Szeretlek, viszlát… 1. rész

Sue elhatározta, hogy elfogadja az állást New York-ban. A csapat tartott neki egy bulit pénteken. Jack furcsán viselkedett… de a nő megértette. Túl sok szó nem lett kimondva, és túl sok tett nem lett véghezvíve. Sue elhatározta, hogy kimondja a szavakat és megteszik a dolgokat… és nem fogja megbánni. Vasárnap indul New York-ba…

Szombat

Sue korán kelt fel, elvitte Levi-t sétálni, majd vett egy kis kávét és muffin-t reggelire. Sue és Lucy az egész napot azzal töltötték, hogy visszaemlékeztek a dolgokra, amik a lakásukban történtek, hogyan találtak rá… a boldog és szomorú pillanataikat. Tudták, hogy hiányozni fognak egymásnak. Azt is tudták, hogy egyszer eljön ez a nap, de úgy gondolták, úgy, hogy valamelyikük férjhez megy… nem kap egy új munkát.
Sue elmondta Lucy-nak a terveit, meglátogatja Jack-et, és másnap kora reggel indul New York-ba, és amíg Lucy nem jön meglátogatni Sue-t a jövő hétvégén, elbúcsúztak, és Sue elment Jackhez. Este 9 volt, amikor odaért, és égve a vágytól, hogy elmondhassa a férfinak az érzéseit, megnyomta a csengőt, és várt. Újra akart csöngetni, amikor észrevette, hogy az ajtó félig nyitva van. Jack az ajtóban állt, gyűrött ruhában, és a nő rájött, hogy ugyanebben az öltönyben volt tegnap is. A haja kócos volt, a szemei fáradtak.
- Szia – mondta Jack összezavarodva a váratlan látogatójának.
- Szia, bemehetek?- kérdezte Sue gyengéden mosolyogva.
- Persze, gyere – Jack szélesre tárta az ajtót, Sue és Levi beléptek.
Sue besétált a homályosan megvilágított nappaliba, és észrevett egy üres whiskysüveget az asztalon. Lerakta a táskáját a kanapéra, és leült a karosszékbe. Aggódása nőttön-nőtt, amint észrevett egy üres poharat, nyilván Jack tegnap este sokat ivott. Észrevett még felmelegíthető mikrós kajákat, amik elő voltak készítve, de egyiket sem ették meg teljesen.
- Mi ez? – kérdezte a férfitól az asztalra mutatva.
- Ah… semmi olyasmi, aminek jó íze lenne – mondta Jack zavarban, és gyorsan eltakarította a szemetet. Sue megzavarodottan nézett rá.
- Jack, mikor ettél utoljára házi készítésű ételt?
- Hmmm… amikor veled voltam beépülve Arlingtonban – mondta a férfi halkan.
- Mit szólnál, ha készítenék neked valamit? Éhes vagyok, és nem akarok kimenni, szóval mi lenne, ha összedobnék neked valamit?
- Oké, érezd magad otthon, addig elmegyek zuhanyozni…
- Oké, Levi, küldetésünk van, menjünk a konyhába – a kutya ugatott és követte a konyhába.
Jack hűtőjében alig volt valami, de tudott készíteni tészta szószt, aztán talált kenyeret és salátát.
Miközben terített, Jack bejött a konyhába, lezuhanyozva és frissen. Azonnal megérezte a férfi kölnijének illatát, és a térdei elgyengültek.
- Hmmm, valaminek jó illata van - Jack lelkesen mosolygott, és egy üveg hűtött bort rakott az asztalra.
Csendben ettek. Sue nem volt valami beszédes, ideges volt a terve miatt. Nagyon hálás volt a bornak, ami lenyugtatta az idegeit. Jack felajánlotta, hogy elmosogat, de a nő azt mondta, hogy még várhat, megfogta a férfi kezét és bementek a nappaliba.
Leült a kanapéra, és maga mellé húzta a férfit. – Jack, beszélnünk kell.
- Igen, szerintem is.
- Jack… - Sue vett egy mély lélegzetet. – Nem mehetek el anélkül, hogy tudnám, mit is érzel valójában irántam. Van valami vonzalom köztünk, de éreznem kell ezt, éreznem kell téged…
- Sue, nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Elvállaltad a munkát, anélkül, hogy megbeszélted volna velem, még nem is szóltál róla, Lucy-nak elmondtad, de nekem nem. – Jack nyelt egyet, miközben kigondolta, mit mondjon, és hogyan mondja. – Nagyon fájt, Sue, és még mindig fáj. Én nagyon kedvellek, és azt hittem te is engem, de hogy nem mondtad el New York-ot, egy hatalmas pofon volt tőled. Miért nem mondtad el? Miért nem tudtad elmondani?
Sue a fájdalmat nézte a férfi arcán. – Jack, nem tudtam hogyan.
- Hogy érted, hogy „nem tudtad hogyan”? Miért volt az a titokzatosság? Csak válaszolj… erre a kérdésre…
- Jack, nem mondtam el neked, mert féltem, hogy elveszítelek, és még mindig nem tudom elhinni, hogy holnap New York-ba megyek. Nem mondtam el neked, mert féltem, hogy elveszítek valamit, ami tulajdonképpen sosem volt az enyém…
- Mi az?
Sue Jack mellkasára rakta a kezét, pontosan a szívére. – A szíved, Jack, tudom, hogy sosem lehet az enyém. Voltak pillanatok, amikor azt éreztem, készek vagyunk lépéseket tenni egymás iránt, aztán…
- Sue, neked mindig különleges helyed lesz a szívemben, MINDIG, csak félek… félek, hogy több vagyok, mint boldogtalan vagyok a döntésed miatt, de ez a te választásod, és nekem el kell fogadnom. Sue, szeretlek… és nem akarom, hogy elmenj.
Sue a férfi mellkasát simogatta és a száját figyelte, amikor észrevette a szót. Majdnem elfelejtett lélegezni. – Azt mondtad, szeretsz?
Jack bólintott, de ez valahogy nem volt elég, bizonyítékra volt szüksége, és arra, hogy megérintse a férfit és érezze az ő érintését. Sue hirtelen felé hajolt, és szenvedélyesen megcsókolta. A férfi közelebb húzta magához. Sue érezte, hogy a férfi ajka megérinti az övét, melegen, érzékien és hosszan. A nő attól félt, hogy a teste felrobban a hirtelen jött szenvedélytől. Ahogy a szenvedélyük nőtt, a férfi keze a nő blúza alá csúszott, felfedezve a lágy, meztelen bőrt, az ujjai feltárták szinte az összes intim titkát, eddig ismeretlen örömök felé csábítva a nőt.

Szeretlek, viszlát… 2. rész

Jack hallotta a nő nyögését amint a blúza alatt simogatta, és érezte, hogy a nő megpróbálja levenni a pólóját, hogy hozzáférjen a férfi csupasz bőréhez, Jack kelletlenül abbahagyta a csókot. – Sue… - megvárta, amíg a nő kinyitja a szemét- Sue, fogalmad sincs, ilyenkor mit művelsz velem… ha nem akarsz továbbmenni, meg kell állnod… meg kell állnunk…
- Nem, Jack, nem akarok megállni, szükségem van rá, hogy érezzem az érintésed, a tested az enyémen. Nem mehetek el anélkül, hogy tudnám, milyen érzés…
- Oh Sue, nagyon szeretlek, bánom, hogy nem mondtam hamarabb, annyi időt elveszítettünk…
Sue egy ujját a férfi szájára rakta, hogy megállítsa: - Shhh, édesem, ne gondoljunk a múltra, gondoljunk a mostra…
A férfi az ölébe húzta, és csókolózni kezdtek. A csókjaik tele voltak vággyal. Ajkaik éhesen keresték a másikét. A férfi keze felcsúszott a nő válláig, levette a róla a blúzát, és a keze a nő melléhez vándorolt. A kezei felfedezték szerelme testét, lassan mozgatta a kezét, és erotikus mintákat rajzolt a nő bőrére. A férfi minden érintése csak megsokszorozta a vágyát. Szája visszatalált az övéhez, mélyen csókolta, miközben a férfi egyik keze a nő csípőjét simogatta. A gyönyör elfojtott nyögése tört fel a nőből, ahogy a férfi szája az övét simogatta.
Sue kérhetetlenül folytatta, megcsókolta a férfi nyakát, amikor érezte, hogy felemelik, a megvilágított szobából a sötétbe viszik, ahol egy ágy várt rájuk. Sue az ágyon feküdt, félig lecsukott szemmel figyelte amint Jack levetkőzik. Mielőtt a nő mellé feküdt volna, felkapcsolt egy lámpát az éjjeliszekrényen, hogy Sue láthassa a száját.
Amikor a nő mellé feküdt, Sue karjai üdvözölték; elkezdte csókolgatni, miközben segített nőnek megszabadulni a ruháitól, amikor végre a Sue teste a gyönyörtől rázkódott, ahogy a meztelen bőrük összeért.
Jack sietség nélkül csókolta, a nő ajkait ízlelve, és a fényt a nő szemében. Ahogy a nő ránézett a férfi suttogta: „Érints meg”, aztán az ajkai Sue nyakára csúsztak. Sue engedelmeskedett, először szégyenlősen, végigfutatta kezeit a férfi izmos vállán és hátán. Minden új volt neki, Jack megérezte a hezitálását: - Mi a baj?
- Bárcsak tapasztaltabb lennék…- mondta Sue szégyenlősen. Jacknek nevetnie kellett, miközben kisöpört néhány hajtincset a nő izzadt homlokából. Elkezdte harapdálni a nő alsó ajkát, majd megállt: - Én azért akarlak, aki vagy, Sue. Semmi olyat nem tanultam másoktól, ami felülmúlná ezt veled. És amit tudnunk kell, azt büntetlenül megtanulhatjuk egymástól.
A férfi ajkai felfedezték a nő testének minden érzékeny pontját. Sue-t már betöltötte a gyönyör, a simogató kezei bizonyosságot adtak a férfinak erről. – Sue, nem hiszem, hogy bírom tovább… szeretlek…- suttogta a férfi.
- Én is. Szeretlek…

Szeretlek, viszlát… 3. rész

Miután elérték a gyönyört, Sue érezte a férfi izzadt vállait a keze alatt. Jack belenézett Sue szemeibe és volt ott valami, amit nem tudott megérteni. – Jól vagy?
Sue bólintott. – Köszönöm, hogy különlegessé tetted az elsőt…
- Nem, Sue, én köszönöm…
A nő rámosolyogott, a férfi az oldalára fordult, és közel húzta magához a nőt, és a hátát simogatta. Megérzett egy meleg könnycseppet a mellkasán, és tudta, hogy ez nagyon fontos volt a nőnek, mint ahogy neki is. De holnap elmegy. A férfinak nagyon óvatosnak kellett lennie. Meg kellett mutatnia neki, hogy ő az egyetlen, Sue bármit is gondol.
Amikor Sue a férfi mellkasához bújt, megpuszilta, majd gondolta: „Erre mindig emlékezni fogok, ez a teljes boldogság.” Egy könnycsepp kiszökött a szeméből, és amikor érezte, hogy Jack visszatartja a lélegzetét, tudta, hogy megérezte, de most hálás volt a férfinak, s az egész nem érdekelte. Kis idő múlva érezte Jack egyenletes lélegzését, ahogy a férfi elaludt. De Sue még távol állt az alvástól. Tudta, hogy nem bírna aludni. Memorizálta a férfi arcának minden részletét. Órák múltak, és ő még mindig nem tudott aludni. Amikor az órára nézett, az hajnali négyet mutatott. Elhatározta, lezuhanyzik, és elindul New York-ba még a forgalom előtt. Jack álmában is megpróbálta visszatartani és mormolt valamit, amit a nő nem teljesen értett, ahogy Sue megpróbált kiszabadulni a férfi öleléséből, és a fürdő felé vette az irányt.
A zuhany alatt állt, a férfi érintésein és csókjain gondolkodott. Könnyek folytak le az arcán, de a víz lemosta őket. Lófarokba fogta a haját, és talált egy pulcsit is Jack szekrényében. A férfi még mindig mélyen aludt, amikor Sue kijött a fürdőszobából.
Kiment a nappaliba, és kivett egy CD-t a táskájából, amit erre az alkalomra tett félre. Visszament a hálóba és az éjjeliszekrényre rakta, hogy Jack lássa, ha felébred. Áthajolt a férfi testén, és megpuszilta az arcát.
- Szeretlek, viszlát… - suttogta Sue, és elment.
Miközben vezetett, visszaemlékezett a dal szövegére, amit Jacknek hagyott ott:
„Bárcsak lehetnék az,
Az, aki szerelmet ad neked
Azt a fajtáját, amire tényleg szükséged van
Bárcsak mondhatnám
Hogy mindig veled lennék
De baby, ez nem én vagyok.
Szükséged van valakire, aki a szívét és lelkét is odaadja neked
Örökre ígéri, baby, ez olyasmi, amit én nem tehetek meg…
Bárcsak mondanád, hogy én vagyok az egyetlen, akire szükséged van,
De az hazugság lenne
Tudom, hogy csak bántanálak,
Tudom, hogy mindig miattam sírnál,
Nem én vagyok, akire szükséged van,
Szeretlek, viszlát…

Remélem, egy nap megérted, hogy ezt érted teszem
Nem akarok elmenni
De mélyen a szívemben, tudom, hogy ez a legjobb dolog, amit tehetek,
Találsz valakit, aki az lesz, aki én sosem lehettem
Aki sokkal jobbat ad neked
Mint az a szerelem, amit irántam érzel
Bárcsak mondanád, hogy én vagyok az egyetlen, akire szükséged van,
De az bűn lenne
Tudom, hogy csak bántanálak,
Tudom, hogy mindig miattam sírnál,
Nem én vagyok, akire szükséged van,
Szeretlek, viszlát…

Elhagyni valakit, akit szeretsz
A legnehezebb dolog
Mikor annyira szeretsz valakit, mint én

Nem akarlak elhagyni
Baby, ez belülről szétszakít
De soha nem lehetek az, akire szükséged van
Szeretlek, viszlát…

Baby, ez nem működne
Szeretlek, viszlát…”