Helyi park
Georgetown
Vasárnap délután



„Tessék Jingo..” Mac kicsatolta Jingo pórázát és hagyta hadd kószáljon, szaglásszon a park kis területén. Jingo öreg kutya volt már, ám korát meghazudtolva rohant el, hogy legnagyobb örömére körbe futkározhassa a „területét” a parkban, de időnként visszatért Machez, hogy ellenőrizze hogy a közelben van-e. Mac nem szerette, ha túl messze elkószált, Jingonak egy hályognak köszönhetően megromlott a látása és habár a szaglása jobb lett, összetévesztette egyszer az oregánot a marihuánával és ez véget vetett a karrierjének. Ezen a vasárnapon, egy új illat volt a megszokottak között. Egy másik kutya és a gazdája szaga.

„Levi! Lábhoz!” kiáltotta Sue Thomas a kutyájának amint egy másik kutyát látott maga előtt. Mikor Levi újra mellette volt, közelebb ment a másikhoz és látta, hogy öregebb, mint az ő kutyája, letérdelt hozzá majd megsimogatta, de óvatos maradt, amíg meg nem látta a kutya gazdáját.

„Jingo ül…” amikor meghallotta a másik nő hangját, felállt a padról, ahova leült és a kutyája felé ment. Jingo, mint mindig lefeküdt teljes hosszában és az oldalára fordult a parancsra. Sue mosolygott ezen az akción. Mac megállt Jingo mellett és visszacsatolta a pórázt és közben beszélni kezdett. „Köszönöm, hogy visszahívta a kutyáját Jingo egy öreg …”Mac érezte jobban mondva látta, hogy Sue kinyújtotta a kezét és lengette előtte. Mac haragosan nézett fel a nőre.

„Nem akartam megijeszteni, de süket vagyok. Csak akkor tudok olvasni a szájáról, ha felnéz, ha nem gond. Sue Thomas vagyok és ő itt a kutyám Levi.”

„Oh nem vettem észre. Sarah Mackenzie vagyok. Örülök a találkozásnak.” Mac megfogta Sue kinyújtott kezét. „Levi és Jingo ugyanolyan fajtájunk látszik, csak Levi sokkal fiatalabb.”

„Jingo nagyon egészségesnek tűnik, még ha öreg is. Mindig veled volt?”

„Nem, Jingo keresőkutya volt. Sajnos én segítettem véget vetni a pályafutásának és mikor a kiképzője nem tudta tovább tartani mint házi kedvenc és menhelyre küldték nekem tennem kellett valamit ezért örökbefogadtam. Nem tudtam elviselni, hogy egyedül van, és mint öreg kutya lévén nem volt túl sok választása hogy kinek lesz a kedvence.”

„Ez kedves volt tőled, de egy kicsit kíváncsivá tettél …. hogyan vetettél véget a karrierjének?”-nézett mosolyogva Sue Macre.

„ A Legfőbb Katonai Ügységnél dolgozok, mint ügyvéd és Jingo volt a „szakértő” tanúm az ügyemben. Bebizonyítottam, hogy az öregkora azt jelentette, hogy nem olyan jó amilyen jónak lenni-e kellene. Kiválasztotta az oreganos táskát, amit összekevert a marihuánással ezért én megnyertem az ügyet de sajnos Jingo vesztett.”

„Elég boldognak látszik, talán nem volt akkora veszteség” jegyezte meg Sue és lenézett Jingora, majd megsimogatta a kutya fejét.

Most Macen volt a sor hogy megragadja Sue figyelmét. „Elnézést a kíváncsiságomért, de hogyan boldogulsz Levi-jal? Nehéz lehet egy ilyen nagy kutyára vigyázni.”

„Nem igazán. Levi-t kiképezték ’halló kutyának’, figyel a kéz jelekre és a hangomra is. Különböző jeleink vannak a szabadnapokra, mint ma. Tudja mikor van a játék ideje, de mindig kész engedelmeskedni a parancsokra.”

„Igen ezt korábban láttam, mikor visszahívtad magadhoz. Nem akarok nagyon kíváncsinak tűnni, de lenyűgöz milyen jól tudsz szájról olvasni.”

„ A szüleim minden erejükkel ösztönöztek a normális életre, mint süket ember, beleértve a jelekkel vagy azok nélküli beszédet. Azt mondták mindent megfogok tudni csinálni amit akarok és azt hiszem igazuk volt. Mára szép karrierem van és jó barátaim akik vigyáznak rám.”

„Megkérdezhetem mi a munkád?”

„Persze. Az FBI-nak dolgozok, mint ügynök.”

„Lebilincselő lehet” mosolygott Mac Suera és hirtelen rájött, mindkettőjüknek szembe kellett szállniuk az élet megpróbáltatásaival és jobb emberekként jöttek ki belőlük a harcos lelkükkel, a család és a barátok segítségével.

Sue visszamosolygott. Ő is tudta hogy ma barátra talált Sarah Mackenzieben még ha csak most találkoztak is és csak egy keveset tudnak egymásról.
„Nem itt kezdtem” ismerte be Sue bánatos tekintettel „Elfogadtam a munkát, amit ajánlottak, mert a buzgóságom miatt és mint süket ember nem tudtak hova helyezni. Az irattárban kezdtem agy-sejt ölő munkával aztán találkoztam Jack-kel.”

„Oh! Valaki különleges?” kérdezte Mac majd a kezét a szája elé kaptam. „Bocsáss meg. Csak kijött… Nem akartam személyeskedni.” ’Most olyan voltam mint Harriet’ gondolta Mac.

„Semmi baj Sarah. Éppenséggel Jack különleges – ő az az ember aki segített bekerülni a különleges ügynökök közé. Nagy ugrás minden FBI-os mércével és néhány csendes megjegyzés után, mára kiérdemeltem a helyem és ezt Jacknek köszönhetem.”

„Hogyan sikerült kiszabadítania az alagsorból?”

„Jack is ismeri a kézjeleket, de ő nem süket. Volt egy ügye, ahol ki kellett találnia mit mondott két ember egymásnak. Hallotta, hogy bevettek az Irodához és lejött az alagsorba hogy megtaláljon. Elmutogatta, mit akar és én szóban válaszoltam neki. Azóta vagyunk együtt… úgy értem, dolgozunk együtt… „

Mac mosolygott, még több rokonszenvet érzett Sue iránt, a nő nyilvánvaló érzéseivel a partnere, Jack iránt. Harm arca villant fel előtte amint becsukta a szemét aztán eltűnt, amikor kinyitotta és Suehoz fordult.

„Mit szólnál egy kávéhoz?”

„Benne vagyok Sarah, köszönöm.”

A két nő keresztül sétált a parkon egy közeli bódéhoz, ahol kávét kaphattak.



Legfelsőbb Katonai Ügyészség
Falls Church, Virginia
Hétfő reggel
08:00



„Coates hívja be Rabbet, MacKenzie-t és Turnert!” mondta Chegwidden admirális a nyitott ajtón keresztül az altisztjének, anélkül hogy felemelte volna a fejét a papírjaiból. Jennifer Coates altiszt tudomásul vette a ’kérést’ és elhagyta az asztalát, hogy megkeresse a három tisztet.

Ebben az időpontban mind a hárman a konyhában voltak és a reggeli frissítőjüket itták. Kőolajat (kávét) Mac, teát Harm és gyümölcslevet Sturgis.

„Asszonyom, uraim az admirális látni szeretné önöket. A hangjából ítélve sürgős lehet” mondta Coates. Tudomásul véve az utasítást mindhárman követték az altisztet kifelé a kis helyiségből.

„Uram látni akart minket?” szóalt meg Harm amint becsukta az ajtót Mac és Sturgis mögött majd megállt közöttük az admirálissal szemben.

„Pihenj. Foglaljanak helyet emberek. Új bizonyítékok merültek fel egy régi ügy kapcsán. Egy civil egy családi összejövetelt filmezett Norfolkban a Patrick Henry visszatérésekor és elkapta két matróz beszélgetését a fedélzeten. Csak néhány rövid pillanat, de közük volt egy hadbírósági ügyhöz, amelyben egy harmadik ember, egy tiszt, életét vesztette. A civil átvette a régi családi felvételt modern lejátszóra és láthatóvá vált. Az egyetlen ok, hogy tudomása van az ügyről az, hogy megértette, hogy a szalag fontos lehet, és egyenesen elhozta az Ügyészséghez. Ki kell vizsgálnunk az esetet a legjobb tudásunk szerint, és ha elég meggyőző ahhoz, hogy újra megnyissuk az ügyet, megtesszük. Ellenkező esetben visszaküldjük a családnak, megköszönjük és ezzel vége.” Az admirális befejezte az ügy magyarázatát és felnézett az aktájából, hogy láthassa a három tisztet, akik előtte ültek. Hármuk közül Mac látszott a legnyugtalanabbnak.

„Valami problémája van, alezredes?”

„Nem uram, nincs. Csak azon gondolkodtam milyen lenne ha a JAG az FBI-jal dolgozna?”

Chegwidden röviden fontolóra vette a kérdést. „Úgyanúgy ahogy a CIA-vel, azt hiszem. A lényeget kell tudniuk, és a pokolba is kevesebb veszéllyel járjon!”

Mind a négyen nevettek ezen, majd az admirális újra Macre nézett. A szemöldöke megemelkedett miközben megkérdezte. „Miért kérdezi alezredes?”

„Én talán ismerek valakit, aki tud nekünk segíteni a szalaggal kapcsolatban, uram. Ha megbocsát, szeretnék elintézni egy hívást.”

„Feltétlenül alezredes. Értesítsen a történtekről.”

„Igenis Uram” Mac felállt majd Harm és Sturgis is. Az admirális bólintott majd elküldte őket. A három tiszt balra fordult és elhagyták az irodát. Harm követte Macet az előtéren át a nő irodájába, aki megfordult és ránézett még akkor is amikor felvette a telefonkagylót.

„Mi van Mac?”

„Mivel mi van?” tudakolta Mac, nagyon jól ismerte a partnerét és tisztában volt vele, hogy felhúzza, majd mosolygott hogy oldja a feszültséget. „Foglalj helyet Harm, csak elintézem ezt a hívást, és utána mindent megmagyarázok.”



FBI
J. Edgar Hoover épület
Washington DC
08:46



„FBI”

„Hello, a nevem MacKenzie alezredes, a JAG-től hívom. Beszélhetnék Miss Thomas-sal kérem?”

„Egy pillanat.” Szünet volt ezután, majd egy férfihang szólt bele a vonal túlsó végén.

„Jack Hudson különleges ügynök vagyok. Miss Thomas a társam, de jelenleg ő most házon kívül van. Segíthetek?”

„Hello Mr. Hudson. A nevem Sarah MacKenzie. Tegnap Georgetownban találkoztam Sue Thomas-szal. Valójában a parkban sétáltattuk a kutyáinkat. Azt reméltem tudok vele beszélni az egyik ügyben, a segítségére lenne szükségem.”

„Találkozott Sueval mikor Rusty-t sétáltatta?” kérdezte Jack udvariasan.

„Valójában Levi-t sétáltatta, és azt hiszem ez egy beugratós kérdés volt, Mr. Hudson.”

„Ah megfogott. Sue tényleg nincs itt most, de ha megadja a számát szólok, hogy hívja vissza.”

„Szükségem lenne a válaszra amilyen gyorsan csak lehet. Ha túl korai lenne hogy megbízzon bennem felhívhatja saját maga az ügyészséget és leellenőrizhet Jack. Sue beszélt magáról.”

„Valóban? Akkor megfogadom a tanácsát és beszélek a társammal is, Sarah.”

„Alig várom hogy újra halljak ön felől.”

„Én is”-Jack épp lerakta a telefont mikor Sue besétált az irodába. Mint mindig rámosolygott a férfira és miután Jack megbizonyosodott róla, hogy a hangja nem mondja fel a szolgálatot, felállt, a kezét a nő vállára tette és rámosolygott. „Sétáljunk egyet Sue. Van itt valami, amiről beszélnünk kellene.”

„Van….?” kérdezte Sue, a válla felett a többiekre nézve az irodában, akik a vállukat húzogatták miközben a saját munkájukkal voltak elfoglalva.




Mac irodája
Legfelsőbb Katonai Ügyészség
Falls Church, Virginia
09:05



„Szóval mi van?”-kérdezte Harm, próbálta nem kimutatni az érzéseit. Nem kellene féltékenynek lennie, tudta, de nem tudott változtatni ezen mikor bejött Machez. Most értek vissza egy rövid és magányos étkezésről amióta Mattie és Jen beköltözött a saját lakásukba, és Webbnek nincs nyoma az utóbbi időben Mac életében és Mac említést se tett róla. Nem ismerte a mostani helyzetet de minnél kevesebbet látta Webbet Maccel annál jobban érezte magát.

„Semmi nincs Harm, csak találtam egy új barátot tegnap és Jingo is.”

„Jingo?” Harm leült a székbe. „Mi van Jingoval?”

Mac hang nélkül nevetett. „Furcsa dolog történt. Sétáltam tegnap Jingoval és találkoztam egy nővel akinek a neve Sue Thomas, ő is a kutyáját sétáltatta, Levit. Sue süket és Levi a halló kutyája. Segíti a halló világban. Sue az FBI-nál dolgozik és Jack Hudson a partnere. Remélem Sue tudja használni a szájról olvasó képességét ha megnézi a kazettát, és el tudja majd nekünk mondani hogy mit mondtak rajta. Ez nem az FBI baja, ahogy én tudom, de senkit se sért, ha felvesszük a kapcsolatot velük, sohasem tudhatjuk mikor derül ki hogy mennyire praktikus ez számunkra.”

„Szerintem sem. Majd értesíts hogy mi történt!”-morogta Harm, megajándékozta Macet egy pilóta mosollyal és kiment az irodájából. [’A pokolba, ez a mosoly mindig megfog’-gondolta Mac.]




Az admirális irodája
Legfelsőbb Katonai Ügyészség
Falls Church
10:00
ugyanaznap



Mac belépett az admirális külső irodájába. Coates altiszt nem volt az asztalánál, de az admirális irodájának ajtaja nyitva volt és látta hogy mélyen elgondolkozva az íróasztalára támaszkodott, a feje lehajtva és a karja keresztbe téve. Ahogy Mac köhögött egyet figyelmeztetésül, felemelte a fejét és ránézett néhány másodpercig, mielőtt szavakkal nyugtázta a jelenlétét.

„Jöjjön be alezredes. Van néhány információja számomra?”

„Uram, beszéltem valakivel az FBI-tól; Miss Thomassal. Szeretném tudni, hogy tud-e szakítani egy kis időt, hogy találkozzon vele és a kollégájával, Mr Hudsonnal, amikor megmutatom nekik a kazettát.”

„Mikor lesz ez?”

„Ma délután, uram. 14:30-kor, az itten konferencia teremben. Coates altiszt beállítja a laptopot és vetítővásznat nekünk, hogy megnézhessük a discet.”

„Ki pontosan ez a Miss Thomas? Az FBI szeretné átvenni az ügyet? És ha igen miért?”

„Miss Thomas születésétől kezdve süket, uram, és speciális ügynökként dolgozik. Nagyon kétlem hogy az FBI-t érdekelné az ügyünk, mivel ez egy katonai ügy. Az ok amiért belekevertem Miss Thomast a barátságunkon kívül az az hogy megmutatta széleskörű képességét az FBI nyomozások során amikor szájról olvasott, ahol más süket és nem süket ’szakértő’ is kudarcot vallott. Pillanatnyilag ez most nem hátráltat semmiben, és megpróbáljuk ezt használni.”

„Folytassák. Ha szabad leszek, akkor jelen leszek a találkozón magával.”

„Köszönöm uram.” Mac megállt figyelmeztetésül, várva az elbocsátásra és röviden az admirálisra pillantott mikor nem szólalt meg. „Uram, megbocsát?”

„Mit…..oh igen, elbocsátom.” Mac bólintott és megfordult hogy elhagyja az irodát, mikor az admirális visszahívta. „Mac….megengedne egy személyes kérdést?”

„Igen uram…ha tudok válaszolok rá.”

„Természetesen. Azon gondolkozom hogy…..talán hallott…..Meredithről valamit?”

Mac megrázta a fejét. „Semmit uram. Értesültem, hogy elvállalt egy állást, de azóta nem találkoztam vele. Sajnálom, hogy nem tudtam többet segíteni.”

[’Én is Mac. Én is’-nyugtázta AJ halkan.] „Köszönöm ezredes. Értesítsen mikor a vendégei megérkeznek és megpróbálok elmenni a találkozóra.”

„Igen uram. Köszönöm.” Mac újra megfordult és elhagyta az irodát. Miközben visszament az irodájába látta hogy Harm az íróasztalánál van és bekopogott az ablakon, aztán megállt az ajtóban.

„Szia Mac. Az FBI-os barátaid jönnek akkor?”

„Valószínűleg még nem ellenőrizted az üzeneteidet pilóta. Sue és Jack itt lesznek ma délután. Jen felállította a vetítővásznat a konferencia teremben. Az admirális megpróbál ott lenni a találkozón, ha tud. Nagyon remélem, hogy a biztonságiak tudják, hogy egy kutya is lesz a helyszínen. Levi Thomas ügynök.”

Harm elmosolyodott. „Levi ügynök? Ő is kapott jelvényt?”

„Biztosra veheted. Ő egy szolgálati kutya, mint Jingo volt azelőtt.”

„Mit akarsz ebédelni tengerész?”

„Nem tudom. Hova akarsz vinni?” Mac elhalkult és megharapta az ajkát amint a szavak elhangzottak, remélve hogy Harm nem jött rá a szavak kettős jelentésére. Nem volt ilyen szerencséje!

„Bárhova elvinnélek…….” Harm vigyorgott, kíváncsian hagyva Macet hogy hogyan tud ebből a kettős jelentésből kijönni, ami azonban nem volt szándékos, „……de beérem egy olasz hellyel itt a sarkon.” [’Egyenlőre’-tette hozzá halkan.]

„Megegyeztünk. Találkozunk 12:00-kor?”

„Feltétlenül. Az én kocsimmal vagy a tiéddel?”

„Az enyémmel. A te tetőd beázik.”

„A pokolba, nem igaz, vagy igen?” Harm felállt hogy ellenőrizze az értékes Corvettejét, Mac mosolygott amíg kisétált az irodából.

„ Nyugi tengerész!”

Harm visszaült a székébe és mosolygott magában. A szeme követte a partnerét amíg beért az irodájába, és aztán folytatta a munkáját, halkan fülyült amikor felvette a tollát és folytatta a papírok aláírását.




FBI
J. Edgar Hoover épület
Washington DC
ugyanabban az időben



Jack beszéltem Sarah Mackenzievel. Ott kell lennünk 14:30-kor, ha még mindig velem akarsz jönni.” Ahogy a szavak elhangzottak, Sue elpirult és elfordította a fejét eltakarva árulkodó arcszínét.

Senki nem volt hallótávolságon belül az irodában és ami Jacket illeti ez szerinte áldás volt. [’Mi a pokol volt ez?’-csodálkozott Jack.] Tudomásul vette a kérdést az időről és küzdött hogy a hangja határozott legyen mikor válaszolt. „Természetesen, nem gond. Levi-t is magaddal hozod?”

„Azt hiszem igen. Sarah biztos értesítette az irodát, hogy ő egy dolgozó állat, így bizonyára nem gond, ha beviszem. Alig várom, hogy lássam hol dolgozik.” Jack mosolygott amikor látta hogy Sue milyen lelkes a közelgő munka miatt, és bár ez egy szívesség egy barátnak, ő a teljes figyelmét rá fordítja mint mindig.



az ügyészség előtere
Legfelsőbb Katonai Ügyészség
Falls Church
14:15
ugyanaznap



Sue és Jack, Levijal közöttük, úton voltak a JAG előtere felé. Azonnal a köszöntésükre sietett egy szőke hajú tiszt haditengerészeti hadnagy egyenruhában.

„Miss Thomas, Mr Hudson, isten hozta önöket a JAG főhadiszálláson. Sims hadnagy vagyok. Ő bizonyára Levi.” Harriet lehajolt és megveregette Levit, jutalmul megnyalta a kezét. „Az alezredes megkért hogy kísérjem önöket a konferencia terembe, mikor megérkeznek, kérem kövessenek.” Harriet várta hogy Sue is megértse, Mac megmondta neki hogy tartson szem kontaktus az FBI ügynökkel.

„Köszönjük Sims hadnagy, de összetéveszt valamit. Azért vagyunk itt, hogy találkozzunk Sarah Mackenzievel.”

„Oh tudom. Ő az, Sarah Mackenzie alezredes egy tiszt a tengerészgyalogosoknál és a JAG egyik magas rangú tisztje.”

„Wow, nem semmi. Nem is tudtam, csak azt kérte hogy hívjam ’Sarahnak’-válaszolt Sue, csak most tudatosult benne hogy ki is az ő új barátja. Jack csendben maradt mellette mert ez volt a megbízása és továbbment, de egy mosollyal tudomásul vette Sue megjegyzését.

„Van más is a konferencia teremben az alezredessel. A partnere, Rabb parancsnok; a mi feljebbvalónk, Chegwidden admirális és Roberts hadnagy. Coates altiszt az admirális titkárnője, felállította a vetítővásznat a laptophoz, ő segíthet magának bármiben, amire szüksége lesz a kazettával kapcsolatban.”


„Nagyon hatásos, köszönöm.” Sue röviden Jackre nézett és utána bólintott Harrietnek hogy készen áll találkozni a JAG alkalmazottakkal a szóbeli bemutatkozásra.

Harriet kinyitotta a konferencia terem ajtaját a kijelölt délutánon és bemutatta a párt. „Miss Thomas és Mr Hudson, uraim, asszonyom. Ne felejtsük ki Levi ügynököt sem.”-tette hozzá Harriet, mosolyogva zárta be az ajtót maga után és visszatért az íróasztalához. Sarah felállt és az ajtó felé indult hogy üdvözölje Suet és Levit és, hogy először találkozzon Jackkel.

„Isten hozott a JAG-ben Sue. Örülök, hogy találkoztunk Jack. Szimpatikus az arca, ahogy a neve is.”

„Ugyanez a helyzet magával is alezredes.”-vigyorgott Jack, mialatt tisztelettudóan köszönt a többieknek a teremben. Nem volt oka meghajolni és ideges volt a tisztektől a szobában és ők tudták ezt. A partnere azért volt itt, hogy tegyen egy szívességet, és nem akarta megengedni nekik hogy úgy viselkedjenek mint egy gőzhenger amitől Sue nem érezné jól magát.

„Miss Thomas, örülök a találkozásnak. Chegwidden admirális vagyok, már ismeri az alezredest. Ezenkívül velünk van még Rabb parancsnok, Roberts hadnagy és Coates altiszt, aki segít a videónál.”

„Örvendek a szerencsének,”- mondta Sue tisztán és minden idegeskedés nélkül. Ez volt a munkája és akár hivatalos munka volt akár nem, jó volt abban amit csinált. Jack rögtön felfedezte a tehetségét, nem kellett kétszer látnia. Ez egy nagyszerű adottság volt, és örült hogy Mac is felfedezte, amelyre alapozta a vonzalmát az FBI ügynök iránt, mint egy barát és egy lehetséges munkatárs.

„Kész vagy kezdeni Sue?”-kérdezte Mac, rámutatva egy székre közel a vetítővászonhoz. Sue helyet foglalt, miközben Levi lefeküdt a széke mellé. Jack leült szemben vele, így tudott egyeztetni vele bármikor, anélkül hogy Suenak meg kéne fordulnia. Mac Jack mellé ült és Harm Sue mellé. Jennifer a másik oldalra ült, hogy működtesse a laptopot. Az admirális az asztal végébe ült, legtávolabb a vetítővászontól, Bud mellé.

„Mi is pontosan az, amire figyelnem kell?”-kérdezte Sue.

„Egy különc ügy, egy tiszt halála két matrózzal a közelben. Az indíték úgy hisszük, hogy összefüggésben van a pénzzel, szerencsejáték adóssággal és mindkét matrózt a tárgyaláson a haditörvényszék bűnösnek találta. Mindketten 3 évet töltöttek Leavenworthben eddig. Mi csak szeretnénk tudni milyen beszélgetés zajlott le közöttük a szalagon, értelmezni kéne, hátha van rajta bármi érdemleges bizonyíték az újratárgyaláshoz.

„Ok. Készen állok.”




Konferencia terem
Legfelsőbb Katonai Ügyészség
Falls Church
14:45
ugyanaznap



Sue megnézte egyszer a rövid szalagot, hogy lássa először a beszélgetést mielőtt megkérte volna Coates altisztet, hogy közelítsen a két matróz szájára mert úgy jobban tud olvasni a szájukról.

„A két férfi közül úgy látszik a magasabb irányítja a beszélgetést.”-mondta Sue a többieknek a teremben. Ahogy öszpontosított a szájuk mozgására a közelebbi szemszögből, elkezdte ismételni amit mondtak. „’ Azt hittem hívni fogsz!’ ’Én próbáltam…..’ ’Nem eleggé! Wilson halott és mi a haditörvényszék előtt fogunk kikötni ha csak nem tudunk előállni valamivel!’ ’Mi? A haditörvényszék…miért? Nem CSINÁLTUNK semmit!’”-mondta Sue tömören. „Jennifer tudja még közelebb hozni?”

„Egy kicsit asszonyom.”-válaszolt Coates altiszt, kattintott az egérpadon létrehozva egy négyzetet a tisztek szája körüli területről a vetítővásznon. „Talán nem lesz annyira tiszta, mert ez nem egy digitális lejátszó.”

„Köszönöm. Oké menjünk tovább… ’Mi nem öltük meg Wilsont de láttuk kivel lépett kapcsolatba. Ha nem tudunk előállni valamivel a számára akkor meghalunk mint bűnbak. A katonai srácok úgyszintén és ő nem fog átsiklani efölött mert menteni akarja magát. Lefogadom hogy ő az egyetlen aki megölhette Wilsont, ő vitte bele az üzletbe….’” Sue újra megállt. A magasabb férfi elfordult a vetítővásznon ezzel majdnem lehetetlenné téve a szájról olvasást. A másik férfi lehajtotta a fejét mintha legyőzték volna. Sue újra Coates altiszthez fordult. „Jen megpróbálhatnánk csak a magas férfit? Hozza vissza a legutolsó közelképet és élesítsük egyedül rá.”

„Igen asszonyom.” A vetítővásznon újra megjelent a kijelölt négyzet és egy rövid klikkelés után a magasabb férfi arcára közelített. Sue kicsit közelebb hajolt a vászonhoz majd hátradőlt.

„Le tudná ezt játszani lassabban?”-kérdezte Sue hirtelen, izgatottsággal a hangjában.

Sue a vásznat nézte, a többiek a teremben meg őt. Jack szemben ülve jobban látta őt, mint a többiek és látta rögtön mikor Sue arca elsápadt. Átnyúlt az asztalon és megérintette a kezét.

„Mi történt?”

„Oh nem….”-mondta Sue, a karján lévő izom megrándult Jack szoros fogása alatt amint összeszorította az öklét. Odafordult a többiekhez a teremben és azt mondta: „Amint a férfi elfordult azt mondta hogy ’üzletelt Sadiqal!’”

Hirtelen döbbent csend lett a teremben és azután Mac megszólalt, hangot adva annak amire mindenki gondolt. AL QAEDA.

„Ő volt az! A Stinger küldemény Paraguayban meg lett semmisítve, de Webb sose mondta hogy honnan származott. A gyémántok voltak csak beszerezve.” Mac Harmra nézett az asztal felett ahogy ezt mondta és a parancsnokuk egyenesen rájuk nézett.

„Parancsnok? Alezredes? Van valami amiről tudnunk kéne?”

„Nem több mint ami a jelentésünkben van, uram. A Stingerek megsemmisültek a robbanásban. Sadiq elszökött a haciendáról és később elvesztettük őt a vonaton. Azt gondoltuk hogy még életben van.”

„Ő az Mac.”-Jack felé fordította az arcát, úgy tartva hogy Sue is lássa, így le tudta olvasni amit mondott. „Kaptunk egy jelentést Sadiq üzelmeiről a Nemzetbiztonsági Hivataltól. Nem tudtunk a kapcsolatukról de egy férfi rendelkezett biztos részletekkel hogy szert tett több fegyverre; tudtunk róla hogy elvesztette az eredeti küldeményt.”

Mac egyenesen Jackre nézett. „Volt egy megbízatásom a CIA-tól Paraguayban egy rövid időre, hogy vegyem meg Sadiqtól a Stinger rakétákat gyémánttal, ez volt a terv. Úgy hittük hogy újra megpróbálja hasonló gyémántokkal. A küldetésem rosszra fordult és Sadiq és emberei elfogtak. A gyémántokat sosem szerezte vissza a CIA.”

„Van valami kapcsolata a CIA-vel az utóbbi időben?”-kérdezte Harm, gyorsan, megnyugtatóan Macre pillantva tudván, hogy a küldetésről gondolkodik.

„Nem. Egyik ügynökség sem adott részletes jelentést a Nemzetbiztonsági Hivatalnak. Semelyik más ügynökség sem vállalta ezt a megbízást. Feltételezzük hogy hasznos az országnak ez a munka, így nem gondoltunk másik ügynökségre, de ők igen.” Jack körbenézett az asztal felett. „Jelen társaságra számítunk természetesen a továbbiakban.”-tette hozzá egy mosollyal.

„Ki segített még ebben az ügyben?”-kérdezte Mac és Harm egyszerre, amiért az admirális egy rövid pillanatra rájuk nézett.

„A CIA ami nem újdonság és az NCIS. Tudjuk hogy ők jártasak ebben de azt mondták hogy még nincs elég bizonyíték.” Sue ennél a pontnál szólalt meg de megállt ahogy Harm mosolya egyre szélesebb lett. „Tud valamit Rabb parancsnok?”-kérdezte visszamosolyogva, nem tudván ellenállni.

„Talán tudok segíteni az NCIS-sel kapcsolatban. Talán a fennálló bajtársiasság majd segít. Tartozom Gibbsnek egy szívességgel és itt a remek alkalom, hogy viszonozzam.”

„Milyen szívességgel tartozik neki Rabb?”-kérdezte Jack.

„Gibbs gyilkossággal vádolt. Talán szövetséget köthetnénk és dolgozhatnánk együtt hogy megtaláljuk Sadiqot és véget vethetnénk a ténykedésének egyszer és mindenkorra. Tudom, van másik Al Qada sejt is, de ha meg tudnánk semmisíteni egyet akkor eggyel kevesebb lenne a terroristákból.”

„Ez igaz.”-mondta Jack bólintva. „Oké benne vagyok. Ezalatt mit szándékoznak tenni azzal az információval, amit megtudtak a két matrózról a videó alapján?”

Mac ennél a pontnál szólalt meg. „Nyomást gyakorlunk rájuk. Ha azt mondják, hogy nem vettek részt Wilson megölésében és ismerik a kapcsolatát, akkor valószínűleg felajánlunk nekik egy kisebb ítéletet a segédkezés miatt. Ha készségesen együttműködnek, lehet hogy elvezetnek Sadiqhoz mielőtt megtudná hogy a nyomában vagyunk. Akkor a meglepetés erejével tudjuk elfogni. Mindent köszönünk Sue.”

Sue mosolygott, körbehordozta a tekintetét, és tudomásul vette az elismerést a többiek szeméből, akik az asztal körül ültek. Még mindig ámulatba ejtette, ha hozzáértésével segíteni tudott, hogy igazságot szolgáltassanak, és a bűnözőket elkapják.



McMurphy’s bár
Washington DC.
19:30



Harm, Mac , Jack és Sue együtt vacsoráztak és az ügyeik fejleményeiről beszélgettek. Harm és Jack a bárban beszélgettek mialatt Mac és Sue meglátogatta a mosdót. Találtak közös érdekességeket, a változó munkaterületeket; az ország, az emberek és a vezetők védelme. Plusz úgy tűnt belátták, jóllehet csendben, hogy teljesen boldogok ezzel a kimondatlan kötelékkel egymás között, ami lassan barátsággá növi ki magát.

„Az ellenséggel társulsz Harm?”

„Mit akarsz Webb?” Harm kissé megfordult, hogy lássa Clayton Webbet. Jack lesütötte a szemét, de hirtelen szorosabban fogta a sörös üveg nyakát. Harm visszanézett Jackre észrevétlenül bólintva, majd visszafordult Clayhez.

„Sarah-t keresem. Tudom, hogy szeret idejárni, és azt reméltem láthatom.”

„Helyette megtaláltál engem. A pokolba is Webb, bocsánat hogy tönkre tettem a napodat. Én remekül szórakozok a barátaimmal.” Harm kihangsúlyozta a barát szót, majd folytatta. „Jack Hudson ez itt Clayton Webb.”

Webb keze a kabát zsebében maradt. „Rabb, tudom kicsoda Mr. Hudson.”
Claynek be kellett ismernie, hogy ő és Harm elvesztett valamit az úgynevezett ’barátságukból’ főként Paraguay óta, de még azt se hitte, hogy Harm teljesen figyelmen kívül hagyta miután elhagyta az ügyészséget. Talán Harm rájött, hogy ő volt az, aki a papírjain az utolsó vonalat húzta és valójában könyörület nélkül kirúgta.

„Jézusom Webb ne légy ennyire visszahúzódó. Fájna, ha megráznád ennek az embernek a kezét? Még egyszer átgondolva, ne válaszolj erre. Nem szeretném, hogy úgy érezd az ő életét is el kell cseszned, ahogy az enyémet, azzal hogy a ’barátja’ leszel.”

„Semmi gond Harm. Mr. Webb és én már találkoztunk üzleti okok miatt.” Szólalt meg Jack, majd megérintette Harm vállát, hogy tudassa, Mac és Sue visszafele tartanak. Harm elnézett ugyanabba az irányba amerre Jack, majd visszafordult Claytonhoz.

„Clay! Mit keresel itt?” Mac felismerte a férfit, akivel egy rövid ideig járt. A hangja eléggé kellemes volt, de a gyors pillantása, mielőtt Harm mellé állt és a kezét a férfi karjára tette, Clay tudtára adta, hogy ő sem látja itt szívesen.

„Azért jöttem, hogy lássalak Sarah. Azt gondoltam elmehetnénk vacsorázni.”

„Már van egy vacsora meghívásom Clay a barátaimmal. Feltételezem Harm már bemutatta Jacket, ha még nem ismerted volna. Ő pedig Sue Thomas a barátom. Sue Jackkel dolgozik.” Mialatt Mac beszélt, háttal állt Suenak ezért Jack jelbeszéden keresztül mesélt Suenak, így ő is megérthette, mi történik új barátaik és a férfi között, aki félbe szakította az estéjüket.

„Biztos megbocsátotok. Tényleg beszélnünk kellene Sarah. Nemrég elég sok minden történt.” próbált kedves lenni Clay.

„Hogyne történt volna sok minden Clay, és én több mint boldog vagyok, hogy részt vettél az életemben akkor. De nem itt és nem most. Hétfőn bent leszek az Ügyészségen. Hívj fel akkor. Talán meg tudunk beszélni egy ebédet habár egész nap a bíróságon leszek, szóval rövid lesz.”

„Kérlek Sarah … ne legyél ilyen. Gyere, vacsorázz velem. Anya fogadáson van, miénk az egész lakás.”

Harm azon volt, hogy mondjon valamit, de Mac megszorította a karját, hogy elhallgatassa, mindenkit meglepve mégis Sue volt az, aki megszólalt.

„Mr. Webb én nem ismerem magát és ön sem engem, de mégis kristálytisztán megértettem és felfogtam a jeleket, még süket emberként is. Már van asztalfoglalásunk vacsorára négyünk részére, de maga az utunkban áll. Ha megbocsát!”

Jack felállt és felsegítette Suera a kabátot, mialatt Harm és Mac követték példájukat, majd egy-egy enyhe bólintással otthagyták Clayton-t és kisétáltak a bárból.

Amint kiléptek és a járműveik felé sétáltak három mulató szempár találkozott Sue-éval. „Mi van?” kérdezte, tenyérrel felfelé felemelve a kezét és nevetett.

„Köszönjük Sue, hogy ilyen diplomatikusan kimentettél minket” mondta Mac és Harm együtt mialatt Jack a parnerére mosolygott átölelve a válla felett. Sötét szemei egy rövid időre találkoztak a nőével mielőtt Machez és Harmhoz fordult.

„Szóval srácok hova megyünk vacsorázni?” kérdezte.



Harm lakása
A Union Stationtól északra



Mac a kanapé egyik végén ült, Sue pedig a másikon, míg Jack egy széken foglalt helyet Sue előtt, Harm pedig a földön a kanapénak dőlve Mac közelében. Találtak egy új kínai éttermet a városban és még Harm vegetáriánus ízléséről is gondoskodtak. Harm saját szavaival tele volt. Mac nevetett ezen és megbökte a mutatóujjával a férfi hasát.

„Azt hiszem túl tettél a ’Mattie felhizlal’-nál Harm. Van egy kis pocakod itt…” ennél a megjegyzésnél Harm keresett egy megfelelő támadást és visszavágott. „És mi van azokkal a Beltway Burgerekkel tengerész?” A magyarázat amit adni szándékoztak, vicces volt és minden gondolat tulajdonképpen máshogy szólt a megfelelő formában.

„Ki az a Mattie?” kérdezte Sue, visszahozva Macet és Harmot a saját világukból.

„Harm Mattie gyámja. Ha elmondanánk az egész történetet egész este itt ülnénk, de röviden Mattie alkalmazta Harmot régebben, és mikor Harm rájött, hogy tulajdonképpen saját maga vezeti az üzletet 15 évesen, felajánlotta, hogy vigyáz rá. Végül azt remélte, hogy legális útra tudják ezt terelni és adoptálhatja őt, de ekkor felbukkant Mattie édesapja is – jóllehet Mattie kérése ellenére.” Mac magyarázata tömör volt, de Sue és Jack sejtette, hogy ez a kapcsolat Harm, Mac és a távol lévő Mattie között sokkal bonyolultabb, mint azt elsőre gondolták, és ki kell majd deríteni.

Sue mosolygott és felállt. „Ha nem bánjátok, használnám a mosdót, mielőtt elmegyünk.”

„Hogyne.” Mondta Harm, majd Mac a kis lépcsők felé mutatott, ami a nyitott hálótérbe vezetett, azon túl volt a fürdő. Sue elsétált, Mac és Harm figyelmét sem kerülte el, hogy Jack szeme követte a nő első mozdulatait majd Harmékra nézett.

„Nagyon jól éreztük magunkat ma este. Meg kellene ismételnünk” mondta. „Focit néztek?”

„Természetesen. Nem sokára itt a Szuperkupa” nyugtázta mosolyogva Harm.

Jack bólintott. „Láttad már valaha közelről a játékot?” kérdezte Harm. „Az egyik barátomtól az utolsóra kaptam jegyeket. Remek időzítés volt és ezen felül úgy búgott, mint néhány sugárhajtású gép az F-14-ek közül. A Nemzetbiztonsági munka egyik részét jelentette.” A fürdőszoba nyílására mindhárman felálltak és Jack nem látta, hogy Harm és Mac összenéztek Harm szavain.

„Köszönjük a nagyszerű estét. Viszlát!” Sue megcsókolta Mac arcát majd Harmét is, aki lehajolt hozzá. Jack Mactől kapott egy puszit búcsúzóul majd kezet fogott Harmmal.

Amint az ajtó becsukódott a barátaik után Mac gonosz vigyorral Harmhoz fordult. Egy gyors mozdulattal nekilökte az ajtónak és mosolygott a kifejezésen az arcán. Ez keveréke volt a meglepetésnek és várakozásnak. [„Várakozás, mire?” gondolta Mac.]

„Te voltál az! Te voltál a repülőben a Szuperkupa alatt. Ezért nem adtál helyjegyeket. Mert a jegyed nem a stadionBA hanem a stadion FELETTRE szólt. Szóval ki vitt fel? Tuna? Keeter?”

„Valójában Skates. Csináltam néhány képet hazafelé.” tette hozzá és Macre mosolygott.

„Oh, igen?” Miért nem láttuk eddig őket?” lépett hátra Mac és összefonta a karjait várva Harm következő lépését.

„Megmutathatom, ha szeretnéd. A hálószobámban van.”

„A hálószobádban?” [„Lélegezz, Mac, lélegezz…” mondta magának.]

„Nézd ez az egyetlen szoba a lakásban és az enyém, persze hogy a hálószobám.” Harm a tűzzel játszott és tudta ezt. Néhány perc múlva a fényképeket mutogatja majd Macnek vagy valami mást csinálnak. Harm a ’valami másban’ reménykedett.

Mac habozás nélkül belement. Közelebb lépett Harmhoz, ami egy ’flörtölös mosolyt’ váltott ki a férfiból. Majd Mac ajkai hozzáértek a férfiéhoz. Nem volt idő megállásra, nem volt meghátrálás. Harm először mozdulatlanul állt, tágra nyílt szemekkel, és csak mikor érezte, hogy Mac elhúzódik, azt gondolva, hogy talán rosszul érezte, a férfi jeleit, Harm lépett.

[Te jó ég lépett! Mac nem tehetett róla, de nevetett, még akkor is mikor a szája Harméval volt elfoglalva. A tornácos csók ehhez képest semmi sem volt, ez a csók önmagában bomba volt! Ez… ez példanélküli volt, de mindenegyes csók könnyen irányadóvá válhatott a jövőre nézve!]



Leavenworth börtön
Kansas
Szerda 14:20 (helyi idő szerint)



„Asszonyom, a rabok itt vannak, akiket ki szeretne hallgatni. Kivel szeretne először beszélni?” kérdezte a fedélzeti őrmester Mactől.

„Én kikérdezem Mr. Davison-t, a kollégám, pedig Mr. Graves-t. Bud?”

„Értettem asszonyom. A kihallgatás után hol találkozunk?”

„Amelyikünk előbb végez az a másik kihallgató szobája előtt megvárja a másikat, rendben?”

„Igenis asszonyom.” Bud tudomásul vette Mac utasításait, majd követte a nőt és az őrmestert az interjú szobákig. Az őrmester megállt az első ajtónál a folyosón.
„A falak itt nagyon vastagok asszonyom, de a hang könnyen átjut. Davison itt van, Graves pedig az utolsó szobában. Tehetek önökért még valamit?”

„Nem köszönöm őrmester. Vannak őrök?”

„Természetesen asszonyom, van egy tengerészeti rendőr a szobában. Teljes biztonságban van asszonyom.”

„Meg tudom védeni magam őrmester.”

„Értettem, asszonyom.”

Mac Bud felé fordult, így a férfi láthatta, ahogy motyog valamit. Szeretett volna rámosolyogni, tudva, hogy bármelyik férfit könnyedén engedelmességre tudná kényszeríteni, de mérsékelte jókedvét. „Asszonyom?” kérdezte.

„Kövesse az őrmestert Graves szobájáig, hadnagy.”

„Igenis asszonyom.”

Mac belépett az kihallgató szobába, ahol az egykor matrózt Richard ’Rick’ Davisont tartották, mire a rendőr és a fogoly vigyázban állt.

„Mr. Davison, Mackenzie alezredes vagyok az Ügyészségtől. Feltételezem kapcsolatba lépett az ügyvédjével, ezzel a beszélgetéssel kapcsolatban.”

„Igen asszonyom. Az ügyvédem azt mondta nem lesz baj, ha meghallgatom, mit akar mondani. Ha úgy érzem, hogy a tanácsára lenne szükségem kérhetek egy újabb találkozást az ő jelenlétében.”

„Igen megteheti. Bárhogy is, jobban tette volna, ha megkéri, legyen itt most is.”

„Nem gondolta, hogy szükséges lenne, asszonyom.”

Mac rápillantott Davisonra, amint az beszélt.

„Az ügyvédem azt mondta, hogy csak formalitás lesz asszonyom.” Tette hozzá Davison önelégült mosollyal. A kifejezés a férfi arcán megrémisztette Macet, talán ő áll a terrorista üzletek mögött. De ha így is lenne, miért engedte, hogy letartóztassák?

„Mr Davison, az ügyvédje nem olyan rossz. A megjelenése ezen a találkozón szükséges volt, és ha nem lenne előírás mikor én javasolom hogy a válasza folyamán - melynek jelentősége, teljesen őszintén, hihetetlen ezen a helyen – talán rájött (az őrizetbe vevése óta) az Egyesült Államok Katonai Ügyészség irodájának őrizetbe vétele után hogy nyomon követjük az ügyét és talán az összes vádpontban újabb bizonyítékok merültek fel. Ez az ajánlat, azonban még vitás kérdés.”

„Van bizonyítéka, ami tisztázhat?” önelégült mosoly ült ki Davison arcára és hirtelen felállt a helyéről. Az őr a fegyveréért nyúlt de Mac leintette.

„Ez csak magán és a haverján Gravesen múlik”

„Graves? Még itt van?”

„Ő is még itt van. És ez így is marad, ameddig meg nem tudják nekünk mondani amit tudni szeretnénk Wilson halálával kapcsolatban.”

„Semmi közöm Wilson halálához.”

„Van egy hivatalos nyilatkozatom miszerint maga és Graves belekeveredett Wilson üzleteibe. Maga azt mondta és idézem – ’A fickó is katona és nem fog elsiklani afelett, hogy bemártson minket, hogy ő mentse magát. Fogadok ő volt, aki Wilsont megölte, hogy bekerüljön az alkuba, amit Sadiq-kal kötöttek.’” Mac visszaült a székébe és Davison válaszára várt.

„Nem volt senki a hídon,” motyogta főként csak önmagának Davison. Megrázta a fejét és Macre vigyorgott. „Ez lehetetlen. Ön hazudik alezredes. Egyedül voltunk a hídon, túl nagy volt a zaj a rakparton ahhoz, hogy bárki is kihallgathassa a beszélgetésünket. Nem tudja bizonyítani, hogy mondtunk valamit Wilsonról. Amennyit tud, akár az időjárásról is beszélhetünk.”

Mac belátóan bólintott. „Amennyit tudok, igen, de rendelkezésemre állt az FBI egyik nyelv szakértője, aki folyékonyan olvas szájról. Azt tanácsolom Davison hívja fel újra az ügyvédjét és mondja meg neki, hogy alkut akar kötni. Máskülönben itt fogja tölteni az egész hátralevő életét a Leavenworthben.” Mac felállt és az ajtó felé ment. Anélkül, hogy megfordult volna lágyan hozzátette. „Erősen remélje, hogy Graves nem fogja a folyó fenekére küldeni.”

„Nem fog asszonyom, még ha akarja sem. Ő semmit sem tud. Én voltam az egyetlen, aki Wilsonnal ment, amikor az összekötőjével találkozott. A halálával, én vagyok az egyetlen, aki azonosítani tudja azt a tisztet.”

Mac szembefordult Davisonnal. „Szóval, hajlandó elmondani ki az az ember?”

„Igen asszonyom, és nem lesz szüksége az ügyvédem jelenlétére. El fogom mondani amennyiben szabadon távozhatok.”

„Elfogja Davison. Elfelejtettem megemlíteni, hogy ’mindketten látták’ a katonai összekötőt, ez azt jelenti, hogy Graves önt is látta. De nem ő volt az igazi, csak valaki, akit lefizettek. Hogy egy tisztnek adja ki magát. Graves fiatal és nagyon félénk – tiszteleg minden nála magasabb rangú egyenruhának anélkül, hogy tudná, hogy tisztességes tiszt-e. Maga volt az, aki alkut kötött Sadiq-kal és maga volt az, aki megölte Wilsont, mert ő is az alku része akart lenn. Mit ígért Sagiq magának? Milliomosként élhet valahol a sivatagi királyságban? Az Emírségekben talán, vagy Bahrainben, talán még Szaúd-Arábiában.”

„Maga semmit sem tud, asszonyom.” Mac Davison szemébe nézett, miközben az sértett hangon beszélt.

„Ellenkezőleg Davison, mindent tudok. Mint valószínűleg mostanra már Sadiq is és lehet hogy az egyik barátja hamarosan meglátogatja. Szereti megmérgezni az összekötőit, és még ha maga itt is van, ő pontosan tudja mit csinál és kivel beszél. El tudom képzelni, hogy mostanra kitalálta, hogy velem beszél, és mivel nekünk ’múltunk’ van, míg jobban fogja érdekelni, hogy mit mondott nekem – mielőtt eltávolítaná.”

„Nem maga nem ismeri Sadiq-ot. Maga próbál rávenni, hogy hibát kövessek el. Nem fogok. Amikor kikerültem innét, maga soha nem fog megtalálni. Sadiq mentséget ígért a világában…”

„Davison, a mentesség csak egy másik szó a halálra Sadq-nál.” Mac a tengerészhez fordult aki őrt állt és parancsba adta, hogy Davison nem fogadhat hívásokat. Mac maga fog kapcsolatba lépni az ügyvédjével és az Ügyészségen találkozik vele amint visszaért. „Helyezzék Davisont magánzárkába egy időre – a nap végén majd más rendelkezést adok ránézve.”

„Igenis asszonyom.” A tengerész tisztelgett, majd Mac kopogott az ajtón, hogy kiengedjék. Amint elhagyta a szobát Davison visszazuhant a székébe tudva, hogy legyőzték a vigyor eltűnt az arcáról.

Bud a szoba előtt várta Macet és felállt, amikor a nő megjelent. Mac mosolygott és felé ment.

„Hogy ment Graves-szel?” kérdezte, nem várva túl sok drámát Bud kihallgatási módszerétől.

„Úgy ahogy előre látta asszonyom. Megerősítette Davison volt a ’beszélő’ kettőjük közül, ő alkudott Wilsonnal és az összekötőjével. Látta azt az embert is, akit Miss Thomas említett, de nem tudja ki volt. Kivétel azt, hogy 3 rangjelző csíkot viselt.”

„Ez csak elterelés volt Bud. Davison felbérelte a férfit, hogy átverjék Gravest, hogy azt higgye, hogy az alkuban volt egy ’magasabb tekintély’ is. Ő maga ölte meg Wilsont és úgy rendezte, hogy ő is ártatlan, mint Graves. Amit most tenni tudunk mindössze annyi, hogy életben tartjuk mindaddig amíg meg nem kapjuk az információt Sadiq utolsó üzletéről, már ha tud valamit.”

„A Leavenworthben van asszonyom. Ez elég védelem. De nem értem miért hagyta, hogy lecsukják. Ha ő volt a főgóré, miért nem csak Gravest hagyta lebukni?”

"Ez túl gyanús lenne- Graves túl félénk ahhoz, hogy ő legyen az agya egy ilyen tervnek. Davison magánzárkában vagy egy ideig, azt hiszi, hogy Sadiq mindent elintéz amikor szabadlábra helyezik és azután felhívja a fizetség miatt és ezután Sadiq védelme alatt élhet tovább.”

„Ez ostobaság asszonyom.”-mondta Bud és meghökkent arccal felnézett, nem értvén, hogy lehet valaki ilyen hiszékeny.

„A kapzsiság máshogy hat az emberekre Bud.” Mac röviden bólintott és elindult az épület kijárata felé. „Jöjjön, menjünk vissza DC-be. Éhes vagyok, meg tudnék gyilkolni egy hamburgert!”

Bud szélesen elvigyorodott. „Igen asszonyom.” Ahogy Harm, úgy Bud is ismerte Mac félelmetes étvágyát és szeretetet a Beltway Burger iránt.



Harm lakása
A Union Stationtól északra



Harm felvette a kagylót a második csengetésre. „Rabb.”

„Szia Harm. Visszajöttünk; csak most hoztak be. Bud hazament.”

„Hol vagy?”

„A reptéren. Problémák voltak a repülés megszervezésével, így felugrottunk egy kereskedelmi járatra. Emlékeztess rá hogy civil ruhát viseljek legközelebb. Ha még egy fickó úgy szólít hogy ’Hej közlegény…’ Kikészítem őket és boldogan viselem a következményeket!”

Harm halkan nevetett. „Ettél már?”

„Nem még. Azt terveztem hogy meggyilkolok egy hamburgert és azután kimerültségemben beesek az ágyba teljesen felöltözve. Van jobb ötleted?”

„Igen, felvennélek és elvinnélek valahová egy étkezésre.”

„Aw, köszönöm tengerész. Átmegyek az ellenőrzésen és várlak-igazán kivagyok.”

„Ok, felveszlek és megetetlek itt. Találkozunk néhány óra múlva és megyünk haza amikor kész vagy.”

„Hozzá tudnék szokni.”-válaszolta halkan Mac, alig várta hogy újra lássa Harmot.

„Egy órán belül ott leszek. Találd fel magad addig.”

„Ok. Talán boldogulok kettővel is, tudom milyen az időérzéked.”

„Menj tengerész. Ott leszek amint tudok.”

„Harm?”-Mac megállt, nem volt teljesen biztos hogyan mondja el, hogy több mint hálás hogy Harm az élete része. „A köszönöm nem elég de bárhogy is ’köszönöm’.”

„Tudom.”-válaszolta Harm. „Most el kell indulnom, kilépek az ajtón…szia!”

Mac felakasztotta a kagylót és mosolygott magában, megfordulva felmérte a legközelebbi kávézót az érkezési oldalon.



Ronald Reagan Washington nemzeti repülőtér
Washington DC
19:30



„Hej”-mondta Harm ahogy leült a székbe Mac mellé. „Isten hozott itthon tengerész.” Kicsit előrehajolt és adott egy gyors csókot Mac ajkára. Mac nyögését csak ő hallotta, mosolyra húzódott a szája, ahogy visszaült.

„Nekünk nem kellene ezt igazán…”-kezdte mondani, de Harm az ujját a szájára tette.

„Civilben vagyok és egy zsúfolt reptéri váróterem közepén, nagyon kétlem, hogy bárki miatt is vigyáznunk kéne. Így megcsókoltalak. Csak hogy tudd, meg fogom fogni a kezedet is.”

Mac vigyorgott. „Most nem gondolkozom, ha felveszel és elviszel innen. Mint egy ’tiszt és egy úriember’.”

„Ok.”-Harm felállt, lehajolt mintha fel akarná venni. Mac hang nélkül nevetett és ráütött a kezére.

„Ne is gondolj arra tengerész.”-mormogott és azután rákacsintott huncut kifejezéssel a szemében. „Mi az?”

„Én igazából többre gondoltam mint egy tűzoltó emelés. Ez azt jelenti hogy szükségem van egy szabad kézre hogy cipeljem a csomagod. „Harm kapott egy másik ütést Mactől és nevetett ahogy csatlakozott hozzá.

„Gyerünk tengerész, vigyél haza és etess meg.”

„Örömmel.” Harm nem tudta hogy Mac tudatában volt-e a nyelvbotlásnak mikor azt mondta hogy ’haza’. Akár tudta akár nem arra gondolt hogy most egy oldalon állnak.

Mac Harmra pillantott amint felkapta az útitáskáját. Ahogy kiegyenesedett megajándékozta egy mosollyal, a bal kezét a férfi jobb kezébe tette és kimentek a reptér épületéből és keresztül mentek az autóparkolón. A Corvette egy mellékesen fenntartott katonai parkolóban állt és beültette Macet az utasülésre, a csomagjait betette a csomagtartóba és azután gyorsan beült az autóba. Amíg vezetett Mac elmesélte hogy mi történt Leavenworthben, közben fáradtan ásítozott.

„Sajnálom Harm.”-kért újra bocsánatot az ásításért.

„Majd holnap beszélünk erről. Kapcsolatba kell lépnünk Jackkel és Sueval bárhogy is és el kell mondani nekik hogy mit tudtál meg. Addig várnunk kell. Csukd be a szemed. Felkeltelek mikor hazaértünk.” Harm hagyta a szavakat kicsúszni a száján mielőtt Mac álmosan bólintott volna és a szeme már le is csukódott.

Harm a Union Station felé vezetett egy kis kerülővel hogy elhozza Mac kedvenc ételét, még a hamburger illata sem keltette fel az alvásból ami megnevettette. Amikor leparkolt a Corvettel a lakása előtt Mac kinyitotta a szemét.

„Itt vagyunk.”-mormogta Harm halkan és rámosolygott.

„Mmmm, köszönöm.” Mac megállt és beleszimatolt a levegőbe. „Vettél nekem hamburgert! Harm, ez annyira figyelmes…. Tartozom neked, igaz?”

„Csak ha akarod.” Harm felemelte Mac bal kezét és megcsókolta a tenyerét mielőtt kiszállt volna az autóból és kinyitotta a csomagtartót. Kivette a csomagjait az egyik kezével, becsukta a tetőt és odavitte az ajtajához, kinyitotta és segített neki kiszállni. Felmentek a lépcsőn a lakásához majd beszálltak a liftbe. Amíg Harm kicsomagolta a hamburgert egy tányérra és teát készített kettejüknek addig Mac levetkőzött a hálószobában és felvette a pólót, amit Harm tett ki neki az ágyra.

Harm felnézett a tea kevergetéséből, ahogy Mac felbukkant, olyan volt mintha a látomásából jött volna elő. A szürke pólóban és alsónadrágban ’Navy’ írással keresztül a mellkasán le az egyik lábán, Mac úgy nézett ki mint egy fáradt gyerek, álmos mosollyal az arcán.

„Nem tudom hogy fennt tudok-e addig maradni amíg megeszem azt a hamburgert de megpróbálom.”

„Tégy egy kísérletet tengerész.”-válaszolt Harm, bólintott a heverő felé, ahol Mac ült az ölében a tálcával, amelyen a hamburgere várta.

„És sült krumpli! Wow tengerész, mindet megvetted egy éjszaka alatt. Ünneplünk valamit?”

„Nah, csak gondoltam adok neked egy kis szünetet a szokásos ’egészséges étkezés’ szónoklatomban.”

„Higgy nekem, hálás vagyok!”-mosolygott Mac és harapott egyet a hamburgerből, morgott élvezetében, ahogy megkóstolta a húst, a szószt és a salátát.

Harm nézte ahogy evett, fogva a csésze teáját az egyik kezében. A tekintete nem volt tolakodó és Macnek furcsán melege lett, ahogy törődött vele és megvendégelte. Amikor befejezte az evést és letörölte a kezét egy szalvétával, Harm átadta neki a csésze teát, amit korábban öntött ki neki. Mac kortyolt egyet a még mindig meleg italból és azután a csészéje fölött Harmra nézett.

„Most már rendben leszünk, igaz Harm?”-kérdezte, megharapta az alsó ajkát, amíg a válaszra várt.

„Szerintem rendben leszünk. Időbe telt de szerintem itt vagyunk, együtt, kényelmesen és így haladunk tovább együtt.”

„Nem gondolod, hogy túl sok időt pazaroltunk el?”

„Egy kicsit de amin mi ketten keresztül mentünk az tett minket azzá akik most vagyunk. Ha a korábbi életünkben lettünk volna együtt, talán nem lett volna tartós. Ki tudja?”

„Nem kell tudnom többé. Örülök hogy itt vagyok, Harm.”

„Én is.”-válaszolt Harm halkan, Machez hajolt hogy megcsókolja de megállt, amikor Mac a szájához emelte a kezét egy újabb ásításkor. A nevetésük boldognak hangzott. Harm kinyújtotta a kezét és megfogta az arcát. „Gyerünk tengerész, ideje ágyba bújni.”

Nem volt kérdés hogy megosztják-e az ágyat. Mac magától értetődően bízott Harmban és az ajánlata csak arra szólt hogy aludjon annyit amennyire szüksége van és hagyja amíg nem lesz kész arra amit pontosan jelentenek a szavak. Ha felébredne éjszaka és úgy érezné hogy haza akar menni, ő készségesen hazavinné. Megosztani az ágyat ez idő alatt csak azt jelenti hogy mellette fekszik és megvédi őt amíg alszik.

Mac elaludt ahogy a feje a párnát érte és Harm betakarta majd lefeküdt mellé és nézte az arcát alvás közben, egy pillanatra megpillantotta a gyermeki ártatlanságot a kemény tengerészgyalogos külső alatt. Végül az ő szeme is lecsukódott és nem emlékezett semmire, amíg a reggeli fény be nem sütött az ablakon.

Mac kis idővel ezelőtt ébredt fel, 10 perce és 7 másodperce hogy pontosak legyünk és nézte az alvó Harmot. Nem lepte meg őt, hogy az egész éjszakát itt töltötte, az agya valószínűleg tudta hogy biztonságosan aludhat amikor Harmmal van és aludt majdnem 9 órát! Most nézte Harmot ahogy alszik, biztonságot és szerelmet érzett. Rögtön átrepült a fején hogy Harmot hívja mikor megérkezett a reptérre és ne Clayt. Amilyen gyorsan az eszébe jutott olyan gyorsan el is felejtette és újra Harmot nézte, aki most már ébren volt és őt nézte.

Harm lakása
az Union Station-től északra
csütörtök, kora reggel



„Szia”-suttogva előrehajolt és lágy csókot lehet az ajkára. Mac hátra dőlt, hogy elfogad a kínált csókot, majd visszahuppant a könyökére és fintorgott.

„Egy perc és itt vagyok”-motyogta, majd kimászva az ágyból hozzátette „Burger lehelet” és elindult a fürdőbe. Harm hallotta a víz csobogását és a fogkefe hangját mielőtt Mac újra megjelent.

„Becsület szavamra nem bántam”-jegyezte meg Harm mosolyogva, visszahajtva a takarót, hogy Mac újra mellé bújhasson.

„Túlságosan is úriember vagy Harm. Még ha tegnap este meg is mostam a fogaim, még most is éreztem az étel ízét. Most már jobb.”

„Jó, szóval ez azt jelenti, hogy kaphatok egy másik ’Jó reggelt’ csókot?”-kérdezte reménykedve.

Mac előrehajolt és megcsókolta szóbeli válasz nélkül, és Harm nem fecsérelte az időt és csatlakozott hozzá. Mikor vonakodva megtörték a csókot, Mac felmosolygott Harmra. „Mennünk kell Pilóta. Nekem át kell öltöznöm, és te el fogsz késni, mert fel kell öltöznöd, és haza kell vinned engem.”

„Késni? Honnét?”

„Munkából, Harm! Tudod az a kicsi részlet, ami kitölti a napjaid, és amiből fizeted a Corvettedet és ezt a lakást.”

„Feltételezem, elfelejtettem mondani neked tegnap este, hogy ma reggel később kezdek.” Mac felhúzta a szemöldökét, míg Harm folytatta. „Lennt kell lennem Norfolkban késő délelőtt. Majd felhívom Jacket, hogy találkozzunk este és tudsz neki mesélni Davisonról.”

„Ezt telefonon keresztül is meg tudjuk beszélni Harm”-vezette rá Mac, majd viccelődve vigyorgott. „Ah, rájöttem, te beleestél a szőkébe!”

„Sue-ba?? Dehogy!” kezdte határozottan Harm, majd megcsókolta Macet, hogy bebizonyítsa neki a hűségét.

„Nem én inkább Levira gondoltam…”-vágott vissza Mac mikor már tudott lélegezni. Ez a csók váratlan volt, de többet ígért neki és lehetőséget adott egy kis felfedezésre. Ez feltűnő volt Harmnak. Mialatt Mac nézte a férfi arckifejezését, tudta mikor jön rá, hogy a Golden Retriverre, Sue kutyájára célzott. „Ha, végre leesett…”-nevetett lágyan.

„Mmmm, ahogy neked is…”-felelte Harm, mielőtt újra megcsókolta lágyan, ami nemsokára elmélyült. Amilyen gyorsan eszébe jutott, olyan gyorsan kapta el Harm a fejét. Mac kereste az okot, hogy miért szakította félbe, mialatt Harm mosolygott, hogy enyhítse tettét. „Meddig tudsz maradni?”-kérdezte, majd hozzátette utólag meggondolva, nehogy félre értse. „… úgy értem, van még időnk… hogy…”-megállt, elveszve a szavak között, mikor meg akarta kérni, maradjon vele. Mac kisegítette.

„Kivettem a reggelt, mert Bud és én tegnap lennt voltunk Leavenworth-ben. Neki is kiadtam, csak az admirálisnak kell szólni.”

Harm mosolya felvillanyozta az arcát, így a sötété szemei még sötétebbé váltak.„Rendben akkor van időnk”-erősítette meg bólintva kócos fejével. „Most mégis más tervem van kettőnk számára.”

„Tényleg?” kérdezte ártatlanul Mac, de nevető szemei találkoztak Harméval, majd csoki barnából sötété váltak amint a pupilái kitágultak és újabb szavak nélkül visszatértek ahhoz, amit elkezdtek, elfeledve az admirálist és az ügyészséget – későbbig. Sokkal későbbig.



FBI központ
J. Edgar Hoover épület
Washington DC
Még aznap
10:00 helyi idő szerint



Jack letette a telefonkagylót és Sue felé nézett. Levi látva, hogy Jack azon van, hogy Sue nevét mondja, felemelte a mancsait és Sue lábára tette, amint a nő az asztalánál ült. Sue megsimogatta a fejét és felnézett Jackre.

„Szóltál?”-kérdezte mosolyogva. Jack viszonozta a mosolyt és megrázta a fejét.

„Levi kezd a gondolataimban olvasni. Azon voltam, hogy szóljak, de ő megelőzött és felkeltette a fegyelmed. Gondolod ezt is megtanították neki a kutya kiképzésen?”-viccelt.

Sue megrázta a fejét válaszul. „Nem. Azt hiszem, ez csak azért van, mert kezd kiismerni minket.”

„Az nem rossz dolog”-vigyorgott Jack, majd eszébe jutott miért is akart Sueval beszélni. „Harm most hívott. Mac visszaért Leavenworthből, és beszélt Davison-nal. Úgy látszik ő volt kapcsolatban Sadiq-kal.”

„Leaven…?”-kérdezte Sue.

„Lé-vön-wörsz”-írta le Jack Suenak, ahogy kiejtve szótagolta. „Ez egy katonai börtön Kansasban, ahol Davison és Graves vannak az ítéletig. Bárhogy is, Mac azon gondolkozott, hogy szeretnél-e találkozni velük később, hogy megbeszéljük, mi legyen a következő lépés. Harm úton van a Norfolki Katonai Bázisra, és késő délutánig ott lesz. Azt kérdezte, hogy lenne-e kedvünk találkozni velük Mac lakásán, Georgetown-ban és enni velük valamit.”

„Jól hangzik”-bólintott Sue, beleegyezve az ajánlatba. Jack rámosolygott.

„Rendben, mert már igent mondtam.”

„Mi van, ha más terveim vannak?”-kérdezte mérget színlelve Sue, hogy feltételezte, hogy el fogja fogadni a meghívást.

„Én… én sajnálom, nem hittem, hogy bánod, ha elfogadom a nevedben is”-motyogta Jack, majd mosolygott, mikor rájött, hogy rászedték.

„Semmi baj Jack. Ugrattalak… Élvezem a társaságukat és a tiédet is, alig várom, hogy lássam Sarah otthonát. És Levi is örülne, ha újra látná Jingot.” Sue megsimogatta Levi bundáját és nem látta Jack könnyed mosolyát.

„Nagyszerű. Szólok Harmnak, hogy ott leszünk. Azt mondta, olyan 8 körül találkozunk. Ha elmegyek érted az jó lesz? Értelmetlennek tűnik, hogy két kocsival menjünk.”

Sue lágyan mosolygott. „Benne vagyok. Köszönöm.” Amikor Jack visszatért a munkájához, Sue megsimogatta Levit és szólt neki, hogy feküdjön vissza.



Mac lakása
Georgetown
Aznap
19:55 helyi idő szerint



Jingo vakkantott egyet mikor megszólalt a csengő és kihívta Macet a konyhából, aki éppen a sütő ajtaját csukta be, majd kisétált az előszobába. Megszokásból kinézett a kémlelőnyíláson, még ha tudta is, hogy Jack és Sue az.

„Héjjj, gyertek be! Üdvözlet a Mackenzie Birodalomban. Sue, Jack örülök, hogy újra láthatlak titeket”-üdvözölte Mac mindkettőt egy öleléssel és megsimogatta Levit. Jingo Mac mögött állt, kicsit óvatossan a másik négylábú látogató miatt. Mac Jingot is megsimogatta. „Gyerünk Jingo, légy jó. Köszönj Levinak.” Levi, miután Sue jelzett neki, Jingohoz ment és szimatolt, majd miután nem érzett veszélyt elsétált és ledobta magát, majd röviddel utána Jingo követte. Mindhárman nevettek.

„Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy barátok”-nevetett Jack. „Sue mondta, hogy keresőkutya volt a Drogkeresőknél.”

„Igen, amíg véget nem vetettem a karrierjének”-válaszolta mosolyogva Mac. A kulcs hangjára a zárban Mac visszafordult az ajtó felé, széles mosolyogva amint Harm belépett az ajtón viszonozva a mosolyt.

„Szia Tengerész! Ideértél és majdnem időben. Meg vagyok hatva”-viccelt Mac, amint visszafordult Jackhez és Suehoz, hogy elmondja, hogy Harm hazament átöltözni mielőtt átjött Georgetownba. Az a tény, hogy a férfi kulccsal engedte be magát nem kerülte el Jack, és Sue figyelmét, de úgy döntöttek megtartják ezt maguknak, míg el nem jön az ideje. Sem Mac, sem Harm nem említette meg, és nem úgy néztek ki mint akik zavarban lettek volna. Úgy tűnt, mintha ez megszokott esemény lenne.

„Mondtam, hogy nem fogok nagyon késni. Fel is hívtalak, hogy szóljak, visszaértem Norfolkból. Azt is elmondtam, hogy hazamegyek és átöltözök, mondhatom elég jó voltam.” Harm beleszimatolt a levegőbe. „O-ho, te főztél, Tengerész.”

Sue megszólalt. „Az illata nagyon jó.”

„És készen is van. Ha leültettek, hozom is.”

„Segíthetek?” kérdezte Sue.

„Persze, köszönöm”-fogadta el Mac és a két nő kisétált a konyhába, mielőtt Harm Jackkel leült az asztalhoz, foci eredményekről beszélve.

A vacsora alatt Mac beavatta Jacket és Suet a Leavenworthben tett kiruccanásába, ahol patthelyzetbe kerültek Davisonnal, amíg az el nem döntötte, hogy alkut köt velük, amit elfogadtak mivel még így is megérte nekik, amíg bele nem keveredett az NCIS. Most már Sadiq összekötője került célkeresztbe náluk az elhamarkodott Stinger küldeménynél.

„Holnap megkeresem Gibbs-t. Biztos vagyok benne, lesz olyan jó és fizet nekem egy kávét valahol a városban”-ajánlotta Harm vigyorogva, miközben Mac kíváncsi pillantást vetett rá. „Rendelt nekem kávét, amikor kihallgattak – Megtagadtam a DNS minta adást a vizsgálathoz Sergei és Singer ellen, ezért azt remélte tudja majd használni a poharat. Nem ittam meg”-magyarázta.

„Majdnem letartoztatott”-mondta Mac, megállapítva a nyilvánvalót. Most, hogy visszagondolt, bűnösnek érezte magát, hogy ő és a többiek az Ügyészségen képtelenek voltak támogatni Harmot, amikor a legnagyobb szüksége volt rá. Az admirális utasította őket, hogy maradjanak távol a nyomozástól, és ők teljesítették a parancsot. Annak ellenére, hogy Harm bebizonyította, hogy megérti, még mindig bűnösnek érezte magát az eset miatt. Ez egy olyan kérdés volt, ami időt adott neki, hogy vegye az akadályt, de tudta hogy Harm tudatában volt az érzéseivel és ez nem okozhat semmi kárt a kapcsolatuk jelenlegi helyzetén.

Jack Suera pillantott és mulatatta a látvány, ahogy Sue nemcsak Harm és Mac száját nézte hanem a szemeiket is. Emlékeztette magát, hogy később, amikor lementek, kérdezze meg erről. Ezalatt visszaült a tányérjához és megköszönte Macnek a finom vacsorát. Sue ugyanígy tett. Mac gúnyosan meghajolt és elkezdte leszedni az asztalt.

„Helyezzétek magatokat kényelembe, hozom a kávét”-mondta, amint Harm felállt, hogy segítsen neki.

Jack és Sue el voltak foglalva a beszélgetésükkel, míg Harm eldöntötte, hogy szerez magának egy kis extra ’desszertet’. A kezét Mac dereka köré fonta és az orrával megérintette a nyakát.

„Harm!”-sikította Mac, a kezét a szája elé kapva, hogy elfojtsa a hangját. Kuncogott, amikor Harm elért egy csikis pontot, amit ismert a füle mögött. „Oh, Pilóta, sok bajt keresel ezzel!”

„Minden rendben. Mindig ’bajba’ kerülök veled”-súgta Harm a bőrének, és Mac tudta, hogy Harm nevetett. „Csak egy kis extra desszertet keresek, mielőtt újra csatlakozunk a vendégeinkhez.”

„Desszertet, huh? Ez megteszi?”-kérdezte Mac, mielőtt megfordult és nekidőlt Harmnak elfogadva Harm csókját. „Kaphatsz még, miután a vendégeink elmentek”-ígérte. Harm dobott egy gyors csókot az orrára megjegyzésként és bevitte a tálcát, rajta bögrékkel, tejszínnel és cukorral a nappaliba, amíg Mac a kávéskannát hozta.

„Figyelmeztetnem ell titeket”-mondta Harm, miközben letette a tálcát „Mac kávéja tengerészgyalogos kategória – ami az erős, erősebb és ’meddig tud a kanál egyenesen állni a csészében’ -ből ered”-amiért egy fenyegető pillantást kapott fizetségül Mactől.

„Kérlek, ne figyeljetek rá, mindig majrézik, ha arra kerül a sor, hogy ’igazi’ kávét igyon. Mindamellett, csak akkor van szükségem a ’kanál a csészében’ dologra, mikor egy ügyön dolgozunk.

Jack és Sue nevetett az ugratásaikon és folytatták a kávéjukat. Harmnak még mindig meg volt a fél csésze kávéja mialatt a többiek már megitták.

Amikor eljött az estéjük vége mind a négyen felkeltek a kanapéról és a székekről, majd az ajtóhoz mentek.

„Köszönjük. Nagyon jól éreztük magunkat ismét.”-mondta Jack, elismerő bólintással és egy mosollyal Suetól., aki maga is megszólalt.

„Mindazonáltal nem bánjuk, hogy tudomást szereztünk Mattieról szóval legközelebb nálunk ehetnénk mindannyian.” Jack meglepetten nézett, de bólintott és rámosolygott Macre és Harmra.

Miután magához hívta Levit, Sue felcsatolta a pórázát, majd elhagyták a lakást Jackkel és a lift felé mentek Mac és Harm nézték, ahogy eltűnnek a sarkon, majd visszatértek a lakásba, az ajtót bezárva maguk után.

„Ha jól emlékszek, ígértél nekem még desszertet, Tengerész”-mondta lágyan Harm, a karjaiba húzva Macet.

„Hmmm, úgy tettem volna … „-tűnődött Mac, mielőtt a kezeit a férfi nyaka köré fonta.



Sue lakása előtt
valahol Washington DC-ben
később még aznap este



Sue csendben ült Jack kocsijában, tudatában annak, hogy milyen közel vannak egymáshoz és nem volt biztos benne, hogy dühös-e rá.
Nagyon könnyű volt Macnek azt a megjegyzést tenni a ’következő alkalomról’ mintha ő és Jack egy pár lenne, akik viszonozzák a meghívást a barátainknak. Rendben van, tudta hogy Jack a barátja volt, de nem voltak ’egy pár’. Nem mintha ezelőtt nem gondolt volna már erre és természetesen Lucy próbálta őket összehozni! Ezen a gondolaton elmosolyodott és abban a percben Jack ránézett.

„Vicces valami?”-kérdezte lágyan rámosolyogva.

„Csak valami, amit Lucy mondott”-felelte és viszonozta a mosolyt. „Bocsánat, ha kínos helyzetbe hoztalak Jack. Nem akartam ennyire… merész lenni.”

„Miért? Nem voltam semmi miatt zavarban”-válaszolta Jack.

„Amiért azt mondtam Sarahnak és Harmnak, hogy jöjjenek el enni hozzánk legközelebb.”

„Ah, Sue, semmi baj. Tényleg. Már nagyon várom. Habár valószínűleg az én lakásomat kellene használnunk. Lucy talán elkezdene egy kicsit gyanakodni, hogy úgy viselkedünk, mint egy pár.”

„Nem bánod?”-kérdezte csendesen Sue, majd mosolygott. „Köszönöm Jack. Tudod, még mindig meg tudsz lepni.”

„Akkor jó, mert te is meg tudsz lepni engem.”

„IGAZÁN?” Sue nem tehetett róla, de megdöbbenés hangzott a hangjában és Jack vigyorgott, áthajolva a sebességváltón és megérintette az arcát.

„Igazán”-motyogta, majd hozzátette. „Gyere Hamupipőke, jobb lesz, ha beviszlek, mielőtt elütik az éjfélt, mert különben Lucy a sarkamban lesz. Maradj csak, kinyitom neked az ajtót.”

Sue mosolyogva ült és csodálkozott magában a férfi tettein, amint Jack megkerülte az autót és kinyitotta neki az ajtót, a kezét tartva, hogy kisegítse, majd a hátsó ajtóhoz lépve azt is kinyitotta és kihívta Levit. Levi leugrott az ülésről és türelmesen leült a járdára, amíg Sue felcsatolta a pórázát. Jack megvárta, majd elkezdett mellette lépdelni, ahogy a nő az üveg bejárati ajtó felé sétált a lakása épületénél. Amikor Jack tartotta az ajtót neki, majd besétált utána, Sue szembefordult vele, ami a vártnál sokkal közelebb hozta hozzá.

„Ez… Innét már biztonságban vagyok, Jack.”

„Tudom, csak biztosra akarok menni.” Jack válasza világos ugratás volt, de Sue látta, ahogy a szemei elhomályosodnak, ahogy belenéztek egymáséba. Sue csendesen bólintott és a lakása ajtaja felé ment. Mielőtt a kulcsot a zárba tudta volna tenni, Jack megállította a mozdulatban. „Itt mondok búcsút Sue-t. Most már tudom, hogy az ’otthon’ biztonságában vagy. Holnap találkozunk. Oké?”

„O… Oké…”-válaszolta Sue, egy kicsit megzavarodva az udvariasságától, és nagyot csalódott, mikor egyszerűen felemelte a kezét és az ujjai hozzáértek az ajkához. Jack megfordult és elkezdett visszasétálni a lifthez. Sue nem halhatta, hogy a férfi azt motyogja ’francba’, de látta, hogy visszafordul és egyenesen felé sétál, az arcát gyengéden a kezeibe vette és öntudatlanul megcsókolta. Amikor a szempillája nyugtalanul megrebbent és a szemét kinyitotta Sue viszonozta tekintetét.

Mikor szétváltak levegőért, a homlokukat egymáson pihentették és mindketten szívből jövően azt mondták ’váó’. Jack volt az első, aki visszanyerte a tudatát és lenézett Suera.

„Nos ez egy újabb meglepetés volt… és csodálatos”-motyogta Sue és rámosolygott.

„Nagyon szeretnélek újra megcsókolni, de nem hiszem, hogy meg tudok állni egy csóknál és Lucy lehet, hogy ott van az ajtó túlsó felén vár rád, hogy mesélj neki az estéről. Nem hiszem, hogy túlságosan örülnénk, ha kitalálja, mit csinálunk a folyosón.”

„Meg lennél lepve”-tette hozzá lágyan nevetve Sue. „Lucy azóta próbál házasságszervezőset játszani velünk mióta először látott minket együtt.”

„Tényleg? Nos, tekinthetjük ezt a második randinknak, elvégre már találkoztunk Harm-mal és Mac-kel egy este.”

„Gondolod, hogy ezt nevezhetjük harmadik randinak?”-kérdezte Sue, félig félve, hogy Jack csak viccelt.

„És többet”-mondta gyengéden Jack, tudva, hogy Suenak fenntartásai vannak a saját értékeivel szemben. „Legkevesebb két randink van még, amire azt terveztük, meghívjuk Harmot és Macet, hogy csatlakozzanak hozzánk és még egy pár amin senki más csak mi leszünk” Jack megállt és lenézett Levira, aki vakkantott egyet. „és Levi”

„Jól hangzik” Sue mikor felérte megcsókolta Jacket, majd hátradőlt, hogy újra a szemébe nézhesen. „Holnap találkozunk”-suttogta amint kinyitotta az ajtót, beengedve maga előtt Levit, majd rácsukta azt Jackre, integetve és mosolyogva. Amint nekidőlt az ajtónak lehunyt szemekkel Levi felugrott rá és a lakótársa bámuló szemei ostroma alá került.

„Nem érdekel óra van! Mindent el kell mondanod”-sikította Lucy alig megfékezhető örömmel.



Vietnami Emlékmű
Washington DC
péntek reggel
08:30 helyi idő szerint



„Parancsnok, jó újra látni!”

„Mr. DiNozzo, öröm önt is újra látni. Mr. Gibbs” Harm, tengerész egyenruhában - ez a találkozó, azért valahol hivatalos volt - kezet nyújtott mind a két férfinek.

Anthony DiNozzo és Leroy Jethro Gibbs fogadták a köszöntést, majd helyet foglaltak Harm mellett, közel az emlékűmhöz.

„Látom újra csatlakozott a Haditengerészethez, parancsnok. Az admirális nem továbbította a leszerelési papírjait?”-kérdezte bőbeszédűen Gibbs, nem nézve Harmra. DiNozzo köhögés mögé rejtett egy gúnyos röhögést, majd rávigyorgott a két férfira.

„Ha tudja, hogy otthagytam a Haditengerészetet Gibbs, feltételezem azt is tudja, hogy ugyanúgy a papírjaimat is továbbították és azóta visszavonták a kilépésemet.”

Ekkor Gibbs elfordult és a szokásos kihúzó mosolyát mutatta. „Touche parancsnok. Szóval, ön hívott ide. Milye van a számomra?”

„Mondtam Tonynak, hogy tartozom maguknak, mivel tisztáztak engem. Szóval most itt a lehetőség, hogy visszafizessem a szívességet. Megbízható forrásból van néhány információnk, ami Sadiqkal kapcsolatos, de jelenleg megfeneklettünk. Miközben várjuk a következő lépését, reméljük, hogy maguk fel tudják használni a kapott információkat. Az eredeti ügy még mindig az Ügyészségé, de az információk, amiket azóta szereztünk, ott van az asztalon maguk számára, ha akarják.”
„És az egyetlen dolog, amit akar, hogy tájékoztassuk?”-erősítette meg Gibbs és válaszul bólintott. „Szóval, mit akar személy szerint kihozni ebből a megegyezésből?”
„Azt reméltem, egy kicsit segítőkészebbek lesznek, mint a CIA, nem beszélve arról, hogy honnét származik az ötlet.”
„Oh, tudom, honnét van Harm. Csak tudnom kellett hogy talált magára. Miss Thomas úgy tűnt fel, mint az FBI titkos fegyvere és nagyon szeretnék vele találkozni.”
„Ezt magának kell elintéznie vele Gibbs” Harm mosolygott, tudva, hogy jól lehet kimondatlanul, de Gibbs beleegyezett, hogy az NCIS az Ügyészséggel együtt dolgozzon ezen az ügyön.”
„Rendben” Gibbs felállt és DiNozzo követte példáját. „Hol találhatom meg?”-kérdezte Harmot, aki adott neki egy névjegykártyát.
„Itt a rendes Ügyészségi számom, amit már ismer és a mobilom száma, amit megváltoztattam Singer halála után.”

„Ügyes húzás. Akkor kapcsolatban maradunk, és Harm... köszönöm” Gibbs nem részletezte miért volt a 'köszönöm'. Egyszerűen megrázta Harm kezét és elsétált. DiNozzo is kezet fogott vele és sietett utolérni a főnökét. Harm nézte, ahogy a két férfi elmegy, majd a fal ismerős részéhez sétált, amit általában csak szenteste szokott meglátogatni. Nem volt ugyanolyan ez a látogatás, mint az apja eltűnése estéjének évfordulóján, így csak nyugodtan állt és végig nézett a neveken a falon, pontosan tudva hova van az apja neve vésve. Most nem csak az apja, de a többi név előtt is tiszteletét fejezte ki. Amint hátra lépett, tisztelgett és megfordult így szembe került Mac-kel.
„Gondoltam, hogy itt talállak. Amikor mondtad, hogy Gibbs-szel az Emlékműnél találkozol, eldöntöttem teszek egy kis kitérőt. Nincs ellenedre egy kis társaság?”
„Nincs. Kösz, hogy eljöttél. Más úgy itt lenni, hogy nincs szenteste, de még mindig jó érzés.”
Mac megszorította a kezét – nem mutathattak több ragaszkodást, míg egyenruhában vannak – majd elengedte azt és egymás mellett kisétáltak az emlékparkból, vissza az autóikhoz.
„Mit mondott Gibbs?”-kérdezte, mikor az autóik között álltak. Mac szokás szerint Harm Corvetteje mellett parkolt.
„Megpróbál kapcsolatot találni az információink között és szeretne találkozni Sue-val.”
„Sue-val? Miért? Jack, azt mondta hátát fordított neki, mikor segítséget kértek tőle.”
„Tudom, de feltételezem most egy kicsit több házi feladatot csinált és rájött, hogy mekkora tehetség valójában Sue.”
„Gondolod, hogy megpróbálja átcsábítani a csapatába?”
„Talán, de ez veszett ügy. Sue semmiképpen nem hagyja ott az FBI-t.”
„Rendben. Szeretnéd felhívni, mikor visszaérünk az Ügyészségre?”
„Igen, de csak, hogy szóljak, beszéltem Gibbs-szel. Most csak annyit tudunk tenni, hogy várunk, amíg Gibbs, Davison vagy akár mindkettő ki nem talál valamit.”
„Oké. Követlek kifelé” Mac rávigyorgott Harmra, amint belehuppant a Corvetteje vezetőülésébe. Harm leguggolt és az ablakra támaszkodott,, miután Mac lehúzta az üveget. „Mi van?”-kérdezte Mac, zavarodottan nézve Harmra, szokatlan viselkedése miatt.
„Miért akarsz a hátam mögött lenni, Mac?”-kérdezte.
„Egyszerű tengerész. Mert nagyon ’édes’ feneked van, hogy kövessék. Most, már indulj. Felrakhatod a kávét. Körülbelül akkorra lesz kész mire visszaérek.”
„Azt tervezed lassan jössz?”-nevetett Harm, ismerve Mac sebesség szeretetét, mióta hozzájutott a Corvettejéhez.

Mac elkezdte feltekerni az üveget mire Harm visszahúzta a kezét, majd egy könnyed mozdulattal felállt, amit Mac csodált mialatt beindította a motort. Amint mondta, megvárta míg Harm beül az autójába, majd kihajt a parkolóból, miután ő követte volna. A két kocsi – az egyik újjáépített, a másik a bemutató teremből vásárolt – meggy vörös festésére ráestek a nap sugarai, ami csak több irigykedő szempárt vonzott, amint elhagyták a parkoló területét az országútra hajtva, Falls Church irányába.



Legfelsőbb Katona Ügyészség
Falls Church
Virginia
még aznap
09:30 helyi idő szerint



Harm felnézett, amint Mac besétált a konyhába. Mosolya őszintén meleg és üdvözlő volt, nem a híres pilóta-mosoly vagy az elragadó ’kisfiú’ mosoly, amivel bármit megkaphatott, amit akart, különösen a női nem képviselőitől egy mérföldes körzetben körülötte és valószínűleg ezen túl is! Mac viszonozta a mosolyt és közelebb lépett hozzá, amint Harm töltött a két csészébe. Egyikbe tengerész-erőset, a másikba az ő sokkal inkább mérsékeltebb-ízű kávéját.
Mac az állát a férfi rangjelzésén pihentette, amint átnézett a válla felett.
„Nem gondolja, hogy ez egy kicsit túl közel van ezredes?”-kérdezte Harm lágyan, tudva, hogy bármelyik percben beléphet egy másik Ügyészségi alkalmazott, beleértve az admirálist is. Mac kissé elfordította a fejét és belesúgott a fülébe. Szavai csak egymásnak szóltak, de Harm majdnem felborította a csészéjét miattuk és Mac lágyan nevetett.
„Óvatosan parancsnok. Nem akarhat bármit is leforrázni… Később egy darabban lesz magára szükségem.”
„Később?” Harm már hozzá volt szokva Macnek ehhez az oldalához, az ugratós csábítóhoz, de eléggé meg volt döbbenve a gyors érzelmi változásain.
„Mmhmm”-bólintott Mac, felvéve a csésze kávéját és megfordult, rávigyorogva Harmra és keresztülsétált az előtéren, a saját irodájába. Rövid idő múlva Coates kopogott az ajtókereten.
„Asszonyom, az admirális látni szeretné önt és a parancsnokot, amilyen gyorsan csak lehet.”
„Köszönöm Jen. A parancsnok még mindig kávészünetet tart. Majd én szólok neki.”
„Értettem asszonyom. Köszönöm.”

Mac visszament a konyhába, hogy tudassa Harmmal, félre kell raknia a kávéját. „Héé tengerész, az admirális azonnal látni akar minket.”

„Megyek”-válaszolta Harm, a csészéjét a mosogatóba süllyesztve és csatlakozott Machez.
„Mi tartott ilyen sokáig Harm? Azt hittem itt vagy mögöttem.”
„Nekem …. őő …… ellenőriznem kellett valamit a hűtőben. Azt hittem otthagytam valamit múlt hétről.”
„Auuccs! Megtaláltad vagy kimászott magától?”-ugratta Mac, mialatt összeráncolta az orrát a kellemtelen szag gondolatára.
„Semmi baj, eltűnt. Feltételezem Harrietnek vagy Jennek kellett kitakarítania.”
Mac észrevette Harm zavarban lévő tekintetét. „Ki vele Pilóta. Mit csináltál valójában odabent?”
„Ha ennyire tudni akarod, megpróbáltam lenyugodni, de itt nem áll rendelkezésre hideg zuhany.”
„Hideg zuh… oh!” Mac kezét a szája elékapta, majd fájdalmas arckifejezés bukkant fel az arcán. „Sajnálom Harm, nem akartalak… tudod, kellemetlen helyzetbe hozni.”
„Ne aggódj Mac. Nem ez volt az első alkalom és valószínűleg nem is az utolsó. Csak hadd kapjak fel egy dossziét Jen asztaláról, mielőtt bemegyünk.”
„Rendben” Mac bólintott, megértve, hogy a dosszié egy kis méltóságot fog adni Harmnak ilyen körülmények között. Sarkon fordult Harm előtt és az admirális irodája felé ment. Amint a férfi utolérte, kopogott az ajtón és kitárta, mikor meghallotta ’jöjjenek be’.
„Uram, Mackenzie ezredes és Rabb parancsnok szolgálatra jelentkezik.”
„Pihenj, emberek. Nem fog sokáig tartani. Most kaptam kézhez egy jelentést Leavenworthből, hogy Davison alkut akar. Azt szeretném, ha ezúttal az FBI-os barátaik is magukkal mennének. Mivel hétvége van, a C-130-as várhatóan Pax River-ből fog indulni hétfőn 09:00kor. Utána nézhetnének a kutyával való utazás előírásainak.”
„Igenis uram”-válaszolta Mac és Harm együtt.
„Leléphetnek.”



FBI
J. Edgar Hoover épület
Washington DC
helyi idő szerint 10:00
ugyanaznap




„Jack Hudson”-szólt Jack mikor felvette a mobiltelefonját. „Héj Harm. Haver ez gyors volt. Mac bizonyára nagy hatást gyakorolt Davidsonra hogy ilyen gyorsak voltatok. Oh, oké. Elmondom Suenak. Leviban nem vagyok biztos, valószínű a barátoknál tudjuk hagyni. Oké hamarosan találkozunk.” Jack visszatette a mobiltelefonját a zsebébe és Suera mosolygott, aki egész idő alatt figyelte a beszélgetés Jackre eső részét, talányos tekintettel az arcán. Odasétált az íróasztalához hogy beszéljen a nővel.

„Harm azt mondta Davidson alkut akar kötni és a felettesük, Chegwidden admirális, azt akarja hogy menjünk velük Leavenworthbe hétfőn. Gondolod hogy Levi is velünk jöhet?”

„Nem tudom. Talán jobb lenne, ha itt hagynánk. Nem tart sokáig ugye?”

„Nem, egy nap, maximum kettő.”

„Megkérdezem Lucyt.”

„Oké.” Jack megfordult hogy visszamenjen az asztalához, de Sue megfogta a karját.

„Hétfőn mikor?”-kérdezte.

„Van repülő Pax Riverbe reggel 9-kor. Talán kicsit korábban, ahogy általában fel szoktál kelni, de én a helyedben beállítanám az órád 6 körülre, csak hogy biztosan úton legyünk a csúcsforgalom előtt.”

„A mi lakásunkban ez luxus Jack.”-nevetett, Jack kérdőn felhúzta a szemöldökét így Sue megmagyarázta. „Levi korábban ébreszt mint az óra; hallja az alattunk lakó fickó óráját mikor felkel dolgozni a pékségben.”

„És mikor szokott ez történni?”-kérdezte Jack és mosolygott.

„4 órakor!”-válaszolta Sue és lehajolt hogy megveregesse Levit aki felegyenesedett, mikor hallotta hogy a nevét említették. „Ez rendben is van, nem igaz Levi? Ez azt jelenti hogy szabadon válogathatunk a bagetek és fánkok közül!”

„Ah, most már tudom a titkos helyeteket!”

Sue bólintott. „Friss péksütemény minden nap!”

„Emlékeztess rá hogy legközelebb behivassam magam ha arra járok.” Jack vigyorgott és elsétált, otthagyva a kábultan Suet aki nézte ahogy visszasétált az íróasztalához. Levi sajátságos ugatást hallatott mintha egyetértene Jackkel, azután visszapuffant a helyére, a padlóra az íróasztala alá. Ebben a pillanatban Lucy sétált be az irodába és keresztülsétált Sue látóterén miközben az íróasztalához ment.

„Aha, itt a személy, akit kerestem!”-kiáltott fel Sue és felállt hogy kövesse Lucyt aki megfordult és rámosolygott.

„Mi történt Sue?”

„Jacknek és nekem Kansasbe kell mennünk hétfőn és kiváncsi lennék, hogy tudsz-e vigyázni Levira helyettem? Csak néhány napig.”

„Természetesen, nem probléma.” Lucy ’nem problémát’ mutatott, amikor kimondta a szavakat. „Milyen alkalomból?”-kérdezte.

„Jacket és engem megkértek hogy utazzunk le a két JAG tiszttel Sadiq ügyében. Az egyik tengerész pasas aki ott van alkut akar kötni. Talán már hétfőn vissza tudunk jönni. Legkésőbb kedden.”

„Ahogy mondtam, nem probléma. Mit szólnál, ha egy mozizós estét tartanánk holnap? Pizza, popcorn és sör.”

„Rendben. Jó szórakozást lesz.” Sue összecsapta a tenyerét Lucyval megegyezésükben.

„Alig várom és most én választom ki a filmet.” Lucy először kiabált örömében miközben Sueval nézett egy filmet a TV-ben. A hangot levették, Sue tolmácsolta a szavakat a maga módján, hozzátett néhány dolgot, ami minden bizonnyal nem volt egyértelműen benne az eredeti forgatókönyvben! Ez egy újszerű módja volt a TV nézésnek és ez adott Lucynak egy kis betekintést Sue világába; egy olyan személyébe, aki süket.

Sue bólintott és visszafordult az asztalához. Lucy megfogta a vállát, hogy megállítsa. „Meg akarod hívni Jacket?”-tette hozzá Lucy mellékesen, figyelve a reakcióját.

„Nem hiszem hogy……Biztos vagyok benne, hogy más tervei vannak.”-válaszolta Sue tétovázva. Bár ő és Jack elismerték az érzéseket, amelyek közöttük növekedtek, a férfi nem tett semmi olyan kísérletet hogy újra megcsókolja őt, azóta a másik éjszaka óta. Bár bevallotta hogy ő sem. Ez nem volt számára kellemes, volt egy kis tapasztalata a közelítésben.

„Kérdezzük meg!”-válaszolta Lucy és megszólította Jacket, mielőtt Sue tiltakozásul megragadhatta volna.

„Lucy? Mi történt?” Jack felnézett a számítógépe képernyőjéről a hangra, amikor valaki a nevét mondta.

„Kutya vigyázó vagyok néhány napig, látva, hogy ti srácok tesztek egy kirándulást Kansasbe és ezért holnap mozizni fogunk néhány pizza mellett. Akarsz csatlakozni hozzánk?”

„Er….én…rendben! Nagyon szívesen. Feltéve ha jó lesz a film, semmi nagyon érzelgős.”

„Oh, bízz bennem, Sue minden filmet vígjátékká tud változtatni….szó szerint. Higgy nekem, tetszeni fog. Bobby, mit szólsz hozzá? Akarsz látni egy filmet Sue szemével?”

Bobby szélesen elmosolyodott és bólintott. „Igen.” Megfordult hogy bólintson Lucynak és hirtelen rájött hogy mit csinál a nő. Elmagyarázta neki néhány héttel ezelőtt, hogy mi jutott az eszébe, mikor Jackről és egyik barátnőjéről, Allyről kérdezett. Lucy megkérte hogy derítse ki vajon Jack és Ally újra együtt van-e és hogy tartsa megfigyelés alatt a helyzetet. Tehát Lucy Jack és Sue házasságközvetítője lett. Nos, ők egy ravasz párost alkottak, akik az igazi szerelem mellett állnak, ha ez a helyzet. Lucy arckifejezéséből következtette, hogy ő biztosan azt hiszi, hogy ez az!

„Oké, akkor randizunk!” Lucy összecsapta a tenyerét sikerében és a pillantása Sue és Jack között ugrált, akik bárhová néztek csak egymásra nem. Jacknek a szó ’randizunk’ eszébe juttatta a néhány nappal ezelőtti csókjukat és a változást a személyes kapcsolatukban. Miközben Lucy próbált kíváncsiskodni a legkisebb részletekig Suetól, végül csalódottan Levihoz fordult feladva. ’Ha tudnál beszélni Levi.-mondta Lucy a kutyának halálosan komolyan és mindezek után Sue meglágyult és nevetett a Lucy arcán lévő kifejezésen. Folytatva az érdeklődést, jó barátságukban Sue hagyta kicsúszni a száján, hogy Jack megcsókolta a kezét, úri módon. Lucy szeme felvillant a romantikus gesztus hallatán. Sue fontolóra vette, hogy ne tegye-e hozzá hogy Jack kisétált és hogy visszafordult hogy eszméletlenségig csókolja!

„Oké, dolgozzunk emberek. Sue és én remélhetőleg tudunk hozni néhány kutatómunkát hétfő után. Még mindig Sadiq és az új fegyverzet után kutatunk, amit megpróbál megvenni, így koncentráljunk most arra, hogy tisztázzuk a régi lezáratlan ügyeket, hogy főként az Al Qaedás ügyekkel tudjunk foglalkozni. ”-utasította a csapatot, azután folytatta az íróasztalánál a saját munkáját. A szobában mindenki elfoglalttá vált a különböző ügyű megbízások miatt, amin tovább dolgoztak.

Fél óra múlva Sue felállt az íróasztalától hogy lemenjen a kutató laborba. Ott volt néhány eredmény, amire várt és tudta, hogy gyorsabb, ha lemegy és megsürgeti őket. Levi a lába mellett követte Suet, Jack felnézett és követte a tekintetével a párost, amíg el nem tűntek az irodából. Elkapta Lucy tekintetét, aki mosollyal az arcán figyelte őt, így halvány mosollyal az arcán visszatért és folytatta a munkáját. Következő fél óra elteltével észrevette, hogy Sue nem tért vissza. Tarára nézett és megszólította.

„Sue kiment úgy egy órával ezelőtt. Tudod hova ment?”

„Nem tudom. Úgy tudom várt néhány információt a laborból, talán lement hozzájuk.”

„Oké, megyek és megnézem. Kérdeznem kell tőle valamit a hétfői utazásunkról Kansasbe.”

„Rendben. Ha előtted ér vissza megmondjam neki, hogy várjon meg?”

„Igen. Visszajövök ahogy…..”-Jack megállt ahogy Lucy visszajött az irodába. Az arca komor és a hangja sírós volt. „Lucy? Mi a baj?”

„Oh Jack….Sue az! Cserbenhagyásos gázolása volt az épületen kívül. Levi rendben van de Sue megsebesült. Bevitték a Bethesdába.”

„Megyek. Tara, próbáld meg megtudni mi történt, rendben? És mondd meg Bobbynak, hogy találkozzon velem a korházban.”

„Máris intézkedek. Menj! Mondd meg Suenak hogy, szeretjük és bemegyünk hozzá később.”

Késő volt. Jack már elment.



Legfelsőbb Katonai Ügyészség
Falls Church, Virginia
ugyanaznap, délután



Mac befordult a sarkon a parkolóba és megállította az autóját, ahogy meglátta hogy Harm kisétált a főbejáraton és kilépett az előudvarra, figyelte őt ahogy beállt az autójával a saját parkoló helyére. Kinyitotta az utasülés ajtaját, mielőtt leállította volna a motort.

„Harm? Mi történt?”

„Be kell mennünk a Bethesdába. Sue megsebesült egy cserbenhagyásos gázolásban. Jack már ott van; ő hívott fel.”

„Oh, Istenem ne! Mit mondott az admirális?”

„Tudja hova megyünk. Törölték minden tárgyalásunkat a nap hátralevő részére.”

„Oké.” Mac eleget várt addig, míg Harm helyet foglalt a mellette levő ülésen és azután megfordult és visszament a biztonsági kapun keresztül a főútra és Maryland felé vette az irányt.



Bethesda
Maryland



Bobby befordult a sarkon a nővér pultnál és továbbhaladt emberek alkotta kis csapat felé Sue szobája előtt. Jack felnézett, ahogy felbukkant és megrázta a fejét Bobby kérdő tekintete láttán.

„Rendben van. A orvos van nála. Várnunk kell egy pár percig. Mi történt az autóval?”

„Nos, van néhány információnk, de nem fog tetszeni. Tara lenyomozta a rendszámot és a személyleírást és megtalálta a számot, amellyel regisztrálta valaki, akit Gravesnek hívtak.”

„Graves volt az a fickó aki Davisonnal volt; ő még mindig Leavenworthben van!”

Jack Harm felé fordította az arcát. „Hogy a pokolba tudta ezt megcsinálni?”

„Megtudjuk, ígérem.”-válaszolta Harm és Mac bólintott mellette.

„Soha nem volt esélye.”-mondta Jack halkan, megfordulva ahogy az orvos doktor kijött Sue szobájából. „Doktor?”

„Miss Thomas egy nagyon szerencsés fiatal hölgy. Van egy kis duzzanat a koponyáján de ez csak átmeneti, és fel fog gyógyulni magától anélkül hogy többet érezne egy néhány napos fejfájásnál. Nem szükséges műtéti beavatkozás. Szeretném benntartani őt megfigyelésre pár napig de rendbe jön és visszatérhet dolgozni is körülbelül egy hét múlva. Most alszik de értesültem arról hogy süket és szüksége lehet valakire aki mellette áll és megnyugtatja mikor felébred.”

„Rendben van. Köszönjük Doktor úr .” Jack az orvosról a kutyára nézett, aki mellette állt. Bíztatóan megveregette az arany szőrt. „Minden rendben Levi. Megyünk és megnézzük Suet.” Jack az alagsori parkolóba tartott, amikor a biztonsági őr megállította, Levijal a sarkában. Egy gyors magyarázattal informálta Jacket hogy a mentők nem szállították el Levit Sueval, Jack megragadta a pórázt és magával hozta Levit a kórházba. Akadályba ütköztek a felvételi pultnál és csak a jelvénye felmutatása után sikerült bejutniuk, akkor is csak egy tömör ’ennek a kutyának magas helyen vannak barátai!’ felszólítással

„Visszajövök később, hogy ellenőrizzem; biztos vagyok benne, hogy felébred a következő órában vagy kettőben. Kevés gyógyszert adtunk neki, míg nem tudja elmesélni hol sérült meg igazán, és azután eszerint tudunk neki adni fájdalomcsillapítót.” Ezzel a doktor elfordult a társaságtól és elsétált a következő pácienshez. Sue ajtaja körül négyen néztek egymásra. Jack rájött, megkésve, hogy nem mutatta be Bobbyt Macnek és Harmnak, ez a tény rögtön segített neki. A bemutatás után egyszercsak Mac előre lépett, megfogta Jack arcát és adott neki egy puszit majd gyorsan megölelte.

„Szeretnénk tudni, ha Sue fogadhat-e látogatókat és visszajövünk, hogy lássuk. Vigyázz rá Jack.” Mac várt, míg Harm megrázta Jack és Bobby kezét, azután elmentek mindketten a lift felé.

Bobby Jackre nézett aki figyelte ahogy a két tiszt elmegy és újra megszólalt. „Van még valami pajtás. Nem tudtam vajon megemlíthetem-e előttük. Annak, hogy Tara ilyen sok információt talált azaz oka, hogy a kocsit otthagyták a helyszínen. Bevontattuk a garázs alaksorába. Mi nézhetjük át először.”

„Miért hagyta el a helyszínt? Ki a fene vezette?”

„Találtunk egy személyt, aki azt mondta, hogy egy férfi volt a hátsó keréknél, lófarokkal és baseball sapkát viselt; egy másik állítás szerint egy férfi volt rövid hajjal, aki odament és ellenőrizte Suet. Mikor a mentők megérkeztek elment. Senki sem látta elmenni és senki nem tudja hogy a vezető hova ment. Lucy azt mondta, hogy mikor a helyszínre ért Sue már be volt téve a mentőautóba. Volt egy biztonsági őr Levijal ez volt az első amire felfigyelt és azután arra a tényre hogy nagyon sok ember volt a helyszínen. A vezető eddigre már megszökött a tömegben.” Bobby megfordult egy másik hangot hallva.

„Vagy elbújt valahol, ahol jól láthatott. Ezt találtuk a kesztyűtartóban Jack.”-mondta Dimitrius Gans Tara Williamssel az oldalán, odatartva egy bizonyítékos zacskót, ami egy baseball sapkát tartalmazott egy hamis lófarokkal a belsejében, ami bele volt csiptetve.

„Ez volt a terve.”-mormolta Jack, körbenézve a kollégáin. Lucy Dotson és Myles Leland is csatlakozott a társasághoz és mind a hatan hitetlenkedve nézték egymást. Hogy valakinek Sue volt a célpontja elképzelhetetlen de ennek ellenére az elképzelhetetlen megtörtént. Most ki kell találniuk ki és miért tette ezt. Jack Tarához fordult, „Össze tudod gyűjteni a szemtanúkat, akik a leírásokat adták és megkérdeznéd őket, hogy be tudnak-e jönni fantomképet készíteni?”
„Már készítik, amíg mi itt beszélgetünk; készen lesznek, mikor visszamegyünk dolgozni.”

„Nagyszerű munka.”-mosolygott Jack észvesztően Tarára és ő visszabólintott. „Menjünk, nézzük meg Suet és azután foglalkozhatunk ezzel a zűrzavarral. Oh, mielőtt elfelejtem Bobby….”

„Igen?”

„Mikor a fantomkép készen van, küldj egy másolatot e-mailben Macnek és Harmnak, a névjegyük a névmutatómban van.”

„Rendben pajtás. Meséljek nekik az autóról?”

Jack bólintott mielőtt megfordult és megelőzte a többieket Sue szobája előtt. Levi az ágyhoz ügetett és Jackre nézett a jelzés miatt, mielőtt felugrott volna és a mancsát az ágyra fektette volna. Sue még mindig aludt annak ellenére, hogy a feje körben be volt kötve és a különböző karcolás és zúzódás volt rajta –különösen a monokli – és még mindig monitor figyelte a hőmérsékletét és a vérnyomását. Nem volt más cső csatlakoztatva a testéhez. A légzése szabályos volt és ez megnyugtató volt azoknak, akik az ágy körül álltak.

„Nos, most már őszintén elmondhatom, hogy láttam Suet az ágyban!”-nevetett Bobby és Jack rávigyorgott.

„Oh, igen! Meg fogja neked köszönni ezt a megjegyzést, mikor felébred.”

„Igen de te nem az a férfi vagy, aki láthatja őt fürödni!”-nevetett Lucy ahogy mondta és még jobban nevetett, ahogy minden férfi körülötte felhúzta a szemöldökét megdöbbenésében. „Levi! Leviról beszéltem fiúk!”

Tara csatlakozott Lucyhoz a nevetésben és a négy férfi szégyenlősen vigyorgott a saját reakciójukon, különösen Jack.

„Oké, szerintem itt az ideje, hogy menjünk. Jack feltételezem te itt maradsz.” Ez nem kérdés volt hanem kijelentés és Lucy folytatta a beszédet szünet nélkül. „Levit magammal viszem most és megetetem, és azután magammal hozom később mikor Sue felébredt. Gyere fiú.” Lucy kinyújtotta a kezét a pórázért, ami Jacknél volt és az arany retriever leugrott az ágyról és leült. Akárhogyan is, ahányszor Lucy hívta őt úgy ült, ahogy az előbb egyenesen majd lepuffant a földre végső védelmezésében. Lucy Jackre nézett bíztatásként és nem látott mást csak egy szeszélyes mosolyt.

„Uh, úgy hiszem ő is marad Lucy . Keresek neki vizet itt. Ha tudnál hozni egy kis száraz ételt akkor minden rendben lenne.”

„Rendben.”-bólintott Lucy, megveregette Levi fejét és azután elindult az ajtó felé. A többiek mind hozzátettek még egy ’viszlátot’ és megígérték, hogy visszajönnek, mikor befejezték a munkát és Sue felébredt.

Végül a szobára csönd ereszkedett újra és Jack odafordult hogy nézze az alvó nőt. Levi felállt és az ágyba nézett Jack mellett majd újra vissza rá. Jack gyengéden beszélt a kutyához, le nem véve a szemét Sue arcáról. ”Sue jól van Levi. Vissza fogjuk kapni őt hamarosan. Feküdj le fiú.” Ahogy Levi engedelmeskedett és újra lepuffant a padlóra, Jack bement a fürdőszobába, talált egy edényt és engedett egy kis hideg vizet bele Levinak. Azután felvett egy széket és az ágy mellé tette, úgy állítva, hogy foghassa Sue kezét, miközben alszik. Mielőtt végül is leült volna fölé hajolt és adott neki egy könnyű csókot a homlokára.

Egy óra eltelt és a nővér benyitott Sue szobájába. Levi felemelte a fejét egy rövid időre majd vissza is tette az első mancsára. Jack aludt a székben, a kezében még mindig Sue kezét fogta az ágy egyik oldalán. Sue maga is még mindig aludt és a monitorokról még mindig ugyanazt lehetett leolvasni egy halk ’beepel’ időközönként. A látványtól mosolyogva a nővér újra becsukta az ajtót. Levi felhúzta a csípőjét és lábra állt majd megkerülve az ágyat a másik oldalra ment, mint ahol Jack volt, felugrott és a mancsát a takaróra tette, Sue szabad keze mellé. Megbökte az orrával a kezét, hogy igyekezzen visszahozni őt az öntudatlanságból. Sue szemhéja megrebbent mielőtt kinyitotta volna a szemét és lenézett volna rá.

„Levi….” Egészségesnek tűnt és emiatt egy kicsit gyorsabban fordította el a fejét. „Ohhh…”

Jack felébredt és felpattant a székről, még mindig Sue kezét tartva a kezében. „Szia.”-mormolta halkan, amíg Sue újra megpróbált az arcára összpontosítani.

„Mmmmm….hello. Hol vagyok?”

„A Bethesdában. Elütött egy autó. Emlékszel valamire ebből?”

„Igen…Lementem az előtérbe hogy megpróbáljam elcsípni a fickót a laborból. Követtem őt kifelé…..Nem emlékszem másra miután az autó elütött. Úgy érzem, van valami, amire emlékeznem kellene….de nem tudom mi az….”

„Most egyedül hagylak. Később elmondom mire jutottunk. Az orvos azt mondta, hogy rendbe jössz és néhány hét múlva visszajöhetsz dolgozni.”

„Rabszolgahajcsár…..”-mormolta Sue, mosollyal az arcán, ahogy Jack nevetett.

„Biztosra veheted. Szükségem van magára ebben a most folyó ügyben Miss Thomas. Mac és Harm itt volt. Meg fognak látogatni később. A csapat többi tagja is visszajön majd. Lucy megpróbálta elvinni Levit de ő nem akart itt hagyni téged. Ahogy én sem.”

Sue megszorította Jack kezét, ahogy az utolsó szavakat mondta. Jack hangja elhalkult és a szeme elmondta azt, amit a szavai nem.

„Héj, rendbe fogok jönni. Te is mondtad nekem. Feltételezem egy kevés töréssel és zúzódással….”-vigyorgott Sue majd összerezzent, ahogy a kinyilvánításként kifeszült a zúzódás a bőrén.

„Gyönyörű vagy.” Jack felemelte Sue kezét, amit még mindig a sajátjában tartott és adott egy csókot az ujjaira. „Még mindig pizza napot fogunk tartani holnap. Az orvos azt mondta, hogy egy vagy két napig itt kell maradnod, de ez nem ok arra, hogy ne mulassunk jól!”

„Ugh, ne említsd az ételt most még. Nem hiszem hogy a gyomrom utol kellene érnie a fejemet vagy fordítva.”

„Hívom az orvost. Mondta, hogy kavarogni fog néhány óráig…”

„Hagyd Jack. Úgyis visszajön akárhogy is….?” Sue Jackre nézett majd kihúzta kezét a kezéből, felemelte és megsimogatta az arcát. „Örülök hogy itt vagy.”

„Én is.” Jack felállt, Sue fölé hajolt és adott egy gyengéd csókot az ajkára.

„Ah, tehát a páciens felébredt.” Jack Suera vigyorgott és ellépett onnan, ahogy a doktor benyitott a szobába, hogy helyet adjon neki és Sue látóterébe sétált, mielőtt folytatta volna a beszédet. „Biztos vagyok benne, hogy a kezelés, amit az előbb elfogadott nem az, ami a kórlapján van Miss Thomas, de látva a tekintetét azt kell mondanom, hogy ennek ellenére csodát művelt.”

„Doktor…Morgan? Nem emlékszem semmire a baleset után.”

„Nem probléma ez most. Ahogy a kollégáinak mondtam, van néhány duzzanat a koponyája körül, de előreláthatólag hamarosan el fog múlni. Fáradtnak és spiccesnek fogja érezni magát néhány napig, és megfigyelés alatt szeretném tartani magát addig. Csinálni fogunk még egy vizsgálatot néhány nap múlva és ellenőrizzük, hogy a duzzanatok lelohadtak-e és azután elbocsájtjuk hogy otthon pihenhessen.”

„Oké.”

„Szeretne még fájdalomcsillapítót?”-kérdezte az orvos, mielőtt folytatta volna a vizitet. Sue megrázta a fejét majd rájött, hogy ez kockázatos mozdulat volt.

„Nem, most nem, de ha szeretnék, majd hívom a nővért.”

„Rendben. Most elmegyek, Mr Hudson gondjaira bízom, és reggel majd visszajövök megnézni magát. Jó éjt Miss Thomas.”

Sue mosolygott, felemelte a szabad kezét és könnyedén intett majd visszafordult és Jakcre nézett.

„Ooops. Rajtakaptak, mint egy kölyköt az édesség boltban.”-vigyorgott Jack majd újra előrehajolt és végig futtatta az ujját a horzsolásain és zúzódásain. „Tudod, jobb lenne, ha felhagynál a Kansasi utazással.”

Sue nem tudta megállni; nevetett majd összerezzent. „Ez nem tisztességes Hudson. Menni akartam, ha másért nem hogy egy kis időt töltsek Sarahval és Harmmal távol DC-től. Szerintem mi….oh! Sarah!”-Sue hirtelen megpróbált felülni az ágyban és Jack odaugrott, hogy visszatartsa.

„Sue? Mi történt?”

„Emlékszem….! Jack, egy férfi….mikor a kocsi előtt a földre kerültem egy férfi odajött hozzám….azt mondta, mondd meg Sarahnak….”

„Sarah? Úgy érted Mac? Ismerte Macet?”



Bethesda
Maryland
szombat
18:30, helyi idő szerint



Jack kinyitotta az ajtót, ügyesen egyensúlyozva a kezében két pizzát és egy hat üveges szódát. Sue szobájában, Sue az ágyban ült Mackel, aki keresztbe tett lábbal ült az ágy végében és Harm az egyetlen tisztességes székben foglalt helyet aminek volt háttámlája. Levi a földön feküdt az ágy fejrészénél.

„Héj, sajnálom hogy késtem. Lucy a maga útját járja. Sziasztok srácok!” Jack odasétált és letette a dobozokat és a szódát az oldalsó asztalra azután ment, hogy üdvözölje Macet és Harmot. Odament az ágyhoz és csókot mutatott a kezével Mac látóterén kívül és megszólította Suet. „Hogy vagy?”

Sue bólintott, vigyorgott és ’unatkozás’ szót jelezte, azután a következő jel az ’elment az eszem’ volt, amit szavakkal is kimondott.

Jack nevetett és Machez és Harmhoz fordult őket is beavatva. „Nemrég bennt voltam a korházban és Sue megkérdezte, hogy vagyok. Ismerem az „unalom” jelét, de megkérdeztem tőle mi a ’megörülök’-é. Azt mondta ez azt jelenti, javulok.”

„Nos, ez azt jelenti, hogy én is javulok.”-tette hozzá Sue. Jack újra felé fordította az arcát.

„Azt hiszem ez jó dolog, azután hogy Doktor Morgan holnapután kienged. Aggódott hogy ennek a pizza partinak a híre rosszat tehet a kórház önkiszolgáló éttermének.”

„Ez nagyszerű hír Sue!”-Mac előrehajolt és megszorította Sue kezét örömében. Harm is vigyorgott és odabiccentett Jacknek.

„Elfoglalt leszel Jack. Csak egy dolog rosszabb, mint egy felgyógyuló társ a kórházban, egy felgyógyuló társ otthon!”

Mind a négyen nevettek ezen és Levi is csatlakozott hozzájuk egy ugatással. Ebben a pillanatban Lucy Dotson lépett a szobába, egy hélium léggömbbel és egy kosár gyümölccsel.

„Remélem nem kezdtétek el a pizzázást nélkülem. Bobby egy kicsit később fut be de itt lesz amint….oh hello!” Lucy megfordult miután becsukta az ajtót a könyökével és rájött hogy két emberrel több van a szobában akikre nem számított. Jack Lucy felé lépett hogy elvegye tőle a gyümölcskosarat és Harm is felállt, hogy kezet rázzon Jack és Sue újabb kollégájával. Mac az ágyon maradt, ahogy Sue elkezdett beszélni.

„Lucy bemutatom Harmon Rabbet és Sarah Mackenziet. Harm, Sarah, ő a barátom és a szobatársam Lucy Dotson. Lucy az a nő, aki a csapatunkat a munka során rendben- és összetartja.”

„Legalábbis megpróbálom.”-tette hozzá Lucy nevetve és kezet rázott Harmmal és Mackel. Harm az ülőhely felé mutatott, ahonnan felállt és Lucy hálásan belesüllyedt, míg Harm letelepedett az ágy szélére Mac mellé.

„Azt hiszem, rendelnünk kell még egy pizzát.”-mondta Jack és már nyúlt a telefon felé, amikor Harm –oldalán Mackel– felemelte a kezét.

„Elég lesz Jack. El kell mennünk, amilyen hamar csak lehet; van még papírmunkánk, amit meg kell csinálnunk, mielőtt hétfőn elmegyünk Leavenworthbe. Találkozni fogunk Davisonnal és meghallgatjuk, amit el kell mondania. Meg kell szerveznünk Graves kihallgatását is, a kocsiról való információk tudatában, amit adtál nekünk.”

„És le kell ellenőriznem a fantomképet. Nem ismertem fel egyik arcot se. Nem tudom hogyan tudták Suet hozzám kapcsolni.” Mac Suera nézett ahogy beszélt, tudtában a veszélynek, amiben a barátja még most is van miatta. Sue előrehajolt és megfogta Mac kezét.

„Rendben leszek Sarah. Jack, Bobby és Lucy velem lesznek a legtöbb estén és egy őr lesz az ajtóban, amíg ki nem engednek.” Sue nem tette hozzá hogy Jack mindig vele marad azután is, hogy Bobby és Lucy éjjel elmennek.

„Oké, akkor most már megyünk. Jack üdvözöljük Bobbyt és köszönet az e-mailekért. Sajnáljuk, hogy nem találkozhattunk vele, mielőtt elmegyünk.” Harm segített Macnek felállni az ágyról azután mindketten átölelték Suet és adtak neki egy puszit mielőtt megfordultak, hogy megrázzák Lucy kezét. „Örülök hogy találkoztunk Lucy. Hamarosan újra látjuk egymást.” Nem felejtkeztek el Leviról sem és megveregették a fejét.

„Ott leszek a környéken. Legalább most már arcokat is tudok a nevekhez tenni.”-nyugtázta Lucy mosolyogva.

Jack az ajtóhoz kísérte a párt, átölelte és megpuszilta Macet és megveregette Harm vállát mielőtt biztonságos utazást kívánt volna nekik és integetett, amíg el nem tűntek a folyosón mielőtt visszafordult volna a szobába.

Néhány ismeretlen ok miatt Mac reszketett, ahogy végigment Harmmal a folyosón.

„Fázol?”-kérdezte és átölelte a vállát. Ez egy egyszerű gesztusa volt a szeretetnek, nem lehetett félreérteni ezt a beismerést, de amíg civilben voltak a lehetséges nagyon távoli volt.

„Nem igazán, csak furcsán éreztem magam egy percre. Bizonyára a kórháztól… Utálom őket!”-nevetett Mac a reakcióján de az érzés végig látszott rajta amíg együtt be nem szálltak a liftbe.



Harm lakása
A Union Stationtól északra



Harm kávét töltött, ahogy Mac leült a heverőre, felvéve a két fantomképet, amit Bobby e-mailjéről nyomtattak ki még korábban a mai napon. Erősen nézte a képeket, a két arc nagyon különbözött de volt valami, ami nem látszott igazinak…..

„Héj, akármi az, ami hiányzik róla, elő fog jönni.”-mormolta gyengéden Harm ahogy letette a két kávés csészét az asztalra a nő mellé és lehajolt, hogy adjon egy csókot a homlokára.

„Mmmm, tudom. Csak ez annyira idegesítő. Egyik férfit se ismerem fel és egyáltalán nincs ötletem miért kellett Suet is belekeverni. Mi még csak most váltunk barátokká szóval miért ő lett a célpont, hogy átadjon egy üzenetet nekem?”

„Ah, Mac, sok ember lett pipa ránk az évek során….”

„Clark Palmer az egyik?”-Macnek nevetnie kellett; a gondolat már önmagában is abszurd volt. Mégis….. Harmra nézett megnyugtatásért és a férfi azonnal közelebb ment hozzá, nyugodt tengerszínű tekintettel és a keze a nő arcán nyugodott.

„Már leellenőriztem. Palmer soha nem lépett kapcsolatba se Davisonnal se Gravessel és ez nem az ő stílusa. Ő téged használt hogy eljusson hozzám, de nem lett volna oka, hogy Suet is belekeverje.”

„Talán nem. Szóval mit fogsz tenni, hogy távol tartsd az eszem egy ideig ettől az ügytől?”

„Nos, megőrjíthetlek, és szenvedélyesen szerethetlek….”

„Ez volna aztán a munka!”-nevetett Mac és hagyta, hogy Harm az ajánlata után odahajoljon hozzá és megcsókolja azután visszahúzódott, zavarban hagyva őt.

„Vagy beszélhetünk arról, hogy mi lesz Jack és Sue között.”

„Ah, te is észrevetted?”

„Úgy látszik azon a ponton vannak, ahol tudják hogy együtt akarnak lenni.”

„……de nem tudom, hogy milyen sokáig tarthatják titokban a barátaik előtt.”

„A Lucy arcán lévő mosolyból következtetve azt mondanám, hogy már tudja.” Harm lenézett Macre és ő is mosolygott. Mac felemelte a kezét és végigsimított a férfi ajkán az ujjaival.

„Mikor lettél ilyen éles elméjű Harm?”

„Mikor azt mondtam neked, hogy szeretlek. Valahogy ránk emlékeztetnek engem, és ezért hajlandó vagyok adni nekik egy kis időt, hogy együtt legyenek, távol a munkától és a kollégáktól. Kivéve, ha az admirális nem hívja meg őket a Leavenworthi utazásra, ez csak az én javaslatom volt.”

„Te vén házasságközvetítő!” Mac leült kellemes meglepetésében. Közelről nézett Harmra és vigyorgott. „Te tényleg kedveled őket, igaz?”

„Igen. Mint ahogy mondtam, ők ránk emlékeztetnek engem. Barátok, ami alapul szolgál úgy, mint nekünk……”

„Ez az egyetlen, ami nekünk mindig megvolt. Néha összetört a hosszú út alatt de ez az ami a mi kapcsolatunkban mindig helyrejött.”-ismerte el Mac halkan, ezután megcsókolta Harmot, még egyszer megpecsételve a ki nem mondott ígéreteket.

„Oké elég a házasságközvetítésből. Hol tartottunk mielőtt félbeszakítottam magamat?” Harm úgy tett mintha merengene a gondolaton, amíg Mac meg nem ütötte a heverő párnájával. „Ah, igen….az őrjítő, szenvedélyes szerelmeskedés résznél!”

Mac nem tudott semmi másra gondolni, mint Harmra az éjszaka többi részében.



Leavenworth börtön
Kansas
hétfő délután



Davison fel és alá járkált a kihallgató szobában, amíg Mac és Harm várt a férfi ügyvédeivel a kicsi konferencia asztalnál. Hirtelen abbahagyta a járkálást és Machez hajolt, arra késztetve őt, hogy egy kissé visszahúzódjon. Harm tett egy lépést hogy visszatartsa Davisont de Mac megrázta a fejét, felállt és szembenézett az előtte álló férfival.

„Mi az Davison?”

„Maga azt mondta, hogy az a nő, aki megsérült volt az egyetlen, aki látta Gravest és engem mikor beszélgettünk. Egyedül voltam az óta hogy idejöttek a múlt héten. Nem volt lehetőségem hogy átadhassak bármilyen információt neki.”

„Nem ez az, amiért felkínálta az alkut. Maga nem tudott semmit erről akkor. Szóval mi volt az, amire alapozott?”

Davison először az ügyvédhez fordult mielőtt újra Macre nézett volna, majd Harmra aki csöndben ült miközben Mac irányította a beszélgetést.

„Ha kiadom Sadiqot, mik az esélyeim, hogy kikerülök innen?”

„Azt mondanám, hogy növekednének az esélyei.”



Mac lakása
Georgetown
hétfő este



„Nem hiszem, hogy Davison túl könnyen fel fogja adni Sadiqot. Lehet, hogy magánzárkában van, képtelen kapcsolatba lépni Gravesszel, de joga van ügyvédhez fordulni, szóval semmi sincs, hogy az ügyvéd ne lehessen összekötő közöttük”-mondta Mac hangot adva gondolatainak, miközben ő és a Harm a kanapén hevertek. Harm egy kissé felemelte a fejét, hogy ránézhessen.

„Hova akarsz ezzel kilyukadni, Mac?”

„Mmmm. Amikor először beszéltem Davisonnal, meg volt győződve, hogy Sadiq érdemessé fogja tenni a börtönben eltöltött idejét. Nem vagyok benne biztos, de fogadok Davison jövője kapcsolatban van Sadiq új vásárlási terveivel.”

„Elterelés?”

„Talán. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Sadiq tudja, hogy meglátogattam Davisont, de mi van, ha nem? Úgy értem mi van, ha rájött, hogy én voltam… Oh, ne!” Mac hirtelen felült, sietségében neki támaszkodva Harmnak és figyelmetlenül megütötte az érzékeny pontját. Harm egy gyors levegőt vett, majd becsukta a szemeit.

„Harm?” Mac felé fordult, észrevéve furcsa reakcióját.

„Rendben leszek… csak adja egy percet…” Harm válasza még furcsább volt. Mac az arcára tette a kezét.

„Mi van? Mi történt?”

„Semmiség… baleset… rendben leszek.”

„Harm, mi baj? Fáj valamid?”

Harm furcsán nevetett. „Oh igen, így is mondhatjuk.”

„Hol?”

„Mac, mikor felültél… ah, megütöttél…”

„Megütöttelek? Oh, sajnálom! A bordáidat?”

„Nem, azt kell mondanom egy kicsit lejjebb.”

„Lej… Oh… Harm…” Mac próbálta megtartani a merev arcát, de nem tudta leplezni szánalmát. „Szükséged van egy kis jégre?”-ajánlotta csuklások között amint küzdött a nevetés ellen.

„Ez nem vicces Mac”-tiltakozott Harm, kicsit megsértődve a jókedvén és Mac azonnal megbánta. „Tudom, és tényleg sajnálom. Csak gondolkodtam…”-mondta Mac mikor visszanyerte a hangját. „Azt hiszem Sadiq valahogy, meg akarja bosszulni, amit a tervével tettünk Paraguayban. Azonkívül, hogy vár, hogy vehessen még több fegyvert, azt hiszem engem és téged akar, és Webbet.”

„Azt gondolod Sadiq volt az, aki elgázolta Suet? Két szemtanú volt, akik két különböző leírást adott két férfiról.”

„Mi van, ha nem volt két férfi? Mi van, ha Sadiq volt két álruhában? Levette a kalapot és a hosszú hajat, majd miután beszélt Sueval az útszélén meglépett? Trükk. Parókát húzhatott, így más valaki lett… egyszerű eltűnni szem elől.”

„És a két szemtanú?”

„Ők láttak, amit láttak. Eleget, hogy gondoskodjanak fantomképről, de egyik se ismerje fel a másik arcot a rajzon. Biztosra ment, hogy csak azt lássák, amit akart, hogy lássanak, és ez eltereljen a nyomtól. Működött. Jack szólt Bobbynak és Taranak, hogy próbáljanak nyomozni két különböző férfi után.”

„Rendben. Szólnunk kell nekik erről a lehetőségről, és alá kell valahogy támasztanunk. Sue látott képeket Sadiqról, de a saját bevallásod alapján egyik fantomképet sem ismerted fel, szóval ő nem tudhatta, hogy ő volt az.”

„Nem szeretnék ezzel Webbhez fordulni, Harm” Mac szavai rövid időre megbénították Harmot, majd közelebb hajolt hozzá. Szó nélkül lágy csókot dobott az ajkaira és beleegyezően bólintott.



Legfőbb Katonai Ügyészség
Falls Church
Virginia
Kedd
09:00 helyi idő szerint



Harm mobilja csörgött, mialatt az asztalánál ült és anélkül, hogy a szemét levette volna a számítógépe képernyőjéről, felvette azt. „Rabb”

„Parancsnok, Tony vagyok.”

„Mr. DiNozzo. Mivel érdemeltem ki ezt a megtiszteltetést?”

„Hé, kérem, hívjon Tonynak. Gyakorlatilag a legjobb haverok vagyunk az elmúlt napokban. Annál is inkább, mivel mostanában jó hozzánk.” Harm kissé mosolygott, majd témát váltott.

„Rendben –’Tony’ – miért hívott?”

„Szeretnénk magának egy filmvetítést tartani.”

„Azért el tudok menni egy moziba, Tony.”

„Igen, talán, de ott nem mutatják azt, amit nálunk. Azon kívül Gibbs ragaszkodik hozzá.”

„Lesz pattogatott kukorica?”-kérdezte Harm, tudomásul véve a célzást. „Mondja meg hol és mikor.”

„Nálunk. Amilyen gyorsan csak lehet. Hozzon egy barátot.”

„Mackenzie ezredest?”

„Nem, az új barátot Miss Thomast.”

„Miss Thomas egy cserbenhagyásos gázolásból lábadozik, Tony.”

„Megígérjük, hogy meg fogja érni, ha eljön és önnek is.”

„Csak megkérdezhetem”-mondta Harm, de tudta Sue segíteni fog.

„Hát legyen. Jóváhagyatom Gibbs-szel.”

„Amilyen gyorsan csak lehet, csak jóval később lesz ma, Sue tempójával, ha belemegy.”

„Detto az előbbi válasszal. Viszlát parancsnok.”

„Viszlát később DiNozzo.” Harm letette a mobilját és felállt, Mac irodája felé indulva. Amint közelebb ért a nyitott ajtóhoz hallotta, hogy Mac telefonál és mikor a nő meglátta rámosolygott és intett neki, hogy jöjjön be. A beszélgetést befejezve a névtelen hívóval, lerakta a kagylót és visszaült a székébe.

„Ez” mondta vigyorogva „Mattie volt.”

„Mattie? Valami baj van?”

„Nincs. Csak néhány tanácsot kért” Harm erre felemelte a szemöldökét, mire Mac engedett. „Női tanácsot kért, egy bizonyos tengerész parancsnokkal kapcsolatban, akinek nem sokára itt van a születésnapja.”

„Oh!”-vigyorgott Harm, majd összeráncolta a szemöldökét. „Valahogy nem vagyok nyugodt. Amikor te és Mattie összekerültök, az rossz hatást kelt.”

„Ne felejtsd ki Jen ötleteit se!”-nevetett hangosan Mac, majd egy kissé lehiggadt. „Ne aggódj tengerész, nem vesszük túl féktelenre.”

„Jobban örülnék, ha egyáltalán nem lennének ötleteitek”-válaszolta Harm, majd megállt végig gondolni a szavait.

„Mi az?”-kérdezte Mac, észrevéve azt a jellegzetes tekintet, amit általában az együtt töltött magánidejük alatt szokott felé küldeni.

„Csak ki szeretném magam javítani. Nem bánom, ha ötleteid támadnak, csak neked velem kapcsolatban.”

„Ez nem tisztességes Tengerész. Tilos munkában ugratni.”

„Rendben. Nincs ugratás. Azért jöttem, hogy szóljak, meghívást kaptam, hogy látogassam meg Suevel Gibbset.”

„Sue? Harm, csak most jött ki a kórházból! Ez a fickó kőből van?”

„Nem hiszem. Rendes volt velem… végül is.”

„Igaz”-felelte vigyorogva Mac. „Talán zsírkőből. Nem baj, ha csatlakozok?”

„Miért ne? Ha Sue belemegy, nagy esély van rá, hogy Jack is ott lesz és természetesen Levi.”

„Szokásos buli!” Mac felállt és felkapta a sapkáját és a pénztárcáját. „Mesélhetünk nekik Sadiqról.”

„Jó ötlet. Menjünk Sue lakásához. Szóljunk Jacknek, hogy ott találkozunk.”

„Nagyszerű” Mac az előtér folyosója felé fordult és elcsípte Harriet tekintetét. „Az NCISnél leszünk, ha szükség lenne ránk. A parancsnok mobilján utolérhet.”

„Igenis asszonyom”

„Köszönöm, Harriet.”

NCIS főhadiszállás
Washington DC
12:30 helyi idő szerint



Harm befordult a gyors autójával az NCIS épület föld alatti garázsába és leparkolt egy helyre, a bank liftje mellé. Kiszállt az autójából és körbement az utasüléshez hogy kinyissa az ajtót Macnek és Suenak. Ahogy a lift felé sétáltak Jack tűnt fel a lifteknél csak a garázs szemközti oldalánál. Bobby sétált mellette, aki felemelte a kezét köszönésképpen. (Mikor Harm és Mac felhívta Jacket, hogy találkozzanak Sue lakásán, ő és Bobby kint voltak egy találkozón, így elhatározták, hogy mindannyian az NCIS épületénél találkoznak.)

Sue Jackre és Bobbyra mosolygott, ahogy közeledtek és Jack visszamosolygott rá, bár a nő látott egy kis haragot is a kifejezésében. A szemöldökét kérdőn felhúzta, mire a férfi megrázta a fejét.

„Nem kellene ezt csinálnod. Gibbs tudja, hogy csak most jöttél ki a kórházból.”

„Jack kérlek, rendben vagyok. Tényleg! Megígérem, hogy szólok mikor elegem lesz az NCIS vendégszeretetéből, bocsánat a szójátékért.” (fordító megyjegyzése: a kórház angolul hospital és a vendégszeretet hospitality)

„Jobban vagy.”-vigyorgott Jack tudván, hogy az aggodalma egy kicsit túlment az illendőség határán, mint ahogy szükséges lett volna. Mac és Harm összenézett a barátaik feje fölött, Bobby megrántotta a vállát és elindult a lift felé, a válla felett beszélve.

„Nem tudom, hogy vagytok vele srácok, de ez az első látogatásom az NCIS-nél és kiváncsi vagyok.”

„Személy szerint, én csak a kihallgató szobáról tudok mesélni neked.”-vágott vissza Harm és Mac játékosan megütötte.

„Igen arról tudsz, Harm. Itt voltunk Sue miatt ma, emlékszel? Azonkívül talán már tudjuk, mit akar Gibbs mondani.”

„Hogy lehet ez Mac?”-kérdezte Jack, nézve egyik nőről a másikra. Sue felé fordította az arcát.

„Mac úgy gondolja, hogy Sadiq talán váratlanul szokatlan dologra szánja el magát, bosszút akarván állni amiatt, ami Paraguayban történt.”

„Gondolod, hogy ez lehetséges? Úgy néz ki meglehetősen elszánt, hogy folytassa a terrorista terveit az Államok ellen.”

„Biztos vagyok benne hogy ő az Jack, de sok minden történt Paraguayban amit nem mondhatok el de azt igen hogy rögeszméje lett, hogy hol egy nő helye az iszlám társadolomban és a nők, mint Sue és én – sikeresek akik képesek gondolkodni és gondoskodni magukról – nem illenek a jó asszonyról való elképzeléseihez az ő világában..” Mac Harmra nézett és látta hogy bólogat helyeslésében, hogy a nő jól mérte fel Sadiqot.

„Menjünk és nézzük meg, mit akar Gibbs. Ha tudunk bármi hasznossal hozzájárulni, megtesszük.” Harm tartotta a lift ajtót, amíg a többiek beszálltak a liftbe azután megnyomta az emelet gombját, amit kellett. DiNozzo értesült hogy a ’partijuk’ elkezdődött, mert felfelé jönnek. Csak két emberre számított, aki kilép a liftből az NCIS emeletén, összerezzent majd elvigyorodott mikor az öt ember és a kutya feltűnt.

„Oh ember, Gibbs imádni fogja ezt……”-motyogta egy levegővel, elfelejtve Sue tehetségét egy pillanatra. Sue azonban nem mulasztotta el a szavait.

„Imádni fog engem, a csapatomat, Mr. Di…….Nozzo?”

„Ah, igen…….Tony, kérem. Nagyszerű hogy végre talákoztunk Miss Thomas. Parancsnok, ezredes, örülök az újbóli találkozásnak és ……..?”

„Jack Hudson és Bobby Manning, FBI. Miss Thomasszal dolgozunk.” Jack és Bobby kinyújtotta a kezét, hogy üdvözöljék DiNozzot, majd követték keresztül egy golyóálló üvegajtón át az NCIS központjába.

Gibbs felnézett, ahogy a kíséret benyitott a nagy terembe és kezdeti döbbenete átváltozott fanyar mulatsággá, ahogy elkapta Sue tekintetét és bólintott neki megjelenésekor. Jelezte a kezével a köszönetét és beljebb invitálta a konferencia terembe. Sue vigyorgott válaszul és megszólította, ahogy beljebb sétáltak a terembe.

„Nem mondták, hogy maga ismeri a jeleket, Mr. Gibbs.”

„Nem szoktam gyakran használni, de gyakorlom. Jól jöhet még.”

„Igen jól.”-ismerte el Sue és helyet foglalt az asztalnál a teremben. Jack is helyet foglalt Sue mellett, szemben Mackel és Harmmal. DiNozzo Bobbyval szemben ült le és Gibbsé maradt az asztalfő.

„Hallottunk a cserbenhagyásos esetéről Miss Thomas……”

„Sue, kérem.”-kérte Sue és Gibbs bólintott majd folytatta.

„Kaptunk a CCTV-től egy felvételt körülbelül akkor, amikor elütötték, és gondoltuk érdekelné, hogy tudjuk ki volt az, aki elütötte.”

„Sadiq.”-mondta Mac a nevet halkan, de Gibbs feje olyan gyorsan fordult felé, hogy a nő azt hitte, hogy kitörik a férfi nyaka.

„Mackenzie ezredes, honnan tudja ezt?”

„Ez csak egy feltételezés, valami emlékeztetett rá mikor egy ügyfelet látogattam meg. Csak Rabb parancsnoknak említettem tegnap; ez tényleg csak egy feltételezés.”

„Nos a feltételezése helyes. Az adott információk, amiket a Ügyészség nemrégiben osztott meg velünk és a kapott két fantomkép, amire alkalmaztuk a legújabb berendezésünket, hogy bizonyítsunk az elméletet.”

DiNozzo felállt és odasétált az asztalfőhöz, míg Gibbs arébb ment az asztal egyik oldalára még mindig nem foglalva helyet.

„Általában az aktuális fényképet szoktuk használni ehhez az eljáráshoz, de a fantomképek meglehetősen pontosak voltak, halál pontosak ebben az esetben, mikor használni akartuk a rendszert.” Megnyomott egy gombot a fenti vetítőn, egy fehér fényt mutatott először a megnyúlt vetítővásznon majd egy másolata jelent meg a fő irodai területnek. Ahogy DiNozzo megnyomott egy másik gombot egy arc tűnt fel a vászon egyik oldalán és Mac összerándult Harm mellett. A férfi érezte ezt a csekély mozdulatot, és megnyugtatásul megfogta a nő kezét, anélkül hogy a többiek látták volna. Anélkül hogy a férfira nézett volna, megszorította egyszer, azután elhúzta a kezét. Ez elég volt számukra, hogy tudják hogy ez a gesztus köszönetet jelentett. Sadiq arca nézett le rájuk. Az egyik fantomképes arc volt a vetítő másik oldalán emellett és a hajszálpontos arc felépítéses és összehasonlító eljárással történő vizsgálat során, ahol még a smink és/vagy sebészeti eljárás sem tudta elrejteni az igazi arcot, néhány perccel később az egyezés megtörtént.

„Ez lenyűgöző Gibbs. Alig várom a további együttműködést, amikor szükséges.” Harm Jackre pillantott, ahogy kimondta ezt és röviden bólintott, mielőtt a figyelmét visszafordította volna az NCIS-es férfira.

„Minden kérést figyelembe véve, közsönjük a mai a gyors megjelenést Miss Thomas. Nagyra értékelem a jószívűség eme gesztusát.”

„Én is élveztem a látogatást Mr. Gibbs.”-válaszolta Sue.

Gibbs elmosolyodott és még egy másodpercig töprengve nézte mielőtt beszélni kezdett. „Remélem a sérülései gyorsan begyógyulnak Sue.”

„Felépültem mára már, higgyen nekem.”

Harm elvigyorodott Sue válaszán és visszafordította a beszélgetést, megerősítve Mac feltevését Sadiqról. Egyenesen Gibbsre nézett mielőtt megszólalt volna. „Vissza kell mennünk a Ügyészségre, és tudatnunk kell az admirálissal, hogy megerősítették a gyanúnkat. Találkoznunk kellene utána, és eldönteni, hogyan tovább.”

„Gibbs bólintott. „Nagyon jó. DiNozzonak mondják meg az időt és a helyet, és ott leszünk.”

„Köszönjük.” Mac felállt és kezet rázott Gibbsszel és DiNozzoval.

Amint a kézrázások befejeződtek az asztal körül, a csapat elhagyta az emeletet és visszatért a garázsba, az alagsorba. Amint Gibbs és DiNozzo látta őket elmenni a fiatalabb férfi megszólalt.

„Nagyon hatásos Gibbs. Nem tudtam, hogy ismered a kézjeleket.”

„Sok minden van, amiről nem tudsz, DiNozzo.”

„Igen…..héj, várj egy percet!” DiNozzo csak most jött rá hogy Gibbs az orránál fogva vezette. Ahogy az idősebb férfi visszasétált az asztalához DiNozzo megállt, azután rájött, hogy ez volt Gibbs módszere, hogy elérje, hogy gondolkodjon, és keményebben dolgozzon. „Igen!”-mormolta DiNozzo, bólintva saját következtetésére a fönőkéről. Gibbs ritkán dícsérte a beosztotttjait, de a hátulról jövő megjegyzései szándékosan hajtották őket messzebbre, hogy jobban végezzék a munkájukat.

Lent a garázs szinten Jack és Bobby elbúcsúzott Mactől és Harmtól, megegyezve egy találkozóban mikor az admirális értékeli az újabb ülést. Sue Harmhoz és Machez fordult.

„Jack és Bobby visszavisznek. Köszönöm, hogy idehoztatok, később felhívlak Sarah.” Meg akarta ölelni Macet de felnézett, mert megérezte Jack karját a sajátján.

„Nem úgy van az! Te nem jöhetsz be dolgozni.”

„Jack már kint vagyok a kórházból, mi az a plussz óra vagy fájni fog?”

„Tudom, Sue. Szeretnél belemerülni, hogy csinálj valamit, azután a következő dolog te is tudod, ki akarsz majd menni, nyomozni.”

„Igen, kérlek!” Sue lelkesedése ragadós volt és Bobby felemelte a kezét legyőzötten, amint Jack felé fordult támogatásért.

„Ne nézz rám, pajtás. Nem akarok belekeveredni. Azonkívül, tudod, hogy veszteni fogsz. Nem tudsz ellenállni ezeknek a nagy szemeinek.”

Ezután a kijelentés után mind Sue, mind Jack Bobbyra nézett, majd egymásra. Mac és Harm hangosan felnevetett a meglepett arckifejezésükön. Mac odamenet Suehoz, hogy megölelje majd hátralépett és elment.

„Jack, ő a tietek. Később találkozunk.”

Ahogy Mac és Harm az autójuk felé tartott és Bobby megfordult és visszament Jack autójához, Sue arccal Jack felé fordult, oldalra billentette a fejét és a férfira vigyorgott.

„Az vagyok?”-kérdezte halkan.

„Mi van veled?”-kertelt Jack, tudván, hogy több volt a kérdése mögött, mint amire válaszolt.

„Én is visszamegyek az irodába veletek?” Sue tudta hogy igazából mit takart a saját kérdése – ’Teljesen a tiéd vagyok?’ – de megelégedett a még kétértelműbb válasszal.

Jack nézte őt néhány hosszúnak tűnő másodpercig azután bólintott, majd az ujjával rámutatott.

„Te az asztalodnál leszel, nem emeled fel az ujjadat se és nem veszed fel a telefonokat. Semmit, nothing, nada, zilch. Levi, te vigyázol rá.”-vigyorgott Jack, majd lepillantott az arany retrieverre, aki ugatott válaszolván.

Sue majdnem felsikoltott örömében, de a válla tartása és a mosoly az arcán elmondta a sikerének az örömét. Megfordultak és elindultak az autó felé, ahol Bobby várta őket és mivel Jack egy kicsit Sue mögött ment, a nő nem láthatta a kifejezést az arcán. Bobby viszont igen.

’Lucy sokkal fog tartozni nekem ezért a kis infóért.’-gondolta magában, jóindulatúan a két kollégájára mosolygott, amikor közeledtek.

„Ebédidő, emberek. Éhen halok. Mit szólnátok egy kenguru sülthöz?”



Legfelsőbb Katona Ügyészség
Falls Church
Virginia
szerda
9:00 helyi idő szerint



Azután hogy előző délután visszatértek a Ügyészség-be, Macnek és Harmnak eligazítása volt a parancsnokukkal a kezdeti gyanúikról, és ezek megerősítése nem hagyott kétséget, most a tárgyaló teremben vártak, Chegwidden admirálissal, Sueval és Jackkel, az érkező Gibbsre és DiNozzora. Mikor a két férfi megérkezett mindannyian elfoglalták a helyüket az asztal körül és elkezdték megvitatni, hogy hogyan folytassák tovább a nyomozást az információk birtokában.

„Szóval azt mondja hogy Davison lehetett az aki kapcsolatba lépett Sadiqkal és megszervezte a találkozót? Honnan tudjuk hogy megbízhatunk-e benne?” Chegwidden admirális körbenézett az asztal fölött. Mac megszólalt.

„Nem hiszem, hogy megbízhatunk benne, uram. Igaz én voltam az egyetlen, aki először kérdezte ki és felajánlotta, hogy kiadja Sadiqot mikor visszatérünk Leavenworthbe, de nem hiszem, hogy ő lenne az a csali, akit használnunk kéne.”

„Akkor ki lenne az?”-kérdezte Gibbs, egyenesen Harmra nézve amint közvetlenül Machez intézte a kérdést, azt várva, hogy a tiszt felugrik, és magát ajánlja, mint célpont.

„Én lennék az.”-mondta Mac csendesen. Minden szem rászegeződött és a nő folytatta a magyarázatát. „Sadiq váratlanul szokatlan dolgokra szánta el magát. Még a legújabb hírek is azt mutatják, hogy a kapcsolatai sem bíznak meg többé a lépéseiben. Saját napirendje van most már és hiszem, hogy elkaphatjuk egyedül.”

„Téged használva?”-kérdezte Sue hitetlenkedve.

„Ezredes….”-kezdte Chegwidden admirális, azzal a szándékkal, hogy elutasítsa az engedélyt, és Mac már nyitotta a száját, hogy védekezzen. Azonban, váratlan helyről a támogatására sietett valaki az asztalnál.

„Egyet kell értenem Mackel, uram.” Harm szólalt meg, elkapva Mac tekintetét, mosolygott és bólintott. „Természetesen nem akarom kockáztatni az életét, de ez lehet az egyetlen igazi esélyünk, hogy elkapjuk Sadiqot. Rögtön elégtételt venne, és ezt felhasználhatnánk ellene.”

„Mi lesz a nagyobb gonddal? A következő fegyvervásárlással?”-kezdte Gibbs a beszélgetést, hirtelen felhívva mind az Ügyészségi tisztek, mint az FBI ügynökök figyelmét egy megvalósítható megoldásra, hogy eltávolítsanak egy terrorista hálózatot, de nem volt meggyőződve arról, hogy Sadiq feladná azokat, akikkel dolgozott.

Jack az admirálisra pillantott majd Gibbsre. „Nekünk már elég információnk van ehhez az akcióhoz, hogy megakadályozzuk ezt a vásárlást, azzal hogy beépülünk, de nincs semmi garancia arra, hogy ugyanakkor Sadiqot is letartóztassuk. Ebben az esetben nagyon hosszú időre el tudjuk távolítani Sadiqot a képből, és megállíthatjuk legalább az egyik terrorista kapcsolatot.” Jack megállt és Macre nézett. „Én is egyetértek Harmmal ebben az esetben. Ugyanannyira nem szeretném, ha célpont lennél, mint Harm, de ez lehet a legjobb esélyünk.”

„Ez lehet az egyetlen esélyünk. Sadiq így is, úgy is utánam veti magát és abból, amit Sue-val tett, nem aggódik, amiatt, hogy kit visz el velem. Mac körbenézett az összes arcon körülötte majd visszatért és megállapodott egy pillanatnál hosszabban Harmén.

„Rendben. Mit kell tennünk, hogy a férfi Mac után vesse magát?”-kérdezte Chegwidden admirális. „És milyen védelmet ajánl föl, Mr. Hudson?”



FBI központ
J. Edgar Hoover épület
Washington DC
ugyanakkor



Bobby átsétált az irodán és megállt Lucy asztala előtt. Lehajolva, vigyorgott és csendesen mondta. „Van valamim a számodra.”

„Valóban? Miről van szó?”-nézett fel Lucy, majd Bobby kacsintására összecsapta a kezeit. „Nagyszerű! Ki vele!”

„Ah, ah! Ne olyan gyorsan. Ára van.”

„Mennyi?” Lucy fel volt készülve, hogy eladja a lelkét ezért a tervért.

„Oh, beérem a következő krémes fánkkal, ami az asztalodon van.”

„Rendben! Mondj el mindent!”-lépett túl rajta Lucy, amint Bobby kihúzta Sue üres székét a nő asztalától és leült.

„Amikor tegnap az NCIS épületében voltunk, Jack követte Sue-t vissza a kocsijához és a legnagyobb…”

„Manning, Leland. Az irodába, most!”-kiáltotta Garett a csapat főnöke a folyosóról, az iroda előtt, olyan hangon, ami nem tűrt halasztást.

Lucy szája tiltakozóan ’o’-t formált, amint Bobby megvonta a vállát és felállt.

„Mennem kell, Luce. Később!”



A Legfelsőbb Katonai Ügyészség előtt
Falls Church
Virginia
aznap
10:30



Mac, Harm, Sue és Jack az egyik asztalnál ültek a főépület előtti teraszon. Sue egy kicsit még mindig nyugtalan volt a gondolattól, hogy Macet használják, mint csali, hogy kiugrasszanak egy vérengző terroristát és ez az arcán is megmutatkozott. Jack a kezét a nőére tette.

„Minden rendben lesz, Sue. Macet kiképezték ilyen helyzetre, ez nem olyan, mintha egy civillel tennéd ezt.”

„Még mindig nem kell, hogy szeressem.” Sue elfordult, hogy Macre nézzen. „Tudom, hogy ez nem túl profi dolog tőlem, Sarah, de nagyon jó barátom lettél, és nem szeretem, ha a barátaim bármikor is veszélyben vannak, különösen nem mikor ez szándékosan megrendezett. Jack elmondhatja nektek, elég előadást tartottam már neki erről.”

„Nem viccel. Azt hiszem a szavai ezek voltak. ’Jóval könyörületesebb gondolatai vannak’ róla.”-tette hozzá Jack vigyorogva. Harm bólintott és előre hajolt az asztalon.

„Azt hiszem Mac szavai nekem ’nem játszol újra Superman-t’ voltak.”

Sue vigyorgott ezen, majd nevetett. „Bocsánat. Csak elpróbáltam képzelni, hol találnál elég hosszú kék harisnyát, ami illene rád.” A többiek is csatlakoztak hozzá a nevetésben ezeknél a szavainál és egy pillanatra a megbízatás gondolatai feledésbe merültek.



Mac lakása
Georgetown
Washington DC
szerda este



Harm Mac ajtajában állt, úton volt hogy elhagyja a nő lakását, noha vonakodva tette ezt. Fogták egymás kezét, tudva, hogy menniük kell de nem akaródzott nekik.

„Menned kell Harm. Sadiq nem fog semmit se csinálni amíg itt vagy velem.”

„Tudom de nem akarok.”

„Én se akarom hogy elmenj de muszáj….” Mac nem fejezte be a mondatát mert a száját befedte Harm egy gyengéd csókkal. Egy csókkal, amit fokozott a veszély. Mac elhúzódott, a homlokát Harmén pihentette. „Ez nem fair, Pilóta. Ez már így is elég nehéz. Most becsukom az ajtót, és te lemész a lépcsőn, beszállsz az autódba és hazamész. Hívj fel mikor hazaértél, így legalább tudom hogy biztonságban vagy.”

„Oké. De ha nem veszed fel, egyenesen visszajövök ide, oké? Szóval, ha elhatározod, hogy használod a fürdőszobát, vidd magaddal a telefont.”

„A fürdőszobába? Harm!”

„Járj a kedvemben.”

„Oké. Várni fogok a telefon mellett, amíg nem hívsz. Most menj!” Mac halkan nevetett, ahogy kitolta Harmot a lakásából és rácsukta az ajtót, egy csókot dobva neki, ahogy apránként eltűnt a szeme elől. Megkockáztatott egy pillantást a kukucskálón keresztül, majd rekedten felnevetettt a látványtól – Harm szeme pontosan ott volt az üvegen! Ahogy a férfi ellépett onnan és dobott egy sajátságos csókot, a nő hirtelen fázni kezdett és megrázta magát, hogy eloszlassa ezt az érzést. Ahogy keresztül sétált a konyhán a csengője megszólalt és visszaindult az ajtóhoz, álszigorúsággal szólva, ahogy kinyitotta az ajtót. „Harm, te….oh Sue!”

„Be…bejöhetek?” Sue védekezően nézett Macre majd kicsit elfordult és átnézett a válla felett. Ahogy ezt tette belökték az ajtón és a lendülettől ő és Mac átestek az ajtón, Mac lakásának padlójára. Ahogy Mac négykézlábról felállt és ellenőrizte Suet, felnézett és Sadiq állt az ajtóban.

„Nos, Sarah…. újra találkozunk. Eltelt egy kis idő Paraguay óta. Hogy van a férje? Oh, persze…. ő igazából nem volt a férje, igaz? Maga csak a szajhája volt egy ideig.”

Mac segített Suenak felállni és keresett egy széket, ahova leültette, majd mellé térdelt és ellenőrizte az arcát. Az egyik horzsolása elkezdett kicsit vérezni és Sue kábultan nézett. Beszéd nélkül, Mac megpróbálta megnyugtatni, majd felállt és elindult a konyha felé.

„Mit gondol hová megy?”-kiáltotta Sadiq, becsapva az ajtót maga mögött és felemelte a kezét hogy megüsse a nőt, ahogy az elment mellette.

„Csak bátran, Sadiq! Üssön meg, ha ettől úgy érzi, hogy erősebb férfi. A barátom megsérült és én segíteni fogok neki. Először is figyelembe véve, hogy maga volt az, aki bántotta őt, több mint boldog lennék, ha helyette maga lenne megalázva, de nem akarom megadni magának ezt az örömöt.”

Sadiq hangja lágyabbá vált. „Ah, igen örömöt. Olyat, mint amit maga adott a tengerész Parancsnokának ezekben a napokban? Tud a ’férje’ a hűtlenségéről?”

„Mint ahogy maga mondta, Sadiq, Webb és én nem voltunk házasok. Hogy kivel találkozgatok az az én dolgom. És ha Rabb parancsnokot választom?” Ez volt a válasz a látszat kérdésre.

„Olyan fájdalmat fog érezni, amit soha azelőtt. Tönkreteszem a karrierjét; megbékélek egy büntetendő bűncselekménnyel. Ezután ha nem tölt egy kis időt Leavenworthben, az életét pokollá teszem. Ő már elveszítette magát, mivel magammal viszem ma este, és azután megölöm.”

Sue csöndben ült, olvasva Sadiq száját megértette a fellengzős beszédét a férfinak, aki előtte és Mac előtt állt és mikor a telefon csengett Sadiq rápillantott a készülékre, majd Sue felállt. Mac odament hogy felvegye a kagylót, de Sadiq keze egy éles mozdulattal a nőéhez kapott, ezért ő visszahúzta a kezét a hirtelen fájdalomtól.

„Hagyja! Hagyja, hogy az üzenetrögzítő bekapcsoljon.”

„Rabb parancsnok vájra hogy felvegyem. Ha nem válaszolok, visszajön ide.”



Mac lakása
Georgetown
Washington DC
szerda este



„Nagyon jó, vegye fel. De ha bármivel is próbálkozik, megölöm ott, ahol áll.”-motyogta Sadiq.

„Tudom.” Mac Sue-hoz fordult, Harm tátogta és felvette a telefonkagylót.

Harm azonnal tudta, hogy valami nincs rendben. ’Szia, édesem! Igen, Sue benézett.’ voltak Mac első szavai. Mindezt mielőtt esálye lett volna kimondani egy szót is. Majd azt mondta – „Úton vagyok.”

„Rendben. Holnap találkozunk a munkában. Ne felejtsd el felhívni Hudson-t, azt mondtuk, hogy összehozunk egy találkozót Sadiq-ról.” Mac megőrizte a hangja semlegességét és hivatalosságát.

„Rajta vagyok. Tarts ki, tengerész.”-morogta halkan Harm. Mac hangjából kitalálta, hogy Sadiq nem hallgatózott. Biztos volt benne, máskülönben a nő talált volna módot, hogy tudassa vele.

„Igen. Szándékoztam. Szia.” Mac visszarakta a telefonkagylót és Sadiq-ra bámult. „Visszaért a lakására, a városon túl.”-mondta, nagyon jól tudva, hogy Harm még sokáig nem lesz itt. Azt nem lehetett tudni, mit fog tenni a férfi, de azt tudta, hogy sem ő, sem pedig Sue nem lesz Sadiq áldozata.

„Szóval, rólam beszéltek.”-mondta Sadiq, láthatólag örömet okozva a figyelem ténye.

„Mondhatnám, maga nagyon előkelő helyen volt a fontossági listánkon mostanában.”-ismerte el Mac újra Sue-ra pillantva. A vér a horzsolásból szétkenődőtt, ami most már beborította az arcát. Mac visszafordult a konyha felé. „Lemosom a barátom arcát és csinálok magunknak italt. Ez a maga műsora, Sadiq, de az én lakásom és nem fogok itt ülni várva, hogy megkezdje a ’boo’-t. Vagy ’boom’ fog lenni?”

„Nagyon jó Sarah. Még mindig az öröksége szégyene. Egy jó asszony nem tenné azt, amit maga. Lefekszik egy férfival a saját maga örömére vagy kinevezésért, ez nem az amit egy jó asszony tenne.”

„Na lám, Sadiq. Azt hiszem ez jó dolog, akkor nem én vagyok a maga asszonya. Szégyen lehet magának, rájönni, hogy amire úgy tekint mind a sajátja, azt más ’használja’, és hogy ezt a nő kellemesnek találja!”

„Mac… Mac, egy kicsit hányingerem van. Használhatom a fürdőszobádat?”-mondta Sue halkan, mintha nem akarta volna feléleszteni Sadiq haragját.

Mac Sadiqra, majd Suera nézett. „Persze. Erre egyenesen van… Bocsánat, természetesen emlékszel.”

„Megmosom az arcomat is”-tette hozzá Sue, elsétálva Sadiq mellett, végig a folyosón a fürdőhöz.

„Hagyja az ajtót nyitva”-parancsolta Sadiq, nézve, amint Sue elmegy mellette. Mac gyorsan megszólalt.

„Sue nem hallja magát, süket. Mindamellett, biztos vagyok, hogy már tudja, milyen ablakjaim vannak a lakásban és hol vannak a lehetséges menekülési pontok. A fürdő ablak háttal van a szerviz lépcsőnek és túl kicsi, hogy egy felnőtt átférjen rajta.”

„Úgy tűnik, tudja hogy gondolkodok, Sarah. Valahogy, nem hiszek magának a barátjával kapcsolatban. Érti, hogy mit mondtam.”

„Szájról olvas. Azt hittem Davison mesélt magának róla. Beszéltem neki a kapcsolatomról az FBI-nál. Honnan tudhatta volna, hogy az FBI épülete előtt találja, aznap amikor elütötte?”

„Természetes. Tényleg tudja a dolgát, Sarah. Akárhogyis, ez nem menti fel a bűnei alól, minthogy terhes nőnek tetette magát. Hogy tehette ezt? Az a legcsodálatosabb, legdrágább ajándék, ha egy életet hordhat a méhében és világra hozni, amikor itt a megfelelő idő. Hogyan tehetett egy ilyen dolgot?”

„Ez része annak, amit csinálok Sadiq. Csak szerepjáték, amikor szükséges. Webbnek szüksége volt egy feleségre, egy terhes feleségre és én megfeleltem neki.”

„Ez rossz volt.”

„Vége van.”

„Csak akkor lesz vége, amikor én azt mondom vége!”-emelte fel újra a hangját Sadiq, és Mac elfordult, hogy a konyhába menjen újra. A férfi elkapta a hajánál, összerázkodást és síkítást, váltva ki a nőből, a száját a füle közelébe téve, és a következő szavakat suttogta.

„Nem vagy semmi a világomban, asszony. Menjen, csináljon italt a barátjának, nyugtassa meg, de emlékezzen, hogy ez az utolsó estéje ezen a földön.”

„Szeretné!” Mac elhúzodott, amint Sadiq engedett a szorításából és a fájdalom okozta könnyek ellenére a szemében, elsétált anélkül, hogy hagyta volna, hogy a férfi lássa a reakcióját.

Suenak, elfeledkezve Mac és Sadiq vitatkozásáról, sikerült megtalálnia a mobilját és írni egy gyors üzenetet, amit Jacknek elküldhetett. Mostanra, gondolta, Harm kapcsolatba léphetett vele. A telefont a zsebébe csusztatta, minden, amit most tennie kellett, hogy kitalálja, hogy tudathatja Mac-kel, mit tett. Leöblítette a WC-t, hogy fenntartsa a látszatot. Sue azon volt, hogy megnyissa a csapot a mosdónál, megmosni az arcát, amikor a fürdőajtó szélesre tárult és Sue síkított ijedtében. Sadiq elkapta a karját és kihúzta őt a fürdőből, végig a folyosón a nappaliba. Amint Mac megjelent a konyha ajtajában Sue elhúzta magát Sadiq-tól és a konyha felé ment. Mac rápillantot, és látta, hogy az arcán még mindig ott volt a vér.

„Tudta, hogy nem tud sehova menni. Miért nem engedte, hogy befejeze a fürdő használatát?”

„Túl sokáig tartott. Szükségem van mindkettőjükre ott, ahol láthatom önöket.” Sadiq tett egy lépest feléjük, majd jobban meggondolta és megváltoztatta az írányt, hogy inkább kihúzzon egy széket és leüljön az ebédlőasztalhoz. „Én is szeretnék valamit inni, de kancsóból, sértetlen tetővel. Nem bizok önben Sarah.”

„Miért? Azt gondolja elkábítom?” Mac vigyorgott ezen a gondolaton, majd nevetett. „A legrosszabb, amit használni tudnék az Jingo féregtelenítő tablettái. Nem ártana önnek, csak pokoli kiütéseket okozna!”

„Pofa be. Ha csak sértegetni tud, akkor egyáltalán ne is szóljon hozzám.”

„Nekem jó. Sue, gyere mossuk meg az arcod. Aztán majd készítünk magunknak teát.”

„Köszönöm Sarah.”

„Ne hívja így! Csak egyedül én hívhatom őt Sarah-nak!”

„Utálok csalódást okozni, Sadiq, de jó néhány ember van, aki Sarahnak hív, beleértve a parancsnokot; különösen, mikor az ágyban vagyunk.”

„Szuka!” Sadiq olyan gyorsan mozgott, amit még Mac is alábecsült. Amint szidkozódott és arcon ütötte a nőt, egy percre meglepve őt, majd a kabátja szétnyílt és Sue következő szavai hirtelen csendet hoztak a szobába.

„Oh Istenem, bomba van nála!”

Mac eltürte a szeméből a haját és megérintette az arcát és a homlokát ahol megütötték. Egy gondolat suhant át a fején, és mosolyognia kellett, még akkor is amikor Sue a bombáról beszélt. ’A gondolat: legalább neki és Suenak összeillő monokliuk van most már!’

Sue megfordult, hogy Macre nézzen, elcsípte a gyors mosolyot, majd a határozottságot az idősebb nő szemeiben. Mac kihúzta magát és a férfira nézett, aki újra az ebédlőasztalánál ült. A keze most a detonátor gombját fogta, csaknem simogatva azt.

„Szóval, így fogok találkozni a végzetemmel, Sadiq?”-kérdezte. „Azt hittem, azt mondta, hogy pokollá fogja tenni a partnerem életét a halálom után. Hogy tudja megtenni, ha maga is meghal?”

„Lehet, hogy blöfföltem Sarah. Itt nincs további célom mától. Az új fegyver beszerzése nélkülem is menni fog, és a testvéreim folytatni fogják a harcot a nevemben az Egyesült Államok ellen.” Ezek a szavak majdnem olyanok voltak, mintha betanulták volna őket, és Macnek egy pecig rossz előérzete volt, hogy talán Sadiq, elég elmebeteg volt hozzá, hogy a saját életét is elvegye az ővével együtt. Egy tény maradt. Sue ártatlan szemlélője volt az elmúlt játékuknak. Ha ez lesz az utolsó kérése, most itt volt az idő.

„Azt akarom, hogy Sue-t engedje elmenni. Bármit is akar velem csinálni, ő nem tartozik hozzá.”

„Természetesen hozzátartozik. Bárki, aki magához tartozik, azt akarom, hogy megismerjék a fájdalmat és a szenvedést.”

„Akkor, hogyan fogja megismerni a fájdalmat és a szenvedést ha ő is meghal? Hagyja elmenni Sadiq.”

„Ön könyörög, Sarah?” Sadiq hangja kérdő és bizonytalan volt.

„Ha azt kell tennem. Kérem, engedje elmenni Sue-t.”

„Nem. Riasztani fogja a hatóságokat.”

„Rég vége lesz ennek, mire ideérnek. Maga fogja a detonátort, Sadiq. Magánál az írányítás.”

„Sarah, ne!”-tiltakozott Sue, kinyújtva a kezét, hogy megfogja Mac karját.

„Látja, fiatal barátja maradni kíván. Szóval marad. Menjen, hozza az italjaikat. Megengedem, hogy ezt az egy dolgot megtegye, mielőtt véget vettek ennek, mindannyiunk számára.”

Sue tett egy lépést, hogy kövesse Macet a konyhába és megállt Sadiq miatt, aki megfogta a karját. Intett Macnek, azzal a kezével, amelyikkel a detonátort fogta, elküldve őt a konyhába szó nélkül. Mac megállt, majd megfordult, magára hagyva Suet Sadiq-kal.

„Ön egy érdekes nő, Miss Thomas. Nem jöttem ma rá, a megromlott hallására, a szájról olvasás tehetsége valóságos ajándék.”

„Ha így akarja hívni.” Sue Sadiq-ra nézett, majd a férfi kezére ami még mindig a karját fogta. „Szabad lesz? Szeretnék segíteni Sarah-nak.”

„És úgy gondolja el kellene engednem?”

„Mostanáig egyikünket sem akadályozta meg. Miért tenné pont most? Ahogy Sarah mondta, önnél az írányítás. Tudjuk, hogy egyikünk sem tud innét kijutni, mielőtt beindítaná a szerkezetett.”

„Gyönyörű és intelligens. Ön megfelelő barát Sarahnak. A képességeik kiegészítik egymást. Nagyon helyes”-mondta Sadiq, amint engedett a fogásán Sue karján. „Menjen Sarah-hoz, hagyja, hogy ellása a sebét. Nem vagyok annyira szörnyeteg, ezért megengedem, hogy felügyelet nélkül menjen. A jutalmam a nemeslelkűségemért, majd később jön.”

„A nagylelkűsége nagyszerű, így a jutalma határtalan lesz.”

„Valóban. Ez Allah akarta.”

Sue mosolygott magában majd kiment a konyhába. Mac felnézett, amint a nő belépett a helyiségbe és kérdőleg felhúzta a szemöldökét, amint Sue kihúzott valamit a zsebéből. Egy mobil! Mac ránézett a kijelzőn a szövegre. ’Készen áll’ azt mondta. Mac rájött, hogy ez nyitott vonal és Jack hallhata mi történik. Amint bólintott és kivezette Suet a konyhából egy tálcát fogva, rajta két csészével és egy palack szódával, az elméje azzal volt elfoglalva, hogy megpróbálja kitalálni Harm és Jack hogyan akarják megmenti őket.

„Mi ez?” Sadiq lábra pattant és elkapta, amint Sue próbálta visszacsúsztatni a mobil a zsebébe. „Mutassa meg!”-követelte csaknem Sue arcába üvöltve. Természetesen ez csak az ő kifejezésmódja volt, ami azt mondta a nőnek, hogy düh nélküli volt, és ezt a nő hirtelen megértette. Sadiq elvesztette az épelméjűségét és a kezét a levegőbe emelte, az elsütő szerkezettel az ujja alatt.

Puskalövés hangja jött Mac nappalijának ablakán át és Sadiq keze visszazuhant vadállati fájdalmas ordítással, a detonátor Sue lába közelében a szönyegen landolt. Amint a férfi a sértetlen kezével előhúzta a rejtett fegyverét és a Macre lőtt, az ablakon átjött a második lövés.



Mac lakása
Georgetown
Washington DC
csütörtök, kora reggel



Vége volt. Sadiq úgy feküdt ahogy összesett, kiegyenesedve, merev pillantással, holtan. A golyó, ami megölte nem hagyott semmi mást csak egy lyukat a homlokán. Egy orvlövész tökéletes találata.

Korábban este, amikor Harm Jacket hívta, éppen az utcára veztő lépcsőkön haladt lefelé amilyen gyorsan és biztonságosan tudott, remélve, bárcsak olyan keskenyek lennének, amik a fedélzeten vannak, úgy le tudott volna csúszni a korláton így meggyorsítva az utat. Elfecsérelt szavak nélkül egyszerűen bejelentette, hogy Sue Macnél volt és Sadiq ott volt. Amilyen gyorsan csak lehetett találkoztak a georgetown-i lakásnál. Jack másfelől mesélt Harmnak Sue hívásáról és a kéréséről. Abban a pillanatban, Jack hangjára az adóvevőjébe, hogy ’indulj’, Harm berúgta az ajtót, amint a hatalmas sebességű lövedék darabokra törte az ablakot. A hangosabb pisztolylövés hangjára, a gyomra összeszorult, amint behatolt a szobába és látta Macet a földön és Sue-t, amint föléhajol.

Az orvlövész mindkét lövedéke megtalálta a tervezett célpontotjukat. Sadiq elrontott lövése eltalálta Macet, de dühében megrántotta a fegyvert és a lövedék csak surolta a nő karját. Sue eltette a detonátort kéz közelből mielőtt Machez hajolt, amint a lakás ajta betört a forgópántjainál és Harm beszáguldott, szolgálati fegyverével a kezében.

Sue segített Macnek lábra állni, mialatt a nő a jobb kezével fogta a bal karját, ahol a golyó eltalálta a bőrét. Amint Harm belépett a lakásba Mac mégcsak le sem nézett, oda, ahol Sadiq feküdt. Némán sírva, hogy ’Harm’ egyenesen a férfihoz ment, a karjaiba zuhant, amint a férfi kitárta azt neki és Harm kérdőn nézett Suera, amint a nőnek sikerült egy fanyar mosolyt kicsikarnia.

„Szia, örülök, hogy csatlakoztál hozzánk. Sarah keze vérzik, de csak karcolás.”

„Sue, óriási vagy!” Harm viszonozta a nő mosolyát és kinyújtotta a kezét neki, szorosan ölelve, kimondatlan köszönettel, hogy mindketten biztonságban vannak. Sue közelebb ment és a pár köré fonta a kezeit, könnyek jelentek meg a szemében, majd futottak végig az arcán, amint szorosan ölelték őt.

„Oh, Sue, amit tettél, ahhoz kurázsi kellett. A mobildat így hagyni, hogy Jack… hol van Jack, különben?” Mac felemelte a fejét Harm válláról és kérdőn körülnézett. Sue Harmra néztt úgyanúgy.

„Itt vagyok…”-szólalt meg Jack, amint besétált a lakásba és becsukta maga mögött azt, ami az ajtóból maradt. Néhány lakó kijött a lakásából, hogy megnézze, mi volt ez a zaj, amint Harm berúgta Mac ajtaját és Jack kinyitotta a jelvényét, morogva, hogy ’hivatalos ügy’ amint áthaladt köztük. Valószínű a komoly kinézetű orvlövész kézifegyvernek a férfi bal kezében nagyobb szerepe volt abbban, hogy a lakók siettek vissza a saját lakásaikba! Suenak sikerült egy könnyes mosolyt kicsikarni, amint Harmra és Macre nézett majd megfordult, hogy átvágjon a szobán és egyenesen Jack kitárt karjaiba sétáljon. „Szia, kedves, hogy vagy?”
„Jobban, most már.”-morogta Sue a férfi nyaka hajlatából és szorossabbra fűzte a karjait a férfi dereka körül. Hirtelen gondolattal megfordult és Sadiq testére mutatott. „Még mindig hozzá van erősítve a bomba. Én… Én csak a detonátort raktam el az útból.”

„Felhívtam Bobby-t. Itt van a földszinten a ’takarító személyzettel’. Felhívom ide őket..” Csókot dobva Sue fejbubjára, a kezét a headsetjéhez emelte és megnyomta a küldés gombot, odahívva Bobby-t. Amíg vártak, Mac kibontakozott Harm szoros öleléséből és átsétált Jackhez és Suehoz. Szó nélkül mindkettőjüket erősen megölelte, nagyon hasonlóan, ahogy elözöleg Sue is tette, majd amint hátra húzodott, egyenesen Jackre nézett.

„Te lőtted le Sadiqot.”

„Meg kellett tenni. Ez a munkám.”-ismerte el Jack egyszerűen az ügyességét..

„És te,” Mac egyforma könnyes mosolyt fordított Sue felé, amilyet a nő jutatott neki. Mialatt két nő megölelte egymást Jack és Harm váltottak egy bólintást és egy mosolyt. Együtt dolgozva emberek életét mentették meg ez volt a legértékesebb minegyiküknek. Mac Sue arcára tette a kezét és gyengéden megérintette a horzsolást. „Azt hiszem egyikünknek sem ártana egy kirándulás a sürgösségi szobára az utca végén, és utána egy meleg ital és utána irány Harm lakása. Nem hiszem, hogy vissza akarok ma jönni ide.”

„Jack?” Sue megfordult, hogy lássa a férfit, aki a háta mögött állt, és Jack bólintott majd hozzátette, „Ha szeretnétek, az én lakásom közelebb van. Van egy vendégszobám. Ott le tudtok egy kicsit dőlni, és elmenni amikor akartok. Harm és Mac mindketten bólintottak tétovázás nélkül. Jack mosolygott majd folytatta. „Sue fel kell hívnod Luce-t. nem rég felhívtam, de tudnia kell hogy jól vagy.” Amint Sue bólintott kopogtak az ajtón és Harm elindult, hogy kinyissa, beengedve Bobby-t és a bombahatástalanító csapatot a szobába.

„Tiétek a terep fiúk, és Bobby, szeretnék egy szívességet kérni.” Jack Sadiq hason fekvő testéről visszanézett a kollégájára.

„Csak mondjad cimbora.”

„Harm és én elvisszük Macet és Sue-t a helyi sürgősségire, majd a lakásomra. Tűntesd el a testet és holnap majd foglalkozunk a részletekkel. És tudnál átmeneti javításokat is végezni? Mac holnap valamikor visszajön és rendesen rendbeteszi.”

„Tekintsd elintézettnek.”

„Köszönöm Bobby.” Tette hozzá Jack és átnyújtotta az orvlövész kézifegyverét neki. „Gondoskodnál erről is? Garrett engedélyezte. Holnap visszajuttatom, de nem hiszem, hogy a sürgösségi dolgozók, örülnének, ha ezzel rohangászva, integetnék nekik.”

„Egyetértek veled Jack. Semmi baj. Sue, rendben leszel?” Sue visszafordult, miután felhívta Lucy-t, és Bobbyra mosolygott mielőtt gyorsan megölelte.

„Minden rendben lesz, Bobby, köszönöm. Hosszú éjszaka lesz.”

„Ja, azt hiszem igen. Lucy azt mondta, hogy csak kimentél a sarki boltba. Amikor nem jöttél vissza felhívta Jacket. Mi történt?”

„Sadiq az előtérben várt. Biztos valaki más hívógombját használta”-magyarázta Sue, megállva, amint Jack elfordult, hogy a bombaszakértőkkel beszéljen. Amikor a férfi visszafordult hozzá, az arca komor volt.

„Elég volt rajta, hogy ezt az egész lakótömböt a levegőbe röpítse. Egy újfajta robbanószer, a legkisebb hangra nagyobb robbanást okoz, mint úgyanennyi semtex. Nem hiszem el milyen közel voltatok…” -dadogta Jack, és Sue a férfi arcához emelte a kezét, nem törödve azzal, hogy Bobby látthatta az érzéseit Jack íránt.

„Jól vagyok. Jól vagyunk, neked és Harmnak köszönhetően.”-mondta lágyan Sue majd Harmhoz és Machez fordult. „Mehetnénk, most már? Tényleg le kell ülnöm valahova, azzal a tudattal, hogy legalább egy hétig nem kell megmozdulnom!”

„Indulhatunk”-mondta Harm kivezetve Macet az ajtón, őket Jack és Sue követte.



Jack lakása
valahol Washinton DC.-ben
csütörtök, kora reggel



Mac ásított és a kezét a szájához tette. Felpillantott Harmra, aki mögötte ült és álmosan mosolygott. „Itt az idő az alvásra, tengerész. Csak három óránk és tizenhét percünk van mielőtt esedékes a munka.” Jack élesen felhúzta a szemöldökét ezen a megjegyzésen, de nem mondott semmit.

Harm válaszolt Mac kijelentésére, megmozdulva, hogy mindketten felüljenek készen, hogy felkeljenek a kanapéról. „Azt hiszem az admirális ad nekünk néhány extra órát tekintettel a körülményekre. Felhívom később és megmagyarázom neki. Kitalálom, találkozni akar majd mindenkivel, hogy az egész story-t hallja.” Amint ezt mondta, Harm rámosolygott Jackre és Suera, aki elaludt a férfi vállán. „Elfelejtettem, hogy Sue csak most jött ki a kórházból. Amin ma ő keresztülment, attól a legtöbb ember térden állva könyörögne.”

Jack bólintott válaszul, majd lágyan mondta. „Sok minden van, amit még én sem tudok Sue-ról, de egyszer azt mondtam neki, hogy azzal, hogy ismerik jobbá teszi az emberek életét, és ezalól én sem vagyok kivétel. Csak rövid ideje ismerem őt, de most nehéz emlékeznem, arra amikor nem voltunk mindig együtt.”

„Egyetértek ezzel”-tette hozzá Mac. „Úgy érzem, mintha időtlen-idők óta barátok lennénk. Sueban van valami más, habár nem tudom, hogyan öntsem szavakba.”

„Nem hiszem, hogy tudod, Mac; elég csak tudni, hogy az életünkben van.”

„Igen, szeretem, hogy…” Mac újra ásított, majd felállt, mialatt Harm is úgyanezt tette. Jack azon volt, hogy ő is megmozduljon, de a páros lebeszélte róla. „Maradj Jack. Ne zavard meg Sue-t még. Ha elmennénk mielőtt felkeltek, később felhívunk és tudatjuk mi történt. Harm felhívja majd Gibbs-et és elmondja neki, hogy Sadiq eltűnt a térképről.”

„Oké, később…” Jack visszatelepedett a kanapéra, amint Mac és Harm eltűntek a folyosón a vendégszobában. A szobában levetköztek alsóneműig és bemásztak a takaró alá. Újra összegömbölyödtek, és a nő jobb oldalán, védve a kötést a bal karján, Mac visszabújt Harm ölébe, egy kissé megfordult a férfi lágy csókjáért és azt suttogta, hogy ’szeretlek’.



Legfelsőbb Katona Ügyészség
Falls Church
Virginia
Péntek
15:00



A konferencia teremben Chegwidden admirális ült az asztalfőn, körülötte a két rangidős tisztje Harm és Mac; Sue, Jack, és Bobby az FBI-től, Gibbs és DiNozzo az NCIS-től; és Coates altiszt foglalt helyet, aki elvett egy kis időt a találkozóból.

„Köszönöm, mindannyiójuknak, hogy itt vannak. Ez nem egy megszokott esemény, összegyűlve különböző ügynökségekről egy időben, de ez az együttmüködés jele, ami hiányzott a múltban és remélem, hogy ez mutatt összhangot, mégha különálló ügyeken is dolgoznak a nevezett ügynökségek össze tudják szedni a találékonyságukat és nagyszerűen együtt tudnak dolgozni. Én, személy szerint, mindannyiuknak gratulálok a nagyszerű munkához” ennél a pontnál az admirális átpillantott az asztalon Gibbs-re, aki kissé megbillentette a fejét, elismerésképpen. „Más részről, a titkár úr jóváhagyta ennek a megbízatás eredmémyének a végét, habár mesterkélten, de megértette, hogy az ezredes és a parancsnok ritkán követik a szabályokat, amikor egy ügybe belekeverednek.” Harm és Mac válaszul vigyorgott. Sheffield titkár úr ritkán keverte bele magát, abba ami az Ügyészségen folyt, tudva, hogy jó kezekben van az Chegwidden admirálisnál és a ritka megjegyzései általában jóindulatúak voltak a csapat tetteire nézve. „Az FBI helyettes igazgatója is beszélt velem és elmondta a dicséretét, habár kimérten, de megérdemelten. Miss Thomas ön feltétlenül annak a csapatnak erőssége, aminek a tagja, de az összes csapatból, az önné a legjobb mindközül. Remélem, úgy fogja folytatni a munkát, mint eddig tette és így helyettes izgató lesz.”

„Köszönöm admirális”-nyugtázta udvariassan Sue, és rámosolygott Jackre és Bobbyra, amint mindketten bólintottak válaszul.

„Nos, most már tudjuk, hogy mi birtokoljuk a fegyvereket, amiket Sadiq megkísérelt megszerezni, és az épületet, ahol tartotta őket, lefoglalták. Még ha sikerült is kijutatni az országból feltartoztatták, szívesség a CIA-től. Szóval, a megfelelő befejezés, azt hiszem, egy köszöntő lenne, és, talán a McMurphy’s-ben. El kell halasztanunk a megbeszélést erre a helyszínre és az első kört én állom.”

Körben az asztalnál köszönetek morogtak, és amint felkeltek az admirális elsőbbséget adott kifelé a szobából. Gibbs hátramaradt, várva, hogy Chegwiddennel kisétáljon.

„Mr. DiNozzo és én udvariasan visszautasítanánk ezt a meghívást admirális, de remélem dolgozunk még együtt a jövőben. Igaza volt, nagyszerű munka volt. Sokkal jobb, mint mikor legutoljára látogatást tettem az irodájában.”

„Egyetértek ezzel Gibbs, és biztos vagyok benne, hogy Rabb parancsnok is így gondolja.”

Gibbs mosolya gyors volt, de ott volt és elsétált az admirális mellől, hogy csatlkozzon DiNozzo-hoz a liftnél.

Mac és Harm visszamentek a saját irodáikba, hogy összeszedjék az aktatáskáikat és a sapkáikat, majd találkoztak, amint elhagyták az előteret. Megegyeztek, hogy találkoznak Sueval, Bobby-val és Jack-kel a parkolóban. A liftek felé menve, Mac tudta, hogy Harm esze valami máson jár.

„Mi az Harm?”

„Amikor az admirális megemlítette a CIA-t, eszembe jutott valami, amit te mondtál, arról, hogy Webbnek tudnia kell Sadiqról. Sikerült beszélned vele?”

„Nem. Nincs az országban.” Mac megállt és megfordult, kitéve a kezét, hogy Harm ránézzen. „Harm vége van. Nem, mintha valami is elkezdődőtt volna köztem és Webb között, de vége van. Szeretlek és továbbá, szerelmes vagyok beléd. Semmi nem fogja ezt megváltoztatni.”

Amint az egyik lift ajta kinyilt és beléptek, Harm megnyomta a gombot, hogy bezárja az ajtót és abban a pillnatban lehajolt, hogy megcsókolja Macet, tudva, hogy ez határozottan a szabályok ellen van, de nem tudva ellenállni a pillanatnak, és nem tudták, hogy az ajtó nem teljesen záródott be időben.

A trio a lift felé sétált úgyanbban a pillanatbaa, nyitott szájjal a meglepetéstől. Az admirális tért magához először. Budnak egy kicsit továbbtartott.

„Szájakat becsukni emberek, nem láttunk semmit. Sims hadnagy hívna nekünk egy liftet?”

„Igen uram. Természetesen uram.” Harriet azonnal engedelmeskedett, de amint előrelépett, hogy hívjon egy másik liftet, az arca egy ismerős mosolyra húzódott.



Utószó
McMurphys bár
Washington DC
Péntek este



Mac és Sue az asztalnál beszélgettek Jenniferrel, miközben Jack, Harm és Bobby italt rendeltek a partijukra a bárnál. Mikor az admirális, Harriet és Bud megérkezett a férfiak intettek nekik és Harriet otthagyva a férfiakat a bárban folytatta az útját az asztalhoz és leült Jennifer mellé. Mac felpillantott, ahogy Harriet leült és elkapta a vidám villanást a fiatal nő szemében. Ez volt általában a jel, hogy Harriet résen van egy ’Mac és Harm pillanatra’, ahogy ő most már ezt hívta és Mac vigyorgott. Eszébe jutott hogy talán a lift ajtó nem csukódott be olyan gyorsan, ahogy Harm gondolta. Amint a fülke elindult, eltávolodtak mindketten, mert levegőre volt szükségük, Mac halkan kuncogott.

„Mi ilyen vicces?”-kérdezte Harm és megsértve nézett rá, hogy hogyan képes nevetni ezután, mikor a férfi csak a csókra tudott gondolni. Mac ingerkedve mosolygott és odahajolt egy másik csókért mielőtt válaszolt.

„Szerintem közönségünk volt.”-motyogta a férfi ajkába. Mikor a lift ajtaja kinyílt a földszinten a két tiszt kiszállt majdnem pontos összhangban, de nem ez volt a helyzet a két aktatáskával, ami a fülke padlóján feküdt, ahova leesett. A szégyenlős Harm visszalépett hogy összegyűjtse őket, átadva Macnek a saját aktatáskáját, majd kilépve az épületből a parkolóba sétált.

Most mikor Bud helyet foglalt Harriet mellett és egy kis ideig vagy Harmra vagy Macre nézett, Mac tudta hogy igaza volt. Bobby és Jack is visszatért az asztalhoz, de az admirális és Harm még mindig a bárban voltak és beszélgettek. Visszanézve a válla fölött Mac látta hogy az admirális Harmmal beszél és kíváncsi lett. Suehoz fordulva előre hajolt tudva, hogy Sue nehéznek találja a szájról olvasást az alig megvilágított helyiségben.

„Sue, tennél egy szivességet, kérlek?”

„Persze, mi lenne az?

„El tudnád mondani nekem, mit mond az admirális Harmnak?”

„Sarah!”

„Kérlek. Fontos lehet, és nem akarok rosszat mondani mikor az admirális idejön, hogy leüljön.”

„Ebben az esetben…”-mosolygott Sue és odapillantott, ahol az admirális Harmhoz hajolva beszélt. „Oh!”-mormolta. „Oh, nem!”-mormogta. „Oh, istenem!”-mondta majdnem visítva. Mac egyre izgatottabb lett a második felkiáltás után és majdnem megragadta Suet sietségében hogy fedje fel mit mondtak. Jack rögtön rájött mit csinál Sue és rávigyorgott, ahogy a nő visszafordult az asztalhoz.

„Mi az?”-kérdezte Sue, felemelve a vállát egy rá jellemző mi van most gesztussal, amivel kifejezte örömét, bánatát vagy határozatlanságát és volt, amikor kombinálta ezt egy tekintettel az arcán. Jack az ujjával rámutatott.

„Kezdem kiismerni, Miss Thomas. Maga határozottan készül valamire.”

„Én csak egy barátot segítettem ki, ez minden.”-védekezett Sue, megfordulva a most már kétségbeesett Machez mert az admirális és Harm elindultak feléjük, keresztül a többi asztal között.

„Mit mondott az admirális Sue?”

„Semmit, amit megismételhetnék.”-válaszolta Sue őszinte arccal és Jack nevetett Mac majdnem gyilkos tekintetén. „Nem ismételhetek el semmit Sarah. Harmank kell elmondania neked.”

„Oh nagyszerű akkor újabb 8 év mielőtt elmond nekem bármit is.” Mac tudta hogy túlzott de könnyen meglehet, hogy nem vette észre a korábbi választ. Sue odahajolt és úgy beszélt, hogy csak Mac hallja.

„Nem számolhatok be róla Sarah….”-mormogta, azután visszaült, ahogy Harm helyet foglalt kettejük között és az admirális is talált egy helyet Bud és Bobby között. Felemelve a poharát a levegőbe, Chegwidden megszólalt.

„Oké emberek, egy tószt a jól végzett munkára és új barátságok létrejöttére. Mindannyiunkra.”

„Egészségünkre!” A tósztnak vége lett, mindenki ivott hogy így pecsételjék meg a gesztust.

Megindult a beszélgetés az asztal körül és Mac Harmoz hajolt hogy beszéljen vele. „Kérd fel Suet táncolni Harm. Beszélnem kell Jackkel.”

Harm megvonta a vállát és Suehoz fordult. „Megtisztelne ezzel a tánccal Miss Thomas?”

„Örömmel, köszönöm, kedves uram.” Sue vigyorgott és felállt, Jackre kacsintott, ahogy elhagyta az asztalt. Harmon még mindig az egyenruha zakója volt és egy lelkes figurát vágott, ahogy követte Suet a kicsi táncparkettre. Ahogy elkezdtek táncolni Sue felmosolygott Harmra az arca felélénkült, ahogy beszélt a férfihoz. „Nagyon könnyű téged követni Harm. El tudom képzelni, hogy neked és Sarahnak hatalmas sikeretek van a hivatalos tengerészeti hatáskörben.”

„Azt hiszem igen. Te magad is jól táncolsz Sue, mindennek ellenére. Hogy hallod……. Sajnálom, ez figyelmetlenség volt….”

„Oh Harm, semmi baj, tényleg! És hogy válaszoljak a kérdésedre, érzem a zene ütemét, de az könnyebb, ha a partnerem is egy jó táncos, akkor követni tudom őt.”

„Akkor folytassuk!”-vigyorgott Harm, örült hogy a baklövése nem volt olyan dühítő, mint amitől félt, és hogy Sue figyelmen kívül hagyta bármilyen lesújtó megjegyzés nélkül.

Mac nézte, ahogy Harm vezette Suet könnyű tánc rutinjával és elkapta Jack tekintetét, aki ugyancsak Suet bámulta. Mac mosolygott magában és odahajolt hozzá hogy beszéljen vele.

„Az az érzésem hogy te ugyanúgy érzel Sue iránt, mint Harm és én egymás iránt.”-motyogta. Jack hirtelen megfordult Mac felé ahogy megszólalt majd bólintott néma jóváhagyással. Mac egy csókot nyomott az arcára. „Sue ugyanígy érez Jack. Ő egy erős személyiség és tisztázhatnád vele mindkettőtök érdekében. Egy kis tanács egy baráttól?” Jack bólintott, ahogy Mac ránézett és hirtelen rájött hogy milyen jó barátokká vált a nő és Harm, mindeketttejük neki és Suenak mint egy pár, és mint egyének. „Ne várjatok olyan sokáig, mint Harm és én. Különböző helyzetek szakítottak szét minket nagyon sokszor és sok félreértés volt közöttünk; próbáltunk újra közel kerülni egymáshoz, de a barátságunk meggyengült. Mindent elveszíthettünk volna Jack, de hallva, ahogy Sue rólad beszélt mikor először találkoztunk,…….” Jack meghökkenten nézett rá a kijelentése miatt és Mac elvigyorodott mielőtt folytatta volna, „…és azután látva titeket együtt, emlékeztetett engem arra, hogy Harm és én közöttem igazán van valami speciális. Nem mindenki van megáldva egy ilyen barátsággal, ami felülmúl mindent; ez egy értékes ajándék, amit ápolni és gondozni kell.”

Jack felnézett a még mindig táncoló párra, most csatlakozott hozzájuk Bud és Harriet is, majd újra Macre nézett. „Szeretnél táncolni Mac?”-kérdezte felállva.

„Örömmel.” Mac felállt, a kezét a férfi kezébe tette, ahogy a táncparkett felé mentek. Elkezdtek táncolni a lassú zenére, amit játszottak, Jack lehajolt és megcsókolta Mac arcát.

„Köszönöm hogy megosztottad velem a bölcsességedet Mac. És hogy a barátaink vagytok, mind te és Harm. Sok minden történt és még csak pár hét telt el azóta hogy találkoztunk. De úgy látszik, örökre szól, ami nagyon jó.”

„Erre a végszóra. Mr. Hudson mit szólna, ha megkeresnénk és visszacserélnénk a partnereinket?”

„Benne vagyok!”-vigyorgott Jack és kersztülpörgette Macet a parketten oda, ahol Sue és Harm még mindig táncolt. Megfogva Sue vállát, Mac szólalt meg elsőnek.

„Nem bánnád, ha cserélnénk?”-kérdezte. Sue felnézett Harmra és bólintott.

„Köszönöm a táncot kedves uram.”

„Enyém a megtiszteltetés, drága hölgyem. Nos Jack….. táncolunk?” Ahogy Harm úgy tett mintha Jackkel táncolna, Mac és Sue hangosan felnevetett, magukra vonva az asztalnál ülő barátaik figyelmét és a pár még mindig táncolt, Harriet arcán újra átsuhant egy mindenttudó mosoly. Majd egyszercsak a megfelelő párok visszatértek egymáshoz, a táncolás folytatódott, és ahogy Bud és Harriet egy kis szünetet tartva visszament az asztalhoz, az admirális rápillantott a két rangidős tisztjére, majd lenézett a fiatalabb tisztekre.

„Itt az idő hogy ezek az öreg csontok lepihenjenek otthon éjszakára, emberek. Nem akarom megzavarni Harmot és Macet, de maga talán lesz olyan kedves, hogy átadjon egy üzenetet, Harriet.”

„Uram?”-válaszolt Harriet, kissé zavartan és némiképp kábult hangon a parancsnokának.

„Mondja meg nekik, hogy tetszenek az új barátaik, ez sok jót ígér a jövőjükre nézve.”

Harriet bólintott tudomásul véve, de azért kíváncsi volt hogy hogyan értette az admirális a szavait. Budra nézett és vállat vont, ahogy Chegwidden kezet rázott Bobbyval és bólintott Jennifer felé, Harriet még egyszer a táncparkettre nézett. Mac és Harm, Sue és Jack közölebb táncoltak egymáshoz most már, a ’másik felükkel’ voltak, de miközben Sue és Jack beszélgetés nékül táncoltak, Mac eleven beszélgetést folytatott Harmmal.

„Aw, gyerünk Harm….. látott minket az admirális a liftben?”

„Igen.”-ismerte el Harm csendesen. „és utasított hogy hagyjam abba az ilyen bemutatókat.”

Mac álla leesett, ahogy rájött rájött hogy mit mondott a férfi, de valami hasonlót érzett, mint a düh hogy a parancsnokuk utasíthatta őket arra, hogy hagyják abba, hogy az egymással való találkozást, ha nem egy ügyről van szó. Amíg Harm folytatta.

„Legalábbis addig, amíg nem lesz egy esélye, hogy az admirálisi előjoghoz folyamodjon és lerendezze a papírmunkát.”

„Milyen papírmunkát?”-kérdezten Mac érdeklődve.

„Nos, kaphatsz egy új kinevezést a bírói testületben. Még mindig meglesz a rangiős tiszti címed, de nem tartózkodhatunk ugyanabban a tárgyalóteremben, kivéve ha te a bíróság tagja leszel, Tisztelt Bírónő.”

„Oh Harm!”-sikított Mac és szorosabban ölelete át a férfi nyakát, amint még közelebb ölelete magához örömében. Harm viszonozta a gesztust, majd elengedte őt és kissé lenézett az arcára újra. Ahogy a tekintete összefonodott a nőével, a nő tudta, amikor a férfi hirtelen komolyá vált.

„Harm, mi történt?”

„Nos, van még egy vagy két további dolog, amit az admirális szintén mondott, ami nagy befolyással lehet a jövőnkre nézve. Mint például hogyan fogod venni, hogy magasabb rangú leszek mint te, egy rövid időre legalábbis.”

„Magasabb rang……… előléptettek? Oh, Harm gratulálok!”

„Ahogy önt is, Mackeznie ezredes.”-folytatta Harm, és majdnem ledöntötte a lábáról Mac teljes rohama, mivel a nő ráugrott és a férfi elkapta őt, körbepörgette a nőt a karjában egyszer, mielőtt leállította volna a saját két lábára újra.

Jack elkapta Mac izgatott rekcióját és mosolyát. Ő és Sue elég hamar kitalálta mi történt; ezért most már boldogan táncolt Sueval. Az asztalnál Bobby Jenniferhez fordult és rávigyorgott.

„Jennifer, csatlakozna hozzám a táncparketten? Nem hagyhatjuk, hogy a mezőny lekörözzön, Ügyészség táncol az FBI-jal, korrigálnunk kell az egyensúlyt.”

„Miért ne?” Jennifer megfogta Bobby kezés és követte őt ki a táncparkettre, majd Harriet vetett egy ragyogó pillantást a három párra és hangosan sóhajtott.

„Drágám, mi a baj?”-kérdezte Bud, nézve a feleségét, megdöbbenve a reakcióján.

„Oh, Bud, nem tervezhettem volna ezt meg jobban, ha akartam volna se!”-csapta össze a kezét örömében, már a házasságközvetítő paradicsomban járt!

„Harriet!”-figyelmeztette Bud, majd keresztülnézett a táncparketten. Vigyorogva magában el kellett ismernie, a három pár nagyon jól mutatott együtt. Felállva magához húzta Harrietet. „Egy utolsó tánc, majd ideje hogy hazamenjünk.”

„Igen drágám.”-ismerte el Harriet, és adott egy csókot Bud szájára. „Köszönöm.”

„Mit?”

„Hogy velem vagy.” Harriet megfordult táncparkett szélén és odalépett Bud karjai közé, mozogni kezdtek egy könnyő ritmusra, ahogy csatlakoztak a többi párhoz.

Mac felnézett Harm vállából mikor Harriet és Bud a táncparkettre jöttek, majd körbenézett a többi páron. Talán ő és Harm is vannak annyira jók a házasságközvetítésben, mint Harriet, gondolta magában mosolyogva. Kezdve Harriettel és Buddal, ők is segítettek Suenak és Jacknek egy kicsit, és ami azt illeti Bobby és Jennifer, egy újabb esély!

„Mit csinálsz, Mac?”-kérdezte Harm, felemelve a fejét hogy lemosolyogjon rá, tudatában hogy a nő körülnézett a többieken.

„Csak azon gondolkoztam, hogy jól csináltuk, Tengerész.”

Harm is hátranézett a táncparketten, kérdezés nélkül, tudta miről beszélt Mac. Bólintott, visszatért Mac feje a vállára és folytatták a táncukat.

„Igen, tengerész, jól csináltuk.”


VÉGE