Sükösdi diáklány dolgozata

Mindig öröm, ha egy-egy, a vidékünkről származó fiatal különleges teljesítményéről adhatunk hírt. Mint most a sükösdi Kicsindi Edináéról, aki - miután tanulmányával pályázatot nyert az Országos Diákköri Konferencián - elnyerte a Köztársasági ösztöndíjat, most pedig egy színvonalas kötetben jelent meg egy tanulmánya, melynek forrásmunkái jórészt a Kalocsa-kecskeméti Főegyházmegye érseki könyvtárából származnak.
- Magát a témaválasztást pusztán a véletlennek köszönhetem - mondja szerényen Kicsindi Edina. - Mindig büszke voltam rá, hogy honfitársaink a régi időktől kezdve, szerte a világban becsületet szereztek a magyar névnek, így bukkantam rá két misszionárius nevére, Czimmermann Istvánéra és Menyhárth Lászlóéra. Mindketten kalocsaiak voltak, és szorgalmasan küldték tudósításaikat Délkelet-Afrikából, Mozambikból. A portugál gyarmatra nem szívesen engedtek be idegeneket még a múlt század végén sem, így az általuk küldött adatok különleges értéket képviselnek. Czimmermann atyáról úgy gondolták, hogy időközben meghalt, amikor 1889-ben újabb tudósítás érkezett tőle a kalocsai újsághoz, írásaik valóságos tárházát képezik az akkor még sok tekintetben meglehetősen ismeretlen Afrikáról való tudnivalóknak. Kicsindi Edina tanulmánya a Pécsi Tudományegyetem Grastyán Endre Szakkollégiumának kötetében látott napvilágot. A neves orvostudósról elnevezett szakkollégium tagjai - amint az előszóban dr. Oborni Teréz vezető tanár, egyetemi docens írja - kiemelt fontosságot tulajdonítanak szakmai előmenetelüknek, tudományos pályafutásuknak. Lelkesedésükhöz ügyszeretet, tehetség és szorgalom társul. Kutatómunkájukban: egyetemi tanulmányaikon kívül is készek ezért nagyon sokat dolgozni. Mint teszi a sükösdi Kicsindi Edina is, a bajai III. Béla Gimnázium egykori tanulója, aki most egy féléves külföldi tanulmányútra készül.

Gál Zoltán


Petőfi Népe, 2000. január 8.