szeretnék most, de azt hiszem igazad van" ezzel elrakta a harisnyakötőt. "Visszaadom Lucynak...miután beszéltem a tanúmmal!"

Kint már a szomszédság is csatlakozott a vendégséghez. Sue apja és legidősebb bátyja levették az öltönyüket és grillezni kezdtek.

"Sue szinte ragyog! Nem hiszem, hogy valaha láttam őt vagy téged ilyen boldognak, Jack" mondta Bobby legjobb barátjának, mikor kicsit kettesben maradtak. "Merre bújkáltatok eddig?"
"Igen,igen, hol voltatok?" szólt közbe Lucy, aki eddig a hátuk mögött hallgatózott. Jack két barátjára nézett majd megrázta a fejét. Lucynak óvatosan visszaadta a harisnyakötőt. "Köszi, ezért a csodaszép kék darabért" mondta, nem tudva elrejteni mosolyát.
"És...évezted?" kérdezte Lucy, a válasz Jack arcára volt írva. "Ugye csak a szájjaddal húztad le?Kézzel nem ér" Jack arca erre már enyhén elvörösödött.
"Szikra, mondtam már korábban, hogy nem áll jól neked a vörös?" mondta Bobby széles vigyorral.
"Ezt megjegyzem a te esküvődig..." forgatta Jack a szemét, Bobby élete végéig cukkolni fogja mindennel.
"Remélem is. Az arcodból ítélve, jó kis múlatság lehetett ezt levenni" mondta még Bobby, mikor Sue melléjük ért.
"Elrabolhatom egy kicsit?" kérdezte Sue és belekarolt újdonsűlt férjébe és már húzta is a ház felé.
"Várj csak, Sue! Mint Jack tanúja tudnom kell, mit készülsz vele tenni!" próbálta feltartani őket Bobby.
"Leveszem róla a ruháit!" válaszolta Sue titkozatosan
"Ne aggódj Bobby, azt hiszem, itt nem lesz baj!" válaszolta még gyorsan Jack, mielőtt eltűntek volna a házban.

Visszamentek Sue szobájába és Jack óvatosan lesegítette Sue-ról a ruhát. Ahogy a fehér ruha a földre esett, Jacknek elállt a lélegzete. Jack ingje és nyakkendője már lekerült és Jack teljesen elfelejtett már levegőt venni, ahogy Sue lefelé haladt, hogy átöltöztesse.
"Mennyi időnk van, hogy elérjük a repülőt?" kérdezte Jack magához húzva Suet és megcsókolta.
"Nem elég" viszonozta a csókot Sue.
Kopogás térítette magához Jacket újra, ahogy a karjaiban csókolta feleségét. Az apja volt az, hogy szóljon, ha elakarják érni a repülőt még 5 percük van.


Már sötét volt kint, mikor hazaértek Jack lakásához. Jack a karjaiba kapta Sue-t. "Üdv itthon, Mrs. Hudson" mondta. Sue végig szerelmesen mosolygott rá, ahogy a hálószobába vitte őt Jack, ahol a befejezettlen ügyüket kellett végre befejezni. A ruhák hamar lekerültek és ma volt a kezdete a beígért átalvatlan éjszakáknak. Ajkaik vágyakozva végre újra egymásra találtak, kezeik türelmetlenül kapkodtak, ahogy szívűk és testük végérvényesen is összefonódott.

VÉGE